*Lassan ismét kiérnek a főtérre, legalábbis Noctis biztosan, hiszen az első adandó alkalommal előre is szalad, s a szökőküt káváján megtelepedve kezd mosakodásba, míg gazdáját várja.*
- Igen, ő amolyan kis... Barát.
~Az egyetlen, akihez ragaszkodom, még ha egyébként ő jól meg is van nélkülem.~
- Szóval sört a másnapnak? Még sosem próbáltam. Valóban beválik, vagy csak segít megszabadulni az előző nap magamba döntött italmennyiségtől?
*Fűzi hozzá kissé csípősen, miközben a fél-elfet támogatja. Nem rest ismét kuncogni egy aprót sem. A kis szemtelenkedés máris jobb kedvre deríti, már nem rázza annyira bensőjét az órákkal ezelőtt kialakult félelem.
Ő maga is megáll, ahogy a férfi, mivel az első pillanatban még úgy hiszi, annak szüksége van némi pihenőre a sérült végtagot megerőltető séta közben. Azonban rá kell döbbenjen, a férfi csak incselkedik vele. Egész közel hajol, szemtelenül betolakszik saját kis szférájába, a kényelmesnél még közelebb, csupán azért, hogy hízelegjen. Ám Nomacnak szerencséje van, Liss -bár képes rá- nem az a fajta, aki csak úgy osztogatja a pofonokat. Jobban szereti a nyelvét köszörülni azokon, akik szerinte kiérdemlik.
Szemeit még tágabbra nyitja, már-már teljesen ártatlanná téve ezzel ábrázatát, s így válaszol, anélkül, hogy akár egy lépést is hátrálna, vagy csak elhajolna a férfi közelsége elől. Sőt, pillantását még inkább az övébe mélyeszti.*
- Ugyan, kérlek, hogy feltételezhetsz ilyet? Tényleg csak kíváncsi voltam...
*Tart egy pillanatnyi szünetet, de még mindig nem tágít. Helyette inkább pimaszul elmosolyodik, s úgy fűzi hozzá még további mondandóját.*
- Szép zöldek, igaz? Akár a fák lombjai nyáron. A balban van egy apró, csillag alakú, fekete folt is.
*Mutatóujjával gyorsan a bal szeme alá koppint, majd végül nevetve elhúzódik a fél-elftől, s megindul tovább, a fogadó felé. Ezúttal nem támogatja őt. Akinek a szemtelenkedésre van energiája, minden bizonnyal lesz arra is, hogy megtegye a még hátralévő négy-öt lépést a Pegazus ajtajáig.
Miközben ő maga a vágyott étel és fürdő felé tart, pillantásával már a macskáét keresi, s ha elkapja azt, megpaskolja kicsit a combját, jelezve, hogy a fekete uraság jobban tenné, ha vele tartana. Persze a macskának sem kell több, meg is lódul Lissbeth és a feltáruló ajtó felé, hogy máris beosonjon, pár finom falat reményében, ami az engedelmességéért cserébe jár.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.29 14:56:34