//Második szál//
//A Kőpad és a Világ//
*Taitos egyelőre még csak a mellette ülő szőkeségnek felelget, nem veti figyelmét a tömegre.*
-Na, akkor legalább marad valami meglepetés holnapra is.
*Titkolja el a választ.*
-Legyen elég annyi, hogy ő is kedveli a csinos lányokat, csak picit másképp... Pácolva, sütve, néha rántva is.
*"Ijesztget" még egy picit, aztán komolyabbra fordítja a szót.*
-Persze bármikor elmehetsz, a felfedezés útjai különccé és elfogadóvá teszik az embert, de nem kérhetem tőled, hogy mindezt teljesen elfogadd.
*Hisz Taitos is tudja magáról, hogy valahol "nem normális", más kérdés, hogy a mai világ normái picit eltérnek attól, amit tanult, de ez így kerek.*
-Persze, két különcnek meg nincs mit szégyenkeznie a másik előtt.
*Jut eszébe a lány története is.*
-Ahonnan jövök, hát, Synmiráról már meséltem valamennyit, van egy takaros kis kedves, de mégis nagy ház az erdőben, ez az otthonunk, van előtte valami okból egy óriási dolmen, na ezt még kutathatjuk, és körülötte az erdőbe "vágott" ligetek várják a mágikus gyakorlatozókat.
A másik hely, ahonnan jövök, az meg egy kis északi falu, szép, csendes, elhagyatott, garázdálkodó bandákkal a határain. A neve gyakorlatilag Világvége. Lanawin térképén sincs rajta, szinte tanya.
Mindkét helyen ugyanaz a jó, van egy biztos pontod, legyél bármennyit is úton.
*Fejezi ki az otthon lényegét Taitos, aki immár kettővel is rendelkezik.*
~Sokaknak meg egy sem jut, de hát ezért is munkálkodom, "legyél ringatózó lámpás a hóviharban".~
*Idézi Zordont, szokásához híven, aztán csendesen hozzáteszi.*
-De majd megmutatom, sőt, ha nem vigyázol én is kikérdezlek...
*És már jönne is a kérdés, például, hogy hogyan kapta a lovat, és miért ez a neve, mert ugye a nevek mindig érdekes dolgok, ám, csak ennyi jut belőle:*
-Hogyhogy a lovadat...?
*Ekkor ér be a képbe a Kőpad vonzásterének harmadik tagja, aki láthatólag sóvárogva tekint a padra, de egy rossz padot néz, egy olyat, ami magányos, és fagyott, havas, nem pedig egy hideg, de kellemes Kőpadot.*
-Nézd csak!
*Mutat rá Taitos az általa még nem ismert Noliere, de azért megmutatja társának, hogy kit szemelt ki, és suttogva folytatja.*
-Szóval, most megtudjuk az igazat, gyere!
*Ragadja karon Serissyt és útban a másik hölgy felé, ami egyébként nagyjából tíz lépést jelent előszed, egy kisebb szöszmöszt köpenyéből, amelyik a mágikus lepel alatt van, és odalépdel az alacsony teremtéshez, aki jó ránézésre is vagy nem ember, vagy még nagyon gyermek. Rövid latolgatás után meg is találja a megfelelő megszólítást.*
-Kisasszony! Elnézést, hogy csak így.
*Szólítja meg a kezét méregetőt.*
-De kedves beszélgetőtársam ellenére sem tudtam elkerülni a tényt, hogy sejtésem szerint, kegyed tud valami különöset, netán pont kegyedet kerestük ma.
*Blöfföl picit, talán mindenkinek ezt mondta volna, talán látott valamit, ez az ő titka, de most kérdőn nyújtja át a szöszt, és a bumerángot.*
-De mindezt megtudhatjuk, ha kérhetnék egy dolgot. Mindössze ezt a szöszt kéne valahogy eljuttatni ennek a... fegyverfélének a másik felére, anélkül, hogy hozzáérnénk, vagy fújkálnánk, legyeznénk, de sajnos én csak egy módot ismerek.
*Itt kérlelőn néz, hogy akármilyen őrült is az ötlet próbálja meg. Tudnia kell, hogy mágus-e a lányka, avagy a megérzése téves.*
-Oh igen, és persze mellé lehet kérdeni is, amúgy Taitos vagyok Symira intézője.
*Biccent egyet bemutatkozásképpen.*
-A csinos hölgy pedig Serissy, aki vállalta, hogy ezen őrültnek tűnő dolgok ellenére mellettem javítja az esztétikai viszonyokat.
*Mutatja be egy somolygós bók mellett társát is, aztán a kőpad felé indul a meleg fogadótól magával hívva a jövevényt is.*
-De mindez ülve könnyebb, ott egy tiszta, és sejtelmes Kőpad, ha meghívhatom körünkbe, később pedig teázunk majd.
*Tekint az intim közelségben lévő fogadóra, ahova vélhetően célpontjuk be akart lépni.*