Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-22 23:42:02
Üzenet elküldve: 2022-02-22 23:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Aborath nevezhető egy büszke embernek és jellemző rá némi elitizmus. A vörös kérdésére a mágusokkal kapcsolatban elgondolkodik.*
-Az előző kettő szükségletre a mágia képes megoldást nyújtani és nem tartom kizártnak, hogy az utóbbira is. Ha hallott róla, hogy a város egykori védelmezője feltámadt és a főtéren adományozott pár ajándékot az arra érdemeseknek, ön is elgondolkozhatott rajta, hogy ő hogy maradhatott életben ilyen sokáig. Én is láttam őt. A mágia szinte áradt minden mozdulatából. Az a mester minden bizonnyal túlnőtt már az egyszerű halandók által, de még általam is elképzelhető hatalom szintjén.
*A kérdésre, hogy a mágusok miért nem teremtenek élelmet szintén nem jön zavarba a mester. A legnagyobb természetességgel kezdi magyarázni.*
-Mivel ez túl nagy hatalom és könnyedén nagyobb gondot okozhat, mint hasznot. Ez a kérdése jó példa arra amit említettem miszerint ismerni kell a világot ahhoz, hogy felelősen éljünk a mágia hatalmával. Képzelje el a helyzetet, hogy ön egy földműves. Egész évben a földjén dolgozik, vigyázza, gondozza, verítéket nem kímélő munkával megtermeli, azt a több zsák gabonát aminek egy részét eladva vagy elcserélve egyéb szükséges javakhoz juttatja magát vagy családját, esetleg ha elég nagy a birtoka a munkásait. Képzelje el mi a helyzet, ha nem haszontalanná válik az ön által egész évben verítékesen megtermelt gabona mert hetente annyi érkezik a piacra egy mágus által. Nem csak ön hanem az önhöz hasonló földművesek is komoly károkat szenvednek. A világ nem ilyen egyszerű, hogy csak úgy belenyúlhassunk. A mágus hatalma komoly ismereteket követel meg. Amiknek tanulása egy életen át tart. Ezért is számítanak a mágia gyakorlói tudósoknak. Akiknek a figyelmüknek mindig a távlatokat kell, hogy kutassák. A tudás képviselői vagyunk mi akik ez által olyan hatalomra tehetünk szert ami a politikán vagy a fegyvereken is felülmúl. Hogy hány ilyen nagy mester van a világban arról én se tudok. Sokuk ezen kutatásához elzárkózik a világtól vagy olyan tájakra vándorol ahol nem hallani már róluk vagy tetteikről.
*Mesél hosszasan. Talán az is benne van, hogy rég nem beszélt már senkivel. Ahogy az utca köveit tapossa, botjával minden lépésénél koppint egyet a földre. Észre se veszi már ezt a megszokását, de lehet, hogy a lánynak feltűnik. Aki még a mester nevére is megjegyzést tesz. Tényleg elég éles nyelvű és a mágus nem tartja kizártnak, hogy nem-e direkt igyekszik őt ingerelni. Nem adja meg neki ezt az elégtételt. Csendben marad a bemutatkozásra. A kérdésre, hogy a torony milyen messze van most kivételesen rövid egyszerű választ ad.*
-Egy nap járóföldre van a várostól. Az ingovány lassít majd egy kicsit a tempón.
*A titokzatos válaszával arról, miképp fognak feljutni a toronyba sikerül meglepnie a félvért akinek a reakciója megmosolyogtatja. Viszont az, nem kérdez többet. Tényleg a férfire hagyja. Ritka tulajdonság. Főleg egy lánytól meglepő. Persze kíváncsiskodik másról. Mégpedig a mester koráról aki mosolyogva válaszol.*
-Elég erős gyanúm van, hogy nálad idősebb lehetek. Bár veled kegyesebbek is lesznek az évek. És nem is egy mesterem van vagy volt. Jelenleg Abogr mester tornyában ismerkedek a levegő mágiával. Előtte a Levegő templomában tanultam egy ottani paptól. Bár akkor még mást jelentett az a szó, hogy pap. Elsőként szintén mágus apám tanított, majd mikor elég idősnek tartott egy hosszabb a fejlődésem céljául szolgáló tanulóúton jártam. Bölcs, hosszú életű mesterektől tanultam más fajok titkait, gondolkodását és szokásait. Két barátja vezettek ezen az úton. Először Ketowgarr mester okított ki a törpék titkaira, majd Aglanthol mestertől a természetben maradt elfek ősi útját ismertem meg.
*Aborath nevezhető egy büszke embernek és jellemző rá némi elitizmus. A vörös kérdésére a mágusokkal kapcsolatban elgondolkodik.*
-Az előző kettő szükségletre a mágia képes megoldást nyújtani és nem tartom kizártnak, hogy az utóbbira is. Ha hallott róla, hogy a város egykori védelmezője feltámadt és a főtéren adományozott pár ajándékot az arra érdemeseknek, ön is elgondolkozhatott rajta, hogy ő hogy maradhatott életben ilyen sokáig. Én is láttam őt. A mágia szinte áradt minden mozdulatából. Az a mester minden bizonnyal túlnőtt már az egyszerű halandók által, de még általam is elképzelhető hatalom szintjén.
*A kérdésre, hogy a mágusok miért nem teremtenek élelmet szintén nem jön zavarba a mester. A legnagyobb természetességgel kezdi magyarázni.*
-Mivel ez túl nagy hatalom és könnyedén nagyobb gondot okozhat, mint hasznot. Ez a kérdése jó példa arra amit említettem miszerint ismerni kell a világot ahhoz, hogy felelősen éljünk a mágia hatalmával. Képzelje el a helyzetet, hogy ön egy földműves. Egész évben a földjén dolgozik, vigyázza, gondozza, verítéket nem kímélő munkával megtermeli, azt a több zsák gabonát aminek egy részét eladva vagy elcserélve egyéb szükséges javakhoz juttatja magát vagy családját, esetleg ha elég nagy a birtoka a munkásait. Képzelje el mi a helyzet, ha nem haszontalanná válik az ön által egész évben verítékesen megtermelt gabona mert hetente annyi érkezik a piacra egy mágus által. Nem csak ön hanem az önhöz hasonló földművesek is komoly károkat szenvednek. A világ nem ilyen egyszerű, hogy csak úgy belenyúlhassunk. A mágus hatalma komoly ismereteket követel meg. Amiknek tanulása egy életen át tart. Ezért is számítanak a mágia gyakorlói tudósoknak. Akiknek a figyelmüknek mindig a távlatokat kell, hogy kutassák. A tudás képviselői vagyunk mi akik ez által olyan hatalomra tehetünk szert ami a politikán vagy a fegyvereken is felülmúl. Hogy hány ilyen nagy mester van a világban arról én se tudok. Sokuk ezen kutatásához elzárkózik a világtól vagy olyan tájakra vándorol ahol nem hallani már róluk vagy tetteikről.
*Mesél hosszasan. Talán az is benne van, hogy rég nem beszélt már senkivel. Ahogy az utca köveit tapossa, botjával minden lépésénél koppint egyet a földre. Észre se veszi már ezt a megszokását, de lehet, hogy a lánynak feltűnik. Aki még a mester nevére is megjegyzést tesz. Tényleg elég éles nyelvű és a mágus nem tartja kizártnak, hogy nem-e direkt igyekszik őt ingerelni. Nem adja meg neki ezt az elégtételt. Csendben marad a bemutatkozásra. A kérdésre, hogy a torony milyen messze van most kivételesen rövid egyszerű választ ad.*
-Egy nap járóföldre van a várostól. Az ingovány lassít majd egy kicsit a tempón.
*A titokzatos válaszával arról, miképp fognak feljutni a toronyba sikerül meglepnie a félvért akinek a reakciója megmosolyogtatja. Viszont az, nem kérdez többet. Tényleg a férfire hagyja. Ritka tulajdonság. Főleg egy lánytól meglepő. Persze kíváncsiskodik másról. Mégpedig a mester koráról aki mosolyogva válaszol.*
-Elég erős gyanúm van, hogy nálad idősebb lehetek. Bár veled kegyesebbek is lesznek az évek. És nem is egy mesterem van vagy volt. Jelenleg Abogr mester tornyában ismerkedek a levegő mágiával. Előtte a Levegő templomában tanultam egy ottani paptól. Bár akkor még mást jelentett az a szó, hogy pap. Elsőként szintén mágus apám tanított, majd mikor elég idősnek tartott egy hosszabb a fejlődésem céljául szolgáló tanulóúton jártam. Bölcs, hosszú életű mesterektől tanultam más fajok titkait, gondolkodását és szokásait. Két barátja vezettek ezen az úton. Először Ketowgarr mester okított ki a törpék titkaira, majd Aglanthol mestertől a természetben maradt elfek ősi útját ismertem meg.
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-22 14:08:00
Üzenet elküldve: 2022-02-22 14:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Miután a ma estére kimenőt kapott, így gyorsan össze is kapja magát, megmosakszik és felvesz egy kevéssé elnyűtt ruhát magára, aztán kilép az ajtón. Szedi a lábait, mert a fényviszonyokból úgy ítéli éppen késésben van. Mikor kiér a főtérre már ott ácsorog bizony mindenki. Aznap estére beszélték meg a találkozót, de nem ám kocsmázni mennek.*
-Éppen, hogy csak el nem indultunk! Legközelebb a nyakamba veszlek, úgy talán időben el tudunk majd indulni. *Értetlenkedik az egyik barna hajú, fiatal nő.*
-Hát akkor… *Teszi fel a zsákját, amit magával hozott a szekérre, ami félig ládákkal, félig pedig fiatal nőkkel megrakva indul meg a városból kifelé. Négyen ülnek rajta, meg a kocsis elől.*
-Sikerült megvenned? *Rázogatja meg kapaszkodás közben a szőke hajú lány a mellette ülőt.*
-Még szép hogy! Bármit megkapok, aaamit csak akarok. *Henceg az orrát az égnek vetve a többi háromnak, közben pedig kiemel egy jókora üveget, amit eddig a táskája rejtett, valami barna lötyög benne, meg az alján egy kígyó, ami már bizony nem éppen szomjas.*
-Fúúúj! *Érkezik a grimasz, meg a megjegyzés.*
-Nem hiszem el, hogy ezt a valamit meg bírjátok majd inni. Aztán majd holnap kifordul a beletek is tőle! Aszonta apám. *Legyintget pökhendi módra.*
-Hát akkor te nem kapsz, de talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy megkóstold. *Vetik neki oda a többiek.*
-Nem minden nap érkezik a kikötőbe ilyen szállítmány, ezt Wegtorenben készítették, van vagy negyven esztendős.*Meséli, miközben a többiek csak nagy áhítattal hallgatják, köztük Welly is. Már várta ezt a napot, előre három hattal ezelőtt el is kérte magát. Szerencséjére rendes a ház ura, még egyetlen kérésére se mondott nemet, nem mintha próbára tette volna a tűrőképességét, csak örül annak, amije van. Közben pedig lassan a szürkület elnyelni a kocsit, meg a rajta ülő négy hölgyemény hangoskodását.*
-Éppen, hogy csak el nem indultunk! Legközelebb a nyakamba veszlek, úgy talán időben el tudunk majd indulni. *Értetlenkedik az egyik barna hajú, fiatal nő.*
-Hát akkor… *Teszi fel a zsákját, amit magával hozott a szekérre, ami félig ládákkal, félig pedig fiatal nőkkel megrakva indul meg a városból kifelé. Négyen ülnek rajta, meg a kocsis elől.*
-Sikerült megvenned? *Rázogatja meg kapaszkodás közben a szőke hajú lány a mellette ülőt.*
-Még szép hogy! Bármit megkapok, aaamit csak akarok. *Henceg az orrát az égnek vetve a többi háromnak, közben pedig kiemel egy jókora üveget, amit eddig a táskája rejtett, valami barna lötyög benne, meg az alján egy kígyó, ami már bizony nem éppen szomjas.*
-Fúúúj! *Érkezik a grimasz, meg a megjegyzés.*
-Nem hiszem el, hogy ezt a valamit meg bírjátok majd inni. Aztán majd holnap kifordul a beletek is tőle! Aszonta apám. *Legyintget pökhendi módra.*
-Hát akkor te nem kapsz, de talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy megkóstold. *Vetik neki oda a többiek.*
-Nem minden nap érkezik a kikötőbe ilyen szállítmány, ezt Wegtorenben készítették, van vagy negyven esztendős.*Meséli, miközben a többiek csak nagy áhítattal hallgatják, köztük Welly is. Már várta ezt a napot, előre három hattal ezelőtt el is kérte magát. Szerencséjére rendes a ház ura, még egyetlen kérésére se mondott nemet, nem mintha próbára tette volna a tűrőképességét, csak örül annak, amije van. Közben pedig lassan a szürkület elnyelni a kocsit, meg a rajta ülő négy hölgyemény hangoskodását.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:36:05
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
-Áh, értem. *Azaz jóformán senki nem érti, csak karcolgatni tudja a felszínét, de ezek alapján a mágusok tudomással bírnak róla, hogy bár láthatatlan, de létezik.*
-Túlmutat? *Kérdez vissza, mert mintha a férfi valami fizikai dolgon felülinek érzékeltetné a mágusokat.*
-De ők is esznek, meg isznak meg alszanak is gondolom. *Magyarázza miközben beérnek lassan a főtérre, ahol fizikailag is az előbb említett kút előtt haladnak el.*
-Ha ilyen sok mindenre képesek, akár termeszthetnék ők is a növényeket vagy duplázhatnák az állatokat a réten és nem lenne ennyi gond a kajával. Vagy olyan kevesen is vannak, amilyen sokat tudnak? *Mert mikor a tisztáson megrendezték azt a mágusviadalt, amit a köznép is végig nézhetett, ha akart, elég kevés személy vonult fel. Azt meg, hogy milyen messziről érkeztek nem is említették, lehet a környék minden városából idevándoroltak a rendezvény hírére, azonban azt is lehetségesnek tartja, hogy csupán Artheniorban ténykedik az összes.*
-Aborath, furcsa név, engem csak szólítson az uraság YIlandának. Törzsgyökeres városi vagyok! *Csapkodja meg a lova oldalát, bár azt nem mondja, hogy melyik városból is jött, csak a lényeg a lényeg, nem igazán ismeri ki magát az erdőben, most meg nagyon úgy fest, hogy kifelé menetelnek.*
-Messze van az a torony mondja csak. *Mert hát valamihez csak tartsák már magukat, kíváncsi mennyit fognak kutyagolni.*
-A levegőn? *Akad meg a gondolat.*
-Felsétálni? *Tágra nyílnak a szemei, de biztos tudja a mágus mit is beszél.*
-Majd meglátjuk akkor. *Legyint, bár elképzelni se tudja miként fogják csinálni és csak titkon reméli, hogy nem egy bolonddal hozta össze a szerencséje. Bár a szavai egészen összeszedettek és tiszták, ám az értelmük számára még zavaros.*
-Mennyi idős vagy uram, ha szabad kérdezni. Említetted, hogy csak a tanulás elején tartasz… akkor neked is van egy mestered? *Kíváncsiskodik tovább.*
-Áh, értem. *Azaz jóformán senki nem érti, csak karcolgatni tudja a felszínét, de ezek alapján a mágusok tudomással bírnak róla, hogy bár láthatatlan, de létezik.*
-Túlmutat? *Kérdez vissza, mert mintha a férfi valami fizikai dolgon felülinek érzékeltetné a mágusokat.*
-De ők is esznek, meg isznak meg alszanak is gondolom. *Magyarázza miközben beérnek lassan a főtérre, ahol fizikailag is az előbb említett kút előtt haladnak el.*
-Ha ilyen sok mindenre képesek, akár termeszthetnék ők is a növényeket vagy duplázhatnák az állatokat a réten és nem lenne ennyi gond a kajával. Vagy olyan kevesen is vannak, amilyen sokat tudnak? *Mert mikor a tisztáson megrendezték azt a mágusviadalt, amit a köznép is végig nézhetett, ha akart, elég kevés személy vonult fel. Azt meg, hogy milyen messziről érkeztek nem is említették, lehet a környék minden városából idevándoroltak a rendezvény hírére, azonban azt is lehetségesnek tartja, hogy csupán Artheniorban ténykedik az összes.*
-Aborath, furcsa név, engem csak szólítson az uraság YIlandának. Törzsgyökeres városi vagyok! *Csapkodja meg a lova oldalát, bár azt nem mondja, hogy melyik városból is jött, csak a lényeg a lényeg, nem igazán ismeri ki magát az erdőben, most meg nagyon úgy fest, hogy kifelé menetelnek.*
-Messze van az a torony mondja csak. *Mert hát valamihez csak tartsák már magukat, kíváncsi mennyit fognak kutyagolni.*
-A levegőn? *Akad meg a gondolat.*
-Felsétálni? *Tágra nyílnak a szemei, de biztos tudja a mágus mit is beszél.*
-Majd meglátjuk akkor. *Legyint, bár elképzelni se tudja miként fogják csinálni és csak titkon reméli, hogy nem egy bolonddal hozta össze a szerencséje. Bár a szavai egészen összeszedettek és tiszták, ám az értelmük számára még zavaros.*
-Mennyi idős vagy uram, ha szabad kérdezni. Említetted, hogy csak a tanulás elején tartasz… akkor neked is van egy mestered? *Kíváncsiskodik tovább.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-17 11:51:43
Üzenet elküldve: 2022-02-17 11:51:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Már jó ideje a környéken portyázik, de azóta se tudja elfelejteni azt az esetet, ott az erdő mélyén. Bizonyára a nappali látkép csalta meg, a dögök csak éjszaka másznak ott is elő. ~Kurvára ott kellett volna hagyni azt a nyestet, hadd vigye azt a tollast. ~ Még lelkiismeretből leszállította a nagydarab férfit egy fogadóba és kikért neki néhány üveg fertőtlenítő italt, aztán távozott, nyilván nagy suttyomban. Az kéne még, hogy az a fószer azt képzelje, hogy bizony ő most tartozik neki legalább egy kunyhóval.*
-Álmodik az öreganyám fapapucsa. *Néha azért még lopva a fal mellé húzódik, nehogy aztán szembe jöjjön vele itt a városban. Itt mindenkinek csak egy dolog fontos, hogy túlélje az az napot. Vadászni meg aztán a mezőn is lehet, nem kell ahhoz mélyen az erdőbe begyalogolni. Bizonyára az a medve megismerné a szagát, ha arra járna és még kedve támadna harapni is a húsából, amiről legutóbb lemaradt.*
-Az se normális, aki egy olyan helyen akar élni. Tiszta öngyilkosság. *Azóta is gyakran előjön álmaiban az a zsivaj, amiről még most se igazán tudja mi is volt, na meg az a valami, amibe beleakadt a lába, mert szeretné hinni, hogy nem magától ragadta meg a bokáját. ~Nyilván, ott még a kúszónövényeknek is saját akaratuk van bassza meg. ~ Közben körbe tekint, a tér pedig most is pont ugyan olyan, mint mindig. Nyüzsgő és kiszámítható. Egyértelműen a munkások már a kocsmából jönnek kifelé, mert legurították a torkukon a reggeli ébresztő rumot, az asszonyok meg most mennek a piacra vagy a szántók irányába.*
A hozzászólás írója (Kil'tenylla Cassycnare) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.17 12:41:46
*Már jó ideje a környéken portyázik, de azóta se tudja elfelejteni azt az esetet, ott az erdő mélyén. Bizonyára a nappali látkép csalta meg, a dögök csak éjszaka másznak ott is elő. ~Kurvára ott kellett volna hagyni azt a nyestet, hadd vigye azt a tollast. ~ Még lelkiismeretből leszállította a nagydarab férfit egy fogadóba és kikért neki néhány üveg fertőtlenítő italt, aztán távozott, nyilván nagy suttyomban. Az kéne még, hogy az a fószer azt képzelje, hogy bizony ő most tartozik neki legalább egy kunyhóval.*
-Álmodik az öreganyám fapapucsa. *Néha azért még lopva a fal mellé húzódik, nehogy aztán szembe jöjjön vele itt a városban. Itt mindenkinek csak egy dolog fontos, hogy túlélje az az napot. Vadászni meg aztán a mezőn is lehet, nem kell ahhoz mélyen az erdőbe begyalogolni. Bizonyára az a medve megismerné a szagát, ha arra járna és még kedve támadna harapni is a húsából, amiről legutóbb lemaradt.*
-Az se normális, aki egy olyan helyen akar élni. Tiszta öngyilkosság. *Azóta is gyakran előjön álmaiban az a zsivaj, amiről még most se igazán tudja mi is volt, na meg az a valami, amibe beleakadt a lába, mert szeretné hinni, hogy nem magától ragadta meg a bokáját. ~Nyilván, ott még a kúszónövényeknek is saját akaratuk van bassza meg. ~ Közben körbe tekint, a tér pedig most is pont ugyan olyan, mint mindig. Nyüzsgő és kiszámítható. Egyértelműen a munkások már a kocsmából jönnek kifelé, mert legurították a torkukon a reggeli ébresztő rumot, az asszonyok meg most mennek a piacra vagy a szántók irányába.*
A hozzászólás írója (Kil'tenylla Cassycnare) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.17 12:41:46
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-17 08:16:57
Üzenet elküldve: 2022-02-17 08:16:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Naiellatika a főtérre jön, mint szinte minden nap az elmúlt években. Régebben sokat gondolkozott azon, vajon mi vonzza ide, de már nem érdekli a kérdés, a lényeg hogy itt lehet. Gyakran csak sétál, vagy leül egy művészi kőpadra, és nézi a forgatagot. Itt megtalálja mindazt, ami mire szüksége van. Láthatja a messzi földről érkező vándorokat, ahogy megfáradtan ugyanakkor megnyugvással érkeznek meg a főtérre, tudják, hogy már véget értek az út megpróbáltatásai. Ugyanakkor itt mindig találkozik valakivel, akit régóta ismer. Éppen most is közeledik valaki a távolból.*
-Szia!*Üdvözli mosolyogva, de látja, hogy ismerőse éppen siet, Ő sem azért van itt, hogy bárkit feltartson, ezért mosolyogva tovább engedi az útjára.
Újra bele tud merülni a főtér forgatagába, egészen magával ragadják a városlakók hétköznapi ténykedései, amelyek gyakran rutinnak látszanak, de sokszor lát érzelmileg igazán átélt pillanatot legyen az akár mély szerelem vagy akár elsöprő düh is.
Mindig megnyugtatják az itt töltött idő, akkor is, ha csak rövid ideig tud maradni.*
-Szia!*Üdvözli mosolyogva, de látja, hogy ismerőse éppen siet, Ő sem azért van itt, hogy bárkit feltartson, ezért mosolyogva tovább engedi az útjára.
Újra bele tud merülni a főtér forgatagába, egészen magával ragadják a városlakók hétköznapi ténykedései, amelyek gyakran rutinnak látszanak, de sokszor lát érzelmileg igazán átélt pillanatot legyen az akár mély szerelem vagy akár elsöprő düh is.
Mindig megnyugtatják az itt töltött idő, akkor is, ha csak rövid ideig tud maradni.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-16 08:07:15
Üzenet elküldve: 2022-02-16 08:07:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Úgy tűnik nem sikerül megnyugtatni a férfit az állatával kapcsolatban. A kedves atyai törődését nem veszi magára, termete és gyakran bizonytalankodó természete miatt általában ezt a reakciót kapja a nála idősebbektől, tapasztaltabbaktól. *
- Khm, igen, talán azt kellene. * Nyikkan egyet, nem tudni, hogy a visszafojtott nevetéstől vagy zavarában. Talán maga sem tudja. Mert hát druida ő, druidák gyermeke és vére, még ha kevés is az önbizalma és gyakran meginog a hitében. Az ősi tudást magában hordozza, még ha saját maga sincs teljes mértékben tisztában vele. *
~ Inkább annyiban hagyom a dolgot. Druidának úgyis csapnivaló vagyok. Jobb nem hencegni vele. ~
- A kutya jó ötlet. Igazi vadászó társ lehetne belőle. Bár én inkább azokat az élőlényeket kedvelem akik ezerféle problémát okoznak és makacsak, mint egy öszvér.
* Szeretetteljesen megsimogatja a bagoly karmait, aki már megint túl mélyre azokat a bőrébe. *
~ Ez megint nyomot fog hagyni. Talán szereznem kellene egy bőrruházatot. ~
* Megpillantják végre az istálló ismerősnek tűnő kőépületét. A többi ló közelségétől Kísértet teljes mértékben ellazul, így nyugodtan magára hagyhatja. Biccentéssel köszöni meg az elf előzékenységét, nem szokott hozzá az efféle bánásmódhoz, igazán jól esik neki. Üdvözli a felbukkanó lovászt és pár aranyat nyom a kezébe, majd részletekbe menő magyarázatba kezd a ló ellátását illetően. *
- Ő Kísértet. Csak szénát kapjon, abrakot ne. És friss vizet. A lekötést nehezen viseli, szóval hálás lennék, ha nem beállóban lenne elhelyezve, ha megoldható. * Még hozzáfűz pár gondolatot, majd gyors szakavatott mozdulattal ellenőrzi a patáit, nem szorult-e bele valami. Kölcsönvesz egy kötelet és lazán a ló nyakára köti, hogy könnyebben tudjanak bánni vele. A csikó bosszúsan hátracsapott füllel reagál. *
- Nincs hiszti. Itt maradsz és jól viselkedsz.
* Megdörgöli a homlokát és visszaindul a főtér felé, egy utolsót hátrapislantva. *
- Bocsánat, most már mehetünk. Szóval apróvadak. Csapdát is használsz? Én hurokkal szoktam vadászni.
* Sétálnak szépen a fogadó irányába. *
- Köszönöm, szívesen elfogadom, de az italt én állom, rendben?
* Úgy tűnik nem sikerül megnyugtatni a férfit az állatával kapcsolatban. A kedves atyai törődését nem veszi magára, termete és gyakran bizonytalankodó természete miatt általában ezt a reakciót kapja a nála idősebbektől, tapasztaltabbaktól. *
- Khm, igen, talán azt kellene. * Nyikkan egyet, nem tudni, hogy a visszafojtott nevetéstől vagy zavarában. Talán maga sem tudja. Mert hát druida ő, druidák gyermeke és vére, még ha kevés is az önbizalma és gyakran meginog a hitében. Az ősi tudást magában hordozza, még ha saját maga sincs teljes mértékben tisztában vele. *
~ Inkább annyiban hagyom a dolgot. Druidának úgyis csapnivaló vagyok. Jobb nem hencegni vele. ~
- A kutya jó ötlet. Igazi vadászó társ lehetne belőle. Bár én inkább azokat az élőlényeket kedvelem akik ezerféle problémát okoznak és makacsak, mint egy öszvér.
* Szeretetteljesen megsimogatja a bagoly karmait, aki már megint túl mélyre azokat a bőrébe. *
~ Ez megint nyomot fog hagyni. Talán szereznem kellene egy bőrruházatot. ~
* Megpillantják végre az istálló ismerősnek tűnő kőépületét. A többi ló közelségétől Kísértet teljes mértékben ellazul, így nyugodtan magára hagyhatja. Biccentéssel köszöni meg az elf előzékenységét, nem szokott hozzá az efféle bánásmódhoz, igazán jól esik neki. Üdvözli a felbukkanó lovászt és pár aranyat nyom a kezébe, majd részletekbe menő magyarázatba kezd a ló ellátását illetően. *
- Ő Kísértet. Csak szénát kapjon, abrakot ne. És friss vizet. A lekötést nehezen viseli, szóval hálás lennék, ha nem beállóban lenne elhelyezve, ha megoldható. * Még hozzáfűz pár gondolatot, majd gyors szakavatott mozdulattal ellenőrzi a patáit, nem szorult-e bele valami. Kölcsönvesz egy kötelet és lazán a ló nyakára köti, hogy könnyebben tudjanak bánni vele. A csikó bosszúsan hátracsapott füllel reagál. *
- Nincs hiszti. Itt maradsz és jól viselkedsz.
* Megdörgöli a homlokát és visszaindul a főtér felé, egy utolsót hátrapislantva. *
- Bocsánat, most már mehetünk. Szóval apróvadak. Csapdát is használsz? Én hurokkal szoktam vadászni.
* Sétálnak szépen a fogadó irányába. *
- Köszönöm, szívesen elfogadom, de az italt én állom, rendben?
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-16 00:17:15
Üzenet elküldve: 2022-02-16 00:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Egyre több lesz bennük a közös, ahogy beszélgetnek. Rokonlelkek nem vitás, de azért úgy tűnik az állatos kérdéskörben nem feltétlen értenek egyet, csak ezt a férfi tapintatosan magában tartja.*
~ Felelőtlen és veszélyes csak így tartani ezt a lovat. ~* Kevés egyént ismer, aki képes ilyen szinten beidomítani egy állatott, hogy az akár mindenféle szerszám nélkül engedelmeskedjen neki. Talán csak a druidák képesek ilyen csodákra, de ránézésre ez a lány nem tűnik druidának, még akkor sem, ha körbeveszi magát ezekkel az állatokkal.*
~ Egyszer majd ez a ló olyan bajba sodorja, vagy hagyja cserben, ami az életébe fog kerülni.~
- Talán egy druida segítségét kéne kérned. Az erdő veszélyes, nehogy egyszer tényleg igazi bajba kerülj a lovad miatt.* Próbál egy tanáccsal a lelkére hatni, mert Eeyrbe vetett hite nem engedi, hogy csak úgy ezt az óvó jó tanácsot magában tartsa. Csak sajnos gyakorta megesik, hogy az ilyesmit aztán inkább személyes sértésnek könyvelik el, nem pedig jó szándékú megnyilvánulásnak.*
- Igen, nekem is ez hiányzik a legjobban, hogy a hosszú magányos időszakokban beszélhessek valakivel. Ezért is gondolkodom egy kutyában.* Ez is az egyik ok, hogy időnként bejár a városba, vagy felkeres kisebb közösségeket. Jól tűri a magányt, de ő sem egy rideg kőszikla.*
- Persze kitérhetünk az istálló irányába. Úgyis mindjárt ott vagyunk.* Ez igaz is, mert az utcákat lassan maguk mögött hagyva feltűnik a tágasabb főtér.*
- Igen, jó néha meghallgatni, hogy miféle dolgok történne errefelé. Sok kereskedő járja a vidéket, és igazán jó történeteket tudnak mesélni az utazásairól.* Ért vele egyet ebben is. Vranglilt mindig is vonzotta Wegtoren, de soha nem jutott el oda és valószínűleg soha nem is fog, de örömmel hallgatja a sivatagról szóló elbeszéléseket. Fenophilë pedig elég szerencsés, mert az elfnek pont nem tűnik fel a zavara. Főleg, hogy éppen magyaráz meg mutogat.*
- Ott az istálló, oda bekötheted a lovacskádat.* Még majd segít is neki nyitogatni az ajtókat, meg az ilyen apróságokban.*
- Én egyébként általában apró vadakra vadászom, esetenként őzre vagy szarvasra. A vaddisznókat inkább kerülöm, mert azok veszedelmes ellenfelek tudnak lenni. Íjjal nem is igazán jó ötlet rájuk menni. Gondolkodni már mondjuk gondolkodtam abban, hogy veszek egy vadászlándzsát, de még nem jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem.* Talán mire befejezi már végeznek is itt kint, hogy mehessenek befelé a fogadóba.*
- Esetleg meghívhatlak egy kis harapnivalóra?* Ajánlja fel nagyvonalúan. Sejti, hogy nagyon nem lehet eleresztve ez a lány arannyal. Neki meg éppen beleférne bőségesen ennyi a keretébe.*
* Egyre több lesz bennük a közös, ahogy beszélgetnek. Rokonlelkek nem vitás, de azért úgy tűnik az állatos kérdéskörben nem feltétlen értenek egyet, csak ezt a férfi tapintatosan magában tartja.*
~ Felelőtlen és veszélyes csak így tartani ezt a lovat. ~* Kevés egyént ismer, aki képes ilyen szinten beidomítani egy állatott, hogy az akár mindenféle szerszám nélkül engedelmeskedjen neki. Talán csak a druidák képesek ilyen csodákra, de ránézésre ez a lány nem tűnik druidának, még akkor sem, ha körbeveszi magát ezekkel az állatokkal.*
~ Egyszer majd ez a ló olyan bajba sodorja, vagy hagyja cserben, ami az életébe fog kerülni.~
- Talán egy druida segítségét kéne kérned. Az erdő veszélyes, nehogy egyszer tényleg igazi bajba kerülj a lovad miatt.* Próbál egy tanáccsal a lelkére hatni, mert Eeyrbe vetett hite nem engedi, hogy csak úgy ezt az óvó jó tanácsot magában tartsa. Csak sajnos gyakorta megesik, hogy az ilyesmit aztán inkább személyes sértésnek könyvelik el, nem pedig jó szándékú megnyilvánulásnak.*
- Igen, nekem is ez hiányzik a legjobban, hogy a hosszú magányos időszakokban beszélhessek valakivel. Ezért is gondolkodom egy kutyában.* Ez is az egyik ok, hogy időnként bejár a városba, vagy felkeres kisebb közösségeket. Jól tűri a magányt, de ő sem egy rideg kőszikla.*
- Persze kitérhetünk az istálló irányába. Úgyis mindjárt ott vagyunk.* Ez igaz is, mert az utcákat lassan maguk mögött hagyva feltűnik a tágasabb főtér.*
- Igen, jó néha meghallgatni, hogy miféle dolgok történne errefelé. Sok kereskedő járja a vidéket, és igazán jó történeteket tudnak mesélni az utazásairól.* Ért vele egyet ebben is. Vranglilt mindig is vonzotta Wegtoren, de soha nem jutott el oda és valószínűleg soha nem is fog, de örömmel hallgatja a sivatagról szóló elbeszéléseket. Fenophilë pedig elég szerencsés, mert az elfnek pont nem tűnik fel a zavara. Főleg, hogy éppen magyaráz meg mutogat.*
- Ott az istálló, oda bekötheted a lovacskádat.* Még majd segít is neki nyitogatni az ajtókat, meg az ilyen apróságokban.*
- Én egyébként általában apró vadakra vadászom, esetenként őzre vagy szarvasra. A vaddisznókat inkább kerülöm, mert azok veszedelmes ellenfelek tudnak lenni. Íjjal nem is igazán jó ötlet rájuk menni. Gondolkodni már mondjuk gondolkodtam abban, hogy veszek egy vadászlándzsát, de még nem jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem.* Talán mire befejezi már végeznek is itt kint, hogy mehessenek befelé a fogadóba.*
- Esetleg meghívhatlak egy kis harapnivalóra?* Ajánlja fel nagyvonalúan. Sejti, hogy nagyon nem lehet eleresztve ez a lány arannyal. Neki meg éppen beleférne bőségesen ennyi a keretébe.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:01:18
Üzenet elküldve: 2022-02-13 20:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pajtás daloljunk//
-Megértelek.
*Ad igazat a másiknak. A névvel kapcsolatban szabad kezet kap és a szerinte legjobban hangzó megoldást választja.*
-Rendben Ale.
*Ha nem támad valami problémája a másiknak ezzel a becenévvel akkor maradni fog. A levegő városa megjegyzésre a kis pap bólint. Olyan nagyon nem magasabb a tündérnél. A másik feje teteje Zeekx szemének vonaláig ér körülbelül. Egy átlagos magasságú emberférfi ennél jóval túlnőne a fiún. Eddigi utazásaikat elmondják a másiknak aki jól összegzi a dolgot miszerint mindketten világjáróknak hívhatják magukat. Lihanech ajánlásával Zeekx-t is megfogja a másik.*
-Akkor tényleg érdemes elmenni oda.
*Valóban jók a fürdők is, de a szép lányok még inkább. Ezek a gondolatok kicsit jobb kedvre is deríti a kis papot, ami kedvét hamar elfújja a szél. Ahogy a beszélgetőtársát is. Szerencsére nem úgy kapja fel a tündért mint egy falevelet, de azért fenékre esik és szitkozódik is egyet. Amin a kis pap jót mosolyog majd a kezét tartja a másiknak. Aki ha elfogadná Zeekx előbb beleköp a tenyerébe és csak utána húzná fel egy széles vigyorral a másikat. Bizony őt se kell félteni.*
-Az-az a lovas cégérrel.
*Mutat az épületre amit már látni is lehet.*
-Megértelek.
*Ad igazat a másiknak. A névvel kapcsolatban szabad kezet kap és a szerinte legjobban hangzó megoldást választja.*
-Rendben Ale.
*Ha nem támad valami problémája a másiknak ezzel a becenévvel akkor maradni fog. A levegő városa megjegyzésre a kis pap bólint. Olyan nagyon nem magasabb a tündérnél. A másik feje teteje Zeekx szemének vonaláig ér körülbelül. Egy átlagos magasságú emberférfi ennél jóval túlnőne a fiún. Eddigi utazásaikat elmondják a másiknak aki jól összegzi a dolgot miszerint mindketten világjáróknak hívhatják magukat. Lihanech ajánlásával Zeekx-t is megfogja a másik.*
-Akkor tényleg érdemes elmenni oda.
*Valóban jók a fürdők is, de a szép lányok még inkább. Ezek a gondolatok kicsit jobb kedvre is deríti a kis papot, ami kedvét hamar elfújja a szél. Ahogy a beszélgetőtársát is. Szerencsére nem úgy kapja fel a tündért mint egy falevelet, de azért fenékre esik és szitkozódik is egyet. Amin a kis pap jót mosolyog majd a kezét tartja a másiknak. Aki ha elfogadná Zeekx előbb beleköp a tenyerébe és csak utána húzná fel egy széles vigyorral a másikat. Bizony őt se kell félteni.*
-Az-az a lovas cégérrel.
*Mutat az épületre amit már látni is lehet.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:40:12
Üzenet elküldve: 2022-02-13 19:40:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Pajtás daloljunk//
- Ezt jó tudni. Evés után muszáj lesz vennem egy fürdőt, mert ez a hideg kikészít.* A nyálas kéz általában nem szokott bejönni senkinek. Ahogy a szőke emberke arcára pillant kiderül, hogy neki sem, és ezen az ábrázatán jót vihog megint csak.*
- Ahogy neked tetszik.* Nem szokott ragaszkodni a neve használatához. Kissé kíváncsi is, hogy ezt hallva hogyan fogja majd nevezni a szerzetes. Minden bizonnyal egy korosztály lehet ez a kettő, mert másfajú szemmel is fiatalnak tűnhet Alesian, ahogy Zeekx sem látszik éppen nagyon öregnek. A szél továbbra sem a barátjuk. Ezekben a szűk utcákban csak még inkább keresztül tud fújni rajtuk.*
- A levegő városa.* Tesz egy megjegyzést miközben prüszköl egyet a felkavart por miatt. Ha azt az embert ennyire bántja az idő, akkor el lehet képzelni, hogy a kicsi most miként érezheti magát. Megpróbálja a kis csuklyáját a fejébe húzni, de akkor azt tartania kell, így pedig a keze fázik. Szóval inkább felhagy ezzel. Haját csak úgy borzolja a szél, de az még nem zavarná úgy mint az a tény, hogy az ő szépséges fülecskéi majd lefagynak. A beszéd legalább eltereli a figyelmét valamennyire, de még így is sokat sziszeg a hideg miatt.*
- Igazán? Úgy tűnik, hogy te is magamfajta világjáró vagy akkor. Lihanech szép város azt ne hagyd ki sémiképpen sem! Ahogy mondod, arrafelé sok a fürdő, a fürdőkben meg sok a szép lány.* Ábrándozik egy kicsit. A térre kiérve már nem kell sokat menniük. Megpróbáltatásaik hamarosan a végére érnek majd. Sajnos ez a tér jó nagy játszótere a szélnek. Egy hirtelen támadt erősebb széllökés fel is borítja a könnyű csontozatú tündért. Ezen úgy meglepődik, hogy ott marad ülve a kövön, mert pont a párnázott valagára érkezett.*
- Mocskos szél! Te tündérek átka! Phe!* Köp ki a kövezetre, mintha ezzel bármit is elérhetne.*
- Remélem mihamarabb elérjük azt a fogadót.* Tápászkodik fel, hogy folytathassák útjukat tovább.*
- Ezt jó tudni. Evés után muszáj lesz vennem egy fürdőt, mert ez a hideg kikészít.* A nyálas kéz általában nem szokott bejönni senkinek. Ahogy a szőke emberke arcára pillant kiderül, hogy neki sem, és ezen az ábrázatán jót vihog megint csak.*
- Ahogy neked tetszik.* Nem szokott ragaszkodni a neve használatához. Kissé kíváncsi is, hogy ezt hallva hogyan fogja majd nevezni a szerzetes. Minden bizonnyal egy korosztály lehet ez a kettő, mert másfajú szemmel is fiatalnak tűnhet Alesian, ahogy Zeekx sem látszik éppen nagyon öregnek. A szél továbbra sem a barátjuk. Ezekben a szűk utcákban csak még inkább keresztül tud fújni rajtuk.*
- A levegő városa.* Tesz egy megjegyzést miközben prüszköl egyet a felkavart por miatt. Ha azt az embert ennyire bántja az idő, akkor el lehet képzelni, hogy a kicsi most miként érezheti magát. Megpróbálja a kis csuklyáját a fejébe húzni, de akkor azt tartania kell, így pedig a keze fázik. Szóval inkább felhagy ezzel. Haját csak úgy borzolja a szél, de az még nem zavarná úgy mint az a tény, hogy az ő szépséges fülecskéi majd lefagynak. A beszéd legalább eltereli a figyelmét valamennyire, de még így is sokat sziszeg a hideg miatt.*
- Igazán? Úgy tűnik, hogy te is magamfajta világjáró vagy akkor. Lihanech szép város azt ne hagyd ki sémiképpen sem! Ahogy mondod, arrafelé sok a fürdő, a fürdőkben meg sok a szép lány.* Ábrándozik egy kicsit. A térre kiérve már nem kell sokat menniük. Megpróbáltatásaik hamarosan a végére érnek majd. Sajnos ez a tér jó nagy játszótere a szélnek. Egy hirtelen támadt erősebb széllökés fel is borítja a könnyű csontozatú tündért. Ezen úgy meglepődik, hogy ott marad ülve a kövön, mert pont a párnázott valagára érkezett.*
- Mocskos szél! Te tündérek átka! Phe!* Köp ki a kövezetre, mintha ezzel bármit is elérhetne.*
- Remélem mihamarabb elérjük azt a fogadót.* Tápászkodik fel, hogy folytathassák útjukat tovább.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:08:56
Üzenet elküldve: 2022-02-07 18:08:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
Sok-sok vándorlás után meglátva a várost és annak dicsőítő szobrát. Ami jelképezi az utolsó túlélőt ki küzdött az orkok ellen. Viszont nem nagyon tudott erre és körülötte lévő dolgokra figyelni, mert az utazás során elfogyott a whiskey. A főtéren található szökőkútban meglátta a kristálytiszta vizet, és a nagy szomjúság hevében nyakig merült a varázslatos kútban, ami azonban mágiával bír melyben a víz azonnal pótlódik. A kiszáradástól most már megmenekülve körültekintett, hogy mégis hova került. Meglátta hogy a város körül nem található fal ami védené a várost minden ellenségtől. Majd a városban körültekintve lepihent a Pegazus fürdőházban és kipehente a sok vándorlás fáradalmait.
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-04 14:54:19
Üzenet elküldve: 2022-02-04 14:54:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Keveset tevő mindennapjai végét jelezheti az az elszántság, amivel most a főtér szélén találja magát; az a fogcsikorgatóan sok idő mindenféle előrehaladás nélkül lehet, hogy már a múlté lesz! Ezen útra igyekezett higiéniai helyzetben a legjobban előkészülni; a Pegazus fürdőházát kihasználva, testét-lelkét kipihenve, haját majdnem a hajhagymák kiirtásáig tisztította és fésültette, élettel teli szeme alatt a táskák már csak átlagos méretük felében próbáltak feltűnést kelteni, és köpenyét kimostatva, kellemes illatot árasztva magából böngészi két kezében azt a papírost, mi nem messze a városon kívülre hívja, hogy ha minden jól alakul, agyvérzés nélkül tölthesse ben további idejét, otthonihoz hasonló gazdaságban, csöndben, és békességben. Ha minden rendben megy, persze.
Nem is húzza tovább az időt, jókedvben dudorászva kezd el bandukolni Arthenioron kívülre, keresve annak a bizonyos kúriának a tulajdonosait.*
Nem is húzza tovább az időt, jókedvben dudorászva kezd el bandukolni Arthenioron kívülre, keresve annak a bizonyos kúriának a tulajdonosait.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:08:26
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:08:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Régi dalt dünnyög szakálla alatt, az óvatlan fülnek akár versnek is tűnhetne. Sosem jeleskedett különösebben az énekben. Hiányossága ez, ahogy a humor is. Noha egyiket sem veti meg, mívelni aligha képes. Egy-két viccet megjegyzett ugyan, de legalább annyira vannak fából, mint a kordé alatta.
Óvatosan helyezi irányba a szekeret, s kanyarodik rá a Templom felé vezető útra. A reggeli órák ellenére szép számmal vannak itt a főtéren, ő pedig nem óhajtja az artheniori tartózkodását azzal kezdeni, hogy áthajt valakin a kordéval. Ki tudja, talán hamarost felelni fog ezért az emberekért. Pásztorként, kardként... Ez a leghőbb vágya. A Mágustorony komor magánya után igenis ínyére van a társaság.*
Óvatosan helyezi irányba a szekeret, s kanyarodik rá a Templom felé vezető útra. A reggeli órák ellenére szép számmal vannak itt a főtéren, ő pedig nem óhajtja az artheniori tartózkodását azzal kezdeni, hogy áthajt valakin a kordéval. Ki tudja, talán hamarost felelni fog ezért az emberekért. Pásztorként, kardként... Ez a leghőbb vágya. A Mágustorony komor magánya után igenis ínyére van a társaság.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-30 00:57:54
Üzenet elküldve: 2022-01-30 00:57:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt - Hagrar //
* Hamar feltűnik neki, hogy az ork nem olyan barátságos, mint ő – vagy legalábbis ahogy képzeli magát. Ezt a következtetést abból vonja le, hogy amaz egyből hajítóbárdja felé nyúl. Ez természetesen nincs ínyére az óriásnak, azonban megannyi érv szól az ellen, hogy ő is hasonlóképpen tegyen, úgyhogy egyelőre kivár és nyugodt marad. Ez talán az orkot is jobb belátásra bírja, aki így nem öleti meg magát Arthenior főterén.
A lekezelő hangnem bizonyára zavarná az óriást, ha felismerné azt. Ennek hiányában azonban csak közömbösen felel az ork kérdéseire. *
– Há' én vagyok a Morwon. Folyón innét úgy ismörnek, mint a Morwon, a legiszákosabb óriás, aki hegyeket emel és élőhalóktól óvja a fődet! Folyón tú' meg… * Megbirizgálja méretes szakállát, majd vállat von. * Há' ott is. * Mondja mindezt szerényen, aztán felnevet. *
– Úgy nézek tán ki, mint egy városi őr?! * Kérdezi, de azért a biztonság kedvéért le is néz aranyszín páncéljára. Nem mintha tudná, hogy néz ki egy városőr. Csak feltételezni tudja, hogy a talpig páncélban rohangáló vörös köpenyes népekre gondol az ork – olyanra, mint rég elvesztett legjobb barátjára, KisMorwra. Valószínűleg azért is tűnik Morwon számára olyan nevetségesnek az a lehetőség, hogy városőr legyen, mert KisMorw volt az egyetlen városőr, akit valaha ismert. Róla pedig sok minden elmondható volt, csak az nem, hogy külsőségeiben Morwonra hasonlítson. Meg is említi barátnője nevét, hiszen még az sem kizárt, hogy épp az ork által találja meg őt. *
– De ismörök ám egy városi őrt, Morwon vót a neve nekije is, csak osztán… * Kissé elszomorodik a hangja. * Elvesztettem valahó'. * Aztán egy ideig elhallgat. Az orkot valószínűleg nem nagyon érdekli az óriás búslakodása, ellenben valami ork hordák, égő szemek és egyéb marhaságok érdeklik. Azok meg épp Morwont nem hozzák lázba, már amíg maradnak a pusztában és nem a város (mágikus) falait döngetik. Amíg az ork ezekről a dolgokról beszél, Morwon azon morfondírozik, hogyan nem fogy el soha a víz a háttérben patakzó szökőkútból. Persze óriásunk általában az ennél sokkal egyszerűbb problémákra sem talál megoldást, ezért is kardforgató (és kocsmatöltelék) lett belőle és nem tudós. Ennek ellenére szeret az élet nagy kérdésein gondolkodni. Elmélkedését azonban hamar felfüggeszti, mivel az agyaras egyszer csak változtat helyzetén és még fegyverét is előveszi. Nem éppen támadásra utalnak mozdulatai, de valami mégsem tetszik Morwonnak, ezért most már ő is kardjának markolatára teszi jobb kezét, biztos, ami biztos alapon.
Azzal még ki tudna békülni, ha az ork csak úgy itt hagyná és mind a ketten folytatnák útjukat, akármerre is. Azonban az óriás-koponyákat mégsem hagyhatja figyelmen kívül. *
– Nem tetszik, amiket mondol, orkfajzat! Vigyázz, mer' nem egy zöldbőrűt pusztított má' el Tar'khog! * Morwont rendkívül nehéz kihozni a sodrából, amit egyesek akár a gyengeség jeleként is értelmezhetnek. Most sem borult még el az agya – sőt a témához mérten egészen nyugodt a hangja –, de az elmúlt hónapokban alighanem ez a pillanat áll a legközelebb ahhoz az állapothoz, amit egy halandó sem szeretne megtapasztalni. *
* Hamar feltűnik neki, hogy az ork nem olyan barátságos, mint ő – vagy legalábbis ahogy képzeli magát. Ezt a következtetést abból vonja le, hogy amaz egyből hajítóbárdja felé nyúl. Ez természetesen nincs ínyére az óriásnak, azonban megannyi érv szól az ellen, hogy ő is hasonlóképpen tegyen, úgyhogy egyelőre kivár és nyugodt marad. Ez talán az orkot is jobb belátásra bírja, aki így nem öleti meg magát Arthenior főterén.
A lekezelő hangnem bizonyára zavarná az óriást, ha felismerné azt. Ennek hiányában azonban csak közömbösen felel az ork kérdéseire. *
– Há' én vagyok a Morwon. Folyón innét úgy ismörnek, mint a Morwon, a legiszákosabb óriás, aki hegyeket emel és élőhalóktól óvja a fődet! Folyón tú' meg… * Megbirizgálja méretes szakállát, majd vállat von. * Há' ott is. * Mondja mindezt szerényen, aztán felnevet. *
– Úgy nézek tán ki, mint egy városi őr?! * Kérdezi, de azért a biztonság kedvéért le is néz aranyszín páncéljára. Nem mintha tudná, hogy néz ki egy városőr. Csak feltételezni tudja, hogy a talpig páncélban rohangáló vörös köpenyes népekre gondol az ork – olyanra, mint rég elvesztett legjobb barátjára, KisMorwra. Valószínűleg azért is tűnik Morwon számára olyan nevetségesnek az a lehetőség, hogy városőr legyen, mert KisMorw volt az egyetlen városőr, akit valaha ismert. Róla pedig sok minden elmondható volt, csak az nem, hogy külsőségeiben Morwonra hasonlítson. Meg is említi barátnője nevét, hiszen még az sem kizárt, hogy épp az ork által találja meg őt. *
– De ismörök ám egy városi őrt, Morwon vót a neve nekije is, csak osztán… * Kissé elszomorodik a hangja. * Elvesztettem valahó'. * Aztán egy ideig elhallgat. Az orkot valószínűleg nem nagyon érdekli az óriás búslakodása, ellenben valami ork hordák, égő szemek és egyéb marhaságok érdeklik. Azok meg épp Morwont nem hozzák lázba, már amíg maradnak a pusztában és nem a város (mágikus) falait döngetik. Amíg az ork ezekről a dolgokról beszél, Morwon azon morfondírozik, hogyan nem fogy el soha a víz a háttérben patakzó szökőkútból. Persze óriásunk általában az ennél sokkal egyszerűbb problémákra sem talál megoldást, ezért is kardforgató (és kocsmatöltelék) lett belőle és nem tudós. Ennek ellenére szeret az élet nagy kérdésein gondolkodni. Elmélkedését azonban hamar felfüggeszti, mivel az agyaras egyszer csak változtat helyzetén és még fegyverét is előveszi. Nem éppen támadásra utalnak mozdulatai, de valami mégsem tetszik Morwonnak, ezért most már ő is kardjának markolatára teszi jobb kezét, biztos, ami biztos alapon.
Azzal még ki tudna békülni, ha az ork csak úgy itt hagyná és mind a ketten folytatnák útjukat, akármerre is. Azonban az óriás-koponyákat mégsem hagyhatja figyelmen kívül. *
– Nem tetszik, amiket mondol, orkfajzat! Vigyázz, mer' nem egy zöldbőrűt pusztított má' el Tar'khog! * Morwont rendkívül nehéz kihozni a sodrából, amit egyesek akár a gyengeség jeleként is értelmezhetnek. Most sem borult még el az agya – sőt a témához mérten egészen nyugodt a hangja –, de az elmúlt hónapokban alighanem ez a pillanat áll a legközelebb ahhoz az állapothoz, amit egy halandó sem szeretne megtapasztalni. *
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:54:57
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:54:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt-Morwon//
*Szinte ki se ért a fogadóból, már-már fellélegzett mikor ismét csapódik az ajtó. Hegyes fülei megrebbennek ahogy csapódik mögötte az ajtó. Akaratlanul is a hajítóbárd után nyúl, de nem dobja még. Fejét oldalasan fordítja, hogy a mögötte lévőt a szeme sarkából láthassa. Igencsak meglepődik, hogy kivel áll szemben, nem mindennap látni ekkora termetes jószágot. Teljesen szembefordul az óriással, és kihúzza magát. Mélyet szippant a levegőből, közben keze a hajítóbárdon de úgy tűnik még nem akarja eldobni. Tüdeje megtelik levegővel, megköszörüli torkát majd belekezd. *
-Mit akarsz behemót? Te vagy itt a verőlegény? * Hangja eléggé lekezelő. Tudja jól, hogy amilyen nagy behemótok ezek olyan lassúak is. Csak ne találja el a csapás, mert erejük van ezeknek a bitang óriásoknak.*
-Az ajtók azért vannak, hogy becsapják őket! Ha előbb használtad volna az agyad, te csaptad volna be én előttem.
*Mondja, majd szabad kezével mutat saját koponyájára. A vérivós pusztai megjegyzésre már nem is reagál. Tesz egy lépést közelebb, de felkészülten hátha megindul a behemót.*
-Nem! Nem leszek itt sokáig nyugodj meg. Ki küldött? Tán a városőrség tagja vagy?
*Hagy egy kis időt, hogy az óriás felfogja amit mond majd folytatja.*
-Az a fajta ork vagyok aki ezreket mozgat! Aki meglobbantja a tüzet a népe szemében, hogy még van remény számunkra. Legfőképpen pedig az az ork vagyok aki nem szereti ha faggatják! Olyankor dühös leszek! * Vicsor húzódik a pofáján, majd kiemeli a baltát a helyéről és hátat fordítva ott hagyja az óriást. De mintha elfelejtett volna valamit és visszapillant, majd folytatja.*
-Különben is! Óriások koponyájából sokkal többet lehet inni. Nemde? *Nem bízza a véletlenre az ork, figyel minden neszre amit csak hall. Nem akarja, hogy a behemót meglepje és ő kerüljön vesztesebb pozícióba.*
*Szinte ki se ért a fogadóból, már-már fellélegzett mikor ismét csapódik az ajtó. Hegyes fülei megrebbennek ahogy csapódik mögötte az ajtó. Akaratlanul is a hajítóbárd után nyúl, de nem dobja még. Fejét oldalasan fordítja, hogy a mögötte lévőt a szeme sarkából láthassa. Igencsak meglepődik, hogy kivel áll szemben, nem mindennap látni ekkora termetes jószágot. Teljesen szembefordul az óriással, és kihúzza magát. Mélyet szippant a levegőből, közben keze a hajítóbárdon de úgy tűnik még nem akarja eldobni. Tüdeje megtelik levegővel, megköszörüli torkát majd belekezd. *
-Mit akarsz behemót? Te vagy itt a verőlegény? * Hangja eléggé lekezelő. Tudja jól, hogy amilyen nagy behemótok ezek olyan lassúak is. Csak ne találja el a csapás, mert erejük van ezeknek a bitang óriásoknak.*
-Az ajtók azért vannak, hogy becsapják őket! Ha előbb használtad volna az agyad, te csaptad volna be én előttem.
*Mondja, majd szabad kezével mutat saját koponyájára. A vérivós pusztai megjegyzésre már nem is reagál. Tesz egy lépést közelebb, de felkészülten hátha megindul a behemót.*
-Nem! Nem leszek itt sokáig nyugodj meg. Ki küldött? Tán a városőrség tagja vagy?
*Hagy egy kis időt, hogy az óriás felfogja amit mond majd folytatja.*
-Az a fajta ork vagyok aki ezreket mozgat! Aki meglobbantja a tüzet a népe szemében, hogy még van remény számunkra. Legfőképpen pedig az az ork vagyok aki nem szereti ha faggatják! Olyankor dühös leszek! * Vicsor húzódik a pofáján, majd kiemeli a baltát a helyéről és hátat fordítva ott hagyja az óriást. De mintha elfelejtett volna valamit és visszapillant, majd folytatja.*
-Különben is! Óriások koponyájából sokkal többet lehet inni. Nemde? *Nem bízza a véletlenre az ork, figyel minden neszre amit csak hall. Nem akarja, hogy a behemót meglepje és ő kerüljön vesztesebb pozícióba.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-28 20:30:30
Üzenet elküldve: 2022-01-28 20:30:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt - Hagrar //
* Az egyik pálinka már elfogyott, a másikat valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az asztalon felejti és elindul a kijárat felé. *
– A fene essen beléje ebbe a városba, hogy itt csak halevőket és borivókat lehet találni, egy hangyászni vágyó népet sem! * Morog magában a hatalmas óriás kifelé menet, amikor épp becsapódik az orra előtt az ajtó. Mérgesen ragadja meg az ajtókilincset, majd eszébe jut, hogy talán mégsem kéne magára haragítani a kocsmárost azzal, hogy kitépi a helyéről az ajtót. Úgyhogy - óriás mércével - gyengéden nyitja ki azt és kilép rajta.
Más kérdés, hogy a becsukással már nincs kedve törődni, így egy erőteljes lökéssel küldi helyére a tömör faajtót, amihez még a kint uralkodó szél is hozzásegít, így az ajtó hangosan csapódik be mögötte. Ekkor látja csak meg az előtte kisétáló orkot, aki valószínnűleg már néhány lépéssel előrébb jár, hacsak meg nem állt a küszöbön. *
– Hé, te... Orkfajzat! * Próbálja magához mérten szépen megfogalmazni, hogy kihez is szól. * Mi dolgod van itten a városba'?! * Hangja nem fenyegető, inkább érdeklődő, csupán egy cseppnyi gyanakvás is társul hozzá, meg persze a tény, hogy Morwon egy közel három és fél méteres hústorony, aki csak akkor nem kiabálva mondja mondandóját, ha arra nyomós oka van. *
– Böcsaptad énelőttem a' ajtót, he! * Teszi hozzá, de mivel nem kötekedni akar, egyből folytatja is. * De nem bánom, megbocsátok! Hanem osztán miféle orkfajzat vagyol te, hogy nem embörkoponyábú' iszod a vért a pusztába'? Az irhád színérű' nem is beszélve! * Aztán hacsak az ork fejében nem pattan el egy húr és támad rá Morwonra, összekulcsolja karjait és várja a válaszokat. Közben fejében az a kérdés kezd el derengeni, hogy. *
~ Mit felejtettem el má' megint?! ~
* Az egyik pálinka már elfogyott, a másikat valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva az asztalon felejti és elindul a kijárat felé. *
– A fene essen beléje ebbe a városba, hogy itt csak halevőket és borivókat lehet találni, egy hangyászni vágyó népet sem! * Morog magában a hatalmas óriás kifelé menet, amikor épp becsapódik az orra előtt az ajtó. Mérgesen ragadja meg az ajtókilincset, majd eszébe jut, hogy talán mégsem kéne magára haragítani a kocsmárost azzal, hogy kitépi a helyéről az ajtót. Úgyhogy - óriás mércével - gyengéden nyitja ki azt és kilép rajta.
Más kérdés, hogy a becsukással már nincs kedve törődni, így egy erőteljes lökéssel küldi helyére a tömör faajtót, amihez még a kint uralkodó szél is hozzásegít, így az ajtó hangosan csapódik be mögötte. Ekkor látja csak meg az előtte kisétáló orkot, aki valószínnűleg már néhány lépéssel előrébb jár, hacsak meg nem állt a küszöbön. *
– Hé, te... Orkfajzat! * Próbálja magához mérten szépen megfogalmazni, hogy kihez is szól. * Mi dolgod van itten a városba'?! * Hangja nem fenyegető, inkább érdeklődő, csupán egy cseppnyi gyanakvás is társul hozzá, meg persze a tény, hogy Morwon egy közel három és fél méteres hústorony, aki csak akkor nem kiabálva mondja mondandóját, ha arra nyomós oka van. *
– Böcsaptad énelőttem a' ajtót, he! * Teszi hozzá, de mivel nem kötekedni akar, egyből folytatja is. * De nem bánom, megbocsátok! Hanem osztán miféle orkfajzat vagyol te, hogy nem embörkoponyábú' iszod a vért a pusztába'? Az irhád színérű' nem is beszélve! * Aztán hacsak az ork fejében nem pattan el egy húr és támad rá Morwonra, összekulcsolja karjait és várja a válaszokat. Közben fejében az a kérdés kezd el derengeni, hogy. *
~ Mit felejtettem el má' megint?! ~
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-26 19:31:23
Üzenet elküldve: 2022-01-26 19:31:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
*Örömmel nyugtázza, hogy a lány megelégedése a sikeres találat miatt nem tarthat sokáig, ugyanis az általa eleresztett hógolyó sem téveszt célt. Különös derű árad szét a mellkasában, napját sem tudja mikor csinált ilyesmit utoljára, mindenesetre azonnal vissza is repül suhanc korába, amikor ez a világ legtermészetesebb dolga volt és a boldogságot abban mérték, hogy minél több kellemetlen pillanatot szerezzenek egymásnak. Szerencsére a kellemetlenkedést azóta sem nőtte ki és legnagyobb örömére olybá tűnik, hogy Rocha is igencsak képzettnek számít ezen a területen, így hát minden adott hozzá, hogy kölcsönösen egymás agyára menjenek.*
- Tudod, így igencsak nehézkesen fogsz bármit is a mutatóujjad köré tekerni.
*Kuncog tovább provokálva a lányt, amikor az lépteire reagálva lassacskán ugyan, de távolodni kezd tőle. Nem akarja ő veszettül kergetni újdonsült társát, miért is akarná, valamiért így is azt súgják az ősztönei, hogy nemsokára enélkül is szinte az összes főtéren lévő szempár rájuk fog szegeződni.*
- Ó, elkerülni egy csapdát, amit már sejtünk, hogy valaki előkészített, erre akárki képes... Önként belesétálni és belülről szétszedni, ebben rejlik az igazi művészet!
*Vigyorog elégedetten nyugtázva, hogy a bátorságot hiányoló piszkálódása csak elérte a célját. Hiába, mindenkire a büszkeségén keresztül a legkönnyebb hatni.*
- Nos, ha már egyszer szembe kell néznem végzetemmel, karjaid között találkozni vele sokkal szebb lezárás, mint amiben valaha is reménykedhettem.
*Folytatja már-már tiszteletteljes meghajlással kísérve kettejük véget nem érő szópárbaját, ezúttal azonban a színpadiasság ellenére is őszintén cseng a hangja, elvégre amit mondott, az egyébként valóban igaz.
S a végzet, annak rendje és módja szerint valóban el is kezd közeledni felé, ő pedig nem tesz ellene semmit, ellenkező esetben saját magát hazudtolná meg. Belesétált a számára előkészített csapdába, önként és dalolva, most pedig itt az ideje feltérképeznie, hogy ez mit is eredményez.
Korábbi jóslatának bekövetkezését, ami a rájuk szegeződő szempárokat illeti, és furcsán kellemes pillanatokat, ahogy elterülnek a hóban, Rocha pedig méltóztatik helyet foglalni a hasán.*
- Utolsó kívánságom? Hm... *Úgy tesz, mintha valóban gondolkodna, közben azért felméri a helyzetét.* Mondjuk az, hogy ha legközelebb erre vetemednél, akkor egy kicsit feljebb ülj...
*Mondja, s mivel a leányzó két keze a hóban van, ezzel az övét szabadon hagyva, szorosan átöleli őt a derekánál, hirtelen rántással kicsit magához húzza, hogy megakadályozza bármiféle komiszság kivitelezését, majd csípőjének és felsőtestének erejét kihasználva megforog a hóban, reményei szerint ezzel felülkerekedve Rochán.*
- Vagy egy kicsit lejjebb...*Fűzi hozzá - persze csak amennyiben az iménti művelet sikerrel jár -, folytatva a kis évődést és nem tudja megállni, elneveti magát. Tisztán, őszintén, szívből jövő örömmel. Egyrészt a végeérhetetlenül pimasz megjegyzés miatt, másrészt mert rég nem érzett vidámság járja át és jelen pillanatban nem is érdekelhetné kevésbé, hogy ők a napi látványosság. Közben persze felkészül az arcába hányt hóra vagy egyéb revansra, ami bármilyen formában érkezzék is, nem tiltakozik ellene, nagyon is megérdemli.*
- Nos kedves hölgyem, még mielőtt valaki riasztaná az őrséget, mert azt hiszik, hogy veszélyben forog a szemérmetessége, velem pedig felettébb kellemetlen dolgokat művelnének ebből kifolyólag, azt hiszem legfőbb ideje lenne, visszavenni a köpenyed.
*Mondja, ha egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, miközben feltápászkodik és felsegíti Rochát is. A világért sem akar atyáskodóan viselkedni, ellenben az idő valóban csípős, hosszasan feküdni a hóban ugyancsak távol esik a kellemestől és azt még kevésbé szeretné, ha a lány egy ilyen gyermeteg figyelmetlenség miatt betegedne le.*
- Nem mellesleg a végén még a gróf is elkóborol, az pedig azt senkinek nem érdeke.
*Kuncog, miközben igyekszik kirázni a havat hajából.*
*Örömmel nyugtázza, hogy a lány megelégedése a sikeres találat miatt nem tarthat sokáig, ugyanis az általa eleresztett hógolyó sem téveszt célt. Különös derű árad szét a mellkasában, napját sem tudja mikor csinált ilyesmit utoljára, mindenesetre azonnal vissza is repül suhanc korába, amikor ez a világ legtermészetesebb dolga volt és a boldogságot abban mérték, hogy minél több kellemetlen pillanatot szerezzenek egymásnak. Szerencsére a kellemetlenkedést azóta sem nőtte ki és legnagyobb örömére olybá tűnik, hogy Rocha is igencsak képzettnek számít ezen a területen, így hát minden adott hozzá, hogy kölcsönösen egymás agyára menjenek.*
- Tudod, így igencsak nehézkesen fogsz bármit is a mutatóujjad köré tekerni.
*Kuncog tovább provokálva a lányt, amikor az lépteire reagálva lassacskán ugyan, de távolodni kezd tőle. Nem akarja ő veszettül kergetni újdonsült társát, miért is akarná, valamiért így is azt súgják az ősztönei, hogy nemsokára enélkül is szinte az összes főtéren lévő szempár rájuk fog szegeződni.*
- Ó, elkerülni egy csapdát, amit már sejtünk, hogy valaki előkészített, erre akárki képes... Önként belesétálni és belülről szétszedni, ebben rejlik az igazi művészet!
*Vigyorog elégedetten nyugtázva, hogy a bátorságot hiányoló piszkálódása csak elérte a célját. Hiába, mindenkire a büszkeségén keresztül a legkönnyebb hatni.*
- Nos, ha már egyszer szembe kell néznem végzetemmel, karjaid között találkozni vele sokkal szebb lezárás, mint amiben valaha is reménykedhettem.
*Folytatja már-már tiszteletteljes meghajlással kísérve kettejük véget nem érő szópárbaját, ezúttal azonban a színpadiasság ellenére is őszintén cseng a hangja, elvégre amit mondott, az egyébként valóban igaz.
S a végzet, annak rendje és módja szerint valóban el is kezd közeledni felé, ő pedig nem tesz ellene semmit, ellenkező esetben saját magát hazudtolná meg. Belesétált a számára előkészített csapdába, önként és dalolva, most pedig itt az ideje feltérképeznie, hogy ez mit is eredményez.
Korábbi jóslatának bekövetkezését, ami a rájuk szegeződő szempárokat illeti, és furcsán kellemes pillanatokat, ahogy elterülnek a hóban, Rocha pedig méltóztatik helyet foglalni a hasán.*
- Utolsó kívánságom? Hm... *Úgy tesz, mintha valóban gondolkodna, közben azért felméri a helyzetét.* Mondjuk az, hogy ha legközelebb erre vetemednél, akkor egy kicsit feljebb ülj...
*Mondja, s mivel a leányzó két keze a hóban van, ezzel az övét szabadon hagyva, szorosan átöleli őt a derekánál, hirtelen rántással kicsit magához húzza, hogy megakadályozza bármiféle komiszság kivitelezését, majd csípőjének és felsőtestének erejét kihasználva megforog a hóban, reményei szerint ezzel felülkerekedve Rochán.*
- Vagy egy kicsit lejjebb...*Fűzi hozzá - persze csak amennyiben az iménti művelet sikerrel jár -, folytatva a kis évődést és nem tudja megállni, elneveti magát. Tisztán, őszintén, szívből jövő örömmel. Egyrészt a végeérhetetlenül pimasz megjegyzés miatt, másrészt mert rég nem érzett vidámság járja át és jelen pillanatban nem is érdekelhetné kevésbé, hogy ők a napi látványosság. Közben persze felkészül az arcába hányt hóra vagy egyéb revansra, ami bármilyen formában érkezzék is, nem tiltakozik ellene, nagyon is megérdemli.*
- Nos kedves hölgyem, még mielőtt valaki riasztaná az őrséget, mert azt hiszik, hogy veszélyben forog a szemérmetessége, velem pedig felettébb kellemetlen dolgokat művelnének ebből kifolyólag, azt hiszem legfőbb ideje lenne, visszavenni a köpenyed.
*Mondja, ha egy kicsit lenyugodtak a kedélyek, miközben feltápászkodik és felsegíti Rochát is. A világért sem akar atyáskodóan viselkedni, ellenben az idő valóban csípős, hosszasan feküdni a hóban ugyancsak távol esik a kellemestől és azt még kevésbé szeretné, ha a lány egy ilyen gyermeteg figyelmetlenség miatt betegedne le.*
- Nem mellesleg a végén még a gróf is elkóborol, az pedig azt senkinek nem érdeke.
*Kuncog, miközben igyekszik kirázni a havat hajából.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-25 00:20:08
Üzenet elküldve: 2022-01-25 00:20:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Ha sokat vagy egyedül nem árt, ha hozzászoksz, nem igaz? Csak nem olyan könnyű, ha mégis szeretnél magad mellé valakit. Legalább néha. Persze azért van amiben nem lenne olyan rossz az állandóság.
*Mosolyodik el kissé, miközben megvonja a vállát. Időnként ő maga eljut arra a pontra, hogy az unalmas életet is könnyebb lenne élvezni, ha van aki mellett minden reggel békésen kelhet. Az mindegy lenne már, hogy az ébredés egy saját házban, egy fogadóban vagy a csillagos ég alatt találna rájuk. De neki megmaradtak az italbűzös egy éjszakás kalandok, ami az igazat megvallva néha már a könyökén jön ki. Ennek nagy szerepe van abban, hogy szerzett maga mellé egy kutyát. Persze nem fajtalankodni. Annyira azért nem elkeseredett, de azért a társaság jól jön. Még akkor is, ha a beszélgetések náluk is igencsak egyoldalúak.*
- Lehet, hogy elférne itt egy olyan is. Csak süti és tea. Lehetne a neve A Megtérő.
*Vázolja is fel vigyorogva a badar és komikus ötletet.*
- A sok alkoholistának és ördögvigyor szívónak a gyűjtőhelye. Olyan finomságok lennének ott, hogy egyből letennék a piát és a pipát.
*Hajol ismét kissé közelebb a férfihoz, s szinte a fülébe súgja a szavakat.*
- Igazi megváltás.
*Toldja meg egy kacsintással, majd felrötyögve a dolgon össze is csapja a kezeit.*
- No meg aztán fordulnának is a Pegazusba, hogy leöblítsék a kilónyi cukrot, amitől szinte a seggük is összeragadt.
*Ezzel hátra is húzódik, mint aki jól végezte a dolgát. Majd a visszakérdezésre teljes magabiztossággal bólint rá.*
- Igazán. *Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki teljesítendő kihívásnak veszi a férfimegjegyzését.* Fogadjunk, hogy ma éjfélig erre az ujjamra fogom tekerni azt a tincset. Ha nem, akkor a reggeli piádat, sőt a reggelidet is én állom.
*Mutatja fel az innentől szent eszközként kezelendő jobb mutatóujját, majd ezzel pedig lezártnak tekinti a dolgot. A fogadás részéről megköttetett és tartja is magát hozzá. A szerencse meg reméli, hogy baromira mellé fog szegődni.
Innen már mehet is az indulás, majd a kint elkövetett csíny. Ami sikerrel zárult, hiszen a hógolyó puffan a férfi mellkasán. Elégedetten húzza ki magát a remek teljesítmény miatt. De sokáig nem ünnepli hamar szerzett dicsőségét, ugyanis a válasz rögvest érkezik. A puffanás előtt még menekülőre fogná, de csak annyit ér el, hogy nem mellkason, hanem oldalba találja fordultában a hógolyó. A szeme sarkából a férfire sandít, majd a közeledést úgy hálálja meg, hogy igyekszik távolodni. Ő sem siet, szépen és nyugodtan halad. Nem követi el azt a hibát, mint az őz a farkasok előtt. Minél jobban menekül az állat a ragadozók annál nagyobb hévvel veszik üldözőbe. Mordokhai türelmes farkasnak tűnik, viszont a félvér sem egy egyszerű őzsuta.*
- Nem vagyok elég bátor neked? Talán csak ostoba mód hagytad magad tőrbe csalni.
*Egyenesedik ki, majd szembefordulva kezd a férfi tempójában hátrafelé lépdelni. Közben köpenyének zsinórját kezdi kioldani. Az mégsem lenne kellemes, ha a lecsapáshoz útban lenne a ruhadarab. Ha Mordokhai célja az volt, hogy felpiszkálja, akkor sikerrel járt. Aminek a következményeit most muszáj lesz elviselni vagy legyűrni.*
- Lehet, hogy éppen a végzetembe akarok rohanni, hogy téged is magammal rántsalak.
*Billenti félre a fejét, s lépteit is megállítja. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy széles vigyor terül el az arcán.*
- Na ezt figyeld.
*Ezzel pedig irányt változtat, egyenesen a férfi felé. A léptein egyre inkább gyorsít, majd az utolsóknál már kocogásra vált. Végül pedig elrugaszkodik és a lendületet valamint súlyát felhasználva ugrik a férfi nyakába. Az szinte biztos, hogy sikerül belekapaszkodnia, de reményei szerint bele is tudja dönteni a hóba, még akkor is, ha ő maga is beleveszik. De ettől izgalmas a játék. Ha pedig már a hóban találják magukat nevetve ül fel a férfi hasán, miközben mindkét kezével a hóba markol.*
- Most véged. Mi az utolsó kívánságod?
*Vonogatja meg a szemöldökeit bájos mosollyal.*
- Ha sokat vagy egyedül nem árt, ha hozzászoksz, nem igaz? Csak nem olyan könnyű, ha mégis szeretnél magad mellé valakit. Legalább néha. Persze azért van amiben nem lenne olyan rossz az állandóság.
*Mosolyodik el kissé, miközben megvonja a vállát. Időnként ő maga eljut arra a pontra, hogy az unalmas életet is könnyebb lenne élvezni, ha van aki mellett minden reggel békésen kelhet. Az mindegy lenne már, hogy az ébredés egy saját házban, egy fogadóban vagy a csillagos ég alatt találna rájuk. De neki megmaradtak az italbűzös egy éjszakás kalandok, ami az igazat megvallva néha már a könyökén jön ki. Ennek nagy szerepe van abban, hogy szerzett maga mellé egy kutyát. Persze nem fajtalankodni. Annyira azért nem elkeseredett, de azért a társaság jól jön. Még akkor is, ha a beszélgetések náluk is igencsak egyoldalúak.*
- Lehet, hogy elférne itt egy olyan is. Csak süti és tea. Lehetne a neve A Megtérő.
*Vázolja is fel vigyorogva a badar és komikus ötletet.*
- A sok alkoholistának és ördögvigyor szívónak a gyűjtőhelye. Olyan finomságok lennének ott, hogy egyből letennék a piát és a pipát.
*Hajol ismét kissé közelebb a férfihoz, s szinte a fülébe súgja a szavakat.*
- Igazi megváltás.
*Toldja meg egy kacsintással, majd felrötyögve a dolgon össze is csapja a kezeit.*
- No meg aztán fordulnának is a Pegazusba, hogy leöblítsék a kilónyi cukrot, amitől szinte a seggük is összeragadt.
*Ezzel hátra is húzódik, mint aki jól végezte a dolgát. Majd a visszakérdezésre teljes magabiztossággal bólint rá.*
- Igazán. *Vonja is fel a szemöldökeit, mint aki teljesítendő kihívásnak veszi a férfimegjegyzését.* Fogadjunk, hogy ma éjfélig erre az ujjamra fogom tekerni azt a tincset. Ha nem, akkor a reggeli piádat, sőt a reggelidet is én állom.
*Mutatja fel az innentől szent eszközként kezelendő jobb mutatóujját, majd ezzel pedig lezártnak tekinti a dolgot. A fogadás részéről megköttetett és tartja is magát hozzá. A szerencse meg reméli, hogy baromira mellé fog szegődni.
Innen már mehet is az indulás, majd a kint elkövetett csíny. Ami sikerrel zárult, hiszen a hógolyó puffan a férfi mellkasán. Elégedetten húzza ki magát a remek teljesítmény miatt. De sokáig nem ünnepli hamar szerzett dicsőségét, ugyanis a válasz rögvest érkezik. A puffanás előtt még menekülőre fogná, de csak annyit ér el, hogy nem mellkason, hanem oldalba találja fordultában a hógolyó. A szeme sarkából a férfire sandít, majd a közeledést úgy hálálja meg, hogy igyekszik távolodni. Ő sem siet, szépen és nyugodtan halad. Nem követi el azt a hibát, mint az őz a farkasok előtt. Minél jobban menekül az állat a ragadozók annál nagyobb hévvel veszik üldözőbe. Mordokhai türelmes farkasnak tűnik, viszont a félvér sem egy egyszerű őzsuta.*
- Nem vagyok elég bátor neked? Talán csak ostoba mód hagytad magad tőrbe csalni.
*Egyenesedik ki, majd szembefordulva kezd a férfi tempójában hátrafelé lépdelni. Közben köpenyének zsinórját kezdi kioldani. Az mégsem lenne kellemes, ha a lecsapáshoz útban lenne a ruhadarab. Ha Mordokhai célja az volt, hogy felpiszkálja, akkor sikerrel járt. Aminek a következményeit most muszáj lesz elviselni vagy legyűrni.*
- Lehet, hogy éppen a végzetembe akarok rohanni, hogy téged is magammal rántsalak.
*Billenti félre a fejét, s lépteit is megállítja. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy széles vigyor terül el az arcán.*
- Na ezt figyeld.
*Ezzel pedig irányt változtat, egyenesen a férfi felé. A léptein egyre inkább gyorsít, majd az utolsóknál már kocogásra vált. Végül pedig elrugaszkodik és a lendületet valamint súlyát felhasználva ugrik a férfi nyakába. Az szinte biztos, hogy sikerül belekapaszkodnia, de reményei szerint bele is tudja dönteni a hóba, még akkor is, ha ő maga is beleveszik. De ettől izgalmas a játék. Ha pedig már a hóban találják magukat nevetve ül fel a férfi hasán, miközben mindkét kezével a hóba markol.*
- Most véged. Mi az utolsó kívánságod?
*Vonogatja meg a szemöldökeit bájos mosollyal.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-23 20:58:00
Üzenet elküldve: 2022-01-23 20:58:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Teljes mértékben átérzem, amit mondasz, az én esetem mindössze annyiban különbözik, hogy ha nekem nem lenne kedvem semmihez egyedül, akkor már réges-régen éhen pusztultam volna. Szokás kérdése, bár persze ki akarna az ilyesmihez hozzászokni...
*Tény és való, hogy van egyfajta egyszerűség a folytonos egyedüllétben, még akkor is, ha valaki Mordokhaihoz hasonlatos életmódot folytat. Ugyanakkor nem véletlen, hogy előbb-utóbb mindig visszatér Artheniorba, bizonyos idő után még ő is bele tudna őrülni, hogy a lován kívül senkihez nem szólhat, ami mi tagadás, eléggé egyoldalú beszélgetés szokott lenni. Magányosabb napjain többnyire eszébe jut, hogy mennyivel szórakoztatóbb volt, amikor baktatott mellette valaki az úton, akivel közösen vadászták le a napi betevőt, és történeteket cseréltek esténként a tábortűznél.*
- Szépen is nézne ki, ha az emberek teázni járnának a fogadóba...
*Válaszolja mosolyogva a lány enyhe célzására, miszerint nem idegen tőle az erősebb párlatok fogyasztása sem. Mordokhai lenne az utolsó, aki emiatt ítélkezik, elvégre továbbra is nagy élvezője az ilyen-olyan érdekes gombák fogyasztásának, akár pipadohánnyal összekeverve, akár teának megfőzve, szóval a csendes magányban való lerészegedés számára igazán csekélységnek számít. Nem egyszer volt rá példa, hogy még azzal sem fáradozott, hogy az ivóban töltse az estéjét, egyszerűen vett magának egy palack bort és felment, hogy szobájának nyugalmában töltse magába.
Egyelőre azonban úgy fest, hogy máma szó sem lesz csendes magányról, és amikor Rocha kijelenti, hogy márpedig ez egy különleges nap lesz, furcsa mód azon kapja magát, hogy őszintén hisz neki.*
- Ó, igazán? *Vonja fel szemöldökét arra, miszerint a leányzó szeretné még a jövőben kísérteni a sorsát és a haját piszkálni.* Meglátjuk, hogy mire mégy, ha kedvességem alábbhagy és nem hagylak csak úgy kényedre-kedvedre garázdálkodni.
*Ragadja meg az újabb alkalmat a lány idegein húzására, miközben ő maga is elindul kifelé, köpenyét kissé összébb húzva magán, ahogy megcsapja a kinti csípős levegő. Odakinn ő maga is leguggol és felmarkol egy kis havat, eleinte mindenféle hátsó szándékot mellőzve, csak morzsolgatja az ujjai között, amíg vérének melegétől víz nem lesz belőle. Gyakori rituálé ez nála és az égadta világon semmi oka nincs rá azon kívül, hogy szereti a telet és annak minden velejáróját. Aztán persze eszébe jut, hogy miért is jöttek ki, és hát ha már egyszer Rocha fürdetést kért, akkor rendkívüli modortalanság lenne nem teljesíteni a kívánságát. Így hát bemelegítésképp felmarkol még egy adag havat, felegyenesedik és ő is elkezd golyót formázni belőle.
Közben persze figyelmét egyáltalán nem a lánynak a szenteli, csoda-e hát, hogy amikor néhány másodperccel később felkapja a fejét a kiáltásra, szinte azonnal puffan is valami a mellkasán.*
- Na megállj csak!
*Kiáltja borzasztóan mímelt felháborodással, majd gonoszan elvigyorodik, tesz néhány lépést, hogy egy kis lendületet szerezzen és azonnal küldi is a választ, szintén nem a fejet véve célba. Persze, ami magát a célzás művészetét illeti, Mordokhai is igencsak átlagosnak mondható, így hát azt sem lehet kizárni, hogy csúfosan alulmarad.
Függetlenül dobásának sikerességétől markol fel egy újabb adag havat és nagyon lassú, kimért léptekkel elindul társa irányába miközben golyót gyúr belőle.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy először arra kérsz, fürdesselek meg a hóban, aztán meg a főteret akarod felhasználni a végzeted elkerülésére. *Mondja és annyi sértettséget csepegtet a hangjába, amennyit csak tud.* Ennél sokkal bátrabb illető benyomását keltetted bennem, de minő fájdalom, úgy tűnik tévedtem!
*Szabad kezével színpadiasan a szívéhez kap, miközben léptein cseppet sem gyorsítva ballag Rocha irányába, elvégre esze ágában sincs a város kellős közepén, fényes nappal a lány után rohangálni, aki így reményei szerint kénytelen lesz direktebb, kevésbé passzív harcmodort választani. Közben a biztonság kedvéért azért útjára ereszti a második hógolyót is, csakhogy érezze a törődést a hölgyemény, ha már egyszer ilyen hatalmas harci kedvvel rendelkezik.*
- Teljes mértékben átérzem, amit mondasz, az én esetem mindössze annyiban különbözik, hogy ha nekem nem lenne kedvem semmihez egyedül, akkor már réges-régen éhen pusztultam volna. Szokás kérdése, bár persze ki akarna az ilyesmihez hozzászokni...
*Tény és való, hogy van egyfajta egyszerűség a folytonos egyedüllétben, még akkor is, ha valaki Mordokhaihoz hasonlatos életmódot folytat. Ugyanakkor nem véletlen, hogy előbb-utóbb mindig visszatér Artheniorba, bizonyos idő után még ő is bele tudna őrülni, hogy a lován kívül senkihez nem szólhat, ami mi tagadás, eléggé egyoldalú beszélgetés szokott lenni. Magányosabb napjain többnyire eszébe jut, hogy mennyivel szórakoztatóbb volt, amikor baktatott mellette valaki az úton, akivel közösen vadászták le a napi betevőt, és történeteket cseréltek esténként a tábortűznél.*
- Szépen is nézne ki, ha az emberek teázni járnának a fogadóba...
*Válaszolja mosolyogva a lány enyhe célzására, miszerint nem idegen tőle az erősebb párlatok fogyasztása sem. Mordokhai lenne az utolsó, aki emiatt ítélkezik, elvégre továbbra is nagy élvezője az ilyen-olyan érdekes gombák fogyasztásának, akár pipadohánnyal összekeverve, akár teának megfőzve, szóval a csendes magányban való lerészegedés számára igazán csekélységnek számít. Nem egyszer volt rá példa, hogy még azzal sem fáradozott, hogy az ivóban töltse az estéjét, egyszerűen vett magának egy palack bort és felment, hogy szobájának nyugalmában töltse magába.
Egyelőre azonban úgy fest, hogy máma szó sem lesz csendes magányról, és amikor Rocha kijelenti, hogy márpedig ez egy különleges nap lesz, furcsa mód azon kapja magát, hogy őszintén hisz neki.*
- Ó, igazán? *Vonja fel szemöldökét arra, miszerint a leányzó szeretné még a jövőben kísérteni a sorsát és a haját piszkálni.* Meglátjuk, hogy mire mégy, ha kedvességem alábbhagy és nem hagylak csak úgy kényedre-kedvedre garázdálkodni.
*Ragadja meg az újabb alkalmat a lány idegein húzására, miközben ő maga is elindul kifelé, köpenyét kissé összébb húzva magán, ahogy megcsapja a kinti csípős levegő. Odakinn ő maga is leguggol és felmarkol egy kis havat, eleinte mindenféle hátsó szándékot mellőzve, csak morzsolgatja az ujjai között, amíg vérének melegétől víz nem lesz belőle. Gyakori rituálé ez nála és az égadta világon semmi oka nincs rá azon kívül, hogy szereti a telet és annak minden velejáróját. Aztán persze eszébe jut, hogy miért is jöttek ki, és hát ha már egyszer Rocha fürdetést kért, akkor rendkívüli modortalanság lenne nem teljesíteni a kívánságát. Így hát bemelegítésképp felmarkol még egy adag havat, felegyenesedik és ő is elkezd golyót formázni belőle.
Közben persze figyelmét egyáltalán nem a lánynak a szenteli, csoda-e hát, hogy amikor néhány másodperccel később felkapja a fejét a kiáltásra, szinte azonnal puffan is valami a mellkasán.*
- Na megállj csak!
*Kiáltja borzasztóan mímelt felháborodással, majd gonoszan elvigyorodik, tesz néhány lépést, hogy egy kis lendületet szerezzen és azonnal küldi is a választ, szintén nem a fejet véve célba. Persze, ami magát a célzás művészetét illeti, Mordokhai is igencsak átlagosnak mondható, így hát azt sem lehet kizárni, hogy csúfosan alulmarad.
Függetlenül dobásának sikerességétől markol fel egy újabb adag havat és nagyon lassú, kimért léptekkel elindul társa irányába miközben golyót gyúr belőle.*
- Tudod, igazán nem szép tőled, hogy először arra kérsz, fürdesselek meg a hóban, aztán meg a főteret akarod felhasználni a végzeted elkerülésére. *Mondja és annyi sértettséget csepegtet a hangjába, amennyit csak tud.* Ennél sokkal bátrabb illető benyomását keltetted bennem, de minő fájdalom, úgy tűnik tévedtem!
*Szabad kezével színpadiasan a szívéhez kap, miközben léptein cseppet sem gyorsítva ballag Rocha irányába, elvégre esze ágában sincs a város kellős közepén, fényes nappal a lány után rohangálni, aki így reményei szerint kénytelen lesz direktebb, kevésbé passzív harcmodort választani. Közben a biztonság kedvéért azért útjára ereszti a második hógolyót is, csakhogy érezze a törődést a hölgyemény, ha már egyszer ilyen hatalmas harci kedvvel rendelkezik.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:59:53
Üzenet elküldve: 2022-01-20 00:59:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Nem jártál arrafelé, amerre én igen.
*Jön is az elmés magyarázat. Azért pedig, hogy még okosnak is tűnjön jobb mutatóujját kissé a magasba emeli. De a mosoly ugyan úgy játszik ajkain. A továbbiakra viszont most kivételesen komolyságát összeszedve gondolkodik el. Főleg azért, mert a tipp az célba talált. De még mennyire.*
- Ha te ezzel kiöregedett falusi vagy, akkor én csoda, hogy élek. Minden reggelem szinte ilyen. Egyedül nem nagyon van kedvem semmihez.
*Vonja meg a vállait egyszerűen. Ha egyedül van ide jön. vagy azért, hogy egyedül is maradjon és jól leihassa magát, vagy azért, mert azért itt csurran-cseppen érdekes társaság. Mint ahogy most sem lehet panasza.*
- Bejövök és iszok. Bár az igaz, hogy nem éppen tea szokott lötyögni a pohár aljában.
*Célozgat is most már őszintén arra, hogy nem igazán erkölcsös ebben a tekintetben. Mondjuk másban sem nagyon, de ezt bemutatni nem volt most még szükséges. Modokhai egy úriember, legalábbis most még annak mutatja magát, így nem veszi fel a kesztyűt, hogy a karjaiba omoljon. A kettejük kis játéka az teljesen más tészta. Ez a kis évődés és játszadozás végre visszahoz egy keveset az életkedvéből. Miért akarná ezt elrontani?*
- Elég csábítóak a lehetőségek így tél idején. Jó lenne egy kicsit a levegőn lenni. A gróf is élvezné.
*Kuncog fel halkan, ahogy lehajolva vakar a lábához gömbölyödő eb fejére. Szegény már elunta magát. De mentségére szóljon, hogy még gyerek, aki igényli a mozgást. A fogadó és az otthoni szoba négy fala pedig ezt a szükségletet nem egészen elégíti ki.
Ahogy kiegyenesedik és ismét szemben találja magát a szemtelenül mosolygó férfival a szemeit összehúzva teszi csípőre a kezeit.*
- Akkor kösd fel a bőrnadrágot fiacskám, nehogy a végén megfutamodj és úgy iszkol el, mint egy kis nyuszi.
*Ölt is nyelvet játékosan, majd dolga végeztével büszkén húzza ki magát. Valóban olyan a játéka, mint egy csacsi kisgyerek. De a játék nem tart sokáig, mikor ismét komolyodik kicsit a téma. Amibe nem is igazán akar belemenni, mert akkor sosem fognak elindulni. Az pedig jót tenne már neki is, ha kiszabadulna a fogadóból egy kicsit. Meg az sem mellékes, hogy a férfi keserűségét kihallva azért összeszorul a szíve. Időnként magára emlékezteti. Nem ugyanazok a gondok, de mindketten hordoznak magukkal emlékeket és tapasztalatokat, ami úgy fest megnyomorítja a lelküket. Megkomorodva most annyira a színpadias heccelődés sem esik jól neki, így már biztos abban, hogy kicsit ki kell kapcsolniuk magukat. Mordokhai jobban fest, amikor mosolyog, ezt pedig valahogy fent kell tartani. Bár igaz, ami igaz egy ismeretlennek talán jobban esik és egyszerűbb a kemény dolgokról beszélni, de azzal ráérnek akkor is, amikor már nem akarnak mókázni. Így ő maga is visszatér a somolygó ábrázathoz, majd ahogy a férfi toppant az ajtó felé már oda is perdül, hogy kinyissa maguk előtt.*
- Nos kedves hóhajú barátom. Akkor egyezzünk meg abban, hogy ma ez egy különleges nap lesz.
*Húzza össze magán a köpenyét, majd füttyent egyet, mire a gróf fel is pattan a lustulásból és kiszalad a kitárt ajtón.*
- Ma ketten leszünk egymás szívének kedvesek és rohadt jól fogunk szórakozni. Azt dunsztom sincs még, hogy mivel, de elég nagy ez a város, hogy találjunk valamit. Legalább lesz időd kitalálni valami frappáns büntetést, mert biztos lehetsz benne, hogy fogom én még elkobozni azt a tincset.
*Vigyorodik el szélesen, majd már siet is ki a fogadóból. Igyekszik észrevétlenül cselekedni, így a fal mellett lehajolva markol a hóba, s amíg kiérkezik újdonsült társa, a háta mögé dugott kezeiben gyúr is belőle golyót. Aztán mindenféle istennek irgalma kell hozzá, hogy Mordokhai menekülni tudjon a váratlan dobás elől. De ahhoz még el kell jönni a legmegfelelőbb és legváratlanabb alkalomnak. A főtér legalább egy remek hely arra, ha menekülni akarna egy esetleges revanstól.
Kényelmesnek gondolt távolságba lépdel, amíg kiér utána a férfi is, majd elfüttyentve magát a mai nap leggonoszabb vigyorát ölti fel.*
- Hé, Hóhajú!
*Füttyenti el magát, s a hógolyó már repül is a férfi felé. Nem arcra céloz, hanem mellkasra, de az ő célzó technikája igencsak átlagon aluli, így nem sok reményt jósol a találatnak. Nem hiába a főtéren garázdálkodik. Talán itt van remény a menekülésre.*
- Nem jártál arrafelé, amerre én igen.
*Jön is az elmés magyarázat. Azért pedig, hogy még okosnak is tűnjön jobb mutatóujját kissé a magasba emeli. De a mosoly ugyan úgy játszik ajkain. A továbbiakra viszont most kivételesen komolyságát összeszedve gondolkodik el. Főleg azért, mert a tipp az célba talált. De még mennyire.*
- Ha te ezzel kiöregedett falusi vagy, akkor én csoda, hogy élek. Minden reggelem szinte ilyen. Egyedül nem nagyon van kedvem semmihez.
*Vonja meg a vállait egyszerűen. Ha egyedül van ide jön. vagy azért, hogy egyedül is maradjon és jól leihassa magát, vagy azért, mert azért itt csurran-cseppen érdekes társaság. Mint ahogy most sem lehet panasza.*
- Bejövök és iszok. Bár az igaz, hogy nem éppen tea szokott lötyögni a pohár aljában.
*Célozgat is most már őszintén arra, hogy nem igazán erkölcsös ebben a tekintetben. Mondjuk másban sem nagyon, de ezt bemutatni nem volt most még szükséges. Modokhai egy úriember, legalábbis most még annak mutatja magát, így nem veszi fel a kesztyűt, hogy a karjaiba omoljon. A kettejük kis játéka az teljesen más tészta. Ez a kis évődés és játszadozás végre visszahoz egy keveset az életkedvéből. Miért akarná ezt elrontani?*
- Elég csábítóak a lehetőségek így tél idején. Jó lenne egy kicsit a levegőn lenni. A gróf is élvezné.
*Kuncog fel halkan, ahogy lehajolva vakar a lábához gömbölyödő eb fejére. Szegény már elunta magát. De mentségére szóljon, hogy még gyerek, aki igényli a mozgást. A fogadó és az otthoni szoba négy fala pedig ezt a szükségletet nem egészen elégíti ki.
Ahogy kiegyenesedik és ismét szemben találja magát a szemtelenül mosolygó férfival a szemeit összehúzva teszi csípőre a kezeit.*
- Akkor kösd fel a bőrnadrágot fiacskám, nehogy a végén megfutamodj és úgy iszkol el, mint egy kis nyuszi.
*Ölt is nyelvet játékosan, majd dolga végeztével büszkén húzza ki magát. Valóban olyan a játéka, mint egy csacsi kisgyerek. De a játék nem tart sokáig, mikor ismét komolyodik kicsit a téma. Amibe nem is igazán akar belemenni, mert akkor sosem fognak elindulni. Az pedig jót tenne már neki is, ha kiszabadulna a fogadóból egy kicsit. Meg az sem mellékes, hogy a férfi keserűségét kihallva azért összeszorul a szíve. Időnként magára emlékezteti. Nem ugyanazok a gondok, de mindketten hordoznak magukkal emlékeket és tapasztalatokat, ami úgy fest megnyomorítja a lelküket. Megkomorodva most annyira a színpadias heccelődés sem esik jól neki, így már biztos abban, hogy kicsit ki kell kapcsolniuk magukat. Mordokhai jobban fest, amikor mosolyog, ezt pedig valahogy fent kell tartani. Bár igaz, ami igaz egy ismeretlennek talán jobban esik és egyszerűbb a kemény dolgokról beszélni, de azzal ráérnek akkor is, amikor már nem akarnak mókázni. Így ő maga is visszatér a somolygó ábrázathoz, majd ahogy a férfi toppant az ajtó felé már oda is perdül, hogy kinyissa maguk előtt.*
- Nos kedves hóhajú barátom. Akkor egyezzünk meg abban, hogy ma ez egy különleges nap lesz.
*Húzza össze magán a köpenyét, majd füttyent egyet, mire a gróf fel is pattan a lustulásból és kiszalad a kitárt ajtón.*
- Ma ketten leszünk egymás szívének kedvesek és rohadt jól fogunk szórakozni. Azt dunsztom sincs még, hogy mivel, de elég nagy ez a város, hogy találjunk valamit. Legalább lesz időd kitalálni valami frappáns büntetést, mert biztos lehetsz benne, hogy fogom én még elkobozni azt a tincset.
*Vigyorodik el szélesen, majd már siet is ki a fogadóból. Igyekszik észrevétlenül cselekedni, így a fal mellett lehajolva markol a hóba, s amíg kiérkezik újdonsült társa, a háta mögé dugott kezeiben gyúr is belőle golyót. Aztán mindenféle istennek irgalma kell hozzá, hogy Mordokhai menekülni tudjon a váratlan dobás elől. De ahhoz még el kell jönni a legmegfelelőbb és legváratlanabb alkalomnak. A főtér legalább egy remek hely arra, ha menekülni akarna egy esetleges revanstól.
Kényelmesnek gondolt távolságba lépdel, amíg kiér utána a férfi is, majd elfüttyentve magát a mai nap leggonoszabb vigyorát ölti fel.*
- Hé, Hóhajú!
*Füttyenti el magát, s a hógolyó már repül is a férfi felé. Nem arcra céloz, hanem mellkasra, de az ő célzó technikája igencsak átlagon aluli, így nem sok reményt jósol a találatnak. Nem hiába a főtéren garázdálkodik. Talán itt van remény a menekülésre.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-01-13 20:38:37
Üzenet elküldve: 2022-01-13 20:38:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Csontig meztelen, vagy a Tarka takarva//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Madzag. Hát valami kötöző talán van a zsákja alján, de ő most nem fog benne kotorászni. Egy fejvonással jelzi a nemlegességet. Ha meg a Pegazusban lehet kérni akkor mi az akadálya, hogy kérjen.*
- Nem nehéz kérni.
*Mondja oda váll vonva.
A fogadós beszél, bólintással jelzi tudomásba vételét.
Por nép felkelt, sokan haltak, talán több mint szükséges a hangvételéből ítélve. Meg akarta volna kérdezni kik pontosan az arisztokraták, de Valt elnézve inkább felhagyott vele.
Kórság is volt. Lehet a sok por miatt. De hallottakból úgy tűnik valami köze lehet az arisztokratasághoz a nőnek. Lehet nem kellene hangoztatni ilyen nyíltan. De ha az óvatosságra vallónak ez biztonságos, ő nem kérdőjelezi meg.
Levél írásának ötletén megakadt. Ő is írhatna majd haza.*
- Most hogy mondod. Hol van levélküldő?
*Aztán fogadó iránya megvan. És mivel látja, hogy ők nem bátorkodnak, úgy veszi, hogy az ő dolga megindítani a menetet.*
- Akkor gyerünk.
*És azzal veszi a lépéseket Pegazusnak. Először lassan és fülelve, hogy meg is indulnak vele. Aztán majd fokozza a lépést egy kicsit.
Oldalra tekint. Idegenek néma csendben sétálni egymás mellett valahogy nem járja. Kisebb tűnődés után odaszegezi Valnak:*
- Levélírást leszámítva, tudod mit akarsz magaddal?
*Haladás közben fél szeme az utcán és a népességen. Nem számít bajra, de attól még odafigyel. Bonte segédkező szelleme meg nem hazudtolja magát, jön ő magától.
Aztán amennyi szóváltás ha belefér, és célhoz érnek, ő megvárja az elfet belépni előre. Hölgyek előre elvégre. Azt nem tudja minek, de biztos van rá jó ok.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat!//
*Madzag. Hát valami kötöző talán van a zsákja alján, de ő most nem fog benne kotorászni. Egy fejvonással jelzi a nemlegességet. Ha meg a Pegazusban lehet kérni akkor mi az akadálya, hogy kérjen.*
- Nem nehéz kérni.
*Mondja oda váll vonva.
A fogadós beszél, bólintással jelzi tudomásba vételét.
Por nép felkelt, sokan haltak, talán több mint szükséges a hangvételéből ítélve. Meg akarta volna kérdezni kik pontosan az arisztokraták, de Valt elnézve inkább felhagyott vele.
Kórság is volt. Lehet a sok por miatt. De hallottakból úgy tűnik valami köze lehet az arisztokratasághoz a nőnek. Lehet nem kellene hangoztatni ilyen nyíltan. De ha az óvatosságra vallónak ez biztonságos, ő nem kérdőjelezi meg.
Levél írásának ötletén megakadt. Ő is írhatna majd haza.*
- Most hogy mondod. Hol van levélküldő?
*Aztán fogadó iránya megvan. És mivel látja, hogy ők nem bátorkodnak, úgy veszi, hogy az ő dolga megindítani a menetet.*
- Akkor gyerünk.
*És azzal veszi a lépéseket Pegazusnak. Először lassan és fülelve, hogy meg is indulnak vele. Aztán majd fokozza a lépést egy kicsit.
Oldalra tekint. Idegenek néma csendben sétálni egymás mellett valahogy nem járja. Kisebb tűnődés után odaszegezi Valnak:*
- Levélírást leszámítva, tudod mit akarsz magaddal?
*Haladás közben fél szeme az utcán és a népességen. Nem számít bajra, de attól még odafigyel. Bonte segédkező szelleme meg nem hazudtolja magát, jön ő magától.
Aztán amennyi szóváltás ha belefér, és célhoz érnek, ő megvárja az elfet belépni előre. Hölgyek előre elvégre. Azt nem tudja minek, de biztos van rá jó ok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1850-1869