Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (3.79 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-05 16:41:34
 ÚJ
>Hella Syr Winíren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Sir Amori de Monmirai figyelmébe!//


*Jót derülne magában, ha hallaná a férfi gondolatait. Még hogy ő paraszt?! Sajnos sosem jutott szolgasors neki. Vére kék, akár az akvamarin, ennél előkelőbb körökből szinte már nem is származhatna, mégis szívből gyűlöli, hisz ez az oka, hogy el kellett jönnie. A fránya elvárások miatt otthonában ugyanis nem hódolhatott különös ízlésének. Még a sokak által perverznek titulált mélységiek sem nézték jó szemmel, hogy füstös szeretők helyett délceg felszínieket, vagy izmos zöldbőrűeket tart. S bár legifjabb nőstényként a hatalmi harcoktól eléggé távol állt, mégis rossz fényt vetett a családjára, nem volt hát maradása. Itt viszont kedvére kitombolhatja magát, s amilyen kegyes hozzá a sors egyből egy jóképű lovag karjaiba küldte. Már csak saját szájízére kell nevelnie.*
- Kár érte.
*Vonja meg csontos vállát.*
- Kisasszony.
*Vág közbe a megfelelő résznél huncut kis mosollyal ében ajkán.*
- Hmm... talán meggondolom, de kérem árulja el, honnan olyan biztos benne, hogy már jól vagyok? Nem aggódik, hogy a következő sarkon esetleg megbotlok és elalélok? Hová lett az illem? Egy igazi lovag önként ajánlotta volna fel, hogy hazakísérjen.
*Vonja kérdőre igazi úrnőként beszélve. A fene. Lehet jól játssza, de mégis csak tisztában van a játékszabályokkal. Ezt egy paraszt aligha tudhatná. S azt ahogy sarkon fordul, hátracsapja haját, majd erélyes léptekkel elindul még egy dívának is becsületére válna.*


1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-04 20:55:57
 ÚJ
>Castiell Aren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Végre megérkezett Artheniorba. A város zaja és kinézete nem lepi meg. Elég történetet hallott ahhoz, hogy kerek képet alkothasson magának. Az ahogy elképzelte nem sokban tér el a valóságtól. Nyugodt, halk léptekkel halad előre a macskaköves úton. Először fel kell keresnie a barakkot, hogy megmozgattassa magát, hiszen olyan rég gyakorolt fegyverrel, hogy szinte már azt sem tudja, hogy hogy kell megfogni az íjat.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.04 20:58:15, a következő indokkal:
Jelek pótlása, helyesírás javítása.



1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:18:59
 ÚJ
>Zora Yatar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*A nyakba vájná örömmel fogait is, ám most még csak puhán érinti oda az ajkait, nem fog még inkább határt sérteni. Hiszen vannak, kik nem értékelik, ha őket szedik fel, bántja vadász mivoltukat, sérti önérzetüket. Férfiak... Nem szeretik, ha a nő cselekszik ekképpen, ám olykor gyávák maguk lépni. Érthetetlen, ám ez a hím itt, kit ilyen közel tudhat magához, s kinek ében mancsa derekát éri, nagyon is másnak tűnik. Már csak könnyen ejtett szavai okán is, arról nem is beszélve, miként fogadja a női hang lágyan súgott kérdését.
Csak kis kacér mosoly szökik szájára, ajkainak íve kedves is lehetne, de sokkal inkább tűnik egy visszafogott ragadozóhoz. Mondhatni nagymacska, ki ruganyos testét készenlétben tartja, hogy lecsapjon. Talán túlzó is a megfogalmazás, ám valóságmagva ettől még ott rejlik az eseményben.
Irányzékba helyezi, s ő engedelmesen fordul, kíváncsi is rá, miképpen kívánja a férfi vezeti. Lám, visszatér a fogadóba, most már a sötételf oldalán? Nem, más az útirány, a negyed felé, melyben a pórias nép, a szegények élnek.*
- Vágyam forrón él, válasznak remélem ez is megteszi.
*S ím kerül arcára a mosoly, mely már valóban ragadozók sajátja. Farkasra emlékeztet, elveszítve így a fogalmazás érvényét, miszerint egy fekete párduc, vagy más húst a csontokról marcangoló cicus volna. Magányos farkas, ki nem keres falkát, csupán egy társat, kit el is hagy, mikor új éjre sötétedik, s a Nap fénylő korongja a horizont alá bukik.
Kíváncsi is rá, mi lesz terve, hogyan kívánja őt a hím. Bántani fogja? Vagy inkább mindent megtesz, hogy kielégítse igényeit? Esetleg forrón, románcba zuhant fiatalként fogja szeretni? Első inkább, mit képes volna elképzelni, lázadóbb a behódolásnál, első pillantástól tudni véli ezt, utóbbi pedig nem jellemző a fajtabelire, ki így viselkedik. Vajh mit tervez, miféle ötlet forog a hótincsek alatti ében bőrrel fedett koponyában? Vére talán úgy pezseg, úgy forr, mint övé?*


1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:04:26
 ÚJ
>Sida Ryali avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Szelíd

//Larten//
*Még mielőtt a férfi válaszolhatott volna, Sida megszólal.*
-Tudja mit? Meggondoltam magam. Valamikor nekem is le kell szoknom a pipázásról, ez ma fog megtörténni. Elnézést a zavarásért, további szép napot!
*Megfordul, majd lassú léptekkel elindul. Köhög párat.*
"Lehet, hogy már túl késő? Megártott volna az a pár év pöfögtetés?"
*Fő céljára koncentrál: varázslatot akar tanulni. Tudni illik, hogy Lebegő Világban, a szülőföldjén ő már egy nagy mágusnak számít. Csak sajnos az ottani törvények tiltják, hogy az onnan származó mágia tudását máshol használhassa. Tehát, itt, Lanawinban egyenlőre semmit sem varázsolhat. Ezért is akar itt tanulni.*
"A cél: a templom!"


1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-04 16:11:03
 ÚJ
>Cera Nailoscia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Adaronnal//

*A tömeg zajából egy személy lépéseire lesz figyelmes. Ez is csak azért lehet, mert az illető felé tart, és már igencsak közel jár hozzá. Olyannyira, hogy mire felkapja a fejét, Adaron már le is ült mellé. Széles mosoly fut végig a lány arcán.*
- Én is. Igazából eléd jöttem.
*mondja ragyogó jókedvvel.*
- Tudtam, hogy erre fogsz jönni, így itt telepedtem le, és hogy ne unatkozzak, gondoltam olvasok egy kicsit. Ezt a könyvet nemrég találtam a könyvtárban! Nagyon jó, neked is el kellene majd olvasnod!
*emeli fel legújabb szerzeményét.*
-Tudtad, hogy az Artheriori erdő mélyén találkozhatsz párduccal is?
*kérdezi nevelőapját elkerekedett szemekkel. Ami pedig az embereket illeti, Cera sosem aggódott ilyesmin. Naiv és segítőkész lélek, alapvetően feltételezi a jót a többi itt élőről. Ezt Adaron is tudja, talán épp emiatt aggódik folyton, még a lányka helyett is.*
- Ezért van itt a városőrség, hogy megvédjék az itt élőket nem?
*kacsint még mindig jókedvűen, és egy puszit nyom apja arcára.*
- Akkor mehetünk? Majd éhen halok! Fogadok te sem ebédeltél még...
*a könyv már el is tűnt a lányka tarisznyájában, és Cera ott áll Adaronnal szemben, aki ha nem pattan fel, gyermeki felrángatásban lehet része. Cera egyébként sem egy türelmes típus, főleg akkor nem, ha kajáról van szó.*


1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-04 12:42:07
 ÚJ
>Adaron Nailoscia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Idén tizedik éve... pedig még emlékszik arra, hogy minimális csomagokkal, csak a legszükségesebb és legértékesebb holmijukkal megérkeztek a városba.
Adaron nem volt épp dúsgazdag elf, de szegénynek sem lehetett mondani. Elég megtakarítással érkezett ide, hogy tudjon egy, ha nem is épp fényűző, de takaros, élhető házat venni a Szegénynegyedben, amit az elmúlt tíz év alatt szépen-lassan, de biztosan helyrepofozott.
Sosem volt válogatós, ha munka volt, elvégezte. Persze jobban szerette a szellemet, elmét művelni, mint kétkezi munkát végezni, elvégre első sorban tudósnak vallja magát.
S úgy tűnik, a könyvek iránti érdeklődése ragadós. Neki is két fóliáns van a hóna alatt, mikor a Főtérre lépdel, s nem lepődik meg, mikor fogadott lányát egy harmadikat bújva találja meg.*
- Kerestelek. *közli egyszerűen, majd letelepszik Cera mellé.*
- Nem értelek. Ha a forgatagra vágysz, miért könyvet bújsz itt is, míg ha olvasni szeretnél, miért nem egy nyugodtabb helyen teszed? *teszi fel a fogós kérdést, de nem kétli, hogy Cerának erre is lesz válasza. Egyre kevesebbszer lepődik meg azon, mennyire eszes a lányka, de még mindig sikerül néha.*
- Legalább olyan helyet választottál, amit elegen figyelnek. Tudod, hogy nem bízom az itteniekben - még nem. Tíz év alatt egy helyet kiismerhetsz, de az embereket aligha. Ráadásul egyre több az új érkező. Jobb szeretem tudni, merre jársz. *körülnéz, egészséges gyanakvással szemlélve a körülöttük kavargó tömeget. Mennyivel más ez, mint előző otthonuk... sokkal zsúfoltabb. S ahol nagyobb a népesség, óhatatlanul több a sötétlelkű népség is. Elvégre ide bárkit beengednek, s nem kérdeznek semmit.*


1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 23:14:36
 ÚJ
>Razeln Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A levegőben lógva hagyott mondat legvégét kíváncsian várja, azt a pluszt, ami megmásítja az első gondolatot és talán még véleményét is gyökeresen megváltoztatná... Szemernyi naivitás szikrázik fel az utolsó hang ajkakról lepattantakor és elereszti tenyerének akadálya mellett a nőstényt, hogy az kénye-kedve szerint cselekedhessen. Egy kósza pillanat erejéig megfordul fejében, hogy a derék vonalán hagyja kezét, de végül egyszerűen maga mellé ereszti a békés szándék látens jeleként s olybá tűnik nem marad el a jutalmazás...
Puha párnák feszülnek ében bőréhez és sóhajtják a sötételf kérdését, mi menten szertefoszlik meleg lehelet formájában a váz külső borításán. Átgondolva előbbi kar leengedését emeli hát újra, hogy odatapassza helyére. Nem húzódik el, mert nem tagadhatja meg hími mivoltát és a benne munkálkodó ingerek villámcsapáshoz hasonló jelzéseit. Tűzzel perzseli a nőstény, csak ne égetné, mintha csontjáról kívánnák leolvasztani húsát.*
- Levegőhöz hasonlóan nem tudom nélkülözni.. -*vallja az igazat, de nem simul oda szava ellenére a megjátszott angyalhoz. Nem stimmel pár részlet, legfőként a hely. Oldalról húzza magával, miközben előre tesz egy lépést a tolvajlámpás fogadó előtti világa felé. Lassan ereszti ki a tüdőben maradt levegőt és fordítja irányzéknak megfelelően a fehér üstökűt. Nem, hiába tűnhet úgy. Célja nem a fogadó bevétele, kicsivel odébb. A koldusok negyede felé fogja vezetni kettősüket. Két legyet is üthet egy csapásra a magát odaadó nősténnyel, ennél jobb alkut nem is köthetnek a purgatóriummal.*
- Velem tartassz-e éji nászra? -*a vér és hús nászára.*
~ Érezni és vérezni fogsz... ~
*Feljebb kúszik keze, határozott szándékkal simít végig a nőstény oldalán. Önként kell döntenie a lehetőségről, a kényszer ideje nem érkezett még el, hamar tönkretenne mindent.*


1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 22:11:00
 ÚJ
>Fenra Eryon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Az egyre gyűlő tömeg kavalkádjában nem nehéz elkeveredni. A sötétség ellenére elég sokan tartózkodnak a főtéren; egyesek esti sétájukat teszik meg, mások csak átutazóban, pár percig láthatóak. Eryon a padon gubbasztva fürkészi a hullámzó népet. A hold ezüstös fényében megcsillannak az ékszerek és fegyverek, melyek megbántják a sötéthez szokott szemeket. Csuklyáját mélyen arcába húzza.*
"Elég sokan vannak...Azt hiszem jobb lenne, ha meghúzódnék valahol"
*Határozott léptekkel megindul a Pegazus fogadó felé. Ködös tekintettel bámulja egy darabig az épületet, majd a kilincs felé nyúl. Egy halk csikorgás, és megszűnik létezni a főtéren tartózkodók számára.*


1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 21:05:32
 ÚJ
>Zora Yatar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Pillanatnak töredéke, de érzi, hogy másra figyel a hím. És ez nem tetszik neki. Sosem szerette a konkurenciát, ám nem kezdi kutatni a figyelmet, inkább maga ejti rabul, utóbb sikerét szerezvén. Bár keserédes a dolog, hiszen talán jobb híját látja benne a másik, ám az erős kéz, mivel közelebb húzza, az édes ajkak, melyek közül perzselő lélegzettel suttog hegyes obszidián fülére... Csábító, mámorító...*
- Érzek és vérzek, mint mások...
*Szinte édes, hiába a fenn hang, min ejti. Nem szereti, ha így beszélnek vele. Viszont azt sem szereti, ha egy ilyen finomnak ígérkező hím kicsúszik karmai közül. Hát jobb lesz, ha fordul ki a kéz fogásából, egyenest a férfiú elé. Szempárja szikrázóan izzó vörös, ajkai viszont nem engednek több gúnyos szót kiszökni, inkább a nyakra tapasztja, ha a másik hagyja, majd oda súg, ha nem ellenkezett vele.*
- Talán nem vágyod női kéz érintését?
*Nyelve is kibukik az érzéki ajkak közül, érintve az ében bőrt. Nem való úrnőnek, még ha képes is volna uralkodni. Nem szigorral, inkább édes szavakkal. De nem akart háremet maga köré, lent a mélyben, inkább keresgéli azokat a felszínen, vagy hol éppen jár, kikben látja a lehetőséget, ígérkezik irányukból egy kellemes éj, vagy talán több is. Viszont jobban teszi, ha ő is meggondolja mit tesz. Veszélyes is lehet ez a hím, ám nem is gondolná, hogy Zora sem olyan kislány, akit egy erősebb pofon derékba törne. Annál jobban bírja a csapásokat...*


1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 20:18:05
 ÚJ
>Sida Ryali avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Szelíd

*Sida meglátja a város kapuját.*
"Háhá! Itt vagyok! Tehát ez Lanawin."
*Belép a kapun, szétnéz. Közben azon jár a feje, hogy mennyi ember van itt.*
"Ilyet tömeget azóta nem láttam, mióta Lachtenbergben az az óriás belelépett egy fába. Ha nincs ott a legjobb orvos, még ma is sántítana."
*Beljebb megy a a térre. Szippant egy jót a friss levegőből, nem mintha eddig nem abból szívott volna. Meglát egy padon ülő férfit, pipázik.*
//Larten//
"Jaj, de jó! Hátha adna egy kis dohányt, az enyémből kifogyott."
*Odamegy a férfihez, illedelmesen köszön.*
-Jó napot kívánok uram! Ha nem haragszik, kérnék Öntől egy kis dohányt. Már vagy két hete kifogytam belőle. Mit tehet ilyenkor az ember a pusztában? Vár, hátha talál egy települést, ahol árulnak. Ha nem zavarja, leülnék Maga mellé, tudja elfáradtam. 200 éves lettem pont tegnap előtt. nem mondom, hogy öreg vagyok, de azért nem is fiatal.



A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.03 20:20:06


1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 19:45:07
 ÚJ
>Larten Awellys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Szelíd

//Rahil//

*Nos, az elmúlt éjszaka során Larten és a kis Vöröske megbeszélték, hogy pillanatnyilag talán az szolgálná leginkább érdekeiket, ha egy rövid időre elhagynák a várost. Csupán a biztonság kedvéért, az nyilván gyanús, hogy Larten hirtelen eltűnik, 'Cissy' pedig nem került elő. Ennek okán pedig, azt találta ki a zseniális férfiú, hogy eljátssza a saját eltűnését, ez pedig nem annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik elsőre. A főtérre érve Larten lehuppan a szökőkút szélére, ahol ráérősen megtömi a pipáját, majd tüzet csihol bele. Arcán derűs mosollyal, jókedvűen pöfékelni kezd, míg a nőre vár. Addig, unalmát elűzendő, az embereket figyeli, de legnagyobb sajnálatára senki nem tűnik elég érdekesnek ahhoz, hogy bárkire is egy fél pillantásnál többet pazaroljon. Végre valahára megpillantja a Nőt, akivel most a sors összehozta.*
-Szép jó reggelt kedvesem. Indulhatunk?*szól oda jókedvűen 'Cissy'-nek.*



1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 18:18:51
 ÚJ
>Goroktar Tenneris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Kincs ami nincs//
*A vacsora után Tenneris igyekszik a lehető leggyorsabban álomra hajtani a fejét, ugyanis a hallottak alapján az elkövetkező napok kalandokban nem fognak szűkölködni.
Az ébredés utána örömmel lát neki a reggelihez. Ritka az olyan alkalom mostanság, mikor két étkezés között csak órák telnek el, így az étek felét Tenneris a táskájába rejti abban a tudatban, hogy még biztosan jól fog jönni pár falat kenyér, amivel csillapíthatja éhségét. Az eligazítás előtt a magánál lévő felszerelését átvizsgálva nyugodtan vág neki a napnak. Szerencsére minden olyan eszközt magánál talál, ami egy erdei sétára tökéletes. Megtalálható némi kötszer, pár hasznos gyógyfű és egy kis alkohol a sebkötözésre, ezen kívül még pár eszköz, ami nélkül egy erdőjáró lény nem indulhat el. Nem csoda, hogy a kapott hátasa kicsit összerogy mikor testsúlya és felszerelése a nyerget éri.*
~Lóhátról nézve a város, az utcák, a házak teljesen más megvilágítást nyújtanak, mint gyalogosan.~ *Jegyzi meg magában. Tennerist ez a látvány elkápráztatja, mivel ritka esetek egyike az, hogy ő lóháton tegyen meg egy utat.*


1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 18:18:41
 ÚJ
>Darenne Tyaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Szelíd

*Mosollyal az arcán ér ki a térre. Most nincs ideje másokkal foglalkozni, úgy döntött, hogy ezúttal a lehető legbonyolultabb módon próbál eljutni az erdőig. Vihogva kigáncsol két rohangászó utcakölyköt, aztán szökdécselve átvág a téren, egyenesen a Pegazusig. Visszanéz a két szitkozódó kiskölyökre, és újra felvihog. Kell nekik rohangálni. Ami azt illeti Darenne nincs éppen nagyon jó hangulatban, de ez persze sosem látszik meg rajta. Most sem. Csak az ilyen gáncsoskodó apróságokban látszik, hogy bolond lánynak rossz napja van. Lehet, hogy nem kellett volna ezt tennie, de egy cseppet sem bánja. Sosem érzett még ilyen tettei miatt lelkiismeretfurdalást, és sosem tervezte, hogy valaha is érezzen. Szeret másokkal szívózni, bár általában nem szereti ezt mások kárára művelni. Kivéve persze az olyan különleges eseteket mint például a mai. Vidám csillogással a szemében felpillog a fogadó ajtaja felett lógó cégérre, aztán vigyorogva belép a fogadóba.*


1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 15:47:30
 ÚJ
>Evane Aiwollye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Szelíd

//Kincs ami nincs//

*Nyűgösen ébred az idegen helyen töltött éjszaka után. Nem a szegényes berendezés, vagy a kényelem hiánya az oka, sokkal inkább a szagok… Láb és alkoholmámoros emberszag… A számára istentelennek tűnő bűz után a szabad levegőn lovaglás valódi felüdülést jelent. A neki szánt lóhoz lép, s rövid ismerkedést követően pattan csak a hátára. Már az udvarra lépést követően is alaposan körbenézett, most a ló hátáról ismét a terepet veszi szemügyre. Az őt követő farkas lehetséges nyomait pásztázza, s csak reméli, hogy volt annyi esze a jószágnak, hogy visszament az erdőbe. Ám Soril szavaira sértődötten kapja fel a fejét.*
-Amit mondtam, megmondtam. Segítek, ha utána békén hagynak, mondjuk úgy… Örökre.
*Teszi hozzá dacosan, majd bal szemöldökének felvonásával jelzi, hogy ő biz indulásra kész, s ha a csapat megindult, az általuk diktált ritmusban halad velük. *



1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 15:00:32
 ÚJ
>Cera Nailoscia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Olvasgatva//

*A Pegazus fogadó és a Szegénynegyed között álló fa tövében lévő padon üldögél egy kedves kis elf kislány. Emberi szemmel 13 év körüli, persze ettől már több mint 3-szor annyi telet megélt. Barna, göndör fürtjei rakoncátlanul omlanak vállára, okos és kíváncsi kis szemei, pedig az előtte lévő vastag, kék borítós könyv sorait bújják. Nem zavarja a körülötte lévő nyüzsgés, képes annyira elmerülni az olvasásban, hogy a főtér zaja nem jut el odáig ameddig a szavak, amiket olvas. Egyedül akkor pillant fel, mikor 1-1 lóra, vagy egyéb állatra lesz figyelmes, de rájuk is csak akkor, ha közvetlenül előtte mennek el. Ilyenkor egy kedves pillantás, vagy egy mosoly a jószágok jussa, utána hamar vissza is tér könyvéhez.*

A hozzászólás írója (Cera Nailoscia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.03 15:02:56


1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:53:53
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//16+ jeleneteket tartalmaz//

*A fekete dalnok nem képes átérezni ezt az érzelmi vívódást, mely a lány belsejében játszódik le. Érzelmek ezek? Önmagával csatázik csupán? Hidegen dönt ő, és érzelmek nélkül. Ez ő. Ez lett, ezzé vált, és nem tud más lenni, nem tud már akkor sem, ha akarna, de nem akar, mert akkor minden emlékhez, melyet egy örökkévalóság vetett ódon sárga pergamenekre, melyek cirkalmas betűi darabonként égetnének sebet holt lelkébe.
Nem tudja átérezni a lány vívódását, de érzi vágyait, érzi a bensőjében izzó lángokat, érzi, hogy mit ajánlott feleletre talált, s neki ennyi már. Számára nem oly bonyolultak ezek a dolgok, s nem rejt veszélyt minden érintés, csupán kilépést a sivár pillanatokból, melyet a halandók életnek neveznek, s vele ellentétben oly sokra becsülnek.
Pillanatnyi lángokat jelent, melyek betölthetik azt az űrt, melyet holt lelke hagyott maga után, s ahogy vámpír a friss vért szomjazza, hogy holt húsa életre kéljen újra úgy ő a szenvedély lángjait. Amikor pedig valaki olyannal találkozik, ki ezeket a lángokat az egekig hajszolhatja, nem látja okát, hogy a lehetőséget elszalassza.
Amikor a lány hátrál tőle, önkéntelenül nyúlna utána. Önkéntelenül, de mégsem teszi. Állnak egymással szemben, s tekintetük a pillanatok erejéig összeforr, mely pillanatokra számukra megáll az idő. Mintha csak egy komisz lurkó játszadozna csak a világ homokórájával, egy időre eltömítve azt, s nem hagyva tovább peregni azokat a bizonyos homokszemeket, melyeket pillanatoknak hívunk, s oly illékonyak, hogy mielőtt észrevennék őket, már tova is rebbenek, mint a lágy tavaszi szellő, melynek csak emlékét érezzük bőrünkön, simogatását oly kevésszer.
Nézi a lány hideg tekintetét, melyben az övével ellentétben ott az élet, nem csak a halál, melyben ott a káosz az örök változás, nem csak a rend, mely végső és megváltoztatatlan, melyben ott van vágy, s remény, mint egy eleven költemény, melyeket most béklyóba ver a félelem, s nem ereszti. A félelem, mely nem neki szól, sokkal inkább az ismeretlennek, melyet ő hozott el, s melyre a lány még nem érzi készen magát.
Egy férfi talán ezt most tiszteletben tartaná, s időt adna a lánynak, hogy szembenézzen önmagával. Időt arra, hogy felkészüljön mindarra, melyet úgysem kerülhet el. Időt. Kerlon nem fog. Jól tudják ezt mind a ketten.
Nem fog, nem tud, és nem adhat. Nem képes ő érezni mást, csak a szenvedély hívó szavát, és a kötelességét. Számára íj egyszerű a világ. Az ő pedig illan a ködös éjszakán, menekül a nemes vad sötét utcákon sikátorokon át, űzi, hajtja a vágy, s a félelem melyből nem tudja, melyik győz majd ő maga sem.
Pár időbe fagyott pillanat csupán, míg a vadász utána indul. Nem hagyja meg a választ a lánynak, ahogy nem fogja veszíteni nyomát sem. Nem mintha annyira ismerné a környéket, de pontosan elég az, ha a lányban lobogó vágyat, s az ösztönöket követi, melyek mint jelzőtűz fogják majd vezetni nyomán, ezen a hideg ködös téli éjszakán.*

<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Kerlon Drylen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.03 13:54:19</b></font>

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.03 14:50:23, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.



1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:46:30
 ÚJ
>Anekril Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

// 16+ jeleneteket tartalmaz //

*Ha ismerné a hím múltját, sem értené, miért pont az ő személye oly különleges. Nem emlékszik ugyan a köztük lezajlódott eseményekre, ám abban biztos, hogy nálánál sokkal alkalmasabb lények vannak e világban, kik ezerszer többet nyújthatnának szenvedély terén. Az érzékiség olyan fegyver, melyet sosem vallhatott magáénak, s így sem lelkét nem edzhette vele, sem tapasztalását nem bővíthette. Neki is megvoltak ugyan a maga élményei, ám ezek pont arra voltak elegendőek, hogy adott eseményeket és személyeket mélyebben élhessen meg. Két hím volt, kire ilyen formában emlékszik. Az első mélységesen gyűlölte. Danthe pusztán vadállatias ösztönöktől és úrnőjüktől vezérelve tette magáévá, megfosztva egyúttal ártatlanságának fizikai megnyilvánulásától is. A második azonban olyan lény volt, akit nem csak fivérének, párjának is mondhatott. Egy régi élet, hol ők ketten a mágia útján egyek voltak, s mi végül kegyetlen cselszövés és nem várt események hatására örökre megszakadt. Akkori fizikai valója képtelen volt elviselni a törést és a lényt, mely testében megkapaszkodott. Halandóságával fizetett az átkos gyermek kihordásáért, ki a Raine nevet viselte. A lány démonokkal hált, s démonfattyakat nevelt fel. Érdekes gyermek volt, ám Raine ága kérészéletű volt, s hamar semmibe veszett.
Pusztán néhány szó, mit a férfi kiejt száján, mégis olyan visszhangra talál bensőjében, mit képtelen lerázni magáról. Különös hatást gyakorol rá és nem segít az sem, hogy minden apró porcikájában érzékeli a másik jelenlétét. Testének sürgető kívánalmaira Kerlon megoldást jelenthetne, ám olyan valami akadályozza meg ebben, amit ő maga sem tud megfogalmazni. Nem érti, miért csinál ekkora ügyet belőle, hiszen egyszerűen csak túleshetne rajta, mint valami kötelező rítuson. Ám ott van a kutya elásva, hogy valahol mélyen tudja, ezen képtelen lenne túlesni. A beteljesülés nem hozhat elégtételt, mert nem kelthet benne érzéseket. Olyanná válna mindez, mint a bódító szerek, melyek túl sokszor alkalmazva függőséget váltanak ki használójukból. Megengedheti-e magának, hogy ennyire kiszolgáltatott legyen? Ő, aki titkok hordozója, aki ennél sokkal többre teremtetett, magába fogadhat-e valakit, aki egész létezésének központi értelmét fenyegetheti?
A férfi szavai ígéretet hordoznak magukban. Teste minden kétséget kizáróan reagál rájuk, s készséggel engedelmeskednének e parancsnak is beillő kijelentésnek. Öle szinte fájón lüktet a hús gyönyöréért, s ezen vágyat még önmagának is képtelen lenne csillapítani. Furcsa, idegen kettősség alakul ki benne, mely megnehezíti, hogy elfogadja az elrabolt testet. Nem vágyhatja és nézheti érzéketlenül egyazon időben ugyanazt a személyt. Hogyan is találhatott önmagától ennyire elütő formát?
Az, hogy a férfi szemeiben olyan tudást lát, melyet mindig is hajszolt, magával ragadja. Egyrészt elméje pontosan ezt a tudást szeretné birtokolni, ám mindez lehetetlennek tűnik olyan testtel, mely csak a fizikai kéjre vágyakozik. Nem használhatja többé e mérget. Vagy, ha mégis, előtte meg kell tennie a megfelelő óvintézkedéseket, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő. Miért ennyire ellenálló? Újra és újra felvillan-e kérdés, s ettől válik az egész olyannyira titokzatossá. Ettől ennyire vonzó talán. Nem!
Kerlon megérinti őt és érzékeli is a hívást. Maga az érintés valóságos kínzásnak hat, hisz combjai között forróság önti el tőle. Szemeit lehunyja egy pillanatra, az üdvözlés és célzás után halk nyögést súg fülébe az éjszaka. Óh nem. Ez a saját hangja.
Tökéletes vad. Az, amelyik menekülni kényszerül, mikor vadásza bevinné a kegyelemdöfést. Ekkor és ebben a pillanatban pedig ő pontosan így viselkedik, hisz elhátrál a további érintések lehetősége elől. Van olyan, amikor nem szégyen megfutamodni. Van, amikor ez szükséges, mert a maradással képtelen elszámolni a tudat. A nőstény egyszerűen nem áll készen a szakadék áthidalására, mely a test vágya és az elme hideg logikája között uralkodik. Még úgy sem, hogy tisztában van azzal, nincs harmadik út. A döntést elodázhatja ugyan, ám meg nem menekülhet előle.
Hátrál tehát, egy lépés, kettő, három... távolságot akar kettejük között. Ha a férfi utána indul, hát sarkon fordul és igyekszik beleveszni a tejfehér ködbe. Ha nem, akkor csak azután teszi ezt, hogy a hím eltűnik szemei elől. A nyomornegyed felé veszi az irányt, a lyukba, mire eddig ügyet sem vetett, ám e pillanatban valódi menedéknek tűnik.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.03 14:50:44, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.



1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:42:46
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Megízlelni a lányt olyan, mint ősi elfedett pincében csapra verni egy hordót, hol a bor már kocsonyás, sűrűbb, mint a vér maga, sűrűbb, és veszélyesebb, hisz oly kevés a különbség az élvezet, a bódulat, és a halál között.
Ilyen a ez a lány is. Megízlelni az ajkait különleges élmény. Voltaképpen sosem érdekelték a nők. Vicces lenne ez egy kobzostól, ki az illúzió mestere? Ki saját mérgével csalja csapdába, vagy öli meg áldozatait?
Mindenképpen. Oly sok nő, kik nem jelentettek semmit, játékot csupán, és kikre emlékezni sem volt soha érdemes. Pillanatokig éltek még az ő örök emlékezetében is csak, hogy aztán poros pergamenekre íródjanak, és egy végtelen könyvtár legmélyén vesszenek el, hiszen semmi érdekes nincs bennünk.
Ez a nő valahogy mégis más. Érzi, ahogy a lányban is tovább halad a ritmus, útra kélnek a fekete lángok. Érzi, ahogy a lány keze útra kél, felfedezni őt, és bár szabad bőrfelületet nem fog találni, még akkor sem, ha Kerlon páncélt soha nem visel, a jelekből olvasni így is tud.
A selyem ing nem fog fel semmit abból, amit a lány érintései közölni akarnának vele, mindent teljesen közvetlen módon ad át, mintha ott sem lenne, mint ha nem merné megzavarni e két sötét táncos közös pillanatait.
Azon kevés pillanatok egyike ez, mikor képes átadni magát a magának a pillanatnak, és bár esetében érzésekről nem beszélhetünk, érzetekről igen.
Messze még, míg a káosz ismét diadalt ülhet a rend felett. Messze még az, míg ez a tánc egy bizonyos úton tovább halad. A lánynak bizonyos szempontból kétségtelenül igaza van. Télvíz idején egy város főtere, egy szökőkút párkánya nem feltétlen a legmegfelelőbb hely bizonyos dolgokhoz, melyekhez most kedve lenne, és melyeket talán ismét megkap. Legalábbis ha rajta múlik biztosan.*
- Ó dehogy nem, kedvesem
*Változik meg most a férfi hangja, sehol a lágy a bariton, az Ítélet szólalt meg maga, lágyan, halkan, mint ahogy sírok közötti szél suttog hideg téli éjszakákon a halandók fülébe, hogy szavai nyomán a Halál jeges marka szorítja a halandók törékeny szívét, és fagyasztja meg a vért az ereikben.*
- Megadsz te nekem mindent, amit akarok, s még többet is, de igazad van, nem itt, de nemsokára.
*A lány hideg tekintete a férfi sötét mély szemeivel találkozik, melyekben válaszokat kaphat a világ minden kérdésére, ha képes megtalálni azokat, vagy elveszhet egy sötét világban, reménytelenül örökre, hol sosem jár a fény.
Lehúzza kezéről a kesztyűt, s ezúttal anélkül érinti meg a lány hideg arcát, ahogy finoman végig simít rajta. Táncra hív. Bármily táncra. Életre, vagy halálra. A szenvedélyek érzéki táncára, melyet ketten járhatnak el összeforrva, vagy a régi ösvényre, melyet mindketten oly jól ismernek pontos kiszámított lépésekkel, a Halál táncra.
Ott a kihívás, mely a lánynak csupán választást ad, de lehetőséget kitérni nem. Vadász most az Ítélet, mely oly könnyen nem ereszt, s ezúttal már a kellemes baritonon csengenek újra a szavak.*
- Üdvözöllek hát Hóhér. Kellemes emlékeket idéz bennem e találkozás.
*A férfi szemében lassan táncra kélő sötét lángok pedig még az iménti csók emlékéről árulkodnak, nem is leplezve azt, a férfi milyen emlékekről beszélhet. *


1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:39:52
 ÚJ
>Anekril Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Szelíd

*Hogy érzi-e a változást, lehetetlen lenne megmondani. Még így bódulatában sem reagál egy halandó asszony könnyed szellemével, pedig a hangulat méltán ragadhatná magával. Valahol mélyen megérti, hogy a szer nem melegíti fel a benne uralkodó fagyot, csupán mellé férkőzik. Tökéletesen megférnek így, tűz és jég egyetlen tökéletes táncban anélkül, hogy kioltanák egymást. Így vannak ők ketten is, Kerlon és Anekril. Anélkül űzik furcsa játékukat, hogy egymásban végérvényesen kárt tennének. Ettől olyan különleges e pillanat, még ha a nőstény nem is ébred tudatára a régi közös eseményeknek.
Számára a hím olyan, mint ő maga: embertestbe rejtett vadállat. Ideig-óráig megfékezhető, láncra verhető, megzabolázhatatlan hatalma azonban előbb, vagy utóbb felszínre tör. Meggátolni lehetetlen, a káosz csupán késlekedik. Készen áll-e erre a lány?
Amikor a férfi ajkai az övét érintik, hidegen, hirtelen szökik tüdejébe a levegő. Ajkai megrebbennek a reakcióval, mintha csak váratlanul érte volna... még ha érezte is az események ezirányú alakulását, ha a szavak magukkal is vonzották a cselekedetet... még ha a felé libbenő különleges, vészterhes jelenlét figyelmeztette is minderre, akkor sem számít rá. Nem a test, mi látszólag önálló akarattal rendelkezik, mi egyelőre független saját szellemétől.
Miért hagyja, hogy a hím birtokba vegye ajkait? Keze mikor futott le a férfi hátán, szabad bőrfelületet keresve ruhái alatt?
Ez az utolsó gondolat az, mely végül észre téríti. Nem. Ha elveszti az önuralmát, arról tudni akar. Nem bódulatban, ellenőrzések nélkül, nem így és nem itt. Keze, mely önálló életre kélt, ezúttal engedelmeskedik akaratának. A férfi mellkasán köt ki, segítségével igyekszik megszabadulni az idegen testtől.*
- És lám, ezt sem adhatom meg neked.
*Ha a hím felpillant, hát ezúttal szembe találja magát azokkal a fagyos akvamarinokkal, melyek eddig rejtve voltak előtte. A sötét szövet azonban hátracsúszott és immár nem maradhat kétség a lány kiléte felől. A hollószín haj hosszabb ugyan, egészen a derekáig ér, talán magasabb is pár centivel és ezúttal nem kelti kamaszlány benyomását, ám a hangja, a vonásai, az a vérfagyasztó, földöntúli szempár... összetéveszthetetlen.
A fekete, ezüstszálakkal vegyített bőrkesztyűvel finoman érinti meg saját ajkait. Mintha csak fájdalmat okozna a tűz, mely benne vert tanyát, s a csók, mely a halál ízét hagyta maga után. Igen, ez a hím képes lenne lehűteni, ám milyen áron? Biztosan tudja, hogy találkoztak már, olyan erősen kong benne az üresség, hogy szinte fizikai fájdalommal jár. A szakadék, mit egykor, a tudás birtokában maga elé képzelt, most valóban ott húzódik közöttük. Az önmagába plántált gát meginogni látszik az Ítélet jelenléte előtt és ez ismeretlen veszéllyel fenyeget. Oka van annak, hogy megtagadta magától e tudást és a hímre sem képes visszaemlékezni. Ez a felismerés pedig nem engedi, hogy átadja magát egy megbízhatatlan kotyvalék vágyainak.
Talán mégsem olyan jó ötlet önmagán tesztelnie minden szerzeményét. A testet elragadta csupán és egész eddig nem törődött annak hogylétével, ám kénytelen belátni, hogy minden, amit a testtel tesz, az elméjére is éppoly veszélyes. Ez a gondolat valamely érthetetlen módon közelebb hozza halandó megtestesüléséhez és ennek hatására olyan kapocs kezd kialakulni a két fél között, mely biztosítja majd a tökéletes szimbiózist.
Nem ismerte fel eddig azt a furcsa érzést, mely a bőrén dorombolt. Pedig régi társa már, évszázadok óta viseli e jeleket hústól és formától függetlenül. Most végre, hogy elméje valamelyest tiszta laphoz jutott a kábulat illúzióvilágában, megérti annak szavait. A hímet testvérének fogadja el, figyelmezteti a régi szabályra: vér a vért ki nem onthatja.
Erre a gondolatra tekintete hűvössé és halottá válik egyetlen pillanat alatt. Vajon tényleg Archellel lenne dolga? Családtagja-e a hím? Még soha nem fordult elő olyan, hogy ne hasonszőrűt ismertek volna el a jelek, ám valamiért furcsán szürreális az egész helyzet. Ebben a világban valahogy semmi sem működik megfelelően.*
- Miért érzem úgy, mintha találkoztunk volna?
*Szinte vádló a kérdés, pedig nincsenek érzelmek hangjában. Testében azonban még mindig magas hőfokon ég a bájital lángja, amazt ennél sokkal hosszabb útra tervezték.*


1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-03 13:37:05
 ÚJ
>Kerlon Drylen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Ellentétek, melyre a létezés maga épül, hiszen csak ezek hozhatnak fejlődést. Élet, halál, hideg, s meleg, fájdalom, s szerelem. Örök körforgás, melynek vége mindig ugyan az. Tapasztalás, mely oly magasságokba repíthet, mit halandó elme elképzelni is képtelen, vagy oly sötét mélységekbe taszíthat, és oly torzulásokat okozhat, melyeket csak ő ismer igazán. Az ítélet. A vadász.
Minden pillanattal, minden mozdulattal egyre biztosabb hát, hogy ez a nő volt, kinek társaságában élte meg egy pusztuló világ utolsó perceit valamikor. Mikor is volt? Ki tudja már? Annak elméjében ki felejteni ne képes csupán összefolynak a gondolatok, az emlékek, sodró árrá nőnek, melynek gátat szabni lassan nem képes senki sem.
Egyetlen gátja, törékeny mentsvára a rend, mely szüntelen fennáll, mint lényének alapvető része. A rend csupán, mely röpke uralmat nyerhet a káosz felett, hogy aztán ismét átadja helyét neki, és örök táncukat járják szüntelen a teremtés színpadán.
A nő érintése emlékeket ébreszt, és egy utolsó ennél sokkal szenvedélyesebb táncot. Egy táncot, egy táncot, mely közben egy világ omlott össze körülöttük. Emlékek sodra, melyeknek ismét gátat állít. Emlékek, melyek újra medrükbe térnek.
Nem itt, nem most. Ami volt megtörtént. A jelenben nincs már jelentősége. Oly ritkán csupán. Amit a lány maga oly könnyen vetett el, ő szívesen tapasztalt, bár sosem bírt hideg lelke érzelmekkel, a szenvedély szavát, még ő is képes volt meghallani.
Amilyen kimért precizitással képes forgatni a kardot, és ölni, ha úgy hozza szükség, ugyan olyan szenvedéllyel képes játszani egy drága hangszeren, legyen az bár a legfinomabb elf kéz remekbeszabott műve, vagy csupán a természet kegyei által gyönyörű formába öntött kecses női test.
Ő érzi a lehetőségeket, de melyek értékelni tud csupán, és emlékek tolulnak elő ismét egy légyott pillanatai, egy légyott emlékei, melyeket talán lenne kedve felidézni ismét. S a változást, ahogy testük összesimul, talán a lány is érezheti.
Egy-egy kellemes játék lehetőségét sosem utasította vissza, csupán ha oka volt rá, ahogy magához vonja a lányt, érezheti benne a feszültséget, mely kirobbanásra vár, s melyet csak a rend vasalt abroncsai tartanak kordában. Egy férfi hihetetlen akarata, és önfegyelme, mely visszafogja a késztetést, hogy itt és most lépjen egy határt, melyet megtett már egyszer, s melyre kíváncsi lenne most más körülmények között.
De nem. Most még nem. Hova tűnne úgy a varázs? Egymásra hányt szavak minden költőiséget nélkülöznek még akkor is, ha mázolt harcú harcos szólít vele öldöklő csatába lelkeket tüzelve fel. Hiányzik belőle minden kellem, minden finomság.
Árnyak a ködben, mozdulataik talán jelenések, melyek feltűnnek, és eltűnnek a fizikai világban, mintha a köd nem lenne más, mint egy kapu, mely más világok lényeit hozza át, majd ragadja el ismét, felbukkanva itt is, ott is egy-egy pillanatra a nyughatatlan lelkek, hogy aztán a pórnép száján szárnyra kélve szellemek járják a város utcáit éjidőbe.
Finoman, de határozottan vezeti a lányt. Együtt járják az ismert ritmust mely részük öröktől fogva. A halál táncát.*
~Mi óhajt a sötétség hercege?~
*Mily érdekes cím mellyel a lány felruházta őt, de nem igaz. Nem igaz, hiszen szívében sosem lakozott gonoszság, ahogy keblében sem dobogott szív soha, egy darab tökéletesen csiszolt fekete márvány került csupán oda. Hideg, törhetetlen, és kíméletlen. Kifinomult, s mégis a végletekig kegyetlen. Mégsem gonosz. Az soha sem.
Nem több ő csupán, mint az ítélet, melyet feketére a világ tengernyi bűne fest. Az láttatja őt sötétnek csupán.*
- Mindent, és semmit. Talán egy táncot csupán.
*Adja meg a választ a lány kérdésére, csak hogy újabb kérdéssel toldja meg azt.*
- Létezhet ettől több?
*De választ nem vár, inkább maga ad. Amennyiben a lány nem húzódik el, úgy tánc partnerének ajkait hűvös csókkal illeti, mely magában hordozza a Halál hidegét. A világra mondott szörnyű ítéletét. Finoman, de határozottan csókolja meg úgy a lányt, magával vonva még tovább közös jelenésükbe, egy másik világba talán, hova a köd szárnyán szállnak ők oly könnyedén, mint ez a csók.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7939-7958