Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-24 21:51:24
Üzenet elküldve: 2025-10-24 21:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
*Pontosan erre szokott gondolni, mikor az jár a fejében, hogy véletlenek nincsenek. Oka van annak, hogy a megannyi ember közül a főtéren pont őt szólítja meg, még akkor is, ha arról a bizonyos okról egyelőre még egyikük sem tudja, hogy mi lehet.
Nem csak a férfi, hanem ő is zavarban érzi magát, pedig neki volt is ideje felkészülni arra, hogy az idegen elé lépjen és átgondolni, hogy mit mondjon neki, nem úgy, mint a félkarúnak, aki hirtelen és váratlanul kapta meg Alenia társaságát. Mindenesetre a lány végtelen türelemmel és szüntelen kedvességgel várja ki azt a néhány másodpercet, míg az úr felocsúdik a meglepettségéből.*
- Ezt tökéletesen látja, uram. Egész életemben Eeyr vezette utam, és bizony a csodálatos áldásában is volt már részem. *Talán félreértik egymást, és a bók nem éri el a szőkeséget, ugyanis neki nem a vele született szépsége jut eszébe, hanem az, hogy mindezt az istennőnek hála visszakaphatta, és mostanra már nem kell többé hiányzó karjának csúf látványával egy torz test börtönében raboskodnia. Akaratlanul is a férfi csonkjára téved a tekintete ismét, és persze az is eszébe jut, hogy Eeyr talán rajta is tudna segíteni, de oka van annak, hogy nem fogja most azonnal a templomba invitálni őt. Előbb meg kell bizonyosodnia arról, hogy az úr valóban megérdemli-e az áldást.*
- Ne féljen, uram! Nekem nem kell bizonygatnia, hogy egy kar elvesztése nem csak a testet, hanem a lelket is megtépázza, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt ne volna valaki értékes és hasznos. *Arra a megjegyzésre, hogy még mindkét lába megvan, kedve támadna felkuncogni, de udvariasságból visszatartja a kikívánkozó reakciót, helyette csak szélesedik a mosolya kissé. A történetét saját karjának elvesztéséről egyelőre még nem fogja a másik orrára kötni, azonban most már biztos abban, hogy segíteni tudni fog a rászorulón.*
- A nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, uram. Ami azt illeti, nemrég költöztem be az új otthonomba Selyemrévben. Akad ott teendő bőven, a személyzet azonban még kialakulóban van, úgyhogy egészen biztosan mondhatom, hogy egyetlen erős karnak is nagy hasznát venném. Már, ha nem sértem meg az ajánlattal. *Őszintén szeretne segíteni, mégis tudja, hogy óvatosnak kell lennie, a múlt emlékeit nem felejtette még el. Néhány pillanatra lehunyja a szemeit, pár imának hangzó varázsszót mormol, és ha az istenek ezúttal is megsegítik, akkor pontosan tudni fogja, hogy kell-e tartania az előtte ülőtől. Mire újra kinyitja a szemét, talán már tudja is a választ, ám a férfi nevét még nem, így kíváncsian várja, hogy amaz viszonozza a bemutatkozást.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
*Pontosan erre szokott gondolni, mikor az jár a fejében, hogy véletlenek nincsenek. Oka van annak, hogy a megannyi ember közül a főtéren pont őt szólítja meg, még akkor is, ha arról a bizonyos okról egyelőre még egyikük sem tudja, hogy mi lehet.
Nem csak a férfi, hanem ő is zavarban érzi magát, pedig neki volt is ideje felkészülni arra, hogy az idegen elé lépjen és átgondolni, hogy mit mondjon neki, nem úgy, mint a félkarúnak, aki hirtelen és váratlanul kapta meg Alenia társaságát. Mindenesetre a lány végtelen türelemmel és szüntelen kedvességgel várja ki azt a néhány másodpercet, míg az úr felocsúdik a meglepettségéből.*
- Ezt tökéletesen látja, uram. Egész életemben Eeyr vezette utam, és bizony a csodálatos áldásában is volt már részem. *Talán félreértik egymást, és a bók nem éri el a szőkeséget, ugyanis neki nem a vele született szépsége jut eszébe, hanem az, hogy mindezt az istennőnek hála visszakaphatta, és mostanra már nem kell többé hiányzó karjának csúf látványával egy torz test börtönében raboskodnia. Akaratlanul is a férfi csonkjára téved a tekintete ismét, és persze az is eszébe jut, hogy Eeyr talán rajta is tudna segíteni, de oka van annak, hogy nem fogja most azonnal a templomba invitálni őt. Előbb meg kell bizonyosodnia arról, hogy az úr valóban megérdemli-e az áldást.*
- Ne féljen, uram! Nekem nem kell bizonygatnia, hogy egy kar elvesztése nem csak a testet, hanem a lelket is megtépázza, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt ne volna valaki értékes és hasznos. *Arra a megjegyzésre, hogy még mindkét lába megvan, kedve támadna felkuncogni, de udvariasságból visszatartja a kikívánkozó reakciót, helyette csak szélesedik a mosolya kissé. A történetét saját karjának elvesztéséről egyelőre még nem fogja a másik orrára kötni, azonban most már biztos abban, hogy segíteni tudni fog a rászorulón.*
- A nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, uram. Ami azt illeti, nemrég költöztem be az új otthonomba Selyemrévben. Akad ott teendő bőven, a személyzet azonban még kialakulóban van, úgyhogy egészen biztosan mondhatom, hogy egyetlen erős karnak is nagy hasznát venném. Már, ha nem sértem meg az ajánlattal. *Őszintén szeretne segíteni, mégis tudja, hogy óvatosnak kell lennie, a múlt emlékeit nem felejtette még el. Néhány pillanatra lehunyja a szemeit, pár imának hangzó varázsszót mormol, és ha az istenek ezúttal is megsegítik, akkor pontosan tudni fogja, hogy kell-e tartania az előtte ülőtől. Mire újra kinyitja a szemét, talán már tudja is a választ, ám a férfi nevét még nem, így kíváncsian várja, hogy amaz viszonozza a bemutatkozást.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-24 18:08:35
Üzenet elküldve: 2025-10-24 18:08:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Alekira//
* Békés magányát nem más zavarja meg, mint egy gyönyörű nő. Sok mindenre számított, de erre épp nem. A csodaszép teremtés nemcsak, hogy megáll előtte, leszáll a lováról, de rögtön meg is szólítja. Atkira nem egy anyámasszony katonája (már Erdőmélye és az ingovány csúfságos veszedelmeit is túlélte!), de ez a helyzet – hogy egy ilyen szép és nemes hölgy annyi ember közül épp őt szólítja meg – még őt is váratlanul éri és leblokkolja. Kíváncsi szemekkel néz fel a nőre. *
– Öhm… * Kell néhány másodperc, mire felfogja, mit is kérdeztek tőle. Az egész olyan valótlannak tűnik. Se becsmérlés, se rosszindulat nem érződik a szavakban. Atkira, aki a legalsóbb rétegből származik, nem ismeri első kézből a jóindulatot, így természetesen ennek ellenére gyanakszik, de még annál is nagyobb problémája az, hogy nem tudja, hogy illik egy ilyen nemes hölgyet megszólítani. *
– Téged, vagyis magát is áldja meg Eeyr még egyszer! Hiszen látom, egyszer már legalább megáldotta. * Természetesen a nő földöntúli szépségére utal, mi másra is gondolhatna. Nem fog úgy tenni, mintha nem venné észre annak szépségét, de persze tudja jól, hogy a rangbéli különbség miatt felesleges lenne bepróbálkozni. Viszont, ha már így felajánlotta a segítségét, bolond lesz kicsúszni a markai közül a szerencsét. *
– Voltam már közelebb a halálhoz, de a boldogsághoz is. Nem fogadhatok el alamizsnát, ellenben örömest megdolgoznék a pénzért. Tudsz, mármint tudna segíteni ebben? Karom talán csak egy van, de az erős! És a lábaim mind megvannak! * Természetesen, ha úgy adódna, nem utasítaná vissza a pénzt se, de előrelátó, és ha már így elé pottyant egy nemes kisasszony, inkább megpróbál hosszú távon gondolkodni. *
//Alekira//
* Békés magányát nem más zavarja meg, mint egy gyönyörű nő. Sok mindenre számított, de erre épp nem. A csodaszép teremtés nemcsak, hogy megáll előtte, leszáll a lováról, de rögtön meg is szólítja. Atkira nem egy anyámasszony katonája (már Erdőmélye és az ingovány csúfságos veszedelmeit is túlélte!), de ez a helyzet – hogy egy ilyen szép és nemes hölgy annyi ember közül épp őt szólítja meg – még őt is váratlanul éri és leblokkolja. Kíváncsi szemekkel néz fel a nőre. *
– Öhm… * Kell néhány másodperc, mire felfogja, mit is kérdeztek tőle. Az egész olyan valótlannak tűnik. Se becsmérlés, se rosszindulat nem érződik a szavakban. Atkira, aki a legalsóbb rétegből származik, nem ismeri első kézből a jóindulatot, így természetesen ennek ellenére gyanakszik, de még annál is nagyobb problémája az, hogy nem tudja, hogy illik egy ilyen nemes hölgyet megszólítani. *
– Téged, vagyis magát is áldja meg Eeyr még egyszer! Hiszen látom, egyszer már legalább megáldotta. * Természetesen a nő földöntúli szépségére utal, mi másra is gondolhatna. Nem fog úgy tenni, mintha nem venné észre annak szépségét, de persze tudja jól, hogy a rangbéli különbség miatt felesleges lenne bepróbálkozni. Viszont, ha már így felajánlotta a segítségét, bolond lesz kicsúszni a markai közül a szerencsét. *
– Voltam már közelebb a halálhoz, de a boldogsághoz is. Nem fogadhatok el alamizsnát, ellenben örömest megdolgoznék a pénzért. Tudsz, mármint tudna segíteni ebben? Karom talán csak egy van, de az erős! És a lábaim mind megvannak! * Természetesen, ha úgy adódna, nem utasítaná vissza a pénzt se, de előrelátó, és ha már így elé pottyant egy nemes kisasszony, inkább megpróbál hosszú távon gondolkodni. *
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-24 15:23:31
Üzenet elküldve: 2025-10-24 15:23:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Segítő kéz//
//Atkira//
*Véletlenek márpedig nincsenek. Minden az istenek elrendeléséből történik, és mindenkit ők vezérelnek olykor a helyes, míg máskor helytelen utakon. Jelentéktelen, apró részletnek tűnhet, hogy pont ma, pont ebben az időben érkezik meg a város főterére, hófehér lován, Harmaton ülve, lépésben, de ha az ember, elf vagy bármilyen lény szánna rá időt, megállna és válaszokat keresne arra az egészen egyszerű kérdésre, hogy vajon miért pont most kell neki itt lennie, mi lehet az ő feladata, rendeltetése ezen a szép napon, talán nem könnyen, de egészen biztosan találna rá választ. Azonban még Alenia sem teszi fel magának ezt a bizonyos kérdést, csupán az utazástól kissé fáradtan, mégis az elmúlt időszak szép emlékeivel indulna meg Selyemrév felé, míg tekintete meg nem akad valakin. Egy magas, vékony, éjfekete hajú, ránézésre ember férfin, kinek különösen világos bőrének és sötét öltözetének kontrasztja már eleve vonzza a lány tekintetét, de mégsem ez az, ami miatt felfigyelt rá. A múltja kísérti a szőkeséget, ahogy megpillantja a félkarú férfit. Egy pillanatra megdermed, és muszáj meggyőződnie róla, hogy ébren van, s nem csak egy rémálom élethűnek tűnő kivetülése-e a férfi. Nem az.
Sok minden lejátszódik most a fejében, de végül arra jut, hogy segíteni akar, hogy segítenie kell rajta, akkor is, ha valójában nincs is rá szüksége. Közelebb lép hát a lovával a különös alakhoz, aki hamarosan arra lehet figyelmes, ahogy a fehér blúzt, fekete nadrágot, csizmát és fűzőt viselő, szép, szőke lány leszáll a nyeregből, és egy kedves, segítőkész mosoly kíséretében a kék szemek egyenesen rá szegeződnek.*
- Jó napot! Eeyr áldja, uram! Elnézést kérek, amiért csak így megzavarom a magányát, és talán furcsán is hangzik, amit mondani szeretnék, de… *Kissé talán bele is pirul a szituációba, hisz maga sem érti teljesen, mit is szeretne az idegentől, de a megérzése olyan megmagyarázhatatlanul erős, hogy nem tud neki ellenállni.*
- Szóval, csak szeretném megkérdezni, hogy érzi magát, minden rendben van-e és tudok-e bármiben segíteni Önnek? *Furcsának és talán hamisnak is tűnhetnek az elf lány szavai, de Eeyr lássa lelkét, ő őszinte, még ha a kedvességének okát maga sem tudná megmagyarázni.*
//Atkira//
*Véletlenek márpedig nincsenek. Minden az istenek elrendeléséből történik, és mindenkit ők vezérelnek olykor a helyes, míg máskor helytelen utakon. Jelentéktelen, apró részletnek tűnhet, hogy pont ma, pont ebben az időben érkezik meg a város főterére, hófehér lován, Harmaton ülve, lépésben, de ha az ember, elf vagy bármilyen lény szánna rá időt, megállna és válaszokat keresne arra az egészen egyszerű kérdésre, hogy vajon miért pont most kell neki itt lennie, mi lehet az ő feladata, rendeltetése ezen a szép napon, talán nem könnyen, de egészen biztosan találna rá választ. Azonban még Alenia sem teszi fel magának ezt a bizonyos kérdést, csupán az utazástól kissé fáradtan, mégis az elmúlt időszak szép emlékeivel indulna meg Selyemrév felé, míg tekintete meg nem akad valakin. Egy magas, vékony, éjfekete hajú, ránézésre ember férfin, kinek különösen világos bőrének és sötét öltözetének kontrasztja már eleve vonzza a lány tekintetét, de mégsem ez az, ami miatt felfigyelt rá. A múltja kísérti a szőkeséget, ahogy megpillantja a félkarú férfit. Egy pillanatra megdermed, és muszáj meggyőződnie róla, hogy ébren van, s nem csak egy rémálom élethűnek tűnő kivetülése-e a férfi. Nem az.
Sok minden lejátszódik most a fejében, de végül arra jut, hogy segíteni akar, hogy segítenie kell rajta, akkor is, ha valójában nincs is rá szüksége. Közelebb lép hát a lovával a különös alakhoz, aki hamarosan arra lehet figyelmes, ahogy a fehér blúzt, fekete nadrágot, csizmát és fűzőt viselő, szép, szőke lány leszáll a nyeregből, és egy kedves, segítőkész mosoly kíséretében a kék szemek egyenesen rá szegeződnek.*
- Jó napot! Eeyr áldja, uram! Elnézést kérek, amiért csak így megzavarom a magányát, és talán furcsán is hangzik, amit mondani szeretnék, de… *Kissé talán bele is pirul a szituációba, hisz maga sem érti teljesen, mit is szeretne az idegentől, de a megérzése olyan megmagyarázhatatlanul erős, hogy nem tud neki ellenállni.*
- Szóval, csak szeretném megkérdezni, hogy érzi magát, minden rendben van-e és tudok-e bármiben segíteni Önnek? *Furcsának és talán hamisnak is tűnhetnek az elf lány szavai, de Eeyr lássa lelkét, ő őszinte, még ha a kedvességének okát maga sem tudná megmagyarázni.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-24 11:59:53
Üzenet elküldve: 2025-10-24 11:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Nem sokkal később, mint ahogy megérkezett a kaszárnyába, távozik is onnan. Visszamegy a főtérre, hiszen az mégiscsak a főtér. Közel van a fogadó, ha megéhezne, van víz és van esély arra, hogy valaki megsajnálja és ad egy kis ételt vagy pénzt. Úgyhogy leül a végtelen szökőkút szegélyére és szótlanul néz ki a fejéből. Figyeli a főtér eseményeit, várja a megfelelő alkalmat. Nem tudja pontosan mire vár, de ez benne az izgalmas. Például egy véletlen elejtett pénzérme hangjára rögtön ugrana, ahogy arra is, ha valaki láthatóan elveszettnek tűnne a téren. Esetleg kifejezetten gazdagnak és segítőkésznek. *
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-24 00:41:58
Üzenet elküldve: 2025-10-24 00:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Még a mocsárban összegyűjtött néhány barna gubis, amiből útközben megevett párat magában. A maradékból jóízűnek nem mondható, de annál laktatóbb vándorebédet készít. Jelen pillanatban bármit megenne, de a főzelékszerű étel kifejezetten jól esik neki. Így éli túl hát a hosszú utat, és annyi idő után ismét a városban találja magát. Erdőmélye nem volt egy kellemes hely, se az ingovány. Atkira úgy néz szét a főtéren, mint aki egy rossz álomból ébredt. Hát ez a valóság?
~ Olyan… Unalmas. ~
Cserzett ajkait mintha újra élettel töltené el a főtéri kút vize. Flaskáját is megtölti, majd mivel jelen pillanatban nem is olyan éhes (hála a vándorebédnek), nem a fogadó felé veszi az irányt, hanem elindul az egyik utcán át a kaszárnya felé. *
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
~ Olyan… Unalmas. ~
Cserzett ajkait mintha újra élettel töltené el a főtéri kút vize. Flaskáját is megtölti, majd mivel jelen pillanatban nem is olyan éhes (hála a vándorebédnek), nem a fogadó felé veszi az irányt, hanem elindul az egyik utcán át a kaszárnya felé. *
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-10-13 14:56:25
Üzenet elküldve: 2025-10-13 14:56:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Varjú szelídítés 4/5//
* Hamar végez a kovácsműhelyben. Sajnos az nyíl elkészítésében hibádzik, sehogy sem akar működni a cuccos, szétesik, nem tartja meg, nem marad egyensúlyban. Ez nem kicsit elszomorítja. Ennyire elszokott volna az ősei hagyományától? Így az elf vért az ereiben egyre távolibbnak érzi. Sajnos ez van, hamar túlesik rajta, s megy is a mesterhez, aki remélhetőleg kijavította a páncélját, kardját pedig megélezte. A végeredmény magáért beszél. Az ing makulátlan, szemei megfelelően helyettesítve, közben a kard borotvaéles és csakúgy csillog-villog. Nem sajnálja érte 40 aranyat.
Amint az erszény gazdát cserél, felveszi, majd elindul kifelé. Ezúttal csuklyája nélkül. Hadd lássa mindenki, hogy kivel van dolguk. Útja a főtérre vezeti, ahol már előre lekészül foglalni a szekerüket, az útra. A főtér nyugalmas, még ha tudnák, hogy mi leselkedik odakinn, nem lennének. A félvér minden nagyobb szekérhez odamegy, ahol látni, hogy sok embert elbírnának gond nélkül. Sokadik alkalomra talál is valakit, aki nem fél annyira, hogy kidobja őket a szántókig. *
- Jó uram! Szükségem lenne egy fuvarra egy hat múlva.
- Szép napot. Hát jó előretervezel fiacskám.
* A feltételezés jogos. Nem sokan terveznek ennyire előre, inkább előtte egy nappal, vagy saját szekérrel, de nem egy hatra. Mindenesetre a félvér csak bólint. Hamar érkezik a kérdés, ami talán a legfontosabb, a „mennyi?” után. *
- Merre? Egyedül?
- A szántókra, mindegy melyik részére, felőlem a legelső faluba, de ha úgy adódik, akkor a legvégsőbe. Ez igazából attól függ, hogy milyen hangulatban lesz a csapat.
- Á, kirándulni terveznek? Nem éppen a legjobb alkalom arra, tudja sok a pletyka.
- Pontosan. Ne aggódjon, tudunk vigyázni magunkra. Nem mennénk, ha nem tudnánk megvédeni magunkat. És persze nem is ingyen kérném erre, csak szeretném ha gondolna rám és egy hat múlva itt várna minket. Sokan leszünk.
* Azzal előveszi dagadó erszényét és megmutatja a kocsisnak. Ugyan ezt nem neki szánja, csupán jelzésképp, hogy nem csak az idegein jár, hanem képes arannyal alátámasztani minden mondandóját. A kocsis bólint s ezzel le is van tárgyalva, a mivel kérés. Egy szekérrel, és csak reméli, hogy nem lesznek sokan a szekérre. Ezután a szökőket mellé ül, a varjút pedig a kút szélére helyezi. Hagy mosakodjon meg egy kicsit a számára térdig érő vízben. Szárnyait kitárja, majd próbál meghemperegni a vízben. Legalábbis ehhez tudja hasonlítani azt, amit csinál. Miután kész, egy apró nasit vesz elő zsebéből, de ezúttal nem a ketrecen keresztül adja oda, sem dobja be. Kinyitja az ajtót, közben ügyel arra, hogy ha meg is próbálna elrepülni ne tudjon. Tenyerére helyezi az eledelt és benyújtja a madárnak. Amint evett a tenyeréből, kihúzza, majd vissza is zárja a ketrec ajtaját. Lassan készen is állnak ahhoz, hogy élesben is kiengedhesse a ketrecből. Csupán meg kell találnia a tündért, de ez bizonyára egy holnapi feladat lesz, ugyanis lassan leszáll az éj, s még nem talál magának szállást. Feláll, és a varjújával karöltve elindul a pegazus irányába. Van ott szoba, van ott eledel, több nem is kell. *
* Hamar végez a kovácsműhelyben. Sajnos az nyíl elkészítésében hibádzik, sehogy sem akar működni a cuccos, szétesik, nem tartja meg, nem marad egyensúlyban. Ez nem kicsit elszomorítja. Ennyire elszokott volna az ősei hagyományától? Így az elf vért az ereiben egyre távolibbnak érzi. Sajnos ez van, hamar túlesik rajta, s megy is a mesterhez, aki remélhetőleg kijavította a páncélját, kardját pedig megélezte. A végeredmény magáért beszél. Az ing makulátlan, szemei megfelelően helyettesítve, közben a kard borotvaéles és csakúgy csillog-villog. Nem sajnálja érte 40 aranyat.
Amint az erszény gazdát cserél, felveszi, majd elindul kifelé. Ezúttal csuklyája nélkül. Hadd lássa mindenki, hogy kivel van dolguk. Útja a főtérre vezeti, ahol már előre lekészül foglalni a szekerüket, az útra. A főtér nyugalmas, még ha tudnák, hogy mi leselkedik odakinn, nem lennének. A félvér minden nagyobb szekérhez odamegy, ahol látni, hogy sok embert elbírnának gond nélkül. Sokadik alkalomra talál is valakit, aki nem fél annyira, hogy kidobja őket a szántókig. *- Jó uram! Szükségem lenne egy fuvarra egy hat múlva.
- Szép napot. Hát jó előretervezel fiacskám.
* A feltételezés jogos. Nem sokan terveznek ennyire előre, inkább előtte egy nappal, vagy saját szekérrel, de nem egy hatra. Mindenesetre a félvér csak bólint. Hamar érkezik a kérdés, ami talán a legfontosabb, a „mennyi?” után. *
- Merre? Egyedül?
- A szántókra, mindegy melyik részére, felőlem a legelső faluba, de ha úgy adódik, akkor a legvégsőbe. Ez igazából attól függ, hogy milyen hangulatban lesz a csapat.
- Á, kirándulni terveznek? Nem éppen a legjobb alkalom arra, tudja sok a pletyka.
- Pontosan. Ne aggódjon, tudunk vigyázni magunkra. Nem mennénk, ha nem tudnánk megvédeni magunkat. És persze nem is ingyen kérném erre, csak szeretném ha gondolna rám és egy hat múlva itt várna minket. Sokan leszünk.
* Azzal előveszi dagadó erszényét és megmutatja a kocsisnak. Ugyan ezt nem neki szánja, csupán jelzésképp, hogy nem csak az idegein jár, hanem képes arannyal alátámasztani minden mondandóját. A kocsis bólint s ezzel le is van tárgyalva, a mivel kérés. Egy szekérrel, és csak reméli, hogy nem lesznek sokan a szekérre. Ezután a szökőket mellé ül, a varjút pedig a kút szélére helyezi. Hagy mosakodjon meg egy kicsit a számára térdig érő vízben. Szárnyait kitárja, majd próbál meghemperegni a vízben. Legalábbis ehhez tudja hasonlítani azt, amit csinál. Miután kész, egy apró nasit vesz elő zsebéből, de ezúttal nem a ketrecen keresztül adja oda, sem dobja be. Kinyitja az ajtót, közben ügyel arra, hogy ha meg is próbálna elrepülni ne tudjon. Tenyerére helyezi az eledelt és benyújtja a madárnak. Amint evett a tenyeréből, kihúzza, majd vissza is zárja a ketrec ajtaját. Lassan készen is állnak ahhoz, hogy élesben is kiengedhesse a ketrecből. Csupán meg kell találnia a tündért, de ez bizonyára egy holnapi feladat lesz, ugyanis lassan leszáll az éj, s még nem talál magának szállást. Feláll, és a varjújával karöltve elindul a pegazus irányába. Van ott szoba, van ott eledel, több nem is kell. *
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-30 20:57:42
Üzenet elküldve: 2025-09-30 20:57:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
*Akárhányszor tér vissza ebbe a városba, valami mindig megváltozik.
Természetesen a világ is változik, de nem ilyen ütemben, mint ez a város; nagybátyját elvitte a tüdőbaj, örökös nélkül hagyva a Belaldur házat, ami végül az összeomlásukhoz vezetett. Nem lehet bizonyítani, sem cáfolni, hogy Felthysnek köze volt-e ehhez a sajnálatos balesethez közvetlen vagy közvetett módon, de az bizton állítható, hogy ügyesen hintette szerte a pletykát Lihanechben, hogy bizony a halászsasos háznak van egy rég elfeledett örököse, aki Artheniorban érzi magát otthon. Talán jönnek lojalisták, talán az udvartartás minden eleme kiszakad a kötelékből, a koravén lovagot ez a legkevésbé sem érdekli. Nagybátyja öröksége a porig lett rombolva, és csupán csak ez számít, semmi más.
Fintorogva néz végig a főtéren. Tényleg megint mintha egy új város tárulna a szeme elé. Legalább az Igaztalan története feledésbe merült -legalábbis nagy valószínűséggel-, s talán a városőrség is megélt már elég hatot, hogy elfeledje a tízezer aranynyi bukását.*
Természetesen a világ is változik, de nem ilyen ütemben, mint ez a város; nagybátyját elvitte a tüdőbaj, örökös nélkül hagyva a Belaldur házat, ami végül az összeomlásukhoz vezetett. Nem lehet bizonyítani, sem cáfolni, hogy Felthysnek köze volt-e ehhez a sajnálatos balesethez közvetlen vagy közvetett módon, de az bizton állítható, hogy ügyesen hintette szerte a pletykát Lihanechben, hogy bizony a halászsasos háznak van egy rég elfeledett örököse, aki Artheniorban érzi magát otthon. Talán jönnek lojalisták, talán az udvartartás minden eleme kiszakad a kötelékből, a koravén lovagot ez a legkevésbé sem érdekli. Nagybátyja öröksége a porig lett rombolva, és csupán csak ez számít, semmi más.
Fintorogva néz végig a főtéren. Tényleg megint mintha egy új város tárulna a szeme elé. Legalább az Igaztalan története feledésbe merült -legalábbis nagy valószínűséggel-, s talán a városőrség is megélt már elég hatot, hogy elfeledje a tízezer aranynyi bukását.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-26 21:37:48
Üzenet elküldve: 2025-09-26 21:37:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kanyargós karavánút végül egyetlen jól kövezett térre szélesedik ki. A törpe vet egy kurta pillantást a fal helyére, ahol lennie kellene szerinte, de mivel nincs mit néznie így csak megrázza a fejét és tovább halad felfedezni ezt a nagyobb teret. A főtér közepén magasodó szökőkút vonja magára a tekintetét legelőször. Állítólag nem hétköznapi erő működik közre benne, de ezt ennyiből nem tudja eldönteni, hogy igaz-e. Egy pillanatra megáll, komoran figyelve a víz útját, annak csobogását és útját. Az ismeretlen mágia, amely ezt fenntartja, idegen számára, de elismeri, hogy a látvány tiszteletet parancsol. Ennek örömére odahajol, hogy kezével a szájához emelve igyon pár kortyot. Ez legalább még ingyen van. Gondolja magában majd jóízűket kortyol belőle. Ivás után körbe tekint, s a kút körüli faragott padokon áll meg tekintete. Tűzláng szemei hamar tovasiklanak a tér többi részére is. Összességében emberekhez képest egész elfogadható lett a tér méltósága. Kicsit hiányol még több követ, szobrot, faragványt, de lényegében ez is megteszi, főleg, hogy nem a saját otthona, tehát ne várjon sokat tőle. A kő hiányát némileg tompítja a tér egyik szélén egy nagy márványoszlop. Ezt már sokkal szívesebben veszi szemügyre. Valamiféle régi történetek historikus emlékoszlopa ez. Igen dicséretes, hogy ezeket a hőstetteket kőbe vésték. Nem is tudna ennél jobb módot az emlékek megőrzésére. A legenda szerint egyetlen túlélő gyűjtött szövetségeseket, hogy visszaverje az orkokat. Tűzdereng nem tudja, mennyi ebből az igazság, de tudja, hogy minden közösségnek szüksége van történetekre, hősökre és regékre, amelyek erőt adnak a mindennapokban. Egyszer talán az ő hőstetteit is megéneklik vagy épp kőbe vésik, mely számára a leginkább dicső beteljesülése lenne tetteinek. Viszont mivel sötétedik így nem sokat akar maradni itt a főtéren. Átnézi az itt fellelhető hirdetéseket majd megakad tekintete egy fogadón. Pegazus. Ez a hirdetés szerint még nyitva van, ami manapság jónak számít, amikor hamar csődbe megy az ember fia, no nem úgy a törpe. Ezzel a lendülettel meg is indul a fogadó lehetséges irányába, amiben lehet majd út közben kér némi kiigazítást. A törpe így kissé komoran, de derűs nyugalommal halad tovább a tér kövezetén, ahogy mindig, amikor új helyre érkezik. Szavai nincsenek, de lépteiben ott a szándék, hogy amit tesz, az maradandó legyen. Ezen gondolatmenetben hagyja el a főteret a korábban említett fogadó felé.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-23 12:21:21
Üzenet elküldve: 2025-09-23 12:21:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Barátja nem lelkesedik annyira a közös versért, mint ő. Kissé el is szomorodna, de olyan mulatságos, ahogy a másik ezeket a szavakat mondja. Inkább folytatja a megkezdett verset. *
– Rosszul van az óriás, nem bírja a sok piát! * Igaz, ha valaki, akkor Ranmus épphogy nem ivott sokat, de amennyit ivott az éppenséggel még kevésnek is alig minősül. *
– Becsiccsent az öszvér is, vigyázz jön a holnap! Sok vicces ember mindenhol, nem véd még meg a kötszer! Én vagyok a Morwon… Hogy mi? Ja, jó. Én addig leülök ott, megvárom míg kifogy a víz a kútból. * Mutat a főtér közepén lévő szökőkút felé, cseppet sem zavartatva magát, hogy egyetlen mondatának sincs igazán értelme. Nem tudja, miről beszél, de olyan viccesen zubog a víz, hogy muszáj megnéznie közelebbről. Ha Ranmus valóban elindul pihenőhelyet keresni, akkor Morwon magában folytatja a nevetgélést, miközben a szökőkút mellett ül és nézi a vizet. Soha nem látott még ilyen vicces vizet. Talán akkor, amikor a tengeren voltak KisMorwval és belefolyt a sok sör és pálinka a vízbe, amitől úgy nézett ki az egész, mint a halak telepisilték volna a tengert. Na, az közel volt, de ez a mostani szökőkút biztosan ott van a két legviccesebb víz között, amit Morwon valaha látott. *
– Balla-daaaaaa. Laba-daaaaaa. Dalba-fakadvaaaaa. Faragom a rímeket, mint a marha. Én vagyok a Morwon, a legnagyobb költő valahaaaaa. * Dünnyög magában. Aztán valószínűleg nemsokára elálmosodik és betér majd a Pegazusba, de még egy ideig ott marad a szökőkútnál. *
* Barátja nem lelkesedik annyira a közös versért, mint ő. Kissé el is szomorodna, de olyan mulatságos, ahogy a másik ezeket a szavakat mondja. Inkább folytatja a megkezdett verset. *
– Rosszul van az óriás, nem bírja a sok piát! * Igaz, ha valaki, akkor Ranmus épphogy nem ivott sokat, de amennyit ivott az éppenséggel még kevésnek is alig minősül. *
– Becsiccsent az öszvér is, vigyázz jön a holnap! Sok vicces ember mindenhol, nem véd még meg a kötszer! Én vagyok a Morwon… Hogy mi? Ja, jó. Én addig leülök ott, megvárom míg kifogy a víz a kútból. * Mutat a főtér közepén lévő szökőkút felé, cseppet sem zavartatva magát, hogy egyetlen mondatának sincs igazán értelme. Nem tudja, miről beszél, de olyan viccesen zubog a víz, hogy muszáj megnéznie közelebbről. Ha Ranmus valóban elindul pihenőhelyet keresni, akkor Morwon magában folytatja a nevetgélést, miközben a szökőkút mellett ül és nézi a vizet. Soha nem látott még ilyen vicces vizet. Talán akkor, amikor a tengeren voltak KisMorwval és belefolyt a sok sör és pálinka a vízbe, amitől úgy nézett ki az egész, mint a halak telepisilték volna a tengert. Na, az közel volt, de ez a mostani szökőkút biztosan ott van a két legviccesebb víz között, amit Morwon valaha látott. *
– Balla-daaaaaa. Laba-daaaaaa. Dalba-fakadvaaaaa. Faragom a rímeket, mint a marha. Én vagyok a Morwon, a legnagyobb költő valahaaaaa. * Dünnyög magában. Aztán valószínűleg nemsokára elálmosodik és betér majd a Pegazusba, de még egy ideig ott marad a szökőkútnál. *
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-22 19:39:27
Üzenet elküldve: 2025-09-22 19:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
- Hú, ba'meg, erős!
*Erősíti meg Morwon kérdését. Anyukája azt tanította neki, hogy ne beszéljen csúnyán, de hála az ördögvigyornak eszébe jutott, hogy nincs itt anyukája. Nem tudja eldönteni, hogy minden vicces, vagy mozog, vagy viccesen mozog. Azt sem tudná megmondani, hogy felpörgött-e, vagy álmos. Azt biztos, hogy furcsán érzi magát.*
- Ömm... *Kezd neki miközben küszködik azzal, hogy egyáltalán mondatokat formáljon.* - Holnap, Morwon, most Ranmus elég rosszul van.
*Reméli, pajtása megérti a dolgot. Hiába, először szívott ilyesmit, így toleranciája nuku.*
- Voltak bizony páran. Bár nem voltam velük sokat, mi a kőfejtőben voltunk, ők meg mindenhol máshol.
*Rövidre fogja a válaszokat, mert aggódik, hogy máskülönben csak belekavarodna. Közben magában szidja önmagát, mert ahelyett, hogy javulna az állapota, egyre jobban süllyed lefelé.*
- Figyelj Morwon, és most nem érzem túl jól magam. *Jeleni ki kicsit kótyagos hangon.* - Elmegyek, keresek alvóhelyet, de holnap mindenképp találkozzunk, oké?!
- Hú, ba'meg, erős!
*Erősíti meg Morwon kérdését. Anyukája azt tanította neki, hogy ne beszéljen csúnyán, de hála az ördögvigyornak eszébe jutott, hogy nincs itt anyukája. Nem tudja eldönteni, hogy minden vicces, vagy mozog, vagy viccesen mozog. Azt sem tudná megmondani, hogy felpörgött-e, vagy álmos. Azt biztos, hogy furcsán érzi magát.*
- Ömm... *Kezd neki miközben küszködik azzal, hogy egyáltalán mondatokat formáljon.* - Holnap, Morwon, most Ranmus elég rosszul van.
*Reméli, pajtása megérti a dolgot. Hiába, először szívott ilyesmit, így toleranciája nuku.*
- Voltak bizony páran. Bár nem voltam velük sokat, mi a kőfejtőben voltunk, ők meg mindenhol máshol.
*Rövidre fogja a válaszokat, mert aggódik, hogy máskülönben csak belekavarodna. Közben magában szidja önmagát, mert ahelyett, hogy javulna az állapota, egyre jobban süllyed lefelé.*
- Figyelj Morwon, és most nem érzem túl jól magam. *Jeleni ki kicsit kótyagos hangon.* - Elmegyek, keresek alvóhelyet, de holnap mindenképp találkozzunk, oké?!
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-15 15:00:28
Üzenet elküldve: 2025-09-15 15:00:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
* Morwon jót mosolyog Ranmus és az ördögvigyor megbarátkozásán. A hasba rúgó csacsi hasonlatán kifejezetten jól szórakozik. Ilyen hasonlattal is csak egy igazi költőóriás (vagy óriás-költő – esetleg óriás-költőóriás) rukkolhat elő. Morwon le van nyűgözve. Lehet, hogy ehhez köze van annak is, hogy ő már Ranmus előtt beleszívott egyet a pipába. *
– Erős, mi? * Röhögve megveregeti barátja hátát, hogy megsegítse a fulladását, mármint a köhögését. Ha visszakapja a pipát, megint szív egyet, mert úgy érzi, még nem érte el a kellő hatást. Kívülről azonban már bárki megállapítaná Morwonról, hogy nem egészen tiszta. Úgy nevet, hogy az egész főtér hallhatja, s ha éppen nem, akkor fülig ér a szája. Viszont a világmegváltó ötletek ilyenkor kezdenek csak jönni igazán. Megint köhög egy sort, majd visszaadja a pipát Ranmusnak. Utána így szól: *
– Hé te! Ranmus! Nagyon jó verseket tudsz költeni, meg én is. Költsünk hát együtt egy verset! Olyan nagy vers lesz, amekkorát még nem látott a világ! Szóljon az óriásokról hát! * Egyből jön is száz és száz másik ötlet, de mégsem kezd bele a költemény szavalásába, hanem előbb még valami egészen másról kezd beszélni. Észreveszi ugyanis, hogy társa milyen jót szórakozik a semmi láttán is. Legalábbis ő nem lát ott semmit, csak embereket és egyéb szerzeteket. Bár, ahogy jobban megnézi, valóban elég viccesek a kis emberek, ahogy ott sétálnak fel-alá, mint a hangyák. Csak a hangyáknál kicsit nagyobbak. Bár nem is mindegyik fajta hangyánál. A hangyákoknál épp csak egy kicsivel. *
– Na, oszt' legalább Piri- Pirti – Piritiánesben voltak-é óriás asszonyok? Mán' az anyádon kívül persze.
* Morwon jót mosolyog Ranmus és az ördögvigyor megbarátkozásán. A hasba rúgó csacsi hasonlatán kifejezetten jól szórakozik. Ilyen hasonlattal is csak egy igazi költőóriás (vagy óriás-költő – esetleg óriás-költőóriás) rukkolhat elő. Morwon le van nyűgözve. Lehet, hogy ehhez köze van annak is, hogy ő már Ranmus előtt beleszívott egyet a pipába. *
– Erős, mi? * Röhögve megveregeti barátja hátát, hogy megsegítse a fulladását, mármint a köhögését. Ha visszakapja a pipát, megint szív egyet, mert úgy érzi, még nem érte el a kellő hatást. Kívülről azonban már bárki megállapítaná Morwonról, hogy nem egészen tiszta. Úgy nevet, hogy az egész főtér hallhatja, s ha éppen nem, akkor fülig ér a szája. Viszont a világmegváltó ötletek ilyenkor kezdenek csak jönni igazán. Megint köhög egy sort, majd visszaadja a pipát Ranmusnak. Utána így szól: *
– Hé te! Ranmus! Nagyon jó verseket tudsz költeni, meg én is. Költsünk hát együtt egy verset! Olyan nagy vers lesz, amekkorát még nem látott a világ! Szóljon az óriásokról hát! * Egyből jön is száz és száz másik ötlet, de mégsem kezd bele a költemény szavalásába, hanem előbb még valami egészen másról kezd beszélni. Észreveszi ugyanis, hogy társa milyen jót szórakozik a semmi láttán is. Legalábbis ő nem lát ott semmit, csak embereket és egyéb szerzeteket. Bár, ahogy jobban megnézi, valóban elég viccesek a kis emberek, ahogy ott sétálnak fel-alá, mint a hangyák. Csak a hangyáknál kicsit nagyobbak. Bár nem is mindegyik fajta hangyánál. A hangyákoknál épp csak egy kicsivel. *
– Na, oszt' legalább Piri- Pirti – Piritiánesben voltak-é óriás asszonyok? Mán' az anyádon kívül persze.
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-14 16:27:33
Üzenet elküldve: 2025-09-14 16:27:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 466
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Mindent megtesz, hogy minél előbb háta mögött hagyja a várost. Nyilvánvaló okokból nem kíván a kelleténél többet időzni Artheniorban. Hiába húzza vállát holmijának súlya, tőle telhetően kilép. Illetve kilépne, ha nem szólítaná meg egy számára idegen, női hang.
Megpördül, szürke tekintete pedig leplezetlen kíváncsisággal járja végig a lányt, aki így már nem is tűnik annyira ismeretlennek. Azt nem tudná megmondani hirtelenjében, hol látta már.*
-Talán. *Veti oda válaszul, miközben sebtiben igyekszik a kócos jelzővel ellátott hajkoronát hátrasimítani arcából. Határozottan feltűnő jelenség a leány, s nem csupán a világosszőke hajzuhatag miatt.*
-Arrafelé. *Egészíti még ki magát, mivelhogy Nelira egyáltalán nem úgy fest, mintha valamiféle városőr lenne, aki a nyomában van. Ahogy kiejti a szót ajkain, úgy csap belé a felismerés, akár a villámcsapás a rét árválkodó tölgyébe. Hisz látta már! Relael háta mögött, abban a szobában!
Egy pillanat erejéig beharapja ajkait, míg gondolatait igyekszik összeseperni a földről, s egyik lábáról a másikra áll.*
-A Kikötőbe tartasz magad is? Gondolom, elkél a férfikíséret egy ilyen veszélyes úton. *Nem, mintha ránézésre kifejezetten ráillene az őrző-védő szerep, de azért szeret ilyen jelzőkben tetszelegni. Ugyancsak e cím alatt igyekezett viseltetni Relael mellett is, habár az elf inkább használta afféle lóti-futinak, no meg unaloműző társaságnak, semmint testőrnek.*
-De csak ha bírod a tempót. Fontos feladatom van. *Egy határozott biccentéssel toldja meg szavait. Természetesen nagyzol, de ha már Nelira tudja, hogy ő maga is a Hét Varjú Tavernának dolgozik, higgye csak, hogy tényező. Mindamellett határozottan örvend az esetleges kompániának, s nem csak azért, mert nem kell egyedül megtennie az utat. Bármikor inkább szívesebben maga mellett tud egy fantáziáját csiklandozó fehérnépet, semmint valami szőrös, mogorva bérkardot.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.14 16:30:06
*Mindent megtesz, hogy minél előbb háta mögött hagyja a várost. Nyilvánvaló okokból nem kíván a kelleténél többet időzni Artheniorban. Hiába húzza vállát holmijának súlya, tőle telhetően kilép. Illetve kilépne, ha nem szólítaná meg egy számára idegen, női hang.
Megpördül, szürke tekintete pedig leplezetlen kíváncsisággal járja végig a lányt, aki így már nem is tűnik annyira ismeretlennek. Azt nem tudná megmondani hirtelenjében, hol látta már.*
-Talán. *Veti oda válaszul, miközben sebtiben igyekszik a kócos jelzővel ellátott hajkoronát hátrasimítani arcából. Határozottan feltűnő jelenség a leány, s nem csupán a világosszőke hajzuhatag miatt.*
-Arrafelé. *Egészíti még ki magát, mivelhogy Nelira egyáltalán nem úgy fest, mintha valamiféle városőr lenne, aki a nyomában van. Ahogy kiejti a szót ajkain, úgy csap belé a felismerés, akár a villámcsapás a rét árválkodó tölgyébe. Hisz látta már! Relael háta mögött, abban a szobában!
Egy pillanat erejéig beharapja ajkait, míg gondolatait igyekszik összeseperni a földről, s egyik lábáról a másikra áll.*
-A Kikötőbe tartasz magad is? Gondolom, elkél a férfikíséret egy ilyen veszélyes úton. *Nem, mintha ránézésre kifejezetten ráillene az őrző-védő szerep, de azért szeret ilyen jelzőkben tetszelegni. Ugyancsak e cím alatt igyekezett viseltetni Relael mellett is, habár az elf inkább használta afféle lóti-futinak, no meg unaloműző társaságnak, semmint testőrnek.*
-De csak ha bírod a tempót. Fontos feladatom van. *Egy határozott biccentéssel toldja meg szavait. Természetesen nagyzol, de ha már Nelira tudja, hogy ő maga is a Hét Varjú Tavernának dolgozik, higgye csak, hogy tényező. Mindamellett határozottan örvend az esetleges kompániának, s nem csak azért, mert nem kell egyedül megtennie az utat. Bármikor inkább szívesebben maga mellett tud egy fantáziáját csiklandozó fehérnépet, semmint valami szőrös, mogorva bérkardot.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.14 16:30:06
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-14 16:02:37
Üzenet elküldve: 2025-09-14 16:02:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Kikötőbe//
*Azt hitte, hogy ez az a nap. A nap, amikor azzal a gyönyörű hosszúéletű nővel egy hátason lovagolhat el egy merőben más helyre, mint ez a város, amit igazán kezd megutálni. Ennek sok oka van. Az egyik, hogy mostanság nem terem neki babér, de bosszantó helyzetek annál inkább. Már az utcákat is úgy járja, hogy sűrűbben kell körbe néznie, nehogy belebotoljon a legújabb rajongójába, aki talán tényleg azt az apát keresi, akiről még ő sem tudja, hogy hol van. Az kellene még, hogy kezét adják egy sültbolondnak. Aki ráadásul férfi. Nem, mintha válogatós lenne, de a kerekded idomokat sokkalta jobban élvezi.
Hátán a nagy zsák hűen mutatja, hogy nagy útra készül. A gyereket elrendezte, még a bérleményét is feladta. Igen nagy szerencse, hogy már nem kell többé egy szőrös Sa'Tereth-verése pocakja alatt keresni azt az apró gyíkot, hogy le legyen tudva a lakhatásának díja. Csakhogy a boldog mosolya hamar leolvad, mikor tudomására jut, hogy nem álmai nőjével kell útra kelnie, hanem valami idegennel.
Kissé jobban be is vágja a Pegazus fogadó ajtaját. Erről az ajtócsapkodásról valahogy eszébe jut Merlana, akitől akár el is búcsúzhatott volna, de majd utólag pótolja, ha visszajön a gyerekért. Mert vissza fog jönni.
Addig is szemeivel keresi azt, akivel elméletileg a Kikötő felé veszi majd az irányt. Talán amaz nem is tud róla, de majd a tudtára adja, hogy egy igazán kellemes útitársat kapott.*
- Te, Kócos!
*Szól Haldrian után, aki csak reméli, hogy az, akit ténylegesen keres.*
- Csak nem a Kikötő felé igyekszel?
*Mondja ezt olyan vigyorral, mintha csak igazi jóstehetség lenne. Ha lenne a kezében egy kártyapakli, még kevergetné is, hogy a fiú azt higgye, hogy jövendőmondó. De mivel nincs, így csak felé libben, reménykedve, hogy nem tévesztette el célpontját és nem egy újabb balszerencsét vesz a nyakába azzal, hogy leszólította, ráadásul igen kecses léptekkel közelíti meg.*
*Azt hitte, hogy ez az a nap. A nap, amikor azzal a gyönyörű hosszúéletű nővel egy hátason lovagolhat el egy merőben más helyre, mint ez a város, amit igazán kezd megutálni. Ennek sok oka van. Az egyik, hogy mostanság nem terem neki babér, de bosszantó helyzetek annál inkább. Már az utcákat is úgy járja, hogy sűrűbben kell körbe néznie, nehogy belebotoljon a legújabb rajongójába, aki talán tényleg azt az apát keresi, akiről még ő sem tudja, hogy hol van. Az kellene még, hogy kezét adják egy sültbolondnak. Aki ráadásul férfi. Nem, mintha válogatós lenne, de a kerekded idomokat sokkalta jobban élvezi.
Hátán a nagy zsák hűen mutatja, hogy nagy útra készül. A gyereket elrendezte, még a bérleményét is feladta. Igen nagy szerencse, hogy már nem kell többé egy szőrös Sa'Tereth-verése pocakja alatt keresni azt az apró gyíkot, hogy le legyen tudva a lakhatásának díja. Csakhogy a boldog mosolya hamar leolvad, mikor tudomására jut, hogy nem álmai nőjével kell útra kelnie, hanem valami idegennel.
Kissé jobban be is vágja a Pegazus fogadó ajtaját. Erről az ajtócsapkodásról valahogy eszébe jut Merlana, akitől akár el is búcsúzhatott volna, de majd utólag pótolja, ha visszajön a gyerekért. Mert vissza fog jönni.
Addig is szemeivel keresi azt, akivel elméletileg a Kikötő felé veszi majd az irányt. Talán amaz nem is tud róla, de majd a tudtára adja, hogy egy igazán kellemes útitársat kapott.*
- Te, Kócos!
*Szól Haldrian után, aki csak reméli, hogy az, akit ténylegesen keres.*
- Csak nem a Kikötő felé igyekszel?
*Mondja ezt olyan vigyorral, mintha csak igazi jóstehetség lenne. Ha lenne a kezében egy kártyapakli, még kevergetné is, hogy a fiú azt higgye, hogy jövendőmondó. De mivel nincs, így csak felé libben, reménykedve, hogy nem tévesztette el célpontját és nem egy újabb balszerencsét vesz a nyakába azzal, hogy leszólította, ráadásul igen kecses léptekkel közelíti meg.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-13 14:43:08
Üzenet elküldve: 2025-09-13 14:43:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A harcos nem barátságtalan, nem úgy, mint a két nőszemély, akik elég egyértelműen jelzik, hogy meglennének a társasága nélkül. Ez őt egyelőre nem érdekli, mert nem miattuk, hanem Norennar miatt van itt, és amíg a mélységi nem kéri, hogy hagyja el a csapatot, addig nem is tervez ilyet tenni. A varázslatra nem mond semmit, bár arckifejezése kissé furcsálló. Nem teljesen érti, hogy ha erre képes a nő, akkor miért lófrált eddig bekötözött tenyérrel, hiszen bármikor meggyógyíthatta volna magát, de nem ad hangot gondolatainak. Inkább visszafordul lovához, és amíg várják, hogy a furcsa szerzet visszaérjen, szótlanul ellenőrzi a felszerelését. A páncél illesztéseit, a szíjak szorosságát. A ló oldalán lógó pajzs rögzítését is szemügyre veszi, ahogy a nyeregtáska tartalmába is bepillant. A szökőkúthoz megy, ahol megtölti kulacsát, és még két másikat, utóbbi kettő a nyeregtáskában köt ki. Gyakorlott utazóként tudja, hogy a legfontosabb mindig az ivóvíz, sokkal fontosabbnak is tartja, mint az ételt.
Talán az első alkalom, amióta csatlakozott a társasághoz, de Árnyék láttán haloványan elmosolyodik. Láthatóan kedvét leli a furcsa jószágban, de nem tesz fel kérdéseket ezzel kapcsolódóan, csak jó alaposan megnézi magának. A mélységi pillantását állja, majd ahogy indulásra késznek tűnnek, felpattan a ló nyergébe egy gyakorlott mozdulattal. Kolosz boldogan prüszköl, és mellső lábával a tér kövére koppant kettőt, jelezve, hogy indulásra kész. Pashthra kedveskedve ütögetné meg a nyakát, ha nem fedné páncél, így a lónak be kell érnie azzal, hogy finoman hozzáérinti csizmája sarkát, indulásra ösztökélve. *
* A harcos nem barátságtalan, nem úgy, mint a két nőszemély, akik elég egyértelműen jelzik, hogy meglennének a társasága nélkül. Ez őt egyelőre nem érdekli, mert nem miattuk, hanem Norennar miatt van itt, és amíg a mélységi nem kéri, hogy hagyja el a csapatot, addig nem is tervez ilyet tenni. A varázslatra nem mond semmit, bár arckifejezése kissé furcsálló. Nem teljesen érti, hogy ha erre képes a nő, akkor miért lófrált eddig bekötözött tenyérrel, hiszen bármikor meggyógyíthatta volna magát, de nem ad hangot gondolatainak. Inkább visszafordul lovához, és amíg várják, hogy a furcsa szerzet visszaérjen, szótlanul ellenőrzi a felszerelését. A páncél illesztéseit, a szíjak szorosságát. A ló oldalán lógó pajzs rögzítését is szemügyre veszi, ahogy a nyeregtáska tartalmába is bepillant. A szökőkúthoz megy, ahol megtölti kulacsát, és még két másikat, utóbbi kettő a nyeregtáskában köt ki. Gyakorlott utazóként tudja, hogy a legfontosabb mindig az ivóvíz, sokkal fontosabbnak is tartja, mint az ételt.
Talán az első alkalom, amióta csatlakozott a társasághoz, de Árnyék láttán haloványan elmosolyodik. Láthatóan kedvét leli a furcsa jószágban, de nem tesz fel kérdéseket ezzel kapcsolódóan, csak jó alaposan megnézi magának. A mélységi pillantását állja, majd ahogy indulásra késznek tűnnek, felpattan a ló nyergébe egy gyakorlott mozdulattal. Kolosz boldogan prüszköl, és mellső lábával a tér kövére koppant kettőt, jelezve, hogy indulásra kész. Pashthra kedveskedve ütögetné meg a nyakát, ha nem fedné páncél, így a lónak be kell érnie azzal, hogy finoman hozzáérinti csizmája sarkát, indulásra ösztökélve. *
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-13 13:07:08
Üzenet elküldve: 2025-09-13 13:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Hamu oldalánál áll, a kantár szárát lazán tartja. A ló fülét megmozdítja a felcsattanó dicséretre, majd rövid, száraz prüszköléssel felel, mintha pontosan értené, hogy neki szólt. Norennar elmosolyodik, tenyérrel végigsimítja a hamuszürke nyakat, az állat pedig kicsit nyújtja a fejét, elfogadja a figyelmet.
A Nori és Pash közt lezajlódó kisebb jelenetet a mélységi féloldalról figyeli. A fáradt mosoly akkor mélyül el, amikor Nori végül a kötést bontja, tenyerét a sérülés fölé emeli, és csendben végigviszi a bűbájt. Norennar egy biccentéssel nyugtázza magában a dolgot.
A kérdés, amelyik a terveik idő előtti megosztására vonatkozik, egy pillanat alatt tünteti el arcáról a mosolyt. Bármiféle érzelemtől mentes tekintettel pillant Maira, majd végül megvonja vállát.*
- Csak amennyivel feltétlenül szükségesnek éreztem. *Feleli a félvérnek szárazon, majd Pashra néz és röviden bólint felé.* - Kezeskedem érte.
*Nem fűz hozzá magyarázatot. A „merre tovább” kérdésére nem vitatkozik; csak bólint, vállán megfeszül a köpeny. Az éjszakai utazással személy szerint nincs problémája. Legalább annyira jól lát éjszaka mint nappal, azonban fárasztó napokat tudhat maga mögött és ha egy mód van rá, nem szeretne a kelleténél többet virrasztani.
Nori pár percre eltűnik, és amikor visszatér, maga után hozza a tüzes paripát. Norennar végigméri a jószágot. Az orrlyukakból forró pára szivárog, a patanyom körül apró szikrák pattognak. A mélységi szemöldöke alig észrevehetően feljebb kúszik. Kezdi úgy érezni, hogy Nori körül valahogy semmi sem normális. Aztán belátja, hogy ez valószínűleg Sa'Tereth legtöbb hívére ugyan úgy igaz lehet.
Hamuhoz fordul, ellenőrzi még egyszer a hevedert, a nyeregtáskák csatját, a számszeríj felfogatását. Bal lábbal lendül a kengyelbe, egyetlen biztos mozdulattal a nyeregbe ül. Kényelmesen igazít a helyén: sarkát lejjebb engedi, térdét a nyereghez támasztja. A kantárt két kézben veszi, majd lazít rajta; Hamu ettől fél lépést tesz előre, aztán megáll jelre.
Körbe néz. Előbb Pash szemébe mér rövid pillantást, aztán a két nőre. Felméri a társaságot. Megint sikerült összeverbuválnia egy „díszes” társaságot.
Amennyiben senki nem gondolja meg magát, és egyéb más komplikációk sem lépnek fel, csizmája sarkával finoman érinti Hamu oldalát. A ló engedelmesen megindul, nem ugrik, csak hosszabb lépésre vált. Norennar fél vállal kivárja, hogy a többiek felsorakozzanak. A kezét lazán tartja a kantáron, tekintete a tömeg felett jár.*
*Hamu oldalánál áll, a kantár szárát lazán tartja. A ló fülét megmozdítja a felcsattanó dicséretre, majd rövid, száraz prüszköléssel felel, mintha pontosan értené, hogy neki szólt. Norennar elmosolyodik, tenyérrel végigsimítja a hamuszürke nyakat, az állat pedig kicsit nyújtja a fejét, elfogadja a figyelmet.
A Nori és Pash közt lezajlódó kisebb jelenetet a mélységi féloldalról figyeli. A fáradt mosoly akkor mélyül el, amikor Nori végül a kötést bontja, tenyerét a sérülés fölé emeli, és csendben végigviszi a bűbájt. Norennar egy biccentéssel nyugtázza magában a dolgot.
A kérdés, amelyik a terveik idő előtti megosztására vonatkozik, egy pillanat alatt tünteti el arcáról a mosolyt. Bármiféle érzelemtől mentes tekintettel pillant Maira, majd végül megvonja vállát.*
- Csak amennyivel feltétlenül szükségesnek éreztem. *Feleli a félvérnek szárazon, majd Pashra néz és röviden bólint felé.* - Kezeskedem érte.
*Nem fűz hozzá magyarázatot. A „merre tovább” kérdésére nem vitatkozik; csak bólint, vállán megfeszül a köpeny. Az éjszakai utazással személy szerint nincs problémája. Legalább annyira jól lát éjszaka mint nappal, azonban fárasztó napokat tudhat maga mögött és ha egy mód van rá, nem szeretne a kelleténél többet virrasztani.
Nori pár percre eltűnik, és amikor visszatér, maga után hozza a tüzes paripát. Norennar végigméri a jószágot. Az orrlyukakból forró pára szivárog, a patanyom körül apró szikrák pattognak. A mélységi szemöldöke alig észrevehetően feljebb kúszik. Kezdi úgy érezni, hogy Nori körül valahogy semmi sem normális. Aztán belátja, hogy ez valószínűleg Sa'Tereth legtöbb hívére ugyan úgy igaz lehet.
Hamuhoz fordul, ellenőrzi még egyszer a hevedert, a nyeregtáskák csatját, a számszeríj felfogatását. Bal lábbal lendül a kengyelbe, egyetlen biztos mozdulattal a nyeregbe ül. Kényelmesen igazít a helyén: sarkát lejjebb engedi, térdét a nyereghez támasztja. A kantárt két kézben veszi, majd lazít rajta; Hamu ettől fél lépést tesz előre, aztán megáll jelre.
Körbe néz. Előbb Pash szemébe mér rövid pillantást, aztán a két nőre. Felméri a társaságot. Megint sikerült összeverbuválnia egy „díszes” társaságot.
Amennyiben senki nem gondolja meg magát, és egyéb más komplikációk sem lépnek fel, csizmája sarkával finoman érinti Hamu oldalát. A ló engedelmesen megindul, nem ugrik, csak hosszabb lépésre vált. Norennar fél vállal kivárja, hogy a többiek felsorakozzanak. A kezét lazán tartja a kantáron, tekintete a tömeg felett jár.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-13 10:46:57
Üzenet elküldve: 2025-09-13 10:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Nem ő lesz az, aki most szóvá fogja tenni, hogy Mai csendesebb a szokásosnál, megsértődni pedig biztosan nem fog. Habár szokása, de emiatt most épp feleslegesen aggódik a lány.*
- Meglátjuk. Az ételt meg hagyjuk, ha nagyon muszáj, tudok keverni Vándorebédet, hoztam hozzá Gubist. *Nem is törődik azzal, hogy már Mai előző kérdésére is ezt kellett volna felelnie ahelyett, hogy félrebeszél, de jobb később, mint soha, így Mai megnyugodhat, hogy ételügyben is be vannak biztosítva, még ha az említett eleség nem is túl étvágygerjesztő.
Végül nem kell már sokat várniuk, mire Norennar is felbukkan másodmagával és a lovával.*
- De csinos! *Csattan a hangja, de ha bármelyikük is kételkedne benne, a dicséret a mélységi hamuszürke lovának szól, és nem a társának. A fehérhajúra, akinek a nevét még nem jegyezte meg, hiába mondják el ketten is, egészen morcosan pillant vissza, mikor az az első dolga, hogy ki akarja oktatni arról, hogy mennyire egészségtelen sérült tenyérrel kardot forgatni. Igaza van, de tudja ezt magától is, pontosan ezen tűnődött, míg vártak.*
- Tényleg? *Kérdez vissza barátságtalanul, miközben a felé nyújtott varázsitalt bámulja, de nem veszi el a harcostól. Helyette feláll a padról, letekeri a Norennar által oly gondosan ráadott kötést a kezéről, még utoljára megnézi a sebet, majd szó nélkül tartja bal kezét a sérülés fölé, hogy mágiájával demonstrálja, nincs szüksége segítségre. Már ha nem most szúrja el a varázslatot, akkor bizony könnyen nevetségessé válhat.*
- Azt rakd el, ne pazarold! *Mondja az italról Pashthrának, míg Mai kérdése közben fokozza a nyugtalanságát, ennek következtében Norennar is kap egy adagot a morcos tekintetéből. Ő sem díjazza, hogy most már még valaki tud a titkukról. Annak legalább örülhet, hogy ez a valaki legalább olyan jól fel van fegyverkezve, mint ő, de a gyémántot esze ágában sincs megmutatni neki, és még bemutatkozni is elfelejt.*
- Hozom Árnyékot, és mehetünk. *Rá pár percet még várniuk kell, míg elsiet, és kihozza az istállóból a szó szerint tüzes paripáját, aki, ha épp ahhoz van kedve, forró levegőt fújtat és parazsat lehel. Amint visszaért társaihoz, fel is ül rá, és ha kell, akkor elsőnek indul meg a város határán kívülre.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*Nem ő lesz az, aki most szóvá fogja tenni, hogy Mai csendesebb a szokásosnál, megsértődni pedig biztosan nem fog. Habár szokása, de emiatt most épp feleslegesen aggódik a lány.*
- Meglátjuk. Az ételt meg hagyjuk, ha nagyon muszáj, tudok keverni Vándorebédet, hoztam hozzá Gubist. *Nem is törődik azzal, hogy már Mai előző kérdésére is ezt kellett volna felelnie ahelyett, hogy félrebeszél, de jobb később, mint soha, így Mai megnyugodhat, hogy ételügyben is be vannak biztosítva, még ha az említett eleség nem is túl étvágygerjesztő.
Végül nem kell már sokat várniuk, mire Norennar is felbukkan másodmagával és a lovával.*
- De csinos! *Csattan a hangja, de ha bármelyikük is kételkedne benne, a dicséret a mélységi hamuszürke lovának szól, és nem a társának. A fehérhajúra, akinek a nevét még nem jegyezte meg, hiába mondják el ketten is, egészen morcosan pillant vissza, mikor az az első dolga, hogy ki akarja oktatni arról, hogy mennyire egészségtelen sérült tenyérrel kardot forgatni. Igaza van, de tudja ezt magától is, pontosan ezen tűnődött, míg vártak.*
- Tényleg? *Kérdez vissza barátságtalanul, miközben a felé nyújtott varázsitalt bámulja, de nem veszi el a harcostól. Helyette feláll a padról, letekeri a Norennar által oly gondosan ráadott kötést a kezéről, még utoljára megnézi a sebet, majd szó nélkül tartja bal kezét a sérülés fölé, hogy mágiájával demonstrálja, nincs szüksége segítségre. Már ha nem most szúrja el a varázslatot, akkor bizony könnyen nevetségessé válhat.*
- Azt rakd el, ne pazarold! *Mondja az italról Pashthrának, míg Mai kérdése közben fokozza a nyugtalanságát, ennek következtében Norennar is kap egy adagot a morcos tekintetéből. Ő sem díjazza, hogy most már még valaki tud a titkukról. Annak legalább örülhet, hogy ez a valaki legalább olyan jól fel van fegyverkezve, mint ő, de a gyémántot esze ágában sincs megmutatni neki, és még bemutatkozni is elfelejt.*
- Hozom Árnyékot, és mehetünk. *Rá pár percet még várniuk kell, míg elsiet, és kihozza az istállóból a szó szerint tüzes paripáját, aki, ha épp ahhoz van kedve, forró levegőt fújtat és parazsat lehel. Amint visszaért társaihoz, fel is ül rá, és ha kell, akkor elsőnek indul meg a város határán kívülre.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-13 07:11:01
Üzenet elküldve: 2025-09-13 07:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Rettentően szeret látszólag üresen fecsegni, hiszen nála a céltalannak tűnő csevegésnek is mindig oka van. Apróságokból derít fel számára fontos, vagy érdekes dolgokat. De most még ez sem megy. Egy félvér szolgáló nem olyasmi, ami a most túl magasan lévő ingerküszöbét megüti. Sőt, ha ő kérdez, s válaszolnak neki sem fűzi tovább a beszélgetés szálát, ha nem muszáj. De aztán érzi, hogy ez így nincs rendben, még a végén sértésnek veszi húga - ha egyáltalán feltűnik neki -, hogy kissé szótlan lett.*
- Én bírom. Ha te is, akkor rendben. Nem hiszem, hogy rögvest fogadnak, de meglátjuk. Lesz idő talán némi tanulásra is.
*Aztán fel is tűnik a mélységi a lovát vezetve, de kissé kétes érzelmekkel fogadja, hogy másodmagával. Nem nehéz rájönni, hogy az új jövevény harcos, aminek valahol örül, na de nem volt kedve még egy ismeretlennek kiteregetni a náluk lévő tudást. Ezen a ponton már összeszedi magát, s ha továbbra is szorongatja kissé a baljós előérzet, próbál nem ezzel foglalkozni. Nézi Pashtra szemeit, ahogy a fegyvereket méri fel. Ámbár kissé hűvös a tekintete, egy halovány mosolyt megenged. Ezek a típusú lelkek mindig azt keresik, hogy milyen eszközzel tudják megvédeni magukat, vagy mi ellen kell védekezniük, holott amire Mai képes, az láthatatlan, egészen addig, míg nem kántál el néhány megfelelő szót. Jobban is szereti, hogy többnyire nem néznek ki belőle sokat, annál nagyobb meglepetéseket tud okozni.*
- Mai Faensa. Örvendek. *Mondja, majd a mélységi felé pillant.*
- Sokakkal osztottad még meg másfél óra leforgása alatt a szándékunkat?
*Nem vádlók a szavak, legalábbis nem túlzottan. Jól jön a plusz kard is természetesen, de nem volna ínyére a tudat, ha a város azon része, ahol áthaladt a sötételf, már arról pletykálkodna, hogy kik és miért tartanak a Mágustoronyba.*
- Ha nem várunk már senkit, induljunk. Így is le kell táborozzunk éjjel, hacsak nem szeretnétek a sötétben átvágni az ingoványon.
*Őt magát már kevéssé érdekelné, ha éjjel kellene szlalomozni a láp mentén, hiszen veszélyes mutatvány, de ha most a toronyban lennének is késő lenne. Persze megvárja, míg a húga dönt a sebét illetően. *
*Rettentően szeret látszólag üresen fecsegni, hiszen nála a céltalannak tűnő csevegésnek is mindig oka van. Apróságokból derít fel számára fontos, vagy érdekes dolgokat. De most még ez sem megy. Egy félvér szolgáló nem olyasmi, ami a most túl magasan lévő ingerküszöbét megüti. Sőt, ha ő kérdez, s válaszolnak neki sem fűzi tovább a beszélgetés szálát, ha nem muszáj. De aztán érzi, hogy ez így nincs rendben, még a végén sértésnek veszi húga - ha egyáltalán feltűnik neki -, hogy kissé szótlan lett.*
- Én bírom. Ha te is, akkor rendben. Nem hiszem, hogy rögvest fogadnak, de meglátjuk. Lesz idő talán némi tanulásra is.
*Aztán fel is tűnik a mélységi a lovát vezetve, de kissé kétes érzelmekkel fogadja, hogy másodmagával. Nem nehéz rájönni, hogy az új jövevény harcos, aminek valahol örül, na de nem volt kedve még egy ismeretlennek kiteregetni a náluk lévő tudást. Ezen a ponton már összeszedi magát, s ha továbbra is szorongatja kissé a baljós előérzet, próbál nem ezzel foglalkozni. Nézi Pashtra szemeit, ahogy a fegyvereket méri fel. Ámbár kissé hűvös a tekintete, egy halovány mosolyt megenged. Ezek a típusú lelkek mindig azt keresik, hogy milyen eszközzel tudják megvédeni magukat, vagy mi ellen kell védekezniük, holott amire Mai képes, az láthatatlan, egészen addig, míg nem kántál el néhány megfelelő szót. Jobban is szereti, hogy többnyire nem néznek ki belőle sokat, annál nagyobb meglepetéseket tud okozni.*
- Mai Faensa. Örvendek. *Mondja, majd a mélységi felé pillant.*
- Sokakkal osztottad még meg másfél óra leforgása alatt a szándékunkat?
*Nem vádlók a szavak, legalábbis nem túlzottan. Jól jön a plusz kard is természetesen, de nem volna ínyére a tudat, ha a város azon része, ahol áthaladt a sötételf, már arról pletykálkodna, hogy kik és miért tartanak a Mágustoronyba.*
- Ha nem várunk már senkit, induljunk. Így is le kell táborozzunk éjjel, hacsak nem szeretnétek a sötétben átvágni az ingoványon.
*Őt magát már kevéssé érdekelné, ha éjjel kellene szlalomozni a láp mentén, hiszen veszélyes mutatvány, de ha most a toronyban lennének is késő lenne. Persze megvárja, míg a húga dönt a sebét illetően. *
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-12 20:15:54
Üzenet elküldve: 2025-09-12 20:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Melákok//
*A pipa elkezd füstölni, és Morwon kisvártatva köhögőgörcsöt kap. Egy kissé megtántorítja Ranmust, de ha már a sört kihagyta, ezt nem tervezi. Nem akarja, hogy egy ilyen legendás óriás valami nyámnyilának nézze őt. Egy darabig a parázsba bámul, majd bátorságát összegyűjtve beleszív a pipába. Megfigyelte Morwont, nem elég kiszívni a füstöt, utána kell venni még egy levegőt. Gyújt, szív, sűrít, lent tart, kipufog. Megvan ennek a maga ritmusa. Szív, lent tart, de csak a pillanat törtrészéig, aztán őt is elkapja a köhögés.*
- Mintha egy csacsi hason rúgott volna!
*Jelez barátjának, hogy él még, majd köp egy vaskosat. Valamit felszakított a füst a tüdőjében, vagy talán a tüdőjét magát szakította le. Sebaj, újra kell próbálni.
A második slukk már jobb mint az előző. Köhincsél, de a füst bent marad. Végül csak-csak kifújja, és abban a pillanatban pislog pár nagyot.*
- Húha! Hú!
*Körbe pillant a főtéren. Érdekes, eddig nem fedezte fel, de most már tisztán látja; a törpék és gnómok marhára viccesen néznek ki.*
*A pipa elkezd füstölni, és Morwon kisvártatva köhögőgörcsöt kap. Egy kissé megtántorítja Ranmust, de ha már a sört kihagyta, ezt nem tervezi. Nem akarja, hogy egy ilyen legendás óriás valami nyámnyilának nézze őt. Egy darabig a parázsba bámul, majd bátorságát összegyűjtve beleszív a pipába. Megfigyelte Morwont, nem elég kiszívni a füstöt, utána kell venni még egy levegőt. Gyújt, szív, sűrít, lent tart, kipufog. Megvan ennek a maga ritmusa. Szív, lent tart, de csak a pillanat törtrészéig, aztán őt is elkapja a köhögés.*
- Mintha egy csacsi hason rúgott volna!
*Jelez barátjának, hogy él még, majd köp egy vaskosat. Valamit felszakított a füst a tüdőjében, vagy talán a tüdőjét magát szakította le. Sebaj, újra kell próbálni.
A második slukk már jobb mint az előző. Köhincsél, de a füst bent marad. Végül csak-csak kifújja, és abban a pillanatban pislog pár nagyot.*
- Húha! Hú!
*Körbe pillant a főtéren. Érdekes, eddig nem fedezte fel, de most már tisztán látja; a törpék és gnómok marhára viccesen néznek ki.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-12 19:53:54
Üzenet elküldve: 2025-09-12 19:53:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 624
OOC üzenetek: 111
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A harcos szótlanul lépdel a mélységi mögött, nem is igazán figyelve, hogy merre mennek. Nehéz szívvel hagyja ott a panziót, és benne szerelmét, de a kötelesség és az adott szó most azt kívánja, hogy itt legyen. A főtéren ugyan úgy kerülgeti az itt lévőket és a szekereket, mint Norennar. Mivel nem tudja, hogy kit keresnek és hol találkoznak, ezért nincs jobb dolga, mint mögötte lépdelni. Nem csodálkozik azon sem, hogy az első megállójuk az istállóhoz vezet, sejtette, hogy társa nem gyalog tervez a toronyhoz sétálni. Bár nincs komoly szeme a lovakhoz, még ő is látja, hogy nem egy egyszerű gebe, hanem komoly összeget érő állat lehet a férfi hátasa. Viszont azt nem nehéz észre vegye, hogy páncél nincs rajta, ami kicsit aggasztó. Ha egy rajtaütés áldozatai lennének, nem lepné meg, ha az orkok a lovakat céloznák először. Áldja az eszét, hogy Kolosznál ilyesmitől nem kell tartson. Ezek után mennek is tovább, és nem is olyan soká két nő előtt állnak meg. Megnézi őket magának, na nem úgy, mint a nemesek a szeretőiket, hanem gyakorlatias harcos szemmel. Hiába meglepően csinos mind a kettő, első dolga a páncélt és a fegyvereket felmérni. A díszes tőröket csak egy pillanatra méltatja, ahogy a bőrvértet is. A brigantinnal már jobban meg van elégedve, és ennek a nőnek az oldalán is látszólag hasznosabb fegyver lóg. *
- Pashthra Shungo'rol. * Mutatkozik be a bemutatás után egy biccentés keretében. *
- Balkezes vagy? * Néz a brigantint hordó fekete hajú nőre. * Ha nem, akkor célszerű lesz begyógyítani, különben nehezen fogod használni.
* Tekintetével a kardja pillant, jelezve, hogy mire gondol. Egy zöld varázsitalt vesz elő, egyelőre viszont még nem adja oda. *
- Elviekben ez elég lehet rá, ha kéred. * Bár nem tudja, hogy milyen súlyos a seb, ezért egyelőre magánál tartja az italt, csak jelzés értékkel van a kezében. Arca kifejezéstelen, nem látja értelmét felesleges mosolyoknak, de nem is barátságtalan. *
* A harcos szótlanul lépdel a mélységi mögött, nem is igazán figyelve, hogy merre mennek. Nehéz szívvel hagyja ott a panziót, és benne szerelmét, de a kötelesség és az adott szó most azt kívánja, hogy itt legyen. A főtéren ugyan úgy kerülgeti az itt lévőket és a szekereket, mint Norennar. Mivel nem tudja, hogy kit keresnek és hol találkoznak, ezért nincs jobb dolga, mint mögötte lépdelni. Nem csodálkozik azon sem, hogy az első megállójuk az istállóhoz vezet, sejtette, hogy társa nem gyalog tervez a toronyhoz sétálni. Bár nincs komoly szeme a lovakhoz, még ő is látja, hogy nem egy egyszerű gebe, hanem komoly összeget érő állat lehet a férfi hátasa. Viszont azt nem nehéz észre vegye, hogy páncél nincs rajta, ami kicsit aggasztó. Ha egy rajtaütés áldozatai lennének, nem lepné meg, ha az orkok a lovakat céloznák először. Áldja az eszét, hogy Kolosznál ilyesmitől nem kell tartson. Ezek után mennek is tovább, és nem is olyan soká két nő előtt állnak meg. Megnézi őket magának, na nem úgy, mint a nemesek a szeretőiket, hanem gyakorlatias harcos szemmel. Hiába meglepően csinos mind a kettő, első dolga a páncélt és a fegyvereket felmérni. A díszes tőröket csak egy pillanatra méltatja, ahogy a bőrvértet is. A brigantinnal már jobban meg van elégedve, és ennek a nőnek az oldalán is látszólag hasznosabb fegyver lóg. *
- Pashthra Shungo'rol. * Mutatkozik be a bemutatás után egy biccentés keretében. *
- Balkezes vagy? * Néz a brigantint hordó fekete hajú nőre. * Ha nem, akkor célszerű lesz begyógyítani, különben nehezen fogod használni.
* Tekintetével a kardja pillant, jelezve, hogy mire gondol. Egy zöld varázsitalt vesz elő, egyelőre viszont még nem adja oda. *
- Elviekben ez elég lehet rá, ha kéred. * Bár nem tudja, hogy milyen súlyos a seb, ezért egyelőre magánál tartja az italt, csak jelzés értékkel van a kezében. Arca kifejezéstelen, nem látja értelmét felesleges mosolyoknak, de nem is barátságtalan. *
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-09-12 19:18:58
Üzenet elküldve: 2025-09-12 19:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
//Sub Rosa Panzió//
*Norennar a panzió árnyékában áll, pipája lassan parázslik az ajkai közt. A füst gomolyogva száll fel, majd szétszaggatja a szél. Tekintete az utca életét követi, koldusok húzódnak meg a falak mellett, egy asszony vödröt cipel a kútról, gyerekek futkosnak, kacagásuk élesen hasít a levegőbe. A mélységi türelmesen vár, csak néha billenti át a pipát egyik kezéből a másikba. Időnként kopogtatja a szárát a csizmája szárához, hogy a hamu ne üljön meg benne túl sokáig.
A szűk utca zaját figyelve nem sieti el az időt, tudja, hogy a fiú nehéz búcsút vesz. Amikor végül Pash kilép a kapun, oldalán a lovával, Norennar felegyenesedik a falnak dőlésből. Egy bólintással köszönti, majd lassan kifújja a pipából maradt füstöt. Szótlanul int a fejével, és elindul a főtér felé. Léptei nyugodtak, mégis céltudatosak.
A Polgárnegyed szűk utcái után a tér szélesebb látványa bontakozik ki előttük. Az árusok hangja újra betölti a levegőt, a forgatag körülveszi őket, de Norennar nem hagyja, hogy elragadja. Átvág a piacon, kerülgeti a szekereket és a csoportokban vitázó polgárokat. A füstszagú pipát idő közben elteszi, nehogy más figyelmét felkeltse.
A tér szélén, a kavargó tömeg mellett pillantja meg Mait és Norit. A két nő együtt áll, de a mélységi nem csatlakozik hozzájuk azonnal. Előbb az istálló felé veszi az irányt, Hamuhoz. Az állat röviden horkan, amikor megpillantja gazdáját. Norennar megveregeti a nyakát, közben rutinos mozdulatokkal nyúl a nyereghez és a hevederhez. Lassan, de biztos kézzel húzza meg a szíjakat, ellenőrzi a kengyeleket, majd a nyeregtáskákban a felszerelést. Fegyvereit is átnézi, ujja végigsimít a számszeríj karfáján, majd a kard markolatán. Csak akkor lép hátrébb, amikor mindent rendben talál.
Hamu kantárját megfogva vezeti ki az istállóból. A ló patája koppan a kövezeten, a fém csengése összefonódik a tér zsivajával. Norennar a két nő felé indul, közben futólag Pash felé pillant, mintha ellenőrizné, követi-e.
Amikor melléjük ér, megáll. Hangja kimért, de nem hideg, mikor megszólal, tekintetét a két nőn tartva.*
- Ő itt Pashthra. Egy jó barátom. Velünk tart majd.
*A szavai után pillant csak a fiúra, mintha ezzel erősítené meg a bemutatást. Tekintete nyugodt, de a mozdulataiban ott feszül a készültség, mintha már most az útra hangolódna.*
//Sub Rosa Panzió//
*Norennar a panzió árnyékában áll, pipája lassan parázslik az ajkai közt. A füst gomolyogva száll fel, majd szétszaggatja a szél. Tekintete az utca életét követi, koldusok húzódnak meg a falak mellett, egy asszony vödröt cipel a kútról, gyerekek futkosnak, kacagásuk élesen hasít a levegőbe. A mélységi türelmesen vár, csak néha billenti át a pipát egyik kezéből a másikba. Időnként kopogtatja a szárát a csizmája szárához, hogy a hamu ne üljön meg benne túl sokáig.
A szűk utca zaját figyelve nem sieti el az időt, tudja, hogy a fiú nehéz búcsút vesz. Amikor végül Pash kilép a kapun, oldalán a lovával, Norennar felegyenesedik a falnak dőlésből. Egy bólintással köszönti, majd lassan kifújja a pipából maradt füstöt. Szótlanul int a fejével, és elindul a főtér felé. Léptei nyugodtak, mégis céltudatosak.
A Polgárnegyed szűk utcái után a tér szélesebb látványa bontakozik ki előttük. Az árusok hangja újra betölti a levegőt, a forgatag körülveszi őket, de Norennar nem hagyja, hogy elragadja. Átvág a piacon, kerülgeti a szekereket és a csoportokban vitázó polgárokat. A füstszagú pipát idő közben elteszi, nehogy más figyelmét felkeltse.
A tér szélén, a kavargó tömeg mellett pillantja meg Mait és Norit. A két nő együtt áll, de a mélységi nem csatlakozik hozzájuk azonnal. Előbb az istálló felé veszi az irányt, Hamuhoz. Az állat röviden horkan, amikor megpillantja gazdáját. Norennar megveregeti a nyakát, közben rutinos mozdulatokkal nyúl a nyereghez és a hevederhez. Lassan, de biztos kézzel húzza meg a szíjakat, ellenőrzi a kengyeleket, majd a nyeregtáskákban a felszerelést. Fegyvereit is átnézi, ujja végigsimít a számszeríj karfáján, majd a kard markolatán. Csak akkor lép hátrébb, amikor mindent rendben talál.
Hamu kantárját megfogva vezeti ki az istállóból. A ló patája koppan a kövezeten, a fém csengése összefonódik a tér zsivajával. Norennar a két nő felé indul, közben futólag Pash felé pillant, mintha ellenőrizné, követi-e.
Amikor melléjük ér, megáll. Hangja kimért, de nem hideg, mikor megszólal, tekintetét a két nőn tartva.*
- Ő itt Pashthra. Egy jó barátom. Velünk tart majd.
*A szavai után pillant csak a fiúra, mintha ezzel erősítené meg a bemutatást. Tekintete nyugodt, de a mozdulataiban ott feszül a készültség, mintha már most az útra hangolódna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1852-1871