*Vagy öt percbe is beletelik, mire végre elérik a várost, hiszen úgy látszik, hogy a patás sérülése nem is annyira elhanyagolható, hiszen megjelennek már mögötte apró vércseppek is a földön. Azonban aggodalomra nincs ok, sokkal rosszabb helyzeteket is már átélt az állat, csak a fertőzés veszélye miatt muszáj igyekezniük.
A főtéren átsuhannak, s az istálló ajtaját robbanás szerűen csapja ki a férfi, aki hangosan, mély hangján felszól, s szinte az egész hely zeng tőle.*
- Lovász, ide, gyorsan!
*Gondolkodás nélkül vezeti oda az egyik üres helyre a patást - eközben a sietség közben véletlenül meglök egy barna szemű, vékony, csuklyás alakot -, s azonnal oda is siet hozzájuk a lovász, aki nagy aggodalommal simogatja végig az állatot.*
- Hát vele meg mi történt? *kérdi aggódva*
- Idefele jövet, a várostól egy öt percre belelépett szerencsétlen módon egy törött nyílba, ami átszúrta a patáját. Először még tudott menni, ám hamarosan már elkezdett sántítani, és ahogy néztem, már vérzik is a sebe.
*Mondja hadarva a Vörös, kicsit izgatottan, mire a férfi megvizsgálja a sebesült patát, s gyorsan elrohan valami kenőcsért, meg pár kötszerért. Eközben Mordach biccent utólag az idegen - Raco - felé a lökés végett, mikor is megjelenik újra az istállós, aki nagy gonddal, kedvesen telepedik le az állat mellé, s miután a Vörös kicsit megnyugtatja, a férfi tudja fertőtleníteni a patát, s be tudja kötözni. Viszont egy ideig jobb lesz, ha nem igazán használja lábát, s itt pihen pár napig az istállóban..
Mikor teljesen lenyugodott a ló, Mordach megveregeti az oldalát, megköszöni a lovásznak a segítséget, s miután váltott vele pár szót, kilép újra a főtérre. Gyomra ebben a pillanatban hangosan meg is kordul, s tekintete automatikusan is a fogadó homályos ablakára vetül, ami mögött egy kiadós, meleg reggelivel fogja lezárni a hosszú utat.
Előtte azonban úgy dönt, hogy a kellemes hűvösben, s ebben a misztikus ködös időben maradék dohányát elszívja a Pegazus előtt, mielőtt betérne oda. Meg is áll az ajtó mellett pár méterre, nekitámaszkodik a falnak, majd hosszú, fekete köpenyének egy zsebéből előhúzza a dohányt, majd pipáját, s jól megtömi azt. A borús, nedves időben vesztett az kicsit a szárazságából, így picit nehézkes a begyújtása, de a siker után az élvezet nem marad el! El sem tudja képzelni, hogy az öreg árus hogy tudja ennyi ízzel feldobni a dohányt, hogy a gyümölcsök, a fahéj mellett még valami igazán kesernyés dolgot is felfedez benne a férfi.. Igazából minden szippantás mást hordoz magában, s még a fejét is tenné rá a Vörös, hogy a füstje sem mindig szürkés..
Vagy egy tíz percig füstölög még, végül kiönti a maradékot a kis fekete eszközéből, majd visszacsúsztatja zsebébe. Leporolja magáról azt a pár ráfújódott hamufoltot, végül lenyomja a fogadó kilincsét, s betoppan a vaskos faajtón.*