* Már majdnem kiér a szegénynegyedből anélkül, hogy szét kelljen osztania kevéske pénzét, amikor egy csapat könyörgő szemű gnóm kölöktársaság fogja körbe, megszorongatják brokát köpenyét és irtó szerencsétlenül néznek ki, és persze Aezmorin tudja jó, hogy ez mind része a szervezett bűnözésnek, de mi van, ha ezek a kölykök tényleg csak éheznek? Dühös, mogorva képpel hessegeti először őket, aztán körbenéz, van-e valaki aki figyeli a tevékenységet, hogy baj esetén a gyerekek segítéségére legyen, de nem lát senkit, aki gyanús lenne. Természetesen tudja jól, hogy az árnyékban lapul a mocsodék, de mi van, ha ezek a gnómok tényleg csak egyszerű gyerekek, akiknek ételre lenne szükségük? Mennyivel könnyebb lenne, ha nem a saját fajtájába tartozók lennének, akkor csak menne a maga útján, félrelökve a nála alig valamivel alacsonyabb gyerekeket, aztán nem is foglalkozna velük. De így? Fejcsóválva nyúl be erszényébe, de nem veszi elő teljes vagyonát, csak tíz aranyat kiszámol látatlanban, aztán kettőt-kettő a lurkók kezébe nyom, mivel öten vannak. * - Nesztek - * közli velük durrogó, mogorva stílusban, de igazából belül szánalmat érez. Nem tudja mit csinálna, ha tizenöten lennének, bizonyára menekülésre fogná. A városi őrség tehetne valamit a túlzott koldulás ellen. Már persze, ha van ennek a városnak ilyenje. Hiszen fala sincsen, boldog-boldogtalan besétálhat, akár úgy, ahogy Aezmorin, fegyverrel a kezében. Egy csapat haramia is rajtaüthet az erdőből a kovácsműhelyen, hogy az ott tárolt és készített javakat elhurcolják. Mindegy, nem Aezmorin gondja, így nem is foglalkozik vele. Ha megtámadják a várost, hát támadják, csak ne akkor, amikor a gnóm itt tartózkodik.
A szegények lakta részből kiérve egy igen impozáns teret pillant meg, amely eddig rejtve volt előtte. Ha az útbaigazítás helyes, akkor a főtér déli részén kellene a fogadónak elhelyezkednie. Kérdéses, hogy a nem túl intelligens képű piaci kofa tudja-e az égtájakat, vagy csak úgy hasra ütésszerűen mondott egyet, ami nagyjából jó lehet. Hamar megfogja tudni.
A tér bámulatos, a szökőkút is lenyűgöző, és mivel azt látja, hogy jó páran isznak a vízéből, így a gnóm is közel megy hozzá kortyolni belőle, közben minden egyes részletét megfigyeli. A vizet nyilván valamilyen szivattyú működteti. Talán olyasmi, amit a tengerészek használnak a hajófenék szárazon tartására. Aezmorin persze nem látja a szerkezetre utaló jeleket, de lehet mágiával eltüntették, hogy ne zavarja az összhatást. A másik lehetőség, hogy varázslat működteti. Az is megeshet. Ratraxurgban sok mindent működtet mágia, és igen sok, az, amit a gnómok csavaros észjárása hozott létre, és legalább annyira bámulatos, mint az energiák megzabolázásából nyerhető varázslat. A gondolatra honvágya támad, és kényszeríti magát, hogy elhessegesse elméjéből a zavaró tényezőt. Most amúgy is a fogadót kéne megtalálnia. Felnéz a napra, mert a koldushonban elvesztette irányérzékét, megállapítja, hogy merre van dél, és arrafelé fordul. ~ Épp a szemed nem szúrta ki ~ korholja magát, ahogy megpillantja a fogadó hívogató alakját. A fából készült cégér vidáman jelzi a csehó nevét. ~ Pegazus, ez lesz az ~ gondolja elégedetten, de még nem hagyja el a főteret, hanem inkább leül egy padra a díszes oszlop közelében, és nézegetni kezdi a műalkotást. ~ A város mégsem olyan nagy csalódás ~ gondolja zavartan, mert nem tudja mire vélni a barbár vidéken felhúzott remekeket.
Elnéz egy hűsítő árnyat adó fa irányába, és megpillant egy szürke macskát, nem sokkal távolabb tőle pedig egy jobb napokat is megélt nőszemélyt. Nem igazán sajnálja őt, a koldusfészekben rosszabb állapotúak is voltak. Lehet onnan jött elő, hogy a főtéren kéregessen. A gondolatra gyorsan el is kapja a tekintetét, nem szeretné, ha a lány megpróbálná lenyúlni őt.
~ Hamu! Magasságos fogaskerék ~ rötyög rajta magában. Amúgy nem is rossz név neki, első hallásra gondolta csak furának, de, ahogy nézi a macskát, egyre inkább találó rá az elnevezés. *