* Ahogy másnap felkelt Nimralt már nem találta ott, de nem aggódott miatta, hiszen ez is a terv része volt. Egy picit még lustálkodott az ágynak titulált rongyhalmazon, kihasználta, hogy senki nem kergeti el. Ritka pillanatok egyike ez, valami ennivaló kellene még, de már tegnap is annyit evett, hogy alig érzi az éhséget, így tényleg vidám és fényes reggele lett.
Amikor kimászott, kezével megigazgatta haját, végigsimított ruháján, hogy a port leseperje róla, aztán úgy határozott, most már elindul arra a tegnap betervezett sétára.
Tett is egy nagy kört, túl sokan nem bámulhatták meg, meg ha igen, akkor nem a ruha miatt, viszont ő úgy érezte az egész világ irigykedik a ruhájára, aminek ő az első tulajdonosa. Bizony, nem hordta más, egy órácskára sem. Első kézből kapta.
Ezt szíve szerint világgá üvöltené, sőt gondolkodik, hogy elmegy egy kocsmába elmesélni mindenkinek, de a nap már eléggé a felfelé mászott az égen, Nimralt pedig igazán nem akarta megvárakoztatni, így végül vett a tegnapi pénzéből két darabka kiflit és leült a téren, közel a szökőkúthoz, hogy bevárja társát. Amúgy is már kezdett hiányozni neki. *