Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-15 22:01:57
Üzenet elküldve: 2020-11-15 22:01:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nalret Skelque//
*Ahogy a maga mellől elhangzik a kérdés egy lány női hangon, elsőre egy kissé meghökken. Eleinte nem is realizálja, hogy az említett kérdést neki szánták, éppen ezért a másik oldalára pillant, ahol azonban egy árva lélek sem áll, így kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy valaki igenis hozzá szólt. Tekintete átvándorol az ellenkező oldalra, ahol szintén egy kisebb meglepetés fogadja, ugyanis fejmagasságban ezúttal sem talál senkit maga mellett. Valamivel lennebb pillantva azonban hamar rálel valakire, feltehetőleg a kérdés gazdájára. Egy tündér. A férfi számára szinte azonnal szemet szúr a sajátjához hasonló különleges hajszín. Különösnek is találja. Onnan, ahonnan ő jött, ha magát, valamint az aggastyánokat nem veszi figyelembe, csupán egyetlen ember rendelkezett ilyen színű fürtökkel. Egy kósza gondolat suhan át a fején, amit azonban rögtön el is hesseget. Épp csak egy pillanatra mélázik el ezen, ennek ellenére még mielőtt meg tudná válaszolni a lány kérdését, az folytatja mondandóját. Ezt hallva Nor'Deron haloványan elmosolyodik, mitől arcán apró barázdák, gödröcskék bukkannak fel.*
- Aligha létezik olyan, aki ne szeretné a legendákat?
*Válaszolja meg végül a kérdést, szabad kezét az oszlopra simítva. Tekintete végig járja a hatalmas objektumot.*
- Megvan a maguk varázsa azáltal, hogy nem tudni igazak-e vagy csupán csak jól hangzó mese mind.
*Mondja végig az oszlopot figyelve. Végül elhúzza kezét a márványoszloptól, majd egyenesen a tündér felé fordul. Ekkor találkozik a tekintetük egy pillanatra. A szintén magáéhoz hasonló kék szempárt látva, a férfi ismét elmosolyodik, majd halk kuncogásba kezd.*
- Ha nem tudnám, hogy nincsenek tündér felmenőim, azt hihetném, hogy rokonok vagyunk.
*Csusszan ki a száján. Felsóhajt.*
- Elnézést. A modoromon még van mit csiszolni.
*Jegyzi meg, majd alig egy pillanattal később hozzáteszi:*
- Akárcsak ezen az oszlopon.
*Mondja, hüvelykujjával a márványoszlopra mutatva.*
*Ahogy a maga mellől elhangzik a kérdés egy lány női hangon, elsőre egy kissé meghökken. Eleinte nem is realizálja, hogy az említett kérdést neki szánták, éppen ezért a másik oldalára pillant, ahol azonban egy árva lélek sem áll, így kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy valaki igenis hozzá szólt. Tekintete átvándorol az ellenkező oldalra, ahol szintén egy kisebb meglepetés fogadja, ugyanis fejmagasságban ezúttal sem talál senkit maga mellett. Valamivel lennebb pillantva azonban hamar rálel valakire, feltehetőleg a kérdés gazdájára. Egy tündér. A férfi számára szinte azonnal szemet szúr a sajátjához hasonló különleges hajszín. Különösnek is találja. Onnan, ahonnan ő jött, ha magát, valamint az aggastyánokat nem veszi figyelembe, csupán egyetlen ember rendelkezett ilyen színű fürtökkel. Egy kósza gondolat suhan át a fején, amit azonban rögtön el is hesseget. Épp csak egy pillanatra mélázik el ezen, ennek ellenére még mielőtt meg tudná válaszolni a lány kérdését, az folytatja mondandóját. Ezt hallva Nor'Deron haloványan elmosolyodik, mitől arcán apró barázdák, gödröcskék bukkannak fel.*
- Aligha létezik olyan, aki ne szeretné a legendákat?
*Válaszolja meg végül a kérdést, szabad kezét az oszlopra simítva. Tekintete végig járja a hatalmas objektumot.*
- Megvan a maguk varázsa azáltal, hogy nem tudni igazak-e vagy csupán csak jól hangzó mese mind.
*Mondja végig az oszlopot figyelve. Végül elhúzza kezét a márványoszloptól, majd egyenesen a tündér felé fordul. Ekkor találkozik a tekintetük egy pillanatra. A szintén magáéhoz hasonló kék szempárt látva, a férfi ismét elmosolyodik, majd halk kuncogásba kezd.*
- Ha nem tudnám, hogy nincsenek tündér felmenőim, azt hihetném, hogy rokonok vagyunk.
*Csusszan ki a száján. Felsóhajt.*
- Elnézést. A modoromon még van mit csiszolni.
*Jegyzi meg, majd alig egy pillanattal később hozzáteszi:*
- Akárcsak ezen az oszlopon.
*Mondja, hüvelykujjával a márványoszlopra mutatva.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-15 20:22:38
Üzenet elküldve: 2020-11-15 20:22:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron//
*A fogadóból kiérve hunyorogva pillant körbe, maga sem tudja, mivel töltse el maradék idejét. Lassan fel fogja adni annak lehetőségét, hogy a környéken, a vidéken, vagy bárhol egy mágusra bukkanjon, így most csak céltalan, gondtalan sétára vágyik. A szökőkúthoz lépked, mezítelen lábai alig észlelhetően csattognak a hideg kövön. A mágikus víz fölé hajol, megigazítja elálló tincseit, vagy legalábbis megkísérli, természetesen sikertelenül. Ajkait apróra préseli, de rájön, nem is olyan fontos az egész. Ahonnan jött, az emberek tisztelték és becsülték a tisztaságot és az ápolt külsőt, így ő is így nőtt fel. Csak mostanában kezd ráébredni, mennyire jó érzés néha nem törődni a külsőségekkel. Valahogy jobban magába tud nézni az ember, észre tudja venni maga körül az igazán számító dolgokat.
Megmossa az arcát és megdörzsöli szemeit, amiket ez után az égre vet. Nedves kezeit a tarkójára teszi és körbe pillant. Szemöldöke egy pillanatra megrándul, amikor a márványszobornál megpillant egy férfit, akit először is a hasonlatos hajkorona miatt fedez fel és tart érdekesnek. Bár tudja, nem annyira ritka a fehér haj, mint a holló, még sem hétköznapi látvány, nem beszélve arról, hogy útja során még nem találkozott ilyen személlyel. Lehet, csak az elkeseredettség miatt, de ezt egy apró jelnek veszi és megközelíti az áldozatát.*
- Szereti a legendákat? *Egy kellemes mosollyal indít, de csak egy pillanatra néz fel a - számára - magas férfire, szemét egyébként az oszlopra veti. A férfi mellett áll, kezei háta mögött összekulcsolva. Első pillantásra nem tartja veszélyesnek, így a szokásos, nyugtalan toporgása elmarad. Amennyiben a férfi nyit felé, még hozzáteszi:*
- Én kedvelem őket, pechemre viszont két utcányira láttam pár orkot. *Pillant ismét fel egy lélegzetvételnyi időre és ha találkozik tekintetük, mindketten észre vehetik, szemük színe is mennyire egybevág.*
*A fogadóból kiérve hunyorogva pillant körbe, maga sem tudja, mivel töltse el maradék idejét. Lassan fel fogja adni annak lehetőségét, hogy a környéken, a vidéken, vagy bárhol egy mágusra bukkanjon, így most csak céltalan, gondtalan sétára vágyik. A szökőkúthoz lépked, mezítelen lábai alig észlelhetően csattognak a hideg kövön. A mágikus víz fölé hajol, megigazítja elálló tincseit, vagy legalábbis megkísérli, természetesen sikertelenül. Ajkait apróra préseli, de rájön, nem is olyan fontos az egész. Ahonnan jött, az emberek tisztelték és becsülték a tisztaságot és az ápolt külsőt, így ő is így nőtt fel. Csak mostanában kezd ráébredni, mennyire jó érzés néha nem törődni a külsőségekkel. Valahogy jobban magába tud nézni az ember, észre tudja venni maga körül az igazán számító dolgokat.
Megmossa az arcát és megdörzsöli szemeit, amiket ez után az égre vet. Nedves kezeit a tarkójára teszi és körbe pillant. Szemöldöke egy pillanatra megrándul, amikor a márványszobornál megpillant egy férfit, akit először is a hasonlatos hajkorona miatt fedez fel és tart érdekesnek. Bár tudja, nem annyira ritka a fehér haj, mint a holló, még sem hétköznapi látvány, nem beszélve arról, hogy útja során még nem találkozott ilyen személlyel. Lehet, csak az elkeseredettség miatt, de ezt egy apró jelnek veszi és megközelíti az áldozatát.*
- Szereti a legendákat? *Egy kellemes mosollyal indít, de csak egy pillanatra néz fel a - számára - magas férfire, szemét egyébként az oszlopra veti. A férfi mellett áll, kezei háta mögött összekulcsolva. Első pillantásra nem tartja veszélyesnek, így a szokásos, nyugtalan toporgása elmarad. Amennyiben a férfi nyit felé, még hozzáteszi:*
- Én kedvelem őket, pechemre viszont két utcányira láttam pár orkot. *Pillant ismét fel egy lélegzetvételnyi időre és ha találkozik tekintetük, mindketten észre vehetik, szemük színe is mennyire egybevág.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-15 00:25:54
Üzenet elküldve: 2020-11-15 00:25:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap reggel korán ébred. Magára ölti ruháit s távozik a fogadóból. Kifelé menet még üdvözli a fogadóst, átnyújtja neki a szoba kulcsát, megköszöni azt, s elhagyja az épületet. Kilépve az ominózus kőobjektum vaskos faajtaján, elégedetten szippant a kora reggeli friss, hűvös, valamint szokatlanul virágillatú levegőből. Ahogy a férfi tüdője megtelik és mellkasa megemelkedik, egész testét átjárja egy különös megelégedettség, mely végül nosztalgikus gondolatokat ébreszt benne régi otthonáról. Keserű sóhaj hagyja el a vándor ajkait. Az árnyékból kilépve a nap meleg sugarai végig simítják bőrét, ám az erős fénycsóvák szemeibe tűzvén, arra kényszerítik őt, hogy hunyorogva lopja a közte s a főtéren ágaskodó szökőkút közt húzódó távolságot. Akárcsak tegnap, ismét a kút mellé térdel, batyuját maga mellé téve, elmormogja ugyan azt az imát, majd megmártja mindkét kezét a forrásban. Kortyol a vízből, valamit arcát megnedvesítve felfrissíti magát. Végül csikóbőrös kulacsát is előveszi, hogy megtöltse azt a kristálytiszta nedűvel. Ezzel végezvén talpon terem, nagyot nyújtózik, majd körbe pillant. Nehezére esik eldöntenie merre induljon. Abban biztos, hogy a mai nap folyamán szeretné jobban szemügyre venni a várost minekutána minap annyit hallott róla. Hosszas tanakodást követően szemet szúr számára az óriási márványoszlop, mi valahogy a minap már elkerülte figyelmét. Batyuját vállára dobva megközelíti az oszlopot. Alaposan végigméri az objektumot, valamint hacsak valaki rá nem szól, mutatóujjával finoman végig is simítja azt. Régóta állhatott már itt. A fogadós mesélt neki a város történetéről és az oszlopról is. Hihetetlennek tűnő történet. Nem csoda, hogy sokan úgy hiszik, ez csupán egy legenda. Egy újabb sóhaj hagyja el Nor'Deron ajkait.*
- Ideje útnak indulnom, még mielőtt rám esteledne.
*Még egyszer utoljára átfuttatja fejében a lehetséges opciókba, végül pedig első úticéljául a piacteret jelöli ki. Bár nem büszkélkedhet túlságosan dagadt erszénnyel, szeretne szétnézni egyrészt, hogy szemügyre vegye az itteni kereskedők portékáit, másrészt, hogy tisztában legyen a helyi árviszonyokkal.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.11.15 21:25:10, a következő indokkal:
Kérésre.
- Ideje útnak indulnom, még mielőtt rám esteledne.
*Még egyszer utoljára átfuttatja fejében a lehetséges opciókba, végül pedig első úticéljául a piacteret jelöli ki. Bár nem büszkélkedhet túlságosan dagadt erszénnyel, szeretne szétnézni egyrészt, hogy szemügyre vegye az itteni kereskedők portékáit, másrészt, hogy tisztában legyen a helyi árviszonyokkal.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.11.15 21:25:10, a következő indokkal:
Kérésre.
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-11-11 21:56:00
Üzenet elküldve: 2020-11-11 21:56:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Egy magányos vándor közeledik a város felé. Hátán súlyos batyu és egy nyilakkal teli tegez, oldalán egy kard súlya terheli tovább fáradt lépteit. Ruháit por s meg száradt sár fedi, ajkai s szemei szárazok. Régóta lehetett már úton. Talán túl régóta. A vándor biccent az őrnek, hogy így üdvözölje őt. Hacsak az meg nem állítja őt, nem foglalkozik tovább a strázsával, inkább a díszes kút felé veszi az irányt, melynek kristálytiszta vizén szinte játszik a déli napfény ragyogó sugara. A fáradt utazó letérdel hát a szökőkút mellé. Elmormol egy halk imát egy istenségről melyről még senki nem hallott, majd tenyereit összetéve mer a friss vízből. Vízzel teli markát ajkához emelve mohón kortyol minden cseppnyi vizet, egészen addig míg tenyere ki nem űrül. Ismét mer hát az éltető nedűből, ezúttal azonban jóval nyugodtabb, lassabb tempóban veszi magához a folyadékot. Végül megtörli száját, köszönetet mond, és helyet foglal az ékesen díszített, hideg kőpadon. Elégedett sóhaj hagyja el a vándor ajkát. Egy darabig csupán békésen üldögél, csodálva a gyémántként csillogó tiszta vizet. Végül egy hatalmas nyújtózást követően a jobb lábán lévő, kissé elnyűtt csizmájához nyúl, majd finoman lehúzza azt sajgó lábáról és arcához emeli a lábbelit, hogy aztán lélegzetvisszafojtva nézzen annak mélyére.*
- Fránya kavics.
*Morogja majd rázni kezdi a csizmát, miből nem sokkal később ki is esik az emlegetett apró kődarab.*
- Csak tudnám, hol kerül bele mindig.
*Mondja a vándor fejét rázva, kifejezve nemtetszését. Egy rövid ideig még szellőzteti megfáradt testrészét, megmasszírozza a fájó pontokat, majd visszadugja lábát elnyűtt lábbelijébe még mielőtt valaki szemrehányást tenne annak mezítelen mivoltára. Most, hogy egyszeriben minden gondja megoldódott szinte feltárul a szeme, s elégedettsége helyét átveszi a már-már gyermeki csodálat. Egy fal nélküli város. Ráadásul milyen békés annak ellenére mennyi faj népesíti be. Azelőtt szinte elképzelni sem tudott volna ehhez foghatót most pedig itt van.*
~Lenyűgöző!~
*Gondolja magában. Egész biztosan körbejárja majd a várost és annak környékét. Legalábbis a holnapi napra ez a terve. Mára már éppen eleget kutyagolt. Ráfér egy kis pihenés és mivel nem állt szándékában egész délutánját egy padon ücsörögve tölteni, hamar egy fogadó keresésébe kezd, mely kutatást hamarabb koronáz siker mint azt elsőre elképzelte. Szinte azonnal szemet szúr számára a hatalmas kőépület és annak, az enyhe szellőben finoman lengedező táblája, mibe a „Pegazus fogadó” szavakat rótták.*
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.11 22:00:49
- Fránya kavics.
*Morogja majd rázni kezdi a csizmát, miből nem sokkal később ki is esik az emlegetett apró kődarab.*
- Csak tudnám, hol kerül bele mindig.
*Mondja a vándor fejét rázva, kifejezve nemtetszését. Egy rövid ideig még szellőzteti megfáradt testrészét, megmasszírozza a fájó pontokat, majd visszadugja lábát elnyűtt lábbelijébe még mielőtt valaki szemrehányást tenne annak mezítelen mivoltára. Most, hogy egyszeriben minden gondja megoldódott szinte feltárul a szeme, s elégedettsége helyét átveszi a már-már gyermeki csodálat. Egy fal nélküli város. Ráadásul milyen békés annak ellenére mennyi faj népesíti be. Azelőtt szinte elképzelni sem tudott volna ehhez foghatót most pedig itt van.*
~Lenyűgöző!~
*Gondolja magában. Egész biztosan körbejárja majd a várost és annak környékét. Legalábbis a holnapi napra ez a terve. Mára már éppen eleget kutyagolt. Ráfér egy kis pihenés és mivel nem állt szándékában egész délutánját egy padon ücsörögve tölteni, hamar egy fogadó keresésébe kezd, mely kutatást hamarabb koronáz siker mint azt elsőre elképzelte. Szinte azonnal szemet szúr számára a hatalmas kőépület és annak, az enyhe szellőben finoman lengedező táblája, mibe a „Pegazus fogadó” szavakat rótták.*
A hozzászólás írója (Nor'Deron a Gyors) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.11 22:00:49
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:55:03
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útjának vége//
*Még mielőtt beérne a főtérre a férfi magára ölti a zsákvászon ruháját. Ez egy bokáig érő egybeszőtt, köntös szerű darab, aminek a derékrészét egyszerű lenkötéllel kötötte meg. A hátára erősíti a kardját, és úgy indul be a városba. Nem időzik el a főtér bámészkodásával inkább csak megy a Kalmár felé. A csuklyáját a fején hordva tartja így nem látható az arca.*
*Még mielőtt beérne a főtérre a férfi magára ölti a zsákvászon ruháját. Ez egy bokáig érő egybeszőtt, köntös szerű darab, aminek a derékrészét egyszerű lenkötéllel kötötte meg. A hátára erősíti a kardját, és úgy indul be a városba. Nem időzik el a főtér bámészkodásával inkább csak megy a Kalmár felé. A csuklyáját a fején hordva tartja így nem látható az arca.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-27 00:05:09
Üzenet elküldve: 2020-10-27 00:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Denjaar ugyan titkolja, hogy nem járatos az úton, de Dora maga is figyel. Már csak azért is, mert ki tudja, hova viszik ahelyett, ahova kell, ezért nem árt az óvatosság. Ha valaki, ő aztán tudja, merre van az arra, bár leginkább úgy érzi, el innen, messzire. A város falain belül állítólag gyilkosok lófrálnak, nőrablók, meg tudja még az ég, micsoda, és akkor a rosszindulatú Estiről nem is beszéltünk, aki biztos valami gonosz tervet forral, és éppen a vérével idézi meg rég holt sötételf szeretőit, denevéreket idomít, vagy ki tudja, mivel ütik el ezek az időt otthon, a sötét kúriáikban. Nem, ez már Dorának is sok, pedig igen erős az idegrendszere. Inkább csimpaszkodik tovább a férfiba – igyekszik nem annyira, mintha az élete múlna rajta, bár elég félős a lovon. És még beszélget is, hogy elterelje saját figyelmét a lovas dologról.*
- Ketten együtt nem vagyunk olyan elveszettek a társnőmmel, mintha külön, egyedül kéne intéznem az ügyeimet. *Jegyzi meg a tharg harcosokat hiányoló kérdésre.* De ezúttal nem értene egyet a kis kiruccanásommal. Egyébként a küldetésünk diszkréciót igényelt, nem tudtuk, mi van az Úrnővel, ezért nem akartunk nagy feltűnést. Egyből Cha'yss báró úrhoz fordultunk, és jól is tettük, mert ő mindent elmesélt. Barátok, ugye? Rendes fickó.
*Denjaar igen pimasz módon rabszolgavalutában számolja ki Dora értékét, de a lány jól veszi a humort, és visszamosolyog.*
- Csak ötezret? Meg vagyok sértve. Bizonyára nem tudják, hogy a szép testben bölcs tudóslélek lapul. És talán… Ki tudja? Veszélyesebb is lehetek, mint első pillantásra látszik. *Teszi hozzá sejtelmesen. Elvégre nem ismerik egymást olyan rég, még valami gonosz bűbájosnak is lehetne nézni.* Manapság semmi sem az, aminek látszik. De ki tudná ezt jobban, mint maga, aki ebben a népes városban tengeti napjait?
- Apropó… A Vashegy nevében köszönöm, hogy részt vett az Úrnő kiszabadításában. A kancellár biztosan bőkezűen megjutalmazza majd, és nem csak a gyors fuvarért. Én pedig… bízom benne, hogy aki egy hölgyet megmentett, engem se hagyna egy sáros pocsolyában.
*Denjaar ugyan titkolja, hogy nem járatos az úton, de Dora maga is figyel. Már csak azért is, mert ki tudja, hova viszik ahelyett, ahova kell, ezért nem árt az óvatosság. Ha valaki, ő aztán tudja, merre van az arra, bár leginkább úgy érzi, el innen, messzire. A város falain belül állítólag gyilkosok lófrálnak, nőrablók, meg tudja még az ég, micsoda, és akkor a rosszindulatú Estiről nem is beszéltünk, aki biztos valami gonosz tervet forral, és éppen a vérével idézi meg rég holt sötételf szeretőit, denevéreket idomít, vagy ki tudja, mivel ütik el ezek az időt otthon, a sötét kúriáikban. Nem, ez már Dorának is sok, pedig igen erős az idegrendszere. Inkább csimpaszkodik tovább a férfiba – igyekszik nem annyira, mintha az élete múlna rajta, bár elég félős a lovon. És még beszélget is, hogy elterelje saját figyelmét a lovas dologról.*
- Ketten együtt nem vagyunk olyan elveszettek a társnőmmel, mintha külön, egyedül kéne intéznem az ügyeimet. *Jegyzi meg a tharg harcosokat hiányoló kérdésre.* De ezúttal nem értene egyet a kis kiruccanásommal. Egyébként a küldetésünk diszkréciót igényelt, nem tudtuk, mi van az Úrnővel, ezért nem akartunk nagy feltűnést. Egyből Cha'yss báró úrhoz fordultunk, és jól is tettük, mert ő mindent elmesélt. Barátok, ugye? Rendes fickó.
*Denjaar igen pimasz módon rabszolgavalutában számolja ki Dora értékét, de a lány jól veszi a humort, és visszamosolyog.*
- Csak ötezret? Meg vagyok sértve. Bizonyára nem tudják, hogy a szép testben bölcs tudóslélek lapul. És talán… Ki tudja? Veszélyesebb is lehetek, mint első pillantásra látszik. *Teszi hozzá sejtelmesen. Elvégre nem ismerik egymást olyan rég, még valami gonosz bűbájosnak is lehetne nézni.* Manapság semmi sem az, aminek látszik. De ki tudná ezt jobban, mint maga, aki ebben a népes városban tengeti napjait?
- Apropó… A Vashegy nevében köszönöm, hogy részt vett az Úrnő kiszabadításában. A kancellár biztosan bőkezűen megjutalmazza majd, és nem csak a gyors fuvarért. Én pedig… bízom benne, hogy aki egy hölgyet megmentett, engem se hagyna egy sáros pocsolyában.
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-25 15:11:20
Üzenet elküldve: 2020-10-25 15:11:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyezményes keringő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem csalódik a séta keretein belül elcsattanó csókok igyekezetében. Kell is, hogy az egyre inkább tüzesebbé hevülő hangulata ne csituljon egy szemernyit sem. A forró csókváltások az utcák rejtekében tökéletesen megalapozzák a kívánt hangulatot, ami a ma esti ágyrengető táncukhoz szükségeltetik. S, hogy Doras hangulata se lankadjon most nem is játssza a félő, riadt kis szűzikét. Igazi, kívánós nő képében igyekszik tetszelegni, akinek most minden porcikája a férfiért sóvárog. Ha nem lenne benne egy szemernyi illem sem már biztos az egyik sötét kis sikátorban rengettetné meg a világot a férfival, ahogy annak türelmetlenkedő kezei néha a szoknya rejtekébe kíváncsiskodnak.*
- Nos kedves uram... *Pihegi, ahogy a cimpaharapdáló hajába fúrja az ujjait, míg szabadon lézengő keze az ing gombjaival kezd bíbelődni, de még magára erőszakolja a kellemetlenkedő türelmet, pedig szíve szerint már tépné le az útban lévő anyagot.* Ma estére csakis és kizárólag az Öné vagyok, meg talán még tovább is egy kicsit, ha a tánckedve úgy akarja.
*Susogja a férfi hajába, a felfelé gyűrődő szoknyának pedig útjába nem is áll. Eszébe sem jutna ekkora orbitális marhaságot elkövetni most. Előző este épp eleget játszadozott a türelmükkel, most már ideje eleget tenni annak az egyezségnek.*
- A kedvencem, de majd holnap nézek a piacon egy szebbet, amikor veszek magamnak egy kutyát is.
*Villantja ki hófehér fogait egy vigyorral, mert hát a házrenoválós kalandjuk meghozta a kedvét ahhoz, hogy saját kis tyúkterelőt szerezzen, akit majd saját szájíze szerint nevelhet meg. Abba még Brudo sem köthet bele. De most kár is errefelé terelnie a gondolatait. Sokkalta jobb elfoglaltság előtt ácsorog.*
- Na és? *Vonja is fel a szemöldökeit Doras kérdéseire, még a fejét is kissé félrebillenti értetlen pofival.* Ha csak nem tartod kellemetlennek a jelenlétem szorosan melletted, akkor veled mennék be. Nagylány vagyok már, kettőnk között meg nincs még olyan szoros kötelék, hogy féljek, mi lesz, ha a fülébe jut a ma esti kis táncunk. Persze, ha az egyik szeretőd rosszalló pillantásától tartasz inkább, akkor megértem.
*Vigyorodik is el kissé. Eleget hallott Dorastól a zsoldosokat és igazából az összes férfit illető vérmérsékletről. Kialakult már benne a kép, hogy bizonyára nem ma először fog megfordulni a férfi egy nő társaságában. Bár az biztos, hogy a helyzet azért igencsak komikus lenne, ha egy féltékenységi rohammal küzdő tyúk bukkanna fel a társaságukban. De jelen helyzetben fikarcnyit sem érdekelné a dolog. Talán előjátéknak a zsoldos láthatna egy kis cicaharcot, aztán ennyi lenne a történet. Rik ma nem igazán tervez olyasmit, hogy lemondjon a megbeszélt estéről.*
- Amúgy meg nézd a jó oldalát. Ha feltűnik valamelyik szeretőd, legalább kaphatsz egy kis választási lehetőséget. Viszont azt most leszögezem, hogy ha döntésképtelen lennél, akkor így jártál. A társastánc nálam ma csak két főre szól, nem többre. Doras úr, ma csak és kizárólag az enyém, nem osztozkodom. Akkor inkább táncolok egyedül.
*Húzza össze a szemeit egy sunyi mosollyal. De azért szavainak nyomatékot adva kis takarásban a kezét belefúrja a férfi nadrágjába, hogy ujjait a legfontosabb tánceszköz köré fonhassa, gyengéden szorítva a tagra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem csalódik a séta keretein belül elcsattanó csókok igyekezetében. Kell is, hogy az egyre inkább tüzesebbé hevülő hangulata ne csituljon egy szemernyit sem. A forró csókváltások az utcák rejtekében tökéletesen megalapozzák a kívánt hangulatot, ami a ma esti ágyrengető táncukhoz szükségeltetik. S, hogy Doras hangulata se lankadjon most nem is játssza a félő, riadt kis szűzikét. Igazi, kívánós nő képében igyekszik tetszelegni, akinek most minden porcikája a férfiért sóvárog. Ha nem lenne benne egy szemernyi illem sem már biztos az egyik sötét kis sikátorban rengettetné meg a világot a férfival, ahogy annak türelmetlenkedő kezei néha a szoknya rejtekébe kíváncsiskodnak.*
- Nos kedves uram... *Pihegi, ahogy a cimpaharapdáló hajába fúrja az ujjait, míg szabadon lézengő keze az ing gombjaival kezd bíbelődni, de még magára erőszakolja a kellemetlenkedő türelmet, pedig szíve szerint már tépné le az útban lévő anyagot.* Ma estére csakis és kizárólag az Öné vagyok, meg talán még tovább is egy kicsit, ha a tánckedve úgy akarja.
*Susogja a férfi hajába, a felfelé gyűrődő szoknyának pedig útjába nem is áll. Eszébe sem jutna ekkora orbitális marhaságot elkövetni most. Előző este épp eleget játszadozott a türelmükkel, most már ideje eleget tenni annak az egyezségnek.*
- A kedvencem, de majd holnap nézek a piacon egy szebbet, amikor veszek magamnak egy kutyát is.
*Villantja ki hófehér fogait egy vigyorral, mert hát a házrenoválós kalandjuk meghozta a kedvét ahhoz, hogy saját kis tyúkterelőt szerezzen, akit majd saját szájíze szerint nevelhet meg. Abba még Brudo sem köthet bele. De most kár is errefelé terelnie a gondolatait. Sokkalta jobb elfoglaltság előtt ácsorog.*
- Na és? *Vonja is fel a szemöldökeit Doras kérdéseire, még a fejét is kissé félrebillenti értetlen pofival.* Ha csak nem tartod kellemetlennek a jelenlétem szorosan melletted, akkor veled mennék be. Nagylány vagyok már, kettőnk között meg nincs még olyan szoros kötelék, hogy féljek, mi lesz, ha a fülébe jut a ma esti kis táncunk. Persze, ha az egyik szeretőd rosszalló pillantásától tartasz inkább, akkor megértem.
*Vigyorodik is el kissé. Eleget hallott Dorastól a zsoldosokat és igazából az összes férfit illető vérmérsékletről. Kialakult már benne a kép, hogy bizonyára nem ma először fog megfordulni a férfi egy nő társaságában. Bár az biztos, hogy a helyzet azért igencsak komikus lenne, ha egy féltékenységi rohammal küzdő tyúk bukkanna fel a társaságukban. De jelen helyzetben fikarcnyit sem érdekelné a dolog. Talán előjátéknak a zsoldos láthatna egy kis cicaharcot, aztán ennyi lenne a történet. Rik ma nem igazán tervez olyasmit, hogy lemondjon a megbeszélt estéről.*
- Amúgy meg nézd a jó oldalát. Ha feltűnik valamelyik szeretőd, legalább kaphatsz egy kis választási lehetőséget. Viszont azt most leszögezem, hogy ha döntésképtelen lennél, akkor így jártál. A társastánc nálam ma csak két főre szól, nem többre. Doras úr, ma csak és kizárólag az enyém, nem osztozkodom. Akkor inkább táncolok egyedül.
*Húzza össze a szemeit egy sunyi mosollyal. De azért szavainak nyomatékot adva kis takarásban a kezét belefúrja a férfi nadrágjába, hogy ujjait a legfontosabb tánceszköz köré fonhassa, gyengéden szorítva a tagra.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-25 09:32:48
Üzenet elküldve: 2020-10-25 09:32:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyezményes keringő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már akkor kifejezte tetszését egy kaján vigyor képében, amikor az alig térd alá érő szoknyácskát meglátta. Kedvére való ruhadarab, hogy meghozza a kedvét a tánchoz. Ahhoz a bizonyos fajtához, ami egy hozzá hasonló zsoldos szokásos elfoglaltságai között is szerepel. Tetszését néhányszor még kinyilvánítja út közben is, amikor egy kapualjba vagy félreeső utcácskába húzza a lányt egy-egy hevesebb csók erejéig.*
- Mondd még egyszer *duruzsolja, vagy inkább morogja hevülten a falnak döntött lány fülébe.* - Azt az uramos dolgot, meg hogy az enyém vagy. *A fogai gyengéden harapnak a kis cimpácskába, aztán a pacsuli nélkül is illatos nyakat kezdi el ostromolni. Közben balja máris gyűri felfelé a szoknyát, hogy alá férkőzhessen.*
- Igazán csinos ruhát választottál *mondja.* - Tetszik!
*Ha a lány engedi a zsoldos kezét garázdálkodni, akkor egy kicsit feljebb szítja a hölgy oldalán is azt a táncos kedvet, de ha nem, azon se horkan fel. Elvégre ennél úgyis jóval többet kap majd meg, amint magukra zárja keringőjük nem túl impozáns, de a célnak épp megfelelő báltermének ajtaját.*
- Mi legyen? Menjek előre? Vagy nem bánod, ha együtt látnak bennünket felmenni? A bácsikád elég gyakori vendég az itteni ivókban. *Doras is. A lányt mondjuk valószínűleg nem igazán ismerik, de akadnak egyéb lányok is, akik viszont már eléggé közeli ismeretségbe kerültek a zsoldossal. Nem biztos, hogy épp ott eszi őket a fene, de a nőknek tehetségük van mindig a legrosszabb helyen és időben felbukkanni. Még elriasztanák a csibécskét. Vagy lelomboznák, ami talán még rosszabb is. Ő vakolatpergető kufircra szánta az estét, nem egy duzzogó csitri győzködésére. Most még irányban áll a szekér, de jó lenne, ha ez így is maradna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már akkor kifejezte tetszését egy kaján vigyor képében, amikor az alig térd alá érő szoknyácskát meglátta. Kedvére való ruhadarab, hogy meghozza a kedvét a tánchoz. Ahhoz a bizonyos fajtához, ami egy hozzá hasonló zsoldos szokásos elfoglaltságai között is szerepel. Tetszését néhányszor még kinyilvánítja út közben is, amikor egy kapualjba vagy félreeső utcácskába húzza a lányt egy-egy hevesebb csók erejéig.*
- Mondd még egyszer *duruzsolja, vagy inkább morogja hevülten a falnak döntött lány fülébe.* - Azt az uramos dolgot, meg hogy az enyém vagy. *A fogai gyengéden harapnak a kis cimpácskába, aztán a pacsuli nélkül is illatos nyakat kezdi el ostromolni. Közben balja máris gyűri felfelé a szoknyát, hogy alá férkőzhessen.*
- Igazán csinos ruhát választottál *mondja.* - Tetszik!
*Ha a lány engedi a zsoldos kezét garázdálkodni, akkor egy kicsit feljebb szítja a hölgy oldalán is azt a táncos kedvet, de ha nem, azon se horkan fel. Elvégre ennél úgyis jóval többet kap majd meg, amint magukra zárja keringőjük nem túl impozáns, de a célnak épp megfelelő báltermének ajtaját.*
- Mi legyen? Menjek előre? Vagy nem bánod, ha együtt látnak bennünket felmenni? A bácsikád elég gyakori vendég az itteni ivókban. *Doras is. A lányt mondjuk valószínűleg nem igazán ismerik, de akadnak egyéb lányok is, akik viszont már eléggé közeli ismeretségbe kerültek a zsoldossal. Nem biztos, hogy épp ott eszi őket a fene, de a nőknek tehetségük van mindig a legrosszabb helyen és időben felbukkanni. Még elriasztanák a csibécskét. Vagy lelomboznák, ami talán még rosszabb is. Ő vakolatpergető kufircra szánta az estét, nem egy duzzogó csitri győzködésére. Most még irányban áll a szekér, de jó lenne, ha ez így is maradna.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-24 04:52:30
Üzenet elküldve: 2020-10-24 04:52:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Véletlenül sem szállna le a nyeregből, onnan figyeli töretlen, mit művel az elf. Túlzás, hogy bármire is gyanakodna, de az óvatosság nem árt, a bizalom sosem volt kifejezett erénye.
Szemügyre veszi a lány szerzeményeit, majd felsegíti maga mögé a nyeregbe. Megvárja, míg amaz elhelyezkedik, s csak akkor húzza meg a kantárt, mikor érzi a mögötte ülő kellő közelségét.*
-Gyí.
*Szól a lóhoz, majd poroszkálva megindulnak a Piactérről. Amennyiben eddig ne lett volna biztos, hogy a szabad ég alatt éri őket az éj, most már bizonyosak lehetnek benne. Nem, mintha különösebben bánná. Ő maga nem siet sehova.
Hosszan tartó némaság következik, míg kiérnek a piacról. Nem kérdi, hogy amúgy mi dolguk volt ezzel az állítólagos "társnővel" a városban eredetileg, nem rá tartozik. Mindenesetre nem lehet túl szoros a viszony, ha csak egy üzenet formájában faképnél hagyja.*
-A tharg harcosok nem kísérik a követeiket? *Teszi fel hirtelen a kérdést, miközben ismét a főtér szépen rakott kövét tapossák. Kockázatos nekivágni az északi útnak, nem vitás, még ha nem is tartozik a vidék legveszélyesebb útvonalai közé. Persze a világért sem árulná el, hogy csak szegről-végről van helyismerete, hisz egyetlen egyszer tette csak meg a szóban forgó utat.*
-Nem, mintha ellenemre lenne elkísérni a kisasszonyt. Pláne, ha megfizetik. *Teszi hozzá, miközben ügetésre fogja a hátast. Most, hogy már nem kell attól tartani, hogy a jónép jelenti a talpalávalót, nyugodtan megteheti.*
-És különben is jobb óvatosnak lenni. Wegtorenben ötezret is megadnának kegyedért. *Enged meg egy rövidke vigyort hátralesve. Köztudott, hogy a tűz városában igen csak dívik a rabszolgaság. Rabszolgák szolgálják az ételt, rabszolgák az ágyasok, sőt, nagyobb részt még a küzdővermekben is rabszolgák harcolnak.*
*Véletlenül sem szállna le a nyeregből, onnan figyeli töretlen, mit művel az elf. Túlzás, hogy bármire is gyanakodna, de az óvatosság nem árt, a bizalom sosem volt kifejezett erénye.
Szemügyre veszi a lány szerzeményeit, majd felsegíti maga mögé a nyeregbe. Megvárja, míg amaz elhelyezkedik, s csak akkor húzza meg a kantárt, mikor érzi a mögötte ülő kellő közelségét.*
-Gyí.
*Szól a lóhoz, majd poroszkálva megindulnak a Piactérről. Amennyiben eddig ne lett volna biztos, hogy a szabad ég alatt éri őket az éj, most már bizonyosak lehetnek benne. Nem, mintha különösebben bánná. Ő maga nem siet sehova.
Hosszan tartó némaság következik, míg kiérnek a piacról. Nem kérdi, hogy amúgy mi dolguk volt ezzel az állítólagos "társnővel" a városban eredetileg, nem rá tartozik. Mindenesetre nem lehet túl szoros a viszony, ha csak egy üzenet formájában faképnél hagyja.*
-A tharg harcosok nem kísérik a követeiket? *Teszi fel hirtelen a kérdést, miközben ismét a főtér szépen rakott kövét tapossák. Kockázatos nekivágni az északi útnak, nem vitás, még ha nem is tartozik a vidék legveszélyesebb útvonalai közé. Persze a világért sem árulná el, hogy csak szegről-végről van helyismerete, hisz egyetlen egyszer tette csak meg a szóban forgó utat.*
-Nem, mintha ellenemre lenne elkísérni a kisasszonyt. Pláne, ha megfizetik. *Teszi hozzá, miközben ügetésre fogja a hátast. Most, hogy már nem kell attól tartani, hogy a jónép jelenti a talpalávalót, nyugodtan megteheti.*
-És különben is jobb óvatosnak lenni. Wegtorenben ötezret is megadnának kegyedért. *Enged meg egy rövidke vigyort hátralesve. Köztudott, hogy a tűz városában igen csak dívik a rabszolgaság. Rabszolgák szolgálják az ételt, rabszolgák az ágyasok, sőt, nagyobb részt még a küzdővermekben is rabszolgák harcolnak.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-22 17:00:20
Üzenet elküldve: 2020-10-22 17:00:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Városnézés //
* A Polgárnegyed házai kezdenek szépen lassan megfogyatkozni, míg végül elmaradnak mögötte. Mondjuk annyira azért nem távolodnak el, mert ha körbe tekint láthatja őket. A tér sokkal tágasabb minden értelemben. Itt már járt és emlékszik is rá, mert megszemlélte korábban az emlékművet és a szökőkutat is. A híres Pegazus fogadó is itt van, ahol találkozott korábban azzal az óriással, aki végül meglépet a munka elől. Ez a hely ideális lenne szintén a munkához, mert tágas, fényes és nem utolsó sorban biztonságos. Hát kell ennél több? Leül az egyik padra és újfent pipára gyújt. Számtalan ötlet és gondolat kering a fejében, ami megvalósításra várna. Szobrok, képek és egyéb érdekes alkotás. Nagy és költséges műalkotások, amikre a lakosok ámuldozva tekinthetnének fel. Sok mindenre lesz szüksége viszont ezekhez. A kereskedőház, ahol lekötötte a pénzét, még hasznára lesz ebben nem is kételkedik. Közben a városban zajlik az élet. Körülötte csinos lányok haladnak el, akik önmagukban is megérnének egy festményt. Kocsik, szekerek és mindenféle málhás jószágok haladnak megrakodva a piactér felé. A lakosok között is van választék, fajban is, korban is és vagyoni helyzetben is. Jól meg lehet különböztetni egymástól őket. Leginkább most, ahogy a férfi látja kereskedőnek meg hivatalnoknak jó lenni. Bár ezek a szakmák mindig jók. Na, de ideje, hogy megnézze magának ezt a híres Gazdagnegyedet vagy legalábbis azt ami belőle megmaradt. Pipája tartalma is a végét járja, így aztán kiszórja tartalmát a földre és elrakja. Elindul újfent vissza a házak között kanyargó utak felé.*
* A Polgárnegyed házai kezdenek szépen lassan megfogyatkozni, míg végül elmaradnak mögötte. Mondjuk annyira azért nem távolodnak el, mert ha körbe tekint láthatja őket. A tér sokkal tágasabb minden értelemben. Itt már járt és emlékszik is rá, mert megszemlélte korábban az emlékművet és a szökőkutat is. A híres Pegazus fogadó is itt van, ahol találkozott korábban azzal az óriással, aki végül meglépet a munka elől. Ez a hely ideális lenne szintén a munkához, mert tágas, fényes és nem utolsó sorban biztonságos. Hát kell ennél több? Leül az egyik padra és újfent pipára gyújt. Számtalan ötlet és gondolat kering a fejében, ami megvalósításra várna. Szobrok, képek és egyéb érdekes alkotás. Nagy és költséges műalkotások, amikre a lakosok ámuldozva tekinthetnének fel. Sok mindenre lesz szüksége viszont ezekhez. A kereskedőház, ahol lekötötte a pénzét, még hasznára lesz ebben nem is kételkedik. Közben a városban zajlik az élet. Körülötte csinos lányok haladnak el, akik önmagukban is megérnének egy festményt. Kocsik, szekerek és mindenféle málhás jószágok haladnak megrakodva a piactér felé. A lakosok között is van választék, fajban is, korban is és vagyoni helyzetben is. Jól meg lehet különböztetni egymástól őket. Leginkább most, ahogy a férfi látja kereskedőnek meg hivatalnoknak jó lenni. Bár ezek a szakmák mindig jók. Na, de ideje, hogy megnézze magának ezt a híres Gazdagnegyedet vagy legalábbis azt ami belőle megmaradt. Pipája tartalma is a végét járja, így aztán kiszórja tartalmát a földre és elrakja. Elindul újfent vissza a házak között kanyargó utak felé.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-21 12:20:13
Üzenet elküldve: 2020-10-21 12:20:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*A kettős lassan nekivág a városnak, Dorának pedig van ideje eltöprengeni kissé intuitív döntésén. Annál is inkább, mert csak pár perce lehet távol, Esti még biztosan nem keresi. Ha pedig fogja, nos, ő már réges-rég úton lesz, amerre ez a jóember viszi.
Denjaar alkatra vonzó, úgy tűnik, valahol mélyen humora is van, de azért azt túlzás lenne állítani, hogy a beképzelt és bájgúnár fickókhoz szokott elf esete volna. Amolyan fegyelmezett katonafélének tűnik, aki látott már egy s mást, jól bánik a fegyverrel, ezért nem kell azon aggódnia, hogy jól bánjon a szavakkal. Az egész helyzet komikussága ellenére van a jelenlétében, hangjában valami megnyugtató. Arra persze nem elég, hogy Dora gyanakvását elaltassa, de eddig igen kellemes az útjuk, most, hogy nem Bors hátán kell döcögnie.*
- Szóval Wegtoren, hmm. *Jegyzi meg eltöprengve. Talált végre egy épkézláb embert Artheniorban, erre kiderül, hogy nem is oda valósi. Estinek igaza volt, ez a hely tényleg pocsék, nem is érti, miért várta annyira a viszontlátást.* Ha jól tudom, ott nincs ilyen cudar hideg. Mi hozta át mégis a hegy innenső oldalára? Munka? Szerelem? *Faggatózik vidáman, incselkedve. Ha már nem egy dalnokot fogott ki, hátha legalább egy jó történettel gazdagabb lesz az úton.
Amikor Denjaar egyenesen a korára kérdez rá, csak megerősíti a feltételezésében, hogy aki harcos, az nem mindig diplomata. Nem veszi magára a dolgot.*
- Tizenöt éve. Az ötvenest taposom. *Közli csevegő hangon. Kimondva rosszul hangzik az emberek között, persze, de Dorát nem rágja a csúz – fiatal még, a bőre hamvas, bánja is ő, ki tudja a korát.* Na és maga? *Biztos benne, hogy Denjaar is az ötvenest tapossa, vagy csak öregedő típus. Konyít az emberi anatómiához, és Habrertus miatt van összehasonlítási alapja. A férfi hajába vegyülő ősz szálak eléggé beszélőek. Az sem kerüli el a figyelmét, milyen hirtelen csúszik ki a száján ez a „senki” szó. Talán megbántották?*
- Azt hiszem, én is „senkiként” kerültem oda. Egy elf faluból jöttem, és tudósként indultam világot látni. *Ez egyébként szebben hangzik, mint a valóság, ha nem lett volna Pycta, Dora nem mert volna nekiindulni az amoni útnak.* Azt reméltem, más népek szokásaival, dalaival is gazdagabb lehetek. Utólag arra jutottam, hogy Amon nem egy érző lelkű elfnek való hely, de azért remek barátságokat kötöttem odaát. Kiderült, hogy a kancellárral egészen hasonló a gondolkodásunk. *Egy kis kuncogást is megenged magának.* Maga járt már ott korábban?
*Dorának be kell látnia, hogy a szökés mókás, de ő már nem gyerek, és megvan a magához való esze. Többek között arra is ráébred, hogy holmija jó része, így élelme is a Kalmár előtt, a lován maradt. Nem mintha visszakívánkozna oda, úgy véli, bármi jobb Esti társaságánál, még a jó fenekű katonaembereké is, de azért egy kis racionalitás sosem árt. Legalább is tapintásra nem úgy tűnik, mintha Denjaar minden zsebe tele lenne almával és krumplival egy jó vacsorához. Kicsit ficánkolni kezd a férfi mögött.*
- Ha már úgyis későn indulunk el, tehetnénk egy kitérőt a piacra? *Kérdezi a lovasa füléhez hajolva.* Az előre megvásárolt ételből könnyű lenne összeütni valamit az este. Mindketten jól járnánk.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.21 12:22:52
*A kettős lassan nekivág a városnak, Dorának pedig van ideje eltöprengeni kissé intuitív döntésén. Annál is inkább, mert csak pár perce lehet távol, Esti még biztosan nem keresi. Ha pedig fogja, nos, ő már réges-rég úton lesz, amerre ez a jóember viszi.
Denjaar alkatra vonzó, úgy tűnik, valahol mélyen humora is van, de azért azt túlzás lenne állítani, hogy a beképzelt és bájgúnár fickókhoz szokott elf esete volna. Amolyan fegyelmezett katonafélének tűnik, aki látott már egy s mást, jól bánik a fegyverrel, ezért nem kell azon aggódnia, hogy jól bánjon a szavakkal. Az egész helyzet komikussága ellenére van a jelenlétében, hangjában valami megnyugtató. Arra persze nem elég, hogy Dora gyanakvását elaltassa, de eddig igen kellemes az útjuk, most, hogy nem Bors hátán kell döcögnie.*
- Szóval Wegtoren, hmm. *Jegyzi meg eltöprengve. Talált végre egy épkézláb embert Artheniorban, erre kiderül, hogy nem is oda valósi. Estinek igaza volt, ez a hely tényleg pocsék, nem is érti, miért várta annyira a viszontlátást.* Ha jól tudom, ott nincs ilyen cudar hideg. Mi hozta át mégis a hegy innenső oldalára? Munka? Szerelem? *Faggatózik vidáman, incselkedve. Ha már nem egy dalnokot fogott ki, hátha legalább egy jó történettel gazdagabb lesz az úton.
Amikor Denjaar egyenesen a korára kérdez rá, csak megerősíti a feltételezésében, hogy aki harcos, az nem mindig diplomata. Nem veszi magára a dolgot.*
- Tizenöt éve. Az ötvenest taposom. *Közli csevegő hangon. Kimondva rosszul hangzik az emberek között, persze, de Dorát nem rágja a csúz – fiatal még, a bőre hamvas, bánja is ő, ki tudja a korát.* Na és maga? *Biztos benne, hogy Denjaar is az ötvenest tapossa, vagy csak öregedő típus. Konyít az emberi anatómiához, és Habrertus miatt van összehasonlítási alapja. A férfi hajába vegyülő ősz szálak eléggé beszélőek. Az sem kerüli el a figyelmét, milyen hirtelen csúszik ki a száján ez a „senki” szó. Talán megbántották?*
- Azt hiszem, én is „senkiként” kerültem oda. Egy elf faluból jöttem, és tudósként indultam világot látni. *Ez egyébként szebben hangzik, mint a valóság, ha nem lett volna Pycta, Dora nem mert volna nekiindulni az amoni útnak.* Azt reméltem, más népek szokásaival, dalaival is gazdagabb lehetek. Utólag arra jutottam, hogy Amon nem egy érző lelkű elfnek való hely, de azért remek barátságokat kötöttem odaát. Kiderült, hogy a kancellárral egészen hasonló a gondolkodásunk. *Egy kis kuncogást is megenged magának.* Maga járt már ott korábban?
*Dorának be kell látnia, hogy a szökés mókás, de ő már nem gyerek, és megvan a magához való esze. Többek között arra is ráébred, hogy holmija jó része, így élelme is a Kalmár előtt, a lován maradt. Nem mintha visszakívánkozna oda, úgy véli, bármi jobb Esti társaságánál, még a jó fenekű katonaembereké is, de azért egy kis racionalitás sosem árt. Legalább is tapintásra nem úgy tűnik, mintha Denjaar minden zsebe tele lenne almával és krumplival egy jó vacsorához. Kicsit ficánkolni kezd a férfi mögött.*
- Ha már úgyis későn indulunk el, tehetnénk egy kitérőt a piacra? *Kérdezi a lovasa füléhez hajolva.* Az előre megvásárolt ételből könnyű lenne összeütni valamit az este. Mindketten jól járnánk.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.21 12:22:52
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-10-20 20:37:32
Üzenet elküldve: 2020-10-20 20:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 559
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Lassú ügetésbe fogja a hátast, elvégre még a városban vannak, s sürgős üzenet ide vagy oda, senki sem hajtja őket különösebben.
A legkevésbé sem bánja a hátához simuló, finom testet s a parfümillatot, mi a nemeskisasszonyok sajátja. Olyan luxus ez, miben régen volt már része s hazudna, ha tagadná hiányát.*
-Tőlem ne várjon se éneket, se verset. Kivéve, ha szereti a wegtoreni gyászénekeket. De az meg inkább hümmögés, mint dal.
*Csak egy pillantást kell tennie a most oly hűvösen simogató napkorong felé, hogy tudja, bizony szabad ég alatt éri őket az éjjel. Elvégre legjobb tudomása szerint fogadó az nem sok van a déli úton, tán egészen thargföldig egy sem.
Rövid hallgatás után szólal csak meg ismét, mikor kikanyarodnak a főtér felé vezető, kövezett útra.*
-S mikor volt az a kamaszkor? Emberesztendőben mérve.
*Persze tudja, nem túl udvarias kérdés ez, főleg, ha egy hosszúéletűről van szó. Ő még is kíváncsi, hisz könnyen lehet, hogy a mögötte ülő, ifjúnak tűnő leány már az ő születése előtt járta a világot. Nem, mintha bármit számítana ez.*
-Egy senki. Wegtorenből. *Feleli kurtán, miközben kissé lehajolva a nyeregtáska oldalába csúsztatja a lándzsát. Nem szerencsés a hátán tudni, ha ily becses vendég simul az emberhez lovaglás közben. Elhaladtában nem rest egy pillantást vetni a főtéren magasodó oszlopra, mi a város diadalát hivatott hirdetni az orkok hordái felett. Egy ősi mementó az emberek s Arthenior hajdani nagyságáról.*
-Hanem mi dolga egy elfnek a barbárok földjén? *Csak hallomásból ismeri a Vashegyet, soha sem tette még a lábát Amon Ruadh földjére. Így abból tud meríteni, amit addig hallott. Még Wegtorenbe is eljutott a Havasokból érkező, s e földön megtelepedő borostyánszeműek híre. Mikor felfelé hajóztak a folyón a vöröske vezérletével, volt alkalma meggyőződni, hogy a régi pletykák bizony igazak.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 20:40:48
*Lassú ügetésbe fogja a hátast, elvégre még a városban vannak, s sürgős üzenet ide vagy oda, senki sem hajtja őket különösebben.
A legkevésbé sem bánja a hátához simuló, finom testet s a parfümillatot, mi a nemeskisasszonyok sajátja. Olyan luxus ez, miben régen volt már része s hazudna, ha tagadná hiányát.*
-Tőlem ne várjon se éneket, se verset. Kivéve, ha szereti a wegtoreni gyászénekeket. De az meg inkább hümmögés, mint dal.
*Csak egy pillantást kell tennie a most oly hűvösen simogató napkorong felé, hogy tudja, bizony szabad ég alatt éri őket az éjjel. Elvégre legjobb tudomása szerint fogadó az nem sok van a déli úton, tán egészen thargföldig egy sem.
Rövid hallgatás után szólal csak meg ismét, mikor kikanyarodnak a főtér felé vezető, kövezett útra.*
-S mikor volt az a kamaszkor? Emberesztendőben mérve.
*Persze tudja, nem túl udvarias kérdés ez, főleg, ha egy hosszúéletűről van szó. Ő még is kíváncsi, hisz könnyen lehet, hogy a mögötte ülő, ifjúnak tűnő leány már az ő születése előtt járta a világot. Nem, mintha bármit számítana ez.*
-Egy senki. Wegtorenből. *Feleli kurtán, miközben kissé lehajolva a nyeregtáska oldalába csúsztatja a lándzsát. Nem szerencsés a hátán tudni, ha ily becses vendég simul az emberhez lovaglás közben. Elhaladtában nem rest egy pillantást vetni a főtéren magasodó oszlopra, mi a város diadalát hivatott hirdetni az orkok hordái felett. Egy ősi mementó az emberek s Arthenior hajdani nagyságáról.*
-Hanem mi dolga egy elfnek a barbárok földjén? *Csak hallomásból ismeri a Vashegyet, soha sem tette még a lábát Amon Ruadh földjére. Így abból tud meríteni, amit addig hallott. Még Wegtorenbe is eljutott a Havasokból érkező, s e földön megtelepedő borostyánszeműek híre. Mikor felfelé hajóztak a folyón a vöröske vezérletével, volt alkalma meggyőződni, hogy a régi pletykák bizony igazak.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 20:40:48
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-27 23:22:22
Üzenet elküldve: 2020-09-27 23:22:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Vanna egész jól elvan a kicsivel, míg az követelőzve neki nem áll a maga nevét hajtogatni. Ekkor kissé megszeppen.*
- Jól van, jól. *Igyekszik csitítgatni a csöppet.* Kicsike. Kicsijellan. Kicsi... Rellan?
*Kérdezi szinte gyanakodva a fiúcskától, de már erőteljesen sejti, hogy bizony rátapintott a lényegre.
Kisvártatva megérkeznek a felnőttek is, akik a maguk bonyodalmait vitatják, egyre nagyobb ráncokat csalva a kis tündér homlokára. Hiába viszonozza ösztönösen az idegen mosolyát, bizony látszik a kislányon, hogy kellemetlenül érzi magát. Emiatt igyekszik is inkább másfelé nézelődni, a téren körbe-körbe. Egyszer csak megakad a szeme valamin. Valami fontoson, ami miatt azonnal mehetnékje támad. Egy rég nem látott óriást vél felfedezni a tömeg között.
Hirtelen dönt, hirtelen cselekszik. Gyorsan Thim kezébe nyomja a kisbabát, egy sajnálkozó pillantást vet takaró Rellanra, megsimogatva annak kis buksiját, majd elszántan a felnőtt elfre néz.*
- Most mennem kell. Vigyázz Rellanra. Azt hiszem, ő Rellan. Majd még találkozunk!
*Az utolsó szavakat már út közben kiáltja hátrafelé, hiszen neki utol kell érnie régi barátját. Szaporán szedi egymás után apró lábait, közben pedig mindenével a célpontra fókuszál, így igen messze kerül a többiektől. Még egyszer átfut a gondolatain egyfajta tompa szomorúság, hiszen épp maga mögött hagyja frissen szerzett társait, de ezen gyorsan továbblendül. Ha úgy kell történnie, úgyis találkoznak még.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.27 23:25:01
*Vanna egész jól elvan a kicsivel, míg az követelőzve neki nem áll a maga nevét hajtogatni. Ekkor kissé megszeppen.*
- Jól van, jól. *Igyekszik csitítgatni a csöppet.* Kicsike. Kicsijellan. Kicsi... Rellan?
*Kérdezi szinte gyanakodva a fiúcskától, de már erőteljesen sejti, hogy bizony rátapintott a lényegre.
Kisvártatva megérkeznek a felnőttek is, akik a maguk bonyodalmait vitatják, egyre nagyobb ráncokat csalva a kis tündér homlokára. Hiába viszonozza ösztönösen az idegen mosolyát, bizony látszik a kislányon, hogy kellemetlenül érzi magát. Emiatt igyekszik is inkább másfelé nézelődni, a téren körbe-körbe. Egyszer csak megakad a szeme valamin. Valami fontoson, ami miatt azonnal mehetnékje támad. Egy rég nem látott óriást vél felfedezni a tömeg között.
Hirtelen dönt, hirtelen cselekszik. Gyorsan Thim kezébe nyomja a kisbabát, egy sajnálkozó pillantást vet takaró Rellanra, megsimogatva annak kis buksiját, majd elszántan a felnőtt elfre néz.*
- Most mennem kell. Vigyázz Rellanra. Azt hiszem, ő Rellan. Majd még találkozunk!
*Az utolsó szavakat már út közben kiáltja hátrafelé, hiszen neki utol kell érnie régi barátját. Szaporán szedi egymás után apró lábait, közben pedig mindenével a célpontra fókuszál, így igen messze kerül a többiektől. Még egyszer átfut a gondolatain egyfajta tompa szomorúság, hiszen épp maga mögött hagyja frissen szerzett társait, de ezen gyorsan továbblendül. Ha úgy kell történnie, úgyis találkoznak még.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.27 23:25:01
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:56:31
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:56:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A főtéren kicsit megpihen és elgondolkodik, hogy merre is menjen. Erre azonban egy jobb helyet talál, egy padot. A legközelebbi padra leül az sem zavarja, hogy egy másik személy is ugyan ezen a padon foglal helyet. Ahogy leül jobb lábát a bal térdére helyezi és kényelmesen elhelyezkedik a padon, már amennyire eltud. Itt elkezd terveket szőni a jövőbeni teendőiről. Ebből nincs sok tekintetbe véve, hogy tolvaj, így egyértelmű, hogy mit fog csinálni. A piac igen jó helynek tűnik, hogy néhány embert megkönnyítsen erszényétől. Még a polgárnegyed és a fogadók is jó helynek tekinthetők. A fogadók bejárata előtt várakozva van némi esélye, hogy néhány embert kizsebeljen, főleg itt a főtéren. Még csak nem is kell a Pegazus fogadó bejáratánál őrködnie, hiszen a járókelők erre igen gyakoriak.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-25 16:33:53
Üzenet elküldve: 2020-09-25 16:33:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Zenei játéka alig lépi túl a fél órát. Furulyával nem igazán tud olyan sokáig játszani mint szeretné. Egy partnerrel valószínűleg tovább lehetne az előadást tartani, úgy hogy felváltva játsszák a ritmusokat és egyszerre. Ha még hárman is lennének az is jó lenne. A hangszerek sokfélesége is növelné az előadás színvonalát. Abban nem biztos, hogy egy énekes jól jönne, de ha magának írja a dalokat vagy épp verseket, amiket zenei háttérrel akar elszavalni, akkor még lehet róla szó. Ő inkább csak zenélne és figyelné, hogy a közönség közül ki az akit megéri kizsebelni. Az is jól jönne neki ha a partnerei is szívesen zsebelnének ki embereket.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-24 19:11:21
Üzenet elküldve: 2020-09-24 19:11:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mikor meglátja a távolból a várost felsóhajt örömében. Már fáradt az utazása miatt, így szívesen megpihenne már egy kicsit. Fogadóba nem szívesen megy. Feleslegesen nem akar aranyat költeni. Van még némi enni valója és nem olyan nehéz elcsenni egyes helyekről. Kis izgatottság is felszínre törik érzelmei között. Izgatott, hogy mennyire fog menni neki Artheniorban a sora. Ha nem túl jól, akkor sem fog kétségbe esni, hisz vannak más helyek ahol egy tolvaj igen jól megélhet. Ezért nem feltétlenül kell Artheniorban lennie és itt végeznie törvénybe ütköző munkáját.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-24 05:59:34
Üzenet elküldve: 2020-09-24 05:59:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A hétágra sütő nap igen kellemes reggelt és valószínűleg kellemes napot jósol. Nem lát olyat, ami azt mutatná, hogy ezt a szép napot bármi elronthatná. Néhány bárányfelhő bár található az égen, azért reméli, hogy semmi komoly zivatar nem lesz belőle. A főtéren elég sokan mozognak, elég sok irányba. Lehetséges, hogy a piacra igyekeznek vagy éppen onnan jönnek. Nem kevés alakot lát a Pegazus fogadóba is betérni és természetesen onnan távozni. Ő maga keres egy üres padot. Ezt meg is találja. Épp szemben van a fogadó, a polgárnegyed a jobb oldala felé, míg a város bejárata, vagy épp kijárata, a bal oldala felé található. Leülve a padra néhány percig fürdőzik a nap sugaraiban, de aztán nekilát annak amiért ide jött. Előveszi furulyáját és a madarak csicsergéséhez hasonlító, vagy inkább utánozni próbáló, hangon kezd játszani igen gyors ütemben. Néhány járókelő felfigyel a zenéjére, bár ez nem olyan sok ember. Egy gitárral talán nagyobb szerencséje lenne. El is gondolkozott azon a lehetőségen, hogy megtanul más hangszeren játszani, de azt a hangszert meg is kell ám vásárolni. Így viszont beéri jó öreg furulyájával. Arra a célra pont jó, hogy a közönség köreiben megfelelő erszény nagyságú embert keressen akit kifoszthat.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-23 08:28:51
Üzenet elküldve: 2020-09-23 08:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Colos elfünk a főtérre sétál mert hallja a fák hívó hangját ami az erdőbe vezeti. Olyan ez mint amikor a medvéket hívja a téli álom és mennek szépen a barlangjukba aludni. Harkront jó elfként az erdő hívja és ennek nem tud ellenállni. Minden motyójával felszerelkezve ér a főtérre ahol nem csinál semmit azon kívül, hogy kimegy a városból. A főutat követi, hogy a külső területekre kilyukadjon. Keres magának egy erdei elf népséget ahol meghúzhatja magát. Valami olyan kéne ahol van kocsma mert elfünk igen nagy kocsmatöltelék. Ballag szépen lassan ami néha gyorsra váltakozik és követi az erdő hangot amit a fülében hall.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:22:04
Üzenet elküldve: 2020-09-20 13:22:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Hrrr! *Lök félre egy némbert kedélyeskedve, miközben átvág az emberek sűrűjén. Bicegve, ám sietve kel át a főtéren. Sejti, merre visz az útja.*
-Félre az útból, mocsokfajzat. *Vicsorog rá egy aprócska gyermekre, miközben oda sem pillantva elsiet a mementó mellett. Az emberek dicsőségének szimbóluma. Roshneket azonban csöppet sem érdeklik az emberek, vagy épp az orkok hőstettei. Pihenni óhajt, na meg belevetni magát Arthenior feketeségébe. Mert ahogy minden valamirevaló városban, itt is kell működnie alvilágnak. Persze, hallott a Városi Őrségről, hogyne hallott volna... De nem lehet rosszabb, mint a Pirtianesi Helyőrség vagy éppenséggel maga a hadsereg. Éveket töltött a tömlöceikben, egy artheniori pincesor fogsága valószínűleg gyaloggalopp lenne azok után. Ugyanakkor cseppet sem kívánja már a fogságot, s ezt elkerülendő fékezi magát, már ami a szereplést illeti.
Némi lökdösődés után ki is ér végre az embertömegből, amit egy jóleső horkantással nyugtáz. Végigsimít tar kobakján, majd biztos, ami biztos kezét gondosan az oldalán lógó penge közelében tartva nekivág, hogy fel lelje a helyet, miről már annyi mendemonda született északon.*
-Félre az útból, mocsokfajzat. *Vicsorog rá egy aprócska gyermekre, miközben oda sem pillantva elsiet a mementó mellett. Az emberek dicsőségének szimbóluma. Roshneket azonban csöppet sem érdeklik az emberek, vagy épp az orkok hőstettei. Pihenni óhajt, na meg belevetni magát Arthenior feketeségébe. Mert ahogy minden valamirevaló városban, itt is kell működnie alvilágnak. Persze, hallott a Városi Őrségről, hogyne hallott volna... De nem lehet rosszabb, mint a Pirtianesi Helyőrség vagy éppenséggel maga a hadsereg. Éveket töltött a tömlöceikben, egy artheniori pincesor fogsága valószínűleg gyaloggalopp lenne azok után. Ugyanakkor cseppet sem kívánja már a fogságot, s ezt elkerülendő fékezi magát, már ami a szereplést illeti.
Némi lökdösődés után ki is ér végre az embertömegből, amit egy jóleső horkantással nyugtáz. Végigsimít tar kobakján, majd biztos, ami biztos kezét gondosan az oldalán lógó penge közelében tartva nekivág, hogy fel lelje a helyet, miről már annyi mendemonda született északon.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:53:10
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:53:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom//
*A zsoldos olyan szakszerűen világít rá a víztisztaság mögött rejlő mélyebb és sekélyebb indokokra, hogy Nawanthiri menten visszanyeri az út során mutatott zárkózottságát. Több buta kérdést nem tesz föl, csak a figyelme marad meg.*
~Szóval ebben mosdani is lehet!~
*Az ötlet már a főtér szélén eszébe jutott, de hát csak nem lehet fejest ugrani az első szökőkútba, mihelyt az ember lánya a városba ér. Amit viszont a helyieknek szabad, azt neki is, szóval leteszi a kalapját, és követi az ork példáját. Hamar rájön, hogy az ő hajának még ebből a csodavízből sem lesz elég annyi, amennyi a kezében elfér. Az egész fejét belemeríti, a felszín alatt ledörgöli arcáról a port, aztán nagy lendülettel felegyenesedik, mindenfelé fröcskölve maga körül.*
- Nézzük meg azt a fogadót! *bólint rá, mikor kifacsarta a sörényét. Komoly létesítménynek tűnik: három részből áll, külön istállója is van. Nawanthiri figyelmét mégis az a néhány ablak ragadja meg, amelyekből itt-ott gőz párállik.*
~Fürdőház lenne?~
*Ahol szökőkútra futja, ott fürdő is lehet. A fantáziája majdnem megint nekiiramodik, de még időben megzabolázza azzal, hogy szigorú sorrendet tartva végigtekint a tér épületein. Sajnos a házak is mind nagyon takarosak, ráadásul még ott a fenséges márványoszlop, meg a gyönyörűen faragott kőpad az ősöreg fa alatt.*
~Könnyebb volt az erdőben szerzetesnek lenni!~
*Alig negyed órája van Artheniorban, máris annyi minden zúdult rá, ami a lélek nyugalmát feldúlja. Mi lesz így a fogadóban?*
~Nem tudhatod, amíg nem próbáltad.~
*Ebben marad önmagával, ha nem is valami magabiztosan. Vállára veszi a zsákjait, és ha Ukrom elindul, követi a Pegazusba.*
*A zsoldos olyan szakszerűen világít rá a víztisztaság mögött rejlő mélyebb és sekélyebb indokokra, hogy Nawanthiri menten visszanyeri az út során mutatott zárkózottságát. Több buta kérdést nem tesz föl, csak a figyelme marad meg.*
~Szóval ebben mosdani is lehet!~
*Az ötlet már a főtér szélén eszébe jutott, de hát csak nem lehet fejest ugrani az első szökőkútba, mihelyt az ember lánya a városba ér. Amit viszont a helyieknek szabad, azt neki is, szóval leteszi a kalapját, és követi az ork példáját. Hamar rájön, hogy az ő hajának még ebből a csodavízből sem lesz elég annyi, amennyi a kezében elfér. Az egész fejét belemeríti, a felszín alatt ledörgöli arcáról a port, aztán nagy lendülettel felegyenesedik, mindenfelé fröcskölve maga körül.*
- Nézzük meg azt a fogadót! *bólint rá, mikor kifacsarta a sörényét. Komoly létesítménynek tűnik: három részből áll, külön istállója is van. Nawanthiri figyelmét mégis az a néhány ablak ragadja meg, amelyekből itt-ott gőz párállik.*
~Fürdőház lenne?~
*Ahol szökőkútra futja, ott fürdő is lehet. A fantáziája majdnem megint nekiiramodik, de még időben megzabolázza azzal, hogy szigorú sorrendet tartva végigtekint a tér épületein. Sajnos a házak is mind nagyon takarosak, ráadásul még ott a fenséges márványoszlop, meg a gyönyörűen faragott kőpad az ősöreg fa alatt.*
~Könnyebb volt az erdőben szerzetesnek lenni!~
*Alig negyed órája van Artheniorban, máris annyi minden zúdult rá, ami a lélek nyugalmát feldúlja. Mi lesz így a fogadóban?*
~Nem tudhatod, amíg nem próbáltad.~
*Ebben marad önmagával, ha nem is valami magabiztosan. Vállára veszi a zsákjait, és ha Ukrom elindul, követi a Pegazusba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1890-1909