//Nyílt//
//Szónoklat//
* Tehát felül a padra. Most már lehetséges, hogy egy korty vizet is elfogadna, de addig még nem jutott, hogy kérjen is. *
– Bizony, azok! Hehe… * Erőteljesen bólogat. Aztán egyszer csak megáll és ellentétesen, immár balra-jobbra kezd bólogatni. Fel is nevet ezen (vagy magán a kérdésen, esetleg csak úgy). *
– Nem, nem, nem! Vagyis olyasmi, hehe, bizony. Meg akarjuk őket találni, mielőtt ők találnak meg minket, ez olyan bújócskás dolog. Hehe, bizony! A várost viszont már elfoglalták, ők vezetik. Te ismered valamelyik városi vezetőt? Áh, dehogy ismered! Azt mondtad, nem idevalósi vagy… * Hagy egy kis szünetet, amíg fel lehet dolgozni a hallottakat, majd folytatja is. *
– Mi ismerünk néhányat, már be is férkőztünk a közelükbe, bizony! Kisasszony uram is fehér ruhás, de őt nem bántottuk, mert azt gondoltuk – hehe –, hogy elárulja a többit is. De aztán a Vashegyiekkel is találkoztunk, ők is azt mondták, hogy itt vannak a gonosz fehér ruhás vezetők! Elrabolták Bumbit is, a legjobb barátunkat és Dinogent is! De Dinogen lehet, hogy fehér ruhás volt, mert amikor láttam a börtönbe… Nem! Nem, a fehér ruhások bezárták Dino-t, mert ő is túl sokat tudott. Most már talán meg is ölték szegényt. De vajon hol van Bumbi? A Vashegyieknél nincs, az biztos! A saját szememmel láttam, érted?! A saját szememmel, hehe! Bizony, úgy! A szemünkkel. Hol lehetnek a város vezetői, te nem láttad őket? Biztosan láttad őket, hehe, biztosan, nem?