Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:39:33
Üzenet elküldve: 2021-12-23 18:39:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
- Pompás!
*Motyogja magának egy nem túl mély hangú, elsőre rongyosnak tetsző gnóm a főtér közepét díszítő szökőkút körül sündörögve. Közben sűrűn körmöl valamit egy elnyűtt, bőrborítós kiskönyvbe, kövérke betűkkel, ami minden bizonnyal olvashatatlannak tűnhet egy efféle kézírásokhoz nem szokott szemnek. Tud ő is ennél szebben, de az esztétikán lovagolni bőven ráér, ha elkészül a nagy mű.*
- Pom-pás! *ismétli néha-néha még valamiféle halovány biccentéssel is megtoldva, mint aki sűrűn egyetért saját magával. Kívülről úgy nézhet ki, mint valami félkegyelmű, de ez jelenleg a legkevésbé sem érdekli, túlságosan is el van foglalva. Elvégre végre itt van. Annyi év poros könyvek között fuldoklás és több napnyi rettentően kimerítő utazás után. Végre a saját szemével láthatja az artheniori neves épületeket és egyéb látványosságokat, melyeket eddig csak megkopott -meg így utólag megállapítva meglehetősen pontatlan- fametszeteken pillanthatott meg kutya-se-olvasta kötetek elszíneződött lapjain. Jó lenne megpihenni, de most túl izgatott, lelkesedés még pírt is varázsolt orrára - vagy a hideg csípte meg, a fene se tudja.*
- Pompás!
*Motyogja magának egy nem túl mély hangú, elsőre rongyosnak tetsző gnóm a főtér közepét díszítő szökőkút körül sündörögve. Közben sűrűn körmöl valamit egy elnyűtt, bőrborítós kiskönyvbe, kövérke betűkkel, ami minden bizonnyal olvashatatlannak tűnhet egy efféle kézírásokhoz nem szokott szemnek. Tud ő is ennél szebben, de az esztétikán lovagolni bőven ráér, ha elkészül a nagy mű.*
- Pom-pás! *ismétli néha-néha még valamiféle halovány biccentéssel is megtoldva, mint aki sűrűn egyetért saját magával. Kívülről úgy nézhet ki, mint valami félkegyelmű, de ez jelenleg a legkevésbé sem érdekli, túlságosan is el van foglalva. Elvégre végre itt van. Annyi év poros könyvek között fuldoklás és több napnyi rettentően kimerítő utazás után. Végre a saját szemével láthatja az artheniori neves épületeket és egyéb látványosságokat, melyeket eddig csak megkopott -meg így utólag megállapítva meglehetősen pontatlan- fametszeteken pillanthatott meg kutya-se-olvasta kötetek elszíneződött lapjain. Jó lenne megpihenni, de most túl izgatott, lelkesedés még pírt is varázsolt orrára - vagy a hideg csípte meg, a fene se tudja.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-14 16:30:35
Üzenet elküldve: 2021-12-14 16:30:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Ha más nem, hát az a szilárd anyaföld nem hagyja cserben. Itt megpihenhet végre egy kicsit, főleg, hogy lábai már bemondták az unalmast. Továbbra is idegenkedik mások érintésétől, de most mégis hálásan fogadja a segítő kezeket. Amúgy se volna már ereje ellenkezni. A finom olajok illatát eddig is érezte, amikor az elf közelében volt. Most is érzi, ahogy közel került hozzá, de ennél már csak saját magát érzi jobban.*
- Mindenen lószagú lett.* Konstatálja, de hát ezen nem kell csodálkozni, elvégre rajta fetrengett azon a szerencsétlen állaton. Amúgy Nimeril is igényes magára, de ez talán csak az ápoltságában látszik meg. Nem öltözik éppen nőiesen. Leginkább egyszerű nadrágot meg inget visel. A női pipere holmikkal pedig egyáltalán nem is él. Se illatos olajok, vagy egyéb kencék. Egyedül a haja az, amit szépen ki szokott fésülni. Ezek is mondhatni, hogy ezek is kimaradtak az életéből. A könyvek nem igényelték ezeket. Most, hogy pedig Syndra a lábát masszírozza elég közel van hozzá, hogy vehessen egy pillantást az arcára. Most nem ráfigyel az elf, szóval nem olyan kényelmetlen számára, hogy megbámulja a pirosítós arcát. Az, hogy mi járhat a fejében jó kérdés, mert még tompácska, de a pirosító egy darabig leköti.*
- Igen jobb köszönöm!* Bólogat és tényleg mintha jobban lenne. Ettől még gyengécskék a lábai, de legalább fel tud tápászkodni, hogy kövesse az itatáshoz. Járásán azért látszik az igénybe vétel, mintha valaki jól helyben hagyta volna az előző este. Visszafelé többnyire mellette kutyagol, de nem ritka az sem, hogy lemaradozik időként.*
- Az, hogy jól éreztem volna magam az túlzás. Nem tudom, hogy mások mennyire jók ebben, de ha így van, akkor sajnálatra méltóak szegény szerencsétlenek.* Azt ugyan bevallotta, hogy a vágta jó volt, de a lovaglás többi része már közel sem ennyire. Még a séta az hagyján is, de az ügetés az borzalmas emlék marad számára.*
- Nem, sajnálom tényleg, hogy ilyesmit mondtam neked.* Mostanra valóban másképpen látja a hóhajút, mint az elején. Az együtt töltött idő alatt nem volt oka rá, hogy rossz véleményt formáljon róla. A ló is barátságos a maga módján, elvégre kesztyűs kézzel bánt az újonccal. Sőt még most egy humoros prüszkölést is produkál, amin felkuncog a lány. A sokk helyét mostanra a fáradság kezdi átvenni.*
- Én szinte mindent megeszek. Szeszt viszont nagyon ritkán fogyasztok. Inkább csak teázgatom.* Az igazság, hogy nem is nagyon bírja az italt, meg hát egy tudós feje legyen tiszta, ez a mottója. Bajos volna, ha munka közben bódult állapotba kerülne. Későre jár már az idő. Korábban sötétedik és a levegő is hamar lehűl. Mire elérik az istállót már talán szürkül is. Nem tervezett ilyen sokáig kimaradni a félvér. Fáradt is, nyűgös is most meg már elkezd kissé fázni is.*
- Én inkább bent várnék. Rendelek valamit enni, ha így jó neked. Amúgy is az adósod vagyok a mai napért.* Ha megmondják neki, hogy mit rendeljen, akkor bevánszorog a fogadóba és lerogy szó szerint az egyik székre. Kivárja amíg előkerül valaki és, akkor rendel is rögvest.*
//Lovagoltatás//
* Ha más nem, hát az a szilárd anyaföld nem hagyja cserben. Itt megpihenhet végre egy kicsit, főleg, hogy lábai már bemondták az unalmast. Továbbra is idegenkedik mások érintésétől, de most mégis hálásan fogadja a segítő kezeket. Amúgy se volna már ereje ellenkezni. A finom olajok illatát eddig is érezte, amikor az elf közelében volt. Most is érzi, ahogy közel került hozzá, de ennél már csak saját magát érzi jobban.*
- Mindenen lószagú lett.* Konstatálja, de hát ezen nem kell csodálkozni, elvégre rajta fetrengett azon a szerencsétlen állaton. Amúgy Nimeril is igényes magára, de ez talán csak az ápoltságában látszik meg. Nem öltözik éppen nőiesen. Leginkább egyszerű nadrágot meg inget visel. A női pipere holmikkal pedig egyáltalán nem is él. Se illatos olajok, vagy egyéb kencék. Egyedül a haja az, amit szépen ki szokott fésülni. Ezek is mondhatni, hogy ezek is kimaradtak az életéből. A könyvek nem igényelték ezeket. Most, hogy pedig Syndra a lábát masszírozza elég közel van hozzá, hogy vehessen egy pillantást az arcára. Most nem ráfigyel az elf, szóval nem olyan kényelmetlen számára, hogy megbámulja a pirosítós arcát. Az, hogy mi járhat a fejében jó kérdés, mert még tompácska, de a pirosító egy darabig leköti.*
- Igen jobb köszönöm!* Bólogat és tényleg mintha jobban lenne. Ettől még gyengécskék a lábai, de legalább fel tud tápászkodni, hogy kövesse az itatáshoz. Járásán azért látszik az igénybe vétel, mintha valaki jól helyben hagyta volna az előző este. Visszafelé többnyire mellette kutyagol, de nem ritka az sem, hogy lemaradozik időként.*
- Az, hogy jól éreztem volna magam az túlzás. Nem tudom, hogy mások mennyire jók ebben, de ha így van, akkor sajnálatra méltóak szegény szerencsétlenek.* Azt ugyan bevallotta, hogy a vágta jó volt, de a lovaglás többi része már közel sem ennyire. Még a séta az hagyján is, de az ügetés az borzalmas emlék marad számára.*
- Nem, sajnálom tényleg, hogy ilyesmit mondtam neked.* Mostanra valóban másképpen látja a hóhajút, mint az elején. Az együtt töltött idő alatt nem volt oka rá, hogy rossz véleményt formáljon róla. A ló is barátságos a maga módján, elvégre kesztyűs kézzel bánt az újonccal. Sőt még most egy humoros prüszkölést is produkál, amin felkuncog a lány. A sokk helyét mostanra a fáradság kezdi átvenni.*
- Én szinte mindent megeszek. Szeszt viszont nagyon ritkán fogyasztok. Inkább csak teázgatom.* Az igazság, hogy nem is nagyon bírja az italt, meg hát egy tudós feje legyen tiszta, ez a mottója. Bajos volna, ha munka közben bódult állapotba kerülne. Későre jár már az idő. Korábban sötétedik és a levegő is hamar lehűl. Mire elérik az istállót már talán szürkül is. Nem tervezett ilyen sokáig kimaradni a félvér. Fáradt is, nyűgös is most meg már elkezd kissé fázni is.*
- Én inkább bent várnék. Rendelek valamit enni, ha így jó neked. Amúgy is az adósod vagyok a mai napért.* Ha megmondják neki, hogy mit rendeljen, akkor bevánszorog a fogadóba és lerogy szó szerint az egyik székre. Kivárja amíg előkerül valaki és, akkor rendel is rögvest.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-13 21:08:00
Üzenet elküldve: 2021-12-13 21:08:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* ~ Ez a lány egyre aranyosabb és aranyosabb. Úgy megkóstolnám. ~ Nyalja meg a szája szélét, de utána meg is embereli magát. ~ Milyen kis szolid formák. Imádni való! Imádni való! ~ Zeng Syndra fejébe folyamatosan. Egyben fel is csillan valami a szemébe, aminek nem éppen van itt a helye, sem pedig az ideje. *
- Jaj szegénykém! Segítek gyorsan és olyan lesz mint az új! * Emeli a kezét, hogy a lánynak a görcsöt a lábaiba ki masszírozza. Syndra mindig is igényes volt saját magával szemben. Testén illó olajokkal keni be mindennap, hogy kellemes illatot árasszon, és szemét illetve arcát is igényesen festi. Ezeket pedig a másik fél könnyedén érezheti vagy láthatja. Ha pedig hagyja a másik félnek, akkor elkezdi szolidan a bokáit lágyan gyűrögetni, hosszú körmei nem épp segédkeznek ebbe, de egészen jó masszázst tud nyújtani ha szükséges. A lányra néz alkalmanként, de a kezével feljebb és még feljebb téved, a combjánál pedig egy kicsit erősebben teszi, hogy a vérkeringését a lánynak vissza állítsa a lábaiba. *
- Most már jobb? * Néz rá kedves tekintettel, de a fejébe zeng a sóvárgás. Egy ártatlan mosolyt megenged magának, és ha a másik félnek már jó, akkor elindul a lóval, hogy megitassa. *
- Ha neked jó, akkor mehetünk.
* Mivel igenlő választ kapott azokból az ártatlan arcvonalakból így lovát elkezdi vinni a piacon át, hogy a főtéri istállóba elhelyezze. Közben alkalmanként hátratekint, hogy a másik fél ne maradjon le. Ha pedig mellette van, akkor az ártatlan mosolyt továbbra is fenn tartja, miközben a fejében a kürtök hangosan szólnak. *
- Remélem jól érezted magad az első alkalommal. Nagyon ügyes voltál, nem is lehetne megmondani, hogy az első volt számodra. Másoknak ehhez a szinthez hetek kellenek.
* Bár igaz, hogy szándékosan hízeleg a másik félnek, de nem mond butaságnak. A lány egészen gyorsan tanulja a lovaglás művészetét. *
- Meg remélem most már nem annak a bűnözőnek nézel mint az elején.
* Kacag fel ártatlanul, De a fejében még mindig szólnak hangosan a kürtök. ~ Olyan kis édes, aranyos és ártatlan. ~ Az ártatlan személyiség jelen van továbbra is számára, csak előtérbe helyezett egy sötét mély dolgot magában, ami gyakran fellángolhat benne, ha esélyt adnak neki. A piacon a megszokott rengetegen vezeti végig a csoda szép lovát. Alkalmanként végig simítja nyakát, hogy ezzel is biztassa, hogy igenis elégedett a mai teljesítményével. *
- Később veszek neked édességet Árnyék. Ma nagyon ügyes voltál. Megérdemled a pihenést. De te is örülsz az új barátunknak igaz?
* Néz a lány felé. Árnyék pedig egy határozott prüszköléssel támogatja a kérdést. *
- Van valami kedvenc étked? MIt szeretsz fogyasztani? Esetleg szereted az alkoholt? Vagy megveted?
* Néz rá ártatlanul és érdeklődve, nem is gondolhatja a másik, hogy milyen mély érzés halmaz van a kérdés mögött. Tekintete továbbra is ártatlan és mosollyal teli. *
- Bemész a fogadóba míg le rakom Árnyékot? Vagy elkísérsz minket?
* Ha elkíséri őket ha nem, elviszi gyorsan a lovat és meg is dicséri ismételten. De utána gyorsan a fogadó felé veszi az irányt. *
//Lovagoltatás//
* ~ Ez a lány egyre aranyosabb és aranyosabb. Úgy megkóstolnám. ~ Nyalja meg a szája szélét, de utána meg is embereli magát. ~ Milyen kis szolid formák. Imádni való! Imádni való! ~ Zeng Syndra fejébe folyamatosan. Egyben fel is csillan valami a szemébe, aminek nem éppen van itt a helye, sem pedig az ideje. *
- Jaj szegénykém! Segítek gyorsan és olyan lesz mint az új! * Emeli a kezét, hogy a lánynak a görcsöt a lábaiba ki masszírozza. Syndra mindig is igényes volt saját magával szemben. Testén illó olajokkal keni be mindennap, hogy kellemes illatot árasszon, és szemét illetve arcát is igényesen festi. Ezeket pedig a másik fél könnyedén érezheti vagy láthatja. Ha pedig hagyja a másik félnek, akkor elkezdi szolidan a bokáit lágyan gyűrögetni, hosszú körmei nem épp segédkeznek ebbe, de egészen jó masszázst tud nyújtani ha szükséges. A lányra néz alkalmanként, de a kezével feljebb és még feljebb téved, a combjánál pedig egy kicsit erősebben teszi, hogy a vérkeringését a lánynak vissza állítsa a lábaiba. *
- Most már jobb? * Néz rá kedves tekintettel, de a fejébe zeng a sóvárgás. Egy ártatlan mosolyt megenged magának, és ha a másik félnek már jó, akkor elindul a lóval, hogy megitassa. *
- Ha neked jó, akkor mehetünk.
* Mivel igenlő választ kapott azokból az ártatlan arcvonalakból így lovát elkezdi vinni a piacon át, hogy a főtéri istállóba elhelyezze. Közben alkalmanként hátratekint, hogy a másik fél ne maradjon le. Ha pedig mellette van, akkor az ártatlan mosolyt továbbra is fenn tartja, miközben a fejében a kürtök hangosan szólnak. *
- Remélem jól érezted magad az első alkalommal. Nagyon ügyes voltál, nem is lehetne megmondani, hogy az első volt számodra. Másoknak ehhez a szinthez hetek kellenek.
* Bár igaz, hogy szándékosan hízeleg a másik félnek, de nem mond butaságnak. A lány egészen gyorsan tanulja a lovaglás művészetét. *
- Meg remélem most már nem annak a bűnözőnek nézel mint az elején.
* Kacag fel ártatlanul, De a fejében még mindig szólnak hangosan a kürtök. ~ Olyan kis édes, aranyos és ártatlan. ~ Az ártatlan személyiség jelen van továbbra is számára, csak előtérbe helyezett egy sötét mély dolgot magában, ami gyakran fellángolhat benne, ha esélyt adnak neki. A piacon a megszokott rengetegen vezeti végig a csoda szép lovát. Alkalmanként végig simítja nyakát, hogy ezzel is biztassa, hogy igenis elégedett a mai teljesítményével. *
- Később veszek neked édességet Árnyék. Ma nagyon ügyes voltál. Megérdemled a pihenést. De te is örülsz az új barátunknak igaz?
* Néz a lány felé. Árnyék pedig egy határozott prüszköléssel támogatja a kérdést. *
- Van valami kedvenc étked? MIt szeretsz fogyasztani? Esetleg szereted az alkoholt? Vagy megveted?
* Néz rá ártatlanul és érdeklődve, nem is gondolhatja a másik, hogy milyen mély érzés halmaz van a kérdés mögött. Tekintete továbbra is ártatlan és mosollyal teli. *
- Bemész a fogadóba míg le rakom Árnyékot? Vagy elkísérsz minket?
* Ha elkíséri őket ha nem, elviszi gyorsan a lovat és meg is dicséri ismételten. De utána gyorsan a fogadó felé veszi az irányt. *
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-06 14:10:41
Üzenet elküldve: 2021-12-06 14:10:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Úgy tűnik Nimeril arcára még így is rá vannak írva a gondolatai, mert rögtön meg is válaszolja Syndra a magában feltett kérdéseket. Erre azért rácsodálkozik a lány is.*
~ Basszus! Ennyire az arcomra volt írva? ~
- Persze, csak ez alatt még a föld is biztos megremeg.* Helyesel neki, miközben a második gondolatát is nekilát kivesézni az elf.*
- Ez szörnyű lehetett. Mindig is mondogatták, hogy veszélyesek a külső területek, főleg a Lihanech felé vezető út, ami részben a mocsár meg Erdőmélye körül található. Szerencsére a városi őrség talán most majd rendesen újraszerveződik. Érdemes volna bejelenteni az ilyesmiket, ha még nem tetted. Terjesszék csak ki az őrjárataikat, elvégre az lenne a dolguk.* Add neki tanácsot, miközben elhessegeti a maradék gondolatait is, mert nincsen kedve még tovább vájkálni a másik magánügyeiben. A viccesnek szánt kijelentése úgy tűnik, hogy célt ér, mert mosolyogni kezd, amire Nimeril is még ha fogalma sincs, hogy Syndra megjegyzése az most vicces volna vagy nem. Szegényke már csak ilyen. Megfogja macskáját, majd aztán nézi, ahogy minden felkerül az állatra, aminek fel kell kerülnie. Mondjuk ezzel csak részben van tisztában, de a bizalom megvan, hogy minden rendben a helyére kerül. Kint újfent elengedi Aldeist, mert fel a lóra már nem fogja felvinni.*
- Jól van megyek.* Törődik bele sorsába, amit lényegében saját maga vívott ki magának.*
- Igen kérlek, mert Árnyék túl nagy nekem.* Ha bakot tartanak neki, akkor óvatosan használja ki, na nem mintha kövér volna. Még így is, hogy segítenek neki, még így sem sikerül egyből pattantania. Szemből látja is, ahogy tőle nem messze az egyik város őr megböki társát, hogy figyeljen csak. Nimeirlnek persze ég az arca a szégyentől. Rövid kapálózás után, csak sikerül valahogy felhúznia magát, főleg, ha még lentről is tolnak rajta egyet.*
- Húh, de magasan vagyok. Innen jó messzire el lehet látni.* A kantárszár, ugyan előtte van, de nincs azaz isten, hogy most abba bele kapaszkodjon. A nyeregkápa kellően fix pont az egész lovon, hogy inkább azt szorongassa.*
- És most?* Kérdez rá, mintha nem tudná, hogy elvileg a tisztásra fognak átmenni.*
//Lovagoltatás//
* Úgy tűnik Nimeril arcára még így is rá vannak írva a gondolatai, mert rögtön meg is válaszolja Syndra a magában feltett kérdéseket. Erre azért rácsodálkozik a lány is.*
~ Basszus! Ennyire az arcomra volt írva? ~
- Persze, csak ez alatt még a föld is biztos megremeg.* Helyesel neki, miközben a második gondolatát is nekilát kivesézni az elf.*
- Ez szörnyű lehetett. Mindig is mondogatták, hogy veszélyesek a külső területek, főleg a Lihanech felé vezető út, ami részben a mocsár meg Erdőmélye körül található. Szerencsére a városi őrség talán most majd rendesen újraszerveződik. Érdemes volna bejelenteni az ilyesmiket, ha még nem tetted. Terjesszék csak ki az őrjárataikat, elvégre az lenne a dolguk.* Add neki tanácsot, miközben elhessegeti a maradék gondolatait is, mert nincsen kedve még tovább vájkálni a másik magánügyeiben. A viccesnek szánt kijelentése úgy tűnik, hogy célt ér, mert mosolyogni kezd, amire Nimeril is még ha fogalma sincs, hogy Syndra megjegyzése az most vicces volna vagy nem. Szegényke már csak ilyen. Megfogja macskáját, majd aztán nézi, ahogy minden felkerül az állatra, aminek fel kell kerülnie. Mondjuk ezzel csak részben van tisztában, de a bizalom megvan, hogy minden rendben a helyére kerül. Kint újfent elengedi Aldeist, mert fel a lóra már nem fogja felvinni.*
- Jól van megyek.* Törődik bele sorsába, amit lényegében saját maga vívott ki magának.*
- Igen kérlek, mert Árnyék túl nagy nekem.* Ha bakot tartanak neki, akkor óvatosan használja ki, na nem mintha kövér volna. Még így is, hogy segítenek neki, még így sem sikerül egyből pattantania. Szemből látja is, ahogy tőle nem messze az egyik város őr megböki társát, hogy figyeljen csak. Nimeirlnek persze ég az arca a szégyentől. Rövid kapálózás után, csak sikerül valahogy felhúznia magát, főleg, ha még lentről is tolnak rajta egyet.*
- Húh, de magasan vagyok. Innen jó messzire el lehet látni.* A kantárszár, ugyan előtte van, de nincs azaz isten, hogy most abba bele kapaszkodjon. A nyeregkápa kellően fix pont az egész lovon, hogy inkább azt szorongassa.*
- És most?* Kérdez rá, mintha nem tudná, hogy elvileg a tisztásra fognak átmenni.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-06 07:06:19
Üzenet elküldve: 2021-12-06 07:06:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* Folytatja ahol abba hagyta. Csak ránéz a másik tekintetére és látszik, hogy száját lepecsételte. *
- Tudom-tudom, nem olyan gyors mint azt én állítóm. Alapból a zömök testalkata miatt nem lehet gyors, de a fajtájához képest gyors. Illetve ha röviden vágtázni kell, majdnem mindegyik ló ugyanazt a sebességet éri el. De ne is keverjük össze a versenylovakkal őket. A páncél pedig majd igényesen kialakítva megvédi majd.
* Simít végig a paripán. *
- Tudod miért ragaszkodom ilyen nagy lovakhoz páncélba? Már az utak sűrűjébe nem egyszer vesztettem el társat. * Természetesen egy hollóról beszél. * - És nincs szándékomba még egy eltévedt vessző miatt elveszteni egyet. Erőm és jogom van hozzá, hogy jobban megvédhessem, akkor miért ne élnék az alanyi jogomnak lehetőségével? Nem?
* A vicc hallatán a lefagyó mosoly újra széles csillogással töltődik meg. *
- Sajnos utoljára engem ejtettek át, igazából kétszer is egymás után. * Rántja meg a vállát. * - De már kezdek túl lenni rajta. * Simogatja továbbra is a lovat miközben az istállóból kivezeti és felszerszámozza. A nyerget igényesen meghúzza, hogy lássa a másik fél, hogy mindenről normálisan gondolkozik. *
- Most már nem úszod meg, pattanj fel. * Mosolyodik el. * - Már ragaszkodok hozzá drága.
* Nyugtatólag ismét elkezdi simogatni a lovat, hogy lássa nincs vele semmi gond. *
- Nem harap, végig fogom. Ne idegeskedj. Adjak bakot?
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* Folytatja ahol abba hagyta. Csak ránéz a másik tekintetére és látszik, hogy száját lepecsételte. *
- Tudom-tudom, nem olyan gyors mint azt én állítóm. Alapból a zömök testalkata miatt nem lehet gyors, de a fajtájához képest gyors. Illetve ha röviden vágtázni kell, majdnem mindegyik ló ugyanazt a sebességet éri el. De ne is keverjük össze a versenylovakkal őket. A páncél pedig majd igényesen kialakítva megvédi majd.
* Simít végig a paripán. *
- Tudod miért ragaszkodom ilyen nagy lovakhoz páncélba? Már az utak sűrűjébe nem egyszer vesztettem el társat. * Természetesen egy hollóról beszél. * - És nincs szándékomba még egy eltévedt vessző miatt elveszteni egyet. Erőm és jogom van hozzá, hogy jobban megvédhessem, akkor miért ne élnék az alanyi jogomnak lehetőségével? Nem?
* A vicc hallatán a lefagyó mosoly újra széles csillogással töltődik meg. *
- Sajnos utoljára engem ejtettek át, igazából kétszer is egymás után. * Rántja meg a vállát. * - De már kezdek túl lenni rajta. * Simogatja továbbra is a lovat miközben az istállóból kivezeti és felszerszámozza. A nyerget igényesen meghúzza, hogy lássa a másik fél, hogy mindenről normálisan gondolkozik. *
- Most már nem úszod meg, pattanj fel. * Mosolyodik el. * - Már ragaszkodok hozzá drága.
* Nyugtatólag ismét elkezdi simogatni a lovat, hogy lássa nincs vele semmi gond. *
- Nem harap, végig fogom. Ne idegeskedj. Adjak bakot?
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-05 22:38:04
Üzenet elküldve: 2021-12-05 22:38:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Istálló //
*Valamilyen szinten sorstársak, csak az a különbség, hogy Nimeril még most is egyedül tengeti napjait. Jó ott vannak neki a kölykök, de azok nem teljes értékű társak, de igazából nem is igényel náluk többet. Persze egy hasonszőrűt még szívesen látna, hogy együtt elmélkedjenek, de talán majd annak is eljön az ideje. Érdekesebb most a ló, ami nagyobb, mint amilyenre számított egy ilyen elf lánytól. Lenyűgöző és egyben ilyen közelről félelmetes látvány is az állat. Közben Syndra ecsetelgeti neki, hogy miféle állat is ez. Nimeril sok mindent el tud képzelni ezzel a lóval kapcsolatban, mert el nem vitatná, hogy erős, meg strapabíró, de azt nem fogná rá, hogy gyors is. Nem óhajtja ezt a lány tudtára is adni, mert elképzelhető, hogy nem örülne az elf egy tudományos fejtegetésnek arról, hogy a robusztus alkat a gyorsaság rovására megy. Bár egyértelműen elég gyors lehet még így is az állat, de Nimeril saját véleménye szerint nem lehetne a gyors kategóriába sorolni. Annyi biztos, hogy az látszik, hogy ezért a lóért oda van a másik. Egy dolog még a gyorsaságnál is jobban töprengésre készteti Nimerilt.*
~ Minek neki páncél? Egy kereskedőnek egyáltalán minek csataló? ~* Korábban már eleget emlegették ezt a témát, szóval inkább hanyagolja, de magában elraktározza. Pont az ilyen bosszantó kis apróságok azok, amin képes sokat agyalni, és pont az ilyesforma észrevételek azok, amik miatt nem tud mindig olyan könnyen bizalmat kiépíteni másokkal. Ezen a páncél dolgon olyan jól eltöpreng, miközben a lovat bámulja, hogy arra eszmél megérintik. Megrezzen a keze, kicsit mintha rántana is rajta, de végül észbe kap. Hagyja, hogy a lóra tegyék a kezét, elvégre most itt nem gondolja, hogy félnivalója lenne a lánytól.*
- Ezt mondtad az előző áldozatának is?* Ez mondhatni viccesnek szánt megnyilvánulása a tudósnak, ami igazi ritkaságnak számított eddig. Megsimogatja a nemes állatott, mert azért ennyire nem tart tőle. Az ami iszonyattal tölti el leginkább, hogy egy ekkora állatra fel kellene majd ülnie. Látott már lovat, sőt még csontvázat is, meg simogatta is már őket, csak ennél tovább nem terjedt az ismeretsége velük.*
- Jó-jól van, de fogjad nagyon erősen majd.* Ha már ideig eljött, akkor meg kell tennie. Mivel valószínűleg nem felszerszámozva állt egészen idáig a ló itt bent, ezért hát azt megvárja, hogy felszerszámozzák. Addig ő megcsípi a macskáját, majd aztán kimérten figyeli Syndra ténykedését. Végül pedig követi az udvarra.*
//Lovagoltatás//
// Istálló //
*Valamilyen szinten sorstársak, csak az a különbség, hogy Nimeril még most is egyedül tengeti napjait. Jó ott vannak neki a kölykök, de azok nem teljes értékű társak, de igazából nem is igényel náluk többet. Persze egy hasonszőrűt még szívesen látna, hogy együtt elmélkedjenek, de talán majd annak is eljön az ideje. Érdekesebb most a ló, ami nagyobb, mint amilyenre számított egy ilyen elf lánytól. Lenyűgöző és egyben ilyen közelről félelmetes látvány is az állat. Közben Syndra ecsetelgeti neki, hogy miféle állat is ez. Nimeril sok mindent el tud képzelni ezzel a lóval kapcsolatban, mert el nem vitatná, hogy erős, meg strapabíró, de azt nem fogná rá, hogy gyors is. Nem óhajtja ezt a lány tudtára is adni, mert elképzelhető, hogy nem örülne az elf egy tudományos fejtegetésnek arról, hogy a robusztus alkat a gyorsaság rovására megy. Bár egyértelműen elég gyors lehet még így is az állat, de Nimeril saját véleménye szerint nem lehetne a gyors kategóriába sorolni. Annyi biztos, hogy az látszik, hogy ezért a lóért oda van a másik. Egy dolog még a gyorsaságnál is jobban töprengésre készteti Nimerilt.*
~ Minek neki páncél? Egy kereskedőnek egyáltalán minek csataló? ~* Korábban már eleget emlegették ezt a témát, szóval inkább hanyagolja, de magában elraktározza. Pont az ilyen bosszantó kis apróságok azok, amin képes sokat agyalni, és pont az ilyesforma észrevételek azok, amik miatt nem tud mindig olyan könnyen bizalmat kiépíteni másokkal. Ezen a páncél dolgon olyan jól eltöpreng, miközben a lovat bámulja, hogy arra eszmél megérintik. Megrezzen a keze, kicsit mintha rántana is rajta, de végül észbe kap. Hagyja, hogy a lóra tegyék a kezét, elvégre most itt nem gondolja, hogy félnivalója lenne a lánytól.*
- Ezt mondtad az előző áldozatának is?* Ez mondhatni viccesnek szánt megnyilvánulása a tudósnak, ami igazi ritkaságnak számított eddig. Megsimogatja a nemes állatott, mert azért ennyire nem tart tőle. Az ami iszonyattal tölti el leginkább, hogy egy ekkora állatra fel kellene majd ülnie. Látott már lovat, sőt még csontvázat is, meg simogatta is már őket, csak ennél tovább nem terjedt az ismeretsége velük.*
- Jó-jól van, de fogjad nagyon erősen majd.* Ha már ideig eljött, akkor meg kell tennie. Mivel valószínűleg nem felszerszámozva állt egészen idáig a ló itt bent, ezért hát azt megvárja, hogy felszerszámozzák. Addig ő megcsípi a macskáját, majd aztán kimérten figyeli Syndra ténykedését. Végül pedig követi az udvarra.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:39:36
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:39:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* A rövidke történet nem nagyon indítja meg az elfet. De ez nem csoda, az ő története sem éppen egy mézesmázos kaland volt. *
- Megértelek, ameddig a társaimra nem találtam addig én se nagyon boldogultam a világba. Minden mással foglalkoztam, csak azzal nem amivel szerettem volna.
* Lapogatja meg Árnyék oldalát. Az istálló a szokásos nyüzsgős ló aromával teli pumpált hely amilyen eddig is volt. Végig simítva a kezét a paripáján csak megnyugtatja az elfet. Már egy ideje megvan neki ez a csodálatos bestia. Azóta mindennap igényesen megüli és kifésüli a külön kapott fésűvel. Szerencsére a lószerszámokat kölcsön tudta kérni másoktól. Az istálló előnye? Talán. A lány meghőköl Árnyék látványától.*
- Bizony, hogy nagy. * Nevet fel. * - Eredetileg lovagoknak tenyésztették ki. Akik lovagi páncélba vonulnak az utcán. Erős, gyors, és nem fél a harctól se. Sajnos még páncélt csináltatnom kell majd rá. Szerencsére nincs gondom, hogy sok árút kellene vele cipeltetni, mivel papírok és szerződések vannak csak nálam. * Mutat rá a táskájára. A lány bizonytalan kezét megfogja, természetesen ha csak hagyja. *
- Ne félj nem bánt, nagyon békés. Még harapni se harap. * Nevet fel miközben Árnyék szemébe elvesz. * - Imádni való ne aggódj.
* Ha nem rántotta ki a kezét lassan a lóra teszi a kezét, majd el is engedi. *
- Simogasd meg, nem lesz bajod tőle. Ki viszem az istállóból utána, és akkor felülsz rá. Végig majd fogni fogom rendben?
* Árnyék egy két elégedett prüszkölés keretébe gazdája keze felé emeli nagy fejét, Amivel ki is érdemli, hogy meglapogassák a nyakát. *
- Bizony, szép paci vagy Árnyék.
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* A rövidke történet nem nagyon indítja meg az elfet. De ez nem csoda, az ő története sem éppen egy mézesmázos kaland volt. *
- Megértelek, ameddig a társaimra nem találtam addig én se nagyon boldogultam a világba. Minden mással foglalkoztam, csak azzal nem amivel szerettem volna.
* Lapogatja meg Árnyék oldalát. Az istálló a szokásos nyüzsgős ló aromával teli pumpált hely amilyen eddig is volt. Végig simítva a kezét a paripáján csak megnyugtatja az elfet. Már egy ideje megvan neki ez a csodálatos bestia. Azóta mindennap igényesen megüli és kifésüli a külön kapott fésűvel. Szerencsére a lószerszámokat kölcsön tudta kérni másoktól. Az istálló előnye? Talán. A lány meghőköl Árnyék látványától.*
- Bizony, hogy nagy. * Nevet fel. * - Eredetileg lovagoknak tenyésztették ki. Akik lovagi páncélba vonulnak az utcán. Erős, gyors, és nem fél a harctól se. Sajnos még páncélt csináltatnom kell majd rá. Szerencsére nincs gondom, hogy sok árút kellene vele cipeltetni, mivel papírok és szerződések vannak csak nálam. * Mutat rá a táskájára. A lány bizonytalan kezét megfogja, természetesen ha csak hagyja. *
- Ne félj nem bánt, nagyon békés. Még harapni se harap. * Nevet fel miközben Árnyék szemébe elvesz. * - Imádni való ne aggódj.
* Ha nem rántotta ki a kezét lassan a lóra teszi a kezét, majd el is engedi. *
- Simogasd meg, nem lesz bajod tőle. Ki viszem az istállóból utána, és akkor felülsz rá. Végig majd fogni fogom rendben?
* Árnyék egy két elégedett prüszkölés keretébe gazdája keze felé emeli nagy fejét, Amivel ki is érdemli, hogy meglapogassák a nyakát. *
- Bizony, szép paci vagy Árnyék.
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-05 18:52:09
Üzenet elküldve: 2021-12-05 18:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* Azzal, hogy a ruhája miatt kevesebben kötnek bele valamilyen szinten hihető is, bár ha egy dolgot Nimeril megtanult, akkor az az, hogy a nőkbe mindig igyekeznek bele kötni a férfiak. A szándékok különbözhetnek, de végső soron egyre megy, mind a nőstényt akarja.*
- Értem.* Nyugtázza egyetlen szóval, mivel jobban már nem akar a ruha témába bele merülni. Az orvoslás jobb, de Syndra lelkes ötletelését kénytelen letörni.*
- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de jószerével felesleges időpazarlás lenne az, amiről beszéltél. Sajnálatos módon jómagam is megtapasztaltam ezt. Nincs értelme ilyesmivel foglalkozni, mivel a bájital piac szinte teljesen megölte a gyógynövényest. Egyszerű, olcsó és tömegével kapható. A zöldek szinte minden sérülést képesek gyógyítani, kivéve a halálosat, vagy a csonkolást, de egy ügyes orvos még a friss csonkolást is tudja vele gyógyítani. A lilák pedig a betegségeket, mérgeket szüntetik meg. A világ olyan irányba halad, ami az orvost, mint szakma jócskán visszaveti majd. Csupán speciális esetekben lesz ránk szükség.* Ezt a kijelentését igazán szomorúan teszi. De ezen ráérnek morfondírozni, most a lovagláson a sor. Az előkerülő szalag után kérdez, de a válasz nem kapcsolódik a lovagláshoz, szóval ezt is csupán egy tömör egyszavas válasszal nyugtázza.*
- Értem.* Végre elindulnak az istálló felé. Nem szükséges hátra fordulni, mert a lány végig a másik mellett halad macskástól. A szőrzsákot nem túlságosan izgatja sem a lovaglás, sem a bájitalok. Csupán békésen dorombol az ölelő karban.*
- Jövök.* Zárkózik fel, de valamiért a humort nem tudja értékelni. Ez az alap természete, hogy kissé besavanyodott.*
- Az utóbbi éveimben leginkább csak magamra számíthattam. A jóindulatból ritkán jutott, jószerével az is inkább talán csak szánalom lehetett.* Túl sok rosszat kapott, nem véletlen, hogy ilyen borúsan látja a világot, bár az utóbbi időben azért voltak jó napjai is. Esélyt kapott a nagy Nestar mestertől, ami azért nem kis dolog. Ha barátokra nem is feltétlen van szüksége a jó kapcsolatokra annál inkább. Saját bevallása szerint kereskedő az elf, ami igazán hasznos tud lenni.*
- Talán igazad van.* Ez még mindig elég szűkszavúság, de hát Arthenior sem egy nap alatt épült fel.*
- Sok sikert hozzá, mondom ezt úgy, hogy talán az én pácienseimet csábítja el majd.* Nem mintha volna félnivalója, mert elég nagy a város, meg ahogy már említette elég nehéz is megélni ebből, de másnak nem kívánja kárát. Időközben végre elérik az istállót is. Követi immáron lemaradva az épületbe a lányt. Ló az van ló hátán, de hát nem is számíthatott volna másra egy istállóban. Békés csámcsogás hangja tölti be az egész teret. Így jutnak el Syndra hátasáig, ami egy jó nagy fekete hidegvérű. Nimeril felpislog a lóóriásra, ami szinte már szörnyként magasodik föléjük.*
- Ööö... hát ez a ló jó nagy.* A bátorsága úgy tűnik el, mintha egy tornádó fújta volna el. ~ Erre kéne felülnöm? ~ Forgatja a fejét, mintha menekülő utat keresne.*
- Biztos, hogy alkalmas most az idő a lovaglásra? Mármint nem kellene ennie meg pihennie, mint a többinek. Én máskor is ráérnék.* Átlátszó, erőtlen kifogások után nyúlkál, de ennél már jobbakon is átlátott Syndra. Aldeis persze a szőrös macska fel sem veszi az állatok jelenlétét. Lustán nyújtózkodik, hogy aztán jelezze szándékát, miszerint lemászna. Itt még nem járt, szóval körbe kell szaglásznia a helyet.*
//Lovagoltatás//
// Istálló //
* Azzal, hogy a ruhája miatt kevesebben kötnek bele valamilyen szinten hihető is, bár ha egy dolgot Nimeril megtanult, akkor az az, hogy a nőkbe mindig igyekeznek bele kötni a férfiak. A szándékok különbözhetnek, de végső soron egyre megy, mind a nőstényt akarja.*
- Értem.* Nyugtázza egyetlen szóval, mivel jobban már nem akar a ruha témába bele merülni. Az orvoslás jobb, de Syndra lelkes ötletelését kénytelen letörni.*
- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de jószerével felesleges időpazarlás lenne az, amiről beszéltél. Sajnálatos módon jómagam is megtapasztaltam ezt. Nincs értelme ilyesmivel foglalkozni, mivel a bájital piac szinte teljesen megölte a gyógynövényest. Egyszerű, olcsó és tömegével kapható. A zöldek szinte minden sérülést képesek gyógyítani, kivéve a halálosat, vagy a csonkolást, de egy ügyes orvos még a friss csonkolást is tudja vele gyógyítani. A lilák pedig a betegségeket, mérgeket szüntetik meg. A világ olyan irányba halad, ami az orvost, mint szakma jócskán visszaveti majd. Csupán speciális esetekben lesz ránk szükség.* Ezt a kijelentését igazán szomorúan teszi. De ezen ráérnek morfondírozni, most a lovagláson a sor. Az előkerülő szalag után kérdez, de a válasz nem kapcsolódik a lovagláshoz, szóval ezt is csupán egy tömör egyszavas válasszal nyugtázza.*
- Értem.* Végre elindulnak az istálló felé. Nem szükséges hátra fordulni, mert a lány végig a másik mellett halad macskástól. A szőrzsákot nem túlságosan izgatja sem a lovaglás, sem a bájitalok. Csupán békésen dorombol az ölelő karban.*
- Jövök.* Zárkózik fel, de valamiért a humort nem tudja értékelni. Ez az alap természete, hogy kissé besavanyodott.*
- Az utóbbi éveimben leginkább csak magamra számíthattam. A jóindulatból ritkán jutott, jószerével az is inkább talán csak szánalom lehetett.* Túl sok rosszat kapott, nem véletlen, hogy ilyen borúsan látja a világot, bár az utóbbi időben azért voltak jó napjai is. Esélyt kapott a nagy Nestar mestertől, ami azért nem kis dolog. Ha barátokra nem is feltétlen van szüksége a jó kapcsolatokra annál inkább. Saját bevallása szerint kereskedő az elf, ami igazán hasznos tud lenni.*
- Talán igazad van.* Ez még mindig elég szűkszavúság, de hát Arthenior sem egy nap alatt épült fel.*
- Sok sikert hozzá, mondom ezt úgy, hogy talán az én pácienseimet csábítja el majd.* Nem mintha volna félnivalója, mert elég nagy a város, meg ahogy már említette elég nehéz is megélni ebből, de másnak nem kívánja kárát. Időközben végre elérik az istállót is. Követi immáron lemaradva az épületbe a lányt. Ló az van ló hátán, de hát nem is számíthatott volna másra egy istállóban. Békés csámcsogás hangja tölti be az egész teret. Így jutnak el Syndra hátasáig, ami egy jó nagy fekete hidegvérű. Nimeril felpislog a lóóriásra, ami szinte már szörnyként magasodik föléjük.*
- Ööö... hát ez a ló jó nagy.* A bátorsága úgy tűnik el, mintha egy tornádó fújta volna el. ~ Erre kéne felülnöm? ~ Forgatja a fejét, mintha menekülő utat keresne.*
- Biztos, hogy alkalmas most az idő a lovaglásra? Mármint nem kellene ennie meg pihennie, mint a többinek. Én máskor is ráérnék.* Átlátszó, erőtlen kifogások után nyúlkál, de ennél már jobbakon is átlátott Syndra. Aldeis persze a szőrös macska fel sem veszi az állatok jelenlétét. Lustán nyújtózkodik, hogy aztán jelezze szándékát, miszerint lemászna. Itt még nem járt, szóval körbe kell szaglásznia a helyet.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-12-03 16:46:57
Üzenet elküldve: 2021-12-03 16:46:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti lazítás//
//Zárás//
*Bátran indult neki, szerencsétlenül ért vizet. Tudta, hogy hideg lesz, vállalta, de mikor feltápászkodik a vízben, Theamyna már sehol nincs. Csak ő maradt ott, mint egy idióta, aki beleesik a szökőkútba ősz végén. Bár úgy tűnt, a nő is szívesen hülyéskedne, tévedett. Vállat ránt, ez nem mindenkinek jön be, és kimászik gyorsan, mielőtt hivatalos személyek kergetik ki. Ezután összeszedve holmiját sietős léptekkel indul aktuális szállása felé, hogy elkerülje a megfázást.*
//Esti lazítás//
//Zárás//
*Bátran indult neki, szerencsétlenül ért vizet. Tudta, hogy hideg lesz, vállalta, de mikor feltápászkodik a vízben, Theamyna már sehol nincs. Csak ő maradt ott, mint egy idióta, aki beleesik a szökőkútba ősz végén. Bár úgy tűnt, a nő is szívesen hülyéskedne, tévedett. Vállat ránt, ez nem mindenkinek jön be, és kimászik gyorsan, mielőtt hivatalos személyek kergetik ki. Ezután összeszedve holmiját sietős léptekkel indul aktuális szállása felé, hogy elkerülje a megfázást.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-23 00:15:28
Üzenet elküldve: 2021-11-23 00:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Alighanem akkor járt legutóbb a városban, mikor pénzé tette a mágikus zekét. Most is hasonló okból érkezett, ám az, amit hordoz, jóval értékesebb egy melegen tartó ruhaneműnél. Életet és halált dönthet vele használója, s pontosan tudja, hogy az értékét a kereskedő is meglátja majd. Elvégre lerí róla, hogy mágikus holmi.
Sűrű füstpamacsokat ereget, miközben átszekerezik a főtéren. Tudja, hova kell mennie, bár az igazat megvalva ambivalensek az érzései ügyével kapcsolatban. Talán jól jönne még neki ez a kis szerkentyű... De híján van az aranynak, az pedig nagy úr.
Egyébként is roppant zavart mostanában. Tele van kételyekkel, s azon kapta magát, hogy egyre többet jár gondolata az isteneken, legfőképp Eeyr-en. Talán lesz egyéb hozománya is annak, hogy a következő útja éppen a templomba vezet majd.*
Sűrű füstpamacsokat ereget, miközben átszekerezik a főtéren. Tudja, hova kell mennie, bár az igazat megvalva ambivalensek az érzései ügyével kapcsolatban. Talán jól jönne még neki ez a kis szerkentyű... De híján van az aranynak, az pedig nagy úr.
Egyébként is roppant zavart mostanában. Tele van kételyekkel, s azon kapta magát, hogy egyre többet jár gondolata az isteneken, legfőképp Eeyr-en. Talán lesz egyéb hozománya is annak, hogy a következő útja éppen a templomba vezet majd.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:29:56
Üzenet elküldve: 2021-11-22 19:29:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezik a városba. Mozgalmas napja volt, de még nincs vége. Itt már a tömeg is nagyobb, elvégre ez a része a városnak az elosztó központja most. Itt találkozik a kifelé és a belé haladó tömeg. Nimeril is igyekszik a maga módján mihamarabb túljutni ezen a tömegen. Célja a kovácsműhelybe eljutni, mert rendelnie is kell, meg utána kérdeznie a kérelmének.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-18 00:20:11
Üzenet elküldve: 2021-11-18 00:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
- A hadnagyra? Akkor maga valamiféle… városőr? *Kockáztatja meg Viel összeráncolt szemöldökkel, mert ezekre a dolgokra egyáltalán nem terjed ki a szókincse, aztán ki tudja, milyen zöldséget beszél éppen. Bárhogy is, az, hogy valami nagyon fontos emberre hasonlít, örömmel tölti el. Ezek szerint mások is gondolkodnak úgy itt a jóságról, mint ő! Lehet, hogy jót tudnának beszélgetni vele is.* Mindenesetre a maga apjától is igazán rendes, hogy a döntését erre alapozza. Lehet, hogy a péknek nem hiányzik annyira a kenyér, mint amennyire egy apa éhes gyermekeinek, akik napok óta nem jutottak élelemhez. Én biztosan megosztanám velük, amim van. Sőt, mi mindig megvendégeljük azokat, akik nálunk járnak, a Szarvasligetben. *Teszi hozzá mosolyogva. Nem titok, hogy büszke az ott élő barátaira, amiért a szívük ennyire a helyén van. Ami viszont őt magát és a képességeit illeti, már nem tartja ilyen fontosnak. Csak legyint.*
- Eeyr megajándékozott a mágikus gyógyítás tudásával. De az igazság az, hogy még van hová fejlődnöm. Ha nagy a baj, talán hasznomat veszik, de azért vannak nálam ügyesebbek is.
*Miközben lassan elballagnak a Pegazus fogadó bejáratáig, a lánynak bőven akad min gondolkodnia. Érdekes szerzet ez a Nilevard úr, és nem csak a sárkányokról szóló történetei, hanem az életfelfogása miatt is. Persze arról szó sem lehet, hogy a nagy eb besétáljon a fogadó területére, és nem is akarna. Már megszokta, hogy hátasállatként kezelik, és Vielnek jeleznie se kell, máris kanyarodik a kutyus az istálló felé.*
- Egyetlen pillanat. *Mondja a tündér a bejáratnál, és Árnyékkal együtt az egyik póznához baktat. A kutya lelkes farkcsóválással és pár hangos ugatással üdvözli a lovakat, akik felkapják ugyan a fejüket, de elég tőlük pár horkantás és egy-két kíváncsi pillantás, hogy nyugtázzák a helyzetet. Az állat beleiszik a lovaknak kitett vízbe, aztán befészkeli magát egy nagy rakás széna mellé, az aprócska lány pedig mellé guggolva megvakargatja a fülét.* Vigyázz magadra, Árnyék. Nemsokára visszajövünk, és hozunk neked husit is. Addig is maradsz!
*Vielnek nem kell kétszer mondania, Árnyék máris nagyokat pislog, szundikáláshoz készül. Egyhamar nem fog elmászkálni, az egyszer biztos. Attól függően, hogy Nilevard is belépett-e, vagy csak kint vár, a lány csatlakozik hozzá.*
- Magának van valami állatkája? *Érdeklődik kíváncsian, de csak mert nagyon szereti őket. A sárkány persze nem számít ebbe a csoportba, még akkor sem, ha kalózsárkány.*
//A két kis vandál//
- A hadnagyra? Akkor maga valamiféle… városőr? *Kockáztatja meg Viel összeráncolt szemöldökkel, mert ezekre a dolgokra egyáltalán nem terjed ki a szókincse, aztán ki tudja, milyen zöldséget beszél éppen. Bárhogy is, az, hogy valami nagyon fontos emberre hasonlít, örömmel tölti el. Ezek szerint mások is gondolkodnak úgy itt a jóságról, mint ő! Lehet, hogy jót tudnának beszélgetni vele is.* Mindenesetre a maga apjától is igazán rendes, hogy a döntését erre alapozza. Lehet, hogy a péknek nem hiányzik annyira a kenyér, mint amennyire egy apa éhes gyermekeinek, akik napok óta nem jutottak élelemhez. Én biztosan megosztanám velük, amim van. Sőt, mi mindig megvendégeljük azokat, akik nálunk járnak, a Szarvasligetben. *Teszi hozzá mosolyogva. Nem titok, hogy büszke az ott élő barátaira, amiért a szívük ennyire a helyén van. Ami viszont őt magát és a képességeit illeti, már nem tartja ilyen fontosnak. Csak legyint.*
- Eeyr megajándékozott a mágikus gyógyítás tudásával. De az igazság az, hogy még van hová fejlődnöm. Ha nagy a baj, talán hasznomat veszik, de azért vannak nálam ügyesebbek is.
*Miközben lassan elballagnak a Pegazus fogadó bejáratáig, a lánynak bőven akad min gondolkodnia. Érdekes szerzet ez a Nilevard úr, és nem csak a sárkányokról szóló történetei, hanem az életfelfogása miatt is. Persze arról szó sem lehet, hogy a nagy eb besétáljon a fogadó területére, és nem is akarna. Már megszokta, hogy hátasállatként kezelik, és Vielnek jeleznie se kell, máris kanyarodik a kutyus az istálló felé.*
- Egyetlen pillanat. *Mondja a tündér a bejáratnál, és Árnyékkal együtt az egyik póznához baktat. A kutya lelkes farkcsóválással és pár hangos ugatással üdvözli a lovakat, akik felkapják ugyan a fejüket, de elég tőlük pár horkantás és egy-két kíváncsi pillantás, hogy nyugtázzák a helyzetet. Az állat beleiszik a lovaknak kitett vízbe, aztán befészkeli magát egy nagy rakás széna mellé, az aprócska lány pedig mellé guggolva megvakargatja a fülét.* Vigyázz magadra, Árnyék. Nemsokára visszajövünk, és hozunk neked husit is. Addig is maradsz!
*Vielnek nem kell kétszer mondania, Árnyék máris nagyokat pislog, szundikáláshoz készül. Egyhamar nem fog elmászkálni, az egyszer biztos. Attól függően, hogy Nilevard is belépett-e, vagy csak kint vár, a lány csatlakozik hozzá.*
- Magának van valami állatkája? *Érdeklődik kíváncsian, de csak mert nagyon szereti őket. A sárkány persze nem számít ebbe a csoportba, még akkor sem, ha kalózsárkány.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-15 08:23:23
Üzenet elküldve: 2021-11-15 08:23:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A két kis vandál //
* A tündér válaszán kissé fenn akad az egyik szemöldöke. De mivel sajnos nem éppen ért a sárkányokhoz nem épp tud rá reagálni. ~ Kalózsárkány? ~ Még véletlenül se cseng neki, még mikor többszőri alkalommal is göngyölgeti nyelvén. ~ Kalózsárkány... Kalózsárkány... ~ Nem éppen tudja hova tenni.Eddig még ezzel a kifejezéssel csak a tengeren hajózó banditákat jellemezték számára. *
- Nem tudom a sárkány tényleges fajtáját, csak a színét.
* Teszi gyorsan hozzá, hogy ne tűnjön teljesen tudatlannak. ~ Még a végén kiderül, hogy egy sárkány szakértő és beégetem magamat. ~ Az elméjén belül sok mindenre emlékszik a sárkánnyal kapcsolatba. De könnyedén lehet, hogy az idő kissé pótolta már azokat az emlékeket nem megtörtént dologgal. Ez van ha valaki olyanról szándékozik beszélni, ami évekkel vagy akár évtizeddel messzebb volt. ~ Kakaót?? ~ Megkönnyebbül a lovag, ha ilyen italt iszik akkor nem kell aggodalmaskodnia, hogy nőként kezelje. Vagyis reméli. *
- Egyáltalán nincs ellenemre. Addig megpróbálom összerakni azt amit olvastam. De felhívom előre a figyelmed, hogy már elég rég olvastam. Ha nagy butaságot mondok nyugodtan szólj róla.
* Gyorsan teszi hozzá. Nem éppen egy olyan lovaggal van dolga a kis tündérnek aki a mellkasát szereti hizlalni, hogy '' Én bizony régi sárkány dinasztiából származom! '' Hamar össze is rakja fejébe a régen olvasottakat miközben végre felpattan helyéről. A név kérdésére csak egy alig láthatót biccent a hölgy felé. A belemélyedést Eeyr felé, pedig türelmesen végig hallgatja miközben Vieljana és az árnyék nevű ebbel elindulnak a fogadó irányába. Ő is egyaránt elmélyed a témába. *
- Ez talán igaz lenne, ha már nem cáfolta volna meg számomra az élet. Addig nem tudunk dönteni, míg minden oldalról megnézzük e. Ha csak egy szimpla lopásról legyen szó példának okáért. * Emeli fel mutató úját. * - Ha az egész családod éhezik, de nem látsz más lehetőséget megteszed. Mégis tudod, hogy bűn. Sokszor elgondolkoztam már ezeken. Minket soha nem vetett karjaiba az éhezés. De voltak családok kik nem boldogultak megfelelően. Amikor dönteni kellett a sorsukról, atyám végig kérdezte a falut, hogy milyen emberek, és csak azután döntött.
* Ez egy eléggé kényes téma a világunkban. A jó és a rossz kérdése. Mi az amit Eeyr megenged és mi az amit éppen nem. A válasz egyszerű. Mindent ránk bíz és majd ítélkezik. De a szabad utat fenn hagyja számunkra. *
- A hadnagyra emlékeztet hölgyem. Aki mindenkiből a jót próbálja meg kinézni. * Egy pillanatra elhalkul, majd ismét belekezd. * - Én is gyakran próbálom, de remélem egyszer Eeyr bölcsessége fog kísérni az utamon.
* Végül is kiderült, hogy nem papnőhöz van szerencséje a lovagnak. De eléggé közel állhat, ha a törzsénél egy természetes hagyománynak minősül. *
- Gyógyító? * ~ Bámulatos. ~ * - Egyedi tudásnak nevezném. Mivel gyógyítasz? Mágiával? Vagy átlagos felszereléssel teszed? * Lepődik meg Nilevard a hallottakon. *
// A két kis vandál //
* A tündér válaszán kissé fenn akad az egyik szemöldöke. De mivel sajnos nem éppen ért a sárkányokhoz nem épp tud rá reagálni. ~ Kalózsárkány? ~ Még véletlenül se cseng neki, még mikor többszőri alkalommal is göngyölgeti nyelvén. ~ Kalózsárkány... Kalózsárkány... ~ Nem éppen tudja hova tenni.Eddig még ezzel a kifejezéssel csak a tengeren hajózó banditákat jellemezték számára. *
- Nem tudom a sárkány tényleges fajtáját, csak a színét.
* Teszi gyorsan hozzá, hogy ne tűnjön teljesen tudatlannak. ~ Még a végén kiderül, hogy egy sárkány szakértő és beégetem magamat. ~ Az elméjén belül sok mindenre emlékszik a sárkánnyal kapcsolatba. De könnyedén lehet, hogy az idő kissé pótolta már azokat az emlékeket nem megtörtént dologgal. Ez van ha valaki olyanról szándékozik beszélni, ami évekkel vagy akár évtizeddel messzebb volt. ~ Kakaót?? ~ Megkönnyebbül a lovag, ha ilyen italt iszik akkor nem kell aggodalmaskodnia, hogy nőként kezelje. Vagyis reméli. *
- Egyáltalán nincs ellenemre. Addig megpróbálom összerakni azt amit olvastam. De felhívom előre a figyelmed, hogy már elég rég olvastam. Ha nagy butaságot mondok nyugodtan szólj róla.
* Gyorsan teszi hozzá. Nem éppen egy olyan lovaggal van dolga a kis tündérnek aki a mellkasát szereti hizlalni, hogy '' Én bizony régi sárkány dinasztiából származom! '' Hamar össze is rakja fejébe a régen olvasottakat miközben végre felpattan helyéről. A név kérdésére csak egy alig láthatót biccent a hölgy felé. A belemélyedést Eeyr felé, pedig türelmesen végig hallgatja miközben Vieljana és az árnyék nevű ebbel elindulnak a fogadó irányába. Ő is egyaránt elmélyed a témába. *
- Ez talán igaz lenne, ha már nem cáfolta volna meg számomra az élet. Addig nem tudunk dönteni, míg minden oldalról megnézzük e. Ha csak egy szimpla lopásról legyen szó példának okáért. * Emeli fel mutató úját. * - Ha az egész családod éhezik, de nem látsz más lehetőséget megteszed. Mégis tudod, hogy bűn. Sokszor elgondolkoztam már ezeken. Minket soha nem vetett karjaiba az éhezés. De voltak családok kik nem boldogultak megfelelően. Amikor dönteni kellett a sorsukról, atyám végig kérdezte a falut, hogy milyen emberek, és csak azután döntött.
* Ez egy eléggé kényes téma a világunkban. A jó és a rossz kérdése. Mi az amit Eeyr megenged és mi az amit éppen nem. A válasz egyszerű. Mindent ránk bíz és majd ítélkezik. De a szabad utat fenn hagyja számunkra. *
- A hadnagyra emlékeztet hölgyem. Aki mindenkiből a jót próbálja meg kinézni. * Egy pillanatra elhalkul, majd ismét belekezd. * - Én is gyakran próbálom, de remélem egyszer Eeyr bölcsessége fog kísérni az utamon.
* Végül is kiderült, hogy nem papnőhöz van szerencséje a lovagnak. De eléggé közel állhat, ha a törzsénél egy természetes hagyománynak minősül. *
- Gyógyító? * ~ Bámulatos. ~ * - Egyedi tudásnak nevezném. Mivel gyógyítasz? Mágiával? Vagy átlagos felszereléssel teszed? * Lepődik meg Nilevard a hallottakon. *
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-14 22:25:43
Üzenet elküldve: 2021-11-14 22:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
*Miközben Nilevard a családja múltjából hint el érdekesebbnél érdekesebb morzsákat, Viel kisebb dilemmában találja magát. Nagyon kíváncsi arra, hogy milyen egy sárkány, de közben emlékszik korábbi olvasmányélményeire, tudniillik, a kalózsárkányokról. Egyik, a tenger közeléből származó barátja, akinek mesélte az esetet, mintha meg is erősítette volna, hogy látott már ilyesmit.
Na már most az a sárkány, akiről itt szó van – akiről, nem amiről, erre a fontos különbségre hamar rájön! – nagyon okos lehet, hogy ilyen diplomatikus úton rendezte a konfliktust. Már-már azt lehetne mondani, hogy remek üzleti érzéke van.
Ez a kalózsárkányokra vall.*
- Lehet, hogy egy kalózsárkánnyal akadt dolguk! *Állapítja meg, mintha most tenne valami tudományos felfedezést. Ám tudja ő jól, hogy a kalózsárkány esete egy roppant hosszú történet volna (szinte hihetetlen!), ezért csak legyint. Tudományosan.* Elmehetnénk a Pegazus fogadóba, mert ott nagyon finom a kakaó. Akkor én is elmondom majd, amit én tudok ezekről a különös szerzetekről. *Viel különben is szívesen jár oda, mert a kedves fogadós bácsi mindig ad külön kistányért Árnyéknak. Na, ott biztosan nem kerül majd a tündér semmilyen slamasztikába. Persze a lány kutyusa megtalálja az utat Nilevard szívéhez is, sőt, még egy simogatással is gazdagabb lesz, amit az egyre szaporább farkcsóválásból ítélve nagyra értékel.*
- Az ön neve pedig nagyon illik egy lovag úrhoz. *Állapítja meg. Azt nem tudja, hogy működik ez a lovag-dolog, illetve hogy a férfi tényleg az-e, de nincs hozzászokva az ennyire páncélozott személyek látványához, ezért logikusnak tűnik. A könyveiben, ahol a kalózsárkányokról olvasott, a lovagok mind így öltöztek. És hiába volt nehéz meg meleg, biztosan megérte, mert sorra mentették a királylányokat, sőt, még el is vették őket feleségül. Na, nem mintha Viel ilyen jövőről álmodozna. Annyira nem, hogy magára sem veszi Nilevard esetlenségét.*
- Tudja, én néha elgondolkodom, hogy mi hozzuk-e a döntést. Talán ott van az orrunk előtt. Hiszen ha hallgatunk a szívünkre, a jó válasz teljesen magától értetődik. Csak szeretetre van szükség, és akkor meg is van az igaz út. Persze nem fekete-fehér – például az anyuka sem engedi meg, hogy a kisgyereke a forró fazék körül szaladgáljon, de a tiltás és szigor is a szeretetből fakad. *Elmélkedik Viel.* Én mindenkiben a jót keresem, sok-sok szeretetet kapok másoktól! De sokat tudnék erről beszélni, és csak untatnám vele, azt meg nem akarom.
*Ahogy Viel felkel a kút kávájáról, és kinyújtóztatja lábait, hirtelen Árnyék is négy mancsára pattan. Úgy tűnik, kifejezetten örül annak, hogy lassan mehetnek tovább, de mikor elindulnak, szorosan a lány lába mellett halad. Most már látszik, honnan a neve. A lány a Pegazus felé tart, ha Nilevardnak is megfelel.*
- Nem tartom magam papnőnek, mert nem kaptam olyan nevelést. De a törzsem mélyen vallásos, és én is igyekszem megtanulni, hogyan tudok Eeyr erejével gyógyítani. *Magyarázza közben lelkesen.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.14 22:27:27
//A két kis vandál//
*Miközben Nilevard a családja múltjából hint el érdekesebbnél érdekesebb morzsákat, Viel kisebb dilemmában találja magát. Nagyon kíváncsi arra, hogy milyen egy sárkány, de közben emlékszik korábbi olvasmányélményeire, tudniillik, a kalózsárkányokról. Egyik, a tenger közeléből származó barátja, akinek mesélte az esetet, mintha meg is erősítette volna, hogy látott már ilyesmit.
Na már most az a sárkány, akiről itt szó van – akiről, nem amiről, erre a fontos különbségre hamar rájön! – nagyon okos lehet, hogy ilyen diplomatikus úton rendezte a konfliktust. Már-már azt lehetne mondani, hogy remek üzleti érzéke van.
Ez a kalózsárkányokra vall.*
- Lehet, hogy egy kalózsárkánnyal akadt dolguk! *Állapítja meg, mintha most tenne valami tudományos felfedezést. Ám tudja ő jól, hogy a kalózsárkány esete egy roppant hosszú történet volna (szinte hihetetlen!), ezért csak legyint. Tudományosan.* Elmehetnénk a Pegazus fogadóba, mert ott nagyon finom a kakaó. Akkor én is elmondom majd, amit én tudok ezekről a különös szerzetekről. *Viel különben is szívesen jár oda, mert a kedves fogadós bácsi mindig ad külön kistányért Árnyéknak. Na, ott biztosan nem kerül majd a tündér semmilyen slamasztikába. Persze a lány kutyusa megtalálja az utat Nilevard szívéhez is, sőt, még egy simogatással is gazdagabb lesz, amit az egyre szaporább farkcsóválásból ítélve nagyra értékel.*
- Az ön neve pedig nagyon illik egy lovag úrhoz. *Állapítja meg. Azt nem tudja, hogy működik ez a lovag-dolog, illetve hogy a férfi tényleg az-e, de nincs hozzászokva az ennyire páncélozott személyek látványához, ezért logikusnak tűnik. A könyveiben, ahol a kalózsárkányokról olvasott, a lovagok mind így öltöztek. És hiába volt nehéz meg meleg, biztosan megérte, mert sorra mentették a királylányokat, sőt, még el is vették őket feleségül. Na, nem mintha Viel ilyen jövőről álmodozna. Annyira nem, hogy magára sem veszi Nilevard esetlenségét.*
- Tudja, én néha elgondolkodom, hogy mi hozzuk-e a döntést. Talán ott van az orrunk előtt. Hiszen ha hallgatunk a szívünkre, a jó válasz teljesen magától értetődik. Csak szeretetre van szükség, és akkor meg is van az igaz út. Persze nem fekete-fehér – például az anyuka sem engedi meg, hogy a kisgyereke a forró fazék körül szaladgáljon, de a tiltás és szigor is a szeretetből fakad. *Elmélkedik Viel.* Én mindenkiben a jót keresem, sok-sok szeretetet kapok másoktól! De sokat tudnék erről beszélni, és csak untatnám vele, azt meg nem akarom.
*Ahogy Viel felkel a kút kávájáról, és kinyújtóztatja lábait, hirtelen Árnyék is négy mancsára pattan. Úgy tűnik, kifejezetten örül annak, hogy lassan mehetnek tovább, de mikor elindulnak, szorosan a lány lába mellett halad. Most már látszik, honnan a neve. A lány a Pegazus felé tart, ha Nilevardnak is megfelel.*
- Nem tartom magam papnőnek, mert nem kaptam olyan nevelést. De a törzsem mélyen vallásos, és én is igyekszem megtanulni, hogyan tudok Eeyr erejével gyógyítani. *Magyarázza közben lelkesen.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.14 22:27:27
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-10 14:09:55
Üzenet elküldve: 2021-11-10 14:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A két kis vandál //
* Kislányos zavarából hamar kizökkenti a tündér. A sárkányokról szóló történettel. Amire hamar vissza is gondol. Gyakran atyja könyvtárát járta, és a családfáját kutatta. Mindig azt mondta neki atyja '' Seth! Érdemes tudni a származásod! Légy büszke rá! '' ~ Vagy valami hasonlót? ~ Gyorsan meg is rázza a fejét, hogy vissza térjen az emberek világába. *
- Régen sokat bújtam a családfámat. Ott szó volt még arról is, hogy sárkánnyal beszéltek. * Egy kicsit elgondolkozik. El is tűnt belőle az eddigi feszültség szikrája is. * - Ha jól emlékszem.... Veszélyeztette birtokainkat egy sárkány, akkor még szarvas volt a címerünk. Így a leszármazottaim elindultak sárkány vadászatra.... * Próbál múltjába merülni ahol ezekről olvasott. * - Utána jó néhány áldozattal később a sárkány volt az aki békét kötött velük. * Vesz egy elgondolkozott levegőt. * - De ha gondolja, megihatunk valamit, és addigra össze szedem elmémbe az emlékeimet a történetéről.
* Teszi hozzá egy kicsit bugyuta nevetéssel. Nem éppen valami szép összképet adott a történetről. Éppen csak valamit sikerült összehoznia memóriából. De egy kicsit jobban felfigyel saját szavára. ~ Én most elhívtam? ~ Kap észbe a lovag, és egyúttal a szorongás ismételten visszatér belé. Nem szokása így lézengeni, amikor ..... Igazából? Végzett minden teendőjével, szimplán csak nem szokott lézengeni. Ilyenkor ő csak gyakorolni jár, hogy azzal is csiszolhassa kard tudását. Amikor utoljára meghívták egy italra társával, akkor is gyorsan meglógva megbízásra mentek el. Így most a helyzet számára teljesen szürreálissá vált. *
- Úgy értem.... Bocsánat... Természetesen ha csak lenne kedve hozzá. Teszem hozzá..... Aranyos a kutyája.
* Emeli is a kezét, hogy megsimogassa az ebet, de előbb eltávolítja a kesztyűjét, hisz illetlenség. De egyúttal jut eszébe, hogy még be se mutatkozott. * - Elnézését kérem kisasszony. A nevem Nilevard Demingen Sethvar. A Demingen család fiatalabbik sarja. * Pattan fel katonásan, hogy ismételten meghajoljon a hölgy előtt. Akitől úgy szint megkapja a kellő bemutatkozást. Természetesen gyorsan pótolja a kimaradt kutya simogatást, a már kesztyűtlen kezével, de utána vissza is húzza a kesztyűt. A kutya igényes és ápolt behatást kelt. Nem szokása ismeretlen állatokat csak úgy megsimogatni, ezért is ismételten nem érti saját cselekedetét, de úgy néz ki az ezüstös szemű tündér már elbűvölte a lovagot. Oly dolgot hoz ki belőle, amire igazából nem is gondolna. *
- Nagyon illő név a kisasszonyhoz. * Húz egy mosolyt arcára, de közben ismételten fejébe a pánik veszi át az irányítást. ~ Most én udvaroltam? Vagy nem udvaroltam? Csak megdicsértem? Lényegtelen mosolyogj hülye gyerek! Mosolyogj és légy kedves! ~ Förmed magára ismételten elméje játékába. De szerencsére újra ment számára a tündér. Az időnek a dicsérése mégis eredményt hozott. Amivel kikapaszkodhat az ismételt kétségbeesés markából. Mi mással mint maga a vallással? Eeyr mindig segédkezik olyanoknak kik rászolgálnak. De úgy néz ki a szerencsétlen lovagoknak is. *
- Eeyr fénye mindig bevilágítja az eget. De ezt eléggé ritkán hallhatjuk más szájából. * Mosolyodik el már-már nyugodtabban. * - A jó és a rosszt, tán megvilágítja nekünk. De hagyja, hogy mi halandók hozzunk döntést felette. * Egy kis szünetet hagyva mondandója között. * - Nem láttam még errefelé kegyedet. Ezért is lep meg, de akkor ebben az esetbe Eeyr fénye gyakran jelentkezik magánál. * Zavarodottsága a levegőbe fellegekben várja, hogy ismételten lecsapjon rá. Már csak várja a kellő kellemetlen szó áradatot, ami elhagyhatja a száját. Ha nem fékezi meg időbe azt. ~ Mi az, hogy jelentkezik magánál? Úristen... ~ Jegyzi meg ismételten fejébe. Próbálja nem arcára írni zavarodottságát. Bár már a lovag eldönthetné, hogy most ideges vagy nem. *
- Csak nem Eeyr egyik papnőjéhez lenne szerencsém? * kérdezi meglepetten a hölgyet. *
// A két kis vandál //
* Kislányos zavarából hamar kizökkenti a tündér. A sárkányokról szóló történettel. Amire hamar vissza is gondol. Gyakran atyja könyvtárát járta, és a családfáját kutatta. Mindig azt mondta neki atyja '' Seth! Érdemes tudni a származásod! Légy büszke rá! '' ~ Vagy valami hasonlót? ~ Gyorsan meg is rázza a fejét, hogy vissza térjen az emberek világába. *
- Régen sokat bújtam a családfámat. Ott szó volt még arról is, hogy sárkánnyal beszéltek. * Egy kicsit elgondolkozik. El is tűnt belőle az eddigi feszültség szikrája is. * - Ha jól emlékszem.... Veszélyeztette birtokainkat egy sárkány, akkor még szarvas volt a címerünk. Így a leszármazottaim elindultak sárkány vadászatra.... * Próbál múltjába merülni ahol ezekről olvasott. * - Utána jó néhány áldozattal később a sárkány volt az aki békét kötött velük. * Vesz egy elgondolkozott levegőt. * - De ha gondolja, megihatunk valamit, és addigra össze szedem elmémbe az emlékeimet a történetéről.
* Teszi hozzá egy kicsit bugyuta nevetéssel. Nem éppen valami szép összképet adott a történetről. Éppen csak valamit sikerült összehoznia memóriából. De egy kicsit jobban felfigyel saját szavára. ~ Én most elhívtam? ~ Kap észbe a lovag, és egyúttal a szorongás ismételten visszatér belé. Nem szokása így lézengeni, amikor ..... Igazából? Végzett minden teendőjével, szimplán csak nem szokott lézengeni. Ilyenkor ő csak gyakorolni jár, hogy azzal is csiszolhassa kard tudását. Amikor utoljára meghívták egy italra társával, akkor is gyorsan meglógva megbízásra mentek el. Így most a helyzet számára teljesen szürreálissá vált. *
- Úgy értem.... Bocsánat... Természetesen ha csak lenne kedve hozzá. Teszem hozzá..... Aranyos a kutyája.
* Emeli is a kezét, hogy megsimogassa az ebet, de előbb eltávolítja a kesztyűjét, hisz illetlenség. De egyúttal jut eszébe, hogy még be se mutatkozott. * - Elnézését kérem kisasszony. A nevem Nilevard Demingen Sethvar. A Demingen család fiatalabbik sarja. * Pattan fel katonásan, hogy ismételten meghajoljon a hölgy előtt. Akitől úgy szint megkapja a kellő bemutatkozást. Természetesen gyorsan pótolja a kimaradt kutya simogatást, a már kesztyűtlen kezével, de utána vissza is húzza a kesztyűt. A kutya igényes és ápolt behatást kelt. Nem szokása ismeretlen állatokat csak úgy megsimogatni, ezért is ismételten nem érti saját cselekedetét, de úgy néz ki az ezüstös szemű tündér már elbűvölte a lovagot. Oly dolgot hoz ki belőle, amire igazából nem is gondolna. *
- Nagyon illő név a kisasszonyhoz. * Húz egy mosolyt arcára, de közben ismételten fejébe a pánik veszi át az irányítást. ~ Most én udvaroltam? Vagy nem udvaroltam? Csak megdicsértem? Lényegtelen mosolyogj hülye gyerek! Mosolyogj és légy kedves! ~ Förmed magára ismételten elméje játékába. De szerencsére újra ment számára a tündér. Az időnek a dicsérése mégis eredményt hozott. Amivel kikapaszkodhat az ismételt kétségbeesés markából. Mi mással mint maga a vallással? Eeyr mindig segédkezik olyanoknak kik rászolgálnak. De úgy néz ki a szerencsétlen lovagoknak is. *
- Eeyr fénye mindig bevilágítja az eget. De ezt eléggé ritkán hallhatjuk más szájából. * Mosolyodik el már-már nyugodtabban. * - A jó és a rosszt, tán megvilágítja nekünk. De hagyja, hogy mi halandók hozzunk döntést felette. * Egy kis szünetet hagyva mondandója között. * - Nem láttam még errefelé kegyedet. Ezért is lep meg, de akkor ebben az esetbe Eeyr fénye gyakran jelentkezik magánál. * Zavarodottsága a levegőbe fellegekben várja, hogy ismételten lecsapjon rá. Már csak várja a kellő kellemetlen szó áradatot, ami elhagyhatja a száját. Ha nem fékezi meg időbe azt. ~ Mi az, hogy jelentkezik magánál? Úristen... ~ Jegyzi meg ismételten fejébe. Próbálja nem arcára írni zavarodottságát. Bár már a lovag eldönthetné, hogy most ideges vagy nem. *
- Csak nem Eeyr egyik papnőjéhez lenne szerencsém? * kérdezi meglepetten a hölgyet. *
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-10 13:20:04
Üzenet elküldve: 2021-11-10 13:20:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
*Úgy tűnik, a nagyon páncélozott lovag úr kifejezetten illedelmes. Legalább is Viel ezt szűri le abból, ahogy meghajol feléjük, és ahogy Eeyrről szól. A lány a Fény Úrnőjét szolgálva nem egyszer üdvözölt így másokat, de ritka eset, hogy valaki ugyanezt válaszolja, méghozzá tiszta szívből, nem pedig azért, mert feszélyezve érzi magát a kis tündér jelenlétében. Sőt, volt már, hogy csúnyát is mondtak rá hasonló miatt. A helyzet bátorságot önt belé: ugyan a lelkére kötötték a barátai, hogy vigyázzon az idegenekkel, de innentől fogva, bármilyen furcsa is, nem fogja idegennek tekinteni Nilevardot. Kíváncsian telepedik ő is a kőre, és a pillanatnyi zavara is elmúlni látszik. Helyét a kíváncsiság veszi át.*
- Szívesen meghallgatnám majd, hogyan keveredtek sárkányok közelébe! *Mosolyog, látszik rajta, hogy majd' szétveti a gyermeki öröm. Fészkelődik is egy kicsit, de eszében sincs erőltetni a dolgot, hiszen egy jó történet alapjában véve mindig azon múlik, hogy az elbeszélőnek van-e hozzá kedve. Ha nincs, nem is lesz olyan izgalmas.
Azt viszont már megszokta, hogy Árnyék vagy nagyon elbűvöli, vagy nagyon megijeszti a környezetét, ezért minden második pillantása a kutyusra esik. A lovag viselkedéséből úgy tűnik, ő nem fél tőle, inkább csak úgy általában van zavarban, de Viel nem akarja, hogy Árnyék szaglászni meg nyalogatni kezdje. Egyelőre jobb, ha nyugton marad. Ügyességét úgy díjazza, hogy megvakargatja a szőrmók fülét.*
- Köszönöm! Árnyék a neve, mert fekete, és mindig a sarkamban van. *Mosolyog az állatra, aki farkcsóválással fogadja a kedveskedést.* Kivétel, amikor a hátán ülök. Vagy, ahogy én szoktam mondani, kutyagolok. *Kuncog aprót saját kis viccén.* De egyébként maga is megsimogathatja, nem harap, és kifejezetten szereti az idegeneket. Inkább nyalni szokott. *Fintorog mókásan. Ha a férfi úgy döntene, hogy tesz egy próbát az állattal, ő akkor sem veszi le a kutyus hátáról a kezét, hogy éreztesse vele, minden rendben van. Árnyék egyébként látszatra teljesen jólnevelt, és hosszú, szemébe lógó fekete bundája is fésült, gondozott. Viel elnézegeti egy ideig, és csak utána jön rá, hogy egészen udvariatlan volt.*
- Jaj, bocsánat, őt bemutattam, de magamat elfelejtettem. *Kislányosan felnevet.* Holdezüst Vieljana vagyok. És tulajdonképpen itt lakom, pontosabban a városon kívül, egy vidéki kúriában a barátaimmal. De igazából az erdőből származom, a rokonaim ott élnek. Gyakran járok fel ide, a templom miatt. *Ujjával a torony felé mutat. Most ő harapja el a mondatot, mert nem tudja még, pontosan hogyan magyarázza el, mit csinál ott. Beszélget Eeyrrel? Tanácsot kér? Nehéz lenne körülírni anélkül, hogy bolondnak nézzék. Valahogy azonban mégis erre terelődik a szó.*
- Igen, valóban szép időnk van. Tudja, én ezt is az Úrnőnek tudom be. Eeyrnek. Szerintem ő adja nekünk a Fényt, hogy ne féljünk, és hogy rávilágítson, mi a jó, és mi a rossz. És hogy a növények szép nagyra nőjenek. *Elmélkedik, egészen belefeledkezve a gondolatmenetébe. Most egy kicsit komolyabb képet vág, mint eddig, de még mindig inkább kelt kislányos, mint nőies behatást. Bátorítóan mosolyog a férfira.*
//A két kis vandál//
*Úgy tűnik, a nagyon páncélozott lovag úr kifejezetten illedelmes. Legalább is Viel ezt szűri le abból, ahogy meghajol feléjük, és ahogy Eeyrről szól. A lány a Fény Úrnőjét szolgálva nem egyszer üdvözölt így másokat, de ritka eset, hogy valaki ugyanezt válaszolja, méghozzá tiszta szívből, nem pedig azért, mert feszélyezve érzi magát a kis tündér jelenlétében. Sőt, volt már, hogy csúnyát is mondtak rá hasonló miatt. A helyzet bátorságot önt belé: ugyan a lelkére kötötték a barátai, hogy vigyázzon az idegenekkel, de innentől fogva, bármilyen furcsa is, nem fogja idegennek tekinteni Nilevardot. Kíváncsian telepedik ő is a kőre, és a pillanatnyi zavara is elmúlni látszik. Helyét a kíváncsiság veszi át.*
- Szívesen meghallgatnám majd, hogyan keveredtek sárkányok közelébe! *Mosolyog, látszik rajta, hogy majd' szétveti a gyermeki öröm. Fészkelődik is egy kicsit, de eszében sincs erőltetni a dolgot, hiszen egy jó történet alapjában véve mindig azon múlik, hogy az elbeszélőnek van-e hozzá kedve. Ha nincs, nem is lesz olyan izgalmas.
Azt viszont már megszokta, hogy Árnyék vagy nagyon elbűvöli, vagy nagyon megijeszti a környezetét, ezért minden második pillantása a kutyusra esik. A lovag viselkedéséből úgy tűnik, ő nem fél tőle, inkább csak úgy általában van zavarban, de Viel nem akarja, hogy Árnyék szaglászni meg nyalogatni kezdje. Egyelőre jobb, ha nyugton marad. Ügyességét úgy díjazza, hogy megvakargatja a szőrmók fülét.*
- Köszönöm! Árnyék a neve, mert fekete, és mindig a sarkamban van. *Mosolyog az állatra, aki farkcsóválással fogadja a kedveskedést.* Kivétel, amikor a hátán ülök. Vagy, ahogy én szoktam mondani, kutyagolok. *Kuncog aprót saját kis viccén.* De egyébként maga is megsimogathatja, nem harap, és kifejezetten szereti az idegeneket. Inkább nyalni szokott. *Fintorog mókásan. Ha a férfi úgy döntene, hogy tesz egy próbát az állattal, ő akkor sem veszi le a kutyus hátáról a kezét, hogy éreztesse vele, minden rendben van. Árnyék egyébként látszatra teljesen jólnevelt, és hosszú, szemébe lógó fekete bundája is fésült, gondozott. Viel elnézegeti egy ideig, és csak utána jön rá, hogy egészen udvariatlan volt.*
- Jaj, bocsánat, őt bemutattam, de magamat elfelejtettem. *Kislányosan felnevet.* Holdezüst Vieljana vagyok. És tulajdonképpen itt lakom, pontosabban a városon kívül, egy vidéki kúriában a barátaimmal. De igazából az erdőből származom, a rokonaim ott élnek. Gyakran járok fel ide, a templom miatt. *Ujjával a torony felé mutat. Most ő harapja el a mondatot, mert nem tudja még, pontosan hogyan magyarázza el, mit csinál ott. Beszélget Eeyrrel? Tanácsot kér? Nehéz lenne körülírni anélkül, hogy bolondnak nézzék. Valahogy azonban mégis erre terelődik a szó.*
- Igen, valóban szép időnk van. Tudja, én ezt is az Úrnőnek tudom be. Eeyrnek. Szerintem ő adja nekünk a Fényt, hogy ne féljünk, és hogy rávilágítson, mi a jó, és mi a rossz. És hogy a növények szép nagyra nőjenek. *Elmélkedik, egészen belefeledkezve a gondolatmenetébe. Most egy kicsit komolyabb képet vág, mint eddig, de még mindig inkább kelt kislányos, mint nőies behatást. Bátorítóan mosolyog a férfira.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-10 10:44:08
Üzenet elküldve: 2021-11-10 10:44:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A két kis vandál //
* Ha eddig zavarban volt a lovag, akkor most már füstölöghet a feje. A mutatványos tündér megközelíti őt a hatalmas ebével. Szerencséjére a tisztességes távolságot megtartja vele szembe, így nem ütközik ki az arcára a zavarodottság. Ültéből gyorsan fel is pattan, hogy a hölgy és hatalmas szőrmés állata előtt megadhassa a tisztes köszöntést. Zavartól mentesen illendően meghajol előttük. *
- Eeyr Áldása kísérjen. * Ejti ki a szavakat az ajkán. Nem csak, hogy egyedi a lány, de még Eeyr szent vallását is vallja. Egy szava se lehet a lovagnak. Elégedett mosolyt önt magára.
A pajzsára néz meglepetten, majd vissza fordítja a fejét a lány felé. *
- Bámulatos szerintem is. Atyám címere, állítólag régen volt kapcsolatunk a sárkányokkal, és ezért lett a családunk címere. * Gyorsan rá is harap a nyelvére, hogy ne kezdjen el megint ódákat zengeni. Mindig gond volt a nagy szájával. Amikor elkezd ténylegesen beszélni valakivel, egy idő után érdekes tekintet lesz úrrá a másikon. Ezért is inkább próbálja fékezni lepcses száját. Nem mintha kibeszélne bárkit is. Nilevard a kutya közelebb jövetelére meglepődik, de nem csinál belőle nagy ügyet. *
- Nagyon szép... Szőrös hátas. * Nem éppen a legmegfelelőbb szavak. De ezen már a lovagnál nem éppen kell meglepődni. Néha fékezni kell nyelvét, néha meg inkább lökni rajta. Ez a nemek váltakozásától függ. *
- Ha megengedi... * Nyel egyet zavartan. * - Mi szél hozta városunkba hölgyem? * És sikerült! Már Lillyss esetén is menekülhetnéke volt a hölgyektől. Bár nem éppen lehet a tündérrel össze hasonlítani. Tudni illik a mélységiről, hogy szereti a férfiak kegyét elérni, de ezzel együtt zavarba is hozni őket. A kis hölgy a kutyájával egyenlőre nem mutat bármiféle hasonlóságot. A lovag is tartja magát. ~ Mi is volt a téma? Ja igen! ~ Ül vissza gyorsan, mielőtt valami olyat tenne, mit megbánhat. *
- Szép időnk van! * ~ Nem! Nem ez volt a téma te idióta! ~ Förmed rá saját magára. Sisakját inkább gyorsan vissza húzza fejére zavarába, de nem szemtelen, hogy a rostélyt is vissza húzza az arca elé. Haját igényesen be igazítja a sisak alá, hogy addig is száját fékezhesse. Hozzanak elé inkább négy újonc bakát! Azokat megtanítja a harcra vagy akár a fegyelemre! Vagy kerüljön az erdőbe napokra, de ez... Ez nem éppen az ő terepe. Minden erejét be kell vetnie, hogy fékezhesse nyelvét. Mondani sem kell, hogy a hölgy megjelenése nem könnyíti meg a helyzetét. A lány ezüstös külleme igazán egyedivé teszi a megjelenését, de egyben a környezetet is. A lovag úgy érzi, mintha valahol teljesen máshol lenne tőle. Ami melegséggel önti el. *
// A két kis vandál //
* Ha eddig zavarban volt a lovag, akkor most már füstölöghet a feje. A mutatványos tündér megközelíti őt a hatalmas ebével. Szerencséjére a tisztességes távolságot megtartja vele szembe, így nem ütközik ki az arcára a zavarodottság. Ültéből gyorsan fel is pattan, hogy a hölgy és hatalmas szőrmés állata előtt megadhassa a tisztes köszöntést. Zavartól mentesen illendően meghajol előttük. *
- Eeyr Áldása kísérjen. * Ejti ki a szavakat az ajkán. Nem csak, hogy egyedi a lány, de még Eeyr szent vallását is vallja. Egy szava se lehet a lovagnak. Elégedett mosolyt önt magára.
A pajzsára néz meglepetten, majd vissza fordítja a fejét a lány felé. *
- Bámulatos szerintem is. Atyám címere, állítólag régen volt kapcsolatunk a sárkányokkal, és ezért lett a családunk címere. * Gyorsan rá is harap a nyelvére, hogy ne kezdjen el megint ódákat zengeni. Mindig gond volt a nagy szájával. Amikor elkezd ténylegesen beszélni valakivel, egy idő után érdekes tekintet lesz úrrá a másikon. Ezért is inkább próbálja fékezni lepcses száját. Nem mintha kibeszélne bárkit is. Nilevard a kutya közelebb jövetelére meglepődik, de nem csinál belőle nagy ügyet. *
- Nagyon szép... Szőrös hátas. * Nem éppen a legmegfelelőbb szavak. De ezen már a lovagnál nem éppen kell meglepődni. Néha fékezni kell nyelvét, néha meg inkább lökni rajta. Ez a nemek váltakozásától függ. *
- Ha megengedi... * Nyel egyet zavartan. * - Mi szél hozta városunkba hölgyem? * És sikerült! Már Lillyss esetén is menekülhetnéke volt a hölgyektől. Bár nem éppen lehet a tündérrel össze hasonlítani. Tudni illik a mélységiről, hogy szereti a férfiak kegyét elérni, de ezzel együtt zavarba is hozni őket. A kis hölgy a kutyájával egyenlőre nem mutat bármiféle hasonlóságot. A lovag is tartja magát. ~ Mi is volt a téma? Ja igen! ~ Ül vissza gyorsan, mielőtt valami olyat tenne, mit megbánhat. *
- Szép időnk van! * ~ Nem! Nem ez volt a téma te idióta! ~ Förmed rá saját magára. Sisakját inkább gyorsan vissza húzza fejére zavarába, de nem szemtelen, hogy a rostélyt is vissza húzza az arca elé. Haját igényesen be igazítja a sisak alá, hogy addig is száját fékezhesse. Hozzanak elé inkább négy újonc bakát! Azokat megtanítja a harcra vagy akár a fegyelemre! Vagy kerüljön az erdőbe napokra, de ez... Ez nem éppen az ő terepe. Minden erejét be kell vetnie, hogy fékezhesse nyelvét. Mondani sem kell, hogy a hölgy megjelenése nem könnyíti meg a helyzetét. A lány ezüstös külleme igazán egyedivé teszi a megjelenését, de egyben a környezetet is. A lovag úgy érzi, mintha valahol teljesen máshol lenne tőle. Ami melegséggel önti el. *
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-10 08:53:59
Üzenet elküldve: 2021-11-10 08:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
*A kis csapat egyre csak a varázslatos vízi állatok játékát nézi megbűvölve. Viel némelyik lényről azt sem tudja, mi lehet, de rögtön eszébe jut Intath barátja, aki egészen biztosan rávágná a választ a kérdéseire. Talán ha megjegyzi és lerajzolja… Csak jóval később veszi észre, hogy valaki figyeli őt. Ez nem szokatlan dolog, elég furcsán mutat amúgy is a sérült szemével, ezüst hajával. Némelyek erre még tündért sem láttak soha, nemhogy ilyet.
Ő maga igyekszik nem visszabámulni, mert ahhoz elég félénk, de azért a fickó sem piskóta. Igazi harcosnak öltözött, biztos melege lehet a sok páncél alatt, amelyeknek Viel a nevét sem tudja, hiszen otthonában, a tündérfaluban legfeljebb évente egyszer kaptak fel egy botot, hogy elűzzék a farkasokat. Ami mégis egyből feltűnik neki, az a nagy sárkány a férfi pajzsán. Valami nemesi jelzés lehet.*
~ Lehet, hogy olyan vidékről jött, ahol tényleg vannak sárkányok? ~ *Kezd töprengeni. Ugyanis ha egy valami igaz Vielre, az az, hogy imádja a sárkányokat. Imád róluk olvasni, mesét hallgatni. Persze azt is tudja, hogy ravaszok, nehéz túljárni az eszükön, és igen nagyok és félelmetesek. Ja, és hogy tüzet okádnak. A szökőkút kávájára áll, és lassan elindul a férfi felé. Úgy tesz, mintha csak játszogatna, egyensúlyozgatna, de igazából az időt húzza, mert nem biztos benne, hogy jó ötlet szóba elegyedni vele. Persze nagy fekete kutyája ott cammog mellette – nem lehet olyan baj, amiből az eb ne tudná kihúzni. Végül megköszörüli a torkát.*
- Eeyr áldjon! *Mosolyog az idegenre. Bár ez a köszönés nem mindenkit nyűgöz le, Vielnek a legtermészetesebb dolog, és ez ki is érződik abból, ahogy kimondja.* Nagyon… szép az a sárkány. A sárkányok nagyon szépek. És félelmetesek. *Mutat a pajzsra kicsi ujjával. Tudja, hogy eléggé bugyután hangzik a dolog, ezért el is pirul kicsit. De a szeméből látszik, hogy tényleg le van nyűgözve.*
- Tőle nem kell félni. *Teszi hozzá, mikor a nagy kutya is úgy dönt, a maga módján ő is csatlakozik hozzájuk. Tartja a tisztes távolságot, de a férfit méregeti kíváncsian.* Árnyék, ül. *És az állat így is tesz.*
//A két kis vandál//
*A kis csapat egyre csak a varázslatos vízi állatok játékát nézi megbűvölve. Viel némelyik lényről azt sem tudja, mi lehet, de rögtön eszébe jut Intath barátja, aki egészen biztosan rávágná a választ a kérdéseire. Talán ha megjegyzi és lerajzolja… Csak jóval később veszi észre, hogy valaki figyeli őt. Ez nem szokatlan dolog, elég furcsán mutat amúgy is a sérült szemével, ezüst hajával. Némelyek erre még tündért sem láttak soha, nemhogy ilyet.
Ő maga igyekszik nem visszabámulni, mert ahhoz elég félénk, de azért a fickó sem piskóta. Igazi harcosnak öltözött, biztos melege lehet a sok páncél alatt, amelyeknek Viel a nevét sem tudja, hiszen otthonában, a tündérfaluban legfeljebb évente egyszer kaptak fel egy botot, hogy elűzzék a farkasokat. Ami mégis egyből feltűnik neki, az a nagy sárkány a férfi pajzsán. Valami nemesi jelzés lehet.*
~ Lehet, hogy olyan vidékről jött, ahol tényleg vannak sárkányok? ~ *Kezd töprengeni. Ugyanis ha egy valami igaz Vielre, az az, hogy imádja a sárkányokat. Imád róluk olvasni, mesét hallgatni. Persze azt is tudja, hogy ravaszok, nehéz túljárni az eszükön, és igen nagyok és félelmetesek. Ja, és hogy tüzet okádnak. A szökőkút kávájára áll, és lassan elindul a férfi felé. Úgy tesz, mintha csak játszogatna, egyensúlyozgatna, de igazából az időt húzza, mert nem biztos benne, hogy jó ötlet szóba elegyedni vele. Persze nagy fekete kutyája ott cammog mellette – nem lehet olyan baj, amiből az eb ne tudná kihúzni. Végül megköszörüli a torkát.*
- Eeyr áldjon! *Mosolyog az idegenre. Bár ez a köszönés nem mindenkit nyűgöz le, Vielnek a legtermészetesebb dolog, és ez ki is érződik abból, ahogy kimondja.* Nagyon… szép az a sárkány. A sárkányok nagyon szépek. És félelmetesek. *Mutat a pajzsra kicsi ujjával. Tudja, hogy eléggé bugyután hangzik a dolog, ezért el is pirul kicsit. De a szeméből látszik, hogy tényleg le van nyűgözve.*
- Tőle nem kell félni. *Teszi hozzá, mikor a nagy kutya is úgy dönt, a maga módján ő is csatlakozik hozzájuk. Tartja a tisztes távolságot, de a férfit méregeti kíváncsian.* Árnyék, ül. *És az állat így is tesz.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-09 19:03:24
Üzenet elküldve: 2021-11-09 19:03:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A két kis vandál //
* Határozottan a hosszú út megtette a hatását a lovag irányába. Az utóbbi időszak keményen igényelte a figyelmét. Egyben stresszesek is voltak számára a mögötte levő hatok. *
- De legalább túléltük ugye pajtás? * lapogatja meg a lovának a nyakát a lovag, miközben a főtérre igyekszik. Nem éppen egy cél vezeti Nilevardot hátasán, hanem inkább a késztetése valami hűsítőre. A szökőkút közelében megpillant egy ártatlan tobzódást, amit egy lágy mosollyal nyugtáz. ~ Mindig szívet melengető látvány a gyermeki szórakozás. Pontosan ez ad erőt az új megbízásokra. Ameddig ők boldogan játszhatnak, addig nekem is lesz erőm tenni a dolgom. ~ A nyeregből lepattanva, a szükségtelen eszközöket a nyeregtáskájába rejti el. ~ A ló is fáradt, nem csak én, ideje lenne hagyni kicsit pihenni. ~ Az egyik fiúhoz lépve le térdel. *
- Fiú, megkérhetnélek, hogy lovamat elvinnéd a kaszárnyához az istállóba?
* A fiút is egy könnyed mosollyal jutalmazza. Amire a gyermek egy nagyobb és szélesebb de egyben fogatlanabbal. ~ Néhány helyen bizonyára még csak most nő ki neki az igazi foga. ~ Három vagy négy foga is hiányzik még a gyermeknek. De ez pont inkább aranyossá teszi ábrázatát.
Át is nyújt a fiatalnak 10 aranyat, hogy biztosra menjen. Hallotta már másoktól, hogy ha nem adsz elég aranyat akkor Mesélő (Hydra) csak a sarkon befordulva ott hagyják.
A lovát amint elviszik megigazítva nyakláncát tabardja alá rejti. A szökőkút mellé kényelmesen helyet foglal. Sisakját levéve haját vállán hagyja széthullni. Hamar magához is vesz egy kis vizet a kulacsával amiből egy keveset nyakára önt. A kellemes hűsítő víz egy lágy sóhajt hoz ki a lovagból. Elég hosszan már úton van, hogy kellemesen érintse a hideg víz. A kút szélén ülve a társaságra kezd el fordítani több figyelmet. Jobban végig nézve rajtuk, egy hatalmas ebet pillant meg, illetve annak tündér gazdáját.
A nő a tündérek magasságát nem hazudtolja meg. De tekintete és haja színe már annál inkább egyedivé teszi. Nem mintha Nilevard gyakran elegyedne szóba tündérekkel. De már látott ő is néhányat. De ez a hölgy egészen különleges a többihez képest. Ezüstös hajával, és ugyanazon színű szemeivel. ~ De jobban megnézve... Mintha az egyik szeme kék lenne? ~ Ez igazán meghökkenti a lovagot. Ezért intenzíven elkezdi nézni a lányt, ahogyan szórakoztatja a körülötte állókat. ~ Úgy tűnik igazán élvezi, ahogyan a többiek is. ~
Nem éppen illik a másikat hosszú ideig nézni, főleg az ismeretleneket. De valahogy a lány magával ragadja a tekintetét. Ha észre veszi a lány, akkor gyorsan elkapja fejét. Amivel tagadhatatlanul ki jelenti mit tett épp. Ha pedig nem veszi észre, akkor nézi az aranyos előadást. Ami természetesen neki is tetszik, de ezt próbálja véka alá rejteni. *
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.22 00:12:25, a következő indokkal:
Kérésre.
// A két kis vandál //
* Határozottan a hosszú út megtette a hatását a lovag irányába. Az utóbbi időszak keményen igényelte a figyelmét. Egyben stresszesek is voltak számára a mögötte levő hatok. *
- De legalább túléltük ugye pajtás? * lapogatja meg a lovának a nyakát a lovag, miközben a főtérre igyekszik. Nem éppen egy cél vezeti Nilevardot hátasán, hanem inkább a késztetése valami hűsítőre. A szökőkút közelében megpillant egy ártatlan tobzódást, amit egy lágy mosollyal nyugtáz. ~ Mindig szívet melengető látvány a gyermeki szórakozás. Pontosan ez ad erőt az új megbízásokra. Ameddig ők boldogan játszhatnak, addig nekem is lesz erőm tenni a dolgom. ~ A nyeregből lepattanva, a szükségtelen eszközöket a nyeregtáskájába rejti el. ~ A ló is fáradt, nem csak én, ideje lenne hagyni kicsit pihenni. ~ Az egyik fiúhoz lépve le térdel. *
- Fiú, megkérhetnélek, hogy lovamat elvinnéd a kaszárnyához az istállóba?
* A fiút is egy könnyed mosollyal jutalmazza. Amire a gyermek egy nagyobb és szélesebb de egyben fogatlanabbal. ~ Néhány helyen bizonyára még csak most nő ki neki az igazi foga. ~ Három vagy négy foga is hiányzik még a gyermeknek. De ez pont inkább aranyossá teszi ábrázatát.
Át is nyújt a fiatalnak 10 aranyat, hogy biztosra menjen. Hallotta már másoktól, hogy ha nem adsz elég aranyat akkor Mesélő (Hydra) csak a sarkon befordulva ott hagyják.
A lovát amint elviszik megigazítva nyakláncát tabardja alá rejti. A szökőkút mellé kényelmesen helyet foglal. Sisakját levéve haját vállán hagyja széthullni. Hamar magához is vesz egy kis vizet a kulacsával amiből egy keveset nyakára önt. A kellemes hűsítő víz egy lágy sóhajt hoz ki a lovagból. Elég hosszan már úton van, hogy kellemesen érintse a hideg víz. A kút szélén ülve a társaságra kezd el fordítani több figyelmet. Jobban végig nézve rajtuk, egy hatalmas ebet pillant meg, illetve annak tündér gazdáját.
A nő a tündérek magasságát nem hazudtolja meg. De tekintete és haja színe már annál inkább egyedivé teszi. Nem mintha Nilevard gyakran elegyedne szóba tündérekkel. De már látott ő is néhányat. De ez a hölgy egészen különleges a többihez képest. Ezüstös hajával, és ugyanazon színű szemeivel. ~ De jobban megnézve... Mintha az egyik szeme kék lenne? ~ Ez igazán meghökkenti a lovagot. Ezért intenzíven elkezdi nézni a lányt, ahogyan szórakoztatja a körülötte állókat. ~ Úgy tűnik igazán élvezi, ahogyan a többiek is. ~
Nem éppen illik a másikat hosszú ideig nézni, főleg az ismeretleneket. De valahogy a lány magával ragadja a tekintetét. Ha észre veszi a lány, akkor gyorsan elkapja fejét. Amivel tagadhatatlanul ki jelenti mit tett épp. Ha pedig nem veszi észre, akkor nézi az aranyos előadást. Ami természetesen neki is tetszik, de ezt próbálja véka alá rejteni. *
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.22 00:12:25, a következő indokkal:
Kérésre.
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2021-11-09 13:24:46
Üzenet elküldve: 2021-11-09 13:24:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két kis vandál//
*Viel már megszokta a város zsongását, és kissé élvezi is, hogy végre újra a zajban és forgatagban lehet. Na, nem mintha túl sokat látna belőle, mert az erre járók jó része magasabb az apró lánynál, aki ezüstszínű hajával és szintén ezüst szemével lóg ki a tömegből. Ó, és hát persze a hatalmas, fekete bundájú kutyájával, aki az Árnyék névre hallgat. Most is éppen rajta „lovagol” kedvenc látványossága, a szökőkút felé, de mikor az állat inni szeretne a vízből, lekászálódva a hátáról egy ügyes mézmozdulattal jelzi neki, hogy nem szabad.*
- Koszos, nem jó neked. *Magyarázza neki a padkára ülve, és az állat nagy buci fejét a két apró keze közé fogja. Megdörgöli Árnyék pofáját.* Meg kéne vagdosni a bundádat, alig látsz ki belőle. Fogadjunk, azt se tudod, hol vagyok! *Kuncog, elhajtva a kósza, hosszú tincseket az állat szeméből. Nagyon hosszú a szőre, sok vele a macera. A két fekete gombszem érdeklődve csillog, a nagy eb csak úgy issza az apró lány szavait, mintha legalább is értené, amit beszél.
Persze mint mindig, most is akad egy-két gyerek, aki megcsodálja Vielt és a hatalmas játszópajtását. Viel tudja, hogy hajlamosak valami mutatványosnak nézni őket. De hát miért ne trükközhetne valamit, ha ennyire igényt tartanak rá?*
- Gyere, mutassuk meg nekik, mit tudunk! *Suttogja a kutyusnak, és előhalász a tarsolyából egy sárga, tengeri csikóhal alakú tárgyat, majd egy drámai mozdulattal beleejti a vízbe, mintha tényleg varázsolna. A vízből némi pezsgés kíséretében kellemes levendulaillat csap fel, majd megannyi halacska és vízi lény sejlik fel, és kering lassan körbe-körbe, ahogy a vízsugár hajtja őket. Viel és Árnyék, meg persze a gyerekek is kíváncsian leskelődnek. Itt aztán van mit nézni.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.09 13:25:19
//A két kis vandál//
*Viel már megszokta a város zsongását, és kissé élvezi is, hogy végre újra a zajban és forgatagban lehet. Na, nem mintha túl sokat látna belőle, mert az erre járók jó része magasabb az apró lánynál, aki ezüstszínű hajával és szintén ezüst szemével lóg ki a tömegből. Ó, és hát persze a hatalmas, fekete bundájú kutyájával, aki az Árnyék névre hallgat. Most is éppen rajta „lovagol” kedvenc látványossága, a szökőkút felé, de mikor az állat inni szeretne a vízből, lekászálódva a hátáról egy ügyes mézmozdulattal jelzi neki, hogy nem szabad.*
- Koszos, nem jó neked. *Magyarázza neki a padkára ülve, és az állat nagy buci fejét a két apró keze közé fogja. Megdörgöli Árnyék pofáját.* Meg kéne vagdosni a bundádat, alig látsz ki belőle. Fogadjunk, azt se tudod, hol vagyok! *Kuncog, elhajtva a kósza, hosszú tincseket az állat szeméből. Nagyon hosszú a szőre, sok vele a macera. A két fekete gombszem érdeklődve csillog, a nagy eb csak úgy issza az apró lány szavait, mintha legalább is értené, amit beszél.
Persze mint mindig, most is akad egy-két gyerek, aki megcsodálja Vielt és a hatalmas játszópajtását. Viel tudja, hogy hajlamosak valami mutatványosnak nézni őket. De hát miért ne trükközhetne valamit, ha ennyire igényt tartanak rá?*
- Gyere, mutassuk meg nekik, mit tudunk! *Suttogja a kutyusnak, és előhalász a tarsolyából egy sárga, tengeri csikóhal alakú tárgyat, majd egy drámai mozdulattal beleejti a vízbe, mintha tényleg varázsolna. A vízből némi pezsgés kíséretében kellemes levendulaillat csap fel, majd megannyi halacska és vízi lény sejlik fel, és kering lassan körbe-körbe, ahogy a vízsugár hajtja őket. Viel és Árnyék, meg persze a gyerekek is kíváncsian leskelődnek. Itt aztán van mit nézni.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.09 13:25:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1890-1909