//A fejlécnélküli lovas//
*Ló és lovasa vágtatva haladnak az éjszakában, ahogy kiérnek a fák közül a karavánútra Artheniornak veszik az irányt. Az út kietlen, a viharnak köszönhetően még az éjszakai útonállók sem járnak rajta ilyenkor. A sötételf lánynak eszébe jut, hogy pont egy ehhez hasonló éjszakán, akkor még gyalogszerrel, milyen nagy reményekkel telve tartott a kalandorok városába. Naivan azt hitte itt, majd megszabadul múltja terheitől. Xotara most csak egyetlen helyre tud gondolni, ahova mehet; igen, a városi istállóra. Persze tudja, ha a venárok reggel utána erednének az első hely lenne, ahol majd keresnék, szóval biztos nem fog sokáig időzni. Apja mellett tizenhét év alatt volt ideje kitanulni, hogyan kell eltűnni, ha keresik a sötételfet.*
~ Különben is tudni akarom, hogy mi van Artheniorban… az a füst a város felett… remélem Helgáék jól vannak. ~
*Ahogy a megfoghatatlan sötétségben megpillantja a faltalan várost, kész abszurdum, de egyfajta megkönnyebbülést érez.*
~ Sose hittem volna, hogy egyszer még az erdőből fogok menekülni a városba. ~
*Xotara ügetésre, majd lépésre fogja vissza Kajtárt, és lassan besétálnak a főtérre. Lova patái hangos visszhangot vernek a téren, ahol elégedetten hordozza végig a tekintetét. A látvány egy halovány mosolyt csal az arcára.*
~ Legalább nincs tömeg. ~
*A főtéren nem hogy nincs tömeg, de úgy tűnik egy lélek se. Éjszaka lévén talán ebben nincs semmi különös, de ami elgondolkoztatja Xotarát, hogy egyetlen őrt se lát, és még mindig erősen érezhető a korábban látott füstnek szaga. Majd észreveszi az épületeken a bedeszkázott ablakokat. Tekintete hosszabban elidőzik a Pegazus fogadón, hiszen talán azon a legszembetűnőbb a sok deszka.*
~ Mi a kínkeserves fene történt itt? Járvány… lázadás? ~
*Kajtárral odaléptet a szökőkúthoz, hogy lova olthassa a szomját. Leszáll a nyeregből, és kezével vizet merítve maga is iszik pár kortyot, majd gyanakodva néz végig a környező utcákon, sikátorokon, ahol egy-két helyen utcai barikádokat is lát. A viharos szélben kavarog a szemét a főtéren és az utcákon, zömmel valami röplapokat hord magával.*
~ Na! Jobb, ha nem tátom tovább itt a számat, még szemet szúrok valakinek. ~
*Mikor Kajtár tele itta magát, megindulnak az istállóba. A nagy szárnyas ajtóhoz érve a kovácsoltvas kilincs még mindig nyikorogva enged, ahogy az ajtó is nyikorogva nyílik.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 18:18:30