Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 428 (8541. - 8560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:06:56
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Akármilyen fáradt, fátyolos szemei most felcsillannak és cseppet sem gúnyosan, hanem inkább szelíden felkacag. Olyan nevetés ez, mintha elszállt volna az a sötét felleg, ami napok óta kíséri és árnyékolja be útját.*
- Szóval nem egy istenség küldött, hogy segíts rajtam, mielőtt elaludtam volna a szabad ég alatt egy ismeretlen városban... Ez szomorú, most minden hitemnek annyi!
*Nem viszi túlzásba a hite megvédését, mert az elmúlt hetek leginkább azt mutatták, hogy nem létezik semmilyen felsőbb hatalom, hiszen amiket meg kellett élnie, azt nem engedné senki, aki gondviselő. Vagy, ahogy a jó apja mondogatta, ezek mind tanítások. ~Bla, bla~. Zsigerből szökkennek csak szájára az isten klisék, mélyen belül éppen meg van zavarodva.
Jól esik most hallgatnia a fiú szavait, ő is álmokkal a szívében indult útnak.*
- Én tudós leszek! *Gondolkodás nélkül mondja szavait, tudja, hogy mit kérdezett a másik, de nem szeretne a honnan kérdésre válaszolni, így próbálja kikerülni a témát.*
- Az emberi lelkekben fogok olvasni, tudni fogok mindent, hogy ki mit és miért cselekszik, ki mire gondol, és miért nem azt teszi, amit gondol. *Olyan felvillanyozva beszél, hogy már-már táncolnak a léptei a fogadó felé. Most először látszik, hogy milyen fiatal, hiszen bár álmai neki is vannak, de elég hebrencs is.*
- És nem mágiát használva, nem-nem. ~Talán csak kiegészítésnek~
- Remélem, hamar letudod a tartozást és teheted, amit csak szeretnél!
*Most kicsit visszavesz a túlzott csacsogásból, mert ő is hasonlóan úgy érzi, túl sokat fecseg, és ezzel tán untatja a másikat*
-Menj előre, még mindig féltem a fejem! Te erősebb vagy.
*Kéri a fogadó ajtajában, amikor már éppen az ajtót érné a keze, hogy benyisson.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 16:07:38
*Akármilyen fáradt, fátyolos szemei most felcsillannak és cseppet sem gúnyosan, hanem inkább szelíden felkacag. Olyan nevetés ez, mintha elszállt volna az a sötét felleg, ami napok óta kíséri és árnyékolja be útját.*
- Szóval nem egy istenség küldött, hogy segíts rajtam, mielőtt elaludtam volna a szabad ég alatt egy ismeretlen városban... Ez szomorú, most minden hitemnek annyi!
*Nem viszi túlzásba a hite megvédését, mert az elmúlt hetek leginkább azt mutatták, hogy nem létezik semmilyen felsőbb hatalom, hiszen amiket meg kellett élnie, azt nem engedné senki, aki gondviselő. Vagy, ahogy a jó apja mondogatta, ezek mind tanítások. ~Bla, bla~. Zsigerből szökkennek csak szájára az isten klisék, mélyen belül éppen meg van zavarodva.
Jól esik most hallgatnia a fiú szavait, ő is álmokkal a szívében indult útnak.*
- Én tudós leszek! *Gondolkodás nélkül mondja szavait, tudja, hogy mit kérdezett a másik, de nem szeretne a honnan kérdésre válaszolni, így próbálja kikerülni a témát.*
- Az emberi lelkekben fogok olvasni, tudni fogok mindent, hogy ki mit és miért cselekszik, ki mire gondol, és miért nem azt teszi, amit gondol. *Olyan felvillanyozva beszél, hogy már-már táncolnak a léptei a fogadó felé. Most először látszik, hogy milyen fiatal, hiszen bár álmai neki is vannak, de elég hebrencs is.*
- És nem mágiát használva, nem-nem. ~Talán csak kiegészítésnek~
- Remélem, hamar letudod a tartozást és teheted, amit csak szeretnél!
*Most kicsit visszavesz a túlzott csacsogásból, mert ő is hasonlóan úgy érzi, túl sokat fecseg, és ezzel tán untatja a másikat*
-Menj előre, még mindig féltem a fejem! Te erősebb vagy.
*Kéri a fogadó ajtajában, amikor már éppen az ajtót érné a keze, hogy benyisson.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.01 16:07:38
8559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 15:26:42
Üzenet elküldve: 2023-11-01 15:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Úgy veszi le, Mai nem ellenzi, hogy együtt menjenek a fogadóba, úgyhogy ő lassú léptekkel el is indul a bejárat felé. Nem kell sokat menniük, de arra még van idejük, hogy néhány szót váltsanak a szabad ég alatt. *
– Mi más lenne, mint véletlen? * Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel, noha érti, hogy a másik mire célozhat. Yvon már jó pár éve nem vevő a tündérmesékre. *
– Ami engem illet, én egy útszéli istenséggel se találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erről jöjjek és ne a Holdudvar felől, a hátsó ajtón. Pedig, ha úgy teszek, talán sosem találkoztunk volna. – Vagy te talán igen? * Röviden elgondolkodik. Eszébe jut, hogy talán túllőt a célon. Nyilván nem az volt a célja, hogy megbántsa Mait, ha ő esetleg hisz az isteni gondviselésben. De ha már rákérdezett, fontosnak érezte, hogy kifejezésre juttassa álláspontját a témában.
Ezután a műhelyről kérdezi, amire megvonja vállát. *
– Hatköznap egy fazekas-műhelyben inaskodok, hogy legyen mit ennem. Meg, mert megboldogult atyám tartozott a Mesternek, úgyhogy rám hárult a feladat, hogy rendezzem a tartozását. Persze nem tervezek örökké ott dolgozni. Amint tehetem, elindulok világot látni. Talán elszegődök egy karaván mellé zsoldosnak. Vagy a Kikötőbe megyek és elhajózok Wegtorenbe és saját kereskedőházat építek. Khm… * Eszébe jut, hogy még szinte semmit nem tud a lányról, cserébe ő már a hosszú távú terveiről álmodozik előtte. *
– És te…? Honnan jöttél és hová tartasz?
* Arra, hogy Mai meg akarja hívni egy italra, csak beleegyezően bólint. Nem akar ő semmi jónak az elrontója lenni, ha a lány úgy érzi, nem tudja hová tenni a pénzét, ő szívesen elfogad egy ingyen piát. Vagy akár kettőt. *
* Úgy veszi le, Mai nem ellenzi, hogy együtt menjenek a fogadóba, úgyhogy ő lassú léptekkel el is indul a bejárat felé. Nem kell sokat menniük, de arra még van idejük, hogy néhány szót váltsanak a szabad ég alatt. *
– Mi más lenne, mint véletlen? * Kérdez vissza őszinte érdeklődéssel, noha érti, hogy a másik mire célozhat. Yvon már jó pár éve nem vevő a tündérmesékre. *
– Ami engem illet, én egy útszéli istenséggel se találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erről jöjjek és ne a Holdudvar felől, a hátsó ajtón. Pedig, ha úgy teszek, talán sosem találkoztunk volna. – Vagy te talán igen? * Röviden elgondolkodik. Eszébe jut, hogy talán túllőt a célon. Nyilván nem az volt a célja, hogy megbántsa Mait, ha ő esetleg hisz az isteni gondviselésben. De ha már rákérdezett, fontosnak érezte, hogy kifejezésre juttassa álláspontját a témában.
Ezután a műhelyről kérdezi, amire megvonja vállát. *
– Hatköznap egy fazekas-műhelyben inaskodok, hogy legyen mit ennem. Meg, mert megboldogult atyám tartozott a Mesternek, úgyhogy rám hárult a feladat, hogy rendezzem a tartozását. Persze nem tervezek örökké ott dolgozni. Amint tehetem, elindulok világot látni. Talán elszegődök egy karaván mellé zsoldosnak. Vagy a Kikötőbe megyek és elhajózok Wegtorenbe és saját kereskedőházat építek. Khm… * Eszébe jut, hogy még szinte semmit nem tud a lányról, cserébe ő már a hosszú távú terveiről álmodozik előtte. *
– És te…? Honnan jöttél és hová tartasz?
* Arra, hogy Mai meg akarja hívni egy italra, csak beleegyezően bólint. Nem akar ő semmi jónak az elrontója lenni, ha a lány úgy érzi, nem tudja hová tenni a pénzét, ő szívesen elfogad egy ingyen piát. Vagy akár kettőt. *
8558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 09:00:01
Üzenet elküldve: 2023-11-01 09:00:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Nem teljesen introvertált, de azért nem mindig kívánja maga mellé a társaságot. Ennek viszont nem annak a napnak kell lennie. Szíve szerint kedvesen arrébb küldené az idegent, de most tudja, nem ismert helyen van, nem ismert népek között és muszáj lesz néhány lelket közelebb engedni magához, hogy valaha is érvényesülni tudjon.
Nagy tervekkel indult el messziről, de az úton ért megpróbáltatásai miatt ennek jó része ködbe merült, kell néhány nap, mire nem túlélő üzemmódban közlekedik, hanem kicsit ő is jelen lesz a saját testében.*
- Micsoda véletlen? Hiszel még abban?
*Egy pillanatra a fogai is látszódnak egy nagyobb mosoly kíséretében. Kezdi rávenni magát, hogy meg kell indulni, és ha emellé társasága is akad, az a jövőre nézve fantasztikus lehetőség. Végig nézve a kedves fiatal férfin nem a félelem tölti el, de nem is akar veszélyt érezni a receptoraiban. Most kicsit elég volt belőle. Ő maga is egészen zöldfülű még, így reméli a lehető legjobb társaságra akadt.
Agytekervényeit megolajozza a soknak tűnő beszéd ennyi csendben eltöltött nap után. Kifejezetten megcsillan a szeme is, amikor olyan helyet ajánl fel neki, ahol még hosszabb távon érvényesülni is tud... bólint párat, hogy jelezze vevő az indulásra, de hallgatja tovább a mondókát.*
~Városi tanácsos, az kellhet nekem~
- Mesélj erről a műhelyről Yvon. *Fordul ő is abba az irányba, ahová a fiú is, bár még egy utolsó pillantást vet a szökőkútra, mely vizének íze talán hosszú ideig a legvarázslatosabb dolog volt, ami csak lecsoroghatott a torkán. Valóban mágikus víz ez, vagy csak neki volt ennyire életmentő?*
- Bármily hívogató a neve, most jól esne egy kicsit hamarabb megmelegedni. Meghívlak egy pohárra, a segítségedére cserébe. *Mosolyog újfent haloványan, fáradtan, majd talán észrevehetetlenül, de el is hal az a kicsi jókedv, amikor rájön, hogy az a pénzmennyiség, amivel elindult, már a múlté. Éppen néhány arany koccan össze nála, de ha kell, beáldozza az egészet, csak végre hadd pihenjen meg biztonságban.*
*Nem teljesen introvertált, de azért nem mindig kívánja maga mellé a társaságot. Ennek viszont nem annak a napnak kell lennie. Szíve szerint kedvesen arrébb küldené az idegent, de most tudja, nem ismert helyen van, nem ismert népek között és muszáj lesz néhány lelket közelebb engedni magához, hogy valaha is érvényesülni tudjon.
Nagy tervekkel indult el messziről, de az úton ért megpróbáltatásai miatt ennek jó része ködbe merült, kell néhány nap, mire nem túlélő üzemmódban közlekedik, hanem kicsit ő is jelen lesz a saját testében.*
- Micsoda véletlen? Hiszel még abban?
*Egy pillanatra a fogai is látszódnak egy nagyobb mosoly kíséretében. Kezdi rávenni magát, hogy meg kell indulni, és ha emellé társasága is akad, az a jövőre nézve fantasztikus lehetőség. Végig nézve a kedves fiatal férfin nem a félelem tölti el, de nem is akar veszélyt érezni a receptoraiban. Most kicsit elég volt belőle. Ő maga is egészen zöldfülű még, így reméli a lehető legjobb társaságra akadt.
Agytekervényeit megolajozza a soknak tűnő beszéd ennyi csendben eltöltött nap után. Kifejezetten megcsillan a szeme is, amikor olyan helyet ajánl fel neki, ahol még hosszabb távon érvényesülni is tud... bólint párat, hogy jelezze vevő az indulásra, de hallgatja tovább a mondókát.*
~Városi tanácsos, az kellhet nekem~
- Mesélj erről a műhelyről Yvon. *Fordul ő is abba az irányba, ahová a fiú is, bár még egy utolsó pillantást vet a szökőkútra, mely vizének íze talán hosszú ideig a legvarázslatosabb dolog volt, ami csak lecsoroghatott a torkán. Valóban mágikus víz ez, vagy csak neki volt ennyire életmentő?*
- Bármily hívogató a neve, most jól esne egy kicsit hamarabb megmelegedni. Meghívlak egy pohárra, a segítségedére cserébe. *Mosolyog újfent haloványan, fáradtan, majd talán észrevehetetlenül, de el is hal az a kicsi jókedv, amikor rájön, hogy az a pénzmennyiség, amivel elindult, már a múlté. Éppen néhány arany koccan össze nála, de ha kell, beáldozza az egészet, csak végre hadd pihenjen meg biztonságban.*
8557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-01 02:29:52
Üzenet elküldve: 2023-11-01 02:29:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naraekh//
*Még csak szürkül az ég alja, a nap még nem aranyozta be a horizontot. Időben vannak még. Talán Naraekh nálánál jobban állja a napvilágot, ő azonban amennyire tudja, kerüli, s így is szándékszik tenni a jövőben is.
Ahogy beérnek a méretes kőépítmények gyűrűjébe, tekintete egyre serényebben jár. Sosem látott még ekkora felszíni várost. Még le is nyűgözi a maga sajátos módján. Elvégre idehordani ezt a rengeteg követ... Nem lehetett kis feladat. Odalenn a mélyben egész palotákat vájnak ki sziklából. De hogy felhordják a felszínre és ott húzzák fel? Morbid ötlet, de úgy tűnik, gyakorlatba átültetve működik.
Naraekh szavaira csak révetegen bólint. Ő is hasonlóképp képzeli üdvözlését. Bizonyára óriási tisztelettel viseltetnek majd pirtianesi rokonuk iránt, ki egész idáig jött. És ha terveznek is valamit az artheniori Dwirinthalenek - amit néhányan sejteni vélnek odahaza - az ő jelenléte minden bizonnyal letöri szarvukat.*
-Jól mondod. *Kelletlenül csúszik le a nyeregből, hogy innen kantáron vezesse a fekete mént. Közel járnak már. Majd minden ablak sötét itt, ám a Pegazus fogadóból barátságos fény terjeng ki az ablakokon.*
-Hogy? Persze. Ostobák. Réges-régen megrohanták a várost az orkok utolsó szövetsége, és el is foglalták egy rövid ideig. De ezek az emberek semmiből sem tanulnak. *Félresöpri éjfekete fürtjeit, majd a lányra emeli a tekintetét. Ma nem adott neki okot arra, hogy komolyabban is fenyítse, ez pedig nem teljesen van ínyére.*
-Gyere ide. *Nem várja meg, míg amaz mozdul, ő lép oda hozzá.*
-Sötétben egészen úgy nézel ki, mint egy valamirevaló nőstény. *Fürkészi egy darabig, majd szabad kezével finoman fésül bele a fehér hajzuhatagba, miközben nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait. A tudat, hogy azt tesz egy nemes ház sarjával, amit csak kíván, mindig meghozza az étvágyát. Nemigen van hímeknek része ilyesmiben. A nálánál egyébként idősebb Nazdyr utód bélyege azonban sorsának pecsétje is egyben; a szerencse pedig úgy fordult, hogy ő élhet most vele. Volt alkalma alaposan körbejárni már lehetőségeit az ide úton, s kevés dolog maradt, mit nem tett meg a nősténnyel. Mindezt legnagyobb megelégedésére. Végül elfintorodva lép hátra a gyöngéd mozdulatból.*
-Bűzlesz. Erről pedig eszembe jut, hogy valószínűleg én is. Helyezd el a lovat és gyere utánam a fogadóba. És siess!
*Még csak szürkül az ég alja, a nap még nem aranyozta be a horizontot. Időben vannak még. Talán Naraekh nálánál jobban állja a napvilágot, ő azonban amennyire tudja, kerüli, s így is szándékszik tenni a jövőben is.
Ahogy beérnek a méretes kőépítmények gyűrűjébe, tekintete egyre serényebben jár. Sosem látott még ekkora felszíni várost. Még le is nyűgözi a maga sajátos módján. Elvégre idehordani ezt a rengeteg követ... Nem lehetett kis feladat. Odalenn a mélyben egész palotákat vájnak ki sziklából. De hogy felhordják a felszínre és ott húzzák fel? Morbid ötlet, de úgy tűnik, gyakorlatba átültetve működik.
Naraekh szavaira csak révetegen bólint. Ő is hasonlóképp képzeli üdvözlését. Bizonyára óriási tisztelettel viseltetnek majd pirtianesi rokonuk iránt, ki egész idáig jött. És ha terveznek is valamit az artheniori Dwirinthalenek - amit néhányan sejteni vélnek odahaza - az ő jelenléte minden bizonnyal letöri szarvukat.*
-Jól mondod. *Kelletlenül csúszik le a nyeregből, hogy innen kantáron vezesse a fekete mént. Közel járnak már. Majd minden ablak sötét itt, ám a Pegazus fogadóból barátságos fény terjeng ki az ablakokon.*
-Hogy? Persze. Ostobák. Réges-régen megrohanták a várost az orkok utolsó szövetsége, és el is foglalták egy rövid ideig. De ezek az emberek semmiből sem tanulnak. *Félresöpri éjfekete fürtjeit, majd a lányra emeli a tekintetét. Ma nem adott neki okot arra, hogy komolyabban is fenyítse, ez pedig nem teljesen van ínyére.*
-Gyere ide. *Nem várja meg, míg amaz mozdul, ő lép oda hozzá.*
-Sötétben egészen úgy nézel ki, mint egy valamirevaló nőstény. *Fürkészi egy darabig, majd szabad kezével finoman fésül bele a fehér hajzuhatagba, miközben nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait. A tudat, hogy azt tesz egy nemes ház sarjával, amit csak kíván, mindig meghozza az étvágyát. Nemigen van hímeknek része ilyesmiben. A nálánál egyébként idősebb Nazdyr utód bélyege azonban sorsának pecsétje is egyben; a szerencse pedig úgy fordult, hogy ő élhet most vele. Volt alkalma alaposan körbejárni már lehetőségeit az ide úton, s kevés dolog maradt, mit nem tett meg a nősténnyel. Mindezt legnagyobb megelégedésére. Végül elfintorodva lép hátra a gyöngéd mozdulatból.*
-Bűzlesz. Erről pedig eszembe jut, hogy valószínűleg én is. Helyezd el a lovat és gyere utánam a fogadóba. És siess!
8556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 23:41:11
Üzenet elküldve: 2023-10-31 23:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Érdeklődve figyeli a lányt, aki meglehetősen lassan reagál rá. Nem érez alkoholszagot körülötte, így feltételezi, hogy csak nagyon kimerült. ~ Vagy pedig sok volt a réti ármány. ~ Mindenesetre Yvon nem ítélkezik, legfeljebb azt sajnálja, hogy ő nem kapott belőle.
A lány látszólag kezd ébredezni, de azért ilyen állapotban nem hagyná magára. Egy csipetnyi cinizmussal a hangjában válaszol. *
– Micsoda véletlen, én is pont egy ilyen helyet kerestem! A negyed mélyén van egy pár jónevű fogadó, mint a Félszemű Csiga vagy a Piás Patkány… Habár, ami a fejedet illeti, szerintem jobban jársz a Pegazussal. * Elmutat a főtérről nyíló, még éjjel is meleg fényt árasztó felé, majd kicsit nagyzolva megveregeti a zsebét. Az aranypénzek jól hallhatóan csilingelnek nadrágja zsebében. *
– Nem a legolcsóbb hely, de megbízható. A kocsmáros valami városi tanácsos is egyben, szóval jó kapcsolatai lehetnek. Senkinek nem érdeke kikezdeni vele. * Hagy egy levegővételnyi szünetet, hogy a kimerültnek látszó lány is tudja követni. *
– Ami engem illet, késő estig maradtam segíteni a műhelyben, cserébe holnap szabadnapom lesz – így a ma éjjelt hasznosan szeretném tölteni. ~ Eddig egész jól állok. ~
* Fél lábbal már el is indul a fogadó felé, de még visszanéz Maira, miközben egyik kezével a tarkóját kezdi el vakarni. *
– Persze, ha a Félszemű Csiga szimpatikusabb, oda is szívesen elkísérlek, Mai. * Szája sarkában apró vigyor kezd körvonalozódni, amíg várja a lány döntését. *
* Érdeklődve figyeli a lányt, aki meglehetősen lassan reagál rá. Nem érez alkoholszagot körülötte, így feltételezi, hogy csak nagyon kimerült. ~ Vagy pedig sok volt a réti ármány. ~ Mindenesetre Yvon nem ítélkezik, legfeljebb azt sajnálja, hogy ő nem kapott belőle.
A lány látszólag kezd ébredezni, de azért ilyen állapotban nem hagyná magára. Egy csipetnyi cinizmussal a hangjában válaszol. *
– Micsoda véletlen, én is pont egy ilyen helyet kerestem! A negyed mélyén van egy pár jónevű fogadó, mint a Félszemű Csiga vagy a Piás Patkány… Habár, ami a fejedet illeti, szerintem jobban jársz a Pegazussal. * Elmutat a főtérről nyíló, még éjjel is meleg fényt árasztó felé, majd kicsit nagyzolva megveregeti a zsebét. Az aranypénzek jól hallhatóan csilingelnek nadrágja zsebében. *
– Nem a legolcsóbb hely, de megbízható. A kocsmáros valami városi tanácsos is egyben, szóval jó kapcsolatai lehetnek. Senkinek nem érdeke kikezdeni vele. * Hagy egy levegővételnyi szünetet, hogy a kimerültnek látszó lány is tudja követni. *
– Ami engem illet, késő estig maradtam segíteni a műhelyben, cserébe holnap szabadnapom lesz – így a ma éjjelt hasznosan szeretném tölteni. ~ Eddig egész jól állok. ~
* Fél lábbal már el is indul a fogadó felé, de még visszanéz Maira, miközben egyik kezével a tarkóját kezdi el vakarni. *
– Persze, ha a Félszemű Csiga szimpatikusabb, oda is szívesen elkísérlek, Mai. * Szája sarkában apró vigyor kezd körvonalozódni, amíg várja a lány döntését. *
8555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 22:04:23
Üzenet elküldve: 2023-10-31 22:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yaremoor//
*Természetesen a legártalmatlanabb bóknak szánt megjegyzésébe is beleköt a mélységi hím, de ezt nem csak nem veszi a szívére, de bölcsebbnek látja, ha nemes egyszerűséggel elengedi füle mellett. Enélkül is akad éppen elég baj, ami miatt aggódhat, például Yaremoor hirtelen fellobbanó dühe, aminek - most is mint mindig - ő a célpontja.*
- Botor megjegyzés volt, sajnálom.
*Egyébként lesütné tekintetét, mint általában, ám így hátrafeszített fejjel rákényszerül arra, hogy fajtársa szigorú íriszeibe bámuljon.*
- Nem, természetesen nem kell. Tudom hol a helyem.
*Ennek ellenére időnként úgy kell tennie, mintha ezt időről időre mégis elfelejtette volna. Pirtianes a rend városa, ennek ellenére a végtelen engedelmességet sem kedvelik ott, ahhoz túl szórakoztató időtöltés a méltatlanok megleckéztetése. A végtelen engedelmesség egyébként is a gyengeség jele, a gyengék pedig igen hamar kihullanak, általában nem önként.
Kevéssel megússza, ezt elégedetten tapasztalja, a későbbi bókja végül célt ér, addig pedig nyugalma van, amíg Yaremoor ennek hatása alatt cseverészik kísérőjükkel. Ez idő alatt megint van ideje pihenni, bár egy kicsit ekkor is készenlétben van, s éberen fürkészi a reakciókat.
Szomorúan veszi tudomásul Morelnä távozását, nem csupán azért, mert innen kutyagolhat, hanem mert ezt követően neki kell valahogy szórakoztatnia mélységi társát, amihez nem sok kedve van.*
- Rendben.
*Biccentve nyomatékosítja, hogy megértette a parancsot. Fél pár cipője továbbra is hiányzik, de a másiktól nem válik meg, legalább ezzel is kíméli egyik talpát az éles kövektől és a fagyos földtől.
Az első pár métert kissé kapkodva teszi meg, majd sikerül felvennie a ló ritmusát, ezt követően pedig könnyen képes tartani a tempót, még így kimerülten is.*
- Tényleg? Jaj de örülök!
*Feleli tetetett örömmel, s azt jótékonyan nem részletezi, hogy a kijelentés melyik része miatt örvendezik. Természetesen elsősorban azért könnyebbül meg, mert ő is rendbe szedheti magát, akkor is ha maradék vízzel, de a mosdatás is a fésülgetéshez hasonlóan egy igen hálás feladat, amivel megbízhatják őt.
A földutat kövezett váltja fel, s bár nehezen de figyel a mélységi hím szavaira.*
- Ha épségben is vannak a kedves rokonok, akkor is biztosan sok mindennel segíthet nekik a talpra állásukhoz. Hálájuk és örömük örökké üldözni fogja a déli vizektől a pirtianesi bércekig.
*Nehezére esik, hogy ne vegye alaposan szemügyre környezetüket és az itt élőket. Az épületek közel sem tűnnek olyan masszívnak, de nem is oly barátságtalanok.*
- Egy város falak nélkül... milyen szokatlan. Mit gondolsz erről?
*Természetesen a legártalmatlanabb bóknak szánt megjegyzésébe is beleköt a mélységi hím, de ezt nem csak nem veszi a szívére, de bölcsebbnek látja, ha nemes egyszerűséggel elengedi füle mellett. Enélkül is akad éppen elég baj, ami miatt aggódhat, például Yaremoor hirtelen fellobbanó dühe, aminek - most is mint mindig - ő a célpontja.*
- Botor megjegyzés volt, sajnálom.
*Egyébként lesütné tekintetét, mint általában, ám így hátrafeszített fejjel rákényszerül arra, hogy fajtársa szigorú íriszeibe bámuljon.*
- Nem, természetesen nem kell. Tudom hol a helyem.
*Ennek ellenére időnként úgy kell tennie, mintha ezt időről időre mégis elfelejtette volna. Pirtianes a rend városa, ennek ellenére a végtelen engedelmességet sem kedvelik ott, ahhoz túl szórakoztató időtöltés a méltatlanok megleckéztetése. A végtelen engedelmesség egyébként is a gyengeség jele, a gyengék pedig igen hamar kihullanak, általában nem önként.
Kevéssel megússza, ezt elégedetten tapasztalja, a későbbi bókja végül célt ér, addig pedig nyugalma van, amíg Yaremoor ennek hatása alatt cseverészik kísérőjükkel. Ez idő alatt megint van ideje pihenni, bár egy kicsit ekkor is készenlétben van, s éberen fürkészi a reakciókat.
Szomorúan veszi tudomásul Morelnä távozását, nem csupán azért, mert innen kutyagolhat, hanem mert ezt követően neki kell valahogy szórakoztatnia mélységi társát, amihez nem sok kedve van.*
- Rendben.
*Biccentve nyomatékosítja, hogy megértette a parancsot. Fél pár cipője továbbra is hiányzik, de a másiktól nem válik meg, legalább ezzel is kíméli egyik talpát az éles kövektől és a fagyos földtől.
Az első pár métert kissé kapkodva teszi meg, majd sikerül felvennie a ló ritmusát, ezt követően pedig könnyen képes tartani a tempót, még így kimerülten is.*
- Tényleg? Jaj de örülök!
*Feleli tetetett örömmel, s azt jótékonyan nem részletezi, hogy a kijelentés melyik része miatt örvendezik. Természetesen elsősorban azért könnyebbül meg, mert ő is rendbe szedheti magát, akkor is ha maradék vízzel, de a mosdatás is a fésülgetéshez hasonlóan egy igen hálás feladat, amivel megbízhatják őt.
A földutat kövezett váltja fel, s bár nehezen de figyel a mélységi hím szavaira.*
- Ha épségben is vannak a kedves rokonok, akkor is biztosan sok mindennel segíthet nekik a talpra állásukhoz. Hálájuk és örömük örökké üldözni fogja a déli vizektől a pirtianesi bércekig.
*Nehezére esik, hogy ne vegye alaposan szemügyre környezetüket és az itt élőket. Az épületek közel sem tűnnek olyan masszívnak, de nem is oly barátságtalanok.*
- Egy város falak nélkül... milyen szokatlan. Mit gondolsz erről?
8554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:38:39
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Nem a nap legmelegebb pontján ért ide, kissé megborzolja a hűvös szél a haját, viszont libabőrzeni sincs ereje. Jégkék szemével csak mered maga elé, testtartása merev. Gerince olyan egyenes, mint a nyíl, még úgy is, hogy könyökével a combján támaszkodik, s tenyerébe temeti homlokát, mintha vissza akarná nyomni fejébe a gondolatokat. Mint egy kis szobor, a nemsokára letörik róla valami fajtából.
Hirtelen néhány lépésre lesz figyelmes, aztán bár kicsit lelassulva éli meg a történéseket, a lépésekhez hang is társul, na meg valami érzés, mintha közel lépett volna valaki. Érdekes színház ez, mintha kívülről nézné magukat, pedig csak egy pillanatra úgy tűnik elbóbiskolt nyitott szemmel.*
- Rendben? Rendben.
*Vesz egy mély levegőt és egyenesedik fel, mintha az elmúlt percben nem lett volna világos bárki számára, hogy fogalma sincs mi zajlik körülötte. Ahogy kifújja a levegőt, mintha térne vissza belé az élet.*
-Felmelegíteném magam egy pohárkával. És aludnék. Van itt erre alkalmas hely, ahol ha reggel felébredek még megvan a fej a nyakamon?
*Vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mi lesz a válasz. Azon őszintén csodálkozik, hogy néhány mondatot el tudott mondani.*
-Mai vagyok, Yvon. Te miben sántikálsz ilyen későn...? Vagy korán? *Az utolsó mondat kissé elhal a szájából, őszintén nem tudja, hogy a hajnalhoz mennyire van közel.*
*Nem a nap legmelegebb pontján ért ide, kissé megborzolja a hűvös szél a haját, viszont libabőrzeni sincs ereje. Jégkék szemével csak mered maga elé, testtartása merev. Gerince olyan egyenes, mint a nyíl, még úgy is, hogy könyökével a combján támaszkodik, s tenyerébe temeti homlokát, mintha vissza akarná nyomni fejébe a gondolatokat. Mint egy kis szobor, a nemsokára letörik róla valami fajtából.
Hirtelen néhány lépésre lesz figyelmes, aztán bár kicsit lelassulva éli meg a történéseket, a lépésekhez hang is társul, na meg valami érzés, mintha közel lépett volna valaki. Érdekes színház ez, mintha kívülről nézné magukat, pedig csak egy pillanatra úgy tűnik elbóbiskolt nyitott szemmel.*
- Rendben? Rendben.
*Vesz egy mély levegőt és egyenesedik fel, mintha az elmúlt percben nem lett volna világos bárki számára, hogy fogalma sincs mi zajlik körülötte. Ahogy kifújja a levegőt, mintha térne vissza belé az élet.*
-Felmelegíteném magam egy pohárkával. És aludnék. Van itt erre alkalmas hely, ahol ha reggel felébredek még megvan a fej a nyakamon?
*Vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné igazán, hogy mi lesz a válasz. Azon őszintén csodálkozik, hogy néhány mondatot el tudott mondani.*
-Mai vagyok, Yvon. Te miben sántikálsz ilyen későn...? Vagy korán? *Az utolsó mondat kissé elhal a szájából, őszintén nem tudja, hogy a hajnalhoz mennyire van közel.*
8553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:04:14
Üzenet elküldve: 2023-10-31 17:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* A polgárnegyed felől érkező fiúnak messziről szemet szúr, hogy van valaki a főtéren. Ez önmagában nem nagy meglepetés, elég népes ez a város, hogy ketten is idetévedjenek. Kicsit közelebb érve már azt is biztosra veszi, hogy egy lány ül a szökőkút mellett. Nyugodtan sétál oda hozzá, megáll úgy két méterre tőle és megpróbálja értelmezni a jelenetet. A lány nem tűnik sérültnek, legfeljebb kimerültnek. De azért jobb szeretne biztosra menni. *
– Minden rendben? Mit keresel itt az éjszaka közepén? * Persze számít rá, hogy ezt a kérdést visszakapja majd, de addig is megejt egy bemutatkozást is. *
– Egyébként Yvon vagyok, téged hogy hívnak?
* A polgárnegyed felől érkező fiúnak messziről szemet szúr, hogy van valaki a főtéren. Ez önmagában nem nagy meglepetés, elég népes ez a város, hogy ketten is idetévedjenek. Kicsit közelebb érve már azt is biztosra veszi, hogy egy lány ül a szökőkút mellett. Nyugodtan sétál oda hozzá, megáll úgy két méterre tőle és megpróbálja értelmezni a jelenetet. A lány nem tűnik sérültnek, legfeljebb kimerültnek. De azért jobb szeretne biztosra menni. *
– Minden rendben? Mit keresel itt az éjszaka közepén? * Persze számít rá, hogy ezt a kérdést visszakapja majd, de addig is megejt egy bemutatkozást is. *
– Egyébként Yvon vagyok, téged hogy hívnak?
8552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-31 09:53:39
Üzenet elküldve: 2023-10-31 09:53:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
~Na végre...~
* Az éjszaka sötét, és még szinte kirajzolódni sem látszik az éppen közeledő alak, aki - bár nem mutatja - utolsó erejét használja fel arra, hogy a falak nélküli városba lépjen.
Szemeit kissé erőltetni kell, hogy a halovány fényeket követve írisze belássa a teret, amire érkezett.
Jobb láb előre, aztán követi a bal, jobb láb előre, megint bal... csak megpihenni szeretne, nem azon gondolkodni, hogy hogyan kell koordinálnia a mozgását, hogy ne essen, vagy épp aludjon el menet közben. De már csak pár méter.
Díszes kőpad, közel egy csobogó szökőkúthoz. Mi legyen az első? Igyon, vagy leüljön végre. Nem olyan nehéz ez, de a több napnyi bolyongás, lova elvesztése kissé több volt annál, mit elbír a teste, lelke.
Fáradt, olyan mérhetetlenül fáradt.
A szökőkút csobogását hallgatja, ahogy közelít, s már tudja: megvan a nyertes. Sötét ajkai finom mosolyra húzódnak, szinte új életre kel pár másodperc alatt a torkán lecsorgó víz üdítő gondolatára. Mások a szerelmükhöz sietnek így, egy fárasztó munkával teli nap után.
Kissé poros kezét kitárja, belemeríti a vízbe, és egy percre újra azt érzi, hogy él. Minden sejtjét átjárja a remény, mintha mágikus vízzel érintkezne bőre. Finom tölcsért formál apró kacsóiból, majd a még mindig mosolygó ajkaihoz emeli a nedűből az első kortynyi életet.
Egy pillanatra mindent elfelejt, ami történt vele ez idáig. A második korttyal pedig ő maga is el akar űzni mindent, amit hátrahagyott.
Valami új vár rá, valami nehéz, valami ismeretlen, de mégis kecsegtető. Illúzió ez talán, de nem hajlandó rémültnek lenni, új reménység az, ahová érkezett.
Miután szomja oltódott egy fogadó fényeit látja meg, ha szeme nem csal, de egy kicsit le kell ülnie a díszes kőpadok egyikére, hogy elhiggye: megérkezett. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.31 10:03:30
~Na végre...~
* Az éjszaka sötét, és még szinte kirajzolódni sem látszik az éppen közeledő alak, aki - bár nem mutatja - utolsó erejét használja fel arra, hogy a falak nélküli városba lépjen.
Szemeit kissé erőltetni kell, hogy a halovány fényeket követve írisze belássa a teret, amire érkezett.
Jobb láb előre, aztán követi a bal, jobb láb előre, megint bal... csak megpihenni szeretne, nem azon gondolkodni, hogy hogyan kell koordinálnia a mozgását, hogy ne essen, vagy épp aludjon el menet közben. De már csak pár méter.
Díszes kőpad, közel egy csobogó szökőkúthoz. Mi legyen az első? Igyon, vagy leüljön végre. Nem olyan nehéz ez, de a több napnyi bolyongás, lova elvesztése kissé több volt annál, mit elbír a teste, lelke.
Fáradt, olyan mérhetetlenül fáradt.
A szökőkút csobogását hallgatja, ahogy közelít, s már tudja: megvan a nyertes. Sötét ajkai finom mosolyra húzódnak, szinte új életre kel pár másodperc alatt a torkán lecsorgó víz üdítő gondolatára. Mások a szerelmükhöz sietnek így, egy fárasztó munkával teli nap után.
Kissé poros kezét kitárja, belemeríti a vízbe, és egy percre újra azt érzi, hogy él. Minden sejtjét átjárja a remény, mintha mágikus vízzel érintkezne bőre. Finom tölcsért formál apró kacsóiból, majd a még mindig mosolygó ajkaihoz emeli a nedűből az első kortynyi életet.
Egy pillanatra mindent elfelejt, ami történt vele ez idáig. A második korttyal pedig ő maga is el akar űzni mindent, amit hátrahagyott.
Valami új vár rá, valami nehéz, valami ismeretlen, de mégis kecsegtető. Illúzió ez talán, de nem hajlandó rémültnek lenni, új reménység az, ahová érkezett.
Miután szomja oltódott egy fogadó fényeit látja meg, ha szeme nem csal, de egy kicsit le kell ülnie a díszes kőpadok egyikére, hogy elhiggye: megérkezett. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.31 10:03:30
8551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-26 18:31:43
Üzenet elküldve: 2023-10-26 18:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
* Már korán sötétedik és igazán hűvös is tud lenni. A levegőben olyasféle illat áramlik, ami Gwydiont már inkább a télre emlékezteti. Hideg-és füstszag. Mélyet szippant az egyvelegből, majd kifújja, de a lehelete még nem hagy nyomot.
A lemenő nap és a nyirkos idő a legtöbb városlakót bezavarta a házába. Egy rogyadozó ősz törpuraság a fogadó felé veszi az irányt. Az eső nem kedvez a sajgó ízületeknek.
Nem úgy a mohaféleknek.
A félvér halkan megközelíti a főtér híres-nevezetes szökőkútját, ami most is rendületlenül árasztja magából a vizet. Egy fonott kosarat és egy vödröt hordoz magával, amit nesztelenül a macskakőre helyez.
Észbekap, és kese fejére rántja a csuklyát. Még a végén lebuktatja őt a félsötétben derengő fehérsége. Figyelmesen körbepillant, majd amennyiben nem lát zavaró személyeket, fürgén munkához lát.
Egy kis agyaggal kevert föld a vödörből. Egy kis moha. Még egy kis sár.
Némán és szélsebesen munkálkodik. Nem fél bepiszkolni a kezét, bár a nedves hideg egészen bekúszik a köpönyege alá. A kút medencéjének réseibe ügyesen beletömködi a mohadarabkákat, majd egy kevés agyaggal odatapasztja őket. Ellenálló, szívós növényke. Nem lesz velük gond.
Gwydion ízlésének egy kissé túl sok itt a kő. Olyan kopár és élettelen. Nem volt más választása. Ideje volt egy kis életet lehelni belé. A kút sosem fogy ki és sosem fagy be. Tökéletes a növénykéi számára.
Csuklóig sarasan hátrál két lépest, és hunyorogva próbálja kivenni a rusztikus gondatlansággal elrendezett mohapárnák sziluettjét. Nem kevés büszkeséget érez. Gyönyörködés közben véletlenül egy kevés agyagot ken az állára, de sebaj.
A kosárra pillant. Van még bőven moha, amivel kezdhetne még valamit. *
* Már korán sötétedik és igazán hűvös is tud lenni. A levegőben olyasféle illat áramlik, ami Gwydiont már inkább a télre emlékezteti. Hideg-és füstszag. Mélyet szippant az egyvelegből, majd kifújja, de a lehelete még nem hagy nyomot.
A lemenő nap és a nyirkos idő a legtöbb városlakót bezavarta a házába. Egy rogyadozó ősz törpuraság a fogadó felé veszi az irányt. Az eső nem kedvez a sajgó ízületeknek.
Nem úgy a mohaféleknek.
A félvér halkan megközelíti a főtér híres-nevezetes szökőkútját, ami most is rendületlenül árasztja magából a vizet. Egy fonott kosarat és egy vödröt hordoz magával, amit nesztelenül a macskakőre helyez.
Észbekap, és kese fejére rántja a csuklyát. Még a végén lebuktatja őt a félsötétben derengő fehérsége. Figyelmesen körbepillant, majd amennyiben nem lát zavaró személyeket, fürgén munkához lát.
Egy kis agyaggal kevert föld a vödörből. Egy kis moha. Még egy kis sár.
Némán és szélsebesen munkálkodik. Nem fél bepiszkolni a kezét, bár a nedves hideg egészen bekúszik a köpönyege alá. A kút medencéjének réseibe ügyesen beletömködi a mohadarabkákat, majd egy kevés agyaggal odatapasztja őket. Ellenálló, szívós növényke. Nem lesz velük gond.
Gwydion ízlésének egy kissé túl sok itt a kő. Olyan kopár és élettelen. Nem volt más választása. Ideje volt egy kis életet lehelni belé. A kút sosem fogy ki és sosem fagy be. Tökéletes a növénykéi számára.
Csuklóig sarasan hátrál két lépest, és hunyorogva próbálja kivenni a rusztikus gondatlansággal elrendezett mohapárnák sziluettjét. Nem kevés büszkeséget érez. Gyönyörködés közben véletlenül egy kevés agyagot ken az állára, de sebaj.
A kosárra pillant. Van még bőven moha, amivel kezdhetne még valamit. *
8550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:50:14
Üzenet elküldve: 2023-10-25 16:50:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú, gyaloglással teli nap vége felé éri el Artheniort. A holdak már láthatóak az égen, de az éj még nem borította teljesen sötétjébe a várost. Wyk komótosan és kissé megfáradtan lépdel a főtéren. Tekintete ide-oda pattog. Próbál mindent alaposan megnézni, ami a szemei elé kerül. Érdeklődését elsőként a szökőkút kelti fel. Mellé sétál, majd lassú mozdulatokkal megmossa a kezeit, végül az arcát is. Rengeteget hallott már erről a helyről. Még nagyon messze innen is sokat beszélnek a levegő híres városáról. Bár az elf még nem sokat látott belőle, egyelőre nem is sikerült lenyűgöznie. Ám mindent a maga idejében. Jelen pillanatban az számít, hogy sikerült elérnie a mára tervezett úti célját. Már csak egy fogadót kell találnia, ahol megszabadulhat az út porától. Végre valami meleg étellel tömheti tele magát és sört ihat mielőtt egy puha ágyban pihenné ki a fáradalmait. Mondjuk a megcsappant erszénye nem igazán mesél ilyen könnyelmű költekezésről. Ellenben Wyk az a fajta növény, ami a jég hátán is kihajt. Talál majd munkát, amivel feltöltheti a zsebeit és készleteit is. De ez legyen a holnap gondja! Most inkább a nyakába veszi a várost, ma még egyszer utoljára, hogy megkeresse azt a fogadót, ami minden jelenlegi vágyát kielégíti. Mennyire lehet ez nehéz?*
8549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:15:44
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:15:44
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fallan lassan lépked Arthenior főterén, a város szívében. A tér levegője olyan friss és tiszta, mintha az egész város egy erdő közepén lenne. Minden lépésnél rezonálnak csizmái kopogásai a kövezeten, de a tér vibrálása mégis olyan, mintha az egész város egyetlen élő lény lenne. A városfalak hiánya elsőre meglepi, de egy megkönnyebbülés hullámzik végig rajta. A város nyitott és barátságos, olyan hely, ahol az emberek és a különböző lények békében élhetnek együtt. Legalább is ez az első benyomása. Ahogy körbenéz, egy különleges szökőkútba botlik. A víz annyira tiszta, hogy az egész tér tükröződik benne. Egy pillanatra megáll, és a szökőkút vízesésének csobogását hallgatja. Gondolatai egy régi emlékhez repítik, egy másik szökőkúthoz, ahol gyermekként játszott. A főtéren található kőpadok közül egy különösen hívogató. Az egyik pad lábánál egy különös ábra van. Elmereng rajta egy pillanatig, és gondolatai elkalandoznak. Leül, és a napon melegedve egy pillanatra elmerül a csendben. A tér egyik oldalán egy nagy márványoszlop áll. Elbeszélések szerint egy hősnek állítottak, aki egyedül védte meg a várost egy orkokból álló hadseregtől. Ahogy a márványoszlopot nézi, elgondolkodik a legendákon és mit jelentenek az emberek számára. Egy kis mosoly jelenik meg az arcán, ahogy az orkokat látja, ahogy sétálnak, vásárolnak, és élvezik a napot. Egy olyan világ képe rajzolódik el előtte, ahol minden faj képes békében élni, elviekben. De a béke sosem tart örökké, és Fallan jól tudja ezt. Egy fejvadászként mindig készen áll a következő megbízásra. Tudja, hogy a keresett személy ebben a városban van. Mély lélegzetet vesz, és feláll. A főtéren keresztül sétálva lassan távozik a szökőkúttól. Ahogy halad, minden lépésnél érzi a város pulzálását, a történelem súlyát és a jövő ígéretét. Miközben a főtéren sétál, észrevesz egy idős embert, aki egy padon ül és egy régi könyvet olvas. A könyv borítója és lapjai régiek és kopottak, de az ember szemei ragyognak, ahogy olvas. Fallan odalép hozzá és rövid beszélgetésbe elegyedik vele. Az ember elmeséli neki a város történetét, a régi hősökről és csatákról, amelyek formálták Arthenior sorsát. Ez a rövid találkozás mély benyomást tesz rá. Ahogy továbbhalad, észreveszi az emberek arcain az elégedettséget és békét. A gyermekek nevetnek és futkároznak, az emberek beszélgetnek, és mindennapi tevékenységeiket végzik. Egy pillanatra megáll és felnéz az égre. A nap sugarai áthatják a fák lombját és aranyfénybe borítják a teret. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy Artheniorban valami különleges varázslat rejtőzik. De ahogy a nap tovább halad az égen, Fallan is tovább lép. Tudja, hogy a város tele van kihívásokkal és kalandokkal, és készen áll arra, hogy felfedezze őket. Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy bármi lehetséges ebben a csodálatos városban. Valamilyen lakónegyed felé viszi a lábja.*
8548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:13:01
Üzenet elküldve: 2023-10-24 16:13:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Valahogy olyan érzése van, mintha rég járt már volna itt. Ez a legkevésbé sem hasonlít ahhoz, mikor az ember végre hazatér. Sokkal inkább olyan, mintha egy kötelező kellemetlenség lenne e kitérő. Noha erről jóval többről van szó, nem tudja leküzdeni ezt az érzést, ha Artheniorról van szó.
Mindjárt tudja, merre kell fordítani lovát. Oly sokszor megjárta már az utat a Kalmárhoz, hogy csukott szemmel is eltalálna oda.
Érzi, hogy az idő hűvösebbre fordul. Összébb is húzza magán a prémkabátot. Gyűlöli a zimankót. Kevés olyan dolog van, amit nem tud Wegtoren után megszokni, de a hűvös időjárás közöttük szerepel. Szaporáz is Ősz tempóján, lassú ügetésre fogja. A hátas bizonyosan fáradt, ugyanakkor hamarost mindketten megpihenhetnek.*
Mindjárt tudja, merre kell fordítani lovát. Oly sokszor megjárta már az utat a Kalmárhoz, hogy csukott szemmel is eltalálna oda.
Érzi, hogy az idő hűvösebbre fordul. Összébb is húzza magán a prémkabátot. Gyűlöli a zimankót. Kevés olyan dolog van, amit nem tud Wegtoren után megszokni, de a hűvös időjárás közöttük szerepel. Szaporáz is Ősz tempóján, lassú ügetésre fogja. A hátas bizonyosan fáradt, ugyanakkor hamarost mindketten megpihenhetnek.*
8547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-16 01:31:20
Üzenet elküldve: 2023-10-16 01:31:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*A doki nem nagyon ért az állatokhoz. Az ő szemében az egy rossz ló mert kevésbé kezes mint Szexi Fehér Csaj. Hogy hogyan ül fel rá, azt el se meri még képzelni. Már csak azért se mert tényleg nem túl biztos a tudásában. Két lovon ült eddig amik közül csak az egyiket vezette. Az se most volt. Emlékszik még az elméletre, meg, hogy annak vörösnek aki elmondta, hogy kell felülni az állatra mekkora mellei voltak, de a saját lovaglótudásval kapcsolatban vannak kétségei. Persze ezt nem mutatja és nem teszi szóvá. Legrosszabb esetben ez a dög ledobja és kitöri a nyakát. Mármint a sajátját. Nagy dolog. Legalább gyors halál. A főtéren mikor a vörös kivezeti a csodagwuffját akkor az elf is elkapja, azt a pár susmorgást. Mivel pedig ő a békés természetéről híres így oda se figyel. Azzal foglalkozik, hogy fogával a körme alól kikaparjon egy kis alá ragadt koszt. A középső ujja körme alól. A nő meg neki int, hogy induljanak. Teljes nyugalommal vezeti a lovat a szökőkúthoz, hogy annak szélére felállva könnyebben a nyeregbe üljön.*
-Felőlem egymás mellett is mehetünk, de ha út közben engem akarsz nézegetni mehetek elől.
*Meg is próbálja elindítani a lovat ha jól emlékszik, hogy is működnek ezek.*
-Nem látod, hogy nyeregbe születtem?
*Vigyorog a nőre.*
*A doki nem nagyon ért az állatokhoz. Az ő szemében az egy rossz ló mert kevésbé kezes mint Szexi Fehér Csaj. Hogy hogyan ül fel rá, azt el se meri még képzelni. Már csak azért se mert tényleg nem túl biztos a tudásában. Két lovon ült eddig amik közül csak az egyiket vezette. Az se most volt. Emlékszik még az elméletre, meg, hogy annak vörösnek aki elmondta, hogy kell felülni az állatra mekkora mellei voltak, de a saját lovaglótudásval kapcsolatban vannak kétségei. Persze ezt nem mutatja és nem teszi szóvá. Legrosszabb esetben ez a dög ledobja és kitöri a nyakát. Mármint a sajátját. Nagy dolog. Legalább gyors halál. A főtéren mikor a vörös kivezeti a csodagwuffját akkor az elf is elkapja, azt a pár susmorgást. Mivel pedig ő a békés természetéről híres így oda se figyel. Azzal foglalkozik, hogy fogával a körme alól kikaparjon egy kis alá ragadt koszt. A középső ujja körme alól. A nő meg neki int, hogy induljanak. Teljes nyugalommal vezeti a lovat a szökőkúthoz, hogy annak szélére felállva könnyebben a nyeregbe üljön.*
-Felőlem egymás mellett is mehetünk, de ha út közben engem akarsz nézegetni mehetek elől.
*Meg is próbálja elindítani a lovat ha jól emlékszik, hogy is működnek ezek.*
-Nem látod, hogy nyeregbe születtem?
*Vigyorog a nőre.*
8546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-15 12:37:43
Üzenet elküldve: 2023-10-15 12:37:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Rég járt már itt. Persze az elmúlt években is voltak szemei és fülei a városban, de ő maga még jóval a felkelés előtt járt itt utoljára. Lova is bizalmatlanul toppant a macskaköveken, mintha alattomosan kushadó lényeken tapodna. Apró mosoly árnya suhan át az ajkán a hátas viselkedését látva. Leszáll a nyeregből és a szökőkúthoz vezeti az állatot, hogy ihasson. Megpaskolja a nyakát és körülnéz az alkonyi fényekben fürdőző téren.*
- A Városok Városa *sóhajt és válla mögé söpri fakó fonatait. Szavaira mintegy visszhangként reszelős károgás kél. A délceg emlékműként magasodó márványoszlop tetején egy leharcolt fekete madár élezi a csőrét, aztán felröppenés közben végig is piszkítja a jeles alkotást. Áttelepszik a Pegazus előtti nagy fa egyik kopasz ágára és durcásan felborzolja itt-ott már alaposan meggyérült tollait.*
- Hitvány *csóválja meg a fejét, de nem a város történelmi nevezetességei miatt jött, úgyhogy indulásra noszogatja a hátast. Célirányosan halad. Bár emlékei már jócskán meghalványultak, az utcák rajzolatát jól az eszébe véste. Egy rövid séta után mégis megállni kényszerül. Megkapaszkodik a lova nyergébe, míg a szédülés elmúlik. Próbál úgy támaszkodni, mintha csak a szíjak feszességét ellenőrizné, akármennyire is húzza magával ez a hirtelen támadó gyengeség. ~Ne most!~ Szerencsére a rosszullét csak néhány pillanatig akaszkodik rá. Csak a lüktető fejfájás marad egy kicsivel tovább, de Arthenior mindig friss levegője idővel azt is elűzi.
Végigsimít a hátrapillantó hátas szürke sörényén, aztán felegyenesedve megigazítja vastag utazóköpenyét és határozott léptekkel indul tovább, mintha mi sem történt volna.*
- A Városok Városa *sóhajt és válla mögé söpri fakó fonatait. Szavaira mintegy visszhangként reszelős károgás kél. A délceg emlékműként magasodó márványoszlop tetején egy leharcolt fekete madár élezi a csőrét, aztán felröppenés közben végig is piszkítja a jeles alkotást. Áttelepszik a Pegazus előtti nagy fa egyik kopasz ágára és durcásan felborzolja itt-ott már alaposan meggyérült tollait.*
- Hitvány *csóválja meg a fejét, de nem a város történelmi nevezetességei miatt jött, úgyhogy indulásra noszogatja a hátast. Célirányosan halad. Bár emlékei már jócskán meghalványultak, az utcák rajzolatát jól az eszébe véste. Egy rövid séta után mégis megállni kényszerül. Megkapaszkodik a lova nyergébe, míg a szédülés elmúlik. Próbál úgy támaszkodni, mintha csak a szíjak feszességét ellenőrizné, akármennyire is húzza magával ez a hirtelen támadó gyengeség. ~Ne most!~ Szerencsére a rosszullét csak néhány pillanatig akaszkodik rá. Csak a lüktető fejfájás marad egy kicsivel tovább, de Arthenior mindig friss levegője idővel azt is elűzi.
Végigsimít a hátrapillantó hátas szürke sörényén, aztán felegyenesedve megigazítja vastag utazóköpenyét és határozott léptekkel indul tovább, mintha mi sem történt volna.*
8545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-10-15 10:14:58
Üzenet elküldve: 2023-10-15 10:14:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
- A részleteket. *Ismétli magában jót nevetve, úgy érzi ezzel kapcsolatban most egyre gondolnak az elffel. Átvágnak a városon, majd a főtérre érve besétál a nemes és csodálatos állatérét, amin ő utazni kíván. Amint kivezeti az istállóból a téren azért megnézi, pont úgy, mint mikor jöttek, csak most van velük egy aranyozott sörényű ló is. Néhány sutyorgást még el is kap félúton."Biztos nemesek, hogy merik visszadugni az orrukat." Több se kell neki, int az elfnek, hogy hamarjába induljanak a kikötő felé vezető út irányába. Úgy tűnik az elf nincs egyedül azzal, hogy tart a szokatlan hátastól, mert a ló, aki ezúttal útitársa lesz, szintén kelletlenűl topog, mikor az mellette halad el.*
- Jobb lesz, ha ti mentek elől vagy ha úgy tetszik hátul. *Megadja a választás lehetőségét a férfinek, ő pedig közben felszáll az állatra.*
- Akarsz pihenőt tartani vagy elég, ha a dokkoknál leszállunk? Mennyire szoktál el a lovaglástól Doki?
- A részleteket. *Ismétli magában jót nevetve, úgy érzi ezzel kapcsolatban most egyre gondolnak az elffel. Átvágnak a városon, majd a főtérre érve besétál a nemes és csodálatos állatérét, amin ő utazni kíván. Amint kivezeti az istállóból a téren azért megnézi, pont úgy, mint mikor jöttek, csak most van velük egy aranyozott sörényű ló is. Néhány sutyorgást még el is kap félúton."Biztos nemesek, hogy merik visszadugni az orrukat." Több se kell neki, int az elfnek, hogy hamarjába induljanak a kikötő felé vezető út irányába. Úgy tűnik az elf nincs egyedül azzal, hogy tart a szokatlan hátastól, mert a ló, aki ezúttal útitársa lesz, szintén kelletlenűl topog, mikor az mellette halad el.*
- Jobb lesz, ha ti mentek elől vagy ha úgy tetszik hátul. *Megadja a választás lehetőségét a férfinek, ő pedig közben felszáll az állatra.*
- Akarsz pihenőt tartani vagy elég, ha a dokkoknál leszállunk? Mennyire szoktál el a lovaglástól Doki?
8544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-09-28 12:11:14
Üzenet elküldve: 2023-09-28 12:11:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A főtér széléhez érve megáll, és csodálattal szemléli a nyüzsgő életet. A városfal hiánya és a mögötte elterülő, fákkal egyre sűrűsödve tűzdelt szabadság látványa most aggodalmat kelt benne.*
~Akárki akárhonnan meglátogathatja ezt a helyet akár feltűnésmentesen hozva magával a bajt. Viszont ahogy a szél játszik a lombkoronákkal és alatta a táj zöld bundájával... Az élet szép, És meg akarom védeni.~
*Közelebb érvén a szökőkút kristálytiszta vize csillog előtte a napfényben. *
~Érzem hogy egy varázslatos erő munkálkodik itt, amely élettel tölti meg a teret. Bele bizsergek. Tudni akarok róla mindent.~
*Csodálkozva szemléli a folyamatosan törő víz látványát.
Ami nyugtatóan hat rá, és elűzi belőle a romváros baljósságát, majd tovább indul. A téren szétszórtan elhelyezkedő, évszázados kőpadok is felkeltik figyelmét. Végig simítja az egyik pad díszített, faragott felületét.*
~ A művészet és a történelem összefonódása ez a hely. Na meg az éjszaka leple alatt kifosztott szerencsétleneké. Kell egy hely ahol meghúzhatom magam. ~
*Ahogy felnéz megpillantja a fogadó robusztus látványát és elindul felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.09.30 21:33:18, a következő indokkal:
Múlt idő használata.
~Akárki akárhonnan meglátogathatja ezt a helyet akár feltűnésmentesen hozva magával a bajt. Viszont ahogy a szél játszik a lombkoronákkal és alatta a táj zöld bundájával... Az élet szép, És meg akarom védeni.~
*Közelebb érvén a szökőkút kristálytiszta vize csillog előtte a napfényben. *
~Érzem hogy egy varázslatos erő munkálkodik itt, amely élettel tölti meg a teret. Bele bizsergek. Tudni akarok róla mindent.~
*Csodálkozva szemléli a folyamatosan törő víz látványát.
Ami nyugtatóan hat rá, és elűzi belőle a romváros baljósságát, majd tovább indul. A téren szétszórtan elhelyezkedő, évszázados kőpadok is felkeltik figyelmét. Végig simítja az egyik pad díszített, faragott felületét.*
~ A művészet és a történelem összefonódása ez a hely. Na meg az éjszaka leple alatt kifosztott szerencsétleneké. Kell egy hely ahol meghúzhatom magam. ~
*Ahogy felnéz megpillantja a fogadó robusztus látványát és elindul felé.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.09.30 21:33:18, a következő indokkal:
Múlt idő használata.
8543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-09-26 22:25:20
Üzenet elküldve: 2023-09-26 22:25:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
- Arthenior?
* Csak ennyi csúszik ki a tündér szájából amikor a föld út mindenféle előjel nélkül egyszer csak kövessé válik lova alatt. Patáinak ütemes kopogása mosolyt csal a leány arcára. Végre a városba ért. El se hiszi.
Azért egy hét szőrén lovaglás után már itt az idő, hogy ideje javarészét a földön töltse ne pedig a lova hátán.
Megkönnyebbülve sóhajt egyet és előrenyújtózik az állat nyakába. Lábait felkapja és hason fekvő pózból irányítja tovább a sörényénél fogva.
Egy laza csuklómozdulattal a szökőkút felé tereli akinek több se kell és a friss vizet meglátva a cammogós tempóból fejét felkapva, füleit hegyezve könnyed ügetésbe vált, hogy minél hamarabb csillapíthassa feneketlen szomját. Bár így is sokszor álltak már meg inni Fjärill szent meggyőződése az, hogy kedves paripájának szándékában áll békát növesztenie a hasában. Ennyit még egy elefánt sem iszik, de hát nincs mit tenni. Ha szomjas akkor arra inni kell. Az állat ivómozdulata pont kapóra jön a tündérnek és leszánkózik a nyakán bele a kútba. Lábait a hideg víz sokként éri és arcára fagy a mosoly egy pillanatra. Nem mellesleg olyan mohón iszik az a ló, hogy még az se zavarta, hogy az arcába fröcskölt ezzel egy jó adag vizet. Egy nagy sóhaj kíséretében lemondóan legyint egyet az állatra és most hogy már megszokta a hűs folyadékot lehajol egy kis frissítőért ő is. Nagyokat kortyol és egy pillanatra el is mereng. ~ Tud valami ez az állat, mert ez most nagyon jól esik!~ ivásból arcmosásba vált és még itt-ott azért gyorsan lecsutakolja magát mielőtt betérne valamelyik helységbe az utcáról. Megkönnyebbülve egyenesedik ki a kézfejével pedig letörli az utolsó cseppeket az arcáról. Mint aki jól végezte dolgát kipattan a szökőkútból az állatot pedig elcsalja az istálló irányába. Néha pipiskedve a sörénye után kap amikor másfele elakarna csatangolni a jószág.*
- Ne most kezdjél el legelni hát az istállóban finomabbat kapsz!
*Néha ránt egyet rajta a ló az akaratosság nem hiányzik belőle az biztos. Már csak azért is megakarja csócsálni azokat a ritkás elszáradt fűcsomókat. Mintha nem lenne más választása.*
- Ah.
*Épp rántana rajta még egyet a ló amikor feltűnik az istállós fiú és megfogja neki a makacskodó állatot.*
- Üdvözöllek és köszönöm! Hála az égnek!
*Megvetően a lóra sandít éppen aki a másik irányba néz mintha direkt nem akarna szembesülni csínytalanságának következményével.*
- Kérlek lásd el őt bőségesen. Sokat utaztunk.
*A sok olvasás nem volt ám hiába, mert pontosan tudja mit kell tenni ilyenkor és ezzel a mondattal egyetemben előhúz pár aranyat a szütyőjéből és az istállós fiú kezébe nyomja. Valószínűleg többet adhatott mint kellett volna, mert egy pillanatra kikerekedik a legény szeme, de utána csak némán zsebre vágja a pénzt és egy fejbiccentés után pedig elvezeti a lovat. Egy kicsit sajnálja, hogy ennyi együtt töltött idő után most külön válnak útjaik, de remélhetőleg nemsokára visszatér hozzá. Illetve igyekszik azért meglátogatni patás cimboráját. Nem feledkezik ám meg róla.
Most pedig itt az idő, hogy magáról is gondoskodjon úgy igazán. Korgó gyomra egyre sürgetőbben ösztökéli hogy harapni való után keressen, de a probléma az, hogy halvány lilája sincs, hogy itt hol lehetne enni. Erre ráeszmélve egy gyors mozdulattal előkapja a zsebéből a térképét amit előzőleg egy pár rövid leírással díszített, hogy hol mit lehet majd kapni. A térképet pásztázva feltűnik neki a Wegtoreni Kalmár nevű helység és mellé odabiggyesztve az étel, ital kifejezés. Megkönnyebbülve pakolja el papírjait oldaltáskájába és egy tündérhez képest nagy léptekkel sietősre fogva a dolgot elindul a helyre.*
A hozzászólás írója (Fjärill Fab'am) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.26 22:30:36
* Csak ennyi csúszik ki a tündér szájából amikor a föld út mindenféle előjel nélkül egyszer csak kövessé válik lova alatt. Patáinak ütemes kopogása mosolyt csal a leány arcára. Végre a városba ért. El se hiszi.
Azért egy hét szőrén lovaglás után már itt az idő, hogy ideje javarészét a földön töltse ne pedig a lova hátán.
Megkönnyebbülve sóhajt egyet és előrenyújtózik az állat nyakába. Lábait felkapja és hason fekvő pózból irányítja tovább a sörényénél fogva.
Egy laza csuklómozdulattal a szökőkút felé tereli akinek több se kell és a friss vizet meglátva a cammogós tempóból fejét felkapva, füleit hegyezve könnyed ügetésbe vált, hogy minél hamarabb csillapíthassa feneketlen szomját. Bár így is sokszor álltak már meg inni Fjärill szent meggyőződése az, hogy kedves paripájának szándékában áll békát növesztenie a hasában. Ennyit még egy elefánt sem iszik, de hát nincs mit tenni. Ha szomjas akkor arra inni kell. Az állat ivómozdulata pont kapóra jön a tündérnek és leszánkózik a nyakán bele a kútba. Lábait a hideg víz sokként éri és arcára fagy a mosoly egy pillanatra. Nem mellesleg olyan mohón iszik az a ló, hogy még az se zavarta, hogy az arcába fröcskölt ezzel egy jó adag vizet. Egy nagy sóhaj kíséretében lemondóan legyint egyet az állatra és most hogy már megszokta a hűs folyadékot lehajol egy kis frissítőért ő is. Nagyokat kortyol és egy pillanatra el is mereng. ~ Tud valami ez az állat, mert ez most nagyon jól esik!~ ivásból arcmosásba vált és még itt-ott azért gyorsan lecsutakolja magát mielőtt betérne valamelyik helységbe az utcáról. Megkönnyebbülve egyenesedik ki a kézfejével pedig letörli az utolsó cseppeket az arcáról. Mint aki jól végezte dolgát kipattan a szökőkútból az állatot pedig elcsalja az istálló irányába. Néha pipiskedve a sörénye után kap amikor másfele elakarna csatangolni a jószág.*
- Ne most kezdjél el legelni hát az istállóban finomabbat kapsz!
*Néha ránt egyet rajta a ló az akaratosság nem hiányzik belőle az biztos. Már csak azért is megakarja csócsálni azokat a ritkás elszáradt fűcsomókat. Mintha nem lenne más választása.*
- Ah.
*Épp rántana rajta még egyet a ló amikor feltűnik az istállós fiú és megfogja neki a makacskodó állatot.*
- Üdvözöllek és köszönöm! Hála az égnek!
*Megvetően a lóra sandít éppen aki a másik irányba néz mintha direkt nem akarna szembesülni csínytalanságának következményével.*
- Kérlek lásd el őt bőségesen. Sokat utaztunk.
*A sok olvasás nem volt ám hiába, mert pontosan tudja mit kell tenni ilyenkor és ezzel a mondattal egyetemben előhúz pár aranyat a szütyőjéből és az istállós fiú kezébe nyomja. Valószínűleg többet adhatott mint kellett volna, mert egy pillanatra kikerekedik a legény szeme, de utána csak némán zsebre vágja a pénzt és egy fejbiccentés után pedig elvezeti a lovat. Egy kicsit sajnálja, hogy ennyi együtt töltött idő után most külön válnak útjaik, de remélhetőleg nemsokára visszatér hozzá. Illetve igyekszik azért meglátogatni patás cimboráját. Nem feledkezik ám meg róla.
Most pedig itt az idő, hogy magáról is gondoskodjon úgy igazán. Korgó gyomra egyre sürgetőbben ösztökéli hogy harapni való után keressen, de a probléma az, hogy halvány lilája sincs, hogy itt hol lehetne enni. Erre ráeszmélve egy gyors mozdulattal előkapja a zsebéből a térképét amit előzőleg egy pár rövid leírással díszített, hogy hol mit lehet majd kapni. A térképet pásztázva feltűnik neki a Wegtoreni Kalmár nevű helység és mellé odabiggyesztve az étel, ital kifejezés. Megkönnyebbülve pakolja el papírjait oldaltáskájába és egy tündérhez képest nagy léptekkel sietősre fogva a dolgot elindul a helyre.*
A hozzászólás írója (Fjärill Fab'am) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.26 22:30:36
8542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-09-01 19:02:08
Üzenet elküldve: 2023-09-01 19:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
-Nem szokásom elveszni.
*Vagy csak könnyű megtalálni utána. Mindig a helyi kupikban kell keresni. És ahogy a beszélgetés halad kezd az olyan irányt venni, hogy talán mégse pénzért kell azokat a gyönyöröket megélnie a férfinek, de úgy néz ki nyers megjegyzésével ismét kizökken a dolog. Ő pedig nem is érti miért. Jó egy paraszt ez tény, de nehogy már ezen fennakadjon a másik. Értetlenül néz és összébb vonja a szemöldökét.*
-Ellentételezést?
~Az nem az, hogy vár cserébe valamit? A dugásért? De... Mi? Rohadjak meg ez most nem értem. Az előbb nem ő akart meghívni egy piára.~
*Vagy ma nincs toppon vagy berozsdásodtak az udvarlási képességei, de lehet csak ezzel a vörössel nem egyszerű. Mindenesetre követi a másikat. Többet meg se tervez szólalni.*
~Kurva hosszú út lesz ez a kikötőig.~
-Nem szokásom elveszni.
*Vagy csak könnyű megtalálni utána. Mindig a helyi kupikban kell keresni. És ahogy a beszélgetés halad kezd az olyan irányt venni, hogy talán mégse pénzért kell azokat a gyönyöröket megélnie a férfinek, de úgy néz ki nyers megjegyzésével ismét kizökken a dolog. Ő pedig nem is érti miért. Jó egy paraszt ez tény, de nehogy már ezen fennakadjon a másik. Értetlenül néz és összébb vonja a szemöldökét.*
-Ellentételezést?
~Az nem az, hogy vár cserébe valamit? A dugásért? De... Mi? Rohadjak meg ez most nem értem. Az előbb nem ő akart meghívni egy piára.~
*Vagy ma nincs toppon vagy berozsdásodtak az udvarlási képességei, de lehet csak ezzel a vörössel nem egyszerű. Mindenesetre követi a másikat. Többet meg se tervez szólalni.*
~Kurva hosszú út lesz ez a kikötőig.~
8541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-09-01 18:42:34
Üzenet elküldve: 2023-09-01 18:42:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gwuff, az elf és még egy fél//
*Csak vállat von, valóban nem gyerek már a szeszélyei ellenére.*
- Rendben, akkor engedélyezem az esti kimenőt. *Mondja felemelt ujjal, mint egy jó szülő.*
- De aztán reggelre legyél meg. *Mondja hozzá, bár ugye a mai napot ís így kellett volna kezdeni, hogy az elf elkészülten várja, szólt is, mégse lett úgy. Ezt el is engedi egy legyintéssel, ha a férfi kifogást emel, erről nem akar vitát. Aztán a pimasz megjegyzésre már halasztást emleget, így leesik neki, hogy honnan fúj a szél. A változatos helyek említésére felcsillan a szeme, mint, aki már el is képzelte a dolgot, nyilván nem olyan kényelmesen, ahogy azt az elf hiszi, ám az utolsó mondat eltüntet minden fantáziálást az arcáról.*
- Azt hittem ez világos, de úgy tűnik nem. Ezt a lehetőséget neked tartogattam és ellentételezést is vártam VOLNA. De úgy fest, ha ilyen paraszt vagy inkább behúzom a pultosfiút egy körre, te meg menj, ahova jólesik. *Egészen közönbös hangon lesz vége a mondatnak.*
- Jó, több szó már pazarlás, éhes vagyok siessünk. *Talán az elf ezzel a feltételezéssel megsértette, mert szaporázni kezdi a lépteit a fogadó irányába.*
*Csak vállat von, valóban nem gyerek már a szeszélyei ellenére.*
- Rendben, akkor engedélyezem az esti kimenőt. *Mondja felemelt ujjal, mint egy jó szülő.*
- De aztán reggelre legyél meg. *Mondja hozzá, bár ugye a mai napot ís így kellett volna kezdeni, hogy az elf elkészülten várja, szólt is, mégse lett úgy. Ezt el is engedi egy legyintéssel, ha a férfi kifogást emel, erről nem akar vitát. Aztán a pimasz megjegyzésre már halasztást emleget, így leesik neki, hogy honnan fúj a szél. A változatos helyek említésére felcsillan a szeme, mint, aki már el is képzelte a dolgot, nyilván nem olyan kényelmesen, ahogy azt az elf hiszi, ám az utolsó mondat eltüntet minden fantáziálást az arcáról.*
- Azt hittem ez világos, de úgy tűnik nem. Ezt a lehetőséget neked tartogattam és ellentételezést is vártam VOLNA. De úgy fest, ha ilyen paraszt vagy inkább behúzom a pultosfiút egy körre, te meg menj, ahova jólesik. *Egészen közönbös hangon lesz vége a mondatnak.*
- Jó, több szó már pazarlás, éhes vagyok siessünk. *Talán az elf ezzel a feltételezéssel megsértette, mert szaporázni kezdi a lépteit a fogadó irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772