//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A főtérre érve, bár a szája száraz, mint a tapló, messze elkerüli a szökőkutat. Neki nem víz kell, hanem valami olyan, ami segít egy kis időre elfelejteni mindent. Rövid idő lesz, előre tudja, de még a másnaposságot is eltűri, mert addig sem gondol élete nagy kudarcaira.
Átvonszolja magát a téren, kicsit igazít azért a ruházatán, hogy ne nézzenek már rá olyan ferde szemmel, de megelégszik azzal, hogy hátizsákja szíját visszacsavarja, hogy ne vágja a vállát. A többi részletkérdés. Itt úgyse ismerik és kis eséllyel soha a büdös életben nem fogja látni őket újra.
Igyekszik elkerülni mindenkit, csuklyát húz a fejébe, de ettől még kevésbé lát jól, úgyhogy úton-útfélen megbotlik és kénytelen folyton igazítgatni a csuklyáját. Komolyan, fogalma sincs, hogy járhatnak azok a nagyon komoly bérorgyilkosok vagy kik mindig ilyen csuklyával a fejükön, mert kurvára nem lehet látni benne semmit rendesen. De még csak látni nem, de hallani se, hiába vannak ilyen hegyesre faragott elf fülei.
Mivel egy kanyi aranya sincs, így egyenesen a szegénynegyed felé veszi az irányt. Mert hova máshova menne, akinek nincs aranya? Hát persze, hogy a szegények közé, akiknek ugyanúgy nincs! Logikus. Ahogy egy régi ivócimborája mondta: ha a szar olyan drága dolog volna, a szegény tuti segglyuk nélkül születik!
Viszont szoktak arrafelé adakozni, úgyhogy hátha neki is esik valami konc.*