Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:35:44
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Teljesen ismeretlen helyzetre nem lehet felkészülni ugyan, de amit tudott, megtett. Még egy vértet is beszerzett, na meg plusz egy tőrt, ha már egyet nem tud használni, akkor kettőt se tudjon. De nem harccal védi a saját és a Kincse biztonságát, hanem mágiával, na meg a húgával, aki most már ha akarna sem tudná őket bántani. Ettől függetlenül még nem cselekszik parancsszóra, így hát, ha amaz szeretné, otthagyhatja őket az út kellős közepén, de most Mai kihasználja a folytonos bizonyítani vágyást, ami eleddig mindig kudarcba fulladt, most mégis van esély rá, hogy lesz benne némi pozitívum.*
- Előttem, vagy mögöttem szeretnél ülni?
*Kérdi a lányt, s bár Mai sem a legmagasabb félelfek egyike, Szikra mögül még kilát, így nem fogja akadályozni semmiben. A karjai között biztosabbnak érzi a jelenlétét, de nem fog helyette dönteni, így hát rajta múlik, hogy hol szeretne elhelyezkedni.
Kisvártatva a főtérre érkeznek, ahová megbeszélte Norival is a találkát. Utazóruhájában kivételesen nem feszeng, noha a nadrág igen furcsán kényelmetlen a rengeteg szellős szoknyában eltöltött hat után. A vért nem olyan szörnyű, mint hitte. Szorult már rá fűző, amiben levegőt sem kapott, így, még ha nem is fest olyan csinosan, nem érzi benne magát rosszul. Nem szeretne leszállni Borsról, így a nyeregből üdvözli féltestvérét.*
- Jó reggelt! Induljunk, nincs mire várni tovább.
*Mosolyog a feketeségre. Bár teljességgel nincs tisztában az útvonallal, ahogy elemezte a rajzokat és beszélgetett a kis elf lánnyal, az ingovány felé kell venni az irányt, ahova már úgy lehet csukott szemmel is eljutna, még ha a posványban nem is tud tájékozódni, hacsak nem a Mágustorony felé kell menni. A macskára néz, de nem csóválja meg a fejét. Tényleg mindenhová követi Norit. De most ez nem túlzottan érdekli, ha valami miatt várakozással teli, az azért van, mert ma sok minden kiderülhet. Valószínűleg sok rossz, ami miatt maradéktalanul támogatni kívánja Szikrát.*
*Teljesen ismeretlen helyzetre nem lehet felkészülni ugyan, de amit tudott, megtett. Még egy vértet is beszerzett, na meg plusz egy tőrt, ha már egyet nem tud használni, akkor kettőt se tudjon. De nem harccal védi a saját és a Kincse biztonságát, hanem mágiával, na meg a húgával, aki most már ha akarna sem tudná őket bántani. Ettől függetlenül még nem cselekszik parancsszóra, így hát, ha amaz szeretné, otthagyhatja őket az út kellős közepén, de most Mai kihasználja a folytonos bizonyítani vágyást, ami eleddig mindig kudarcba fulladt, most mégis van esély rá, hogy lesz benne némi pozitívum.*
- Előttem, vagy mögöttem szeretnél ülni?
*Kérdi a lányt, s bár Mai sem a legmagasabb félelfek egyike, Szikra mögül még kilát, így nem fogja akadályozni semmiben. A karjai között biztosabbnak érzi a jelenlétét, de nem fog helyette dönteni, így hát rajta múlik, hogy hol szeretne elhelyezkedni.
Kisvártatva a főtérre érkeznek, ahová megbeszélte Norival is a találkát. Utazóruhájában kivételesen nem feszeng, noha a nadrág igen furcsán kényelmetlen a rengeteg szellős szoknyában eltöltött hat után. A vért nem olyan szörnyű, mint hitte. Szorult már rá fűző, amiben levegőt sem kapott, így, még ha nem is fest olyan csinosan, nem érzi benne magát rosszul. Nem szeretne leszállni Borsról, így a nyeregből üdvözli féltestvérét.*
- Jó reggelt! Induljunk, nincs mire várni tovább.
*Mosolyog a feketeségre. Bár teljességgel nincs tisztában az útvonallal, ahogy elemezte a rajzokat és beszélgetett a kis elf lánnyal, az ingovány felé kell venni az irányt, ahova már úgy lehet csukott szemmel is eljutna, még ha a posványban nem is tud tájékozódni, hacsak nem a Mágustorony felé kell menni. A macskára néz, de nem csóválja meg a fejét. Tényleg mindenhová követi Norit. De most ez nem túlzottan érdekli, ha valami miatt várakozással teli, az azért van, mert ma sok minden kiderülhet. Valószínűleg sok rossz, ami miatt maradéktalanul támogatni kívánja Szikrát.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-09 13:50:23
Üzenet elküldve: 2025-06-09 13:50:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Minden történet elkezdődik valahol, és általában mind ugyanúgy. A főhős vagy hősnő megérkezik a nyüzsgő város főterére, léptei alatt porzik az út. Tervei nincsenek, csak céljai, ám az odavezető utat beárnyékolja az ismeretlen, behálózza a veszély, de erről nem tud senki, csak a hősnő, de ő készen áll. Bármire. Azon kívül, hogy egyáltalán nem érzi magát hősnek…
Nori számára ez a megérkezés most nem egy kezdet, hanem az újrakezdés. Egy újabb, utolsó utáni esély arra, hogy végre, egyszer az életében valamit jót cselekedhessen. Félnie már nem kell, nem ronthatja el, hisz köti az eskü, és ó, mennyire csodálatos érzés, hogy így van ez. Nem remegnek a kezei, nem dobog a szíve a torkában, mert végre nem kell saját magától rettegnie.
Minden kalandornak van egy hű társa, ez alól ő sem kivétel, még akkor sem, ha a társát ő nem kérte, hanem kapta. Szörnyecske, a gülü, sárga szemű, bundás négylábú azóta is úgy ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Most is itt van vele, így együtt lépnek oda ahhoz a bizonyos padhoz, mely, ha a tárgyak mesélni tudnának, ez olyan történetet mondana el, melyet el sem hinne senki. Nem ül most rajta egy lélek sem, így némi bizonytalanság után ő foglal rajta helyet, Szörnyecske pedig kisvártatva fel is ugrik mellé.*
- Hamarosan itt lesznek. Addig ne rosszalkodj nekem, mert kitépem az összes bajszod! *Fenyegeti a macskát, aki valószínűleg továbbra is szarik arra, hogy mit gagyarászik neki, miközben ő a térdére könyökölve, állát megtámasztva várja, hogy Mai és az a fura elf kislány megérkezzen.
Fogalma sincs, hogy ténylegesen hová készülnek, és mit fognak majd találni a mocsárban, de ő felkészült minden eshetőségre. Szűk bőrnadrágot és bakancsot visel, bőrvértje tiszta és rendezett, haját néhány tincset elől szabadon hagyva fogta lófarokba, és természetesen a fegyverei közül sem hagyott otthon egyet sem. Lova, Árnyék a közeli istállóban várakozik, hogy indulás előtt gazdája érte menjen. Minden a legnagyobb rendben hát. Nincs más dolga, mint ülni, várni, és reménykedni abban, hogy ezúttal jól emlékezett az időpontra…*
*Minden történet elkezdődik valahol, és általában mind ugyanúgy. A főhős vagy hősnő megérkezik a nyüzsgő város főterére, léptei alatt porzik az út. Tervei nincsenek, csak céljai, ám az odavezető utat beárnyékolja az ismeretlen, behálózza a veszély, de erről nem tud senki, csak a hősnő, de ő készen áll. Bármire. Azon kívül, hogy egyáltalán nem érzi magát hősnek…
Nori számára ez a megérkezés most nem egy kezdet, hanem az újrakezdés. Egy újabb, utolsó utáni esély arra, hogy végre, egyszer az életében valamit jót cselekedhessen. Félnie már nem kell, nem ronthatja el, hisz köti az eskü, és ó, mennyire csodálatos érzés, hogy így van ez. Nem remegnek a kezei, nem dobog a szíve a torkában, mert végre nem kell saját magától rettegnie.
Minden kalandornak van egy hű társa, ez alól ő sem kivétel, még akkor sem, ha a társát ő nem kérte, hanem kapta. Szörnyecske, a gülü, sárga szemű, bundás négylábú azóta is úgy ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Most is itt van vele, így együtt lépnek oda ahhoz a bizonyos padhoz, mely, ha a tárgyak mesélni tudnának, ez olyan történetet mondana el, melyet el sem hinne senki. Nem ül most rajta egy lélek sem, így némi bizonytalanság után ő foglal rajta helyet, Szörnyecske pedig kisvártatva fel is ugrik mellé.*
- Hamarosan itt lesznek. Addig ne rosszalkodj nekem, mert kitépem az összes bajszod! *Fenyegeti a macskát, aki valószínűleg továbbra is szarik arra, hogy mit gagyarászik neki, miközben ő a térdére könyökölve, állát megtámasztva várja, hogy Mai és az a fura elf kislány megérkezzen.
Fogalma sincs, hogy ténylegesen hová készülnek, és mit fognak majd találni a mocsárban, de ő felkészült minden eshetőségre. Szűk bőrnadrágot és bakancsot visel, bőrvértje tiszta és rendezett, haját néhány tincset elől szabadon hagyva fogta lófarokba, és természetesen a fegyverei közül sem hagyott otthon egyet sem. Lova, Árnyék a közeli istállóban várakozik, hogy indulás előtt gazdája érte menjen. Minden a legnagyobb rendben hát. Nincs más dolga, mint ülni, várni, és reménykedni abban, hogy ezúttal jól emlékezett az időpontra…*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 23:15:38
Üzenet elküldve: 2025-06-07 23:15:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
* Bár nem ismeretlenek előtte a régi történetek és hősök, nem igazán emlékszik erre a dalra, ez azonban cseppet sem zavarja, mert annyira lenyűgözi maga az énekes. Nem is igazán érti a többiek közömbösségét. Vagy ennyire érdektelenek, vagy ilyen botfülüek. Ez a másik nyomós oka a segíteni akaráson kívül, hogy a keze mélyre nyúl az erszényében. Nincs hátsó szándéka, ha megteheti, örömmel segít. Közben a lány is érzékeli a közeledtét, mert felé néz. Nem rá, csak felé. *
~ Tehát vak. Eeyer ad is, és el is vesz. Így pedig sajnos érthető a közömbösség. Sokan tehernek tartják azokat a társaikat, akik ilyen állapotban vannak. ~
* Gondolja magában, miközben a lány az ének végén megköszöni az adományt. *
- A csodás hang és a külső mellett úgy látom nem kevés értelem, és finom érzékeid is vannak.
* Végignéz a kezében tartott boton, majd óvatosan a lány ölébe helyezi, hogy ha szeretné kitapogathassa a finom faragásokat, és a bot csúcsán helyet foglaló borostyánt, amit egy karcsú női kéz tart. *
- Valóban nem szorulok rá, hiszen még három évtizedet sem éltem meg. A nevem Vicben, és Eeyer Úrnő híve vagyok, az ő akaratának szócsöveként alkalmanként varázsolok is.
* Mutatkozik be illendően, nagyon mély tisztelettel és szeretettel ejtve ki az istennő nevét. *
* Bár nem ismeretlenek előtte a régi történetek és hősök, nem igazán emlékszik erre a dalra, ez azonban cseppet sem zavarja, mert annyira lenyűgözi maga az énekes. Nem is igazán érti a többiek közömbösségét. Vagy ennyire érdektelenek, vagy ilyen botfülüek. Ez a másik nyomós oka a segíteni akaráson kívül, hogy a keze mélyre nyúl az erszényében. Nincs hátsó szándéka, ha megteheti, örömmel segít. Közben a lány is érzékeli a közeledtét, mert felé néz. Nem rá, csak felé. *
~ Tehát vak. Eeyer ad is, és el is vesz. Így pedig sajnos érthető a közömbösség. Sokan tehernek tartják azokat a társaikat, akik ilyen állapotban vannak. ~
* Gondolja magában, miközben a lány az ének végén megköszöni az adományt. *
- A csodás hang és a külső mellett úgy látom nem kevés értelem, és finom érzékeid is vannak.
* Végignéz a kezében tartott boton, majd óvatosan a lány ölébe helyezi, hogy ha szeretné kitapogathassa a finom faragásokat, és a bot csúcsán helyet foglaló borostyánt, amit egy karcsú női kéz tart. *
- Valóban nem szorulok rá, hiszen még három évtizedet sem éltem meg. A nevem Vicben, és Eeyer Úrnő híve vagyok, az ő akaratának szócsöveként alkalmanként varázsolok is.
* Mutatkozik be illendően, nagyon mély tisztelettel és szeretettel ejtve ki az istennő nevét. *
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:32:49
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:32:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
*Már messziről felfigyel a bot és a léptek szokatlan ütemére. A léptek tulajdonosa ugyanis hallhatóan nem szorul támaszra a járáshoz, mégis bottal jár, ami akár azt is jelentheti… ~mágus lenne?~ Ráadásul a léptek épp felé közelednek, majd megállnak, nem is túl messze.
Ahogy a hős lovag, Glanduil kalandjairól szóló dal végére ér, kinyitja a szemeit, s arra fordul, amerre a másikat sejti. Arcán szelíd mosoly, tekintete pedig valahol az idegen válla fölött veszik el. Bár szemei látszólag épek, ekkorra talán már a másik is sejtheti, hogy nem lát velük.
Aztán megcsörrennek az érmék. Talán még nem is hallott egyszerre ilyen sokat egymásnak és a kendő alatti kőnek ütközni. Őszinte meglepetés ül ki az arcára. Örül neki, hogyne örülne, hisz ennyi pénz talán egy hatra is elég lenne, nem hogy a mai vacsorára, de valahol meg is ijeszti kissé. Hisz fogalma sincs, ki és miért volt vele ilyen nagylelkű, mindaddig, míg a másik meg nem szólal. A hangja kedves és nyugodt, ami újból mosolyt csal a lány arcára.*
- Téged pedig igen nemes szívvel. * Fejet hajt a másik előtt.*
- Hallom, bottal jársz, de ahhoz nem tűnsz elég idősnek, hogy rászorulj. *Lépteinek ritmusa és a hangja épp elég ahhoz Awa számára, hogy nagyjából elképzelje az előtte álldogáló fiút. Inkább fiút, mint férfit, de nehéz eldönteni.* - Elárulod, miért van nálad? *Nem szokása nagyon csevegni, ha ezen a padon ül, meg úgy egyébként se igazán, de most tényleg kíváncsi.*
*Már messziről felfigyel a bot és a léptek szokatlan ütemére. A léptek tulajdonosa ugyanis hallhatóan nem szorul támaszra a járáshoz, mégis bottal jár, ami akár azt is jelentheti… ~mágus lenne?~ Ráadásul a léptek épp felé közelednek, majd megállnak, nem is túl messze.
Ahogy a hős lovag, Glanduil kalandjairól szóló dal végére ér, kinyitja a szemeit, s arra fordul, amerre a másikat sejti. Arcán szelíd mosoly, tekintete pedig valahol az idegen válla fölött veszik el. Bár szemei látszólag épek, ekkorra talán már a másik is sejtheti, hogy nem lát velük.
Aztán megcsörrennek az érmék. Talán még nem is hallott egyszerre ilyen sokat egymásnak és a kendő alatti kőnek ütközni. Őszinte meglepetés ül ki az arcára. Örül neki, hogyne örülne, hisz ennyi pénz talán egy hatra is elég lenne, nem hogy a mai vacsorára, de valahol meg is ijeszti kissé. Hisz fogalma sincs, ki és miért volt vele ilyen nagylelkű, mindaddig, míg a másik meg nem szólal. A hangja kedves és nyugodt, ami újból mosolyt csal a lány arcára.*
- Téged pedig igen nemes szívvel. * Fejet hajt a másik előtt.*
- Hallom, bottal jársz, de ahhoz nem tűnsz elég idősnek, hogy rászorulj. *Lépteinek ritmusa és a hangja épp elég ahhoz Awa számára, hogy nagyjából elképzelje az előtte álldogáló fiút. Inkább fiút, mint férfit, de nehéz eldönteni.* - Elárulod, miért van nálad? *Nem szokása nagyon csevegni, ha ezen a padon ül, meg úgy egyébként se igazán, de most tényleg kíváncsi.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 17:47:57
Üzenet elküldve: 2025-06-07 17:47:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A város főterére már gyalog érkezik meg. Lovát a vezetőszáránál fogva vezeti. Először az állatról akar gondoskodni, így rögtön felkeresi a Pegazus istállóját. Nem kell sokat keresgélnie, elvégre tudja merre van a fogadó, így annak istállója is. Miután elintézi, hogy a lova megfelelő helyet, enni- és innivalót kapjon, továbbáll.
Legszívesebben bemenne a fogadóba, de úgy dönt, hogy még vár vele. Először azt szeretné elintézni, amiért alapból a városba jött. Egyáltalán nem sietős a dolga, így nézelődni is van ideje. A nézelődés alatt itt főként a lányokat kell érteni. Noha ugyan Aginnak eddig nem sok sikerélménye volt az Artheniori nők terén, ő hisz abban, hogy ezek a kudarcok csupán apró döccenők az ő csődörré válásának rögös útján. Most, hogy már némi pénze is van, még magabiztosabb azt illetően, hogy sikere lenne a hölgyek terén. De nem miattuk érkezett, úgyhogy nem áll meg. Tovább halad a piactér irányába. *
Legszívesebben bemenne a fogadóba, de úgy dönt, hogy még vár vele. Először azt szeretné elintézni, amiért alapból a városba jött. Egyáltalán nem sietős a dolga, így nézelődni is van ideje. A nézelődés alatt itt főként a lányokat kell érteni. Noha ugyan Aginnak eddig nem sok sikerélménye volt az Artheniori nők terén, ő hisz abban, hogy ezek a kudarcok csupán apró döccenők az ő csődörré válásának rögös útján. Most, hogy már némi pénze is van, még magabiztosabb azt illetően, hogy sikere lenne a hölgyek terén. De nem miattuk érkezett, úgyhogy nem áll meg. Tovább halad a piactér irányába. *
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-07 09:16:25
Üzenet elküldve: 2025-06-07 09:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
* Lassan lenyugodni készül a nap, Vicben pedig a Templom felé igyekszik a szokásos imájára, ám a főtéren megüti fülét egy nagyon is kellemes hang. Egy hang mely elf dalokat énekel. Szemei kutatni kezdik a hang forrását. Egy fiatal, nagyon sovány lánytól származik, aki elsőre elfnek tűnik. A fiatal férfit nagyon megérinti a dal amit hall és a látvány is. Ez nem szánalom, hanem együttérzés, mert ahogy ránéz erre a lányra, látja benne a méltóságot, a csendes nyugalmat ami ott van akkor is, amikor minden reménytelennek tűnik. Lassan megindul a padon ülő felé, s bár még nem tudja, Awa hallhatja. Egy lépés, egy koppanás. Egy lépés, egy koppanás. A mágus pár lépésre áll meg a lánytól, és teljesen átadja magát a dalnak, amit éppen énekel. Botjára támaszkodva nézi a dalolót, s van valami a tekintetében, amit nem tud még egyelőre hová tenni. Mikor a dal véget ér, Vicben kissé közelebb lép. Megáll Awalynn Maerith előtt, és nem törődve a mennyiséggel, 73 aranyat tesz le a piros kendőre.
*
- Eeyer Úrnő csodálatos hanggal áldott meg.
* Szólítja meg a lányt, kedves, nyugodt hangon. *
* Lassan lenyugodni készül a nap, Vicben pedig a Templom felé igyekszik a szokásos imájára, ám a főtéren megüti fülét egy nagyon is kellemes hang. Egy hang mely elf dalokat énekel. Szemei kutatni kezdik a hang forrását. Egy fiatal, nagyon sovány lánytól származik, aki elsőre elfnek tűnik. A fiatal férfit nagyon megérinti a dal amit hall és a látvány is. Ez nem szánalom, hanem együttérzés, mert ahogy ránéz erre a lányra, látja benne a méltóságot, a csendes nyugalmat ami ott van akkor is, amikor minden reménytelennek tűnik. Lassan megindul a padon ülő felé, s bár még nem tudja, Awa hallhatja. Egy lépés, egy koppanás. Egy lépés, egy koppanás. A mágus pár lépésre áll meg a lánytól, és teljesen átadja magát a dalnak, amit éppen énekel. Botjára támaszkodva nézi a dalolót, s van valami a tekintetében, amit nem tud még egyelőre hová tenni. Mikor a dal véget ér, Vicben kissé közelebb lép. Megáll Awalynn Maerith előtt, és nem törődve a mennyiséggel, 73 aranyat tesz le a piros kendőre.
*- Eeyer Úrnő csodálatos hanggal áldott meg.
* Szólítja meg a lányt, kedves, nyugodt hangon. *
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:34:38
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:34:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az est küszöbén//
*Ma is ugyanazon a kőpadon ül, amelyiken szokott. Most nem hideg, nem is vizes, hanem ontja magából a délutáni napsütés melegét. Kezei ölében pihennek, arcát derűs nyugalommal fordítja a nap felé. Lehunyt szemmel, halkan énekel, épp csak annyira, hogy a közelben elhaladók felfigyeljenek. A hangja lágy és tiszta, nem kér figyelmet – mégis sokan ráemelik a tekintetüket. Talán a hangja miatt. Talán valami másért, amit nem tudnak egészen megnevezni.
Van benne valami, ami nem illik a rongyok közé. Nem feltűnő, nem hivalkodó, inkább valami olyasmi, amit az ember talán már csak akkor vesz észre, amikor túlhaladt rajta, és visszanéz. Valami arány a vonásaiban, valami nyugalom a tartásában, amit ritkán látni azoknál, akik mások alamizsnájából igyekeznek megélni.
Sokan vetnek rá egy pillantást, némelyikük kicsit tovább is elidőzik. Egyesek összehúzzák a szemöldöküket, mintha nem tudnák eldönteni, mit látnak. Van, aki csak elfordítja a fejét, mintha zavarba jönne. És vannak, akik megállnak, hogy egy kicsit élvezzék a szép énekeket elf hercegekről és hercegnőkről, diadalmas csatákról és szerelmekről, és persze hihetetlen kalandokról és hőstettekről is. Érme ritkán csörren a lány mellé terített piros kendőn, de talán elég lesz ahhoz, hogy rendesen megvacsorázhasson.
A nap lassan hátrál, és az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak körülötte, de a pad meleg, és neki még nincs kedve megmozdulni. Még van egy-két dallam, ami ott motoszkál benne.*
*Ma is ugyanazon a kőpadon ül, amelyiken szokott. Most nem hideg, nem is vizes, hanem ontja magából a délutáni napsütés melegét. Kezei ölében pihennek, arcát derűs nyugalommal fordítja a nap felé. Lehunyt szemmel, halkan énekel, épp csak annyira, hogy a közelben elhaladók felfigyeljenek. A hangja lágy és tiszta, nem kér figyelmet – mégis sokan ráemelik a tekintetüket. Talán a hangja miatt. Talán valami másért, amit nem tudnak egészen megnevezni.
Van benne valami, ami nem illik a rongyok közé. Nem feltűnő, nem hivalkodó, inkább valami olyasmi, amit az ember talán már csak akkor vesz észre, amikor túlhaladt rajta, és visszanéz. Valami arány a vonásaiban, valami nyugalom a tartásában, amit ritkán látni azoknál, akik mások alamizsnájából igyekeznek megélni.
Sokan vetnek rá egy pillantást, némelyikük kicsit tovább is elidőzik. Egyesek összehúzzák a szemöldöküket, mintha nem tudnák eldönteni, mit látnak. Van, aki csak elfordítja a fejét, mintha zavarba jönne. És vannak, akik megállnak, hogy egy kicsit élvezzék a szép énekeket elf hercegekről és hercegnőkről, diadalmas csatákról és szerelmekről, és persze hihetetlen kalandokról és hőstettekről is. Érme ritkán csörren a lány mellé terített piros kendőn, de talán elég lesz ahhoz, hogy rendesen megvacsorázhasson.
A nap lassan hátrál, és az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak körülötte, de a pad meleg, és neki még nincs kedve megmozdulni. Még van egy-két dallam, ami ott motoszkál benne.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:52:46
Üzenet elküldve: 2025-06-06 22:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
* Élelmet pakol otthonról és miután közli, hogy eltávozik egy kis időre elindul a torony irányába. Gyalog megy, mert feleslegesnek tartja, hogy befogjon a szekérbe. Az ingovány úgyis veszélyes nehéz terep egy szekér számára. Ő aztán nem fog kínlódni. A kulacsát a szökőkút vizéből feltölti, hogy tele legyen friss vízzel. Még egyszer utoljára leellenőrzi, hogy mindent elpakolt, mert nem szeretne semmit itthon hagyni. Kifejezetten nem a látcsövét, mert a magasból, majd ki akarja próbálni. Talán még Lihanechet is láthatja vele majd a meszességben.*
* Élelmet pakol otthonról és miután közli, hogy eltávozik egy kis időre elindul a torony irányába. Gyalog megy, mert feleslegesnek tartja, hogy befogjon a szekérbe. Az ingovány úgyis veszélyes nehéz terep egy szekér számára. Ő aztán nem fog kínlódni. A kulacsát a szökőkút vizéből feltölti, hogy tele legyen friss vízzel. Még egyszer utoljára leellenőrzi, hogy mindent elpakolt, mert nem szeretne semmit itthon hagyni. Kifejezetten nem a látcsövét, mert a magasból, majd ki akarja próbálni. Talán még Lihanechet is láthatja vele majd a meszességben.*
* Élelmet pakol otthonról és miután közli, hogy eltávozik egy kis időre elindul a torony irányába. Gyalog megy, mert feleslegesnek tartja, hogy befogjon a szekérbe. Az ingovány úgyis veszélyes nehéz terep egy szekér számára. Ő aztán nem fog kínlódni. A kulacsát a szökőkút vizéből feltölti, hogy tele legyen friss vízzel. Még egyszer utoljára leellenőrzi, hogy mindent elpakolt, mert nem szeretne semmit itthon hagyni. Kifejezetten nem a látcsövét, mert a magasból, majd ki akarja próbálni. Talán még Lihanechet is láthatja vele majd a meszességben.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-06 12:42:22
Üzenet elküldve: 2025-06-06 12:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megérkezett a meleg idő. Mélyet szippant a város levegőjéből. Mennyire megszokta már ezt a helyet. Az emberek úgy nyüzsögnek a városban mint a hagyják a hangyaboly körül. Mindenki csinálja a saját dolgát, ezzel segítve és erősítve a város gazdaságát, fejlődését. A város úgy válik újjá válik, ezt nem lehet elvenni tőle. Selyemrév egy újabb gyöngyszeme lehet a városnak. Most viszont nem arra vezeti az útja. A mai nap eldöntötte, hogy kinyújtóztatja tagjait és tesz egy nagy sétát. Nem tudja hol fog kikötni, de ezzel most nem törődik. Megy és keres magának valami galibát, amibe belegabalyodhat. Magabiztos léptekkel szeli át a főteret, bal vállára vetett köpenyével, melyet jobb kezével tart a helyén.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-06-01 06:27:36
Üzenet elküldve: 2025-06-01 06:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Árvánk hosszú füleit villámcsapásként éri az "anyukámé" szó. Ő is hátra hőköl, mint akit meglöktek. Egy hasonszőrű árva, akinek lehetősége van megtalálni az édesanyját. Ilyen esély bizony nem sok fán terem. A vörös arca is elkomorodik. Még szégyelli is picit magát, amiért ilyet mondott.*
-Ha ez a helyzet, akkor minden követ meg kell mozgatnunk.
*Jelenti ki töretlen határozottsággal. És persze az új információkat sem hagyja figyelmen kívül.*
-Milyen baleset?
*Kérdez vissza azonnal. Hiszen ez is lehet nyom, ami könnyebbé teheti a keresést. De a felé feltett kérdéseket sem kerüli el a figyelme.*
- Laktam? Én nem így mondanám. Inkább meghúztam magam. Itt, meg ott, meg ott, ahol a holdak rám találtak.
*Lehetett ez barlang, magasles, vagy éppen egy magányos vadász kunyhó.*
-De ez nem tart túl rég óta. Nagyjából két hat telt el, mióta el kellett jönnöm az árvaházból. Tudod, én is egy ilyen helyen éltem.
*Hogy azért rakták ki a szűrét, mert rengetegszer csent kaját egy barátjának, aki az utcán élt, inkább megtartja magának.*
-Amint eljöttem, folyamatosan úton vagyok.
*Meséli elgondolkodva.*
-Ha teljesen őszinte akarok lenni, talán már nem is találnék vissza. Néha csak fogtam a tőröm, letettem valahová és megpörgettem. Amerre pedig a hegyes vége mutatott, arra indultam tovább.
*Árulja el a nem túl céltudatos vándorlási módszerét.*
-Így jutottam el ide. Most abban a Pegazus fogadóban lakom. Három napig biztosan. De térjünk vissza a nyomkeresésre!
*Mert, ha már megígért, hogy segít, az adott szava kötelezi. Ő pedig becsülettel be is tartja azt.*
-Irány az a bizonyos kőtér! Út közben pedig mesélhetnél a láncosról. Ki ez az alak, aki csak úgy hazacibálhat ártatlan gyerekeket?
*Árvánk hosszú füleit villámcsapásként éri az "anyukámé" szó. Ő is hátra hőköl, mint akit meglöktek. Egy hasonszőrű árva, akinek lehetősége van megtalálni az édesanyját. Ilyen esély bizony nem sok fán terem. A vörös arca is elkomorodik. Még szégyelli is picit magát, amiért ilyet mondott.*
-Ha ez a helyzet, akkor minden követ meg kell mozgatnunk.
*Jelenti ki töretlen határozottsággal. És persze az új információkat sem hagyja figyelmen kívül.*
-Milyen baleset?
*Kérdez vissza azonnal. Hiszen ez is lehet nyom, ami könnyebbé teheti a keresést. De a felé feltett kérdéseket sem kerüli el a figyelme.*
- Laktam? Én nem így mondanám. Inkább meghúztam magam. Itt, meg ott, meg ott, ahol a holdak rám találtak.
*Lehetett ez barlang, magasles, vagy éppen egy magányos vadász kunyhó.*
-De ez nem tart túl rég óta. Nagyjából két hat telt el, mióta el kellett jönnöm az árvaházból. Tudod, én is egy ilyen helyen éltem.
*Hogy azért rakták ki a szűrét, mert rengetegszer csent kaját egy barátjának, aki az utcán élt, inkább megtartja magának.*
-Amint eljöttem, folyamatosan úton vagyok.
*Meséli elgondolkodva.*
-Ha teljesen őszinte akarok lenni, talán már nem is találnék vissza. Néha csak fogtam a tőröm, letettem valahová és megpörgettem. Amerre pedig a hegyes vége mutatott, arra indultam tovább.
*Árulja el a nem túl céltudatos vándorlási módszerét.*
-Így jutottam el ide. Most abban a Pegazus fogadóban lakom. Három napig biztosan. De térjünk vissza a nyomkeresésre!
*Mert, ha már megígért, hogy segít, az adott szava kötelezi. Ő pedig becsülettel be is tartja azt.*
-Irány az a bizonyos kőtér! Út közben pedig mesélhetnél a láncosról. Ki ez az alak, aki csak úgy hazacibálhat ártatlan gyerekeket?
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-31 17:59:14
Üzenet elküldve: 2025-05-31 17:59:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Felkuncog, mikor visszahalja nevét a másiktól. Nem első alkalom, hogy valaki furcsának találja a nevét. Pedig az övé, kapta, és hálás érte. Nem is zavartatja magát azon a másik tréfálkozik a nevével, hogy oldja a hangulatot, hasonlóan mint a másik csak kedvesen felkacag.
Azonban a mosoly és a nevetés addig tart, amíg Ynaira ki nem fejezi részletes nem tetszését barátja felől. Ekkor komorodik meg egy picit az elf arca.*
-Deres nem szörnyeteg, pont, hogy azoktól véd meg engem. Meg az árvaházat.
*Ha eljárt a szája, ha nem. Ezt jobbnak látta leszögezni. Ezért is jelenti ki nagy határozottsággal. Talán ő lesz majd az első olyan kutya aki képes lesz ezt a félelmét feloldani a másiknak. De addig is, ahhoz türelem szükségeltetik, mint a két fél felől.*
-Ígérem, tőle nem kell félned. Ha nem bántasz minket, ő sem fog.
*Mondja elégedetten, most már ismét mosollyal a száján. Biztosítja a másikat, efelől ne legyen kétsége.*
-Arra is jó, hogy elijessze a fadöntőtek, vagy a ragadozókat.
*Teszi hozzá, mert bizony Deres repertoárja sok másban is leledzik.
A másik összeszedi hát minden bátorságát és közelebb hajol, hogy megnézze gyűrűjét. Ám hozzászólása egy védelmi reakciót indít el Szikrában. Magához szorítja a gyűrűt, és elképedve válaszol.*
-Nem adnám el SEMMI sárgakarikáért! Ez az övé!
*Jelenti ki sosem látott határozottsággal. Bár illene megválaszolnia a kérdést jobban, ha a másik ennyire szíves segíteni az ügyében.*
-Az arctalané. Vagyis. Talán "anyukámé". De előkerült valahogyan, és megakarom találni. A nevelőmmel megyünk megkeresni őket, ahol a baleset történt. De az a városon kívül van. Pusztán reménykedtem, talán találok valamit. Valakit, aki még segíthet.
*A hátra hőkölésé, ami a hirtelen jött felháborodással érkezett megenyhül végül, és pusztán kezében tartott nyakláncát tartja szabad kezével. Fejét pedig lehajtva bámulja azt elgondolkodva és elmerengve.*
-Igen, jól hangzik. Egy terv.
*Bólint rá a másik szavára, kérdésein pedig elgondolkozik egy keveset és aszerint válaszol.*
-Biztosra akartam menni, mert bárki elhagyhatta. De amúgy ma érkeztél? Honnan? Te is az erdőben laktál?
*Kerekednek ki a nagy zöld szemek rácsodálkozva a másikra. Ki hitte volna, egy másik erdőben járót talál magán kívül. Még az is lehet, hogy ugyan abban az odúban keresett menedéket, amiben ő és Deres lakott egy időben.*
-Nem tudom, Mharassi találta meg, aki az árvaházban lakik velem. De őt szerintem most szobafogságban van azért mert a láncos hozta haza.
*Mondja kissé száját elhúzva, talán a sötételf fiú többet tudna erről mondani.*
-A kőtéren talán van valaki aki látta a gyűrűt. Legalább is remélem. De szeretnék odamenni más miatt is. Mert hamarosan nagy útra készülünk.
*Feleli miközben már vezeti is tova a lányt, már ha amaz követi őt.*
*Felkuncog, mikor visszahalja nevét a másiktól. Nem első alkalom, hogy valaki furcsának találja a nevét. Pedig az övé, kapta, és hálás érte. Nem is zavartatja magát azon a másik tréfálkozik a nevével, hogy oldja a hangulatot, hasonlóan mint a másik csak kedvesen felkacag.
Azonban a mosoly és a nevetés addig tart, amíg Ynaira ki nem fejezi részletes nem tetszését barátja felől. Ekkor komorodik meg egy picit az elf arca.*
-Deres nem szörnyeteg, pont, hogy azoktól véd meg engem. Meg az árvaházat.
*Ha eljárt a szája, ha nem. Ezt jobbnak látta leszögezni. Ezért is jelenti ki nagy határozottsággal. Talán ő lesz majd az első olyan kutya aki képes lesz ezt a félelmét feloldani a másiknak. De addig is, ahhoz türelem szükségeltetik, mint a két fél felől.*
-Ígérem, tőle nem kell félned. Ha nem bántasz minket, ő sem fog.
*Mondja elégedetten, most már ismét mosollyal a száján. Biztosítja a másikat, efelől ne legyen kétsége.*
-Arra is jó, hogy elijessze a fadöntőtek, vagy a ragadozókat.
*Teszi hozzá, mert bizony Deres repertoárja sok másban is leledzik.
A másik összeszedi hát minden bátorságát és közelebb hajol, hogy megnézze gyűrűjét. Ám hozzászólása egy védelmi reakciót indít el Szikrában. Magához szorítja a gyűrűt, és elképedve válaszol.*
-Nem adnám el SEMMI sárgakarikáért! Ez az övé!
*Jelenti ki sosem látott határozottsággal. Bár illene megválaszolnia a kérdést jobban, ha a másik ennyire szíves segíteni az ügyében.*
-Az arctalané. Vagyis. Talán "anyukámé". De előkerült valahogyan, és megakarom találni. A nevelőmmel megyünk megkeresni őket, ahol a baleset történt. De az a városon kívül van. Pusztán reménykedtem, talán találok valamit. Valakit, aki még segíthet.
*A hátra hőkölésé, ami a hirtelen jött felháborodással érkezett megenyhül végül, és pusztán kezében tartott nyakláncát tartja szabad kezével. Fejét pedig lehajtva bámulja azt elgondolkodva és elmerengve.*
-Igen, jól hangzik. Egy terv.
*Bólint rá a másik szavára, kérdésein pedig elgondolkozik egy keveset és aszerint válaszol.*
-Biztosra akartam menni, mert bárki elhagyhatta. De amúgy ma érkeztél? Honnan? Te is az erdőben laktál?
*Kerekednek ki a nagy zöld szemek rácsodálkozva a másikra. Ki hitte volna, egy másik erdőben járót talál magán kívül. Még az is lehet, hogy ugyan abban az odúban keresett menedéket, amiben ő és Deres lakott egy időben.*
-Nem tudom, Mharassi találta meg, aki az árvaházban lakik velem. De őt szerintem most szobafogságban van azért mert a láncos hozta haza.
*Mondja kissé száját elhúzva, talán a sötételf fiú többet tudna erről mondani.*
-A kőtéren talán van valaki aki látta a gyűrűt. Legalább is remélem. De szeretnék odamenni más miatt is. Mert hamarosan nagy útra készülünk.
*Feleli miközben már vezeti is tova a lányt, már ha amaz követi őt.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-31 11:24:51
Üzenet elküldve: 2025-05-31 11:24:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Idejét érzi a tündér, hogy újra kimerészkedjen a városból. Most, hogy Zápor már kezd betanulni, kéne frissíteni a mágikus tudását is, hogy méltó előadást tudjon csinálni majd az állattal. Na meg régen látta már a repülő tornyot is. Gyalog biztosan nem fog menni, úgyhogy a jól bevált módszert alkalmazza, miszerint az egyik, a városból kifelé tartó szekérre kérezkedik fel. Az ő aranyos pofikájának, és mézesmázos hangjának nehéz ellenállni, főleg, ha még a gombszemű mosómedve is vele van. Az ilyen hosszú utakon meg jól jön a társaság. Énekelni és történeteket mesélni is jól tud. Attól függően, hogy milyen a társasága, még a fehérnépeket is kibeszélhetik. Most is jó társaságot fogott ki magának. A vásárból hazafelé tartó paraszti családnak kicsit izgalmasabbá teszi az útját.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-31 05:32:35
Üzenet elküldve: 2025-05-31 05:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
-Szikra...
*Visszhangozza árvánk, mintha csak ízlelgetné a szót.*
-Érdekes név. De tudod, mit? Tetszik. Csak nehogy lángra lobbants valamit!
*Kuncog, majd rátalál a felismerés, hogy megint modortalan volt. Hisz nem illik mások nevével gúnyolódni. Gyorsan úgy is tesz, mintha meg sem történt volna és folytatja.*
-Örülök, hogy megismerhetlek. Neki kevés bé örülök.
*Pillant a kutyára.*
-Deres... Találó név egy szörnyetegnek. Kiráz tőle a hideg.
*Nos igen. Az elfnek gyakran jár előbb a szája, mint az esze. Ilyenkor pedig, egyszerű őszinteségében, mond sértő dolgokat. De jelen esetben még talán mentheti a menthetőt.*
-Ő nem tehet róla.
*Teszi hozzá sietősen, mentegetőző hangnemben.*
-Csak tudod, a kutyák és én... Hát nem vagyunk jó viszonyban. Csupán az, hogy itt van egy, halálra rémít engem.
*Elgondolkodik rajta, hogy elmeséli, miért is retteg ennyire. Aztán úgy dönt, mégsem untatná ezzel Szikrát. Helyette inkább egy viccel zárja le a dolgot.*
-Úgyis csak arra jók, hogy lehetetlenné tegyék, hogy bemássz egy ház udvarára és tiszta inget csenj magadnak.
*Miután ezt tisztázták, összeszedi minden bátorságát és közelebb lép a lányhoz megnézni a szóban forgó gyűrűt.*
-Szép darab. Még nem láttam hasonlót. Talán értékes is lehet.
*Szaladnak ki a száján az első gondolatok.*
-Mondd csak! Miért keresed a gazdáját? Meg akarod neki köszönni, hogy elvesztette?
*Néz mélyen a másik lány zöld szemeibe.*
-Ahonnan én jövök, ott létezik egy szabály. "Ki mit talál, azé." A helyedben valószínűleg már aranyra váltottam volna. Szóval, miért akarod ennyire megtalálni az előző gazdáját?
*Aztán persze meg sem fordul Ynaira rozsdás haja alatt, hogy újdonsült ismerőse egyszerűen vissza szeretné szolgáltatni az ékszert a jogos tulajdonosának. Ez a fogalom ugyanis nem létezik az ő világában. Viszont már megígérte, hogy segít és így is fog tenni.*
-Ha meg akarjuk őt találni, szükségünk lesz egy tervre. Az ugyanis nem fog működni, hogy minden szembe jövőt kifaggatunk és várjuk a jószerencsét.
*Újra felismeri, hogy talán érzékeny pontra tapintott. Így egy sóhaj után folytatja.*
-Nézd! Nem rosszból mondom, de engem is megkérdeztél, pedig csak ma érkeztem a városba. Ha csak minden ezredik idegen látott már ilyen gyűrűt, de ők sem konkrétan ezt. Akkor vajon meddig fog tartani, mire nyomra bukkansz?
*Végül hátrál két lépést, majd fel-alá kezd járkálni, mint mindig, amikor gondolkodik. Kezeivel pedig erősen gesztikulál.*
-Például meg kéne tudnunk, hogy mikor hagyta el. Mármint melyik napszakban. Reggel, kora este? Aztán meg kell tudnunk, kik járnak erre olyankor...
*Végül megáll és mosollyal az arcán Szikrára néz.*
-... és ez már egy irány lesz, amerre elindulhatunk. Mit gondolsz? Működhet?
-Szikra...
*Visszhangozza árvánk, mintha csak ízlelgetné a szót.*
-Érdekes név. De tudod, mit? Tetszik. Csak nehogy lángra lobbants valamit!
*Kuncog, majd rátalál a felismerés, hogy megint modortalan volt. Hisz nem illik mások nevével gúnyolódni. Gyorsan úgy is tesz, mintha meg sem történt volna és folytatja.*
-Örülök, hogy megismerhetlek. Neki kevés bé örülök.
*Pillant a kutyára.*
-Deres... Találó név egy szörnyetegnek. Kiráz tőle a hideg.
*Nos igen. Az elfnek gyakran jár előbb a szája, mint az esze. Ilyenkor pedig, egyszerű őszinteségében, mond sértő dolgokat. De jelen esetben még talán mentheti a menthetőt.*
-Ő nem tehet róla.
*Teszi hozzá sietősen, mentegetőző hangnemben.*
-Csak tudod, a kutyák és én... Hát nem vagyunk jó viszonyban. Csupán az, hogy itt van egy, halálra rémít engem.
*Elgondolkodik rajta, hogy elmeséli, miért is retteg ennyire. Aztán úgy dönt, mégsem untatná ezzel Szikrát. Helyette inkább egy viccel zárja le a dolgot.*
-Úgyis csak arra jók, hogy lehetetlenné tegyék, hogy bemássz egy ház udvarára és tiszta inget csenj magadnak.
*Miután ezt tisztázták, összeszedi minden bátorságát és közelebb lép a lányhoz megnézni a szóban forgó gyűrűt.*
-Szép darab. Még nem láttam hasonlót. Talán értékes is lehet.
*Szaladnak ki a száján az első gondolatok.*
-Mondd csak! Miért keresed a gazdáját? Meg akarod neki köszönni, hogy elvesztette?
*Néz mélyen a másik lány zöld szemeibe.*
-Ahonnan én jövök, ott létezik egy szabály. "Ki mit talál, azé." A helyedben valószínűleg már aranyra váltottam volna. Szóval, miért akarod ennyire megtalálni az előző gazdáját?
*Aztán persze meg sem fordul Ynaira rozsdás haja alatt, hogy újdonsült ismerőse egyszerűen vissza szeretné szolgáltatni az ékszert a jogos tulajdonosának. Ez a fogalom ugyanis nem létezik az ő világában. Viszont már megígérte, hogy segít és így is fog tenni.*
-Ha meg akarjuk őt találni, szükségünk lesz egy tervre. Az ugyanis nem fog működni, hogy minden szembe jövőt kifaggatunk és várjuk a jószerencsét.
*Újra felismeri, hogy talán érzékeny pontra tapintott. Így egy sóhaj után folytatja.*
-Nézd! Nem rosszból mondom, de engem is megkérdeztél, pedig csak ma érkeztem a városba. Ha csak minden ezredik idegen látott már ilyen gyűrűt, de ők sem konkrétan ezt. Akkor vajon meddig fog tartani, mire nyomra bukkansz?
*Végül hátrál két lépést, majd fel-alá kezd járkálni, mint mindig, amikor gondolkodik. Kezeivel pedig erősen gesztikulál.*
-Például meg kéne tudnunk, hogy mikor hagyta el. Mármint melyik napszakban. Reggel, kora este? Aztán meg kell tudnunk, kik járnak erre olyankor...
*Végül megáll és mosollyal az arcán Szikrára néz.*
-... és ez már egy irány lesz, amerre elindulhatunk. Mit gondolsz? Működhet?
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-30 21:30:16
Üzenet elküldve: 2025-05-30 21:30:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Deres jelentléte, sok ember szívébe ültetett félelmet és aggodalmat. Pedig ha jobban megismernék, a zord külső egy barátságosabb belsőt takar. Persze csak azoknak, akik gazdájával jó viszonyt ápolnak. Sőt még az árvaházi gyermekek is képesek nyúzni mint egy plüssmackót. Igaz azt nem sokáig tűri és egy morranással odébb áll tőlük, ha már elfogyott a türelme. De harapni nem harapná meg a gyerekeket, annyira már meg lett nevelve vén korára.
Viszont Ynaira pánikszerű mozdulata nem segíti a helyzetét. Deres minden áron védelmezi gazdáját, és mikor a lány a tőrére tapasztja kis kezeit, Deres megtorpan. Nem nézi fenyegetésnek a lányt még, így morognia sem kell. De a mélybarna kutya szemek pislogás nélkül méricskélik a lányt. Szikra ismerve kutyája reflexét, sőt mi több, ő maga is sokszor reagált így az erdőben töltött ideje alatt. Megérti mindkét fél jogos reakcióját. Viszont a lányt nem ismerve, ahhoz a megoldáshoz fordul, amit biztosan tud kezelni. Barátját inti hát nyugalomra. Ehhez felemeli gyorsan kezét, halk csitítgató susogással jelzi nincs mitől tartania. Ynaira elvégre csak megijedt.*
-Ne aggódj, nem harap.
*Mondja mosolyogva, biztatva a lányt, amikor az végre feleszmél a hirtelen jött ijedelemből. Majd el is mondja jöttének indokát. Azonban a lány még mondhatni remeg mint a nyárfalevél. A kérése is érthető.*
-Deres ül. Jó kutya!
*Szólal fel határozottan a vékonyka kis hang. A hatalmas jószág pedig egy halk puffanással teszi le nem szebbik felét a földre a parancs hallatán. Szemét azonban továbbra is rajta tartva a fegyveres idegenen. Ámbár nem olyan meredten, mintha arra várna, okot adjon neki az idegen bármi agresszióra. Ynaira félelme nem alaptalan, még ültében is van akkora mint az őt megszólító Szikra.*
-Megbocsátunk, ugye Deres?
*Fordul a hosszú fehér fonott tincsekkel a fején, ami lágyan landol vállán a fordulatban. Majd a zöld tekintet ismét a másikat méri fel.*
-Én Aranyszarvas Szikra, ő pedig itt a barátom Deres. Mert olyan fehér a pofája látod.
*Emeli fel apró pracliját amivel végig simít a kutya nagy pofáján szelíden, megmutatva mire gondolt.
A másik válasza azonban lelombozza Szikrát, rajta kívül az a furcsa kalapos ijesztő kampós kezű kétlábú van már csak a téren. Akihez nem szívesen menne oda. Deres is, ha épp nem Ynairát fürkészi a mélybarna szemeivel, azt a furcsa alakot figyeli szeme sarkával.*
-Ezt a gyűrűt, nézd.
*Nyúl nyakánál ruhájába, és kihúzza nyakláncát, amin felűnik a szépen munkált gyűrű, és a bagolyfejes amulett. Ha Ynaira nem fél annyira Derest és közelebb hajól, láthat a gyűrűn egy faragást, amin egy szökkenő róka látható egy mezei harmatkával a szájában.*
-Az egyik árva akivel lakom, azt mondta itt találta. Reménykedtem benne megtalálom azt aki elhagyta.
*Felei még továbbra is szomorkásan. Bár egy enyhe mosoly feltűnik arcán, mikor Ynaira felajánlja segítségét. Valóban, több szem többet lát.*
-Amíg nem veszed elő a tüskédet. Vagyis a tőrödet, nem fog bántani. Ha pedig ha engeded, hogy megszagoljon, akkor már ismerni is fog téged.
*Ha Deresről van szó, a hangja már sokkal lelkesebb Szikrának.*
-Talán mehetnék akkor. Hm. Erre, a kőtéren talán juthatunk valamire.
*Válaszolja, és ha Ynaira követi őt, akkor már mutatja is az utat beljebb a városba.*
*Deres jelentléte, sok ember szívébe ültetett félelmet és aggodalmat. Pedig ha jobban megismernék, a zord külső egy barátságosabb belsőt takar. Persze csak azoknak, akik gazdájával jó viszonyt ápolnak. Sőt még az árvaházi gyermekek is képesek nyúzni mint egy plüssmackót. Igaz azt nem sokáig tűri és egy morranással odébb áll tőlük, ha már elfogyott a türelme. De harapni nem harapná meg a gyerekeket, annyira már meg lett nevelve vén korára.
Viszont Ynaira pánikszerű mozdulata nem segíti a helyzetét. Deres minden áron védelmezi gazdáját, és mikor a lány a tőrére tapasztja kis kezeit, Deres megtorpan. Nem nézi fenyegetésnek a lányt még, így morognia sem kell. De a mélybarna kutya szemek pislogás nélkül méricskélik a lányt. Szikra ismerve kutyája reflexét, sőt mi több, ő maga is sokszor reagált így az erdőben töltött ideje alatt. Megérti mindkét fél jogos reakcióját. Viszont a lányt nem ismerve, ahhoz a megoldáshoz fordul, amit biztosan tud kezelni. Barátját inti hát nyugalomra. Ehhez felemeli gyorsan kezét, halk csitítgató susogással jelzi nincs mitől tartania. Ynaira elvégre csak megijedt.*
-Ne aggódj, nem harap.
*Mondja mosolyogva, biztatva a lányt, amikor az végre feleszmél a hirtelen jött ijedelemből. Majd el is mondja jöttének indokát. Azonban a lány még mondhatni remeg mint a nyárfalevél. A kérése is érthető.*
-Deres ül. Jó kutya!
*Szólal fel határozottan a vékonyka kis hang. A hatalmas jószág pedig egy halk puffanással teszi le nem szebbik felét a földre a parancs hallatán. Szemét azonban továbbra is rajta tartva a fegyveres idegenen. Ámbár nem olyan meredten, mintha arra várna, okot adjon neki az idegen bármi agresszióra. Ynaira félelme nem alaptalan, még ültében is van akkora mint az őt megszólító Szikra.*
-Megbocsátunk, ugye Deres?
*Fordul a hosszú fehér fonott tincsekkel a fején, ami lágyan landol vállán a fordulatban. Majd a zöld tekintet ismét a másikat méri fel.*
-Én Aranyszarvas Szikra, ő pedig itt a barátom Deres. Mert olyan fehér a pofája látod.
*Emeli fel apró pracliját amivel végig simít a kutya nagy pofáján szelíden, megmutatva mire gondolt.
A másik válasza azonban lelombozza Szikrát, rajta kívül az a furcsa kalapos ijesztő kampós kezű kétlábú van már csak a téren. Akihez nem szívesen menne oda. Deres is, ha épp nem Ynairát fürkészi a mélybarna szemeivel, azt a furcsa alakot figyeli szeme sarkával.*
-Ezt a gyűrűt, nézd.
*Nyúl nyakánál ruhájába, és kihúzza nyakláncát, amin felűnik a szépen munkált gyűrű, és a bagolyfejes amulett. Ha Ynaira nem fél annyira Derest és közelebb hajól, láthat a gyűrűn egy faragást, amin egy szökkenő róka látható egy mezei harmatkával a szájában.*
-Az egyik árva akivel lakom, azt mondta itt találta. Reménykedtem benne megtalálom azt aki elhagyta.
*Felei még továbbra is szomorkásan. Bár egy enyhe mosoly feltűnik arcán, mikor Ynaira felajánlja segítségét. Valóban, több szem többet lát.*
-Amíg nem veszed elő a tüskédet. Vagyis a tőrödet, nem fog bántani. Ha pedig ha engeded, hogy megszagoljon, akkor már ismerni is fog téged.
*Ha Deresről van szó, a hangja már sokkal lelkesebb Szikrának.*
-Talán mehetnék akkor. Hm. Erre, a kőtéren talán juthatunk valamire.
*Válaszolja, és ha Ynaira követi őt, akkor már mutatja is az utat beljebb a városba.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-30 12:13:37
Üzenet elküldve: 2025-05-30 12:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*Árvánk éppen belefeledkezne a semmit sem tevésbe, mikor hosszú füleit egy vészjóslóan ismerős hang csapja meg. Smaragdjaival rögtön kutatni is kezd a lihegés forrása után. Nem telik sok szívdobbanásnyi pillanatba, mire tekintetével meg is találja a rémet. Az pedig éppen felé tart. Ynairának sem kell több. Még ültében megragadja az oldalára csatolt tőrét. Persze nem tesz semmi feltűnő mozdulatot, amíg nincs rá oka. Tudni illik, a vörös retteg a kutyáktól. Legfőképpen a nagyobb testű példányoktól. Szörnyetegeknek, démonoknak és egyéb különféle retteneteknek nevezi őket. Ez a félelem pedig egy borzalmas emlékhez vezethető vissza. Nem is olyan régen beszökött egy ilyen rettenet az árvaház kertjébe. Az elf eközben a konyhán szorgoskodott. De néhány fiú a veteményt gondozta. Ez a behatoló förmedvény pedig rögtön morogni és ugatni kezdett rájuk. Árvánk nyilván felfigyelt a hangra és kinézett az ablakon. Ott meg az a látvány fogadta, hogy mindenki arra szalad, amerre lát. Ám a csapatban volt egy gnóm kislány is, aki szerencsétlenül léphetett és elbotlott menekülés közben. Ennek a rémes kereatúrának sem kellett több. Rögtön rávetette magát és ott harapta meg, ahol csak érte. Mire a nevelőknek sikerült elieszteni a szörnyet, a lány már csupa vér volt és eszméletlen. Ez a látvány pedig hatalmas sebet hagyott Ynairában is.*
-Hogy mi?!
*Ocsúd fel a lány az emlékképek forgatagából, amint egy lágy hangot hall.*
-Gyü-gyűrű?
*Dadogja talpra pattanva. Kezét persze már levéve a tőréről. A biztonság kedvéért néha még a kutyára pillant. Nehogy az valami meggondolatlan dologra készüljön. Ellenben valamelyest sikerült megnyugvást lennie abban, hogy nem egy kóbor förtelemmel hozták össze az istenek. Vagy a sors. Vagy bármi.*
-Izé... Igen. Megbocsátok, amint megmondod a szörnyednek, hogy ne bámuljon engem.
*Mondja kiszáradt rekedtes hangon, amiben ott ropog a félelem. De közben a rém gazdáját is végigméri. Egy hasonszőrű elf lány, aki valami válasz után kutat. Olyat kérdez árvánktól, amire aligha tudhatja a választ. Ám nem engedi csak úgy el a dolgot, még ha démonok árnyékolják is. Ez a találkozás lehet az első ismeretség megkötése Arthenior utcáin. Miért ne vágna bele? A kutyát leszámítva.*
-Bocsánat. Rosszul kezdtem.
*Mondja enyhén pironkodva. Még bele is rúg az utcakövekbe szégyenében. Őt nem erre tanította az árvaház.*
-Szóval... Ynaira a nevem. Téged, hogy hívhatlak?
*A bemutatkozás után pedig rátér a kérdésre is.*
-Nem láttam senkit gyűrűt elhagyni. Sajnálom.
*Mondja némileg elkomorodva. De aztán egy pillanattal később felderült arccal folytatja.*
-De tudod, mit? Mondd el, milyen gyűrűvel van dolgunk, vagy, hogy kit keresünk! Ketten többek vagyunk. Én pedig szívesen segítek.
*Aztán ismét a kutyára pillant, aki semmi rosszat sem tett, árvánkat mégis kirázza a hideg tőle.*
-Egyetlen dolgot kérek. Azt *mutat a kutyára* tartsd távol tőlem!
*Árvánk éppen belefeledkezne a semmit sem tevésbe, mikor hosszú füleit egy vészjóslóan ismerős hang csapja meg. Smaragdjaival rögtön kutatni is kezd a lihegés forrása után. Nem telik sok szívdobbanásnyi pillanatba, mire tekintetével meg is találja a rémet. Az pedig éppen felé tart. Ynairának sem kell több. Még ültében megragadja az oldalára csatolt tőrét. Persze nem tesz semmi feltűnő mozdulatot, amíg nincs rá oka. Tudni illik, a vörös retteg a kutyáktól. Legfőképpen a nagyobb testű példányoktól. Szörnyetegeknek, démonoknak és egyéb különféle retteneteknek nevezi őket. Ez a félelem pedig egy borzalmas emlékhez vezethető vissza. Nem is olyan régen beszökött egy ilyen rettenet az árvaház kertjébe. Az elf eközben a konyhán szorgoskodott. De néhány fiú a veteményt gondozta. Ez a behatoló förmedvény pedig rögtön morogni és ugatni kezdett rájuk. Árvánk nyilván felfigyelt a hangra és kinézett az ablakon. Ott meg az a látvány fogadta, hogy mindenki arra szalad, amerre lát. Ám a csapatban volt egy gnóm kislány is, aki szerencsétlenül léphetett és elbotlott menekülés közben. Ennek a rémes kereatúrának sem kellett több. Rögtön rávetette magát és ott harapta meg, ahol csak érte. Mire a nevelőknek sikerült elieszteni a szörnyet, a lány már csupa vér volt és eszméletlen. Ez a látvány pedig hatalmas sebet hagyott Ynairában is.*
-Hogy mi?!
*Ocsúd fel a lány az emlékképek forgatagából, amint egy lágy hangot hall.*
-Gyü-gyűrű?
*Dadogja talpra pattanva. Kezét persze már levéve a tőréről. A biztonság kedvéért néha még a kutyára pillant. Nehogy az valami meggondolatlan dologra készüljön. Ellenben valamelyest sikerült megnyugvást lennie abban, hogy nem egy kóbor förtelemmel hozták össze az istenek. Vagy a sors. Vagy bármi.*
-Izé... Igen. Megbocsátok, amint megmondod a szörnyednek, hogy ne bámuljon engem.
*Mondja kiszáradt rekedtes hangon, amiben ott ropog a félelem. De közben a rém gazdáját is végigméri. Egy hasonszőrű elf lány, aki valami válasz után kutat. Olyat kérdez árvánktól, amire aligha tudhatja a választ. Ám nem engedi csak úgy el a dolgot, még ha démonok árnyékolják is. Ez a találkozás lehet az első ismeretség megkötése Arthenior utcáin. Miért ne vágna bele? A kutyát leszámítva.*
-Bocsánat. Rosszul kezdtem.
*Mondja enyhén pironkodva. Még bele is rúg az utcakövekbe szégyenében. Őt nem erre tanította az árvaház.*
-Szóval... Ynaira a nevem. Téged, hogy hívhatlak?
*A bemutatkozás után pedig rátér a kérdésre is.*
-Nem láttam senkit gyűrűt elhagyni. Sajnálom.
*Mondja némileg elkomorodva. De aztán egy pillanattal később felderült arccal folytatja.*
-De tudod, mit? Mondd el, milyen gyűrűvel van dolgunk, vagy, hogy kit keresünk! Ketten többek vagyunk. Én pedig szívesen segítek.
*Aztán ismét a kutyára pillant, aki semmi rosszat sem tett, árvánkat mégis kirázza a hideg tőle.*
-Egyetlen dolgot kérek. Azt *mutat a kutyára* tartsd távol tőlem!
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:09:04
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:09:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Merlanára várva //
* Olyan érzése van a jó kalóznak, mintha hetek óta várna Merlanára, pedig még csak most érkezett meg. Az időérzéke az embereknek sokszor csalós. Feszült Svornt, nem elég, hogy itt áll kecskeszagúan főtéren, de pénze se sok, meg piája se. A város dicső őrei, pedig még szúrós tekintetükkel is vegzálják. Nem csoda, elvégre úgy néz ki, mint a legtöbb kikötői söpredék és itt nem csak a látszatról van szó, mert ő tényleg kikötői söpredék. Unalmában fel és alá sétálgat, még arra is ráfanyalodik, hogy vizet igyon a közkútból.*
- Che! Ezeknek még a vize is flancos.* Jegyzi meg, miután megízleli a méltán híres vizet. Nem éppen rum, de jobb híján ez is megteszi, hogy csillapítsa a szomját. Drága madara meg közben valahol a környéken kószálhat. Biztosan nagyon tetszik neki ez az új környezet. Az ivás végeztével visszatér a jól megszokott fel és alá mászkáláshoz. A járókelők, meg nagy ívben elkerülik.*
* Olyan érzése van a jó kalóznak, mintha hetek óta várna Merlanára, pedig még csak most érkezett meg. Az időérzéke az embereknek sokszor csalós. Feszült Svornt, nem elég, hogy itt áll kecskeszagúan főtéren, de pénze se sok, meg piája se. A város dicső őrei, pedig még szúrós tekintetükkel is vegzálják. Nem csoda, elvégre úgy néz ki, mint a legtöbb kikötői söpredék és itt nem csak a látszatról van szó, mert ő tényleg kikötői söpredék. Unalmában fel és alá sétálgat, még arra is ráfanyalodik, hogy vizet igyon a közkútból.*
- Che! Ezeknek még a vize is flancos.* Jegyzi meg, miután megízleli a méltán híres vizet. Nem éppen rum, de jobb híján ez is megteszi, hogy csillapítsa a szomját. Drága madara meg közben valahol a környéken kószálhat. Biztosan nagyon tetszik neki ez az új környezet. Az ivás végeztével visszatér a jól megszokott fel és alá mászkáláshoz. A járókelők, meg nagy ívben elkerülik.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-28 19:05:34
Üzenet elküldve: 2025-05-28 19:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Körbe körbe jár a téren, emberről emberre, elfről elfre, törpéről törpére. Ha most látná bármelyik nevelője azt hinnék a lány megőrült, mert nem az a fajta, aki csak oda állít bármelyik idegenhez. Az ő szemében, nem létezik amúgy sem az a szó, hogy faj. Számára minden felnőtt kétlábúnak számít, legyen az ember elf törpe vagy más. Ez is egy saját maga által kitalált fogalmak egyike.
De most más a cél, kitalálni, honnan érkezhetett a gyűrű. Az általa úgy hívott arctalan gyűrűje, ami persze nem az az arctalan amit nem szabad emlegetni. Hanem az övé, a sajátja. Már neki is kezd egyre jobban körbe rajzolódni, az az édesanyja. Viszont az érzelmek és emlékek hiánya végett nem érzi az a kötöttséget a személy iránt. Pusztán a vágyat, hogy válaszokat keres. A miérteket, hogy került oda ahova, és mi lett velük. Ez még a jövő titka, de érzi, közeleg.
Az utolsó emberhez is odasétál, nyakában logó kis láncát mutatja fel, amin ott csüng a bagolyfejes amulett mellett a szépen munkált gyűrű is. Az illető férfi, legalább annyira méltóztatja magát, hogy lehajol a lányhoz. Megnézi magának a gyűrűt, de fejét rázva hagyja háta mögött a fiatal elf lányt és kutyáját.
Nagyot sóhajt csalódottságában. Kutatása csúfos kudarcba fulladt. Apró kezébe veszi a gyűrűt megforgatja azt, és az emlékeket idézi fel amik múltkor jutottak még eszébe az arctalanokról. Ízlelgeti azokat mondhatni, hisz ennyije van csupán róluk.
Körbe tekint utoljára a főtéren, néhány messzebb elhaladó alakon kívül, egy valakin akad meg a szeme. Egy egyívású , vagy, hogy is hívta az olyanokat Alaver akik hasonlítanak egymásra, alakot. Zöld szemei enyhén hunyorogva vizsgálják messziről a kút mellé leülő formát. Össze kaparja darabokra törött reményét lelkében, és lassú, halk és határozottnak nem igazán mondható léptekkel halad a lány irányába. Még szerencse Deres, négylábú pajtása mellette van. Különben nem lett volna mersze így körbe kérdezgetni a fél várost. Azonban ez az elf lányka talán nem lesz akkora falat.*
-Bocsánat.
*Szólal fel vékonyka hangján, amint közel ér hozzá.*
-Keresek valakit, aki elhagyhatott itt egy gyűrűt. Te láttál valamit?
*A zöld szemek szomorkásan, csillannak a másik irányába, hangja pedig hasonlóan érződik, reményvesztettnek.*
*Körbe körbe jár a téren, emberről emberre, elfről elfre, törpéről törpére. Ha most látná bármelyik nevelője azt hinnék a lány megőrült, mert nem az a fajta, aki csak oda állít bármelyik idegenhez. Az ő szemében, nem létezik amúgy sem az a szó, hogy faj. Számára minden felnőtt kétlábúnak számít, legyen az ember elf törpe vagy más. Ez is egy saját maga által kitalált fogalmak egyike.
De most más a cél, kitalálni, honnan érkezhetett a gyűrű. Az általa úgy hívott arctalan gyűrűje, ami persze nem az az arctalan amit nem szabad emlegetni. Hanem az övé, a sajátja. Már neki is kezd egyre jobban körbe rajzolódni, az az édesanyja. Viszont az érzelmek és emlékek hiánya végett nem érzi az a kötöttséget a személy iránt. Pusztán a vágyat, hogy válaszokat keres. A miérteket, hogy került oda ahova, és mi lett velük. Ez még a jövő titka, de érzi, közeleg.
Az utolsó emberhez is odasétál, nyakában logó kis láncát mutatja fel, amin ott csüng a bagolyfejes amulett mellett a szépen munkált gyűrű is. Az illető férfi, legalább annyira méltóztatja magát, hogy lehajol a lányhoz. Megnézi magának a gyűrűt, de fejét rázva hagyja háta mögött a fiatal elf lányt és kutyáját.
Nagyot sóhajt csalódottságában. Kutatása csúfos kudarcba fulladt. Apró kezébe veszi a gyűrűt megforgatja azt, és az emlékeket idézi fel amik múltkor jutottak még eszébe az arctalanokról. Ízlelgeti azokat mondhatni, hisz ennyije van csupán róluk.
Körbe tekint utoljára a főtéren, néhány messzebb elhaladó alakon kívül, egy valakin akad meg a szeme. Egy egyívású , vagy, hogy is hívta az olyanokat Alaver akik hasonlítanak egymásra, alakot. Zöld szemei enyhén hunyorogva vizsgálják messziről a kút mellé leülő formát. Össze kaparja darabokra törött reményét lelkében, és lassú, halk és határozottnak nem igazán mondható léptekkel halad a lány irányába. Még szerencse Deres, négylábú pajtása mellette van. Különben nem lett volna mersze így körbe kérdezgetni a fél várost. Azonban ez az elf lányka talán nem lesz akkora falat.*
-Bocsánat.
*Szólal fel vékonyka hangján, amint közel ér hozzá.*
-Keresek valakit, aki elhagyhatott itt egy gyűrűt. Te láttál valamit?
*A zöld szemek szomorkásan, csillannak a másik irányába, hangja pedig hasonlóan érződik, reményvesztettnek.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-28 17:19:15
Üzenet elküldve: 2025-05-28 17:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kezdjük újra!//
*A fogadót elhagyva, gondolatai máris az új város, az új környezet, az új ismerősök körül forognak. Vajon itt leli majd meg az új otthonát? Ez bizony még a jövő titka. Na és persze, ahogy mondani szokták: Lakva ismerszik meg a szerzet. Ezzel a szösszenettel a kobakjában indul is, hogy jól szemügyre vegye Artheniort. Lábai szinte maguktól lépnek. Igazság szerint, árvánk azt sem tudja, merre tart. Vagy, hogy mi várhatja a következő sarkon. Egyszerűen csak elindul egy irányba közben pedig mindent és mindenkit alaposan megbámul, aki, vagy ami csak a smargdjai elé kerül. Úgy szippantja magába a látnivalókat, akár egy éhes patkány a kenyér morzsákat. Egyelőre még nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát. De ez hamar változhat. A rossz hír az, hogy jó és rossz irányba egyaránt. Ez a séta nem halad gyorsan. A vörös mindent, amit csak tehet, jól megvizsgál. Lehet az egy pad, vagy akár egy üresen hagyott fáklyatartó. Ha teheti, meg is érint mindent. Mintha csak meg akarna bizonyosodni róla, hogy ami körül veszi, az valódi. Ezen nagy felfedezés közepette jut el végül a főtérre, ami, valljuk be, önmagáért beszél. Egy Ynairaféle lány igazán el tudná képzelni ezt a helyet a mindennapjaiban. Amint dolga végeztével, legyen szó bármiről is, minden nap itt vág keresztül és mosolyogva Köszön minden szembe jövő ismerősnek. Ismerősök... Mintha olyan könnyen szerezne barátokat. Hiszen egész életében csak egy valakit mondhatott barátjának. Ő is szó és nyom nélkül tünt el. Az elf nyilván kevesebbet jelentett számára, mint ez fordítva volt. Vagy valami sokkal rosszabb bujkál a háttérben. Árvánk egy fejrázással söpri félre a gondolatot, majd a szökőkúthoz battyog. Remélve, hogy pihenhet egy kicsit a peremén üldögélve. Na és persze azt is, hogy némi mosdás is szóba jöhet, amikor épp senki sem látja.*
*A fogadót elhagyva, gondolatai máris az új város, az új környezet, az új ismerősök körül forognak. Vajon itt leli majd meg az új otthonát? Ez bizony még a jövő titka. Na és persze, ahogy mondani szokták: Lakva ismerszik meg a szerzet. Ezzel a szösszenettel a kobakjában indul is, hogy jól szemügyre vegye Artheniort. Lábai szinte maguktól lépnek. Igazság szerint, árvánk azt sem tudja, merre tart. Vagy, hogy mi várhatja a következő sarkon. Egyszerűen csak elindul egy irányba közben pedig mindent és mindenkit alaposan megbámul, aki, vagy ami csak a smargdjai elé kerül. Úgy szippantja magába a látnivalókat, akár egy éhes patkány a kenyér morzsákat. Egyelőre még nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki, amit lát. De ez hamar változhat. A rossz hír az, hogy jó és rossz irányba egyaránt. Ez a séta nem halad gyorsan. A vörös mindent, amit csak tehet, jól megvizsgál. Lehet az egy pad, vagy akár egy üresen hagyott fáklyatartó. Ha teheti, meg is érint mindent. Mintha csak meg akarna bizonyosodni róla, hogy ami körül veszi, az valódi. Ezen nagy felfedezés közepette jut el végül a főtérre, ami, valljuk be, önmagáért beszél. Egy Ynairaféle lány igazán el tudná képzelni ezt a helyet a mindennapjaiban. Amint dolga végeztével, legyen szó bármiről is, minden nap itt vág keresztül és mosolyogva Köszön minden szembe jövő ismerősnek. Ismerősök... Mintha olyan könnyen szerezne barátokat. Hiszen egész életében csak egy valakit mondhatott barátjának. Ő is szó és nyom nélkül tünt el. Az elf nyilván kevesebbet jelentett számára, mint ez fordítva volt. Vagy valami sokkal rosszabb bujkál a háttérben. Árvánk egy fejrázással söpri félre a gondolatot, majd a szökőkúthoz battyog. Remélve, hogy pihenhet egy kicsit a peremén üldögélve. Na és persze azt is, hogy némi mosdás is szóba jöhet, amikor épp senki sem látja.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-28 11:13:53
Üzenet elküldve: 2025-05-28 11:13:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Napjai egyre zavarosabbak, mégis egyszerűek. Már rég nem is tudja követni, hogy pontosan milyen nap van. A hatok csak telnek és telnek, mindenfajta haladás nélkül. Emlékei összemosódnak, ha akarna sem tudna visszaemlékezni, hogy pontosan mi történt tegnap vagy tegnapelőtt vagy akár régebben. Most is a hold esti fénye téríti észhez. Megbabonázva tekinti ezüstös fényét, melynek már-már a melegét is érzi, mintha csak nappal lenne. A hívó szó ismerős. Már azt hitte megszabadult tőle, de ahogy azt a pap is mondta, bármikor meggyengülhet az áldás, ami úgy tűnik tényleg igaz. Viszont már nem küzd. Mármint külső segítséggel nem, ez az ő harca. A következő kérdés, hogy vajon melyik oldalt választja? Majd az idő megválaszolja. Jelenlegi állapotában csak gyengeségére tud gondolni. Amire még emlékszik, abból nem a céljai megvalósítása dereng neki, szóval itt az ideje azokat is követni. Ezzel a célja is egyértelmű. A várost este elhagyni nem a legokosabb ötlet, mégis megteszi. Szemei előtt kitisztul a világ és amit lát az nem egy hanem éppen kettő fényes nagy korong az égen, melyek mintha egymással versengnének. Talán az ő válaszútjának is metaforái lehetnek. Ilyenekbe nem is akar gondolkodni. Most már inkább csak a cselekedetek számítanak. A holdak őrző fényében hagyja el a város biztonságát.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:09:20
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:09:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kezdjük újra!//
*Dolgát elvégezte az árvaházban, az állatok ellátva, a kert megöntözve, Anviel néni pedig most nem igényel segítséget a konyhában. Így hát nem maradt más mint megsétáltatni a vén barátját. Mert ha bizony korosodó is Deres, igényli a mozgást. Főleg úgy, hogy a kert a Rezidenciában leginkább gyerekzsivajtól zeng. Így séta közben élvezheti a nyugalmat.
Mivel nagy utazásra készülnek, nem szeretne minden szó nélkül eltűnni, így hát Anviel nénitől kéredzkedik el a sétára és még naplemente alkalmával megígéri visszatér. Mostanság úgy is olyan jól megy neki az ígéretek betartása. Kérdéses mikor fog ez a jó szokás megtörni.
Játszós ruháját leváltva, egy szebbe bújik bele még indulás előtt. A szép zöld szoknyás egyberuhácskáját veszi fel. A cipőt legszívesebben hátra is hagyná, de tudja Mai megorrolna érte, így hát magára erőlteti az egyszerű barna cipőcskéjét is.
Utána indul el útjára barátjával az oldalán a Rezidenciáról be a romváros elhagyatott utcáira. Nem is kell sok idő neki, hogy léptei a tisztásra vezessék, ahol meg is futtatja Derest egy rövidke fogócska kereteiben. Azonban néhány gondolat nem hagyja nyugodni az aprócska lányt. A nyakában logó gyűrű amit nem rég kapott vissza múltjából, nyomasztja őt kissé. Vajon honnan kerülhetett elő. Mharassi azt állította a főtéren találta. Már ha igazat szól a fiú, ki tudja talán talál valamit, vagy valakit aki többet tud mondani róla. Ennyit még csak megtehet, Mai nem fog rá megharagudni, remélhetőleg. Amíg a várost nem hagyja el nem hiszi, ettől tartania kéne.
Így hát magához hívja barátját, és a sűrűbben járt utcákra vezeti át. Egy kis idő elteltével már messziről látja a szökőkút formáját.
Először csak zavartan lépked körös körbe a téren, nyomokat keresve. De mit? Ki tudja. Bármit amit ha meglát képes fájó emlékeket felhozni a kis elméjében. Az biztos nyomravezető lenne. De mivel ilyesmit nem talál, végül összeszedve bátorságát idegeneket szólít meg lágy hangjával. Ám nem sok sikerrel jár. Sokan elzavarják, vagy észre sem veszik. Pedig ő még illedelmesen is szól fel, használja a kérem vagy épp az elnézést szót is, ahogy azt Mai tanította. Most mégsem jár ezzel sikerrel. Azonban köti az ebet a karóhoz, na persze nem Derest. A nagytermetű, fehérpofájú farkasra emlékeztető kutyát amúgy is nehéz lenne kikötni bárhova.
Annyira belefelejtkezik a nyomozásába, hogy észre sem veszi a nap bizony már jócskán lefele megy.
Az emberek is megritkulnak akik az utcákat járják, de nem úgy mint a lány elhatározottsága, aki azóta is órákon keresztül kérdezősködik a gyűrű és a tulajdonosa iránt, aki itt hagyhatta el.*
*Dolgát elvégezte az árvaházban, az állatok ellátva, a kert megöntözve, Anviel néni pedig most nem igényel segítséget a konyhában. Így hát nem maradt más mint megsétáltatni a vén barátját. Mert ha bizony korosodó is Deres, igényli a mozgást. Főleg úgy, hogy a kert a Rezidenciában leginkább gyerekzsivajtól zeng. Így séta közben élvezheti a nyugalmat.
Mivel nagy utazásra készülnek, nem szeretne minden szó nélkül eltűnni, így hát Anviel nénitől kéredzkedik el a sétára és még naplemente alkalmával megígéri visszatér. Mostanság úgy is olyan jól megy neki az ígéretek betartása. Kérdéses mikor fog ez a jó szokás megtörni.
Játszós ruháját leváltva, egy szebbe bújik bele még indulás előtt. A szép zöld szoknyás egyberuhácskáját veszi fel. A cipőt legszívesebben hátra is hagyná, de tudja Mai megorrolna érte, így hát magára erőlteti az egyszerű barna cipőcskéjét is.
Utána indul el útjára barátjával az oldalán a Rezidenciáról be a romváros elhagyatott utcáira. Nem is kell sok idő neki, hogy léptei a tisztásra vezessék, ahol meg is futtatja Derest egy rövidke fogócska kereteiben. Azonban néhány gondolat nem hagyja nyugodni az aprócska lányt. A nyakában logó gyűrű amit nem rég kapott vissza múltjából, nyomasztja őt kissé. Vajon honnan kerülhetett elő. Mharassi azt állította a főtéren találta. Már ha igazat szól a fiú, ki tudja talán talál valamit, vagy valakit aki többet tud mondani róla. Ennyit még csak megtehet, Mai nem fog rá megharagudni, remélhetőleg. Amíg a várost nem hagyja el nem hiszi, ettől tartania kéne.
Így hát magához hívja barátját, és a sűrűbben járt utcákra vezeti át. Egy kis idő elteltével már messziről látja a szökőkút formáját.
Először csak zavartan lépked körös körbe a téren, nyomokat keresve. De mit? Ki tudja. Bármit amit ha meglát képes fájó emlékeket felhozni a kis elméjében. Az biztos nyomravezető lenne. De mivel ilyesmit nem talál, végül összeszedve bátorságát idegeneket szólít meg lágy hangjával. Ám nem sok sikerrel jár. Sokan elzavarják, vagy észre sem veszik. Pedig ő még illedelmesen is szól fel, használja a kérem vagy épp az elnézést szót is, ahogy azt Mai tanította. Most mégsem jár ezzel sikerrel. Azonban köti az ebet a karóhoz, na persze nem Derest. A nagytermetű, fehérpofájú farkasra emlékeztető kutyát amúgy is nehéz lenne kikötni bárhova.
Annyira belefelejtkezik a nyomozásába, hogy észre sem veszi a nap bizony már jócskán lefele megy.
Az emberek is megritkulnak akik az utcákat járják, de nem úgy mint a lány elhatározottsága, aki azóta is órákon keresztül kérdezősködik a gyűrű és a tulajdonosa iránt, aki itt hagyhatta el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932