Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1968. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-30 11:05:08
Üzenet elküldve: 2026-05-30 11:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Megszokta már a simulékonyságot. Az áthallásokat, a burkolt, óvatos fenyegetéseket. Korábbi életében, nemeseket szolgálva, s most, közöttük forgolódva is ugyanaz a játék. Ezek a népek jóval "egyenesebbek", nem házalnak körmönfont mondatokkal. Abban sem biztos, hogy finom jelzéseit regisztrálták. A sértéseket elteszi a batyujába, hogy majd idővel kicsomagolhassa őket. Amennyiben valóban kapóra jönnek e fickók, vélhetően nem utoljára hallanak felőle.*
-A kérdés az, kell-e menni bárhová, ha a szerencse itt talál rá az emberfiára? *Sokat sejtető mosollyal tetézi a kérdést. A vaskos kobakba nehéz beleverni a lehetőséget, most sincs ez másképp.*
-Dwinden. Robir. *Az önkéntelen bemutatkozásra mindkettő felé kalapja karimáját érinti, mintha csak megakarná emelni előttük. Ilyenről persze szó sincs. Leginkább azért ismétli a neveket, hogy elméjébe rögzülhessenek.*
-Lássuk hát a Galambot! *Most megereszt egy rókamosolyt. Nem feltétlen tudja, mire ez a nagy rejtélyeskedés, elvégre Artheniorban sem az ördögvigyor, sem a hodaril nem illegális. Persze a rend rendületlen őrei biztosan nem néznék jó szemmel, ha a menekültek kábítószer terítési területté avanzsálnák szeretett főterüket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha megfelelő kapcsolatokkal bír az ember, még a Piactéren is hozzájutni e szerekhez, noha borsos áron.
Az is könnyen lehet, hogy ezúttal ő talált bakot nyilával, és a kellően udvariatlan alakok valóban földművelők. Ezen ő lenne meglepve a legjobban.
Követi hát a Dwinden és Robir névre hallgató férfiúkat, és remélhetőleg a Galamb nevezetű valóban a forrást jelöli.*
*Megszokta már a simulékonyságot. Az áthallásokat, a burkolt, óvatos fenyegetéseket. Korábbi életében, nemeseket szolgálva, s most, közöttük forgolódva is ugyanaz a játék. Ezek a népek jóval "egyenesebbek", nem házalnak körmönfont mondatokkal. Abban sem biztos, hogy finom jelzéseit regisztrálták. A sértéseket elteszi a batyujába, hogy majd idővel kicsomagolhassa őket. Amennyiben valóban kapóra jönnek e fickók, vélhetően nem utoljára hallanak felőle.*
-A kérdés az, kell-e menni bárhová, ha a szerencse itt talál rá az emberfiára? *Sokat sejtető mosollyal tetézi a kérdést. A vaskos kobakba nehéz beleverni a lehetőséget, most sincs ez másképp.*
-Dwinden. Robir. *Az önkéntelen bemutatkozásra mindkettő felé kalapja karimáját érinti, mintha csak megakarná emelni előttük. Ilyenről persze szó sincs. Leginkább azért ismétli a neveket, hogy elméjébe rögzülhessenek.*
-Lássuk hát a Galambot! *Most megereszt egy rókamosolyt. Nem feltétlen tudja, mire ez a nagy rejtélyeskedés, elvégre Artheniorban sem az ördögvigyor, sem a hodaril nem illegális. Persze a rend rendületlen őrei biztosan nem néznék jó szemmel, ha a menekültek kábítószer terítési területté avanzsálnák szeretett főterüket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha megfelelő kapcsolatokkal bír az ember, még a Piactéren is hozzájutni e szerekhez, noha borsos áron.
Az is könnyen lehet, hogy ezúttal ő talált bakot nyilával, és a kellően udvariatlan alakok valóban földművelők. Ezen ő lenne meglepve a legjobban.
Követi hát a Dwinden és Robir névre hallgató férfiúkat, és remélhetőleg a Galamb nevezetű valóban a forrást jelöli.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:33:32
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:33:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*Az „hosszútávú” szó hallatán még az eddig visszafogott öreg is elvigyorodik és halk kuncogásba kezd.*
- Hosszú távú, mi?
*Mondja továbbra is kuncogva, miközben hangját átitatja a gúny. A többiek meglepetten néznek rá, valószínűleg ők sem látták még az öreget ilyen „jó” kedvében.*
- Itt már nem lesz semmi hosszú távú.
*Mondja szokatlanul derűsen. Fakó szemeiben azonban nem vidámság ül, hanem valamiféle csendes beletörődés.
Shorenai ajánlatát követően a két jobb kedvű férfi összenéz. Egyikük vigyorogva megrázza a fejét, de nem szól közbe. A negyedik, aki korábban kifakadt, továbbra is hallgat. Könyöke a térdén pihen, tekintete a kövezeten időzik. Csak néha pillant fel a díszes ruházatra, mintha még mindig nem tudná eldönteni, tréfát űznek-e vele.
Amikor a kiöltözött férfi a feldúlt nincstelenségről beszél, az öreg csak morran egyet az orra alatt.*
- Mintha volna hová hazamenni.
*Csend telepszik közéjük néhány pillanatra. A főtér zajai újra betöltik a köztük maradt üres teret. Shorenai már-már tovább indulna, amikor az öreg nagyot sóhajt.*
- Várjon. *Megveregeti a két vigyorgó alak vállát.* - Dwinden. Robir. Vigyétek el Galambhoz.
*A két férfi egyszerre néz rá.*
- Hozzá?
- Hozzá.
*A hangjában érezhető, hogy döntéséről nem kíván vitát nyitni. Az öreg ezután ismét Shorenaira emeli tekintetét.*
- Természetesen nincs nálunk hodaril. Miért is lenne?
*Szája sarkába visszakúszik a halovány mosoly.*
- Tisztes földművelők vagyunk. *A két másik erre ismét kuncogni kezd.* - De ha már ennyire érdekli a szerencsecsinálás... lehet, hogy Galamb tud mutatni magának valamit ami érdekelné.
*Fejével a két férfi felé biccent.*
- Menjen velük. Ha akar. Nem kötelező. Csak ne panaszkodjon később, hogy nem kapott lehetőséget.
*Az „hosszútávú” szó hallatán még az eddig visszafogott öreg is elvigyorodik és halk kuncogásba kezd.*
- Hosszú távú, mi?
*Mondja továbbra is kuncogva, miközben hangját átitatja a gúny. A többiek meglepetten néznek rá, valószínűleg ők sem látták még az öreget ilyen „jó” kedvében.*
- Itt már nem lesz semmi hosszú távú.
*Mondja szokatlanul derűsen. Fakó szemeiben azonban nem vidámság ül, hanem valamiféle csendes beletörődés.
Shorenai ajánlatát követően a két jobb kedvű férfi összenéz. Egyikük vigyorogva megrázza a fejét, de nem szól közbe. A negyedik, aki korábban kifakadt, továbbra is hallgat. Könyöke a térdén pihen, tekintete a kövezeten időzik. Csak néha pillant fel a díszes ruházatra, mintha még mindig nem tudná eldönteni, tréfát űznek-e vele.
Amikor a kiöltözött férfi a feldúlt nincstelenségről beszél, az öreg csak morran egyet az orra alatt.*
- Mintha volna hová hazamenni.
*Csend telepszik közéjük néhány pillanatra. A főtér zajai újra betöltik a köztük maradt üres teret. Shorenai már-már tovább indulna, amikor az öreg nagyot sóhajt.*
- Várjon. *Megveregeti a két vigyorgó alak vállát.* - Dwinden. Robir. Vigyétek el Galambhoz.
*A két férfi egyszerre néz rá.*
- Hozzá?
- Hozzá.
*A hangjában érezhető, hogy döntéséről nem kíván vitát nyitni. Az öreg ezután ismét Shorenaira emeli tekintetét.*
- Természetesen nincs nálunk hodaril. Miért is lenne?
*Szája sarkába visszakúszik a halovány mosoly.*
- Tisztes földművelők vagyunk. *A két másik erre ismét kuncogni kezd.* - De ha már ennyire érdekli a szerencsecsinálás... lehet, hogy Galamb tud mutatni magának valamit ami érdekelné.
*Fejével a két férfi felé biccent.*
- Menjen velük. Ha akar. Nem kötelező. Csak ne panaszkodjon később, hogy nem kapott lehetőséget.
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:48:22
Üzenet elküldve: 2026-05-28 19:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
-Ugyan, fiatalúr. *Megenged egy udvarias rókamosolyt.*
-Ha városőr lennék, könnyedén találnék okot rá, hogy vegzáljam a kedves urakat. Nem kellene ez a... *Sétapálcájával kurta kört ír le a levegőben.*
-Előadás. *Szavai akár fenyegetően is csenghetnének, de csakhamar tovalibbenti a szót.*
-Újfent azt kell mondjam, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valóban van némi érzékem az üzlethez. És valóban szeretném megadni a módját halálom pillanatának. De hagyjuk az öntömjénezést.
*Olybá tűnik, megvan az embere. Már ha az őszhajú fickó kötélnek áll.*
-Nem is gondolnám, hogy a tisztelt urak nem tisztességes földmívelők és állattartók. Ahogy én is tisztes artheniori polgár vagyok. *Most rajta a sor a gúnyos, ám jelentőségteljes mosolyon.*
-És mint jó üzleti érzékkel bíró artheniori polgár, kínálok tisztes pénzt és hosszú távú együttműködést annak, aki megragadja a lehetőséget. *A sétapálca nagyot koppan mellette az utcakövön.*
-Háború közeleg. Az ember választhatja azt, hogy a végére hazatér a feldúlt nincstelenségbe... *Elhúzza bajszát.*
-Vagy megcsinálja a szerencséjét a vész alatt. *Sétapálcájával mindőjükön végigmutat.*
-Persze lehet, hogy nem Önöket keresem. Ebben az esetben további kellemes időtöltést kell, hogy kívánjak. *A kellő udvariasságba tömérdek kimondatlan szó szorul. Nem lép tovább. Kivárja, hogy horogra akad-e a hal, vagy valóban máshol kell a híres-hírhedt szántóföldi szerekre szert tennie.*
-Ugyan, fiatalúr. *Megenged egy udvarias rókamosolyt.*
-Ha városőr lennék, könnyedén találnék okot rá, hogy vegzáljam a kedves urakat. Nem kellene ez a... *Sétapálcájával kurta kört ír le a levegőben.*
-Előadás. *Szavai akár fenyegetően is csenghetnének, de csakhamar tovalibbenti a szót.*
-Újfent azt kell mondjam, hogy a kettő nem zárja ki egymást. Valóban van némi érzékem az üzlethez. És valóban szeretném megadni a módját halálom pillanatának. De hagyjuk az öntömjénezést.
*Olybá tűnik, megvan az embere. Már ha az őszhajú fickó kötélnek áll.*
-Nem is gondolnám, hogy a tisztelt urak nem tisztességes földmívelők és állattartók. Ahogy én is tisztes artheniori polgár vagyok. *Most rajta a sor a gúnyos, ám jelentőségteljes mosolyon.*
-És mint jó üzleti érzékkel bíró artheniori polgár, kínálok tisztes pénzt és hosszú távú együttműködést annak, aki megragadja a lehetőséget. *A sétapálca nagyot koppan mellette az utcakövön.*
-Háború közeleg. Az ember választhatja azt, hogy a végére hazatér a feldúlt nincstelenségbe... *Elhúzza bajszát.*
-Vagy megcsinálja a szerencséjét a vész alatt. *Sétapálcájával mindőjükön végigmutat.*
-Persze lehet, hogy nem Önöket keresem. Ebben az esetben további kellemes időtöltést kell, hogy kívánjak. *A kellő udvariasságba tömérdek kimondatlan szó szorul. Nem lép tovább. Kivárja, hogy horogra akad-e a hal, vagy valóban máshol kell a híres-hírhedt szántóföldi szerekre szert tennie.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:12:55
Üzenet elküldve: 2026-05-26 21:12:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*A négy férfi újra végigméri Shorenait. A fekete-arany öltözéket. A kesztyűt. A modoros hangsúlyt. A sétapálcát. A legfiatalabbnak tűnő végül elvigyorodik. A vigyor gyorsan keserű kacajba fordul.*
- Nem elég, hogy a szántóföldeket nem képes megvédeni az őrség, még ilyen maskarás disznókat is küldenek ránk? Hodarilt, mi?
*Köp egyet oldalra.*
- Csaknem azért, hogy legyen okotok innen is elkergetni bennün…
*A mellette ülő férfi ekkor finoman oldalba böki. A kését tisztogató alak közben fel sem néz rögtön. Csak tovább húzza a rongyot a pengén, aztán végül Shorenaira emeli tekintetét.*
- Ennyire még ők sem baflaszok.
*Morogja végül. A kulacsot forgató férfi erre elhorkantja magát.*
- Bár néha meglepnek.
*A társaságban halk derültség fut végig, de a negyedik férfi nem nevet velük.Az őszülő, sovány alak eddig csendben figyelte Shorenait. Nem úgy méri végig, mint a többiek. Mintha nem is a ruhát magát nézné, hanem azt, hogy hogyan viseli.*
- Nagy tételben vásárolna, mi? *Hangja nyugodt. Kimért.* - Fura időzítés.
*Lassan a főtér köré int állával.*
- A fél város attól fosik, hogy előbb döglenek éhen minthogy az orkok ideérnének. Maga meg pont most keres hodarilt és ördögvigyort. *Rövid szünetet tart.* - Vagy nagyon jó érzéke van az üzlethez... vagy szeretné „kellemesen” eltölteni az utolsó perceit, igaz?
*A ficko szája sarka megrándul, mintha valami mosolyfélét próbálna produkálni, majd felsóhajt és megvonja a vállát.*
- Nem tudom miért hiszi, hogy nálunk van bármi ilyen. Tisztes földművelők és állattenyésztők vagyunk.
*Mondja egyfajta gúnyos elégedettséggel, miközben a két jobb kedvű társának találkozik a tekintete és látványos kuncogásba kezdenek.*
*A négy férfi újra végigméri Shorenait. A fekete-arany öltözéket. A kesztyűt. A modoros hangsúlyt. A sétapálcát. A legfiatalabbnak tűnő végül elvigyorodik. A vigyor gyorsan keserű kacajba fordul.*
- Nem elég, hogy a szántóföldeket nem képes megvédeni az őrség, még ilyen maskarás disznókat is küldenek ránk? Hodarilt, mi?
*Köp egyet oldalra.*
- Csaknem azért, hogy legyen okotok innen is elkergetni bennün…
*A mellette ülő férfi ekkor finoman oldalba böki. A kését tisztogató alak közben fel sem néz rögtön. Csak tovább húzza a rongyot a pengén, aztán végül Shorenaira emeli tekintetét.*
- Ennyire még ők sem baflaszok.
*Morogja végül. A kulacsot forgató férfi erre elhorkantja magát.*
- Bár néha meglepnek.
*A társaságban halk derültség fut végig, de a negyedik férfi nem nevet velük.Az őszülő, sovány alak eddig csendben figyelte Shorenait. Nem úgy méri végig, mint a többiek. Mintha nem is a ruhát magát nézné, hanem azt, hogy hogyan viseli.*
- Nagy tételben vásárolna, mi? *Hangja nyugodt. Kimért.* - Fura időzítés.
*Lassan a főtér köré int állával.*
- A fél város attól fosik, hogy előbb döglenek éhen minthogy az orkok ideérnének. Maga meg pont most keres hodarilt és ördögvigyort. *Rövid szünetet tart.* - Vagy nagyon jó érzéke van az üzlethez... vagy szeretné „kellemesen” eltölteni az utolsó perceit, igaz?
*A ficko szája sarka megrándul, mintha valami mosolyfélét próbálna produkálni, majd felsóhajt és megvonja a vállát.*
- Nem tudom miért hiszi, hogy nálunk van bármi ilyen. Tisztes földművelők és állattenyésztők vagyunk.
*Mondja egyfajta gúnyos elégedettséggel, miközben a két jobb kedvű társának találkozik a tekintete és látványos kuncogásba kezdenek.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:51:39
Üzenet elküldve: 2026-05-25 17:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Tökéletesen formára nyírt szakállkája alatt sajátos rókamosolyra húzódnak ajkai, ahogy fülét megütik a minden kétséget kizáróan neki szánt szavak.
A borostás férfiember felé fordul, hogy cilindere karimáját csippentve egy apró főhajtást mutasson be.*
-Nagyon gazdag, vagy nagyon bátor... Hmm... Ugyan, miért zárná ki egyik a másikat? *Elereszt egy kedélyeskedő kacajt, végül megválik kalapjától, hogy azt hóna alá gyűrje.*
-Ohh, mindenki keres valamit. Én személy szerint... *Úgy pillant körbe, mintha diskurzusuk megkívánná a diszkréciót. Holott legfeljebb a rossz nyelvek okán lehetne félnivalójuk, de vélhetően egyikük sem közismert alak a városban.*
-Hodarilt. No meg némi ördögvigyort. Úgy sejtem, itt fellelhetem mindkettőt, ha már ily szerencsétlen fordulatot vett a helyzet délen... Melyet természetesen szörnyen sajnálok. *Sétapálcáját feljebb kapja kezében, hogy az is hóna alatt végezze.*
-Hogy a menekültek helyzetét megsegítsem, hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni eme szerekből. *A sajnálkozó homlokráncolást egy mesterkélt sóhajjal kíséri, hogy azért az együttérzéséről is tanúbizonyságot tegyen.*
-Ha kedves uram megtudná mondani, vajon hol tehetek szert eme cikkekre... *Kivár. Reményei szerint a megfelelő ajtón kopogtat, persze nem lehet biztos dolgában, még a külcsín ellenére se. Még ha Arthenior alvilágában egész otthonosan mozog, a szántóföldek parasztjaival nem sok dolga akadt eddig. Hallomásból tud egy s mást, ám ez az információ közel sem elég hozzá, hogy elhamarkodott döntéseket hozzon.*
-Mindezt természetesen kellő arany fejében. *Rezzenéstelen az ábrázata, félsz vagy gúny nem játszik arcán. Együttérzés nem munkál lelkében, de nem is veti meg ezeket az embereket. Elvégre ő maga sem úri múltra tekint vissza, még ha ezt az álarcot is aggatta magára. A maszk mögött bujkáló énje vélhetően sokkal szívesebben ülne le egy ital mellé, mint az úri népekkel a Selyemrévben. Nagy kár, hogy neki utóbbiakkal van dolga.*
*Tökéletesen formára nyírt szakállkája alatt sajátos rókamosolyra húzódnak ajkai, ahogy fülét megütik a minden kétséget kizáróan neki szánt szavak.
A borostás férfiember felé fordul, hogy cilindere karimáját csippentve egy apró főhajtást mutasson be.*
-Nagyon gazdag, vagy nagyon bátor... Hmm... Ugyan, miért zárná ki egyik a másikat? *Elereszt egy kedélyeskedő kacajt, végül megválik kalapjától, hogy azt hóna alá gyűrje.*
-Ohh, mindenki keres valamit. Én személy szerint... *Úgy pillant körbe, mintha diskurzusuk megkívánná a diszkréciót. Holott legfeljebb a rossz nyelvek okán lehetne félnivalójuk, de vélhetően egyikük sem közismert alak a városban.*
-Hodarilt. No meg némi ördögvigyort. Úgy sejtem, itt fellelhetem mindkettőt, ha már ily szerencsétlen fordulatot vett a helyzet délen... Melyet természetesen szörnyen sajnálok. *Sétapálcáját feljebb kapja kezében, hogy az is hóna alatt végezze.*
-Hogy a menekültek helyzetét megsegítsem, hajlandó vagyok nagy tételben vásárolni eme szerekből. *A sajnálkozó homlokráncolást egy mesterkélt sóhajjal kíséri, hogy azért az együttérzéséről is tanúbizonyságot tegyen.*
-Ha kedves uram megtudná mondani, vajon hol tehetek szert eme cikkekre... *Kivár. Reményei szerint a megfelelő ajtón kopogtat, persze nem lehet biztos dolgában, még a külcsín ellenére se. Még ha Arthenior alvilágában egész otthonosan mozog, a szántóföldek parasztjaival nem sok dolga akadt eddig. Hallomásból tud egy s mást, ám ez az információ közel sem elég hozzá, hogy elhamarkodott döntéseket hozzon.*
-Mindezt természetesen kellő arany fejében. *Rezzenéstelen az ábrázata, félsz vagy gúny nem játszik arcán. Együttérzés nem munkál lelkében, de nem is veti meg ezeket az embereket. Elvégre ő maga sem úri múltra tekint vissza, még ha ezt az álarcot is aggatta magára. A maszk mögött bujkáló énje vélhetően sokkal szívesebben ülne le egy ital mellé, mint az úri népekkel a Selyemrévben. Nagy kár, hogy neki utóbbiakkal van dolga.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:59:31
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:59:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A Nincstelenek Kincsei//
*A főtér most inkább hasonlít átutazó táborra, mint Arthenior szívére. Bár rengeteg menekült inkább a Templomban, vagy a Polgárnegyedben lelte meg az ideiglenes menedékét, néhányuk valahogy mégis a főtérre keveredett családjával, szekerével és minden megmaradt ingóságával együtt.
A szökőkút környékén emberek ülnek pokrócokba burkolózva. Gyerekek alszanak szekerek árnyékában, sáros arcukat anyjuk szoknyájába fúrva. A levegőben főtt káposzta, izzadtság és nedves gyapjú szaga keveredik a város megszokott köveinek porával. Az egyik oldalról halk sírás hallatszik, máshol veszekedés. Egy csapat városőr éppen egy kordét próbál arrébb tuszkolni az útból, miközben a tulajdonosa rekedt hangon bizonygat valamit.
A környéken feltűnően sok a déli akcentus. A Szántóföldek felől érkezők nem nehéz felismerni. Napszítta bőr. Durva kezek. Megviselt ruhák. A legtöbbjük szemében ugyanaz ül: az a tompa, üres fáradtság, amit hosszú menekülés után hordoz magával az ember.
Shorenai lassú pillantása azonban hamar kiszúrhat valamit.
A főtér szélén, egy félig felborult gabonásszekér mellett négy férfi üldögél. Nem különösebben hangosak. Nem is könyörögnek. Csak figyelnek. Az egyik kést tisztít egy ronggyal. A másik egy kulacsot forgat az ujjai között. Vastag nyakú, széles vállú alakok mind. És valamiben nem illenek a képbe. Túl nyugodtak.
Miközben körülöttük mindenki ideges, fáradt vagy kétségbeesett, ezek úgy ülnek ott, mint akik pontosan tudják, mit csinálnak. Ruhájuk poros ugyan, de egyikük csizmája feltűnően jó állapotban maradt. Egy másik övéről apró vászonzacskók lógnak. Nem sok. Kettő. Talán három. Az egyik férfi végül észreveszi a közeledő Shorenait. Borostás képe lassan felé fordul. Tekintete végigfut a fekete-arany öltözéken. A kesztyűn. A sétapálcán. A kimért tartáson. A többiek is elhallgatnak. A borostás férfi végül köp egyet a kövezetre, aztán rekedt hangon megszólal.*
- Maga meg vagy nagyon gazdag… vagy nagyon bátor, uram.
*Az egyik társa erre halkan felröhög az orra alatt. A férfi azonban nem veszi le szemét Shorenairól.*
- Mit keres a magafajta a menekültek között?
*A főtér most inkább hasonlít átutazó táborra, mint Arthenior szívére. Bár rengeteg menekült inkább a Templomban, vagy a Polgárnegyedben lelte meg az ideiglenes menedékét, néhányuk valahogy mégis a főtérre keveredett családjával, szekerével és minden megmaradt ingóságával együtt.
A szökőkút környékén emberek ülnek pokrócokba burkolózva. Gyerekek alszanak szekerek árnyékában, sáros arcukat anyjuk szoknyájába fúrva. A levegőben főtt káposzta, izzadtság és nedves gyapjú szaga keveredik a város megszokott köveinek porával. Az egyik oldalról halk sírás hallatszik, máshol veszekedés. Egy csapat városőr éppen egy kordét próbál arrébb tuszkolni az útból, miközben a tulajdonosa rekedt hangon bizonygat valamit.
A környéken feltűnően sok a déli akcentus. A Szántóföldek felől érkezők nem nehéz felismerni. Napszítta bőr. Durva kezek. Megviselt ruhák. A legtöbbjük szemében ugyanaz ül: az a tompa, üres fáradtság, amit hosszú menekülés után hordoz magával az ember.
Shorenai lassú pillantása azonban hamar kiszúrhat valamit.
A főtér szélén, egy félig felborult gabonásszekér mellett négy férfi üldögél. Nem különösebben hangosak. Nem is könyörögnek. Csak figyelnek. Az egyik kést tisztít egy ronggyal. A másik egy kulacsot forgat az ujjai között. Vastag nyakú, széles vállú alakok mind. És valamiben nem illenek a képbe. Túl nyugodtak.
Miközben körülöttük mindenki ideges, fáradt vagy kétségbeesett, ezek úgy ülnek ott, mint akik pontosan tudják, mit csinálnak. Ruhájuk poros ugyan, de egyikük csizmája feltűnően jó állapotban maradt. Egy másik övéről apró vászonzacskók lógnak. Nem sok. Kettő. Talán három. Az egyik férfi végül észreveszi a közeledő Shorenait. Borostás képe lassan felé fordul. Tekintete végigfut a fekete-arany öltözéken. A kesztyűn. A sétapálcán. A kimért tartáson. A többiek is elhallgatnak. A borostás férfi végül köp egyet a kövezetre, aztán rekedt hangon megszólal.*
- Maga meg vagy nagyon gazdag… vagy nagyon bátor, uram.
*Az egyik társa erre halkan felröhög az orra alatt. A férfi azonban nem veszi le szemét Shorenairól.*
- Mit keres a magafajta a menekültek között?
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:19:43
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:19:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Hiába kutatja a tömeget, nem fedez fel benne egyelőre ismerős arcot, hangot, alakot, s bár ennek éppen meg kéne nyugtatnia, mégsem enyhül a mellkasát szorító nyugtalanság a sokadalom láttán. Amerre fordul, mindenhol csak a hontalanság jelei villannak a rosszul világított főtéren. A saját, felszín alá fojtott idegessége jeleként feszül meg az állkapcsa, ám a nő újabb kérdése egy pillanatra mégis kiragadja a gyorsan mélyülő, zabolátlan indulatok közül. A másik felé fordítja a fejét, gyanakvóan vonva össze a szemöldökét a lehetőségre, hogy amaz ne hallott volna semmit. Ő sem sokat, de amit igen, annak éppen most látja maga körül az igazolását. Ha eddig kétségei is lettek volna a földeken terjedő szóbeszédek hihetősége felől, a látottak nem hagynak több kétséget benne.
Egy futó pillanatig figyeli csak a nőt, mielőtt visszafordulna az emberek csoportjai felé. Ha zaklatja is a sajátjai iránt érzett idegen aggodalom, mégis tudja, hogy veszélyesek ilyenkor a felgyűlt érzelmek, s a közepébe sétált párosuk egyre nagyobb figyelmet kap. Fojtott beszéd, pillantások, a főtéren táborozó embereket pásztázó tekintete egyre többször találkozik másokéval. A mellette álló elf egy bálteremben sem tudna elveszni, nemhogy ebben a tömegben.*
- Menjünk.
*Választalanul hagyva a másik kérdését billenti az állát a fogadó épülete felé. Hogy nála sincsen látható helyen fegyver egyelőre nem tudja felmérni, hogy előny-e vagy hátrány, de nem várná meg amíg kiderül. Ez a fejetlenség a legalkalmasabb terep annak, aki egyedül a maga hasznát keresi. Ha a hosszúéletű mindenáron beszélni akar úgyis fog, de jobb lenne, ha legalább egy biztonságosabb és melegebb helyen lenne közben.*
*Hiába kutatja a tömeget, nem fedez fel benne egyelőre ismerős arcot, hangot, alakot, s bár ennek éppen meg kéne nyugtatnia, mégsem enyhül a mellkasát szorító nyugtalanság a sokadalom láttán. Amerre fordul, mindenhol csak a hontalanság jelei villannak a rosszul világított főtéren. A saját, felszín alá fojtott idegessége jeleként feszül meg az állkapcsa, ám a nő újabb kérdése egy pillanatra mégis kiragadja a gyorsan mélyülő, zabolátlan indulatok közül. A másik felé fordítja a fejét, gyanakvóan vonva össze a szemöldökét a lehetőségre, hogy amaz ne hallott volna semmit. Ő sem sokat, de amit igen, annak éppen most látja maga körül az igazolását. Ha eddig kétségei is lettek volna a földeken terjedő szóbeszédek hihetősége felől, a látottak nem hagynak több kétséget benne.
Egy futó pillanatig figyeli csak a nőt, mielőtt visszafordulna az emberek csoportjai felé. Ha zaklatja is a sajátjai iránt érzett idegen aggodalom, mégis tudja, hogy veszélyesek ilyenkor a felgyűlt érzelmek, s a közepébe sétált párosuk egyre nagyobb figyelmet kap. Fojtott beszéd, pillantások, a főtéren táborozó embereket pásztázó tekintete egyre többször találkozik másokéval. A mellette álló elf egy bálteremben sem tudna elveszni, nemhogy ebben a tömegben.*
- Menjünk.
*Választalanul hagyva a másik kérdését billenti az állát a fogadó épülete felé. Hogy nála sincsen látható helyen fegyver egyelőre nem tudja felmérni, hogy előny-e vagy hátrány, de nem várná meg amíg kiderül. Ez a fejetlenség a legalkalmasabb terep annak, aki egyedül a maga hasznát keresi. Ha a hosszúéletű mindenáron beszélni akar úgyis fog, de jobb lenne, ha legalább egy biztonságosabb és melegebb helyen lenne közben.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2026-05-23 22:45:02
Üzenet elküldve: 2026-05-23 22:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nincstelenek Kincsei//
*Nem az a fajta, aki ha a fejébe vesz valamit, egykönnyen ki is veri onnan. Oly lehetőség hullott az ölébe, melyet botorság lenne veszni hagyni. Nagy kár, hogy a hevenyészett "bűnbanda", akiket összeverbuvált, oly könnyen szétszéledtek. Nem szentimentális emlékeket őriz a kicsit sem kedélyes társaságról, csupán ha Merrin vagy a pillangó kéznél lenne, most nem neki kéne a "szemétben túrni". Kár a gondolatért is. Még fülében csengenek az öreg Darignion kevésbé az elme pallérozását célzó, ám annál kioktatóbb szavai; "ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" E bölcselet nem sokkal előzte meg a Lázadás napját és a vén nemes megérdemelt végét. Ettől még a mondás nem kevésbé igaz. Az emlék nosztalgikus mosolyt ad kackiás bajsza alá.
Tősgyökeres arthenioriként pontosan tudja, hol terem az, amit keres. Elvégre egy ideje már erőteljes érdeklődést mutat a hasonszőrű cikkek iránt. A közelmúlt eseményei pedig oly "szerencsés" fordulatot vettek, hogy talán nem is kell messzire mennie, hogy hozzájusson a portékához.
Sétapálcája ütemesen koppanásai kísérik lépteit a macskakövön, ahogy a főtér felé veszi az irányt. Csak egy pillanatra áll meg a szökőkút tövében, hogy feljebb húzza kézfején a fekete bőrkesztyűt és megigazítsa mesterien szabott ruházatát. Nem rest élni a pillanattal és szemügyre venni közben az idetódult népeket. Elsősorban egy küllemre beszédes fajtát keres. Vastag nyakú déli szerzeteket. Persze a hodariltermesztés nem jelenti azt, hogy fogyasztanak is, de a legkönnyebb lehetőség erre asszociálni.
Menekültek és nincstelenek... Egy közeledő ostromállapot tökéletes lehetőség a magafajta zavarosban halászónak.*
*Nem az a fajta, aki ha a fejébe vesz valamit, egykönnyen ki is veri onnan. Oly lehetőség hullott az ölébe, melyet botorság lenne veszni hagyni. Nagy kár, hogy a hevenyészett "bűnbanda", akiket összeverbuvált, oly könnyen szétszéledtek. Nem szentimentális emlékeket őriz a kicsit sem kedélyes társaságról, csupán ha Merrin vagy a pillangó kéznél lenne, most nem neki kéne a "szemétben túrni". Kár a gondolatért is. Még fülében csengenek az öreg Darignion kevésbé az elme pallérozását célzó, ám annál kioktatóbb szavai; "ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad!" E bölcselet nem sokkal előzte meg a Lázadás napját és a vén nemes megérdemelt végét. Ettől még a mondás nem kevésbé igaz. Az emlék nosztalgikus mosolyt ad kackiás bajsza alá.
Tősgyökeres arthenioriként pontosan tudja, hol terem az, amit keres. Elvégre egy ideje már erőteljes érdeklődést mutat a hasonszőrű cikkek iránt. A közelmúlt eseményei pedig oly "szerencsés" fordulatot vettek, hogy talán nem is kell messzire mennie, hogy hozzájusson a portékához.
Sétapálcája ütemesen koppanásai kísérik lépteit a macskakövön, ahogy a főtér felé veszi az irányt. Csak egy pillanatra áll meg a szökőkút tövében, hogy feljebb húzza kézfején a fekete bőrkesztyűt és megigazítsa mesterien szabott ruházatát. Nem rest élni a pillanattal és szemügyre venni közben az idetódult népeket. Elsősorban egy küllemre beszédes fajtát keres. Vastag nyakú déli szerzeteket. Persze a hodariltermesztés nem jelenti azt, hogy fogyasztanak is, de a legkönnyebb lehetőség erre asszociálni.
Menekültek és nincstelenek... Egy közeledő ostromállapot tökéletes lehetőség a magafajta zavarosban halászónak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1949-1968