Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 186 (3701. - 3720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:55:50
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:55:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Gyorsan halad, de nem siet. Miért hajszolná túl az élvezeteket? Aki keresi, az előbb vagy utóbb úgy is megtalálja. Ez olyan lehet, mint a sors. Nem tudja, hogy valóban hisz e benne bárki is igazán. Csak azt tudja, hogy vonnza, húzza magához valami elkerülhetetlenül. Az egyetlen bökkenő csupán az, hogy ez naivság. Ócska együgyü naivság, de élvezetes. Olyan szívesen omlana össze egy igazi férfi karjaiban naivan és elégedetten... persze ilyen férfi nem létezik vagy ha létezik is, valószínűleg nem jár bordélyokba.
Azt mondják, csodák nem léteznek, de mi van, ha mégis?*
~Hülyeség.~
Azt mondják, csodák nem léteznek, de mi van, ha mégis?*
~Hülyeség.~
3719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-20 13:15:27
Üzenet elküldve: 2015-07-20 13:15:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oric//
*Kissé meglepetten néz a férfira, nem hallotta még, hogy ember a hosszú-életűek nyelvét használta. Bár ha jobban belegondol, igazából embert sem nagyon látott még. Amikor a férfi a szemét emlegeti, kissé meglepődik, majd a hivatalos nyelven válaszol, nem kívánja nehezíteni a társalgást.*
- Lila színű elfet még én sem láttam. Füstbőrű sötételfet igen. A szemszín megint más kérdés. Édesanyámtól örököltem.
*Adja meg a választ kurtán, és kissé szurkálódva. Egyik lábát feneke alá húzva nézi a férfit, miközben így szól.*
- Meséljen magáról. Sokat látott vándornak látszik, én magam pedig az erdőn kívül ahonnan származom, nem ismerek semmit.
*Kissé meglepetten néz a férfira, nem hallotta még, hogy ember a hosszú-életűek nyelvét használta. Bár ha jobban belegondol, igazából embert sem nagyon látott még. Amikor a férfi a szemét emlegeti, kissé meglepődik, majd a hivatalos nyelven válaszol, nem kívánja nehezíteni a társalgást.*
- Lila színű elfet még én sem láttam. Füstbőrű sötételfet igen. A szemszín megint más kérdés. Édesanyámtól örököltem.
*Adja meg a választ kurtán, és kissé szurkálódva. Egyik lábát feneke alá húzva nézi a férfit, miközben így szól.*
- Meséljen magáról. Sokat látott vándornak látszik, én magam pedig az erdőn kívül ahonnan származom, nem ismerek semmit.
3718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:52:32
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:52:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Delphuris//
*A férfi nem lepődik meg az elf nyelv használatán, hiszen egy keveset maga is beszéli, ez betudható a vándorlásának idejére, bár komolyabb témát nem tud feszegetni.*
- Jómagamnak sincs különösebb célja. *válaszol, de elf nyelven teszi. Közben kifogyott pipáját beoltja és elteszi. Szemei gyorsan végigfut a nőn, de különösen a szemei fogják meg.*
- Elnézést a megjegyzésért, de nagyon szép szeme van. Soha nem láttam még lila színű elfet. *Oscrick vándorlása során találkozott elfekkel, de azoknak jobbjára kék, zöld, vagy borostyán színű szeme volt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:46:45, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
*A férfi nem lepődik meg az elf nyelv használatán, hiszen egy keveset maga is beszéli, ez betudható a vándorlásának idejére, bár komolyabb témát nem tud feszegetni.*
- Jómagamnak sincs különösebb célja. *válaszol, de elf nyelven teszi. Közben kifogyott pipáját beoltja és elteszi. Szemei gyorsan végigfut a nőn, de különösen a szemei fogják meg.*
- Elnézést a megjegyzésért, de nagyon szép szeme van. Soha nem láttam még lila színű elfet. *Oscrick vándorlása során találkozott elfekkel, de azoknak jobbjára kék, zöld, vagy borostyán színű szeme volt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:46:45, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
3717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:34:58
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oric//
*Mikor a másik letelepedik mellé, és bemutatkozik, önkéntelenül is a saját nyelvén köszönti, majd hirtelen vált a közös nyelvre.*
- Üdv. Csak erre-arra, igazából nem nagyon van célom. Hát maga? Merre tart?
*Amikor a fickó pöfékelni kezd, kissé elhúzza az orrát, de nem szól semmit. Ha a pasas tönkre akarja tenni a tüdejét, csak tessék.*
*Mikor a másik letelepedik mellé, és bemutatkozik, önkéntelenül is a saját nyelvén köszönti, majd hirtelen vált a közös nyelvre.*
- Üdv. Csak erre-arra, igazából nem nagyon van célom. Hát maga? Merre tart?
*Amikor a fickó pöfékelni kezd, kissé elhúzza az orrát, de nem szól semmit. Ha a pasas tönkre akarja tenni a tüdejét, csak tessék.*
3716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:20:57
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:20:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Delphuris//
*Az elf magához inti, miután íriszeik találkoztak. Osrick ezért fogja magát, és a nő mellé telepedik.*
- Üdvözletem vándortárs! Merre tart az utad? *kérdezi a férfi, közben zsebében matatva egy fehér kőrispipát, és egy kevés dohányt vesz elő. Megtömi az eszközt, és fúj párat, persze, nem a nő arcába. Elvégre nem suttyó.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:45:09, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
*Az elf magához inti, miután íriszeik találkoztak. Osrick ezért fogja magát, és a nő mellé telepedik.*
- Üdvözletem vándortárs! Merre tart az utad? *kérdezi a férfi, közben zsebében matatva egy fehér kőrispipát, és egy kevés dohányt vesz elő. Megtömi az eszközt, és fúj párat, persze, nem a nő arcába. Elvégre nem suttyó.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.20 13:45:09, a következő indokkal:
Jelpótlás; jeljavítás (- helyett *).
3715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:49:23
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Oric//
*Miközben a fa árnyékát élvezi, és szemléli az ismeretlen helyet, egy másik vándor is megérkezik a szökőkúthoz. Az elf hölgy figyeli, amint a másik kicsit megmossa az arcát, majd kis gondolkodás után, megpróbálja elkapni a tekintetét. Ha ez sikerül, akkor egy laza mozdulattal mutatja a férfinak, hogy jöjjön közelebb, ha van kedve. És miért ne lenn? Nem sok férfival találkozott élete során, de akikkel találkozott, azok mind szépnek mondták. Így aztán elég magabiztossá vált ilyen téren. Lábait keresztbe vetve kezével támaszkodva ül a padon, és méregeti a remélhetőleg már felé lépkedő férfit.*
*Miközben a fa árnyékát élvezi, és szemléli az ismeretlen helyet, egy másik vándor is megérkezik a szökőkúthoz. Az elf hölgy figyeli, amint a másik kicsit megmossa az arcát, majd kis gondolkodás után, megpróbálja elkapni a tekintetét. Ha ez sikerül, akkor egy laza mozdulattal mutatja a férfinak, hogy jöjjön közelebb, ha van kedve. És miért ne lenn? Nem sok férfival találkozott élete során, de akikkel találkozott, azok mind szépnek mondták. Így aztán elég magabiztossá vált ilyen téren. Lábait keresztbe vetve kezével támaszkodva ül a padon, és méregeti a remélhetőleg már felé lépkedő férfit.*
3714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:07:35
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:07:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Delphuris Cerkinal//
*Az út pora alaposan belepte Oric köpenyét, nemhiba, a vándorélet már csak ilyen. Ruhája a szokásos. Barna köpeny, egy nomád bőrvért, bőr alkarvédők, egy barna bőrnadrág, és egy fekete csizma. Arcát a csuklyája fedi, de nem sokáig, mert a szökőkúthoz érve fellibbenti azt. Így láthatóvá válik ovális arca, válláig érő barna haja, és barna íriszei, valamint érdekes szakálla.
Botját oldalra teszi, de csak addig ameddig megmossa az arcát, majd iszik is a vízből, és a kulacsát is megtölti.
Oldalán ott díszeleg a hosszúkardja. Miután tisztálkodott és ivott, leül a kút szélére, és végigtekint a téren. Nem messze tőle egy elf nő ül, aki valószínűleg ugyanolyan vándor, mint ő. Egyenlőre nem megy oda hozzá, és nem is szól, ha a nő akar valamit tőle, majd odajön Osrickhoz.*
*Az út pora alaposan belepte Oric köpenyét, nemhiba, a vándorélet már csak ilyen. Ruhája a szokásos. Barna köpeny, egy nomád bőrvért, bőr alkarvédők, egy barna bőrnadrág, és egy fekete csizma. Arcát a csuklyája fedi, de nem sokáig, mert a szökőkúthoz érve fellibbenti azt. Így láthatóvá válik ovális arca, válláig érő barna haja, és barna íriszei, valamint érdekes szakálla.
Botját oldalra teszi, de csak addig ameddig megmossa az arcát, majd iszik is a vízből, és a kulacsát is megtölti.
Oldalán ott díszeleg a hosszúkardja. Miután tisztálkodott és ivott, leül a kút szélére, és végigtekint a téren. Nem messze tőle egy elf nő ül, aki valószínűleg ugyanolyan vándor, mint ő. Egyenlőre nem megy oda hozzá, és nem is szól, ha a nő akar valamit tőle, majd odajön Osrickhoz.*
3713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 19:47:36
Üzenet elküldve: 2015-07-19 19:47:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú vándorút áll mögötte, amikor megérkezik Arthenior főterére. Nem igazán lepődik meg a városfal hiányán, hiszen még soha nem látott sem várost, sem falut, így nem nagyon vannak elképzelései azzal kapcsolatban milyennek is kéne lennie egy ilyen helynek. Lassan lépked végig a kövezett téren, és ül le a szökőkút szélére. Egyhangúan figyeli a dolgot, amire mások talán rácsodálkoznának, de az ő lelkét nem érinti meg különösebben. Kezével fogva haját, hogy ne legyen vizes, arcát belemeríti a kellemesen hűs vízbe, majd fölkel, és áthelyezi székhelyét az egyik közeli padra, egy nagy fa árnyékában.*
3712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 18:09:30
Üzenet elküldve: 2015-07-19 18:09:30
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Hát ennyi lenne, ezen a ponton szakad el Lorewnél a cérna. Persze szerzetes, és jól leplezi, ez tény, általában a türelme bizonyul erősebbnek, és nem a mérge, de úgy érzi türtőztette már magát eleget. Egy dolog a bizalom, és egy egészen más a bolondság, szerencsére nem tapasztalatból, de ezt tudja már rég.*
- Nem akarlak meggyőzni *mordul fel* Választási lehetőséget kínáltam, te pedig rosszul választottál. Én pedig így nem fecsérelek erre több időt *a francért erőlködik még mindig ez a nő. Lorew már az előbb is kifejezte, hogy számára véget ért a térítés rész, innentől ilyen témában nem hajlandó beszélgetést folytatni. Miért nem képes senki megérteni, ha eljátszotta az egyetlen esélyét arra, hogy halandóként elérjen akár egy apróságot is, és miért nem képesek szembenézni a ténnyel, hogy életük szánalmas és jelentéktelen lesz? Választhattak, ostobák voltak, miért kell erre még szavakat vesztegetni?*
- Az emberek szeretik a bizonytalanságot *sóhajtja, amint a halálra terelődik a téma* Egyetlen biztos dolog van az életükben, arról pedig félnek beszélni.
*Persze itt most nem konkrétan Elenithre gondol, ő legalább láthatóan elismeri, és együtt él a gondolattal, hogy halandó. Itt az olyan bolondokat siratja, akik azt hiszik, ha nem beszélnek róla, akkor majd nem fog megtörténni. Sajnálatos, mivel ez is azt mutatja, a halandó fajok mennyire nem értek még meg arra, hogy más, nagyobb célt szolgáljanak. Olyanok, mint a kukacok a földben, mennek előre, és esznek, mert hiszik, hogy ez a helyes, és hogy ettől minden jobb lesz. Hogy nem halnak meg, sőt, mi több, jó életük lesz örökké. Ebben az egyben hisznek, ha pedig Lorew felkapja a kukacot, elemeli a földtől, akkor pánikszerűen kezd tekeregni, hiszen semmilyen más helyzetet nem tud kezelni, csak akkor tudatosul benne, hogy élete gyönge és törékeny, és könnyen utolérheti a halál, amikor már késő. Láthatóan az emberek is ilyenek, amíg testközelbe nem kerülnek a véggel, addig nem merik, nem akarják elhinni, hogy megtörténhet, addig csak próbálnak előrekúszni, és harapni, örökké élni. Ők legalább megegyeznek abban, hogy mindketten túl fogják élni, habár Lorew ezt némi kétkedéssel fogadja, illetve egyáltalán nem bízik a nő szavában, inkább egyfajta játékként értelmezi az egészet. ha pedig tényleg mindketten élve kijutnak, talán Elenith lesz az első, akinek a szerzetes bízni fog a szavában? Nehéz elhinni, hogy valaha is képes lenne bizalmat szavazni egy halandónak, de hát ki tudja. A férfi csak akkor fújja fel ismételten a képét, amikor Elenith azzal vádolja, azért kérdezett az úticélról, mert nem tudja, mi az. Bolondság! Csak azt akarta, hogy a nő picit legalább hasznosnak érezze magát, de ha neki ez nem kell... Még hogy valamit ő nem tud... Bizonyítandón műveltségét, rögtön bólogatni is kezd.*
- Igen-igen, ez alighanem a Csontkripta lesz *jegyzi meg, mintha mi sem volna nyilvánvalóbb vagy mintha tényleg ez lenne a hely neve, és nem csak rosszul emlékezne* A tó mellett, igen, tehát hazamegyünk... ugyanis nekem minden, ami a lihanechi víztömeg mellett van, az olyan, mintha az otthonom lenne, úgy ismerem, akárha a tenyeremet. Igazán megnyugtató, hiszen számtalanszor megfordultam már arra is. Vad vidék, mondják, de ez nem igaz, az emberfia nagyszerűen átjuthat rajta, ha tudja, hogy merre kell menni. Persze vannak mindenféle rémek, de ugyan mit számítanak?
*Jó, talán már kicsit túlzásba esett a végére, és persze következetesen nem számol azzal az egyébként elég nyilvánvaló eshetőséggel, hogy majd számon kérik rajta a tudását, és talán nem is évek múltán, hanem rögtön, amint megérkeznek. Mindegy, nem Lorew a hülye, hanem aki hisz neki... Ő úgyis hirdetni fogja saját hatalmasságát, talán haláláig, talán amíg nem találkozik egy entitással, mindenesetre még jó sokáig. A főtérre érve pedig Elenith máris szabadkozni kezd, amint összefutnak Vasüleppel, és kölykével.*
- A maga nevében kér bocsánatot, én nem sajnálom *jegyzi meg gépiesen, miközben körbepillant, hogy ugyan itt van-e a tébolyult gnóm is, azonban nem igazán találja. Egy jó pont a Sorsnak. Azonban a nő, akinek már elfelejtette a nevét, még a közelben leledzik, sebaj, legfeljebb majd neki is felteszi a nagy kérdést a céljáról. Nem veszít semmit, ha amaz rossz választ ad, legfeljebb még néhány percig kesereghet a halandók tudatlanságán. A szekeret meglátva enyhén felvonja ugyan a szemöldökét, de nincs ellenére a dolog, legalább alhat, hangos horkolásával rettegésben tartva a környező vadakat és démonokat.*
- Persze átérzem az izgalmukat *kezd bele azért, nehogy az ő hibája legyen végül* De nem felejtettek el valakit. Nagyjából ilyen magas, és a város lakosságának kiirtásával foglalkozik *lövi be többnyire pontosan Achrad magasságát, mert sajnos nem lehet tudni, hogy amaz eltűnt, esetleg végre elkapta a városőrség, vagy pedig csak a négy ellenség terve a következő lépcsőfokra ért* Nekem nem hiányzik, csak eddig olyan nagyon ragaszkodtak hozzá, most pedig... Értik.
*Főleg Vasülepre tapadnak a szemei, hiszen ő az akció főnöke, az aktuális Őrültmágus Lorew szavaival élve, szóval neki kell tudnia. Persze jó eséllyel falazni fog neki, de na... A démonok a részletekben lakoznak, mondják mindig, hátha valami igazat is elköp a mágus kínjában. Elenithnek nem ajánlja fel, hogy innentől szívesen cipeli a csomagját, nem pusztán azért, mert ez még hozzá képest is túl sok piszkálódás lenne egy témában, csak valószínűleg egyszer le fognak szállni a szekérről, utána pedig fogja a fene vinni a pakkot.*
*Hát ennyi lenne, ezen a ponton szakad el Lorewnél a cérna. Persze szerzetes, és jól leplezi, ez tény, általában a türelme bizonyul erősebbnek, és nem a mérge, de úgy érzi türtőztette már magát eleget. Egy dolog a bizalom, és egy egészen más a bolondság, szerencsére nem tapasztalatból, de ezt tudja már rég.*
- Nem akarlak meggyőzni *mordul fel* Választási lehetőséget kínáltam, te pedig rosszul választottál. Én pedig így nem fecsérelek erre több időt *a francért erőlködik még mindig ez a nő. Lorew már az előbb is kifejezte, hogy számára véget ért a térítés rész, innentől ilyen témában nem hajlandó beszélgetést folytatni. Miért nem képes senki megérteni, ha eljátszotta az egyetlen esélyét arra, hogy halandóként elérjen akár egy apróságot is, és miért nem képesek szembenézni a ténnyel, hogy életük szánalmas és jelentéktelen lesz? Választhattak, ostobák voltak, miért kell erre még szavakat vesztegetni?*
- Az emberek szeretik a bizonytalanságot *sóhajtja, amint a halálra terelődik a téma* Egyetlen biztos dolog van az életükben, arról pedig félnek beszélni.
*Persze itt most nem konkrétan Elenithre gondol, ő legalább láthatóan elismeri, és együtt él a gondolattal, hogy halandó. Itt az olyan bolondokat siratja, akik azt hiszik, ha nem beszélnek róla, akkor majd nem fog megtörténni. Sajnálatos, mivel ez is azt mutatja, a halandó fajok mennyire nem értek még meg arra, hogy más, nagyobb célt szolgáljanak. Olyanok, mint a kukacok a földben, mennek előre, és esznek, mert hiszik, hogy ez a helyes, és hogy ettől minden jobb lesz. Hogy nem halnak meg, sőt, mi több, jó életük lesz örökké. Ebben az egyben hisznek, ha pedig Lorew felkapja a kukacot, elemeli a földtől, akkor pánikszerűen kezd tekeregni, hiszen semmilyen más helyzetet nem tud kezelni, csak akkor tudatosul benne, hogy élete gyönge és törékeny, és könnyen utolérheti a halál, amikor már késő. Láthatóan az emberek is ilyenek, amíg testközelbe nem kerülnek a véggel, addig nem merik, nem akarják elhinni, hogy megtörténhet, addig csak próbálnak előrekúszni, és harapni, örökké élni. Ők legalább megegyeznek abban, hogy mindketten túl fogják élni, habár Lorew ezt némi kétkedéssel fogadja, illetve egyáltalán nem bízik a nő szavában, inkább egyfajta játékként értelmezi az egészet. ha pedig tényleg mindketten élve kijutnak, talán Elenith lesz az első, akinek a szerzetes bízni fog a szavában? Nehéz elhinni, hogy valaha is képes lenne bizalmat szavazni egy halandónak, de hát ki tudja. A férfi csak akkor fújja fel ismételten a képét, amikor Elenith azzal vádolja, azért kérdezett az úticélról, mert nem tudja, mi az. Bolondság! Csak azt akarta, hogy a nő picit legalább hasznosnak érezze magát, de ha neki ez nem kell... Még hogy valamit ő nem tud... Bizonyítandón műveltségét, rögtön bólogatni is kezd.*
- Igen-igen, ez alighanem a Csontkripta lesz *jegyzi meg, mintha mi sem volna nyilvánvalóbb vagy mintha tényleg ez lenne a hely neve, és nem csak rosszul emlékezne* A tó mellett, igen, tehát hazamegyünk... ugyanis nekem minden, ami a lihanechi víztömeg mellett van, az olyan, mintha az otthonom lenne, úgy ismerem, akárha a tenyeremet. Igazán megnyugtató, hiszen számtalanszor megfordultam már arra is. Vad vidék, mondják, de ez nem igaz, az emberfia nagyszerűen átjuthat rajta, ha tudja, hogy merre kell menni. Persze vannak mindenféle rémek, de ugyan mit számítanak?
*Jó, talán már kicsit túlzásba esett a végére, és persze következetesen nem számol azzal az egyébként elég nyilvánvaló eshetőséggel, hogy majd számon kérik rajta a tudását, és talán nem is évek múltán, hanem rögtön, amint megérkeznek. Mindegy, nem Lorew a hülye, hanem aki hisz neki... Ő úgyis hirdetni fogja saját hatalmasságát, talán haláláig, talán amíg nem találkozik egy entitással, mindenesetre még jó sokáig. A főtérre érve pedig Elenith máris szabadkozni kezd, amint összefutnak Vasüleppel, és kölykével.*
- A maga nevében kér bocsánatot, én nem sajnálom *jegyzi meg gépiesen, miközben körbepillant, hogy ugyan itt van-e a tébolyult gnóm is, azonban nem igazán találja. Egy jó pont a Sorsnak. Azonban a nő, akinek már elfelejtette a nevét, még a közelben leledzik, sebaj, legfeljebb majd neki is felteszi a nagy kérdést a céljáról. Nem veszít semmit, ha amaz rossz választ ad, legfeljebb még néhány percig kesereghet a halandók tudatlanságán. A szekeret meglátva enyhén felvonja ugyan a szemöldökét, de nincs ellenére a dolog, legalább alhat, hangos horkolásával rettegésben tartva a környező vadakat és démonokat.*
- Persze átérzem az izgalmukat *kezd bele azért, nehogy az ő hibája legyen végül* De nem felejtettek el valakit. Nagyjából ilyen magas, és a város lakosságának kiirtásával foglalkozik *lövi be többnyire pontosan Achrad magasságát, mert sajnos nem lehet tudni, hogy amaz eltűnt, esetleg végre elkapta a városőrség, vagy pedig csak a négy ellenség terve a következő lépcsőfokra ért* Nekem nem hiányzik, csak eddig olyan nagyon ragaszkodtak hozzá, most pedig... Értik.
*Főleg Vasülepre tapadnak a szemei, hiszen ő az akció főnöke, az aktuális Őrültmágus Lorew szavaival élve, szóval neki kell tudnia. Persze jó eséllyel falazni fog neki, de na... A démonok a részletekben lakoznak, mondják mindig, hátha valami igazat is elköp a mágus kínjában. Elenithnek nem ajánlja fel, hogy innentől szívesen cipeli a csomagját, nem pusztán azért, mert ez még hozzá képest is túl sok piszkálódás lenne egy témában, csak valószínűleg egyszer le fognak szállni a szekérről, utána pedig fogja a fene vinni a pakkot.*
3711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-19 01:00:33
Üzenet elküldve: 2015-07-19 01:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Se ezen a síkon, sem pedig a sajátján nem volt erőssége a túlzott türelmesség. Így ez, a gyors hangulatváltozásaival pároztatva sose eredményeztek túl jó végkifejletet. A mulatságos az egészben, hogy az meg, ha türelmet próbált gyakorolni, az végképp rosszul végződött a legtöbb esetben, csak akkor pont a számára, így még értelmét sem látta ennek gyakorlására.
A mágusok maguktól értetődő okok miatt természetesen neki sem szimpatikusak, de a mostani harmadiknak befutott hogyishívják fazon rendesen feltette nála a pontot az i-re. Eljátssza ő az udvarias lánykát ha kell még egy ideig, de egy ilyennek még ha kell se fog gügyögni. Végső soron inkább ez nevezhető "normális" viselkedésnek.
Ő még nem indul el természetesen kifelé a többiekkel, hiszen semmi köze hozzájuk, így a pultnak dőlve még egy kicsit elnézi Dayria, és annak a patkányképűnek a beszélgetését. Most szinte áldásként fogja fel azt a tényt, hogy ebből a távolságból semmit sem hall. Van egy olyan érzése, hogy annak a halandónak nem is akarja többet hallani még csak a hangját se. Valami elgurulhatott nála, legalábbis abból az egy-két mondatából üvöltött a sötétség.
Egy pár pillanatig még figyeli őket, aztán inkább elindul ő maga is, hátha valamit félrehallott, és "véletlenül" elhagyja őket.
De nem, a főtérre érve nem kell sok, hogy a kölyköt és a másikat kiszúrja. Oda viszont nem megy hozzájuk, inkább a gondolataiba merülve nekitámaszkodik a fogadó falának. Közben emlékei közül előkeresi azokat, amiket még a megidézőjével töltött abban a nyomorult faluban. Végső soron jól illik rá a viszonylag átlagos lány szerepe, hisz ezt tanulta meg legelőször, és csak utána az elkényeztetett, gazdag fruskáét, amit a Szöszi alakít állandó jelleggel. Így jobban belegondolva az övé sokkal kötetlenebb. Több mindent megengedhet magának viselkedésben. Ettől eltekintve muszáj átgondolnia a dolgokat, figyelembe véve, hogy egy nagyjából a húszas évei elején járó fiatal lányt alakít, ami önmagában nem hangzik túl bonyolultnak, de ha a démonnak több száz/több ezer év van a háta mögött, akkor egy kis gondolkozást igényel egy fiatal, még kevés élettapasztalattal rendelkező emberlány szerepébe Tökéletesen belebújnia.
Az, hogy a másik kettő észreveszi e, hogy ott áll, az már az ő dolguk. Amíg nem jön bármelyik oda hozzá, vagy próbálja odainvitálni, addig ő megmarad a saját gondolataiba merülve.
Dayria intésére csak egy enyhe grimasszal felel. Nagyon gondolkozik azon, hogy nem-e lenne jobb hagyni őt, hadd főjön a saját levében azokkal a mágusokkal körbevéve, viszont az eddig átélt unalom, és ami továbbra is várna rá, ahhoz meg aztán pláne nincs kedve. Ha pedig valóban nem fogja tovább bírni a társaságot, bármikor fordulhat, és mehet.
Még egy kicsit töpreng, hogy vajon tényleg máris oda akar-e menni, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében, ha eddig nem tette volna meg korábban, akkor most ő is csatlakozik a társasághoz.*
*Se ezen a síkon, sem pedig a sajátján nem volt erőssége a túlzott türelmesség. Így ez, a gyors hangulatváltozásaival pároztatva sose eredményeztek túl jó végkifejletet. A mulatságos az egészben, hogy az meg, ha türelmet próbált gyakorolni, az végképp rosszul végződött a legtöbb esetben, csak akkor pont a számára, így még értelmét sem látta ennek gyakorlására.
A mágusok maguktól értetődő okok miatt természetesen neki sem szimpatikusak, de a mostani harmadiknak befutott hogyishívják fazon rendesen feltette nála a pontot az i-re. Eljátssza ő az udvarias lánykát ha kell még egy ideig, de egy ilyennek még ha kell se fog gügyögni. Végső soron inkább ez nevezhető "normális" viselkedésnek.
Ő még nem indul el természetesen kifelé a többiekkel, hiszen semmi köze hozzájuk, így a pultnak dőlve még egy kicsit elnézi Dayria, és annak a patkányképűnek a beszélgetését. Most szinte áldásként fogja fel azt a tényt, hogy ebből a távolságból semmit sem hall. Van egy olyan érzése, hogy annak a halandónak nem is akarja többet hallani még csak a hangját se. Valami elgurulhatott nála, legalábbis abból az egy-két mondatából üvöltött a sötétség.
Egy pár pillanatig még figyeli őket, aztán inkább elindul ő maga is, hátha valamit félrehallott, és "véletlenül" elhagyja őket.
De nem, a főtérre érve nem kell sok, hogy a kölyköt és a másikat kiszúrja. Oda viszont nem megy hozzájuk, inkább a gondolataiba merülve nekitámaszkodik a fogadó falának. Közben emlékei közül előkeresi azokat, amiket még a megidézőjével töltött abban a nyomorult faluban. Végső soron jól illik rá a viszonylag átlagos lány szerepe, hisz ezt tanulta meg legelőször, és csak utána az elkényeztetett, gazdag fruskáét, amit a Szöszi alakít állandó jelleggel. Így jobban belegondolva az övé sokkal kötetlenebb. Több mindent megengedhet magának viselkedésben. Ettől eltekintve muszáj átgondolnia a dolgokat, figyelembe véve, hogy egy nagyjából a húszas évei elején járó fiatal lányt alakít, ami önmagában nem hangzik túl bonyolultnak, de ha a démonnak több száz/több ezer év van a háta mögött, akkor egy kis gondolkozást igényel egy fiatal, még kevés élettapasztalattal rendelkező emberlány szerepébe Tökéletesen belebújnia.
Az, hogy a másik kettő észreveszi e, hogy ott áll, az már az ő dolguk. Amíg nem jön bármelyik oda hozzá, vagy próbálja odainvitálni, addig ő megmarad a saját gondolataiba merülve.
Dayria intésére csak egy enyhe grimasszal felel. Nagyon gondolkozik azon, hogy nem-e lenne jobb hagyni őt, hadd főjön a saját levében azokkal a mágusokkal körbevéve, viszont az eddig átélt unalom, és ami továbbra is várna rá, ahhoz meg aztán pláne nincs kedve. Ha pedig valóban nem fogja tovább bírni a társaságot, bármikor fordulhat, és mehet.
Még egy kicsit töpreng, hogy vajon tényleg máris oda akar-e menni, de aztán egy nagy sóhaj kíséretében, ha eddig nem tette volna meg korábban, akkor most ő is csatlakozik a társasághoz.*
3710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:30:44
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:30:44
ÚJ
![>Yinabelvy Arco [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9953_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövő felé//
*Lassítanak a lóval és Yina felemeli a fejét, hogy körülnézzen, kicsit boldog, hogy újra szülővárosában van és elmosolyodik. Mikor meg állnak a lóval Logan gyorsan leszáll előtte a lóról és már nyúl is a derekához, hogy őt is lesegítse onnan, mikor elhagyja a lovat megöleli a nyakánál férjét, hogy csókjával köszönthesse a földre érkezve. A kantárszálon vezeti tovább lovát lovagja és ő csak sétál mellette a szökőkúthoz, ahol ő is felfrissíti arcát és mikor a redők eltűnnek a víz felszínéről elégedetten mosolyodik el kicsit elpirulva. Most látja magát tisztán, boldogan és nemesi ruhájában és rendezett hajával, ami az út során se kócolódott össze. ~Milyen szép nő lettem.~ Férje hangját hallva pillant rá, aki szintén elkalandozhatott tükörképében, sok minden történt velük, lehet magához szólt, így nem válaszol csak mellé lép, hogy belekaroljon a kézen fogás helyett kedvesen mosolyogva. El indulnak leadni a lovat az istállóba majd a fogadó elé érve szólal meg Yina.*
-Azt hiszem most tudnék enni egy keveset majd. *Néz őzike szemeivel Loganra, nem farkas éhes, de úgy érzi férne a gyomrába valami étek, ami nem ártana neki, hogy teste egészségesebben nézzen ki.*
*Lassítanak a lóval és Yina felemeli a fejét, hogy körülnézzen, kicsit boldog, hogy újra szülővárosában van és elmosolyodik. Mikor meg állnak a lóval Logan gyorsan leszáll előtte a lóról és már nyúl is a derekához, hogy őt is lesegítse onnan, mikor elhagyja a lovat megöleli a nyakánál férjét, hogy csókjával köszönthesse a földre érkezve. A kantárszálon vezeti tovább lovát lovagja és ő csak sétál mellette a szökőkúthoz, ahol ő is felfrissíti arcát és mikor a redők eltűnnek a víz felszínéről elégedetten mosolyodik el kicsit elpirulva. Most látja magát tisztán, boldogan és nemesi ruhájában és rendezett hajával, ami az út során se kócolódott össze. ~Milyen szép nő lettem.~ Férje hangját hallva pillant rá, aki szintén elkalandozhatott tükörképében, sok minden történt velük, lehet magához szólt, így nem válaszol csak mellé lép, hogy belekaroljon a kézen fogás helyett kedvesen mosolyogva. El indulnak leadni a lovat az istállóba majd a fogadó elé érve szólal meg Yina.*
-Azt hiszem most tudnék enni egy keveset majd. *Néz őzike szemeivel Loganra, nem farkas éhes, de úgy érzi férne a gyomrába valami étek, ami nem ártana neki, hogy teste egészségesebben nézzen ki.*
3709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:23:02
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:23:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Ami az entitások valóságosságát vagy valótlanságát illeti, Dayria nem kíván további eszmefuttatásokat szavakba rendezni, ugyanis Lorew láthatóan nem kapható a dühöngésre és kiborulásra, feleslegesen ostobaságokat ontani pedig a világba egészen terhes az ezüst-szőke fúria számára. Jobb, ha megpihenteti kincset érő ajkait, legalábbis addig, míg a hitterjesztésre nem gördül témájuk fonala.
A haragvás egyszeriben feloldódik benne, amint újfent mosolyra buzdítja a mágus, és bár vigadását nem mutathatja ki a megjegyzés kapcsán, azért önmagában jót derül a kijelentésen, miszerint ő azt hiszi, hogy különleges.
~Tudom, kedves, én tudom, nem csak érzem.~
Hallatszik fel gondolataiban a mosolygós hangja, azonban hamarost vissza kell vennie a jó kedvéből, hogy kellő komolysággal és megvetéssel formálhassa elkövetkezendő szavait. Mert hát ilyen hosszasan már számára is megterhelő ennyi otrombaságot összehordani, mellyel bizonyíthatja, ő valóban csak egy szánni és gyűlölni való egyed a múlandó létformák közül.*
- Badarság. Csupán a magad vágyairól oktatsz, mindemellett ócsárolva a fajtádat. Vajmi kevés a meggyőzéshez. *Jelenti ki, noha hosszú távon már ezt a témát sem kívánná tovább boncolgatni. Talán az úton, ha végre megindulnak, most azonban már érzi, hogy hosszan elmaradnak, pedig más sem hiányozna neki, minthogy kihagyják a kis kalandból. Ha valamit elkezdett, azt szereti befejezni, igazán frusztráló az, amikor nem valósulhatnak meg az elképzelései, ráadásképpen rajta kívül eső okok végett. Ott volt például a "bátyja", a másik Dharemon, meg az a sok ostoba a titkos renddel, akiknek elhivatottságuk volt a város igazgatása és védelme... Azóta már csak a fiút kell levadásznia, hogy teljes körű elégtételt vehessen a csalódottá tétele miatt. A gondolat is bosszantja, hogy valaki még mindég e világ levegőjét szívhatja, akinek volt mersze tönkretennie a játékát.
Apró sóhaj formájában gyűri le magában az ismét feltörekedni kívánó dühét, majd csendben hallgatja Lorew ömlengését az entitásokról. Szerencse, hogy a bolondja egy-kettőre vissza tudja hozni a jó kedvét, ugyanis jót derül a helyzeten. A mágus vágyakozik azért, hogy legalább éltének utolsó pillanatában összetalálkozhasson az általa oly' nagyra becsült lények egyikével, pedig már jó ideje az egyik társaságában leledzik. Eljátszik a gondolattal, vajon mit reagálna a férfi, ha elrebegné a kis titkát? Egyáltalán hinne neki? Vagy bosszankodva elküldené melegebb éghajlatra, míg kézzelfogható bizonyítékot nem mutat fel? Igazán szeretné megnézni a reakcióját, most, hogy a tetőfokára hágott a téma, de még mindég nem látja elérkezettnek az időt, hogy felfedje magát a varázstudó számára. Hiszen a hosszas utazás és a kalandozás alatt is még annyi lehetősége lesz magára haragítani őt... Túl édes a játszma...*
- A halálról? *Kérdez vissza hirtelen, amint tűnődéséből a mágus újabb, az átlagostól eltérő kérdése zökkenti ki.* Az, hogy remélem, minél később ér, vagy, hogy egyáltalán nem érint. De hát balgaság lenne ilyet képzelni. *Feleli, ajkain egy aprócska mosollyal, miközben elkezd cihelődni, Lorew ezután következő, hirtelen kitörése azonban megakasztja a mozdulatban.
Enyhén megemelkedett szemöldökökkel figyeli a férfit, majd csak a fejét csóválja, elvégre inkább volt incselkedés a kijelentése, semmint halálosan komoly, de azért szórakoztatja, hogy így kikelt magából a mágus. Végtére is ezt várta, hogy mutasson némi vehemenciát, életet, dühöt... Tegyen csak a kedvére, ha őt kívánja szolgálni.*
- Én is ezt mondtam... *Válaszolja, miután néhány pillanatnyi meredt bámulást követően ismét visszatér a holmija összeszedéséhez, midőn pedig útnak indulnak, a száját húzva legyint egyet a bugyuta megjegyzésre.
Nem is méltatja válaszra, ellenben a következő kérdés már mosolyra fakasztja.*
- Azt hittem, hogy ez a tény már régóta világos a szemeid előtt. *Pimaszkodik, mintha csak most kezdene megnyílni az a pajkos lány, akit az ártatlanság eddig alaposan elkendőzött. Valójában gonoszkodni kívánt csupán.* Hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, északra megyünk. A lichanechi tó melletti területre. Ennyit mondott Argus, egyéb információt én magam sem tudok. *Na persze. Nem nehéz kitalálnia, hogy a Csontok Ura nevet viselő egyén legendája kapcsán a Csonttemető lesz az úti céljuk, de mint tudatlan, világot alig látott "kislány", nem feltétlen lehet tisztában ezen összefüggéssel, meg hogy egyáltalán mi a jó élet leledzik Lichanech tavának környékén.
Közben, ha meglátja a Sotheenát a közelben, int neki, hogy most már jöjjön, mert időszerűvé vált az indulás, amennyiben viszont nincs a környéken az Éji Démon, nem is kezd el futkározni utána. Ha elment, az az ő baja - bár neki érdekes lesz kimagyarázni -, ha pedig már a főtéren van, akkor nincsen probléma.
A találkozási helyre jutás ideje alatt már nincs túl sok kedve beszélgetni, tehát ha nyugton marad Lorew is, akkor csendben telik el a sétájuk, bár az ellenkező esetben sem számolhat túl sok reakcióval a mágustudó. Mikor pedig megérkeznek, már Argus és a papnövendék is ott várakoznak rájuk.*
- Elnézést a késedelemért, remélem, nem kellett túl sokat várni. *Pillant fel a földmágusra, majd kíváncsian fordítja tekintetét a szekér felé, amelynek tulajdonosa gyanúsan nézelődik feléjük.* Lesz társaságunk is? *Kérdezi, és bizony le sem vakarhatná az ábrázatáról a megkönnyebbülést, ugyanis már most le akar szakadni a válla a málhától, amit felpakolt. Pedig tényleg csak a legszükségesebbeket szedte össze. Szerinte.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.18 22:33:05
*Ami az entitások valóságosságát vagy valótlanságát illeti, Dayria nem kíván további eszmefuttatásokat szavakba rendezni, ugyanis Lorew láthatóan nem kapható a dühöngésre és kiborulásra, feleslegesen ostobaságokat ontani pedig a világba egészen terhes az ezüst-szőke fúria számára. Jobb, ha megpihenteti kincset érő ajkait, legalábbis addig, míg a hitterjesztésre nem gördül témájuk fonala.
A haragvás egyszeriben feloldódik benne, amint újfent mosolyra buzdítja a mágus, és bár vigadását nem mutathatja ki a megjegyzés kapcsán, azért önmagában jót derül a kijelentésen, miszerint ő azt hiszi, hogy különleges.
~Tudom, kedves, én tudom, nem csak érzem.~
Hallatszik fel gondolataiban a mosolygós hangja, azonban hamarost vissza kell vennie a jó kedvéből, hogy kellő komolysággal és megvetéssel formálhassa elkövetkezendő szavait. Mert hát ilyen hosszasan már számára is megterhelő ennyi otrombaságot összehordani, mellyel bizonyíthatja, ő valóban csak egy szánni és gyűlölni való egyed a múlandó létformák közül.*
- Badarság. Csupán a magad vágyairól oktatsz, mindemellett ócsárolva a fajtádat. Vajmi kevés a meggyőzéshez. *Jelenti ki, noha hosszú távon már ezt a témát sem kívánná tovább boncolgatni. Talán az úton, ha végre megindulnak, most azonban már érzi, hogy hosszan elmaradnak, pedig más sem hiányozna neki, minthogy kihagyják a kis kalandból. Ha valamit elkezdett, azt szereti befejezni, igazán frusztráló az, amikor nem valósulhatnak meg az elképzelései, ráadásképpen rajta kívül eső okok végett. Ott volt például a "bátyja", a másik Dharemon, meg az a sok ostoba a titkos renddel, akiknek elhivatottságuk volt a város igazgatása és védelme... Azóta már csak a fiút kell levadásznia, hogy teljes körű elégtételt vehessen a csalódottá tétele miatt. A gondolat is bosszantja, hogy valaki még mindég e világ levegőjét szívhatja, akinek volt mersze tönkretennie a játékát.
Apró sóhaj formájában gyűri le magában az ismét feltörekedni kívánó dühét, majd csendben hallgatja Lorew ömlengését az entitásokról. Szerencse, hogy a bolondja egy-kettőre vissza tudja hozni a jó kedvét, ugyanis jót derül a helyzeten. A mágus vágyakozik azért, hogy legalább éltének utolsó pillanatában összetalálkozhasson az általa oly' nagyra becsült lények egyikével, pedig már jó ideje az egyik társaságában leledzik. Eljátszik a gondolattal, vajon mit reagálna a férfi, ha elrebegné a kis titkát? Egyáltalán hinne neki? Vagy bosszankodva elküldené melegebb éghajlatra, míg kézzelfogható bizonyítékot nem mutat fel? Igazán szeretné megnézni a reakcióját, most, hogy a tetőfokára hágott a téma, de még mindég nem látja elérkezettnek az időt, hogy felfedje magát a varázstudó számára. Hiszen a hosszas utazás és a kalandozás alatt is még annyi lehetősége lesz magára haragítani őt... Túl édes a játszma...*
- A halálról? *Kérdez vissza hirtelen, amint tűnődéséből a mágus újabb, az átlagostól eltérő kérdése zökkenti ki.* Az, hogy remélem, minél később ér, vagy, hogy egyáltalán nem érint. De hát balgaság lenne ilyet képzelni. *Feleli, ajkain egy aprócska mosollyal, miközben elkezd cihelődni, Lorew ezután következő, hirtelen kitörése azonban megakasztja a mozdulatban.
Enyhén megemelkedett szemöldökökkel figyeli a férfit, majd csak a fejét csóválja, elvégre inkább volt incselkedés a kijelentése, semmint halálosan komoly, de azért szórakoztatja, hogy így kikelt magából a mágus. Végtére is ezt várta, hogy mutasson némi vehemenciát, életet, dühöt... Tegyen csak a kedvére, ha őt kívánja szolgálni.*
- Én is ezt mondtam... *Válaszolja, miután néhány pillanatnyi meredt bámulást követően ismét visszatér a holmija összeszedéséhez, midőn pedig útnak indulnak, a száját húzva legyint egyet a bugyuta megjegyzésre.
Nem is méltatja válaszra, ellenben a következő kérdés már mosolyra fakasztja.*
- Azt hittem, hogy ez a tény már régóta világos a szemeid előtt. *Pimaszkodik, mintha csak most kezdene megnyílni az a pajkos lány, akit az ártatlanság eddig alaposan elkendőzött. Valójában gonoszkodni kívánt csupán.* Hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, északra megyünk. A lichanechi tó melletti területre. Ennyit mondott Argus, egyéb információt én magam sem tudok. *Na persze. Nem nehéz kitalálnia, hogy a Csontok Ura nevet viselő egyén legendája kapcsán a Csonttemető lesz az úti céljuk, de mint tudatlan, világot alig látott "kislány", nem feltétlen lehet tisztában ezen összefüggéssel, meg hogy egyáltalán mi a jó élet leledzik Lichanech tavának környékén.
Közben, ha meglátja a Sotheenát a közelben, int neki, hogy most már jöjjön, mert időszerűvé vált az indulás, amennyiben viszont nincs a környéken az Éji Démon, nem is kezd el futkározni utána. Ha elment, az az ő baja - bár neki érdekes lesz kimagyarázni -, ha pedig már a főtéren van, akkor nincsen probléma.
A találkozási helyre jutás ideje alatt már nincs túl sok kedve beszélgetni, tehát ha nyugton marad Lorew is, akkor csendben telik el a sétájuk, bár az ellenkező esetben sem számolhat túl sok reakcióval a mágustudó. Mikor pedig megérkeznek, már Argus és a papnövendék is ott várakoznak rájuk.*
- Elnézést a késedelemért, remélem, nem kellett túl sokat várni. *Pillant fel a földmágusra, majd kíváncsian fordítja tekintetét a szekér felé, amelynek tulajdonosa gyanúsan nézelődik feléjük.* Lesz társaságunk is? *Kérdezi, és bizony le sem vakarhatná az ábrázatáról a megkönnyebbülést, ugyanis már most le akar szakadni a válla a málhától, amit felpakolt. Pedig tényleg csak a legszükségesebbeket szedte össze. Szerinte.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.18 22:33:05
3708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:13:47
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:13:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövő felé//
*A kapun szerencsésen áthaladnak és a főtér közelében megállítja a lovat. Leugrik róla lábát átlendítve ló nyakán és lesegíti a nyeregből Yinát is, átfogva vékony derekát. A lovat kantár száron vezeti tovább. A szökőkút közelében megáll egy kicsit felfrissíteni benne arcát. A víz tükrében az arcképe tisztán kirajzolódik, mikor a szélen megnyugszik a víz.*
~Itt vagyunk újra. Milyen más most a város, mint amikor először léptem át ezt a kaput. Akkor még vagyonom volt és nemesi nevem tömérdek aranyat jelentett, de most... nem szabad kételkednem. Találok megoldást, most már ő az enyém és nálam sokkal alacsonyabb sorban lévők is megállják a helyüket.~
-Minden rendben lesz.
*Mondja, mintha csak Yinának szólna, de ez inkább saját magának szól. Szigorú tekintettel nézi egy pillanatra a visszatükröződő képet. Nem enged a hirtelen támadt kételyeinek tovább. Kézen fogja Yinát és a másik kezével a lovat vezetve indul meg az istálló felé, hogy leadja a lovat, aztán a fogadóhoz vegyék az irányt lépteik.*
*A kapun szerencsésen áthaladnak és a főtér közelében megállítja a lovat. Leugrik róla lábát átlendítve ló nyakán és lesegíti a nyeregből Yinát is, átfogva vékony derekát. A lovat kantár száron vezeti tovább. A szökőkút közelében megáll egy kicsit felfrissíteni benne arcát. A víz tükrében az arcképe tisztán kirajzolódik, mikor a szélen megnyugszik a víz.*
~Itt vagyunk újra. Milyen más most a város, mint amikor először léptem át ezt a kaput. Akkor még vagyonom volt és nemesi nevem tömérdek aranyat jelentett, de most... nem szabad kételkednem. Találok megoldást, most már ő az enyém és nálam sokkal alacsonyabb sorban lévők is megállják a helyüket.~
-Minden rendben lesz.
*Mondja, mintha csak Yinának szólna, de ez inkább saját magának szól. Szigorú tekintettel nézi egy pillanatra a visszatükröződő képet. Nem enged a hirtelen támadt kételyeinek tovább. Kézen fogja Yinát és a másik kezével a lovat vezetve indul meg az istálló felé, hogy leadja a lovat, aztán a fogadóhoz vegyék az irányt lépteik.*
3707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:10:52
Üzenet elküldve: 2015-07-18 19:10:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú út után fáradtan áll meg Arthenior főterén. Tudja, nem fest éppen jól, az arca kipirult a nyári hőségtől, a ruhái csak lógnak róla, a haja kibomlott a fonatból, amibe reggel kényszerítette.
A vállát húzza a zsákja, a holmiját mázsás kőtömbnek érzi így késő délután.
De végre megérkezett, itt van a városban, amiről már annyit hallott.
Körbenéz a téren, ahol még ezen az órán is elég nagy a nyüzsgés, mikor máshol talán már az estebédhez terítenek. Aztán észreveszi a szökőkutat, melyről már hallott.
Odamegy, és ahogy tud, megmosdik kicsit, csak a kezeit és arcát vizezve be, majd a vizes kezeivel simítja le újra a haját, aztán lassan körbenéz.*
~Valami munkát kellene szereznem. Minél gyorsabban, annál jobb.~
A vállát húzza a zsákja, a holmiját mázsás kőtömbnek érzi így késő délután.
De végre megérkezett, itt van a városban, amiről már annyit hallott.
Körbenéz a téren, ahol még ezen az órán is elég nagy a nyüzsgés, mikor máshol talán már az estebédhez terítenek. Aztán észreveszi a szökőkutat, melyről már hallott.
Odamegy, és ahogy tud, megmosdik kicsit, csak a kezeit és arcát vizezve be, majd a vizes kezeivel simítja le újra a haját, aztán lassan körbenéz.*
~Valami munkát kellene szereznem. Minél gyorsabban, annál jobb.~
3706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-16 21:50:40
Üzenet elküldve: 2015-07-16 21:50:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*A fiú csak némán követi Argust és várja a fejleményeket illetve nézi mint hogyan intézi a kis utazásukat. Amikor egyezkedni kezd a karaván vezetőjével kicsit furcsállja bizodalmát a mágusnak de nem szól egy szót sem lehet neki van igaza és a látszat csal majd utánuk jönnek. A rengeteg pénz láttán viszont a fiú szemére csodálat ül sosem látott ilyen rengeteg aranyat egy kupacban. Végezetül a mágus varázslatba kezd ekkor már Hemitár figyelmesebben kezdi el nézni a műveletet és próbál rájönni a mibenlétében de sajnos semmit nem ért abból amit Argus tesz és mond. A mágia illetve a mágusi szerep nem neki való mindig is érdekelte ez az egész már csak azért is mert jó érzéssel töltené el ha bizonyítani tudná Argusnak azt, hogy a mágia amit használ a Teremtő Elemektől származik. Végül a mágus ránéz majd ráparancsol, hogy mennyen és gyűjtse össze a többieket. Ezt viszont már nem nyeli le a papnövendék fejét enyhén jobbra fordítja szemöldöke megemelkedik és mikor felfogja mit is kér tőle a mágus szája szóra nyílik.*
- Már megbocsáss Argus mester, de nem vagyok hajlandó mások után rohangálni és neked se ajánlom mivel tudják mire és hova készülünk. Egy ilyen dolgot nem lehet másokra erőltetni ha meg olyan figyelmetlenek, hogy nem jelenek meg időben ott ahol kell mert lefoglalja őket egy kis eszmecsere akkor sajna nem hiszem hogy alkalmasak lennének erre az útra. De viszont ha a sors is azt akarja akkor időben ide fognak érni, megbeszéltük hogy itt találkozunk innen nem mozdulok csak ha indul a karaván és megyek, hogy felszámoljam a gonoszt.
*Hemitar nem ideges és nem is üvöltözik egyszerűen csak mint ultimátum közli a mágusnak a tényeket és erről még tekintete is árulkodik melyben tükröződik a papnövendék magabiztossága és elhatározottsága. Majd, hogy szavainak tettével is tanúbizonyságot adjon leül a kút szélére és úgy várja tovább a többieket.*
*A fiú csak némán követi Argust és várja a fejleményeket illetve nézi mint hogyan intézi a kis utazásukat. Amikor egyezkedni kezd a karaván vezetőjével kicsit furcsállja bizodalmát a mágusnak de nem szól egy szót sem lehet neki van igaza és a látszat csal majd utánuk jönnek. A rengeteg pénz láttán viszont a fiú szemére csodálat ül sosem látott ilyen rengeteg aranyat egy kupacban. Végezetül a mágus varázslatba kezd ekkor már Hemitár figyelmesebben kezdi el nézni a műveletet és próbál rájönni a mibenlétében de sajnos semmit nem ért abból amit Argus tesz és mond. A mágia illetve a mágusi szerep nem neki való mindig is érdekelte ez az egész már csak azért is mert jó érzéssel töltené el ha bizonyítani tudná Argusnak azt, hogy a mágia amit használ a Teremtő Elemektől származik. Végül a mágus ránéz majd ráparancsol, hogy mennyen és gyűjtse össze a többieket. Ezt viszont már nem nyeli le a papnövendék fejét enyhén jobbra fordítja szemöldöke megemelkedik és mikor felfogja mit is kér tőle a mágus szája szóra nyílik.*
- Már megbocsáss Argus mester, de nem vagyok hajlandó mások után rohangálni és neked se ajánlom mivel tudják mire és hova készülünk. Egy ilyen dolgot nem lehet másokra erőltetni ha meg olyan figyelmetlenek, hogy nem jelenek meg időben ott ahol kell mert lefoglalja őket egy kis eszmecsere akkor sajna nem hiszem hogy alkalmasak lennének erre az útra. De viszont ha a sors is azt akarja akkor időben ide fognak érni, megbeszéltük hogy itt találkozunk innen nem mozdulok csak ha indul a karaván és megyek, hogy felszámoljam a gonoszt.
*Hemitar nem ideges és nem is üvöltözik egyszerűen csak mint ultimátum közli a mágusnak a tényeket és erről még tekintete is árulkodik melyben tükröződik a papnövendék magabiztossága és elhatározottsága. Majd, hogy szavainak tettével is tanúbizonyságot adjon leül a kút szélére és úgy várja tovább a többieket.*
3705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:01:31
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
//Barakk//
*Mint várta a kérdése hatására az ifjú Hemitar megdöbben, s kifakad, s már a tisztító tűzről kezd el beszélni, de Argus inkább a két hölgynek szenteli a figyelmét. Dayria szemei kikerekednek a kérdés nyomán.*
~Ismeri.~
*Döbben meg a nő reakcióján. A testőre a homlokát ráncolva próbálja megtalálni a kérdés értelmét.*
~Nem ismeri.~
*Majd Dharemon űrnő szóvá teszi Argus kérdését, s világossá válik Argus számára, hogy miért döbbent le a nő. Vagy legalább is jól álcázza a varázsló elől.*
-Nővé? *kérdez vissza meglepetten, miközben egyre jobban vörösödik bele a gondolatba, hogy mire céloz a másik.* Nem! *mentegetőzik.* Maguk biztosan nők. *jelenti ki, majd rájön, hogy ez hogyan is hangzik.* Nem úgy értem, hogy csorba esett a becsületükön.
//Főtér//
*A kézen ragadott Hemitar nem nagyon ellenkezik, hogy Argus magával rángassa őt, amiért egy kicsit hálás a mágus. Hálás a fiú ártatlanságának, s ez talán majd segít a férfinek túllépnie a zavarán. Amint kilépnek a Barakk kapuján szinte azonnal oda fordul Hemitar, hogy mintha mondani akarna neki valamit, de végül meggondolja magát.*
-Mindegy. *legyint a fiúra* Majd később megbeszéljük.
*A tér szokásához híven nyüzsgő élettel teli, aminek kifejezetten örül a köpcös mágus. Azonnal a tömegbe veti magát, s kérdezősködni kezd, míg meg nem kapja a megfelelő információt, amit hallani akart. Egy karaván, aki északra tart, s vállal utasokat is. Szerencsére nem kell sokáig keresgélnie, hogy ráakadjon az említett karavánra, és annak vezetőjére. A szakállas hatalmas férfi éppen a szekerekre felpakolt ládákat számolja, hogy megbizonyosodjon minden kész az indulásra.*
-Szép napot uram! *szólítja meg a férfit Argus, amire a férfi egy dühös pillantással, és egy morgás szerű köszöntéssel válaszol.*
-Én és a társaim szeretnénk magukkal tartani. *kezd bele Argus, de a férfi félbe szakítja.*
-Kik és hányan? *kérdi nyersen.*
-Én, a fiú, *fogja meg Hemitar vállát.* egy nemes hölgy a testőrével, egy idős gnóm, és egy mágus.
*A férfi pár pillanatig gondolkodik, és számolgat, majd a szokásos egyszerű, és nyers modorával válaszol.*
-Kétszáz most, és még száz, ha megérkeztük. Hamarosan indulunk, ha nincsenek itt, akkor nem jönnek.
-Rendben. *egyezik bele Argus, s leszámolja Mesélő (Libra) kezébe a kért200 aranyat.*
-Velük megyünk. *magyarázza Hemitarnak, majd eszébe jut, hogy szólnia kellene a többieknek is.* Menj a kúthoz, oda hívom a többieket, s vezesd ide őket. *mondja Hemitarnak, majd bele kezd a varázslába. Először lehunyja a szemét, s felidézi Dayria-t, miközben elmormolja a szükséges varázsigéket.*
*Ha sikerül a varázslat, akkor az eredar elméjében megszólal a mágus.*
~Dharemon úrnő! Argus vagyok. Kérem igyekezzenek a főtérre, mert hamarosan indul a karavánunk. Hemitar a kútnál várja majd magukat.~
*Az eredar válaszolhat ha akar, Argus csukott szemmel vár. Ha a nő nem válaszol egy ideig, akkor persze kinyitja a szemét.*
*Ha a varázslat nem sikerül, akkor még utána kiált a fiúnak.*
-Menj el értük a Barakkba! Itt várok.
Vaslábú Argus megpróbált varázsolni egy Mentális fonál nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Barakk//
*Mint várta a kérdése hatására az ifjú Hemitar megdöbben, s kifakad, s már a tisztító tűzről kezd el beszélni, de Argus inkább a két hölgynek szenteli a figyelmét. Dayria szemei kikerekednek a kérdés nyomán.*
~Ismeri.~
*Döbben meg a nő reakcióján. A testőre a homlokát ráncolva próbálja megtalálni a kérdés értelmét.*
~Nem ismeri.~
*Majd Dharemon űrnő szóvá teszi Argus kérdését, s világossá válik Argus számára, hogy miért döbbent le a nő. Vagy legalább is jól álcázza a varázsló elől.*
-Nővé? *kérdez vissza meglepetten, miközben egyre jobban vörösödik bele a gondolatba, hogy mire céloz a másik.* Nem! *mentegetőzik.* Maguk biztosan nők. *jelenti ki, majd rájön, hogy ez hogyan is hangzik.* Nem úgy értem, hogy csorba esett a becsületükön.
//Főtér//
*A kézen ragadott Hemitar nem nagyon ellenkezik, hogy Argus magával rángassa őt, amiért egy kicsit hálás a mágus. Hálás a fiú ártatlanságának, s ez talán majd segít a férfinek túllépnie a zavarán. Amint kilépnek a Barakk kapuján szinte azonnal oda fordul Hemitar, hogy mintha mondani akarna neki valamit, de végül meggondolja magát.*
-Mindegy. *legyint a fiúra* Majd később megbeszéljük.
*A tér szokásához híven nyüzsgő élettel teli, aminek kifejezetten örül a köpcös mágus. Azonnal a tömegbe veti magát, s kérdezősködni kezd, míg meg nem kapja a megfelelő információt, amit hallani akart. Egy karaván, aki északra tart, s vállal utasokat is. Szerencsére nem kell sokáig keresgélnie, hogy ráakadjon az említett karavánra, és annak vezetőjére. A szakállas hatalmas férfi éppen a szekerekre felpakolt ládákat számolja, hogy megbizonyosodjon minden kész az indulásra.*
-Szép napot uram! *szólítja meg a férfit Argus, amire a férfi egy dühös pillantással, és egy morgás szerű köszöntéssel válaszol.*
-Én és a társaim szeretnénk magukkal tartani. *kezd bele Argus, de a férfi félbe szakítja.*
-Kik és hányan? *kérdi nyersen.*
-Én, a fiú, *fogja meg Hemitar vállát.* egy nemes hölgy a testőrével, egy idős gnóm, és egy mágus.
*A férfi pár pillanatig gondolkodik, és számolgat, majd a szokásos egyszerű, és nyers modorával válaszol.*
-Kétszáz most, és még száz, ha megérkeztük. Hamarosan indulunk, ha nincsenek itt, akkor nem jönnek.
-Rendben. *egyezik bele Argus, s leszámolja Mesélő (Libra) kezébe a kért200 aranyat.*
-Velük megyünk. *magyarázza Hemitarnak, majd eszébe jut, hogy szólnia kellene a többieknek is.* Menj a kúthoz, oda hívom a többieket, s vezesd ide őket. *mondja Hemitarnak, majd bele kezd a varázslába. Először lehunyja a szemét, s felidézi Dayria-t, miközben elmormolja a szükséges varázsigéket.*
*Ha sikerül a varázslat, akkor az eredar elméjében megszólal a mágus.*
~Dharemon úrnő! Argus vagyok. Kérem igyekezzenek a főtérre, mert hamarosan indul a karavánunk. Hemitar a kútnál várja majd magukat.~
*Az eredar válaszolhat ha akar, Argus csukott szemmel vár. Ha a nő nem válaszol egy ideig, akkor persze kinyitja a szemét.*
*Ha a varázslat nem sikerül, akkor még utána kiált a fiúnak.*
-Menj el értük a Barakkba! Itt várok.
Vaslábú Argus megpróbált varázsolni egy Mentális fonál nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:31:36
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:31:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loganorr Braxtonnar//
*Végül nem aludt vissza, tűkön ülve várta mikor tér vissza férje és bújhat oda hozzá, de addig is kikelt az ágyból és megmosakodott, kifésülte a haját és elülső tincseit befonta hátra, így elég nemesi látszatot kelt és haja se lóg a szemébe ha előre kell dőlnie valamiért. Fehér ruháját szépen összehajtogatja és elcsomagolja, a rózsaszínűt választja felvenni, így a többit a fehér mellé helyezi. ~Hát a pakolással és szépítkezéssel meglennék...~ Sajnos nem jut eszébe semmi, mit csinálhat, de hamarosan vissza tér Logan és szíve hevesebben ver máris, megöleli és viszonozza a csókokat, ami még belefért az indulás előtt. mikor be száll a kocsiba egy búcsú nézéssel köszön el a várostól, ahol felnőtt, hogy új és szebb életet kezdjen máshol. Férje ki adja az indulásra a parancsot és a hintó megindul hosszú útjára észak felé.*
*Végül nem aludt vissza, tűkön ülve várta mikor tér vissza férje és bújhat oda hozzá, de addig is kikelt az ágyból és megmosakodott, kifésülte a haját és elülső tincseit befonta hátra, így elég nemesi látszatot kelt és haja se lóg a szemébe ha előre kell dőlnie valamiért. Fehér ruháját szépen összehajtogatja és elcsomagolja, a rózsaszínűt választja felvenni, így a többit a fehér mellé helyezi. ~Hát a pakolással és szépítkezéssel meglennék...~ Sajnos nem jut eszébe semmi, mit csinálhat, de hamarosan vissza tér Logan és szíve hevesebben ver máris, megöleli és viszonozza a csókokat, ami még belefért az indulás előtt. mikor be száll a kocsiba egy búcsú nézéssel köszön el a várostól, ahol felnőtt, hogy új és szebb életet kezdjen máshol. Férje ki adja az indulásra a parancsot és a hintó megindul hosszú útjára észak felé.*
3703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:15:46
Üzenet elküldve: 2015-07-14 22:15:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yinabelvy Arco Braxtonnar//
*Ügyelt rá, hogy minden rendben menjen és nem sajnálta az aranyakat az előkészületekre. Sikerült is hintót bérelni megoldani a bepakolást és vásárolni a piacon élelmet az útra. Igyekezett minél több dolgot beszerezni meg némi védelmet is az útra. Egy idősebb zsoldos kardforgatót kért fel védelemül, aki a kocsi mellett vigyázza, majd a hintót az úton. Mire visszaért minden elrendeződött és Yinával nemsokára indulásra készen állt. Az utazó köpenyét még magára kanyarította és fegyvereit is elhelyezte. A belső zsebében a gondosan őrzött házasságlevéllel készült el végleg az utazásra. Yinát látva nem bírta megállni, hogy újra és újra ne vonja magához megcsókolni, megölelni az elmúlt éjszaka emlékére. Annyira tökéletes volt, szinte fájt megzavarni az indulással. Az út végén házsártos családja várja meg az a mindenre elszánt hárpia a szomszéd birtok örökösnője. Valószínűleg az érkezésük nem lesz kellemes, hát legalább az indulást igyekszik minél vidámabbra hangolni. Besegíti feleségét a hintóba, aztán nincs más hátra, mint kiszólni az ablakon, ha minden csomag a helyére került.*
-Indulhatunk!
*A kocsis a lovak közé csap lassan és az öreg zsoldos katona is megindul. Átmennek a városon maguk mögött hagyva a szegénynegyedet, megismerkedésük színhelyét, aztán a főtéren át már távolodnak is el a várostól.*
*Ügyelt rá, hogy minden rendben menjen és nem sajnálta az aranyakat az előkészületekre. Sikerült is hintót bérelni megoldani a bepakolást és vásárolni a piacon élelmet az útra. Igyekezett minél több dolgot beszerezni meg némi védelmet is az útra. Egy idősebb zsoldos kardforgatót kért fel védelemül, aki a kocsi mellett vigyázza, majd a hintót az úton. Mire visszaért minden elrendeződött és Yinával nemsokára indulásra készen állt. Az utazó köpenyét még magára kanyarította és fegyvereit is elhelyezte. A belső zsebében a gondosan őrzött házasságlevéllel készült el végleg az utazásra. Yinát látva nem bírta megállni, hogy újra és újra ne vonja magához megcsókolni, megölelni az elmúlt éjszaka emlékére. Annyira tökéletes volt, szinte fájt megzavarni az indulással. Az út végén házsártos családja várja meg az a mindenre elszánt hárpia a szomszéd birtok örökösnője. Valószínűleg az érkezésük nem lesz kellemes, hát legalább az indulást igyekszik minél vidámabbra hangolni. Besegíti feleségét a hintóba, aztán nincs más hátra, mint kiszólni az ablakon, ha minden csomag a helyére került.*
-Indulhatunk!
*A kocsis a lovak közé csap lassan és az öreg zsoldos katona is megindul. Átmennek a városon maguk mögött hagyva a szegénynegyedet, megismerkedésük színhelyét, aztán a főtéren át már távolodnak is el a várostól.*
3702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-14 19:32:20
Üzenet elküldve: 2015-07-14 19:32:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Természetesen azért nem állja meg, hogy jobban meg ne nézze magának a teret, melyre a fogadó ajtaja nyílik. Vonzza a víz csillanása, így útba ejti a szökőkutat. Kicsit leül a peremére, s ujjait a hűs vízbe lógatja. Nincs rajta más, csak egy könnyű, halvány sárga selyem ruha, mely szabadon hagyja vállait, karjait. A szabás a keblek alatt helyezkedik el, s onnan egészen bokáig omlik alá az anyag. A finom bőrből készült, vékony pántokból álló saru épp csak előbukkan, ahogy megtámasztja lábfejét, egyensúlyt tartva. Nem szeretne a vízbe pottyanni. De jó érzés, belelötykölni ujjaival a hűs vízbe.
Talán fertály órát is eltölt itt, nézelődve, a vizet inzultálva, míg úgy dönt folytatja útját. Feláll, és léptei határozottan viszik a szegénynegyed irányába, az egyik keskeny utcácska bejárata felé, mely a térről kivezet.*
Talán fertály órát is eltölt itt, nézelődve, a vizet inzultálva, míg úgy dönt folytatja útját. Feláll, és léptei határozottan viszik a szegénynegyed irányába, az egyik keskeny utcácska bejárata felé, mely a térről kivezet.*
3701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:02:53
Üzenet elküldve: 2015-07-14 15:02:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Feltűnik a főtér és a hozzátartozó forgatag. Éppen nincs semmi kiárusítás, vagy szekerek erdeje, aminek ha nem is örül, de nem is boldogtalan miatta. Érdekesnek találja az utat, a barlangban kevés helyen van kikövezve az út, igaz, ott mélységi sajátosságok miatt nincsen jelentős időjárás-változás sem. Nos, igen Seldnek azt is nehéz volt megszokni, hogy szinte naponta más hőmérséklet uralkodik. Elhalad a szökőkút mellett és majdnem lenyúl, hogy megmerítse kulacsát a kristályosan csillogó vízből, de éppen egy koszos gnóm mosakodik a vízében, így kihagyja ezt a lehetőséget. Felpillant a hiteltelen emlékműre, mert neki aztán ne magyarázza be senki, hogy egyetlen ember megállított egy ork hordát. Tényleg, kimondottan nevetséges egy legenda, de úgy látszik ez kell a felszíni népeknek. Higgyenek benne, hogy van egy nagyobb jó, aki talán még most is megvédheti őket bármitől. Neki viszont máshol van dolga, így miután kiosztott pár szúrósabb tekintetet a bámulóknak, egyenesen a szegénynegyed felé lovagol.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:30:20, a következő indokkal:
Szleng kifejezés használata; helyesírás.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:30:20, a következő indokkal:
Szleng kifejezés használata; helyesírás.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8740-8759