//Kis utazás//
*Út közben komoly arccal bólogat, mind Adoaver, mind pedig Thrissaya szavaira, utóbbiakat pedig valamiért ígéretnek veszi arra nézve, hogy fog akár szomorú, akár vidám dalokat tanulni tőle, noha ő ilyesmit tulajdonképpen nem is mondott neki. Ennek ellenére idejük lesz rá bőven, mert azért nem csak dolgozni és vásárolni jött Artheniorba, meg körülnézni az itteni rezidencián.*
- Szívesen megismernék még egy párat. Legalább lesz mit énekelnünk majd a tűzrakó mellett legközelebb, hátha Intnek is tetszenek majd.
*Utóbbit ugyan félig viccnek szánja, de nem teljesen biztos benne, hogy az, hiszen miért is ne szerethetné Intath Thrissaya dalait, ha éppen nem bal lábbal kel fel, mint ahogyan az ma reggel sikerült neki?
A dokiról viszont hamar eltereli a figyelmét Adoaver, akit, mint mindig, most is figyelmesen hallgat, magában mosolyogva azon, hogy még egy olyan látszólag jelentéktelen témáról is, mint a márvány milyen szenvedéllyel és beleéléssel képes beszélni. Legalábbis ő maga annak veszi, de lehet csak félreérti.*
- Na, én nem is a tapintására gondoltam, hogy hideg és rideg, hanem, hogy olyan benyomást kelt. Tudod, ahogy ránézek. De persze hiszek neked, te sokkal többet láttál, mint én, jobban ismered az anyagot, biztosan gyönyörű, ha igazán szépen meg van munkálva. Azt is elhiszem, hogy feküdni rajta hideg és kényelmetlen. *nevet röviden.* Még a földön aludni sem túl kényelmes, akkor sem, ha ruhákat terítesz magad alá, pedig az azért nem kőkemény szó szerint még sem.
*Erről persze eszébe jut ismét a Lauval való utazása, pontosabban inkább menekülése a sokkal zsúfoltabb szekéren, aztán pedig a hosszas gyaloglás, de túl sokat ezúttal nem időzik el a múltban, ahhoz túlságosan is lefoglalja a mostani utazás.*
- Pedig biztosan laknak ott. *reagál arra is, hogy a rezidencia nem tűnt lakottnak.* Vannak gyerekek is és egy szelíd őzet is tartanak, azt mondta Nim. Nagyon kíváncsi vagyok arra a helyre, hogy milyen lett, de biztosra venném, hogy sokkal otthonosabb most, mint régen volt.
*Adoaver utolsó felvetése után kicsit hallgat, miközben az égre néz, hogy a nap állása alapján legalább nagyjából tudja, hogy mennyi idejük van még sötétedésig, végül aztán magában bólint. Tulajdonképpen nem ebédeltek túl későn, nem sok időt töltöttek el a készülődéssel sem, Thris is jó gyorsan befogta kordéjuk elé liget közös lovát, így a maga részéről semmi akadályát nem látja annak, hogy tegyenek egy kis kitérőt a kaszárnya felé.*
- Persze, elnézhetünk arra, szerintem nem lesz túl késő mire megérkezünk. Még jó, hogy te sokkal jobban ismered a várost, mint én.
*Ezek után bár beszélgetnek még kicsit, Adoaver minden bizonnyal olvas, ő pedig szundít is egy keveset édesanyja vállának dőlve, de utóbbi körülbelül csak arról tűnik fel neki, hogy "hirtelen" már teljesen máshol járnak, mint ami az utolsó emléke az útról, minden bizonnyal ezért érzi úgy, hogy sokkal gyorsabban haladtak, mint arra számított, főleg, hogy kisvártatva feltűnik előttük Arthenior maga, ami a céljuk, aztán pedig meg is érkeznek a Pegazus elé.
~ Hát itt vagyok újra. Hihetetlen! ~ simogatja meg ösztönösen is plüssnyulai fejét, mint akkor, amikor legelőször járt itt a főtéren, éppen csak akkor ők még el voltak dugva a táskájában, most pedig vele vannak a kosarában, mivel ezúttal már nem a teljesen ismeretlenbe érkezik, nem is teljesen védtelen, és nem utolsó sorban, nem is csak a nyuszik társaságában jön.
Jobban megnézve magának az ittenieket, kék kendőjében ugyan kissé vidéki lánynak érzi magát, de hát tulajdonképpen az is, viszont nem is szégyelli a valóságot. Annak idején sem ezért volt feszélyezett itt a legelején. Valamennyire mindenesetre már Artheniort is ismeri, ennek ellenére továbbra is idegen itt, bár a szökőkút és Pegazus amire éppen rálát kellemes asszociációkat kelt benne és eltölti egyfajta szintén kellemes nosztalgiával is, mivel utóbbi helyhez érdekes módon csak jó emlékek kötik, hiába volt maga a városban eltöltött idő olyan amilyen.*
- Jó ötlet. *bólogat aztán megint Adoaver szavaira.* Akkor innentől tényleg mutasd az utat kérlek, nehogy eltévedjünk. Bár nem hiszem, hogy túl sokat fogunk most vásárolni, de kicsit azért szétnézhetünk a piacon, csak felváltva vigyázzunk a szekérre közben!
*Talán túlságosan óvatos, mivel csak egy üres szekérről, és egy nem túl mutatós lóról van szó, amit ellophatnak tőlük, azért nem szívesen hagyná őrizetlenül egyiket sem, főleg, hogy még mind a kettőre szükségük lesz hazafelé is.*
- Még nincs késő, sokan nyitva lehetnek, hátha látunk valami szépet. *teszi hozzá, bár talán nem jó ötlet határozott cél nélkül, csak úgy találomra vásárolni. Erre viszont már persze édesanyja is megélénkül, aki eddig leginkább csak a tájban való gyönyörködéssel, és gyenge szél susogásának hallgatásával múlatta az időt. Innentől és hamarosan viszont egészen másféle látnivalók is akadnak majd, mint amiben eddig részük volt rövid utazásuk alatt.*