*Meg is közelíti a helyet, ami a Taverna a Három Baráthoz néven ismeretes. Azaz volt ismeretes. Az épület, fogjuk rá áll, de lényegében egy kihalt elhagyatott, rogyadozó és láthatóan régóta nem látogatott hely, leszámítva azokat, akik esténként esetleg tűzifáért idejárnak.
Egy kő táblán, ami a kapu ajtajára van kifüggesztve, bár kifejezetten nehéz kivenni, a következőket vésték:
"Kedv... tazó! Sajná... atjuk, h... okokból ism... ideig nem... Javas... theniorb... Pegaz... dót. ...értését kösz... A kellemetl... es elné... jük."*
-Höhöhö??? Ez valami ember vicc amit törpék nem értenek? Na Süllő, úgy látszik még kicsit utazunk ma éjszaka, mielőtt jó meleg helyen nyugovóra térhetünk!
~Legalább hagytak a tulajdonosok üzenetet. Egy biztos, holnap az első dolgom lesz panaszt tenni a Tanácsházán, hogy vegyék le az útjelző táblákat, ez igencsak kellemetlen mindenkinek, aki azt hiszi végre nyugovóra térhet, pláne ilyen időben.~
*Kis mérgelődését követően, el is indul Arthenior felé. Mire eléri a város falait, legalább eláll a havazás, és a szél is alább hagy. Így azért könnyebben megy a késő esti utazás, és a jókedvét is hamar visszanyeri, amint a város kapuit átlépi. Még a városőrök marasztaló kérdéseire is kedélyesen válaszolt, akik miután iratait ellenőrizték, sűrű bocsánatkérés közepette segítettek neki a helyes irány megtalálásában.*
~Itt legalább a fogadtatás sokkal melegszívűbb, mint odakint. De biztos, hogy nem megyek ilyenkor a szűk sikátorokon át, a egymáshoz közel épített házak között. Fel is hívom a figyelmet arra a városőrre, aki kifejezetten azt az útvonalat javasolta, Paulo strázsamester. Te kis sunyi-képű, nyájas mitugrász. Nem fogsz a helyi tolvajok kezére játszani.~
*Rögtön lett még egy oka másnap a Tanácsházára menni.*
-Höhöhö... Micsoda csodás hely! Nem igaz Süllő?
*Dörmögi, bár hangja elvész a tömeg okozta állandó morajban. Ki erre, ki arra igyekszik, bár vannak akik komótosan sétálgatnak, sőt néha-néha egy-egy ember, vagy ló hajtotta hintó is elsuhan. Látni itt mindenféle népet is, gnómot, elfet, óriást, orkot. Pár percig nézi a tömeget, és el is csodálkozik, hogy ilyen sűrű forgatagot még nem is látott. Mondjuk ez a főtér, tehát mi másra is számíthatott volna, de hogy ilyen későn is még ennyi élet legyen, hát attól már elszokott.*
~És milyen csodálatos, magas épületek. Olyan ez a hely, mintha csak itt lenne élet az egész mindenségben.~
-Höhöhö... Kedvelem ezt a helyet Süllő! Neked mi a véleményed? *Kérdezi hátasát, aki neve hallatán bólint fejével és közelebb lép. Meg is vakarja annak fülét, és végigsimít annak nyakán. Így kettesben nézik a forgatagot, és a fényeket, míg a hideg el nem kezd bekúszni fáradt lábaiba.*
-Höhöhö... De megfeledkeztem magamról, hisz a fogadóba indultunk, nemde? Irány a Pegazus fogadó! *Kiállt fel harciasan, a közelében állok legnagyobb meglepetésére.*