Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:11:51
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:11:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A kóbor macska nyomán//
*Szanbusz egyre nehezedő léptekkel cammog a főtér felé. Egy szelíd női hang üti meg a fülét. Egyre haladva a tér felé, a hang mellet megjelenik egy lágy lant finom pengése. A lemenő nap fényétől nem tudja kivenni, hogy pontosan honnan jön a hang. Kezét szeméhez emeli és egy kisebb tömeget vél felfedezni a tér egy szegletében.*
~Ah még egy zenész. Talán még jó pénzt hozhat a tömeg. Úgyis mindjárt esteledik.~
*Azzal lassú léptekkel egyre közelebb kerül a tömeghez. Ahogy belép a tömegbe, megpillantja az énekest. Szemén ezúttal nem a szokásos megvetés ül ki. Egy különös, meglepődött pillantást lehet látni egy másodperc erejéig. Érdekes érzés járja át, mintha a lány hangja elbűvölné. Kihátrál a tömegből és egy közeli ház falához megy. Teljes háttal nekidől a falnak és óvatosan a földre ereszkedik. Kezeit ölébe helyezi és csak figyeli a lányt, ahogy a zene varázsa egyre jobban magával ragadja.
~Manapság ritkán látni ilyen ártatlan, és vidám teremtést.~
*Oly módon belefelejtkezik a látványba, hogy el is feledi ittlétének okát, csupán akkor jut eszébe, mikor a lány abbahagyja a zenélést és a tömeg szétoszlik a város sötétjében. Lassan ő is feltápászkodik és éppen megindulna egy közeli ivóhoz, mikor meghallja a lány szólongatását. Megtorpan. Pár másodperces gondolkodás után megfordul és szemforgatva elindul a lány felé.*
~Nagyon remélem, hogy megéri ez a döntés. Lehet jobb lett volna inni.~
*Mikor odaér, óvatosan megkopogtatja a lány vállát és egy halk, mogorva mondattal megszólítja.*
-Napot! Segíthetek?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.16 12:39:49, a következő indokkal:
Kérésre.
*Szanbusz egyre nehezedő léptekkel cammog a főtér felé. Egy szelíd női hang üti meg a fülét. Egyre haladva a tér felé, a hang mellet megjelenik egy lágy lant finom pengése. A lemenő nap fényétől nem tudja kivenni, hogy pontosan honnan jön a hang. Kezét szeméhez emeli és egy kisebb tömeget vél felfedezni a tér egy szegletében.*
~Ah még egy zenész. Talán még jó pénzt hozhat a tömeg. Úgyis mindjárt esteledik.~
*Azzal lassú léptekkel egyre közelebb kerül a tömeghez. Ahogy belép a tömegbe, megpillantja az énekest. Szemén ezúttal nem a szokásos megvetés ül ki. Egy különös, meglepődött pillantást lehet látni egy másodperc erejéig. Érdekes érzés járja át, mintha a lány hangja elbűvölné. Kihátrál a tömegből és egy közeli ház falához megy. Teljes háttal nekidől a falnak és óvatosan a földre ereszkedik. Kezeit ölébe helyezi és csak figyeli a lányt, ahogy a zene varázsa egyre jobban magával ragadja.
~Manapság ritkán látni ilyen ártatlan, és vidám teremtést.~
*Oly módon belefelejtkezik a látványba, hogy el is feledi ittlétének okát, csupán akkor jut eszébe, mikor a lány abbahagyja a zenélést és a tömeg szétoszlik a város sötétjében. Lassan ő is feltápászkodik és éppen megindulna egy közeli ivóhoz, mikor meghallja a lány szólongatását. Megtorpan. Pár másodperces gondolkodás után megfordul és szemforgatva elindul a lány felé.*
~Nagyon remélem, hogy megéri ez a döntés. Lehet jobb lett volna inni.~
*Mikor odaér, óvatosan megkopogtatja a lány vállát és egy halk, mogorva mondattal megszólítja.*
-Napot! Segíthetek?
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.05.16 12:39:49, a következő indokkal:
Kérésre.
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:05:20
Üzenet elküldve: 2022-03-27 12:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Egy új cél //
* A fogadóból azonnal a főtér felé veszi az irányt, sajnos nem rendelkezik sem lóval sem kutyával, így kénytelen lesz kutyagolni Szarvasliget felé. Tekintetéből lelkesedés árad, és elhivatottan halad a főtér felé. A szökőkútból nem tölti újra kulacsát, hisz tiszta koszos, így csak undorral tekint felé. ~ Fúj! Meg kellett volna töltenem a fogadóban még. ~ Állapítja meg, miközben végig nézi, ahogy egy tőrp hosszú szakállával fejét bele mártja a vízbe. ~ Ebből én tuti nem iszom. ~ Rázza ki a hideg, majd indul is el, hogy Szarvasliget felé vehesse az irányt. *
* A fogadóból azonnal a főtér felé veszi az irányt, sajnos nem rendelkezik sem lóval sem kutyával, így kénytelen lesz kutyagolni Szarvasliget felé. Tekintetéből lelkesedés árad, és elhivatottan halad a főtér felé. A szökőkútból nem tölti újra kulacsát, hisz tiszta koszos, így csak undorral tekint felé. ~ Fúj! Meg kellett volna töltenem a fogadóban még. ~ Állapítja meg, miközben végig nézi, ahogy egy tőrp hosszú szakállával fejét bele mártja a vízbe. ~ Ebből én tuti nem iszom. ~ Rázza ki a hideg, majd indul is el, hogy Szarvasliget felé vehesse az irányt. *
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:42:29
Üzenet elküldve: 2022-03-26 21:42:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Előfeledések//
- Rendben-rendben, abbahagyom. Hallottam hírét, hogy évekkel ezelőtt volt egy igen komoly balhé ebben a városban. Akkor szerencsémre nem itt voltam. Viszont nem sikerült semmit sem kiderítenem arról.
*Csak pletykaféléket hallott, holmi hasadékról, meg élőholtakról, meg lázadásról.*
- Jó lenne többet tudni, mielőtt túl sok időt töltenék el itt. Nem akarok vakon belegyalogolni valami hülyeségbe.
* Jelen pillanatban nem tudja, ki az, akit kerülnie ildomos. Főleg ha szép és hosszú, boldog életet akar. *
- A méreg nem nekem való és amúgy is. Nem szívtelen gyilkos vagyok. Csak. Elfáradtam.
*S ezt most olyan őszintén mondja, mint talán még semmit életében. A harchoz ért, de a csömör hamar elérte. Fiatal még aki kalandot és izgalmat keres, s mégis szemén látni, hogy ezt a gyilkos skatulyát mennyire unja már. Megáll a hamis kis vöröske mellett, aki kezdi sportosra venni a figurát, és a nőgyilkolást témától nem, s nem tántorít. Rövidé és igen tömör idegenvezetést kap, megjegyzi az infókat, mert hát nem hülye. De hogy a városi őrség, mint olyan, biztosan rossz döntés volna számára. Sok, túl sok nép, sokfélék. Nem hiányzik a nagyobb csoportosulás.*
- Most egy kiadós ebéd lenne az óhaj. A sóhaj pedig néhány történet a városról és az elmúlt évekről. Meghálálom, komolyan.
- Rendben-rendben, abbahagyom. Hallottam hírét, hogy évekkel ezelőtt volt egy igen komoly balhé ebben a városban. Akkor szerencsémre nem itt voltam. Viszont nem sikerült semmit sem kiderítenem arról.
*Csak pletykaféléket hallott, holmi hasadékról, meg élőholtakról, meg lázadásról.*
- Jó lenne többet tudni, mielőtt túl sok időt töltenék el itt. Nem akarok vakon belegyalogolni valami hülyeségbe.
* Jelen pillanatban nem tudja, ki az, akit kerülnie ildomos. Főleg ha szép és hosszú, boldog életet akar. *
- A méreg nem nekem való és amúgy is. Nem szívtelen gyilkos vagyok. Csak. Elfáradtam.
*S ezt most olyan őszintén mondja, mint talán még semmit életében. A harchoz ért, de a csömör hamar elérte. Fiatal még aki kalandot és izgalmat keres, s mégis szemén látni, hogy ezt a gyilkos skatulyát mennyire unja már. Megáll a hamis kis vöröske mellett, aki kezdi sportosra venni a figurát, és a nőgyilkolást témától nem, s nem tántorít. Rövidé és igen tömör idegenvezetést kap, megjegyzi az infókat, mert hát nem hülye. De hogy a városi őrség, mint olyan, biztosan rossz döntés volna számára. Sok, túl sok nép, sokfélék. Nem hiányzik a nagyobb csoportosulás.*
- Most egy kiadós ebéd lenne az óhaj. A sóhaj pedig néhány történet a városról és az elmúlt évekről. Meghálálom, komolyan.
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-26 13:11:44
Üzenet elküldve: 2022-03-26 13:11:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
– Később majdan a te neved is tudni fogom! De Moont régről ösmerem – a régi emlékeket meg könnyebb felidézni, mint a közelieket. * Ez talán nem tűnik olyan logikusnak a többiek számára, de Morwon fejében teljesen világos, hogy mit ért ezalatt. Hiszen, ha visszagondol régi ismerőseire, egy csomónak tudja a nevét.
Egy rövid ideig megállnak a tisztás közelében lovat – és akkor már öszvért is – itatni, illetve felmerül a kérdés, hogy miért is jöttek erre, ha az út nem itt van. Morwon maga sem tudja. *
– Há' mer' így erre jobb. Hisz' onnan jöttünk! * Rögtönöz valami semmitmondót, de nem kíván belemélyedni ebbe a témába, mert akkor hamar kiderülne, hogy ő csak ment valamerre, aztán eszébe jutott, hogy a másik irányba kéne haladniuk. Ez a rövid kitérő azonban remélhetőleg senkit nem fog elkedvetleníteni. Miután az állatokat megitatták, folytatják útjukat a kis ösvényen, ami visszavezeti őket Arthenior főterére. Tulajdonképpen mehettek volna a városon keresztül is, de abban nem lett volna semmi érdekes. Ahogy az óriás is említette: onnan jöttek (legalábbis Anissal), hát miért mennének vissza ugyanazon az úton? Na ugye! Már a főtéren járnak, amikor – bár nem kérdezték – hirtelen neveket kezd sorolni. Talán csak, hogy magának bebizonyítsa, hogy valóban emlékszik még ezekre a régi ismerősökre és nem csak azt hiszi. Emellett az sem kizárt, hogy valamelyik névre felkapják fejüket társai és akkor már van is egy érdekes beszédtéma, méghozzá a közös ismerősök. Úgyhogy sorolni kezdi az évek alatt szerzett rengeteg ismerőst, legtöbbjükhöz egy-egy rövid jellemzést is fűzve. *
– Ott van a Moon, a legkedvesebb mélységi… Meg oszt' Kagan, a Thargok vezére, Lea, a Szellemjáró, Hrothgaar és a többi törpe kovács, Chiari, a… Tharg asszony, Azil, Rolkó, Kaff, Nia, Bry – a Tharg óriások, Learon, Trodd, Akheel – a trágyás csapat, Dharren, a kapuőr, Letrion, aki értett a kövek nyelvén, Isu, a varázsló, Taitos, a Zöldfülű és a barátnői, akik nagyon sokan vótak, meg osztán Mofi, a tündér, Daranel, a vadász, Dongnor, akivel együtt győztük lefelé a sárwargok, meg még páran. * Mondandója végeztével vesz egy nagy levegőt. Tudja jól, hogy sokakat kihagyott, de azért mégsem sorolhat most fel minden jöttmentett, aki valaha megfordult Amon Ruadhon. Ez rendkívül unalmas lehet társai számára, de Morwon örül, hogy ilyen sok mindenre emlékszik még ennyi év távlatából is. *
– Meg osztán az őseimről nem is beszélve! * Toldja hozzá végül. Ha elkezdené sorolni a híres óriásokat, akiket még ő is csak a gyerekkorában hallott mesékből ismer, estig be nem állna a szája. Ott van például nagybátyja – Sorind, a földmágus; vagy anyai ágú ükapja, Toir – aki arról volt híres, hogy egyidejűleg három korsóból tudta vedelni a sört. Meg lehetne még említeni a méltán híres Kalapácsöklű Storz-ot és Farkasfaló Owun-t, illetve rengeteg másik égimeszelőt is, ám Morwon egyelőre inkább magában tartja ezeket a neveket. *
– Viszlát, Város! * Mondja végül, mikor elhagyják a várost és ezzel hivatalosan is elkezdődik közös kalandjuk. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
– Később majdan a te neved is tudni fogom! De Moont régről ösmerem – a régi emlékeket meg könnyebb felidézni, mint a közelieket. * Ez talán nem tűnik olyan logikusnak a többiek számára, de Morwon fejében teljesen világos, hogy mit ért ezalatt. Hiszen, ha visszagondol régi ismerőseire, egy csomónak tudja a nevét.
Egy rövid ideig megállnak a tisztás közelében lovat – és akkor már öszvért is – itatni, illetve felmerül a kérdés, hogy miért is jöttek erre, ha az út nem itt van. Morwon maga sem tudja. *
– Há' mer' így erre jobb. Hisz' onnan jöttünk! * Rögtönöz valami semmitmondót, de nem kíván belemélyedni ebbe a témába, mert akkor hamar kiderülne, hogy ő csak ment valamerre, aztán eszébe jutott, hogy a másik irányba kéne haladniuk. Ez a rövid kitérő azonban remélhetőleg senkit nem fog elkedvetleníteni. Miután az állatokat megitatták, folytatják útjukat a kis ösvényen, ami visszavezeti őket Arthenior főterére. Tulajdonképpen mehettek volna a városon keresztül is, de abban nem lett volna semmi érdekes. Ahogy az óriás is említette: onnan jöttek (legalábbis Anissal), hát miért mennének vissza ugyanazon az úton? Na ugye! Már a főtéren járnak, amikor – bár nem kérdezték – hirtelen neveket kezd sorolni. Talán csak, hogy magának bebizonyítsa, hogy valóban emlékszik még ezekre a régi ismerősökre és nem csak azt hiszi. Emellett az sem kizárt, hogy valamelyik névre felkapják fejüket társai és akkor már van is egy érdekes beszédtéma, méghozzá a közös ismerősök. Úgyhogy sorolni kezdi az évek alatt szerzett rengeteg ismerőst, legtöbbjükhöz egy-egy rövid jellemzést is fűzve. *
– Ott van a Moon, a legkedvesebb mélységi… Meg oszt' Kagan, a Thargok vezére, Lea, a Szellemjáró, Hrothgaar és a többi törpe kovács, Chiari, a… Tharg asszony, Azil, Rolkó, Kaff, Nia, Bry – a Tharg óriások, Learon, Trodd, Akheel – a trágyás csapat, Dharren, a kapuőr, Letrion, aki értett a kövek nyelvén, Isu, a varázsló, Taitos, a Zöldfülű és a barátnői, akik nagyon sokan vótak, meg osztán Mofi, a tündér, Daranel, a vadász, Dongnor, akivel együtt győztük lefelé a sárwargok, meg még páran. * Mondandója végeztével vesz egy nagy levegőt. Tudja jól, hogy sokakat kihagyott, de azért mégsem sorolhat most fel minden jöttmentett, aki valaha megfordult Amon Ruadhon. Ez rendkívül unalmas lehet társai számára, de Morwon örül, hogy ilyen sok mindenre emlékszik még ennyi év távlatából is. *
– Meg osztán az őseimről nem is beszélve! * Toldja hozzá végül. Ha elkezdené sorolni a híres óriásokat, akiket még ő is csak a gyerekkorában hallott mesékből ismer, estig be nem állna a szája. Ott van például nagybátyja – Sorind, a földmágus; vagy anyai ágú ükapja, Toir – aki arról volt híres, hogy egyidejűleg három korsóból tudta vedelni a sört. Meg lehetne még említeni a méltán híres Kalapácsöklű Storz-ot és Farkasfaló Owun-t, illetve rengeteg másik égimeszelőt is, ám Morwon egyelőre inkább magában tartja ezeket a neveket. *
– Viszlát, Város! * Mondja végül, mikor elhagyják a várost és ezzel hivatalosan is elkezdődik közös kalandjuk. *
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:55:48
Üzenet elküldve: 2022-03-25 20:55:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Előfeledések//
- Kedveske? *halovány mosoly kanyarul arcára, nyilván a vöröske részével nehéz is volna vitatkozni* - Erre később majd még térjünk vissza. *Utal egyértelműen arra, hogy nem sokan szokták ilyesmivel vádolni, a miértjéről pedig valószínűleg az elf is megbizonyosodhat hamarosan. Az udvariasság még nem egyenlő a kedvességgel, legalább is szerinte biztosan nem. Lassan a főtérre érnek, menetközben pedig úgy tűnik, Myla egyelőre egy említésre méltó potenciális áldozatot sem lelt. De majd talán a Pegazusban, oda bőven jár ledér fehérnép, aki alkalmas lehet.*
- Ó, pedig piszok és vér nélkül meglehetősen nehéz lehet hölgyekre vadászni. *morfondírozik hangosan, össze is vonja szemöldökét, mintha komolyan el is gondolkodna ezen. Viccelődik, de azért valóban elmélkedni kezd azon, milyen módon lehetne elkerülni ezt a kellemetlenséget, persze csak úgy, a felvetés szintjén. Aztán kibök egy lehetőséget.*
- Talán, ha mérget használna. Nem kifejezetten látványos, de nem kell utána takarítani.
*Seszínű pillantásait a másikra veti, képe rezzenéstelen, de szemében nyilvánvaló derű látszik.*
- Szóval szállást és munkát... *körbe pillant, mintha környezetétől várná a megoldást* - Nos, a Városi Őrség mindig szívesen veszi az új jelentkezőket, bár nem tudom mennyire érdekli az ilyesmi. *vonja meg a vállát, aztán az egykori Pinty irányába sandít*
- Vagy talán a wegtoreni kereskedőház szívesen foglalkoztatna egy vadászt.
*Közben kis időre megtorpanva a tér közepén úgy dönt, tart egy rövid idegenvezetést.*
- Arra találja az őrség kaszárnyáját *mutat az irányába, aztán gondosan, a férfi mellett állva megmutatja a leglényegesebb helyeket* - Arra van a Tanácsháza, aztán ott a piac, és arra megyünk mi, ott van a Pegazus fogadó. Kérdés, óhaj-sóhaj?
- Kedveske? *halovány mosoly kanyarul arcára, nyilván a vöröske részével nehéz is volna vitatkozni* - Erre később majd még térjünk vissza. *Utal egyértelműen arra, hogy nem sokan szokták ilyesmivel vádolni, a miértjéről pedig valószínűleg az elf is megbizonyosodhat hamarosan. Az udvariasság még nem egyenlő a kedvességgel, legalább is szerinte biztosan nem. Lassan a főtérre érnek, menetközben pedig úgy tűnik, Myla egyelőre egy említésre méltó potenciális áldozatot sem lelt. De majd talán a Pegazusban, oda bőven jár ledér fehérnép, aki alkalmas lehet.*
- Ó, pedig piszok és vér nélkül meglehetősen nehéz lehet hölgyekre vadászni. *morfondírozik hangosan, össze is vonja szemöldökét, mintha komolyan el is gondolkodna ezen. Viccelődik, de azért valóban elmélkedni kezd azon, milyen módon lehetne elkerülni ezt a kellemetlenséget, persze csak úgy, a felvetés szintjén. Aztán kibök egy lehetőséget.*
- Talán, ha mérget használna. Nem kifejezetten látványos, de nem kell utána takarítani.
*Seszínű pillantásait a másikra veti, képe rezzenéstelen, de szemében nyilvánvaló derű látszik.*
- Szóval szállást és munkát... *körbe pillant, mintha környezetétől várná a megoldást* - Nos, a Városi Őrség mindig szívesen veszi az új jelentkezőket, bár nem tudom mennyire érdekli az ilyesmi. *vonja meg a vállát, aztán az egykori Pinty irányába sandít*
- Vagy talán a wegtoreni kereskedőház szívesen foglalkoztatna egy vadászt.
*Közben kis időre megtorpanva a tér közepén úgy dönt, tart egy rövid idegenvezetést.*
- Arra találja az őrség kaszárnyáját *mutat az irányába, aztán gondosan, a férfi mellett állva megmutatja a leglényegesebb helyeket* - Arra van a Tanácsháza, aztán ott a piac, és arra megyünk mi, ott van a Pegazus fogadó. Kérdés, óhaj-sóhaj?
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-24 21:45:11
Üzenet elküldve: 2022-03-24 21:45:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Flaranella lépteit megszaporítva igyekszik leérni a térre, még mielőtt minden egyes-remélhetőleg jómódú-közönsége jobb helyet nem talál magának a fogadó fűtött kényelmében. Ilyen helyzetekben sokszor néz kicsinyesen társaira, főleg azokra, akik még arra sem méltatják meg, hogy egy árva pillanatig tekintetüket rá szegezzék. Pedig az is lehet, hogy sokan élveznék a műsort, ha szánnának rá pár röpke percet. De legbelül jól tudja, hogy ha rajta múlna, akkor nem lenne kérdés számára, hogy hol töltse délutánját. Még akkor is, ha a szegény ember lányának a zene a mindene.*
~Jaj nekem! Hogy mit meg nem adnék most egy jó forró, gőzzel teli fürdőnek. Ott végre ki tudnám áztatni a sok munkától bekeményedett lábam.~ *Panaszolja magának, miközben lepillant túlhajszolt lábára. Nem lelkesíti túlzottan a látvány, mi arcán gyorsan ki is mutatkozik. Mit minden nap, így ma délután is valahol a tér közepén talál magának egy tetszetős helyet, ahol aztán megkeresheti a holnapi ebédjét. A pénztárcáját elnézve ma már nem nagyon telik neki semmi dús lakomára. Talán egy szelet kenyérre még elegendő és, ha jól pengeti azokat a húrokat, akkor talán még egy kevéske puliszkát is a magáénak köszönhet.*
~Na gyorsan vágjunk bele, mielőtt még besötétedik itt nekem.~ *Belenyúl a zsebébe és kihúz egy rongyos virág mintájú kendőt. Szaporán a földre teríti, majd haját igazgatva felegyenesedik. Előkapja ezeréves hangszerét és finoman elkezd hangolni a húrokon. Nem lenne túlságosan elragadtatva, ha pár napon belül sikerülne még egy húrt elszakítania. Ezért próbál minél óvatosabb lenni, hisz számára ez jelenti a megélhetését. Bár nem is tagadhatja, hogy megbecsül minden egyes percet, amit az öreg lantjával tölthet. Főleg akkor, ha egy kicsit több bevételt hozna a kicsike. Hangolás után egyből rátér a lényegre és elkezd megszólaltatni egy nyugodt dallamot. Ezt folytatja még pár percig, aztán lassan hangját is hozzáadja a muzsikához.*
-Ó drága édes nyulacskám… Ha egyszer rád tálalok, mondd meg nékem, hol voltál, az édes drága vidéken elbújtál. Talán véled mehetnék hosszú utadra. Mesémet drága füled minden éjjel takarja. *Ismételi a következő dalszöveget még párszor. Ahogy a zene lassan kezdi magáévá tenni Flaranellát, abban a lendületben visz bele véletlenszerű és apró mozdulatokat: Dülöngélve egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját, nagyobb szüneteknél pedig a fejével vagy a csípőjével kezd el finoman játszani. Már szinte annyira belemerül a dolgába, hogy észre sem veszi a körülötte álló kisebb tömeget. Az eddigiek alapján ma sem fog teli kézzel távozni. Ha néha akad is egy-egy ember, aki odadob neki egy kevéske aranyat vagy egy megrágott kenyérnek a héját, nem mondhatja el, hogy ez elég lenne egy rendes vacsorához. Persze minden egyes jutalmat hálás bólintással köszön meg. Játszik még egy kicsit hátha az estére remélhet még magának valamit. Mikor már kezd kifogyni a levegőből tart egy rövidke szünetet. Leakasztja magáról a hangszert, majd letelepszik a földre. Kellett már ez a kis pihenő, ha már majdnem egész délután játszott. Felveszi kendőjéről azt a kevéske aranyat, amit kapott, majd félrelöki a megrágott kenyérhéjat. Nemsokára idejét látja, hogy visszavonuljon, amikor eszébe jut egy fontos és elhalaszthatatlan dolog. Feltápászkodik, majd fürgén körbe néz a téren. Minden egyes nap, mikor Flaranella kijön zenélni, meglátogatja egy éhes szájú kóbor macska. Viszont pár napja még a nyomát sem találta, hogy itt járt volna. Lassan az izmai megfeszülnek és arcára kiül az aggodalom.*
~Hová tűnhetett el az én kis bogaram?~ *Gondolkozik a lehetséges helyeken, ahol megszokott lapulni esténként, aztán elkezdi egyre hangosabban hívni magához, miközben a teret járja körbe.*
*Flaranella lépteit megszaporítva igyekszik leérni a térre, még mielőtt minden egyes-remélhetőleg jómódú-közönsége jobb helyet nem talál magának a fogadó fűtött kényelmében. Ilyen helyzetekben sokszor néz kicsinyesen társaira, főleg azokra, akik még arra sem méltatják meg, hogy egy árva pillanatig tekintetüket rá szegezzék. Pedig az is lehet, hogy sokan élveznék a műsort, ha szánnának rá pár röpke percet. De legbelül jól tudja, hogy ha rajta múlna, akkor nem lenne kérdés számára, hogy hol töltse délutánját. Még akkor is, ha a szegény ember lányának a zene a mindene.*
~Jaj nekem! Hogy mit meg nem adnék most egy jó forró, gőzzel teli fürdőnek. Ott végre ki tudnám áztatni a sok munkától bekeményedett lábam.~ *Panaszolja magának, miközben lepillant túlhajszolt lábára. Nem lelkesíti túlzottan a látvány, mi arcán gyorsan ki is mutatkozik. Mit minden nap, így ma délután is valahol a tér közepén talál magának egy tetszetős helyet, ahol aztán megkeresheti a holnapi ebédjét. A pénztárcáját elnézve ma már nem nagyon telik neki semmi dús lakomára. Talán egy szelet kenyérre még elegendő és, ha jól pengeti azokat a húrokat, akkor talán még egy kevéske puliszkát is a magáénak köszönhet.*
~Na gyorsan vágjunk bele, mielőtt még besötétedik itt nekem.~ *Belenyúl a zsebébe és kihúz egy rongyos virág mintájú kendőt. Szaporán a földre teríti, majd haját igazgatva felegyenesedik. Előkapja ezeréves hangszerét és finoman elkezd hangolni a húrokon. Nem lenne túlságosan elragadtatva, ha pár napon belül sikerülne még egy húrt elszakítania. Ezért próbál minél óvatosabb lenni, hisz számára ez jelenti a megélhetését. Bár nem is tagadhatja, hogy megbecsül minden egyes percet, amit az öreg lantjával tölthet. Főleg akkor, ha egy kicsit több bevételt hozna a kicsike. Hangolás után egyből rátér a lényegre és elkezd megszólaltatni egy nyugodt dallamot. Ezt folytatja még pár percig, aztán lassan hangját is hozzáadja a muzsikához.*
-Ó drága édes nyulacskám… Ha egyszer rád tálalok, mondd meg nékem, hol voltál, az édes drága vidéken elbújtál. Talán véled mehetnék hosszú utadra. Mesémet drága füled minden éjjel takarja. *Ismételi a következő dalszöveget még párszor. Ahogy a zene lassan kezdi magáévá tenni Flaranellát, abban a lendületben visz bele véletlenszerű és apró mozdulatokat: Dülöngélve egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját, nagyobb szüneteknél pedig a fejével vagy a csípőjével kezd el finoman játszani. Már szinte annyira belemerül a dolgába, hogy észre sem veszi a körülötte álló kisebb tömeget. Az eddigiek alapján ma sem fog teli kézzel távozni. Ha néha akad is egy-egy ember, aki odadob neki egy kevéske aranyat vagy egy megrágott kenyérnek a héját, nem mondhatja el, hogy ez elég lenne egy rendes vacsorához. Persze minden egyes jutalmat hálás bólintással köszön meg. Játszik még egy kicsit hátha az estére remélhet még magának valamit. Mikor már kezd kifogyni a levegőből tart egy rövidke szünetet. Leakasztja magáról a hangszert, majd letelepszik a földre. Kellett már ez a kis pihenő, ha már majdnem egész délután játszott. Felveszi kendőjéről azt a kevéske aranyat, amit kapott, majd félrelöki a megrágott kenyérhéjat. Nemsokára idejét látja, hogy visszavonuljon, amikor eszébe jut egy fontos és elhalaszthatatlan dolog. Feltápászkodik, majd fürgén körbe néz a téren. Minden egyes nap, mikor Flaranella kijön zenélni, meglátogatja egy éhes szájú kóbor macska. Viszont pár napja még a nyomát sem találta, hogy itt járt volna. Lassan az izmai megfeszülnek és arcára kiül az aggodalom.*
~Hová tűnhetett el az én kis bogaram?~ *Gondolkozik a lehetséges helyeken, ahol megszokott lapulni esténként, aztán elkezdi egyre hangosabban hívni magához, miközben a teret járja körbe.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:51:32
Üzenet elküldve: 2022-03-20 19:51:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Morwon//
* Morwon újabb és újabb viccekkel lepi meg a lányt. Aniss úgy gondolja, hogy az óriás így akarja szórakoztatni őt az ilyen mondásaival. Újabb gyönygházfényes kacagás hagyja el az ajkait, amikor megtudja, hogy az oszlop az biza egy... oszlop. Soha nem gondolta volna! *
- Én meg azt hittem, hogy egy ork. Erre kiderül, hogy egy oszlop! * Nevetgél még tovább, de ha már így alakult rákérdez konkrétabban is. * - Miért van ott az az oszlop? Gondolom nem csak úgy letették, azt jól van. Vagy nem tudod? * Vigyorog felfelé az órás nagy szakállába. Miután rendezték az oszlop dolgát, Morwonnak új ötlete támad, igyanak a szökőkútból, illetve töltség fel ott a tömlőjüket. *
- Kulacsra gondolsz? Jó! Iható a víz? Nem fogok megbetegedni tőle? * Nem is tudja, hogy valójában miért kérdezi ezeket, mikor azonnal elindul Morwon utána, hogy feltöltse a kulacsát. *
- Tényleg? * Elcsodálkozik, majd kiönti a régi vizét a szökőkút mellé és merít egyet röviden. Megkóstolja, és úgy dönt, hogy tényleg nagyon tiszta és teletölti az egészet, aztán pedig visszateszi a feltöltött kulacsát a hátizsákjába. *
- Finomnak finom. Mehetünk! * Mondja és elindul a polgárnegyed irányába, ahová már csillogó szemekkel lép be. Néhány csábító illat már megcsapja az orrát, így nagyobb tempóra kapcsol. *
//Morwon//
* Morwon újabb és újabb viccekkel lepi meg a lányt. Aniss úgy gondolja, hogy az óriás így akarja szórakoztatni őt az ilyen mondásaival. Újabb gyönygházfényes kacagás hagyja el az ajkait, amikor megtudja, hogy az oszlop az biza egy... oszlop. Soha nem gondolta volna! *
- Én meg azt hittem, hogy egy ork. Erre kiderül, hogy egy oszlop! * Nevetgél még tovább, de ha már így alakult rákérdez konkrétabban is. * - Miért van ott az az oszlop? Gondolom nem csak úgy letették, azt jól van. Vagy nem tudod? * Vigyorog felfelé az órás nagy szakállába. Miután rendezték az oszlop dolgát, Morwonnak új ötlete támad, igyanak a szökőkútból, illetve töltség fel ott a tömlőjüket. *
- Kulacsra gondolsz? Jó! Iható a víz? Nem fogok megbetegedni tőle? * Nem is tudja, hogy valójában miért kérdezi ezeket, mikor azonnal elindul Morwon utána, hogy feltöltse a kulacsát. *
- Tényleg? * Elcsodálkozik, majd kiönti a régi vizét a szökőkút mellé és merít egyet röviden. Megkóstolja, és úgy dönt, hogy tényleg nagyon tiszta és teletölti az egészet, aztán pedig visszateszi a feltöltött kulacsát a hátizsákjába. *
- Finomnak finom. Mehetünk! * Mondja és elindul a polgárnegyed irányába, ahová már csillogó szemekkel lép be. Néhány csábító illat már megcsapja az orrát, így nagyobb tempóra kapcsol. *
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:19:55
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Halk döcögés és lassan forduló kerekek tompán nyikorgó hangja harangozza be Arthenior új látogatóinak érkezését. Egy kisebb szekér közelít a város főtere felé, három utassal rajta; négy, ha a gyeplőt tartó törpét is közéjük vesszük. A kocsi egyszerű, emberek vagy áruk szállítására használt, a legáltalánosabb fajta jármű, bárminemű jellegzetesség alapos nélkülözésével. Két ökör adja a szekér erejét, mindketten szürkén, szinte eltűnve a félhomályban ballagnak előre. A már korábban említett törpe mogorva arccal ül a fronton, az egész út alatt annyit nyitva csak száját szóra, hogy az utasokat felszállásra utasítsa indulás előtt, esetleg egy-egy halk, de annál határozottabb morgást intéz a megállást kérvényező utasok felé. Szájából pipa lóg, megállás nélkül, buzgón izzva, időnként megvilágítva a komor arcot mögötte.*
- Lehet szedelőzködni ahott hátul! Már csak pár perc és megérkezünk!
*A szekér hátulja tökéletes összhangban sóhajt fel megkönnyebbülten és pásztázó szemek tekintete veti rá magát az előttük közeledő házak sokaságára. Toragg is hasonlóképpen érez, habár ő maga fajtársaihoz képest elég türelmes egyednek vallja személyét, már kezdett kissé elege lenni a napok óta tartó döckölődésből. Álmos szemeit a településen pihentetve elmosolyodik. Sok idő telt el azóta, mióta utoljára itt járt, mondhatni, hogy hiányzott neki a város és az itt lakó népek, habár nem sok reményt fűz hozzá, hogy egykori bajtársaival újra legyen esélye összefutni. Kalandorok voltak egytől egyig, kiket megismert itt, és erre a hivatásra nem különösképpen jellemző a letelepedés, már ha megéri valaki kalandorként, hogy letelepedhessen valahol. Az orknak nincsen sok ingósága, amit össze kéne szednie a kocsi hátuljából, az utasok közül. Egyetlen zsákban megtalálható minden tulajdona, ami másból sem áll, csak egy pár, egykor tiszta csere ruhából és egy két morzsából, ami az elmúlt napok betevőjéből maradt meg. Övéről szoros kötéssel rögzített karmai lógnak, melyek története pont ehhez a környékhez tartoznak.
Megáll a szekér. A dohányzó törpe felsóhajt, majd egy utolsót szívva pipájából, kiüríti a maradék égett leveleket a jármű oldalának ütögetve a fát, majd ahogy feláll, azt a megüresedett ülésére fekteti. Egy lehajtható lépcsősor segít neki a lejutásban, majd egy nemesen egyszerű mozdulattal kitárja az utasteret lezáró kisebb lengőajtót.*
- Na kérem, mindenki mehet amerre lát! Kifelé, kifelé, eredjenek!
*A szavak akármennyire is hanyagolnak bármiféle fajta kedvességet, mégis, felszabadult érzést keltenek az utasokban, hogy végre megszabadulnak ettől a döcögő rémálomtól! Toragg is elhagyja a kocsit, kinyújtóztatja lábait és hálás bólintással köszön el a fuvarozó törpétől. Fél vállára helyezi zsákját, majd egy mély jó levegőt véve nyugtázza: hazatért. Már amennyire otthonának tudhatja a várost.
Ekkorra már éppen csak, hogy az utolsó perceit tölti ébren a horizonton lenyugvó nap, úgyhogy az ork nem is veszteget több időt, a fogadó felé veszi az irányt, várva várt melegétel és végre egy rendes szállás reményében.*
- Lehet szedelőzködni ahott hátul! Már csak pár perc és megérkezünk!
*A szekér hátulja tökéletes összhangban sóhajt fel megkönnyebbülten és pásztázó szemek tekintete veti rá magát az előttük közeledő házak sokaságára. Toragg is hasonlóképpen érez, habár ő maga fajtársaihoz képest elég türelmes egyednek vallja személyét, már kezdett kissé elege lenni a napok óta tartó döckölődésből. Álmos szemeit a településen pihentetve elmosolyodik. Sok idő telt el azóta, mióta utoljára itt járt, mondhatni, hogy hiányzott neki a város és az itt lakó népek, habár nem sok reményt fűz hozzá, hogy egykori bajtársaival újra legyen esélye összefutni. Kalandorok voltak egytől egyig, kiket megismert itt, és erre a hivatásra nem különösképpen jellemző a letelepedés, már ha megéri valaki kalandorként, hogy letelepedhessen valahol. Az orknak nincsen sok ingósága, amit össze kéne szednie a kocsi hátuljából, az utasok közül. Egyetlen zsákban megtalálható minden tulajdona, ami másból sem áll, csak egy pár, egykor tiszta csere ruhából és egy két morzsából, ami az elmúlt napok betevőjéből maradt meg. Övéről szoros kötéssel rögzített karmai lógnak, melyek története pont ehhez a környékhez tartoznak.
Megáll a szekér. A dohányzó törpe felsóhajt, majd egy utolsót szívva pipájából, kiüríti a maradék égett leveleket a jármű oldalának ütögetve a fát, majd ahogy feláll, azt a megüresedett ülésére fekteti. Egy lehajtható lépcsősor segít neki a lejutásban, majd egy nemesen egyszerű mozdulattal kitárja az utasteret lezáró kisebb lengőajtót.*
- Na kérem, mindenki mehet amerre lát! Kifelé, kifelé, eredjenek!
*A szavak akármennyire is hanyagolnak bármiféle fajta kedvességet, mégis, felszabadult érzést keltenek az utasokban, hogy végre megszabadulnak ettől a döcögő rémálomtól! Toragg is elhagyja a kocsit, kinyújtóztatja lábait és hálás bólintással köszön el a fuvarozó törpétől. Fél vállára helyezi zsákját, majd egy mély jó levegőt véve nyugtázza: hazatért. Már amennyire otthonának tudhatja a várost.
Ekkorra már éppen csak, hogy az utolsó perceit tölti ébren a horizonton lenyugvó nap, úgyhogy az ork nem is veszteget több időt, a fogadó felé veszi az irányt, várva várt melegétel és végre egy rendes szállás reményében.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-18 23:13:37
Üzenet elküldve: 2022-03-18 23:13:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Még az asztalnál ülve: *
– Jóvanna. * Kis szünetet tart, míg lenyeli a szájában lévő falatot. * – Kösz. * Ismétli el, viszont ezúttal egy kicsit nagyobb beleéléssel, egyértelművé téve, hogy valóban hálás az ételért és az italért, épp csak nem ismeri a szó másik felét (vagy csak nincs kedve végig mondani, hisz' így is érthető).
A főtéren nem tervezett sokat időzni, de ha már városnézést beszéltek meg, nem zárkózik el, hogy válaszoljon még a legostobább kérdésekre is. Így is tesz. *
– Há' mi vóna? Egy oszlop. * Ő sem tud ennél többet az oszlopról, de ezt legalább ezt tudja. Az meg, hogy miért van ott még sosem jutott eszébe, de ha ez volna a kérdés, bizonyára arra is hasonlóan egyszerű választ adna: azért, mert oda rakták.
Ellenben Aniss kérdése nem volt teljesen felesleges, hiszen ahogy óriásunk elnéz az oszlop felé, meglátja a tér közepén található szökőkutat is, amiről eszébe jut, hogy talán érdemes lenne megtölteni kulacsaikat. Int is a lánynak, hogy kövesse a kúthoz. *
– Jerr ide! Van-é nálad flaska? – * Morwon előveszi sajátját és megtölti a szökőkút (majdnem) mindig tiszta vizével. Ha már itt járnak, arcát is megmossa, persze csak miután a kulacsot visszatette a helyére. * – Aztat hallottam, hogy a víz egészséges! * Bátorítja Anisst arra az esetre, ha esetleg nem rajongana az ötletért. Ha végeztek, indulhatnak is tovább a polgárnegyed felé. Habár a negyed nagy részére jobban illik a régi elnevezés: a szegénynegyed. *
* Még az asztalnál ülve: *
– Jóvanna. * Kis szünetet tart, míg lenyeli a szájában lévő falatot. * – Kösz. * Ismétli el, viszont ezúttal egy kicsit nagyobb beleéléssel, egyértelművé téve, hogy valóban hálás az ételért és az italért, épp csak nem ismeri a szó másik felét (vagy csak nincs kedve végig mondani, hisz' így is érthető).
A főtéren nem tervezett sokat időzni, de ha már városnézést beszéltek meg, nem zárkózik el, hogy válaszoljon még a legostobább kérdésekre is. Így is tesz. *
– Há' mi vóna? Egy oszlop. * Ő sem tud ennél többet az oszlopról, de ezt legalább ezt tudja. Az meg, hogy miért van ott még sosem jutott eszébe, de ha ez volna a kérdés, bizonyára arra is hasonlóan egyszerű választ adna: azért, mert oda rakták.
Ellenben Aniss kérdése nem volt teljesen felesleges, hiszen ahogy óriásunk elnéz az oszlop felé, meglátja a tér közepén található szökőkutat is, amiről eszébe jut, hogy talán érdemes lenne megtölteni kulacsaikat. Int is a lánynak, hogy kövesse a kúthoz. *
– Jerr ide! Van-é nálad flaska? – * Morwon előveszi sajátját és megtölti a szökőkút (majdnem) mindig tiszta vizével. Ha már itt járnak, arcát is megmossa, persze csak miután a kulacsot visszatette a helyére. * – Aztat hallottam, hogy a víz egészséges! * Bátorítja Anisst arra az esetre, ha esetleg nem rajongana az ötletért. Ha végeztek, indulhatnak is tovább a polgárnegyed felé. Habár a negyed nagy részére jobban illik a régi elnevezés: a szegénynegyed. *
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:04:10
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:04:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Morwon//
* Nagyon örül, hogy jót tett az óriással, aki maga faramuci módján egy rövid válasszal köszöni meg az étkeket. Aniss ezen összeráncolja a homlokát, és hangot is ad nemtetszésének. *
- Hé, hát ennél kedvesebben is megköszönhetted volna. De azért egyél csak * Vállat von látszólag könnyedén, de látszik rajta, hogy nem esett jól neki az ilyesféle áldozata utáni... "kösz". Persze tudja, hogy Morwon egyébként jó fej, néha még vicces is a beszédével és nem akart rosszat, mégis úgy néz ki, hogy a kardforgató ifjú nem tudta ezen magát olyan könnyen túltenni. Persze csak addig, amíg ő is hozzálátott az evésnek. Miután végeztek máris nekiindultak, és Morwon mégis jóváteszi hibáját - legalábbis Aniss szerint hiba - és előre engedi a fogadóból. Azon morfondírozik egy kicsit, hogy hogyhogy bármit itt mer hagyni a nagy melák, de hát ő tudja. Ki merné ellopni azt a szekérkeréknyi pajzsot? Meg amúgy is, kinek kéne? ~ A Piactér tehát arra van. ~ Bólint és összeköti az irányt Morwon ujjával egy fejmozdulattal és máris feltárul számára is az út, szóval neki is indul és kislányos csodálattal nézi a szökőkutat, na meg felfedez egy nagy márványoszlopot. *
- Az a nagy hogyishívják, az micsoda? * Mutat rá az oszlopra Aniss, de közben nem áll meg, annyira azért nem érdekli a dolog, hogy elidőzzön rajta tovább. A fejében már az jár, hogy milyen jó holmikat is tud majd venni a piacon. *
//Morwon//
* Nagyon örül, hogy jót tett az óriással, aki maga faramuci módján egy rövid válasszal köszöni meg az étkeket. Aniss ezen összeráncolja a homlokát, és hangot is ad nemtetszésének. *
- Hé, hát ennél kedvesebben is megköszönhetted volna. De azért egyél csak * Vállat von látszólag könnyedén, de látszik rajta, hogy nem esett jól neki az ilyesféle áldozata utáni... "kösz". Persze tudja, hogy Morwon egyébként jó fej, néha még vicces is a beszédével és nem akart rosszat, mégis úgy néz ki, hogy a kardforgató ifjú nem tudta ezen magát olyan könnyen túltenni. Persze csak addig, amíg ő is hozzálátott az evésnek. Miután végeztek máris nekiindultak, és Morwon mégis jóváteszi hibáját - legalábbis Aniss szerint hiba - és előre engedi a fogadóból. Azon morfondírozik egy kicsit, hogy hogyhogy bármit itt mer hagyni a nagy melák, de hát ő tudja. Ki merné ellopni azt a szekérkeréknyi pajzsot? Meg amúgy is, kinek kéne? ~ A Piactér tehát arra van. ~ Bólint és összeköti az irányt Morwon ujjával egy fejmozdulattal és máris feltárul számára is az út, szóval neki is indul és kislányos csodálattal nézi a szökőkutat, na meg felfedez egy nagy márványoszlopot. *
- Az a nagy hogyishívják, az micsoda? * Mutat rá az oszlopra Aniss, de közben nem áll meg, annyira azért nem érdekli a dolog, hogy elidőzzön rajta tovább. A fejében már az jár, hogy milyen jó holmikat is tud majd venni a piacon. *
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:30:38
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Még viszonylag korai órában járnak, így elhozza a fogadóból a lovat.*
-Azt hiszem mindent elrendeztünk. *Paskolja meg az állat nyakát, aki a hátsó patájával kopog a főtér kövein, jelezve gazdájának, hogy teljesen felkészült az útra és szívesen vágtázna, hogy levezesse a felgyülemlett energiáit. Ekkor, hogy a kezeivel borzolja az állat szőrét esik le neki valami fontos. Mikor pont másra gondol, akkor látja meg a logikát a tartalom mögött. Este ugyanis a mágustoronyban jegyzetelt papírjait forgatta, hátha rá tudja vezetni magát valami általános igazságra az új ággal kapcsolatosan. Így szokott ez lenni, amikor az ember nagyon akarja, akkor nem jön a felismerés, mikor viszont elkezd teljesen mással foglalkozni hirtelen ugrik be.*
-Hát persze! *Bizonyára az is ludas a dologban, hogy már egy ideje nem aludta ki magát, a toronyban szinte képtelenség, út közben meg aztán csak nyűg a fáradtság.*
-Talán még van időnk egy kitérőre. *Beszél a lóhoz, nyilván az nem éri mit is mondd neki, azonban igen jó hallgatóság.*
-Indulás. *Mászik fel a hátára és vágtáznak ki a városból. ~Talán, hogy ha azt a betűt nem úgy ejtem ki, hanem... ~ Most teljesen lefoglalja a fejét az új megvilágítás, ami új lehetőségeket is jelent számára, annyira, hogy még meg is billen a nyeregben, ekkor lassít vissza, bár a lónak egy kicsit sincsen ínyére. Ő szívesebben szaladnak, ahogy a szél fúj, sebesen szelve a mérföldeket maga mögött.*
-Mindjárt, mindjárt... *Simítja végig a türelmetlenségének hangot adó állat nyakát, csak úgy finoman, érzésből.*
-Azt hiszem mindent elrendeztünk. *Paskolja meg az állat nyakát, aki a hátsó patájával kopog a főtér kövein, jelezve gazdájának, hogy teljesen felkészült az útra és szívesen vágtázna, hogy levezesse a felgyülemlett energiáit. Ekkor, hogy a kezeivel borzolja az állat szőrét esik le neki valami fontos. Mikor pont másra gondol, akkor látja meg a logikát a tartalom mögött. Este ugyanis a mágustoronyban jegyzetelt papírjait forgatta, hátha rá tudja vezetni magát valami általános igazságra az új ággal kapcsolatosan. Így szokott ez lenni, amikor az ember nagyon akarja, akkor nem jön a felismerés, mikor viszont elkezd teljesen mással foglalkozni hirtelen ugrik be.*
-Hát persze! *Bizonyára az is ludas a dologban, hogy már egy ideje nem aludta ki magát, a toronyban szinte képtelenség, út közben meg aztán csak nyűg a fáradtság.*
-Talán még van időnk egy kitérőre. *Beszél a lóhoz, nyilván az nem éri mit is mondd neki, azonban igen jó hallgatóság.*
-Indulás. *Mászik fel a hátára és vágtáznak ki a városból. ~Talán, hogy ha azt a betűt nem úgy ejtem ki, hanem... ~ Most teljesen lefoglalja a fejét az új megvilágítás, ami új lehetőségeket is jelent számára, annyira, hogy még meg is billen a nyeregben, ekkor lassít vissza, bár a lónak egy kicsit sincsen ínyére. Ő szívesebben szaladnak, ahogy a szél fúj, sebesen szelve a mérföldeket maga mögött.*
-Mindjárt, mindjárt... *Simítja végig a türelmetlenségének hangot adó állat nyakát, csak úgy finoman, érzésből.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-16 09:18:18
Üzenet elküldve: 2022-03-16 09:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor már messzebbről látja a város főterét akkor lassít, majd mielőtt beérnének le is száll a lóról. Ekkor érzi, hogy az eső elkezd cseperegni, ám nem sokat szeretne időzni a téren, inkább behúzódna egy fogadóba. A menetszél jól átjárta a ruháját, a csontig hatoló hideg pedig elég kellemetlen. A ló többet mozgott, így neki bizonyára jólesik a hűs eső, azonban a gazdája nagy léptekkel szeli át vele együtt a teret, hogy a már jól ismert fogadóhoz jussanak, aminek az istállójában el is helyezi.*
-Itt jó helyed lesz neked is.
-Itt jó helyed lesz neked is.
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-15 11:26:03
Üzenet elküldve: 2022-03-15 11:26:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
* Megtette a hatását az óriás közbelépése, megakasztotta a Aniss célját, de összeségében nem bánta meg. Végre valaki nem csak azért szól hozzá, mert nő, mi több, nem nézte volna ki egy ilyen hatalmas termetű lényből a bocsánatkérést sem. Hebegésén gyorsan úrrá lett, mikor már rájött, hogy nem akarták összetörni, és még egy hevenyészett mosolyra is futotta neki. Habár a második "emberlányozásnál" már felvonja a szemöldökét, amikor rájön, hogy ő volt az illetlen, hiszen elfelejtett bemutatkozni. *
- Hagyjuk ezt az emberlányozást, mert a bütyködre lépek! * Mondja az óriásnak durcás-mosolygós képet vágva. Morwon láthatja, hogy csak viccel Aniss, és, hogy ne maradjon egyedül a nevekkel, ő is bemutatkozik. * - Aniss vagyok, és meghallgatom az ajánlatod. Persze, csak miután ettem egy jót és megmelegedtem. Áll az alku? * Talán túlment egy kisebb határon, talán nem, már összeszedte magát és végre az a csipkelődős, őszinte szoldoslány lett, ami mindig is szokott lenni. Fogalma sincs arról, hogy mi a hangyászás, biztos benne, hogy nem hangyákra mennek vadászni. Hacsak nem vannak gyilkos órisáhangyák is, akik falukat fenyegetnek. A tizenhét éve alatt kevés tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy mindent tudjon, így nem is tud sokat.*
- És kicsi sem vagyok, nőben pont jó méret! * Húzza ki magát egy nyelvöltéssel karöltve, majd odalép a fogadó ajtajához, kinyitja és elindul befelé. ~ Végre kaja! ~ *
* Megtette a hatását az óriás közbelépése, megakasztotta a Aniss célját, de összeségében nem bánta meg. Végre valaki nem csak azért szól hozzá, mert nő, mi több, nem nézte volna ki egy ilyen hatalmas termetű lényből a bocsánatkérést sem. Hebegésén gyorsan úrrá lett, mikor már rájött, hogy nem akarták összetörni, és még egy hevenyészett mosolyra is futotta neki. Habár a második "emberlányozásnál" már felvonja a szemöldökét, amikor rájön, hogy ő volt az illetlen, hiszen elfelejtett bemutatkozni. *
- Hagyjuk ezt az emberlányozást, mert a bütyködre lépek! * Mondja az óriásnak durcás-mosolygós képet vágva. Morwon láthatja, hogy csak viccel Aniss, és, hogy ne maradjon egyedül a nevekkel, ő is bemutatkozik. * - Aniss vagyok, és meghallgatom az ajánlatod. Persze, csak miután ettem egy jót és megmelegedtem. Áll az alku? * Talán túlment egy kisebb határon, talán nem, már összeszedte magát és végre az a csipkelődős, őszinte szoldoslány lett, ami mindig is szokott lenni. Fogalma sincs arról, hogy mi a hangyászás, biztos benne, hogy nem hangyákra mennek vadászni. Hacsak nem vannak gyilkos órisáhangyák is, akik falukat fenyegetnek. A tizenhét éve alatt kevés tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy mindent tudjon, így nem is tud sokat.*
- És kicsi sem vagyok, nőben pont jó méret! * Húzza ki magát egy nyelvöltéssel karöltve, majd odalép a fogadó ajtajához, kinyitja és elindul befelé. ~ Végre kaja! ~ *
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-15 00:35:43
Üzenet elküldve: 2022-03-15 00:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Morwon valóban híresnek mondható, s bár hőstettei sem elhanyagolhatóak, a legtöbbekben mégiscsak magassága és nyitott természete marad meg. Persze ő sem mindig ilyen barátságos, de most kompániát keres, így kifejezetten kedves tud lenni másokkal.
Ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, Morwon ijed meg kevésbé. Még mindig nem szokta meg egészen, hogy a legtöbben nagyjából a hasáig érnek - vagy még addig sem -, ezért persze érhető, hogy az alacsony szerzeteknek hamar inába száll a bátorságuk, amikor meglátják, kivel van dolguk. Az óriás szakálla alatt el is mosolyodik a leányzó hebegésén, de nem szól semmit. Megvárja, amíg összeszedi a mondandóját, csak utána válaszol. *
– Nahát! * Válaszol színlelt meglepettséggel és összecsapja hatalmas tenyereit. * – Akkó' biza jó helyütt jársz, a Pegába' minden jót adnak… No, tán' ruhát nem, de a kályhánál hamar megszáradol. Csak vigyázzá', mer' ottan folyvást ül egy félszemű alak, kinek az az egy szeme se áll jól! * Legalábbis Morwon már egyszer-kétszer látott egy ilyen fickót a kályha előtt, ebből gondolja, hogy az mindig ott ücsörög. No, de visszatérve kettejük beszélgetésére… *
– Rosszat? * Kérdez vissza Morwon, újra végignézve a zsoldos lányon. Bár Morwon nem városőr, egy-két dolgot már megtanult az artheniori törvényből, mióta itt tengeti mindennapjait, így például azt is tudja, hogy nem illik a fegyvereket rejtegetni - ám mivel a lány kardja és tőre egyaránt szem előtt van (másról meg nyilván nem tud az óriás), így mindent rendben talál. Azt persze nem tudhatja, hogy rosszat csinált-e a lány, ezért végül csak ennyit mond: *
– Nem hiszem azt, kicsi emberlány. Viszont én épp bátor kalandorokat keresgélek, hogy hangyászni menjünk! Te bátor vagyol-é, kicsi emberlány?! * Most kicsit előrehajol és mutatóujjával a lányra mutat. Nem böki meg, hiszen nem akar otromba lenni, ráadásul az is lehet, hogy harap; na meg látott már olyanokat, akik olyan sebességgel rántották elő fegyverüket, hogy mire Morwon kettőt pislogna, már nem maradna ujja. Úgyhogy mindezen lehetőségek kizárása érdekében továbbra is tisztes távolságot tart, talán csak azt akarja felmérni, hogyan reagál a zsoldos-lány. *
– Ha érdekel, a többit odabenn is megbeszélhetjük! * Javasolja, "odabent" alatt természetesen a Pegazus fogadóra célozva. *
* Morwon valóban híresnek mondható, s bár hőstettei sem elhanyagolhatóak, a legtöbbekben mégiscsak magassága és nyitott természete marad meg. Persze ő sem mindig ilyen barátságos, de most kompániát keres, így kifejezetten kedves tud lenni másokkal.
Ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, Morwon ijed meg kevésbé. Még mindig nem szokta meg egészen, hogy a legtöbben nagyjából a hasáig érnek - vagy még addig sem -, ezért persze érhető, hogy az alacsony szerzeteknek hamar inába száll a bátorságuk, amikor meglátják, kivel van dolguk. Az óriás szakálla alatt el is mosolyodik a leányzó hebegésén, de nem szól semmit. Megvárja, amíg összeszedi a mondandóját, csak utána válaszol. *
– Nahát! * Válaszol színlelt meglepettséggel és összecsapja hatalmas tenyereit. * – Akkó' biza jó helyütt jársz, a Pegába' minden jót adnak… No, tán' ruhát nem, de a kályhánál hamar megszáradol. Csak vigyázzá', mer' ottan folyvást ül egy félszemű alak, kinek az az egy szeme se áll jól! * Legalábbis Morwon már egyszer-kétszer látott egy ilyen fickót a kályha előtt, ebből gondolja, hogy az mindig ott ücsörög. No, de visszatérve kettejük beszélgetésére… *
– Rosszat? * Kérdez vissza Morwon, újra végignézve a zsoldos lányon. Bár Morwon nem városőr, egy-két dolgot már megtanult az artheniori törvényből, mióta itt tengeti mindennapjait, így például azt is tudja, hogy nem illik a fegyvereket rejtegetni - ám mivel a lány kardja és tőre egyaránt szem előtt van (másról meg nyilván nem tud az óriás), így mindent rendben talál. Azt persze nem tudhatja, hogy rosszat csinált-e a lány, ezért végül csak ennyit mond: *
– Nem hiszem azt, kicsi emberlány. Viszont én épp bátor kalandorokat keresgélek, hogy hangyászni menjünk! Te bátor vagyol-é, kicsi emberlány?! * Most kicsit előrehajol és mutatóujjával a lányra mutat. Nem böki meg, hiszen nem akar otromba lenni, ráadásul az is lehet, hogy harap; na meg látott már olyanokat, akik olyan sebességgel rántották elő fegyverüket, hogy mire Morwon kettőt pislogna, már nem maradna ujja. Úgyhogy mindezen lehetőségek kizárása érdekében továbbra is tisztes távolságot tart, talán csak azt akarja felmérni, hogyan reagál a zsoldos-lány. *
– Ha érdekel, a többit odabenn is megbeszélhetjük! * Javasolja, "odabent" alatt természetesen a Pegazus fogadóra célozva. *
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:58:38
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
* Az égi áldás továbbra sem kegyes hozzá, viszont Arthenior igen, hiszen könnyedén megtalálta az első és ráadásul híres fogadót. Már szinte a szemei előtt látja, ahogy nagyokat tép le a finom sült húsból - mert senki se higgye róla, hogy finom úrinő, aki csak válogatott ételeket eszik. Erre inni fog egy kupa bort, esetleg előtte valami teát a híres Pegazusi választékból. Soha nem ivott még teát, de azt tudja róla, hogy forró ital. Elmélkedését a szeme sarkába belépő hatalmas árnyék - talán egy felhő? - és egy hozzá tartozó hang szakítja meg. Hirtelen hőköl meg és néz a hang gazdájára, és azon veszi észre magát, hogy kezd megfájdulni a nyaka. Olyan magasra kell emelni a tekintetét, mire meglája a nagyszakállú óriást, akitől reflexszerűen kér bocsánatot. *
- Elnézést, nem akartam útban lenni, óriás úrfi! * mondja kicsit habogva, de aztán összeszedi magát, és továbbra is megbámulja hatalmas alakot. Így ránézésre nem tudja megállapítani, hogy az "úrfi" kifejezés helytálló volt-e, vagy sem, de reménykedik, hogy nem itt ér vége egy jól irányzott koponyatöréssel a kezdődő kalandja. Csakhogy hústorony úr elnézést kér tőle, ami igazán meglepi, de nagyjából két mázsányi Morwon omlik le a lelke hegyéről, és immár a falfehér arcába is kezd visszaköltözni a szín. A biccentés irányába néz - hiszen a hangja azért még nem jött meg neki, hogy megköszönje a bocsánatkérést -, és amott pedig egy másik szerzetet lát, ahogy a Morwonnak magát bemutató mostrum elmondja, hogy miért is pusztult el kínok között Aniss majdnem az imént. Bár ez csak az ő gondolatai között van, de nem alaptalan a félelme, hiszen az óriás - mint a nevéből is kiderül - hatalmas. Ráadásul valami híres lehet, hiszen a páncélja csodás, habár a zsoldoslány vélhetően háznak is tudná használni. *
- Ö, nos, hát... * Kezd bele a válaszadásba, de még nem tduja, hogy mit is kéne mondania. *
- Zsoldos volnék és most leginkább szárazra ruhára és meleg ételre vágyom, tisztelt Morwon. * Most ő pillanta Pegazus ajtaja felé, ami már hívogatóan néz vissza rá. Reméli, hogy megússza a találkozást ezzel az alakkal, mert nem érti, hogy miért kérdezősködik épp felőle. A csuklya alól, éppen csak kilátszanak jéghidegkék szemei és az arca egy része. *
- Talán valami rosszat tettem? * Ki tudja, hiszen simán bejött a városba és lehet, hogy van valami szabály, ami ellen vétett. Az is lehet, hogy valami őrféle a Pegazusban az óriás és kikérdezi az idegeneket? Kíváncsi tekintettel néz a férfire, hogy megtudja miért kérdezősködik, na meg azért is, mert szeretne már tényleg bemenni a fogadóba kipihenni magát.*
* Az égi áldás továbbra sem kegyes hozzá, viszont Arthenior igen, hiszen könnyedén megtalálta az első és ráadásul híres fogadót. Már szinte a szemei előtt látja, ahogy nagyokat tép le a finom sült húsból - mert senki se higgye róla, hogy finom úrinő, aki csak válogatott ételeket eszik. Erre inni fog egy kupa bort, esetleg előtte valami teát a híres Pegazusi választékból. Soha nem ivott még teát, de azt tudja róla, hogy forró ital. Elmélkedését a szeme sarkába belépő hatalmas árnyék - talán egy felhő? - és egy hozzá tartozó hang szakítja meg. Hirtelen hőköl meg és néz a hang gazdájára, és azon veszi észre magát, hogy kezd megfájdulni a nyaka. Olyan magasra kell emelni a tekintetét, mire meglája a nagyszakállú óriást, akitől reflexszerűen kér bocsánatot. *
- Elnézést, nem akartam útban lenni, óriás úrfi! * mondja kicsit habogva, de aztán összeszedi magát, és továbbra is megbámulja hatalmas alakot. Így ránézésre nem tudja megállapítani, hogy az "úrfi" kifejezés helytálló volt-e, vagy sem, de reménykedik, hogy nem itt ér vége egy jól irányzott koponyatöréssel a kezdődő kalandja. Csakhogy hústorony úr elnézést kér tőle, ami igazán meglepi, de nagyjából két mázsányi Morwon omlik le a lelke hegyéről, és immár a falfehér arcába is kezd visszaköltözni a szín. A biccentés irányába néz - hiszen a hangja azért még nem jött meg neki, hogy megköszönje a bocsánatkérést -, és amott pedig egy másik szerzetet lát, ahogy a Morwonnak magát bemutató mostrum elmondja, hogy miért is pusztult el kínok között Aniss majdnem az imént. Bár ez csak az ő gondolatai között van, de nem alaptalan a félelme, hiszen az óriás - mint a nevéből is kiderül - hatalmas. Ráadásul valami híres lehet, hiszen a páncélja csodás, habár a zsoldoslány vélhetően háznak is tudná használni. *
- Ö, nos, hát... * Kezd bele a válaszadásba, de még nem tduja, hogy mit is kéne mondania. *
- Zsoldos volnék és most leginkább szárazra ruhára és meleg ételre vágyom, tisztelt Morwon. * Most ő pillanta Pegazus ajtaja felé, ami már hívogatóan néz vissza rá. Reméli, hogy megússza a találkozást ezzel az alakkal, mert nem érti, hogy miért kérdezősködik épp felőle. A csuklya alól, éppen csak kilátszanak jéghidegkék szemei és az arca egy része. *
- Talán valami rosszat tettem? * Ki tudja, hiszen simán bejött a városba és lehet, hogy van valami szabály, ami ellen vétett. Az is lehet, hogy valami őrféle a Pegazusban az óriás és kikérdezi az idegeneket? Kíváncsi tekintettel néz a férfire, hogy megtudja miért kérdezősködik, na meg azért is, mert szeretne már tényleg bemenni a fogadóba kipihenni magát.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:28:58
Üzenet elküldve: 2022-03-14 22:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Csodálkozva veszi tudomásul, hogy a vadnak és gorombának tűnő ork, akivel eddig a Pegazus előtt beszélgetett (már amennyiben lehet azt a pár mondatos erőfitogtatást beszélgetésnek hívni) hirtelen jámbor és csendes szürkebőrűvé változik. Morwon még vár egy kicsit, hátha eszébe jut valami az orknak, de egy idő után elfogy az óriás türelme és magára hagyja az agyarast.
Azért még válla mögött hátraszól: *
– No, aztán vigyázzá' a tűzzel, mer' még megéget! * Az már mindenkinek a magánügye, hogy miként értelmezi ezt a mondatot - arra viszont éppen elég, hogy óriásunk egy pár pillanat erejéig ne a lába elé figyeljen és majdnem elgázoljon egy kis emberlányt. Még épp időben megáll és megnézi a nőt. Afféle vándorszerzetnek tűnik, esetleg városőrnek. Habár a sáros lábbelije arról árulkodik, hogy inkább előbbi. Morwon már régóta keres maga mellé egy kalandor-társat és már éppen kezdte feladni a reményt, de most itt terem előtte egy igazi harcosnak kinéző nő. Kap is az alkalom, hiszen egy próbát megér. *
– Bocsánatot kérek, kicsi emberlány. Én vagyok a Morwon és épp azzal a tökfej orkkal beszéltem, azér' nem láttalak gyünni. * Magyarázkodik, közben fejével biccent a még mindig a fogadó mellett ácsorgó Hagrarra. * – Hanem aztán te ki vagyol, oszt' merre tartasz, ha szabad tudnom? * Óriásunk előveszi a legválasztékosabb szókincsét, hiszen mégiscsak egy emberlánnyal beszél és véletlenül sem akarja megijeszteni. Persze, ha bátor kalandorokat keres maga mellé, lehet nem ártana; de sokan már attól halálra rémülnek, ha egy három és fél méteres monstrum megszólítja őket. *
* Csodálkozva veszi tudomásul, hogy a vadnak és gorombának tűnő ork, akivel eddig a Pegazus előtt beszélgetett (már amennyiben lehet azt a pár mondatos erőfitogtatást beszélgetésnek hívni) hirtelen jámbor és csendes szürkebőrűvé változik. Morwon még vár egy kicsit, hátha eszébe jut valami az orknak, de egy idő után elfogy az óriás türelme és magára hagyja az agyarast.
Azért még válla mögött hátraszól: *
– No, aztán vigyázzá' a tűzzel, mer' még megéget! * Az már mindenkinek a magánügye, hogy miként értelmezi ezt a mondatot - arra viszont éppen elég, hogy óriásunk egy pár pillanat erejéig ne a lába elé figyeljen és majdnem elgázoljon egy kis emberlányt. Még épp időben megáll és megnézi a nőt. Afféle vándorszerzetnek tűnik, esetleg városőrnek. Habár a sáros lábbelije arról árulkodik, hogy inkább előbbi. Morwon már régóta keres maga mellé egy kalandor-társat és már éppen kezdte feladni a reményt, de most itt terem előtte egy igazi harcosnak kinéző nő. Kap is az alkalom, hiszen egy próbát megér. *
– Bocsánatot kérek, kicsi emberlány. Én vagyok a Morwon és épp azzal a tökfej orkkal beszéltem, azér' nem láttalak gyünni. * Magyarázkodik, közben fejével biccent a még mindig a fogadó mellett ácsorgó Hagrarra. * – Hanem aztán te ki vagyol, oszt' merre tartasz, ha szabad tudnom? * Óriásunk előveszi a legválasztékosabb szókincsét, hiszen mégiscsak egy emberlánnyal beszél és véletlenül sem akarja megijeszteni. Persze, ha bátor kalandorokat keres maga mellé, lehet nem ártana; de sokan már attól halálra rémülnek, ha egy három és fél méteres monstrum megszólítja őket. *
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-14 21:50:32
Üzenet elküldve: 2022-03-14 21:50:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
*Északnyugat felől érkezik egy újabb vándor, a délelőtti órákban. Sár dagasztja csizmáját, az időjárás nem kegyes hozzá a víz hónapjai vége közeledtével. Csomagját a hátára véve igyekszik a város főtere felé, egy pillantással nyugtázza, hogy városfal - imígyen kapupénz - nincsen. Köpenyét magára tekerve próbálja megóvni ingóságait és összetapadt tincsei szárazon maradt részét az égi áldástól. Több napja gyalogol már, épp ideje volt, hogy elérje Arthenior régen büszke városát. Hallott róla, hogy mik történtek itt, de saját szemével akarta látni azt, ami maradt belőle és mosolya előrejelzi, hogy nem csalódott. Habár lehet, hogy csak azért görbülnek meg telt ajkai, mert tudja jól: hamarosan száraz, meleg helyre ér, ahol egy kicsit megpihenhet és a korgó gyomrát is feltöltheti végre valami rendes étellel. Kezd ugyanis már ráunni a szárított húsra, és az ilyen-olyan maradékra, amiket a csomagja "titkos" rekeszeibe rejtett. A főtérre ér, a közben kiköveződött út pedig a csizmáját is fényesebbé csiszolja az esőben. Arthenior hatalmasnak tűnik, mindenhol többféle fajú alakok kóborolnak, élik életüket: kurtizánok kínálják esőázatta testüket, lovas szekerek indulnak vele szembe el, talán valamelyik nagyobb városba, vagy kúriába viszik a portékákat, amiket a megrendelő kívánt tőlük. Arthenior jó elhelyezkedésű, közel vannak hozzá a szántóföldek és a kikötő is. A kút felé közeledve néz szét, keres egy helyit, aki útba tudná igazítani őt. De sokáig nem kell nézelődnie, hamar megpillantja a Pegazus fogadó cégére, ő pedig már azon morfondírozik, hogy megmaradt pénzét még egy forró fürdőre is pazarolni fogja egy kiadós ebéd után. Így hát elindul a Pegazus felé, hogy megkezdődjön első kalandja a szabad választása után.*
*Északnyugat felől érkezik egy újabb vándor, a délelőtti órákban. Sár dagasztja csizmáját, az időjárás nem kegyes hozzá a víz hónapjai vége közeledtével. Csomagját a hátára véve igyekszik a város főtere felé, egy pillantással nyugtázza, hogy városfal - imígyen kapupénz - nincsen. Köpenyét magára tekerve próbálja megóvni ingóságait és összetapadt tincsei szárazon maradt részét az égi áldástól. Több napja gyalogol már, épp ideje volt, hogy elérje Arthenior régen büszke városát. Hallott róla, hogy mik történtek itt, de saját szemével akarta látni azt, ami maradt belőle és mosolya előrejelzi, hogy nem csalódott. Habár lehet, hogy csak azért görbülnek meg telt ajkai, mert tudja jól: hamarosan száraz, meleg helyre ér, ahol egy kicsit megpihenhet és a korgó gyomrát is feltöltheti végre valami rendes étellel. Kezd ugyanis már ráunni a szárított húsra, és az ilyen-olyan maradékra, amiket a csomagja "titkos" rekeszeibe rejtett. A főtérre ér, a közben kiköveződött út pedig a csizmáját is fényesebbé csiszolja az esőben. Arthenior hatalmasnak tűnik, mindenhol többféle fajú alakok kóborolnak, élik életüket: kurtizánok kínálják esőázatta testüket, lovas szekerek indulnak vele szembe el, talán valamelyik nagyobb városba, vagy kúriába viszik a portékákat, amiket a megrendelő kívánt tőlük. Arthenior jó elhelyezkedésű, közel vannak hozzá a szántóföldek és a kikötő is. A kút felé közeledve néz szét, keres egy helyit, aki útba tudná igazítani őt. De sokáig nem kell nézelődnie, hamar megpillantja a Pegazus fogadó cégére, ő pedig már azon morfondírozik, hogy megmaradt pénzét még egy forró fürdőre is pazarolni fogja egy kiadós ebéd után. Így hát elindul a Pegazus felé, hogy megkezdődjön első kalandja a szabad választása után.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:04:32
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A főteret éjfél tájékán éri el, ami ennek megfelelően nagyjából kihalt; csak néhány kósza alak suhan el olykor-olykor egyik vagy másik irányba. Ilyen nyomasztó, hideg, ködös és esős időben nyilván mindenkinek van jobb dolga, mint kint lenni. A kérdés megválaszolása, ami egész úton nyomasztotta, lassan nem tűr további halasztást. El kell döntenie, hol töltik az éjszakát, hisz se ő, se Édes nem bírják már soká. Mivel az emberekbe vetett hite és bizodalma jócskán megcsappant az utóbbi időben, nem viszi rá a lélek, hogy bekönyörögje magát egy fogadóba. Bizonyosan találna olyan helyet, ahol pénz helyett mással is fizethetne az éjszakáért, de ennél még az út széle is jobb megoldásnak tűnik.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:51:50
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A kaszárnya felől egy jobb napokat is látott, avarbarna bőrköpenybe burkolt alak közelíti meg a Főteret. Ahogy beér a kövezett térre, léptei meglassulnak, csuklyás fejét forgatva körülnéz. Végül közvetlenül a szökőkúthoz megy, a földre guggol mellette. Jól hallható csörgés-zörgés közepette matat valamit a terebélyes ruhadarab alatt, majd megjelenik a lábánál egy fekete, farkasképű kölyökkutya. Csak a pofája hasonlít farkasra valamelyest, a teste többi részét aránytalanul hosszú lábai, és az azokhoz képest kifejezetten tömzsi törzse alkotja. Hosszú, csapzott szőrű farka majdnem a földig ér, végét szürkévé fakuló szőrcsomó borítja. A lábszárközépig magasodó eb azonnal a hátsó két lábára emelkedik, és orrával buzgón túrni kezdi a gazdája oldalán lógó hatalmas tarisznyát. Teszi ezt a nyakába akasztott méretes vaslánc ellenére, annak csörgésétől mit sem zavartatva.*
-Ha kiértünk a városból, leveszem a nyakadból ezt a vacakot. Olyan zajjal vagy, hogy sosem lőnék semmit.
*A hangjából ítélve a köpenyes alak egy fiatal nő lehet. Sok nem látszik belőle, legfeljebb, hogy nem éppen alacsony, és nem is túl széles. Vadász, íjász mivoltáról a hátán hordott, vízhatlan bőrbe bugyolált íj, és tegez is árulkodik. Bár csapdával is képes vadászni, az íjjal kilövést sokkal jobban szereti. Így lehet a legrövidebbre fogni a prédaállat szenvedését, míg egy csapdában órákig, akár napokig is vergődhet, mire kimúlik. Ráadásul a többi vadászt, ragadozót semmi nem tartja vissza attól, hogy learassa az ő munkájának babérjait, míg mást csinál.*
-Le a mancsokkal a talajra, Beles. Meg kell töltsem a kulacsom előbb.
*Beszél a lány továbbra is a kutyához, akinek immár a neve is kiderül amellett, hogy láthatóan nem érdekli a hozzá intézett kérés. Nem, hogy lemászna a lány oldalából, de még utána is ugrik a magasba emelt tarisznyának. Rettenetesen szeretné megkaparintani, ami benne van.*
-Látom, mutatványosként is van jövőnk, ha elfogyna a nyúl és az őz.
*Hirtelen ötlettől vezérelve feláll a kút szélére, és ugrásról ugrásra magasabbra emeli a tarisznyát, ujjnyi hosszú távolságot növelve egyszerre. Mikor a kutya sorozatban elvéti a célt, az eredménnyel elégedetten visszaakasztja a vállára a tarisznyát, miközben egy madár trillára hasonlító füttyel leugrik a kútról. Táskájában matatva előveszi kulacsát, de még mielőtt teljesen megtölthetné, egy magányos varjú kezd zuhanórepülésbe, egyenesen őt célozva. Külső szemlélő akár támadásnak is vélhetné az akciót, ugyanis a madár a csuklyába akasztja csőrét, és tépkedni kezdi az, míg viharos szárnycsapásokkal igyekszik magát a kétlábú feje felett tartani. Utóbbi azonban nem zavartatja magát, csak kuncogva megjegyzi.*
-Te is nagyon ügyes vagy, Újhold. Sosem gondoltam volna, hogy féltékeny típus vagy.
*Azzal előkotor egy jó alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles szárított nyúlhús darabot, és jóízűt harap belőle. Ennek láttán mindkét állat katonás rendben helyet foglal egymás mellett néma csendben, minden figyelmüket a sötételfen tartva, akinek arcát, és hófehér hajzuhatagát a korábbi atrocitások bizony felfedték. Szinte a varjúnak is csorog a nyála.*
-Ilyenkor bezzeg egy követ fújtok.
*Morog félmosollyal Vuyren, azzal a maradék húst darabolás nélkül a két állat felé dobja.*
~Belesnek meg kell tanulnia még Újhold ellen is megküzdeni a kajáért, ha életben akar maradni.~
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.28 18:55:22
*A kaszárnya felől egy jobb napokat is látott, avarbarna bőrköpenybe burkolt alak közelíti meg a Főteret. Ahogy beér a kövezett térre, léptei meglassulnak, csuklyás fejét forgatva körülnéz. Végül közvetlenül a szökőkúthoz megy, a földre guggol mellette. Jól hallható csörgés-zörgés közepette matat valamit a terebélyes ruhadarab alatt, majd megjelenik a lábánál egy fekete, farkasképű kölyökkutya. Csak a pofája hasonlít farkasra valamelyest, a teste többi részét aránytalanul hosszú lábai, és az azokhoz képest kifejezetten tömzsi törzse alkotja. Hosszú, csapzott szőrű farka majdnem a földig ér, végét szürkévé fakuló szőrcsomó borítja. A lábszárközépig magasodó eb azonnal a hátsó két lábára emelkedik, és orrával buzgón túrni kezdi a gazdája oldalán lógó hatalmas tarisznyát. Teszi ezt a nyakába akasztott méretes vaslánc ellenére, annak csörgésétől mit sem zavartatva.*
-Ha kiértünk a városból, leveszem a nyakadból ezt a vacakot. Olyan zajjal vagy, hogy sosem lőnék semmit.
*A hangjából ítélve a köpenyes alak egy fiatal nő lehet. Sok nem látszik belőle, legfeljebb, hogy nem éppen alacsony, és nem is túl széles. Vadász, íjász mivoltáról a hátán hordott, vízhatlan bőrbe bugyolált íj, és tegez is árulkodik. Bár csapdával is képes vadászni, az íjjal kilövést sokkal jobban szereti. Így lehet a legrövidebbre fogni a prédaállat szenvedését, míg egy csapdában órákig, akár napokig is vergődhet, mire kimúlik. Ráadásul a többi vadászt, ragadozót semmi nem tartja vissza attól, hogy learassa az ő munkájának babérjait, míg mást csinál.*
-Le a mancsokkal a talajra, Beles. Meg kell töltsem a kulacsom előbb.
*Beszél a lány továbbra is a kutyához, akinek immár a neve is kiderül amellett, hogy láthatóan nem érdekli a hozzá intézett kérés. Nem, hogy lemászna a lány oldalából, de még utána is ugrik a magasba emelt tarisznyának. Rettenetesen szeretné megkaparintani, ami benne van.*
-Látom, mutatványosként is van jövőnk, ha elfogyna a nyúl és az őz.
*Hirtelen ötlettől vezérelve feláll a kút szélére, és ugrásról ugrásra magasabbra emeli a tarisznyát, ujjnyi hosszú távolságot növelve egyszerre. Mikor a kutya sorozatban elvéti a célt, az eredménnyel elégedetten visszaakasztja a vállára a tarisznyát, miközben egy madár trillára hasonlító füttyel leugrik a kútról. Táskájában matatva előveszi kulacsát, de még mielőtt teljesen megtölthetné, egy magányos varjú kezd zuhanórepülésbe, egyenesen őt célozva. Külső szemlélő akár támadásnak is vélhetné az akciót, ugyanis a madár a csuklyába akasztja csőrét, és tépkedni kezdi az, míg viharos szárnycsapásokkal igyekszik magát a kétlábú feje felett tartani. Utóbbi azonban nem zavartatja magát, csak kuncogva megjegyzi.*
-Te is nagyon ügyes vagy, Újhold. Sosem gondoltam volna, hogy féltékeny típus vagy.
*Azzal előkotor egy jó alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles szárított nyúlhús darabot, és jóízűt harap belőle. Ennek láttán mindkét állat katonás rendben helyet foglal egymás mellett néma csendben, minden figyelmüket a sötételfen tartva, akinek arcát, és hófehér hajzuhatagát a korábbi atrocitások bizony felfedték. Szinte a varjúnak is csorog a nyála.*
-Ilyenkor bezzeg egy követ fújtok.
*Morog félmosollyal Vuyren, azzal a maradék húst darabolás nélkül a két állat felé dobja.*
~Belesnek meg kell tanulnia még Újhold ellen is megküzdeni a kajáért, ha életben akar maradni.~
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.28 18:55:22
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:30:55
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap reggel, miután pihentek egy nagyot, kisétálnak a főtérre és még utoljára ellenőrzi, hogy a ló felszerelésén minden megfelelően meg van-e húzva.*
-Az kéne még, hogy itt leforduljak rólad az összes cuccal együtt. *Motyogja maga elé, miközben a főtéren már javában folynak az aznap előkészületei. Jönnek a megrakott szekerek és kifordulnak a városból kivezető útra az üresek vagy a félig megrakodottak. Éppen a pékhez rakodják be a lisztet zsákokkal, a péklegény is alig bírja a vállára emelni, de muszáj neki megküzdenie vele. Bár a városban a piac a forgalmasabb hely, ahol az áruk gazdát cserélnek, de néha az itt is látni, hogy a szekerekről némi aranyért cserébe hamarabb lekerülnek a ládák, minthogy az elérné a piacot. Arról nem is beszélve, hogy a földeken dolgozók, már kifelé jönnek a fogadóból, bizonyára már ledöntötték a munkaserkentő töményet, amit minden reggel, talán a nélkül már nem is menne. Felnéz az égre, sajnos elég felhősnek tetszik, talán még rá is fog szakadni, de ha szerencséje lesz, inkább a város kap belőle, mint a környező vidékek, ahova most készül. Egyszer járt már a kúriában, ahol Luni él, mikor jegyzetet cseréltek és hát, a mágustusa óta nem is találkoztak. A végén nem volt alkalma még csak személyesen gratulálni se, olyan gyorsan elvitték őket, aztán meg mire végzett már mindenki szétszéledt. Nem igazán szeretne sok időt tölteni azért ott sem, mert az idő sürgeti, ám talán a mágus lánynak is van jobb dolga, mint őt pesztrálni, bizonyára a híre neki is messzire ért és most több munkája is akadhat, esetleg éppen bővíti az ismereteit, már a következő tusára készülve.*
-Az kéne még, hogy itt leforduljak rólad az összes cuccal együtt. *Motyogja maga elé, miközben a főtéren már javában folynak az aznap előkészületei. Jönnek a megrakott szekerek és kifordulnak a városból kivezető útra az üresek vagy a félig megrakodottak. Éppen a pékhez rakodják be a lisztet zsákokkal, a péklegény is alig bírja a vállára emelni, de muszáj neki megküzdenie vele. Bár a városban a piac a forgalmasabb hely, ahol az áruk gazdát cserélnek, de néha az itt is látni, hogy a szekerekről némi aranyért cserébe hamarabb lekerülnek a ládák, minthogy az elérné a piacot. Arról nem is beszélve, hogy a földeken dolgozók, már kifelé jönnek a fogadóból, bizonyára már ledöntötték a munkaserkentő töményet, amit minden reggel, talán a nélkül már nem is menne. Felnéz az égre, sajnos elég felhősnek tetszik, talán még rá is fog szakadni, de ha szerencséje lesz, inkább a város kap belőle, mint a környező vidékek, ahova most készül. Egyszer járt már a kúriában, ahol Luni él, mikor jegyzetet cseréltek és hát, a mágustusa óta nem is találkoztak. A végén nem volt alkalma még csak személyesen gratulálni se, olyan gyorsan elvitték őket, aztán meg mire végzett már mindenki szétszéledt. Nem igazán szeretne sok időt tölteni azért ott sem, mert az idő sürgeti, ám talán a mágus lánynak is van jobb dolga, mint őt pesztrálni, bizonyára a híre neki is messzire ért és most több munkája is akadhat, esetleg éppen bővíti az ismereteit, már a következő tusára készülve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1850-1869