//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Hagi és a csajok//
*Lehet, hogy a fejébe szállt már a vizezett lőré vagy... Nem, mást nem tud elképzelni a barna kobak, de mintha ellent mondásos lenne az ork. Már emeli is kezét, hogy felhívja erre a figyelmét, majd csak ül és néz bambán.
Sűrűn pislog a vele szemben ülőre, száját nyitja, majd zárja. Majd újra nyitja, majd újra zárja. S még párszor ezt eljátssza.
Fogalma sincs, hogy mit akart mondani, pedig tudja, hogy akart.*
- Meh? *Jön a nőies megjegyzés végül tőle, majd újra megvakarja arcán lévő tetoválását és az asztal lapjára könyököl.
Mit akart mondani? Pedig tudja, hogy akart. Gyors felszámolást végez, amíg az utolsó kancsót issza, hogy miről szokott társalogni: rum, rum és rum. Na jó lépjünk ezen túl. Mi van még? Kikötő. Oké, ennyire sekélyes nem lehet.
Vagy de?
Jah igen! Idegen orkok iránt való érdeklődés.
Meg is van!
Hirtelen felemelkedik.
És megint elfelejti. Végül, csak legyint.*
- Mindegy is már nekünk. *Mondja értelmetlenül, maga sem tudja, hogy mire. Kezd már hatni a bor. Már most tudja, hogy nem fogja szeretni ezt a valamit. Inkább marad a rumnál.
Majd az ork, kinek már most elfelejtette a nevét, kényesebb témát kezd el tapogatni.
Érzi folyó vérét tenyerén, de egy pillanatig sem foglalkozik vele.*
- Vannak dolgok, amikkel még akkor sem viccelek, ha épp az ivásról van szó. *Feleli jegesen. Figyeli a nevető arcot, fejét enyhén félre is fordítja. Sajnos jelenleg ő túl komolyan tekint rá, hogy vele tudjon nevetni. De!
Ha nem lenne ennyire kótyagos a feje, biztos, hogy valami épkézláb gondolat a vele szemben ülőről kialakulna benne. No majd holnap. Vagy azután. Vagy majd elég, csak később. Mindenesetre.
Számára szimpatikus a figura, fene sem tudja miért. Még a világot sem akarja legázolni, pedig ork.*
- Nem tetszik az ajánlat. Kicsit egyoldalú, melyben csak ti jártok jól. *Feleli, holott tudja ő, hogy nem így van.*
- És ez nem a gyomrom bizalmáról szól. Oh, ha tudnád, hogy mit ki nem bír... *Itt elhallgat, s kihúzza magát. Jön egy büffencs. Szája elé teszi a kezét.*
- Szóval... *Kezd bele újra, de megint félbemarad mondata. Újabb büffencs.*
- Nincs az az alkohol, ami... *És újabb büff...
Jah nem, ez már nem az. Nőiesen oldalra fordul, és a pad mellett, maguk mellé kiadja gyomrának tartalmát. Szörnyű ez a lőré, többet nem fog ilyet inni.
S valahogy úgy érzi, hogy kezdi elveszteni a versenyt. Bezzeg ha lenne itt valami neki való falat.
Csak pár pillanatot tölt lehajolva, majd már emelkedik is fel. Haja kócos, így már úgy néz ki, mint mindig. Kesztyűbe bújtatott kezével törli le száját.*
- Józanabb állapotomba kérek egy visszavágót. *Feleli, enyhén kancsalítva az orkra pillantva.*
- Szóval... *Jaj az a bor. Az a hibás, nem ő. Ő bírja. De hogy veszít.
Habár. Egy orkkal szemben. Azért megnézné, hogy mennyi tökfilkó, gyenge ember, akik magukat oly nagyra tartja, merne kiállni bármivel szemben is egy orkkal. Semennyire. Csak jönnének a sötét dumáikkal, mert azt hiszik, csórik milyen ostobák. De legalább megpróbálta a maga törékeny pár kilós testével, a nagy benga állattal szemben.*
- Mi is az a szívesség? *Dülöngél enyhén jobbra és balra is.*