//Artheniori beszerző körút vége//
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Miután a csókolni való szájú vörössel szót váltott, amíg a lány a lovával ismerkedik, körültekint, hogy ki van még itt. Sylwerant nyilván hamar észreveszi, mert az elf még mindig akkora, hogy az már abszurd.
~Nem elég, hogy ilyen jóképű, még hosszú is, hogy minél messzebbről lássák.~
Tulajdonképpen nem is érti, hogy lehet, hogy nem kell egy városban töltött éjszaka után feszítővassal lekaparni róla a nőket.
~Lehet, hogy a fiúkra bukik?~
Lélekben vállat von, legalább eggyel kevesebb hímmel kell osztozkodni Vadvédben. Meg így az is hihető magyarázatot nyerne, hogy miért gyűjt maga köré ennyi remek kiállású harcost. Megjegyzi magának, hogy utánaolvasson, mi is a venár szó pontos jelentése, hogy ne érje meglepetés, ha ez társaságban szóba kerül. Erről eszébe jut a levél, amit előző nap Niavi hagyott neki, hogy adja Sylwerannak.*
-Sylweran! Üdv, hogysmint. Figyelj, tegnap találkoztam Niavival. Borzasztóan bizarr volt az egész helyzet, a semmiből bukkant fel, mintha direkt engem keresett volna, de fogalmam sincs, hogy talált meg a városon kívül. Na mindegy, ezt a levelet adta, hogy neked küldi. Meg kaptam tőle két zöld löttyöt, gondolom, bájitalok. Beadjam őket a közösbe? Ismersz, nem élek veszélyesen, vigyázok magamra meg ilyenek, minek nekem az ilyesmi. Ja igen, a csaj nem jön vissza velünk, mert még valamit... mittudomén mit akar, gondolom, leírta.
*A levél átadása után részéről letudva az ügy, megint a többiekkel kezd foglalkozni. Trayakot sem kell sokáig keresnie, a mélységit mérföldekről kiszúrná. Senki más nem tudja egyetlen könnyed mozdulattal ennyire semmibe venni a körülötte állókat.*
-Üdv, Trayak! Sylweran épp most mondta, milyen sok új barátot szereztél nekünk!
*Közelebb lép, halkabbra fogja a hangját.*
-Külön dicsérte a lehengerlő modorod.
*Ha Trayak szájon akarná vágni, igyekszik kitérni, ha valaki megszólítja, azt könnyed, barátságos hangulatban lekoptatja, majd a lovához lép. A vöröshajú elf lányhoz fordul és ha még mindig a jószággal ismerkedik és a sunyi dög nem harapta meg, lazán beszélgetni kezd vele.*
-Figyelj, ha szeretnéd, Vadvédbe visszaérve megtanítalak lovagolni. Nem nagy tudomány, csípőmunka kell hozzá meg kitartás, de lefogadom, hogy neked egyikkel sincs gondod.
~Nem ez a csaj édelgett azzal az orkkal? Hehe, úgy szép az élet, ha zajlik, nem igaz?~
*Barátságosan megveregeti Bella oldalát, jó reflexszel tér ki a ló harapása elől, majd Sylweran után állva, hátasát száron vezetve megindul az égimeszelő elf nyomában. Érzésre azt mondaná, a tegnapi lovaglólecke ellenére egész emberi módon képes járni. Mindenki más, aki látja, elgondolkozhat, hogy ki mit művelt az éjjel a férfi hátsójával.*