Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 284 (5661. - 5680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5680. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-09 18:58:51
Üzenet elküldve: 2017-02-09 18:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
-A legjobbkor talált hozzám *biccent a lány felé a kedves felajánlásra. Kicsit azért megkönnyebbül, hogy Aryna nem kéri vissza a köpenyt, mert akkor bizony kellemetlen helyzetben lenne.
Sylweran végül nem engedi meg neki, hogy az erős, magabiztos hasonszőrű szerepében tetszelegjen. A független kézrázást az elf átfordítja valami másba. Udvarias gesztus, de Yezának nagyon kell figyelnie a vonásaira, hogy a zavart mosolygás őszintén hasson. Szeretett volna csak egy lenni közülük. Csupán egy bajtárs, de a hölgyeknek kijáró billogot már az ismeretség első minutumában rásütik. A hölgyekét, akiknek kijár a tisztelet, akiket meg kell óvni, akiket illik kisegíteni a bajból... Akik átokverte hatalommal vannak megáldva annak ellenére, hogy közszájon forgó szokás a gyengébbik nemként emlegetni őket. Skatulyák és szabályok, melyeket Yezának meg kellett tanulnia kihasználni és kiaknázni. Most szívesen megfeledkezett volna arról, minek nevelték. Az okítás tételei máris működésbe lépnek. A keserű gondolat átsuhanó árnyát talán még Wäor is csak szerencsével vehetné észre.
Bizony, kicsi a világ. De még milyen kicsi, bólint egyetértőleg Sylweran szavaira. Mégis csak abban reménykedhetnek, hogy lesz elég nagy a múltjuk és a jövőjük békés távolságtartásához.
Nagyon úgy tűnik, mintha valami konkrétumok nélküli megállapodás formálódna a két társaság között. Yeza teret ad ebben a két férfinak. Szürkéje málháján igazít, mintha csak most fedezett volna fel rajta egy laza szíjat. Számít rá, hogy a feltételek előcsalnak egy újabb szavakból élezett tőrt Wäoreyntől az ő számára. Nem kell, hogy a másik kettő lássa, jobb, ha ezúttal a hátába kapja a megjegyzést. Idővel jobban kezeli majd, de most kell ez a pillanat, hogy a fesztelen mosolyt visszavarázsolja az arcára.*
- Nem gondolom, hogy a halálnak volna olyasmije *lép vissza a többiek körébe.* - És kétlem, hogy a végzet bírna annyi türelemmel, hogy leálljon viaskodni egy ilyen veszett vadásszal, mint te. *Wäor oldalához simul kissé, úgy tekint fel rá.* - Szikár, jóvágású vénember leszel, mire sorra kerülsz. Addigra már a barátodat is megrágja az idő, hidd el nekem. De a jó értelemben *mosolyodik Sylweranra.* - Unokák hadának drága nyűgeivel.
- Várunk még valakire? *csapja fel a tettekre noszogató hívókártyát. Yeza ért hozzá, hogy észrevétlenül maradjon ki egy körből. Wäorral ellentétben ő nem tudja, hogy az elf tulajdonképpen mivel is foglalkozik, s habár nagyon égető szükségük van a menedékre, ennyi ismeretség alapján nem szívesen nyilatkozna a pedzegetett kitételek kapcsán. Majd eljön annak is az ideje. De lassan túl nagy feltűnést fognak kelteni itt a Főtér közepén. Az pedig rájuk nézve nem biztos, hogy jót jelent. Ennek ellenére a vörös nem tűnik idegesnek. Sokkal inkább bizakodónak, kíváncsinak és izgatottnak az új kaland felé.*
-A legjobbkor talált hozzám *biccent a lány felé a kedves felajánlásra. Kicsit azért megkönnyebbül, hogy Aryna nem kéri vissza a köpenyt, mert akkor bizony kellemetlen helyzetben lenne.
Sylweran végül nem engedi meg neki, hogy az erős, magabiztos hasonszőrű szerepében tetszelegjen. A független kézrázást az elf átfordítja valami másba. Udvarias gesztus, de Yezának nagyon kell figyelnie a vonásaira, hogy a zavart mosolygás őszintén hasson. Szeretett volna csak egy lenni közülük. Csupán egy bajtárs, de a hölgyeknek kijáró billogot már az ismeretség első minutumában rásütik. A hölgyekét, akiknek kijár a tisztelet, akiket meg kell óvni, akiket illik kisegíteni a bajból... Akik átokverte hatalommal vannak megáldva annak ellenére, hogy közszájon forgó szokás a gyengébbik nemként emlegetni őket. Skatulyák és szabályok, melyeket Yezának meg kellett tanulnia kihasználni és kiaknázni. Most szívesen megfeledkezett volna arról, minek nevelték. Az okítás tételei máris működésbe lépnek. A keserű gondolat átsuhanó árnyát talán még Wäor is csak szerencsével vehetné észre.
Bizony, kicsi a világ. De még milyen kicsi, bólint egyetértőleg Sylweran szavaira. Mégis csak abban reménykedhetnek, hogy lesz elég nagy a múltjuk és a jövőjük békés távolságtartásához.
Nagyon úgy tűnik, mintha valami konkrétumok nélküli megállapodás formálódna a két társaság között. Yeza teret ad ebben a két férfinak. Szürkéje málháján igazít, mintha csak most fedezett volna fel rajta egy laza szíjat. Számít rá, hogy a feltételek előcsalnak egy újabb szavakból élezett tőrt Wäoreyntől az ő számára. Nem kell, hogy a másik kettő lássa, jobb, ha ezúttal a hátába kapja a megjegyzést. Idővel jobban kezeli majd, de most kell ez a pillanat, hogy a fesztelen mosolyt visszavarázsolja az arcára.*
- Nem gondolom, hogy a halálnak volna olyasmije *lép vissza a többiek körébe.* - És kétlem, hogy a végzet bírna annyi türelemmel, hogy leálljon viaskodni egy ilyen veszett vadásszal, mint te. *Wäor oldalához simul kissé, úgy tekint fel rá.* - Szikár, jóvágású vénember leszel, mire sorra kerülsz. Addigra már a barátodat is megrágja az idő, hidd el nekem. De a jó értelemben *mosolyodik Sylweranra.* - Unokák hadának drága nyűgeivel.
- Várunk még valakire? *csapja fel a tettekre noszogató hívókártyát. Yeza ért hozzá, hogy észrevétlenül maradjon ki egy körből. Wäorral ellentétben ő nem tudja, hogy az elf tulajdonképpen mivel is foglalkozik, s habár nagyon égető szükségük van a menedékre, ennyi ismeretség alapján nem szívesen nyilatkozna a pedzegetett kitételek kapcsán. Majd eljön annak is az ideje. De lassan túl nagy feltűnést fognak kelteni itt a Főtér közepén. Az pedig rájuk nézve nem biztos, hogy jót jelent. Ennek ellenére a vörös nem tűnik idegesnek. Sokkal inkább bizakodónak, kíváncsinak és izgatottnak az új kaland felé.*
5679. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-09 02:47:50
Üzenet elküldve: 2017-02-09 02:47:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy nagyobb karavánnal fut be, s a hölgyektől való fájdalmas búcsúzkodást követően szemét dicsőségesen végig futtatja az új városon, aztán lebiggyeszti a száját.*
~ Ez lenne jövendőbeli birodalmam? Kissé satnya, bár, ha esetleg ide, meg ide, meg talán oda is igen ~
*Gondolatban már kezdi is a lakberendezést.*
~ Csak kihozunk belőle valami ~
*Viszont a karaván csak idáig hozta, innentől fogalma sincs merre az arra. Beletúr az iszákba, aztán számol.*
~ 100 arany maradt, nem is rossz ~
*Elvileg nincs messze, tehát, keresni kell egy kocsmát, ott mindent tudnak az emberek. Dicsőségtől fűtve, körbetekint újra. Aha, ott is van, már indul is.*
~ Ez lenne jövendőbeli birodalmam? Kissé satnya, bár, ha esetleg ide, meg ide, meg talán oda is igen ~
*Gondolatban már kezdi is a lakberendezést.*
~ Csak kihozunk belőle valami ~
*Viszont a karaván csak idáig hozta, innentől fogalma sincs merre az arra. Beletúr az iszákba, aztán számol.*
~ 100 arany maradt, nem is rossz ~
*Elvileg nincs messze, tehát, keresni kell egy kocsmát, ott mindent tudnak az emberek. Dicsőségtől fűtve, körbetekint újra. Aha, ott is van, már indul is.*
5678. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-08 22:03:22
Üzenet elküldve: 2017-02-08 22:03:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Igazán derekas teljesítmény egyszerre három felé figyelni. A harcmezőn megszokott, mindennapi teljesítmény, igaz, ott elég egyszer hibázni, hogy a mostanihoz hasonló felvetés elő se fordulhasson. A fókusz jelenleg Sylweranon, ami persze nem jelenti azt, hogy a másik kettőt ne venné számításba. Ő lehet további boldogulásuk záloga. Jelét sem adja, hogy a kézcsók bármit is kiváltott volna belőle. Aryna felé finom kutakodó, de nem tolakodó pillantás: nem annak a fajtának tűnik, akinek Yeza a társaságát keresné. Annak meg pláne nem, akitől az öntörvényű vörös ajándékot fogadna el. A lehetetlen láthatóan mégis megtörtént.*
- Valóban nem szabad senkit lebecsülni a harcban *bólint nyugtázóan ideiglenesen az elf leányzó felé fordulva. Az első pengeváltás előtt mindenkinek ugyanannyi esélye van mindenkinek. A problémák utána kezdődnek a gyengébbik fél számára, akármilyen elmés vagy ravasz is. Szívesen végignézné a tündér-ork párharcot, bár a szíve azt diktálná, hogy ne tegyen túl nagy pénzeket az előbbire. A többit már újfent régi ismerősének címzi.*
- A halál túlmisztifikált dolog manapság, Sylweran barátom *kanyarodik vissza a beszéd fonalával a másikhoz. Tudja jól, mit várhat és mit remélhet tőle. Könnyű utat nem, de ha azt kínálná fel, soha nem is tartana vele.*
- Az eljövetelének lehetősége is gúzsba köt mindenkit. Holott ha akar, bárhol lecsaphat. Nem csak harcmezőn. Akár ágytorna közben is utolérheti az embert. Nos, a becsületemet tapasztaltad. A hűségemben bizakodhatsz. A halál meg felkötheti a himbilimbijét, ha sikerrel akar járni.
*Egyszer már meghalt. Vagy csak majdnem? Igazából édes mindegy. Számára nem sok új jöhet már. Ki nem mondja a dolgot, de egyértelműen érdeklődésnek tűnik a mondandója.*
*Igazán derekas teljesítmény egyszerre három felé figyelni. A harcmezőn megszokott, mindennapi teljesítmény, igaz, ott elég egyszer hibázni, hogy a mostanihoz hasonló felvetés elő se fordulhasson. A fókusz jelenleg Sylweranon, ami persze nem jelenti azt, hogy a másik kettőt ne venné számításba. Ő lehet további boldogulásuk záloga. Jelét sem adja, hogy a kézcsók bármit is kiváltott volna belőle. Aryna felé finom kutakodó, de nem tolakodó pillantás: nem annak a fajtának tűnik, akinek Yeza a társaságát keresné. Annak meg pláne nem, akitől az öntörvényű vörös ajándékot fogadna el. A lehetetlen láthatóan mégis megtörtént.*
- Valóban nem szabad senkit lebecsülni a harcban *bólint nyugtázóan ideiglenesen az elf leányzó felé fordulva. Az első pengeváltás előtt mindenkinek ugyanannyi esélye van mindenkinek. A problémák utána kezdődnek a gyengébbik fél számára, akármilyen elmés vagy ravasz is. Szívesen végignézné a tündér-ork párharcot, bár a szíve azt diktálná, hogy ne tegyen túl nagy pénzeket az előbbire. A többit már újfent régi ismerősének címzi.*
- A halál túlmisztifikált dolog manapság, Sylweran barátom *kanyarodik vissza a beszéd fonalával a másikhoz. Tudja jól, mit várhat és mit remélhet tőle. Könnyű utat nem, de ha azt kínálná fel, soha nem is tartana vele.*
- Az eljövetelének lehetősége is gúzsba köt mindenkit. Holott ha akar, bárhol lecsaphat. Nem csak harcmezőn. Akár ágytorna közben is utolérheti az embert. Nos, a becsületemet tapasztaltad. A hűségemben bizakodhatsz. A halál meg felkötheti a himbilimbijét, ha sikerrel akar járni.
*Egyszer már meghalt. Vagy csak majdnem? Igazából édes mindegy. Számára nem sok új jöhet már. Ki nem mondja a dolgot, de egyértelműen érdeklődésnek tűnik a mondandója.*
5677. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-07 13:30:55
Üzenet elküldve: 2017-02-07 13:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
- Legalább annyi! *nevet az elf a férfi szavaira. Micsoda örömök képesek érni az ember... pontosabban az elf fiát néhanapján!
Aztán az orkos emléken csak még jobban nevetnie kell. De szerencsére régi barátja nem öli meg nyomban röhögőgörccsel, mert végül bemutatja a hölgyet. Sylweran pedig előre lép a vöröshöz, és kissé meghajol.*
- Úgy szint' nagyon örülök. *köszön ő is, és el fogadja ám a felé nyújtott jobbot, de talán a nő meglepetésére, talán nem, hirtelen lehajol, és apró és gyors kis csókot lehel Yeza kezére. Nem akarja túlzásba vinni azért, nehogy félreértse, hiszen régi barátjával van a nő. Ki tudja, mi lehet közöttük. Habár ő is sokáig kettesben kalandozott Shiriqával, mégsem történt soha semmi.
Egy pillanatra elkalandoznak a gondolatai, haza, Vadvédbe. Különös érezni, hogy milyen, amikor van egy otthon, ahová bármikor visszatérhetünk.*
- Ismeritek egymást? *pillant ezután meglepetten Aryna felé, majd elmosolyodik.*- Kicsi a világ!
*Aztán Wäor kezd el beszélni, és Yeaz is belekapcsolódik a dolgokba. Sőt, még Ary is hozzászól néha néha! Pedig a lány sokszor elég csendes. Talán jót tett nekik a közös út, és Sylweran folytonos mesélése.*
- Új kihívás és harcos kéz? *vigyorodik el az elf.*
- Vihet egyfelé az utunk, ha úgy akarjátok. *mondja, továbbra sem lankadó mosollyal.*
- Wäor, barátom, Te tudod, hogy mi vagyok. Azaz, hogy mivel foglalkozom. Nos... most már egy kicsit jobban kinőtte magát a dolog. *mondja kissé sejtelmesen, de azért a férfinak talán mégis csak sokat mond ezzel.*
- Harcos mindig jól jön... ha becsületes, hűséges, és nem fél meghalni. *kacsint.
És hát elég komolyan is mondja ezt. Ezt már a többiek is tudják a táborban.
Egyelőre nem mond többet, előbb kíváncsi rá, hogy érdekli e egyáltalán a két váratlant a dolog. Aztán ha igen... akkor majd jöhet a többi.*
- Legalább annyi! *nevet az elf a férfi szavaira. Micsoda örömök képesek érni az ember... pontosabban az elf fiát néhanapján!
Aztán az orkos emléken csak még jobban nevetnie kell. De szerencsére régi barátja nem öli meg nyomban röhögőgörccsel, mert végül bemutatja a hölgyet. Sylweran pedig előre lép a vöröshöz, és kissé meghajol.*
- Úgy szint' nagyon örülök. *köszön ő is, és el fogadja ám a felé nyújtott jobbot, de talán a nő meglepetésére, talán nem, hirtelen lehajol, és apró és gyors kis csókot lehel Yeza kezére. Nem akarja túlzásba vinni azért, nehogy félreértse, hiszen régi barátjával van a nő. Ki tudja, mi lehet közöttük. Habár ő is sokáig kettesben kalandozott Shiriqával, mégsem történt soha semmi.
Egy pillanatra elkalandoznak a gondolatai, haza, Vadvédbe. Különös érezni, hogy milyen, amikor van egy otthon, ahová bármikor visszatérhetünk.*
- Ismeritek egymást? *pillant ezután meglepetten Aryna felé, majd elmosolyodik.*- Kicsi a világ!
*Aztán Wäor kezd el beszélni, és Yeaz is belekapcsolódik a dolgokba. Sőt, még Ary is hozzászól néha néha! Pedig a lány sokszor elég csendes. Talán jót tett nekik a közös út, és Sylweran folytonos mesélése.*
- Új kihívás és harcos kéz? *vigyorodik el az elf.*
- Vihet egyfelé az utunk, ha úgy akarjátok. *mondja, továbbra sem lankadó mosollyal.*
- Wäor, barátom, Te tudod, hogy mi vagyok. Azaz, hogy mivel foglalkozom. Nos... most már egy kicsit jobban kinőtte magát a dolog. *mondja kissé sejtelmesen, de azért a férfinak talán mégis csak sokat mond ezzel.*
- Harcos mindig jól jön... ha becsületes, hűséges, és nem fél meghalni. *kacsint.
És hát elég komolyan is mondja ezt. Ezt már a többiek is tudják a táborban.
Egyelőre nem mond többet, előbb kíváncsi rá, hogy érdekli e egyáltalán a két váratlant a dolog. Aztán ha igen... akkor majd jöhet a többi.*
5676. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-07 00:52:11
Üzenet elküldve: 2017-02-07 00:52:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy alacsony, arcát zöld csuklyával fedő vándor érkezik északnyugat felől. A köpeny takarásában csak lábainak vonala árulkodik róla, hogy nőről van szó. A főtérre érkezvén szertartásosan megáll a míves szökőkút előtt és lassan körbepillant, magába szív és megemészt minden ingert. A zsibongást, a ropogós levegőt, a szökőkút vizének csillogását. Megszállja belül valamiféle ünnepélyesség.*
~Talán mégiscsak jó lesz hazatérni.~
*Ahogy sétál tovább, látszólag céltalanul, hallgatja az embereket.*
~Pegazus fogadó? Miért nem néztem be soha?~ *merít ihletet azonnal két mellette elhaladó, jókedélyű ember társalgásából.*
~Talán mégiscsak jó lesz hazatérni.~
*Ahogy sétál tovább, látszólag céltalanul, hallgatja az embereket.*
~Pegazus fogadó? Miért nem néztem be soha?~ *merít ihletet azonnal két mellette elhaladó, jókedélyű ember társalgásából.*
5675. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:18:46
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:18:46
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
*Kell egy kis távolság. Úgy mindentől és mindenkitől, valószínűleg Eralil is valami hasonlót érezhetett, elvégre egy ideje nem látta. Mondjuk utoljára egy hete járt a Namos házban, szóval ki tudja? Lehet hazatért. Mindenesetre most Lorewen a sor, hogy eltűnjön egy kis időre. Már megtette ugyan, legalábbis a házban lévők szerint biztosan, de az az idő nem számít, mivel kába volt. Neki olyan szabadidőre van szüksége, amit ténylegesen felhasznál értelmes dolgokra. Például élvezi a magányt. Nem sok élvezet maradt az életében, de ez... ez örök. A többiek majd megoldják a dolgaikat... valahogy. Biztos vannak még értelmes emberek ott, csak... eddig jól elbújtak. Olyan jól, hogy a szerzetes nem találta meg őket, ami valóban felsőbb intellektusra vall. Bölcs halandók az árnyékokban... Hát máshol nem igazán lehetnek, akkor Lorew már találkozott volna ilyenekkel. Mindenesetre a korábbi álláspontját megtartja, szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Aztán majd jól átnézi az árnyékos sarkokat odafelé, hátha nem csak a Namos házban bujkálnak értelmes halandók, hanem máshol is. Tapasztalat szerint az emberfia minél tovább nem találkozik valamivel, annál nagyobb eséllyel fog egyszer. Éppen így Lorew nem zárja ki az értelmes halandók létezésének vagy megszületésének lehetőségét, legfeljebb... nem fogja megérni, hogy találjon is ilyet.*
5674. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-05 21:30:36
Üzenet elküldve: 2017-02-05 21:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Aborath hosszú útra indul. Alaposan fel is van szerelkezve. Az istenek vagy magukat isteneknek nevező lények hatalmát kérni távol áll tőle. Azt tanulta, hogy a mágia olyan erő aminek a használata emeli fel azokat akik méltóak az irányítására. Méltóvá pedig tanulás útján lehet az ember nem pedig nála hatalmasabb lényekkel kötött paktum által. Nem is tud teljesen megbízni ezekben az állítólagos istenekben. Hangosan nem mondaná ki, de magában inkább démonoknak nevezi őket és azokat akik saját hatalom helyett azokét fogadják el pedig ostobáknak. Ő nem ilyen. Viszont a mester aki a kikötőben élt eddig elköltözött. Ezért indul el, hogy újra megkeresse.*
5673. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-05 16:24:34
Üzenet elküldve: 2017-02-05 16:24:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
*Mindenhol megvannak a szokások, Aryna egyelőre nem közeledik senki felé közvetlenül, hiszen nem neki kell megtenni az első lépést. Természetesen azt nem várja el, hogy kezet csókoljanak neki. (Ennek ellenére, vajon milyen reakciót váltott volna ki belőle, hogyha ily nemesi gesztussal köszöntenék?)
Az elf leány a saját részéről megtette az üdvözlést; vagy egyből puszipajtásokká kell válniuk? Egyelőre inkább megtartja ezt a távolságot közöttük, mert még nem ismeri őket, úgy ahogy a vezére.
No de az a bizonyos köpeny. Amennyiben Slyweran észreveszi, akkor láthat a vörös hajú amazonon, egy igen ismerős köpenyt. Direkt nem szólt róla, azonban nem Aryna teszi szóvá először. Ez a szituáció azért megmosolyogtató. Habár nem neheztel Yezára, ki tudja lehet a jövőben egymás hátát fogják fedezni.
Közben a két fél átesik a kötelezőkön.*
~ Bizony bizony, ismerjük egymást.~
*Amikor pedig Slyweran bemutatja, Arynát, a kis elf megtisztelve érzi magát, úgy, hogy még bele is pirul. El is fordul rögtön, s az ajkaihoz teszi a kezét, miszerint a lányos zavarát elrejtse.*
~ Nem engem kéne magasztalnod.~
*Mondja magában. Amint sikerül összeszednie magát, ismét hallgatja a beszélgetést, egy derűs ábrázattal, követi tovább az eseményeket. (Nem mintha elvesztette volna a fonalat, lelkiekben teljesen mértékben jelen van.)
Lassacskán kiderül, hogy mégsem annyira ismeretlennek egymásnak az, hiszen arcról tényleg ismerik egymást.*
- Nagyon szívesen. Nyugodtan megtarthatód, ahogy elnézem neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
*Vagy esetleg nem akar minket beavatni részletekbe? Sokat sejtetően néz a vörösre, egy kacér mosollyal. Viszont ez inkább maradjon az ő kis titkuk nem?*
*Egy kissé elgondolkozik, mivel valami hiány érzete támad, viszont lelkiekben itt van, s csak a végén szólal fel.*
~ Kalandorok? Csupán tapasztalat céljából jönnek?~
*Kicsit furcsának tartja az elképzelésüket, mert ez nem olyan amihez _ingyen_ hozzájuthatnának (és nem is pénzben mérhető.)
Legalábbis erre asszociál, mikor a vörös hajú felszólal.*
~ Azért annyira nem volt nagy tudomány.~
Mosolyodik el, mikor dicsérik, amúgy is sokat kell még tanulnia.
*Majd, nemsokára tesz egy megjegyzést Wäoreyn-nek, hogy szép gondolat, azonban fizikai erőn van más is.*
- Elmét is karban kell tartani, sokszor nem a nyers erő dönti el a harc kimenetelét, főleg ha az ellenfél eleve harcra termett. Egy tündért sem szabad lebecsülni, ha egy orkkal kerül szemtől szembe.
*Ekképpen látja Aryna, viszont tudja jól, hogy sokat kell még tanulnia, remélhetőleg sikeresen fogja venni az akadályokat.*
*Mindenhol megvannak a szokások, Aryna egyelőre nem közeledik senki felé közvetlenül, hiszen nem neki kell megtenni az első lépést. Természetesen azt nem várja el, hogy kezet csókoljanak neki. (Ennek ellenére, vajon milyen reakciót váltott volna ki belőle, hogyha ily nemesi gesztussal köszöntenék?)
Az elf leány a saját részéről megtette az üdvözlést; vagy egyből puszipajtásokká kell válniuk? Egyelőre inkább megtartja ezt a távolságot közöttük, mert még nem ismeri őket, úgy ahogy a vezére.
No de az a bizonyos köpeny. Amennyiben Slyweran észreveszi, akkor láthat a vörös hajú amazonon, egy igen ismerős köpenyt. Direkt nem szólt róla, azonban nem Aryna teszi szóvá először. Ez a szituáció azért megmosolyogtató. Habár nem neheztel Yezára, ki tudja lehet a jövőben egymás hátát fogják fedezni.
Közben a két fél átesik a kötelezőkön.*
~ Bizony bizony, ismerjük egymást.~
*Amikor pedig Slyweran bemutatja, Arynát, a kis elf megtisztelve érzi magát, úgy, hogy még bele is pirul. El is fordul rögtön, s az ajkaihoz teszi a kezét, miszerint a lányos zavarát elrejtse.*
~ Nem engem kéne magasztalnod.~
*Mondja magában. Amint sikerül összeszednie magát, ismét hallgatja a beszélgetést, egy derűs ábrázattal, követi tovább az eseményeket. (Nem mintha elvesztette volna a fonalat, lelkiekben teljesen mértékben jelen van.)
Lassacskán kiderül, hogy mégsem annyira ismeretlennek egymásnak az, hiszen arcról tényleg ismerik egymást.*
- Nagyon szívesen. Nyugodtan megtarthatód, ahogy elnézem neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
*Vagy esetleg nem akar minket beavatni részletekbe? Sokat sejtetően néz a vörösre, egy kacér mosollyal. Viszont ez inkább maradjon az ő kis titkuk nem?*
*Egy kissé elgondolkozik, mivel valami hiány érzete támad, viszont lelkiekben itt van, s csak a végén szólal fel.*
~ Kalandorok? Csupán tapasztalat céljából jönnek?~
*Kicsit furcsának tartja az elképzelésüket, mert ez nem olyan amihez _ingyen_ hozzájuthatnának (és nem is pénzben mérhető.)
Legalábbis erre asszociál, mikor a vörös hajú felszólal.*
~ Azért annyira nem volt nagy tudomány.~
Mosolyodik el, mikor dicsérik, amúgy is sokat kell még tanulnia.
*Majd, nemsokára tesz egy megjegyzést Wäoreyn-nek, hogy szép gondolat, azonban fizikai erőn van más is.*
- Elmét is karban kell tartani, sokszor nem a nyers erő dönti el a harc kimenetelét, főleg ha az ellenfél eleve harcra termett. Egy tündért sem szabad lebecsülni, ha egy orkkal kerül szemtől szembe.
*Ekképpen látja Aryna, viszont tudja jól, hogy sokat kell még tanulnia, remélhetőleg sikeresen fogja venni az akadályokat.*
5672. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-04 21:32:15
Üzenet elküldve: 2017-02-04 21:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
*Emelkedik a pimasz ívű szemöldök. Ez a fesztelen, baráti üdvözlés igencsak meglepi. Rég nem látta már Wäort ilyennek. Amikor a nyurga a karjait a félreérthetetlen gesztusra tárja, egy pillanatra megakad a lélegzete, mert ebből a vadász aligha bújhat ki úgy, hogy ne legyen kínos az egész. De őszinte megdöbbenésére Wäor meg sem próbálja. Ezekben a facsókolókban mindig is érzett némi feminin felhangot, de a két hím úgy tudja le ezt az üdvözlő ölelést, hogy az esetlegesen ablakok mögül figyelő, szendébb lelkű hölgyek most bizonyosan aléltan terülnek ki ennyi megsűrűsödő férfiasságtól.*
- Már ismerjük egymást *mosolyodik egy kicsit bizonytalanul Aryna felé, mikor a lányt bemutatják nekik.* - Nem volt alkalmam megköszönni. *Összébb húzza magán a köpenyt, ami az előző estéig még az elf szőkeségé volt. Biztos nem ácsorogna itt ilyen kényelmesen, ha enélkül kéne eltűrnie ezt a hideget.*
- Igazán örülök *biccent Sylwerannak. Itt meg is állna, de Wäor szavai azt sugallják, ezúttal nem visszahúzódó, törékeny és bűbájos Yezára van szükség. A kezét nyújtja a hórihorgas elfnek. Nem nélkülözi a mozdulat a női kellemet, viszont nagyon is határozott. A vékony ujjacskák emberes üdvözlésre szorítanak, persze ha a másik elfogadja a felé nyújtott jobbot.*
- Remélem, legalább egy darabon egyfelé visz az utunk *hajol kicsit közelebb, ahogy az üdvözléshez fűzi a félhangos megjegyzést.* - Wäor szörnyen nyűgös mostanság. Morog, mint egy vén, köszvényes ordas. Napok óta nem láttam mosolyogni. Megmondom őszintén, nem szívesen engednék el magunk mellől valakit, aki ilyen varázslatot művel *biccent elismerően Sylweran felé.*
- Bár az ifjú hölgy se semmi *pillant Arynára.
Az udvarias csevegés mögött ott a beidegződés, ahogy a Niyss húgocskái mindig is összhangban dolgoztak a melléjük kirendelt vadásszal. Ez a félmondat elég hozzá, hogy Wäoreyn tudtára adja, a lány mágiahasználó.
Nem kerülte el a figyelmét a férfi megjegyzése ama kupán vágásról. Vegyesek az érzései ezzel kapcsolatban. Bár egyértelműen szarkasztikus, de legalább nem temeti emésztő hallgatás alá.*
*Emelkedik a pimasz ívű szemöldök. Ez a fesztelen, baráti üdvözlés igencsak meglepi. Rég nem látta már Wäort ilyennek. Amikor a nyurga a karjait a félreérthetetlen gesztusra tárja, egy pillanatra megakad a lélegzete, mert ebből a vadász aligha bújhat ki úgy, hogy ne legyen kínos az egész. De őszinte megdöbbenésére Wäor meg sem próbálja. Ezekben a facsókolókban mindig is érzett némi feminin felhangot, de a két hím úgy tudja le ezt az üdvözlő ölelést, hogy az esetlegesen ablakok mögül figyelő, szendébb lelkű hölgyek most bizonyosan aléltan terülnek ki ennyi megsűrűsödő férfiasságtól.*
- Már ismerjük egymást *mosolyodik egy kicsit bizonytalanul Aryna felé, mikor a lányt bemutatják nekik.* - Nem volt alkalmam megköszönni. *Összébb húzza magán a köpenyt, ami az előző estéig még az elf szőkeségé volt. Biztos nem ácsorogna itt ilyen kényelmesen, ha enélkül kéne eltűrnie ezt a hideget.*
- Igazán örülök *biccent Sylwerannak. Itt meg is állna, de Wäor szavai azt sugallják, ezúttal nem visszahúzódó, törékeny és bűbájos Yezára van szükség. A kezét nyújtja a hórihorgas elfnek. Nem nélkülözi a mozdulat a női kellemet, viszont nagyon is határozott. A vékony ujjacskák emberes üdvözlésre szorítanak, persze ha a másik elfogadja a felé nyújtott jobbot.*
- Remélem, legalább egy darabon egyfelé visz az utunk *hajol kicsit közelebb, ahogy az üdvözléshez fűzi a félhangos megjegyzést.* - Wäor szörnyen nyűgös mostanság. Morog, mint egy vén, köszvényes ordas. Napok óta nem láttam mosolyogni. Megmondom őszintén, nem szívesen engednék el magunk mellől valakit, aki ilyen varázslatot művel *biccent elismerően Sylweran felé.*
- Bár az ifjú hölgy se semmi *pillant Arynára.
Az udvarias csevegés mögött ott a beidegződés, ahogy a Niyss húgocskái mindig is összhangban dolgoztak a melléjük kirendelt vadásszal. Ez a félmondat elég hozzá, hogy Wäoreyn tudtára adja, a lány mágiahasználó.
Nem kerülte el a figyelmét a férfi megjegyzése ama kupán vágásról. Vegyesek az érzései ezzel kapcsolatban. Bár egyértelműen szarkasztikus, de legalább nem temeti emésztő hallgatás alá.*
5671. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-04 19:49:50
Üzenet elküldve: 2017-02-04 19:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Bizony, nem mostanában sodorta össze őket az élet árja. Évek óta nem látta a nyurgát, bár a mozgalmas napok örökké bevésődtek emlékezetébe. A kilátástalan helyzetből kitörés szinonimájaként azóta is az átsylweranozást szokta használni. Az ölelés igen férfias, és igen rövid, hogy is maradhasson.*
- Azt tán csak az égiek tudják. Nyolc tél is eltelhetett azóta.
*Pislantás hátra Yezára. Teret ad neki, hogy előreléphessen, ha akar. Kettejük jelenleg hűvösebb viszonya az udvariasság elemi szabályait nem érinti. Vad a szíve gyökeréig, makacs is tán, de a vörös kétségkívül ugyanúgy hozzá tartozik, ahogy a lélegzete.*
- Az az ork valószínűleg azóta is azon elmélkedik, hogy ha valaki azt mondja neki, hogy további hőzöngés esetén az orra a hátsójában köt ki, akkor azt talán mégiscsak komolyan kéne venni.
*Minthogy azonban nem a múltban élnek, hanem a jelenben, ildomos azt is építeni.*
- Nincs okom rejtegetni. No meg attól sem tartok, hogy kupán vágna érte, ha így tennék. Bemutatom Yezát.
*Kicsit megtorpan. Mondana másik nevet is, csak éppen nem tud. Ily hosszú ismeretség után ez elgondolkodtató, de ezt a kutatást majd máskor ejti meg. Aryna felé diszkrét biccentés és egy jól hallható köszönés.*
- Mi? Új kihívást keresünk, mielőtt berozsdállnának az izmaink *tekerinti a másik köré a féligazság jótékony kígyóját. A céh ellenük irányuló üzelmeiről egyelőre nem beszélhet.*
- Valahol egészen biztosan szükség van a magunkfajták tudására.
*Az Erdőmély szó elgondolkodtatja. Nem járt még ott, de hallott ezt-azt a veszélyeiről. Arrafelé talán el lehetne tűnni a világ veszedelmei elől, s a vidék kihívást jelenthet egy nyughatatlan kardnak.*
- Arrafelé nem kélne el harcos kéz?
*Egy próbát megér a dolog. A rőt ugyan nem avatott ura a pengének, de tudománya igencsak hasznos lehet bárki számára.*
*Bizony, nem mostanában sodorta össze őket az élet árja. Évek óta nem látta a nyurgát, bár a mozgalmas napok örökké bevésődtek emlékezetébe. A kilátástalan helyzetből kitörés szinonimájaként azóta is az átsylweranozást szokta használni. Az ölelés igen férfias, és igen rövid, hogy is maradhasson.*
- Azt tán csak az égiek tudják. Nyolc tél is eltelhetett azóta.
*Pislantás hátra Yezára. Teret ad neki, hogy előreléphessen, ha akar. Kettejük jelenleg hűvösebb viszonya az udvariasság elemi szabályait nem érinti. Vad a szíve gyökeréig, makacs is tán, de a vörös kétségkívül ugyanúgy hozzá tartozik, ahogy a lélegzete.*
- Az az ork valószínűleg azóta is azon elmélkedik, hogy ha valaki azt mondja neki, hogy további hőzöngés esetén az orra a hátsójában köt ki, akkor azt talán mégiscsak komolyan kéne venni.
*Minthogy azonban nem a múltban élnek, hanem a jelenben, ildomos azt is építeni.*
- Nincs okom rejtegetni. No meg attól sem tartok, hogy kupán vágna érte, ha így tennék. Bemutatom Yezát.
*Kicsit megtorpan. Mondana másik nevet is, csak éppen nem tud. Ily hosszú ismeretség után ez elgondolkodtató, de ezt a kutatást majd máskor ejti meg. Aryna felé diszkrét biccentés és egy jól hallható köszönés.*
- Mi? Új kihívást keresünk, mielőtt berozsdállnának az izmaink *tekerinti a másik köré a féligazság jótékony kígyóját. A céh ellenük irányuló üzelmeiről egyelőre nem beszélhet.*
- Valahol egészen biztosan szükség van a magunkfajták tudására.
*Az Erdőmély szó elgondolkodtatja. Nem járt még ott, de hallott ezt-azt a veszélyeiről. Arrafelé talán el lehetne tűnni a világ veszedelmei elől, s a vidék kihívást jelenthet egy nyughatatlan kardnak.*
- Arrafelé nem kélne el harcos kéz?
*Egy próbát megér a dolog. A rőt ugyan nem avatott ura a pengének, de tudománya igencsak hasznos lehet bárki számára.*
5670. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-03 15:12:03
Üzenet elküldve: 2017-02-03 15:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Sylweran mosolyogva hallgatja a lányt. Igazán kedves tőle, hogy ennyire aggódott.
A varázslatokkal kapcsolatos dolgot nem igazán érti, de csak a szemöldökét vonja fel kérdőn, jelezve, hogy ez a dolog azért bővebb magyarázatra is szorulhat.
Aztán a jövevényekről lesz szó.*
- Igen, egy régi barátommal futottam össze az este, aki szívesen velünk tartana, habár nem vagyok biztos benne, hogy már ma idetoppan... de tudja már az utat. *mosolyog.*- És egy öreg törp alkimista, akibe véletlenül botlottam bele. Elvileg nem sokára ide kellene érniük. Nem akarok sokat várni.
*Ezután ad egy kis finomságot a lánynak, hogy biztosan jobb kedve legyen, s miközben ténykedik még egy kicsit a lóra erősített holmival, ismerős hangra lesz figyelmes.
A lóra s az érkezőkre nem is figyelt fel, na de erre már igen.! Ez a hang, és ez a stílus...*
- Wäoreyn!
*Sylweran szélesen elvigyorodik, és hagyja is a pakolászást. A férfihoz lép, és ha úgy adódik talán még meg is öleli egy röpke pillanatra. Micsoda napok ezek! Folyton valamilyen régi arc bukkan fel előtte mostanában!*
- Én mi járatban? Te mi járatban? *tesz rá a kérdésre egy kérdést, az esetleges rövid, és szigorúan csak férfias ölelés után.*
- Jó újra látni! Mikor is találkoztunk utoljára? *kérdezi hunyorogva a férfit. Aztán oldalra pillant, és meglátja a vöröst.*
- Bemutatod a társad? *pillant eztán vissza sokat mondó vigyorral Wäorra, persze csak olyan hangnemben beszélve, hogy lehetőleg csak a férfi hallhassa.*
- Ő itt Aryna Yji, a csapatom egy tagja, és egyben a barátom. *mutatja be ő a saját oldalán lévő lányt, miközben küld felé egy mosolyt.*
- Nyugatra tartunk, Erdőmélybe. Hát ti?
*Sylweran mosolyogva hallgatja a lányt. Igazán kedves tőle, hogy ennyire aggódott.
A varázslatokkal kapcsolatos dolgot nem igazán érti, de csak a szemöldökét vonja fel kérdőn, jelezve, hogy ez a dolog azért bővebb magyarázatra is szorulhat.
Aztán a jövevényekről lesz szó.*
- Igen, egy régi barátommal futottam össze az este, aki szívesen velünk tartana, habár nem vagyok biztos benne, hogy már ma idetoppan... de tudja már az utat. *mosolyog.*- És egy öreg törp alkimista, akibe véletlenül botlottam bele. Elvileg nem sokára ide kellene érniük. Nem akarok sokat várni.
*Ezután ad egy kis finomságot a lánynak, hogy biztosan jobb kedve legyen, s miközben ténykedik még egy kicsit a lóra erősített holmival, ismerős hangra lesz figyelmes.
A lóra s az érkezőkre nem is figyelt fel, na de erre már igen.! Ez a hang, és ez a stílus...*
- Wäoreyn!
*Sylweran szélesen elvigyorodik, és hagyja is a pakolászást. A férfihoz lép, és ha úgy adódik talán még meg is öleli egy röpke pillanatra. Micsoda napok ezek! Folyton valamilyen régi arc bukkan fel előtte mostanában!*
- Én mi járatban? Te mi járatban? *tesz rá a kérdésre egy kérdést, az esetleges rövid, és szigorúan csak férfias ölelés után.*
- Jó újra látni! Mikor is találkoztunk utoljára? *kérdezi hunyorogva a férfit. Aztán oldalra pillant, és meglátja a vöröst.*
- Bemutatod a társad? *pillant eztán vissza sokat mondó vigyorral Wäorra, persze csak olyan hangnemben beszélve, hogy lehetőleg csak a férfi hallhassa.*
- Ő itt Aryna Yji, a csapatom egy tagja, és egyben a barátom. *mutatja be ő a saját oldalán lévő lányt, miközben küld felé egy mosolyt.*
- Nyugatra tartunk, Erdőmélybe. Hát ti?
5669. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-02 06:28:45
Üzenet elküldve: 2017-02-02 06:28:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
//Sylweran, Aryna, Wäoreyn, Yeza//
*A lényeg, hogy minden rendben van vele és csak ez számít.
Legszívesebben megragadná, az elf kezét, de ezt nem teszi, viszont egy nagy sóhajtással nyugtázza a dolgokat.
Nagy boci szemekkel pillant Aryna a vezérre, s csak ennyit tud mondani.*
- N-nem!
*Valahogy már nem is érzi jogosnak, hogy csakúgy lekapta előbb a fajtársát.*
~ Pedig mondtam, hogy a tisztáson leszek.~
*Jó! Nem várhatja el, hogy Sylwerantól, miszerint ő még külön keresse fel a leányzót.*
- Akkor egálban vagyunk. Ezt úgy mondod, mintha ez nem egy természetes reakció lenne.
*Mosolyodik el szelíden. Hiszen megígéri a férfi a lánynak, így ismét derűsre vált az ábrázata, s legszívesebben a nyakába ugrana, de kénytelen ennyivel beérnie a fajtársának.*
- Hát, velem is történt egyesmás. A varázslataim felét elvesztettem, erre a tisztáson jöttem rá.
*Mondja teljes higgadtsággal, nem fog keseregni azon amin nem lehet változtatni. Főleg, hogy a hit, és a varázslat, most már teljesen összefüggnek egymással*
- Megfordult a fejemben. *Neveti el magát.*
- Ha kell meg is teszem érted. Viszont egy ilyen harcos aligha tudna elvegyülni.
*Nem tekinthető katonának a vezére, ő annál sokkal több, s emiatt nem volt erre szükség.
No de, mikor az elf férfi Borókánál málháján tevékenykedik, nem tulajdonít neki különösebb dolgot neki, így egyelőre csak érdeklődik.*
- Ezt fantasztikus hallani, újabb jövevények jönnek?
*Pár másodperc múlva kikerekedett szemekkel, néz végig a kis kendőcskén amit a kezébe nyomnak.*
~ Ez az enyém?~
*Rögtön el is kezdi kibontani.*
~ Ó, ezt mégis miért kapom?~
*Értetlenül néz Aryna Sylwerenra, azonban ezt nem meri szóvá tenni, nem szeretne hálátlannak tűnni, és némán elkezd falatozni. Jó kedvét, most semmi sem tudja beárnyalni, leül a padra, hogy minden egyes pillanatot kiélvezhessen.
Kis falatokat harap a csokis süteményből, ám ezt nem tudja sokáig élvezni, hiszen a ismeretlenek tűnnek fel a semmiből.
Egyből visszacsomagolja a maradékot, mert nem szeretne udvariatlannak tűnni. Amit ez megvan azonnal fel is pattan.*
~ Vajon róluk beszélt?~
*Nemsokára a vörös hajú amazon is előbukkan, aki felé elmosolyodik. (Mivel nem tudja, "hogy haszontalan kacatként gondoltak az ajándékára".)*
- Üdvözletem.
*Biccent mit kettőjük felé, a beszélgetésükbe nem nagyon akar belefolyni. A vezére ítélőképességben maximálisan megbízik, úgyhogy nem is fogja megkérdőjelezni, az itt létük mivoltját.*
//Sylweran, Aryna, Wäoreyn, Yeza//
*A lényeg, hogy minden rendben van vele és csak ez számít.
Legszívesebben megragadná, az elf kezét, de ezt nem teszi, viszont egy nagy sóhajtással nyugtázza a dolgokat.
Nagy boci szemekkel pillant Aryna a vezérre, s csak ennyit tud mondani.*
- N-nem!
*Valahogy már nem is érzi jogosnak, hogy csakúgy lekapta előbb a fajtársát.*
~ Pedig mondtam, hogy a tisztáson leszek.~
*Jó! Nem várhatja el, hogy Sylwerantól, miszerint ő még külön keresse fel a leányzót.*
- Akkor egálban vagyunk. Ezt úgy mondod, mintha ez nem egy természetes reakció lenne.
*Mosolyodik el szelíden. Hiszen megígéri a férfi a lánynak, így ismét derűsre vált az ábrázata, s legszívesebben a nyakába ugrana, de kénytelen ennyivel beérnie a fajtársának.*
- Hát, velem is történt egyesmás. A varázslataim felét elvesztettem, erre a tisztáson jöttem rá.
*Mondja teljes higgadtsággal, nem fog keseregni azon amin nem lehet változtatni. Főleg, hogy a hit, és a varázslat, most már teljesen összefüggnek egymással*
- Megfordult a fejemben. *Neveti el magát.*
- Ha kell meg is teszem érted. Viszont egy ilyen harcos aligha tudna elvegyülni.
*Nem tekinthető katonának a vezére, ő annál sokkal több, s emiatt nem volt erre szükség.
No de, mikor az elf férfi Borókánál málháján tevékenykedik, nem tulajdonít neki különösebb dolgot neki, így egyelőre csak érdeklődik.*
- Ezt fantasztikus hallani, újabb jövevények jönnek?
*Pár másodperc múlva kikerekedett szemekkel, néz végig a kis kendőcskén amit a kezébe nyomnak.*
~ Ez az enyém?~
*Rögtön el is kezdi kibontani.*
~ Ó, ezt mégis miért kapom?~
*Értetlenül néz Aryna Sylwerenra, azonban ezt nem meri szóvá tenni, nem szeretne hálátlannak tűnni, és némán elkezd falatozni. Jó kedvét, most semmi sem tudja beárnyalni, leül a padra, hogy minden egyes pillanatot kiélvezhessen.
Kis falatokat harap a csokis süteményből, ám ezt nem tudja sokáig élvezni, hiszen a ismeretlenek tűnnek fel a semmiből.
Egyből visszacsomagolja a maradékot, mert nem szeretne udvariatlannak tűnni. Amit ez megvan azonnal fel is pattan.*
~ Vajon róluk beszélt?~
*Nemsokára a vörös hajú amazon is előbukkan, aki felé elmosolyodik. (Mivel nem tudja, "hogy haszontalan kacatként gondoltak az ajándékára".)*
- Üdvözletem.
*Biccent mit kettőjük felé, a beszélgetésükbe nem nagyon akar belefolyni. A vezére ítélőképességben maximálisan megbízik, úgyhogy nem is fogja megkérdőjelezni, az itt létük mivoltját.*
5668. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-01 18:28:00
Üzenet elküldve: 2017-02-01 18:28:00
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Rolfeuss//
- Azt már sajnos nem tudom.
*Rázza meg a fejét a félvér. Sajnos neki sincs ennél több információja erről a dologról. Bárcsak lenne!*
- Az hogy buta nem jelent semmit! Mindenki jó és tehetséges valamiben, nem kell okosnak lenni. Na meg ha valaki mindent tud, az nem mindig jó.
*Nem mintha saját tapasztalataiból beszélne...*
- Igen, a templomban biztosan tudják. Lehet, hogy érdemes lenne megkérdezni, nem? Bár ha aranyat kérnek érte, akkor biztos nem érné meg.
*Körbenéz, hiszen lassan indulni kellene.*
- Nos, további szép napot! Ha esetleg gondolja, a Barakkba megyek edzeni, ott kora délutánig megtalál.
*Azzal int egyet és el indul célja felé.*
- Azt már sajnos nem tudom.
*Rázza meg a fejét a félvér. Sajnos neki sincs ennél több információja erről a dologról. Bárcsak lenne!*
- Az hogy buta nem jelent semmit! Mindenki jó és tehetséges valamiben, nem kell okosnak lenni. Na meg ha valaki mindent tud, az nem mindig jó.
*Nem mintha saját tapasztalataiból beszélne...*
- Igen, a templomban biztosan tudják. Lehet, hogy érdemes lenne megkérdezni, nem? Bár ha aranyat kérnek érte, akkor biztos nem érné meg.
*Körbenéz, hiszen lassan indulni kellene.*
- Nos, további szép napot! Ha esetleg gondolja, a Barakkba megyek edzeni, ott kora délutánig megtalál.
*Azzal int egyet és el indul célja felé.*
5667. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-02-01 18:16:22
Üzenet elküldve: 2017-02-01 18:16:22
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés a barlangba//
*Új felszerelését igazgatja magát, végre van valami jobb ruha is rajta, ami strapabíróbb. Na meg jól is néz ki persze az sem elhanyagolható. Ostorát otthagyta a mélységiek házában, majd kidobják nyilván, kit izgat, az új fegyvere jobban mutat oldalán. Meglát egy lovas szekeret, aminek elég hal szaga van, nyilván a reggeli piacra hozott valamit a kikötőből. Nem telik semmibe, mire a kocsis mellett utazik és nem kell gyalog megtennie az utat. Jól gondolta, hogy megoldja a saját maga részét majd, csak egy kis flörtölés kell hozzá.*
*Új felszerelését igazgatja magát, végre van valami jobb ruha is rajta, ami strapabíróbb. Na meg jól is néz ki persze az sem elhanyagolható. Ostorát otthagyta a mélységiek házában, majd kidobják nyilván, kit izgat, az új fegyvere jobban mutat oldalán. Meglát egy lovas szekeret, aminek elég hal szaga van, nyilván a reggeli piacra hozott valamit a kikötőből. Nem telik semmibe, mire a kocsis mellett utazik és nem kell gyalog megtennie az utat. Jól gondolta, hogy megoldja a saját maga részét majd, csak egy kis flörtölés kell hozzá.*
5666. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-01-31 20:47:17
Üzenet elküldve: 2017-01-31 20:47:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
//Sylweran, Aryna, Wäoreyn, Yeza//
*A ház felé menet egy kicsit feszengett. Nem valami jó emlékű hely, ha kettejük számára biztosít díszletet. Végül aztán mégsem lett olyan szörnyű az este. Mindketten diplomatikusan félrenéztek kínos emlékekkel zaklató dolgoknál, Wäor pedig nem húzódott el tőle, amikor az ágyban hozzá simult. Yeza rég nem aludt ilyen nyugodtan. Mintha így, összebújva semmi rossz nem érhetné el őket. Boldogság, egy új élet vigíliája telepszik az arcára e mély szendergésben, s marad is reggelig.
Továbbra sem faggatózik tervek vagy úti cél felől. Követi a vadászt, ahová szeretné. Ha ez a bűntudat egy kicsit leülepszik benne, talán majd hangot kap a nyavalygás, de az elhatározás aligha csorbul.
Nem sokat szólnak egymáshoz, míg összekészülnek. Egy kicsit még ő is keresi a megfelelő utakat Wäorhoz.
Lépésben poroszkálnak a városból kifelé vezető út felé. Leginkább az óvatosságnak tudja be a dolgot, és igyekszik maga is résen lenni. A Főtéren viszont megtorpannak, ami eléggé meglepi a tegnapi nagy mehetnék után. Az meg pláne meglepi, hogy a köpenye korábbi tulajdonosával találja szembe magát. Wäoreyn viszont nem hozzá intézi a szavait, hanem a társához, aki kétség kívül a leghórihorgasabb elf, akit valaha látott.
Yeza egy kicsit tétovázik, hogy nyeregben maradjon-e, de végül inkább leszáll, és a kantárt szorongatva besorol Wäor mögé. Egyelőre csendben marad. Nem tudja még, miről szól ez az egész. Figyeli a vadászt is meg a két elfet is, hátha a testbeszédük elárul valamit, hogyan kellene viszonyulnia ehhez a találkozáshoz.*
//Sylweran, Aryna, Wäoreyn, Yeza//
*A ház felé menet egy kicsit feszengett. Nem valami jó emlékű hely, ha kettejük számára biztosít díszletet. Végül aztán mégsem lett olyan szörnyű az este. Mindketten diplomatikusan félrenéztek kínos emlékekkel zaklató dolgoknál, Wäor pedig nem húzódott el tőle, amikor az ágyban hozzá simult. Yeza rég nem aludt ilyen nyugodtan. Mintha így, összebújva semmi rossz nem érhetné el őket. Boldogság, egy új élet vigíliája telepszik az arcára e mély szendergésben, s marad is reggelig.
Továbbra sem faggatózik tervek vagy úti cél felől. Követi a vadászt, ahová szeretné. Ha ez a bűntudat egy kicsit leülepszik benne, talán majd hangot kap a nyavalygás, de az elhatározás aligha csorbul.
Nem sokat szólnak egymáshoz, míg összekészülnek. Egy kicsit még ő is keresi a megfelelő utakat Wäorhoz.
Lépésben poroszkálnak a városból kifelé vezető út felé. Leginkább az óvatosságnak tudja be a dolgot, és igyekszik maga is résen lenni. A Főtéren viszont megtorpannak, ami eléggé meglepi a tegnapi nagy mehetnék után. Az meg pláne meglepi, hogy a köpenye korábbi tulajdonosával találja szembe magát. Wäoreyn viszont nem hozzá intézi a szavait, hanem a társához, aki kétség kívül a leghórihorgasabb elf, akit valaha látott.
Yeza egy kicsit tétovázik, hogy nyeregben maradjon-e, de végül inkább leszáll, és a kantárt szorongatva besorol Wäor mögé. Egyelőre csendben marad. Nem tudja még, miről szól ez az egész. Figyeli a vadászt is meg a két elfet is, hátha a testbeszédük elárul valamit, hogyan kellene viszonyulnia ehhez a találkozáshoz.*
5665. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-01-31 20:09:50
Üzenet elküldve: 2017-01-31 20:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
//Sylweran, Aryna, Yeza//
*Vinné a vére, belerohanva a világba.*
~ El innen! ~ *Ez a dühödt-sóvár kívánság lüktet ereiben, ahogy tekintete végigkúszik a fogadó sápatag falain. Yeza mégis türelemre intené. Fogai vonalának rése fogyatkozik, majd egymásnak feszül dühödten a két fénylő hadsereg. Legyűri a sürgetés vágyát. Dolguk itt már nincsen, s az árván maradt háznak is csupán egy búcsúestet adhatnak távoztuk után. A legszükségesebbek málhává formálódnak kezei alatt, kimunkált ölelése pedig megadja a vörösnek a gondoskodás látszatát. Álma éber, mintha a test emlékezete rugdosná óvatosan az életösztön irányába egy biztosnak immár nem mondható közegben.
Az új nap kezdetén az útra kész gyomor is megkapja a maga áldozatát, az éléskamra tartalmának egy része pedig becsomagolva készül fel rá, hogy valami nagyobb részese lehessen majd a jövendőben. Szokatlan derűvel szerszámoz hátast, illeszt rá holmit, s veszi az irányt a városból kivezető utak közül az egyikre. Legjobb célnak a főtér mutatkozik, ha csak úgy, valamerre indulna az emberfia. Szíve még marasztalná, esze azonban jó mélyen bevési az önmaga által adott parancsot a távozásra. Lassan léptet, megadva magát a két ellentétes kívánságnak, szinte egyesével véve szemügyre a tér minden apró darabkáját. Kövek, hívogató padok, varázslatos szökőkút, Sylweran, ló, oszlop.*
~ A jó életbe! ~ *hőköl vissza, hátrálva gondolatban egy lépést. Nehezen felejt; e szokását még Yeza sem tudta belőle kiverni. Ismerős arcot meg pláne nem. Nem mostanában volt, de ez elf ábrázatát bajosan tudná kiverni a fejéből. Int a rőt veszedelemnek, a hátast a víz felé kanyarítja, majd határozottan érkezik meg a földre, immár a saját lábával próbálva ki az anyakövezetet.*
- Az igazi lókötők sosem vesznek el *biccent az ezüst hajú elf, no meg a vele lévő lány felé. Szavait bőven árnyalja mosolyra húzódó ábrázata. Talán maga Teysus vezérelte őket az útjába ilyen váratlanul?*
- Mi járatban vagytok errefelé?
*Yeza remélhetőleg ott marad valahol az oldalában. Felteszi, idegen a többiek számára, így nem árt tudatosítani, hogy hozzá tartozik.*
//Sylweran, Aryna, Yeza//
*Vinné a vére, belerohanva a világba.*
~ El innen! ~ *Ez a dühödt-sóvár kívánság lüktet ereiben, ahogy tekintete végigkúszik a fogadó sápatag falain. Yeza mégis türelemre intené. Fogai vonalának rése fogyatkozik, majd egymásnak feszül dühödten a két fénylő hadsereg. Legyűri a sürgetés vágyát. Dolguk itt már nincsen, s az árván maradt háznak is csupán egy búcsúestet adhatnak távoztuk után. A legszükségesebbek málhává formálódnak kezei alatt, kimunkált ölelése pedig megadja a vörösnek a gondoskodás látszatát. Álma éber, mintha a test emlékezete rugdosná óvatosan az életösztön irányába egy biztosnak immár nem mondható közegben.
Az új nap kezdetén az útra kész gyomor is megkapja a maga áldozatát, az éléskamra tartalmának egy része pedig becsomagolva készül fel rá, hogy valami nagyobb részese lehessen majd a jövendőben. Szokatlan derűvel szerszámoz hátast, illeszt rá holmit, s veszi az irányt a városból kivezető utak közül az egyikre. Legjobb célnak a főtér mutatkozik, ha csak úgy, valamerre indulna az emberfia. Szíve még marasztalná, esze azonban jó mélyen bevési az önmaga által adott parancsot a távozásra. Lassan léptet, megadva magát a két ellentétes kívánságnak, szinte egyesével véve szemügyre a tér minden apró darabkáját. Kövek, hívogató padok, varázslatos szökőkút, Sylweran, ló, oszlop.*
~ A jó életbe! ~ *hőköl vissza, hátrálva gondolatban egy lépést. Nehezen felejt; e szokását még Yeza sem tudta belőle kiverni. Ismerős arcot meg pláne nem. Nem mostanában volt, de ez elf ábrázatát bajosan tudná kiverni a fejéből. Int a rőt veszedelemnek, a hátast a víz felé kanyarítja, majd határozottan érkezik meg a földre, immár a saját lábával próbálva ki az anyakövezetet.*
- Az igazi lókötők sosem vesznek el *biccent az ezüst hajú elf, no meg a vele lévő lány felé. Szavait bőven árnyalja mosolyra húzódó ábrázata. Talán maga Teysus vezérelte őket az útjába ilyen váratlanul?*
- Mi járatban vagytok errefelé?
*Yeza remélhetőleg ott marad valahol az oldalában. Felteszi, idegen a többiek számára, így nem árt tudatosítani, hogy hozzá tartozik.*
5664. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-01-31 16:32:26
Üzenet elküldve: 2017-01-31 16:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
//Aryna//
*Sylweran teljesen gondtalanul igazítgatja a lovát, és készül az indulásra, amikor meglátja nem olyan messze a felé közeledő Arynát. Nagy kő esik le a szívéről, fel is sóhajt, hiszen nem hallott a lány felől, mióta az elment kicsit magánügyeket intézni. De mivel nem maradt aggódni valója, csak mosolyogva int felé, és már fordul is vissza lovához.
Ekkor viszont a lány megérkezik, és egyszerűen csak leteremti őt.
Az elf pedig pislog, nagyokat néz, felvonja szemöldökét, a mondandó végén pedig sikeresen elneveti magát.*
- Nyugalom Aryna! *fordul a lány felé, és kedvesen megragadja annak vállait.*
- Semmi bajom! Na és kérdezted a fogadóst? Hagytam nála üzenetet. Te meg nem hagytál nekem. *hívja fel a lány figyelmét erre a dologra, hiszen általában így szoktak egymásnak üzenni, ha a városban vannak és külön válnak az útjaik. Igaz, Arynával még nem voltak itt kettesben, de úgy emlékezett, mondta a lánynak, hogy mindig a fogadós a kulcs.*
- De megígérem, hogy legközelebb pontosabb leszek. *mosolyog szelíden.*- Kedves tőled, hogy aggódtál értem. *lágyul egy egy kissé a tekintete. Ritka alkalmak egyike, hogy valaki őt, Sylwerant félti. Nem is gondolnák, mennyire jól tud ez esni az embernek. Vagy esetünkben az elfnek.*
- Egyébként én is kezdtem már kicsit aggódni miattad. *ereszti el végül a lány vállait.*- Örülök, hogy előkerültél. Merre jártál? *érdeklődik, aztán Ary arcára nézve ismét nevet egy kicsit.*
- Ülj le, és pihenj, amíg a többiek megérkeznek. Bővült a csapat időközben... A fél várost végig rohantad miattam?
*Kérdezi nevetgélve, de nem rosszindulatúan. Csak benyúl Boróka egyik málhájába, majd kivesz onnan valamit, aztán Aryhoz fordul vele, és a lány kezébe nyom egy kis kendőcskét, amit ha kicsomagol, pár darab apró, csokoládés süteményt találhat benne.*
- Egyél inkább. *kacsint a lányra.
Remélhetőleg tényleg hamar jönnek a többiek is, hogy indulhassanak.*
//Aryna//
*Sylweran teljesen gondtalanul igazítgatja a lovát, és készül az indulásra, amikor meglátja nem olyan messze a felé közeledő Arynát. Nagy kő esik le a szívéről, fel is sóhajt, hiszen nem hallott a lány felől, mióta az elment kicsit magánügyeket intézni. De mivel nem maradt aggódni valója, csak mosolyogva int felé, és már fordul is vissza lovához.
Ekkor viszont a lány megérkezik, és egyszerűen csak leteremti őt.
Az elf pedig pislog, nagyokat néz, felvonja szemöldökét, a mondandó végén pedig sikeresen elneveti magát.*
- Nyugalom Aryna! *fordul a lány felé, és kedvesen megragadja annak vállait.*
- Semmi bajom! Na és kérdezted a fogadóst? Hagytam nála üzenetet. Te meg nem hagytál nekem. *hívja fel a lány figyelmét erre a dologra, hiszen általában így szoktak egymásnak üzenni, ha a városban vannak és külön válnak az útjaik. Igaz, Arynával még nem voltak itt kettesben, de úgy emlékezett, mondta a lánynak, hogy mindig a fogadós a kulcs.*
- De megígérem, hogy legközelebb pontosabb leszek. *mosolyog szelíden.*- Kedves tőled, hogy aggódtál értem. *lágyul egy egy kissé a tekintete. Ritka alkalmak egyike, hogy valaki őt, Sylwerant félti. Nem is gondolnák, mennyire jól tud ez esni az embernek. Vagy esetünkben az elfnek.*
- Egyébként én is kezdtem már kicsit aggódni miattad. *ereszti el végül a lány vállait.*- Örülök, hogy előkerültél. Merre jártál? *érdeklődik, aztán Ary arcára nézve ismét nevet egy kicsit.*
- Ülj le, és pihenj, amíg a többiek megérkeznek. Bővült a csapat időközben... A fél várost végig rohantad miattam?
*Kérdezi nevetgélve, de nem rosszindulatúan. Csak benyúl Boróka egyik málhájába, majd kivesz onnan valamit, aztán Aryhoz fordul vele, és a lány kezébe nyom egy kis kendőcskét, amit ha kicsomagol, pár darab apró, csokoládés süteményt találhat benne.*
- Egyél inkább. *kacsint a lányra.
Remélhetőleg tényleg hamar jönnek a többiek is, hogy indulhassanak.*
5663. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-01-31 15:44:40
Üzenet elküldve: 2017-01-31 15:44:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés Vadvédbe//
*Az biztos, hogy nem volt hiány a pihenésből, de a jóból is megárt a sok.*
~ Ez nem tetszik nem, valahol elkeveredtünk?~
*Pegazus fogadóba benézett, de a vezért csak nem lelte sehol.*
~ Ugye nem hagyott itt? VAGY CSAK NEM?~
*A legrosszabb forgatókönyv villan be, mert ez már nem lehet véletlen.*
~ Bárcsak tudnék vele telepatikus úton beszélni, most akkor nem enne meg az ideg itt helyben.~
*Ha kell az egész várost felforgatja érte, mert nem szeretné azt, hogyha azért történt a baj, mivel nem cselekedett időben, azt sosem bocsájtaná meg magának.
Azonnal fel is pattan, és nem késlekedik tovább, ha nem jön ide Sylweran, akkor Ary fog elé menni. (Legalábbis ez a terv.)
Ahogy csak tudja kapkodja a lábát, s nem áll meg sehol sem egy percre se nézelődni.*
~ Itt hagyott? Vagy bajban van?~
*Egyik sem jobb a másiknál, de az egyiknél legalább nincs baja a fajtársának.
Lassacskán megérkezik a főtérre, és egyből kiszúrja a hatalmas elfet, miközben Boróka lovát készíti elő az utazáshoz. Miután végzett a szökőkúthoz le is ül, gondtalanul a galád.
Aryna majd megpukkan idegességében. Valahogy nem érdekli a rangjuk közti különbség.
Szó szerint a férfi elé toppan. A leányzó csípőre teszi a kezét, és úgy kezdi el kiosztani a másikat.*
- Kedves Sylweran nagyúr! Mégis, mi tartott idáig? Se a fogadóban nem találtam, sem a Tisztáson. Már azt hittem itt hagyott! VAGY AMI MÉG ROSSZABB-
*Ahogy ehhez a verzióhoz ér egyből lesüti a szemét, mivel tényleg aggódott érte.
A mondandóját pedig be sem akarja fejezni, hiszen abba még belegondolni is szörnyű.
Pár pillanat múlva ismét az elf szemeibe pillant, közben elhúzza a száját, és karjait összefonja elől, és már nincsen csípőre téve a keze.*
- Legközelebb pontosítsuk, a találka helyeket. Nincs telepatikus képességem! Nem lett volna jó móka az, ha mind egyes házba be kellett volna kopognom.
*Végül Aryna dühe teljes mértékben szerte foszlik, és inkább lesz az ábrázata szomorú, mintsem dühös.*
- NE hozd rám a frászt még egyszer! ÍGÉRD MEG, hogy többet ilyet nem fogsz csinálni.
*Vezérnek a lelkére köti, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, és addig a férfi nem is láthatja a lány a mosolygós arcát, ameddig szavát nem adja efelől Sylweran.
Remélhetőleg más nem figyeli a műsort, mert ez másra nem tartozik. Habár Aryna ennek az ellenkezőjéről nem sokat tesz, olyan mintha, apja és lánya civakodnának egymással.*
*Az biztos, hogy nem volt hiány a pihenésből, de a jóból is megárt a sok.*
~ Ez nem tetszik nem, valahol elkeveredtünk?~
*Pegazus fogadóba benézett, de a vezért csak nem lelte sehol.*
~ Ugye nem hagyott itt? VAGY CSAK NEM?~
*A legrosszabb forgatókönyv villan be, mert ez már nem lehet véletlen.*
~ Bárcsak tudnék vele telepatikus úton beszélni, most akkor nem enne meg az ideg itt helyben.~
*Ha kell az egész várost felforgatja érte, mert nem szeretné azt, hogyha azért történt a baj, mivel nem cselekedett időben, azt sosem bocsájtaná meg magának.
Azonnal fel is pattan, és nem késlekedik tovább, ha nem jön ide Sylweran, akkor Ary fog elé menni. (Legalábbis ez a terv.)
Ahogy csak tudja kapkodja a lábát, s nem áll meg sehol sem egy percre se nézelődni.*
~ Itt hagyott? Vagy bajban van?~
*Egyik sem jobb a másiknál, de az egyiknél legalább nincs baja a fajtársának.
Lassacskán megérkezik a főtérre, és egyből kiszúrja a hatalmas elfet, miközben Boróka lovát készíti elő az utazáshoz. Miután végzett a szökőkúthoz le is ül, gondtalanul a galád.
Aryna majd megpukkan idegességében. Valahogy nem érdekli a rangjuk közti különbség.
Szó szerint a férfi elé toppan. A leányzó csípőre teszi a kezét, és úgy kezdi el kiosztani a másikat.*
- Kedves Sylweran nagyúr! Mégis, mi tartott idáig? Se a fogadóban nem találtam, sem a Tisztáson. Már azt hittem itt hagyott! VAGY AMI MÉG ROSSZABB-
*Ahogy ehhez a verzióhoz ér egyből lesüti a szemét, mivel tényleg aggódott érte.
A mondandóját pedig be sem akarja fejezni, hiszen abba még belegondolni is szörnyű.
Pár pillanat múlva ismét az elf szemeibe pillant, közben elhúzza a száját, és karjait összefonja elől, és már nincsen csípőre téve a keze.*
- Legközelebb pontosítsuk, a találka helyeket. Nincs telepatikus képességem! Nem lett volna jó móka az, ha mind egyes házba be kellett volna kopognom.
*Végül Aryna dühe teljes mértékben szerte foszlik, és inkább lesz az ábrázata szomorú, mintsem dühös.*
- NE hozd rám a frászt még egyszer! ÍGÉRD MEG, hogy többet ilyet nem fogsz csinálni.
*Vezérnek a lelkére köti, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, és addig a férfi nem is láthatja a lány a mosolygós arcát, ameddig szavát nem adja efelől Sylweran.
Remélhetőleg más nem figyeli a műsort, mert ez másra nem tartozik. Habár Aryna ennek az ellenkezőjéről nem sokat tesz, olyan mintha, apja és lánya civakodnának egymással.*
5662. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-01-30 13:45:39
Üzenet elküldve: 2017-01-30 13:45:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Vadvédbe//
*Végül egészen jól sikerült az előző este.
Az öreggel is jól eltársalogtak, Oreg jelenlétének pedig külön örült az elf. Mindenféle érdekes fordulatokkal zárult az egész, míg végül aztán abban állapodtak meg, hogy mivel későre jár már, inkább reggel néznek el az öreg törphöz, és mindenki nyugovóra tért a maga helyén.
Sylweran koránt kelt másnap reggel. Napkeltére már ott volt Borlinál, és meg kell hagyni, még ő is elismerte magában, hogy a törp jól ért a dolgához, így hát nyomban meg is állapodtak. Eztán a piacra ment a férfi, hogy beszerezze, amire szükségük van a télre, és dél körül már ott is áll a főtéren, a felmálházott Boróka kantárját fogva, és várva az érkezőket.
Egészen enyhe az idő, jó utuk lesz hazafelé. Sötétedésre már ott is lesznek.
Most viszont csak vár, olykor leülve a szökőkútra, olykor a lovával foglalatoskodva, hogy mindenki megjöjjön, akinek meg kell jönnie. Utána máris indulhatnak, lehetőleg minél gyorsabban. Mióta megváltozott a vidék is, nem árt azért a plusz óvatosság, hiszen olyan dolgok is történhetnek útközben, amikre eddig nem számított a régi úton.*
*Végül egészen jól sikerült az előző este.
Az öreggel is jól eltársalogtak, Oreg jelenlétének pedig külön örült az elf. Mindenféle érdekes fordulatokkal zárult az egész, míg végül aztán abban állapodtak meg, hogy mivel későre jár már, inkább reggel néznek el az öreg törphöz, és mindenki nyugovóra tért a maga helyén.
Sylweran koránt kelt másnap reggel. Napkeltére már ott volt Borlinál, és meg kell hagyni, még ő is elismerte magában, hogy a törp jól ért a dolgához, így hát nyomban meg is állapodtak. Eztán a piacra ment a férfi, hogy beszerezze, amire szükségük van a télre, és dél körül már ott is áll a főtéren, a felmálházott Boróka kantárját fogva, és várva az érkezőket.
Egészen enyhe az idő, jó utuk lesz hazafelé. Sötétedésre már ott is lesznek.
Most viszont csak vár, olykor leülve a szökőkútra, olykor a lovával foglalatoskodva, hogy mindenki megjöjjön, akinek meg kell jönnie. Utána máris indulhatnak, lehetőleg minél gyorsabban. Mióta megváltozott a vidék is, nem árt azért a plusz óvatosság, hiszen olyan dolgok is történhetnek útközben, amikre eddig nem számított a régi úton.*
5661. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-01-28 13:59:22
Üzenet elküldve: 2017-01-28 13:59:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Atehaner//
*A melák szám szerint mindössze egyetlen ló büszke tulajdonosa, ám Pajtás egymagában kitesz kettőt is, és bizony semmiért nem adná! Régóta társak már ők ketten és remekül megértik egymást.*
-Tényleg? Tyű... no biza az meglehet! Osztán vajon honnét van megzabolázva? *méregeti a szökőkutat.* -Ezek a kuruzslók minő dógokot tudnak.
*Rolf képtelen felfogni a mágiát, amúgy sem egy művelt ember, örül neki, ha az írás és olvasás valamennyire megy.*
-Hát... velem nem járna jó senki! Én buta vagyok aho, mint a tök.
*Neki ennél egy jó kis állatvásárlás, vagy piaci üzletelés is izgalmasabb, sőt, még egy kis birkózás vagy harcolás is.*
-A templomba amúgy biztos tudják a titkot, ottan mettudná kérdezni, de lehet, hogy nem mongyák meg, nehogy mán maga is csinájjék ilyet!
*A melák szám szerint mindössze egyetlen ló büszke tulajdonosa, ám Pajtás egymagában kitesz kettőt is, és bizony semmiért nem adná! Régóta társak már ők ketten és remekül megértik egymást.*
-Tényleg? Tyű... no biza az meglehet! Osztán vajon honnét van megzabolázva? *méregeti a szökőkutat.* -Ezek a kuruzslók minő dógokot tudnak.
*Rolf képtelen felfogni a mágiát, amúgy sem egy művelt ember, örül neki, ha az írás és olvasás valamennyire megy.*
-Hát... velem nem járna jó senki! Én buta vagyok aho, mint a tök.
*Neki ennél egy jó kis állatvásárlás, vagy piaci üzletelés is izgalmasabb, sőt, még egy kis birkózás vagy harcolás is.*
-A templomba amúgy biztos tudják a titkot, ottan mettudná kérdezni, de lehet, hogy nem mongyák meg, nehogy mán maga is csinájjék ilyet!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8777-8796