Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 295 (5881. - 5900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 17:44:26
Üzenet elküldve: 2017-04-09 17:44:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a főtérre ér ezernyi emlék villan a fejébe. A régi dolgok látványa: szökőkút, padig, emberek, és az egész főtér, és annak különleges jellegzetességi szinte elvarázsolja Nellarát. Legszívesebben csak állna és a tüdejébe szívná a friss levegőt, de a hosszú út egészen kimerítette. Emlékszik, hogy a fogadóban mennyei ízű mézsört kínáltak mindig, ha belegondol összefut a nyál a szájába és szinte rögtön megszomjazik. Szinte érzi nyelve alatt az ízét. Ennek örömére hát rögtön a fogadó felé veszi az irányt.*
5899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:25:34
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:25:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Kényelmesen elnyúlva ücsörög a főtér egyik padján, élvezve az egyre javuló időjárást, az éppen hét ágra sütő napot. Nézegeti az érkező és távozó népeket, közben magában dudorászva ingatja a fejét. A háború végeztével ismét egyre békésebbé váltak az utak és egyre kevésbé védetté az utazók, ideje lenne talán valami munka után kajtatnia. Vagy legalább egy könnyű nőcske kéne, de annyira unalmas már az is, túl könnyű, és most nincs annyi pénze hogy másokra szórja el. Lőni kéne valami jó zsíros vadat, egy pocakos nemest vagy ilyesmit, de azok sajnos nem bóklásznak ki a város védelméből csak úgy egymagukban. Két-három őrrel még el is bánna, de nem szeretne nagy felhajtást, sok holttestet hagyni. Akkor már a nemest sem lenne elég egyszerűen kirabolni, őt is meg kellene ölni, az meg már komolyabb nyomozgatást vonna maga után. Fene se tudja ezen a vidéken mágiával mire képesek, mindenképpen álca kell, de a múltkori tündéresdi után kedvenc alteregóját el kellett engednie. Mit is gondolt akkor? Tündérkereskedelem? Azzal a mélységivel meg vajon mi lett, aki az egészet rátukmálta? Talán jobb is hogy azóta sem látta, nem lehet tudni miféle, egyszerűbb az élet problémák nélkül. Meg hát, egyszerűbb az élet egy nagy rakat arannyal a zsebében, ami viszont jelenleg nem húzza az oldalát, éppen ez a baj. Mindig ez a baj, vagy az arany, vagy a nők, vagy mindkettő, ezekből fakad minden probléma. Talán tisztes munka után kéne néznie? De mennyivel könnyebb hátba lőni valakit és elvenni a pénzét, mint hatokat dolgozni érte?*
5898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:11:31
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:11:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
*A kérdésre csak a fejét rázza. Még akkor is, hogy csak viccelődik vele, jogosnak érzi a feltételezést, hogy ha mást várt, elméletileg látnia kellett volna már törpét.*
- Tényleg nem láttam, csak másképp képzeltem el őket. *Fiatal még ugyan, de nem annyira buta ő, megtanították olvasni, és mástól is hallott már történeteket, meséket. A fejében viszont valóban nem fiatalabb törpékről él az elképzelése, inkább idősebb, tényleg hosszú szakállakkal, nagy orral… De reméli nem kell ezt így leírnia a férfinak, még a végén megsértődik rá.*
- Nem járna vele jól. *Neveti el magát, két fülére fogva, mintha már az előtte állótól féltené.* Hosszú ugyan, de túl kicsi lenne egy törpének. *Nehezen tud elképzelni elf fülekkel egy törpét, de azért vicces gondolat. Nem is lenne rossz ötlet, akkor biztosan nem keverné össze az emberekkel, de az elfekkel még annyira se. Nekik nagyon jól bevált, a törpéknek is szilárd megkülönböztetőjel lenne.
Kissé grimaszolva hallgatja. Persze többet ésszel, de ha tényleg rosszul esik neki? Nem olyan könnyű az, és ha nem válik be? Akkor mi értelme volt? Ha mások azt hiszik, bármit megtehetnek, mert nem jár következményekkel? Fogalma sincs, mi lenne a jó megoldás, vagy a leghatásosabb. A további elhangzó szavak pedig csak még inkább összezavarják. Tudja, hogy borzalmas felnőttek vannak, de ő foghatja legalább arra, hogy még gyerek. Ők mire foghatják?*
- Nekik semmi értelme! *Morog az orra alatt. Akár gyerekről van szó akár felnőttről, ez a véleménye nem változik, hogy az ilyeneket nem lehet meggyőzni. Legalábbis nem akar annyi időt a társaságukban tölteni, hogy sikerrel ráébressze őket az igazságra. Nem gondolta volna, hogy úgy fogja lassan érezni, hogy szívesebben beszélget, arról, hogy miért van errefelé egyedül, vagy hogy egyedül van-e, mint olyanokról, akik mások gúnyolásával szórakoztatják magukat.*
- Nem olyan vészes. Neki is megvannak a saját dolgai, és munkája. Haza szokott jönni néha. *Nem biztos benne, hogy tudja mire gondol a másik, de egyből az apja védelmére siet. Ő így nőtt fel, teljesen normális neki, hogy se szó se beszéd mindig ismeretlen időkre szívódik fel. Aztán ugyanúgy, minden előjel nélkül bukkan fel a legváratlanabb pillanatokban.*
- Hm? Igen, reggel egy keveset. *Ha tudna már vadászni, sokkal könnyebb dolga lenne, de így korlátozottabbak a lehetőségei. Kicsit azért meglepi a kérdés, hogy ilyen gyorsan témát váltott.*
A hozzászólás írója (Eori D Estola) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.09 14:12:03
*A kérdésre csak a fejét rázza. Még akkor is, hogy csak viccelődik vele, jogosnak érzi a feltételezést, hogy ha mást várt, elméletileg látnia kellett volna már törpét.*
- Tényleg nem láttam, csak másképp képzeltem el őket. *Fiatal még ugyan, de nem annyira buta ő, megtanították olvasni, és mástól is hallott már történeteket, meséket. A fejében viszont valóban nem fiatalabb törpékről él az elképzelése, inkább idősebb, tényleg hosszú szakállakkal, nagy orral… De reméli nem kell ezt így leírnia a férfinak, még a végén megsértődik rá.*
- Nem járna vele jól. *Neveti el magát, két fülére fogva, mintha már az előtte állótól féltené.* Hosszú ugyan, de túl kicsi lenne egy törpének. *Nehezen tud elképzelni elf fülekkel egy törpét, de azért vicces gondolat. Nem is lenne rossz ötlet, akkor biztosan nem keverné össze az emberekkel, de az elfekkel még annyira se. Nekik nagyon jól bevált, a törpéknek is szilárd megkülönböztetőjel lenne.
Kissé grimaszolva hallgatja. Persze többet ésszel, de ha tényleg rosszul esik neki? Nem olyan könnyű az, és ha nem válik be? Akkor mi értelme volt? Ha mások azt hiszik, bármit megtehetnek, mert nem jár következményekkel? Fogalma sincs, mi lenne a jó megoldás, vagy a leghatásosabb. A további elhangzó szavak pedig csak még inkább összezavarják. Tudja, hogy borzalmas felnőttek vannak, de ő foghatja legalább arra, hogy még gyerek. Ők mire foghatják?*
- Nekik semmi értelme! *Morog az orra alatt. Akár gyerekről van szó akár felnőttről, ez a véleménye nem változik, hogy az ilyeneket nem lehet meggyőzni. Legalábbis nem akar annyi időt a társaságukban tölteni, hogy sikerrel ráébressze őket az igazságra. Nem gondolta volna, hogy úgy fogja lassan érezni, hogy szívesebben beszélget, arról, hogy miért van errefelé egyedül, vagy hogy egyedül van-e, mint olyanokról, akik mások gúnyolásával szórakoztatják magukat.*
- Nem olyan vészes. Neki is megvannak a saját dolgai, és munkája. Haza szokott jönni néha. *Nem biztos benne, hogy tudja mire gondol a másik, de egyből az apja védelmére siet. Ő így nőtt fel, teljesen normális neki, hogy se szó se beszéd mindig ismeretlen időkre szívódik fel. Aztán ugyanúgy, minden előjel nélkül bukkan fel a legváratlanabb pillanatokban.*
- Hm? Igen, reggel egy keveset. *Ha tudna már vadászni, sokkal könnyebb dolga lenne, de így korlátozottabbak a lehetőségei. Kicsit azért meglepi a kérdés, hogy ilyen gyorsan témát váltott.*
A hozzászólás írója (Eori D Estola) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.09 14:12:03
5897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 10:16:41
Üzenet elküldve: 2017-04-09 10:16:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Csupán egy halk sóhaj tör fel belőle, amikor meglátja a várost. Arcára bizakodó mosoly kúszik.*
~Végre. A Levegő városa.~
*Szalmakalapja alól csodálja pár percig Arthenior-t, mielőtt újra megindulna. Vándorbotja lendül, talpa alatt megcsikordul pár kavics. A Főtérre érve pedig ismét megáll, ám ekkor már földbe gyökerezik a lába. A csodálatos kövezett tér és a lélegzetelállító szökőkút annak közepén megbabonázzák Hin'eri-t.*
~Káprázatos.~
*Tátja el száját nagy csodálkozva, ahogy a szökőkúthoz sétál. Sarujának klakkogó hangja jelzi útját. Közelebb hajolva a szökőkúthoz és annak vizéhez, szinte elvakítja a kristálytiszta csillogás. Bal tenyerét szinte félve meríti a vízbe és óvatosan kortyol belőle, mintha csak attól félne, hogy a folyadék megégeti száját, vagy netán valami más kellemetlenség érheti, de a friss víz ízétől megkönnyebbült sóhaj tör fel a férfiból. Gyorsan veti hátra szalmakalapját és támasztja a szökőkút karimájának botját, csak hogy tenyereibe vizet merítve mohón inni kezdjen. Egy korty, két korty, egy harmadik és negyedik korty. Arcát is megmossa, bár ügyel közben arra, hogy eközben elhajoljon a szökőkút felől. A legördülő vízcseppek utat találnak nyakára, majd mellkasára, kellemes hűs érzést hozva magukkal. Első bámulatából lassan kitisztul feje és kissé elcsigázottan ül le a kútkávára.*
~A későbbiekre.~
*Fut át elméjén és megtölti butykosát is. Tekintete körbejár a téren, ekkor figyel fel a robusztus oszlopra is. A teret körülölelő épületek mind-mind érdekesek, alig hasonlítanak valamicskét az otthoniakra, gondolja. Csupán egy-két percet ejtőzik még itt ücsörögve, mielőtt újra kezébe venné vándorbotját, fejére tenné szalmakalapját és felkelne a kútkáváról, hogy kicsit körbenézzen.*
~Végre. A Levegő városa.~
*Szalmakalapja alól csodálja pár percig Arthenior-t, mielőtt újra megindulna. Vándorbotja lendül, talpa alatt megcsikordul pár kavics. A Főtérre érve pedig ismét megáll, ám ekkor már földbe gyökerezik a lába. A csodálatos kövezett tér és a lélegzetelállító szökőkút annak közepén megbabonázzák Hin'eri-t.*
~Káprázatos.~
*Tátja el száját nagy csodálkozva, ahogy a szökőkúthoz sétál. Sarujának klakkogó hangja jelzi útját. Közelebb hajolva a szökőkúthoz és annak vizéhez, szinte elvakítja a kristálytiszta csillogás. Bal tenyerét szinte félve meríti a vízbe és óvatosan kortyol belőle, mintha csak attól félne, hogy a folyadék megégeti száját, vagy netán valami más kellemetlenség érheti, de a friss víz ízétől megkönnyebbült sóhaj tör fel a férfiból. Gyorsan veti hátra szalmakalapját és támasztja a szökőkút karimájának botját, csak hogy tenyereibe vizet merítve mohón inni kezdjen. Egy korty, két korty, egy harmadik és negyedik korty. Arcát is megmossa, bár ügyel közben arra, hogy eközben elhajoljon a szökőkút felől. A legördülő vízcseppek utat találnak nyakára, majd mellkasára, kellemes hűs érzést hozva magukkal. Első bámulatából lassan kitisztul feje és kissé elcsigázottan ül le a kútkávára.*
~A későbbiekre.~
*Fut át elméjén és megtölti butykosát is. Tekintete körbejár a téren, ekkor figyel fel a robusztus oszlopra is. A teret körülölelő épületek mind-mind érdekesek, alig hasonlítanak valamicskét az otthoniakra, gondolja. Csupán egy-két percet ejtőzik még itt ücsörögve, mielőtt újra kezébe venné vándorbotját, fejére tenné szalmakalapját és felkelne a kútkáváról, hogy kicsit körbenézzen.*
5896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 09:29:53
Üzenet elküldve: 2017-04-09 09:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - istentisztelet//
//Előkészítő műveletek//
*Az a helyzet, hogy soha életében nem sietett sehová. Nem hajtotta a többi szerzetes, nem kellett versenyeznie az idővel, ami miatt igazán szerencsésnek mondható, hiszen nem mindenki mondhatja ezt el magáról. Noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy pap sosem siet sehová. Mindig akkor érkezik, amikor kell, sem előbb, sem később. Ennek köszönhető az, hogy most is lassú lépteivel szeli a város utcáit.
Hóna alatt tiszta, frissen írott pergamenek sorakoznak, továbbá a vállán lóg egy kis bőrtáska, amiben egy kalapács és pár szeg található. A kis szöveget még a könyvtárban megírta, így már csak annyi a dolga, hogy kifüggessze a város különböző, forgalmasabb pontjain. Az első választása a főtérre esik, hiszen a piactér mellett talán itt fordul meg a legtöbb és legkülönfélébb nép, na meg az esetek többségében ide érkeznek meg az új kalandorok.
A hirdetőtáblához sétál, majd két szeg segítségével kifüggeszti a méretes pergament, ami vélhetően sok kíváncsi figyelmet vonz majd magához.
A pergamenen lévő írás a következő.*
"És eljő Eeyr, ki a Fényt hordozá, a setét csatlósokat elkergeté és legyőzé...
Arthenior népe!
Mindazok, kik hirdetnék és dicsőítenék a Fény istenének, Eeyrnek nevét, most megtehetitek!
Ogadel Zujest Tiszteletes istentiszteletet tart a város ékességében, a Levegő mágia Templomában egy hat múlva. Az esemény reggel kezdődik, napfelkelte után.
Várok mindenkit szeretettel!
Áldás, békesség!
Aláírás:
Ogadel Zujest"
*Csupán pár másodpercet vesz igénybe a pergamen kifüggesztése, de még maga Ogadel is átfutja a szöveget. Nem nagy szavak ezek, nem is hosszú a szöveg, de aki szeretne eljönni, az így is eljön. Ogadel pedig nem is időzik, hanem halad szépen tovább, hogy a hirdetései mielőbb olvashatóak legyenek mindenfelé.*
A hozzászólás írója (Ogadel Zujest) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.09 09:34:16
//Előkészítő műveletek//
*Az a helyzet, hogy soha életében nem sietett sehová. Nem hajtotta a többi szerzetes, nem kellett versenyeznie az idővel, ami miatt igazán szerencsésnek mondható, hiszen nem mindenki mondhatja ezt el magáról. Noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy pap sosem siet sehová. Mindig akkor érkezik, amikor kell, sem előbb, sem később. Ennek köszönhető az, hogy most is lassú lépteivel szeli a város utcáit.
Hóna alatt tiszta, frissen írott pergamenek sorakoznak, továbbá a vállán lóg egy kis bőrtáska, amiben egy kalapács és pár szeg található. A kis szöveget még a könyvtárban megírta, így már csak annyi a dolga, hogy kifüggessze a város különböző, forgalmasabb pontjain. Az első választása a főtérre esik, hiszen a piactér mellett talán itt fordul meg a legtöbb és legkülönfélébb nép, na meg az esetek többségében ide érkeznek meg az új kalandorok.
A hirdetőtáblához sétál, majd két szeg segítségével kifüggeszti a méretes pergament, ami vélhetően sok kíváncsi figyelmet vonz majd magához.
A pergamenen lévő írás a következő.*
"És eljő Eeyr, ki a Fényt hordozá, a setét csatlósokat elkergeté és legyőzé...
Arthenior népe!
Mindazok, kik hirdetnék és dicsőítenék a Fény istenének, Eeyrnek nevét, most megtehetitek!
Ogadel Zujest Tiszteletes istentiszteletet tart a város ékességében, a Levegő mágia Templomában egy hat múlva. Az esemény reggel kezdődik, napfelkelte után.
Várok mindenkit szeretettel!
Áldás, békesség!
Aláírás:
Ogadel Zujest"
*Csupán pár másodpercet vesz igénybe a pergamen kifüggesztése, de még maga Ogadel is átfutja a szöveget. Nem nagy szavak ezek, nem is hosszú a szöveg, de aki szeretne eljönni, az így is eljön. Ogadel pedig nem is időzik, hanem halad szépen tovább, hogy a hirdetései mielőbb olvashatóak legyenek mindenfelé.*
A hozzászólás írója (Ogadel Zujest) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.09 09:34:16
5895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 01:28:59
Üzenet elküldve: 2017-04-09 01:28:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kessadel//
- Tudom, hogy nem kell tudnunk, de ne mondd, hogy Te sosem vagy kíváncsi. *jegyzi meg, és jelezvén, hogy mennyire nem érdekli a lány esetleges nagy magyarázata arról, hogy mit hogyan kéne csinálnia és gondolnia, ásít egyet. Persze lehet, hogy csak a fáradtság teszi.
Ezután egy ideig csak hallgatja a lányt, ami nála elég ritkaságszámba megy. Mármint a hallgatás. Kevésbé ért hozzá, mint a beszédhez. De azért mégis csak tud ilyet is, így csak bólogat néha, hümmög, na meg egyszer megjegyzi, hogy a fürdő egy olyan hely ami igazán felkeltette az érdeklődését, és nyíltan célozgat rá, hogy ketten is felkereshetnék majd.
Na és, hogy Lynnarban felmerül e bármilyen pajzán gondolat? Hát ez teljesen nyilvánvaló.*
- Egy pillanat.
*Csodálatos gondolatmenetéből, amely a lány körül forognak, a keserű válasz rángatja ki egy jó erős pofán vágással. Meg is áll, és döbbent arccal bámul Kessadelre.*
- Ha főzök?! Azt mondtad van étel! Ez nem annak számít! A főtéren is van étel... *legyint ingerülten a hátuk mögé.*- Patkányok, meg gyom és gomba. *háborodik fel.*- Mégsem mondom azt, hogy uccu neki vacsorázzunk!
*Szemmel láthatóan sokkal morcosabb lesz.*
- Főzni?! Nem azért gyalogoltam ide Lihanechből, hogy aztán még főzőcskézzek is! Hah! *fenyegetően meglengeti egy kicsit a lantot is a kezébe. Persze sokkal jobban szereti annál a hangszert, hogy kárt tegyen benne, és a lánynak sem fog nekimenni ilyenek miatt, de azért látszik rajta, hogy ez most szíven ütötte.*
- És különben is, Te vagy a lány. *morcoskodik tovább.*- Miért én főzzek?
*Aztán a kijelentésre nem is csinál mást csak egy pillanatig olyan fejet vág a lány felé, mintha egy nagyon csúnya és undok mocskot törölt volna bele az imént.*
- Van rosszabb a szegénynegyednél, igen... de még a parasztoknak is van meleg étel az asztalukon este. *dörmögi. Aztán el is megy a kedve az énekelgetéstől. Kikapja egy rántással a lány kezeiből a kalapját, mintha éppen az erszényét vette volna el tőle, ami tele van arannyal.*
- Nem vagy méltó A Kalapra. *néz ismét azzal az arccal a lányra.*
- És talán azért tart nagy becsben, mert tallér nélkül jutottam el ide. Egyébként meg nem olyan nagy az a becs, ha ennyi jár csak... *zsörtölődik, majd mint egy megsértett kisgyerek, hátat fordít a lánynak, és nagy léptekben, erőteljesen caplatni kezd tovább abba az irányba, amerre eddig is tartottak.*
- Tudom, hogy nem kell tudnunk, de ne mondd, hogy Te sosem vagy kíváncsi. *jegyzi meg, és jelezvén, hogy mennyire nem érdekli a lány esetleges nagy magyarázata arról, hogy mit hogyan kéne csinálnia és gondolnia, ásít egyet. Persze lehet, hogy csak a fáradtság teszi.
Ezután egy ideig csak hallgatja a lányt, ami nála elég ritkaságszámba megy. Mármint a hallgatás. Kevésbé ért hozzá, mint a beszédhez. De azért mégis csak tud ilyet is, így csak bólogat néha, hümmög, na meg egyszer megjegyzi, hogy a fürdő egy olyan hely ami igazán felkeltette az érdeklődését, és nyíltan célozgat rá, hogy ketten is felkereshetnék majd.
Na és, hogy Lynnarban felmerül e bármilyen pajzán gondolat? Hát ez teljesen nyilvánvaló.*
- Egy pillanat.
*Csodálatos gondolatmenetéből, amely a lány körül forognak, a keserű válasz rángatja ki egy jó erős pofán vágással. Meg is áll, és döbbent arccal bámul Kessadelre.*
- Ha főzök?! Azt mondtad van étel! Ez nem annak számít! A főtéren is van étel... *legyint ingerülten a hátuk mögé.*- Patkányok, meg gyom és gomba. *háborodik fel.*- Mégsem mondom azt, hogy uccu neki vacsorázzunk!
*Szemmel láthatóan sokkal morcosabb lesz.*
- Főzni?! Nem azért gyalogoltam ide Lihanechből, hogy aztán még főzőcskézzek is! Hah! *fenyegetően meglengeti egy kicsit a lantot is a kezébe. Persze sokkal jobban szereti annál a hangszert, hogy kárt tegyen benne, és a lánynak sem fog nekimenni ilyenek miatt, de azért látszik rajta, hogy ez most szíven ütötte.*
- És különben is, Te vagy a lány. *morcoskodik tovább.*- Miért én főzzek?
*Aztán a kijelentésre nem is csinál mást csak egy pillanatig olyan fejet vág a lány felé, mintha egy nagyon csúnya és undok mocskot törölt volna bele az imént.*
- Van rosszabb a szegénynegyednél, igen... de még a parasztoknak is van meleg étel az asztalukon este. *dörmögi. Aztán el is megy a kedve az énekelgetéstől. Kikapja egy rántással a lány kezeiből a kalapját, mintha éppen az erszényét vette volna el tőle, ami tele van arannyal.*
- Nem vagy méltó A Kalapra. *néz ismét azzal az arccal a lányra.*
- És talán azért tart nagy becsben, mert tallér nélkül jutottam el ide. Egyébként meg nem olyan nagy az a becs, ha ennyi jár csak... *zsörtölődik, majd mint egy megsértett kisgyerek, hátat fordít a lánynak, és nagy léptekben, erőteljesen caplatni kezd tovább abba az irányba, amerre eddig is tartottak.*
5894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 01:09:41
Üzenet elküldve: 2017-04-09 01:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lynnar//
- Nem kell tudnunk hogy mik a tervei, csak tennünk a dolgunkat.
*Ezzel intézi el az egész kíváncsiskodást. Nem egy buta lány ő sem, megvan a magához való esze, de valahogy sosem érdekelte hogy mi lesz a végső cél. Nem számít, nincs jelentősége, bármi is az, ő teszi amit tennie kell. Az pedig, hogy kivételezettnek gondolja a férfi, egyáltalán nem zavarja, sőt, számára természetes. Ki más is lehetne a legfontosabb segítője urának, ha nem ő? A szegénynegyed felé haladva a hallottak után egy-két alapvető információval ellátja Lynnart a városról. A templom, a barakk, piac, fürdő, néhány főbb utca, a közelmúlt fontosabb eseményei, ilyesmikről esik szó, meg azt is elmagyarázza hogy pontosan hová mennek, de természetesen vezeti is őt arrafelé. Arra a megjegyzésre, hogy ketten jót fognak mulatni, még csak nem is reagál. Majdcsak elütik az időt valamivel, benne fel sem merül hogy valami viccesnek, urambocsá pajzánnak szánt utalás húzódhatna a háttérben, végül azért óhatatlanul visszakanyarodnak érdekesebb témákra.*
- Vacsora lesz, ha főzöl magadnak. Reggel bevásároltam, ha moslékot csinálsz belőle, azt eszel.
*Nincs különösebb él a hangjában, csak ő biztos hogy nem fog Lynnarra főzni. Ráadásul kevésbé éhes mint lusta, fal majd egy kis füstölt kolbászt pár szelet kenyérrel, az vacsorának bőven megteszi.*
- A tenger után minden viskó palota, van rosszabb a szegénynegyednél.
*Ha már az ember felemlegette az emléket, onnan hoz hasonlatot. Váratlanul éri a kalap amit a kezébe nyomnak, de csak megfogja egy méltatlankodó fújással és szemforgatással egybekötve.*
- Bazári majmot csinálsz belőlem, hogy jelenjek meg mellette, ha előtte koldusként ismer meg a város?
*Zsörtölődik félhangosan a nem létező bajsza alatt, de tűri az eseményeket.*
- Egyáltalán miért tart téged olyan nagy becsben, ha egy tallér nélkül jutottál el ide? Nem lehetsz valami jó abban amit csinálsz, ha az utcán alszol és minden pillanatban a betevőért kell kuncsorognod.
- Nem kell tudnunk hogy mik a tervei, csak tennünk a dolgunkat.
*Ezzel intézi el az egész kíváncsiskodást. Nem egy buta lány ő sem, megvan a magához való esze, de valahogy sosem érdekelte hogy mi lesz a végső cél. Nem számít, nincs jelentősége, bármi is az, ő teszi amit tennie kell. Az pedig, hogy kivételezettnek gondolja a férfi, egyáltalán nem zavarja, sőt, számára természetes. Ki más is lehetne a legfontosabb segítője urának, ha nem ő? A szegénynegyed felé haladva a hallottak után egy-két alapvető információval ellátja Lynnart a városról. A templom, a barakk, piac, fürdő, néhány főbb utca, a közelmúlt fontosabb eseményei, ilyesmikről esik szó, meg azt is elmagyarázza hogy pontosan hová mennek, de természetesen vezeti is őt arrafelé. Arra a megjegyzésre, hogy ketten jót fognak mulatni, még csak nem is reagál. Majdcsak elütik az időt valamivel, benne fel sem merül hogy valami viccesnek, urambocsá pajzánnak szánt utalás húzódhatna a háttérben, végül azért óhatatlanul visszakanyarodnak érdekesebb témákra.*
- Vacsora lesz, ha főzöl magadnak. Reggel bevásároltam, ha moslékot csinálsz belőle, azt eszel.
*Nincs különösebb él a hangjában, csak ő biztos hogy nem fog Lynnarra főzni. Ráadásul kevésbé éhes mint lusta, fal majd egy kis füstölt kolbászt pár szelet kenyérrel, az vacsorának bőven megteszi.*
- A tenger után minden viskó palota, van rosszabb a szegénynegyednél.
*Ha már az ember felemlegette az emléket, onnan hoz hasonlatot. Váratlanul éri a kalap amit a kezébe nyomnak, de csak megfogja egy méltatlankodó fújással és szemforgatással egybekötve.*
- Bazári majmot csinálsz belőlem, hogy jelenjek meg mellette, ha előtte koldusként ismer meg a város?
*Zsörtölődik félhangosan a nem létező bajsza alatt, de tűri az eseményeket.*
- Egyáltalán miért tart téged olyan nagy becsben, ha egy tallér nélkül jutottál el ide? Nem lehetsz valami jó abban amit csinálsz, ha az utcán alszol és minden pillanatban a betevőért kell kuncsorognod.
5893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:59:40
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:59:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
*Kedvesen nevetgél egy sort a lány kérdésére.*
- Naná, hogy törpés! Nem láttál még törpét? *kérdezi aztán kissé rájátszott döbbenettel.*- Pedig az imént azt mondtad, hogy nem hasonlítok törpére. Akkor pedig látnod kellett volna már törpét ha ezt így tudod, és akkor tudnod kellene azt is, hogy milyen a fülük. *incselkedik egy kissé a lánnyal. De úgy tűnik a lány is érti a tréfát, és mintha egészen kezdene feloldódni.*
- Óhó! Valóban! *vigyorog.*- Tényleg szembetűnőbb. És milyen kis helyes. Vigyázz, nehogy egy irigy törpe ellopja. *kacsint egyet. Egy fokkal ő maga is oldottabbnak érzi magát. Már kevésbé feszeng a gyermek társaságában, mint az első pillanatban. Sőt, egészen kezdi megkedvelni a társaságát. Valahol már sajnálja is, hogy alighanem el kell válnia útjaiknak hamarosan. De egyelőre még jót beszélgetnek, látszólag legalábbis.
A leány kérdésén ráncolja egy kicsit a homlokát, és csípőre teszi a kezeit miközben elgondolkodik, és egy percbe beletelik mire újra megszólal.*
- Ez egy igazán jó kérdés. Fontos, hogy kiállj magadért, valóban. De néha többet ésszel, mint erővel, tudod! *bökdösi meg jobb kezének mutatóujjával a halántékát, aztán újra összefonja karjait.*- Ha felnőtt volt, akkor meg pláne. A felnőttek néha nagyobb butaságokra képesek, mint a gyerekek. Ilyenkor nektek kell megmutatnotok, hogy sokkal jobbak vagytok. *mosolyog szelíden. Majd kissé szomorkás lesz a tekintete. Hangosan fújja ki a levegőt egy hangos sóhajtással, és az ég felé emeli tekintetét, melynek mélykékjében már megjelennek az első csillagok.*
- Cudar ez a világ. *mondja végül. Megcsóválja a fejét. Tudna még mit hozzáfűzni a gyermek apjával kapcsolatos gondolataihoz, de szavakba inkább nem öntené. Ehelyett különös tekintettel néz vissza a lányra. Mintha tépelődne valamin. Aztán csak megszólal.*
- Mondd csak... *kezdi óvatosan, nehogy bármi rosszat sejtsen a lány, hiszen nincsenek hátsó szándékai, csak a puszta jó akarat.*- Ettél már ma?
*Kedvesen nevetgél egy sort a lány kérdésére.*
- Naná, hogy törpés! Nem láttál még törpét? *kérdezi aztán kissé rájátszott döbbenettel.*- Pedig az imént azt mondtad, hogy nem hasonlítok törpére. Akkor pedig látnod kellett volna már törpét ha ezt így tudod, és akkor tudnod kellene azt is, hogy milyen a fülük. *incselkedik egy kissé a lánnyal. De úgy tűnik a lány is érti a tréfát, és mintha egészen kezdene feloldódni.*
- Óhó! Valóban! *vigyorog.*- Tényleg szembetűnőbb. És milyen kis helyes. Vigyázz, nehogy egy irigy törpe ellopja. *kacsint egyet. Egy fokkal ő maga is oldottabbnak érzi magát. Már kevésbé feszeng a gyermek társaságában, mint az első pillanatban. Sőt, egészen kezdi megkedvelni a társaságát. Valahol már sajnálja is, hogy alighanem el kell válnia útjaiknak hamarosan. De egyelőre még jót beszélgetnek, látszólag legalábbis.
A leány kérdésén ráncolja egy kicsit a homlokát, és csípőre teszi a kezeit miközben elgondolkodik, és egy percbe beletelik mire újra megszólal.*
- Ez egy igazán jó kérdés. Fontos, hogy kiállj magadért, valóban. De néha többet ésszel, mint erővel, tudod! *bökdösi meg jobb kezének mutatóujjával a halántékát, aztán újra összefonja karjait.*- Ha felnőtt volt, akkor meg pláne. A felnőttek néha nagyobb butaságokra képesek, mint a gyerekek. Ilyenkor nektek kell megmutatnotok, hogy sokkal jobbak vagytok. *mosolyog szelíden. Majd kissé szomorkás lesz a tekintete. Hangosan fújja ki a levegőt egy hangos sóhajtással, és az ég felé emeli tekintetét, melynek mélykékjében már megjelennek az első csillagok.*
- Cudar ez a világ. *mondja végül. Megcsóválja a fejét. Tudna még mit hozzáfűzni a gyermek apjával kapcsolatos gondolataihoz, de szavakba inkább nem öntené. Ehelyett különös tekintettel néz vissza a lányra. Mintha tépelődne valamin. Aztán csak megszólal.*
- Mondd csak... *kezdi óvatosan, nehogy bármi rosszat sejtsen a lány, hiszen nincsenek hátsó szándékai, csak a puszta jó akarat.*- Ettél már ma?
5892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:23:00
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:23:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kessadel//
- Azért kíváncsi lennék rá, hányan vannak még. *vigyorog a fiú, miközben összeszedegeti cókmókját. Nem telik sok időbe, hogy indulásra készen legyen.*
- És ha vannak, fognak e jönni. És ha nem jönnek, akkor mi a céljuk, és minek kellünk éppen mi. *mondja ki hangosan a gondolatait, amik már elég sokszor megfogalmazódtak benne az évek alatt.*
- Úgy értem eddig is biztosan hasznos voltam, de nem éreztem magam annyira kivételezettnek, mint Te.
*Lynnar sosem köntörfalaz, kimondja a gondolatait kerek perec, és ez most is így van. Na persze ismeretlennel azért biztosan másképp volna. És ha nem is régi cimborák a lánnyal, azért mégis csak sok a közös bennük.*
- Én készen állok. *reagál vigyorogva arra, hogy menjenek, de közben csak leakasztja lantját, és inkább kezében viszi.*- Még régen. De az már nem tegnap volt és nem egy hattal ezelőtt. Vezess kérlek.
*Elindul a lány nyomában, közben pedig hallgatja annak válaszát és bólint egyet. Tehát ketten. De egyelőre, ahogyan mondta. Viszont cinkos mosoly jelenik meg az arcán.*
- Ketten is biztosan jól fogunk mulatni. *villannak ki fogai is vigyorgás közben. És, hogy ismeri e Szürkevért. Hát csak annyira, amennyire bárki ismerheti.*
- Lesz meleg vacsora? Engem a leginkább ez érdekel. Na meg az, hogyha igen, akkor azért mégse valami útszéli moslék legyen. A szegénynegyed... *kicsit elhúzza a száját.*- Nem mintha jobban kívánkoznék a gazdag ficsúrok közé, de ott azért nagyobb lehet a kényelem is.
*Hallgat egy ideig a kisebb elégedetlenkedés után. Majd hirtelen egyik pillanatról a másikra egy kalap landol Kessadel kezei között.*
- Ha már ez van, akkor húzzunk hasznot, mielőtt az aranytalanok közé érünk. Fogd, aztán hátha akad valami. *mondja, majd pengetni is kezdi a lantot. Egyelőre még nem zendít énekre, hiszen lehet, hogy a lány egyszerűen csak kupán vágja mindezért, de ha nem teszi, akkor alighanem a szegénynegyedig dalolászni fog.*
- Azért kíváncsi lennék rá, hányan vannak még. *vigyorog a fiú, miközben összeszedegeti cókmókját. Nem telik sok időbe, hogy indulásra készen legyen.*
- És ha vannak, fognak e jönni. És ha nem jönnek, akkor mi a céljuk, és minek kellünk éppen mi. *mondja ki hangosan a gondolatait, amik már elég sokszor megfogalmazódtak benne az évek alatt.*
- Úgy értem eddig is biztosan hasznos voltam, de nem éreztem magam annyira kivételezettnek, mint Te.
*Lynnar sosem köntörfalaz, kimondja a gondolatait kerek perec, és ez most is így van. Na persze ismeretlennel azért biztosan másképp volna. És ha nem is régi cimborák a lánnyal, azért mégis csak sok a közös bennük.*
- Én készen állok. *reagál vigyorogva arra, hogy menjenek, de közben csak leakasztja lantját, és inkább kezében viszi.*- Még régen. De az már nem tegnap volt és nem egy hattal ezelőtt. Vezess kérlek.
*Elindul a lány nyomában, közben pedig hallgatja annak válaszát és bólint egyet. Tehát ketten. De egyelőre, ahogyan mondta. Viszont cinkos mosoly jelenik meg az arcán.*
- Ketten is biztosan jól fogunk mulatni. *villannak ki fogai is vigyorgás közben. És, hogy ismeri e Szürkevért. Hát csak annyira, amennyire bárki ismerheti.*
- Lesz meleg vacsora? Engem a leginkább ez érdekel. Na meg az, hogyha igen, akkor azért mégse valami útszéli moslék legyen. A szegénynegyed... *kicsit elhúzza a száját.*- Nem mintha jobban kívánkoznék a gazdag ficsúrok közé, de ott azért nagyobb lehet a kényelem is.
*Hallgat egy ideig a kisebb elégedetlenkedés után. Majd hirtelen egyik pillanatról a másikra egy kalap landol Kessadel kezei között.*
- Ha már ez van, akkor húzzunk hasznot, mielőtt az aranytalanok közé érünk. Fogd, aztán hátha akad valami. *mondja, majd pengetni is kezdi a lantot. Egyelőre még nem zendít énekre, hiszen lehet, hogy a lány egyszerűen csak kupán vágja mindezért, de ha nem teszi, akkor alighanem a szegénynegyedig dalolászni fog.*
5891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 23:41:08
Üzenet elküldve: 2017-04-08 23:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lynnar//
- Itt van, igen, és valami nagy dologra készül. Különben nem hívott volna téged és engem sem hozat el idő el...
*Elharapja a mondatot, bár nem egy kimondhatatlan titok, mégsem szereti felemlegetni hogy bizony bőven lett volna még mit tanulnia a mestereknél. Eddig mindenhol ahová az ura beadta unatkozott már mire érte küldetett, de a legutóbbi hely más volt, onnan úgy érzi túl korán jött el. Emiatt vannak csupán vegyes érzelmei, hisz mindennél boldogabb hogy újra Vele lehet, de fél, hogy nem fogja tudni megfelelően ellátni a feladatait.*
- Menjünk inkább. Jártál már Artheniorban?
*Kezdi rögtön egy kérdéssel mielőtt válaszokat adna, hiszen ettől függ hogy mennyire szükséges ismertetnie a környéket.*
- Egyelőre ketten, nem tudok róla hogy jönnének még.
*El is indulnak a szegénynegyed felé amint Lynnar elkészül, a Pegazus cégére és az istálló épülete úgyis önmagáért beszél, itt nincs semmi amit magyaráznia kellene.*
- Egy régi kis viskó van a szegénynegyedben, nem nagy dolog, de van ágy és asztal. Azt mondja csak átmeneti, utalgat rá hogy nemsokára valami nagy veszi kezdetét, de hát, ismered.
*Az előbbinél jóval halványabb mosoly jelenik meg arcán, ahogy tekintete elveszik az utca messzeségében. A gondolatra megelevenedik előtte az a sokat sejtető ravasz mosoly amibe annak idején beleszeretett, és most is elveszik a képben.*
- Itt van, igen, és valami nagy dologra készül. Különben nem hívott volna téged és engem sem hozat el idő el...
*Elharapja a mondatot, bár nem egy kimondhatatlan titok, mégsem szereti felemlegetni hogy bizony bőven lett volna még mit tanulnia a mestereknél. Eddig mindenhol ahová az ura beadta unatkozott már mire érte küldetett, de a legutóbbi hely más volt, onnan úgy érzi túl korán jött el. Emiatt vannak csupán vegyes érzelmei, hisz mindennél boldogabb hogy újra Vele lehet, de fél, hogy nem fogja tudni megfelelően ellátni a feladatait.*
- Menjünk inkább. Jártál már Artheniorban?
*Kezdi rögtön egy kérdéssel mielőtt válaszokat adna, hiszen ettől függ hogy mennyire szükséges ismertetnie a környéket.*
- Egyelőre ketten, nem tudok róla hogy jönnének még.
*El is indulnak a szegénynegyed felé amint Lynnar elkészül, a Pegazus cégére és az istálló épülete úgyis önmagáért beszél, itt nincs semmi amit magyaráznia kellene.*
- Egy régi kis viskó van a szegénynegyedben, nem nagy dolog, de van ágy és asztal. Azt mondja csak átmeneti, utalgat rá hogy nemsokára valami nagy veszi kezdetét, de hát, ismered.
*Az előbbinél jóval halványabb mosoly jelenik meg arcán, ahogy tekintete elveszik az utca messzeségében. A gondolatra megelevenedik előtte az a sokat sejtető ravasz mosoly amibe annak idején beleszeretett, és most is elveszik a képben.*
5890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 20:37:51
Üzenet elküldve: 2017-04-08 20:37:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
*Utánozva ő is oldalra billenti a fejét. Nem érti a visszakérdezést. Tőle kérdez most valamit, vagy a szóhasználat nem tetszik neki? És ezek csak a hirtelenjében eszébe jutott lehetőségek. Fogalma sincs, hogy mit feleljen, inkább csak hallgat. A férfi bizonygatása amúgy is hamar leköti a figyelmét, miszerint nagyon is törpe. Hát nem tudja, fogalma sincs milyen összetéveszthetetlen jellemzőt kellene látnia, amikkel csak a törpék rendelkeznek és az emberek vagy gnómok nem. Utóbbi fajnak a képviselőivel sem találkozott még, vagy már nem is tudja. Lehet találkozott már gnómokkal is, csak azokat is alacsonyabb embereknek gondolta.*
- Ez törpés? *Érdeklődik elgondolkozva, figyelmesen tanulmányozva a fülét.* Még nem igazán találkoztam törpékkel. A mi fülünk szembetűnőbb. *Mosolyodik el ő is viccelődve, hajkoronája alól előkandikáló hegyes fülecskéjére mutatva. Nem versenyezni akar, de annyival könnyebbnek érzi a fajtája béliek felismerését. Akinek hosszú és hegyes a füle, az elf. Ennyi. Persze vannak inkább elfekre hasonlító félvérek is, de nem kell neki túlbonyolítani.
Jó hogy nem tátott szájjal hallgatja a gondolatmenetet. A kérdéshez érve már meg se tud szólalni, csak a fejét rázza. Próbálja feleleveníteni, hogy frissen szedve látott már olyan növényt, amiről tudja, hogy seb kezelésére használják, de még ha látott is, ha kényszerítenék se jutna eszébe a kinézete se, nemhogy tudja a nevét is.*
- Oké. *Csak mosolyogva bólint. Nem nagyon érti, hogy pontosan akkor most mit rontott el, vagy mi az, ami nem tetszett a másiknak, de bármi is volt, talán így most jó lesz.
Nagyon nem szereti mikor csúfolják, és még ha nem is akar törődni velük, képtelen ilyen derűsen beszélni róla. Pedig ha képes lenne nem törődni vele, és nem csak akarni, hogy tényleg ne érdekelje, akkor úgy talán sokkal könnyebb lenne.*
- De ha nem állok ki magamért, akkor is gyengének fognak hinni, és ugyanúgy folytatni fogják, nem? *Attól még, hogy úgy tesz, hogy nem zavarja, attól még nagyon is zavarni fogja, így még nem igazán érzi, hogy működne is.*
- Ő felnőtt volt. *Nem tudja, ez számít-e bármit is, de ő úgy érzi, hogy amikor idősebbek viccelődnek rajta, azoknak már nem fog nőni a szemükben. De azok sem az ő szemében.* De nagyon köszönöm.
*Nem tudja mi rosszat mondhatott, de csöndben figyelve várja, hogy mondjon valamit, mert eléggé olyan fejet vág, mintha lenne még mit hozzáfűznie. Egyelőre csak kérdéseket kap. Számíthatott volna rá, hogy ez fog következni, sosem tudja megúszni.*
- Lehet, nem tudom. Fogalmam sincs apám általában merre jár. *Csak egykedvűen megvonja a vállát. Tényleg, akár lehetne itt valahol a városban, de akár bármelyik másik városban is. Még csak ötlete sincs, és nem csak neki.*
*Utánozva ő is oldalra billenti a fejét. Nem érti a visszakérdezést. Tőle kérdez most valamit, vagy a szóhasználat nem tetszik neki? És ezek csak a hirtelenjében eszébe jutott lehetőségek. Fogalma sincs, hogy mit feleljen, inkább csak hallgat. A férfi bizonygatása amúgy is hamar leköti a figyelmét, miszerint nagyon is törpe. Hát nem tudja, fogalma sincs milyen összetéveszthetetlen jellemzőt kellene látnia, amikkel csak a törpék rendelkeznek és az emberek vagy gnómok nem. Utóbbi fajnak a képviselőivel sem találkozott még, vagy már nem is tudja. Lehet találkozott már gnómokkal is, csak azokat is alacsonyabb embereknek gondolta.*
- Ez törpés? *Érdeklődik elgondolkozva, figyelmesen tanulmányozva a fülét.* Még nem igazán találkoztam törpékkel. A mi fülünk szembetűnőbb. *Mosolyodik el ő is viccelődve, hajkoronája alól előkandikáló hegyes fülecskéjére mutatva. Nem versenyezni akar, de annyival könnyebbnek érzi a fajtája béliek felismerését. Akinek hosszú és hegyes a füle, az elf. Ennyi. Persze vannak inkább elfekre hasonlító félvérek is, de nem kell neki túlbonyolítani.
Jó hogy nem tátott szájjal hallgatja a gondolatmenetet. A kérdéshez érve már meg se tud szólalni, csak a fejét rázza. Próbálja feleleveníteni, hogy frissen szedve látott már olyan növényt, amiről tudja, hogy seb kezelésére használják, de még ha látott is, ha kényszerítenék se jutna eszébe a kinézete se, nemhogy tudja a nevét is.*
- Oké. *Csak mosolyogva bólint. Nem nagyon érti, hogy pontosan akkor most mit rontott el, vagy mi az, ami nem tetszett a másiknak, de bármi is volt, talán így most jó lesz.
Nagyon nem szereti mikor csúfolják, és még ha nem is akar törődni velük, képtelen ilyen derűsen beszélni róla. Pedig ha képes lenne nem törődni vele, és nem csak akarni, hogy tényleg ne érdekelje, akkor úgy talán sokkal könnyebb lenne.*
- De ha nem állok ki magamért, akkor is gyengének fognak hinni, és ugyanúgy folytatni fogják, nem? *Attól még, hogy úgy tesz, hogy nem zavarja, attól még nagyon is zavarni fogja, így még nem igazán érzi, hogy működne is.*
- Ő felnőtt volt. *Nem tudja, ez számít-e bármit is, de ő úgy érzi, hogy amikor idősebbek viccelődnek rajta, azoknak már nem fog nőni a szemükben. De azok sem az ő szemében.* De nagyon köszönöm.
*Nem tudja mi rosszat mondhatott, de csöndben figyelve várja, hogy mondjon valamit, mert eléggé olyan fejet vág, mintha lenne még mit hozzáfűznie. Egyelőre csak kérdéseket kap. Számíthatott volna rá, hogy ez fog következni, sosem tudja megúszni.*
- Lehet, nem tudom. Fogalmam sincs apám általában merre jár. *Csak egykedvűen megvonja a vállát. Tényleg, akár lehetne itt valahol a városban, de akár bármelyik másik városban is. Még csak ötlete sincs, és nem csak neki.*
5889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:55:22
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:55:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Lehet, hogy csak egy nagyon apró mosoly játszik Naregal szájának szegletében, Malon ajkai mégis szélesebbre húzódnak ennek láttán. Mogorva bátyja csak tetteti, hogy ennyire érzéketlen és kemény borítású, hiába, érzései neki is vannak. Malon pedig sokkal könnyedebben hagyja ezeket felszínre törni és csak akkor fedi el őket, ha szükséges.*
- Aha...
*Malon ennyivel reagálja le Nare megjegyzését a történelmi emlékművel kapcsolatban, közben jól láthatóan forgatja a szemeit. Egyáltalán nem nemesi környezetbe születtek bele, néha mégis mind a ketten szívesen eljátszák, hogy többek, mint amik.
Malon pár pillanatig várja a folytatást, ám mikor nem történik semmi, ő is elkezdi fürkészni az oszlopot, mintha valamit keresne rajta, hátha rácáfolhat a bátyja mondandójára. Ezt hamar megunja, akkor a tükörképét kezdi vizslatni a vízbe, a kezét is belemeríti, hogy érezze a hőmérsékletét.*
- Mintha nem ezt mondtam volna én is.
*Válaszolt Naregale-nak puffogva. A férfi hozzáállása néha olyan lekezelő még vele szemben is, hogy gyakran ki tudja borítani vele. Mégis amint a bátyja eltávolodik tőle már ugrik is, hogy a nyomába eredhessen. Határozottan karol bele és csimpaszkodik rá szinte a teljes testsúlyával.*
- Keressünk egy fogadót és igyunk valamit!
*Lehet, hogy csak egy nagyon apró mosoly játszik Naregal szájának szegletében, Malon ajkai mégis szélesebbre húzódnak ennek láttán. Mogorva bátyja csak tetteti, hogy ennyire érzéketlen és kemény borítású, hiába, érzései neki is vannak. Malon pedig sokkal könnyedebben hagyja ezeket felszínre törni és csak akkor fedi el őket, ha szükséges.*
- Aha...
*Malon ennyivel reagálja le Nare megjegyzését a történelmi emlékművel kapcsolatban, közben jól láthatóan forgatja a szemeit. Egyáltalán nem nemesi környezetbe születtek bele, néha mégis mind a ketten szívesen eljátszák, hogy többek, mint amik.
Malon pár pillanatig várja a folytatást, ám mikor nem történik semmi, ő is elkezdi fürkészni az oszlopot, mintha valamit keresne rajta, hátha rácáfolhat a bátyja mondandójára. Ezt hamar megunja, akkor a tükörképét kezdi vizslatni a vízbe, a kezét is belemeríti, hogy érezze a hőmérsékletét.*
- Mintha nem ezt mondtam volna én is.
*Válaszolt Naregale-nak puffogva. A férfi hozzáállása néha olyan lekezelő még vele szemben is, hogy gyakran ki tudja borítani vele. Mégis amint a bátyja eltávolodik tőle már ugrik is, hogy a nyomába eredhessen. Határozottan karol bele és csimpaszkodik rá szinte a teljes testsúlyával.*
- Keressünk egy fogadót és igyunk valamit!
5888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:38:32
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:38:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Kicsit szórakoztatja huga idegesítése. Habár arca komornak és élettelennek tűnik, egy apró, laikusok számára nem is észrevhető mosoly jelenik meg szája szélén. Látszólag továbbra is úgy tesz mint aki meg se hallja Malont és a téren álló márványoszlop felé fordul. Majd kicsit szórakozottan elkezd beszélni.*
- Fel nem foghatom miért áll itt ez a szobor. Az orkok ugyan úgy itt vannak, nem sikerült őket kiűzni. Annak az egyetlen túlélőnek pedig még a nevét se tudja senki.
*Pár percig fürkészi tekintetével az oszlopot, majd a járókelők forgatagára néz. ~Malonnak igaza van, szinte látom ahogy húzza a zsebüket a pénzzel teli erszényük és nem szép dolog hagyni, hogy ilyen nehezet cipeljenek egész álló nap~ Feltápászkodik, nadrágjában megtöröli a kezét és kiroppantja nyakát. Lassan huga felé fordul és megköszörüli torkát.*
- Egésznap itt akarsz üldögélni vagy csinálunk is valamit? Nem a szökőkut miatt utaztunk idág.
*Amint végig mondta azaz apró mosoly ismét feltűnik szája szélén.*
A hozzászólás írója (Naregale Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 19:43:01
*Kicsit szórakoztatja huga idegesítése. Habár arca komornak és élettelennek tűnik, egy apró, laikusok számára nem is észrevhető mosoly jelenik meg szája szélén. Látszólag továbbra is úgy tesz mint aki meg se hallja Malont és a téren álló márványoszlop felé fordul. Majd kicsit szórakozottan elkezd beszélni.*
- Fel nem foghatom miért áll itt ez a szobor. Az orkok ugyan úgy itt vannak, nem sikerült őket kiűzni. Annak az egyetlen túlélőnek pedig még a nevét se tudja senki.
*Pár percig fürkészi tekintetével az oszlopot, majd a járókelők forgatagára néz. ~Malonnak igaza van, szinte látom ahogy húzza a zsebüket a pénzzel teli erszényük és nem szép dolog hagyni, hogy ilyen nehezet cipeljenek egész álló nap~ Feltápászkodik, nadrágjában megtöröli a kezét és kiroppantja nyakát. Lassan huga felé fordul és megköszörüli torkát.*
- Egésznap itt akarsz üldögélni vagy csinálunk is valamit? Nem a szökőkut miatt utaztunk idág.
*Amint végig mondta azaz apró mosoly ismét feltűnik szája szélén.*
A hozzászólás írója (Naregale Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 19:43:01
5887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:43:02
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:43:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Malon máig nem tudja miért gondolja napról napra azt Nareről, hogy megváltozik és közlékenyebb lesz. Hogy őszinte legyen a kettejük közötti vérkötelék sem tiszta neki teljesen, mivel hogy a külsejükön kívül nem hasonlítanak egymásban szinte semmire, az is biztos. Persze mélyen talán mindkettejükben ott lapul a kapzsi elszántság, hogy majd tánccal és zsebmetszéssel gazdagodnak meg, de ezen túl Naregale még mindig nem tudja kezelni Malon aktivitását. Míg a báty úgy néz ki, mint akiből a nap kiszívta az életkedvet is, addig a húg a napból szívja ki az erőt.
A változatosság kedvéért Naregale úgy viselkedik - legalábbis Malon szerint - mintha nem egy új és ismeretlen, tündöklő városba érkeztek volna meg. Ugyanolyan kedve hagyott, mint amilyen pár nappal ezelőtt Wegtorenben is volt.
Kíváncsi szemeit tányérnyira nyitja, ujjat összefonja a háta mögött és ruganyos léptekkel követi bátyát a szökőkútig. Ott leül maga is a kávára és addig bámulja Naret, amíg amaz meg nem szólal.*
- Itt vagyunk Artheniorban, te pedig továbbra is kedvetlen vagy! Nem azért jöttünk ide, hogy új életet kezdjünk és megszedjük magunkat az idióták pénzéből?
*Kérdezi már-már meghatottan, miközben próbálja a férfira erőltetni a szemkontaktust.*
A hozzászólás írója (Malon Rii Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:48:10
*Malon máig nem tudja miért gondolja napról napra azt Nareről, hogy megváltozik és közlékenyebb lesz. Hogy őszinte legyen a kettejük közötti vérkötelék sem tiszta neki teljesen, mivel hogy a külsejükön kívül nem hasonlítanak egymásban szinte semmire, az is biztos. Persze mélyen talán mindkettejükben ott lapul a kapzsi elszántság, hogy majd tánccal és zsebmetszéssel gazdagodnak meg, de ezen túl Naregale még mindig nem tudja kezelni Malon aktivitását. Míg a báty úgy néz ki, mint akiből a nap kiszívta az életkedvet is, addig a húg a napból szívja ki az erőt.
A változatosság kedvéért Naregale úgy viselkedik - legalábbis Malon szerint - mintha nem egy új és ismeretlen, tündöklő városba érkeztek volna meg. Ugyanolyan kedve hagyott, mint amilyen pár nappal ezelőtt Wegtorenben is volt.
Kíváncsi szemeit tányérnyira nyitja, ujjat összefonja a háta mögött és ruganyos léptekkel követi bátyát a szökőkútig. Ott leül maga is a kávára és addig bámulja Naret, amíg amaz meg nem szólal.*
- Itt vagyunk Artheniorban, te pedig továbbra is kedvetlen vagy! Nem azért jöttünk ide, hogy új életet kezdjünk és megszedjük magunkat az idióták pénzéből?
*Kérdezi már-már meghatottan, miközben próbálja a férfira erőltetni a szemkontaktust.*
A hozzászólás írója (Malon Rii Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:48:10
5886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:28:21
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Kelletlen arckifejezéssel leszáll huga után a karavánról. ~Még meg se érkeztünk, de már nem bír nyugton maradni. El sem hiszem, hogy ugyan az a vér folyik az ereinkben.~ Párszor megforgatja fejét, hogy kilazítsa a nyakát, amely beállt a hosszú és kényelmetlen út során. Oda sétál testvéréhez és nézi ahogy számolgatja pénzét. Arcát díszítő sebhelye miatt pár járókelő szinte bámulja. Megvető tekintetükre fintorra húzta orrát. ~Ti se néztek ki ám szebben.~ Mint aki nem is hallja huga szavait odasétál a téren lévő szökőkúthoz, iszik belőle, megmossa arcát és gondterhesen leül a szélére.*
A hozzászólás írója (Naregale Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:30:37
*Kelletlen arckifejezéssel leszáll huga után a karavánról. ~Még meg se érkeztünk, de már nem bír nyugton maradni. El sem hiszem, hogy ugyan az a vér folyik az ereinkben.~ Párszor megforgatja fejét, hogy kilazítsa a nyakát, amely beállt a hosszú és kényelmetlen út során. Oda sétál testvéréhez és nézi ahogy számolgatja pénzét. Arcát díszítő sebhelye miatt pár járókelő szinte bámulja. Megvető tekintetükre fintorra húzta orrát. ~Ti se néztek ki ám szebben.~ Mint aki nem is hallja huga szavait odasétál a téren lévő szökőkúthoz, iszik belőle, megmossa arcát és gondterhesen leül a szélére.*
A hozzászólás írója (Naregale Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:30:37
5885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:08:28
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
- Ön?
*Érdeklődve dönti oldalra a fejét. Tényleg furcsa beszéd ez a lánytól. Talán csak ott beszélnek így, ahonnan ő jött? Vagy az egész világon ilyen különös lesz majd? Akikkel eddig összefutott útja során nem foglalkoztak ilyen dolgokkal, mégsem volt nézeteltérése velük. Na jó, egy-két útonállót kivéve, de ők megtanulták a leckét, hogy ne packázzanak egy éhes törpével, ha az egyedül is utazik.*
- Hogy hogy nem vagyok törpe? *vonja fel eztán a szemöldökét.*- Már hogyne volnék törpe! *tárja szét a karjait elvigyorodva. Vaskos ujjain és karjain azért ő mindig is úgy vélte, hogy látszik származása. Ám elgondolkodva simít végig állán jobb kezének mutató és hüvelykujjával.*
- A szakáll. Biztosan a szakáll miatt. *dörmögi elgondolkodva.*- Nos, hát én csak a hajamat fonom be. Ráérek még olyan szép nagy éket növeszteni az arcomra. De nézd csak! *jut eszébe, és vigyorogva a fülére mutat ujjatlan bőrkesztyűs kezével.*- Nézd! Ennél törpésebb fület aligha láthatsz! *tréfálkozik kissé. S habár tényleg nagyobb és kerekebb a füle az átlag emberénél, valószínűleg inkább gondolja humorosnak ezt a megjegyzést, mint véresen komolynak.
Közben a leány tenyerére terelődik a szó. Nengrath pedig nagy komolyan, mosolygó szemekkel bólogat neki.*
- Ó, igen az nagyon fontos. Hogy tisztán tartsd. De ha gyakorta futsz bele így idegenekbe, és horzsolod le magad itt ott, nem árt, ha tudod, milyen növényt tegyél rá, hogy kevésbé csípjen és hamarabb gyógyuljon. Ezt is tudod? Egy jó vándor mindig tisztában van a növényekkel! *bölcselkedik kissé. Még talán egészen atyaian is. A "tegezés" szót hallva ismét csak oldalra billenti a fejét egy kicsit, és látszik rajta, hogy elgondolkodik néhány pillanatra.*
- Elég csak... ha rendesen beszélsz. *mondja végül ezt. Nem akar ostobának tűnni, de kicsit annak érzi magát, hogy nem érti a szava járást. Reméli, hogy ennyi elég a leánynak. Végül muszáj ismét csak vigyorognia. Hiszen a kíváncsiságért sosem kell bocsánatot kérni, de az óvatosság azért nem árt vele.*
- Nem is volt túl kedves. Csúfolásnak szánták. *von vállat derűsen.*- De ha elkeseredsz a csúfolásoktól, mire mész vele? Ott fognak bántani, ahol gyengének hisznek, nem de bár? Hát tedd magadévá a nevet, bármi legyen is az, és többé nem árthatnak vele.
*Hunyorog egy kicsit a lányra pár pillanatnyi csönddel.*
- Nagyon kedves, hogy különlegesnek gondolod. A Te hajad is igazán az. A lombkorona pedig szerintem még találó is. Mondhatod azoknak akik bántanak vele, hogy szerinted is olyan, és majd úgy feléjük is nősz, akár a fák magas koronái.
*Karba fonja ismét kezeit mellkasa előtt, és sóhajtva pillant le a lányra. Egy ideig nem szól, aztán csak megcsóválja a fejét.*
- Vannak a közelben testvéreid? Szüleid? Barátaid?
*Tudja, hogy talán nem a legtapintatosabb, de ha nem kérdez rá kerek perec, azzal csak az időt húznák.*
- Ön?
*Érdeklődve dönti oldalra a fejét. Tényleg furcsa beszéd ez a lánytól. Talán csak ott beszélnek így, ahonnan ő jött? Vagy az egész világon ilyen különös lesz majd? Akikkel eddig összefutott útja során nem foglalkoztak ilyen dolgokkal, mégsem volt nézeteltérése velük. Na jó, egy-két útonállót kivéve, de ők megtanulták a leckét, hogy ne packázzanak egy éhes törpével, ha az egyedül is utazik.*
- Hogy hogy nem vagyok törpe? *vonja fel eztán a szemöldökét.*- Már hogyne volnék törpe! *tárja szét a karjait elvigyorodva. Vaskos ujjain és karjain azért ő mindig is úgy vélte, hogy látszik származása. Ám elgondolkodva simít végig állán jobb kezének mutató és hüvelykujjával.*
- A szakáll. Biztosan a szakáll miatt. *dörmögi elgondolkodva.*- Nos, hát én csak a hajamat fonom be. Ráérek még olyan szép nagy éket növeszteni az arcomra. De nézd csak! *jut eszébe, és vigyorogva a fülére mutat ujjatlan bőrkesztyűs kezével.*- Nézd! Ennél törpésebb fület aligha láthatsz! *tréfálkozik kissé. S habár tényleg nagyobb és kerekebb a füle az átlag emberénél, valószínűleg inkább gondolja humorosnak ezt a megjegyzést, mint véresen komolynak.
Közben a leány tenyerére terelődik a szó. Nengrath pedig nagy komolyan, mosolygó szemekkel bólogat neki.*
- Ó, igen az nagyon fontos. Hogy tisztán tartsd. De ha gyakorta futsz bele így idegenekbe, és horzsolod le magad itt ott, nem árt, ha tudod, milyen növényt tegyél rá, hogy kevésbé csípjen és hamarabb gyógyuljon. Ezt is tudod? Egy jó vándor mindig tisztában van a növényekkel! *bölcselkedik kissé. Még talán egészen atyaian is. A "tegezés" szót hallva ismét csak oldalra billenti a fejét egy kicsit, és látszik rajta, hogy elgondolkodik néhány pillanatra.*
- Elég csak... ha rendesen beszélsz. *mondja végül ezt. Nem akar ostobának tűnni, de kicsit annak érzi magát, hogy nem érti a szava járást. Reméli, hogy ennyi elég a leánynak. Végül muszáj ismét csak vigyorognia. Hiszen a kíváncsiságért sosem kell bocsánatot kérni, de az óvatosság azért nem árt vele.*
- Nem is volt túl kedves. Csúfolásnak szánták. *von vállat derűsen.*- De ha elkeseredsz a csúfolásoktól, mire mész vele? Ott fognak bántani, ahol gyengének hisznek, nem de bár? Hát tedd magadévá a nevet, bármi legyen is az, és többé nem árthatnak vele.
*Hunyorog egy kicsit a lányra pár pillanatnyi csönddel.*
- Nagyon kedves, hogy különlegesnek gondolod. A Te hajad is igazán az. A lombkorona pedig szerintem még találó is. Mondhatod azoknak akik bántanak vele, hogy szerinted is olyan, és majd úgy feléjük is nősz, akár a fák magas koronái.
*Karba fonja ismét kezeit mellkasa előtt, és sóhajtva pillant le a lányra. Egy ideig nem szól, aztán csak megcsóválja a fejét.*
- Vannak a közelben testvéreid? Szüleid? Barátaid?
*Tudja, hogy talán nem a legtapintatosabb, de ha nem kérdez rá kerek perec, azzal csak az időt húznák.*
5884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:27:56
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:27:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Sok napos karavánút után végre lehuppanhatott a szekér hátuljáról, mielőtt az még megállt volna. Hagyta továbbgurulni a kocsit terhével és kocsisával együtt, akinek kénytelen kelletlen fizetett pár érmével, hogy elhozza őket ideáig.
A lány tett néhány lépést előre, teljesen belefeledkezve a város forgatagába, mire megfordult, hogy testvére követi e. Ha bátyja is leszállt a szekérről, akkor megvárja, míg a férfi beéri. Addig is egy helyben ácsorog, hol az épületeket, hol az embereket bámulva. Végül letekeri fejéről a vörös posztót és hosszan nyújtózkodik egyet.*
- Teljesen elgémberedtek a lábaim!
*Jelenti be, mint létfontosságú közölni valót, várva a döntésre, hogy most merre tovább. Eddigi úti céljuk egyértelműen Arthenior volt, de hogy azon belül merre menjenek már kevésbé tiszta.*
- Szívem szerint innék valamit!
*Motyogja maga elé, majd buggyos nadrágja végtelen zsebébe nyúlva előhalássza azt a pár érmét, ami nem díszítő szerepet tölt be a kollekciójában. Tenyerén számolgatja őket, végül barna, kérlelő szemeit testvérére veti.*
*Sok napos karavánút után végre lehuppanhatott a szekér hátuljáról, mielőtt az még megállt volna. Hagyta továbbgurulni a kocsit terhével és kocsisával együtt, akinek kénytelen kelletlen fizetett pár érmével, hogy elhozza őket ideáig.
A lány tett néhány lépést előre, teljesen belefeledkezve a város forgatagába, mire megfordult, hogy testvére követi e. Ha bátyja is leszállt a szekérről, akkor megvárja, míg a férfi beéri. Addig is egy helyben ácsorog, hol az épületeket, hol az embereket bámulva. Végül letekeri fejéről a vörös posztót és hosszan nyújtózkodik egyet.*
- Teljesen elgémberedtek a lábaim!
*Jelenti be, mint létfontosságú közölni valót, várva a döntésre, hogy most merre tovább. Eddigi úti céljuk egyértelműen Arthenior volt, de hogy azon belül merre menjenek már kevésbé tiszta.*
- Szívem szerint innék valamit!
*Motyogja maga elé, majd buggyos nadrágja végtelen zsebébe nyúlva előhalássza azt a pár érmét, ami nem díszítő szerepet tölt be a kollekciójában. Tenyerén számolgatja őket, végül barna, kérlelő szemeit testvérére veti.*
5883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:11:48
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
*Csak bocsánatkérően mosolyog. El tudja képzelni, hogy valóban milyen morcos lehet valaki, ha hirtelen egy hideg fürdőt kell vennie. Az utolsó mondatra viszont csak meglepett nagy szemekkel pislog. Nem igazán érti. Újra végignéz az előtte álló férfin.*
- Nem is igaz, Ön nem is törpe! Ennyire azért nem vagyok hiszékeny. *Nagyon sok mindent elhisz másoknak, ha azt úgy mondják neki, és főleg ha azt se tudja miről van szó, mi oka lenne nem hinni? De most nehéz elfogadnia a hallottakat. Igaz, alacsonyabb az átlagnál, de nem olyan vészesen, akárhogy is nézi, embernek tűnik a szemében. Sosem látott még törpét, de a kép, ami él róluk a fejében, az nem ilyen. Zömök vaskos, vagy kövér pocakos test, hosszú szakáll, hatalmas orr. De ő nem olyan.
Csak kipirosodás, pici horzsolás, el fog múlni, ezért is nem érti hirtelen miért ilyen komoly arccal beszél róla.*
- Hogy lemosom? *Összezavarodva ráncolja a homlokát. Ezt kell csinálni a sebekkel nem? Már ha lenne seb, hogy mindig tisztán kell tartani őket. Lehet, hogy csak viccelődik vele a férfi, és nem kellene komolyan vennie a szavait.*
- Csak illemtudó szerettem volna lenni. Inkább tegezzelek? *Úgy következtet, hogy ezt szeretné a másik, legalábbis reméli, mert már a kérdésében is már tegezi most.*
- Bocsánat, én csak… kíváncsi lettem! *Érezte, hogy túl kíváncsi, és nem kellene, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire illetlen dolgot kérdez. Talán nagyon rossz emléke fűződik hozzá, és nem örül neki, hogy emlékezteti. De részben válaszol, talán mégsem talált meg valami tabut.*
- Ez nem hangzik túl kedvesen. Pedig szerintem különleges. *Ha neki mondanák, biztos gúnynak érezné, de lehet csak neki érződik így.* Nem tudom. Kit tartasz rá érdemesnek? *Jogosnak érzi a kérdését, bár valószínűleg ő nem lehet még érdemes rá, ha nem akarja neki elmondani, de nem is akarja erőltetni. Inkább a ráirányuló kérdésre koncentrál.*
- Így születtem. *Hozzá van szokva ehhez a kérdéshez, bár van egy olyan gyanúja, hogy haláláig nem fog tudni részletes, egyértelmű magyarázatot adni rá. Nem mintha érdekelné ennyire, de talán az évek múltával ez változni fog. Csak reméli, hogy nem.* Volt olyan, aki lombkoronának nevezte. *Az nagyon nem esett neki jól, de ez a hasonlat, amit a férfi mond, sokkal kedvesebben hangzik.
Tudja, hogy nem volt valami meggyőző, napközben könnyen tudja hárítani az ilyen kérdéseket, de sötétedés után nagyon nehéz jó indokot találni, hogy miért nem haza megy. Talán ha azt mondja, hogy az apja a fogadóban van, de akkor is átlátszó, hogy ő vesz ki szobát. Utálja, mikor mindenki a szüleit keresik rajta. Olyan ritka jelenség ebben a városban, ha egy kislány egyedül mászkál?
A nevetést csak duzzogva figyeli.*
- Nem! Este nem. *Észre sem veszi a kérdésből, hogy ezzel most talán még valamit ezzel megválaszol a másiknak, de a sötétedés szót érzi inkább a legfontosabbnak a mondatban. Pont erről volt most szó, megtanulta a leckét, nem fog éjszaka mászkálni, csak ha feltétlenül muszáj. Nála sose lehet tudni.*
*Csak bocsánatkérően mosolyog. El tudja képzelni, hogy valóban milyen morcos lehet valaki, ha hirtelen egy hideg fürdőt kell vennie. Az utolsó mondatra viszont csak meglepett nagy szemekkel pislog. Nem igazán érti. Újra végignéz az előtte álló férfin.*
- Nem is igaz, Ön nem is törpe! Ennyire azért nem vagyok hiszékeny. *Nagyon sok mindent elhisz másoknak, ha azt úgy mondják neki, és főleg ha azt se tudja miről van szó, mi oka lenne nem hinni? De most nehéz elfogadnia a hallottakat. Igaz, alacsonyabb az átlagnál, de nem olyan vészesen, akárhogy is nézi, embernek tűnik a szemében. Sosem látott még törpét, de a kép, ami él róluk a fejében, az nem ilyen. Zömök vaskos, vagy kövér pocakos test, hosszú szakáll, hatalmas orr. De ő nem olyan.
Csak kipirosodás, pici horzsolás, el fog múlni, ezért is nem érti hirtelen miért ilyen komoly arccal beszél róla.*
- Hogy lemosom? *Összezavarodva ráncolja a homlokát. Ezt kell csinálni a sebekkel nem? Már ha lenne seb, hogy mindig tisztán kell tartani őket. Lehet, hogy csak viccelődik vele a férfi, és nem kellene komolyan vennie a szavait.*
- Csak illemtudó szerettem volna lenni. Inkább tegezzelek? *Úgy következtet, hogy ezt szeretné a másik, legalábbis reméli, mert már a kérdésében is már tegezi most.*
- Bocsánat, én csak… kíváncsi lettem! *Érezte, hogy túl kíváncsi, és nem kellene, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire illetlen dolgot kérdez. Talán nagyon rossz emléke fűződik hozzá, és nem örül neki, hogy emlékezteti. De részben válaszol, talán mégsem talált meg valami tabut.*
- Ez nem hangzik túl kedvesen. Pedig szerintem különleges. *Ha neki mondanák, biztos gúnynak érezné, de lehet csak neki érződik így.* Nem tudom. Kit tartasz rá érdemesnek? *Jogosnak érzi a kérdését, bár valószínűleg ő nem lehet még érdemes rá, ha nem akarja neki elmondani, de nem is akarja erőltetni. Inkább a ráirányuló kérdésre koncentrál.*
- Így születtem. *Hozzá van szokva ehhez a kérdéshez, bár van egy olyan gyanúja, hogy haláláig nem fog tudni részletes, egyértelmű magyarázatot adni rá. Nem mintha érdekelné ennyire, de talán az évek múltával ez változni fog. Csak reméli, hogy nem.* Volt olyan, aki lombkoronának nevezte. *Az nagyon nem esett neki jól, de ez a hasonlat, amit a férfi mond, sokkal kedvesebben hangzik.
Tudja, hogy nem volt valami meggyőző, napközben könnyen tudja hárítani az ilyen kérdéseket, de sötétedés után nagyon nehéz jó indokot találni, hogy miért nem haza megy. Talán ha azt mondja, hogy az apja a fogadóban van, de akkor is átlátszó, hogy ő vesz ki szobát. Utálja, mikor mindenki a szüleit keresik rajta. Olyan ritka jelenség ebben a városban, ha egy kislány egyedül mászkál?
A nevetést csak duzzogva figyeli.*
- Nem! Este nem. *Észre sem veszi a kérdésből, hogy ezzel most talán még valamit ezzel megválaszol a másiknak, de a sötétedés szót érzi inkább a legfontosabbnak a mondatban. Pont erről volt most szó, megtanulta a leckét, nem fog éjszaka mászkálni, csak ha feltétlenül muszáj. Nála sose lehet tudni.*
5882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 15:10:48
Üzenet elküldve: 2017-04-08 15:10:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
- Rosszabbul? Hát bizonyára. *vigyorodik el most már a férfi.*- Nagyon morcos tudok ám lenni, ha akaratomon kívül leszek vizes. És mindenki tudja, hogy a törpék nem a legbarátságosabbak morcosan.
*Úgy tűnik okos kis elf leánnyal hozta össze a sors. És a szókincse is jóval furmányosabb egy egyszerű gyerekénél. Habár ha jobban elgondolkodik, valami olyasmi kezd felrémleni benne, hogy az elfeknél másképpen telik az idő. Talán idősebb lehet ez a gyermek is, mint amilyennek tűnik? És ha valóban így lenne, és érettebb, mint amilyennek látszik, az nem szörnyű érzés a számára vajon? Nem szeretne felnőtt dolgokat tenni, amiket gyerekként nem tehet meg? Vagy náluk minden sokkal de sokkal másképp működik?
Megszemléli a felé mutatott kis tenyereket, egy egészen kicsit közelebb hajolva, majd vissza is egyenesedik.*
- Na igen, ez azért komoly sérülés. Viszket meg csíp, mint a fene, ha nem kezeled le elég jól. Tudod e, hogyan kéne? *kérdezi nagy komolyan, de persze azért úgy beszélve, mint egy mókás kis gyermekkel.*- A sérülés az meg csak sérülés, ha magunk miatt történik, ha nem. *mondja nagy bölcsen. Ám egy kérdést szegez neki máris a lányka, mire muszáj felvonnia a szemöldökét. Már csak több okból kifolyólag is.*
- "Szerezte"? Úgy érted, hogy "szerezted", nem? *kérdez vissza kíváncsian. A magázás az ő szófordulatában nem létezik. Soha nem használták Mélykőben, és furcsa neki ez a nyelvezet, amit a lány használ. Nem is sejti, hogy bizonyára a tiszteletadás egy formája lehet ez, hiszen ő megtanulta, hogyan adja meg a kellő tiszteletet másoknak úgy, hogy úgy beszél vele, mint mindenki mással. De ezután csak szusszan egyet.*
- Igazán illetlen ilyet kérdezni, és ajtóstul rontani a házba, tudod e? *kérdezi aztán kissé dorgálva ezzel a lányt, de csak mosolyog közben. Megcsóválja a fejét.*
- Látok. *válaszol végül.*- Nem azért más színű. Így születtem. Van, aki Felemásnak hív emiatt. *mondja, továbbra is karba font kezekkel.*- A heg pedig maradjon az én titkom. Csak az arra érdemesek hallhatják a nagy történetet. *kacsint egyet a lányra.*- Te úgy érzed, érdemes volnál rá? *kérdezi sejtelmesen.*
- Na és a Te hajad? Olyan zöld, mint a friss tavaszi fű a réteken. *kérdez is vissza, ha már a lány így, hát ő is úgy. Közben pedig a biztonságra terelődik a szó. Ám a lány utolsó mondatait hallva gyanakodva méregetni kezdi annak arcát.*
- Ez nem hangzott valami meggyőzően.
*Ám arra, hogy tud vigyázni magára a kis elf, hangosan, és jókedvűen felnevet.*
- Meghiszem azt! Látom rajtad, hogy tűzről pattant leány vagy! De azért remélem, hogy nem indulsz útnak éjnek évadján a határba. *teszi még hozzá sokat sejtetően, arra célozgatva, hogy lehet, hogy megneszelte, nem is lakik olyan közel a kicsike, mint azt szeretné elhitetni vele. De nem az ő dolga, hogy bármit is ráerőltessen a gyerekre. Viszont nem vinné rá a lélek, hogy csak úgy, szó nélkül útjára engedje ezek után. Legalább megpróbál érdeklődni.*
- Rosszabbul? Hát bizonyára. *vigyorodik el most már a férfi.*- Nagyon morcos tudok ám lenni, ha akaratomon kívül leszek vizes. És mindenki tudja, hogy a törpék nem a legbarátságosabbak morcosan.
*Úgy tűnik okos kis elf leánnyal hozta össze a sors. És a szókincse is jóval furmányosabb egy egyszerű gyerekénél. Habár ha jobban elgondolkodik, valami olyasmi kezd felrémleni benne, hogy az elfeknél másképpen telik az idő. Talán idősebb lehet ez a gyermek is, mint amilyennek tűnik? És ha valóban így lenne, és érettebb, mint amilyennek látszik, az nem szörnyű érzés a számára vajon? Nem szeretne felnőtt dolgokat tenni, amiket gyerekként nem tehet meg? Vagy náluk minden sokkal de sokkal másképp működik?
Megszemléli a felé mutatott kis tenyereket, egy egészen kicsit közelebb hajolva, majd vissza is egyenesedik.*
- Na igen, ez azért komoly sérülés. Viszket meg csíp, mint a fene, ha nem kezeled le elég jól. Tudod e, hogyan kéne? *kérdezi nagy komolyan, de persze azért úgy beszélve, mint egy mókás kis gyermekkel.*- A sérülés az meg csak sérülés, ha magunk miatt történik, ha nem. *mondja nagy bölcsen. Ám egy kérdést szegez neki máris a lányka, mire muszáj felvonnia a szemöldökét. Már csak több okból kifolyólag is.*
- "Szerezte"? Úgy érted, hogy "szerezted", nem? *kérdez vissza kíváncsian. A magázás az ő szófordulatában nem létezik. Soha nem használták Mélykőben, és furcsa neki ez a nyelvezet, amit a lány használ. Nem is sejti, hogy bizonyára a tiszteletadás egy formája lehet ez, hiszen ő megtanulta, hogyan adja meg a kellő tiszteletet másoknak úgy, hogy úgy beszél vele, mint mindenki mással. De ezután csak szusszan egyet.*
- Igazán illetlen ilyet kérdezni, és ajtóstul rontani a házba, tudod e? *kérdezi aztán kissé dorgálva ezzel a lányt, de csak mosolyog közben. Megcsóválja a fejét.*
- Látok. *válaszol végül.*- Nem azért más színű. Így születtem. Van, aki Felemásnak hív emiatt. *mondja, továbbra is karba font kezekkel.*- A heg pedig maradjon az én titkom. Csak az arra érdemesek hallhatják a nagy történetet. *kacsint egyet a lányra.*- Te úgy érzed, érdemes volnál rá? *kérdezi sejtelmesen.*
- Na és a Te hajad? Olyan zöld, mint a friss tavaszi fű a réteken. *kérdez is vissza, ha már a lány így, hát ő is úgy. Közben pedig a biztonságra terelődik a szó. Ám a lány utolsó mondatait hallva gyanakodva méregetni kezdi annak arcát.*
- Ez nem hangzott valami meggyőzően.
*Ám arra, hogy tud vigyázni magára a kis elf, hangosan, és jókedvűen felnevet.*
- Meghiszem azt! Látom rajtad, hogy tűzről pattant leány vagy! De azért remélem, hogy nem indulsz útnak éjnek évadján a határba. *teszi még hozzá sokat sejtetően, arra célozgatva, hogy lehet, hogy megneszelte, nem is lakik olyan közel a kicsike, mint azt szeretné elhitetni vele. De nem az ő dolga, hogy bármit is ráerőltessen a gyerekre. Viszont nem vinné rá a lélek, hogy csak úgy, szó nélkül útjára engedje ezek után. Legalább megpróbál érdeklődni.*
5881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 00:34:01
Üzenet elküldve: 2017-04-08 00:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
- Azért rosszabbul is végződhetett volna. *Nem bír elnyomni egy feltörekvő grimaszt. Tudja, hogy nem kellene tovább feszegetnie. Rátehette volna a koronát a mai nap végére azzal, hogy a lendülettől talán mindketten vesznek egy jó hideg nyilvános fürdőt. Nem kellene rávilágítania, hogy nagyon is kellemetlenebb helyzetbe sodorhatta volna a figyelmetlen akciója miatt, mert még a végén a másik visszaszívja az előbbieket és nem lesz ilyen elnéző. Vagy ő reagálja túl, de látott már ennél sokkal kevesebbért is kivetkőzniük magukból férfiakat. Igaz azok már valamennyire részegek lehettek, és más férfiakba kötöttek bele, na de akkor is. Ő kicsi és könnyű célpont.*
- Csak pirosak lettek. *Mutatja felé a tenyereit, miután lemosta őket. Eddig észre sem vette, az előbbit inkább az elesésre értette, nem látható sérülésre, de a kettő most összefüggésben van.* De miattam ne aggódj, még ha meg is sérültem volna, teljesen az én hibámból történt az egész. *Magának okozta a bajt, talán naiv, de mintha hirtelen aggodalmat látna a másik arcán, azért is kezd rögtön szabadkozni.
Ő már nem ennyire diszkrét, mint a férfi. Most, hogy végre nem teljes egészében a kis összeütközés miatt aggodalmaskodik, lehetősége van jobban szemügyre venni a másik arcát. A homlokát ráncolva picit oldalra billenti a fejét.*
- Hogyan… szerezte azt a sebet? Azért még lát arra a szemére? *Kicsit nehézkesen jönnek a szavak, ahogy aggodalmas homlokráncolással tanulmányozza. Jól tudja, hogy nem kellene kíváncsiskodnia, de nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy ne kérdezze meg. Talán csak az egyre erősödő félhomály teszi, de mintha annak a szemének más is lenne az árnyalata. Érdekes.
Picit grimaszolva követi a másik pillantását el a távolba. A visszakozást hallva csak a fejét rázza.*
- Még mindig jobb, mintha senki sem mondana semmit, amíg bajba nem kerülök. *Hiába próbál mosolyogni, nem tudja letörölni az aggodalmat az arcáról, legalábbis addig, amíg a következő mondatot meg nem hallja.*
- De… dehogy, nem jöttem messziről. *Motyog az orra alatt, lesütve a tekintetét. Sose volt valami jó hazudozó, de az utóbbi időben többször is alulmúlta önmagát.* Tudok vigyázni magamra! *Csak ennyi jut még eszébe gyorsan rávágva az előbbiekre. Kár, hogy még ő sem érzi meggyőzőnek a szavait, de ha elég hiteles volt és a másik elhiszi, akkor neki ennyi is elég.*
- Azért rosszabbul is végződhetett volna. *Nem bír elnyomni egy feltörekvő grimaszt. Tudja, hogy nem kellene tovább feszegetnie. Rátehette volna a koronát a mai nap végére azzal, hogy a lendülettől talán mindketten vesznek egy jó hideg nyilvános fürdőt. Nem kellene rávilágítania, hogy nagyon is kellemetlenebb helyzetbe sodorhatta volna a figyelmetlen akciója miatt, mert még a végén a másik visszaszívja az előbbieket és nem lesz ilyen elnéző. Vagy ő reagálja túl, de látott már ennél sokkal kevesebbért is kivetkőzniük magukból férfiakat. Igaz azok már valamennyire részegek lehettek, és más férfiakba kötöttek bele, na de akkor is. Ő kicsi és könnyű célpont.*
- Csak pirosak lettek. *Mutatja felé a tenyereit, miután lemosta őket. Eddig észre sem vette, az előbbit inkább az elesésre értette, nem látható sérülésre, de a kettő most összefüggésben van.* De miattam ne aggódj, még ha meg is sérültem volna, teljesen az én hibámból történt az egész. *Magának okozta a bajt, talán naiv, de mintha hirtelen aggodalmat látna a másik arcán, azért is kezd rögtön szabadkozni.
Ő már nem ennyire diszkrét, mint a férfi. Most, hogy végre nem teljes egészében a kis összeütközés miatt aggodalmaskodik, lehetősége van jobban szemügyre venni a másik arcát. A homlokát ráncolva picit oldalra billenti a fejét.*
- Hogyan… szerezte azt a sebet? Azért még lát arra a szemére? *Kicsit nehézkesen jönnek a szavak, ahogy aggodalmas homlokráncolással tanulmányozza. Jól tudja, hogy nem kellene kíváncsiskodnia, de nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy ne kérdezze meg. Talán csak az egyre erősödő félhomály teszi, de mintha annak a szemének más is lenne az árnyalata. Érdekes.
Picit grimaszolva követi a másik pillantását el a távolba. A visszakozást hallva csak a fejét rázza.*
- Még mindig jobb, mintha senki sem mondana semmit, amíg bajba nem kerülök. *Hiába próbál mosolyogni, nem tudja letörölni az aggodalmat az arcáról, legalábbis addig, amíg a következő mondatot meg nem hallja.*
- De… dehogy, nem jöttem messziről. *Motyog az orra alatt, lesütve a tekintetét. Sose volt valami jó hazudozó, de az utóbbi időben többször is alulmúlta önmagát.* Tudok vigyázni magamra! *Csak ennyi jut még eszébe gyorsan rávágva az előbbiekre. Kár, hogy még ő sem érzi meggyőzőnek a szavait, de ha elég hiteles volt és a másik elhiszi, akkor neki ennyi is elég.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772