//Morwon//
*Érdekes mennyiféle szerzet él errefelé. A felét megnevezni is csak a történetekből tudná, amiket a mesterétől meg más utazóktól tanult. Pipafüstbe burkolódzva figyeli a tömeget, amikor is hirtelen mintha beborult volna az ég. Nocsak, talán esni fog... lustán emeli fel a fejét, és ahogy a füstfelhő eloszlik a feje fölük, a legnagyobb embert... embert? Vagy legalábbis emberszerű, amit megpillant. ~ Szegény anyja... ~ jut eszébe első gondolatként, majd mielőtt megállíthatná, a gondolat szárba kap, és gyökeret ver elméjében. Ha viszont az anyja arányosan ekkora volt, akkor viszont az apjának kellett megfelelő méretekkel rendelkeznie, ami azt jelenti...*
- Hogy az a nagyságos... *csúsznak ki a száján a szavak, mielőtt még visszaszívhatná őket. De ahogy az ereiben csörgedező kocsonya lassan kezd visszaalakulni vérré, rádöbben, hogy ez a tökéletes alkalom. Különösen, ahogy sikerül tekintetével teljes egészében beinnia a látványt, és felméri, hogy az aranyszín páncél alapján ez nem lehet más, csak egy „hős”. Eddig még nem sokkal találkozott, de remek alkalom lenne megismerkedni vele... talán nem a legokosabb, de jó lenne, ha lenne valaki, aki mögé be lehet állni, ha baj van. Viszont, mire eddig eljut gondolatban, a gyomra akkorát kordul, ami egy kisebb gyomorkorgó versenyen már helyezést érne, és ez félbeszakítja tervezgetését.*
- Mást se kívánnék jobban, mint hangyákat hajkurászni veled az erdőben jó uram, ám a szellemek a tanuim, egy pofa sör után – Vagy inkább egy hordónyi után... - mindketten sokkal lelkesebben indulnánk a hangyák után. Avagy ha utad sietős, mindenképpen veled tartok, ám akkor is azt mondanám, csomagoltassunk némi útra valót, amit elfogyaszthatunk, amíg beérünk az erdőbe. És a hangyákra mihez van szükséged jó uram? Valami egzotikussal készülsz? Avagy talán hozzávalók valamihez, ami segít egész éjszaka talpon maradni, ha azt a fehérnép úgy kívánná? Hallottam ilyen szerekről, bár nekem egyelőre még nem volt rá szükségem, de hát jó pap holtig tanul, hát még a rossz...
*És ahogy nyelvének szelleme önállósodott, úgy meg is indult a kocsma felé, feltételezve, hogy a másik is jön vele. Fel sem merül benne, hogy a másik esetleg nem érti, amit beszél. A fizetésről majd ráér a fogadóban elgondolkozni, legeslegrosszabb esetben fizet ő, még akad némi arany az erszényében. Közben rádöbben, hogy a bemutatkozás se lenne utolsó ötlet, még mielőtt beérnének a fogadóba, így hát azt is közbeszúrja.*
- … amúgy a nevem Aleon, Aleon O'Lit szolgálatodra.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.05.01 18:51:18, a következő indokkal:
A megszólalásokat semmiképpen se tedd csillagok közé (csak a gondolat mehet). Illetve figyelj az elütésekre, elég sok van.