Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-12 15:53:02
Üzenet elküldve: 2024-06-12 15:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Úgy tűnik, hogy bármerre is sodorja az élet, bárkivel is fut össze, mindenkinek előbb leesik, hogy bizony pontosan úgy, ahogy az ork is gondolja, neki elmentek otthonról. Csupán Nori maga az, akinek nem tűnik fel, hogy a szilánkosra tört elméje az oka mindennek. Talán, ha ráeszmélne, és elfogadná, hogy beteg, akkor sokkal könnyebben küzdene meg azzal, amit ő most csak a benne élő szörnyetegnek nevez, és aminek okán pontosan ugyanolyan fanatikus elkötelezettséget érez Sa'Tereth iránt, mint sokan mások, akik viszont nem feltétlenül mutatják meg magukat a nagyvilág előtt. Egyelőre viszont a sötét isten támogatásának hite, az agyában jelenlévő megannyi különböző személyiség és a halálfélelem teljes hiánya azt okozza, hogy egy kicsit sem ijed meg az ork vészjósló testtartás váltásától, sem attól, hogy talán veszélyes az arctalanról ilyen nyíltan beszélni.*
- Ugyan, miért lenne veszélyes? Mit teszel? Elhurcolsz a városőrség elé, és feladsz nekik azért, mert mást gondolok, mint a nagyérdeműek? Nem hinném. Ork vagy. Egész biztos vagyok benne, hogy neked sem jutott még túl sok jó ebben a „csodálatos” világban. *Még imitálja is ujjaival a macskakörmöket, amivel hatalmas idézőjelek közé kívánja tenni a csodálatos jelzőt, merthogy ez a világ minden, csak nem szép.*
- Na ugye! *Hamar kibújik a szög a zsákból. Minden ork valahol Sa'Tereth követője, hiába próbálják tagadni.*
- Előttem nem is kell tagadnod, én is érte élek. Ami azt illeti, kaptam is tőle egy küldetést, de valóban, ne beszéljünk erről. *Azért a mézesmadzagot elhúzza az ork arca előtt, hátha még a segítségére lehet.*
- Igazából csak feltűntek a bájitalok, amik nálad vannak, na meg mostanában elég sokat hallani rólad a városban. Tudod, egészen kicsi korom óta alkímiával foglalkozom én is. Kényszerítettek, hogy öljek velük, na mindegy… Mondd csak, mennyire komolyan űzöd te ezt a… hivatást? *A teljes igazság az, hogy igazából fogalma sincs róla, hogy mit akar pontosan a férfitől, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve szólította le, és most megpróbál improvizálni.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Úgy tűnik, hogy bármerre is sodorja az élet, bárkivel is fut össze, mindenkinek előbb leesik, hogy bizony pontosan úgy, ahogy az ork is gondolja, neki elmentek otthonról. Csupán Nori maga az, akinek nem tűnik fel, hogy a szilánkosra tört elméje az oka mindennek. Talán, ha ráeszmélne, és elfogadná, hogy beteg, akkor sokkal könnyebben küzdene meg azzal, amit ő most csak a benne élő szörnyetegnek nevez, és aminek okán pontosan ugyanolyan fanatikus elkötelezettséget érez Sa'Tereth iránt, mint sokan mások, akik viszont nem feltétlenül mutatják meg magukat a nagyvilág előtt. Egyelőre viszont a sötét isten támogatásának hite, az agyában jelenlévő megannyi különböző személyiség és a halálfélelem teljes hiánya azt okozza, hogy egy kicsit sem ijed meg az ork vészjósló testtartás váltásától, sem attól, hogy talán veszélyes az arctalanról ilyen nyíltan beszélni.*
- Ugyan, miért lenne veszélyes? Mit teszel? Elhurcolsz a városőrség elé, és feladsz nekik azért, mert mást gondolok, mint a nagyérdeműek? Nem hinném. Ork vagy. Egész biztos vagyok benne, hogy neked sem jutott még túl sok jó ebben a „csodálatos” világban. *Még imitálja is ujjaival a macskakörmöket, amivel hatalmas idézőjelek közé kívánja tenni a csodálatos jelzőt, merthogy ez a világ minden, csak nem szép.*
- Na ugye! *Hamar kibújik a szög a zsákból. Minden ork valahol Sa'Tereth követője, hiába próbálják tagadni.*
- Előttem nem is kell tagadnod, én is érte élek. Ami azt illeti, kaptam is tőle egy küldetést, de valóban, ne beszéljünk erről. *Azért a mézesmadzagot elhúzza az ork arca előtt, hátha még a segítségére lehet.*
- Igazából csak feltűntek a bájitalok, amik nálad vannak, na meg mostanában elég sokat hallani rólad a városban. Tudod, egészen kicsi korom óta alkímiával foglalkozom én is. Kényszerítettek, hogy öljek velük, na mindegy… Mondd csak, mennyire komolyan űzöd te ezt a… hivatást? *A teljes igazság az, hogy igazából fogalma sincs róla, hogy mit akar pontosan a férfitől, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve szólította le, és most megpróbál improvizálni.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-11 22:12:56
Üzenet elküldve: 2024-06-11 22:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Azt hamar belátja, hogy újdonsült ismerősének jobban elmentek otthonról, mint neki bármikor. Még meg is próbál tűz ellen tűzzel harcolni, de látszólag ez csak jobban felkeltette az érdeklődését. Furcsa világgá lett, ha már az örült sem képes legyűrni az örültet. Egyelőre csak sértéseket dobál az ork irányába. Na nem mintha ez különösebben zavarná elvégre ez még semmi azokhoz képest, amit néhány napja üzent egy paraszt, de azért vannak határok. Határok ahol, ha a cérna elpattan, ott előjön az a bizonyos énje, akit próbál elnyomni. Az az énje, amiről éppen viccelődik, agresszív. Nem mintha ott lenne még, de azért látszik, hogy nem féli a halált, máskülönben kétszer is meggondolná, hogy mit mondjon egy orknak. Egyelőre csak magára ölt egy széles vigyort és azzal folytatja, folytatná, de hirtelen fordulatot vesz a téma, egyenesen az istenség, Sa'Tereth felé. Ekkor eltűnik az orkról az a bizonyos mosoly, és egy komolyabb ábra fogadhatja a lányt. *
- Veszélyes témákkal dobálózol.
* Az ork testtartása nyugalmasból egyfajta agresszívabbá változik. Nem valami támadó, inkább valami olyan, amiből hirtelen tudna könnyű mozdulatokat végre hajtani. Az ork két lehetőséget vesz számításba. A lány vagy Sa'Tereth követő, vagy valami megszállott vadász, ki ellenük tevékenykedik. Nincs mese, kockáztatnia kell. *
- Minden ork kötődik sötét istenhez. Tagadhatatlan kötelék van az orkok és közte. Még ha valaki le is akarná tagadni és teszem azt valami Eeyr templomba menekülne sem lelne békét. De gondolom nem erről szeretnél beszélgetni.
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Azt hamar belátja, hogy újdonsült ismerősének jobban elmentek otthonról, mint neki bármikor. Még meg is próbál tűz ellen tűzzel harcolni, de látszólag ez csak jobban felkeltette az érdeklődését. Furcsa világgá lett, ha már az örült sem képes legyűrni az örültet. Egyelőre csak sértéseket dobál az ork irányába. Na nem mintha ez különösebben zavarná elvégre ez még semmi azokhoz képest, amit néhány napja üzent egy paraszt, de azért vannak határok. Határok ahol, ha a cérna elpattan, ott előjön az a bizonyos énje, akit próbál elnyomni. Az az énje, amiről éppen viccelődik, agresszív. Nem mintha ott lenne még, de azért látszik, hogy nem féli a halált, máskülönben kétszer is meggondolná, hogy mit mondjon egy orknak. Egyelőre csak magára ölt egy széles vigyort és azzal folytatja, folytatná, de hirtelen fordulatot vesz a téma, egyenesen az istenség, Sa'Tereth felé. Ekkor eltűnik az orkról az a bizonyos mosoly, és egy komolyabb ábra fogadhatja a lányt. *
- Veszélyes témákkal dobálózol.
* Az ork testtartása nyugalmasból egyfajta agresszívabbá változik. Nem valami támadó, inkább valami olyan, amiből hirtelen tudna könnyű mozdulatokat végre hajtani. Az ork két lehetőséget vesz számításba. A lány vagy Sa'Tereth követő, vagy valami megszállott vadász, ki ellenük tevékenykedik. Nincs mese, kockáztatnia kell. *
- Minden ork kötődik sötét istenhez. Tagadhatatlan kötelék van az orkok és közte. Még ha valaki le is akarná tagadni és teszem azt valami Eeyr templomba menekülne sem lelne békét. De gondolom nem erről szeretnél beszélgetni.
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:39:32
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:39:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Nori az az ember, aki soha nem fél kimondani a véleményét, és házhoz megy a pofonért is, ha arról van szó. Éppen ezért nem ijed meg az ork hatalmas termetétől sem. Végtére is az ilyesfajta szörnyetegek, akik ekkora mamlaszok, általában lassúak, és mivel ilyen nagyok, nagyobb területen is tudnak vérezni. Nem is ő lenne, ha nem futna végig az agyán a vérbefagyott zöld behemót képe egy pillanatra, de ennek ellenére nem azért szólította le, hogy balhézzon vele. Ha az ork tényleg alkimista, akkor még akár a saját kísérleteihez is hasznos információkat húzhat ki belőle.*
- Elképzelhető, mi? Hát persze… *Húzódnak apró vigyorra a feketére festet ajkai. A közben feltett furcsa kérdésére még furcsább választ kap, egyáltalán nem erre számított. Meg nem rökönyödik rajta, de azért kíváncsi lenne rá, mi az a helyzet, amikor egy élőlény az ellenségeit akarja meggyógyítani, míg a barátait bántani. Jobban belegondolva, még a végén olyan választ is kaphat, aminek segítségével a saját lelkében élő szörnyet is jobban megértheti.*
- Nocsak, nem gondoltam, hogy ezt mondod, de végül is ork vagy. Az orkok mind agresszív kis, khm, nagy dögök, úgyhogy mégsem lepődök meg. Mesélj nekem arról, hogy mikor érezted úgy, hogy meg akarod ölni a barátodat? Várj! Nem is. Jobbat kérdezek. Van-e bármi közöd Sa'Tereth-hez?
*Szemei szinte már fanatikusan villognak, miközben Cagon észreveheti, ahogy a lány rendszertelenül pislog rá. Valami nincs rendjén a fekete fruskával, ez egyértelmű, de nem is látszik úgy, mintha rosszul lenne.*
- Az orkok közel állnak a sötét istenhez, nem igaz? *Teszi még hozzá az előbbi kérdéséhez ezt a másikat, amiből az is kiderül, hogy szeretné, ha helyeslő választ kapna, bár előre nem tudhatja, hogy léteznek-e olyan orkok, akik esetleg bedőlnek Eeyr hazugságainak. Ha ez utóbbi volna az igazság, a testében élő vipera valószínűleg hamar nyugtalankodni kezdene.*
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Nori az az ember, aki soha nem fél kimondani a véleményét, és házhoz megy a pofonért is, ha arról van szó. Éppen ezért nem ijed meg az ork hatalmas termetétől sem. Végtére is az ilyesfajta szörnyetegek, akik ekkora mamlaszok, általában lassúak, és mivel ilyen nagyok, nagyobb területen is tudnak vérezni. Nem is ő lenne, ha nem futna végig az agyán a vérbefagyott zöld behemót képe egy pillanatra, de ennek ellenére nem azért szólította le, hogy balhézzon vele. Ha az ork tényleg alkimista, akkor még akár a saját kísérleteihez is hasznos információkat húzhat ki belőle.*
- Elképzelhető, mi? Hát persze… *Húzódnak apró vigyorra a feketére festet ajkai. A közben feltett furcsa kérdésére még furcsább választ kap, egyáltalán nem erre számított. Meg nem rökönyödik rajta, de azért kíváncsi lenne rá, mi az a helyzet, amikor egy élőlény az ellenségeit akarja meggyógyítani, míg a barátait bántani. Jobban belegondolva, még a végén olyan választ is kaphat, aminek segítségével a saját lelkében élő szörnyet is jobban megértheti.*
- Nocsak, nem gondoltam, hogy ezt mondod, de végül is ork vagy. Az orkok mind agresszív kis, khm, nagy dögök, úgyhogy mégsem lepődök meg. Mesélj nekem arról, hogy mikor érezted úgy, hogy meg akarod ölni a barátodat? Várj! Nem is. Jobbat kérdezek. Van-e bármi közöd Sa'Tereth-hez?
*Szemei szinte már fanatikusan villognak, miközben Cagon észreveheti, ahogy a lány rendszertelenül pislog rá. Valami nincs rendjén a fekete fruskával, ez egyértelmű, de nem is látszik úgy, mintha rosszul lenne.*
- Az orkok közel állnak a sötét istenhez, nem igaz? *Teszi még hozzá az előbbi kérdéséhez ezt a másikat, amiből az is kiderül, hogy szeretné, ha helyeslő választ kapna, bár előre nem tudhatja, hogy léteznek-e olyan orkok, akik esetleg bedőlnek Eeyr hazugságainak. Ha ez utóbbi volna az igazság, a testében élő vipera valószínűleg hamar nyugtalankodni kezdene.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-11 17:52:12
Üzenet elküldve: 2024-06-11 17:52:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Ritkán tér el szokásos napjaitól az ork, de a mai nap különböző az összes többinél. Most épp ihletett kapott a megannyi fejtágítást követve. Kellett neki egy kis kikapcsolódás, és már újra pörög az agya. Fel-alá járkál a téren, egyik kezében könyv másik kezében írótoll. Rájött, hogy eddig rosszul állt a dolgokhoz. Eddig mások tudását próbálta beiktatni a sajátja mellé, de mint kiderült, nincs rá szüksége. Az ő megközelítése is van olyan jó, mint mindenki másé, ezt csak bizonyítania kell. Hogyan is tudna bizonyítani, mintsem megírnia és beadni, mint egy új fejezet a bájitalkeverések területén. Főleg erről ír, miközben teszi a köröket a szökőkút körül. Mások jogosan gondolhatnák, hogy nincs ki mind a négy kereke, de távol álljon tőle ez az állítás. A megállj parancsra felfigyel. Először nem hiszi, hogy neki szólnak, de hamar tisztázódik, mikor megfordul. A kijelentésre, miszerint mekkora, elmosolyodik. Ritkán találkozik olyannal, aki nem fél kimondani, amire gondol vele szemben. *
- Elképzelhető, hogy tudok egy-két dolgot, amit mások hasznosnak találhatnak.
* Nem ragozza túl, hagyja, hogy a lány beszéljen kicsit, ha már így elkezdte. *
- Gyógyítani vagy ölni?
* Ismétli a szavait. Mintha egy kicsit el is gondolkodna rajtuk. Majd összecsapja a könyvet, ami a kezében van.*
- Helyzettől függ. Barátokat gyógyítani, ellenséget ölni. Néha fordítva.
* Ördögi vigyor kerül az arcára a mondat végén. Még mindig nem tudja, a lány célját, de ha nem elég rátermett a válaszra biztos elszörnyed. *
//Ami nem öl meg az megerősít//
* Ritkán tér el szokásos napjaitól az ork, de a mai nap különböző az összes többinél. Most épp ihletett kapott a megannyi fejtágítást követve. Kellett neki egy kis kikapcsolódás, és már újra pörög az agya. Fel-alá járkál a téren, egyik kezében könyv másik kezében írótoll. Rájött, hogy eddig rosszul állt a dolgokhoz. Eddig mások tudását próbálta beiktatni a sajátja mellé, de mint kiderült, nincs rá szüksége. Az ő megközelítése is van olyan jó, mint mindenki másé, ezt csak bizonyítania kell. Hogyan is tudna bizonyítani, mintsem megírnia és beadni, mint egy új fejezet a bájitalkeverések területén. Főleg erről ír, miközben teszi a köröket a szökőkút körül. Mások jogosan gondolhatnák, hogy nincs ki mind a négy kereke, de távol álljon tőle ez az állítás. A megállj parancsra felfigyel. Először nem hiszi, hogy neki szólnak, de hamar tisztázódik, mikor megfordul. A kijelentésre, miszerint mekkora, elmosolyodik. Ritkán találkozik olyannal, aki nem fél kimondani, amire gondol vele szemben. *
- Elképzelhető, hogy tudok egy-két dolgot, amit mások hasznosnak találhatnak.
* Nem ragozza túl, hagyja, hogy a lány beszéljen kicsit, ha már így elkezdte. *
- Gyógyítani vagy ölni?
* Ismétli a szavait. Mintha egy kicsit el is gondolkodna rajtuk. Majd összecsapja a könyvet, ami a kezében van.*
- Helyzettől függ. Barátokat gyógyítani, ellenséget ölni. Néha fordítva.
* Ördögi vigyor kerül az arcára a mondat végén. Még mindig nem tudja, a lány célját, de ha nem elég rátermett a válaszra biztos elszörnyed. *
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-06-11 15:55:43
Üzenet elküldve: 2024-06-11 15:55:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Egy újabb nap, amivel nem fog tudni semmit sem kezdeni. Ugyan sokat gondolkozik a temetői kalandján, de a találkozót csak holnapra beszélték meg a szőkeséggel, így a mai napja gyakorlatilag mehet is a kukába. Legalább azzal próbálkozik, hogyan is tud az elvárásnak megfelelően csinos lenni. Mostanra addig jutott, hogy épp a fehér blúzát, fekete mellénykéjét, nadrágját és a bakancsát viseli. Talán nem látszik, de ő bizony határozottan halad a csinosság felé.
Ennél többre azonban nem alkalmas a mai nap, legfeljebb még arra, hogy össze-vissza bóklásszon céltalanul. Épp ezt teszi a főtéren, mikor megpillant a tömegben egy kirívó alakot. Egy orkot, akinek az övén bájitalok lógnak. Már önmagában felkelti az érdeklődését a furcsa szerzet, de aztán beugrik neki, hogy ez a fazon hirdethette magát nemrég alkimistaként a városban. Muszáj, hogy ő legyen, kizárt dolog, hogy túl sok jólöltözött ork szaladgáljon a városban.
Nori végül gyorsít a léptein, és odasiet hozzá.*
- Hé, te, ork, állj meg! Te jó ég, mekkora állat vagy *jegyzi meg csak úgy mellékesen, miután utoléri.*
- Azt csicsergik a madarak, hogy tudsz egyet s mást a varázsfőzetekről, igaz ez? Elképzelhető, hogy érdekel a tudásod… A bájitalok nagyon különleges dolgok. Megmenthetik vagy épp elvehetik az életedet, ha rosszul bánsz velük. Te melyiket preferálod? Gyógyítani vagy ölni? Ez itt az igazi kérdés.
*Lágy, dallamos hangon kuncogva teszi fel a tőle megszokott, megalapozatlan, semmiből jövő kérdéseit nem törődve azzal, hogy a zöldbőrűt érdekli-e egyáltalán a jelenléte és az, hogy mit beszél neki. Nori figyelmet akar tőle, és meg is fogja szerezni, ha akarja, ha nem.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.11 15:56:23
//Ami nem öl meg az megerősít//
*Egy újabb nap, amivel nem fog tudni semmit sem kezdeni. Ugyan sokat gondolkozik a temetői kalandján, de a találkozót csak holnapra beszélték meg a szőkeséggel, így a mai napja gyakorlatilag mehet is a kukába. Legalább azzal próbálkozik, hogyan is tud az elvárásnak megfelelően csinos lenni. Mostanra addig jutott, hogy épp a fehér blúzát, fekete mellénykéjét, nadrágját és a bakancsát viseli. Talán nem látszik, de ő bizony határozottan halad a csinosság felé.
Ennél többre azonban nem alkalmas a mai nap, legfeljebb még arra, hogy össze-vissza bóklásszon céltalanul. Épp ezt teszi a főtéren, mikor megpillant a tömegben egy kirívó alakot. Egy orkot, akinek az övén bájitalok lógnak. Már önmagában felkelti az érdeklődését a furcsa szerzet, de aztán beugrik neki, hogy ez a fazon hirdethette magát nemrég alkimistaként a városban. Muszáj, hogy ő legyen, kizárt dolog, hogy túl sok jólöltözött ork szaladgáljon a városban.
Nori végül gyorsít a léptein, és odasiet hozzá.*
- Hé, te, ork, állj meg! Te jó ég, mekkora állat vagy *jegyzi meg csak úgy mellékesen, miután utoléri.*
- Azt csicsergik a madarak, hogy tudsz egyet s mást a varázsfőzetekről, igaz ez? Elképzelhető, hogy érdekel a tudásod… A bájitalok nagyon különleges dolgok. Megmenthetik vagy épp elvehetik az életedet, ha rosszul bánsz velük. Te melyiket preferálod? Gyógyítani vagy ölni? Ez itt az igazi kérdés.
*Lágy, dallamos hangon kuncogva teszi fel a tőle megszokott, megalapozatlan, semmiből jövő kérdéseit nem törődve azzal, hogy a zöldbőrűt érdekli-e egyáltalán a jelenléte és az, hogy mit beszél neki. Nori figyelmet akar tőle, és meg is fogja szerezni, ha akarja, ha nem.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.11 15:56:23
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-20 17:40:30
Üzenet elküldve: 2024-05-20 17:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior főtere – úton a Piactér felé//
*Nol egész gyorsan megjárta az utat a városig. Végre úgy érzi, lassíthat picit léptein, ahogy Arthenior főterére érkezik. Innen már csak pár perc séta a Piactér. Nagy levegőt vesz, és igyekszik kizárni tudatából a körülötte lévő forgatagot. Nem igazán szereti a társaságot, öltsön az szinte bármilyen formát. Persze, tisztelet a kivételnek, de mára ez a kivétel is jócskán lemorzsolódott. Most, hogy így végiggondolja, nem nagyon maradt körülötte senki… Eyra is eltűnt, épphogy újra egymásra találtak. Szemébe könnyek gyűlnek a dühtől, de gyakorlottan visszafojtja őket. Nem kívánja pont itt, a város főterén közkinccsé tenni, hogy neki is vannak érzelmei. Nem mintha a harag olyan szégyenletes lenne, de az már annál inkább, hogy ezt miként kezeli le az elf lánya.
Odalép a főtér közepén helyet kapó szökőkúthoz, és megpihen egy pillanatra mellette, ezzel időt teremtve magának. Mereven bámul a vízbe, és megszámol egy-két aranyat a kődézsa alján. Közben persze hegyes füleit éberen hegyezi, nehogy hátulról meglepetés érje. Azt hinné a hosszúéletű, hogy egy ilyen békés napon, és nyilvános helyen senkit nem érhet bántódás, de a tapasztalat nem ezt mutatja.
Az elmúlt évek arról szóltak, hogy leküzdje a benne élő démonokat, de úgy tűnik, ez közel sem sikerült maradéktalanul. Mindennél elszántabb, de a feladat teljesítése nélkül sosem lelheti meg a valós lelki békét. Öklét összeszorítja. Hagyja, hogy körmei félhold alakú gödröket vájjanak tenyerébe, s a fizikai fájdalomra összpontosít. Ezzel az érzettel lép el a szökőkúttól, folytatva magányos útját a Piactér felé.*
*Nol egész gyorsan megjárta az utat a városig. Végre úgy érzi, lassíthat picit léptein, ahogy Arthenior főterére érkezik. Innen már csak pár perc séta a Piactér. Nagy levegőt vesz, és igyekszik kizárni tudatából a körülötte lévő forgatagot. Nem igazán szereti a társaságot, öltsön az szinte bármilyen formát. Persze, tisztelet a kivételnek, de mára ez a kivétel is jócskán lemorzsolódott. Most, hogy így végiggondolja, nem nagyon maradt körülötte senki… Eyra is eltűnt, épphogy újra egymásra találtak. Szemébe könnyek gyűlnek a dühtől, de gyakorlottan visszafojtja őket. Nem kívánja pont itt, a város főterén közkinccsé tenni, hogy neki is vannak érzelmei. Nem mintha a harag olyan szégyenletes lenne, de az már annál inkább, hogy ezt miként kezeli le az elf lánya.
Odalép a főtér közepén helyet kapó szökőkúthoz, és megpihen egy pillanatra mellette, ezzel időt teremtve magának. Mereven bámul a vízbe, és megszámol egy-két aranyat a kődézsa alján. Közben persze hegyes füleit éberen hegyezi, nehogy hátulról meglepetés érje. Azt hinné a hosszúéletű, hogy egy ilyen békés napon, és nyilvános helyen senkit nem érhet bántódás, de a tapasztalat nem ezt mutatja.
Az elmúlt évek arról szóltak, hogy leküzdje a benne élő démonokat, de úgy tűnik, ez közel sem sikerült maradéktalanul. Mindennél elszántabb, de a feladat teljesítése nélkül sosem lelheti meg a valós lelki békét. Öklét összeszorítja. Hagyja, hogy körmei félhold alakú gödröket vájjanak tenyerébe, s a fizikai fájdalomra összpontosít. Ezzel az érzettel lép el a szökőkúttól, folytatva magányos útját a Piactér felé.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:30:36
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Olyan közel megy a szökőkúthoz, amennyire csak tud. Na nem gyönyörködni akar benne, sokkal prózaibb az ok; úgy óhajtja megitatni a hátasokat, hogy le sem kell kászálódnia hozzá a szekérről. Amennyire érdektelen a szerencsétlen párákat illetően, oly féltő is. Elvégre munkaeszközei ezek a lovak.*
-Jól van, jól van. *A legkevésbé sem sajnálja őket. Gépes szavai mögül türelmetlenség hallható. A Piactéren szeretne már lenni az övéi között. A lovak pedig most hátráltatják ebben. Ugyanakkor tisztában van vele, mekkora mobilitással is rendelkezne a szekér és a lovak nélkül.*
-Jól van, jól van. *A legkevésbé sem sajnálja őket. Gépes szavai mögül türelmetlenség hallható. A Piactéren szeretne már lenni az övéi között. A lovak pedig most hátráltatják ebben. Ugyanakkor tisztában van vele, mekkora mobilitással is rendelkezne a szekér és a lovak nélkül.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:10:00
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:10:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem gondolta volna, hogy valaha így fog élni. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára olyan, hogy ilyen hosszú időt töltött volna szárazföldön és bizony mostanra már legkevésbé sincs ínyére. A pár évvel ezelőtti Daya, aki oly büszke volt arra, hogy büdös, zsugázó matrózok között nevelkedett most bizonyára a csizmája elé köpne néhány megvető wegtoreni megjegyzés kíséretében. Unalmas, csendes kispolgári életre kényszerült, s az egyszerű városlakó szerepébe olyannyira belekényelmesedett, híján múlt, hogy végleg eggyé is váljon vele. Néhány hata azonban a Pegazusba tévedt egy kikötői halász. Az istenek a megmondhatói, hogy a francba keveredett egy ilyen puccos fogadóba, nem olyan fajtának tűnt, akinek telne ilyesmire, mégis egyre csak kérte ki a drága rumokat, közben pedig néhány lánykát szédített mondvacsinált tengerésztörténeteivel. Úgy hazudott, ahogy csak egy simlis kikötői képes. Körüllengte a tenger jellegzetes illata, ahogy pedig unott pipázgatása közepette a kreol orrát megcsapta, úgy érezte, mintha egy hosszú, mély álomból ébredt volna. Egyszerre honvágya lett.
Váltott néhány levelet Almarral elővigyázatosságból, igazán nem szeretné, hogy kellemetlen meglepetés érje a Kikötőben, de meggyőződve arról, hogy leszámítva azt a kivénhedt arénaharcost, egyetlen wegtorenit sem látott az utóbbi évben arrafelé, úgy döntött útnak indul. Jól tudja, hogy biztonságosabb volna maradni, hisz egy esztendeje sincs, hogy rendeződött dolga a Velasco'rrákkal, egykori városőr barátja viszont biztosította arról, valószínűleg eggyel sem fog mostanság összefutni. Kihajóztak a Patkányok földjei felé, s nem úgy tűnik, hogy egyhamar hazatérnének.
Minden szükséges információval felfegyverkezve indul meg hát a wegtoreni, hogy a nyakába vegye az egykor oly gyűlölt Kikötőt, remélhetőleg talál még helyet a helyi martalócok között. Vagy ha más nem, legalább megiszik néhány kupicával abból a rumnak csúfolt vakítóból a Rókalyukban. Az is több a semminél.*
Váltott néhány levelet Almarral elővigyázatosságból, igazán nem szeretné, hogy kellemetlen meglepetés érje a Kikötőben, de meggyőződve arról, hogy leszámítva azt a kivénhedt arénaharcost, egyetlen wegtorenit sem látott az utóbbi évben arrafelé, úgy döntött útnak indul. Jól tudja, hogy biztonságosabb volna maradni, hisz egy esztendeje sincs, hogy rendeződött dolga a Velasco'rrákkal, egykori városőr barátja viszont biztosította arról, valószínűleg eggyel sem fog mostanság összefutni. Kihajóztak a Patkányok földjei felé, s nem úgy tűnik, hogy egyhamar hazatérnének.
Minden szükséges információval felfegyverkezve indul meg hát a wegtoreni, hogy a nyakába vegye az egykor oly gyűlölt Kikötőt, remélhetőleg talál még helyet a helyi martalócok között. Vagy ha más nem, legalább megiszik néhány kupicával abból a rumnak csúfolt vakítóból a Rókalyukban. Az is több a semminél.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:17:03
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:17:03
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
*Megtette már e távot nem is egyszer. Eddig kétszer fordult vissza a város "kapujából", s egyszer kénytelen volt hatokra lecövekelni a Sárvárosban. Nem, mintha megártott volna. Egy ideig még saját bandája is volt! Az a tébolyodott, vörös posztós nő, a bosszúszomjas kis szuka, meg a két fogdmeg... Lehetett volna valami, de aztán szétszéledtek a lehetőség kapujában. Aztán meg jöttek a városőrök.
Nem bánja a dolgot. Tudja, hová tart. Egy ideig persze meg kell húznia magát a Szántóföldeken, de aztán... Aztán irány a Kikötő. Na persze ott is homályban kell mozognia, de csak míg eléri a dokkokat, s tán utána is egy darabon. Nem sok reményt fűz a fekete hajú, részeg szuka felé, akit a Kalmárban látott, így természetesen a saját feje után megy. Az egyetlen banda, akinek nem tett keresztbe, s nem szedett be fejeket; a Vihar Fiai.
Testhezálló banda, mit mondják. Furcsa mód még nem volt dolga velük, pedig nem egy esztendőt húzott le a Kikötőben. Ölt ott Fénylovagokat, patkányokat, polgárokat... De a Vihar Fiaival sosem akadt össze. Talán ez most a szerencséje. Ugyanakkor egy olyan patkánygyilkost, mint a Király, bizonyosan tárt karokkal fogadnak soraikba.*
Nem bánja a dolgot. Tudja, hová tart. Egy ideig persze meg kell húznia magát a Szántóföldeken, de aztán... Aztán irány a Kikötő. Na persze ott is homályban kell mozognia, de csak míg eléri a dokkokat, s tán utána is egy darabon. Nem sok reményt fűz a fekete hajú, részeg szuka felé, akit a Kalmárban látott, így természetesen a saját feje után megy. Az egyetlen banda, akinek nem tett keresztbe, s nem szedett be fejeket; a Vihar Fiai.
Testhezálló banda, mit mondják. Furcsa mód még nem volt dolga velük, pedig nem egy esztendőt húzott le a Kikötőben. Ölt ott Fénylovagokat, patkányokat, polgárokat... De a Vihar Fiaival sosem akadt össze. Talán ez most a szerencséje. Ugyanakkor egy olyan patkánygyilkost, mint a Király, bizonyosan tárt karokkal fogadnak soraikba.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-04 20:35:22
Üzenet elküldve: 2024-05-04 20:35:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
*Túl későre jár már, hogy útra keljen. Nincs problémája az éjjeli utazással, de túl fáradtságos lenne étlen-szomjan, hátas nélkül. Úgy dönt, az éjjelt még Artheniorban tölti, így kénytelen-kelletlen, de visszafordul. Elvégre ismer egy helyet, ahol biztosan nem fogják átadni a városőröknek - sőt, a tulajjal is kifejezetten jóban van. Egy kis szerencsével hátast is tud szerezni magának, bár ez még elválik.
Annak rendje és módja szerint húzza szőrös arcába a csuklyát, hogy visszaforduljon, s átvágva a főtéren afelé a fogadó felé vegye az irányt, ahol ő , a Király aligha lőhet bakot.*
Annak rendje és módja szerint húzza szőrös arcába a csuklyát, hogy visszaforduljon, s átvágva a főtéren afelé a fogadó felé vegye az irányt, ahol ő , a Király aligha lőhet bakot.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:02:52
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:02:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1079
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon - Zárás//
- Lehet. Szia… *Ennyivel búcsúzik barátnőjétől, aki hamarosan már eltűnik a következő sarkon. Hát tényleg megtörtént. Őt most nem várja semmilyen otthon, még egy kellemesen otthonos fogadó szobája sem az ő Mai-jával. A közös ház reménye pedig olyannyira messzinek tűnik most, mint még soha.
Egy ideig még bámul abba az irányba, amerre a fél-elf lány távozott, hátha újra megpillantja, de hiába. Ő ma már nem fog visszajönni. Vissza fog egyáltalán valaha? Nagyon fél attól, hogy nem, de nem tud mit kezdeni ezzel az érzéssel. Legszívesebben ő most nem a viperát vágná ki magából, hanem azt a szörnyeteget, amelyik képes volt így tönkretenni mindent vagy… talán ő maga a szörnyeteg egy nagy egészként? Még azon is elkezd gondolkodni, hogy a szörnyek születnek vagy az életükben válnak-e azzá. Szomorú ez az egész helyzet, és a legrosszabb, hogy tehetetlen.
Már úgy érzi, hogy teljesen elveszítette a kis világát, mikor megpillantja üresen azt a kis padot, ahol először találkoztak Mai-val nem is annyira régen. Pedig nagyon régnek tűnik már az a nap, de csak pár hattal ezelőtt volt. Szemei reménytelien csillannak fel, és el is foglalja magának a padot, amibe kár, hogy nem karcolták bele az N&M jelet, mert akkor azon is nosztalgiázhatna. Ehelyett csak ott ül, és halványan mosolyogva felpillant a lovára, majd beszélni kezd.*
- Tudod, Árnyék, itt ismertem meg őt. Akkor még nem tudta, hogy mi vagyok igazából. Nem üldözött el, nem nézett bolondnak, csak hallgatta, ahogy butaságokat mesélek neki. Jól esett. Ő figyelt rám. Mármint, ne értsd félre, tudom, hogy te is figyelsz rám, de az más. Mi lesz most velünk, hm? Keresnünk kéne egy istállót neked. Egy olyat, ahol én is ott alhatok veled.
*Nem gondolta volna, hogy a lova válik ma éjszaka a legkedvesebb társaságává, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a szobatársa is ő lesz. Viszont most egyelőre még nem akar semmilyen istállót keresni, hanem itt ücsörög a padon és mereng a szép emlékeken, és azon, hogy vajon tudnak-e még gyűjteni hozzájuk újabbakat, vagy ez a történet ennyi volt? Mindez még a jövő zenéje…*
- Lehet. Szia… *Ennyivel búcsúzik barátnőjétől, aki hamarosan már eltűnik a következő sarkon. Hát tényleg megtörtént. Őt most nem várja semmilyen otthon, még egy kellemesen otthonos fogadó szobája sem az ő Mai-jával. A közös ház reménye pedig olyannyira messzinek tűnik most, mint még soha.
Egy ideig még bámul abba az irányba, amerre a fél-elf lány távozott, hátha újra megpillantja, de hiába. Ő ma már nem fog visszajönni. Vissza fog egyáltalán valaha? Nagyon fél attól, hogy nem, de nem tud mit kezdeni ezzel az érzéssel. Legszívesebben ő most nem a viperát vágná ki magából, hanem azt a szörnyeteget, amelyik képes volt így tönkretenni mindent vagy… talán ő maga a szörnyeteg egy nagy egészként? Még azon is elkezd gondolkodni, hogy a szörnyek születnek vagy az életükben válnak-e azzá. Szomorú ez az egész helyzet, és a legrosszabb, hogy tehetetlen.
Már úgy érzi, hogy teljesen elveszítette a kis világát, mikor megpillantja üresen azt a kis padot, ahol először találkoztak Mai-val nem is annyira régen. Pedig nagyon régnek tűnik már az a nap, de csak pár hattal ezelőtt volt. Szemei reménytelien csillannak fel, és el is foglalja magának a padot, amibe kár, hogy nem karcolták bele az N&M jelet, mert akkor azon is nosztalgiázhatna. Ehelyett csak ott ül, és halványan mosolyogva felpillant a lovára, majd beszélni kezd.*
- Tudod, Árnyék, itt ismertem meg őt. Akkor még nem tudta, hogy mi vagyok igazából. Nem üldözött el, nem nézett bolondnak, csak hallgatta, ahogy butaságokat mesélek neki. Jól esett. Ő figyelt rám. Mármint, ne értsd félre, tudom, hogy te is figyelsz rám, de az más. Mi lesz most velünk, hm? Keresnünk kéne egy istállót neked. Egy olyat, ahol én is ott alhatok veled.
*Nem gondolta volna, hogy a lova válik ma éjszaka a legkedvesebb társaságává, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a szobatársa is ő lesz. Viszont most egyelőre még nem akar semmilyen istállót keresni, hanem itt ücsörög a padon és mereng a szép emlékeken, és azon, hogy vajon tudnak-e még gyűjteni hozzájuk újabbakat, vagy ez a történet ennyi volt? Mindez még a jövő zenéje…*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-05-01 19:10:04
Üzenet elküldve: 2024-05-01 19:10:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon - Zárás//
*Nagyon várja, hogy végre az ismerős macskaköveken lépkedhessen. Valahol neki is ugyan úgy fáj, amit a lánynak tervez mondani, mint ahogyan az Nori-nak. Sziámi ikrekként összenőve teltek el a hatok és biztos benne, hogy rettentő lesz nélküle eltölteni egy kis időt. Viszont muszáj, mert mindkettejüknek van mit elrendezni belül. A másik tette nem maradhat következmény nélkül, Mai pedig egyszer az életben nem lehet olyan átkozottul bolond, hogy amellett fekszik le, aki nemrég hozzásegítette, hogy átélje a legrosszabbat. Még mindig hányingere van, ha eszébe jut egy nüansznyi részlete is. Pedig elég sokszor eszébe jut, s szinte pánikba esik a tudattól, hogy egyedül kell megküzdenie vele. Mégis mihez kezdjen? Már nagyon közel járnak. A feketeségről azt gondolta, hogy kislányként fog megint tetszelegni, hogy levegye a lábáról és megbocsájtson neki a két szép szeméért, vagy némi elmorzsolt könnyért. De nem így lesz. Érettebben viselkedik, ami megkönnyíti az ő dolgát is.*
- Hagyj időt, és akkor talán.
*Persze ő pontosan tudja, hogy megbocsájt majd, de vállalni kell a felelősséget és most ő ebben nem segíthet. Még egy kevés idő és végre a főtéren vannak, ahol ismét a lányhoz fordul, miután leszáll a lóról. *
- Majd találkozunk. Ne rontsd el, Nori. Bebizonyíthatod, hogy jobb vagy ennél... elsősorban magadnak.
*Azzal sarkon fordul és úgy vezeti Borsot, hogy keríthessen neki egy megfelelő istállót, rá is bizonyára ráfér a pihenés. Útja mindez után a Pegazusba vezeti, s tudni sem akarja, hogy az eddigi jó éjszakái után, most mégis milyenek fogják várni.*
*Nagyon várja, hogy végre az ismerős macskaköveken lépkedhessen. Valahol neki is ugyan úgy fáj, amit a lánynak tervez mondani, mint ahogyan az Nori-nak. Sziámi ikrekként összenőve teltek el a hatok és biztos benne, hogy rettentő lesz nélküle eltölteni egy kis időt. Viszont muszáj, mert mindkettejüknek van mit elrendezni belül. A másik tette nem maradhat következmény nélkül, Mai pedig egyszer az életben nem lehet olyan átkozottul bolond, hogy amellett fekszik le, aki nemrég hozzásegítette, hogy átélje a legrosszabbat. Még mindig hányingere van, ha eszébe jut egy nüansznyi részlete is. Pedig elég sokszor eszébe jut, s szinte pánikba esik a tudattól, hogy egyedül kell megküzdenie vele. Mégis mihez kezdjen? Már nagyon közel járnak. A feketeségről azt gondolta, hogy kislányként fog megint tetszelegni, hogy levegye a lábáról és megbocsájtson neki a két szép szeméért, vagy némi elmorzsolt könnyért. De nem így lesz. Érettebben viselkedik, ami megkönnyíti az ő dolgát is.*
- Hagyj időt, és akkor talán.
*Persze ő pontosan tudja, hogy megbocsájt majd, de vállalni kell a felelősséget és most ő ebben nem segíthet. Még egy kevés idő és végre a főtéren vannak, ahol ismét a lányhoz fordul, miután leszáll a lóról. *
- Majd találkozunk. Ne rontsd el, Nori. Bebizonyíthatod, hogy jobb vagy ennél... elsősorban magadnak.
*Azzal sarkon fordul és úgy vezeti Borsot, hogy keríthessen neki egy megfelelő istállót, rá is bizonyára ráfér a pihenés. Útja mindez után a Pegazusba vezeti, s tudni sem akarja, hogy az eddigi jó éjszakái után, most mégis milyenek fogják várni.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:36:50
Üzenet elküldve: 2024-04-25 21:36:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
*Sebhelyes arcába húzott csuklyával, sietősen távozik. Eddig elkerülte a városőröket, bár nem volt egyszerű dolga Sárvárásból kifelé jöhet. Tisztában van vele, hogy keresik a "Királyt". Igazán nagy gondja ezzel nincs is. Olyan, mintha száműzték volna a királyságából, vagy mi. Még egy vigyort is elmorzsol szakálla alatt, ahogy öles léptekkel trappol át a főtéren. Még végig kell gondolnia, merre menjen a menet; elvégre száműzték a Kikötőből, s körözik Artheniorban. Másnak talán nem lenne túl fényes e jövőkép, ő azonban megszokta már az ilyesmit. Elvégre igen csak szapora volt a munkálkodása; gyilkolt Wegtorenben, gyilkolt a Kikötőben - nem is keveset - gyilkolt a Szántóföldeken, de előtte még elkötött egy lovat a Vashegyen. Most pedig bevégezett pár flótást Artheniorban is. De az vesse rá az első követ, akinek nem mocskos a keze ebben a mocskos világban.
Nagyot szív taknyán, majd kilépve folytatja útját. Alighanem a Szántóföldeken lesz a legnagyobb biztonságban. Oda még csak a plakátokat sem tűzik ki.*
Nagyot szív taknyán, majd kilépve folytatja útját. Alighanem a Szántóföldeken lesz a legnagyobb biztonságban. Oda még csak a plakátokat sem tűzik ki.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:45:47
Üzenet elküldve: 2024-04-21 12:45:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett – Zárás//
*Kifejezetten váratlanul éri Nelira hirtelen pálfordulása. Az előbb még végtelenül jó kedve volt, most meg megsértődött egy ártatlan félmondat miatt.*
~Biztosan az alkohol teszi…~ *Ideje sincs már sem bocsánatot kérni, sem pedig megkérdezni a lányt, hogy most mégis mi rosszat mondott, ő néhány egyáltalán nem kedves szó után elviharzik, Merlana pedig csak fáradtan pislog fel Cagon-ra. Vele próbálná megbeszélni, hogy most mégis tényleg mi lelte Nelirá-t, de az ork is egy gyanúsan kifogásnak tűnő ürüggyel távozni készül.*
- Ömm, én is… neked is szia. *Őt sem hagyták még így faképnél azután, hogy pár perccel ezelőtt még gyakorlatilag ünnepelték őt. Elég rosszul is esik neki mindez, főleg, hogy most már hisztis a részegség miatt. Így talán nem is baj, hogy végül nem iszik meg még egy kört, hanem valahogy, nagy nehezen visszamászik az emeletre, végig tántorog a folyosón, szinte beesik a szobájába, bezárja az ajtót, aztán úgy, ahogy van, ruhástól, mindenestől kidől az ágyában, és valószínűleg már fel sem ébred másnap reggelig, délig vagy akármeddig. Ennyit a mai etikett tanulásról…*
//Tanulás helyett – Zárás//
*Kifejezetten váratlanul éri Nelira hirtelen pálfordulása. Az előbb még végtelenül jó kedve volt, most meg megsértődött egy ártatlan félmondat miatt.*
~Biztosan az alkohol teszi…~ *Ideje sincs már sem bocsánatot kérni, sem pedig megkérdezni a lányt, hogy most mégis mi rosszat mondott, ő néhány egyáltalán nem kedves szó után elviharzik, Merlana pedig csak fáradtan pislog fel Cagon-ra. Vele próbálná megbeszélni, hogy most mégis tényleg mi lelte Nelirá-t, de az ork is egy gyanúsan kifogásnak tűnő ürüggyel távozni készül.*
- Ömm, én is… neked is szia. *Őt sem hagyták még így faképnél azután, hogy pár perccel ezelőtt még gyakorlatilag ünnepelték őt. Elég rosszul is esik neki mindez, főleg, hogy most már hisztis a részegség miatt. Így talán nem is baj, hogy végül nem iszik meg még egy kört, hanem valahogy, nagy nehezen visszamászik az emeletre, végig tántorog a folyosón, szinte beesik a szobájába, bezárja az ajtót, aztán úgy, ahogy van, ruhástól, mindenestől kidől az ágyában, és valószínűleg már fel sem ébred másnap reggelig, délig vagy akármeddig. Ennyit a mai etikett tanulásról…*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:53:04
Üzenet elküldve: 2024-04-21 10:53:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett – Zárás//
* Csak figyelni tudja ahogy Nelira mérgesen elviharzik. *
~ Ezt mi lelte? ~
* Sajnos Cagon túlságosan is ittas ahhoz, hogy a szavak, amiket előbb hallott eljussanak az agyáig. Még válaszolni sem tud, mielőtt elviharzik. Nem mintha tudna. Egy biztos az orknak is elég ennyi egy napra. Feláll a padról és Merlana felé fordul. *
- Örülök, hogy megismerhettem. De sajnos hív a kötelességem. Majd legközelebb.
* Azzal elindul. Hogy mit akar, merre mennyen azt jelen állapotában még ő sem tudja. De az biztos, hogy tényleg dolga van különben már a padon elaludt volna. *
//Tanulás helyett – Zárás//
* Csak figyelni tudja ahogy Nelira mérgesen elviharzik. *
~ Ezt mi lelte? ~
* Sajnos Cagon túlságosan is ittas ahhoz, hogy a szavak, amiket előbb hallott eljussanak az agyáig. Még válaszolni sem tud, mielőtt elviharzik. Nem mintha tudna. Egy biztos az orknak is elég ennyi egy napra. Feláll a padról és Merlana felé fordul. *
- Örülök, hogy megismerhettem. De sajnos hív a kötelességem. Majd legközelebb.
* Azzal elindul. Hogy mit akar, merre mennyen azt jelen állapotában még ő sem tudja. De az biztos, hogy tényleg dolga van különben már a padon elaludt volna. *
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-20 17:31:58
Üzenet elküldve: 2024-04-20 17:31:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett - Zárás//
*Az egy dolog, hogy Merlana nem érti amit mond, mert elég részeg, na de, hogy az a hatalmas férfi is ellentmondjon neki, az kezdi feléleszteni benne az alkoholgőzös morcosságot. Az sem segít, hogy amikor arra gondolt, hogy "ha nem lenne neki Tian", akkor eszébe jutott az, hogy valójában tényleg nincs is neki. Mert most sincs itt. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy nélküle vegyen levegőt, s ne egymás orra alól szívják el.
Még csak fortyog, és ugyan hamar lecsillapodik, attól még elindult benne az érzés, és az, mint nála tudni lehet, akár bajt is jelezhet. De, akár az is lehet, hogy nem, hiszen a következő pillanatban már megint nevet és elfárasztja a tény, hogy így ugrál az érzelmek között.*
- Szóval a nyertes Cagon!
*Tapsol, először teljes átéléssel, majd meghallja Mer szavait, s a mosolya egyszeriben elkezd leolvadni róla és valami hirtelen gerjedt harag lép a nyomába. Ezek itt az ő pénzén akarnak inni és még csak meg sem dicsérte senki a teljesítményét, pedig ha valaki, akkor ő itt ma a legjobb. Na nem a saját szépségére gondol csak és a kívánatos táncára, hanem hogy ezt a mulatságot ő hozta össze. *
- Tudjátok mit? Várjátok ki kettesben azt az öt percet. ÉN nem tartozom senkinek, TI tartoztok nekem, mert nélkülem senki nem érezte volna jól magát.
*Zaklatott sóhaj következtében felpattan és szembe áll a két most épp nem barátjával.*
- Megyek és majd leszek olyannal, aki megérdemel. Na sziasztok.
*Fordul sarkon és kellő magabiztossággal hagyja hátra a másik kettőt, amit lehet, hogy reggelre meg fog bánni, de az a holnapi józan Nelira problémája lesz. A mostani, gondolkodás helyett inkább elindul és még az is lehet, hogy ugyan úgy, ahogy Merlaná-t felzaklatta édes semmittevésében, úgy ugyan ezt teszi majd a szerelmével is. Már ha nem gondolja meg magát út közben, de azt nincs ezen a világon olyan istenség, vagy entitás, ami meg tudná jósolni.*
//Tanulás helyett - Zárás//
*Az egy dolog, hogy Merlana nem érti amit mond, mert elég részeg, na de, hogy az a hatalmas férfi is ellentmondjon neki, az kezdi feléleszteni benne az alkoholgőzös morcosságot. Az sem segít, hogy amikor arra gondolt, hogy "ha nem lenne neki Tian", akkor eszébe jutott az, hogy valójában tényleg nincs is neki. Mert most sincs itt. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy nélküle vegyen levegőt, s ne egymás orra alól szívják el.
Még csak fortyog, és ugyan hamar lecsillapodik, attól még elindult benne az érzés, és az, mint nála tudni lehet, akár bajt is jelezhet. De, akár az is lehet, hogy nem, hiszen a következő pillanatban már megint nevet és elfárasztja a tény, hogy így ugrál az érzelmek között.*
- Szóval a nyertes Cagon!
*Tapsol, először teljes átéléssel, majd meghallja Mer szavait, s a mosolya egyszeriben elkezd leolvadni róla és valami hirtelen gerjedt harag lép a nyomába. Ezek itt az ő pénzén akarnak inni és még csak meg sem dicsérte senki a teljesítményét, pedig ha valaki, akkor ő itt ma a legjobb. Na nem a saját szépségére gondol csak és a kívánatos táncára, hanem hogy ezt a mulatságot ő hozta össze. *
- Tudjátok mit? Várjátok ki kettesben azt az öt percet. ÉN nem tartozom senkinek, TI tartoztok nekem, mert nélkülem senki nem érezte volna jól magát.
*Zaklatott sóhaj következtében felpattan és szembe áll a két most épp nem barátjával.*
- Megyek és majd leszek olyannal, aki megérdemel. Na sziasztok.
*Fordul sarkon és kellő magabiztossággal hagyja hátra a másik kettőt, amit lehet, hogy reggelre meg fog bánni, de az a holnapi józan Nelira problémája lesz. A mostani, gondolkodás helyett inkább elindul és még az is lehet, hogy ugyan úgy, ahogy Merlaná-t felzaklatta édes semmittevésében, úgy ugyan ezt teszi majd a szerelmével is. Már ha nem gondolja meg magát út közben, de azt nincs ezen a világon olyan istenség, vagy entitás, ami meg tudná jósolni.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-20 12:06:30
Üzenet elküldve: 2024-04-20 12:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Nelira vallomására egyáltalán nem számított. Úgy látszik, szőke barátnője is elég részeg lehet már, ha képes önszántából lemondani egy győzelemről. Nagyokat pislogva hallgatja őt, meg Cagon beleegyezését, mosolya pedig egyre szélesebb, ahogy Nelira azért kifejti, miért kéne mégis felnézniük rá attól függetlenül, hogy életében először átengedi az első helyet valakinek.*
- Ez igazán szép gesztus, Nelira, de ugye tudod, hogy a zsűri attól még én vagyok? Én döntök erről, és nem te… *Úgy dönt, hogy egy kicsit játszadozik a lány idegeivel azzal, hogy érezteti, ki is áll most a kis társaságban a hierarchia legtetején. Hát persze, hogy a muzsikus, de mivel nem akarja elvenni barátnőjétől a dicsőséget, ami az önkéntes vereség miatt jár neki, ő hajlandó a vezető szerepéről lemondani a nemes cél érdekében.*
- Azonban az a helyzet, hogy a te akaratodat én nem írhatom felül, úgyhogy a táncversenyt hivatalosan is Cagon barátunk nyerte. *Kihirdeti az eredményt, majd Nelira kérdésére ő is az orkra pillant, a válasz hallatán pedig felkuncog.*
- Öt perc az sok. Mindegy, kivárjuk. Egyet iszom még veletek, csak azért, hogy Nelira ne tartozzon nekem, de utána megyek aludni, mielőtt teljesen kikészítetek.
*Ő fel is áll a padról, és amíg arra várnak, hogy Cagon összeszedje magát, elgondolkozik azon, mi is történt ma vele.*
- Én komolyan nem hiszem el, hogy belerángattatok egy ekkora ivászatba… *Csóválja a fejét vigyorogva.*
//Tanulás helyett//
*Nelira vallomására egyáltalán nem számított. Úgy látszik, szőke barátnője is elég részeg lehet már, ha képes önszántából lemondani egy győzelemről. Nagyokat pislogva hallgatja őt, meg Cagon beleegyezését, mosolya pedig egyre szélesebb, ahogy Nelira azért kifejti, miért kéne mégis felnézniük rá attól függetlenül, hogy életében először átengedi az első helyet valakinek.*
- Ez igazán szép gesztus, Nelira, de ugye tudod, hogy a zsűri attól még én vagyok? Én döntök erről, és nem te… *Úgy dönt, hogy egy kicsit játszadozik a lány idegeivel azzal, hogy érezteti, ki is áll most a kis társaságban a hierarchia legtetején. Hát persze, hogy a muzsikus, de mivel nem akarja elvenni barátnőjétől a dicsőséget, ami az önkéntes vereség miatt jár neki, ő hajlandó a vezető szerepéről lemondani a nemes cél érdekében.*
- Azonban az a helyzet, hogy a te akaratodat én nem írhatom felül, úgyhogy a táncversenyt hivatalosan is Cagon barátunk nyerte. *Kihirdeti az eredményt, majd Nelira kérdésére ő is az orkra pillant, a válasz hallatán pedig felkuncog.*
- Öt perc az sok. Mindegy, kivárjuk. Egyet iszom még veletek, csak azért, hogy Nelira ne tartozzon nekem, de utána megyek aludni, mielőtt teljesen kikészítetek.
*Ő fel is áll a padról, és amíg arra várnak, hogy Cagon összeszedje magát, elgondolkozik azon, mi is történt ma vele.*
- Én komolyan nem hiszem el, hogy belerángattatok egy ekkora ivászatba… *Csóválja a fejét vigyorogva.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-20 10:12:49
Üzenet elküldve: 2024-04-20 10:12:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
* Neki nem kell lepleznie semmit. Minden, amit érez, meglátszik rajta. De azért összeszedi magát, hogy válaszolni tudjon. *
- Egyetértek. Ki a fene akarna ilyenkor vásárolni?
* Erre még Cagon is felnevet. Bár nem olyan erőteljesen, még a végén visszajön, ami vissza akar jönni. Az elhangzott ítéletre bólint. *
~ Még szép! ~
* Ezt azért nem hangoztatja. Még a végén kapna egy rúgást oda, ahova nem süt a nap. És még vadabbul is elkezd bólintani, amikor kijelenti, hogy ő fizet. *
~ Alap. ~
- Milyen nagylelkű valaki!
* Soha ne mond egy nőnek, amit gondolsz. Nem segít a helyzeteden. Ehhez az ősi mondáshoz tartja magát Cagon. Viszont egyebet tényleg nem tud szólni, ha egyedül lenne, lehet, elterülne a padon és elaludna. *
- Hát hogyne. Csak még őt perc.
* Feleli Nelirának. Csak egy pillanatot kér magának, hogy összeszedje magát, aztán indulhatnak. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.20 10:14:22
//Tanulás helyett//
* Neki nem kell lepleznie semmit. Minden, amit érez, meglátszik rajta. De azért összeszedi magát, hogy válaszolni tudjon. *
- Egyetértek. Ki a fene akarna ilyenkor vásárolni?
* Erre még Cagon is felnevet. Bár nem olyan erőteljesen, még a végén visszajön, ami vissza akar jönni. Az elhangzott ítéletre bólint. *
~ Még szép! ~
* Ezt azért nem hangoztatja. Még a végén kapna egy rúgást oda, ahova nem süt a nap. És még vadabbul is elkezd bólintani, amikor kijelenti, hogy ő fizet. *
~ Alap. ~
- Milyen nagylelkű valaki!
* Soha ne mond egy nőnek, amit gondolsz. Nem segít a helyzeteden. Ehhez az ősi mondáshoz tartja magát Cagon. Viszont egyebet tényleg nem tud szólni, ha egyedül lenne, lehet, elterülne a padon és elaludna. *
- Hát hogyne. Csak még őt perc.
* Feleli Nelirának. Csak egy pillanatot kér magának, hogy összeszedje magát, aztán indulhatnak. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.20 10:14:22
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-19 18:10:54
Üzenet elküldve: 2024-04-19 18:10:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Egy cseppet sem leplezett fintorral néz Merlaná-ra, hogy ennyire nem érti, amit beszél neki. Tulajdonképpen megszokhatta volna már, hogy senki nem érti meg őt igazán, de ebben a pár mondatban semmi cifra nem volt, csak a másik olyan kis mocskos részeg, hogy nem pörögnek azok a bizonyos kerekek muzsikus agyában.* - Ki akarna ilyen későn gondolkodni tudni? *Forgatja szemét, bár ez csak egy játék megint, nem gondolja teljesen komolyan, hogy kedves barátnője elbutult teljesen az alkoholtól. Szerencsére az ork látványa elég sok vidámságot okoz neki, nem tud nem nevetni, így hát meg sem próbál ellenállni. De azért szívesen belerúgna egy nagyot, hogy megint pont a kérdése lényegét hagyta ki. Ha nem lenne Tian, képes lenne csak azért szájon csókolni, hogy végre piruljon már el. Vagy liluljon. Még mindig nem tudja milyen színe lesz az orkoknak, ha zavarban vannak. Bár magában Mer-t korholta, hogy nincs egészen tudatánál, neki egyáltalán nem esik le, hogy az elbűvölést ki mire is érti. Számára csak egyértelműen csodálatos volt az előadás, ha pedig Cagon így át tud szellemülni, az csak annak a jele, hogy a nő tud valamit.*
- Nos, ilyet még senki, hangsúlyozom SENKI nem hallott tőlem ebben az életben, de az első helyet átadnám Cagon-nak. Ugyan én sokkal szebb vagyok és a csípőm ringása is több tekintetet vonz, ez egyértelmű, de... ma jobb volt.
*Nem gondolja ám komolyan, de a beletett energia meg kell térüljön, például egy új ital formájában. A győzelem neki nem fontos, kivételesen sokkal jobb, hogy vannak vele ezek a lények és nem akar arra figyelni, hogy mindenkit felülmúljon.*
- Szóval, én fizetek.
*Mondataival válaszolt a saját teljesítményére vonatkozóan is, s bár el van telve magától rendesen, attól még ez egyszer lehet kedves ő is.*
- Vissza a Pegazusba? Hé, tudsz mozogni? *Nézi a colost.*
//Tanulás helyett//
*Egy cseppet sem leplezett fintorral néz Merlaná-ra, hogy ennyire nem érti, amit beszél neki. Tulajdonképpen megszokhatta volna már, hogy senki nem érti meg őt igazán, de ebben a pár mondatban semmi cifra nem volt, csak a másik olyan kis mocskos részeg, hogy nem pörögnek azok a bizonyos kerekek muzsikus agyában.* - Ki akarna ilyen későn gondolkodni tudni? *Forgatja szemét, bár ez csak egy játék megint, nem gondolja teljesen komolyan, hogy kedves barátnője elbutult teljesen az alkoholtól. Szerencsére az ork látványa elég sok vidámságot okoz neki, nem tud nem nevetni, így hát meg sem próbál ellenállni. De azért szívesen belerúgna egy nagyot, hogy megint pont a kérdése lényegét hagyta ki. Ha nem lenne Tian, képes lenne csak azért szájon csókolni, hogy végre piruljon már el. Vagy liluljon. Még mindig nem tudja milyen színe lesz az orkoknak, ha zavarban vannak. Bár magában Mer-t korholta, hogy nincs egészen tudatánál, neki egyáltalán nem esik le, hogy az elbűvölést ki mire is érti. Számára csak egyértelműen csodálatos volt az előadás, ha pedig Cagon így át tud szellemülni, az csak annak a jele, hogy a nő tud valamit.*
- Nos, ilyet még senki, hangsúlyozom SENKI nem hallott tőlem ebben az életben, de az első helyet átadnám Cagon-nak. Ugyan én sokkal szebb vagyok és a csípőm ringása is több tekintetet vonz, ez egyértelmű, de... ma jobb volt.
*Nem gondolja ám komolyan, de a beletett energia meg kell térüljön, például egy új ital formájában. A győzelem neki nem fontos, kivételesen sokkal jobb, hogy vannak vele ezek a lények és nem akar arra figyelni, hogy mindenkit felülmúljon.*
- Szóval, én fizetek.
*Mondataival válaszolt a saját teljesítményére vonatkozóan is, s bár el van telve magától rendesen, attól még ez egyszer lehet kedves ő is.*
- Vissza a Pegazusba? Hé, tudsz mozogni? *Nézi a colost.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-04-19 11:55:26
Üzenet elküldve: 2024-04-19 11:55:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanulás helyett//
*Ő végül életben marad Nelira megérintése után is, így a két grácia együtt indulhat ahhoz a padhoz, hogy tovább boldogítsák zöld barátjukat.*
- Ki akarna ilyen későn bájitalt venni? *Az agya már nem fog úgy, ahogy kéne, szóval nem tud értelmesen reagálni, csak egy értetlen és lényegtelen visszakérdezésre futja. A padig viszont sikerül egyben eljutniuk, ahol a két grácia boldogan foglal helyet Cagon két oldalán.*
- Tényleg elájult. Na jó, nem, csak majdnem *kuncogja.* Persze, hogy muszáj volt *néz le aztán a fáradtan fetrengő orkra. Amúgy egyre jobban szédül attól, hogy ide-oda kapkodja a fejét a két arc között, de egyelőre még bírja különösebb probléma nélkül.*
- Nem létező plafon, ez jó. Vagy inkább felmásztál az égbe az istenek közé. *Nevetgél egyre szórakozottabban, aztán kicsit neki is dől Cagon hatalmas testének, hogy ott pihentesse magát. Addig sem neki kell tartania a saját testét, amit most olyan nehéznek érez, mintha két orkot is cipelne a hátán. Mikor Nelira faggatni kezdi a másikat az élményeiről, Merlana csak ártatlanul elmosolyodik.*
- Elbűvölés? Nem tudom miről beszélsz… *füllenti játékosan, de azt mindketten sejthetik, hogy annyira mégsem akarja titkolni, hogy egy kicsit megbundázta a táncverseny eredményét.*
- Ideje lesz győztest hirdetnem, ahogy ígértem, de előtte még döntsétek el egymás között, hogy mi legyen a nyeremény! A vesztes fogja fizetni.
*Lefordítva annyit mond, hogy a következő kört az fizeti, akinek ő mondja, és Merlana maga nem lehet az esélyesek között. Így kell ezt csinálni. Büszke is magára, hogy ilyen jól kitalálta, hogy bújjon ki a fizetés alól.*
- Közben meg hadd halljam, ti mit gondoltok a saját teljesítményetekről? Szerintetek melyikőtök volt a jobb? *kérdezi ki őket mosolyogva, mielőtt meghozná a saját döntését.*
//Tanulás helyett//
*Ő végül életben marad Nelira megérintése után is, így a két grácia együtt indulhat ahhoz a padhoz, hogy tovább boldogítsák zöld barátjukat.*
- Ki akarna ilyen későn bájitalt venni? *Az agya már nem fog úgy, ahogy kéne, szóval nem tud értelmesen reagálni, csak egy értetlen és lényegtelen visszakérdezésre futja. A padig viszont sikerül egyben eljutniuk, ahol a két grácia boldogan foglal helyet Cagon két oldalán.*
- Tényleg elájult. Na jó, nem, csak majdnem *kuncogja.* Persze, hogy muszáj volt *néz le aztán a fáradtan fetrengő orkra. Amúgy egyre jobban szédül attól, hogy ide-oda kapkodja a fejét a két arc között, de egyelőre még bírja különösebb probléma nélkül.*
- Nem létező plafon, ez jó. Vagy inkább felmásztál az égbe az istenek közé. *Nevetgél egyre szórakozottabban, aztán kicsit neki is dől Cagon hatalmas testének, hogy ott pihentesse magát. Addig sem neki kell tartania a saját testét, amit most olyan nehéznek érez, mintha két orkot is cipelne a hátán. Mikor Nelira faggatni kezdi a másikat az élményeiről, Merlana csak ártatlanul elmosolyodik.*
- Elbűvölés? Nem tudom miről beszélsz… *füllenti játékosan, de azt mindketten sejthetik, hogy annyira mégsem akarja titkolni, hogy egy kicsit megbundázta a táncverseny eredményét.*
- Ideje lesz győztest hirdetnem, ahogy ígértem, de előtte még döntsétek el egymás között, hogy mi legyen a nyeremény! A vesztes fogja fizetni.
*Lefordítva annyit mond, hogy a következő kört az fizeti, akinek ő mondja, és Merlana maga nem lehet az esélyesek között. Így kell ezt csinálni. Büszke is magára, hogy ilyen jól kitalálta, hogy bújjon ki a fizetés alól.*
- Közben meg hadd halljam, ti mit gondoltok a saját teljesítményetekről? Szerintetek melyikőtök volt a jobb? *kérdezi ki őket mosolyogva, mielőtt meghozná a saját döntését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1852-1871