//Városnézés//
*A közelben gyerekek játéka töri meg a nyomor nyomasztó hangulatát, ahogy a szegénynegyed felé közelednek. Elmosolyodik. ~Ismét rá kell jönnöm, hogy létezik a jó és tiszta lélek, akármekkora is a szenvedés~ Elmélkedéséből a hozzá forduló Griwor rázza fel.*
-Én a tiszta szívben hiszek és abban, hogy minden lényben megvan a jóság.
*Elmosolyodik és ismét a gyerekekre pillant.*
-Egész jól hangzik, hogy osztozzunk. Az erdei szállás ötlete kifejezetten tetszik, de még lenne egy kis dolgom a városban.
*Felderül az arca, mikor arra gondol, hogy visszatérhet az erdőbe és még társasága is lehet. ~Úgy látszik, kezd egyenesbe jönni az életem. Talán lettek barátaim!~ Erre a gondolatra egy emlék ugrik be neki, amit gyorsan elhesseget. ~Nem, nem fognak ismét becsapni…~ Aki nem néz rá észre sem veszi, de ha valaki figyeli láthatja a pillanatnyi fájdalmat átsuhanni az arcán. A további érdeklődés hatására ismét mosolyog és válaszol*
-Igazán nem volt nehéz egyedül élnem. Tulajdonképpen soha sem voltam egyedül! Csak éppen állatok voltak a barátaim és segédjeim. Nem volt nehéz, én segítettem nekik és ők segítettek nekem.
*Felfigyel Griwor szavaira és mély magányt érez mögöttük. ~Hiányzik neki egy tars. Talán volt már egy személy, akihez nagyon kötődött és azért ismeri ilyen jól a társas életet. Ezért hiányozhat neki ennyire.~ Együtt érzően pillant a férfira.*
- Jól sejtem, hogy elveszítettél valakit, aki fontos volt számodra? *Reméli, hogy kérdése nem zaklatja fel túlságosan a férfit.*
- Mágiát szeretnék tanulni. Szeretnék mindent megtanulni, amit csak lehetséges. Tudom, hogy ehhez sok idő kell és sok pénz is. Igen, a tanulás mellett dolgozni is szeretnék, hogy fedezzem a tanulmányaimat, az élelmemet és a szállásomat. *Tudja, hogy ez még elég tág meghatározás volt, de nem biztos benne, hogy már ilyen rövid ismerettség után fel akarná tárni céljait. Legalább is nem itt, mindenki előtt.*
-Ribizli! *Csillan fel a szeme* Nagyon találó! Hiszen imádta! *Mosolyog ismét, mikor a pónira gondola, ahogy szinte levegővétel nélkül eszi kezéből a savanykás gyümölcsöt.*
*A kézcsókra elpirul és szívverése felgyorsul. Nincs hozzászokva, hogy megérintsék. Szégyenlős pillantással enyhén meghajol*
-Én is remélem!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.25 11:19:46, a következő indokkal:
Jelek javítása.