Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-29 15:32:23
Üzenet elküldve: 2020-06-29 15:32:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
*Magas szőke alak egy fonott kosárral a kezében amiből valami szövetbe tekert hosszú valamik lógnak ki. Ami, önmagában még nem lenne érdekes, de a kabátja már magára vonhatja a szemeket vagy az ékszerei. Viszont ő csak a kútnál áll meg, feltölti a kulacsát, iszik kicsit, megvizezi az arcát és vidáman fütyörészve elindul a nem létező kapukon ki a semmibe. Szerencsére kitaposott földúton megy úgyhogy azzal nem lesz baja. Viszont a karja biztos megint el fog fáradni. Remélhetőleg a lova már megszült vagy lefogyott vagy használható már azóta. Nem jó így utazni.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:26:10
Üzenet elküldve: 2020-06-27 17:26:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
* Látszik, hogy teli találat volt a felajánlása. Luni lelkes arcát látva csak erre enged következtetni. Mondjuk a szavaiban már némi tartózkodást is vél kihallani.*
- Elhiszem, hogy joggal aggódna, de ha nem mész sehova, akkor úgy fogsz megöregedni, hogy semmilyen élményed nem lesz. Ha kell, akár beszélhetek én is vele.* Ajánlja fel ezt a lehetőséget is. Mondjuk ez részben a lányon is múlik. Végül aztán döntésre jut a leány.*
- Biztosíthatlak, hogy mellettem nem eshetne bajod.* Nyugtatja meg a lány arról, hogy mellette teljes biztonságban.*
- No akkor mi legyen? Merre menjünk? Ha nem akarunk nagyon kimerészkedni a városból, akkor talán elsőnek elég lenne valahova a környékre kimenni. A szántóföldeken akad pár falu, de mehetünk akár a külső területekre is. Erdők és mezők bőven akadnak, meg pár fogadó is, ahol megpihenhetnénk. Én persze a toronytól se riadok vissza, de az nem egynapos túra lenne.* Hirtelen ennyi lehetőséget tud felsorakoztatni, az ingoványi kiránduláson kívül a többi veszélytelen.*
* Látszik, hogy teli találat volt a felajánlása. Luni lelkes arcát látva csak erre enged következtetni. Mondjuk a szavaiban már némi tartózkodást is vél kihallani.*
- Elhiszem, hogy joggal aggódna, de ha nem mész sehova, akkor úgy fogsz megöregedni, hogy semmilyen élményed nem lesz. Ha kell, akár beszélhetek én is vele.* Ajánlja fel ezt a lehetőséget is. Mondjuk ez részben a lányon is múlik. Végül aztán döntésre jut a leány.*
- Biztosíthatlak, hogy mellettem nem eshetne bajod.* Nyugtatja meg a lány arról, hogy mellette teljes biztonságban.*
- No akkor mi legyen? Merre menjünk? Ha nem akarunk nagyon kimerészkedni a városból, akkor talán elsőnek elég lenne valahova a környékre kimenni. A szántóföldeken akad pár falu, de mehetünk akár a külső területekre is. Erdők és mezők bőven akadnak, meg pár fogadó is, ahol megpihenhetnénk. Én persze a toronytól se riadok vissza, de az nem egynapos túra lenne.* Hirtelen ennyi lehetőséget tud felsorakoztatni, az ingoványi kiránduláson kívül a többi veszélytelen.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-26 15:00:38
Üzenet elküldve: 2020-06-26 15:00:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Katica vadászat //
*Álmélkodva hallgatja a férfi szavait. Szinte maga előtt látja azokat a lépcsőket. Érzi is a talpai alatt, biztos nagyon puhák. Gyermeki izgalom keríti hatalmába, ahogy elképzeli, hogy végre láthat valami újdonságot, de mikor Arelow felveti az ötletet, hogy akár oda is elkísérné egy pillanatig hatalmába keríti a félsz.*
- Hát nem is tudom. Apa tényleg dühös lenne.
*Motyogja halkan. Egyik fele határozottan ellene van az ötletnek, viszont a másik fele úgy gondolja, hogy amiről nem tud az öreg az nem is fáj neki. Elég valószínűtlen, hogy valaha is kiderüljön, hogy elcsámborgott a városból.*
- Viszont valamerre szívesen elsétálnék veled. Végül is te erős vagy és nagy, szóval nem lehet gond, ha veled megyek kicsit felfedezni. Nem?
*Pillant is fel a férfira döntésképtelenül, remélve, hogy Arelow szavai megerősítik abban, hogy nem lesz baj abból, ha kicsit messzebbre merészkedik.*
*Álmélkodva hallgatja a férfi szavait. Szinte maga előtt látja azokat a lépcsőket. Érzi is a talpai alatt, biztos nagyon puhák. Gyermeki izgalom keríti hatalmába, ahogy elképzeli, hogy végre láthat valami újdonságot, de mikor Arelow felveti az ötletet, hogy akár oda is elkísérné egy pillanatig hatalmába keríti a félsz.*
- Hát nem is tudom. Apa tényleg dühös lenne.
*Motyogja halkan. Egyik fele határozottan ellene van az ötletnek, viszont a másik fele úgy gondolja, hogy amiről nem tud az öreg az nem is fáj neki. Elég valószínűtlen, hogy valaha is kiderüljön, hogy elcsámborgott a városból.*
- Viszont valamerre szívesen elsétálnék veled. Végül is te erős vagy és nagy, szóval nem lehet gond, ha veled megyek kicsit felfedezni. Nem?
*Pillant is fel a férfira döntésképtelenül, remélve, hogy Arelow szavai megerősítik abban, hogy nem lesz baj abból, ha kicsit messzebbre merészkedik.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-24 15:29:51
Üzenet elküldve: 2020-06-24 15:29:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rab madarak//
*Szinte álmélkodva hallgatja a férfi szavait. Olyan rég volt szerencséje ahhoz, hogy ilyen szép, majdhogynem költői szavakat hallhasson. Leginkább csak a fogadók alkoholittas törzsvendégeinek mormogásához, érthetetlen és kifinomultnak egyáltalán nem nevezhető szavait hallgathatta. Még szívét is elönti kissé a melegség, melyet tán a boldogság okoz. De ez van, ha az embernek már ilyen kis dolog is felhőtlen örömet tud okozni.*
- Igen szépen fejtesz ki nagy igazságokat.
*Mosolyodik el kissé, de ez a mosoly a bemutatkozásuk alkalmával le is apad. A furcsa érzés még mindig nem hagyja nyugodni, a férfi reakciója pedig csak jobban feltüzeli benne a gyanút. Valami olyan miatt, ami talán nincs is. Hisz a férfi állítja, hogy pusztán csak kezének érzékenysége váltotta ki belőle ezt a furcsa reakciót. De mégis az a tekintet, amivel a férfi őt nézte. Meg merne esküdni rá, hogy szellemnek véli a férfi. De az újabb felbukkanó mosoly újból lejjebb lohassza az aggodalmát, s felesleges túlgondolásnak tartja az egészet.*
- Ugyan. Nem ijesztettél meg.
*Mosolyog vissza rá, de az ajánlat megint gondolkodóba ejti. nem igazán tartja okos ötletnek, hogy egy vadidegen férfi házába menjen. Főleg, hogy szinte percekre nyúlik csak az ismeretségük. De a lány is úgy gondolja, hogy ritka kincsre talált Wark személyében. Noha egy fogadó okosabb ötlet lenne, mégis úgy érzi, hogy ha láthatja, hogy honnan is jött ez az igen különlegesnek látszó személy, akkor még többet megtudhat róla. Így csak mély levegőt véve igyekszik határozottságot erőltetni magára, majd határozott bólintással mosolyodik el újfent.*
- Hát legyen. Úgy hiszem tőled nem kell tartanom, meg hát meginnék már valamit. Szóval, ha valóban nem lennék neked útban, akkor szívesen elmegyek veled.
*Szinte álmélkodva hallgatja a férfi szavait. Olyan rég volt szerencséje ahhoz, hogy ilyen szép, majdhogynem költői szavakat hallhasson. Leginkább csak a fogadók alkoholittas törzsvendégeinek mormogásához, érthetetlen és kifinomultnak egyáltalán nem nevezhető szavait hallgathatta. Még szívét is elönti kissé a melegség, melyet tán a boldogság okoz. De ez van, ha az embernek már ilyen kis dolog is felhőtlen örömet tud okozni.*
- Igen szépen fejtesz ki nagy igazságokat.
*Mosolyodik el kissé, de ez a mosoly a bemutatkozásuk alkalmával le is apad. A furcsa érzés még mindig nem hagyja nyugodni, a férfi reakciója pedig csak jobban feltüzeli benne a gyanút. Valami olyan miatt, ami talán nincs is. Hisz a férfi állítja, hogy pusztán csak kezének érzékenysége váltotta ki belőle ezt a furcsa reakciót. De mégis az a tekintet, amivel a férfi őt nézte. Meg merne esküdni rá, hogy szellemnek véli a férfi. De az újabb felbukkanó mosoly újból lejjebb lohassza az aggodalmát, s felesleges túlgondolásnak tartja az egészet.*
- Ugyan. Nem ijesztettél meg.
*Mosolyog vissza rá, de az ajánlat megint gondolkodóba ejti. nem igazán tartja okos ötletnek, hogy egy vadidegen férfi házába menjen. Főleg, hogy szinte percekre nyúlik csak az ismeretségük. De a lány is úgy gondolja, hogy ritka kincsre talált Wark személyében. Noha egy fogadó okosabb ötlet lenne, mégis úgy érzi, hogy ha láthatja, hogy honnan is jött ez az igen különlegesnek látszó személy, akkor még többet megtudhat róla. Így csak mély levegőt véve igyekszik határozottságot erőltetni magára, majd határozott bólintással mosolyodik el újfent.*
- Hát legyen. Úgy hiszem tőled nem kell tartanom, meg hát meginnék már valamit. Szóval, ha valóban nem lennék neked útban, akkor szívesen elmegyek veled.
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-24 14:36:25
Üzenet elküldve: 2020-06-24 14:36:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás kipipálva//
*Amilyen vidámnak és meghittnek tűnik, innen visszagondolva is az előző este, a mostani beszélgetés mintha legalább annyira érezhető vontatottnak és zártnak - mert Tuldhront ez nyomasztja, a titkok és a görbe utak sorozatos útvesztői. Talán jobb is a másik két társának, hogy nem árulnak el mindent, hiszen a virágbólszületett hajlamos a pletykásságra, azonban ő ezt nem érzi. Megfoghatatlan, tapinthatatlan furcsa érzések ezek, amiket ő feltehetően sosem fog megtapasztalni, ezáltal megérteni sem, mind a magány, mind az egyedüllét kapcsán. Ez talán így jobb is.*
- Ó, értem. Hát, már nem fontos. *Zavart, nem őszinte mosolyt sugároz arca, persze karizmájának hála, ez talán nem olyan egyértelmű. Nem hinné, hogy végig, egész este csak bambult volna a kalandor férfi, hiába volt igenis lenyűgöző az erdei falu.
Szerencséjére, részben Arjának hála, a diskurzus más irányba kezd el haladni, valami sokkal kellemesebb felé. Rony családja, hasonlóan a szárnyatlan szárnyas ifjonchoz, néha kicsit túlságosan is kíváncsiskodó tud lenni, de nagyon jószívű, kellemes és vendégszerető pereputty is. Több, mint biztos benne a városi Slittendryk, hogy boldogan fogadnák ott. De ez is elkomorul, szülőhalál hallatán, meg egyéb, az ifjonc számára valóban elfogadhatatlan és végtelenül tragikus események hatására. Arcára döbbenet, sajnálat és undor ülnek ki egyszerre, milyen sok szörnyűséget kellett két társának kiállnia addig, míg ide nem értek.*
- Én... én tényleg nagyon sajnálom azokat, amik veletek történtek. Ha bármivel, de tényleg bármivel, anyagiakkal, lelkiekkel, vagy csak egy meleg otthonnal a segítségetekre lehet, kérlek, szóljatok, nem leszek rest azonnal pattanni. *Ő így tudja kifejezni empátiáját, sehogy máshogyan, ezek a dolgok kimaradtak az életéből. Ki is pattan egy ötlet a fejéből.*
- Na, ha letudom az elős kötelezettségeimet és Aztyan engedélyeztet számomra egy szabadnapot, akkor elmehetnénk közösen meglátogatni a Slittendryk-házat! Mit szóltok?
*Amilyen vidámnak és meghittnek tűnik, innen visszagondolva is az előző este, a mostani beszélgetés mintha legalább annyira érezhető vontatottnak és zártnak - mert Tuldhront ez nyomasztja, a titkok és a görbe utak sorozatos útvesztői. Talán jobb is a másik két társának, hogy nem árulnak el mindent, hiszen a virágbólszületett hajlamos a pletykásságra, azonban ő ezt nem érzi. Megfoghatatlan, tapinthatatlan furcsa érzések ezek, amiket ő feltehetően sosem fog megtapasztalni, ezáltal megérteni sem, mind a magány, mind az egyedüllét kapcsán. Ez talán így jobb is.*
- Ó, értem. Hát, már nem fontos. *Zavart, nem őszinte mosolyt sugároz arca, persze karizmájának hála, ez talán nem olyan egyértelmű. Nem hinné, hogy végig, egész este csak bambult volna a kalandor férfi, hiába volt igenis lenyűgöző az erdei falu.
Szerencséjére, részben Arjának hála, a diskurzus más irányba kezd el haladni, valami sokkal kellemesebb felé. Rony családja, hasonlóan a szárnyatlan szárnyas ifjonchoz, néha kicsit túlságosan is kíváncsiskodó tud lenni, de nagyon jószívű, kellemes és vendégszerető pereputty is. Több, mint biztos benne a városi Slittendryk, hogy boldogan fogadnák ott. De ez is elkomorul, szülőhalál hallatán, meg egyéb, az ifjonc számára valóban elfogadhatatlan és végtelenül tragikus események hatására. Arcára döbbenet, sajnálat és undor ülnek ki egyszerre, milyen sok szörnyűséget kellett két társának kiállnia addig, míg ide nem értek.*
- Én... én tényleg nagyon sajnálom azokat, amik veletek történtek. Ha bármivel, de tényleg bármivel, anyagiakkal, lelkiekkel, vagy csak egy meleg otthonnal a segítségetekre lehet, kérlek, szóljatok, nem leszek rest azonnal pattanni. *Ő így tudja kifejezni empátiáját, sehogy máshogyan, ezek a dolgok kimaradtak az életéből. Ki is pattan egy ötlet a fejéből.*
- Na, ha letudom az elős kötelezettségeimet és Aztyan engedélyeztet számomra egy szabadnapot, akkor elmehetnénk közösen meglátogatni a Slittendryk-házat! Mit szóltok?
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-22 23:05:10
Üzenet elküldve: 2020-06-22 23:05:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A kisfiú izgágán ficánkolni kezd, mikor lebabázzák. Arról már van valami halvány fogalma, hogy a baba, az ő. Szörnyen ironikus, hogy bár a nagy barátai épp azon tanakodnak, pontosan hogy hívhatják a lurkót, Andorellannak a baba miatt ez is eszébe jut, és csak úgy mellékesen közli.*
- Isi Jejja! Isi jejja! *Kiabál kicsit ingerülten, felidézve édesanyja szavait, de ennyire telik tőle, és valószínűleg ez az apró, jelentéktelennek tűnő információ is elvész a sok babahang között, amit ezután a köpeny alatt bujkálva produkál, miközben öklét megnyugtatásképp a szájába gyűri. Fülét ezután vízcsobogás üti meg, ami érdekes, de ahhoz nem eléggé, hogy előbújjon, ahhoz viszont igen, hogy elfelejtse, mi elől bujkál. Szóval marad a köpenyfej.
A gyerekeknek azonban megvan az a kellemetlen szokása, hogy amit nem látnak, az számukra eltűnt. Tehát amikor Rellan elrejtőzött, megszüntette Thimet és Vannát is, ami baj. Nagy baj. Akkora, hogy lassan nagy levegőt vesz, és nyűgösen sírdogálni kezd odabent. A hirtelen ijedtségből csak az menti meg, hogy fedezéke lecsúszik a göndör bababuksiról, és megint a fényben találja magát. Sokat töpreng a történteken, kiveszi az öklét a szájából, és próbálja feldolgozni az esetet. Még a homlokát is összeráncolja. Végül pedig csendesen levonja a konklúziót:*
- Öbb. *Ezután közelebb bújik Thimhez. Nehéz megmondani, hogy ez kifejezetten az elfnek szól-e, mint gesztus, vagy csak éppen kéznél van és jó fedezéket biztosít a sok hangos ember között, de a kisfiú a válla fölött kikandikálva, nagyokat pislogva bámulja a szökőkút ugráló, pancsoló vizecskéjét, és nem zavarja a többieket a beszélgetésben. Kicsit persze most is ficánkol, de igazi kis vasgyúró, belecsimpaszkodik Thim felöltőjébe, úgy les ki a válla fölött, göndör buksiját a férfi állához biccentve.*
*A kisfiú izgágán ficánkolni kezd, mikor lebabázzák. Arról már van valami halvány fogalma, hogy a baba, az ő. Szörnyen ironikus, hogy bár a nagy barátai épp azon tanakodnak, pontosan hogy hívhatják a lurkót, Andorellannak a baba miatt ez is eszébe jut, és csak úgy mellékesen közli.*
- Isi Jejja! Isi jejja! *Kiabál kicsit ingerülten, felidézve édesanyja szavait, de ennyire telik tőle, és valószínűleg ez az apró, jelentéktelennek tűnő információ is elvész a sok babahang között, amit ezután a köpeny alatt bujkálva produkál, miközben öklét megnyugtatásképp a szájába gyűri. Fülét ezután vízcsobogás üti meg, ami érdekes, de ahhoz nem eléggé, hogy előbújjon, ahhoz viszont igen, hogy elfelejtse, mi elől bujkál. Szóval marad a köpenyfej.
A gyerekeknek azonban megvan az a kellemetlen szokása, hogy amit nem látnak, az számukra eltűnt. Tehát amikor Rellan elrejtőzött, megszüntette Thimet és Vannát is, ami baj. Nagy baj. Akkora, hogy lassan nagy levegőt vesz, és nyűgösen sírdogálni kezd odabent. A hirtelen ijedtségből csak az menti meg, hogy fedezéke lecsúszik a göndör bababuksiról, és megint a fényben találja magát. Sokat töpreng a történteken, kiveszi az öklét a szájából, és próbálja feldolgozni az esetet. Még a homlokát is összeráncolja. Végül pedig csendesen levonja a konklúziót:*
- Öbb. *Ezután közelebb bújik Thimhez. Nehéz megmondani, hogy ez kifejezetten az elfnek szól-e, mint gesztus, vagy csak éppen kéznél van és jó fedezéket biztosít a sok hangos ember között, de a kisfiú a válla fölött kikandikálva, nagyokat pislogva bámulja a szökőkút ugráló, pancsoló vizecskéjét, és nem zavarja a többieket a beszélgetésben. Kicsit persze most is ficánkol, de igazi kis vasgyúró, belecsimpaszkodik Thim felöltőjébe, úgy les ki a válla fölött, göndör buksiját a férfi állához biccentve.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-22 20:49:03
Üzenet elküldve: 2020-06-22 20:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
*Graril nem igazán goromba, inkább csak olyan, aki feleslegesen nem szereti tépni a száját. A sok beszéd és az elhamarkodott tettek már volt, hogy bajba sodorták. Akaratlanul is végigtapint az arcán, mintha a csak a heget keresné, de szerencsére már nincs ott. Egy életre elegendő leckét kapott.*
-Bocsáss meg Rony, biztos elkalandoztam a saját gondolataimban. Nem volt szándékos. Szívesen válaszolok, ha újra felteszed azokat a kérdéseket.* Közben Arja a maga cserfes módján vázolja, hogy valószínűleg Grarilnak lehetnek élő rokonai.*
-Hidd el, nincsenek rokonaim. Ha az anyám várandós is volt, nem tudott még róla, vagy csak még nem monda el, de láttam az ő és az apám holttestét. Egyke vagyok, és nincs családom. Pontosabban ti vagytok azok, akik a Kalmárban és a Kereskedőháznak dolgozok.* Mosolyodik el kedvesen a harcos.*
*Graril nem igazán goromba, inkább csak olyan, aki feleslegesen nem szereti tépni a száját. A sok beszéd és az elhamarkodott tettek már volt, hogy bajba sodorták. Akaratlanul is végigtapint az arcán, mintha a csak a heget keresné, de szerencsére már nincs ott. Egy életre elegendő leckét kapott.*
-Bocsáss meg Rony, biztos elkalandoztam a saját gondolataimban. Nem volt szándékos. Szívesen válaszolok, ha újra felteszed azokat a kérdéseket.* Közben Arja a maga cserfes módján vázolja, hogy valószínűleg Grarilnak lehetnek élő rokonai.*
-Hidd el, nincsenek rokonaim. Ha az anyám várandós is volt, nem tudott még róla, vagy csak még nem monda el, de láttam az ő és az apám holttestét. Egyke vagyok, és nincs családom. Pontosabban ti vagytok azok, akik a Kalmárban és a Kereskedőháznak dolgozok.* Mosolyodik el kedvesen a harcos.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-22 18:18:21
Üzenet elküldve: 2020-06-22 18:18:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rab madarak//
-Lehet, hogy olykor rejlik bennük, hisz törött óra is pontos napjában kétszer, de eddig még szerintem többet ártottak, mint segítettek ezek a megmondó emberek. Ennek ellenére nem hiszem, hogy hozzám kéne járnod. Persze a társaságnak örülnék, de én is csak üres szavakkal élek. Még ha szépnek is hangzanak.
*Mosolyog a férfi szomorkásan. Általában meleg kék szeme, most inkább olyan, mint az esővel telt felhő. De ez sem tart nála sokáig, ahogy semmi sem. Néhány pillanat és a mosoly új erőre kap, a bús szempár, pedig ismét vidáman ragyog. Már-már meg merné kockáztatni, hogy jól érzi magát. Talált egy személyt, aki nem irritája. Aki miatt nem érzi egy darab szemétnek magát és akit nem tart egy darab szemétnek. Bár ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy semmit nem tud a lányról. Az érzés, hogy nem kell hazudnia, hogy önmaga lehet igazán felemelő, még ha a lány ebből nem is vesz észre valószínűleg semmit. Igen, őszinte lehet, hisz kettejük kapcsolata úgy is olyan csak, mint két egymásnak fújt levél egy meleg őszi délután. Egy pillanatig táncolnak egymással, élvezve egymás közelségét, majd a szelek megint szétfújjak őket, mégis hiányérzet nélkül rebbenek tovább. Legalább is ezt hitte. Ezt akarta hinni még akkor is, mikor a lány levette a csukjáját és ezzel felfedte az arcát. Ezt akarta hinni, amikor meglátta a piszkos szőke hajat. Ezt akarta hinni, amikor a tekintetébe fúródott az a hideg kék szempár, ami az övét is egy pillanat alatt megkeményítette és ezt nem tudta tovább hinni, amikor megtudta a lány nevét. Egy pillanatig zavartan nézet, nem tudta mit is tegyen a kezében lévő kézzel, majd hirtelen mintha valami forró dolog érintené a bőrét, olyan gyorsan rántotta el a kezét. Csak állt dermetten, szemét hol a kezére, hol a lányra emelve. *
~Ezt nem hiszem el... hogy itt? Ezt nem... nem. Most mit kellene tennem? Tegyek úgy mintha semmit se tudnék? Dehát ő tehet mindenről... ő. Vagy rángassam magammal és vigyem haza? Nem, túl sokan figyelnek, annak nem lenne jó vége. Viszont úgy tűnik, hogy ő nem ismert fel. Még. Szóval bármit is teszek azt gyorsan kell csinálnom. A legjobb lenne... a legjobb lenne. ~
*Wark zavartan elmosolyodik, miközben job kezével a tarkóját kezdi simogatni. *
-Sajnálom, tegnap bevertem a kezem és most egy kissé érzékeny. Nem akartalak megijeszteni. *Mosolyodik el, de ebben a mosolyban nem volt szemernyi boldogság sem. Erősen küzdött azzal, hogy elnyomja a dühét, de érezte, ahogy elkezd remegni a szája széle. *
-Tudod ritka, hogy olyan személlyel találkozok, aki meg tud érteni. Szeretném kifejezni a hálámat és meghívni egy italra. Itt lakok nem messze, ugyan nem nagy ház, de biztosan kényelmesebb, mint egy kút széle. Persze csak ha szeretnéd.
-Lehet, hogy olykor rejlik bennük, hisz törött óra is pontos napjában kétszer, de eddig még szerintem többet ártottak, mint segítettek ezek a megmondó emberek. Ennek ellenére nem hiszem, hogy hozzám kéne járnod. Persze a társaságnak örülnék, de én is csak üres szavakkal élek. Még ha szépnek is hangzanak.
*Mosolyog a férfi szomorkásan. Általában meleg kék szeme, most inkább olyan, mint az esővel telt felhő. De ez sem tart nála sokáig, ahogy semmi sem. Néhány pillanat és a mosoly új erőre kap, a bús szempár, pedig ismét vidáman ragyog. Már-már meg merné kockáztatni, hogy jól érzi magát. Talált egy személyt, aki nem irritája. Aki miatt nem érzi egy darab szemétnek magát és akit nem tart egy darab szemétnek. Bár ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy semmit nem tud a lányról. Az érzés, hogy nem kell hazudnia, hogy önmaga lehet igazán felemelő, még ha a lány ebből nem is vesz észre valószínűleg semmit. Igen, őszinte lehet, hisz kettejük kapcsolata úgy is olyan csak, mint két egymásnak fújt levél egy meleg őszi délután. Egy pillanatig táncolnak egymással, élvezve egymás közelségét, majd a szelek megint szétfújjak őket, mégis hiányérzet nélkül rebbenek tovább. Legalább is ezt hitte. Ezt akarta hinni még akkor is, mikor a lány levette a csukjáját és ezzel felfedte az arcát. Ezt akarta hinni, amikor meglátta a piszkos szőke hajat. Ezt akarta hinni, amikor a tekintetébe fúródott az a hideg kék szempár, ami az övét is egy pillanat alatt megkeményítette és ezt nem tudta tovább hinni, amikor megtudta a lány nevét. Egy pillanatig zavartan nézet, nem tudta mit is tegyen a kezében lévő kézzel, majd hirtelen mintha valami forró dolog érintené a bőrét, olyan gyorsan rántotta el a kezét. Csak állt dermetten, szemét hol a kezére, hol a lányra emelve. *
~Ezt nem hiszem el... hogy itt? Ezt nem... nem. Most mit kellene tennem? Tegyek úgy mintha semmit se tudnék? Dehát ő tehet mindenről... ő. Vagy rángassam magammal és vigyem haza? Nem, túl sokan figyelnek, annak nem lenne jó vége. Viszont úgy tűnik, hogy ő nem ismert fel. Még. Szóval bármit is teszek azt gyorsan kell csinálnom. A legjobb lenne... a legjobb lenne. ~
*Wark zavartan elmosolyodik, miközben job kezével a tarkóját kezdi simogatni. *
-Sajnálom, tegnap bevertem a kezem és most egy kissé érzékeny. Nem akartalak megijeszteni. *Mosolyodik el, de ebben a mosolyban nem volt szemernyi boldogság sem. Erősen küzdött azzal, hogy elnyomja a dühét, de érezte, ahogy elkezd remegni a szája széle. *
-Tudod ritka, hogy olyan személlyel találkozok, aki meg tud érteni. Szeretném kifejezni a hálámat és meghívni egy italra. Itt lakok nem messze, ugyan nem nagy ház, de biztosan kényelmesebb, mint egy kút széle. Persze csak ha szeretnéd.
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:50:19
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:50:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás kipipálva//
*Graril tényleg kicsit mogorva mostanában, pedig Arja tudja, hogy igazán nem mindig ilyen, sőt, kimondottan kedves is tud lenni. De azért általában elég tartózkodó, és kevés szavú, az biztos.*
- Ó! *mondja Arja, ahogy elképzeli a népes tündércsaládot, ahogy lassan befordulnak a Főtérre vezető útra. Egy kicsit irigyli ezért Thuldront. Neki ez nem adatott meg egyáltalán valamiért! Mostanában kevesebbet gondolkozik ezen, pedig régen, például az árvaházban, ez egyáltalán nem így volt! Mennyit ábrándozott... de most valahogy, mióta a Kereskedőház szolgálatába szegődött, leginkább azt kezdi a csalájának tekinteni. ~persze ez nem igaz... a Kereskedőház meg a Kalmár személyzete ~Mik sem~ (ez már a szomorúsággödör mélye) nem a családom. Talán ilyen a felnőtté válás... már nem ábrándozol ilyesmiről.~ gondolja kicsit szomorúan, és a szomorú hangulat jól láthatóan kiül az arcára is. Mondjuk Wegtorenben a kilencgyerekes pereputtynál töltött hat nem hozott elő benne semmiféle vágyat a nagycsaládra. De ahogy Rony beszél róla, az egészen másként hangzik.*
- Én szívesen elmegyek! *mondja, egy picit magát is meglepve ezzel.*
- Ezt nem tudhatod biztosan! És ha született valaki, még mielőtt meghaltak a szüleid, akiről sohasem tudtál? *ellenkezik Grarillal oldalt fordulva vehemensen, nem is tudva, hogy ezt vigasztalásnak, vagy cserfes természetéhez híven feleselésnek szánja.*
- Nekem? *lepődik meg a kérdésen, ahogy belovagolnak a térre. Hát igen, a kérdezgetésnek ez a rákfenéje, hogy a beszélgető partner általában visszakérdez, így vagy úgy. De ez most kicsit váratlanul éri Arját, pedig Rony már a MilOchassba vezető úton is kérdezgetni kezdte, csak akkor valahogy elmaradt a válaszadás (talán épp akkor bukkant fel a száguldozó óriáslány, aki minden előzmény nélkül beléjük rohant az országúton).*
- Hát, én inkébb Grarilra hasonlítok ebben a tekintetben. *mondja szomorkásan, pedig amúgy igazán jó a kedve, csak a téma hozza ki ezt belőle.*
- Én sem tudok egyetlen élő rokonomról sem. Amióta az eszemet tudom, egyedül csavargok. *pillant Thuldronra. Nagyon, nagyon régi emlékképek azok, amikor apja kezét fogva sétálnak a régi, azóta már fel is dúlt és majdhogynem a földdel egyenlővé tett Gazdagnegyedben. Nem is akarja most felhozni. Jóval a lázadás előtti idők lehettek azok a napok, ha egyáltalán léteztek, és nemcsak Arja képzelete hívta őket életre.*
*Graril tényleg kicsit mogorva mostanában, pedig Arja tudja, hogy igazán nem mindig ilyen, sőt, kimondottan kedves is tud lenni. De azért általában elég tartózkodó, és kevés szavú, az biztos.*
- Ó! *mondja Arja, ahogy elképzeli a népes tündércsaládot, ahogy lassan befordulnak a Főtérre vezető útra. Egy kicsit irigyli ezért Thuldront. Neki ez nem adatott meg egyáltalán valamiért! Mostanában kevesebbet gondolkozik ezen, pedig régen, például az árvaházban, ez egyáltalán nem így volt! Mennyit ábrándozott... de most valahogy, mióta a Kereskedőház szolgálatába szegődött, leginkább azt kezdi a csalájának tekinteni. ~persze ez nem igaz... a Kereskedőház meg a Kalmár személyzete ~Mik sem~ (ez már a szomorúsággödör mélye) nem a családom. Talán ilyen a felnőtté válás... már nem ábrándozol ilyesmiről.~ gondolja kicsit szomorúan, és a szomorú hangulat jól láthatóan kiül az arcára is. Mondjuk Wegtorenben a kilencgyerekes pereputtynál töltött hat nem hozott elő benne semmiféle vágyat a nagycsaládra. De ahogy Rony beszél róla, az egészen másként hangzik.*
- Én szívesen elmegyek! *mondja, egy picit magát is meglepve ezzel.*
- Ezt nem tudhatod biztosan! És ha született valaki, még mielőtt meghaltak a szüleid, akiről sohasem tudtál? *ellenkezik Grarillal oldalt fordulva vehemensen, nem is tudva, hogy ezt vigasztalásnak, vagy cserfes természetéhez híven feleselésnek szánja.*
- Nekem? *lepődik meg a kérdésen, ahogy belovagolnak a térre. Hát igen, a kérdezgetésnek ez a rákfenéje, hogy a beszélgető partner általában visszakérdez, így vagy úgy. De ez most kicsit váratlanul éri Arját, pedig Rony már a MilOchassba vezető úton is kérdezgetni kezdte, csak akkor valahogy elmaradt a válaszadás (talán épp akkor bukkant fel a száguldozó óriáslány, aki minden előzmény nélkül beléjük rohant az országúton).*
- Hát, én inkébb Grarilra hasonlítok ebben a tekintetben. *mondja szomorkásan, pedig amúgy igazán jó a kedve, csak a téma hozza ki ezt belőle.*
- Én sem tudok egyetlen élő rokonomról sem. Amióta az eszemet tudom, egyedül csavargok. *pillant Thuldronra. Nagyon, nagyon régi emlékképek azok, amikor apja kezét fogva sétálnak a régi, azóta már fel is dúlt és majdhogynem a földdel egyenlővé tett Gazdagnegyedben. Nem is akarja most felhozni. Jóval a lázadás előtti idők lehettek azok a napok, ha egyáltalán léteztek, és nemcsak Arja képzelete hívta őket életre.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-19 21:41:37
Üzenet elküldve: 2020-06-19 21:41:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rab madarak//
*Az idő pontosítására először csak pislog párat, majd halvány mosolyra húzza az ajkait. Ezek szerint még egy közös vonást fedezhetett fel magában és a férfiban. Bár tudja, hogy ez nem nagy dolog, de valahogy mégis egy kicsit most nem érzi magát olyan magányosnak. Az élet igen humoros, hogy épp a szív tragédiáit megélve talált magának egy hasonszőrűt. Viszont, ha tudná, hogy az élet még furmányosabb, mint most amilyennek tűnik. Ha tudná, hogy jelenébe igen erőteljesen beköszönt a múltja, akkor biztosan nem mosolyogna ilyen vidáman.*
- Érdekes, az én nyűgöm is két éves.
*jegyzi meg kissé kuncogva, majd sóhajtva pillant vissza maga elé. A megjegyzésre ismét csak egy halovány mosolyt ereszt meg, miközben vállait is megvonja.*
- A badarságnak tűnő szónoklatokban olykor nagy igazság rejlik.
*A férfi hosszabb lélegzetvételű témaboncolgatására elismerő pillantásokkal sandít ismét ki rá a csuklya alól. Úgy néz ki, hogy egy igen érdekes beszélgetőpartnerre tehetett most szert. Aminek fenemód örül is. A társaságban ücsörgés akkor a legkellemesebb, ha azt egy ilyen igen érdekes partnerrel teheti meg. Egyelőre pedig szerencséjére pont jókor volt jó helyen.*
- Azt hiszem nyertél. Talán hozzád kéne járnom a napi bölcselet adagomért.
*Vigyorodik el kissé, ami hamar nevetésbe csap is át, mikor a tanácsát megfogadja a férfi, s valóban elkezdi az elmesélt tananyag gyakorlását. Még kissé büszke is magára, hogy egy ilyen butaságnak tűnő dologra rá tudott venni egy vadidegent. De szerencsére úgy néz ki, hogy a férfinál bevált. De ha hazudott sem igazán izgatja magát miatta, mert jól esnek neki azok az elismerő szavak, amiket most hallhat.
A felé nyúló kezet kicsit tétován figyeli egy darabig, majd végül sóhajtva húzza ki magát, hogy először egy könnyed mozdulattal lökje le magáról a csuklyáját. A kócos, szőke tincsek bátortalanul libbennek meg, miközben a tengerkék szemek a férfi világos íriszeibe fúródnak. Arcára egy szégyenlős mosoly ül ki, majd végül a férfiéba csúsztatja apró, puha kezét.*
- Az én nevem Norimlina Larnomenth, de hívj csak Linának.
*Igyekszik minden porcikájára ráerőltetni a bizalmat, de valahogy a férfi nevét hallva olyan furcsa érzés keríti a hatalmába. S ez nem azok közül a jóféle érzések közül való. Ízlelgeti magában a nevet, a fejében cikáznak ez emlékképek, hátha valahonnan feldereng egy név, de egyelőre semmi. A gyomra összerándul mindannyiszor, ahogy magában megismétli a nevet, érzi, hogy valami ezzel kapcsolatban ott van a fejében, de olyan mélyen és gondosan elásva, hogy hirtelen lehetetlenség, hogy előkotorja. Aprót nyelve kezdi fürkészni a férfi arcát, időnként alsó ajkát rágcsálva, hátha felfedez valamit, ami emlékezteti miért is gondolja, hogy most határozottan jó ötlet lenne, ha felpattanna és felhúzná a nyúlcipőt. De végül csak egy aprócska megjegyzést tud kinyögni, amivel ismét magára erőlteti a bizalmat és a nyugodtságot.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek Warkdyn.
*Az idő pontosítására először csak pislog párat, majd halvány mosolyra húzza az ajkait. Ezek szerint még egy közös vonást fedezhetett fel magában és a férfiban. Bár tudja, hogy ez nem nagy dolog, de valahogy mégis egy kicsit most nem érzi magát olyan magányosnak. Az élet igen humoros, hogy épp a szív tragédiáit megélve talált magának egy hasonszőrűt. Viszont, ha tudná, hogy az élet még furmányosabb, mint most amilyennek tűnik. Ha tudná, hogy jelenébe igen erőteljesen beköszönt a múltja, akkor biztosan nem mosolyogna ilyen vidáman.*
- Érdekes, az én nyűgöm is két éves.
*jegyzi meg kissé kuncogva, majd sóhajtva pillant vissza maga elé. A megjegyzésre ismét csak egy halovány mosolyt ereszt meg, miközben vállait is megvonja.*
- A badarságnak tűnő szónoklatokban olykor nagy igazság rejlik.
*A férfi hosszabb lélegzetvételű témaboncolgatására elismerő pillantásokkal sandít ismét ki rá a csuklya alól. Úgy néz ki, hogy egy igen érdekes beszélgetőpartnerre tehetett most szert. Aminek fenemód örül is. A társaságban ücsörgés akkor a legkellemesebb, ha azt egy ilyen igen érdekes partnerrel teheti meg. Egyelőre pedig szerencséjére pont jókor volt jó helyen.*
- Azt hiszem nyertél. Talán hozzád kéne járnom a napi bölcselet adagomért.
*Vigyorodik el kissé, ami hamar nevetésbe csap is át, mikor a tanácsát megfogadja a férfi, s valóban elkezdi az elmesélt tananyag gyakorlását. Még kissé büszke is magára, hogy egy ilyen butaságnak tűnő dologra rá tudott venni egy vadidegent. De szerencsére úgy néz ki, hogy a férfinál bevált. De ha hazudott sem igazán izgatja magát miatta, mert jól esnek neki azok az elismerő szavak, amiket most hallhat.
A felé nyúló kezet kicsit tétován figyeli egy darabig, majd végül sóhajtva húzza ki magát, hogy először egy könnyed mozdulattal lökje le magáról a csuklyáját. A kócos, szőke tincsek bátortalanul libbennek meg, miközben a tengerkék szemek a férfi világos íriszeibe fúródnak. Arcára egy szégyenlős mosoly ül ki, majd végül a férfiéba csúsztatja apró, puha kezét.*
- Az én nevem Norimlina Larnomenth, de hívj csak Linának.
*Igyekszik minden porcikájára ráerőltetni a bizalmat, de valahogy a férfi nevét hallva olyan furcsa érzés keríti a hatalmába. S ez nem azok közül a jóféle érzések közül való. Ízlelgeti magában a nevet, a fejében cikáznak ez emlékképek, hátha valahonnan feldereng egy név, de egyelőre semmi. A gyomra összerándul mindannyiszor, ahogy magában megismétli a nevet, érzi, hogy valami ezzel kapcsolatban ott van a fejében, de olyan mélyen és gondosan elásva, hogy hirtelen lehetetlenség, hogy előkotorja. Aprót nyelve kezdi fürkészni a férfi arcát, időnként alsó ajkát rágcsálva, hátha felfedez valamit, ami emlékezteti miért is gondolja, hogy most határozottan jó ötlet lenne, ha felpattanna és felhúzná a nyúlcipőt. De végül csak egy aprócska megjegyzést tud kinyögni, amivel ismét magára erőlteti a bizalmat és a nyugodtságot.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek Warkdyn.
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:04:49
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
//Zárás//
*Miközben terveit ecseteli, nem kerüli el figyelmét Else kétségbeesett tekintete, melyet egyre inkább düh jelei váltanak fel. Némán és rezzenéstelen arccal hallgatja végig a szitkokat, amiket a lány a fejéhez vág. ~Az emberek és a nők furcsa egy fajta.~ Valószínűleg ez volt az első és utolsó húzása, hogy ilyesmibe keveredjen. Esze ágában sincs egy ilyen magából kikelő házisárkánnyal összekötni az életét. A tetemes kiabálás és ócsárlás után azért van hozzáfűznivalója.*
- Viszlát, Else! *Hangtalanul pattannak le róla a szitkok és a kioktató hangnem is. A történtek egyáltalán nem zaklatják fel, csupán nem érti, hogy ha valakinek segíteni akar, mert az apja molesztálta az miért rossz. Sajnos az emberi gondolkodás továbbra is homályos ködbe burkolódzik előtte. Nincsen hangulata visszavágni, s nem is az a fajta, aki hossza magyarázkodásba kezd. A lány döntött, méghozzá helyesen. Útjaik amilyen gyorsan találkoztak, olyan gyorsan elválnak. Nem marad benne ellenérzés a másik iránt, de ezek után nem tartja teljesen normális gondolkodásúnak, persze sötételf mércével mérve.*
//Az engedetlen gyűrűje//
//Zárás//
*Miközben terveit ecseteli, nem kerüli el figyelmét Else kétségbeesett tekintete, melyet egyre inkább düh jelei váltanak fel. Némán és rezzenéstelen arccal hallgatja végig a szitkokat, amiket a lány a fejéhez vág. ~Az emberek és a nők furcsa egy fajta.~ Valószínűleg ez volt az első és utolsó húzása, hogy ilyesmibe keveredjen. Esze ágában sincs egy ilyen magából kikelő házisárkánnyal összekötni az életét. A tetemes kiabálás és ócsárlás után azért van hozzáfűznivalója.*
- Viszlát, Else! *Hangtalanul pattannak le róla a szitkok és a kioktató hangnem is. A történtek egyáltalán nem zaklatják fel, csupán nem érti, hogy ha valakinek segíteni akar, mert az apja molesztálta az miért rossz. Sajnos az emberi gondolkodás továbbra is homályos ködbe burkolódzik előtte. Nincsen hangulata visszavágni, s nem is az a fajta, aki hossza magyarázkodásba kezd. A lány döntött, méghozzá helyesen. Útjaik amilyen gyorsan találkoztak, olyan gyorsan elválnak. Nem marad benne ellenérzés a másik iránt, de ezek után nem tartja teljesen normális gondolkodásúnak, persze sötételf mércével mérve.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-18 22:29:11
Üzenet elküldve: 2020-06-18 22:29:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Felhő vonítására számít, hogy lassacskán közeledik Ruuno rejtekéhez. De semmilyen hang nem szűrődik ki a bokor mögül. ~Biztosan nem akarja lebuktatni magát.~ Ez akár még logikus gondolatnak is tűnhet, ámde ekkor olyan látvány tárul a szeme elé, amire bizony nem számított. Ruuno békésen alszik. Talán nem is véletlenül ásított. Kezdi érteni, hogy miért is van olyan kellemetlen szaga szegény kis törpének azon kívül, hogy az utcán él. A hűséges állat közelsége mindent megmagyaráz.
Titthy elbizonytalanodik kissé. Nem tudja, most mit csináljon. Felébreszteni az alvó gyereket nincs szíve. Végül letérdel mellé, fölé hajol, s csak annyit suttog:*
- Megvagy.
*Majd előveszi jegyzetfüzetét és tollát. A füzetből kitép egy lapot, hogy üzenetet írjon Ruunonak, de eszébe jut, hogy talán nem is ismeri a betűket hozzá hasonlóan. Ez a második ok, amiért nem írhat semmit. Leül a földre, s a térdére fekteti a szűz papírt. Kis töprengés után lerajzolja rá Ruunot és Felhőt, amint a bokor mögött fekszenek. S aztán saját alakját is a papírra festi, ahogy hozzáér a törpéhez, jelezve, hogy elkapta. Aztán megfordítja a lapot, oda a tisztást rajzolja. A mű három szereplője ugyanaz, mint az előző oldalon. Csak itt Titthy magát egy fa alatt ülve ábrázolja, Ruunot és Felhőt pedig maga mellett állva. Ez a rajz fejezi ki, hogy a tisztáson megtalálhatja a törpe, hisz oda sokat jár ki pihenni. Aztán kis négyzetet hajtogat a papírból, amit aztán Ruuno feje alá csúsztat, de csak félig. És persze vigyázva, hogy fel ne ébressze az alvó apróságot. Kicsit ott marad még mellettük, de aztán némán feláll, s búcsút int Felhőnek.*
//Egy koranyári késődélután//
*Felhő vonítására számít, hogy lassacskán közeledik Ruuno rejtekéhez. De semmilyen hang nem szűrődik ki a bokor mögül. ~Biztosan nem akarja lebuktatni magát.~ Ez akár még logikus gondolatnak is tűnhet, ámde ekkor olyan látvány tárul a szeme elé, amire bizony nem számított. Ruuno békésen alszik. Talán nem is véletlenül ásított. Kezdi érteni, hogy miért is van olyan kellemetlen szaga szegény kis törpének azon kívül, hogy az utcán él. A hűséges állat közelsége mindent megmagyaráz.
Titthy elbizonytalanodik kissé. Nem tudja, most mit csináljon. Felébreszteni az alvó gyereket nincs szíve. Végül letérdel mellé, fölé hajol, s csak annyit suttog:*
- Megvagy.
*Majd előveszi jegyzetfüzetét és tollát. A füzetből kitép egy lapot, hogy üzenetet írjon Ruunonak, de eszébe jut, hogy talán nem is ismeri a betűket hozzá hasonlóan. Ez a második ok, amiért nem írhat semmit. Leül a földre, s a térdére fekteti a szűz papírt. Kis töprengés után lerajzolja rá Ruunot és Felhőt, amint a bokor mögött fekszenek. S aztán saját alakját is a papírra festi, ahogy hozzáér a törpéhez, jelezve, hogy elkapta. Aztán megfordítja a lapot, oda a tisztást rajzolja. A mű három szereplője ugyanaz, mint az előző oldalon. Csak itt Titthy magát egy fa alatt ülve ábrázolja, Ruunot és Felhőt pedig maga mellett állva. Ez a rajz fejezi ki, hogy a tisztáson megtalálhatja a törpe, hisz oda sokat jár ki pihenni. Aztán kis négyzetet hajtogat a papírból, amit aztán Ruuno feje alá csúsztat, de csak félig. És persze vigyázva, hogy fel ne ébressze az alvó apróságot. Kicsit ott marad még mellettük, de aztán némán feláll, s búcsút int Felhőnek.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-18 16:16:32
Üzenet elküldve: 2020-06-18 16:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás//
*A hűen keresett íriszek tűzben fortyognak a makacs férfi pedig megtagadja kérését, mely talán nyugtatást hozhatna neki. A szavaira érkező fejcsóválást képtelen hová tenni, és csak zavartan összevonja két íves szemöldökét önmagában pedig emészti a látottak esetleges értelmét. ~Talán nem hisz nekem? Hazugnak gondol?~ következtet magában ettől pedig az ő idegei is próbála kerülnek, hiszen gyakran szidták már, de hazugnak senki sem nevezheti, nála is van egy határ. A száját, már szólásra nyitná amikor a sötételf a terveiről kezd mesélni a türkiz szemű teremtésnek, melyek egy részét megnyugtatják, de aztán újabb problémákba ütközik a jövője képe. ~Mi lesz a húgommal? Még, csak 17 éves... A házassága... Lehetek a gyáma?~ a másik kérdését meg sem hallja annyira belemerül a törődésének köszönhető tervekbe és mély elkötelezettségek új igényébe. Azonban a sötét hajú nagyon vékony jégrétegre teszi a lábát a következő szavaival ami lassan alatta repedezni kezd, amíg bele nem zuhan Else szemének utálatába. *
- Egy felszínes dög vagy! Te is, csak annyit látsz mennyire szörnyű vagyok, mocskos netalán undorító! Rohadtul nem ismersz! Lehet, hogy nem hordok gyönyörű ruhákat és a hajam nem súrolja a derekam, de értékesebb vagyok, mint bármelyik általad szépnek nevezett szuka! Itt állok ezen az elbaszott talajon a saját valómmal, aki küzdött, kitartott, túl élt! Mindennek ellenére ami történt velem veled ellentétben képes vagyok szeretni és érezni! Nem törtem meg! Szerepet játszok jó párszor, hogy élhessek, de élni akarok! Lehet jövőm, mert hiszek magamban! Nekem minden elbaszott perc számít, amíg rólad le rí, hogy bármelyik pillanatban könyörögnél a halálért! Magamra néztem és tudod mit láttam? Értékeket, amit te nem látsz és lehet soha senki más nem fog, de az biztos, hogy nem hagyom, hogy így beszéljen bárki is rólam! Valamint, csak hogy tudd... Senki, de senki nem tehet tönkre! Vannak még álmaim, van egy húgom akit szeretek és van önbizalmam! *Elsek' belinna, még sosem ordibált ilyen hangosan, mint ebben a pillanatban nem véletlenül. Alázták, már szavakkal, de azokat a személyeket nem tartotta semmire, most viszont ennek a személynek lehetne jövője, lenne szíve, de saját maga cseszi el. *
- Sajnállak, hogy neked tényleg tönkre ment az életed, de erről te is tehetsz. Mindenki él át az élete során fájdalmas dolgokat, de te saját magad mondtál le a reményről és az esélyről. Remélem egyszer jól pofán vágod magad és rájössz mekkora idióta vagy. *Ezúttal Else ingatja a fejét a másikra nézve, majd megfordul és az útjára ered, ha ebben senki sem állítja meg*
- Viszlát, Dvorn! *Suttogja még maga elé fájdalmas hangon, gyűlölte a beszélgetésük utolsó 10 percét*
//Az engedetlen gyűrűje//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zárás//
*A hűen keresett íriszek tűzben fortyognak a makacs férfi pedig megtagadja kérését, mely talán nyugtatást hozhatna neki. A szavaira érkező fejcsóválást képtelen hová tenni, és csak zavartan összevonja két íves szemöldökét önmagában pedig emészti a látottak esetleges értelmét. ~Talán nem hisz nekem? Hazugnak gondol?~ következtet magában ettől pedig az ő idegei is próbála kerülnek, hiszen gyakran szidták már, de hazugnak senki sem nevezheti, nála is van egy határ. A száját, már szólásra nyitná amikor a sötételf a terveiről kezd mesélni a türkiz szemű teremtésnek, melyek egy részét megnyugtatják, de aztán újabb problémákba ütközik a jövője képe. ~Mi lesz a húgommal? Még, csak 17 éves... A házassága... Lehetek a gyáma?~ a másik kérdését meg sem hallja annyira belemerül a törődésének köszönhető tervekbe és mély elkötelezettségek új igényébe. Azonban a sötét hajú nagyon vékony jégrétegre teszi a lábát a következő szavaival ami lassan alatta repedezni kezd, amíg bele nem zuhan Else szemének utálatába. *
- Egy felszínes dög vagy! Te is, csak annyit látsz mennyire szörnyű vagyok, mocskos netalán undorító! Rohadtul nem ismersz! Lehet, hogy nem hordok gyönyörű ruhákat és a hajam nem súrolja a derekam, de értékesebb vagyok, mint bármelyik általad szépnek nevezett szuka! Itt állok ezen az elbaszott talajon a saját valómmal, aki küzdött, kitartott, túl élt! Mindennek ellenére ami történt velem veled ellentétben képes vagyok szeretni és érezni! Nem törtem meg! Szerepet játszok jó párszor, hogy élhessek, de élni akarok! Lehet jövőm, mert hiszek magamban! Nekem minden elbaszott perc számít, amíg rólad le rí, hogy bármelyik pillanatban könyörögnél a halálért! Magamra néztem és tudod mit láttam? Értékeket, amit te nem látsz és lehet soha senki más nem fog, de az biztos, hogy nem hagyom, hogy így beszéljen bárki is rólam! Valamint, csak hogy tudd... Senki, de senki nem tehet tönkre! Vannak még álmaim, van egy húgom akit szeretek és van önbizalmam! *Elsek' belinna, még sosem ordibált ilyen hangosan, mint ebben a pillanatban nem véletlenül. Alázták, már szavakkal, de azokat a személyeket nem tartotta semmire, most viszont ennek a személynek lehetne jövője, lenne szíve, de saját maga cseszi el. *
- Sajnállak, hogy neked tényleg tönkre ment az életed, de erről te is tehetsz. Mindenki él át az élete során fájdalmas dolgokat, de te saját magad mondtál le a reményről és az esélyről. Remélem egyszer jól pofán vágod magad és rájössz mekkora idióta vagy. *Ezúttal Else ingatja a fejét a másikra nézve, majd megfordul és az útjára ered, ha ebben senki sem állítja meg*
- Viszlát, Dvorn! *Suttogja még maga elé fájdalmas hangon, gyűlölte a beszélgetésük utolsó 10 percét*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-17 23:06:33
Üzenet elküldve: 2020-06-17 23:06:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Haha! A fogadó felé megy! Biztos azt hiszi, hogy valamelyik ház mögött leszünk! A bokor mögött nem is keresne! - *Csacsogja vidoran a kutyának és nagyon büszke magára, amiért ilyen jó rejtekhelyet talált! Mindig mikor Titthy irányt vált, fölkuncog. A legjobban a bokor alatt lát ki, mert a levelek egyébként már elég sűrűek, úgyhogy a földhöz lapulva leskelődik. Ezt legalább jól csinálja. Ha korábban nem árulja el magát a viselkedésével, tényleg nem volna egyszerű észrevenni, hogy hová bújt el, főleg hogy már szürkül lassan...
Ám mikor a tündér útja végül a bokorhoz vezet, mégsem lesz olyan nehéz dolga. A kis törpe ugyanis nem trükközik és lóg meg előle a lépteit hallva.
Nem, ő marad a földön... Merthogy elaludt...
Titthyt a bokor mögött az édesen alvó Ruuno képe fogadhatja, akit takaró helyett a hozzá bújt kutya teste melegít. Felhő fölemeli a fejét a lány közeledésére, de nem mozdul kis gazdája mellől.*
//Egy koranyári késődélután//
- Haha! A fogadó felé megy! Biztos azt hiszi, hogy valamelyik ház mögött leszünk! A bokor mögött nem is keresne! - *Csacsogja vidoran a kutyának és nagyon büszke magára, amiért ilyen jó rejtekhelyet talált! Mindig mikor Titthy irányt vált, fölkuncog. A legjobban a bokor alatt lát ki, mert a levelek egyébként már elég sűrűek, úgyhogy a földhöz lapulva leskelődik. Ezt legalább jól csinálja. Ha korábban nem árulja el magát a viselkedésével, tényleg nem volna egyszerű észrevenni, hogy hová bújt el, főleg hogy már szürkül lassan...
Ám mikor a tündér útja végül a bokorhoz vezet, mégsem lesz olyan nehéz dolga. A kis törpe ugyanis nem trükközik és lóg meg előle a lépteit hallva.
Nem, ő marad a földön... Merthogy elaludt...
Titthyt a bokor mögött az édesen alvó Ruuno képe fogadhatja, akit takaró helyett a hozzá bújt kutya teste melegít. Felhő fölemeli a fejét a lány közeledésére, de nem mozdul kis gazdája mellől.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-17 21:17:05
Üzenet elküldve: 2020-06-17 21:17:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rab madarak//
-Hosszú időre. Már ha két év annak számít.
*Dől kissé hátra a férfi a kezeire támaszkodva, miközben olyan arcot vág, mint aki most ivott meg egy liter káposzta levet. Előtte is rohadt egy életet élt, de az addig legalább élet volt. Az amit most Wark csinál, még létezésnek is csak két pálinka után lesz nevezhető. Vagy inkább három után. Még mindig hátra görnyedve, de már egy fokkal barátságosabb ábrázattal mered a mellette ülő ruha kupacra. *
-Remélem nem fizettél egy aranyat sem ezért a jó tanácsért. MInden sarkon találni olyan bölcselőt, akik ezekkel az élethazugságokkal házalnak.
*Mosolyodik el, miközben kissé szégyenlősen megköszörüli a torkát. *
-Az élet akkor szép szerintem, ha éled. Ha a szépségét abban leled meg, hogy egész nap olvasol, vagy meditálsz, vagy alszol, akkor attól lesz szép és részemről ezeket a tevékenységeket nem lehet zajlásnak nevezni. A baj akkor van, ha nem tudod, hogy miért élj. Ha a tegnapod olyan, mint a ma és mint a holnap lesz. Ha a megtett utadat hosszabbnak látod, mint azt, ami még előtted van.
*Mondja a férfi, kissé kivörösödve. Nincs hozzászokva, hogy hegyi beszédeket tartson főleg egy olyan témában, ahol tudja, hogy rosszul cselekszik. Vagy inkább sehogy sem. A lány meditációs gyakorlatát, csak csendben figyeli. Nem szeretné megmondani neki, hogy egy olyan emberrel akarja kizáratni a külvilágot, aki már így is kizárta magát. Nem. Valami belső indíttatás véget, amit még ő sem tudna megnevezni, nem szeretné lelombozni a lányt. Szóval behunyja a szemét, vesz egy jó nagy levegőt, majd amilyen lassan csak tudja kifújja. Közben próbál nem arra gondolni, hogy mennyire hülyén is festhet most. De valahogy ez most nem izgatja. Furcsa bizsergést kezdd érezni, ami a feje búbjától a háta közepéig terjed és ami furcsa grimasz szerű mosolyra húzza a száját. Olyan régen nem érzett már ilyet, hogy hirtelen meg sem tudta nevezni. Boldogság. Kóbor kutya minden apró simogatásnak örül, valószínűleg ezért érzi ettől magát ilyen jól. *
-Ahhh. Ez tényleg működött. Szeretném megköszönni, csak nem tudom, hogy kinek. Ha lennél olyan kedves és megtisztelnél vele.
*Nyújtja a ruhakupac felé a kezét mosolyogva. *
-Az enyém Warkdyn Thrommos.
A hozzászólás írója (Warkdyn Thrommos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.17 21:19:54
-Hosszú időre. Már ha két év annak számít.
*Dől kissé hátra a férfi a kezeire támaszkodva, miközben olyan arcot vág, mint aki most ivott meg egy liter káposzta levet. Előtte is rohadt egy életet élt, de az addig legalább élet volt. Az amit most Wark csinál, még létezésnek is csak két pálinka után lesz nevezhető. Vagy inkább három után. Még mindig hátra görnyedve, de már egy fokkal barátságosabb ábrázattal mered a mellette ülő ruha kupacra. *
-Remélem nem fizettél egy aranyat sem ezért a jó tanácsért. MInden sarkon találni olyan bölcselőt, akik ezekkel az élethazugságokkal házalnak.
*Mosolyodik el, miközben kissé szégyenlősen megköszörüli a torkát. *
-Az élet akkor szép szerintem, ha éled. Ha a szépségét abban leled meg, hogy egész nap olvasol, vagy meditálsz, vagy alszol, akkor attól lesz szép és részemről ezeket a tevékenységeket nem lehet zajlásnak nevezni. A baj akkor van, ha nem tudod, hogy miért élj. Ha a tegnapod olyan, mint a ma és mint a holnap lesz. Ha a megtett utadat hosszabbnak látod, mint azt, ami még előtted van.
*Mondja a férfi, kissé kivörösödve. Nincs hozzászokva, hogy hegyi beszédeket tartson főleg egy olyan témában, ahol tudja, hogy rosszul cselekszik. Vagy inkább sehogy sem. A lány meditációs gyakorlatát, csak csendben figyeli. Nem szeretné megmondani neki, hogy egy olyan emberrel akarja kizáratni a külvilágot, aki már így is kizárta magát. Nem. Valami belső indíttatás véget, amit még ő sem tudna megnevezni, nem szeretné lelombozni a lányt. Szóval behunyja a szemét, vesz egy jó nagy levegőt, majd amilyen lassan csak tudja kifújja. Közben próbál nem arra gondolni, hogy mennyire hülyén is festhet most. De valahogy ez most nem izgatja. Furcsa bizsergést kezdd érezni, ami a feje búbjától a háta közepéig terjed és ami furcsa grimasz szerű mosolyra húzza a száját. Olyan régen nem érzett már ilyet, hogy hirtelen meg sem tudta nevezni. Boldogság. Kóbor kutya minden apró simogatásnak örül, valószínűleg ezért érzi ettől magát ilyen jól. *
-Ahhh. Ez tényleg működött. Szeretném megköszönni, csak nem tudom, hogy kinek. Ha lennél olyan kedves és megtisztelnél vele.
*Nyújtja a ruhakupac felé a kezét mosolyogva. *
-Az enyém Warkdyn Thrommos.
A hozzászólás írója (Warkdyn Thrommos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.17 21:19:54
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-17 10:13:03
Üzenet elküldve: 2020-06-17 10:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Alapból érzelemmentes tekintetéből egy igazságtalan tett hamar felmérgeli. Sosem türtőztethette magát, amikor mások elnyomásáról, bántalmazásáról van szó. Talán felesége és gyermekei tragikus halála is közrejátszik benne, hogy ilyen érzékenyen és hevesen reagál a hallott információkra. De annál, amit Else gondol, jóval megfontoltabb, pusztán a dühét tudja nehezebben leplezni.A nő a tekintetét kéri, amit izzó szemek formájában meg is kap. Nem érzi szükségét mély levegővételnek, mert amennyire látható rajta a feszültség, pont annyira uralja is a cselekedeteit. Fejét csóválja amikor Else kiejti a szavakat, hogy még szűz, csak éppen minden más lehetett azon kívül. A könyörgő szempár nem hatja meg, legalább is kevés lenne, ahhoz, hogy a mélységit megállítsa szándékában. A kiskori mesét meg sem hallja, persze hallja, de azt most elengedi a füle mellett. Végül a számszeríjat a vállán pihenteti meg úgy, hogy csak egyik kezével tart rá és a cél az ég felé néz. Tekintete számítóvá válik, pontosan tudja mit akar, és hogyan. Szemeit a másikéba fúrja és közli vele a döntését.*
- Megölni? Ugyan már. Az nem büntetés. *Bár azt érdemelné, de a törvény oldalán nincs ilyesfajta önkényes igazságosztás. A szavaiban van némi káröröm, mert az apa ezt nem fogja megúszni.*
- Tehát nem gyalázott meg, de azon kívül minden más módon molesztált. Igaz? *Kérdőn néz a lányra, majd dühösen elfordítja a tekintetét.*
- Akkor is megrontott. Nézz magadra. Férfinak öltözöl, levágtad a hajad és direkt elcsúfítottad a szépséged. Szerinted ez normális? Ez semmi? Tönkretette az életedet, ráadásul, amit tett az súlyos bűncselekmény. *Azt, hogy mit fog tenni szintén elárulja, csak hogy megnyugtassa a másikat.*
- Ha valóban ennyi testőre van, akkor nem most megyek érte. A Kaszárnyából veszek magam mellé még pár városőrt és le fogom tartóztatni. Meg fog szégyenülni és a büntetése sem lesz enyhe. *A tekintete és hangja továbbra is szigorú, de szemeinek izzása egy kissé csitul. A hevesség egy dolog, az, hogy uralja-e az érzelmeit az pedig másik dolog. Neveltetése és fajtája miatt erős akarattal rendelkezik érzései felett.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Alapból érzelemmentes tekintetéből egy igazságtalan tett hamar felmérgeli. Sosem türtőztethette magát, amikor mások elnyomásáról, bántalmazásáról van szó. Talán felesége és gyermekei tragikus halála is közrejátszik benne, hogy ilyen érzékenyen és hevesen reagál a hallott információkra. De annál, amit Else gondol, jóval megfontoltabb, pusztán a dühét tudja nehezebben leplezni.A nő a tekintetét kéri, amit izzó szemek formájában meg is kap. Nem érzi szükségét mély levegővételnek, mert amennyire látható rajta a feszültség, pont annyira uralja is a cselekedeteit. Fejét csóválja amikor Else kiejti a szavakat, hogy még szűz, csak éppen minden más lehetett azon kívül. A könyörgő szempár nem hatja meg, legalább is kevés lenne, ahhoz, hogy a mélységit megállítsa szándékában. A kiskori mesét meg sem hallja, persze hallja, de azt most elengedi a füle mellett. Végül a számszeríjat a vállán pihenteti meg úgy, hogy csak egyik kezével tart rá és a cél az ég felé néz. Tekintete számítóvá válik, pontosan tudja mit akar, és hogyan. Szemeit a másikéba fúrja és közli vele a döntését.*
- Megölni? Ugyan már. Az nem büntetés. *Bár azt érdemelné, de a törvény oldalán nincs ilyesfajta önkényes igazságosztás. A szavaiban van némi káröröm, mert az apa ezt nem fogja megúszni.*
- Tehát nem gyalázott meg, de azon kívül minden más módon molesztált. Igaz? *Kérdőn néz a lányra, majd dühösen elfordítja a tekintetét.*
- Akkor is megrontott. Nézz magadra. Férfinak öltözöl, levágtad a hajad és direkt elcsúfítottad a szépséged. Szerinted ez normális? Ez semmi? Tönkretette az életedet, ráadásul, amit tett az súlyos bűncselekmény. *Azt, hogy mit fog tenni szintén elárulja, csak hogy megnyugtassa a másikat.*
- Ha valóban ennyi testőre van, akkor nem most megyek érte. A Kaszárnyából veszek magam mellé még pár városőrt és le fogom tartóztatni. Meg fog szégyenülni és a büntetése sem lesz enyhe. *A tekintete és hangja továbbra is szigorú, de szemeinek izzása egy kissé csitul. A hevesség egy dolog, az, hogy uralja-e az érzelmeit az pedig másik dolog. Neveltetése és fajtája miatt erős akarattal rendelkezik érzései felett.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-16 21:26:43
Üzenet elküldve: 2020-06-16 21:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
* Nemcsoda, ha nem mond neki semmit a név. A Luniénál jóval nagyobb nemesi házak neve is megfakult a lázadással. A nemesek ráadásul magukkal rántották a lovagság jelentős részét is. Azok akik eddig a pénzes házakat szolgálták, most majd kénytelenek lesznek zsoldosnak vagy kalandornak állni, ha a városban akarnak maradni. Az aljasabbja meg majd meg fosztogatni az utak mentén. Ilyen világot élünk most. Arelow is nehéz helyzetbe került, de nem látja azért olyan borúsan ezt a helyzetet. Előbb vagy utóbb, majd rendeződik az egész magától. Ha meg esetleg meghalna valahol, hát akkor egy lovaggal kevesebb. Családja nem hall ki, mivel a két fiú tovább viszi a nevét, még ha nem is olyan módon, ahogyan azt a páncélos szerette volna. A kölcsönös bemutatkozást letudták. A lány szintén megdicséri a férfi nevét.*
- Örülök neki!* Válaszolja, de sejti, hogy a kis hölgy máris a becézésén gondolkodik. Nem is kell sokat várnia, hogy megtudja mit talált ki a szőke lány.*
- Nekem mindegy.* Rántja meg a vállait. Ha csak le akarná beszélni róla, még inkább ragaszkodna ehhez a névhez. A lánynak elnézi, ha így hívja, de ha bármelyik csavargó így nevezné, lehet betörné az arcát. Úgy tűnik, hogy a lebegő torony nem csak őt csigázta fel, hanem a Lunit is.*
- Láttam bizony. Fel is mentem az ajtóig egy felhőkből álló lépcsőn. Nagyon ijesztő, felmenni rajta. Attól féltem, hogy a lépcső bármelyik pillanatban szétfoszlik alattam.* Ebben a korban a fiatalok szomjazzák az ilyen fajta kalandokat, szóval eltudja képzelni, hogy mi játszódhat le most a bakfis zavaros fejében. Az apai szigorra már meg sem lepődik, mert valahol érthető az ilyesmi.*
- Csak próbál vigyázni rád szegény, bár lehet, hogy lassan el kéne, hogy engedjen.* Tapasztalatai szerint, minél jobban tiltanak valakit valami elől, annál jobban szomjazza azt. A nemes kisasszonyokat meg nagyon sok mindentől óvják. Kiváltságos születésük egyfajta börtön is egyben.*
- Köszönöm, mondjuk remélem inkább tartós lesz, mert a szépség nem fogja fel a szúrásokat.* A lovagnál fő a szépség csak másodlagos a felszerelések választásakor, mondjuk aki harcolt már éles helyzetben az megtanulja értékelni a jó páncélokat, még ha csúnyák is. A kis beszélgetésüket végül addig tekeri, amíg rá nem kérdez a származására. Kiderül, hogy kék vér csörgedezik a kis fruska ereiben. Ez sok mindent megmagyaráz, bár igazából már nem lényeges. Luni hangszíne is arról árulkodik, hogy annyira nem igazán izgatja a dolog.*
- Mondanám, hogy sajnálom, de ahogy a beszédedből hallom téged ez nem túlzottan hatott meg. Gondolom, hogy most jóval szabadabb vagy, mint régebben.* Úgy dönt, hogy szerez a lánynak egy jó emléket, ezért hát ajánlatot tesz neki.*
- Mit szólnál hozzá, ha elkísérnélek valahova? Ha kiszeretnél szökni a városból, akkor én szívesen elkísérlek, ahova csak szeretnéd. Akár még ahhoz a lebegő toronyhoz is.* Lehet, hogy megbánja még ezeket a szavakat, de látta milyen lelkesen beszélt a másik a szabad kószálásról. Egy páncélos lovag mellett teljes biztonságban lehet, bár Sárvárosba nem fogja bevinni. Bár az is meglehet, hogy egyszerűen elutasítja a felajánlását. A nőket még ennyi év után sem tudta teljesen kiismerni.*
* Nemcsoda, ha nem mond neki semmit a név. A Luniénál jóval nagyobb nemesi házak neve is megfakult a lázadással. A nemesek ráadásul magukkal rántották a lovagság jelentős részét is. Azok akik eddig a pénzes házakat szolgálták, most majd kénytelenek lesznek zsoldosnak vagy kalandornak állni, ha a városban akarnak maradni. Az aljasabbja meg majd meg fosztogatni az utak mentén. Ilyen világot élünk most. Arelow is nehéz helyzetbe került, de nem látja azért olyan borúsan ezt a helyzetet. Előbb vagy utóbb, majd rendeződik az egész magától. Ha meg esetleg meghalna valahol, hát akkor egy lovaggal kevesebb. Családja nem hall ki, mivel a két fiú tovább viszi a nevét, még ha nem is olyan módon, ahogyan azt a páncélos szerette volna. A kölcsönös bemutatkozást letudták. A lány szintén megdicséri a férfi nevét.*
- Örülök neki!* Válaszolja, de sejti, hogy a kis hölgy máris a becézésén gondolkodik. Nem is kell sokat várnia, hogy megtudja mit talált ki a szőke lány.*
- Nekem mindegy.* Rántja meg a vállait. Ha csak le akarná beszélni róla, még inkább ragaszkodna ehhez a névhez. A lánynak elnézi, ha így hívja, de ha bármelyik csavargó így nevezné, lehet betörné az arcát. Úgy tűnik, hogy a lebegő torony nem csak őt csigázta fel, hanem a Lunit is.*
- Láttam bizony. Fel is mentem az ajtóig egy felhőkből álló lépcsőn. Nagyon ijesztő, felmenni rajta. Attól féltem, hogy a lépcső bármelyik pillanatban szétfoszlik alattam.* Ebben a korban a fiatalok szomjazzák az ilyen fajta kalandokat, szóval eltudja képzelni, hogy mi játszódhat le most a bakfis zavaros fejében. Az apai szigorra már meg sem lepődik, mert valahol érthető az ilyesmi.*
- Csak próbál vigyázni rád szegény, bár lehet, hogy lassan el kéne, hogy engedjen.* Tapasztalatai szerint, minél jobban tiltanak valakit valami elől, annál jobban szomjazza azt. A nemes kisasszonyokat meg nagyon sok mindentől óvják. Kiváltságos születésük egyfajta börtön is egyben.*
- Köszönöm, mondjuk remélem inkább tartós lesz, mert a szépség nem fogja fel a szúrásokat.* A lovagnál fő a szépség csak másodlagos a felszerelések választásakor, mondjuk aki harcolt már éles helyzetben az megtanulja értékelni a jó páncélokat, még ha csúnyák is. A kis beszélgetésüket végül addig tekeri, amíg rá nem kérdez a származására. Kiderül, hogy kék vér csörgedezik a kis fruska ereiben. Ez sok mindent megmagyaráz, bár igazából már nem lényeges. Luni hangszíne is arról árulkodik, hogy annyira nem igazán izgatja a dolog.*
- Mondanám, hogy sajnálom, de ahogy a beszédedből hallom téged ez nem túlzottan hatott meg. Gondolom, hogy most jóval szabadabb vagy, mint régebben.* Úgy dönt, hogy szerez a lánynak egy jó emléket, ezért hát ajánlatot tesz neki.*
- Mit szólnál hozzá, ha elkísérnélek valahova? Ha kiszeretnél szökni a városból, akkor én szívesen elkísérlek, ahova csak szeretnéd. Akár még ahhoz a lebegő toronyhoz is.* Lehet, hogy megbánja még ezeket a szavakat, de látta milyen lelkesen beszélt a másik a szabad kószálásról. Egy páncélos lovag mellett teljes biztonságban lehet, bár Sárvárosba nem fogja bevinni. Bár az is meglehet, hogy egyszerűen elutasítja a felajánlását. A nőket még ennyi év után sem tudta teljesen kiismerni.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-16 18:53:33
Üzenet elküldve: 2020-06-16 18:53:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rab madarak//
*Az élet sosem egyszerű, tartja egy mondás vagy szóbeszéd. De nem is ez a fontos, a lényeg, hogy hallotta már valahol, s egyszerűsége mellett eltekintve igen mély a tartalma. Hisz a folytatása úgy hangzik, hogy ha könnyű lenne, akkor unalmas is. Az unalmas élettől pedig csak megcsömörlik az ember, elveszíti minden kitartását és céltudatát, belehanyatlik a szürkeségbe, s végül úgy hal meg, hogy igazából nem is élt. Nos ez az, amit Lina minden áron el akar kerülni, ezért van most egy újabb idegen városban, s ezért áll le semmitmondó cseverészésre egy vadidegennel. Pár egyszerű szó is képes energiával feltölteni, hisz ezzel is csak jobban megismeri az újat. A férfi készségesen válaszol is, amire elégedett mosolyba húzza az ajkait, végül kis tétovázással, de csak rászánja magát arra, hogy a kutat megkerülve foglaljon helyet a férfi jobbján. Persze az óvatos távolságot tartja, így még ketten biztosan le tudnának ülni közéjük.*
- Szóval hosszú időre nyúlik vissza.
*Szögezi is le megállapítását, mert bizony eljutott a füléig amit a férfi mondott. Azt pedig már jó előjelnek vette, hogy amaz hajlandó is vele szóba állni.
Kicsit előre görnyedve könyököl a térdeire, majd állát tenyereiben megtámasztva pislog előre. Ő magát lenyűgözi a főtér. Nem tudja, hogy máskor mennyire zsúfolt, de most jól esik neki, hogy csend van és béke. Kényelmesen meg tudja vizsgálni azt, ami körülveszi. Elhunyorog a szépen megmunkált kőpadok felé, gyönyörködik egy ideig a fák lombjában, még futólag a hatalmas márványoszlopot is megcsodálja. Kiélvezi, hogy egy szusszanásnyi ideig nem gondolkodik, elméje teljesen szabad, s hosszú ideje először érzi magát békésnek. Ha a csuklya nem lenne a fején a férfi bizony rácsodálkozhatna arra az átszellemült arcra, amit magán visel, de ebben sz esetben az most még nagy titokként van elrejtve. Csupán csak pár kósza szőke tincs kandikál ki a megviselt anyag alól.*
- Hát nem. Tudhatok magam mögött kellemesebb és könnyebb napokat is, de egy ideje az már tényleg csak múlt. De valaki egyszer azt mondta, úgy szép az élet, ha zajlik.
*Zökken is vissza hamar a kiábrándító valóságba, de ajkai továbbra is mosolyba húzódnak.
Lopva igyekszik az ismeretlenre pillantgatni, de ahogy magát homályba rejti, úgy a férfi arca sem tárul fel előtte. De a bizalom számára manapság nehéz dolog, nem árt az óvatosság, még akkor sem, ha időnként túlzásba viszi.*
- De nem kezdek faggatózni mi a baj a túloldalról. *Kuncog fel halkan, majd sóhajtva húzza ki kissé magát, hogy megfáradt hátát kicsit kinyújtóztassa.* Csináld azt amit én. *Hunyja is le a szemeit, majd vesz egy mély levegőt, de észbe kapva, hogy továbbra sem láthatja arcát a férfi az instrukciót nem csak vizuális formában hozza nyilvánosságra, hanem szavakban is.* Hunyd le a szemed, vegyél egy jóóó nagy levegőt, fújd ki lassan azután csak hallgass. A víz csobogását, a gyenge fuvallat hangját, ahogy belekap a lombokba, a nyugodt emberek hangját, a madarakat. Zárd ki a gondolatokat, s a külvilágból csak a nyugalmat engedd magadhoz.
*Bölcselkedik is, s maga igyekszik is így cselekedni, de az őszintét megvallva eddig még egyszer sem működött a dolog. De, mint egy jó tanító a tanítványnak átadja a tudását, hisz nem kizárt, hogy a férfinál majd be fog válni. Bár, ha az ő fejében is úgy dübörögnek a gondolatok, mint háború idején a csatalovak patái a vérrel borított földön, akkor csak felesleges szófecsérlés volt az egész. De legalább beszélgethet egy kicsit és ennyit már meg is ért a dolog.*
*Az élet sosem egyszerű, tartja egy mondás vagy szóbeszéd. De nem is ez a fontos, a lényeg, hogy hallotta már valahol, s egyszerűsége mellett eltekintve igen mély a tartalma. Hisz a folytatása úgy hangzik, hogy ha könnyű lenne, akkor unalmas is. Az unalmas élettől pedig csak megcsömörlik az ember, elveszíti minden kitartását és céltudatát, belehanyatlik a szürkeségbe, s végül úgy hal meg, hogy igazából nem is élt. Nos ez az, amit Lina minden áron el akar kerülni, ezért van most egy újabb idegen városban, s ezért áll le semmitmondó cseverészésre egy vadidegennel. Pár egyszerű szó is képes energiával feltölteni, hisz ezzel is csak jobban megismeri az újat. A férfi készségesen válaszol is, amire elégedett mosolyba húzza az ajkait, végül kis tétovázással, de csak rászánja magát arra, hogy a kutat megkerülve foglaljon helyet a férfi jobbján. Persze az óvatos távolságot tartja, így még ketten biztosan le tudnának ülni közéjük.*
- Szóval hosszú időre nyúlik vissza.
*Szögezi is le megállapítását, mert bizony eljutott a füléig amit a férfi mondott. Azt pedig már jó előjelnek vette, hogy amaz hajlandó is vele szóba állni.
Kicsit előre görnyedve könyököl a térdeire, majd állát tenyereiben megtámasztva pislog előre. Ő magát lenyűgözi a főtér. Nem tudja, hogy máskor mennyire zsúfolt, de most jól esik neki, hogy csend van és béke. Kényelmesen meg tudja vizsgálni azt, ami körülveszi. Elhunyorog a szépen megmunkált kőpadok felé, gyönyörködik egy ideig a fák lombjában, még futólag a hatalmas márványoszlopot is megcsodálja. Kiélvezi, hogy egy szusszanásnyi ideig nem gondolkodik, elméje teljesen szabad, s hosszú ideje először érzi magát békésnek. Ha a csuklya nem lenne a fején a férfi bizony rácsodálkozhatna arra az átszellemült arcra, amit magán visel, de ebben sz esetben az most még nagy titokként van elrejtve. Csupán csak pár kósza szőke tincs kandikál ki a megviselt anyag alól.*
- Hát nem. Tudhatok magam mögött kellemesebb és könnyebb napokat is, de egy ideje az már tényleg csak múlt. De valaki egyszer azt mondta, úgy szép az élet, ha zajlik.
*Zökken is vissza hamar a kiábrándító valóságba, de ajkai továbbra is mosolyba húzódnak.
Lopva igyekszik az ismeretlenre pillantgatni, de ahogy magát homályba rejti, úgy a férfi arca sem tárul fel előtte. De a bizalom számára manapság nehéz dolog, nem árt az óvatosság, még akkor sem, ha időnként túlzásba viszi.*
- De nem kezdek faggatózni mi a baj a túloldalról. *Kuncog fel halkan, majd sóhajtva húzza ki kissé magát, hogy megfáradt hátát kicsit kinyújtóztassa.* Csináld azt amit én. *Hunyja is le a szemeit, majd vesz egy mély levegőt, de észbe kapva, hogy továbbra sem láthatja arcát a férfi az instrukciót nem csak vizuális formában hozza nyilvánosságra, hanem szavakban is.* Hunyd le a szemed, vegyél egy jóóó nagy levegőt, fújd ki lassan azután csak hallgass. A víz csobogását, a gyenge fuvallat hangját, ahogy belekap a lombokba, a nyugodt emberek hangját, a madarakat. Zárd ki a gondolatokat, s a külvilágból csak a nyugalmat engedd magadhoz.
*Bölcselkedik is, s maga igyekszik is így cselekedni, de az őszintét megvallva eddig még egyszer sem működött a dolog. De, mint egy jó tanító a tanítványnak átadja a tudását, hisz nem kizárt, hogy a férfinál majd be fog válni. Bár, ha az ő fejében is úgy dübörögnek a gondolatok, mint háború idején a csatalovak patái a vérrel borított földön, akkor csak felesleges szófecsérlés volt az egész. De legalább beszélgethet egy kicsit és ennyit már meg is ért a dolog.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-16 17:31:40
Üzenet elküldve: 2020-06-16 17:31:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rab madarak//
*A legtöbb emberrel ellentétben Wark nem szerette a főteret. Zavarta az a hang, szín és fény orgia, ami jellemezte a helyet. Gyűlölte nézni, ahogy az emberek valami céllal, valami biztos ponttal az életükben mozognak ott és gyűlölte magát is. Gyűlölte, hogy nincs célja és haragudott azokra, akinek van. Gyűlölte, hogy minden nap úgy érezte, hogy csak eltékozolja az életét, hogy csak azért él, hogy másnap felkelhessen. Irigy volt és dühös azokra, akinek van miért, de legfőképp azoknak, akinek van miért felkelniük reggel. Persze ügyesen tudja átverni magát. A főtér számára a fogadalmai temetője. Mindig eldönti, hogy megváltozik. Mindig találkozik valamivel, amiben kedvét leli, amiről elhiszi, hogy szívesen csinálná, egészen öt teljes percig, amikor is visszahanyatlik az önsajnálat bűzös mocsarába. Ha jellemeznie kellene magát, olyan személy, mint a szélben kavargó gyermekláncfű magja, ami valamikor elszakadt a valóság stabil virágjától és most a társadalom elemeinek kitéve éli szánalmas kis életét.
Ez most sincs máshogy. Az egyetlen apróság, amiben ez a pillanat eltér attól az ezer másiktól, hogy a vízcsobogáson keresztül egy hang üti meg a fülét. Egy pillanatra nem tudja eldönteni, hogy neki szól- e a kérdés, vagy másnak. Végül úgy dönt, hogy olyan hangosan válaszol, hogy ugyan hallja a kérdező, de ha nem neki lett volna címezve a kérdés, akkor se legyen annyira kínos. *
-Mennyire boldog lennék, ha csak erről a napról lenne szó.
*Dagonyázik még egy kicsit, szinte már groteszk élvezettel az önsajnálatban Wark, miközben a hang irányába fordul. A hang tulajdonosa, már amennyire Wark meg tudta figyelni abból a szögből, egy poros köpenyből, poros ruhákból, meg egy kék szempárból állt. Ez első furcsa lehet, de a mondás is úgy tartja, hogy ahol egy szempár van, ott valakinek lenni kell. Egy nagyon elnyűtt személynek. A férfi lassan elmosolyodik, miközben lehúzza a fejéről a csuklyát. *
-Bár azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.
*A legtöbb emberrel ellentétben Wark nem szerette a főteret. Zavarta az a hang, szín és fény orgia, ami jellemezte a helyet. Gyűlölte nézni, ahogy az emberek valami céllal, valami biztos ponttal az életükben mozognak ott és gyűlölte magát is. Gyűlölte, hogy nincs célja és haragudott azokra, akinek van. Gyűlölte, hogy minden nap úgy érezte, hogy csak eltékozolja az életét, hogy csak azért él, hogy másnap felkelhessen. Irigy volt és dühös azokra, akinek van miért, de legfőképp azoknak, akinek van miért felkelniük reggel. Persze ügyesen tudja átverni magát. A főtér számára a fogadalmai temetője. Mindig eldönti, hogy megváltozik. Mindig találkozik valamivel, amiben kedvét leli, amiről elhiszi, hogy szívesen csinálná, egészen öt teljes percig, amikor is visszahanyatlik az önsajnálat bűzös mocsarába. Ha jellemeznie kellene magát, olyan személy, mint a szélben kavargó gyermekláncfű magja, ami valamikor elszakadt a valóság stabil virágjától és most a társadalom elemeinek kitéve éli szánalmas kis életét.
Ez most sincs máshogy. Az egyetlen apróság, amiben ez a pillanat eltér attól az ezer másiktól, hogy a vízcsobogáson keresztül egy hang üti meg a fülét. Egy pillanatra nem tudja eldönteni, hogy neki szól- e a kérdés, vagy másnak. Végül úgy dönt, hogy olyan hangosan válaszol, hogy ugyan hallja a kérdező, de ha nem neki lett volna címezve a kérdés, akkor se legyen annyira kínos. *
-Mennyire boldog lennék, ha csak erről a napról lenne szó.
*Dagonyázik még egy kicsit, szinte már groteszk élvezettel az önsajnálatban Wark, miközben a hang irányába fordul. A hang tulajdonosa, már amennyire Wark meg tudta figyelni abból a szögből, egy poros köpenyből, poros ruhákból, meg egy kék szempárból állt. Ez első furcsa lehet, de a mondás is úgy tartja, hogy ahol egy szempár van, ott valakinek lenni kell. Egy nagyon elnyűtt személynek. A férfi lassan elmosolyodik, miközben lehúzza a fejéről a csuklyát. *
-Bár azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-16 10:38:16
Üzenet elküldve: 2020-06-16 10:38:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rath, Kerkiad//
*Nem beszélnek sokat út közben. Csendben haladnak új munkahelye felé. A főtérre érve egy szónok vagy valami ilyesmi ember körül egy nagyobb csoportosulás alakult ki. Mivel Artheniorhoz semmi sem köti, így hogy mit mond az nem igazán izgatja. Néhány szót azért kihall, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonít az egésznek. Viszont úgy tűnik, hogy Kerkiadot igenis foglalkoztatja. Nem igazán olvasott le érzelmeket eddig sem a férfiról, de most mintha egyfajta dühöt vagy csalódást venne észre a férfi hangjából.*
*Nem beszélnek sokat út közben. Csendben haladnak új munkahelye felé. A főtérre érve egy szónok vagy valami ilyesmi ember körül egy nagyobb csoportosulás alakult ki. Mivel Artheniorhoz semmi sem köti, így hogy mit mond az nem igazán izgatja. Néhány szót azért kihall, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonít az egésznek. Viszont úgy tűnik, hogy Kerkiadot igenis foglalkoztatja. Nem igazán olvasott le érzelmeket eddig sem a férfiról, de most mintha egyfajta dühöt vagy csalódást venne észre a férfi hangjából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892