//Második szál//
//Soynara//
*Mint a sokat bántott kiskutya, akit sarokba szorítottak a vackán, de aztán ahelyett, hogy agyonütnék vagy bezárnák, étellel és kedves szóval kínálnák, úgy óvakodik közelebb az almáért. Lassan is nyúl érte, mintha attól tartana, hogy a férfi megint megragadja és újra megpörgeti.
~Az azért nem is volt olyan rossz...~
Elveszi az almát és rögtön hátra lép. Megszagolja, ez ilyen koldus szokás, mert a romlott, poshadt étel veszélyes dolog, de szerencsére a kapott almának hamvas alma szaga van, a férfi tényleg jót akart, hát beleharap. Savanykásan édes íz árad szét a szájában, miközben nagy élvezettel ropogtatja a falatot. Mindig irigyelte azokat az utcagyerekeket, akik könnyű szerrel loptak ilyesmit maguknak, neki sosem volt mersze még csak próbálkozni sem. Ahogy az alma egy nagy nyelést követően eltűnik a szájából, félénken a férfire mosolyog.*
-Köszönöm. *Közben fontolgatja a férfi ajánlatát is. Egyfelől fél, nagyon fél. Mi van, ha csak magához akarja édesgetni, hogy aztán ki tudja, milyen kimondhatatlan dolgokat tegyen vele? Ha megmondja, hol lesz, odahívhatja a cimboráit is és akkor aztán semmi esélye egy kis tündérnek ellenük! Másrészt meg eddig kedves volt és őszintének is tűnik és azért egy tál meleg leves... meg hús... Már az említésüktől is összefut a nyál a szájában és a gyomra követelve kéri az ébredő vágyak kielégítését. Szinte megfontolás nélkül, magától nyílik a szája.*
-A Gazdagok negyedében szoktam koldulni... *Halkan kezdi és valahogy most szégyelli, hogy erről kell beszélnie, maga sem tudja, miért. Ennek ellenére részletesen elhebegi a férfinek, merre találja a kis teret, ahol kéregetni szokott. Erről eszébe jut, hogy még mindig nincs egy aranya sem és bár jól esett ez az alma, azért valami étel sem ártana.*
-Nekem most mennem kell. *Bocsánatkérően pislog a férfire. Jobb lesz neki a megszokott helyen, ez a kavalkád itt nem neki való még akkor sem, ha nagy ritkán ilyen kellemes társaság akad.*
-Köszönöm... köszönök mindent! *A vége hangosabbra sikerül, szinte már normál hangerővel mondja. Meg is ijed ettől a fellángolástól, mélyen elpirul, gyorsan megfordul és elszalad.*
~Még ilyet! Milyen furcsa férfi, milyen furcsa. Milyen kedves...~
*Egy kis mosoly árnyéka játszik az arcán, ahogy szokott kis terecskéje felé oson az utcákon, mindig a fal mellett, mindig az árnyékban, mint egy kisegér a macskák városában, akit azért most egy pillanatra meglegyintett a boldogság.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.21 00:33:40