*Aprócska léptekkel közeledik az új világ felé a picurka kis gnóm. Pár napja úton van már, de tudja, hogy végre rátalált Arthenior városára, és ez minden fáradalmára gyógyír. A főtérre érkezvén előbb köszönti az őröket, már ha azok egyáltalán észreveszik az érkezőt.*
~Ha más nem is, de legalább a ruházatom biztosan szemet szúr majd.~
*Megáll a főtér közepén, ahol azonnal el is kell ugrania egy, majd még egy szekér útjából.*
~Látom itt sem veszik észre a kisebbeket.~
*Hirtelen fogalma sincs merre is induljon, vagy mihez is kezdjen magával, sok minden jár most a fejében, viszont a végleges cél már kialakult régen. Zigi mágusként arra adta a fejét, hogy az egyik legnehezebb ágat kitanulja, mégpedig a napmágiát, ami oly ritka tudomása szerint nem csak a gnómok körében, hanem Lanawin szerte egyaránt.*
~Hosszú, rögös, nehéz út az enyém, de egyszer majdcsak elérem. Van még nagyjából úgy ötven esztendőm rá reményeim szerint.~
*Le is kopogja gyorsan gondolatait nehogy elszólja magát. Csípőre teszi rövidke karjait, majd kicsit felágaskodva próbál kémlelni, ha nem segít fogja magát, és rááll egy padra, úgy figyelget.*
~Tehát arra van egy fogadó. Jó tudni, később még lehet beugrom egy pohárkára.~
*Választása azonban még nem arra fog esni, hanem inkább körjáratot tesz, hogy ismerkedjen a várossal, mert ha túl hamar tér be a fogadóba félő, hogy az egy pohárkából több is lesz. Mindenek előtt azonban előkapja kemény borítós könyvét, leül az egyik padra, és írószerszámot ragad.*
~Feljegyzem az eddig látottakat, és hogy merre járok, így később lesz egy térkép is a városról a kis könyvemben.~
*Praktikus megoldás lehet később annyi szent. Sokáig azonban nem képes egy helyben megülni, így hamar össze is csukja könyvét, elrakja picike zsákjába, amiben van még egy kis elemózsia és ivóvíz is.*
~Fel kell töltenem a készleteimet, így a piacra majd mindenképpen el kell látogatnom.~
*Elrugaszkodik a padról, botját markába ragadja, és szemeivel végignéz az úton, ami a szegénynegyed felé visz. Mielőtt nekiiramodna, körbenéz, nem e jön még pár őrült szekeres, vagy netán egy komplett karaván, mert akkor aztán szedheti rövidke lábait, hogy ne tapossák agyon. Mikor megbizonyosodik, nekivág az útnak, közben figyelgeti a város népét.*
~Sok embert látok, de akadnak itt más fajok képviselői is. Jó lenne találni egy másik gnómot, aki útitársam lehetne, és beszélgethetnénk.~
*Bár ha jobban belegondol szinte bárkivel megelégedne, aki két szólt szólna hozzá, legalább kevésbé érezné magát elhagyatottnak, de majdcsak hozzászokik idővel a környezetéhez.*