//Második szál//
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
*Raenerold számára is meglepő, hogy olyan hosszú "keresgélés" előtt, csak úgy spontán feltűnik előtte egy hazai. Az arthenioriak nagyrésze itt is született, aki pedig éppen nem, az vashegyi, vagy wegtoreni. Végső soron, Learonnal is beszélgetett erről már: aki lihanechi és akár nem is olyan gazdag, az emigráció helyett sokkal jobban jár, ha a város peremén, esetleg az alsóvárosnál elkezd termelni, földet venni, s azzal rendezi az anyagiakat. Az meg megint egy másik téma már, hogy az idióták mégis miért hiszik azt inkább, hogy a földművelés helyett jobban járnak a környezetváltással. Biztos félnek, hogy véletlenül poros lesz a kezük - nem, mintha amúgy nem lenne már alapból az.*
- Természetesen én is csak javasoltam ezt, kérem, ne vegye tolakodásnak, vagy okoskodásnak. Csak a legtöbb mestermágus szeret egyszerűen röhögni a markában, mert a Tornyot hirdetik, valójában pedig sokkal jutányosabb áron, egy tapasztaltabb varázsló is képes megtanítani, ugyanazokat, ezt pedig azért titkolják, hogy a népeknek legyen hova elverni legalább három ház árát. *Mosolyodik szélesen, hiszen ha nem is rossz szándékú, ez tételesen minden feletti igazságot tölt be a mágiában, még a laikusoknak is, talán. A lázadásnál hallottakra egy pillanatig értetlenül, elkerekedett szemekkel néz, egészen addig, amíg észre nem veszi magát. A bóknak Fogóról megörül, hiszen nem mindenki szokta dicsérni szegény pofazacskót.*
- Igen, most szolgálatban vagyok, lassan majd vissza is kell mennem, bár nem tudom, mi értelme. Artheniorban az a szokás, hogy minden egyszerre zúdul az égből és ahonnan bírja, hogy aztán csak kapkodjuk a fejünket. Amúgy meg pang a város.