//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Határozottan és viszonylag gyorsan teszi meg a nem olyan hosszú utat a fogadóhoz. Nem törődik vele, hogy a többiek tudják-e tartani a tempóját, de azért figyeli a mögüle hallatszó lépteket. Eriton nehéz, férfias járását könnyen meg tudja különböztetni Aeris könnyed, nőies lépteivel. A mögötte lévő lány aprócska, finom lábai már-már alig érték el a talajt és Bacara ezen felháborodik féltékenységében. *
~ Hogy képes ilyen bájra, nőiességre? Miért kell ilyen átkozottul tökéletesnek lennie ennek a fél-elfnek? Biztos akartam én ezt? Rég megölhettem volna, de e helyett tűröm, hogy ez a kis cafka kigúnyoljon. Érzem, hogy nagy erőfeszítést fejt ki, hogy el ne nevesse magát. Szánalmas! Ő sem jobb, mint azok a kocsmabeli részeg undorító nagydarab gennyládák. ~
* Arcára kiül az undor. Azonban hirtelen eszébe jut, hogy Aeris mennyire vissza akarta kapni a nyakláncát és megint el kezdi furdalni a kíváncsiság. Meg akarja tudni, hogy vajon miért fontos neki annyira egy ócska tárgy, mint neki a pénz, ezért úgy dönt, hogy még nem öli meg. Ráadásul akkor nem maradna senki aki szórakoztassa. Kivéve persze Eritont, akit nem éppen tart a legszórakoztatóbb tárasaságnak, mivel a fiú nem sokszor nyitja ki a száját, de mikor megteszi sem túl bőbeszédű. Bár Bacara nem szereti, ha valaki túl sokat beszél, ez már neki is sok. *
~ Olyan, mint egy árnyék, aki folyton követi és nem lehet lerázni, bárhogy próbálkozol ő megtalál és meg is öl. Ez kissé ijesztő, nem mintha félnék bármitől is, de nem látom az arcát így nem tudom eldönteni mit akar. Egyszerűen nem látom előre a cselekedeteit, vagy hogy mit érez. Ez bosszantó. Akkor már inkább a lányban bízom, de Adyan után már nem követem el azt a hibát, hogy túl közel engedek magamhoz valakit, akiben megbízom. Ez a gyengeség jele, és én nem vagyok gyenge. ~
* Kezd megint felmenni benne a pumpa. Hogy lenyugtassa magát gyorsít férfias, dübörgő léptein és hirtelen belenyilal a lábába a fájdalom. Arca megrándul, de egyéb jelet nem nyilvánít ki az érzéseiről. Nem akarja, hogy a két árnyéka ismét aggódni kezdjenek miatta, ezzel őt gyengének és védtelennek beállítva. Sok időbe telt megtanulnia fájdalom kezelését, de a mindennapos verekedés megedzette. Most már az sem zavarná, ha tőrt döfnének belé, ami már jó párszor előfordult amikor négyzeteltérései támadtak valamelyik ellenséges tolvajjal. Az út előttük olyan gyorsan elfogyott mint egy édes sütemény egy gyermek tányérjáról. Mire feleszmél gondolataiból és elfelejti fájdalmát már a fogadó ajtaja előtt is álltak. Útjuk során most először fordul hátra ellenőrizni, hogy megvannak-e. Hirtelen mindketten megtorpannak, mint akik ebben a pillanatban jöttek rá, hogy rossz irányba tartanak. Bacara látja az ijedt tekinteteket és elmosolyodik. *
~ Nyilvánvalóan tőlem ijedtek meg, bár Eritonról csak feltételezem, hogy ő sem tudja mire vélni ezt a hirtelen lépésem. A meglepetés ereje. Ez tetszik! Egyikőjük, sem tudja mit fogok most tenni. Valószínűleg fel vannak készülve a bármelyik percben bekövetkezhető halálra. Bolondok! Nem fogom őket bántani, hiszen most ők fognak szórakoztatni. ~
* Felnéz a Pegazus Fogadó feliratra és eszébe jut az egy-egy sikeres tolvajlás utáni mulatozások, amit ő soha nem élvezett. *
~ Gyűlölöm ezt a helyet! De most már mindegy. ~
- Csak utánam! * Szól még mindig mosolyogva és belép a tág, ismerős helyiségbe. *