//A munka nehezebbik vége 4.//
*Xotara az előbbi, istállómester asszonyhoz intézett, magabiztos szavaival ellentétben, most izgulva lép ki, Manreas hátán ülve, a főtérre. Tisztában van vele, hogy Helga intelmei nagyon is megalapozottak voltak, de a megérzése, hogy most így kell cselekednie, erősebb volt az észérveknél. Eldől, hogy helyes volt e megérzése, vagy sem.
~Eddig nem tudtam, mi hiányzik.~
A téren, szokás szerint, szép számban nyüzsögnek arthenori polgárok, de ahogy többeknek megakad a szeme a pároson, különös tekintettel a tizenhét marok magas csődörön, úgy nyílik szét a tömeg és engednek utat nekik.*
- Micsoda pompás állat!
*Hallja ki a tömegből a megjegyzést, Xotara.*
- Héj, kislány! Szálljál le a magas lóról, és gyere inkább velem lovagolni!
*Kiáltja oda neki, valami részeg állat, röhögve, a tömegből. A sötételf lány szó nélkül lépteti tovább Manreast.*