Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-10 16:09:20
Üzenet elküldve: 2020-06-10 16:09:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A szerencse forgandó//
- Ugyan, ezek a csuklók keményebb munkához vannak szokva. *Mosolyodik egyértelműsítve szavainak többértelmű mivoltát, ahogy kézfejét éri a másik ujjának simítása két dobás között. Jól esik neki az érintés, hiszen a férfi már ilyen rövid idő alatt, s annak ellenére, hogy pénzét elnyerte, is szimpátiát váltott ki belőle. Kíváncsi rá, milyen alak lehet, ha levedli a kockázáshoz felöltött szerepét, s reméli, meg is tudhatja a kisvártatva esedékes italozásuk során. Függetlenül attól, melyiküket is terheli majd a kontó.
Dobása pedig meglepően szerencsésen alakul, négy négyesének tudatában kíváncsian várja hát ellenfele teljesítményét.*
- Nos, nagyon úgy tűnik! *Vigyorodik is büszkén, sörszeretetének megállapítására.*
- Nem is gondoltam, hogy a becsületem képezi a tétet! Ez esetben muszáj lesz önnek szurkolnom! *Vigyora csak szélesedik, ahogy bizakodva figyeli a másik további mozdulatait. Mik váratlanul és ijesztően jó első dobást szülnek. Talán kár volt ismét elajándékoznia drukkját. A tét emelésén meg sem lepődik igazán.*
- Ennyire nagy benyomást tett az első? *Kacag fel tettetett zavarral, s legyint egyet bal tenyerével. De, ha már idáig eljutottak, nem teheti meg, hogy nem tartja.*
- Bár igazi kizsákmányolás, egy szegény hölgy bizalmának kihasználása, lássa milyen fából faragtak. Állom a tétet! *Bólint is a megerősítésre, s kékjeit izgalommal vegyes kíváncsisága fűzi a fakehely sziluettjére, végig követve annak mozgását, egészen a felfedés pillanatáig. Vigyora pedig nem is lehetne szélesebb első győzelmének tudatában.*
- Ön egy igazi úr. *Állapítja meg mókázva, mikor a férfi biztosítja róla, nem kíván kibújni kötelessége alól. S, csak, hogy még több lehetősége legyen ezt bizonyítani, a feltápászkodó után nyújtja balját, remélve, hogy az majd térdepeléséből felsegíti.*
- Ugyan, ezek a csuklók keményebb munkához vannak szokva. *Mosolyodik egyértelműsítve szavainak többértelmű mivoltát, ahogy kézfejét éri a másik ujjának simítása két dobás között. Jól esik neki az érintés, hiszen a férfi már ilyen rövid idő alatt, s annak ellenére, hogy pénzét elnyerte, is szimpátiát váltott ki belőle. Kíváncsi rá, milyen alak lehet, ha levedli a kockázáshoz felöltött szerepét, s reméli, meg is tudhatja a kisvártatva esedékes italozásuk során. Függetlenül attól, melyiküket is terheli majd a kontó.
Dobása pedig meglepően szerencsésen alakul, négy négyesének tudatában kíváncsian várja hát ellenfele teljesítményét.*
- Nos, nagyon úgy tűnik! *Vigyorodik is büszkén, sörszeretetének megállapítására.*
- Nem is gondoltam, hogy a becsületem képezi a tétet! Ez esetben muszáj lesz önnek szurkolnom! *Vigyora csak szélesedik, ahogy bizakodva figyeli a másik további mozdulatait. Mik váratlanul és ijesztően jó első dobást szülnek. Talán kár volt ismét elajándékoznia drukkját. A tét emelésén meg sem lepődik igazán.*
- Ennyire nagy benyomást tett az első? *Kacag fel tettetett zavarral, s legyint egyet bal tenyerével. De, ha már idáig eljutottak, nem teheti meg, hogy nem tartja.*
- Bár igazi kizsákmányolás, egy szegény hölgy bizalmának kihasználása, lássa milyen fából faragtak. Állom a tétet! *Bólint is a megerősítésre, s kékjeit izgalommal vegyes kíváncsisága fűzi a fakehely sziluettjére, végig követve annak mozgását, egészen a felfedés pillanatáig. Vigyora pedig nem is lehetne szélesebb első győzelmének tudatában.*
- Ön egy igazi úr. *Állapítja meg mókázva, mikor a férfi biztosítja róla, nem kíván kibújni kötelessége alól. S, csak, hogy még több lehetősége legyen ezt bizonyítani, a feltápászkodó után nyújtja balját, remélve, hogy az majd térdepeléséből felsegíti.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-10 15:18:46
Üzenet elküldve: 2020-06-10 15:18:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Katica vadászat //
*A gonosz kis pettyes egyelőre nem úgy tűnik, mint aki barátkozni akar. Kitartóan repked el mindig a lány elől, de ez különösebb gondot nem okoz Luni számára. Így hogy a teret most nem népesíti be annyi járókelő jobban nyomába is tud szegődni a kis bogárkának. Szinte a külvilág meg is szűnik a számára, így elsőre az sem tűnik fel neki, hogy min vagyis kin talált menedéket a piroska. A lendületet nehezen fékezi meg, így alig fél lépés a híja, hogy ne ütközzön bele a férfiba.*
- Na megvagy.
*Szusszan is fel, majd kifújva magát hajol is közelebb a pettyeshez, így a feje és a férfi mellkasa között alig pár centi távolság marad. Az ujját rá is nyomja a férfi páncéljára, s kitartóan várja, míg a bogárka hajlandó rámászni az ujjára. A mosolya elégedetté válik, mikor a katica az ujjhegyén pihen meg, így kiegyenesedve szemléli is meg közelebbről. Persze a katicának nem tetszhet nagyon a hirtelen figyelem, így hamar tova is röppen.*
- Na ne már...
*Nyög is fel, majd csalódott sóhajjal biggyeszti le ajkait, ahogy ismét csak a távolodó piroska után pillant. Persze ekkor legalább már feltűnik neki, hogy az előző menedék mellett ácsorog, így figyelme el is kalandozik a menekülőről, s tekintetét lassan emeli feljebb, míg a sebhelyes arcú idegen szemébe nem pillanthat.*
- Ó... Helló.
*Vigyorodik is el kissé bugyután, majd ahogy észbe kap a nem túl tiszteletteljes távolság miatt egy nagy lépést hátrál is. Ekkor tűnik fel igazán, hogy növésben jócskán elmaradt az idegentől, így szemeit csodálkozásában nagyobbra is nyitja, ahogy tetőtől talpig végigméri. A sebhely, ami a férfi arcán foglal helyet nem taszítja, nem riasztja el. Látott már rosszabbat is, inkább kettejük közötti magasság az, ami jobban felkelti a figyelmét.*
- Te aztán jó nagyra nőttél.
*Billenti is félre a fejét. A viselkedése szokás szerint nem valami tisztelettudó, de nem véletlenül nincs tömve annyi baráttal.*
*A gonosz kis pettyes egyelőre nem úgy tűnik, mint aki barátkozni akar. Kitartóan repked el mindig a lány elől, de ez különösebb gondot nem okoz Luni számára. Így hogy a teret most nem népesíti be annyi járókelő jobban nyomába is tud szegődni a kis bogárkának. Szinte a külvilág meg is szűnik a számára, így elsőre az sem tűnik fel neki, hogy min vagyis kin talált menedéket a piroska. A lendületet nehezen fékezi meg, így alig fél lépés a híja, hogy ne ütközzön bele a férfiba.*
- Na megvagy.
*Szusszan is fel, majd kifújva magát hajol is közelebb a pettyeshez, így a feje és a férfi mellkasa között alig pár centi távolság marad. Az ujját rá is nyomja a férfi páncéljára, s kitartóan várja, míg a bogárka hajlandó rámászni az ujjára. A mosolya elégedetté válik, mikor a katica az ujjhegyén pihen meg, így kiegyenesedve szemléli is meg közelebbről. Persze a katicának nem tetszhet nagyon a hirtelen figyelem, így hamar tova is röppen.*
- Na ne már...
*Nyög is fel, majd csalódott sóhajjal biggyeszti le ajkait, ahogy ismét csak a távolodó piroska után pillant. Persze ekkor legalább már feltűnik neki, hogy az előző menedék mellett ácsorog, így figyelme el is kalandozik a menekülőről, s tekintetét lassan emeli feljebb, míg a sebhelyes arcú idegen szemébe nem pillanthat.*
- Ó... Helló.
*Vigyorodik is el kissé bugyután, majd ahogy észbe kap a nem túl tiszteletteljes távolság miatt egy nagy lépést hátrál is. Ekkor tűnik fel igazán, hogy növésben jócskán elmaradt az idegentől, így szemeit csodálkozásában nagyobbra is nyitja, ahogy tetőtől talpig végigméri. A sebhely, ami a férfi arcán foglal helyet nem taszítja, nem riasztja el. Látott már rosszabbat is, inkább kettejük közötti magasság az, ami jobban felkelti a figyelmét.*
- Te aztán jó nagyra nőttél.
*Billenti is félre a fejét. A viselkedése szokás szerint nem valami tisztelettudó, de nem véletlenül nincs tömve annyi baráttal.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-09 18:20:54
Üzenet elküldve: 2020-06-09 18:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy őszinték legyünk Titthy még nem hallott efféle szabályról, de egyébként tetszik neki a dolog. Legalább izgalmasabb lesz tőle a játék, és nem csak simán elbújnak egymás elől, hogy aztán valahol egymásra bukkanjanak.*
- Ja, akkor jó.* Neveti el magát. A kis tündér is a szoborra néz, ami első búvóhelyét szolgáltatta néhány percig.*
- Ahogy hallottam, elég közel voltál már hozzám. Meg aztán a kúthoz előrehajolva mentem, ezzel is próbáltam elkerülni, hogy megláss. Hát úgy fest, ez sikerült.* Ravaszul mosolyra húzza a száját, mely azért rejtetten azt is kifejezi, hogy nem ez volt az utolsó ilyen költözése.*
- Bizony, te bújsz. De én csak számolni tudok.* Nem árt, ha a törpe ezt tudja, hogy később ne érje váratlanul. Úgy sejti, hogy ha húszig elszámol, az elegendő lesz. A helyszínbővítés lehetőségét kicsit fontolgatja. Végül is van abban valami, amit Ruuno állít. Meg nem is olyan nagy a tér, hogy bárhol el lehessen rejtőzni.*
- Nos jó, nem bánom. De maradjunk egy háznyi távolságban a tér körül.* Adja be végül a derekát.*
- Csak nem álmos vagy?* Kérdez rá látva a fiú mozdulatát. Azt illetlenségnek tartja még egy utcán élő gyerektől is megkérdezni, hogy hol szokott aludni azon kívül, hogy Arthenioron belül teszi.*
//Egy koranyári késődélután//
*Hogy őszinték legyünk Titthy még nem hallott efféle szabályról, de egyébként tetszik neki a dolog. Legalább izgalmasabb lesz tőle a játék, és nem csak simán elbújnak egymás elől, hogy aztán valahol egymásra bukkanjanak.*
- Ja, akkor jó.* Neveti el magát. A kis tündér is a szoborra néz, ami első búvóhelyét szolgáltatta néhány percig.*
- Ahogy hallottam, elég közel voltál már hozzám. Meg aztán a kúthoz előrehajolva mentem, ezzel is próbáltam elkerülni, hogy megláss. Hát úgy fest, ez sikerült.* Ravaszul mosolyra húzza a száját, mely azért rejtetten azt is kifejezi, hogy nem ez volt az utolsó ilyen költözése.*
- Bizony, te bújsz. De én csak számolni tudok.* Nem árt, ha a törpe ezt tudja, hogy később ne érje váratlanul. Úgy sejti, hogy ha húszig elszámol, az elegendő lesz. A helyszínbővítés lehetőségét kicsit fontolgatja. Végül is van abban valami, amit Ruuno állít. Meg nem is olyan nagy a tér, hogy bárhol el lehessen rejtőzni.*
- Nos jó, nem bánom. De maradjunk egy háznyi távolságban a tér körül.* Adja be végül a derekát.*
- Csak nem álmos vagy?* Kérdez rá látva a fiú mozdulatát. Azt illetlenségnek tartja még egy utcán élő gyerektől is megkérdezni, hogy hol szokott aludni azon kívül, hogy Arthenioron belül teszi.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-09 14:11:42
Üzenet elküldve: 2020-06-09 14:11:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Katica vadászat //
* A páncélos lovag dolgát elvégezve hagyja ott a kovácsműhelyt. Jó darabig úgy sem lesz kész még az a páncél. Útja most visszavezet a főtérre. Talán betér majd a Pegazusba egy italra. Ezt majd még ráér eldönteni, ha odaért. Megint a nyüzsgő piacon kell átkelnie, hogy aztán a szegények lakhelyei között kelljen át a térre. Ezen kis útja eseménytelenül telik el. A tágas térre érve örömmel tapasztalja, hogy a reggeli tömegnek már semmi híre. Néhány járókelő lézeng csak. Mondhatni, hogy semmi szokatlant nem lát kivéve egy alacsony lányt, aki igencsak feltűnően öltözködik. Látszatra úgy néz ki, hogy valamit kerget. Arelownak teljesen mindegy is ez, csak szokatlan a látvány. Egy pillanatig nézi csak és már menne is tovább, de színkavalkád egyre csak közelít felé. Hamarosan már a futás közben rázkódó csecsebecsék fémes hangját is tisztán hallja. Hogy miért közelít felé? Igen egyszerű, mivel a katicabogárnak megtetszhetett a férfi páncélja, ezért szépen a mellvérten landolva nézi meg magának közelebbről. Márpedig a lány, ha üldözi, akkor a nagydarab lovag előtt találja magát. Mivel nincs rajta a sisak, ezért tekintete találkozhat Arelow sebhellyel csúfított arcával. Egyelőre csak megáll és szemügyre veszi a hívatlan pettyes látogatót.*
* A páncélos lovag dolgát elvégezve hagyja ott a kovácsműhelyt. Jó darabig úgy sem lesz kész még az a páncél. Útja most visszavezet a főtérre. Talán betér majd a Pegazusba egy italra. Ezt majd még ráér eldönteni, ha odaért. Megint a nyüzsgő piacon kell átkelnie, hogy aztán a szegények lakhelyei között kelljen át a térre. Ezen kis útja eseménytelenül telik el. A tágas térre érve örömmel tapasztalja, hogy a reggeli tömegnek már semmi híre. Néhány járókelő lézeng csak. Mondhatni, hogy semmi szokatlant nem lát kivéve egy alacsony lányt, aki igencsak feltűnően öltözködik. Látszatra úgy néz ki, hogy valamit kerget. Arelownak teljesen mindegy is ez, csak szokatlan a látvány. Egy pillanatig nézi csak és már menne is tovább, de színkavalkád egyre csak közelít felé. Hamarosan már a futás közben rázkódó csecsebecsék fémes hangját is tisztán hallja. Hogy miért közelít felé? Igen egyszerű, mivel a katicabogárnak megtetszhetett a férfi páncélja, ezért szépen a mellvérten landolva nézi meg magának közelebbről. Márpedig a lány, ha üldözi, akkor a nagydarab lovag előtt találja magát. Mivel nincs rajta a sisak, ezért tekintete találkozhat Arelow sebhellyel csúfított arcával. Egyelőre csak megáll és szemügyre veszi a hívatlan pettyes látogatót.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-07 21:35:04
Üzenet elküldve: 2020-06-07 21:35:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A bocsánatkérést szinte meg sem hallja, mert nem volt ez olyan nagy ijedtség és inkább szórakoztatja a dolog, még mindig mosolyog.
Majd annak ellenére, hogy a lány állítja, hogy a tündérek tudomása szerint nem képesek láthatatlanná válni, Ruuno még kételkedik is a szavában, mert már annyira elképzelte, hogy Titthy biztosan láthatatlanná vált, hogy nehezére esik mást elfogadni.
Aztán kiderül, hogy a tündér más turpisságok követett el.*
- Az nem baj. Az élőholt elől lehet menekülni, csak nem szabad, hogy észrevegyen! - *Fogadja teljesen természetesen a lány vallomását, tájékoztatva őt a szabályról.*
- Akkor majdnem elmentem melletted? - *Járja végig tekintetével az útvonalat, amit korábban a lábain tett meg.*
- Jól el tudtál lopózni. - *Mondja, inkább hangosan gondolkodva, de tetszik neki, izgalmasnak találja, hogy így lehet cselezni.*
- Akkor most én bújok el? - *Kérdi, de aztán körülnéz és van egy észrevétele.*
- De itt már minden jó búvóhelyet tudsz... Mondjuk rá, hogy a tér közelében is el szabad bújni! Felhővel nem férünk el olyan kicsi helyen. - *Egyezkedik, s közben kicsit álmosan megdörgöli a szemeit. A sötétedés még odébb van, de azért már megy lassan lefelé a nap, a kis Ruunot pedig senki sem akarja ágyba dugni. Mivel pedig nincs kivel vitatkozni, ezért magától szokott szépen, még kora este elaludni. Végül is nem izgalmas nyűglődni, ha nincs kit bosszantani, vagy nem tartja ébren egy izgalmas mese ígérete.*
//Egy koranyári késődélután//
*A bocsánatkérést szinte meg sem hallja, mert nem volt ez olyan nagy ijedtség és inkább szórakoztatja a dolog, még mindig mosolyog.
Majd annak ellenére, hogy a lány állítja, hogy a tündérek tudomása szerint nem képesek láthatatlanná válni, Ruuno még kételkedik is a szavában, mert már annyira elképzelte, hogy Titthy biztosan láthatatlanná vált, hogy nehezére esik mást elfogadni.
Aztán kiderül, hogy a tündér más turpisságok követett el.*
- Az nem baj. Az élőholt elől lehet menekülni, csak nem szabad, hogy észrevegyen! - *Fogadja teljesen természetesen a lány vallomását, tájékoztatva őt a szabályról.*
- Akkor majdnem elmentem melletted? - *Járja végig tekintetével az útvonalat, amit korábban a lábain tett meg.*
- Jól el tudtál lopózni. - *Mondja, inkább hangosan gondolkodva, de tetszik neki, izgalmasnak találja, hogy így lehet cselezni.*
- Akkor most én bújok el? - *Kérdi, de aztán körülnéz és van egy észrevétele.*
- De itt már minden jó búvóhelyet tudsz... Mondjuk rá, hogy a tér közelében is el szabad bújni! Felhővel nem férünk el olyan kicsi helyen. - *Egyezkedik, s közben kicsit álmosan megdörgöli a szemeit. A sötétedés még odébb van, de azért már megy lassan lefelé a nap, a kis Ruunot pedig senki sem akarja ágyba dugni. Mivel pedig nincs kivel vitatkozni, ezért magától szokott szépen, még kora este elaludni. Végül is nem izgalmas nyűglődni, ha nincs kit bosszantani, vagy nem tartja ébren egy izgalmas mese ígérete.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-05 19:46:36
Üzenet elküldve: 2020-06-05 19:46:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rivalettie Selobor//
*A férfi szemmel láthatóan nem, igen jól leplezetten azonban mégiscsak meglepődik, hogy a lány szólította meg elsőként. Tetszik neki a vitathatatlanul igaz segítőkészség.*
-Szép napot! A nevem Sha. Igen, úgy vélem, tudsz segíteni. Egy olyan vendéglőt keresek, ahol meghívhatlak valamire. Remélem, mit szólsz hozzá.
*Hangzik végül a fonetikailag indokolatlannak ígérkező mondat, ám ez is mosollyal van alátámasztva, el ne ijessze a lányt.
Mindig szívesen ismert meg új személyeket, új helyeket, új dolgokat. Kiváltképp azokat, melyek az első pillanattól lenyűgözték.*
*A férfi szemmel láthatóan nem, igen jól leplezetten azonban mégiscsak meglepődik, hogy a lány szólította meg elsőként. Tetszik neki a vitathatatlanul igaz segítőkészség.*
-Szép napot! A nevem Sha. Igen, úgy vélem, tudsz segíteni. Egy olyan vendéglőt keresek, ahol meghívhatlak valamire. Remélem, mit szólsz hozzá.
*Hangzik végül a fonetikailag indokolatlannak ígérkező mondat, ám ez is mosollyal van alátámasztva, el ne ijessze a lányt.
Mindig szívesen ismert meg új személyeket, új helyeket, új dolgokat. Kiváltképp azokat, melyek az első pillanattól lenyűgözték.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 23:02:26
Üzenet elküldve: 2020-06-04 23:02:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Hát, csak összejön azért az a megijesztés. Titthy éppen bocsánatot akar kérni, de Ruuno elugrik tőle. Majd végül is nevetésben tör ki, s mikor kifejti az érzését, a kis tündérnek alkalma nyílik bepótolni a dolgot:*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
*Tüstént nem adhat feleletet az érkező kérdésre, mert Ruuno a bújócskázásnál szokásos elkapást még véghez viszi. Válaszra nyitja a száját, s a láthatatlanságra nevetés tör ki ajkain.*
- Elég aprók a tündérek... én legalábbis, hogy ne lehessen olyan könnyen észrevenni. Úgy tudom, nem képesek láthatatlanná válni.
*Titokzatosan elmosolyodik, s pár pillanatig hallgat is, csak hogy a törpe idegeit húzza egy kicsikét.*
- Nos hááát...* Kezd bele vontatottan, de még mindig titokzatos ábrázata van.*
- Na jó, elmondom.* Mondja ezt úgy, mintha sorozatos faggatózás eredményeképp megadná magát, látva, hogy nincs más lehetősége.*
- Egy kicsikét csaltam. Legelőször itt a szobor mögött bújtam el, de amikor te jöttél, gyorsan elillantam, és a kút mellett lehasaltam a földre. Ott vártam percekig, és mikor felálltam, láttam, hogy visszajössz ide. Akkor döntöttem úgy, hogy egy picikét megleplek hátulról.
*Miközben beszél, szüntelenül Ruuno arcát fürkészi. A tisztesség úgy kívánja - na meg becsületes énje, hogy még hozzáfűzze:*
- Ne haragudj rám. Tréfának szántam.
*Ártatlanul fel is csillan a szeme, hisz tényleg nem az volt a célja, hogy jó alaposan kitoljon az aprósággal.*
//Egy koranyári késődélután//
*Hát, csak összejön azért az a megijesztés. Titthy éppen bocsánatot akar kérni, de Ruuno elugrik tőle. Majd végül is nevetésben tör ki, s mikor kifejti az érzését, a kis tündérnek alkalma nyílik bepótolni a dolgot:*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
*Tüstént nem adhat feleletet az érkező kérdésre, mert Ruuno a bújócskázásnál szokásos elkapást még véghez viszi. Válaszra nyitja a száját, s a láthatatlanságra nevetés tör ki ajkain.*
- Elég aprók a tündérek... én legalábbis, hogy ne lehessen olyan könnyen észrevenni. Úgy tudom, nem képesek láthatatlanná válni.
*Titokzatosan elmosolyodik, s pár pillanatig hallgat is, csak hogy a törpe idegeit húzza egy kicsikét.*
- Nos hááát...* Kezd bele vontatottan, de még mindig titokzatos ábrázata van.*
- Na jó, elmondom.* Mondja ezt úgy, mintha sorozatos faggatózás eredményeképp megadná magát, látva, hogy nincs más lehetősége.*
- Egy kicsikét csaltam. Legelőször itt a szobor mögött bújtam el, de amikor te jöttél, gyorsan elillantam, és a kút mellett lehasaltam a földre. Ott vártam percekig, és mikor felálltam, láttam, hogy visszajössz ide. Akkor döntöttem úgy, hogy egy picikét megleplek hátulról.
*Miközben beszél, szüntelenül Ruuno arcát fürkészi. A tisztesség úgy kívánja - na meg becsületes énje, hogy még hozzáfűzze:*
- Ne haragudj rám. Tréfának szántam.
*Ártatlanul fel is csillan a szeme, hisz tényleg nem az volt a célja, hogy jó alaposan kitoljon az aprósággal.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:37:37
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:37:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sha Kaeslet//
* A fiatal elf nő nem töltött még annyi időt a városban, hogy kivesszen belőle a kisebb közösségekre jellemző közvetlenség. Viszonozza az idegen férfi mosolyát. Meg is áll, úgy érzi a férfi felé halad. Ezt ugyan kissé különösnek találja. Átfut a fején, hogy ismerheti-e, de gyorsan elveti ezt a lehetőséget. Egészen biztos benne, hogy a kopasz alakot nem látta még korábban.*
- Szép napot! Segíthetek valamiben?* teszi fel a kérdést, amint a férfi beszélgetéshez alkalmas közelségbe ér. Még elevenen él benne annak az időszaknak az emléke, amikor még ő is új jövevénynek számított Arthenior vidékén. Nem felejtette el milyen elveszettnek érezte magát és magányosnak. Igyekszik hát jó benyomást kelteni, ha már neki nem volt része hasonlóban annak idején.*
A hozzászólás írója (Rivalettie Selobor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 20:38:16
* A fiatal elf nő nem töltött még annyi időt a városban, hogy kivesszen belőle a kisebb közösségekre jellemző közvetlenség. Viszonozza az idegen férfi mosolyát. Meg is áll, úgy érzi a férfi felé halad. Ezt ugyan kissé különösnek találja. Átfut a fején, hogy ismerheti-e, de gyorsan elveti ezt a lehetőséget. Egészen biztos benne, hogy a kopasz alakot nem látta még korábban.*
- Szép napot! Segíthetek valamiben?* teszi fel a kérdést, amint a férfi beszélgetéshez alkalmas közelségbe ér. Még elevenen él benne annak az időszaknak az emléke, amikor még ő is új jövevénynek számított Arthenior vidékén. Nem felejtette el milyen elveszettnek érezte magát és magányosnak. Igyekszik hát jó benyomást kelteni, ha már neki nem volt része hasonlóban annak idején.*
A hozzászólás írója (Rivalettie Selobor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.04 20:38:16
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:18:08
Üzenet elküldve: 2020-06-04 20:18:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Eddig ezen vidéken nem látott személy tűnik fel a tömegben. Elvegyül a mindig változatos sokaságban, a legtöbben fel sem figyelnek rá, lévén saját gondolataikkal vannak elfoglalva. Néhány öreg azonban kémlelőn nézi, milyen indíttatás sodorhatta ide a láthatóan messziről érkezettet.
~Vajon ki lehet ez a lány kosárral a kezében? Olyan más, mint a többiek.~ elmélkedik, még távolról.
Gondolatai ezidáig máson jártak, de feledi mind ezáltal. Egyre közelebb ér a lányhoz, szemei kizárólagosan rá szegeződnek, ösztönösen elmosolyodik.*
~Vajon ki lehet ez a lány kosárral a kezében? Olyan más, mint a többiek.~ elmélkedik, még távolról.
Gondolatai ezidáig máson jártak, de feledi mind ezáltal. Egyre közelebb ér a lányhoz, szemei kizárólagosan rá szegeződnek, ösztönösen elmosolyodik.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:49
Üzenet elküldve: 2020-06-04 19:47:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Rivalettie ráérős léptekkel halad a kora délutáni forgatagban. Szabadnapja van. Az ég magasan jár az égen, már ereje van. A lány meg is áll egy percre, hogy kiélvezze, ahogy a langyos sugarak melengetik fakó bőrét. Ajka lusta mosolyra húzódik, még szemét is lehunyja egy pillanatra. Szinte teljesen megfeledkezve környezetéről, gondolatban egészen más vidéken jár. Ott minden zöld és buja, a levegő nehéz és illatos. Merengéséből egy tompa ütés zökkenti ki, ahogy egy alacsonyabb test az övének ütközik.*
- Elnézést.* kezd szabadkozni, hiszen ő volt a figyelmetlen, de mire megformálja a szavakat az alak, aki neki ütközött már egészen távol jár. Különös keserűséget érez. Itt mindenki folyton rohan. Lettie nem hajlandó felvenni a város ritmusát, továbbra is ráérősen halad tovább a Piac irányába. Hosszú barna haja szabadon omlik a hátára. Durva anyagból szőtt világos barna szoknyát visel, ami a bokájáig ér. Fehér blúza gyűrődésektől mentes, könyökénél harangszerűen kiszélesedik karcsú csukóljáig. Kezében fonott kosárkát tart benne néhány alma piroslik.*
- Elnézést.* kezd szabadkozni, hiszen ő volt a figyelmetlen, de mire megformálja a szavakat az alak, aki neki ütközött már egészen távol jár. Különös keserűséget érez. Itt mindenki folyton rohan. Lettie nem hajlandó felvenni a város ritmusát, továbbra is ráérősen halad tovább a Piac irányába. Hosszú barna haja szabadon omlik a hátára. Durva anyagból szőtt világos barna szoknyát visel, ami a bokájáig ér. Fehér blúza gyűrődésektől mentes, könyökénél harangszerűen kiszélesedik karcsú csukóljáig. Kezében fonott kosárkát tart benne néhány alma piroslik.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 15:23:15
Üzenet elküldve: 2020-06-04 15:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Kérdésére egy bosszús feleletet kap Else-től, amire huncut mosolyra húznak ajkai. Kényelem alatt úgy látszik nem ugyanazt értik, de egy kicsit még szemtelenkedik a másikkal.*
- És mi van, akkor, ha az a gazdag ficsúr levesz a lábadról és rájössz Ő az igazi? *Tovább boncolgatja a témát, mert nem tud egyetérteni abban, hogy minden gazdag egyformán rossz partner lenne egy házasságban. Biztosra veszi, hogy szemtelenkedése bosszantja majd aráját, de ez egyáltalán nem zavarja. A lány apja iránti kérdésére is választ kap. Felhúzott szemöldökkel hallgatja a beszámolót és akad is pár kérdése a hallottak után.*
- De miért hagyta el anyád? Mert ezek szerint rád vetítette az anyád iránti haragját. Tehát szeretnie kellett, valamilyen módon, ha aztán ez haraggá alakult benne. *Személyeskedő kérdés melyeket nem szívbajos feltenni. Ha belekezdett a családi történetek koncolgatásába, akkor azt csinálja rendesen. A haj levágását egy újabb szemöldökráncolással fogadja.*
- Mondd csak a hajad miért vágtad le, ha már itt tartunk? *Ez tényleg furdalja az oldalát és most nem is vigyorog, hanem kíváncsi a válaszra. Valami még nem hagyja nyugodni ezért arra is rákérdez, szokásos érzelemmentes arcával.*
- Apád bezárva tartott? Nem mehettél sehova? Tudod nem értem miért éled meg olyan szörnyűnek a jólétet. A Polgárnegyedben sokan önének azért, hogy a helyedben legyenek. *Sajnos sosem volt gazdag ezért nem is érti, hogy mi okozhat problémát a nőnek abban, hogy a családja jómódú.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Kérdésére egy bosszús feleletet kap Else-től, amire huncut mosolyra húznak ajkai. Kényelem alatt úgy látszik nem ugyanazt értik, de egy kicsit még szemtelenkedik a másikkal.*
- És mi van, akkor, ha az a gazdag ficsúr levesz a lábadról és rájössz Ő az igazi? *Tovább boncolgatja a témát, mert nem tud egyetérteni abban, hogy minden gazdag egyformán rossz partner lenne egy házasságban. Biztosra veszi, hogy szemtelenkedése bosszantja majd aráját, de ez egyáltalán nem zavarja. A lány apja iránti kérdésére is választ kap. Felhúzott szemöldökkel hallgatja a beszámolót és akad is pár kérdése a hallottak után.*
- De miért hagyta el anyád? Mert ezek szerint rád vetítette az anyád iránti haragját. Tehát szeretnie kellett, valamilyen módon, ha aztán ez haraggá alakult benne. *Személyeskedő kérdés melyeket nem szívbajos feltenni. Ha belekezdett a családi történetek koncolgatásába, akkor azt csinálja rendesen. A haj levágását egy újabb szemöldökráncolással fogadja.*
- Mondd csak a hajad miért vágtad le, ha már itt tartunk? *Ez tényleg furdalja az oldalát és most nem is vigyorog, hanem kíváncsi a válaszra. Valami még nem hagyja nyugodni ezért arra is rákérdez, szokásos érzelemmentes arcával.*
- Apád bezárva tartott? Nem mehettél sehova? Tudod nem értem miért éled meg olyan szörnyűnek a jólétet. A Polgárnegyedben sokan önének azért, hogy a helyedben legyenek. *Sajnos sosem volt gazdag ezért nem is érti, hogy mi okozhat problémát a nőnek abban, hogy a családja jómódú.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 14:24:47
Üzenet elküldve: 2020-06-04 14:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
-Oh kedves, a nők mindig is ilyenek voltak, sose jó ami van, mindig mást akarnak. *Csóválja a fejét bazsalyogva, mert ez a néhány többlet arany úgy duzzasztja az arcát, nem hitte volna, hogy mindjárt az első alkalommal ilyen szerencséje lesz. Ahogy pedig az érmék és elmélyült kapcsolatuk kerül a középpontba a szívéhez is kap.*
-Hát tudja magácska, ahogy itt szemeztek velem, úgy belopták magukat a zsebembe. *Tesz rá még egy lapáttal a dologra, ha már így megtoldotta a szőkeség is. Majd végül az beleegyezik a következő menetbe is, aminek a tétje a sör, a kockák pedig már gurulnak is a jól megszokott módon. Már az első dobásnál érzi, hogy itt valami nem lesz jó, a három darab négyes elsőre nem vall a szőkére, de mégis megtörténik.*
-Csak óvatosan, nehogy megerőltesse magád drága. *Simít végig egy ujjával a nő kezén, mikor az a következő kör miatt nyúl a kockák felé. Bár a mosoly ott figyel az arcán, csak leplezi vele az aggodalmat. ~Azt hiszem ennek itt kell véget vetni. ~ Kerekednek el a szemei a negyedik négyes láttán, már azon van, hogy eltereli a nő figyelmét és az egyiket megpróbálja átfordítani, de végül elveti. ~Csak egy sör.~ Bár a szemei szűkülnek, hátha észrevesz valami csalást, de minden tiszta, ez tisztességes dobás volt a másik részéről, arra jut.*
-Ez igazán szép, azt kell mondjam, ennyire szereti a sört? *Kérdez rá kicsit csipkelődve.*
-Áh! Nem jó ez így, olyan, mintha leitatnám kiasszony, pont ezért muszáj lesz a maga becsületéért nagyobbat dobjak. *Veszi fel a kockát, miközben emelgeti magabiztosan a szemöldökeit. ~Nekem végem. ~ Szinte az esélytelenek nyugalmával gurít. Elő is bukik három hatos meg kettő ötös. Még maga is nagyot néz a dolgon, nem hitte volna, hogy van értelme dobni egyáltalán. Erre vigyorrá fajul a mosolygás és két tenyerét a ládára támasztva hajol kicsit előre.*
-Kisasszony, azt hiszem itt az ideje, új tétet rakni a ládára. *Hajol közelebb.*
-Ha nem gurul ki a negyedik hatos, kap még egy sört, ha viszont mutatja magát, akkor kapcsok egy csókot is a söröm mellé. *Teszi hozzá, ez már nem oszt vagy nem szoroz, csak hab a tortán, mert úgy hiszi, ezúttal is hozzá pártol át az a bizonyos szerencse majd. Bármi is a válasz, visszaül és megfogja a két ötöst. Sokáig bűvöli a fakehelyben, mire lecsapja. Lassan emeli a szélét, majd mikor látja, hogy a nő kíváncsi, gyorsan rá is csapja, nehogy meglássa. *
-Hát akkor… *Felemeli és ott virít alatta egy hármas és egy egyes. Kicsit csalódottan húzza el a szája szélét.*
-Megígértem, akkor megígértem. Állom a szavam. *Tápászkodik fel, mert ez a dobás jelezte, hogy itt az ideje befejeznie mára.*
-Oh kedves, a nők mindig is ilyenek voltak, sose jó ami van, mindig mást akarnak. *Csóválja a fejét bazsalyogva, mert ez a néhány többlet arany úgy duzzasztja az arcát, nem hitte volna, hogy mindjárt az első alkalommal ilyen szerencséje lesz. Ahogy pedig az érmék és elmélyült kapcsolatuk kerül a középpontba a szívéhez is kap.*
-Hát tudja magácska, ahogy itt szemeztek velem, úgy belopták magukat a zsebembe. *Tesz rá még egy lapáttal a dologra, ha már így megtoldotta a szőkeség is. Majd végül az beleegyezik a következő menetbe is, aminek a tétje a sör, a kockák pedig már gurulnak is a jól megszokott módon. Már az első dobásnál érzi, hogy itt valami nem lesz jó, a három darab négyes elsőre nem vall a szőkére, de mégis megtörténik.*
-Csak óvatosan, nehogy megerőltesse magád drága. *Simít végig egy ujjával a nő kezén, mikor az a következő kör miatt nyúl a kockák felé. Bár a mosoly ott figyel az arcán, csak leplezi vele az aggodalmat. ~Azt hiszem ennek itt kell véget vetni. ~ Kerekednek el a szemei a negyedik négyes láttán, már azon van, hogy eltereli a nő figyelmét és az egyiket megpróbálja átfordítani, de végül elveti. ~Csak egy sör.~ Bár a szemei szűkülnek, hátha észrevesz valami csalást, de minden tiszta, ez tisztességes dobás volt a másik részéről, arra jut.*
-Ez igazán szép, azt kell mondjam, ennyire szereti a sört? *Kérdez rá kicsit csipkelődve.*
-Áh! Nem jó ez így, olyan, mintha leitatnám kiasszony, pont ezért muszáj lesz a maga becsületéért nagyobbat dobjak. *Veszi fel a kockát, miközben emelgeti magabiztosan a szemöldökeit. ~Nekem végem. ~ Szinte az esélytelenek nyugalmával gurít. Elő is bukik három hatos meg kettő ötös. Még maga is nagyot néz a dolgon, nem hitte volna, hogy van értelme dobni egyáltalán. Erre vigyorrá fajul a mosolygás és két tenyerét a ládára támasztva hajol kicsit előre.*
-Kisasszony, azt hiszem itt az ideje, új tétet rakni a ládára. *Hajol közelebb.*
-Ha nem gurul ki a negyedik hatos, kap még egy sört, ha viszont mutatja magát, akkor kapcsok egy csókot is a söröm mellé. *Teszi hozzá, ez már nem oszt vagy nem szoroz, csak hab a tortán, mert úgy hiszi, ezúttal is hozzá pártol át az a bizonyos szerencse majd. Bármi is a válasz, visszaül és megfogja a két ötöst. Sokáig bűvöli a fakehelyben, mire lecsapja. Lassan emeli a szélét, majd mikor látja, hogy a nő kíváncsi, gyorsan rá is csapja, nehogy meglássa. *
-Hát akkor… *Felemeli és ott virít alatta egy hármas és egy egyes. Kicsit csalódottan húzza el a szája szélét.*
-Megígértem, akkor megígértem. Állom a szavam. *Tápászkodik fel, mert ez a dobás jelezte, hogy itt az ideje befejeznie mára.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-04 01:23:40
Üzenet elküldve: 2020-06-04 01:23:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Mivel örül annak, hogy a lány is szereti a természetet, ezért egy kisebb mosoly ül az arcára. Reméli, hogy sok helyet tud, ahol a természet gyönyörű lehet. Radkraal nevét hallva, nem jut eszébe semmi. Fogalma sincs arról, hogy miféle hely az. Vagy, hogy egyáltalán hol van. Abban viszont biztos, hogy az őr át engedi majd őket.*
-Hm, ha szerinted jó hely, akkor szívesen nézem meg. Természetesen sajnos nem hallottam még róla. Örülnék, ha ez lenne az első hely, ahová elvezetnél engem.
*Érzi, hogy bizalmát még nem teljesen nyerte el a lánynak. *
-Szerintem remek ötlet. Nincs is jobb, mint egy hosszú út, ahol megismerhetjük egymást. Végül is még semmit sem tudsz rólam.
*Kapja fel a fejét, majd a lány szemébe néz. Szemei csillognak, akár egy kisgyerek. Örül annak, hogy végre nem magányosan kell útra kelnie. *
*Mivel örül annak, hogy a lány is szereti a természetet, ezért egy kisebb mosoly ül az arcára. Reméli, hogy sok helyet tud, ahol a természet gyönyörű lehet. Radkraal nevét hallva, nem jut eszébe semmi. Fogalma sincs arról, hogy miféle hely az. Vagy, hogy egyáltalán hol van. Abban viszont biztos, hogy az őr át engedi majd őket.*
-Hm, ha szerinted jó hely, akkor szívesen nézem meg. Természetesen sajnos nem hallottam még róla. Örülnék, ha ez lenne az első hely, ahová elvezetnél engem.
*Érzi, hogy bizalmát még nem teljesen nyerte el a lánynak. *
-Szerintem remek ötlet. Nincs is jobb, mint egy hosszú út, ahol megismerhetjük egymást. Végül is még semmit sem tudsz rólam.
*Kapja fel a fejét, majd a lány szemébe néz. Szemei csillognak, akár egy kisgyerek. Örül annak, hogy végre nem magányosan kell útra kelnie. *
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 23:32:22
Üzenet elküldve: 2020-06-03 23:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nagyon fülel, hogy a lány vékony hangocskáját akkor is meghallhassa, ha az éppen a szobor tetején üldögél.
Csakhogy az a hang nem onnan és nem is olyan hangerővel szólal meg, ahonnan és ahogyan várta...*
- Jaj! - *Kiált fel teljesen őszinte rémülettel és a szokottnál kicsit vékonyabb hangon, miközben elugrik a lánytól.
Aztán mikor felé fordul és meglátja őt, akkor már kacag.*
- Megijesztettél! - *Panaszolja nevetve.*
- Hol bújtál el? - *Faggatózik rögtön, majd...*
- Jaj és... - *Hirtelen odalép Titthyhez és két oldalról megfogja a két karját.*
- Megvagy! - *Jelenti ki önelégülten, mert ő ugyan be nem jelentette, hogy föladta volna, szóval, ha a lány előbújt, akkor voltaképpen ő nyert.
Azért a választ várja, mert kíváncsi, hogy hol rejtőzött Titthy.*
- De tényleg! Hol bújtál el? Talán láthatatlanná is tudtok válni? - *Még mindig nagyon lelkes, de kérdése végén elnyom egy kisebb ásítást.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nagyon fülel, hogy a lány vékony hangocskáját akkor is meghallhassa, ha az éppen a szobor tetején üldögél.
Csakhogy az a hang nem onnan és nem is olyan hangerővel szólal meg, ahonnan és ahogyan várta...*
- Jaj! - *Kiált fel teljesen őszinte rémülettel és a szokottnál kicsit vékonyabb hangon, miközben elugrik a lánytól.
Aztán mikor felé fordul és meglátja őt, akkor már kacag.*
- Megijesztettél! - *Panaszolja nevetve.*
- Hol bújtál el? - *Faggatózik rögtön, majd...*
- Jaj és... - *Hirtelen odalép Titthyhez és két oldalról megfogja a két karját.*
- Megvagy! - *Jelenti ki önelégülten, mert ő ugyan be nem jelentette, hogy föladta volna, szóval, ha a lány előbújt, akkor voltaképpen ő nyert.
Azért a választ várja, mert kíváncsi, hogy hol rejtőzött Titthy.*
- De tényleg! Hol bújtál el? Talán láthatatlanná is tudtok válni? - *Még mindig nagyon lelkes, de kérdése végén elnyom egy kisebb ásítást.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:31:23
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:31:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy üresen bámulja a kút oldalát. Türelmesen vár, jól lehet, kezd elég kényelmetlen lenni ez a helyzet számára. Ennek ellenére meg sem mozdul, ügyet sem vet a különféle mérgelődő megjegyzésekre. Azonban egy idő múlva muszáj helyzetet változtatnia, ha nem akar a földön hasalva elzsibbadni. Óvatosan föltápászkodik, persze csak annyira, hogy a kút takarásában maradjon, elvégre nem tudja, hol jár Ruuno. Sikerül elég gyorsan ülő helyzetbe tornásznia magát, majd hátával nekidől a kútnak. Bár most már megszűnnek a mérgelődő beszólások, a furcsa pillantások így sem akarnak csökkenni.
A kis tündér, hogy múlassa az időt, ujjaival a térdén kezd dobolgatni. Így telnek szépen sorjában a percek, de Ruuno csak nem bukkan fel. ~Lehet, nagyon meg fog rám haragudni, ha kiderül ez a kis csel.~ Egyelőre mégis a várakozás mellett dönt. De nem bírja sokáig, feláll. Már nem törődik az óvatossággal, ha Ruuno meglátja, akkor sincs semmi. De amint felegyenesedik, és megfordul, a törpét eltávolodni látja. A szobor felé igyekszik. ~Na jó, itt az idő.~ Ezzel megindul ő is első rejtekhelye irányába. De azért az a gyermeki lélek még egy kis tréfára ráveszi. Megint kétrét görnyedve halad a téren. Sietve igyekszik, s reméli, észrevétlenül Ruuno háta mögé kerülhet. Így nagy ívben kerül a kívánt célhoz, és ha sikerrel járt ez a művelet, megszólal a gyerek mögött állva:*
- Csak nem engem keresel?* Reméli, hogy ezzel nem hozza a szívbajt a gyerekre. Közben fejében már kezdenek gyülekezni a különféle elképzelések a várható reakcióról.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy üresen bámulja a kút oldalát. Türelmesen vár, jól lehet, kezd elég kényelmetlen lenni ez a helyzet számára. Ennek ellenére meg sem mozdul, ügyet sem vet a különféle mérgelődő megjegyzésekre. Azonban egy idő múlva muszáj helyzetet változtatnia, ha nem akar a földön hasalva elzsibbadni. Óvatosan föltápászkodik, persze csak annyira, hogy a kút takarásában maradjon, elvégre nem tudja, hol jár Ruuno. Sikerül elég gyorsan ülő helyzetbe tornásznia magát, majd hátával nekidől a kútnak. Bár most már megszűnnek a mérgelődő beszólások, a furcsa pillantások így sem akarnak csökkenni.
A kis tündér, hogy múlassa az időt, ujjaival a térdén kezd dobolgatni. Így telnek szépen sorjában a percek, de Ruuno csak nem bukkan fel. ~Lehet, nagyon meg fog rám haragudni, ha kiderül ez a kis csel.~ Egyelőre mégis a várakozás mellett dönt. De nem bírja sokáig, feláll. Már nem törődik az óvatossággal, ha Ruuno meglátja, akkor sincs semmi. De amint felegyenesedik, és megfordul, a törpét eltávolodni látja. A szobor felé igyekszik. ~Na jó, itt az idő.~ Ezzel megindul ő is első rejtekhelye irányába. De azért az a gyermeki lélek még egy kis tréfára ráveszi. Megint kétrét görnyedve halad a téren. Sietve igyekszik, s reméli, észrevétlenül Ruuno háta mögé kerülhet. Így nagy ívben kerül a kívánt célhoz, és ha sikerrel járt ez a művelet, megszólal a gyerek mögött állva:*
- Csak nem engem keresel?* Reméli, hogy ezzel nem hozza a szívbajt a gyerekre. Közben fejében már kezdenek gyülekezni a különféle elképzelések a várható reakcióról.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:13:56
Üzenet elküldve: 2020-06-03 22:13:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
- A természet tényleg kellemes hely.* Reagál a férfi erre vonatkozó kijelentésére. De aztán mélyen elmerül gondolataiban. Azon töri kis fejét, hogy merre is vezesse el Silvyrt. Arthenioron kívül ugyan jócskán akad természeti hely, de így olyan is, ami cseppet sem veszélytelen avagy riasztó. Oda pedig Titthy nem szívesen merészkedne, hiába mondta azt a férfi, hogy megvédi. Végtére is elhatározásra jut, s ötletét meg is osztja új társával, noha úgy sejti, hogy a név, amit kiejt majd előtte, sokat úgy sem fog mondani neki:*
- Akkor menjünk először Radkraalba. És környékére. Az elég szép. Csak - ha jól emlékszem - az Amon Ruadh kapujában lévő őr kicsit kekeckedő kifelé jövet. Na de majd eldől. Indulhatunk akár most is?
*Nem sürgetni akarja a férfit, neki aztán teljesen mindegy, mikor kelnek útra. Amennyi szabad ideje van, az sem okozna gondot, ha csak másnap tennék meg.
Azt nem lehet még állítani, hogy teljesen megbízik Silvyrben. Ehhez nyilván idő kell, de egy kezdetleges bizalmat már érez iránta.*
- Akár út közben még jobban meg tudnánk ismerni egymást.* Fűzi hozzá előző kijelentéséhez, noha nem olyan sok köze van ahhoz. Igaz, akkor is jól megismerkedhetnének, ha csak a kút peremén ülnének tovább, s úgy folytatnának beszélgetést.*
- A természet tényleg kellemes hely.* Reagál a férfi erre vonatkozó kijelentésére. De aztán mélyen elmerül gondolataiban. Azon töri kis fejét, hogy merre is vezesse el Silvyrt. Arthenioron kívül ugyan jócskán akad természeti hely, de így olyan is, ami cseppet sem veszélytelen avagy riasztó. Oda pedig Titthy nem szívesen merészkedne, hiába mondta azt a férfi, hogy megvédi. Végtére is elhatározásra jut, s ötletét meg is osztja új társával, noha úgy sejti, hogy a név, amit kiejt majd előtte, sokat úgy sem fog mondani neki:*
- Akkor menjünk először Radkraalba. És környékére. Az elég szép. Csak - ha jól emlékszem - az Amon Ruadh kapujában lévő őr kicsit kekeckedő kifelé jövet. Na de majd eldől. Indulhatunk akár most is?
*Nem sürgetni akarja a férfit, neki aztán teljesen mindegy, mikor kelnek útra. Amennyi szabad ideje van, az sem okozna gondot, ha csak másnap tennék meg.
Azt nem lehet még állítani, hogy teljesen megbízik Silvyrben. Ehhez nyilván idő kell, de egy kezdetleges bizalmat már érez iránta.*
- Akár út közben még jobban meg tudnánk ismerni egymást.* Fűzi hozzá előző kijelentéséhez, noha nem olyan sok köze van ahhoz. Igaz, akkor is jól megismerkedhetnének, ha csak a kút peremén ülnének tovább, s úgy folytatnának beszélgetést.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 21:15:44
Üzenet elküldve: 2020-06-03 21:15:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Eléri tehát a szobrot és körbe is járja, mire pedig körbeéri, meglepődve tapasztalja, hogy a lány még sincs itt. Pedig meggyőződése volt, hogy vagy ide, vagy a szökőkút mögé bújt el!*
- Nincs itt. - *Közli a sarkában járó Felhővel, miközben tanácstalanul megvonja a vállát.
Mivel a szökőkutat már megnézte, ezért következő útja a padokhoz vezet. Az eszébe sem jut, hogy a tündér közben "költözhetett", mert a saját fejével gondolkodik. Ő nagyon el szokta unni magát a várakozásban, hogy megtalálják, úgyhogy néha még szándékosan is elő szokott ugrani, csak hogy ő is mehessen keresni a többieket.
A padok felé is csoszog és hörög néhányat, s mikor az összeset megnézte, meg a téren esetleg fellelhető egyéb fedezékeket is, akkor visszatér a szökőkúthoz.*
- Hol lehet? - *Kérdi kicsit elkedvetlenedve a kutyát, de az persze most sem felel, csak lefetyel egy keveset a szökőkút vizéből.
Ruuno meg bámészkodik és töri a fejét. Majd hirtelen eszébe jut...*
- Lehet, hogy felrepült valahova! - *Közli lelkesen, s rögtön fel is néz a szökőkút tetejére, de nem lát semmit.
Aztán a szoborhoz tér vissza, megpróbál felmászni a talapzatára, de nem tud rajta fölkapaszkodni.*
- Ott vagy fönt? - *Kiált a szoborra, amire persze néhány járókelő megint furcsállón fordul felé, azt gondolva, hogy a kőhöz beszél.*
//Egy koranyári késődélután//
*Eléri tehát a szobrot és körbe is járja, mire pedig körbeéri, meglepődve tapasztalja, hogy a lány még sincs itt. Pedig meggyőződése volt, hogy vagy ide, vagy a szökőkút mögé bújt el!*
- Nincs itt. - *Közli a sarkában járó Felhővel, miközben tanácstalanul megvonja a vállát.
Mivel a szökőkutat már megnézte, ezért következő útja a padokhoz vezet. Az eszébe sem jut, hogy a tündér közben "költözhetett", mert a saját fejével gondolkodik. Ő nagyon el szokta unni magát a várakozásban, hogy megtalálják, úgyhogy néha még szándékosan is elő szokott ugrani, csak hogy ő is mehessen keresni a többieket.
A padok felé is csoszog és hörög néhányat, s mikor az összeset megnézte, meg a téren esetleg fellelhető egyéb fedezékeket is, akkor visszatér a szökőkúthoz.*
- Hol lehet? - *Kérdi kicsit elkedvetlenedve a kutyát, de az persze most sem felel, csak lefetyel egy keveset a szökőkút vizéből.
Ruuno meg bámészkodik és töri a fejét. Majd hirtelen eszébe jut...*
- Lehet, hogy felrepült valahova! - *Közli lelkesen, s rögtön fel is néz a szökőkút tetejére, de nem lát semmit.
Aztán a szoborhoz tér vissza, megpróbál felmászni a talapzatára, de nem tud rajta fölkapaszkodni.*
- Ott vagy fönt? - *Kiált a szoborra, amire persze néhány járókelő megint furcsállón fordul felé, azt gondolva, hogy a kőhöz beszél.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 19:31:13
Üzenet elküldve: 2020-06-03 19:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else egyre inkább találja a maga módján szimpatikus beszélgetőpartnernek a férfit, hiszen több közös van bennük, mint amiről álmodni mert, mégis ott lebeg a mondat „ne bízz senkiben”. ~Benne sem bízhatok. ~ gondolataira nem sokat tud az idő rózsájáról szakítani, hiszen újabb kérdés érkezik felé ami némiképp felbosszantja a fiatal leányt. *
- Sosem tudnék beleszeretni egy gazdag ficsúrba és amit te kényelemnek nevezel, egyáltalán nem az. *szavai némi sértettségről árulkodnak, de a nő hangja egyelőre még nyugodt vizeken úszkál. *
- Ez nagyon sötét *feleli a másik kedvet hervasztó beszédére igazából, csak hogy ne legyen akkora a közéjük ülő csend és bú. Kicsivel később a sötételf arcán, már vigyor díszeleg, Elsét pedig furcsa boldogság járja át a tudatra, hogy ezt ő okozta. Nem szoktak vele kellemesen beszélgetni. Az óvó figyelmeztetést ezúttal szó nélkül hagyja pont amiképp a boldogság kívánását. *
- Az édesanyámra hasonlítok, aki elhagyta. Ezért gyűlöl, nekem pedig nem volt más szórakozásom az unalmas, cirádás házban, mint tovább idegelni apámat ezzel sokszor védve magamat. A hajamat is nem véletlen vágtam le. *kap rövid tincseihez szomorú arccal és pontosan emlékszik minden miértre. *
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else egyre inkább találja a maga módján szimpatikus beszélgetőpartnernek a férfit, hiszen több közös van bennük, mint amiről álmodni mert, mégis ott lebeg a mondat „ne bízz senkiben”. ~Benne sem bízhatok. ~ gondolataira nem sokat tud az idő rózsájáról szakítani, hiszen újabb kérdés érkezik felé ami némiképp felbosszantja a fiatal leányt. *
- Sosem tudnék beleszeretni egy gazdag ficsúrba és amit te kényelemnek nevezel, egyáltalán nem az. *szavai némi sértettségről árulkodnak, de a nő hangja egyelőre még nyugodt vizeken úszkál. *
- Ez nagyon sötét *feleli a másik kedvet hervasztó beszédére igazából, csak hogy ne legyen akkora a közéjük ülő csend és bú. Kicsivel később a sötételf arcán, már vigyor díszeleg, Elsét pedig furcsa boldogság járja át a tudatra, hogy ezt ő okozta. Nem szoktak vele kellemesen beszélgetni. Az óvó figyelmeztetést ezúttal szó nélkül hagyja pont amiképp a boldogság kívánását. *
- Az édesanyámra hasonlítok, aki elhagyta. Ezért gyűlöl, nekem pedig nem volt más szórakozásom az unalmas, cirádás házban, mint tovább idegelni apámat ezzel sokszor védve magamat. A hajamat is nem véletlen vágtam le. *kap rövid tincseihez szomorú arccal és pontosan emlékszik minden miértre. *
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 08:45:19
Üzenet elküldve: 2020-06-03 08:45:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else magyarázatot ad rá, hogy nem minden lénnyel van baja a világon, csupán bizalmatlan, mert mindenkiben megbújhat valami kis gonosz. Így már teljesen érthető a nő mondata, s bólintva jelzi, hogy érti a lényegét.*
- A túlélés első törvénye. Ne bízz senkiben! *Talán még Else-től is bizalmatlanabb a férfi, de az élettől ő ezt tanulta meg. A másik örökséghez fűződő viszonyát kíváncsian hallgatja. Egy ravasz kérdés merül fel benne, amire kénytelen rákérdezni.*
- Ha te habarodtál volna bele valami jómódú ficsúrba, akkor csak nem toltad volna félre ezeket a kényelmeket ugye? *Érdeklődve kérdez és a válaszok után kutat a másik íriszeiben. A Dvorn-t ért veszteségen Else sajnálatát fejezi ki.*
- Az élet már csak ilyen. Hamar elveszi a jót, és nem ad helyette semmi mást. Ezért is nem érdekel már semmi sem a munkám mellett. Már nem félek a haláltól sem. Nem számít, melyik nap jön el, ha eljön, én készen állok, de nem fogom magam könnyen adni. *Komoly az arckifejezése, mutatva, hogy amit mond azt teljesen úgy is gondolja. A szeméből kiolvasható, hogy nincs benne félelem, inkább hűvös üresség. Ettől függetlenül nem savanyodott be, tudja értékelni az élet apró örömeit. Else takarítós mondatára elvigyorodik. Tetszik neki a másik humora. A lány vágyait, terveit érintő kérdésre egy tartalmas választ kap, amire jól odafigyel. A hallottakat elképzeli maga előtt, s valóban nem hangzanak rosszul. A nő hátterét megismerve teljesen érthető tervei vannak a jövőre. Nem talál benne kifogásolni valót, egyedül egy jó tanácsot kíván megosztani a kikötővel kapcsolatban.*
- A kikötőben légy óvatos! Két aranyért vagy még annyiért sem, átvágják a torkod. Veszélyes hely, ami nem nőknek való, kivéve, ha a Kikötői alvilághoz tartozol. *Ott még az őrségnek sincs ráhatása a dolgokra, mint egy elzárt világ a várostól, saját szabályokkal.*
- Remélem megtalálod a boldogságod! *Egy halvány mosollyal mondja mindezt amikor Else a végére ér a felsorolásnak, hogy mi mindent szeret és szeretne még csinálni. ~Annak ellenére, hogy magát engedetlennek tartja, nem is házsártos némber a személyisége. Az apja miért tartja mégis semmirekellőnek?~ Ha már beszélgetnek egy kicsit kutakodik még a másik családi életében.*
- Apád mindig ilyen lenéző volt veled, vagy csak azóta, hogy nem teljesíted szent kötelességedet? *amit eddig tud az apjáról az pont elég, ahhoz, hogy megállapítsa azt, hogy sosem lehetett egy mintaapa. Legalább is nem egy szerető apa képét mutatta eddig.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*Else magyarázatot ad rá, hogy nem minden lénnyel van baja a világon, csupán bizalmatlan, mert mindenkiben megbújhat valami kis gonosz. Így már teljesen érthető a nő mondata, s bólintva jelzi, hogy érti a lényegét.*
- A túlélés első törvénye. Ne bízz senkiben! *Talán még Else-től is bizalmatlanabb a férfi, de az élettől ő ezt tanulta meg. A másik örökséghez fűződő viszonyát kíváncsian hallgatja. Egy ravasz kérdés merül fel benne, amire kénytelen rákérdezni.*
- Ha te habarodtál volna bele valami jómódú ficsúrba, akkor csak nem toltad volna félre ezeket a kényelmeket ugye? *Érdeklődve kérdez és a válaszok után kutat a másik íriszeiben. A Dvorn-t ért veszteségen Else sajnálatát fejezi ki.*
- Az élet már csak ilyen. Hamar elveszi a jót, és nem ad helyette semmi mást. Ezért is nem érdekel már semmi sem a munkám mellett. Már nem félek a haláltól sem. Nem számít, melyik nap jön el, ha eljön, én készen állok, de nem fogom magam könnyen adni. *Komoly az arckifejezése, mutatva, hogy amit mond azt teljesen úgy is gondolja. A szeméből kiolvasható, hogy nincs benne félelem, inkább hűvös üresség. Ettől függetlenül nem savanyodott be, tudja értékelni az élet apró örömeit. Else takarítós mondatára elvigyorodik. Tetszik neki a másik humora. A lány vágyait, terveit érintő kérdésre egy tartalmas választ kap, amire jól odafigyel. A hallottakat elképzeli maga előtt, s valóban nem hangzanak rosszul. A nő hátterét megismerve teljesen érthető tervei vannak a jövőre. Nem talál benne kifogásolni valót, egyedül egy jó tanácsot kíván megosztani a kikötővel kapcsolatban.*
- A kikötőben légy óvatos! Két aranyért vagy még annyiért sem, átvágják a torkod. Veszélyes hely, ami nem nőknek való, kivéve, ha a Kikötői alvilághoz tartozol. *Ott még az őrségnek sincs ráhatása a dolgokra, mint egy elzárt világ a várostól, saját szabályokkal.*
- Remélem megtalálod a boldogságod! *Egy halvány mosollyal mondja mindezt amikor Else a végére ér a felsorolásnak, hogy mi mindent szeret és szeretne még csinálni. ~Annak ellenére, hogy magát engedetlennek tartja, nem is házsártos némber a személyisége. Az apja miért tartja mégis semmirekellőnek?~ Ha már beszélgetnek egy kicsit kutakodik még a másik családi életében.*
- Apád mindig ilyen lenéző volt veled, vagy csak azóta, hogy nem teljesíted szent kötelességedet? *amit eddig tud az apjáról az pont elég, ahhoz, hogy megállapítsa azt, hogy sosem lehetett egy mintaapa. Legalább is nem egy szerető apa képét mutatta eddig.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-06-03 01:13:08
Üzenet elküldve: 2020-06-03 01:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Valószínűleg rá fog jönni a lány, hogy nem nagyon ismeri még Lanawint. Ám itt a lehetőség, hogy megkérje arra, hogy mutassa meg neki a várost.*
-Nos annyira még nem vagyok álmos.
*Mondja egyenes szavakkal. Nos a lány kérdése gondolkodáshoz vezeti. Még ő sem tudja, hogy mit válaszoljon, de ha választania kéne, inkább a természetet választaná, na meg még talán az Arthenioron kívüli területeket. Hosszas gondolkodás után, végre választ talál.*
-Hát inkább a természetben mászkálnék egyelőre. Szeretem a madarak csiripelését és a növények illatát.
*Álcáját minél jobban próbálja fenntartani, hogy nehogy gyanút fogjon a lány a munkájáról.*
-Örülnék, ha körbe vezetnél Lanawinban. Egyenlőre maradhatunk a természetnél is.
*Valószínűleg rá fog jönni a lány, hogy nem nagyon ismeri még Lanawint. Ám itt a lehetőség, hogy megkérje arra, hogy mutassa meg neki a várost.*
-Nos annyira még nem vagyok álmos.
*Mondja egyenes szavakkal. Nos a lány kérdése gondolkodáshoz vezeti. Még ő sem tudja, hogy mit válaszoljon, de ha választania kéne, inkább a természetet választaná, na meg még talán az Arthenioron kívüli területeket. Hosszas gondolkodás után, végre választ talál.*
-Hát inkább a természetben mászkálnék egyelőre. Szeretem a madarak csiripelését és a növények illatát.
*Álcáját minél jobban próbálja fenntartani, hogy nehogy gyanút fogjon a lány a munkájáról.*
-Örülnék, ha körbe vezetnél Lanawinban. Egyenlőre maradhatunk a természetnél is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900