Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-21 22:07:41
 ÚJ
>Louis L Archel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142

Játékstílus: Szelíd

[ Megérkezés ]

* Kissé borús idő van, mikor megérkezik vándorunk a főtérre. Nagyon nem is foglalkozik most az épületek milyenségével, inkább azzal, hogy mi is történt vele az elmúlt pár napban. Mikor barátjával elérte őket az a mana-robbanás... Igaz, menekülhettek volna, de nem olyan fából faragták sem Louis-t, sem azóta nyomtalanul eltűnt barátját. Furcsállja de néha egészen úgy érzi, hogy a háta mögött áll, de közben még sincs ott az agyaras pofa.
A hátára vett batyut leteszi a földre. Szemei fel-felvillannak, majd fejét megrázza, és leül a földre valahová egy fal mellé, hogy ne legyen útban. Hallott egy két mondatot valami fogadóról, de nem nagyon van ereje addig eljutni. Pláne most... azért az a harc kicsit kimerítette ide felé jövet, de a haramiák megtanulták a leckét. Botját a falnak támasztva karjait egymásba fonja, és csendesen meditálni kezd. Össze kell szednie magát legalább annyira, hogy eljusson a fogadóig. Első ránézésre olyan, mint egy hajléktalan, hiszen van rajta egy csuklyás poncsó is, így csak szoknyájának alja és csizmái látszatják azt, hogy ez nem így van. Nagyot sóhajt, majd lábait maga alá húzza, s fejét felemeli. Egészen ördögien fest így, csuklyával a fején.


599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-20 19:03:02
 ÚJ
>Yalannar Reul Naretye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Egy fekete ruhás, csuklyás alak közeledik késő délután. Bár a csuklya még arcát is eltakarja, látszik karcsú alakján, hogy nőnemű. Yalannar kifáradt a hosszas vándorlástól, és csak kicsin múlik hogy megállítja természetellenesen fehér kezét, ami a csuklya felé nyúlt. "Muszáj látnom!" Gondolja vágyakozva. Végre lehúzza fejéről a csuklyát. Sokan megrendülnek szépségétől, de ő csak a főteret nézi, ahol sok lény rohangál össze-vissza, s ő rengeteg különleges aurát pillant meg. A legtöbb lény izgatott, sőt, van, aki még fél is. Egy pillanatra megtorpan. Lát egy lángoló ujjbegyű tündért. Lehet, hogy a tündérke nem sejti, de még auráján is lángok táncolnak. "Lenyűgöző!" Gondolja, majd megpillant egy másik érdekesnek tűnő lényt is, is, vöröslő hajjal, alacsony termettel. Épp útbaigazítást kér, és Yali ismét meglepődik. "Csodálatos aurák." Nem csoda, hogy ide akart jönni, már látja. Ugyan csak két lányt nézett meg igazán, de mind-mind különlegesnek, lenyűgözőnek hat az elf-nő szemében. Mikor átjut az őrök és az ott nyüzsgő tömegen, leül a kút szélére. Visszahúzza fejére a csuklyát, hogy ne lássa ezt a színkavalkádot. "Nevetséges. Mintha nem merném vállalni arcomat. Mint egy bűnöző!" Morog magában, s nagyot húz a kulacsából. A Pegazus fogadót megpillantva megérzi éhségét, ezért lassan elindul a fogadóhoz, újabb és újabb aurákat vizslatva.*


598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-18 15:13:17
 ÚJ
>Liannera Muriku avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Zetriat Iuthar, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Eleonor Nesayang részére//

*Szegény útbaigazítást kérő szeppent leányka
teljesen összezavarodott. Alig ért ide és már menekülnie kellet és egy fiatal lány ráncigálta magával. Mondjuk az utóbbi tetszett neki, de nem ilyen körülmények között.*
"Mi a franc? Hova visznek ezek, és kicsodák."
*Mire végiggondolta ezt, már a városfalain kívül találta magát egy hölgy erős szorításában.*
- Mi történt?
*Bájos szemekkel nézni a felé forduló lányt.*
- Magyarázatot kérek.
*Utóbbi mondata hangosan kezdődött, aztán végig gondolta a dolgokat, és félve folytatta a mondatát.*
"Kellet nekem kalandot keresnem. Most otthon is lehetnék a házunkba, de nekem mindig kell valami hülyeséget csinálnom. Nembaj legalább érdekes lesz. És társaság nem tűnik túl veszélyes alaknak. Na jó kivéve azt az elfet. De a lány az kifejezetten aranyos, és szimpatikus."
*Zetriat még nem ért oda, mert az páncélos őr leütésén dolgozott éppen. Hősünk mi tagadás eléggé félve pillantott Geradras irányában. Valahogy mindig a lány védő aurájában szerette magát tudni a menekülés során. Nem nagyon ellenkezett mert érezte, hogy jót akarásból hívták el. Majd mikor biztonságosabb távolra értek Eleonorra néz, majd megszeppent orcájára mosoly kerekedett.*
- Ti aztán nagy bajban lehettek.
*Még mindig nem igazán fogta fel az eseményeket.*
- Na meséljetek mi történt.
*Inkább Eleonor irányába célozta a kérdést. Majd meghúzta kulacsát a nagy menekülés után. Eléggé megfáradt, jól esett neki a friss víz. Körbekínálja a kulacsot, és várja a választ.*



597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-17 23:39:10
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

*A külső területeken, lehetőleg csak az erdőn keresztülhaladva akart átjutni a városon, de nincs szerencséje. Úgy tűnik, mindenki, aki elkerülte a karavánpihenőt, Artheniorba akar bejutni, és még mielőtt Caram kiverekedhetné magát a forgatagból, a kapuban, majd a városban találja magát. Ez azonban nem veheti el a kedvét attól, hogy tovább menjen a kikötő felé. Nem néz se jobbra, se balra, nem figyel senkire, csak megy egyenesen előre, nem hagyva, hogy bárki megakadályozza új úticélja elérésében.*


596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-17 21:47:40
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Zetriat Iuthar, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//

*Amikor végre sikerül kiszabadulnia az őr kezéből indulna Geradras felé, de egy lány elé lép, és feltartóztatja. Egy alacsony, piros, hosszú hajú lány, zöld szemekkel, akin látszik, hogy zavarodott. Habár Eleonornak menekülnie kellene, mégis egy pillanatra megáll, és meghallgatja mit akar tőle.*
"Csak útba igazítást kér." *gondolja magában és a város felé mutat.*
-Arra van a főtér! *mondja és már indulna is Geradras felé, de látja, hogy közelednek felé a katonák. Már nagyon elege van ebből az egész menekülésből, úgyhogy a közeledő őrnek - aki alig volt idősebb, mint ő - a szemébe néz és annyit mond*
-Én csak szeretnék innen kijutni. Megtehetem, felnőtt vagyok és senki nem szólhat bele az életembe.
*Az őr megtorpan egy pillanatra, így Eleonornak módja nyílik Geradras felé indulni, aki szintén pont akkor ér oda hozzájuk.*
-Menjünk innen, azonnal.
*A másik lányra néz*
-Lehet, hogy jobban jársz, ha velünk jössz. A végén még azt gondolják, nekünk akartál segíteni.
*Magával húzza a lányt, és indulnak az erdő felé. Közben a nyomukban végig ott vannak az őrök, és próbálják beérni őket. Végül Zet elintézi az egyiket, így időt nyernek, és be tudnak menekülni az erdőbe, ahol lihegve rohannak be a fák közé, és ott próbálnak menedékre lelni.*
-Ne haragudj! *néz rá a lányra* - Esélyed sem volt választani, hova akarsz menni. Nem akartunk belekeverni ebbe.



595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-17 13:18:55
 ÚJ
>Zetriat Iuthar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Eleonor Nesayang, Geradras Darandel, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//

*Elfünk azon töri fejét most mi tévő legyen. A távolban lévő katonák meglátták ahogy Geradras nagy lendülettel eldobja a követ. Őt nagy szerencséjére az őrök fürkésző tekintete nem találta meg. Ebben a helyzetben ő könnyedén kiosonhatna a városból és élné tovább életét, semmi nem köti az elfhez és párjához. Még csak nem is tartozik nekik semmivel. Ezekkel a gondolatokkal fordul sarkon és lassú bicegő lépéseivel az erdő fele indul. "Így lesz nekem a legjobb." Töpreng miközben vissza-vissza pillant korábbi útitársaira. "De én... most mi a fenét csinálok? Ha eddig kitartottam mellettük most nem hagyhatom itt őket. Amúgy is örökre kisértene ha most cserben hagynám egyik fajtársamat... még ha egy gyilkos is." Egy határozott mozdulattal vissza fordul és gyors léptekkel bajban lévő társai felé igyekszik. Ekkor észre veszi a kis tündért az ember nő mellet állva. "Na de jó most már még több lélek fog a szívemen száradni ha most kudarcot vallok." Zsörtölődik magában miközben elér az őrhöz, ki éppen fajtársa felé nyúl.*
-Azt már nem barátom. *Szorítja meg a karját az őrnek. Másik kezét ökölbe szorítja és ütésre lendíti kezét. Reméli ütése megtette hatását és az őr eszméletét vesztette. Megrázza kezét miből az ütés következtében vér csepeg a macskakövekre.*
-Utolsó lehetőségünk siessünk. Ja és Geradras csúnya dolog dobálózni. *Mosolyodik el egy pillanatra.*

A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.17 13:37:36


594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 22:30:19
 ÚJ
>Geradras Darandel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor Nesayang, Zetriat Iuthar, Mesélő #4 és Liannera Muriku részére//

"Francba ezek észre vettek, merre meneküljek?"
*Gondolkozik Geradras a nagy sietségben, mikor megpillantotta, hogy megfigyelték őt a távolból. A csuklyás férfi, hamar beleolvad a tömegbe és meglehetősen gyakran, és sebesen változtat helyet. Majd mikor úgy érzi, hogy egy pillanatra lerázta a nyomában kajtató őröket, akkor figyeli a távolabbi helyeket. S ezzel a lendülettel, tör át a tömegen, egészen addig, amíg el nem érte a két lányt. Ugyan nem ismerte közülük az egyiket, de érezte, hogy most már ő is bajban van. Biccent neki egyet, majd Eleonorra néz kétségbeesetten.*
-Utolsó esélyünk az ez lesz kedvesem.
*Majd lája, hogy az őr kit oly kecsesen fejen dobott, nem ment el. És már készült is a megfogására, de a hatalmas tumultusnak hála, végig tudta mondani mondatát az elf, mielőtt menekülőre fogta volna.*


593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 22:13:39
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor Nesayang, Zetriat Iuthar, Geradras Darandel és Liannera Muriku részére//

*A kő eltalálja az őr sisakját, és bár kárt nem tesz a sisak viselőjében, arra elég, hogy a férfi egy pillanatra elengedje Eleonor karját. Mivel azonban Liannera épp ekkor toppan elé, a lány nem tud azonnal tovább lépni, legfeljebb, ha arrébb löki a frissen érkezőt.
Az őr két társa már a kő eldobóját keresi, de már későn, mert a kapu másik oldalán álló hármas látta Geradras dobását, és már felé tartanak. Zetriat az egyetlen, akire, úgy tűnik, még nem figyeltek fel.*


592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 21:17:26
 ÚJ
>Arae Torisia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Antasnak//

*Amikor kilépnek a fogadóból, Arae rájön, hogy egészen elbeszélgettél az időt, és már jócskán délután felé jár az idő. A nap erősen tűzi a teret, nagyon meleg van, úgyhogy legszívesebben a kút felé venné az irányt, de Antasnak biztos első dolga a vásárlás lesz. Éppen ezért kellemesen csalódik, amikor a férfi átkarolja, és a kút felé vezeti.*
-Hallod, neked aztán van bőr a képeden. Azonnal így letámadsz, amint kilépünk a fogadó biztonságából? *vigyorog rá a férfira, és már előre tervezi, hogy jól összevizezi a kút hűsítő vizével. A szökőkút zseniális megmunkálása mindig elbűvöli. Az meg különösen jó, hogy mindig folyik a víz a főtéren. Arae imádja a vizet, kiskorában sokszor úszkált a falu melleti folyóban a barátaival. Már éppen visszaemlékezett volna a szép emlékekre, amikor Antas elkezd énekelni. Megvárja, amíg befejezi, és meglepetten szólal meg.*
-Nemcsak szabó, hanem költő is? Zseniális vagy, kedves Antas. Nem hiszem el, hogy nem bolondulnak érted a nők!
*Amikor a kúthoz érnek, megmossa az arcát, és végül lefröcsköli Antast*
-Ezt az arcátlanságodért kapod. *Mondja nevetve, miután ő is kap egy kis spriccet. Miután már eléggé éberek, és felfrissültek, akkor Antas újabb érdekességet mond magáról.*
-És mennyiért árulsz egy képet? *kérdezi, és vigyorogva hozzáteszi* - És természetesen rólam aktot kívánsz rajzolni, jól gondolom, ugye?
*Végül tovább indulnak, és Arae már alig várja, hogy lássa, milyen anyagból fog elkészülni a ruha.*


591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 20:14:34
 ÚJ
>Antas Valmurss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Arae-nak//

*Ott hagyják a fogadóban Skathát aki túlságosan beletemetkezhetett a gondolataiba. Pegazusban előre engedi az ajtónál a szépséget, majd utána kilép szintén a Főtérre. Nem zavartatja magát kinn, hanem egyenesen egy mindentudó mosoly keretében átkarolja oldalról a nőt és a következő szavakkal palástolja arcátlanságát.*
-Ez nem az aminek látszik, hanem csupán leveszem a derekadról már előre a méretet. Ha megérkezünk a szobába, akkor rendesen mérőszalaggal is mérni fogom. * Szenvtelenül mosolyog, majd ha nincs ellenére ez a karolós dolog akkor rátesz egy lapáttal, mert jókedvében kezd énekelni.*
-Édes lány a modellem
Bájosságát szeretem
Dús hajába beletúrnék
Ajkáról csókot lopnék
Együtt nézünk szembe a versennyel
Ő nyeri meg, ezzel a szép küllemmel

*Persze a végére csak elengedi a másik derekát, ha addig le nem koptatták onnan. Megcélozza először a Szökőkutat, hogy ott felfrissíthessék az arcukat és az álmosságot elűzzék teljesen.*
-Mosakodjunk meg, kicsit frissítsük fel magunkat mert rögtön elalszok. Benn a Pegazusban elég meleg volt. * Magyarázza Arae-nak, közben hozzálát arcának felfrissítéséhez de a végén az ujjain maradt vízcseppeket a nő dekoltázsa felé küldi, egy természetes mosollyal fűszerezve.*
-Ez jólesett. Felfrissültem. * Mikor eltűnt a varázs akkor magától szólal meg, hogy egy új információval sokkolja a kedves nőt.*
-A rajzoláshoz is értek, nem csak a szabáshoz. Ritkán rajzolok csak. Azt is élvezem, ha alkothatok. * Szemei csillognak, aztán kiadja végül a parancsot.*
-Menjünk tovább.


590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 19:59:26
 ÚJ
>Qrine Hsiao avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Szokásához híven gyorsan, lehajtott fejjel sétál, míg a főtérre nem ér. A főkapunál megáll, majd körülnéz. Ekkor meglátta az őröket, akik gyanakvóan néztek rá, hiszen látszólag nem egy barátságos lény sétált be a kapun.
Mitsem törődve az őrökkel, elindul a szökőkúthoz, majd kezei segítségével iszik annak vízéből.
"Hm, rég ittam ennyire tiszta vizet." - gondolja, majd továbbsétál, és leül egy padra, hogy megpihenjen. Meglát egy táblát, melyre ki van írva: Pegazus fogadó 50 méterre található.
Egy kis gonosz mosollyal az arcán elindul a fogadó felé, azt gondolván, hogy majd ott talál valakit, kivel tovább járhatja útját.*

A hozzászólás írója (Qrine Hsiao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.16 20:00:16

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.17 00:32:14, a következő indokkal:
Jelek pótlása.



589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 19:40:05
 ÚJ
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Suhancnak aligha mondható már, de nem is a legfiatalabb. Eltelt már pár év, hogy napvilágot látott, sőt, pár évtized is. Ugyan, száz nyarat bőven meg fog, ezt jól tudja, ha addig nem kerül egy hasonló kézpár alá, hogy a koporsóba helyezze és kicsinosítsa a temetési szertartásra. Még ha nem sok jót ígér, hogy ennyire szeretik sebhelyet hagyni az arcán. Ám a tény, hogy már arcát metszették és felakasztották, mégis él, talán engedi arra következtetni, hogy addig megél, míg a kő kövön marad.*
- Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a tényeket?
*Kérdi, két vállát emelve, s tenyereit is felfordítva, ám ruhaujjai nem esnek hátra, így emeli őket, teljes tanácstalanságot mímelve. De tényleg, kicsoda lenne ő, hogy komoly tudósok szavát semmiben vegye? Biztos nagyon fontos számítások és kutatások okán állapították ezt meg, s saját szemükkel látták ezeket a csodákat. De vajon, miféle isten lehet, aki bélyegzi szolgáit, hogy kiválassza őket? Sanyarú sors lehet, ha a kezdetekben tudja, hogy valami nagy dolgot kell tennie. Arról nem is beszélve, ha még valamiféle prófécia is szól, mi szerint, életét kell adja valami felsőbbrendű ügy okán. Sajnálatra méltóak az ilyenek.
Továbbra sem érti, hogy miért kell ez... Talán ilyen jelek nélkül nincs hitük istenükben? Mert ha ez kell a hithez, akkor már régen nem hívő személy. Dakh nem szokott hinni. Persze, ő maga adja a földnek vissza a testeket, s szenteli meg az utolsó útra. De ettől még nem kell tudnia senkinek, hogy nem hisz abban, hogy bármiféle istenség létezik. Sebhelyei előtt sem hit, azok után még annyira sem. Áldozatokat sem mutatott be, s nem is imádkozott. Kihez és miért? Hogy sebhelyei begyógyuljanak? Hogy lelkét rendbe hozza valami szentséges fény? Ugyan... Viccnek is gyenge, nem hogy komolyabb szónak.
Azt jól látja, hogy nem holt a lány, így szóra sem tartja tovább érdemesnek a témát. Persze, sebhelyes sorsa okán mondta a részvétel nyilvánítást.*
- Kellene, jó is lenne... He-he... A lovagok és őrök csak oda mennek, ahol kellenek. A falu, honnan származom, ott a törvény a helyi erők kezében van, függetlenek a világtól. Sajnos...
*Ő sem értette, miért jó másokat azért kínozni, miért jó más fajta képviselőjét azért ölni, mert különböző sajátunktól. Ő nem ölt, nem tett semmit. Csak próbált élni. De még a lehetőséget is elvették tőle, s nyakába a szörnyű anyag került, megfeszült s csak a szerencséjén múlott, hogy túlélte. Nem isteni hatalom, nem mások akarata. Csakis a saját mázlija és az akasztó ügyetlensége miatt lett így.
Az ok talán az volt, hogy homogén állománya volt a városnak. Csak emberek, semmi más. Ha több fajtából viselnék magukat ott, akkor talán még tiszta volna bőre, nyaka nyomtalan lenne. Hiszen, ami más, ami különbözik a többségtől, azt az értelmes vizsgálja, a nép pedig gyűlöli és fél tőle. Ezért elpusztítja, könyörtelenül. Talán az ő faluja a sötétség volt, minek párja Tima faluja, hol a tudás oly fényesen ragyog.*
- Ugyan, kérlek... Nem tudhattad, hogy sorsom sanyarúságát elf mivoltomnak köszönhettem.
*Mosolyodik, hiszen ő tényleg nem a lány ellen akar szólni. Egész megkedvelte ezt az emberfajzatot. Kedves és szép, a sebhely az arcán pedig még gyönyörűbbé teszi. A szeméhez vezeti a tekintetet, mi csodás egy pár. Bár, most csak annyit látni arcából, egyetlen szemet, de az is szép. S ki ne szeretné a szépséget? S ki nem kedvelne valakit, akiben ilyen aranyos kíváncsiság ég. Ott forr benne a vágy, hogy tudása gyarapodjon. Lehet így haragudni valakire. Üde és friss leány, elrontani kedvét, lelkébe taposni, csak egy érzéketlen lény lehet képes.*
- Szép neved van, Timandra.
*Somolyog a kedves mosolyra. Hát csak sikerült a szomorkás lányra rávarázsolni saját mimikáját. Bár, keserűségét rejti csak beteges humora és farkasvigyora mögé, mégis őszinteség is rejlik benne, főleg ha egy ilyen személlyel lehet, ki nem fordul el tőle csak azért, mert olyan a képe, mint amin a fiatal harcosok gyakoroltak. Még szerencséje, hogy nem harcos, csak egy egyszerű paraszt vágta meg, szakképzett, még ha csak alapokban járta is lett volna, akkor elveszthette volna szemének világát, ha nem többet.
Az pedig, hogy úgy kezeli, ahogy, az pont hogy normális kéne, hogy legyen. Egy kis vágás, főleg sajátjához képest, ettől inkább csak barátságosabb lesz. Főleg, hogy a viselkedés nála gyakrabban olyan, mint amitől a lány úgy fél. Hogy elítélik pusztán azért, ahogy kinéz, amilyen seb van az arcán. Dakh pedig sokkalta többször kapja arcába a megvetést és a félelmet.
Talán épp csak felmérné, hogy mennyire riadt még Timandra, mennyire feszélyezett még közelében. Arról nem is beszélve, milyen kellemes egy ennyire élő érintés a sok holt után. Kész felüdülés, saját marka furcsán hideg mindig. Talán lelke komor sötétsége és fagyossága, minek okán ez ilyen. S hiába a vidám kifejezés, ettől még mindig hűvös legbelül.*
- Nem elf név. Bár apám, ki elf volt, ő akart nekem adni elf nevet, hogy népe talán magához fogadjon, de túlzottan hasonlítottam az emberekre, ezért meggondolta magát.
*Furcsa, hogy ennyiért még az elfek is kitagadják. Persze, a büszke, tiszta vérű erdőlakók nem csoda, hogy nem szeretnének egy olyan gyermeket, aki az emberek fajára emlékezteti őket. Ha csak egy kicsit elfesebb az alkata, ha csak egy kicsit hegyesebb a füle... Sajnos nem történt így, túlzottan is kevert, túlságosan emberszerű félvér, ám elf mivoltát sem sikerült soha elrejteni, ezért ott is megvetették. Szép sorsú gyermek volt, s később se lett sokkalta jobb. De miért kell megvetéssel fogadni, szülei miatt ilyen, nem akart ő soha senkinek ártani, vagy szemében csúfnak, másnak tűnni...*
- Talán egyszer, örömmel ellátogatok veled oda, ahol szívesen látnak. S ha gondolja, s nem baj neki, talán pár élettelen, lélektől megfosztott, üres porhüvelyt is tudok neki vinni. Munkám, hogy elföldeljem őket, de kiért senki nem mond az egekbe himnuszt, bizonyára fel lehet használni kutatásra.
*Egy pár kalandor, kinek szerettei már nem élnek, bizonyára maga is örülne, ha még halála után is segítheti a világot. Kérdés csak, hogy mennyire van valakinek gyomra ahhoz, hogy holtesteken kísérletezzen, azokat vizsgálja. Persze, a boncolás bizonyára már egyes helyeken bevett szokás. Már, ha marad mit felvágni.
Annyira talán nem is egyedi, hiszen egy nagyobb füllel megáldott embernek is el lehet így kaszálni egy kis és éles pengével a fülét. Viszont, egy valódi, tiszta elf talán már inkább lehetne kutatási alap.
Lesi, ahogy a lány a felszerelése közé rejti a könyvet, majd az a hátára kerül. Hát, talán menni készül? Neki is mennie kéne, már fáradt az út után, mi mögötte van. S éhségét is csillapítani kéne. Valamint a helyi templomban is munkát kéne kérnie, hogy a testek felett rendelkezhessen. Temetkezési vállalkozó szerzetes, akinek ez a munkája. S talán a holtak csúfsága annyira nem is meglepő, némelyik egész szép állapotában múl ki. Arról nem is szólva, hogy az üres testek nem fordulnak el tőle, s gúnyolják arca és nyaka miatt.*
- Csak hírekből ismerem a várost, nem rég érkeztem. Viszont a közelben van egy fogadó, ezt hallottam. Engesztelésül, amiért akaratod ellenére felfedtem arcod titkát, meghívhatnálak valamire?
*Mosolyog, ahogy ő is feláll. Furcsa lehet, hogy nincs nála semmi. Minden dolga a ruházata alatt van, ezért ilyen bő. De ettől függetlenül, amúgy sincs sok minden nála. De aranya van hozzá, hogy meghívja a lányt és még maga is étkezhessen, vagy ihasson, ahogy éppen koppan. Talán egy szobát is kivehetne, hogy majd holnap érkezzen csak a templomba. De oda kell mennie. Lehet, a lány is arra fog majd tartani, arrafelé biztos sok mindent hallani és talán maga az építmény sem utolsó kinézetére. Bár, még nem látta, csak hírét hallotta. De a legtöbb templom mindig régi kreáció, ha nem éppen ősi szent helyet vettek alapul. Emlékszik, volt egy, minek kertjében évtizedek óta mozdítatlan kövek voltak, tele vésettel. Nem ilyen vésés volt rajta, mint ezeken a kőpadokon, sokkalta régebbinek tűnt. Talán régebbi, mint mire emlékeznek az elfek, vagy mások, kiknek olyan hosszú életük van, talán ezredek, eonok teltek el azóta, hogy azokra felvitték a csodás motívumokat.*


588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 18:07:04
 ÚJ
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Az elf vér, ami ereiben munkál, még ha nem is tiszta, mégis megnehezíti, hogy korát pontosan meg lehessen mondani. Lehet, hogy emberi mértékkel számolva már az ötvenen is túl van, de ez az elfek között még mindig csak suhancnak számítana. Ki mondhatná meg pontosan, mennyi idős is? Bezzeg az ő esetében sokkal könnyebb ezt a rejtélyt megoldani, arca még üde, nem húzzák össze sehol ráncok, a szeme sarkában sem bújnak meg szarkalábak. Húszas évei elején, de maximum közepén járhat, annál semmiképpen sem lehet idősebb, de az is bizonyos már, hogy túlvan a serdülőkoron, amikor arca még csak próbálgatja felvenni végső nőiességét.*
-Neves kutatók hiteles feljegyzései is alátámasztják, hogy mikor a gyermek világra jött, nem friss sérülés volt rajta, hanem egy sebhely, aminek legalább hónapok kellenének, hogy ilyen módon behegedjen.
*Ingatja meg a fejét. Ő sem hitte, de olyan emberek szava állítja ennek valóságát, akiket nem kérdőjelezhet meg csak úgy, különben tudásának gyökereit vágná ki saját maga alatt. Ha nehéz is, néha el kell hinni, hogy vannak olyan dolgok, amikre bizony nincsen racionális magyarázat. A többség ilyenkor téved az isteni, felsőbb hatalmakhoz és erőkhöz, ilyenkor kezdenek hinni egy istenségben, akinek hatalmában áll, hogy ilyen bélyeggel kiválasztottá tegye a gyermeket.*
-Természetesen több tudós is vizsgálja, hogy vajon az anyaméhben szerezhetnek-e efféle sérüléseket, ha a hasat valamiféle külső, gyengébb inger éri, de bármi legyen is az eredmény, a köznép nem fogja elfogadni, a hitük szentül és szilárdan ki fog tartani a kiválasztottság ténye mellett.
*Különös dolog a hit, Timandra sosem gondolta, hogy létezne felsőbb hatalom, azóta nem, mióta a sebhelyet szerezte. Előtte rendszeresen imádkozott és áldozatokat is mutatott be, természetesen csakis vértelen áldozatot, hisz a nők nem elég tiszták a véres áldozatokhoz, de ettől még teljesen az istenségnek tetsző életet élt. Mégis megtörtént, ami megtörtént és ez ébresztette rá, hogy hiába a fohász, nincs felsőbb erő, ami képes lenne konkrétan az ember életébe avatkozni. Talán ezen hitvesztése miatt sikerült a tudománynak annyira megragadnia.*
-Nem kell részvétet nyilvánítanod, hiszen nem haltam meg.
*A teste életben maradt, és lényegében a lelke is, bár igaz, csak egy megnyomorított csonk maradt belőle. Valami tűnő árnyék, ami nem fogható régi énjéhez.*
-Azt hittem, hogy vannak emberek, akik betartatják a törvényt. Hiszen erre valók a lovagok és őrök, nem? Az ilyen fontos rendeleteket mindenhol ki kellene hirdetni és ki is kellene tűzni, hogy mindenki tisztában lehessen velük.
*Sosem értette a fajok közti gyűlölködéseket, most sem érti. Szerinte mindegyik csodálatos és különleges egyedekkel bír, akik mások ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak lennének, vagy kevésbé értékesek. Micsoda elvakult és ostobaságtól sötét hely lehetett, ahol ilyet műveltek? Gondolatban most büszke szülőfalujára, amiért ott virágzik a tudomány és az értelem, biztos benne, hogy ott sosem fordulhatna elő hasonló eset.
A férfi nem kérdez többet, csak szótlanul visszaadja a könyvet, amit a lány mellkasához ölel. Sokkal jobban fog rá vigyázni mostantól, hiszen olyan emlék ez, amit akár még nyomorult kis élete árán is hajlandó lenne megóvni. A benne levő tudás és a hozzá kapcsolódó emlékek felbecsülhetetlenek és ha egyszer elvesznének, képtelenség lenne pótolni őket.*
-Sajnálom, nem akartam kellemetlen emléket eszedbe idézni. Bocsásd meg a tolakodásomat, nem szoktam ilyen lenni.
*Még ha bemegy egy kocsmába, ott is mindig legalább fél órákat vár, mire összeszedi a bátorságát egy egyszerű rendeléshez, nem is érti hát, mi ütött most belé, hogy ismeretségük ilyen korai szakaszában máris a múltjáról kezdte faggatni. A kíváncsiság az oka, az a forrón égő tűz, amit még a múlt keserve sem tudott kioltani benne. Mint a szomjazó a vizet, úgy áhítja ő a bölcsességet és a tudást, és ezekért talán még merészebb lépéseket is hajlandó tenni, mint ami egyébként kitelne tőle.*
-Dakhnator... Az én nevem Timandra Reiman. Egyáltalán nem volt modortalanság, hiszen én is elfeledkeztem az illő bemutatkozásról az események hevében.
*Ekkorra egészen különös jelenség, egy halvány, törékeny, de mégis kedves mosoly ragyog fel az arcán, ahogy elsőként ízlelgeti a különleges csengésű nevet, majd felfedi sajátját. Nem ritkán mosolyog, egészen elszokott tőle, de most a férfi mellett mégis ingere támadt, hogy az ő ajkát is vidámság görbítse felfelé. Ha már Dakh folyamatosan mosolyog, nehéz mellette komornak maradni, ráadásul most oka is van a vidámságra. Szert tett egy új ismerősre, egy olyan különleges személyre, aki látta az arcát, mégsem ítéli el, hanem itt maradt mellette és úgy kezeli, mintha semmi baj nem volna vele. Micsoda különleges figura!
Elfogadja a felé nyújtott kezeit, vékony ujjai puhák siklanak a hűvös tenyérbe, nem igazán tudja, miért kell ez, de mégsem viszolyog már az érintéstől.*
-Mit jelent a neved? Az elfek nyelvén van?
*Érdeklődik tovább, hisz ki tudhatja, lehet, hogy szerencséje lesz és a férfi ezt pont tudni fogja. Ha nem, akkor sem fog elkeseredni, még eggyel több dolog lesz, amit kideríthet, még eggyel több rejtély, ami felgöngyölítésre vár.*
-Egyszer el kellene jönnöd a falumba, a vének rajonganának érted. Én sajnos nem konyítok a biológiához, de tudok egy mestert, akinek minden vágya, hogy egyszer tanulmányozhassa az elfek illetve félvérek fülét.
*A kék tekintet akaratlanul is az említett érzékszerv felé rebben. Igen, az öreg talán szívrohamot is kapna örömében, ha saját szemével, közelről láthatná, tulajdon kezével érinthetne egy ilyen csodás, hegyesre nyúlt szervet. Ő pedig alig várná, hogy elolvassa, micsoda tanulmányt kerekít belőle, micsoda igazságokat ír meg benne. Valamilyen szinte össze is függne az őt leginkább foglalkoztató kérdéskörrel, hiszen megtudná, mennyi igaz és mennyi csak legenda az elfek híresen érzékeny fülével kapcsolatban.
Ellöki magát a kút kávájától és csomagja mellé lép, mellé guggolva rakja el a könyvet biztonságosnak ítélt helyére, ahonnan nem eshet ki, ahol nem koszolódhat, nem eshet semmi baja. Szemei újra megakadnak a padok lábainak díszítésén, szinte már fájdalom, hogy mennyire csodálatosak és magasztosak... Alig várja, hogy megtalálja a helyi könyvtárat és oda szinte beköltözve kideríthesse, kicsináltatta a díszítést és miféle célzattal. Lehet, hogy nem is a könyveket kellene választania, hanem az itteni lakosok tudását? ha kérdezősködne, lehet, hogy még a kövekhez kapcsolódó legendákat is hallana, gazdagabb lenne már új mítosszal, miket eddig még nem ismert. Talán ezt kellene tennie... Talán... De a félénksége túl nagy akadály, nem hiszi, hogy bárkit is le merne csak úgy szólítani az itt ténfergők közül, hogy megkérje, meséljen neki a padokról.*
-Te is csak mostanában érkeztél, esetleg már régebb óta a város lakója vagy?
*Kérdezi, miközben utazózsákja a hátára kerül. Úgy érzi, itt már nincs több dolga egyelőre, az emlékmű várhat, nem kell túl sok kérdést összegyűjteni, különben azt sem fogja tudni, hova kapjon, melyikre kutassa elsőként a választ. Lassan alkonyodik is, hasa is némán szorul össze időről-időre, hogy jelezze, a mai napon még nem kényeztette magát étellel. Valami fogadó kellene... Csak remélni tudja, hogy Dakhnator járatosabb az itteni dolgokban, mint ő, hiszen akkor nem kellene senkitől útmutatást kérnie, elég lenne, ha a férfi oldalán fedezné fel a várost, annak segítségével.*


587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 15:50:54
 ÚJ
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Vajon mennyi idős lehet? Talán már megélte léte javát, talán épp csak huszonéves. Senki nem tudhatja, talán csak épp az, ki jobban megnézi. Reményvesztett zöld szemeiben a boldog fény még csak-csak elhitetheti másokkal, hogy gyermeki része ott él még lelkének, ahogy vigyorgós arca is, bár talán a szája szegletében búvó apró ráncok már mást mutatnak. De való igaz, nem túl idős még, de reményei szerint sokáig fog még élni.*
- Egy ügyetlen szülésztől kezdve, egy meggondolatlan anyáig bármi okozhat fiatalon sebet. Viszont, nekem a sebhelyek mesélnek. Van, amelyik egy szörnyű tragédiát, másik pedig egy mély komédiát.
*Persze, bárki lehet kiválasztott, ha egy ostoba bába, vagy egy reménytelen apa megbélyegzi ezzel. Egy forró fémet a bőréhez nyom, a sírást meg betudják annak, hogy most született. Bár, eddig nem látott olyat, hogy ilyen történne, szüléseket se nagyon látott. Inkább az élet vége, mi közel jár a sötét alakhoz. A temetés, a halál. Általában felkészíti a testeket a végső búcsúztatásra, kicsinosítja őket a temetési szertartásra. De eddig csak tizenéves volt a legfiatalabb, kit felkészített. Babákat nem látott holtan, az nem is az ő reszortja. Dolgozzon csak más, az sokkalta nehezebb, mint egy vénséges, ráncos testet rendes állapotba hozni.*
- Részvétem...
*Jól tudja milyen, ha egy emlék örökre az agyba vésődik. Bizonyosan nem is rajonghat így a vörösborért. Dakh sem túlzottan szereti a köteleket, azoknak a szaga, ahogy a szálak fonata egymáshoz simul, már a gondolattól is megszorul a torka. Furcsa reakciókra képes a test, pedig csak apró surrogást hall, vagy a kötél anyagának szagát érzi meg és máris a hideg veríték kezdi az érzékeny bőrt áztatni.
Szokatlan viszont a férfi számára így a kommunikáció. Nem gyakran szokott ilyen gyermetegen viselkedő lányokkal társalogni, akik a kezükön keresztül beszélnek, alig kipislogva. Furcsa egy személyt talált magának, még szerencse, hogy ő is fura. Különlegesek mindketten, más értelemben.*
- Hi-hi-hi... Sok helyen semmit se tudnak mások felől, hát még rendeletekről. Csak az számít, amit ők hisznek, amit ők tesznek.
*Reszelős nevetése után hangjába egy csepp gúny költözik. Nem a lánynak szól, ez egyértelmű. Mert pont egy kis falu népét fogja érdekelni, hogy mit rendelnek el a világ másik felén? Ő pedig ezért kaphatta ama szépséges sebhelyeket. Pedig emberek közt élt, állítólag ők a leginkább elfogadóbb fajta, aztán mégis felakasztották. Arról nem is beszélve, hogy egy másik emberfalu volt, ahol arcát is megmetszették.
Arról fogalma sincs, mitől ilyen a füle, de ha képes lenne, tenne ellene. Annyira örülne, hogyha olyan gömbölyded füle lehetne. Vágyálma, hogy végre ember lehessen és elfogadják otthonában, ám erről már évek óta letett. Könnyebb beletörődni, hiszen késsel maga is megnyírhatná füle hegyét, de nem bolond, inkább más helyet keresett. S mint látja, jobban is járt ezzel, hiszen találkozhatott a lánnyal, ki most itt van előtte és valami furcsa érzés összeköti őket. A fájdalom, a megrútult arc, a tudat, milyen úgy élni, hogy csupán a kinézet miatt már másként kezelnek. Még ha mindketten másként fogták fel ezt.
A kis könyvet szépen kezébe fogja, leül a kút szélére és egymásra dobja a lábait, keresztezve azokat, ahogy hagyja, hogy kinyíljon a könyv, hol leggyakrabban volt hajtva. S furcsa mód, nem egy fontos jegyzet, vagy valami mindig fejben csengő idézet rejlik ott, hol felfedi magát a kötött lapok tömege, hanem rögtön a kezdeteknél, hol egy vázlatosnak tűnő rajz lappang, egy öregről. Talán mestere, apja, nagyapja, vagy valami más rokona... Valószínűbb a mester, a tanár, vagy valami ilyesmi.
S Tima szavai nyomán hamarosan kiderül, valóban a mentora az, ki a képen van. Ami elsőnek feltűnő, hogy múlt időben beszél róla. Tehát, vagy elváltak útjaik, vagy már halott. Nem ismerős az arca, nem láthatta őt. Viszont a leírás, mit Tima elmond, igencsak tetszetős. Így, ennyiből szimpatikus és felettébb tanulásra ösztönző személy lehetett. Viszont ezen kellemes téma hamar végett ér, visszanyújtja a könyvet. Neki sose volt ilyen barátja, ilyen mestere. Menekült mindig, s árulók voltak csak, kikkel szövetkezett. Mindig balsors követte, ez pedig nem sok jóval kecsegtette. Viszont, mikor a lány ismét kérdéssel és kissé pirosló arccal fordul felé, elvigyorodik. Gúnyos, mégis kedves. Most sem a lány ellen szól.*
- Emberek közt éltem, amíg fel nem akasztottak. Aztán egy másik emberfaluban, hol arcomat vágták meg. Elfeket csak távolról láttam, anyámról sincs tiszta emlékem. Sosem viselték jól, hogy a szerelműk gyümölcse kevert lett. Nem is értem, mire számítottak... Teher nem volna, de sajna én se tudok sokat erről.
*Próbál némiképp kedves maradni. De ez igencsak nehéz, amikor élete egyik legszörnyűbb tényére világít rá valaki. Elfsége miatt akasztották fel, tagadták ki és kínozták oly sokáig. Talán érthető, hogy nem szívesen beszél erről, pedig örömmel öntené ki tudását a lány elé, hogy arról írhasson feljegyzéseibe. Viszont, most hogy így látja a helyzetet, idejét érzi valaminek, mit igencsak elfeledett.*
- Mellesleg, a nevem Dakhnator Makrocciel. Bocsásd meg, kedves, hogy eddig modortalanul elhallgattam előled ezt.
*Feláll a kút széléről, ezüstös fehér haján pár helyütt gyöngyökben vízcseppek, s egy kis meghajlást produkál hosszú, fekete ruházatában. Fekete körmös kezét maga elé nyújtja, kibújtatva azt a ruhaujjból, hogy látszódjon, még a koponyás gyűrű másik fele is, mely csupán egy fémes sáv, ahogy mutatóujjára fogja magát. Ebbe várja a lány kacsóját, hogy megérinthesse. Az előbb is érezhet, hogy a bőre puha és meleg, az övéhez képest sokkal. Talán épp ezen melegség, mi lelkéből kiveszett az évek során? S talán pont ez az, mit a másik révén vissza tudna szerezni. De nem, a csókot feledi is, csak kedvesen megérinti, ha megkapja a női kezet és finom mozdulattal, egy enyhe szorítást érezhet rajta, mintha csak jobban szeretné tartani, majd engedi is. Számára ez bőven elég, hogy a mosolya még őszintébb legyen. Végig a szemébe néz, áthatóan zöld szemeivel.*


586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 13:25:14
 ÚJ
>Lahyty Tomper avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Magabiztosan, céltudatosan repül az őrök felé, de mikor meglátja a lángoló fajtársát, megtorpan. Elkerekedett szemekkel bámulja a tündért. "Ilyet sem láttam még!" Gondolja, majd elhatározza, hogy lerajzolja majd a lányt kicsi füzetébe, hogy emlékezhessen rá. Mikor megérkezik a még mindig ámuldozó őrökhöz, azok minden figyelmüket a nemes tündérre fordítják.*
-Üdvözöljük Arthenior-ban Lahyty kisasszony! *Köszön az egyik őr, s biccent hozzá egyet.*
-Köszönöm. Megmondanák, hogy merre találok egy fogadót? *Kérdezi, mire az őr útba igazítja. A tündér hamarosan a főtéren átvágva igyekszik a Pegazus fogadóhoz, ahol csillapíthatja éhségét.*


585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 12:34:43
 ÚJ
>Mayanda Katehhrina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Immár lova nélkül, de ugyanolyan lángoló ujjakkal közeledik, és még mindig sok fürkésző tekintettel találkozik. Az istállófiú azt hihette, hogy nem hallja, minek nevezte, de ennyire rá illő megnevezést még nem hallott. "A tűz angyala." Ízelgeti magában a jelzőt, majd lenéz ujjaira. Azokon még mindig apró lángnyelvek táncolnak. Persze, ha neki megy valaki, rettenetesen megijedhet, de csak a lány forró ujjait érezheti. Mayanda leül a kút szélére. Beledugja ujját a vízbe, ahol egy pillanatra eltűnnek a lángok, de amint kihúzza, visszatérnek, s nedves ujjain ugrálnak. Elmosolyodik, majd mikor meglátja a Pegazus fogadót, a lángnyelvek fellobbannak. Reméli, odabent nem csak ételt talál, hanem esetleg egy barátot is, hisz még egy helybélit sem ismer.*


584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 12:07:40
 ÚJ
>Mayanda Katehhrina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Fekete lovát maga mellett vezetve ér az őrökhöz, akik azonnal megrendülnek a lány gyönyörűségén, azon meg végképp, hogy fekete szemeiben egy apró lángocska lobog, s ujjai hegyén is van ilyen láng. Sokan ijedten nézik a lány kezét, aki elmosolyodik. Felemeli kezét.*
-Nyugalom, ezzel még tábortüzet sem tudok gyújtani. *Mosolyog, majd megfogja az egyik riadt őr vállát, de csak enyhe forróságot érez, és mikor a lány elhúzza kezét, sértetlen vállát nézegeti. Még a ruhája sem perzselődött! Int neki, hogy mehet, de még mindig ámulattal néz a tündér szárnyai, és vörös ruhája után. A főtéren is ámuldozva nézik a tündért, de akit megérint, az csak azt az alig érezhető melegséget érzi. Végre elállnak a lángok, ahogy csitul izgalma, s már szemei is csak feketén csillognak. Megpaskolja Lolle, a fekete mén nyakát, majd mindketten kortyolnak egy kicsit a kútból. Végigsimít göndör fürtjein, majd felröppen a magas Lolle hátára. Meglát egy járókelőt elmenni maga mellett.*
-Ó, elnézést, meg tudná mondani, hogy merre találok egy istállót? *Kérdezi, és mikor a kedves járókelő útbaigazítja, ismét enyhén lángoló ujjheggyel indul, hogy elhelyezze valahol Lolle-t.*


583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-16 00:54:48
 ÚJ
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A hideg is kirázza azokra a szavakra, amiket a férfitól hall. Micsoda élete lehetett? Ilyen szörnyűségekkel találkozni ilyen fiatalon... Fiatal lenne? A sebhely miatt nehezen tudná megmondani a pontos korát, de valahogy az állandó vigyor miatt az a benyomása támadt, hogy nem lehet túl koros.*
-Nem is mondtam, hogy igazak voltak, hiszen az, hogy valaki élete során miféle sebet szerez, nem határozza meg a sorsát. De számos feljegyzés akad olyan egykori nagy uralkodókról és harcosokról, akik születésüktől fogva hegeket viseltek magukon. Nem hiszek felsőbb hatalomban, de be kell látnunk, ez azért furcsa.
*Benne is azonnal felmerült a kétely, hogy nem a bábák összeesküvéseiről szóló legendákat olvas-e, de hiteles és megcáfolhatatlan források állítják, hogy a gyermek születésétől bírja a kiválasztottság jegyét. Természetesen ezek az iratok minden esetben fiúgyermekről szólnak, ha arról akart olvasni, mi történt a leányokkal, mélyebbre kellett ásnia. Elszórva, egy-két rövid írás maradt csak fenn efféle esetről, de mindannyiszor a leány azonnali halált halt, hiszen egy boszorkány megtestesülésének tartották.*
-Nem, valóban nem pengével, mert az nem volt nála. Egy üveget tört szét a falon, azzal tette. Vörösbor volt benne, még mindig emlékszem a szagára...
*Osztja meg az információt jó pár perces hallgatás és lelki felkészülés után. Nem gyakran oszt meg részleteket arról az estéről, de úgy érezte, ennyivel tartozik, ha már Dakh is őszinte vele és elmondja, hogyan kapta a heget a nyakára és arcára. Megdöbbentő, hogy micsoda barbár népségek fordulnak meg még ma is a világon...*
-Azt hittem, a faji megkülönböztetést már eltörölték korábban, olvastam is róla egy rendeletet valamikor... Minden faj küldötte aláírta, így pecsételve meg az egyenlőséget, minek szellemében senki nem ítélhető vagy tartható kevesebbre csak azért, mert másik faj fia.
*Rázza meg a fejét szinte már értetlenül. Igaz, ahonnan ő jött, ott csak emberek éltek, nem is látott még igazi elfet vagy orkot. Tudós énje azonnal felülkerekedik, amint meglátja a hegyesedő fület, igaz, kezeit még nem meri elmozdítani az arca elől, de tekintete mohón tapad a különlegesnek számító érzékszervre. Ha lenne lehetősége, hogy megvizsgálja... Vajon miféle folyamatok játszódtak le, aminek következtében így megnyúlt? Olvasott az elfekről, hogy ne tette volna, de a biológia sosem volt a fő kutatási területe, őt inkább a népi hagyományok, legendák kötötték le mindig is. Hiszen mi érdekesebb van annál, mint egy település mondáit kutatni, megvizsgálni, miféle igazság lappanghat mögöttük, kideríteni, mikortól ered és miért élhetett tovább a mai napig is... Az, hogy az építészetet tanulmányozza, egyfajta mellékvágány, nem is konyít hozzá annyira, de mindig lenyűgözték az építészeti remekművek. Mint például a padok lábán található díszítés...
A hideg érintésbe beleborzong, és hiába az ösztönös viszolygás, mégsem pattan fel és szalad világgá, ahogy más esetben tenné. Talán valóban szimpátiát érez a sebhelyes arcú férfi iránt, hisz ki más is érthetné meg őt jobban, mint Dakh? Ki más, ha nem az, akinek egész arcát eltorzítja egy heg, ami örökösen a múltat köpi arcába, valahányszor valami tükröződő felületen önmagát látja?*
-Igen, pontosan!
*Mohón kap a könyv után, de ujjai csak a levegőbe markolhatnak és keze dolgavégezetlen hullik vissza oldala mellé, ugyanis a férfi elhátrál és a könyvecske titkait kezdi kutatni. Tima is feláll, hagyja, hogy mézszőke tincsei visszahulljanak jobb arcfélteke elé és úgy áll meg Dakh mellett, csípőjét a szökőkút kávájának döntve. Nem akarja kikapni a kezéből, hisz nincs benne semmi olyan titok, amit rejtegetnie kéne.
Talán a legfeltűnőbb, hogy elsőként máris a legelső oldalon nyílik ki. Itt egy arckép található, jóindulatú öregember feje. Szakállas arcán jóságos, szinte már atyai mosoly ül, szemei egyenesen az olvasóra tapadnak kerek okuláréja mögül.*
-Ő volt a mesterem. Amikor előadást tartott, sokkal tiszteletet parancsolóbb volt, még megmukkanni sem lehetett, a puszta személyisége feszélyezett mindenkit. De amikor kettesben voltunk és épp a tudását adta át, akkor olyan volt, mintha tulajdon atyámmal beszélgetnék.
*A rajz nem mestermű, a vonásokból hiányzik az évek tapasztalata, de a célnak tökéletesen megfelel. Egyértelmű, hogy Timandra saját kezének a munkája, és nincs is híján a tehetségnek, ha gondot fordítana rá, egészen ügyes rajzművész válhatna belőle.
Még ő is meglepődik azon, hogy milyen közlékeny lett hirtelen, bele is vörösödik a dologba, hiszen tényleg nem szokott ő ilyen lenni. De látva azt az őszinte vagy legalábbis őszintének hitt érdeklődést akaratlanul is előbújik belőle a tudós, kinek minden vágya, hogy megszerzett tudását a világ előtt is feltárja.*
-Mondd, elfek között nevelkedtél? Mert ha igen, szívesen megkérdeznélek a kultúrájukról, vallásukról, szokásaikról, hiedelmeikről. Odahaza csak emberek éltünk, és bár sokat olvastam mindenféle írásokat, mégis jobb lenne egy hiteles forrásból hallani ezeket. Persze csakis akkor, ha nem terhellek vele...
*Nem akarja, hogy a férfi úgy érezze, pusztán cirkuszi látványosságként kezeli, de nem tudja megtagadni tudásra éhező mivoltát.*


582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-15 16:26:58
 ÚJ
>Azothar Rogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Megérkezett végre. A szökőkúthoz sétál, hogy ott leakassza oldaláról kulacsát. Körbekémlel acélszürke tekintetével. Felnyitja kulacsát, nagyot kortyol belőle, teljesen kiüríti azt. Kisvártatva a kristálytiszta vízbe meríti és feltölti. Nagyot szív a városi, civilizált levegőből. Elmosolyodik, akár egy nagyragadozó mikor meglátja a fogadót. Megkordul Azothar gyomra, mintha a hegyek morajlanának. Határozott léptekkel elindul a fogadó irányába.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.15 17:42:14, a következő indokkal:
Jel pótlása.



581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-15 14:43:31
 ÚJ
>Maelard Lautreck avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Széles vigyor telepedik arcára, mikor a főtérre téved Mael. Hosszú út áll mögötte, kalandosnak is mondható, legalábbis saját elképzelése szerint már tudja, hogyan csűrje-csavarja a pár napos egyhangú túra történetét.
Hosszúkardját jobbjában tartva dönti vállának, a hüvelyben pihenő rideg fémet már jó ideje nem rántották ki harcra, amit Mael csak örülni tud, annál több ideje volt lébecolni, inni, enni. A vállának vetett gyilok végére egy nagyobb szövetdarab négy csücske van kötve, a rögtönzött tarisznyában pedig pár váltóruha és egy kevéske élelem pihen. Lova nincs, rég eljátszotta valami éjjeli pillangó társaságára. Nem is nagyon szerette a hátast, az utolsó napokban a saját feje után ment, ahelyett amerre hajtotta volna.
Szomjas, oh, de még mennyire. Pedig kulacsa még félig tele friss vízzel, de már olyan rég kortyolt alkoholt, hogy a szesz szaga kipárolgott a szájából. A számára éltető nedű hiánya talán még harci képességeire is rossz hatással lehet. Az egyik arra járót le is szólítja.*
- Hé, öreganyám, merre van a söntés? Tudja a derék, hős lovagnak biza inni kell..hehehe. -*Vigyorodik el.*
- Főleg ha mindenféle förmedvényt tart távol eme csodás várostól. -*Veregeti meg a mellkasát, szerénynek nem mondható vigyorral. Az idős hölgy pedig szépen útba is igazítja (anti)hősünket.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7394-7413