//A gyanú árnyékában//
*Reggel kopogásra ébred, mivel még mielőtt nyugovóra tért volna megkérte a fogadóst, hogy ébressze. Annak, igaz félre állt a szája, de a fizetővendég, hát az fizetővendég. Kicsit morcos meg kócos, de kiszól, hogy ébren van és befejezheti az ajtón való dübörgést.*
„ A fogadós bosszúja.”
*Nehezére esik felkelni, na nem azért mert lusta, na jó talán egy kicsit azért is, de inkább, mert már rég aludt pihe-puha párnák közt. Talán még a nyála is folyt, olyan jót aludt. Ráveszi magát, hogy kikeljen az ágyból és elvánszorogjon a tükörig. Hát, amit abban lát enyhén szólva lehangoló. Haja borzas, arca nyúzott. Egy nem tetsző morranást hallatva indul meg a mosdótál felé, hogy megmosakodjon és felfrissítse magát, majd megragadja hajkeféjét, hogy kifésülje gubancos tincseit. Gyakorlott mozdulatokkal köti varkocsba haját, majd pillant ismét a tükörbe. Megállapítja, hogy valamivel tűrhetőbb ábrázata lett, mint párperccel ezelőtt volt. De nem is tétovázik tovább. Összepakolja holmiját, ami egy hálózsákból, némi élelemből áll és „levágtat” a fogadó lépcsőjén át az ajtón, menet közben még biccent a csaposnak. A főtérre menet még betér az istállóba, ahonnan kivezeti a fehér alapon barna foltos vagy barna alapon fehér foltos lovát.? Mikor hozzá került, sokat nem gondolkodott a nevén egyszerűen csak Foltos lett. Okos kis jószág, füttyre hívható s nem igazán szeretne tőle megválni. Sokszor volt jó helyen ezzel menekítve meg a városőrök karmai közül.*
*Az utcán alig lézengenek, még jóformán mindenki az ágyában hempereg ilyen korai órán. Irigykedve gondol rájuk, de gyorsan el is hessegeti ezeket a gondolatokat. Inkább az aranyra gondol, melyet a munka után bezsebelhet. Jobb kedvel is folytatja útját a főtér felé. Nem nehéz észre venni a két alakot a szökőkútnál. Az öreg épp egy almát rágcsál, miközben fröcsög a nyála. Hm, nem is várt mást. Mohón falja szemeivel az elf lány idomait, s ezt nem is titkolja. Két ló és a lányé.*
„Ugyan, minek ennek két ló? Inkább bele se gondolok.”* rázza meg a fejét.*
-Üdvözletem, ezen a korai órán. * mosolyog a kis csapatra, még az öregre is. Valahol útközben elhagyta a korán kelés, okozta rosszkedv. Mivel az oldalát még mindig furdalja a kíváncsiság ezért ismét, bepróbálkozik a szakállasnál, hátha csepegtet némi információt a rakományról.*
- Szóval mi is az a rakomány? Mert tegnap elfelejtett rá válaszolni, minthogy arra is, hogy most a szökésétől kell tartani vagy inkább attól, hogy valaki el akarja tulajdonítani.? Na meg hát persze a fizetség! Hol s mikor kapjuk meg? Meg hát azért némi előleget azért adhatna, ki tudja milyen ember maga, célba juttatjuk aztán meg faképnél hagy minket. * ő is neki támaszkodik a szökőkútnak, karba tett kézzel és keresztbe tett lábakkal, úgy kezdi faggatni a felbérlőjüket.*