*A szöszi leányzó lelépett, hát annyi baj legyen. Hiszen ő csak pénzt akart adni, de nincs mit kezdeni az ilyen kis vadócokkal, ha menni akar, menjen útjára. Kicsit úgyis idegesítette ez az állandó bizalmaskodás.
A szekér nyikorogva, recsegve érkezik a városba. Ő maga szinte teljesen belemerülve gondolataiba észre sem vette, hogy máris itt vannak.*
- Hölgyem, megjöttünk. *Fordul hátra kaján vigyorral a kocsis. Él küld felé egy színpadias, sok fogas mosolyt, majd visszafordulva grimaszol egyet. Végül felkapja a szekérhátsóra dobott táskáját és lepattan, hogy megkerülve a fickóhoz jusson. Ujjaival csábítóan hívogatja kicsit közelebb, majd ha a fickó engedelmeskedik, hát csókot lehel, de szigorúan az arcára.*
- Hát köszönöm az utat. *Kacsint egyet és macskásan lengő csípővel indul meg a főtér felé. Ha már semmit nem fizet az útért, legalább valami látnivalóval kedveskedjen már a szolgalelkű fickónak.
A nap magasan ragyog az égen, s dacára, hogy közeledik a hűvös időszak, mégis egész erőteljesen süti a bőrét. Egyébként sem fázós, hiába hiányos öltözéke, csak a leghidegebb időszakokban kényszerül arra, hogy melegebben járjon. Az apja szerint a vérkeringésével lehet valami probléma, de őt nem igazán érdekli. Ha baj vele, ám legyen. Gondolatban meg is vonja a vállát, miközben lépteit a főtér közepén díszelgő márványoszlop felé irányítja, hogy ujjaival lágyan végigsimítson rajta. Eltelt néhány hónap, mióta elment innen is, de valamiért csak visszatért, az összes város közül, ez az egyedüli amit a magáénak érez. Most mégsem tudja mihez is kezdjen. Elsősorban ki kellene fognia valami balekot, aki meghívja egy italra, esetleg elszállásolja éjszakára. Bár bőven cseng még arany a táskája alján, mégis csak egyszerűbb, ha nem kell fizetnie semmiért, legalább nem anyagi értelemben. Ívelt szájaira sokatmondó vigyor kúszik, miközben lila íriszeit körbejártatja a főtéren. Egyelőre azonban nem lát olyat, ki méltó lenne arra, hogy a nő, ha csak néhány szóval is, de megillesse. Ezt egy kelletlen sóhajjal és visszakonyuló ajkaival veszi tudomásul. Már pedig ő nem tágít, addig fog itt tétlenkedni, míg valakinek el nem játszhatja a nemrég a városba érkezett ártatlan lányka szerepét, vagy a kedvencét, a kalandvágyó vadóc nőét.*