//Szabad a pálya//
*Ó, dehogy tagad ő bármit, hogy is tehetné egy ilyen ártatlan, hárpia bőrbe bújt angyalka, kinek nyelve sosem áll hazugságra? Persze azt a nem csekély esetet leszámítva, miknek gyümölcsét ma este élvezhetik. A gyümölcsöt, mely a túlszárnyalhatatlanul magasröptű eszmefuttatást hívta életre a debella előadásában, mi egyben legelső, személyre szabott leckéjét is jelenti. És, hogy tudja-e követni? Kétséges, eme kétségeket viszont nem kívánja megosztani a másik kettővel, így csak egy elég határozottat bólint a leckéztető felé.*
- Igen, értettem!
*Erősíti meg még azért szavaival is, csak hogy biztosak legyenek a dolgukban.
A flaskát nem igazán kellett elmarni előle, sok mindenhez érezne most nagyobb kedvet, mint a piáláshoz, nem is erőlteti meg magát, hogy pálinkáját visszaszerezze, ha csak pár korty erejéig is.
A jelentőségteljesnek intézett pillantást egy félmosollyal fogadja, mit szavak sincsenek rá, mennyire próbált elfojtani, mégsem sikerült neki maradéktalanul. S hogy induljanak? Mármint kik? Jaz és a férfi, vagy mindhárman? Korántsem biztos benne ugyanis, hogy ebben a többesszámban neki van-e helye ezek után. Feleletet keresve bármelyikük tekintetében néz egyikről a másikra, Bár előbbinek már csak a hátát láthatja, a hústorony felől pedig csak a sebesen érkező piát. Nem számított rá, s arra sem, hogy ilyen hamar eloszlatják kétkedését, mégis eltanácstalanodik, ahogy a káván árválkodó aranyakat markolja fel. Akar ő egyáltalán menni? Hogy alkoholisták és túlvezérelt faszalegények között töltse napjait? Pár tétova pillanatig csak bámul a két, nem túl ütemesen távolodó után, majd egy gyors nyalábolást, és egy öblösebb kortyot, na meg a már reflexszerű fintort követően, pár szökellő lépéssel beéri a társaságot.
Ha van rá módja, férfitársai közé ékelődik, s míg Jaznak nyújtja a flaskát, zöldjei a tervet várva függeszkednek az izomkolosszus alakján.
Ha nincs rá módja, hát a férfi oldalán haladva, előtte átnyúlva próbálja lepasszolni a srácnak itókájukat, hiszen ő következik.*