Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 346 (6901. - 6920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6920. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:47:19
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:47:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az étel hamar elfogy, s unottan tekintget hátrafelé, vajon Jazz végzett-e már? Persze figyelt közben, de tekintve, hogy különösebb probléma nem történt, így a hős tündérnek sem kell semmibe sem beavatkozni. Amennyiben teheti, komótosan feláll hát, majd a kiválóan elvégzett munka után jól megérdemelt pihenésére távozik, persze, ha át tudja lépni az óriás nő kiterjedt halmait, s el tud sasszézni a beszélgetők között. Reményei szerint ez sikerül, hisz jó maga nem ártott senkinek, a jelen lévők meg erőteljes hallgatásba burkolóztak. A főtér felé tart, tervei szerint visszamegy a peremvidékre, talán ott akad még neki babér, esetleg kiszürcsöl egy-két virágkelyhet. ~ Na, persze! ~ Szinte hangosan felröhög, esze ágában sincs virágokat kinyalni, sokkal inkább térne vissza oda, ahol már régen járt és akkor is csak egyszer. Nem utolsó sorban társaságra is vágyik, talán összeakad valakivel, akivel egy húron pendülnek. A városban szárnyait nem használja, csupán úgy sétál, mint a normálisak, semmi kedve ahhoz, hogy szökdécselése miatt megszólják, vagy ujjal mutogassanak rá. Persze nem mintha ez érdekelné, de azért jobb a békesség. Útja a piactér forgatagán át egészen a főtérig vezet, ahol kissé megmossa arcát a szökőkút vizében, amitől felfrissül, bár nem is igazán fáradt. Jó emlékkel gondol vissza Jazra, aki mintegy mentora lépett fel az utolsó órákban, egészen jól elszórakoztak, de immár más vizekre evez, majd máskor visszatér, nem felejti munkaadóit, még, ha csak néhány órára is sikerült megállapodni. Alkalmi munkás, talán így hívják.*
6919. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-10 00:35:33
Üzenet elküldve: 2019-05-10 00:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Megtisztult lélekkel, felszabadultan indul útnak vissza a tábor felé. A kitérő Úrnője templomába segített. Az ideút emléke lassan fehér homályba vész, mintha nem is történt volna meg. Mintha sosem tért volna le arról az ösvényről, mit járnia kell, mintha nem sosem hallotta volna a fülében az ismerős hangot.
Talán csak néhány óra telt el, talán fél nap... De ha Pycta megkérdezi, hát el fogja mondani az igazságot. Hogy hová ment s miért. Nincs oka titkolódzni az elf előtt és nem is tenné soha.
Halk sóhaj mellett húzza fel vállán a ruhát, majd a repedésekkel tépázott, kikövezett ösvényre lép, mi kifelé vezet a városból. Hamar megjárja majd, lassan jobban ismeri az útvonalat, mint a saját tenyerét.*
Talán csak néhány óra telt el, talán fél nap... De ha Pycta megkérdezi, hát el fogja mondani az igazságot. Hogy hová ment s miért. Nincs oka titkolódzni az elf előtt és nem is tenné soha.
Halk sóhaj mellett húzza fel vállán a ruhát, majd a repedésekkel tépázott, kikövezett ösvényre lép, mi kifelé vezet a városból. Hamar megjárja majd, lassan jobban ismeri az útvonalat, mint a saját tenyerét.*
6918. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-09 11:12:42
Üzenet elküldve: 2019-05-09 11:12:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
*Még hallja maga mögött társa ironikus búcsúzkodását, és bár többre számított, inkább nem szólal meg, csak a szemeit forgatja. Hosszú lépteivel hamar kiér a tisztásról, ahol lelassít, hiszen nem siet annyira. Elhalad a szökőkút mellet, és az út felé fordul, mert legjobb tudása szerint az a legrövidebb út az erdőbe. Most is lehajol, hogy két kezét a vízbe merítve igyon belőle, de mielőtt a szájához emelné a biztonság kedvéért megnézi, hogy tiszta-e.*
~Az a lökött gnóm telebeszélte a fejem a hülyeségeivel.~
*Vakarja meg a fejét a vizes kezével, de nem gondolkodik el jobban a dolgon, inkább folytatja útját, sietősre veszi a tempót, és elhagyja a várost.*
~Az a lökött gnóm telebeszélte a fejem a hülyeségeivel.~
*Vakarja meg a fejét a vizes kezével, de nem gondolkodik el jobban a dolgon, inkább folytatja útját, sietősre veszi a tempót, és elhagyja a várost.*
6917. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:35:20
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
~Köd? Ily hirtelen?~
*Ahogy jön a képzet, úgy is rohan tovább elméjéből. A fekete köd, mi az úton ült eddig előtte, úgy oszlik el a következő pillantásra, mintha bizony sosem lett volna ott. Nem állhat meg. Ha megáll, eljön érte... Legalábbis így érzi s gondolja. A gomolygó, sötét füst, mi a sarkában jár, mióta elhagyta a tábort. Mi folytogatva öleli majd körbe, ahogy a vörös iszonyat is a Templomban, hogy megroppantsa, megtörje.
Szinte rohan a tisztás felé, éppen hogy csak kereszteszve a várost, egy pillanatra sem nézve a háta mögé. Nem akarja tudni, mit rejt a sötét homály. Szemlesütve szedi lábait, követve a jól ismert utat, mi a tisztás felé visz.
Ezt a csatát egyedül kell most megvívnia. A kimondhatatlan valamin, mi lelkén ül, neki kell felülkerekednie.
Felpillant az égre, de döbbenetére nem a nap mosolyog vissza rá. Napvilágnak kellene lennie, még is a hold az, mi tompa, sárgálló fényével kíséri útján. De e fény egyszerre bántó is, szemet vakító és rideg. Hunyorogva takarja el a holdvilág útját ujjaival, de mire leereszti kezét, ismét a nap sugarait érzi arcán, megint annak barátságos fénye tölti be a vidéket.*
-Csak még egy kicsit, Úrnőm.
*Suttogja, még mindig szaporán szedve lábait, de a gomolygó füstfelleg immáron nem jelenthet veszélyt.*
*Ahogy jön a képzet, úgy is rohan tovább elméjéből. A fekete köd, mi az úton ült eddig előtte, úgy oszlik el a következő pillantásra, mintha bizony sosem lett volna ott. Nem állhat meg. Ha megáll, eljön érte... Legalábbis így érzi s gondolja. A gomolygó, sötét füst, mi a sarkában jár, mióta elhagyta a tábort. Mi folytogatva öleli majd körbe, ahogy a vörös iszonyat is a Templomban, hogy megroppantsa, megtörje.
Szinte rohan a tisztás felé, éppen hogy csak kereszteszve a várost, egy pillanatra sem nézve a háta mögé. Nem akarja tudni, mit rejt a sötét homály. Szemlesütve szedi lábait, követve a jól ismert utat, mi a tisztás felé visz.
Ezt a csatát egyedül kell most megvívnia. A kimondhatatlan valamin, mi lelkén ül, neki kell felülkerekednie.
Felpillant az égre, de döbbenetére nem a nap mosolyog vissza rá. Napvilágnak kellene lennie, még is a hold az, mi tompa, sárgálló fényével kíséri útján. De e fény egyszerre bántó is, szemet vakító és rideg. Hunyorogva takarja el a holdvilág útját ujjaival, de mire leereszti kezét, ismét a nap sugarait érzi arcán, megint annak barátságos fénye tölti be a vidéket.*
-Csak még egy kicsit, Úrnőm.
*Suttogja, még mindig szaporán szedve lábait, de a gomolygó füstfelleg immáron nem jelenthet veszélyt.*
6916. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:43:52
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:43:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
-Minden feladat feladat.
*Hunyorog a fickóra kissé hátradőlve a széken, majd elmondja, merre találja a laktanyát.*
-Ha van cókmókod vagy lovad, vidd azt is oda. Ha találsz már ott némi faanyagot, hát egy kezdetleges istálló, na az nem ártana.
*Biccent Broxnak. Sokáig azonban nem diskurálhatnak, mert egy legény lép az asztalhoz.*
-Azt mondom.
*Válaszolja a minden bizonnyal költői kérdésre, miközben hagyja, hogy amaz aláírja a lapot. Szabadszájú, betöretlen nyikhaj. De most nincs abban a helyzetben, hogy válogathasson. Nem is tehetné, mert a következő pillanatban még ketten alávésik az asztalra helyezett pergament.*
-Ez a beszéd. Kaptok fegyvert, tetőt a fejetek fölé és élelmet is. Zsoldot is tán... De elébb kiképzést majd. A városi őrség nem holmi gyülevész rablóbanda. Viszont sokra vihetitek.
*Dől előre a széken az asztalra könyökölve. Mutatóujját lassan, sercegve húzza végig szakállán, miközben a hármast szemléli merengve.*
-Mit csináljatok? Hozzatok még magatokhoz hasonló kemény kötésű fiatalokat. Vigyétek hírét a dolognak, tudjon róla az egész átkozott város. Kerítsetek embert a föld alól is. Aztán irány a Laktanya, sok még a tennivaló. Na oszolj.
*Int kezével, miközben maga elé húzza a pergament, hogy memorizálja a neveket.*
-Még valami. Minden valamirevaló ember után egy arany üti a markotok, de csak ha Ti hozzátok. Száz ember után ez szép summa.
*Somolyodik el, de nem néz fel a papírból. Az efféle fiatalok bizonyára kiterjedt ismeretséggel rendelkeznek a városban, az arany pedig mindenhez plusz motivációt jelent, még akkor is, ha csekély a nyereség.
Miután a hármas odébb állt, kisebb robaj kíséretében áll fel az asztaltól, hogy ismét elbődüljön, de ezúttal sokkal erősebben, sokkal több lélekkel hangjában. Hogy minden fülben megmaradjon, minden száj tovább tudja adni, a városi őrség bizony kardokat keres.*
//Nyílt//
-Minden feladat feladat.
*Hunyorog a fickóra kissé hátradőlve a széken, majd elmondja, merre találja a laktanyát.*
-Ha van cókmókod vagy lovad, vidd azt is oda. Ha találsz már ott némi faanyagot, hát egy kezdetleges istálló, na az nem ártana.
*Biccent Broxnak. Sokáig azonban nem diskurálhatnak, mert egy legény lép az asztalhoz.*
-Azt mondom.
*Válaszolja a minden bizonnyal költői kérdésre, miközben hagyja, hogy amaz aláírja a lapot. Szabadszájú, betöretlen nyikhaj. De most nincs abban a helyzetben, hogy válogathasson. Nem is tehetné, mert a következő pillanatban még ketten alávésik az asztalra helyezett pergament.*
-Ez a beszéd. Kaptok fegyvert, tetőt a fejetek fölé és élelmet is. Zsoldot is tán... De elébb kiképzést majd. A városi őrség nem holmi gyülevész rablóbanda. Viszont sokra vihetitek.
*Dől előre a széken az asztalra könyökölve. Mutatóujját lassan, sercegve húzza végig szakállán, miközben a hármast szemléli merengve.*
-Mit csináljatok? Hozzatok még magatokhoz hasonló kemény kötésű fiatalokat. Vigyétek hírét a dolognak, tudjon róla az egész átkozott város. Kerítsetek embert a föld alól is. Aztán irány a Laktanya, sok még a tennivaló. Na oszolj.
*Int kezével, miközben maga elé húzza a pergament, hogy memorizálja a neveket.*
-Még valami. Minden valamirevaló ember után egy arany üti a markotok, de csak ha Ti hozzátok. Száz ember után ez szép summa.
*Somolyodik el, de nem néz fel a papírból. Az efféle fiatalok bizonyára kiterjedt ismeretséggel rendelkeznek a városban, az arany pedig mindenhez plusz motivációt jelent, még akkor is, ha csekély a nyereség.
Miután a hármas odébb állt, kisebb robaj kíséretében áll fel az asztaltól, hogy ismét elbődüljön, de ezúttal sokkal erősebben, sokkal több lélekkel hangjában. Hogy minden fülben megmaradjon, minden száj tovább tudja adni, a városi őrség bizony kardokat keres.*
6915. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-05 00:25:24
Üzenet elküldve: 2019-05-05 00:25:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Toborzás//
//Nyílt//
*Denjaar messze zengő baritonja Grüksunosz lelkesedésével együtt természetesen nem csupán Brox érdeklődését keltette fel ezen a szép napon, melyen mintha maguk a városlakók is a nagy tettek szellemében kelt volna fel reggel. A járókelő különféle népek, gyerekek, felnőttek, férfiak és asszonyok közt két, öltözetében is szegényebbnek látszó, ám jó kiállású fiatalember beszélget, távoli ismerősök lehetnek. Felfigyelnek a szigorú pillantású, dobozon kuporgó katonaféle alakra, az egyikük még el is neveti magát. Előrenyomul, megtorpan Denjaar előtt, és pökhendin végigméri, mintha csak balhét akarna.*
- Koszt és kvártély, aszondod, jóember? Csak aztán nehogy a romlott kenyeret etessétek szerencsétlenekkel! *Mondja, majd harsányan, barátságosan felröhög, hiszen ha másnak nem is feltétlenül, neki igenis tetszett a tréfája.* Helwrik vagyok. *Mondja, és hacsak nincs ellenére Denjaarnak, megragadja a tollat, és fel is írja a nevét a lapra. Csendesebb társa vonakodva szemléli.* Felírjalak téged is, öcsém? Hát egyen meg a rosseb, kemény kölyök vagy, én felírlak. *Mondja, és már körmöl is.*
- Ha a hősködéssel nő is jár! *Von vállat a másik fickó, de Helwrik már firkantja is a nevet, s közben még arra is van érkezése, hogy oldalba billentse társát.*
- Nőt akarsz, öregapám? Megkapod! *Azzal elbődül.* RIEL, GYERE IDE!
*Társaságukhoz egy csinos hölgy is csatlakozik, bár általában kalandorokon és erdőjárókon látott öltözetét elnézve határozottan előbb lehetne belőle harcos, mint úrikisasszony. Visszafogottan szemléli a jelenetet.*
- Ez a hely egy posvány, ideje rendet tenni. *Ha teheti, ő maga kéri el a tollat, és írja fel a nevét szép gyöngybetűkkel. Ha Denjaar ezek után a listára pillant, most egymás alatt három nevet láthat: Helwrik Fenyaar, Remmiwal Ctelaer és Rielthen Fenyaar.*
- Remélem, a fegyverekről tudtok gondoskodni. Utoljára a kovácsnál fogtam kardot, de pénzem nem volt rá. Jól jönne a zsold is. *Jegyzi meg Remmiwal elhúzva a száját. A három barát valóban nincs nagyon elengedve, fegyvertelen, de ezt lelkesedésükkel ellenpontozzák.*
- Na, mit csináljunk most, jó uram? *Kérdezi Helwrik vidáman, összecsapva tenyerét. Érdeklődve lesik minden szavát, és örömmel teljesítik a férfi utasításait.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.05 00:27:18
//Nyílt//
*Denjaar messze zengő baritonja Grüksunosz lelkesedésével együtt természetesen nem csupán Brox érdeklődését keltette fel ezen a szép napon, melyen mintha maguk a városlakók is a nagy tettek szellemében kelt volna fel reggel. A járókelő különféle népek, gyerekek, felnőttek, férfiak és asszonyok közt két, öltözetében is szegényebbnek látszó, ám jó kiállású fiatalember beszélget, távoli ismerősök lehetnek. Felfigyelnek a szigorú pillantású, dobozon kuporgó katonaféle alakra, az egyikük még el is neveti magát. Előrenyomul, megtorpan Denjaar előtt, és pökhendin végigméri, mintha csak balhét akarna.*
- Koszt és kvártély, aszondod, jóember? Csak aztán nehogy a romlott kenyeret etessétek szerencsétlenekkel! *Mondja, majd harsányan, barátságosan felröhög, hiszen ha másnak nem is feltétlenül, neki igenis tetszett a tréfája.* Helwrik vagyok. *Mondja, és hacsak nincs ellenére Denjaarnak, megragadja a tollat, és fel is írja a nevét a lapra. Csendesebb társa vonakodva szemléli.* Felírjalak téged is, öcsém? Hát egyen meg a rosseb, kemény kölyök vagy, én felírlak. *Mondja, és már körmöl is.*
- Ha a hősködéssel nő is jár! *Von vállat a másik fickó, de Helwrik már firkantja is a nevet, s közben még arra is van érkezése, hogy oldalba billentse társát.*
- Nőt akarsz, öregapám? Megkapod! *Azzal elbődül.* RIEL, GYERE IDE!
*Társaságukhoz egy csinos hölgy is csatlakozik, bár általában kalandorokon és erdőjárókon látott öltözetét elnézve határozottan előbb lehetne belőle harcos, mint úrikisasszony. Visszafogottan szemléli a jelenetet.*
- Ez a hely egy posvány, ideje rendet tenni. *Ha teheti, ő maga kéri el a tollat, és írja fel a nevét szép gyöngybetűkkel. Ha Denjaar ezek után a listára pillant, most egymás alatt három nevet láthat: Helwrik Fenyaar, Remmiwal Ctelaer és Rielthen Fenyaar.*
- Remélem, a fegyverekről tudtok gondoskodni. Utoljára a kovácsnál fogtam kardot, de pénzem nem volt rá. Jól jönne a zsold is. *Jegyzi meg Remmiwal elhúzva a száját. A három barát valóban nincs nagyon elengedve, fegyvertelen, de ezt lelkesedésükkel ellenpontozzák.*
- Na, mit csináljunk most, jó uram? *Kérdezi Helwrik vidáman, összecsapva tenyerét. Érdeklődve lesik minden szavát, és örömmel teljesítik a férfi utasításait.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.05 00:27:18
6914. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-04 22:58:43
Üzenet elküldve: 2019-05-04 22:58:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A főtéren nagy a sokadalom, ahogy egy népes város esetében a nap ilyen tájékán lenni szokott. Scyra nem igazán foglakozik a tömeggel. Ott egy cipóban vagdalt húst árusító stand, a tér közepén egy rikkancs óbégatja a városi híreket. A tér szélén mutatványosok, zsonglőrök, kardnyelők és gólyalábas maskarások járkálnak. Asheela még nem járt itt, de olvasott a városról a rubliáni könyvtár kódexeiben és tekercseiben, ahogy térképet is látott Artheniorról, azért odasétál a főtéren lévő hirdetőtáblához. Egy rozoga bedeszkázott, szárnyas ajtós épület mellett sétál el.*
~ Ez az istálló vajon miért van zárva? Még jó, hogy nem Linerával jöttem, hát hova vinném be a lovam? ~
- Xonar ne kószálj el! Maradj mellettem.
~ Nehogy a városba beszökött kóbor farkasnak nézzék. ~
*A hirdetőtáblához lépve megakad a csókaszeme egy furcsaságon. Egy nagy fekete táskán.*
~ Ez mi? Kié lehet? ~
*Asheela kinyitja és belepillant, legnagyobb meglepetésére egy rakás bugyi van benne, és egyéb fehérnemű.*
~ Vajon, hol lehet itt leadni a talált tárgyakat? ~
*Tanácstalanul odasétál a rikkancshoz.*
- Üdv! Nem tudod, hol lehet itt a városban leadni a talált tárgyakat? – *A rikkancs fiú értetlenül néz rá.*
- Leadni? Minek? Miért nem tartja meg? – *Scyra néz most értetlenül a fiúra és olyan magától értetődő a válasz, hogy egyszerűen kibuggyan a száján.*
- Hát, mert nem az enyém.
- Jól van, maga tudja. Adja ide, úgy is kiszáradt a torkom a kajabálástól, majd beviszem a Pegazusba és megkérdezem a fogadóst.
- Tessék. – *Átadja a nagy táskát, biccentve elköszönnek. A rikkancs megy a kocsmába. Asheela pedig átsétál a főtéren, a város színes lakosai között és a templomba igyekszik.*
~ Ez az istálló vajon miért van zárva? Még jó, hogy nem Linerával jöttem, hát hova vinném be a lovam? ~
- Xonar ne kószálj el! Maradj mellettem.
~ Nehogy a városba beszökött kóbor farkasnak nézzék. ~
*A hirdetőtáblához lépve megakad a csókaszeme egy furcsaságon. Egy nagy fekete táskán.*
~ Ez mi? Kié lehet? ~
*Asheela kinyitja és belepillant, legnagyobb meglepetésére egy rakás bugyi van benne, és egyéb fehérnemű.*
~ Vajon, hol lehet itt leadni a talált tárgyakat? ~
*Tanácstalanul odasétál a rikkancshoz.*
- Üdv! Nem tudod, hol lehet itt a városban leadni a talált tárgyakat? – *A rikkancs fiú értetlenül néz rá.*
- Leadni? Minek? Miért nem tartja meg? – *Scyra néz most értetlenül a fiúra és olyan magától értetődő a válasz, hogy egyszerűen kibuggyan a száján.*
- Hát, mert nem az enyém.
- Jól van, maga tudja. Adja ide, úgy is kiszáradt a torkom a kajabálástól, majd beviszem a Pegazusba és megkérdezem a fogadóst.
- Tessék. – *Átadja a nagy táskát, biccentve elköszönnek. A rikkancs megy a kocsmába. Asheela pedig átsétál a főtéren, a város színes lakosai között és a templomba igyekszik.*
6913. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-03 20:33:52
Üzenet elküldve: 2019-05-03 20:33:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Örömmel látja, hogy van rá szükség ebben a tervben, és hogy a toborzó sem az a papírtologató fajta ember. Mosolyog, mikor a nehézségeket hallja.*
-A könnyű feladat nem feladat.
*Meglepődik kicsit, hogy milyen bölcs mondat hagyta el száját. ~Ez biztosan valami nagy szerencse lehet. Csakis az.~ Elhessegetve gondolatait visszatér a tárgyra.*
-Ezt a laktanyát merre találom? Ha elmondod mit kell tennem, már úton is vagyok.
*Nem szeretné lógatni a lábát, egy jó ideje mást sem csinál. Tele van energiával és tenni akarással. Hátha így legalább leköti magát.*
-Ó, a köpeny miatt ne aggódj barátom. Próbálja meg leszedni, akinek nem tetszik
*Hangosan felnevet és ismét az asztalra csap örömében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.05.28 10:13:36, a következő indokkal:
Meglepődik hosszú Ő.
//Nyílt//
*Örömmel látja, hogy van rá szükség ebben a tervben, és hogy a toborzó sem az a papírtologató fajta ember. Mosolyog, mikor a nehézségeket hallja.*
-A könnyű feladat nem feladat.
*Meglepődik kicsit, hogy milyen bölcs mondat hagyta el száját. ~Ez biztosan valami nagy szerencse lehet. Csakis az.~ Elhessegetve gondolatait visszatér a tárgyra.*
-Ezt a laktanyát merre találom? Ha elmondod mit kell tennem, már úton is vagyok.
*Nem szeretné lógatni a lábát, egy jó ideje mást sem csinál. Tele van energiával és tenni akarással. Hátha így legalább leköti magát.*
-Ó, a köpeny miatt ne aggódj barátom. Próbálja meg leszedni, akinek nem tetszik
*Hangosan felnevet és ismét az asztalra csap örömében.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.05.28 10:13:36, a következő indokkal:
Meglepődik hosszú Ő.
6912. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-03 19:36:40
Üzenet elküldve: 2019-05-03 19:36:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
-Grük.
*Ismétli a legény nevét. Így jobban megnézve az íjász vonásait, inkább emberesebb formája van, mint elfes. Ez a fránya íj...
Egy ideig még kezein támaszkodva bámul szórakozottan a férfi után, de sokáig nem hódolhat a semmittevés nemes művészetének, mert váratlanul egy férfi toppan az asztalhoz.*
-Elkél.
*Mustrálja végig alaposan az alakot, még egy aprócskát rándul is ajkai széle. Hozzá hasonlóan a vörösköpenyes sem tűnik éppenséggel a szószátyár típusnak, de hogy pont ilyen alakokra gondolt, mikor ebbe az egészbe belevágott, az biztos.
A frissen érkezett elé tolja a lapot, a pennát a tintába mártva pedig az alak felé nyújtja.*
-Három napon belül meg kell jelenned a Laktanyán. A hivatalos okiratod később kapod meg.
*Már ha a tanácsos visszatalál velük. Itt, ha a fickó is kivárja, elregéli, hogyan talál el az említett laktanyához a Szegénynegyedben.*
-Nem lesz könnyű feladat, de a legjobbkor érkezel. Sokra viheted, ha jól szolgálod a várost.
*Olvassa el a férfi nevét a lapon, majd az asztal felett kezet nyújt Broxnak. Nem kérdi, honnan jött, azt sem, miért akar csatlakozni. Tiszta lappal indul mindenki, alkalom pedig biztos lesz a mesére.*
-Addig is a vörös köpennyel óvatosan. Némelyek a városban nem szívelik.
*Somolyodik el hamiskásan, majd visszarogy a dobozra. Hosszú napnak néz elébe.*
//Nyílt//
-Grük.
*Ismétli a legény nevét. Így jobban megnézve az íjász vonásait, inkább emberesebb formája van, mint elfes. Ez a fránya íj...
Egy ideig még kezein támaszkodva bámul szórakozottan a férfi után, de sokáig nem hódolhat a semmittevés nemes művészetének, mert váratlanul egy férfi toppan az asztalhoz.*
-Elkél.
*Mustrálja végig alaposan az alakot, még egy aprócskát rándul is ajkai széle. Hozzá hasonlóan a vörösköpenyes sem tűnik éppenséggel a szószátyár típusnak, de hogy pont ilyen alakokra gondolt, mikor ebbe az egészbe belevágott, az biztos.
A frissen érkezett elé tolja a lapot, a pennát a tintába mártva pedig az alak felé nyújtja.*
-Három napon belül meg kell jelenned a Laktanyán. A hivatalos okiratod később kapod meg.
*Már ha a tanácsos visszatalál velük. Itt, ha a fickó is kivárja, elregéli, hogyan talál el az említett laktanyához a Szegénynegyedben.*
-Nem lesz könnyű feladat, de a legjobbkor érkezel. Sokra viheted, ha jól szolgálod a várost.
*Olvassa el a férfi nevét a lapon, majd az asztal felett kezet nyújt Broxnak. Nem kérdi, honnan jött, azt sem, miért akar csatlakozni. Tiszta lappal indul mindenki, alkalom pedig biztos lesz a mesére.*
-Addig is a vörös köpennyel óvatosan. Némelyek a városban nem szívelik.
*Somolyodik el hamiskásan, majd visszarogy a dobozra. Hosszú napnak néz elébe.*
6911. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-03 17:59:13
Üzenet elküldve: 2019-05-03 17:59:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Grüksunosz hamar jön egy kérdés és vele együtt megkapta Denjaar válaszát. Még vissza se kell mennie a raktárba ahhoz, hogy ráeszméljen, hogy ez a feladat jóval nehezebb, mint aminek hangzik.*
-Szólíts csak Grüknek.
*Hangzik el a gyors válasz.*
~Későbbiekre kell majd egy takarító, mert ez nem kis feladat.~ *Fut át agyán a gondolat és igyekszik ezt nem elfelejteni.*
-Rendben. *Vágja rá a kérésre*
-Elvégzem a takarítást. *Amint végez a gyors válaszaival megfordul és visszaindul lassan és unottan bandukolva a szegény negyed felé, mert nem túl lelkes a kapott feladat iránt.*
//Nyílt//
*Grüksunosz hamar jön egy kérdés és vele együtt megkapta Denjaar válaszát. Még vissza se kell mennie a raktárba ahhoz, hogy ráeszméljen, hogy ez a feladat jóval nehezebb, mint aminek hangzik.*
-Szólíts csak Grüknek.
*Hangzik el a gyors válasz.*
~Későbbiekre kell majd egy takarító, mert ez nem kis feladat.~ *Fut át agyán a gondolat és igyekszik ezt nem elfelejteni.*
-Rendben. *Vágja rá a kérésre*
-Elvégzem a takarítást. *Amint végez a gyors válaszaival megfordul és visszaindul lassan és unottan bandukolva a szegény negyed felé, mert nem túl lelkes a kapott feladat iránt.*
6910. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-03 16:56:06
Üzenet elküldve: 2019-05-03 16:56:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kerülő//
*Viel most megtapasztalhatja, milyen az, mikor Árnyék siet. Az ülés továbbra is kényelmes rajta, a lánynak nagyon kapaszkodnia sem kell, mert hűséges hátas ebe azon van, hogy ne pottyanjon le a nagy igyekezet hevében. Azonban a tündér újabb felfedezést is tesz, és ez eltereli figyelmét: a kutya fülei kocogás közben lobognak. Szemből talán nem is lehet olyan feltűnő a jelenség, mert Árnyék éjfekete bundája amúgy is „huppog” vele együtt, ám fentről csak a két lobogó fülecske és a buci fej marad Viel látóterében. Rég látott ilyen mulatságos dolgot.*
- Gyí, gyí! *Kacag, és egy pillanatra tényleg úgy érzi magát, mintha valami elképesztően tehetséges lovas lenne egy hatalmas mén hátán. Sőt, kicsit olyan érzés ez, mintha repülne, ő pedig kevés dologra vágyik ennyire. Bár Viel arra nem gondol, hogy lehet, hogy ő a legtehetségesebb kutyagoló a vidéken – egyelőre úgy tűnik, nincs kivel összemérnie az erejét.*
~ De hogy hogyan mehetett ki a fejemből, hogy magot vegyek! Pedig még tegnap este megígértem… ~ *Morgolódik magában. Ritkán felejt el valamit, ami ennyire fontos. Szerencsére a piac nincs olyan messze, hamar odaérnek, és elfelejtheti ezt a tévedését.*
*Viel most megtapasztalhatja, milyen az, mikor Árnyék siet. Az ülés továbbra is kényelmes rajta, a lánynak nagyon kapaszkodnia sem kell, mert hűséges hátas ebe azon van, hogy ne pottyanjon le a nagy igyekezet hevében. Azonban a tündér újabb felfedezést is tesz, és ez eltereli figyelmét: a kutya fülei kocogás közben lobognak. Szemből talán nem is lehet olyan feltűnő a jelenség, mert Árnyék éjfekete bundája amúgy is „huppog” vele együtt, ám fentről csak a két lobogó fülecske és a buci fej marad Viel látóterében. Rég látott ilyen mulatságos dolgot.*
- Gyí, gyí! *Kacag, és egy pillanatra tényleg úgy érzi magát, mintha valami elképesztően tehetséges lovas lenne egy hatalmas mén hátán. Sőt, kicsit olyan érzés ez, mintha repülne, ő pedig kevés dologra vágyik ennyire. Bár Viel arra nem gondol, hogy lehet, hogy ő a legtehetségesebb kutyagoló a vidéken – egyelőre úgy tűnik, nincs kivel összemérnie az erejét.*
~ De hogy hogyan mehetett ki a fejemből, hogy magot vegyek! Pedig még tegnap este megígértem… ~ *Morgolódik magában. Ritkán felejt el valamit, ami ennyire fontos. Szerencsére a piac nincs olyan messze, hamar odaérnek, és elfelejtheti ezt a tévedését.*
6909. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-03 13:49:03
Üzenet elküldve: 2019-05-03 13:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toborzás//
*Már jó három hete, hogy semmi dolga nem akadt úgy isten igazából. Alkalmi munkák tömkelege, szánalmas élet ez egy hozzá hasonlónak. Nem bírja, ha nincs valami nagyobb cél, ami érdekében be lehet verni néhány koponyát, ha a helyzet megkívánja.*
~Azt hiszem épp jókor érkeztem a jó helyre. Valami fickó mintha toborozna. Városőrség? Hmm. Nem hangzik rosszul. Ha koszt és kvártély jár, és mellé még egy jó ügyet is szolgálhatok, nekem találták ki. Addig sem unatkozom.~
*Mereng el egy pillanatra magában, ahogy hallja a marcona férfit a kis dobozon ülve. Láthatóan unja ezt az egészet, biztosan nem ez a kedvenc elfoglaltsága. A kósza gondolatból tett sarjad, és elindul felé. Állnak még mellette, de különösképp nem foglalkoztatja a dolog. Ahogy közelebb ér, egész az asztalig halad, majd finoman rácsap kezével, hogy jelezze a jelenlétét.*
-Adjon isten! Hol írjam alá?
*Sosem volt a szavak embere, tettei mindig is többet mondtak el bármilyen ékes szónál. Dús hajába tép a szél, köpönyegét is meglibbenti, kihúzza magát, és hozzáteszi.*
-Ha elkél egy magamfajta.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.05.28 09:59:32, a következő indokkal:
Elgépelések. Ékes szó különírandó.
//Toborzás//
*Már jó három hete, hogy semmi dolga nem akadt úgy isten igazából. Alkalmi munkák tömkelege, szánalmas élet ez egy hozzá hasonlónak. Nem bírja, ha nincs valami nagyobb cél, ami érdekében be lehet verni néhány koponyát, ha a helyzet megkívánja.*
~Azt hiszem épp jókor érkeztem a jó helyre. Valami fickó mintha toborozna. Városőrség? Hmm. Nem hangzik rosszul. Ha koszt és kvártély jár, és mellé még egy jó ügyet is szolgálhatok, nekem találták ki. Addig sem unatkozom.~
*Mereng el egy pillanatra magában, ahogy hallja a marcona férfit a kis dobozon ülve. Láthatóan unja ezt az egészet, biztosan nem ez a kedvenc elfoglaltsága. A kósza gondolatból tett sarjad, és elindul felé. Állnak még mellette, de különösképp nem foglalkoztatja a dolog. Ahogy közelebb ér, egész az asztalig halad, majd finoman rácsap kezével, hogy jelezze a jelenlétét.*
-Adjon isten! Hol írjam alá?
*Sosem volt a szavak embere, tettei mindig is többet mondtak el bármilyen ékes szónál. Dús hajába tép a szél, köpönyegét is meglibbenti, kihúzza magát, és hozzáteszi.*
-Ha elkél egy magamfajta.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.05.28 09:59:32, a következő indokkal:
Elgépelések. Ékes szó különírandó.
6908. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-02 20:51:42
Üzenet elküldve: 2019-05-02 20:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Lassan telnek a percek és a doboz sem lesz kényelmesebb, amin ücsörög. A bámészkodóktól nem, de az önkéntes virnyákolótól még annyira sem lesz jobb kedve. Egy ideig fél füllel hallgatja a dalt, miközben feje szép lassan csúszik bele az arcpálmába, hogy egy mély sóhaj kíséretében fejezze ki maga is tiszteletét az említett "Res" előtt.*
-Kevesebb kérdés, több agyalás, elf uram. Hidd el, ha így állsz majd a dolgokhoz, sokra viszed.
*Biccent az érkező Grüksunosznak. Ültében összefonja ujjait ajkai előtt, Szeme sarkából pedig hosszan kíséri a távozó bárdot.*
-Hogyan szólíthatlak?
*A kérdés talán nem érződik jogosnak, hisz látta a férfi nevét felírva a papíron. Ugyanakkor az elfek neve, ahogy Grüksunoszé is, oly hosszú, hogy beleőszülne, ha mindig ki kellene mondania.*
-Nos, éppenséggel lenne feladat számodra, ha nem is a toborzásban. Azt magam is el tudom végezni. A tanácsos elmondta, merre találjuk a laktanyát a Szegénynegyedben. Van mit csinosítani rajta. Ha megtennéd, hogy felsöpörsz ott és rendbe szeded az udvart, azért roppant hálás lennék.
*Simít végig finoman bajszán, miközben az elfre sandít. Tudja, hogy a kérése nagyobb, mint ahogy látszik. Elvégre egy kis rendrakás nem nagy kunszt, de az épület méreteit véve ez jó egy napba is eltelhet.*
-Arthenior népe! Az új városi őrség keresi büszke kardjait, kik ha kell, megvédik majd e várost és annak lakosait. Koszt és kvártély első ízben, később zsold is, ha kiérdemli a baka! Az első tíznek ágy is jár...
*Bődül el ismét, majd teszi hozzá utolsó mondatát halkan morogva, majd az asztalra támaszkodva nyugtatja kezén arcát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.02 20:56:31
//Nyílt//
*Lassan telnek a percek és a doboz sem lesz kényelmesebb, amin ücsörög. A bámészkodóktól nem, de az önkéntes virnyákolótól még annyira sem lesz jobb kedve. Egy ideig fél füllel hallgatja a dalt, miközben feje szép lassan csúszik bele az arcpálmába, hogy egy mély sóhaj kíséretében fejezze ki maga is tiszteletét az említett "Res" előtt.*
-Kevesebb kérdés, több agyalás, elf uram. Hidd el, ha így állsz majd a dolgokhoz, sokra viszed.
*Biccent az érkező Grüksunosznak. Ültében összefonja ujjait ajkai előtt, Szeme sarkából pedig hosszan kíséri a távozó bárdot.*
-Hogyan szólíthatlak?
*A kérdés talán nem érződik jogosnak, hisz látta a férfi nevét felírva a papíron. Ugyanakkor az elfek neve, ahogy Grüksunoszé is, oly hosszú, hogy beleőszülne, ha mindig ki kellene mondania.*
-Nos, éppenséggel lenne feladat számodra, ha nem is a toborzásban. Azt magam is el tudom végezni. A tanácsos elmondta, merre találjuk a laktanyát a Szegénynegyedben. Van mit csinosítani rajta. Ha megtennéd, hogy felsöpörsz ott és rendbe szeded az udvart, azért roppant hálás lennék.
*Simít végig finoman bajszán, miközben az elfre sandít. Tudja, hogy a kérése nagyobb, mint ahogy látszik. Elvégre egy kis rendrakás nem nagy kunszt, de az épület méreteit véve ez jó egy napba is eltelhet.*
-Arthenior népe! Az új városi őrség keresi büszke kardjait, kik ha kell, megvédik majd e várost és annak lakosait. Koszt és kvártély első ízben, később zsold is, ha kiérdemli a baka! Az első tíznek ágy is jár...
*Bődül el ismét, majd teszi hozzá utolsó mondatát halkan morogva, majd az asztalra támaszkodva nyugtatja kezén arcát.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.02 20:56:31
6907. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:50:02
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:50:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Pompás, ragyogó napsütésben érkezik meg a főtérre. Egész sok embert lát, ez már jót jelenthet. Az elmúlt napokban egy kósza lélekkel sem találkozott, akinek muzsikálhatott volna, és esetleg kereshetett volna egy kis kenyérrevalót. Szépnek tartja a nagy márványoszlopot. ~ Egyszer talán ezt is megírhatnám. Az emberek zabálják a hősi történeteket. Mintha ők is lehetnének valaha ilyenek. Szánalmasak.~ Megkeresi magának a legárnyékosabb helyet a téren, és oda húzódik. Egy kis szövetből készült kendőt terít a lába elé, majd előveszi lantját a hátáról. Megköszörüli torkát, a legkofásabb énjét veszi elő, és hangosan kiált.*
-Gyűljetek hát emberek, talponállók és útonállók egyaránt. Soká kell várni annak, aki most lemarad.
*Remélve, hogy erre felfigyelt legalább néhány jómadár, ujjait a húrokhoz emeli. Mivel egy ideje nem volt módja játszani, különös érzés keríti hatalmába. Egy afféle belső tűz és harmónia. Halkan és gyengéden kezd pengetni, szinte alig hallhatóan. Aztán hirtelen kirobban belőle a zene, betöltve a levegőt. Légiesen táncolnak ujjai a húrokon, és a dallam szinte csak úgy ugrál és pattog, egy kecses táncra hasonlít. Lassan, akár az éj leple alkonyatkor rátelepszik az egész térre a zene. Amikor már kellően megalapozottnak véli a hangulatot, hozzákezd az énekléshez is. Hangja egészen hasonlít a dallamhoz, olyan mintha a lant és ő egy hangon osztoznának.*
-Élt egyszer egy vitéz vala,
Kinek neve Res,
És talán ha nem ismernéd,
Magadra ne vess!
Bár nem nagy az ő diadala,
Okod nincs, hogy nevess.
Mert megtalálta szíve hölgyét,
S így szólt hozzá: szeress!
Szeress úgy, mintha haldokolnál,
Nevess úgy, mint még soha eddig talán,
Engedd, hogy e kéz enyhítsen
Bánatán
Szívednek, mely közel sincs még alkonyán.
*Ekkor még feszessebbre veszi a tempót. Egészen elnyújtja a befejezést. Ez is amolyan kelléke egy előadónak. Mosolyogni kezd, majdhogynem nevetni, s így folytatja.*
-De a hölgy, kinek e nemes dal szól
Válaszul csak annyit mondott,
Rosszul vagyok a locsogástól.
*Még egy pár akkordot lefog a hangszeren, majd lezárja a játékát.*
~Ilyenkor szoktak a férjes asszonyok dühbe gurulni, hogy nem kapták meg a szép befejezést, amit vártak, és nevetni a férfiak, akik talán nem egyszer jártak hasonlóan. Remélem az aranyukat sem sajnálják majd.~
*Szépen meghajol minden irányba, elteszi a lantot, és visszaül az árnyékba.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.02 17:52:09
*Pompás, ragyogó napsütésben érkezik meg a főtérre. Egész sok embert lát, ez már jót jelenthet. Az elmúlt napokban egy kósza lélekkel sem találkozott, akinek muzsikálhatott volna, és esetleg kereshetett volna egy kis kenyérrevalót. Szépnek tartja a nagy márványoszlopot. ~ Egyszer talán ezt is megírhatnám. Az emberek zabálják a hősi történeteket. Mintha ők is lehetnének valaha ilyenek. Szánalmasak.~ Megkeresi magának a legárnyékosabb helyet a téren, és oda húzódik. Egy kis szövetből készült kendőt terít a lába elé, majd előveszi lantját a hátáról. Megköszörüli torkát, a legkofásabb énjét veszi elő, és hangosan kiált.*
-Gyűljetek hát emberek, talponállók és útonállók egyaránt. Soká kell várni annak, aki most lemarad.
*Remélve, hogy erre felfigyelt legalább néhány jómadár, ujjait a húrokhoz emeli. Mivel egy ideje nem volt módja játszani, különös érzés keríti hatalmába. Egy afféle belső tűz és harmónia. Halkan és gyengéden kezd pengetni, szinte alig hallhatóan. Aztán hirtelen kirobban belőle a zene, betöltve a levegőt. Légiesen táncolnak ujjai a húrokon, és a dallam szinte csak úgy ugrál és pattog, egy kecses táncra hasonlít. Lassan, akár az éj leple alkonyatkor rátelepszik az egész térre a zene. Amikor már kellően megalapozottnak véli a hangulatot, hozzákezd az énekléshez is. Hangja egészen hasonlít a dallamhoz, olyan mintha a lant és ő egy hangon osztoznának.*
-Élt egyszer egy vitéz vala,
Kinek neve Res,
És talán ha nem ismernéd,
Magadra ne vess!
Bár nem nagy az ő diadala,
Okod nincs, hogy nevess.
Mert megtalálta szíve hölgyét,
S így szólt hozzá: szeress!
Szeress úgy, mintha haldokolnál,
Nevess úgy, mint még soha eddig talán,
Engedd, hogy e kéz enyhítsen
Bánatán
Szívednek, mely közel sincs még alkonyán.
*Ekkor még feszessebbre veszi a tempót. Egészen elnyújtja a befejezést. Ez is amolyan kelléke egy előadónak. Mosolyogni kezd, majdhogynem nevetni, s így folytatja.*
-De a hölgy, kinek e nemes dal szól
Válaszul csak annyit mondott,
Rosszul vagyok a locsogástól.
*Még egy pár akkordot lefog a hangszeren, majd lezárja a játékát.*
~Ilyenkor szoktak a férjes asszonyok dühbe gurulni, hogy nem kapták meg a szép befejezést, amit vártak, és nevetni a férfiak, akik talán nem egyszer jártak hasonlóan. Remélem az aranyukat sem sajnálják majd.~
*Szépen meghajol minden irányba, elteszi a lantot, és visszaül az árnyékba.*
A hozzászólás írója (Hathúros Strat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.02 17:52:09
6906. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:25:09
Üzenet elküldve: 2019-05-02 17:25:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Grüksunosz a főtérre érve körbenéz és amint meglátja Denjaart egyből csatlakozik társához segíteni a toborzást. Denjaar mellé lép majd gyorsan megkérdezi:*
-Kell segítség a toborzásba vagy jobb szeretnéd egyedül végrehajtani?
*Amennyiben a válasz igen és Denjaar nem mond konkrét feladatot, akkor az íjász egy újabb kérdést tesz fel.*
-Miben? Mit csináljak?
*A kérdések után vár egy kicsit társa válaszára és addig körbenéz ő is, hogy van-e érdeklődő a toborzás kapcsán.* ~Elég húzós a munka, de remélem tele lesz a lista napnyugta előtt.~
*Az íjász Denjaar válaszának megfelelően igyekszik tenni a toborzás érdekében.*
//Nyílt//
*Grüksunosz a főtérre érve körbenéz és amint meglátja Denjaart egyből csatlakozik társához segíteni a toborzást. Denjaar mellé lép majd gyorsan megkérdezi:*
-Kell segítség a toborzásba vagy jobb szeretnéd egyedül végrehajtani?
*Amennyiben a válasz igen és Denjaar nem mond konkrét feladatot, akkor az íjász egy újabb kérdést tesz fel.*
-Miben? Mit csináljak?
*A kérdések után vár egy kicsit társa válaszára és addig körbenéz ő is, hogy van-e érdeklődő a toborzás kapcsán.* ~Elég húzós a munka, de remélem tele lesz a lista napnyugta előtt.~
*Az íjász Denjaar válaszának megfelelően igyekszik tenni a toborzás érdekében.*
6905. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-05-01 20:31:20
Üzenet elküldve: 2019-05-01 20:31:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Toborzás//
//Nyílt//
*Nekilát, ahogy a tanácsosnak ígérte. Az újdonsült laktanya pincéjében talált asztalkát vállán cipeli, csak hogy egy alkalmas helyen ledobja magáról. Nem vacakol sokat, zsebéből egy apró, tintát tartalmazó üvegcsét vesz elő, hozzá a pennát, egy pergamen kíséretében pedig az asztalra helyezi őket. Nem felejti el a belső zsebében őrzött, koszos kis körözési listát sem, de azon a papíroson az "alapítók" neve szerepel.
Komótosan előkotor zsebéből némi dohányt, majd csakhamar pipára gyújt. Lassan kígyózik az ég felé a vékony, fehér füstcsík, ő pedig a járókelőket szemléli. Némelyikük bizonyára beáll. Felszerelés, kiképzés... Rendkívül hosszú út áll még előttük. De a cél érdekében mindent, ugye. Chay'ss pedig még csak nem is tudja.
Ujjai közé veszi a pipát, majd némi torokköszörülés után latba veti baritonját.*
-Arthenior népe! Az új városi őrség keresi büszke katonáit, kik ha kell, megvédik majd e várost és annak lakosait. Koszt és kvártély, első ízben, később zsold is, ha rászolgál a baka!
*Szív mélyet a pipába, várva szavainak hatását. Soha sem csinált még ilyet, nem is épp az a rikkancs fajta.
Elismétli a szavakat több ízben is, néhol csűri-csavarja, egyre inkább belejön a dologba. Tele kell írnia a listát napnyugtáig, másképp nincs értelme az egész hercehurcának.*
//Nyílt//
*Nekilát, ahogy a tanácsosnak ígérte. Az újdonsült laktanya pincéjében talált asztalkát vállán cipeli, csak hogy egy alkalmas helyen ledobja magáról. Nem vacakol sokat, zsebéből egy apró, tintát tartalmazó üvegcsét vesz elő, hozzá a pennát, egy pergamen kíséretében pedig az asztalra helyezi őket. Nem felejti el a belső zsebében őrzött, koszos kis körözési listát sem, de azon a papíroson az "alapítók" neve szerepel.
Komótosan előkotor zsebéből némi dohányt, majd csakhamar pipára gyújt. Lassan kígyózik az ég felé a vékony, fehér füstcsík, ő pedig a járókelőket szemléli. Némelyikük bizonyára beáll. Felszerelés, kiképzés... Rendkívül hosszú út áll még előttük. De a cél érdekében mindent, ugye. Chay'ss pedig még csak nem is tudja.
Ujjai közé veszi a pipát, majd némi torokköszörülés után latba veti baritonját.*
-Arthenior népe! Az új városi őrség keresi büszke katonáit, kik ha kell, megvédik majd e várost és annak lakosait. Koszt és kvártély, első ízben, később zsold is, ha rászolgál a baka!
*Szív mélyet a pipába, várva szavainak hatását. Soha sem csinált még ilyet, nem is épp az a rikkancs fajta.
Elismétli a szavakat több ízben is, néhol csűri-csavarja, egyre inkább belejön a dologba. Tele kell írnia a listát napnyugtáig, másképp nincs értelme az egész hercehurcának.*
6904. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-29 02:59:25
Üzenet elküldve: 2019-04-29 02:59:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor az utcán átmegy a kedves//
*Amikor az utcán Marra'ria, a kedves, átmegy, akkor galambok ülnek a verebekhez. A főttére kiérve tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy merre is menjen. A téren nyüzsögnek a népek, mint hangyák a bolyban.*
~ Nocsak, ott egy kricsmi. Remélem, nem valami lepukkant talponálló. Tajtrészeg állatoknak minek muzsikálnék? ~
*Marra'ria slattyogó léptekkel a fogadónak veszi az irányt. A szökőkútnál megáll, kicsit kitikkadt, hosszú út van mögötte, és még ki tudja, mi van előtte, merthogy még nem lát el a kocsma cégéréig, hogy megolvashassa. Fél lábát felpakolva a kút peremére, leveszi kosfejes sisakját, dús fekete hajába tép a szél, a szikrázó napsütésben hunyorog, mint egy vak bányaló.*
~ Ah, azt a fűzfán füttyülő rézangyalát, nem látok semmit! ~
*Dörgöli fájdalmasan szemeit, míg hozzászoknak a fényhez. Aztán lehajol és megmossa agyaras pofázmányát, hogy kicsit felfrissítse magát, de megtorpan.*
~ Jaj, de hülye vagyok. ~
*"Sminkjét" féltve, csak úgy, tessék-lássék vizezi össze az arcát és a nyakát, éppen inna a vízből egy pár kortyot, amikor agya kapcsol, mert fajával ellentétben megvan a kellő sütnivalója.*
~ Itt van ez a csehó, biztos minden útra kelő részeg ebbe hugyozik bele először, majd bent iszom valamit. ~
*Hóna alá csapja sisakját és az épület ajtajához közeledve felpillant a cégérre.*
~ Pegazus fogadó. Milyen aranyos neve van. Tetszik. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.29 14:03:27, a következő indokkal:
Főtérre és nem főttére. Sütnivalója egybeírandó. Világidegen kifejezés.
*Amikor az utcán Marra'ria, a kedves, átmegy, akkor galambok ülnek a verebekhez. A főttére kiérve tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy merre is menjen. A téren nyüzsögnek a népek, mint hangyák a bolyban.*
~ Nocsak, ott egy kricsmi. Remélem, nem valami lepukkant talponálló. Tajtrészeg állatoknak minek muzsikálnék? ~
*Marra'ria slattyogó léptekkel a fogadónak veszi az irányt. A szökőkútnál megáll, kicsit kitikkadt, hosszú út van mögötte, és még ki tudja, mi van előtte, merthogy még nem lát el a kocsma cégéréig, hogy megolvashassa. Fél lábát felpakolva a kút peremére, leveszi kosfejes sisakját, dús fekete hajába tép a szél, a szikrázó napsütésben hunyorog, mint egy vak bányaló.*
~ Ah, azt a fűzfán füttyülő rézangyalát, nem látok semmit! ~
*Dörgöli fájdalmasan szemeit, míg hozzászoknak a fényhez. Aztán lehajol és megmossa agyaras pofázmányát, hogy kicsit felfrissítse magát, de megtorpan.*
~ Jaj, de hülye vagyok. ~
*"Sminkjét" féltve, csak úgy, tessék-lássék vizezi össze az arcát és a nyakát, éppen inna a vízből egy pár kortyot, amikor agya kapcsol, mert fajával ellentétben megvan a kellő sütnivalója.*
~ Itt van ez a csehó, biztos minden útra kelő részeg ebbe hugyozik bele először, majd bent iszom valamit. ~
*Hóna alá csapja sisakját és az épület ajtajához közeledve felpillant a cégérre.*
~ Pegazus fogadó. Milyen aranyos neve van. Tetszik. ~
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.29 14:03:27, a következő indokkal:
Főtérre és nem főttére. Sütnivalója egybeírandó. Világidegen kifejezés.
6903. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-27 01:35:17
Üzenet elküldve: 2019-04-27 01:35:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Újra úton//
*Lehet, hogy csak téved, mindenesetre úgy érzi, hogy Laut vidámnak látja, ennek pedig örül, nagyon is.
Persze tulajdonképpen meg tudja érteni őt, hiszen az érzéseiben nem először, és reméli, hogy nem is utoljára osztozik.
Sok mindenen mentek keresztül ketten, tényleg csak egy fűszálon múlt a megmenekülésük és az életben maradásuk, az elmúlt hat után pedig egyikük sem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy szó szerint olyan simán menjenek a dolgok, amilyen egyszerűen egy akár életlen kis is átfut a vajon.
De vagy az istenek, vagy a sors, vagy a tőlük független vakszerencse, (bármiben hisz, vagy bárminek nevezi is a halandó) keményen, igazából már ijesztően szeszélyesek.
Ami Laut és őt illeti, a tragédiák szerencsétlenségek sorozatát hirtelen szerencsés események hosszú lánca, ami még mindig nem szakadt meg. Először Lyllibe és Marellába akadtak bele szinte szó szerint az úton, aztán a városba visszatérve Arystorba a Pegazusban, és persze a többiekbe, akik nélkül nem tudták volna megvenni mostani házukat.
Természetesen sohasem fogja elfelejteni a Pegazus fogadósát sem, akinek kedvessége és nagylelkűsége nélkül szinte egyetlen aranyat sem tudott volna beleadni új otthonuk vételárába.
Most pedig a piacon egy tündérlány segített nekik mindenben, jelentősen lerövidítve, és minden bizonnyal sokkal olcsóbbá is téve számukra a vásárlást, mint az egyébként lett volna.
Ahogyan végigtekint kis csapatukon, hirtelen olyan furcsa, szinte már nyugtalanító, felhőtlen boldogságot érez, mint amilyet utoljára már nagyon-nagyon régen tapasztalt, talán csak akkor, amikor édesanyja és ő összeadták nyulait.
Két gyönyörű kecske van velük, a tündérlány vidáman kutyagol mellettük, van lovuk is, az általa húzott szekéren pedig rengeteg étel vár csak arra, hogy készítsenek maguknak és a többieknek valami finomat. Az állatok nem bántják egymást, ráadásul egy fiatal elf is velük tart, aki még is csak férfi, így neki köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi magát és a többieket is, mint eddig.
És hát mindennek tetejében újra kifelé tartanak ebből a szerencsétlen, és sokat szenvedett városból, amelynek eddigi élete legrosszabb, legfélelmetesebb és legfeldolgozhatatlanabb emlékeit köszönheti.
Maga sem tudja, hogy jól, vagy rosszul leplezi a megkönnyebbülést, amint újra itt, a város szélén járnak.*
- Sétálok. *jelenti aztán ki Lau kérdésére egy mosollyal, majd miközben neki válaszol, kicsit talán részletesebben, mint várta volna természetesen Vielnek és Thimnek is beszél.*
- Anya inkább akkor vitt a hátán, amikor még kisebb voltam. Amúgy, ha mentünk valahová akkor gyalog mentünk. Szeretek menni. Úgy értem, sétálni. *mondja. Persze nem szeret, főleg nem a barátainak hazudni, de valamiért még mindig nem meri bevallani, hogy fél a lovaktól. Nagyon nagyok, és, ha akarják, akkor nagyon csúnyán képesek nézni. Harapni pedig biztosan még annál is sokkal nagyobbat tudnak, mint amennyire csúnyán képesek nézni.
Igazából a farkasoktól és a kutyáktól is fél, Árnyék valami számára érthetetlen módon mégis teljes kivételt képez. Lehet ugyan, hogy kiváló házőrző lesz majd belőle, de hogyha Viel is ilyen jól elvan a hátán és vele, akkor nem hiszi, hogy majd egyszer pont őt bántaná.
Kicsit ugyan fáradt, még sem ez lesz az első hosszú gyalogút életében, amit meg kell tennie, így boldogan vállalkozik rá. Inkább, mint még egyszer lóra ülni! Azt, ha teheti akkor soha többet! Inkább egy szamár, öszvér, Árnyéknál is nagyobb kutya, vagy bármilyen más állat, ami elviseli a hátán, csak pont ló ne, legyen akármilyen szelíd és barátságos.*
- Köszönöm! *fordul Thim felé, és talán az ifjú elf számára is úgy néz ki, hogy következő szavai őszinték. Még saját magával is majdnem képes elhiteti, hogy tényleg hisz és bízik mindabban, amit mond.*
- Biztosan tényleg jól vannak. *mondja, amikor a fiatal elf érzései szerint tényleg nem puszta alakoskodásból, vagy udvariasságból, hanem valóban azt kívánja, hogy rokonai, akik egykor menedéket és otthont adtak neki, jól és életben legyenek.*
- Lihanech. *visszhangozza aztán az általa alig ismert, mégis már nem egyszer hallott szót, miután Estrothim válaszolt Launak.*
- Keveset hallottam róla, és a közelében sem jártam. soha *mondja* Hasonlít Artheniorra?
*Bár a válaszra őszintén kíváncsi azért a tündérlány ismét magára vonja a figyelmét, így természetesen neki is válaszol.*
- Ugyan. Csak azért kapta ezt a nevet, mert olyan fehér, mint a hó, amit együtt láttunk, és szerencsét hoz. Meg mert szerintem tényleg szép név, és illik is hozzá.
*Mindettől függetlenül talán látszik rajta, hogy azért jól esik neki, hogy Viel különlegesnek nevezte, már amennyiben jól értette és rá gondolt tényleg, mint az általa elnevezett kecske tulajdonosára.
Tény, hogy azok után, hogy ő nevezte el, kicsit, vagy nem is kicsit a magáénak érzi az állatot. A név mégiscsak kötelez, szó szerint. Ugyanakkor azt sem felejti és felejtheti el, hogy igazából Lau pénzéből vették.
Sokat nem gondolkodik ezen mindenesetre, mert Viel felvetésére miszerint Lylli meggyógyul, ha meglátja őket felnevet.*
- Szerintem is örülni fog, és jobban lesz. *mondja.*
- Anya nyuszikat hozott nekem, amikor nagyon beteg voltam, és annyira örültem nekik, hogy én is meggyógyultam. *egészíti ki mosolyogva korábbi szavait, nem említve, hogy a gnóm lánnyal ellentétben neki nem a teste, hanem a lelke volt beteg, és sohasem gyógyult meg teljesen. Talán csak pont mostanság kezdett, és éppen azoknak a halandóknak köszönhetően, akiket azóta ismert meg, hogy száműzöttként el kellett hagynia otthonát. Nyulai sem igazi, húsból és vérből álló állatok, hanem játéknyulak, akik még mindig vele vannak a hátán lévő táskában, mert még új otthonában sem merte otthagyni őket csak úgy.
Mégsem érzi szavait hazugságnak. Hiába tudja lelke mélyén, hogy nyulai nem is "igazi" nyulak, és túl élénk képzelőerejével mindig is csak ő helyezett plüss testükbe lelket, számára mégis azok. Élők, akár Lau, Thim, Viel, Árnyék, Süti és Hópehely. Ők vele voltak akkor is, amikor senki más nem volt vele, ő pedig nem fogja megtagadni őket most sem, hogy végre édesanyján kívül is vannak vele valakik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 01:47:15
//Újra úton//
*Lehet, hogy csak téved, mindenesetre úgy érzi, hogy Laut vidámnak látja, ennek pedig örül, nagyon is.
Persze tulajdonképpen meg tudja érteni őt, hiszen az érzéseiben nem először, és reméli, hogy nem is utoljára osztozik.
Sok mindenen mentek keresztül ketten, tényleg csak egy fűszálon múlt a megmenekülésük és az életben maradásuk, az elmúlt hat után pedig egyikük sem igazán van hozzászokva ahhoz, hogy szó szerint olyan simán menjenek a dolgok, amilyen egyszerűen egy akár életlen kis is átfut a vajon.
De vagy az istenek, vagy a sors, vagy a tőlük független vakszerencse, (bármiben hisz, vagy bárminek nevezi is a halandó) keményen, igazából már ijesztően szeszélyesek.
Ami Laut és őt illeti, a tragédiák szerencsétlenségek sorozatát hirtelen szerencsés események hosszú lánca, ami még mindig nem szakadt meg. Először Lyllibe és Marellába akadtak bele szinte szó szerint az úton, aztán a városba visszatérve Arystorba a Pegazusban, és persze a többiekbe, akik nélkül nem tudták volna megvenni mostani házukat.
Természetesen sohasem fogja elfelejteni a Pegazus fogadósát sem, akinek kedvessége és nagylelkűsége nélkül szinte egyetlen aranyat sem tudott volna beleadni új otthonuk vételárába.
Most pedig a piacon egy tündérlány segített nekik mindenben, jelentősen lerövidítve, és minden bizonnyal sokkal olcsóbbá is téve számukra a vásárlást, mint az egyébként lett volna.
Ahogyan végigtekint kis csapatukon, hirtelen olyan furcsa, szinte már nyugtalanító, felhőtlen boldogságot érez, mint amilyet utoljára már nagyon-nagyon régen tapasztalt, talán csak akkor, amikor édesanyja és ő összeadták nyulait.
Két gyönyörű kecske van velük, a tündérlány vidáman kutyagol mellettük, van lovuk is, az általa húzott szekéren pedig rengeteg étel vár csak arra, hogy készítsenek maguknak és a többieknek valami finomat. Az állatok nem bántják egymást, ráadásul egy fiatal elf is velük tart, aki még is csak férfi, így neki köszönhetően sokkal nagyobb biztonságban érzi magát és a többieket is, mint eddig.
És hát mindennek tetejében újra kifelé tartanak ebből a szerencsétlen, és sokat szenvedett városból, amelynek eddigi élete legrosszabb, legfélelmetesebb és legfeldolgozhatatlanabb emlékeit köszönheti.
Maga sem tudja, hogy jól, vagy rosszul leplezi a megkönnyebbülést, amint újra itt, a város szélén járnak.*
- Sétálok. *jelenti aztán ki Lau kérdésére egy mosollyal, majd miközben neki válaszol, kicsit talán részletesebben, mint várta volna természetesen Vielnek és Thimnek is beszél.*
- Anya inkább akkor vitt a hátán, amikor még kisebb voltam. Amúgy, ha mentünk valahová akkor gyalog mentünk. Szeretek menni. Úgy értem, sétálni. *mondja. Persze nem szeret, főleg nem a barátainak hazudni, de valamiért még mindig nem meri bevallani, hogy fél a lovaktól. Nagyon nagyok, és, ha akarják, akkor nagyon csúnyán képesek nézni. Harapni pedig biztosan még annál is sokkal nagyobbat tudnak, mint amennyire csúnyán képesek nézni.
Igazából a farkasoktól és a kutyáktól is fél, Árnyék valami számára érthetetlen módon mégis teljes kivételt képez. Lehet ugyan, hogy kiváló házőrző lesz majd belőle, de hogyha Viel is ilyen jól elvan a hátán és vele, akkor nem hiszi, hogy majd egyszer pont őt bántaná.
Kicsit ugyan fáradt, még sem ez lesz az első hosszú gyalogút életében, amit meg kell tennie, így boldogan vállalkozik rá. Inkább, mint még egyszer lóra ülni! Azt, ha teheti akkor soha többet! Inkább egy szamár, öszvér, Árnyéknál is nagyobb kutya, vagy bármilyen más állat, ami elviseli a hátán, csak pont ló ne, legyen akármilyen szelíd és barátságos.*
- Köszönöm! *fordul Thim felé, és talán az ifjú elf számára is úgy néz ki, hogy következő szavai őszinték. Még saját magával is majdnem képes elhiteti, hogy tényleg hisz és bízik mindabban, amit mond.*
- Biztosan tényleg jól vannak. *mondja, amikor a fiatal elf érzései szerint tényleg nem puszta alakoskodásból, vagy udvariasságból, hanem valóban azt kívánja, hogy rokonai, akik egykor menedéket és otthont adtak neki, jól és életben legyenek.*
- Lihanech. *visszhangozza aztán az általa alig ismert, mégis már nem egyszer hallott szót, miután Estrothim válaszolt Launak.*
- Keveset hallottam róla, és a közelében sem jártam. soha *mondja* Hasonlít Artheniorra?
*Bár a válaszra őszintén kíváncsi azért a tündérlány ismét magára vonja a figyelmét, így természetesen neki is válaszol.*
- Ugyan. Csak azért kapta ezt a nevet, mert olyan fehér, mint a hó, amit együtt láttunk, és szerencsét hoz. Meg mert szerintem tényleg szép név, és illik is hozzá.
*Mindettől függetlenül talán látszik rajta, hogy azért jól esik neki, hogy Viel különlegesnek nevezte, már amennyiben jól értette és rá gondolt tényleg, mint az általa elnevezett kecske tulajdonosára.
Tény, hogy azok után, hogy ő nevezte el, kicsit, vagy nem is kicsit a magáénak érzi az állatot. A név mégiscsak kötelez, szó szerint. Ugyanakkor azt sem felejti és felejtheti el, hogy igazából Lau pénzéből vették.
Sokat nem gondolkodik ezen mindenesetre, mert Viel felvetésére miszerint Lylli meggyógyul, ha meglátja őket felnevet.*
- Szerintem is örülni fog, és jobban lesz. *mondja.*
- Anya nyuszikat hozott nekem, amikor nagyon beteg voltam, és annyira örültem nekik, hogy én is meggyógyultam. *egészíti ki mosolyogva korábbi szavait, nem említve, hogy a gnóm lánnyal ellentétben neki nem a teste, hanem a lelke volt beteg, és sohasem gyógyult meg teljesen. Talán csak pont mostanság kezdett, és éppen azoknak a halandóknak köszönhetően, akiket azóta ismert meg, hogy száműzöttként el kellett hagynia otthonát. Nyulai sem igazi, húsból és vérből álló állatok, hanem játéknyulak, akik még mindig vele vannak a hátán lévő táskában, mert még új otthonában sem merte otthagyni őket csak úgy.
Mégsem érzi szavait hazugságnak. Hiába tudja lelke mélyén, hogy nyulai nem is "igazi" nyulak, és túl élénk képzelőerejével mindig is csak ő helyezett plüss testükbe lelket, számára mégis azok. Élők, akár Lau, Thim, Viel, Árnyék, Süti és Hópehely. Ők vele voltak akkor is, amikor senki más nem volt vele, ő pedig nem fogja megtagadni őket most sem, hogy végre édesanyján kívül is vannak vele valakik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 01:47:15
6902. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-26 11:00:11
Üzenet elküldve: 2019-04-26 11:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Svir és Welara//
* Nem tudja eldönteni, hogy inkább ijesztő vagy komikus a mód, ahogy rég nem látott és már el is felejtett ismerőse próbálja magába fojtani a dühét. A heves kitörés elkerülése érdekében Svir meg a helyzet izgalma miatt az arcára kívánkozó széles mosolyt száműzi. Helyette diplomatikus fapofát vág. De ez is csak addig van a segítségére, amíg ki nem nyitja újra a száját. *
– Tulajdonképpen nincsen. Biztos más volt rajtad, nem ez a csuha és a csuklya. Vagy a hajad. * Sajnálkozva csóválja a fejét, mintha valóban kellemetlenül érintené, hogy még mindig nem jut eszébe, milyen körülmények között találkoztak korábban. *
– Erre tessék. * A Szegénynegyed felé vezető utca irányába mutat, aztán elindul arra. *
– Segítene, ha bemutatkoznál. Addig te sem ismertél fel engem, amíg nem mondtam a nevem. * Érvel, hogy mentse a becsületét. *
~Meg vagyok áldva ezekkel a nőkkel. Ha balszerencsém van, feltűnik még néhány. Hány is volt?~
*Séta közben megpróbálja összeszámolni. Néhányakra könnyebben emlékszik, másokra kevésbé, egyes szépségeket pedig bármikor maga elé tud képzelni, mondjuk páncélhacukában.*
* Nem tudja eldönteni, hogy inkább ijesztő vagy komikus a mód, ahogy rég nem látott és már el is felejtett ismerőse próbálja magába fojtani a dühét. A heves kitörés elkerülése érdekében Svir meg a helyzet izgalma miatt az arcára kívánkozó széles mosolyt száműzi. Helyette diplomatikus fapofát vág. De ez is csak addig van a segítségére, amíg ki nem nyitja újra a száját. *
– Tulajdonképpen nincsen. Biztos más volt rajtad, nem ez a csuha és a csuklya. Vagy a hajad. * Sajnálkozva csóválja a fejét, mintha valóban kellemetlenül érintené, hogy még mindig nem jut eszébe, milyen körülmények között találkoztak korábban. *
– Erre tessék. * A Szegénynegyed felé vezető utca irányába mutat, aztán elindul arra. *
– Segítene, ha bemutatkoznál. Addig te sem ismertél fel engem, amíg nem mondtam a nevem. * Érvel, hogy mentse a becsületét. *
~Meg vagyok áldva ezekkel a nőkkel. Ha balszerencsém van, feltűnik még néhány. Hány is volt?~
*Séta közben megpróbálja összeszámolni. Néhányakra könnyebben emlékszik, másokra kevésbé, egyes szépségeket pedig bármikor maga elé tud képzelni, mondjuk páncélhacukában.*
6901. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2019-04-26 09:41:22
Üzenet elküldve: 2019-04-26 09:41:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Svir és Welara//
*A dühét még vissza tudja fogni, bár eléggé olyan, mintha két, napok óta éheztetett farkast próbálna egy-egy cérnaszálon megkötve visszafogni.
Régen vágyott arra, hogy szemtől-szembe ismét összekerüljön vele, s az évekkel ezelőtti sérelmeit meg tudja torolni, de lassan a harag fogyni látszott, majd az idő el is feledtette vele. De most, hogy ebben a kicsit sem várt helyzetben itt van előtte a férfi, aki felbolygatta az életét a harag várostűzként lobbant fel benne.*
- Francokat! Fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, igaz?
*Veszi halkabbra a hangját, még valami nyugalom félét is magára erőltet. Valóban jobb lenne, ha nyugodtabb helyen tudnának beszélni, s ha arra kerül a sor, hogy nemes egyszerűséggel kitekeri Svir nyakát, nem kellenek a szemtanuk.
Kissé még meg is vigyorogja a gondolatot, majd megadó sóhajjal rábólint a férfi szavaira.*
- Mutasd az utat.
*Dörmögi halkan, miközben visszaigazítja magára a csuklyát.*
*A dühét még vissza tudja fogni, bár eléggé olyan, mintha két, napok óta éheztetett farkast próbálna egy-egy cérnaszálon megkötve visszafogni.
Régen vágyott arra, hogy szemtől-szembe ismét összekerüljön vele, s az évekkel ezelőtti sérelmeit meg tudja torolni, de lassan a harag fogyni látszott, majd az idő el is feledtette vele. De most, hogy ebben a kicsit sem várt helyzetben itt van előtte a férfi, aki felbolygatta az életét a harag várostűzként lobbant fel benne.*
- Francokat! Fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, igaz?
*Veszi halkabbra a hangját, még valami nyugalom félét is magára erőltet. Valóban jobb lenne, ha nyugodtabb helyen tudnának beszélni, s ha arra kerül a sor, hogy nemes egyszerűséggel kitekeri Svir nyakát, nem kellenek a szemtanuk.
Kissé még meg is vigyorogja a gondolatot, majd megadó sóhajjal rábólint a férfi szavaira.*
- Mutasd az utat.
*Dörmögi halkan, miközben visszaigazítja magára a csuklyát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8753-8772