Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-31 21:36:48
Üzenet elküldve: 2020-05-31 21:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nagy okosan hallgatja Titthy magyarázatát, mert ha nem is eszes, azért érdeklődő.*
- Jaj azt tudom! Akkor szoktak olyan sokat puszilkodni meg fogdosni egymást, meg összeházasodni és akkor lesznek gyerekek... - *Osztja meg csekély ismereteit a témában, mert az utcán azért látott már egyet és mást, és a kölykök is elég szabadszájúak, ő meg megjegyezte azt, amennyit már képes volt ebből megérteni.*
- Te akkor már voltál olyan... olyan szerelmes? Azt hittem, azt felnőttek szokták. - *Fogadja kissé nehezen ezt a tényt. A lány helyébe viszont elég jól bele tudja magát élni, mert még mindig lát párhuzamot a szerelem és a barátság között és el tudja képzelni, hogy miért szomorú Titthy, bár ő maga féltékeny is volna, jóllehet, ezt a kifejezést nem ismeri és el sem tudná magyarázni, de maga az érzés nem idegen előtte. Ha mondjuk Rheyra inkább a többiekkel játszik és őt hátrahagyja, akkor így szokta érezni magát. Persze, ennyire összetett gondolatok nincsenek a fejében, de képes együttérezni Titthyvel, ezt pedig ki is fejezte egy öleléssel.
Azonnal látja a lányon, hogy ő nem lelkesedik úgy a játékötletéért, ahogyan ő. A válaszát hallgatva pedig kicsit el is kedvetlenedik, mert úgy találja, hogy Titthy hasonlóan beszél mint a felnőttek, akik meg szokták szidni őket, ha rajtakapják őket az ilyesfajta játékokon. Őt mégsem meri olyan csúfondárosan és pimaszul kinevetni, ahogy azt a játszótársaitól eltanulta, mert szeretné, ha a lány a barátja maradna és ez még csak az első hibája. Egy kicsit ugyan húzza a száját és kerüli Titthy tekintetét, mint aki rossz fát tett a tűzre, de mikor a lány ajánl egy másik játékot, akkor megenyhül.*
- Jó, de hol? Meddig lehet elmenni?... - *Hagyja meg a tündérnek a játéktér kijelölését.*
- Te bújsz el és én leszek az élőholt! - *Mondja aztán és már takarja is el a szemét, de még kiles az ujjai közül, hogy lássa, a lány elindult-e... Majd belekezd a mondókába.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nagy okosan hallgatja Titthy magyarázatát, mert ha nem is eszes, azért érdeklődő.*
- Jaj azt tudom! Akkor szoktak olyan sokat puszilkodni meg fogdosni egymást, meg összeházasodni és akkor lesznek gyerekek... - *Osztja meg csekély ismereteit a témában, mert az utcán azért látott már egyet és mást, és a kölykök is elég szabadszájúak, ő meg megjegyezte azt, amennyit már képes volt ebből megérteni.*
- Te akkor már voltál olyan... olyan szerelmes? Azt hittem, azt felnőttek szokták. - *Fogadja kissé nehezen ezt a tényt. A lány helyébe viszont elég jól bele tudja magát élni, mert még mindig lát párhuzamot a szerelem és a barátság között és el tudja képzelni, hogy miért szomorú Titthy, bár ő maga féltékeny is volna, jóllehet, ezt a kifejezést nem ismeri és el sem tudná magyarázni, de maga az érzés nem idegen előtte. Ha mondjuk Rheyra inkább a többiekkel játszik és őt hátrahagyja, akkor így szokta érezni magát. Persze, ennyire összetett gondolatok nincsenek a fejében, de képes együttérezni Titthyvel, ezt pedig ki is fejezte egy öleléssel.
Azonnal látja a lányon, hogy ő nem lelkesedik úgy a játékötletéért, ahogyan ő. A válaszát hallgatva pedig kicsit el is kedvetlenedik, mert úgy találja, hogy Titthy hasonlóan beszél mint a felnőttek, akik meg szokták szidni őket, ha rajtakapják őket az ilyesfajta játékokon. Őt mégsem meri olyan csúfondárosan és pimaszul kinevetni, ahogy azt a játszótársaitól eltanulta, mert szeretné, ha a lány a barátja maradna és ez még csak az első hibája. Egy kicsit ugyan húzza a száját és kerüli Titthy tekintetét, mint aki rossz fát tett a tűzre, de mikor a lány ajánl egy másik játékot, akkor megenyhül.*
- Jó, de hol? Meddig lehet elmenni?... - *Hagyja meg a tündérnek a játéktér kijelölését.*
- Te bújsz el és én leszek az élőholt! - *Mondja aztán és már takarja is el a szemét, de még kiles az ujjai közül, hogy lássa, a lány elindult-e... Majd belekezd a mondókába.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-31 19:27:49
Üzenet elküldve: 2020-05-31 19:27:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Mielőtt még végleg az útra lépne megáll egy kicsit és ismét körbekémlel. Jóval nagyobb forgalomra számít, a kitaposott ösvények mindig is szívesebben használtabbak, mint azok, melyek nem a megszokott helyen, vagy állapotban vannak. Nem örök igazságot fejteget, ezúttal nem, s hagyja, hogy az apró közhelyek árasszák el elméjét, hiszen be kell illeszkednie. Számára nem ismerős kérdés a "hogy vagy", vagy "honnan jöttél", hiszen az első látszik, arcára van írva az embernek, a másik pedig... egy sivatagban elég nehézkes lenne ezt meghatározni. Mindenesetre szüksége lesz az asszimilációhoz. Barátságosság... micsoda bagatell és felesleges dolgok ezek. Nem fortyan fel, nincs rá hatással a másság, elfogadja, ilyen a természete, s ezt követeli meg tőle. Szinte észre sem veszi, de már hosszú mérföldeket tett meg, s lába az utat tapodja, tekintete előre néz, s csak a szembejövők tekintetén akad meg olykor, tüzetesen és merészen vizsgálgatva azokat. Talán szokatlan látvány lehet errefelé egy szerecsen férfi, talán nem, erről egyelőre nincs információja, az is lehet, hogy nem foglalkoznak vele, de az is, hogy gonosznak kiáltják ki, holott az égi Egyetlen az miben hisz, s aki így tesz nem lehet az, népében ez volt a bevett szokás. A főtérre, már amennyiben ez általa lehetséges, észrevétlenül és hallgatagon érkezik, összeszűkült tekintete fürkészi az elé táruló látványt, a pazarlást, mely az égbe szökik, hogy sűrű páraként csapódjon le vastag cseppekben, a szökőkút peremén. Tekintete ezt látva élénkül meg csupán, s tágra nyílik a meglepetéstől, kiegyenesítve az apró barázdákat és szarkalábakat.*
- S, látád majd, hogy ama népek nem méltók a hitre, s az Egyetlen szeretetére, pazarlók, fösvények, ha társaikról van szó. Felesleges tettek, s égbe kiáltott nagy szavak, semmittevés és a küzdelem teljes hiánya, ilyenek ők, fiam." *Elmormogott néhai leckék idéződnek fel, s formálják ajkai az igazt. Lát ugyan szegényeket, kik még itt is portékájukat árulják. Egy nagyobb épület elé lép, minek falán hatalmas tábla díszeleg, valamiféle írással, melynek ákombákomjait nem tudja elolvasni.*
- Miféle rajzok ezek?! *Szisszen fel, majd körbepillant, talán nem vették észre gyengeségét. Utolsó szem datolyáját veszi szájába és elrágja, a gondosan aszalt, kiszáradt gyümölcsöt. Nem kutat másik után, pontosan tudja, hogy mennyi volt, hiszen az útra tervezett, s lám végre megérkezett éhhalál és szomjhalál nélkül. Homlokához érinti hüvelykujját, majd egy másikat, a szeme köré égetett barázdákon futtatja végig, s az ég felé nyúl.*
- Maser fo nakh'ter aka nos. Kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem. Ko nare Ihs'maillon, ko nare. Ko'kh nart, nost Arthenior. *Szájára oly hirtelen érkezik a mélyről jövő kacagás, mely ajkait széles ívben rántja szét, s vakító, hófehér fogait villantja meg, hogy maga is meglepődik. Jóízű, erős és telt, majd ugyanolyan gyorsan hal el, ahogyan érkezett. Öklével döndülve csap mellkasára. Az öblös kacaj elcsendesedik, s marad a Néma, marad a Csend. Tekintete ismét szigorú és hideg lesz, a táblára pillant, majd elfordul és mielőtt a város belseje felé indulna, a szökőkút hűvös vizét érinti ujjával, hogy ajkát nedvesítse meg. Egy apró grimasz rándulása mutatja csak csupán, hogy iménti nevetése ismét feltörekvőben van, de aztán legyűri azt. Hideg tekintettel tekint körbe a házfalakon, a főtér kövezetén, az elhaladó lakókon, hogy aztán meginduljon, s fogai között halk mondat hagyja el a száját csendesen:*
- Ko'kh nart, nost Arthenior. Ko'kh nart...
*Mielőtt még végleg az útra lépne megáll egy kicsit és ismét körbekémlel. Jóval nagyobb forgalomra számít, a kitaposott ösvények mindig is szívesebben használtabbak, mint azok, melyek nem a megszokott helyen, vagy állapotban vannak. Nem örök igazságot fejteget, ezúttal nem, s hagyja, hogy az apró közhelyek árasszák el elméjét, hiszen be kell illeszkednie. Számára nem ismerős kérdés a "hogy vagy", vagy "honnan jöttél", hiszen az első látszik, arcára van írva az embernek, a másik pedig... egy sivatagban elég nehézkes lenne ezt meghatározni. Mindenesetre szüksége lesz az asszimilációhoz. Barátságosság... micsoda bagatell és felesleges dolgok ezek. Nem fortyan fel, nincs rá hatással a másság, elfogadja, ilyen a természete, s ezt követeli meg tőle. Szinte észre sem veszi, de már hosszú mérföldeket tett meg, s lába az utat tapodja, tekintete előre néz, s csak a szembejövők tekintetén akad meg olykor, tüzetesen és merészen vizsgálgatva azokat. Talán szokatlan látvány lehet errefelé egy szerecsen férfi, talán nem, erről egyelőre nincs információja, az is lehet, hogy nem foglalkoznak vele, de az is, hogy gonosznak kiáltják ki, holott az égi Egyetlen az miben hisz, s aki így tesz nem lehet az, népében ez volt a bevett szokás. A főtérre, már amennyiben ez általa lehetséges, észrevétlenül és hallgatagon érkezik, összeszűkült tekintete fürkészi az elé táruló látványt, a pazarlást, mely az égbe szökik, hogy sűrű páraként csapódjon le vastag cseppekben, a szökőkút peremén. Tekintete ezt látva élénkül meg csupán, s tágra nyílik a meglepetéstől, kiegyenesítve az apró barázdákat és szarkalábakat.*
- S, látád majd, hogy ama népek nem méltók a hitre, s az Egyetlen szeretetére, pazarlók, fösvények, ha társaikról van szó. Felesleges tettek, s égbe kiáltott nagy szavak, semmittevés és a küzdelem teljes hiánya, ilyenek ők, fiam." *Elmormogott néhai leckék idéződnek fel, s formálják ajkai az igazt. Lát ugyan szegényeket, kik még itt is portékájukat árulják. Egy nagyobb épület elé lép, minek falán hatalmas tábla díszeleg, valamiféle írással, melynek ákombákomjait nem tudja elolvasni.*
- Miféle rajzok ezek?! *Szisszen fel, majd körbepillant, talán nem vették észre gyengeségét. Utolsó szem datolyáját veszi szájába és elrágja, a gondosan aszalt, kiszáradt gyümölcsöt. Nem kutat másik után, pontosan tudja, hogy mennyi volt, hiszen az útra tervezett, s lám végre megérkezett éhhalál és szomjhalál nélkül. Homlokához érinti hüvelykujját, majd egy másikat, a szeme köré égetett barázdákon futtatja végig, s az ég felé nyúl.*
- Maser fo nakh'ter aka nos. Kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem. Ko nare Ihs'maillon, ko nare. Ko'kh nart, nost Arthenior. *Szájára oly hirtelen érkezik a mélyről jövő kacagás, mely ajkait széles ívben rántja szét, s vakító, hófehér fogait villantja meg, hogy maga is meglepődik. Jóízű, erős és telt, majd ugyanolyan gyorsan hal el, ahogyan érkezett. Öklével döndülve csap mellkasára. Az öblös kacaj elcsendesedik, s marad a Néma, marad a Csend. Tekintete ismét szigorú és hideg lesz, a táblára pillant, majd elfordul és mielőtt a város belseje felé indulna, a szökőkút hűvös vizét érinti ujjával, hogy ajkát nedvesítse meg. Egy apró grimasz rándulása mutatja csak csupán, hogy iménti nevetése ismét feltörekvőben van, de aztán legyűri azt. Hideg tekintettel tekint körbe a házfalakon, a főtér kövezetén, az elhaladó lakókon, hogy aztán meginduljon, s fogai között halk mondat hagyja el a száját csendesen:*
- Ko'kh nart, nost Arthenior. Ko'kh nart...
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:30:48
Üzenet elküldve: 2020-05-31 18:30:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Visszaérkezvén a többiekhez, kedves köszöntésben részesül.*
- Bababa!
*Felel a kicsi gügyögésére hasonló elmésséggel, félig-meddig tudatosan ügyelve arra, hogy a kisfiú hangsúlyával megegyezően ejtse ki maga is a hangokat, egyfajta utánzáson alapuló felelgetést kialakítva.
Úgy látszik, Thim személyében értelmesebb társa lelt, mint amilyenre számított. A férfi által levont párhuzamot komoly, mélyen egyetértő bólintással jutalmazza. A nevek kérdésköre bizony roppant mód fontos, ugyanis.*
- De egy idő után úgyis elárulják majd.
*Teszi még hozzá, közben pedig a helyzetben rejlő kihívás hatására dacos szikrák sejlenek fel a szemében.
Rellan alsó fertályából érkező hangok hallatára gyanakvóan pislog a kisgyerek irányába, és várja a vészjósló ítéletet Thim szájából a helyzetet illetően.*
- Ha szükséges...
*Mondja bizonytalanul, reménykedve abban, hogy nem lesz szükség a kitérőre. Most ugyanis nincs itt senki, aki segítene nekik az operációban. A pelenkák viszont legalább rendelkezésre állnak, és feltehetőleg bajuk sem esett. Vanna ugyanis előrelátóan a hátizsákja elején található külső zsebbe préselte bele őket, nehogy gond legyen. A pelenka zavarná a görényt, a görény meg a pelenkát. Persze azért néhány lyukacska szakadhatott az anyagon az állat pörgés-forgása nyomán, de a veszteségek bizonyára nem súlyosak.
Ahogy közelednek a főtér felé, a kis társaságban aktívabb szerepet kíván betölteni a legfiatalabb tag is, ezt pedig hangos félszavak formájában teszi. Ezekre Vanna kész reagálni, főleg, hogy nem neki kell cipelnie a biológiai veszélyt magában hordozó pelenkást.*
- Ebb.
*Erősíti meg Andorkát kijelentése helytállóságában. Próbál olvasni a kicsiny arc még kisebb ráncai között, és arra jut magában, talán mégsem olyan végtelenül reménytelen minden kisgyerek. Hiszen beszédmódja érzelmei pontos tükrözésén alapszik, hasonlóan az állatokhoz. A hazugságok úgy látszik, csak a korral érkeznek majd meg azokra az ajkakra. Jelenleg a legényke bármekkora gazember is, becsületesebb, mint felnőtt társai legjava. Bár a szavak pontos értelmét nem tudhatja, de sejti, hogy Rellannak a tömeggel lehet baja, illetve a mutatóujj gesztusából ítélve érdekli őt a szökőkút. Ezeket a következtetéseket apró bólintásokkal könyveli el magában, mint egy helyszínelő detektív.*
- Megmutatjuk neki a vizet?
*Kérdezi Thimtől, a szökőkút felé mutatva. Ha nem is oldja meg a tömeg problémáját a vízsugarak játékos csobogása, de talán enyhít valamennyit a kisgyerek szorongásán. Vagy egyszerűen csak okoz neki némi örömet. Akárhogy is, Vanna kíváncsi a reakciójára.*
*Visszaérkezvén a többiekhez, kedves köszöntésben részesül.*
- Bababa!
*Felel a kicsi gügyögésére hasonló elmésséggel, félig-meddig tudatosan ügyelve arra, hogy a kisfiú hangsúlyával megegyezően ejtse ki maga is a hangokat, egyfajta utánzáson alapuló felelgetést kialakítva.
Úgy látszik, Thim személyében értelmesebb társa lelt, mint amilyenre számított. A férfi által levont párhuzamot komoly, mélyen egyetértő bólintással jutalmazza. A nevek kérdésköre bizony roppant mód fontos, ugyanis.*
- De egy idő után úgyis elárulják majd.
*Teszi még hozzá, közben pedig a helyzetben rejlő kihívás hatására dacos szikrák sejlenek fel a szemében.
Rellan alsó fertályából érkező hangok hallatára gyanakvóan pislog a kisgyerek irányába, és várja a vészjósló ítéletet Thim szájából a helyzetet illetően.*
- Ha szükséges...
*Mondja bizonytalanul, reménykedve abban, hogy nem lesz szükség a kitérőre. Most ugyanis nincs itt senki, aki segítene nekik az operációban. A pelenkák viszont legalább rendelkezésre állnak, és feltehetőleg bajuk sem esett. Vanna ugyanis előrelátóan a hátizsákja elején található külső zsebbe préselte bele őket, nehogy gond legyen. A pelenka zavarná a görényt, a görény meg a pelenkát. Persze azért néhány lyukacska szakadhatott az anyagon az állat pörgés-forgása nyomán, de a veszteségek bizonyára nem súlyosak.
Ahogy közelednek a főtér felé, a kis társaságban aktívabb szerepet kíván betölteni a legfiatalabb tag is, ezt pedig hangos félszavak formájában teszi. Ezekre Vanna kész reagálni, főleg, hogy nem neki kell cipelnie a biológiai veszélyt magában hordozó pelenkást.*
- Ebb.
*Erősíti meg Andorkát kijelentése helytállóságában. Próbál olvasni a kicsiny arc még kisebb ráncai között, és arra jut magában, talán mégsem olyan végtelenül reménytelen minden kisgyerek. Hiszen beszédmódja érzelmei pontos tükrözésén alapszik, hasonlóan az állatokhoz. A hazugságok úgy látszik, csak a korral érkeznek majd meg azokra az ajkakra. Jelenleg a legényke bármekkora gazember is, becsületesebb, mint felnőtt társai legjava. Bár a szavak pontos értelmét nem tudhatja, de sejti, hogy Rellannak a tömeggel lehet baja, illetve a mutatóujj gesztusából ítélve érdekli őt a szökőkút. Ezeket a következtetéseket apró bólintásokkal könyveli el magában, mint egy helyszínelő detektív.*
- Megmutatjuk neki a vizet?
*Kérdezi Thimtől, a szökőkút felé mutatva. Ha nem is oldja meg a tömeg problémáját a vízsugarak játékos csobogása, de talán enyhít valamennyit a kisgyerek szorongásán. Vagy egyszerűen csak okoz neki némi örömet. Akárhogy is, Vanna kíváncsi a reakciójára.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:29:51
Üzenet elküldve: 2020-05-30 23:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quarea Cerberum//
-Így igaz. A város főtere. *Bólint szórakozottan, de szemmel láthatóan gondolatai máshol járnak. A feladat, amit el kell végeznie, nehezebb, mint amilyennek hangzik.*
-Az artheniori bor valóban jó. Hozzá képest a Pirtianesi Vörös csupán holmi zsenge lőrének tűnik. Feltétlen meg kell kóstolni, bolond, aki kihagyja... Ám mindent mértékkel szabad csak. Nincs károsabb a tiszta elmére, mint az ital.
*Elmerengve pillant a közeledő város irányába, néhány másodpercig egy szót sem szól.*
-Bár nem tudom, a szőlészgazdák, no meg a borászok hogyan vészelték át az elmúlt idők viszontagságait. Talán sehogy.
*Szól komoran, de nem temetkezhet sokáig gondolataiba, mert Cerberum komoly témát érint.*
-Taitos mester... Fiatal kora ellenére nagy hatalommal bír. Túl naggyal, ha bárki engem kérdez... Mert az ifjú elme teli parázzsal, s ha e parázs lángra kap... Talán felemészt majd olyat is, amit nem akar. Bárhogy is, többek állítása szerint megölte Lorew Mazoral tanácsost még Thargföldön. Hogy milyen indíttatásból, az számomra rejtély. Mágus ölt mágust, tudnunk kell hát, mi történt pontosan. Ezért az a feladatunk, hogy a Toronyba vigyük. Majd Abogr mester ítéletet mond a feje felett. Itt is volnánk!
*Mutat a korábban már említett szökőkútra, mikor a főtérre érnek.*
-Az a köny bizony nem téved. Valóban mágikus erő járja át ezt a kutat, már ha nem tévedek. Nos, ifjú úr, irány a Kalmár!
-Így igaz. A város főtere. *Bólint szórakozottan, de szemmel láthatóan gondolatai máshol járnak. A feladat, amit el kell végeznie, nehezebb, mint amilyennek hangzik.*
-Az artheniori bor valóban jó. Hozzá képest a Pirtianesi Vörös csupán holmi zsenge lőrének tűnik. Feltétlen meg kell kóstolni, bolond, aki kihagyja... Ám mindent mértékkel szabad csak. Nincs károsabb a tiszta elmére, mint az ital.
*Elmerengve pillant a közeledő város irányába, néhány másodpercig egy szót sem szól.*
-Bár nem tudom, a szőlészgazdák, no meg a borászok hogyan vészelték át az elmúlt idők viszontagságait. Talán sehogy.
*Szól komoran, de nem temetkezhet sokáig gondolataiba, mert Cerberum komoly témát érint.*
-Taitos mester... Fiatal kora ellenére nagy hatalommal bír. Túl naggyal, ha bárki engem kérdez... Mert az ifjú elme teli parázzsal, s ha e parázs lángra kap... Talán felemészt majd olyat is, amit nem akar. Bárhogy is, többek állítása szerint megölte Lorew Mazoral tanácsost még Thargföldön. Hogy milyen indíttatásból, az számomra rejtély. Mágus ölt mágust, tudnunk kell hát, mi történt pontosan. Ezért az a feladatunk, hogy a Toronyba vigyük. Majd Abogr mester ítéletet mond a feje felett. Itt is volnánk!
*Mutat a korábban már említett szökőkútra, mikor a főtérre érnek.*
-Az a köny bizony nem téved. Valóban mágikus erő járja át ezt a kutat, már ha nem tévedek. Nos, ifjú úr, irány a Kalmár!
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:32:24
Üzenet elküldve: 2020-05-30 20:32:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthynek valóságos fejtörést okoz a kérdés, hogy miként is magyarázza el Ruunonak a dolgot. Barátságosan kuncog a törpe felvetésén, majd komolyra változik a hangja, úgy szólal meg:*
- Nem, egészen más történt.
*Kissé elgondolkozik, hogyan is kezdhetné, majd aztán belefog:*
- Tudod, eljön egyszer az idő, amikor... szerelem alakul ki egy fiú és egy lány között. Ilyennel te biztosan nem találkoztál még, de nem baj. Előbb-utóbb majd fogsz. Ez annyit jelent, hogy kölcsönösen szereti egymást a fiú és a lány. Ez már nem barátság, hanem annál kicsit több.
*Valahogy érzi, hogy még szükség lesz arra, hogy valahogy jobban magyarázza el Ruunonak a szerelem fogalmát, ami - valljuk be teljes őszinteséggel - nem a legegyszerűbb feladat. De vállalkozik rá, ha ezt igényli apró társa.*
- A fiú, akiről beszéltem, két évig szeretett nagyon. De aztán azt mondta nekem, hogy el kell mennie. Hónapokig nem találkoztunk, de egyszer egy másik lánnyal láttam, akit úgy szeretett, ahogyan engem. ~Jó ég, ez így elég bonyolultan hangzik szegénynek.~
*Nagyon édesnek tartja a gyereket a szárnyai iránt mutatott lelkesedésével, s még rá is kontráz kicsit. Szándékosan mozdítja meg egyszer-egyszer az apró tagokat, de csak úgy finoman, hogy azért ne ijessze meg Ruunot.
A felvázolt játéklehetőségre szembefordul vele, s arcán látszik, hogy nem tartja teljesen jó ötletnek.*
- Elhiszem, hogy ez vicces, de... Tudod, azok, akik kijönnek a kopogtatásra, és aztán nem látnak senkit, nagyon mérgesek lesznek.
*Mindenféle rosszindulat nélkül mondja ezeket, s sejti, hogy Ruuno esetleg ellenérveket fog felhozni.*
- Mit szólnál, ha bújócskáznánk?* Vet fel egy második lehetőséget. Agya veszettül kattog újabb játékokon, de nem nagyon jut eszébe semmi értékelhető. Olyan legalábbis, amit Ruuno is gond nélkül játszhatna. Mert ugyebár ott van a zsuga, de ahhoz a kis törpe még kicsike. Pedig az aztán egy izgalmas játék, s akár még az emb... illetve a tündér gatyája is rámehet.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthynek valóságos fejtörést okoz a kérdés, hogy miként is magyarázza el Ruunonak a dolgot. Barátságosan kuncog a törpe felvetésén, majd komolyra változik a hangja, úgy szólal meg:*
- Nem, egészen más történt.
*Kissé elgondolkozik, hogyan is kezdhetné, majd aztán belefog:*
- Tudod, eljön egyszer az idő, amikor... szerelem alakul ki egy fiú és egy lány között. Ilyennel te biztosan nem találkoztál még, de nem baj. Előbb-utóbb majd fogsz. Ez annyit jelent, hogy kölcsönösen szereti egymást a fiú és a lány. Ez már nem barátság, hanem annál kicsit több.
*Valahogy érzi, hogy még szükség lesz arra, hogy valahogy jobban magyarázza el Ruunonak a szerelem fogalmát, ami - valljuk be teljes őszinteséggel - nem a legegyszerűbb feladat. De vállalkozik rá, ha ezt igényli apró társa.*
- A fiú, akiről beszéltem, két évig szeretett nagyon. De aztán azt mondta nekem, hogy el kell mennie. Hónapokig nem találkoztunk, de egyszer egy másik lánnyal láttam, akit úgy szeretett, ahogyan engem. ~Jó ég, ez így elég bonyolultan hangzik szegénynek.~
*Nagyon édesnek tartja a gyereket a szárnyai iránt mutatott lelkesedésével, s még rá is kontráz kicsit. Szándékosan mozdítja meg egyszer-egyszer az apró tagokat, de csak úgy finoman, hogy azért ne ijessze meg Ruunot.
A felvázolt játéklehetőségre szembefordul vele, s arcán látszik, hogy nem tartja teljesen jó ötletnek.*
- Elhiszem, hogy ez vicces, de... Tudod, azok, akik kijönnek a kopogtatásra, és aztán nem látnak senkit, nagyon mérgesek lesznek.
*Mindenféle rosszindulat nélkül mondja ezeket, s sejti, hogy Ruuno esetleg ellenérveket fog felhozni.*
- Mit szólnál, ha bújócskáznánk?* Vet fel egy második lehetőséget. Agya veszettül kattog újabb játékokon, de nem nagyon jut eszébe semmi értékelhető. Olyan legalábbis, amit Ruuno is gond nélkül játszhatna. Mert ugyebár ott van a zsuga, de ahhoz a kis törpe még kicsike. Pedig az aztán egy izgalmas játék, s akár még az emb... illetve a tündér gatyája is rámehet.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 16:03:56
Üzenet elküldve: 2020-05-30 16:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*A férfi értetlenül kérdez vissza pontosan megismételve Else válaszának fő kulcsát. *
- Nem tervezel bántani, nekem ez bőven elég. Élhetem, úgy az életem ahogy kívánom, szabadon és még nem is kell, majd téged gyakran látnom. Ez mind pozitív. *feleli immáron tegeződve kihasználva a másik engedéjét az efféle szavakra. Nem sokkal később kérésére biztosító válasz érkezik, mire a türkizszemek hálásan igyekeznek elkapni a másik pillantását. *
- Minden fajt aljasnak tartok. Kétlem, hogy létezik hozzám illő személy, de ha lenne az nem feltétel minek született, hanem hogy ki lett. *Else szavai meglepő lágysággal szálnak szélnek és mondandója, oly módon kedves amit ritkán mutat bárki felé is. *
- A gazdag vagy nemesi családoknál az első szülött örököl mindent kivéve, ha úgy házasodik, hogy a párja nem felel meg a családi vonásoknak. Ne vedd magadra, de miattad lesz oka apámnak elvennie tőlem az örökségem és még meg is szabadul szerény személyemtől, így a pénz a húgomra száll aki hozzá mehet ahhoz a nyálgéphez akibe nem értem miért szerelmes, de szóval előre került a ranglétrán, ezzel méltó lett a szőkeség arájának címére. Örülök, hogy megszabadulok ettől a bolond világtól ami ott folyik. *mondandója végére a nő arcán mosoly bujkál, mint a szabadság, mint a húga említése gyanánt, talán most közel áll a boldogság egy apró morzsájához. *
- Nem mondtam, hogy elkényeztetett vagy, csak kedves próbáltam lenni. *veti oda sértődötten szavait, majd mély sóhaj szökik ki ajkai közül. *
- Napmente kezdetéig egymást társaságában kell lennünk, leszögezte atyám és tudni fogja, ha nem így lesz. Viszont alig múlt reggel, úgyhogy nem tudom te, hogy vagy vele, de én utálom a csöndet. Valamiről beszélgetnünk kéne, amíg eltelik az idő. Mit szeretsz a munkádban? *Kérdi az első dolgot ami az eszébe ötlik, amint letelepszik a csend. Ha a másik befejezi válaszát újból megpróbál szó után kapni. *
- Most kérdezz te! Gondolom valamelyest még a hűvös lényedet is érdekli, hogy nem e valami őrültet fogsz elvenni, úgyhogy ismerkedni fogunk és hidd el nem, csak engedetlen, de makacs is vagyok. Nem foglak békén hagyni, úgyhogy szerintem jobb, ha beszállsz. *feleli játékosan és rákacsint a mellette álló sötételfre. *
//Az engedetlen gyűrűje//
*A férfi értetlenül kérdez vissza pontosan megismételve Else válaszának fő kulcsát. *
- Nem tervezel bántani, nekem ez bőven elég. Élhetem, úgy az életem ahogy kívánom, szabadon és még nem is kell, majd téged gyakran látnom. Ez mind pozitív. *feleli immáron tegeződve kihasználva a másik engedéjét az efféle szavakra. Nem sokkal később kérésére biztosító válasz érkezik, mire a türkizszemek hálásan igyekeznek elkapni a másik pillantását. *
- Minden fajt aljasnak tartok. Kétlem, hogy létezik hozzám illő személy, de ha lenne az nem feltétel minek született, hanem hogy ki lett. *Else szavai meglepő lágysággal szálnak szélnek és mondandója, oly módon kedves amit ritkán mutat bárki felé is. *
- A gazdag vagy nemesi családoknál az első szülött örököl mindent kivéve, ha úgy házasodik, hogy a párja nem felel meg a családi vonásoknak. Ne vedd magadra, de miattad lesz oka apámnak elvennie tőlem az örökségem és még meg is szabadul szerény személyemtől, így a pénz a húgomra száll aki hozzá mehet ahhoz a nyálgéphez akibe nem értem miért szerelmes, de szóval előre került a ranglétrán, ezzel méltó lett a szőkeség arájának címére. Örülök, hogy megszabadulok ettől a bolond világtól ami ott folyik. *mondandója végére a nő arcán mosoly bujkál, mint a szabadság, mint a húga említése gyanánt, talán most közel áll a boldogság egy apró morzsájához. *
- Nem mondtam, hogy elkényeztetett vagy, csak kedves próbáltam lenni. *veti oda sértődötten szavait, majd mély sóhaj szökik ki ajkai közül. *
- Napmente kezdetéig egymást társaságában kell lennünk, leszögezte atyám és tudni fogja, ha nem így lesz. Viszont alig múlt reggel, úgyhogy nem tudom te, hogy vagy vele, de én utálom a csöndet. Valamiről beszélgetnünk kéne, amíg eltelik az idő. Mit szeretsz a munkádban? *Kérdi az első dolgot ami az eszébe ötlik, amint letelepszik a csend. Ha a másik befejezi válaszát újból megpróbál szó után kapni. *
- Most kérdezz te! Gondolom valamelyest még a hűvös lényedet is érdekli, hogy nem e valami őrültet fogsz elvenni, úgyhogy ismerkedni fogunk és hidd el nem, csak engedetlen, de makacs is vagyok. Nem foglak békén hagyni, úgyhogy szerintem jobb, ha beszállsz. *feleli játékosan és rákacsint a mellette álló sötételfre. *
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 01:09:47
Üzenet elküldve: 2020-05-30 01:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Látja, hogy kezdetben a lány megnyugodott, ám mikor rá jött, hogy nem ismeri a helyszínt, kicsit nyugtalanná vált. Nem gondolta volna, hogy rá fog jönni arra, hogy nem ismeri a helyszínt.*
-Nos nem ismerem a helyszínt nagyon ez igaz, de lenne egy jobb ötletem. Mi lenne, ha kezdésképpen nem oda mennénk akkor? Mondjuk te hová szeretnél eljutni?
*Kérdezi a lánytól és így próbálja meg megnyugtatni egy kicsit. Érzi azt is, hogy ezzel Titthy nem kioktatni szeretné, hanem csak szimplán az őszintét mondja meg neki. Azt is észreveszi, hogy picit bánja azt, hogy elhamarkodottan döntött.*
-A kikötő rá ér. Nem olyan fontos az számomra. Amúgy is hölgyeké az elsőbbség nem de?
*Picit elmosolyodik és reméli, hogy sikerült megnyugtatnia Titthyt.*
A hozzászólás írója (Silvyr Dalehns) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.30 01:10:37
*Látja, hogy kezdetben a lány megnyugodott, ám mikor rá jött, hogy nem ismeri a helyszínt, kicsit nyugtalanná vált. Nem gondolta volna, hogy rá fog jönni arra, hogy nem ismeri a helyszínt.*
-Nos nem ismerem a helyszínt nagyon ez igaz, de lenne egy jobb ötletem. Mi lenne, ha kezdésképpen nem oda mennénk akkor? Mondjuk te hová szeretnél eljutni?
*Kérdezi a lánytól és így próbálja meg megnyugtatni egy kicsit. Érzi azt is, hogy ezzel Titthy nem kioktatni szeretné, hanem csak szimplán az őszintét mondja meg neki. Azt is észreveszi, hogy picit bánja azt, hogy elhamarkodottan döntött.*
-A kikötő rá ér. Nem olyan fontos az számomra. Amúgy is hölgyeké az elsőbbség nem de?
*Picit elmosolyodik és reméli, hogy sikerült megnyugtatnia Titthyt.*
A hozzászólás írója (Silvyr Dalehns) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.30 01:10:37
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 00:14:25
Üzenet elküldve: 2020-05-30 00:14:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Titthy szívébe nyugodtság költözik a férfi biztató szavai hallatán, ám tekintete előbb kérdővé, majd meglepetté válik. Úgy fest, nem nagyon járt még a kikötőben. A kis tündér Silvyr szóhasználatából következtet erre. Hagyja, hogy hozzáérjen az új ismerős a fejéhez, s meg is várja, amíg végigmondja, amit szeretne, csak utána szól:*
- Ne haragudj, de akkor ezek szerint te nem is nagyon ismered a kikötőt. Nos, akkor el kell mondanom, hogy közel sem a legbiztonságosabb hely, főleg nem egy magam fajta apró fegyvertelen tündérnek.
*Szavaival nem kioktatni akarja Silvyrt, változatlanul kedvesen beszél, s az aggodalom, ami az előbb egy pillanatra elmúlt, most ismételten visszaköltözik belé. Jó, már nem olyan mértékben, de azért nyugtalan kissé főleg amiatt, hogy a barátságosnak kinéző alak még nem nagyon fordult meg arrafelé. Nyugtalansága enyhén érzékelhető is, s kezdi is bánni, hogy elhamarkodottan mondott igent. Közel sem arról van szó, hogy a férfi nem tudná megvédeni. Csak a hiányzó helyismeret aggasztó.*
*Titthy szívébe nyugodtság költözik a férfi biztató szavai hallatán, ám tekintete előbb kérdővé, majd meglepetté válik. Úgy fest, nem nagyon járt még a kikötőben. A kis tündér Silvyr szóhasználatából következtet erre. Hagyja, hogy hozzáérjen az új ismerős a fejéhez, s meg is várja, amíg végigmondja, amit szeretne, csak utána szól:*
- Ne haragudj, de akkor ezek szerint te nem is nagyon ismered a kikötőt. Nos, akkor el kell mondanom, hogy közel sem a legbiztonságosabb hely, főleg nem egy magam fajta apró fegyvertelen tündérnek.
*Szavaival nem kioktatni akarja Silvyrt, változatlanul kedvesen beszél, s az aggodalom, ami az előbb egy pillanatra elmúlt, most ismételten visszaköltözik belé. Jó, már nem olyan mértékben, de azért nyugtalan kissé főleg amiatt, hogy a barátságosnak kinéző alak még nem nagyon fordult meg arrafelé. Nyugtalansága enyhén érzékelhető is, s kezdi is bánni, hogy elhamarkodottan mondott igent. Közel sem arról van szó, hogy a férfi nem tudná megvédeni. Csak a hiányzó helyismeret aggasztó.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-30 00:07:14
Üzenet elküldve: 2020-05-30 00:07:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Valami rosszat csinált neked? Kicsúfolt és nem játszott veled többet? - *Érdeklődik tovább a kis törpe és látszik, hogy szeretné megérteni, mi történt a lánnyal. Csak épp a saját tapasztalataiból indul ki. Ő is össze szokott veszni a többi gyerekkel, mint mondjuk ma is. Sőt, néha még Rheyrára is megharagszik és csalódik benne, ahogy Titthy fogalmazott. Olyankor azt képzeli, hogy azok a gyerekek nem is a barátai. Igaz, náluk amúgy is elég gyenge lábakon állnak ezek az erkölcsök. Nem mintha ne volna lelkiismeretük, de olykor az árulást is megengedi. Ha mondjuk szökni kell egy rosszul sikerült lopás után és a másikat elkapják, s nincs észszerű remény a megmentésére, akkor hátrahagyják, hogy csak az ő nadrágját porolják ki. Vagy... ők ketten Rheyrával eldugták a kosarat, amiben Ukromtól sok ennivalót kaptak, ahelyett, hogy szétosztották volna. Az ilyesmi nevezhető árulásnak, de az utcán rakódik némi keménység a gyerekek szívére is.
Szóval... Ruuno még mindig abban a hitben van, hogy Titthy gyermek még, de szerelmi bánatra egyébként sem igen gondolna. Inkább véli úgy, hogy a lány egy barátjában csalódott, és ezt a szomorúságát meg is tudja érteni, mert ő is így szokta magát érezni, mikor összevész a többiekkel. Nagyon szomorú és magányos érzés.
Meg is öleli Titthyt, hogy még véletlenül se érezze magát egyedül.
Később, mikor mindezt már megbeszélték, a tündér szárnyait nézegeti és tapogatja meg, néhány halk "hűű"-vel kísérve, mikor valami érdekes vagy szép részletet fedez föl, vagy épp rácsodálkozik a szárnyak rebbenésére egy kis kacajjal, ahogy keze a szárnyak között marad egy pillanatra.
Majd a játék kerül terítékre...*
- Tudod, mikor odalopózol egy házhoz és bezörgetsz az ajtón vagy az ablakon. Aztán gyorsan elbújsz és és meglesed, hogy hogyan keresi az aki kinyitja az ajtót, hogy ki zörgetett! - *Magyarázza és testbeszédén látszik, hogy ő ezt mennyire jó és szórakoztató játéknak találja. Mintha máris készen állna elszaladni.*
//Egy koranyári késődélután//
- Valami rosszat csinált neked? Kicsúfolt és nem játszott veled többet? - *Érdeklődik tovább a kis törpe és látszik, hogy szeretné megérteni, mi történt a lánnyal. Csak épp a saját tapasztalataiból indul ki. Ő is össze szokott veszni a többi gyerekkel, mint mondjuk ma is. Sőt, néha még Rheyrára is megharagszik és csalódik benne, ahogy Titthy fogalmazott. Olyankor azt képzeli, hogy azok a gyerekek nem is a barátai. Igaz, náluk amúgy is elég gyenge lábakon állnak ezek az erkölcsök. Nem mintha ne volna lelkiismeretük, de olykor az árulást is megengedi. Ha mondjuk szökni kell egy rosszul sikerült lopás után és a másikat elkapják, s nincs észszerű remény a megmentésére, akkor hátrahagyják, hogy csak az ő nadrágját porolják ki. Vagy... ők ketten Rheyrával eldugták a kosarat, amiben Ukromtól sok ennivalót kaptak, ahelyett, hogy szétosztották volna. Az ilyesmi nevezhető árulásnak, de az utcán rakódik némi keménység a gyerekek szívére is.
Szóval... Ruuno még mindig abban a hitben van, hogy Titthy gyermek még, de szerelmi bánatra egyébként sem igen gondolna. Inkább véli úgy, hogy a lány egy barátjában csalódott, és ezt a szomorúságát meg is tudja érteni, mert ő is így szokta magát érezni, mikor összevész a többiekkel. Nagyon szomorú és magányos érzés.
Meg is öleli Titthyt, hogy még véletlenül se érezze magát egyedül.
Később, mikor mindezt már megbeszélték, a tündér szárnyait nézegeti és tapogatja meg, néhány halk "hűű"-vel kísérve, mikor valami érdekes vagy szép részletet fedez föl, vagy épp rácsodálkozik a szárnyak rebbenésére egy kis kacajjal, ahogy keze a szárnyak között marad egy pillanatra.
Majd a játék kerül terítékre...*
- Tudod, mikor odalopózol egy házhoz és bezörgetsz az ajtón vagy az ablakon. Aztán gyorsan elbújsz és és meglesed, hogy hogyan keresi az aki kinyitja az ajtót, hogy ki zörgetett! - *Magyarázza és testbeszédén látszik, hogy ő ezt mennyire jó és szórakoztató játéknak találja. Mintha máris készen állna elszaladni.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:55:56
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Látja, hogy Titthy bizonytalan a válaszadásra. Mivel hol a szemébe, hol a tér kövezetét nézni, ezért erre következtet. Majd miután nagy nehezen kinyögi a választ, azonnal felnevet. Nem gondolta volna, hogy valaki lehet ennyire szórakoztató. ~Talán csak azért nehezen nyögte ki mert veszélyes a hely?~ Gondolja magában majd a lány szemébe néz és megvakarja a fejét.*
-Nem kell ennyire félni. Nincs semmi szégyellni való abban, ha esetleg nem tudod megvédeni magad. És ez csak természetes, hogy megvédelek, végtére is férfi vagyok vagy tán nem?
*Azzal Titthy fejére teszi a kezét, már ha a lány engedi neki.*
-Ne félj. Természetesen megvédelek, bár erre szerintem nem lesz szükség. Biztosan nem annyira veszélyes az a hej.
*Nagyon reméli igaza van, ugyan is még sosem járt a kikötőben. Nagyon az utat sem ismeri még oda.*
*Látja, hogy Titthy bizonytalan a válaszadásra. Mivel hol a szemébe, hol a tér kövezetét nézni, ezért erre következtet. Majd miután nagy nehezen kinyögi a választ, azonnal felnevet. Nem gondolta volna, hogy valaki lehet ennyire szórakoztató. ~Talán csak azért nehezen nyögte ki mert veszélyes a hely?~ Gondolja magában majd a lány szemébe néz és megvakarja a fejét.*
-Nem kell ennyire félni. Nincs semmi szégyellni való abban, ha esetleg nem tudod megvédeni magad. És ez csak természetes, hogy megvédelek, végtére is férfi vagyok vagy tán nem?
*Azzal Titthy fejére teszi a kezét, már ha a lány engedi neki.*
-Ne félj. Természetesen megvédelek, bár erre szerintem nem lesz szükség. Biztosan nem annyira veszélyes az a hej.
*Nagyon reméli igaza van, ugyan is még sosem járt a kikötőben. Nagyon az utat sem ismeri még oda.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:35:02
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:35:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nem éri váratlanul, hogy Ruuno rákérdez. Gyerekeknél természetes a kíváncsiság. Ezt igazán nem lehet nekik felróni. Meg hát Titthy amúgy sem az az alak, aki mindenkinek minden hibáját szóvá teszi. Hiszen mindenkinek vannak hibái. Teljesen felesleges hát felróni őket, noha vannak, akik mégis megteszik. Ki irigységből, ki pusztán rosszindulatból.*
- Hát tudod, csúnyán átvert. Elhitette velem, hogy szeret, aztán kiderült, hogy mégsem így van.* Próbál úgy fogalmazni, hogy Ruuno is értsen az egészből valamicskét, s ha ez nem jönne össze, akkor másképp próbálkozik majd.
A kérdés költőinek hangzik, főleg, hogy a törpe máris átkarolja. Igazából nem a szorongatásokhoz van szokva, de elvégre nincs vele baja, hiszen Ruuno egyáltalán nem durván teszi. Valóban jobb kedvre is derül az ölelés hatására. Egyébként Titthyről meg kell jegyeznünk, hogy ő is egy ölelkezős típus, s igényli is az ilyesféle érintkezést. Egyszerűen biztonságot nyújt neki. Meg megnyugvást.*
- Köszönöm.* Feleli az elhangzó dicséretre.*
- Nyugodtan fogd meg.* Biztatja Ruunot, s örömmel tölti el, hogy valakinek tetszik a szárnya.
A kis érintés után kíváncsian fordul szembe az aprósággal. Lelkes arc tekint vissza rá, de hogy mi az a zörgetős, arról fogalma sincs. Hogy közelebbit tudjon meg erről a játékról, megkérdezi:*
- Mi az a zörgetős?
//Egy koranyári késődélután//
*Nem éri váratlanul, hogy Ruuno rákérdez. Gyerekeknél természetes a kíváncsiság. Ezt igazán nem lehet nekik felróni. Meg hát Titthy amúgy sem az az alak, aki mindenkinek minden hibáját szóvá teszi. Hiszen mindenkinek vannak hibái. Teljesen felesleges hát felróni őket, noha vannak, akik mégis megteszik. Ki irigységből, ki pusztán rosszindulatból.*
- Hát tudod, csúnyán átvert. Elhitette velem, hogy szeret, aztán kiderült, hogy mégsem így van.* Próbál úgy fogalmazni, hogy Ruuno is értsen az egészből valamicskét, s ha ez nem jönne össze, akkor másképp próbálkozik majd.
A kérdés költőinek hangzik, főleg, hogy a törpe máris átkarolja. Igazából nem a szorongatásokhoz van szokva, de elvégre nincs vele baja, hiszen Ruuno egyáltalán nem durván teszi. Valóban jobb kedvre is derül az ölelés hatására. Egyébként Titthyről meg kell jegyeznünk, hogy ő is egy ölelkezős típus, s igényli is az ilyesféle érintkezést. Egyszerűen biztonságot nyújt neki. Meg megnyugvást.*
- Köszönöm.* Feleli az elhangzó dicséretre.*
- Nyugodtan fogd meg.* Biztatja Ruunot, s örömmel tölti el, hogy valakinek tetszik a szárnya.
A kis érintés után kíváncsian fordul szembe az aprósággal. Lelkes arc tekint vissza rá, de hogy mi az a zörgetős, arról fogalma sincs. Hogy közelebbit tudjon meg erről a játékról, megkérdezi:*
- Mi az a zörgetős?
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:21:29
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:21:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Ha Titthy tudná, hogy Silvyr már nagyon várakozik, bizonyára elmosolyodna. És aztán hozzá is tenné, hogy sajnos még nagyon sokat kell várnia. Bár valójában a tündér sem tudná megmondani, hogy mennyit. Lehet, hogy éveket, de az is lehet, hogy csak hónapokat.
A kikötő ötlete nincs túlságosan ínyére, mert nem valami biztonságos hely. Még fegyvere sincs, amivel megvédhetné magát, s a mérete sem valami nagy. Így esélye sem lenne egy hozzá képest óriás emberrel. De ha Silvyrrel tart, talán meg tudná védeni.*
- Hát...* Kezdi bizonytalanul. Hol a férfi szemébe néz, hol a tér kövezetét bámulja. Látszik, hogy kicsit nehezen tudja kimondani, amit szeretne. De végül nagy levegőt vesz, s egyenest Silvyr szemébe néz, úgy folytatja:*
- Ha megvédesz, mikor szükség lenne rá, akkor veled mehetek.
*Még így is elég bizonytalanul jönnek ki a szavak a szájából, kicsit akadozva is beszél. Arcán szégyenlős pír is végigszalad, amiért még arra sem képes, hogy megvédje magát. Csak reménykedni tud abban, hogy nem fogja ezért lenézni az új ismerős.*
*Ha Titthy tudná, hogy Silvyr már nagyon várakozik, bizonyára elmosolyodna. És aztán hozzá is tenné, hogy sajnos még nagyon sokat kell várnia. Bár valójában a tündér sem tudná megmondani, hogy mennyit. Lehet, hogy éveket, de az is lehet, hogy csak hónapokat.
A kikötő ötlete nincs túlságosan ínyére, mert nem valami biztonságos hely. Még fegyvere sincs, amivel megvédhetné magát, s a mérete sem valami nagy. Így esélye sem lenne egy hozzá képest óriás emberrel. De ha Silvyrrel tart, talán meg tudná védeni.*
- Hát...* Kezdi bizonytalanul. Hol a férfi szemébe néz, hol a tér kövezetét bámulja. Látszik, hogy kicsit nehezen tudja kimondani, amit szeretne. De végül nagy levegőt vesz, s egyenest Silvyr szemébe néz, úgy folytatja:*
- Ha megvédesz, mikor szükség lenne rá, akkor veled mehetek.
*Még így is elég bizonytalanul jönnek ki a szavak a szájából, kicsit akadozva is beszél. Arcán szégyenlős pír is végigszalad, amiért még arra sem képes, hogy megvédje magát. Csak reménykedni tud abban, hogy nem fogja ezért lenézni az új ismerős.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-29 21:40:59
Üzenet elküldve: 2020-05-29 21:40:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Már akkor megnyugszik nagyjából, mikor a lány elmosolyodik, a simogatás meg külön jól esik neki. Persze így sem örül, hogy Titthy elszomorodott, de rosszabbul érezné magát, ha miatta sírt volna a lány.*
- Miért, mit csinált? - *Kíváncsiskodik.*
- Megölellek, jó? - *Választ nem vár igazán, már bújik is a lányhoz, hogy finoman, de a maga bárdolatlan módján megszorongassa. Titthy is megölelte őt, amikor sírt, úgy gondolja, hogy a lánynak is jobb kedve lesz ettől. Jó sokáig tartja karjai között a tündért, amihez van köze annak, hogy ez az ölelés neki is kell.
Aztán mikor végül elhúzódnak egymástól és Titthy szándékosan úgy fordul, hogy elérhesse a szárnyait, a kis törpe arca felderül.*
- Igen, nagyon szépek. - *Mondja teljesen őszintén és kinyújtja kis kezét, hogy megint megsimogathassa a különleges testrészeket.*
- Megfoghatom? Biztos nem fáj, ha hozzájuk érek? - *Parancsol megálljt még mancsainak egy pillanatra, de ha a tündér megnyugtatja, hogy nem lesz baj, akkor a kis törpe ismét megtapogatja a szárnyait, persze azért óvatos marad, mint mikor Felhőt simogatja.
A kérdésre eltöpreng és körülnéz. Fűben, fák között jókat lehet játszani, itt a téren annyira nem szeretik, ha láb alatt vannak, az ő kis tanyájukra a szegények negyedében meg nem vinné el a tündért. De azért akad így is játék, csak nem is tudja, mi volna elég szórakoztató Titthynek. Majd eszébe jut egy, amiről meggyőződése, hogy tetszeni fog a lánynak.*
- Játszhatnánk zörgetőset! Az nagyon vicces! - *Mondja lelkesen.*
//Egy koranyári késődélután//
*Már akkor megnyugszik nagyjából, mikor a lány elmosolyodik, a simogatás meg külön jól esik neki. Persze így sem örül, hogy Titthy elszomorodott, de rosszabbul érezné magát, ha miatta sírt volna a lány.*
- Miért, mit csinált? - *Kíváncsiskodik.*
- Megölellek, jó? - *Választ nem vár igazán, már bújik is a lányhoz, hogy finoman, de a maga bárdolatlan módján megszorongassa. Titthy is megölelte őt, amikor sírt, úgy gondolja, hogy a lánynak is jobb kedve lesz ettől. Jó sokáig tartja karjai között a tündért, amihez van köze annak, hogy ez az ölelés neki is kell.
Aztán mikor végül elhúzódnak egymástól és Titthy szándékosan úgy fordul, hogy elérhesse a szárnyait, a kis törpe arca felderül.*
- Igen, nagyon szépek. - *Mondja teljesen őszintén és kinyújtja kis kezét, hogy megint megsimogathassa a különleges testrészeket.*
- Megfoghatom? Biztos nem fáj, ha hozzájuk érek? - *Parancsol megálljt még mancsainak egy pillanatra, de ha a tündér megnyugtatja, hogy nem lesz baj, akkor a kis törpe ismét megtapogatja a szárnyait, persze azért óvatos marad, mint mikor Felhőt simogatja.
A kérdésre eltöpreng és körülnéz. Fűben, fák között jókat lehet játszani, itt a téren annyira nem szeretik, ha láb alatt vannak, az ő kis tanyájukra a szegények negyedében meg nem vinné el a tündért. De azért akad így is játék, csak nem is tudja, mi volna elég szórakoztató Titthynek. Majd eszébe jut egy, amiről meggyőződése, hogy tetszeni fog a lánynak.*
- Játszhatnánk zörgetőset! Az nagyon vicces! - *Mondja lelkesen.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 23:05:42
Üzenet elküldve: 2020-05-28 23:05:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
*Már izgatottan várja, hogy a lány elkészítse majd a találmányát, ugyan is nagyon szeretné tudni mit is tervezget.*
-Ugyan nem kell sajnálni. Nem ismertél se engem se őket. Igazság szerint én sem ismertem őket, ezért végképp nincs mit sajnálni.
*Éles tekintete a lány szemébe ütközik és szemrebbenés nélkül mondja ezt neki. Örül annak, hogy a lány szívesen tartana vele útja során, bár nagyon nem gondolkozott még azon, hogy merre is megy. Talán a kikötőbe nézne le.*
-Nos nagyon még én sem gondolkoztam azon, hogy merre is megyek, de ha valamit mondanom kellene akkor mi lenne, ha elnéznénk a kikötőbe?
*Már izgatottan várja, hogy a lány elkészítse majd a találmányát, ugyan is nagyon szeretné tudni mit is tervezget.*
-Ugyan nem kell sajnálni. Nem ismertél se engem se őket. Igazság szerint én sem ismertem őket, ezért végképp nincs mit sajnálni.
*Éles tekintete a lány szemébe ütközik és szemrebbenés nélkül mondja ezt neki. Örül annak, hogy a lány szívesen tartana vele útja során, bár nagyon nem gondolkozott még azon, hogy merre is megy. Talán a kikötőbe nézne le.*
-Nos nagyon még én sem gondolkoztam azon, hogy merre is megyek, de ha valamit mondanom kellene akkor mi lenne, ha elnéznénk a kikötőbe?
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 22:25:21
Üzenet elküldve: 2020-05-28 22:25:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Megkönnyebbül, hogy látja Ruunot lejönni a kút pereméről. Így azért mégiscsak nyugodtabb, hiába nem az anyukája. De ha már vele tölti az időt, akkor kötelességének érzi, hogy vigyázzon a nála fiatalabb fiúcskára.
Kedvesen elmosolyodik a bocsánatkérésre.*
- Nem, nem miattad sírtam. Te nem csináltál semmit.
*S ezzel finoman megsimítja a törpe karját.*
- Csak eszembe jutott egy kedves fiú, akiben csalódtam.
*Tovább nem is ecseteli búját-bánatát, mert tudja, hogy Ruuno túl fiatal még az ilyen dolgokhoz, s bizonyosan nehezen tudná megmagyarázni a dolgokat. Nem arról van szó, hogy lehetetlennek tartja, s ha kellő nyelvezetet használna, lehet, megértené.
Némán oldalvást fordul, hogy szárnyai közelebb kerüljenek Ruunohoz. Ha akarja, most újból megfoghatja őket.
Valamiért az az érzés kezd Titthyben keringeni, hogy társának tetszik a két kicsi szárny. Biztosan nem látott még eleddig hasonlót sem, s a gyerekeknek az újdonság mindig örömöt okoz.*
- Mondd csak, tán tetszik a szárnyam?* Kérdezi azért meg, hátha sejtése beigazolódik. Ha Ruuno újra hozzáért az előbb a kis testrészekhez, de most már nem simogatja őket, akkor szembefordul vele a tündér, ellenkező esetben csak így féloldalt állva kérdezi:*
- Gondolkoztál már, hogy mit játszhatnánk?
//Egy koranyári késődélután//
*Megkönnyebbül, hogy látja Ruunot lejönni a kút pereméről. Így azért mégiscsak nyugodtabb, hiába nem az anyukája. De ha már vele tölti az időt, akkor kötelességének érzi, hogy vigyázzon a nála fiatalabb fiúcskára.
Kedvesen elmosolyodik a bocsánatkérésre.*
- Nem, nem miattad sírtam. Te nem csináltál semmit.
*S ezzel finoman megsimítja a törpe karját.*
- Csak eszembe jutott egy kedves fiú, akiben csalódtam.
*Tovább nem is ecseteli búját-bánatát, mert tudja, hogy Ruuno túl fiatal még az ilyen dolgokhoz, s bizonyosan nehezen tudná megmagyarázni a dolgokat. Nem arról van szó, hogy lehetetlennek tartja, s ha kellő nyelvezetet használna, lehet, megértené.
Némán oldalvást fordul, hogy szárnyai közelebb kerüljenek Ruunohoz. Ha akarja, most újból megfoghatja őket.
Valamiért az az érzés kezd Titthyben keringeni, hogy társának tetszik a két kicsi szárny. Biztosan nem látott még eleddig hasonlót sem, s a gyerekeknek az újdonság mindig örömöt okoz.*
- Mondd csak, tán tetszik a szárnyam?* Kérdezi azért meg, hátha sejtése beigazolódik. Ha Ruuno újra hozzáért az előbb a kis testrészekhez, de most már nem simogatja őket, akkor szembefordul vele a tündér, ellenkező esetben csak így féloldalt állva kérdezi:*
- Gondolkoztál már, hogy mit játszhatnánk?
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 20:06:04
Üzenet elküldve: 2020-05-28 20:06:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Sikerül megsimogatnia a lány szárnyait, de sokáig nem ismerkedhet velük, mert Titthy felé fordul és mintha sírna, ez pedig meglepi a kis törpét.*
- Annyira nem is mély. - *Jegyzi meg, kivételesen halkan, de azért szót fogad és lemászik a szökőkút perepéről. Közben tekintete végig a lány arcán, vizslatja, hátha kitalálja, mi baja...*
- Miért sírtál? Fáj valami? Éhes vagy? - *Ötletel, sorolva azokat a dolgokat, amik miatt ő sírni szokott.*
- Fájt, hogy megfogtam a szárnyadat? Nem akartam, csak meg akartam nézni... - *Kapcsolja össze hirtelen a két eseményt és megijed, hogy a lány miatta sír, mert fájdalmat okozott neki.*
//Egy koranyári késődélután//
*Sikerül megsimogatnia a lány szárnyait, de sokáig nem ismerkedhet velük, mert Titthy felé fordul és mintha sírna, ez pedig meglepi a kis törpét.*
- Annyira nem is mély. - *Jegyzi meg, kivételesen halkan, de azért szót fogad és lemászik a szökőkút perepéről. Közben tekintete végig a lány arcán, vizslatja, hátha kitalálja, mi baja...*
- Miért sírtál? Fáj valami? Éhes vagy? - *Ötletel, sorolva azokat a dolgokat, amik miatt ő sírni szokott.*
- Fájt, hogy megfogtam a szárnyadat? Nem akartam, csak meg akartam nézni... - *Kapcsolja össze hirtelen a két eseményt és megijed, hogy a lány miatta sír, mert fájdalmat okozott neki.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:57:31
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:57:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes semmittevés//
- Afelől semmi kétségem, hogy megtudod majd.* S egyet kacsint is hozzá.*
- Ugyan, semmi gond.* Legyint, s szeplős orcáján tényleg látszik, hogy nem neheztel. Egyet ért a férfival, Arthenior valóban szép város. Helyeslőn bólint is, de ami ez után következik, kicsit megrendíti.
Teljesen jogosnak érzi, hogy a férfi sem akarja elmondani a titkát. Nem is első sorban bizalmatlanságra gondol, hisz ő sem azért nem beszélt sokat a tervezés alatt álló találmányáról, mert nem bízik a férfiban. Igaz, közel sem lehetne azt mondani, hogy úgy bízik benne, mintha évek óta ismerné. Csak egy bizalomkezdemény csírái fogantak meg szívében.*
- Sajnálom, ha kényes témát érintettem a kérdésemmel.* Ez a mondat a férfi szüleire vonatkozik.
Az útitárs lehetőségén kicsit elgondolkodik. Végül is nem lenne ellenére, s így már csak azt kell megtudnia, hogy merre is vezet Silvyr útja.*
- Én szívesen veled tartanék, ha nincs ellenedre. Meg tudnád mondani, hogy merre mennél?
- Afelől semmi kétségem, hogy megtudod majd.* S egyet kacsint is hozzá.*
- Ugyan, semmi gond.* Legyint, s szeplős orcáján tényleg látszik, hogy nem neheztel. Egyet ért a férfival, Arthenior valóban szép város. Helyeslőn bólint is, de ami ez után következik, kicsit megrendíti.
Teljesen jogosnak érzi, hogy a férfi sem akarja elmondani a titkát. Nem is első sorban bizalmatlanságra gondol, hisz ő sem azért nem beszélt sokat a tervezés alatt álló találmányáról, mert nem bízik a férfiban. Igaz, közel sem lehetne azt mondani, hogy úgy bízik benne, mintha évek óta ismerné. Csak egy bizalomkezdemény csírái fogantak meg szívében.*
- Sajnálom, ha kényes témát érintettem a kérdésemmel.* Ez a mondat a férfi szüleire vonatkozik.
Az útitárs lehetőségén kicsit elgondolkodik. Végül is nem lenne ellenére, s így már csak azt kell megtudnia, hogy merre is vezet Silvyr útja.*
- Én szívesen veled tartanék, ha nincs ellenedre. Meg tudnád mondani, hogy merre mennél?
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:48:50
Üzenet elküldve: 2020-05-28 19:48:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy csak bámulja a kutat, s az örökösen fel-feltörő vizet, mely aztán aláhullva visszakerül a kútba. Hallja ugyan, hogy Ruuno beszél valamit, de továbbra sem képes felfogni a szavak értelmét. Már nem azon a fiún jár az esze. Néha eszébe szokott jutni, hogy mennyiszer bántották már sok minden miatt. De legfőképpen az alacsony mérete váltott ki csúfolódó, akár gúnyolódó hangnemet is. De most végre akad valaki, aki rá se ránt erre, s úgy el tudja fogadni őt, ahogy van. Még akkor is, ha ez a társaság egy gyerek. Önkéntelenül egy könnycsepp gurul ki a szeméből. Végiggördül szeplős arcán, hogy aztán a kút vizével váljon eggyé.
Elméje akkor tér vissza a valóságba, amikor Ruuno kezei hozzáérnek szárnyaihoz. Nem húzódik el, s miközben ránéz a törpére, apró kézfejével letörli a könnycseppet.*
- Hé, gyere le onnan.* Szól kedvesen, mert meglátja, hogy a fiú a kút szélén áll.*
- Még a végén leesel. Ha a kőre, akkor összetöröd magad, ha a vízbe, megfulladhatsz. Hacsak nem tudsz úszni.
*Ki is nyújtja kezét, hogy ha szót fogad az apróság, akkor segítsen a lejövetelben.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy csak bámulja a kutat, s az örökösen fel-feltörő vizet, mely aztán aláhullva visszakerül a kútba. Hallja ugyan, hogy Ruuno beszél valamit, de továbbra sem képes felfogni a szavak értelmét. Már nem azon a fiún jár az esze. Néha eszébe szokott jutni, hogy mennyiszer bántották már sok minden miatt. De legfőképpen az alacsony mérete váltott ki csúfolódó, akár gúnyolódó hangnemet is. De most végre akad valaki, aki rá se ránt erre, s úgy el tudja fogadni őt, ahogy van. Még akkor is, ha ez a társaság egy gyerek. Önkéntelenül egy könnycsepp gurul ki a szeméből. Végiggördül szeplős arcán, hogy aztán a kút vizével váljon eggyé.
Elméje akkor tér vissza a valóságba, amikor Ruuno kezei hozzáérnek szárnyaihoz. Nem húzódik el, s miközben ránéz a törpére, apró kézfejével letörli a könnycseppet.*
- Hé, gyere le onnan.* Szól kedvesen, mert meglátja, hogy a fiú a kút szélén áll.*
- Még a végén leesel. Ha a kőre, akkor összetöröd magad, ha a vízbe, megfulladhatsz. Hacsak nem tudsz úszni.
*Ki is nyújtja kezét, hogy ha szót fogad az apróság, akkor segítsen a lejövetelben.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:58:27
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A szerencse forgandó//
*Neki pont olyan csekély ráhatása van a történtekre, mint a nőnek, viszont az ő szája felfelé görbül minden egyes, felismerés után eltelt másodperctől. Ez csak erősíti benne az önbizalmat, ami már így se volt aprócska vagy kevés. Azzal az egy magabiztos mozdulattal pedig, amelyikkel leteszi a fakelyhet, már nyúl is a két kupac aranyért, majd lesöpri a ládáról, egyenest a helyére.*
-Ne búsuljon azért drága, aki a kockában szerencsétlen… valami másban biztos az. *Vigyorog, hiszen nem tudja pontosan idézni a közmondást, mégis valamivel szeretné enyhíteni a másik csalódottságát. Ekkor érkezik az ötlet a kékszeműtől, hogy ha már így lenyúlta, bizony abból meg is hívhatná egy italra.*
-De kedveském, mindjárt verjem is el? Pedig csak most nyertem, még barátkoznék velük egy kicsit, hogy majd biztos kézzel adjam ki az útjukat, ha a sors úgy hozza, hogy barátságunknak leáldozott. *Adja elő a nagy drámát, arcát egyik kezével eltakarva, mintha éppen valami szörnyűséget mondott volna a szőke.*
-Na de! Még egy menet? Ha most nyer, meghívom egy sörre, ám ha nem így lesz… *Valami furcsa gondolat siklik át a tekintetén, hátborzongató érzetet keltve, majd ellágyul ismét.*
-A kisasszony engem hív meg egyre! Igen, legyen ez! *Emeli fel a kockákat, majd a ládára könyökölve forgatja az ujjai között.*
-Mi legyen? *Izgatott tekintettel várja, hogy a nő miképpen dönt, hiszen ha még megrövidíthetné egy sörrel, az lenne a mai nap fénypontja. Hiszen ez áll pont egálban azzal, amit ő kért tőle, túlságosan elrettentő lenne, ha mást tenne a mérleg másik tányérjára.*
*Neki pont olyan csekély ráhatása van a történtekre, mint a nőnek, viszont az ő szája felfelé görbül minden egyes, felismerés után eltelt másodperctől. Ez csak erősíti benne az önbizalmat, ami már így se volt aprócska vagy kevés. Azzal az egy magabiztos mozdulattal pedig, amelyikkel leteszi a fakelyhet, már nyúl is a két kupac aranyért, majd lesöpri a ládáról, egyenest a helyére.*
-Ne búsuljon azért drága, aki a kockában szerencsétlen… valami másban biztos az. *Vigyorog, hiszen nem tudja pontosan idézni a közmondást, mégis valamivel szeretné enyhíteni a másik csalódottságát. Ekkor érkezik az ötlet a kékszeműtől, hogy ha már így lenyúlta, bizony abból meg is hívhatná egy italra.*
-De kedveském, mindjárt verjem is el? Pedig csak most nyertem, még barátkoznék velük egy kicsit, hogy majd biztos kézzel adjam ki az útjukat, ha a sors úgy hozza, hogy barátságunknak leáldozott. *Adja elő a nagy drámát, arcát egyik kezével eltakarva, mintha éppen valami szörnyűséget mondott volna a szőke.*
-Na de! Még egy menet? Ha most nyer, meghívom egy sörre, ám ha nem így lesz… *Valami furcsa gondolat siklik át a tekintetén, hátborzongató érzetet keltve, majd ellágyul ismét.*
-A kisasszony engem hív meg egyre! Igen, legyen ez! *Emeli fel a kockákat, majd a ládára könyökölve forgatja az ujjai között.*
-Mi legyen? *Izgatott tekintettel várja, hogy a nő miképpen dönt, hiszen ha még megrövidíthetné egy sörrel, az lenne a mai nap fénypontja. Hiszen ez áll pont egálban azzal, amit ő kért tőle, túlságosan elrettentő lenne, ha mást tenne a mérleg másik tányérjára.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:36:06
Üzenet elküldve: 2020-05-28 15:36:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az engedetlen gyűrűje//
*A kiborulás második szakasza váratlan módon elmarad. A női arc mintha megenyhülne egy kicsit.*
- Pozitív? *Mintha nem értené teljesen a kifejezést, pedig jól hallotta. ~Mi lehet pozitívum egy kényszer házasságban. Az emberi érzelmek olyan… haszontalan körforgások.~ A tegeződés ellen nincs kivetnivalója.*
- Felőlem. *Nem ragaszkodik a magázódáshoz, ha már úgy is ifjú párként kezelik őket. Maguk között pedig egyszerűbb így kommunikálni. A lány érdekes részletekbe megy bele, amiket tényleg nem árt átbeszélni.*
- Nem lesz semmi idegen nő a házban. *Határozottan jelenti ki, és érződhet is rajta, hogy ez a pont egyáltalán nem okoz majd gondot. Most végre kibukik a másikból, hogy a pozitívum ellenére nem repes egy kicsit sem a házasságtól.*
- Ezt meg tudom érteni. Biztosan nem vagyok álmaid férfije. Egy mélységi… *Gúnyosan felnevet ezen az egész helyzeten. Megtorpan egy pillanatra, amikor Else húgáról történik említés. Félredobja a többi témát és egyenesen rákérdez.*
- Hogyhogy így van biztonságban a húgod? *Ez a rész eléggé felkelti az érdeklődését. ~Mi késztethet valakit egy kényszer házasságba? Valami nagyon nem stimmel itt.~ A főzés vagy egyéb kívánság gondolata kevésbé lényeges számára.*
- Semmilyen elvárásom vagy kívánságom nincsen. Egyedül az, hogy ne keverj bajt, legalább is olyat, ami miatt apád kiakadhat. A többi nekem nem számít. Valószínű sokat leszek távol a munkám miatt, így sokat nem zargatlak majd. Tudok magamról gondoskodni. Eddig sem anyuci pici fiaként éltem. *Szavai hűvösek és elég csekély érzelmet sugároznak. Semmi ellenérzés nincs benne, csupán véréből fakadó alaptermészete.*
//Az engedetlen gyűrűje//
*A kiborulás második szakasza váratlan módon elmarad. A női arc mintha megenyhülne egy kicsit.*
- Pozitív? *Mintha nem értené teljesen a kifejezést, pedig jól hallotta. ~Mi lehet pozitívum egy kényszer házasságban. Az emberi érzelmek olyan… haszontalan körforgások.~ A tegeződés ellen nincs kivetnivalója.*
- Felőlem. *Nem ragaszkodik a magázódáshoz, ha már úgy is ifjú párként kezelik őket. Maguk között pedig egyszerűbb így kommunikálni. A lány érdekes részletekbe megy bele, amiket tényleg nem árt átbeszélni.*
- Nem lesz semmi idegen nő a házban. *Határozottan jelenti ki, és érződhet is rajta, hogy ez a pont egyáltalán nem okoz majd gondot. Most végre kibukik a másikból, hogy a pozitívum ellenére nem repes egy kicsit sem a házasságtól.*
- Ezt meg tudom érteni. Biztosan nem vagyok álmaid férfije. Egy mélységi… *Gúnyosan felnevet ezen az egész helyzeten. Megtorpan egy pillanatra, amikor Else húgáról történik említés. Félredobja a többi témát és egyenesen rákérdez.*
- Hogyhogy így van biztonságban a húgod? *Ez a rész eléggé felkelti az érdeklődését. ~Mi késztethet valakit egy kényszer házasságba? Valami nagyon nem stimmel itt.~ A főzés vagy egyéb kívánság gondolata kevésbé lényeges számára.*
- Semmilyen elvárásom vagy kívánságom nincsen. Egyedül az, hogy ne keverj bajt, legalább is olyat, ami miatt apád kiakadhat. A többi nekem nem számít. Valószínű sokat leszek távol a munkám miatt, így sokat nem zargatlak majd. Tudok magamról gondoskodni. Eddig sem anyuci pici fiaként éltem. *Szavai hűvösek és elég csekély érzelmet sugároznak. Semmi ellenérzés nincs benne, csupán véréből fakadó alaptermészete.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935