// Tuneth Gaulialdes //
*Sétál a főtéren, közel Tunethhez, hogy a zsivalyban ne kelljen hangosan beszélnie.*
- Persze, örülnék, ha mindent bővebben elmesélnél a fogadóban magadról, a családodról, meg hogy neked milyen kötelezettségeid vannak, amelyek meghatározzák, hogy mit kell tenned, merre kell menned. *Bólogat.*
- Ha egymásra találtok egy kiscicával, ha hozzád dörgölőzik, ha rád figyel, veled akar menni, akkor persze, vedd magadhoz. De ettől semmiképp se gondold úgy, hogy a tulajdonod lesz. Ha így gondolkozol, akkor nem a társad lesz, aki azért van veled, mert szeret, hanem tárgyként fogsz bánni vele, és amíg olyan és azt csinálja, ahogy és amit szeretnél, akkor szeretgeted, de ha nem olyan és nem azt csinálja, akkor dühös leszel és bántanád ezért. Szóval soha ne birtokolj senkit és semmit, csak szeresd és örülj neki. Ezt mindig apám mondogatta, de egyetértek vele. ~Amit elmondtam, az rám is vonatkozik.~ *Somolyog. Eszmefuttatása végére érve jobban körülnéz. Amit először meglát, az a lenyugvó nap fényében szikrázó szökőkút.*
- Hú, ez pompás látvány, nagyon szép. *Közelebb lép a szökőkúthoz, vízpermet hull rá, de élvezi.*
- Gyere csak közelebb, Tuneth. *Ráfröcsköl az arcára a szökőkútból egy kis vizet, persze nem sokat, mert elég hűvös van, és nem szeretné, ha megfázna. Nevet a másik meglepett arcán, majd kezével merítve belekóstol a hűvös vízbe.*
- Nem olyan jó, mint a mi forrásunk, de egész finom. *Odanyújtja a kezében lévő vizet Tunethnek, hogy kortyoljon bele ő is, ha szeretne. Körbenéz, figyeli-e valaki őket, aztán villámgyorsan a kulacsába is tölt vizet a szökőkútból.*
- Remélem, nem lesz baj belőle. *Kuncog, mint aki épp egy csínyt követett el. Ezután szemügyre veszi a fát, a nagy oszlopot, a kikövezett teret és elismerően bólogat, hümmög.*
- Szép ez a tér. Köszönöm, hogy megmutattad. Bízom benne, hogy mindenhová elkísérsz majd a városban, amit még nem láttam. Ha gondolod, mehetünk tovább.
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.25 11:27:41