*Lépteit nem sieti el Mordach, hiszen ideje még van bőven ahhoz, hogy besötétedjen. Akkor már nincs kedve mászkálni a városban, inkább megejt majd egy jó hosszú alvást. Az utóbbi napokban úgyse volt rá elég ideje, hogy rendesen kipihenje magát, hiszen vagy egy hete már csak a földön alszik, vagy ha az utolsó pihenőben töltött napot nézzük, akkor itallal a fejében, ami megint csak nem éppen pihentető. Bár ő teljesen jól érzi magát a természet lágy ölén is, sőt, sokszor sokkal jobb neki, ha a puha földre hajthatja a fejét, de most szüksége van arra, hogy a négy fal közt tölthesse az estét, egy puha ágyban, hatalmas dunyhába burkolózva anélkül, hogy madárcsicsergésre ébredne.
Ahogy közelebb ér a városhoz, onnan nem messze meglát pár éjjeli pillangót, akik szokatlan módon igen látványosan fényes nappal kínálják bájaikat. Mordachnál is bepróbálkoznak, ám róla tudni illik, hogy akármilyen nagy nőcsábász is, sosem vetemedne arra, hogy fizessen az élvezetekért, főleg azért, mert anélkül is könnyedén megszerezheti... Ám az elmondottak alapján meggyilkoltak valahol a szegénynegyedben az elmúlt héten két pillangót, így most a lányok eléggé tartanak attól, hogy éjjel kint legyenek egyelőre, amíg el nem kapják a gyilkost. A városban nappal elég sok őr rájuk szól, de idekint nem, s már több betévedt utazó is igénybe vette már a szolgáltatásukat, szóval úgy tűnik, hogy egyelőre nagyon jó helyük van idekint is.
Belépve a főtérre azonnal az istállóba veszi az irányt, ahonnan kivezeti lovát, ki már nagyon régóta nem volt a szabad ég alatt. Vele most egyelőre nem kíván társalogni a férfi, viszont nagyon örül annak, hogy újra láthatja. Már hiányzott neki nagyon, hogy sebesen szelhesse a levegőt, illetve minden bizonnyal a patás is nehezen bírta már odabent. Ezt pedig az istállós fiú is megerősíti, aki arról panaszkodott neki odabent, hogy mennyire rossz volt az utóbbi napokban az állat. Többször elszakította a kötelet, vagy éppen megmakacsolta magát, s nem evett egy falatot sem. Hát, mintha csak a gazdájára ütött volna... Most viszont izgatottan topog, s nagyokat szippant a friss levegőből.*
- Legyen...
*Adja be végül derekát, majd a holmiját rábízza az egyik őrre, s szélsebesen megindulnak a város mellett! Mintha a patás még nem száguldott volna ilyen gyorsan, úgy dübörög a patája alatt a talaj! Az út is szinte porzik maguk után, s mindez megközelítené a tökéletesség fogalmát, ha hirtelen nem csapódna neki valami a Vörös arcának... Rögtön megérzi, hogy apró vérpatak serken ki bőréből, persze a sérülés egyáltalán nem súlyos, csupán felületi karcolás, de azért mégis! Most már érdekli, hogy mi hajthatott neki arcának, ezért vissza is irányítja a lovat, majd lepattanva róla keresgélni kezdi a tettest, akire hamar rálel, mégpedig egy kis dagadt madár képében. Az ütközést ő is megsínylette, hiszen bár nagy baja nem lett, de ahogy leesett a földre, beleállt a szárnyába egy szárazabb és vastagabb fűszál, amitől nem tud felrepülni.
Ekkor jut eszébe a Vörösnek egy remek ötlet a saját szórakozására... Kezébe fogja a dundi állatot, s először gondos odafigyeléssel megfosztja szárnyát a fűdarabtól. Ezután a magasba emeli kezét, s elmormol halkan egy igét.*
- Repülj, dagadt madár!
*Kiáltja, mikor is hirtelen temérdek hasonló madár röppen tova a kezéből, hiszen a varázslat hatására az állat megsokszorozódott, így mintha valami jó kis gomba hatása alatt lenne, úgy nézi, ahogy tenyeréből röppen tova a tucatnyi ugyanolyan dagadt kis dög. Hogy egyesek ilyen hülyeségekkel is el tudnak lenni...
Ha kiszórakozta magát, akkor lovával hamar vissza is indul a főtérre, ahonnan visszavezeti a patást az istállóba, s holmijait felvéve megindul a templom felé. Még ott is el kell újságolnia, hogy milyen remek kis varázslatra tett szert, no meg hogy jöttek-e esetleg új tekercsek.*
Mordach Harders megpróbált varázsolni egy Holdfényalak nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!