*Már előre örül magában, amikor hallja a csobogó kút zaját, hogy eljutott idáig mindenféle baleset, ütközés, esés, összeszólalkozás nélkül. Aztán persze, az utolsó pillanatban sikerül nekimennie valami nőnek, fülét megüti a loccsanó víz hangja, és utána a szinte hisztérikus ordibálás. Először csak nem érti a helyzetet, hogy fordulhatott ez elő, hiszen ha az ismeretlen eddig is előtte állt volna, akkor Acnae figyelmeztette volna, így viszont a tündér feltételezheti, hogy itt befurakodás történt, méghozzá éppen elé. Estryn könnyen felpaprikázza magát, hogy még a másiknak áll feljebb, holott valószínű hogy csak egy kis víz fröccsent a bőrére, és nem sav.*
- Miért én figyeljek oda?? Miért nem maga növeszt szemeket a tarkójára, maga hisztérika?? Én is itt vagyok!
*Utolsó mondatként megismétli a nő utolsó mondatát, ezzel akarta jelezni, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy a másik itt van, mert neki ugyanannyi joga van ezt mondani. Estryn arca hirtelen kivörösödik, hófehér bőrén ez pedig hatványozottan látszik. Ez nála valami természetes reakció az összeszólalkozások kezelésére, nem tud ellene mit tenni, minthogy ő maga nem is látja, csak érzi, hogy arca mintha tűzben égne, olyan forró. A szürke kutya pedig mellette hirtelen tettre készen megfeszül, fülei előre állnak, szeme az idegen nőre tapad, figyeli minden mozdulatát, nehogy bánthassa gazdáját.
Estryn nem engedi el Acnae lompos, hosszú szőrét, sőt inkább két nagy lépéssel megpróbál az idegen nő bal oldalára kerülni, így közelebb férkőzni a kúthoz, hátha ihat végre. Közben bal keze észrevétlen hajtja hátra a táska fedőlapját, ezzel elérhetővé téve a kis tőrt, amit táskájában hord. Nem hiszi, hogy szüksége lenne rá, az emberek általában ennyi vita után már magukba szállnak, de jobb a biztonság.*
A hozzászólás írója (Estryn Assista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.25 09:58:11