//Fő a biztonság - úton a kikötőbe//
*A kora hajnali, pirkadati órákban már azért akad némi mozgolódás a városban. Emberek sietnek munkába, kereskedők igyekeznek a piacra, utazók készülődnek elhagyni a várost úti céljuk felé.
Ez utóbbi igaz a nagy teherhordó echós szekérre is, amelynek mindkét oldalán M betűs címer hirdeti, hogy a Morthimer ház tulajdona. A bakon a mindig egykedvű és hallgatag kocsis, Japher Campa mellett Orthus Morthimer ül. Mellettük pedig lóháton a kíséretük,
Agin Nardan.
Hosszú út áll előttük. Egészen a kikötőig tart, a Hét Varjú Tavernáig, ahova a szekér tartalmával készülnek. Közben, hogy teljen az idő, némi csevegéssel ütik el az időt. Agin a vagyona eredetéről kérdezte, Orthusnak pedig nincs oka titkolózni?*
- Farm? Nem, nem vagyok földbirtokos.
~Még~
*teszi hozzá gondolatban, majd így folytatja.*
- Családom vagyonának alapját egy italmérés adta, amit még a nagyapám üzemeltetett. Ő még csak úgy mellékesen kereskedett. Atyám volt az, aki tudatosan a kereskedelmet választotta. Azon belül is első sorban a nemesi réteg igényeinek kiszolgálását. Ebből ered a vagyonunk. A legvagyonosabbaknak olyan dolgokra is volt igényük, amit nem lehetett akárhol beszerezni, akárkitől megvenni. Ekkor jött atyám, majd később én, hogy megszerezzük azokat az ékszereket, ruhákat, műtárgyakat, egzotikus portékákat, amiket hiába is kerestek volna a piactéren Nos, innen a vagyon.
Nem olyan stabil, mint egy kis földterület, rajta termékeny gazdaság. Habár, hogy az mennyire stabil, arról Arthenior nemesei beszélhetnének többet. Ha még élnének.
*feleli.*
- És te miként álltál Relael úrnő szolgálatába?
*kérdez vissza.*