// Második szál //
*A fák hónapja elérkezett. Szereti ezt az időszakot. Még nincsen nagyon meleg, de már olyan hideg sem. Az újonnan szerzett ruházatában van. A sötétkék selyemnadrág, mely úgy feszül alfelére, hogy már inkább többet mutat, mintha valami kék második bőreként lenne rajta. Felnevet.*
- Óh, hogy néznék ki, ha kék lenne a bőröm. *mondja ki hangosan. Közben ráébred a fehér prémes erdei kabátka talán sok már. A szél ellen védi, és jó, de most annyira az sem fúj. A kabát alatt az új sötétkék ingje van csak rajta. Jól is tette, hogy mást nem vett alá, a guta ütné meg, annyira kimelegedne úgy. A kabát elől így sincs összehúzva, az így látatni engedi az alatta rejlő ruházatot, és az oldaltáskáját. Lábbelinek a világos szürke csizmája van rajta, melyben a nadrág szára gondosan be lett tűrve. Az elf lány haját megtépi a hirtelen feltámadó szél. A zöld tincseit alaposan összeborzolja, és ki is szabadul a kabát alól. Felsóhajt, és kezd reménytelennek tűnő harcot vívni, aztán a szél kegyes lesz hozzá és elcsitul. Zöld hajzata pedig a fehér kabátjára terül rá, nagyjából derekáig ér le. Sea nem ad újabb lehetőséget a szélnek. Gyorsan egy szalagot szed elő a nadrág zsebéből, és hamar összefonja a természet színét idéző hajszálait, egy baloldalra eső hosszabb és vaskosabb fonat lesz belőle.
A padokat kikerülve azonban a kúthoz lép. Mindig is tetszett neki ez a tér közepén. Érdekelte a mágia is mely legendaként övezi a Főteret. Ujjai a víz felszínét érik, aztán egész kézfejét belemártja és jó pár körkörös mozdulattal kavarja fel a kút vizét. Ivott már innen, és el is gondolkozik, hogyha venne egy kulacsot, akkor mindig vehetne belőle vizet. Most költekezett már eleget, így most egy kicsit pihenteti a dolgot. Kihúzza a kezét a vízből, és az egyik pad felé tart. Elővesz a táskából egy kisebb papírost és szenet, aztán elkezdi figyelni a padokon az ábrákat. Lerajzolja őket a lapra. Tetszenek neki, bár még konkrét célja nincsen vele, lehet utána fog kutatni, vagy csak az öltözetét díszíti fel így. Egy biztos tetoválást nem készít, arra még egyetlen ábra, szimbólum vagy jelkép nem tudta rábírni. Szereti a hófehér hibátlan heg és folt mentes bőrét, minthogy elcsúfítsa ilyen bőr alá szúrt mintákkal.*
- Brr, fúúj. *borzong meg, a hideg is kirázza a gondolatra. Pedig a borzongással nincsen baja, sőt szereti, csak ez számára inkább visszataszító és nem ijesztő. Máson persze jól állhat, de magán soha. Azonban most a földön ül, és az egyik padlábán a mintákat próbálja a papírra megörökíteni. Nem rajzol rosszul, sőt kicsit tán tehetségesnek mondható benne. Egészen hasonlóra sikerül az első jel, mint ami a padon látható.*
- Ez egész jó. *mondja magának. Néha szokott magában beszélni, persze nem hall hangot, és nem bolond, csak néha jobban megragadnak a fejében a dolgok, ha hangosan kiejti őket. De már a következő mintát keresi, mi az első mellé kerülhet másodikként.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.15 10:08:40