Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-15 11:20:49
Üzenet elküldve: 2020-03-15 11:20:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
//Raenerold//
*A rajzolgatás közepette nem igazán figyel a környezetére. Némi hangfoszlány ugyan eléri. Szaladgálás zaja, valami állat szaglászása. Aztán a felhangzó szó, hogy Borzalom. Na erre már felkapja a fejét. Mosolyogva pillant a kutyára, a gnóm nyanyára és az elfre. Aztán inkább visszafordul és rajzol tovább. Nem akarja felhívni magára a figyelmet, az amúgy is ösztönösen megy neki, a puszta kinézetével. Pedig a késztetés erős, hiszen ha jól hallja az elf városőrség kötelékébe tartozik. Kétféle személy főként az erősebb nembe tartozók tudják felpiszkálni. Az egyik pedig a téren egy kutyával van éppen.
Bizonyára van az a magatartás, vagy kisugárzás amire egy állat sem szívesen közeledik. Na ezt Sea most biztosan nem birtokolja. Sőt inkább magához akarja csalni a kutyát. Ezért nagyon halkan hangot hallat nyelvével sicc szerűen formázza a c hangot. Lehetőleg olyan halkan, hogy csak a kutya hallja meg. A közeledésre azonban nem számított, mert az igen hevesre sikerült. Egy hangyányi izgalom is végig száguld a testében, egészen égnek merednek a nyakán az apróbb pihéi. Szemét behunyva neveti el magát. Egyik kezével a kutyát próbálja távol tartani, a másikkal meg kitámaszt, hogy nehogy oldalára feküdjön ki a kutya miatt. A négylábú gazdája melléjük érve elhúzza, így kap némi lehetőséget arra, hogy fellélegezzen. A nevetése is alábbhagy, így aztán képes elejét venni a bocsánatkérésnek. Az elf férfi amúgy sem tehet semmiről.*
- Ugyan hagyd, nem történt semmi. *kezd bele, majd úgy dönt inkább feláll. Aranyos a kutya, de azért ennyire egy szinten lenni vele még sem akar.*
- Legalább kiderült számomra, hogy nem csak a két lábúaknak vagyok érdekes. *mondja, hiszen ha a férfi eddig a zöld haját láthatta, akkor most feltűnhet, hogy a szemei sem éppen homogén színűek.*
- Érdekes neve van. Fogó? *mondja ki a kutya nevét.*
- Megsimogathatom? *megkérdezi, mert így illik. Még ha ez idefelé nem is történt meg. De hát nem haragudhat, mikor saját magának idézte ezt elő. Sőt még pár másodpercnyi izgalomban is része volt, amit meg kell köszönnie.*
- Köszönöm, én… *mindig is bajban volt, hogyan folytassa ilyenkor tovább. ~Azt még sem mondhatom, hogy köszönöm, hogy felizgattál.~ A gondolatra ajkába harap hiszen nevethetnékje készülne feltörni. Az ihlet pedig igazán jó. Ezért hagyja feltörni a jókedvét.*
- Rég nevettem ilyen jót.
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.15 11:23:42
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
//Raenerold//
*A rajzolgatás közepette nem igazán figyel a környezetére. Némi hangfoszlány ugyan eléri. Szaladgálás zaja, valami állat szaglászása. Aztán a felhangzó szó, hogy Borzalom. Na erre már felkapja a fejét. Mosolyogva pillant a kutyára, a gnóm nyanyára és az elfre. Aztán inkább visszafordul és rajzol tovább. Nem akarja felhívni magára a figyelmet, az amúgy is ösztönösen megy neki, a puszta kinézetével. Pedig a késztetés erős, hiszen ha jól hallja az elf városőrség kötelékébe tartozik. Kétféle személy főként az erősebb nembe tartozók tudják felpiszkálni. Az egyik pedig a téren egy kutyával van éppen.
Bizonyára van az a magatartás, vagy kisugárzás amire egy állat sem szívesen közeledik. Na ezt Sea most biztosan nem birtokolja. Sőt inkább magához akarja csalni a kutyát. Ezért nagyon halkan hangot hallat nyelvével sicc szerűen formázza a c hangot. Lehetőleg olyan halkan, hogy csak a kutya hallja meg. A közeledésre azonban nem számított, mert az igen hevesre sikerült. Egy hangyányi izgalom is végig száguld a testében, egészen égnek merednek a nyakán az apróbb pihéi. Szemét behunyva neveti el magát. Egyik kezével a kutyát próbálja távol tartani, a másikkal meg kitámaszt, hogy nehogy oldalára feküdjön ki a kutya miatt. A négylábú gazdája melléjük érve elhúzza, így kap némi lehetőséget arra, hogy fellélegezzen. A nevetése is alábbhagy, így aztán képes elejét venni a bocsánatkérésnek. Az elf férfi amúgy sem tehet semmiről.*
- Ugyan hagyd, nem történt semmi. *kezd bele, majd úgy dönt inkább feláll. Aranyos a kutya, de azért ennyire egy szinten lenni vele még sem akar.*
- Legalább kiderült számomra, hogy nem csak a két lábúaknak vagyok érdekes. *mondja, hiszen ha a férfi eddig a zöld haját láthatta, akkor most feltűnhet, hogy a szemei sem éppen homogén színűek.*
- Érdekes neve van. Fogó? *mondja ki a kutya nevét.*
- Megsimogathatom? *megkérdezi, mert így illik. Még ha ez idefelé nem is történt meg. De hát nem haragudhat, mikor saját magának idézte ezt elő. Sőt még pár másodpercnyi izgalomban is része volt, amit meg kell köszönnie.*
- Köszönöm, én… *mindig is bajban volt, hogyan folytassa ilyenkor tovább. ~Azt még sem mondhatom, hogy köszönöm, hogy felizgattál.~ A gondolatra ajkába harap hiszen nevethetnékje készülne feltörni. Az ihlet pedig igazán jó. Ezért hagyja feltörni a jókedvét.*
- Rég nevettem ilyen jót.
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.15 11:23:42
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:33:09
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:33:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
//Seawil//
*Raenerold napjai egészen csendesnek mondhatóak mostanában, igazán boldog, hogy minden a helyén van a városban, amennyire csak lehet. Ez nem csupán a lakókra nézve jó, így neki sem akad sok dolga, nyugodtan sétálgathat Fogóval. A termetes pirtianesi eb még mindig rendelkezik makacssággal, úgy néz ki, jellemének szerves részét képezi ezen tulajdonsága. Ha ez nem lenne elég, még el is szökik.*
- Fogó, mit csinálsz? *Kiabál a kutya után, de nem parancsoló, vagy szemrehányó, nem hinné, hogy egy állatra lenne így hatása, valamint nem is igazán volna ez a jellemének megfelelő. Végső soron elkapja az ebet, az egyik padnál áll meg szagolgatni egy vénséges, gnóm asszonyt.*
- Vigye innen ezt a borzalmat! Na, nézzék meg, mit sem változott a Városi Őrség. Jelenteni fogom ezt ám a parancsnokjának! *Fenyegeti aszodt ujjával a sietősen távozó asszony, jelenetet csapva. Raenek még bocsánatkérésre sem marad ideje. Fogó valójában elszégyelli magát, egészen elszomorodik, s mikor az elf ezt észreveszi, fülvakarással készteti farokcsóválásra társát.*
- Fel a fejjel, pajti! Lesz ennél jobb is még a napunk. *Valóban, mert a kutya egy hirtelen hangulatváltozás folyamán felfigyel valami érdekesre, Seawil személyében. Füleit felcsapja, s annyi időt sem hagy gazdájának, hogy az megakadályozza. Öblös hangján vakkantva, vidáman és izgágán rohan a szökőkút felé, ha teheti, körbeszaglássza a zöldhajú elfet, szinte felborítja őt. Fandaron csak sietősen szalad utána, grabancánál elkapva igyekszik elhúzni onnan.*
- Elnézést hölgyem, higgye el... Fogó, nem szabad! *Próbál figyelni egyszerre a bocsánatkérésre, meg a kutya leállítására, amiből csak egy zajos katyvasz születik.*
//A levél, a szár, s a kutya a fa tövében//
//Seawil//
*Raenerold napjai egészen csendesnek mondhatóak mostanában, igazán boldog, hogy minden a helyén van a városban, amennyire csak lehet. Ez nem csupán a lakókra nézve jó, így neki sem akad sok dolga, nyugodtan sétálgathat Fogóval. A termetes pirtianesi eb még mindig rendelkezik makacssággal, úgy néz ki, jellemének szerves részét képezi ezen tulajdonsága. Ha ez nem lenne elég, még el is szökik.*
- Fogó, mit csinálsz? *Kiabál a kutya után, de nem parancsoló, vagy szemrehányó, nem hinné, hogy egy állatra lenne így hatása, valamint nem is igazán volna ez a jellemének megfelelő. Végső soron elkapja az ebet, az egyik padnál áll meg szagolgatni egy vénséges, gnóm asszonyt.*
- Vigye innen ezt a borzalmat! Na, nézzék meg, mit sem változott a Városi Őrség. Jelenteni fogom ezt ám a parancsnokjának! *Fenyegeti aszodt ujjával a sietősen távozó asszony, jelenetet csapva. Raenek még bocsánatkérésre sem marad ideje. Fogó valójában elszégyelli magát, egészen elszomorodik, s mikor az elf ezt észreveszi, fülvakarással készteti farokcsóválásra társát.*
- Fel a fejjel, pajti! Lesz ennél jobb is még a napunk. *Valóban, mert a kutya egy hirtelen hangulatváltozás folyamán felfigyel valami érdekesre, Seawil személyében. Füleit felcsapja, s annyi időt sem hagy gazdájának, hogy az megakadályozza. Öblös hangján vakkantva, vidáman és izgágán rohan a szökőkút felé, ha teheti, körbeszaglássza a zöldhajú elfet, szinte felborítja őt. Fandaron csak sietősen szalad utána, grabancánál elkapva igyekszik elhúzni onnan.*
- Elnézést hölgyem, higgye el... Fogó, nem szabad! *Próbál figyelni egyszerre a bocsánatkérésre, meg a kutya leállítására, amiből csak egy zajos katyvasz születik.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-15 09:47:59
Üzenet elküldve: 2020-03-15 09:47:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A fák hónapja elérkezett. Szereti ezt az időszakot. Még nincsen nagyon meleg, de már olyan hideg sem. Az újonnan szerzett ruházatában van. A sötétkék selyemnadrág, mely úgy feszül alfelére, hogy már inkább többet mutat, mintha valami kék második bőreként lenne rajta. Felnevet.*
- Óh, hogy néznék ki, ha kék lenne a bőröm. *mondja ki hangosan. Közben ráébred a fehér prémes erdei kabátka talán sok már. A szél ellen védi, és jó, de most annyira az sem fúj. A kabát alatt az új sötétkék ingje van csak rajta. Jól is tette, hogy mást nem vett alá, a guta ütné meg, annyira kimelegedne úgy. A kabát elől így sincs összehúzva, az így látatni engedi az alatta rejlő ruházatot, és az oldaltáskáját. Lábbelinek a világos szürke csizmája van rajta, melyben a nadrág szára gondosan be lett tűrve. Az elf lány haját megtépi a hirtelen feltámadó szél. A zöld tincseit alaposan összeborzolja, és ki is szabadul a kabát alól. Felsóhajt, és kezd reménytelennek tűnő harcot vívni, aztán a szél kegyes lesz hozzá és elcsitul. Zöld hajzata pedig a fehér kabátjára terül rá, nagyjából derekáig ér le. Sea nem ad újabb lehetőséget a szélnek. Gyorsan egy szalagot szed elő a nadrág zsebéből, és hamar összefonja a természet színét idéző hajszálait, egy baloldalra eső hosszabb és vaskosabb fonat lesz belőle.
A padokat kikerülve azonban a kúthoz lép. Mindig is tetszett neki ez a tér közepén. Érdekelte a mágia is mely legendaként övezi a Főteret. Ujjai a víz felszínét érik, aztán egész kézfejét belemártja és jó pár körkörös mozdulattal kavarja fel a kút vizét. Ivott már innen, és el is gondolkozik, hogyha venne egy kulacsot, akkor mindig vehetne belőle vizet. Most költekezett már eleget, így most egy kicsit pihenteti a dolgot. Kihúzza a kezét a vízből, és az egyik pad felé tart. Elővesz a táskából egy kisebb papírost és szenet, aztán elkezdi figyelni a padokon az ábrákat. Lerajzolja őket a lapra. Tetszenek neki, bár még konkrét célja nincsen vele, lehet utána fog kutatni, vagy csak az öltözetét díszíti fel így. Egy biztos tetoválást nem készít, arra még egyetlen ábra, szimbólum vagy jelkép nem tudta rábírni. Szereti a hófehér hibátlan heg és folt mentes bőrét, minthogy elcsúfítsa ilyen bőr alá szúrt mintákkal.*
- Brr, fúúj. *borzong meg, a hideg is kirázza a gondolatra. Pedig a borzongással nincsen baja, sőt szereti, csak ez számára inkább visszataszító és nem ijesztő. Máson persze jól állhat, de magán soha. Azonban most a földön ül, és az egyik padlábán a mintákat próbálja a papírra megörökíteni. Nem rajzol rosszul, sőt kicsit tán tehetségesnek mondható benne. Egészen hasonlóra sikerül az első jel, mint ami a padon látható.*
- Ez egész jó. *mondja magának. Néha szokott magában beszélni, persze nem hall hangot, és nem bolond, csak néha jobban megragadnak a fejében a dolgok, ha hangosan kiejti őket. De már a következő mintát keresi, mi az első mellé kerülhet másodikként.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.15 10:08:40
*A fák hónapja elérkezett. Szereti ezt az időszakot. Még nincsen nagyon meleg, de már olyan hideg sem. Az újonnan szerzett ruházatában van. A sötétkék selyemnadrág, mely úgy feszül alfelére, hogy már inkább többet mutat, mintha valami kék második bőreként lenne rajta. Felnevet.*
- Óh, hogy néznék ki, ha kék lenne a bőröm. *mondja ki hangosan. Közben ráébred a fehér prémes erdei kabátka talán sok már. A szél ellen védi, és jó, de most annyira az sem fúj. A kabát alatt az új sötétkék ingje van csak rajta. Jól is tette, hogy mást nem vett alá, a guta ütné meg, annyira kimelegedne úgy. A kabát elől így sincs összehúzva, az így látatni engedi az alatta rejlő ruházatot, és az oldaltáskáját. Lábbelinek a világos szürke csizmája van rajta, melyben a nadrág szára gondosan be lett tűrve. Az elf lány haját megtépi a hirtelen feltámadó szél. A zöld tincseit alaposan összeborzolja, és ki is szabadul a kabát alól. Felsóhajt, és kezd reménytelennek tűnő harcot vívni, aztán a szél kegyes lesz hozzá és elcsitul. Zöld hajzata pedig a fehér kabátjára terül rá, nagyjából derekáig ér le. Sea nem ad újabb lehetőséget a szélnek. Gyorsan egy szalagot szed elő a nadrág zsebéből, és hamar összefonja a természet színét idéző hajszálait, egy baloldalra eső hosszabb és vaskosabb fonat lesz belőle.
A padokat kikerülve azonban a kúthoz lép. Mindig is tetszett neki ez a tér közepén. Érdekelte a mágia is mely legendaként övezi a Főteret. Ujjai a víz felszínét érik, aztán egész kézfejét belemártja és jó pár körkörös mozdulattal kavarja fel a kút vizét. Ivott már innen, és el is gondolkozik, hogyha venne egy kulacsot, akkor mindig vehetne belőle vizet. Most költekezett már eleget, így most egy kicsit pihenteti a dolgot. Kihúzza a kezét a vízből, és az egyik pad felé tart. Elővesz a táskából egy kisebb papírost és szenet, aztán elkezdi figyelni a padokon az ábrákat. Lerajzolja őket a lapra. Tetszenek neki, bár még konkrét célja nincsen vele, lehet utána fog kutatni, vagy csak az öltözetét díszíti fel így. Egy biztos tetoválást nem készít, arra még egyetlen ábra, szimbólum vagy jelkép nem tudta rábírni. Szereti a hófehér hibátlan heg és folt mentes bőrét, minthogy elcsúfítsa ilyen bőr alá szúrt mintákkal.*
- Brr, fúúj. *borzong meg, a hideg is kirázza a gondolatra. Pedig a borzongással nincsen baja, sőt szereti, csak ez számára inkább visszataszító és nem ijesztő. Máson persze jól állhat, de magán soha. Azonban most a földön ül, és az egyik padlábán a mintákat próbálja a papírra megörökíteni. Nem rajzol rosszul, sőt kicsit tán tehetségesnek mondható benne. Egészen hasonlóra sikerül az első jel, mint ami a padon látható.*
- Ez egész jó. *mondja magának. Néha szokott magában beszélni, persze nem hall hangot, és nem bolond, csak néha jobban megragadnak a fejében a dolgok, ha hangosan kiejti őket. De már a következő mintát keresi, mi az első mellé kerülhet másodikként.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.15 10:08:40
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-13 10:25:50
Üzenet elküldve: 2020-03-13 10:25:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Egyszerre jó és rossz jel, hogy a sírás erősödik, mert ez azt jelenti, hogy megtalálta Nieveshát, de az ijedtség nagy lesz. Amint megpillantja a síró kislányt, természetesen azonnal felveszi, az ellen, hogy csimpaszkodás legyen, pedig semmit sem tehet.*
- Nyugodj meg, kincsem. Itt vagyok. *Eszébe sem jut megbüntetni Nievet, hisz miért tenné. Most, hogy már megvan, nem lehet baj. Természetesen tisztában van azzal, hogy a kicsi mennyire hatással van rá és mennyire képes az ujja köré csavarni. Bár igyekszik releváns szülő lenni, tisztában van vele, hogy ez egy kislánnyal nehezen megy.*
- Kincsem, így nem értem, amit mondasz. *Indul el vissza Évihar felé, hogy elindulhassanak végre haza.
Egy kendőt kerít köpenye zsebéből és igyekszik útját állni a mindenféle dolognak, ami a sírás során előkerül a kislányból. Nagy gyakorlata van már ebben, így minden bizonnyal sikerül megelőznie, hogy minden olyan legyen.*
- Most már itt vagyok, nem kell sírni. *Szinte tudja, hogy felesleges a beszéd, Niev csak akkor fog megnyugodni, ha ő akar.
Ha visszaér a telivérhez, nyakában a kislánnyal fellendül a nyeregbe és lova orrát az erdő felé fordítja és kisvártatva elhagyja a várost. Hagyja, hogy Niev addig csimpaszkodjon a nyakán, amíg csak akar, csak pár perc múlva szólal meg, amikor már maguk mögött hagyták a várost.*
- Szerinted Lyzendra örülni fog a fülbevalónak? *Kérdi és megigazítja a masnit a kislány hajában. Tudja, hogy örülni fog a szőke íjász, de el szeretné terelni a kicsi figyelmét a főtéren történtekről, reméli, ezzel kizökkenti a letargiából.*
*Egyszerre jó és rossz jel, hogy a sírás erősödik, mert ez azt jelenti, hogy megtalálta Nieveshát, de az ijedtség nagy lesz. Amint megpillantja a síró kislányt, természetesen azonnal felveszi, az ellen, hogy csimpaszkodás legyen, pedig semmit sem tehet.*
- Nyugodj meg, kincsem. Itt vagyok. *Eszébe sem jut megbüntetni Nievet, hisz miért tenné. Most, hogy már megvan, nem lehet baj. Természetesen tisztában van azzal, hogy a kicsi mennyire hatással van rá és mennyire képes az ujja köré csavarni. Bár igyekszik releváns szülő lenni, tisztában van vele, hogy ez egy kislánnyal nehezen megy.*
- Kincsem, így nem értem, amit mondasz. *Indul el vissza Évihar felé, hogy elindulhassanak végre haza.
Egy kendőt kerít köpenye zsebéből és igyekszik útját állni a mindenféle dolognak, ami a sírás során előkerül a kislányból. Nagy gyakorlata van már ebben, így minden bizonnyal sikerül megelőznie, hogy minden olyan legyen.*
- Most már itt vagyok, nem kell sírni. *Szinte tudja, hogy felesleges a beszéd, Niev csak akkor fog megnyugodni, ha ő akar.
Ha visszaér a telivérhez, nyakában a kislánnyal fellendül a nyeregbe és lova orrát az erdő felé fordítja és kisvártatva elhagyja a várost. Hagyja, hogy Niev addig csimpaszkodjon a nyakán, amíg csak akar, csak pár perc múlva szólal meg, amikor már maguk mögött hagyták a várost.*
- Szerinted Lyzendra örülni fog a fülbevalónak? *Kérdi és megigazítja a masnit a kislány hajában. Tudja, hogy örülni fog a szőke íjász, de el szeretné terelni a kicsi figyelmét a főtéren történtekről, reméli, ezzel kizökkenti a letargiából.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-12 12:54:42
Üzenet elküldve: 2020-03-12 12:54:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Mikor meghallja Pycta hangját, akkor a megnyugvás helyett csak még keservesebben kezd sírni. No nem azért, mert büntetéstől fél, azért valamiért cseppet sem fél, hiszen elég csak megrebegtetni kicsit a szempilláit és mindenki menten elolvad tőle. Ezzel Niev maga is tisztában van. De hát az egyik pillanatban még látta Pyctát, aztán már nem és ez azért eléggé ijesztő, még sosem veszítette hosszabb időre szem elől.
Hangos bőgéssel borul Pycta nyakába, lábaival is rácsimpaszkodik, ha a férfi felemeli.*
- Csaaaa lya deke olt.
*Nehéz megérteni a bőgéstől, hogy mit mond, és közben bőségesen elárasztja Pyctát könnyekkel, takonnyal és nyállal.*
*Mikor meghallja Pycta hangját, akkor a megnyugvás helyett csak még keservesebben kezd sírni. No nem azért, mert büntetéstől fél, azért valamiért cseppet sem fél, hiszen elég csak megrebegtetni kicsit a szempilláit és mindenki menten elolvad tőle. Ezzel Niev maga is tisztában van. De hát az egyik pillanatban még látta Pyctát, aztán már nem és ez azért eléggé ijesztő, még sosem veszítette hosszabb időre szem elől.
Hangos bőgéssel borul Pycta nyakába, lábaival is rácsimpaszkodik, ha a férfi felemeli.*
- Csaaaa lya deke olt.
*Nehéz megérteni a bőgéstől, hogy mit mond, és közben bőségesen elárasztja Pyctát könnyekkel, takonnyal és nyállal.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-11 22:14:06
Üzenet elküldve: 2020-03-11 22:14:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Artheniorban //
* Czerenä a főtérre ér. A kúthoz lép, tenyerét begörbíti, majd a vízben megmártva iszik belőle. Ezután kulacsát is megtölti. Dolga végeztével felegyenesedik, és csak úgy körbenéz a téren. Majd megfordul, és a kút peremére ül. Ismét gondolataiba merül. A Wegtoren Aranya Kereskedőházon jár az esze. *
~ Azért mégsem volna rossz, ha csatlakozhatnék hozzájuk. Biztosan lenne ott nekem való feladat is. ~
* Addig-addig morfondírozik ezen, amíg végül úgy dönt, hogy szerencsét próbál, legfeljebb visszautasítják. Abban az esetben még mindig tud úgy élni továbbra is, ahogyan eddig: vándorként járva-kelve, amerre csak kedve tartja. Elvégre ennek is megvannak a maga szépségei. Fel is áll a kút pereméről, és elindul, hogy megtegye az első lépést a tagság irányába. *
* Czerenä a főtérre ér. A kúthoz lép, tenyerét begörbíti, majd a vízben megmártva iszik belőle. Ezután kulacsát is megtölti. Dolga végeztével felegyenesedik, és csak úgy körbenéz a téren. Majd megfordul, és a kút peremére ül. Ismét gondolataiba merül. A Wegtoren Aranya Kereskedőházon jár az esze. *
~ Azért mégsem volna rossz, ha csatlakozhatnék hozzájuk. Biztosan lenne ott nekem való feladat is. ~
* Addig-addig morfondírozik ezen, amíg végül úgy dönt, hogy szerencsét próbál, legfeljebb visszautasítják. Abban az esetben még mindig tud úgy élni továbbra is, ahogyan eddig: vándorként járva-kelve, amerre csak kedve tartja. Elvégre ennek is megvannak a maga szépségei. Fel is áll a kút pereméről, és elindul, hogy megtegye az első lépést a tagság irányába. *
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:40:44
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:40:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Belemerült a különböző megfejtések figyelésébe, olyannyira, hogy lassan mind a tíz próbát sikerül megfejteniük. Ez egy jó lehetőség volt megfigyelni a reakcióikat az embereknek és más fajoknak. Értékes tanulságokat vont le belőle a jövőre nézve. Nehezen indult, de a küzdelem összekovácsolta a próbálkozókat. Nem járt szerencsével egyik megfejtésben sem, de ez nem veszi kedvét a kíváncsi gnómnak. Lassan elcsendül minden és visszatér a régi kerékvágásba. Ar Thenior is eltűnik egy látványos jelenetben. Egy jó időre most megint feledésbe vész majd a személye, mire eljön újra próbára tenni Artheniort. A piac irányába vezet útja ezért arrafelé elhagyja a teret.*
//Zárás//
*Belemerült a különböző megfejtések figyelésébe, olyannyira, hogy lassan mind a tíz próbát sikerül megfejteniük. Ez egy jó lehetőség volt megfigyelni a reakcióikat az embereknek és más fajoknak. Értékes tanulságokat vont le belőle a jövőre nézve. Nehezen indult, de a küzdelem összekovácsolta a próbálkozókat. Nem járt szerencsével egyik megfejtésben sem, de ez nem veszi kedvét a kíváncsi gnómnak. Lassan elcsendül minden és visszatér a régi kerékvágásba. Ar Thenior is eltűnik egy látványos jelenetben. Egy jó időre most megint feledésbe vész majd a személye, mire eljön újra próbára tenni Artheniort. A piac irányába vezet útja ezért arrafelé elhagyja a teret.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:27:49
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:27:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Utolsó próbálkozásával, az egyik próbatétellel nem ért el sikert. Az istállóból visszalovagol a főtérre. Akkor érkezik vissza, amikor úgy tűnik Ar Thenior utolsó szavait mondja el a város lakóinak. Intést kapnak arra vonatkozóan, hogy legyenek készek mindig, minden próbát kiállni, ami a várost vagy a lakóit érné. Majd a hatalmas entitás egy csettintés után, hatalmas szél kíséretében elemeire bomlik, s az elemek a temetőben újra visszatérnek, eredeti helyükre. Villámlás, morajlás és a végén nagy csend. Szinte hihetetlen, hogy ez most történt, velük. Amilyen hirtelen kezdődött olyan hamar és váratlanul ért véget Ar Thenior jelenléte. Mindenesetre szép emlékek maradnak benne erről a különös eljövetelről, és a próbatételekről is. Miután véget ér a főtéri eseményhullám, a nagy csendben lovon indul hazafelé.*
//Zárás//
*Utolsó próbálkozásával, az egyik próbatétellel nem ért el sikert. Az istállóból visszalovagol a főtérre. Akkor érkezik vissza, amikor úgy tűnik Ar Thenior utolsó szavait mondja el a város lakóinak. Intést kapnak arra vonatkozóan, hogy legyenek készek mindig, minden próbát kiállni, ami a várost vagy a lakóit érné. Majd a hatalmas entitás egy csettintés után, hatalmas szél kíséretében elemeire bomlik, s az elemek a temetőben újra visszatérnek, eredeti helyükre. Villámlás, morajlás és a végén nagy csend. Szinte hihetetlen, hogy ez most történt, velük. Amilyen hirtelen kezdődött olyan hamar és váratlanul ért véget Ar Thenior jelenléte. Mindenesetre szép emlékek maradnak benne erről a különös eljövetelről, és a próbatételekről is. Miután véget ér a főtéri eseményhullám, a nagy csendben lovon indul hazafelé.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:27:15
Üzenet elküldve: 2020-03-09 21:27:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Zárás//
* Hát végül lecsúszott arról a feladványról, de nem bánja. Úgy tűnik, hogy minden feladvány meg lett fejtve, így már nincs tovább oka itt maradnia. Még egy kis ideig, azért marad, hogy megvárja, mit tesz a kőfej. Aztán ha már tényleg mindennek vége lelép. Elindul vissza a Szarvasliget felé, hogy lepihenjen, mert sokat csámborgót ma.*
//Zárás//
* Hát végül lecsúszott arról a feladványról, de nem bánja. Úgy tűnik, hogy minden feladvány meg lett fejtve, így már nincs tovább oka itt maradnia. Még egy kis ideig, azért marad, hogy megvárja, mit tesz a kőfej. Aztán ha már tényleg mindennek vége lelép. Elindul vissza a Szarvasliget felé, hogy lepihenjen, mert sokat csámborgót ma.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:42:14
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:42:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Különleges estének lehetett szemtanúja, igazi gyöngyszem lesz ez a városhoz kötődő emlékei között, melyeket ugyan nem oly rég kezdett csupán gyűjteni, ám érdeklődése növekedésével az élmények köre is jócskán bővülni fog még. Amilyen gyorsan kerekedett az egész történés, olyan nagy elánnal ér véget, s bizonyos elkerült következményekre valószínűleg már sosem derül fény. Talán Ar Thenior nem is kívánta büntetni őket, csupán egy kicsit megbökdösni, felrázni, hogy gondolják át, mit jelent számukra a város, és rávenni őket, hogy ne vegyenek természetesnek mindent, ami érték. Gondolatban tiszteleg a város jótevője előtt, majd vállkendőjét maga köré húzza sorosan, és visszaballag szálláshelye felé.*
//Zárás//
*Különleges estének lehetett szemtanúja, igazi gyöngyszem lesz ez a városhoz kötődő emlékei között, melyeket ugyan nem oly rég kezdett csupán gyűjteni, ám érdeklődése növekedésével az élmények köre is jócskán bővülni fog még. Amilyen gyorsan kerekedett az egész történés, olyan nagy elánnal ér véget, s bizonyos elkerült következményekre valószínűleg már sosem derül fény. Talán Ar Thenior nem is kívánta büntetni őket, csupán egy kicsit megbökdösni, felrázni, hogy gondolják át, mit jelent számukra a város, és rávenni őket, hogy ne vegyenek természetesnek mindent, ami érték. Gondolatban tiszteleg a város jótevője előtt, majd vállkendőjét maga köré húzza sorosan, és visszaballag szálláshelye felé.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:55:27
Üzenet elküldve: 2020-03-09 19:55:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Zárás//
//Fäenro//
*Megdörgöli a szemeit és szipog egyet a kedves szavakra mosolygón, hálatelt szívvel.*
- Igenis, bölcs Ar Thenior uram!
*Mélyet sóhajt, hogy erőt tudjon venni magán, és bezárja a könyvet. Majd ha egyedül lesz, időt szán az emlékezésre. Örül, hogy kivehette a maga aprócska részét a közös megmozdulásból, és Fäenro is kap emléket, tán egy nap még összefutnak valahol, és felidézhetik együtt ezt az estét. Kérésén meglepődik, hogy maga a gólem legyen a kép múzsája, de aztán nagyon megtetszik neki az ötlet.*
- Ez kedves ötlet.
*Súgja oda Fäenronak derűsen. Ugyan Lyll ötlete tévútnak bizonyul, és átmenetileg a füle hegyéig belepirul, hogy nem tudja igazán megvédeni gondolatmenetét, mégis jólesnek számára az egykori mágusmester lelkének lenyomatától kapott szavak. Végül aztán igen látványosan oldódik meg a rejtély, sőt, egyre másra megfelel Arthenior népe a próbatételeknek, s ő mindig lelkesen tapsol a sikereken, de azért többnyire mégis szerényen meghúzódik már a háttérben. Egyfelől megkönnyebbül, másrészt szomorúság fogja el, mikor véget ér az esemény. Jó volt látni, hogy az itt élőket érdekli világuk sorsa, és oda mernek lépni, ha kihívásokkal találják magukat szembe, frappáns megoldásokat adnak a csavaros fejtörőkre. Hiányozni fog neki a nagy öreg is, kit bizonyára soha többé nem fog már látni, legfeljebb Fäenro késén. Kinyitja könyvecskéjét, és gyorsan feljegyzi a gólem utolsó szavait, az elmúlás pillanataiban viszont minden figyelme az övé lesz elkerekedett szemekkel, álmélkodón tátott szájjal - már ameddig a szélvihar engedi. Amint darabjaira esik, majd visszahúzódik arrafelé, amerről jött, alig akar hinni a szemének. Kell néhány pillanat még az után is, hogy minden elnyugszik, mire össze tudja szedni magát. Egészen csendesen búcsúzik el tőle aztán, könyvét boldogan magához öleli a feloszló tömegben.*
- Ég veled, Ar Thenior… megőrzünk emlékezetünkben.
*Bólogat nyomatékosításképpen. Aztán a fiúhoz fordul kuncogva.*
- Ezt még sokáig fogjuk mesélni, igaz? Nagyon örülök, hogy találkoztunk, remélem, összefutunk még. Most mennem kell, de a viszontlátásig is vigyázz magadra, Fäenro!
*Azzal elsiet hazafelé.*
//Zárás//
//Fäenro//
*Megdörgöli a szemeit és szipog egyet a kedves szavakra mosolygón, hálatelt szívvel.*
- Igenis, bölcs Ar Thenior uram!
*Mélyet sóhajt, hogy erőt tudjon venni magán, és bezárja a könyvet. Majd ha egyedül lesz, időt szán az emlékezésre. Örül, hogy kivehette a maga aprócska részét a közös megmozdulásból, és Fäenro is kap emléket, tán egy nap még összefutnak valahol, és felidézhetik együtt ezt az estét. Kérésén meglepődik, hogy maga a gólem legyen a kép múzsája, de aztán nagyon megtetszik neki az ötlet.*
- Ez kedves ötlet.
*Súgja oda Fäenronak derűsen. Ugyan Lyll ötlete tévútnak bizonyul, és átmenetileg a füle hegyéig belepirul, hogy nem tudja igazán megvédeni gondolatmenetét, mégis jólesnek számára az egykori mágusmester lelkének lenyomatától kapott szavak. Végül aztán igen látványosan oldódik meg a rejtély, sőt, egyre másra megfelel Arthenior népe a próbatételeknek, s ő mindig lelkesen tapsol a sikereken, de azért többnyire mégis szerényen meghúzódik már a háttérben. Egyfelől megkönnyebbül, másrészt szomorúság fogja el, mikor véget ér az esemény. Jó volt látni, hogy az itt élőket érdekli világuk sorsa, és oda mernek lépni, ha kihívásokkal találják magukat szembe, frappáns megoldásokat adnak a csavaros fejtörőkre. Hiányozni fog neki a nagy öreg is, kit bizonyára soha többé nem fog már látni, legfeljebb Fäenro késén. Kinyitja könyvecskéjét, és gyorsan feljegyzi a gólem utolsó szavait, az elmúlás pillanataiban viszont minden figyelme az övé lesz elkerekedett szemekkel, álmélkodón tátott szájjal - már ameddig a szélvihar engedi. Amint darabjaira esik, majd visszahúzódik arrafelé, amerről jött, alig akar hinni a szemének. Kell néhány pillanat még az után is, hogy minden elnyugszik, mire össze tudja szedni magát. Egészen csendesen búcsúzik el tőle aztán, könyvét boldogan magához öleli a feloszló tömegben.*
- Ég veled, Ar Thenior… megőrzünk emlékezetünkben.
*Bólogat nyomatékosításképpen. Aztán a fiúhoz fordul kuncogva.*
- Ezt még sokáig fogjuk mesélni, igaz? Nagyon örülök, hogy találkoztunk, remélem, összefutunk még. Most mennem kell, de a viszontlátásig is vigyázz magadra, Fäenro!
*Azzal elsiet hazafelé.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 17:04:22
Üzenet elküldve: 2020-03-09 17:04:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Ha a varázslat segít, akkor minden bizonnyal leszűkül a kör vagyis az irány jócskán, de még így is sok a mágiára fogékony alany körülötte. Igyekszik memorizálni a helyzetüket hozzá képest, majd kinyitja lombzöld szemeit és a mágia megszűnik.*
- Az istenekre már. *Morzsol egy el enyhe szitkot. Nem szerette volna elveszíteni a kislányt, főleg nem ebben a tömegben, de Nievesha okos, így biztosan meglesz. Egyelőre nem aggódik túlságosan. Igazából hazudik magának is. Nagyon aggódik.
Igyekszik még jobban leszűkíteni a lehetséges alanyokat. Akik látó távolságban vannak, igyekszik megbizonyosodni róluk, hogy szőke kislányok vagy sem.
Amikor pedig a keserves sírás felhangzik, úgy kapja arrafelé tekintetét, mint egy lecsapó kígyó.*
- NIEV! *Kiáltja el magát és utat tör a hang irányába a tömegen át.*
- Bocsánat. Elnézést. Átmennék. *Szelíd erőszakkal tol félre városiakat vagy kígyózik el mellettük.
Ha pedig a hang segítségével végre sikerül megtalálni a kicsit, akkor megkönnyebbülve veszi az ölébe és szorítja, öleli magához a kislányt.*
- Nievesha del Ventus, hát, hogy keveredtél el mellőlem? *Kérdi aggódástól karcos hangon. Nem haragszik, egyáltalán nem, minden dühe elszállt, ahogy a síró kislányt igyekszik magához ölelni.*
- Itt vagyok. Nincs semmi baj. *Nyugtatja. Ha a kislány, ahogy szokott, kis majom módjára akaszkodik rá, akkor lehajtott fejjel keresi a sárga pillantást, hogy megnyugtathassa halk szavaival.*
*Ha a varázslat segít, akkor minden bizonnyal leszűkül a kör vagyis az irány jócskán, de még így is sok a mágiára fogékony alany körülötte. Igyekszik memorizálni a helyzetüket hozzá képest, majd kinyitja lombzöld szemeit és a mágia megszűnik.*
- Az istenekre már. *Morzsol egy el enyhe szitkot. Nem szerette volna elveszíteni a kislányt, főleg nem ebben a tömegben, de Nievesha okos, így biztosan meglesz. Egyelőre nem aggódik túlságosan. Igazából hazudik magának is. Nagyon aggódik.
Igyekszik még jobban leszűkíteni a lehetséges alanyokat. Akik látó távolságban vannak, igyekszik megbizonyosodni róluk, hogy szőke kislányok vagy sem.
Amikor pedig a keserves sírás felhangzik, úgy kapja arrafelé tekintetét, mint egy lecsapó kígyó.*
- NIEV! *Kiáltja el magát és utat tör a hang irányába a tömegen át.*
- Bocsánat. Elnézést. Átmennék. *Szelíd erőszakkal tol félre városiakat vagy kígyózik el mellettük.
Ha pedig a hang segítségével végre sikerül megtalálni a kicsit, akkor megkönnyebbülve veszi az ölébe és szorítja, öleli magához a kislányt.*
- Nievesha del Ventus, hát, hogy keveredtél el mellőlem? *Kérdi aggódástól karcos hangon. Nem haragszik, egyáltalán nem, minden dühe elszállt, ahogy a síró kislányt igyekszik magához ölelni.*
- Itt vagyok. Nincs semmi baj. *Nyugtatja. Ha a kislány, ahogy szokott, kis majom módjára akaszkodik rá, akkor lehajtott fejjel keresi a sárga pillantást, hogy megnyugtathassa halk szavaival.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:26:10
Üzenet elküldve: 2020-03-09 15:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Hunyorogva hallgatja a fiút. Ha ez igaz, akkor a tündér különösen tehetséges, akár egyedi varázslatokat is képes lehet kifejleszteni. Ha így áll a helyzet, lehet még ő fog tanulni tőle.*
- Ez nem szokványos. - *Jelzi Pyr felé is a véleményét, mert a fiú talán nem is tudja, hogy mennyire tehetséges lehet.
Az erőfitogtatásra nem mond semmit, csak szokott fintorával az arcán néz a tündérre. Majd meglátják... ha egyszer tényleg sor kerül rá...
Ezt a mamás dolgot még mindig nem egészen érti, nem látja, mi olyan öreges a külsejében, de már a fiú is félig-meddig visszavonta, úgyhogy nem zavarja. Igaz, eddig sem foglalkoztatta, inkább tartott attól, hogy a tündér ezzel konfliktust akar teremteni és nem fogja békén hagyni. Mostanra azonban meggyőzte magát róla, hogy nincs oka aggódni, a fiú csak őszinte, talán még nála is őszintébb, mintha ő nem félne tőle, hogy magára haragít valakit a szavaival.
Az ő kérdésére már nem jut válasz, mert a kristály szétrepedése és Ar Thenior megzavarják a beszélgetést, neki pedig oda kell mennie a gólemhez.*
- Köszönöm! - *Hajol meg, megköszönve az ajándékot, majd pedig felteszi azokat a bizonyos kérdéseket, amiket Ar Thenior válaszra méltat, méghozzá egészen hosszan kezd beszélni.
Sokat ugyan nem tud meg ebből, de megjegyzi magának és köszönetet is mondana, illetve kérdezne még sokat, de úgy tűnik, a gólem varázslatának ideje lejárt.
Pyr mellé húzódik, mikor felfedezi őt a megcsappant tömegben és onnan nézi végig Ar Thenior látványos búcsúját.
Vajon egykoron ő is csak egy egyszerű férfi volt, aki úgy kezdte a mágia tanulását, akárcsak ők? Kitartó munkával és tanulással tett szert ekkora hatalomra?
Mikor mindennek vége, olyan furcsának tűnik a csönd, mintha az egész csak egy álom lett volna.
Kivéve, hogy az a szilánk még mindig ott van a markában. Rá pillant és most már igazán nem bírja megállni. Mintha egy szem eper volna, úgy kapja be, még az ízét is érzi egy pillanatra, mielőtt szétmállna a szájában.
Akkor döbben rá, hogy mit is csinált, de Pyr megszólal és ezzel eltereli a figyelmét arról, amin talán nem is érdemes aggódnia.
A fiú búcsúzni kezd, sajátosan és csacskán. Krestvir meg kissé belassulva fogja meg a felé nyújtott kezet.*
- Te is vigyázz magadra! - *Böki ki végül és megszorítja Pyr kezét, mellé pedig igyekszik a szemébe is nézni. Majd pedig lehajtja a fejét és a maga módján is elköszön, egy meghajlással.
Aztán már csak nézi a szeleburdin távozó tündért, míg nem ismét magára marad.
Az égre néz, ami kezd besötétedni. Most még nem fél, közelben vannak a fényforrások, de jó lesz hamarosan hazamenni, vagy pedig szállást keresni.
A főtéren maradt trónra pillant. Még át kell gondolnia, mit csináljon... Úgy dönt, sétál egyet, s majd visszatér kicsit később, ha már kiürült a tér és kevesebb lesz a bámész tekintet.*
//Zárás//
*Hunyorogva hallgatja a fiút. Ha ez igaz, akkor a tündér különösen tehetséges, akár egyedi varázslatokat is képes lehet kifejleszteni. Ha így áll a helyzet, lehet még ő fog tanulni tőle.*
- Ez nem szokványos. - *Jelzi Pyr felé is a véleményét, mert a fiú talán nem is tudja, hogy mennyire tehetséges lehet.
Az erőfitogtatásra nem mond semmit, csak szokott fintorával az arcán néz a tündérre. Majd meglátják... ha egyszer tényleg sor kerül rá...
Ezt a mamás dolgot még mindig nem egészen érti, nem látja, mi olyan öreges a külsejében, de már a fiú is félig-meddig visszavonta, úgyhogy nem zavarja. Igaz, eddig sem foglalkoztatta, inkább tartott attól, hogy a tündér ezzel konfliktust akar teremteni és nem fogja békén hagyni. Mostanra azonban meggyőzte magát róla, hogy nincs oka aggódni, a fiú csak őszinte, talán még nála is őszintébb, mintha ő nem félne tőle, hogy magára haragít valakit a szavaival.
Az ő kérdésére már nem jut válasz, mert a kristály szétrepedése és Ar Thenior megzavarják a beszélgetést, neki pedig oda kell mennie a gólemhez.*
- Köszönöm! - *Hajol meg, megköszönve az ajándékot, majd pedig felteszi azokat a bizonyos kérdéseket, amiket Ar Thenior válaszra méltat, méghozzá egészen hosszan kezd beszélni.
Sokat ugyan nem tud meg ebből, de megjegyzi magának és köszönetet is mondana, illetve kérdezne még sokat, de úgy tűnik, a gólem varázslatának ideje lejárt.
Pyr mellé húzódik, mikor felfedezi őt a megcsappant tömegben és onnan nézi végig Ar Thenior látványos búcsúját.
Vajon egykoron ő is csak egy egyszerű férfi volt, aki úgy kezdte a mágia tanulását, akárcsak ők? Kitartó munkával és tanulással tett szert ekkora hatalomra?
Mikor mindennek vége, olyan furcsának tűnik a csönd, mintha az egész csak egy álom lett volna.
Kivéve, hogy az a szilánk még mindig ott van a markában. Rá pillant és most már igazán nem bírja megállni. Mintha egy szem eper volna, úgy kapja be, még az ízét is érzi egy pillanatra, mielőtt szétmállna a szájában.
Akkor döbben rá, hogy mit is csinált, de Pyr megszólal és ezzel eltereli a figyelmét arról, amin talán nem is érdemes aggódnia.
A fiú búcsúzni kezd, sajátosan és csacskán. Krestvir meg kissé belassulva fogja meg a felé nyújtott kezet.*
- Te is vigyázz magadra! - *Böki ki végül és megszorítja Pyr kezét, mellé pedig igyekszik a szemébe is nézni. Majd pedig lehajtja a fejét és a maga módján is elköszön, egy meghajlással.
Aztán már csak nézi a szeleburdin távozó tündért, míg nem ismét magára marad.
Az égre néz, ami kezd besötétedni. Most még nem fél, közelben vannak a fényforrások, de jó lesz hamarosan hazamenni, vagy pedig szállást keresni.
A főtéren maradt trónra pillant. Még át kell gondolnia, mit csináljon... Úgy dönt, sétál egyet, s majd visszatér kicsit később, ha már kiürült a tér és kevesebb lesz a bámész tekintet.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:36:09
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:36:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//úton//
*Niev egy darabig még látta a tömegen át Pyctát, de egy ideje már elvesztette. Valószínűleg akkor, amikor eltaknyolt. Felkelve ráadásul annyira összezavarodott, hogy azt is elfelejtette, hogy melyik irányból érkezett.
Kétségbeesetten görbül le a szájacskája és nagyon hamar kitör belőle a keserves sírás.*
- APAAAAA!
*Elindul a tömegben, ugyanúgy mint eddig, próbál átbújni lábak között, közben pedig sír és hangosan szólongatja az apukáját. Kétségbeesetten ragad kapaszkodik bele a legtöbb férfibe, abban a reményben, hogy megtalálja az ő drága apukáját.*
*Niev egy darabig még látta a tömegen át Pyctát, de egy ideje már elvesztette. Valószínűleg akkor, amikor eltaknyolt. Felkelve ráadásul annyira összezavarodott, hogy azt is elfelejtette, hogy melyik irányból érkezett.
Kétségbeesetten görbül le a szájacskája és nagyon hamar kitör belőle a keserves sírás.*
- APAAAAA!
*Elindul a tömegben, ugyanúgy mint eddig, próbál átbújni lábak között, közben pedig sír és hangosan szólongatja az apukáját. Kétségbeesetten ragad kapaszkodik bele a legtöbb férfibe, abban a reményben, hogy megtalálja az ő drága apukáját.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 11:45:36
Üzenet elküldve: 2020-03-09 11:45:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Az utolsó próbák és szóváltások izgalma lassan elül.
Ar Thenior még utoljára szóra méltatja a népet, hogy összegezze a nap tanulságait. Krestvir kérdéseiből indul ki.*
-A csillag az univerzum kiáltása.
*Felel kurtán, nem fog most leckét adni, ez látszik is az arcán, de azért elindítja a gondolatmenetet.*
-Lanawin születése pedig ősi pillanat, ősi titok, melyet a mai nyüzsgő világban talán már senki sem kutat és őriz.
*Ezt már talán a teljes főtéri népnek mondja.*
-Kutassátok, neveljéte, őrizzétek múltatokat, mert sok titkot, igazságot rejt. Kövezzétek ki jövőtök útját a jelen munkájával, és álljátok ki az idő próbáit csak úgy, mint városotok alapítójának próbáival tettétek. Kiálltátok hát próbámat. A Nagy Ar Thenior próbáját, melyet csak a Levegő Városában lakni méltók állhatnak ki. Ne felejtsétek a hősöket, s eljön az ígéret kora!
*Feláll trónjából, és csettint ujjával.*
-Emlékezzetek arra, hogy a szél szólott ma hozzátok, s legyetek készen, hogy ismét szólni fog. Ég veled Arthenior népe!
*Ezzel még egyszer dicsőségestől ragyogó arccal végigtekint a téren, majd egy újabbat csettint, mitől a téren állók haja, köpenyei, szakálla ismét a szél játékszerévé válik. A kőgólem most darabokra esik. Mellkasából az arany fény előkígyózik, trónja is darabokra, egyéni sírkövekre, díszekre bomlik. Egy perc múlva pedig már teljesen el is veszti emberi alakját, csak egy raj arany kígyó által összefogott kőrakásnak tűnhet az imént még magasztos mágus. Az egész förgeteg óriásnál magasabban elkezd visszakígyózni a temetőbe, ahol minden sírkő a helyére hullik vissza, az aranyló indák pedig a temető közepén kezdenek gyülekezni. Arthenior utolsó szava után alig öt perc telik el és egy mindent átható mennydörgés rázza meg a várost, a temető felett pedig villám cikázik végig, ám ez nem egy felhőből indult, ez a villám a földről vágódik felfelé. A rezgés, a morgás olyan, mintha Ar Thenior hangja lenne, ahogy átszeli a lenyugvó naptól vörösbe öltözött égboltot. Csontig hatolva lassan elül, aztán nem marad más helyén csak a csend. A csend most nem üres, hanem megnyugvással teli. A csend, melyet aztán csendes hazamenetel követ. Ez az emlékezés, és egy új kezdet csendje.*
//Zárás//
*Az utolsó próbák és szóváltások izgalma lassan elül.
Ar Thenior még utoljára szóra méltatja a népet, hogy összegezze a nap tanulságait. Krestvir kérdéseiből indul ki.*
-A csillag az univerzum kiáltása.
*Felel kurtán, nem fog most leckét adni, ez látszik is az arcán, de azért elindítja a gondolatmenetet.*
-Lanawin születése pedig ősi pillanat, ősi titok, melyet a mai nyüzsgő világban talán már senki sem kutat és őriz.
*Ezt már talán a teljes főtéri népnek mondja.*
-Kutassátok, neveljéte, őrizzétek múltatokat, mert sok titkot, igazságot rejt. Kövezzétek ki jövőtök útját a jelen munkájával, és álljátok ki az idő próbáit csak úgy, mint városotok alapítójának próbáival tettétek. Kiálltátok hát próbámat. A Nagy Ar Thenior próbáját, melyet csak a Levegő Városában lakni méltók állhatnak ki. Ne felejtsétek a hősöket, s eljön az ígéret kora!
*Feláll trónjából, és csettint ujjával.*
-Emlékezzetek arra, hogy a szél szólott ma hozzátok, s legyetek készen, hogy ismét szólni fog. Ég veled Arthenior népe!
*Ezzel még egyszer dicsőségestől ragyogó arccal végigtekint a téren, majd egy újabbat csettint, mitől a téren állók haja, köpenyei, szakálla ismét a szél játékszerévé válik. A kőgólem most darabokra esik. Mellkasából az arany fény előkígyózik, trónja is darabokra, egyéni sírkövekre, díszekre bomlik. Egy perc múlva pedig már teljesen el is veszti emberi alakját, csak egy raj arany kígyó által összefogott kőrakásnak tűnhet az imént még magasztos mágus. Az egész förgeteg óriásnál magasabban elkezd visszakígyózni a temetőbe, ahol minden sírkő a helyére hullik vissza, az aranyló indák pedig a temető közepén kezdenek gyülekezni. Arthenior utolsó szava után alig öt perc telik el és egy mindent átható mennydörgés rázza meg a várost, a temető felett pedig villám cikázik végig, ám ez nem egy felhőből indult, ez a villám a földről vágódik felfelé. A rezgés, a morgás olyan, mintha Ar Thenior hangja lenne, ahogy átszeli a lenyugvó naptól vörösbe öltözött égboltot. Csontig hatolva lassan elül, aztán nem marad más helyén csak a csend. A csend most nem üres, hanem megnyugvással teli. A csend, melyet aztán csendes hazamenetel követ. Ez az emlékezés, és egy új kezdet csendje.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-09 08:53:20
Üzenet elküldve: 2020-03-09 08:53:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Egy kissé megnyugszik, lehet picit elfáradt, ezért ismét normál ütemben sétál Krestvir mellett, ahogyan a lány is teszi azt. Alaposan megfigyel mindent, egy külső szemlélődőnek talán úgy is tűnhet, hogy nem is figyel, persze ez nem így van.*
- Mi? Hogy én? *Pillant meglepetten a lányra, mellkasára bökve.* Én senkitől, vagyis... nem vettem észre. *nevet fel.* Egyik éjjel a fán csücsültem, őrszem voltam éppen, míg a többiek a tűz mellett feküdtek. *Látszik, hogy büszke rá, hogy ilyen fontos feladatot kapott.* Telihold volt, úgy világlott a fekete égbolton, mintha ezer, meg ezer fáklya fénye ragyogott volna egyszerre! *Mutatja kezével a hatalmas köralakot.* Aztán egyik pillanatban még nem tudtam, utána meg tudtam. *Megvonja a vállát.* Hát így történt. Azóta mindig próbálgatom, meg fejlesztgetem. *Szórakozottan kuncog fel. Az invitálás elfogadása, egyszerű, kiszaladt mondat volt a tündér részéről, majd a kézfogás után folytatja tovább a sétát. Elég messze elhaladtak már, válla felett olykor-olykor visszatekintget, s valójában talán egy kört írnak le, ugyanis hamarosan ismét közeledni kezdenek a szökőkút felé.*
- Majd meglátod! *Bólogat büszkén, erejét fitogtatva, ami jelenleg még valóban elég satnya, de hiszi, hogy addigra lesz olyan fejlett, hogy sikerülhessen, még tekintetét is nagy komolyra fordítja, hogy Krestvir láthassa, hogy nem a levegőbe beszél... csak őt viszi majd fel, aztán a színészi komorság egy csapásra elpárolog a következő kérdés hallatán, amin felkacag.*
- A mamáknak tökéletes, de te még nem vagy mama, amúgy egyáltalán nem zavar. *Színtiszta szemekkel, nevetve tekint rá, az is nyilvánvaló, hogy az ő szájából ezek az őszinte megnyilvánulások, nem sértésnek szánt mondatok. Persze tud ő duzzogni is, ha akar, de egyelőre ilyenre nem került sor.*
- Erdőmélyén születtem, aztán meg... *Kezdene bele, amikor is feldördül a gólem hangja. Kicsit összerezzen.*
- A jó életbe! *Szalad ki a száján.* Majdnem összecsináltam magam... *Kerekedik el tekintete, s a hang forrására tekint.* Nézd, megrepedt! *Ugrik egyet, s nyakát nyújtogatja a kristály látványa után.* Menj csak!
*Ő kissé hátrébb áll meg, kíváncsian nézelődve, s meglesve, vajon Krestvir mit kíván, s bár nem hallja, mit mond, azért meg is tapsolja, amikor a lányt megdicsérik, hogy aztán elámulva nézze a szanaszét szóródó kristályokat. Ahogyan sejti, egy neki is jut, így magasba szökken és egy fordulat után kapja el kezével, mielőtt az még közeledhetne felé.*
- Aztaaaaaa! *Krestvir időközben kérdez, amire felpillant ugyan, de egyelőre még a kristállyal van elfoglalva, s azt csodálja.* Virágméz! *Kiált fel, s diadalmasan tekint körbe, boldog tekintettel, mielőtt, lazán feldobva, a levegőben szájával kapja el, s nyeli le.*
- Az istenekre! Akár Erdőmélyén! *Kacag, s ízlelgeti nyereményét. Nem tudja ezen kívül mi célt szolgál még, de neki már ennyi is elegendő a beteljesüléshez. Régen járt már otthon, s a gondolatra egy nagyon picit elszontyolodik.
Míg Krestvir választ kap, megvárja őt, s a távozó tömegre figyel. Alig vannak már a főtéren, s úgy néz ki, nekik is menniük kell. Megvárja a lányt, majd felsóhajt.*
- Úgy néz ki vége, pedig igazán izgalmas volt! *Horgasztja le a fejét.* Jó volt beszélgetni... *Kezd bele, s korábbi meséjét otthonáról már el is felejti. Vélhetően azért, mert nem olyan nagy dolog, hisz nincs hol laknia, ott hajtja párnára fejét, ahol éppen éri az éjjel.*
- Azt hiszem búcsúznunk kell. *Mosolyog a lányra kicsit szomorkásan.* Bezárt a bazár! *Vágja ki büszkén, kicsit kuncogva.* Jó volt. Akkor... a viszontlátásra, Krestvir Drelm, talán nem is olyan sokára találkozhatunk. Addig is... vigyázz magadra! *Kissé félszegen, egyik lábáról a másikra álldogál. Majd rövid tűnődés után, ismét kivágja kezét előre, hogy elköszönjön. A mai nap véget ért, s helyet ad a következőnek. A búcsú szokatlanul furcsa érzéseket kelt, de nem foglalkozik ennek megmagyarázásával, Pyr alapvetően barátságos, s egy kellemes élményt nem feltétlenül szakít meg minden érzelem nélkül. Utoljára, ha Kresvtir is így gondolja, megajándékozza egy vidám mosollyal, s egy égszínkék tekintettel, majd elreppen a legközelebbi faág felé, hogy folytassa útját... amerre a szél viszi. Csak kacaja és kiáltása hallik utána.*
- Viszlát Ar Thenior! Viszlát mindenki! Pyr Lavand, az Ékestollú, szárnyra kél, s utána csak a pihék maradnak!
//Zárás//
*Egy kissé megnyugszik, lehet picit elfáradt, ezért ismét normál ütemben sétál Krestvir mellett, ahogyan a lány is teszi azt. Alaposan megfigyel mindent, egy külső szemlélődőnek talán úgy is tűnhet, hogy nem is figyel, persze ez nem így van.*
- Mi? Hogy én? *Pillant meglepetten a lányra, mellkasára bökve.* Én senkitől, vagyis... nem vettem észre. *nevet fel.* Egyik éjjel a fán csücsültem, őrszem voltam éppen, míg a többiek a tűz mellett feküdtek. *Látszik, hogy büszke rá, hogy ilyen fontos feladatot kapott.* Telihold volt, úgy világlott a fekete égbolton, mintha ezer, meg ezer fáklya fénye ragyogott volna egyszerre! *Mutatja kezével a hatalmas köralakot.* Aztán egyik pillanatban még nem tudtam, utána meg tudtam. *Megvonja a vállát.* Hát így történt. Azóta mindig próbálgatom, meg fejlesztgetem. *Szórakozottan kuncog fel. Az invitálás elfogadása, egyszerű, kiszaladt mondat volt a tündér részéről, majd a kézfogás után folytatja tovább a sétát. Elég messze elhaladtak már, válla felett olykor-olykor visszatekintget, s valójában talán egy kört írnak le, ugyanis hamarosan ismét közeledni kezdenek a szökőkút felé.*
- Majd meglátod! *Bólogat büszkén, erejét fitogtatva, ami jelenleg még valóban elég satnya, de hiszi, hogy addigra lesz olyan fejlett, hogy sikerülhessen, még tekintetét is nagy komolyra fordítja, hogy Krestvir láthassa, hogy nem a levegőbe beszél... csak őt viszi majd fel, aztán a színészi komorság egy csapásra elpárolog a következő kérdés hallatán, amin felkacag.*
- A mamáknak tökéletes, de te még nem vagy mama, amúgy egyáltalán nem zavar. *Színtiszta szemekkel, nevetve tekint rá, az is nyilvánvaló, hogy az ő szájából ezek az őszinte megnyilvánulások, nem sértésnek szánt mondatok. Persze tud ő duzzogni is, ha akar, de egyelőre ilyenre nem került sor.*
- Erdőmélyén születtem, aztán meg... *Kezdene bele, amikor is feldördül a gólem hangja. Kicsit összerezzen.*
- A jó életbe! *Szalad ki a száján.* Majdnem összecsináltam magam... *Kerekedik el tekintete, s a hang forrására tekint.* Nézd, megrepedt! *Ugrik egyet, s nyakát nyújtogatja a kristály látványa után.* Menj csak!
*Ő kissé hátrébb áll meg, kíváncsian nézelődve, s meglesve, vajon Krestvir mit kíván, s bár nem hallja, mit mond, azért meg is tapsolja, amikor a lányt megdicsérik, hogy aztán elámulva nézze a szanaszét szóródó kristályokat. Ahogyan sejti, egy neki is jut, így magasba szökken és egy fordulat után kapja el kezével, mielőtt az még közeledhetne felé.*
- Aztaaaaaa! *Krestvir időközben kérdez, amire felpillant ugyan, de egyelőre még a kristállyal van elfoglalva, s azt csodálja.* Virágméz! *Kiált fel, s diadalmasan tekint körbe, boldog tekintettel, mielőtt, lazán feldobva, a levegőben szájával kapja el, s nyeli le.*
- Az istenekre! Akár Erdőmélyén! *Kacag, s ízlelgeti nyereményét. Nem tudja ezen kívül mi célt szolgál még, de neki már ennyi is elegendő a beteljesüléshez. Régen járt már otthon, s a gondolatra egy nagyon picit elszontyolodik.
Míg Krestvir választ kap, megvárja őt, s a távozó tömegre figyel. Alig vannak már a főtéren, s úgy néz ki, nekik is menniük kell. Megvárja a lányt, majd felsóhajt.*
- Úgy néz ki vége, pedig igazán izgalmas volt! *Horgasztja le a fejét.* Jó volt beszélgetni... *Kezd bele, s korábbi meséjét otthonáról már el is felejti. Vélhetően azért, mert nem olyan nagy dolog, hisz nincs hol laknia, ott hajtja párnára fejét, ahol éppen éri az éjjel.*
- Azt hiszem búcsúznunk kell. *Mosolyog a lányra kicsit szomorkásan.* Bezárt a bazár! *Vágja ki büszkén, kicsit kuncogva.* Jó volt. Akkor... a viszontlátásra, Krestvir Drelm, talán nem is olyan sokára találkozhatunk. Addig is... vigyázz magadra! *Kissé félszegen, egyik lábáról a másikra álldogál. Majd rövid tűnődés után, ismét kivágja kezét előre, hogy elköszönjön. A mai nap véget ért, s helyet ad a következőnek. A búcsú szokatlanul furcsa érzéseket kelt, de nem foglalkozik ennek megmagyarázásával, Pyr alapvetően barátságos, s egy kellemes élményt nem feltétlenül szakít meg minden érzelem nélkül. Utoljára, ha Kresvtir is így gondolja, megajándékozza egy vidám mosollyal, s egy égszínkék tekintettel, majd elreppen a legközelebbi faág felé, hogy folytassa útját... amerre a szél viszi. Csak kacaja és kiáltása hallik utána.*
- Viszlát Ar Thenior! Viszlát mindenki! Pyr Lavand, az Ékestollú, szárnyra kél, s utána csak a pihék maradnak!
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:06:13
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:06:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
*A kis öreg nehezen tartotta az iramot a fiatalsággal. Egy-két ötlete neki is támadt, de annyi csoda és izgalom töltötte be a főteret, hogy hamarosan inkább a krónikás feladatát vállalta magára. Nem annyira a köz érdekében, mint inkább magának, emlékül jegyezte fel az eseményeket, hogy akkor is tudja, miben volt része, ha mindezt lyukacsossá vált elméje már elfelejtette.
Most is lázasan körmöl még, persze szigorúan egy biztonságosnak tűnő padhoz felrevonulva. Aztán még egyel odébb ül, amikor a gólem először rendez égzúgást dühében és csak akkor merészkedik vissza, mikor rájön, hogy amonnan nem hall és lát olyan jól és Ar Thenior dühe amúgy is hamar elpárolog.
Rengeteg új ismeretre tesz szert, a leginkább talán még az lepi meg, hogy a torony mestere milyen vénséges. Vajon hogyan tartósította így a testét és az elméjét?
Az öreg gnómot talán azért is foglalkoztatja ez ennyire, mert maga is az életének végéhez jár közelebb, mint ifjúkorához. A hosszú életet még nem is irigyli annyira, inkább az elme megőrzött frissességét, mert ő bizony már hajlamos elfelejteni ezt-azt.
Nagyon tartott a beígért átkoktól, most azonban már marad, mert kíváncsi, mit hoz majd az este. Ha pedig az is elérkezik, akkor nyugovóra tér a főtéren összegyűlt népekkel együtt, ha nem is jutalmakkal, de új élményekkel gazdagabban.*
*A kis öreg nehezen tartotta az iramot a fiatalsággal. Egy-két ötlete neki is támadt, de annyi csoda és izgalom töltötte be a főteret, hogy hamarosan inkább a krónikás feladatát vállalta magára. Nem annyira a köz érdekében, mint inkább magának, emlékül jegyezte fel az eseményeket, hogy akkor is tudja, miben volt része, ha mindezt lyukacsossá vált elméje már elfelejtette.
Most is lázasan körmöl még, persze szigorúan egy biztonságosnak tűnő padhoz felrevonulva. Aztán még egyel odébb ül, amikor a gólem először rendez égzúgást dühében és csak akkor merészkedik vissza, mikor rájön, hogy amonnan nem hall és lát olyan jól és Ar Thenior dühe amúgy is hamar elpárolog.
Rengeteg új ismeretre tesz szert, a leginkább talán még az lepi meg, hogy a torony mestere milyen vénséges. Vajon hogyan tartósította így a testét és az elméjét?
Az öreg gnómot talán azért is foglalkoztatja ez ennyire, mert maga is az életének végéhez jár közelebb, mint ifjúkorához. A hosszú életet még nem is irigyli annyira, inkább az elme megőrzött frissességét, mert ő bizony már hajlamos elfelejteni ezt-azt.
Nagyon tartott a beígért átkoktól, most azonban már marad, mert kíváncsi, mit hoz majd az este. Ha pedig az is elérkezik, akkor nyugovóra tér a főtéren összegyűlt népekkel együtt, ha nem is jutalmakkal, de új élményekkel gazdagabban.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:56:46
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:56:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Umon, Ar Thenior//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Umon nem áll meg, csak legyint hátra. Hall ugyan szavakat, mik talán neki szólnak, de döntött, segget meg nem csinál a szájából, mert az rá nem jellemző. Más világ és más természet, lehet csupán ennyi. Más felfogás, más nézet, szabadság, vagy felszabadítás, vér, vagy kötelék, társ, vagy egyedüllét. Lehet saját maga rabja is, s Umon vélhetően pontosan így is van. Rá még nem vár a szabadság, de kit kötéllel kell megidézni, az akkor is rabszolga marad, ha társnak hívják. Meggyűlt már a baja az állatokkal. Eeyr az erdőben, Sa'Theret a dögkútnál Erdőmélyén, Teysus, aki mindig csendes, nincs szüksége még egy állatra, mi isteni hatalmat sejtet. Hát vigyázzon rá az ork, nem bánja, ahogy azt sem, hogy hátat fordított, s elindult. Legyen bármi a magyarázat, neki ennyi elég volt. Nem szolgált rá a lenézésre, s a gúnyra sem, hiszi, hogy ő helyesen cselekedett, s helyesen gondolkodott, hiszi, hogy Xavy és az ő munkája szolgáltatott végül a Pegazusnak, akár rabigát, akár szabadságot. Erre ezt érdemli, pökhendi és gúnyos szavakat, jóllehet ő tisztelettel szólt. ~ Hát basszák meg az istenek... mert ez nem igazság volt. Ez csak példabeszéd és prédikáció, mi borból vált víz csupán. A semmi. ~ Kabátja gallérját felhajtja a szél elől, s immár az artheniori úton távozik a városból. Felnevet.*
- Nem vagyok rá méltó? Heheheee... baszódj meg... hehheeeeee! Baszódj meg!!! *Lopva kúszik vissza arcára az árny, lopva úgy, hogy észre sem veszi.* Baszódj meg!! Hehheeeiii! *Már az út porát tapodja, de két sarkát összeverve ugrik fel.* Baszódj meeeeg! Hááháááá... *Tekintete tágra nyílik, s nyelvével írja körbe az ajkát.* Nem vagy rá méltó... nem mi?! *Torka szakadtából kezd kacagni, s a hűvös éj simítja arcát, miképp az őrület stigmái lassan ismét megjelennek, majd szívódnak fel gyorsan.*
- Nyah... gyerünk... keressünk valakit, akit megölhetünk... hosszú még a nap.
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Umon, Ar Thenior//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Umon nem áll meg, csak legyint hátra. Hall ugyan szavakat, mik talán neki szólnak, de döntött, segget meg nem csinál a szájából, mert az rá nem jellemző. Más világ és más természet, lehet csupán ennyi. Más felfogás, más nézet, szabadság, vagy felszabadítás, vér, vagy kötelék, társ, vagy egyedüllét. Lehet saját maga rabja is, s Umon vélhetően pontosan így is van. Rá még nem vár a szabadság, de kit kötéllel kell megidézni, az akkor is rabszolga marad, ha társnak hívják. Meggyűlt már a baja az állatokkal. Eeyr az erdőben, Sa'Theret a dögkútnál Erdőmélyén, Teysus, aki mindig csendes, nincs szüksége még egy állatra, mi isteni hatalmat sejtet. Hát vigyázzon rá az ork, nem bánja, ahogy azt sem, hogy hátat fordított, s elindult. Legyen bármi a magyarázat, neki ennyi elég volt. Nem szolgált rá a lenézésre, s a gúnyra sem, hiszi, hogy ő helyesen cselekedett, s helyesen gondolkodott, hiszi, hogy Xavy és az ő munkája szolgáltatott végül a Pegazusnak, akár rabigát, akár szabadságot. Erre ezt érdemli, pökhendi és gúnyos szavakat, jóllehet ő tisztelettel szólt. ~ Hát basszák meg az istenek... mert ez nem igazság volt. Ez csak példabeszéd és prédikáció, mi borból vált víz csupán. A semmi. ~ Kabátja gallérját felhajtja a szél elől, s immár az artheniori úton távozik a városból. Felnevet.*
- Nem vagyok rá méltó? Heheheee... baszódj meg... hehheeeeee! Baszódj meg!!! *Lopva kúszik vissza arcára az árny, lopva úgy, hogy észre sem veszi.* Baszódj meg!! Hehheeeiii! *Már az út porát tapodja, de két sarkát összeverve ugrik fel.* Baszódj meeeeg! Hááháááá... *Tekintete tágra nyílik, s nyelvével írja körbe az ajkát.* Nem vagy rá méltó... nem mi?! *Torka szakadtából kezd kacagni, s a hűvös éj simítja arcát, miképp az őrület stigmái lassan ismét megjelennek, majd szívódnak fel gyorsan.*
- Nyah... gyerünk... keressünk valakit, akit megölhetünk... hosszú még a nap.
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:36:05
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Umon, Ar Thenior//
*Hogy egyáltalán képes-e tiszteletre jó kérdés. A szóval kapcsolatos érzéseiben is bizonytalan Zopal. A kőóriás szavai után viszont önkéntelenül is összerezzen. Mintha az ég dörögne. Ha tudná mi is az a levegőmágia tisztában volna vele, hogy ez az észrevétele viszont nincs annyira messze az igazságtól. Tekintetéből viszont nem veszik ki a dac. Olyan ellenállás ez amiért még az életét is oda tudná adni. Azok tudják túl sokra becsülni magukat akik sokat elértek vagy akiknek magukat kell elismerniük, hogy érnek annyit. Hogy az ork melyik talán csak azok tudnák akik valaha látták őt a soha le nem vett páncél nélkül.*
-Nem ismerlek mágus.
*Jelenti ki. Meghunyászkodni pedig nem fog. Még a város alapítója és a legnagyobb levegőmágus előtt se. Sőt, lehet pont népe gyilkolásával próbálgatta annak idején a hatalmát. Egy pegazus bebörtönzése mit számítana neki? A válaszra is gyanakvó tekintet érkezik, de a magyarázaton elgondolkozik.*
-Elfogadták...
*Ha saját döntésük volt, azt Zopal elfogadja. A kettévágott kötél esetén a kőóriás nézőpontját megérti. Várja, hogy jöjjön a szokásos dolog. Egy gnóm, egy ember és egy ork kapnak két dolgot. Kinek nem marad vajon? A döntés meglepi. Felvont szemöldökkel hallgatja a férfit. Mikor hozzászól most először megértik egymást. Az egykori törzsfő egyet is ért a másik szavaival és nem is. Ha sikerül feltartóztatnia a másikat akkor megteszi.*
-A pegazusok szabadságát tilos elvenni. De ha tényleg ők döntöttek így akkor véredet nem mint szolgák hanem társakként vették el. Ezt pedig meg kell becsülni mert ennél nagyobb tisztelet kevés van.
*Persze ha a másik nem áll meg és távozni készül akkor egy darabig elmélkedik a dolgon majd mindkét kötelet magához veszi.*
~Tudni kell mi volt ez. Aztán lehet döntést hozni. Ha mégis a harcosnak volt igaza magam szabadítom őket fel. A felelősséget eldobni meggondolatlanság mert bajt szül. Jobb ha vigyázok ezekre.~
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Umon, Ar Thenior//
*Hogy egyáltalán képes-e tiszteletre jó kérdés. A szóval kapcsolatos érzéseiben is bizonytalan Zopal. A kőóriás szavai után viszont önkéntelenül is összerezzen. Mintha az ég dörögne. Ha tudná mi is az a levegőmágia tisztában volna vele, hogy ez az észrevétele viszont nincs annyira messze az igazságtól. Tekintetéből viszont nem veszik ki a dac. Olyan ellenállás ez amiért még az életét is oda tudná adni. Azok tudják túl sokra becsülni magukat akik sokat elértek vagy akiknek magukat kell elismerniük, hogy érnek annyit. Hogy az ork melyik talán csak azok tudnák akik valaha látták őt a soha le nem vett páncél nélkül.*
-Nem ismerlek mágus.
*Jelenti ki. Meghunyászkodni pedig nem fog. Még a város alapítója és a legnagyobb levegőmágus előtt se. Sőt, lehet pont népe gyilkolásával próbálgatta annak idején a hatalmát. Egy pegazus bebörtönzése mit számítana neki? A válaszra is gyanakvó tekintet érkezik, de a magyarázaton elgondolkozik.*
-Elfogadták...
*Ha saját döntésük volt, azt Zopal elfogadja. A kettévágott kötél esetén a kőóriás nézőpontját megérti. Várja, hogy jöjjön a szokásos dolog. Egy gnóm, egy ember és egy ork kapnak két dolgot. Kinek nem marad vajon? A döntés meglepi. Felvont szemöldökkel hallgatja a férfit. Mikor hozzászól most először megértik egymást. Az egykori törzsfő egyet is ért a másik szavaival és nem is. Ha sikerül feltartóztatnia a másikat akkor megteszi.*
-A pegazusok szabadságát tilos elvenni. De ha tényleg ők döntöttek így akkor véredet nem mint szolgák hanem társakként vették el. Ezt pedig meg kell becsülni mert ennél nagyobb tisztelet kevés van.
*Persze ha a másik nem áll meg és távozni készül akkor egy darabig elmélkedik a dolgon majd mindkét kötelet magához veszi.*
~Tudni kell mi volt ez. Aztán lehet döntést hozni. Ha mégis a harcosnak volt igaza magam szabadítom őket fel. A felelősséget eldobni meggondolatlanság mert bajt szül. Jobb ha vigyázok ezekre.~
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:02:46
Üzenet elküldve: 2020-03-08 19:02:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Zopal, Ar Thenior//
*Nem figyeli az orkot miközben beszél, bár szemöldöke rezdül a harsány és szó, mi szó tiszteletlen szavakra. Nem ismeri Ar Theniort, valójában talán munkásságát sem, de az már csak jelent valamit, ha elneveztek róla egy várost. Világéletében elfogadó volt. Legyen akár mélységi, vagy törpe, gnóm, vagy ork, esetleg óriás, egyre megy. Gyűlöli, ki előítéletei alapján építkezik, s bomlasztja saját életét. Felsóhajtva a kötélre mered. Eddig izgalmas volt a játék Xavyval a gnómlánnyal, élvezte, kimondottan élvezte, s egy pillanatra ismét felszabadult volt. Nincsenek előítéletei... nincsenek, mert valójában mindenkit gyűlöl. Gyűlöli a tömeget, s mindenkit, ki körbeveszi. Nem fortyogó utálat ez, csupán önhittségében és önzőségében kialakult nézet, melyből soha nem lesz világot rengető tézis, vagy vallás. Szétnéz, majd a szavakra villogva visszakapja Ar Theniorra a szemeit. Ugyanazt látja rajta, mint mindenki máson, s mit saját magán is felfedezni vél. ~ Talán tőle származnának az emberek? ~ Kérdezi magában. Hisz az Ar Thenior lenéző szavaiból sütő gúny, cinizmus, mellyel egy nap munkáját dobja a sarokba, két piszkos gnóm kezet, egy verejtékező emberhomlokot, egy mérges ork tekintetet, s minden mást.*
- Tehát nem döntesz, nem vállalod fel. Nem érdemeljük meg. Legyen így. *Biccent. Kihúzza magát, s szemét a tömegen futtatja végig. Akar egy csodálatos állat gazdája lenni? Akar egyáltalán bárkinek, vagy bárminek is, mikor Ar Thenior körülbelül úgy beszél, mintha jószágaival, vagy legalábbis taknyos kölkeivel tárgyalna. Egy pillanatra elönti a harag, majd emlékezve apái szavaira, mély levegővétel után azonnal megnyugszik.*
- NEKEM NEM KELL! ÍGY NEM! *Kiált fel. A kötél ketté vált darabjait tartja kezében, s Ar Theniorra néz.* Nekem nem kell. *Ismétli meg csendesen, majd az orkra néz.*
- Ha ily nemes állatok, s te láttál is egyet valaha, te sem hagyod. *Lába elé dobja a köteleket.* Itt nem lesz igazság, ork. *Halványan elmosolyodik.* Aki hivatott lett volna rá, visszavonult. *Megvonja a vállát.*
- Én elégetném, hogy most már szabadok is maradjanak. De te most már azt kezdesz vele, amit akarsz. *Szó nélkül megfordul, majd elindul a főtérről, hogy végre csend, s üresség legyen ismét. Nem néz szét, s nem is látja meg sem Xavyt, sem mást, nem érdekli semmi. Egyszer majd azt a két szendvicset még megadja neki, cserébe a mókáért, a nevetésért, pár pillanatnyi boldog percért, mit vele kaphatott.*
//4. próbatétel//
//Zárás//
//Zopal, Ar Thenior//
*Nem figyeli az orkot miközben beszél, bár szemöldöke rezdül a harsány és szó, mi szó tiszteletlen szavakra. Nem ismeri Ar Theniort, valójában talán munkásságát sem, de az már csak jelent valamit, ha elneveztek róla egy várost. Világéletében elfogadó volt. Legyen akár mélységi, vagy törpe, gnóm, vagy ork, esetleg óriás, egyre megy. Gyűlöli, ki előítéletei alapján építkezik, s bomlasztja saját életét. Felsóhajtva a kötélre mered. Eddig izgalmas volt a játék Xavyval a gnómlánnyal, élvezte, kimondottan élvezte, s egy pillanatra ismét felszabadult volt. Nincsenek előítéletei... nincsenek, mert valójában mindenkit gyűlöl. Gyűlöli a tömeget, s mindenkit, ki körbeveszi. Nem fortyogó utálat ez, csupán önhittségében és önzőségében kialakult nézet, melyből soha nem lesz világot rengető tézis, vagy vallás. Szétnéz, majd a szavakra villogva visszakapja Ar Theniorra a szemeit. Ugyanazt látja rajta, mint mindenki máson, s mit saját magán is felfedezni vél. ~ Talán tőle származnának az emberek? ~ Kérdezi magában. Hisz az Ar Thenior lenéző szavaiból sütő gúny, cinizmus, mellyel egy nap munkáját dobja a sarokba, két piszkos gnóm kezet, egy verejtékező emberhomlokot, egy mérges ork tekintetet, s minden mást.*
- Tehát nem döntesz, nem vállalod fel. Nem érdemeljük meg. Legyen így. *Biccent. Kihúzza magát, s szemét a tömegen futtatja végig. Akar egy csodálatos állat gazdája lenni? Akar egyáltalán bárkinek, vagy bárminek is, mikor Ar Thenior körülbelül úgy beszél, mintha jószágaival, vagy legalábbis taknyos kölkeivel tárgyalna. Egy pillanatra elönti a harag, majd emlékezve apái szavaira, mély levegővétel után azonnal megnyugszik.*
- NEKEM NEM KELL! ÍGY NEM! *Kiált fel. A kötél ketté vált darabjait tartja kezében, s Ar Theniorra néz.* Nekem nem kell. *Ismétli meg csendesen, majd az orkra néz.*
- Ha ily nemes állatok, s te láttál is egyet valaha, te sem hagyod. *Lába elé dobja a köteleket.* Itt nem lesz igazság, ork. *Halványan elmosolyodik.* Aki hivatott lett volna rá, visszavonult. *Megvonja a vállát.*
- Én elégetném, hogy most már szabadok is maradjanak. De te most már azt kezdesz vele, amit akarsz. *Szó nélkül megfordul, majd elindul a főtérről, hogy végre csend, s üresség legyen ismét. Nem néz szét, s nem is látja meg sem Xavyt, sem mást, nem érdekli semmi. Egyszer majd azt a két szendvicset még megadja neki, cserébe a mókáért, a nevetésért, pár pillanatnyi boldog percért, mit vele kaphatott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1873-1892