//A pestis//
//Gyógyítók a kór ellen//
*A beszélgetést, bár nem kellemes témáról zajlik, óvatosan öleli körbe a szelíd hóesés, mely egyre vaskosabb bundába burkolja a város főterét. Kellemesen ropog a lábuk alatt, érdekes mellékzöngét adva az egyelőre kissé tanácstalan gondolatoknak. Nehéz egy város sorsa felett ítélkezni, s még nehezebb a megfelelő döntéseket meghozni. De hősök mindig akadnak, s előtűnnek a távolból, ha valaki nagy segítségre szorul. Sajnálatos módon azonban meg kell szakítani ezt a kényes témáról folyó diskurzust, ráadásul nem is egyszerűen, nem is csendesen.
Ordítás veri fel, a lágyan ropogó hó által keltett romantikus felhangokat, s ha a két vándor hirtelen felpillant, egy félmeztelenre vetkőzött ordítva és furcsa mód röhögve rohanó, pörgő-forgó férfit vehet észre, mely egy másik szintén félmeztelen férfival viháncol.*
- Erre, arra, amarra... futkorászva. Darin tudja, hogy mit kell, de messze még a barackmag, hogyha megtalálnánk, akkor mi vinnénk el a kupát, loccs-poccs!! *Üvölt fel ordenáré módon, többen riadtan szaladnak be az ivóba, hogy elkerüljék ezt az őrült párost. Mert nincs kétség, bolondok mind a ketten, vagy tán valami megszállta őket. Persze más jelek is vannak. Nyakukon, hónaljukon, vállukon, derekukon sötétkék, már-már feketébe hajló göbök, amik messziről is látható nagysággal türemkednek ki bőrük alól, undorítóan és gusztustalanul.*
- Szökőőőőkúúúúút!!!! Anya azt mondta sokat kell fürdeni!!! *Kiált fel a másik nevetve, majd egyenest a szökőkút kávájára mászik fel, melyről jégcsapok lógnak.*
- Buggy-buggyyy, bugyburugggyyy!!! *Röhög tovább, s a másik tapsolva kíséri.* Hóhahóóóóóó!!!!! *Egy csobbanással tűnik el, a minden bizonnyal hideg vízben, s már csak a felette összeránduló jégkása látszik. A másik mit sem törődve tapsol tovább, végignézve a szinte biztos halált. Ugyanolyan fekélyes, mint a társa, s ahogy innen nézzük ugrásra készül.*