Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 418 (8341. - 8360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:52:21
Üzenet elküldve: 2022-08-10 18:52:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Az élet aspektusai könnyedén változást hozhatnak az emberre. Averil soha nem volt iszákos, a legtöbb esetben sem fogyasztott egy-két pohárnál többet, így nem is gondolkozott el rajta. *
- Soha nem állt közel hozzám az alkohol, így nincs szükségem az italtűrésére sem.
* Kerek-perec Svír szemébe néz, majd határozott tekintettel mondja ki a szavakat. *
- Nem szeretem az alkohol ízét.
* A legtöbb kereskedőnél is jó pontnak minősül, ha nem iszákos az ember, főleg az áru biztonságáért. De kedvező is, hogy esténként nem issza le magát az őr a sárga földig. *
- Szóval akkor mostanában nem dolgozik?
* Elgondolkodtató a férfi szava, de nem fog sokáig rajta rágódni. ~ Van mit a tejbe aprítani akkor. ~
Északnyugati oldala felől érkező út egyenesen Arthenior főterére érkezik, ahol egy igényesen megtervezett és megépített, kövezett út fogadja az embereket. A főteret ékesíti az annak közepén lévő szökőkút, melyben a víz egy ismeretlen mágiával tör ki újra és újra a kút felső végén, hogy aztán újra leérjen a szökőkút alsó részéhez, és égi fényként ragyogjon a nap sugaraiban. Gyorsan közel is lép hozzá, hogy kulacsát megtöltse a tiszta vízzel. Közben egy törpe éppen belefekszik, hogy a meleg időjárás hátrányaitól megszabaduljon. Gyorsan meg is gondolja magát, hogy megtöltse kulacsát. *
- Undorító...
* Néz a törpére, de utána halad is tovább Svír mellett. A kérdéséen elgondolkozik, de utána könnyedén rávágja. *
- Nos... Sok minden mondható érdekesnek, de veszélyesnek is egyaránt. A fogadói szinte világhírűek, sok kereskedőt hallottam már a pegazusról beszélni, hogy már alig várja a fürdőházat. De ott vannak a régi emlékek rezidenciája, a tanácsháza, és a kaszárnya is szép látványosság. Ha jól hallottam mindkettőnél lehet még fejvadász megbízást felvenni.
* Az élet aspektusai könnyedén változást hozhatnak az emberre. Averil soha nem volt iszákos, a legtöbb esetben sem fogyasztott egy-két pohárnál többet, így nem is gondolkozott el rajta. *
- Soha nem állt közel hozzám az alkohol, így nincs szükségem az italtűrésére sem.
* Kerek-perec Svír szemébe néz, majd határozott tekintettel mondja ki a szavakat. *
- Nem szeretem az alkohol ízét.
* A legtöbb kereskedőnél is jó pontnak minősül, ha nem iszákos az ember, főleg az áru biztonságáért. De kedvező is, hogy esténként nem issza le magát az őr a sárga földig. *
- Szóval akkor mostanában nem dolgozik?
* Elgondolkodtató a férfi szava, de nem fog sokáig rajta rágódni. ~ Van mit a tejbe aprítani akkor. ~
Északnyugati oldala felől érkező út egyenesen Arthenior főterére érkezik, ahol egy igényesen megtervezett és megépített, kövezett út fogadja az embereket. A főteret ékesíti az annak közepén lévő szökőkút, melyben a víz egy ismeretlen mágiával tör ki újra és újra a kút felső végén, hogy aztán újra leérjen a szökőkút alsó részéhez, és égi fényként ragyogjon a nap sugaraiban. Gyorsan közel is lép hozzá, hogy kulacsát megtöltse a tiszta vízzel. Közben egy törpe éppen belefekszik, hogy a meleg időjárás hátrányaitól megszabaduljon. Gyorsan meg is gondolja magát, hogy megtöltse kulacsát. *
- Undorító...
* Néz a törpére, de utána halad is tovább Svír mellett. A kérdéséen elgondolkozik, de utána könnyedén rávágja. *
- Nos... Sok minden mondható érdekesnek, de veszélyesnek is egyaránt. A fogadói szinte világhírűek, sok kereskedőt hallottam már a pegazusról beszélni, hogy már alig várja a fürdőházat. De ott vannak a régi emlékek rezidenciája, a tanácsháza, és a kaszárnya is szép látványosság. Ha jól hallottam mindkettőnél lehet még fejvadász megbízást felvenni.
8359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-10 10:13:20
Üzenet elküldve: 2022-08-10 10:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*Ha másnak nem is, hát egojának jól esik a bók, s egy békés hümmögéssel reagál a vállütésre. Bár megmert volna rá esküdni, hogy a lány is hallótávolságban volt, mikor tervét megemlítette Darkhnak.*
- Nem lesz időnk vadat kergetni az úton, még ha erdő mellett is mennénk el. *Figyelmezteti fajtársát, miközben lassan megindul a főtér felé, széles, de ráérős léptekkel taposva az utat.* - De annak elégnek kéne lennie, amit vettem magunknak. *Nem kevés aranyba került, úgyhogy igencsak szívni fogja a fogát, ha mégsem van ez így.* - S' éhesen nehéz a munka, egy orknak is. Maximum befalunk valamit ott, mielőtt fejeket törünk.
*Bár nemigen tudja hova rakni Gyldwa kissé ellenszenves megnyilvánulását a Lilyen nevű elf vagy fél-elf iránt (kigondolja, hogy ő és övéi nem a hegyesfülűek rajongói - A legutolsó elf látogatásánál ő sem örvendett, de az más okokból volt), a további kérdések megválaszolása gyorsan elfeledtetik vele ezt a rejtvényt.* - Hogy velünk tart e, azt nem tudom. *Igazából nem mondana ellent plusz embererőnek, de e robbanékony párost még egy személlyel összehozva már nem igazán tudná kordában tartani, már abban sem biztos hogy ezelőtt is ment volna.* - A pénz miatt ne aggódj. *Csak nem lehet az a Darkh olyan hiú, hogy ellenkezés nélküli elosztást feltételezne tőlük. A városban pedig jobban tudja, minthogy erővel próbálja elvenni. Viszont a következő reklamációra gondolkodás nélkül tud felelni:*
- A kereskedőház alatt a Kalmárt érti, ott sem lehet fegyvert kapni. Ott dolgozok, én tudom. A műhelyben pedig még mindig egy napot kell várni a legjobb esetben is, úgyhogy az nem megoldás. *Gyldwa nyugtalansága csakhamar leesik neki, nem rest békésebb vizekre teregetni amaz hangulatát.* - Nézd: nekem se tetszik, hogy nem tudom irányítani, ami köröttem folyik. De azt meg tudom csinálni, hogy alkalmazkodok, és a lehető legjobban felkészülök. Így nem egy tőrrel a hátamban ébredek egy nap, vagy meztelenül egy hajó gyomrában. Amit most csinálunk, abba könnyen belehalhatunk; kevés választásunk van, mint bízni egymásban, te abban a becsmérlő, jelmezes fickóban, ő abban a csajsziban, aki orron vágta, és én bennetek, akik majdnem le lettek tartóztatva három perc együttlét után. Ha az az elf Darkh körül marad, és van esze a fejében, akkor nincs mitől tartanod vele kapcsolatban sem. De ha utálsz várakozni, akkor közben nyugodtan mesélhetsz nekem az otthonodról; gyatra kevés orkkal találkoztam ebben a koszfészekben, kell egy kis emlékeztető, hogy élünk. *Ez nagyjából a legjobb próbálkozás volt Ukrom részéről, hogy humoros legyen, de valahogy el kell nyernie Gyldwa bizalmát.
Arthenior északi csomópontjába megérkezve Ukrom rögtön megcélozza a szökőkutas padot, mint tradicionális pihenő-vagy várakozási hely katasztrofálisan végződő kalandok megkezdésére. Ha amaz hozzá hasonlóan helyet foglal, érdeklődve meghallgatja mondanivalóját.* ~ Be kell mennem a kocsmába a páncélomhoz. Majd ha megjöttek. Azt a fémhalmazt nem hordom egy óráig feleslegesen... ~
*Ha másnak nem is, hát egojának jól esik a bók, s egy békés hümmögéssel reagál a vállütésre. Bár megmert volna rá esküdni, hogy a lány is hallótávolságban volt, mikor tervét megemlítette Darkhnak.*
- Nem lesz időnk vadat kergetni az úton, még ha erdő mellett is mennénk el. *Figyelmezteti fajtársát, miközben lassan megindul a főtér felé, széles, de ráérős léptekkel taposva az utat.* - De annak elégnek kéne lennie, amit vettem magunknak. *Nem kevés aranyba került, úgyhogy igencsak szívni fogja a fogát, ha mégsem van ez így.* - S' éhesen nehéz a munka, egy orknak is. Maximum befalunk valamit ott, mielőtt fejeket törünk.
*Bár nemigen tudja hova rakni Gyldwa kissé ellenszenves megnyilvánulását a Lilyen nevű elf vagy fél-elf iránt (kigondolja, hogy ő és övéi nem a hegyesfülűek rajongói - A legutolsó elf látogatásánál ő sem örvendett, de az más okokból volt), a további kérdések megválaszolása gyorsan elfeledtetik vele ezt a rejtvényt.* - Hogy velünk tart e, azt nem tudom. *Igazából nem mondana ellent plusz embererőnek, de e robbanékony párost még egy személlyel összehozva már nem igazán tudná kordában tartani, már abban sem biztos hogy ezelőtt is ment volna.* - A pénz miatt ne aggódj. *Csak nem lehet az a Darkh olyan hiú, hogy ellenkezés nélküli elosztást feltételezne tőlük. A városban pedig jobban tudja, minthogy erővel próbálja elvenni. Viszont a következő reklamációra gondolkodás nélkül tud felelni:*
- A kereskedőház alatt a Kalmárt érti, ott sem lehet fegyvert kapni. Ott dolgozok, én tudom. A műhelyben pedig még mindig egy napot kell várni a legjobb esetben is, úgyhogy az nem megoldás. *Gyldwa nyugtalansága csakhamar leesik neki, nem rest békésebb vizekre teregetni amaz hangulatát.* - Nézd: nekem se tetszik, hogy nem tudom irányítani, ami köröttem folyik. De azt meg tudom csinálni, hogy alkalmazkodok, és a lehető legjobban felkészülök. Így nem egy tőrrel a hátamban ébredek egy nap, vagy meztelenül egy hajó gyomrában. Amit most csinálunk, abba könnyen belehalhatunk; kevés választásunk van, mint bízni egymásban, te abban a becsmérlő, jelmezes fickóban, ő abban a csajsziban, aki orron vágta, és én bennetek, akik majdnem le lettek tartóztatva három perc együttlét után. Ha az az elf Darkh körül marad, és van esze a fejében, akkor nincs mitől tartanod vele kapcsolatban sem. De ha utálsz várakozni, akkor közben nyugodtan mesélhetsz nekem az otthonodról; gyatra kevés orkkal találkoztam ebben a koszfészekben, kell egy kis emlékeztető, hogy élünk. *Ez nagyjából a legjobb próbálkozás volt Ukrom részéről, hogy humoros legyen, de valahogy el kell nyernie Gyldwa bizalmát.
Arthenior északi csomópontjába megérkezve Ukrom rögtön megcélozza a szökőkutas padot, mint tradicionális pihenő-vagy várakozási hely katasztrofálisan végződő kalandok megkezdésére. Ha amaz hozzá hasonlóan helyet foglal, érdeklődve meghallgatja mondanivalóját.* ~ Be kell mennem a kocsmába a páncélomhoz. Majd ha megjöttek. Azt a fémhalmazt nem hordom egy óráig feleslegesen... ~
8358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-10 06:12:56
Üzenet elküldve: 2022-08-10 06:12:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
*Nem tervez hosszabban agonizálni Aldo felelőtlenségén. Főleg mert nincsen köze hozzá, meg hát ahogy magát ismeri ő sem cselekedne másként, ha egy nagyobbacska vagyon ütné a tenyerét. Valószínűleg dőzsölne, kiélvezné azt, amire most nem futja, azután meg szívhatná ő is a fogát, mikor visszakerül ebbe az átlagos életbe.
Meg amúgy is az a régről ismert, öntelt mosoly hamar eltereli a figyelmét ezen témáról, mire kényszerűen össze is húzza a szemeit. Emlékszik, milyen jól is emlékszik erre a mosolyra, a kacér, csábító szavakra, ami akkor nem hozta meg a várt gyümölcsöt, de titkon azért elképzelhető, hogy elcsavarta a nő fejét. A mosolyt látva most is dobban pár erőteljesebbet a szíve, ami egy kicsit azért felhergeli a nőt, de korai még, hogy ezt háborogva szóvá tegye.*
- Leittad magad, mert tudtad, hogy jövök és nem is akarsz meghívni magadhoz.
*Tárgyilagosan a férfi elé is tárja a gondolatát, amiről nem is tudja, hogy egy része mennyire is helytálló. Azt persze Aldo nem tudhatta, hogy a városba érkezik, viszont Jen azt furcsállja, hogy nem csap le egyből az ötletre, hogy akár nála is aludhatna. Olybá tűnik muszáj lesz megalkudnia ma estére a Pegazussal. Legutóbb sem volt baja vele, ma este is túl fogja élni.*
- Amúgy meg én is tudok főzni.
*Szúrja oda még utószónak a témához, azután felemás szemeit a kőépület felé emeli. Nagyjából megvannak még az emlékei róla, így remélhetőleg eltévedni nem fog.*
- Ne fáradj. Odatalálok. Te inkább menj haza és pihend ki magad. Holnap meg megvárhatsz a fogadó előtt, hogy megvendégelj egy reggelire.
*Mosolyodik végül el miközben finoman a vállára vereget. De érezhető, hogy ez a mosoly erőltetettebb a kelleténél. Hiába, elég hangulatingadozó személyiség, az pedig hamar felbosszantja, ha úgy érzi, hogy nem látják szívesen. Főleg valaki olyan, akivel elég baráti hangulatban váltak el, így a viszontlátás is öröm volt. Eddig legalábbis, ugyanis most határozottan mérges a férfira, amit éreztet is úgy, hogy ma estére nem kér ő sem a társaságából. Még akkor sem, ha amúgy teljes mértékben Aldora van hangolódva. Egyszerűen csak fogja a batyuját, kikerüli a férfit miközben biccent felé, majd ringó csípővel és durcás tekintettel indul a Pegazus felé.*
- Jó éjt Aldo! Ne felejts el értem jönni. Józanodj ki rendesen.
*Veti oda hátra, de egy pillanatra sem jutalmazza bájos pillantásával a férfit. Most megvacsorázik egyedül, álomra hajtja a fejét egyedül, meg aztán reggel ébredhet egyedül, mert még egy részegnek sem kell, akivel egyébként elég baráti viszonya van. Na szép kis visszalátogatás ez Artheniorba.*
*Nem tervez hosszabban agonizálni Aldo felelőtlenségén. Főleg mert nincsen köze hozzá, meg hát ahogy magát ismeri ő sem cselekedne másként, ha egy nagyobbacska vagyon ütné a tenyerét. Valószínűleg dőzsölne, kiélvezné azt, amire most nem futja, azután meg szívhatná ő is a fogát, mikor visszakerül ebbe az átlagos életbe.
Meg amúgy is az a régről ismert, öntelt mosoly hamar eltereli a figyelmét ezen témáról, mire kényszerűen össze is húzza a szemeit. Emlékszik, milyen jól is emlékszik erre a mosolyra, a kacér, csábító szavakra, ami akkor nem hozta meg a várt gyümölcsöt, de titkon azért elképzelhető, hogy elcsavarta a nő fejét. A mosolyt látva most is dobban pár erőteljesebbet a szíve, ami egy kicsit azért felhergeli a nőt, de korai még, hogy ezt háborogva szóvá tegye.*
- Leittad magad, mert tudtad, hogy jövök és nem is akarsz meghívni magadhoz.
*Tárgyilagosan a férfi elé is tárja a gondolatát, amiről nem is tudja, hogy egy része mennyire is helytálló. Azt persze Aldo nem tudhatta, hogy a városba érkezik, viszont Jen azt furcsállja, hogy nem csap le egyből az ötletre, hogy akár nála is aludhatna. Olybá tűnik muszáj lesz megalkudnia ma estére a Pegazussal. Legutóbb sem volt baja vele, ma este is túl fogja élni.*
- Amúgy meg én is tudok főzni.
*Szúrja oda még utószónak a témához, azután felemás szemeit a kőépület felé emeli. Nagyjából megvannak még az emlékei róla, így remélhetőleg eltévedni nem fog.*
- Ne fáradj. Odatalálok. Te inkább menj haza és pihend ki magad. Holnap meg megvárhatsz a fogadó előtt, hogy megvendégelj egy reggelire.
*Mosolyodik végül el miközben finoman a vállára vereget. De érezhető, hogy ez a mosoly erőltetettebb a kelleténél. Hiába, elég hangulatingadozó személyiség, az pedig hamar felbosszantja, ha úgy érzi, hogy nem látják szívesen. Főleg valaki olyan, akivel elég baráti hangulatban váltak el, így a viszontlátás is öröm volt. Eddig legalábbis, ugyanis most határozottan mérges a férfira, amit éreztet is úgy, hogy ma estére nem kér ő sem a társaságából. Még akkor sem, ha amúgy teljes mértékben Aldora van hangolódva. Egyszerűen csak fogja a batyuját, kikerüli a férfit miközben biccent felé, majd ringó csípővel és durcás tekintettel indul a Pegazus felé.*
- Jó éjt Aldo! Ne felejts el értem jönni. Józanodj ki rendesen.
*Veti oda hátra, de egy pillanatra sem jutalmazza bájos pillantásával a férfit. Most megvacsorázik egyedül, álomra hajtja a fejét egyedül, meg aztán reggel ébredhet egyedül, mert még egy részegnek sem kell, akivel egyébként elég baráti viszonya van. Na szép kis visszalátogatás ez Artheniorba.*
8357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-08 14:06:27
Üzenet elküldve: 2022-08-08 14:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Saját magunk gondolataiba merülve//
*Az az átkozott lány, csak úgy elfutott előle míg vásárolt! Pedig, úgy tűnt örül a bátyjának. Talán Lonorn túl messzire ment a szigorával. Nem! Nem ment, talán túl kedves is volt és most itt van előtte rá a bizonyíték vagy éppen, hogy nincs előtte. ~Mit fogok mondani szegény anyánknak? És hogyan fogok túllépni rajta? Talán dolgozhatnék felvigyázóként, ez a sok egyedül kajtató fiatal lánynak határozottan szüksége lenne egyre. Francba! Körübelül egy napja még eldöntöttem, hogy felhagyok ezzel. Feleségre van szükségem és saját gyermekekre~*
*Az az átkozott lány, csak úgy elfutott előle míg vásárolt! Pedig, úgy tűnt örül a bátyjának. Talán Lonorn túl messzire ment a szigorával. Nem! Nem ment, talán túl kedves is volt és most itt van előtte rá a bizonyíték vagy éppen, hogy nincs előtte. ~Mit fogok mondani szegény anyánknak? És hogyan fogok túllépni rajta? Talán dolgozhatnék felvigyázóként, ez a sok egyedül kajtató fiatal lánynak határozottan szüksége lenne egyre. Francba! Körübelül egy napja még eldöntöttem, hogy felhagyok ezzel. Feleségre van szükségem és saját gyermekekre~*
8356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-08 11:38:45
Üzenet elküldve: 2022-08-08 11:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
*Nagyot néz, amikor az ártatlan már jól bevált szövegét megkérdőjelezik. Azonban ezt ő sem hagyja szótlanul. De nem ám. Túl makacs ahhoz, hogy elfogadja, amit hallott.*
-Ha engem kérdez egy kicsit már kopottas, nemde? Azt hittem magára, hogy egy gyermek, aki az édesanyja edényeivel játszik. *Néz végig a férfi páncélzatán, hogy ezáltal is mentse a menthetőt, de ennek ellenére tovább gúnyolódnak vele.*
~Ki az erényes mindenségnek képzeli ez magát?~ *Hallgatja végig, bár nem sok választja el attól, hogy nekirohanjon. Végül összeszedi magát és úgy válaszol.*
-Teljesen igaza van. Megtehettem volna, csak tudja… *Hangja a szó végén elhalkul, majd egy kis hatásszünet után folytatja.* Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni önt azok az őrök előtt. Így muszáj volt eljátszanom, hogy a drágalátos testvérem, hogy az ön becsülete kicsit se görbüljék. *A végén már megjelenik egy aprócska gúny hangjában.* Tudja nem vagyok ám olyan szívtelen, ahogy ön azt gondolja.*Hangja ellágyul, miközben próbálja adni az ártatlan jótevőt.*
~Most megvagy~ *Vigyorodik el magában, miközben kimagasló tekintettel büszkén vállalja, hogy visszakerült a nyeregbe.*
-De most mégis szerencséd van. *Mormogja gúnyosan magában, hogy a másik csak épphogy ne tudja kivenni, amit mond.*
-Maga tényleg zsoldos? Ez lenyűgöző! Ha így folytatja, nyomban elpirulok. *Hízeleg még egy kicsit hátha hasznát tudja majd venni a macskája megkeresésében. Így el is panaszolja azt, amint szó kerül rá, majd a napba bámulva próbál műkönnyeket kicsikarni. Ez azonban nem jön össze, ugyanis mikor egy pillanatig visszanéz a zsoldosra olyat lát, ami még a könnyeknél is megrázóbb. Kivár még egy kicsit, még végül magától lesz a lány segítségére.*
-Komolyan segítene nekem? Maga a legjobb! *Kiáltja gyerekesen, majd a legnagyobb lelkesedésével a férfi nyakába ugrik. Úgy, ahogy egykor testvére nyakába is ugrott. Szinte nevet a boldogságtól. Több szem többet lát alapon. Majd pár másodperc múlva elengedi szoros öleléséből és mélyen a másik szemébe néz. Ennek hatására összeráncolja a szemöldökét és kezével szorosan megragadja a másik arcát. Közelebb húzza magához, hogy szinte az orruk is összeérjen.*
-Ha még egyszer elkalandozik a szeme velem gyűlik meg a baja. *Mondja szinte fenyegetően, hogy lássa Ella bizony nem fél az idegentől.*
-Megértettük egymást cicám?
*Nagyot néz, amikor az ártatlan már jól bevált szövegét megkérdőjelezik. Azonban ezt ő sem hagyja szótlanul. De nem ám. Túl makacs ahhoz, hogy elfogadja, amit hallott.*
-Ha engem kérdez egy kicsit már kopottas, nemde? Azt hittem magára, hogy egy gyermek, aki az édesanyja edényeivel játszik. *Néz végig a férfi páncélzatán, hogy ezáltal is mentse a menthetőt, de ennek ellenére tovább gúnyolódnak vele.*
~Ki az erényes mindenségnek képzeli ez magát?~ *Hallgatja végig, bár nem sok választja el attól, hogy nekirohanjon. Végül összeszedi magát és úgy válaszol.*
-Teljesen igaza van. Megtehettem volna, csak tudja… *Hangja a szó végén elhalkul, majd egy kis hatásszünet után folytatja.* Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni önt azok az őrök előtt. Így muszáj volt eljátszanom, hogy a drágalátos testvérem, hogy az ön becsülete kicsit se görbüljék. *A végén már megjelenik egy aprócska gúny hangjában.* Tudja nem vagyok ám olyan szívtelen, ahogy ön azt gondolja.*Hangja ellágyul, miközben próbálja adni az ártatlan jótevőt.*
~Most megvagy~ *Vigyorodik el magában, miközben kimagasló tekintettel büszkén vállalja, hogy visszakerült a nyeregbe.*
-De most mégis szerencséd van. *Mormogja gúnyosan magában, hogy a másik csak épphogy ne tudja kivenni, amit mond.*
-Maga tényleg zsoldos? Ez lenyűgöző! Ha így folytatja, nyomban elpirulok. *Hízeleg még egy kicsit hátha hasznát tudja majd venni a macskája megkeresésében. Így el is panaszolja azt, amint szó kerül rá, majd a napba bámulva próbál műkönnyeket kicsikarni. Ez azonban nem jön össze, ugyanis mikor egy pillanatig visszanéz a zsoldosra olyat lát, ami még a könnyeknél is megrázóbb. Kivár még egy kicsit, még végül magától lesz a lány segítségére.*
-Komolyan segítene nekem? Maga a legjobb! *Kiáltja gyerekesen, majd a legnagyobb lelkesedésével a férfi nyakába ugrik. Úgy, ahogy egykor testvére nyakába is ugrott. Szinte nevet a boldogságtól. Több szem többet lát alapon. Majd pár másodperc múlva elengedi szoros öleléséből és mélyen a másik szemébe néz. Ennek hatására összeráncolja a szemöldökét és kezével szorosan megragadja a másik arcát. Közelebb húzza magához, hogy szinte az orruk is összeérjen.*
-Ha még egyszer elkalandozik a szeme velem gyűlik meg a baja. *Mondja szinte fenyegetően, hogy lássa Ella bizony nem fél az idegentől.*
-Megértettük egymást cicám?
8355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-07 09:52:28
Üzenet elküldve: 2022-08-07 09:52:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Keserű mosoly ül arcára, ahogy a kedves ismerős viccesen megfeddi. Már el is felejtette, mennyire átlát rajta a nő, s régen is pont ugyanígy olvasott a férfiban. Előtte hiába minden álca, legyen az beképzelt úrifiú jelmez, vagy részeges, nemtörődöm, kiégett városi. Nyilván ezt sem hiszi el a lány, de jól teszi, hiszen valóban nem ez a helyzet. Aldo mindig nagy drámakirály volt, szereti, ha figyelnek rá, az meg mellékes, mi az, ami miatt bevonzza a tekinteteket. A kiégett, elkeseredett alkimista, habár nem a legméltóságteljesebb alakítás, azért bevonzott pár beszélgetést, törődő szót, vagy éppen balhét, s jó kis bunyókat. S végül is ez az, ami a férfit mindig is éltette.*
- Nagyon szívesen vendégül látnálak, elég jó vagyok a konyhában, s remek alkalom lenne, hogy dicsekedjek tehetségemmel.
*Mosolyodik el azzal a tipikus, kicsit kacér, kicsit öntelt mosolyával, amivel annak idején őrületbe kergette a nőt.*
- De most még túl részeg vagyok az efféle bűvészkedéshez.
*Ha nekiállna főzni, aligha lenne jó vége a dolognak. Vagy magát csonkítaná meg, vagy a házat gyújtaná fel, esetleg mindkettő.*
- De ha időd engedi, holnap, egy kiadós alvás után szívesen látlak. Addig is, elkísérhetlek abba a fogadóba, ihatsz egy jó bort, de nézd el nekem, én csak vízzel fogok koccintani veled.
*Ha most érkezett Jenewyen, talán még szállása sincs, de szerencsére a fogadóban ezt is talál, egészen baráti áron. Bár ott motoszkál Aldoban a gondolat, mi lenne, ha inkább magához invitálná a lányt aludni, hiszen az ingyen van, s könnyen lehet, hogy tisztább is, mint ezek a szobák, amelyeket mindenféle jöttment vándornak kiadnak. Természetesen tetszik neki a gondolat, hogy ne egyedül térjen haza, de egy kicsit tart a nőtől. Nem mintha nagyon félelmetes teremtés lenne, csak olyan régen volt, hogy találkoztak, s nem tudhatni, mi minden változik ez idő alatt a lélekben és személyiségben. Saját házába pedig nem szeret senkit meginvitálni, csak azokat, akik tényleg közel állnak hozzá. Hogy Jenewyen hol áll jelenleg, arról a férfinak fogalma sincs. De egy része örülne a társaságnak, csak túlságosan óvatos, így inkább elhallgatja ezt az ajánlatot.*
*Keserű mosoly ül arcára, ahogy a kedves ismerős viccesen megfeddi. Már el is felejtette, mennyire átlát rajta a nő, s régen is pont ugyanígy olvasott a férfiban. Előtte hiába minden álca, legyen az beképzelt úrifiú jelmez, vagy részeges, nemtörődöm, kiégett városi. Nyilván ezt sem hiszi el a lány, de jól teszi, hiszen valóban nem ez a helyzet. Aldo mindig nagy drámakirály volt, szereti, ha figyelnek rá, az meg mellékes, mi az, ami miatt bevonzza a tekinteteket. A kiégett, elkeseredett alkimista, habár nem a legméltóságteljesebb alakítás, azért bevonzott pár beszélgetést, törődő szót, vagy éppen balhét, s jó kis bunyókat. S végül is ez az, ami a férfit mindig is éltette.*
- Nagyon szívesen vendégül látnálak, elég jó vagyok a konyhában, s remek alkalom lenne, hogy dicsekedjek tehetségemmel.
*Mosolyodik el azzal a tipikus, kicsit kacér, kicsit öntelt mosolyával, amivel annak idején őrületbe kergette a nőt.*
- De most még túl részeg vagyok az efféle bűvészkedéshez.
*Ha nekiállna főzni, aligha lenne jó vége a dolognak. Vagy magát csonkítaná meg, vagy a házat gyújtaná fel, esetleg mindkettő.*
- De ha időd engedi, holnap, egy kiadós alvás után szívesen látlak. Addig is, elkísérhetlek abba a fogadóba, ihatsz egy jó bort, de nézd el nekem, én csak vízzel fogok koccintani veled.
*Ha most érkezett Jenewyen, talán még szállása sincs, de szerencsére a fogadóban ezt is talál, egészen baráti áron. Bár ott motoszkál Aldoban a gondolat, mi lenne, ha inkább magához invitálná a lányt aludni, hiszen az ingyen van, s könnyen lehet, hogy tisztább is, mint ezek a szobák, amelyeket mindenféle jöttment vándornak kiadnak. Természetesen tetszik neki a gondolat, hogy ne egyedül térjen haza, de egy kicsit tart a nőtől. Nem mintha nagyon félelmetes teremtés lenne, csak olyan régen volt, hogy találkoztak, s nem tudhatni, mi minden változik ez idő alatt a lélekben és személyiségben. Saját házába pedig nem szeret senkit meginvitálni, csak azokat, akik tényleg közel állnak hozzá. Hogy Jenewyen hol áll jelenleg, arról a férfinak fogalma sincs. De egy része örülne a társaságnak, csak túlságosan óvatos, így inkább elhallgatja ezt az ajánlatot.*
8354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-08-06 15:32:56
Üzenet elküldve: 2022-08-06 15:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// A kóbor macska nyomán //
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Nem mondaná, hogy nem szereti a könnyű zsákmányt, mert nagyon is kedvére van az ilyesmi, de ha kicsit hajtani kell a vadat, hát ő azt sem bánja. Ez a vad pedig bizony nem adja magát könnyen. Nem, csak az fáj férfinak, hogy olyan könnyen ott lett hagyva, de még az is, hogy minden kedves szó nélkül. Az meg, hogy valamiért oly ismerős számára ez a fruska, már csak hab azon a szép nagy tortán, amit már igazán megkóstolna. Kocognia kell, hogy utolérje, mert, ha eléri a sikátorokat, akkor nagyon jól tudja, hogy bottal ütheti a nyomát.*
~ Ne siess úgy picinyem! ~* Lihegni éppen nem liheg, de most pont semmi kedve nem volt a kocogáshoz. Még jó, hogy hamar beéri a lányt, aki tudatosan hagyta neki ezt. Meg is szólítja, mire azok a dióbarna szemek csodálkozva merednek rá.*
- Igazán? Pedig nem éppen hangtalanul érkeztem.* Paskolja meg magán a fém felszerelést.*
- Milyen igaz, talán hagynom kellett volna ezt a törvény őreinek.* Vág vissza neki gúnyos hangon.* Ha boldogultál volna, akkor már az őrök előtt is megmondhattad volna, hogy nincs közünk egymáshoz cicám.* Ragaszkodik a megmentő szerepéhez, ha már jobb nincs.*
- Igen, én neheztelek emiatt. Fordított esetben én is megköszöntem volna, sőt még egy italra is meghívtam volna.* Tesz szemrehányást, de elrebegik neki végre a mágikus szavakat, így ez a kártya nincs tovább.*
- A körülmények fényében nem igazán tudom őszítőén azt mondani, hogy szívesen, dee most mégis szerencséd van.* Húzza ki magát a hízelgésre, amit rögtön meg is fűszerez egy kis önfényezéssel is.*
- Hát igen. Képzet zsoldos vagyok, akivel nem jó packázni. Ezt még azok is tudják.* Még jó, hogy nincs felettük mennyezet, mert az most menten rászakadnak a beképzelt fejére. Az ok pedig, hogy miért volt ilyen sietős végre, ha ködösen is, de kiderül.*
- Pamacsom? Valami állat?* Kérdez vissza, mivel számára ebből még nem derül ki semmi egyértelmű, de az égre néző pillantást követi ösztönösen, majd vissza tér tekintette a lány arcára, vagyis annál kicsit lentebb, a keblére.*
~ Ez igen! Van mit aprítania a tejbe. Ezekbe még ma bele kell temetnem az arcomat. ~* Mélázik el egy pillanatra, ami kívülről is biztosan látható.*
- Segítek megkeresni azt az állatott. Legalább meglátod, hogy a lovagiasság még létező fogalom.* Csak ő tesz rá nagy ívben, mert a lovagiasság önmagában még nem bújik be az ágyába.*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
* Nem mondaná, hogy nem szereti a könnyű zsákmányt, mert nagyon is kedvére van az ilyesmi, de ha kicsit hajtani kell a vadat, hát ő azt sem bánja. Ez a vad pedig bizony nem adja magát könnyen. Nem, csak az fáj férfinak, hogy olyan könnyen ott lett hagyva, de még az is, hogy minden kedves szó nélkül. Az meg, hogy valamiért oly ismerős számára ez a fruska, már csak hab azon a szép nagy tortán, amit már igazán megkóstolna. Kocognia kell, hogy utolérje, mert, ha eléri a sikátorokat, akkor nagyon jól tudja, hogy bottal ütheti a nyomát.*
~ Ne siess úgy picinyem! ~* Lihegni éppen nem liheg, de most pont semmi kedve nem volt a kocogáshoz. Még jó, hogy hamar beéri a lányt, aki tudatosan hagyta neki ezt. Meg is szólítja, mire azok a dióbarna szemek csodálkozva merednek rá.*
- Igazán? Pedig nem éppen hangtalanul érkeztem.* Paskolja meg magán a fém felszerelést.*
- Milyen igaz, talán hagynom kellett volna ezt a törvény őreinek.* Vág vissza neki gúnyos hangon.* Ha boldogultál volna, akkor már az őrök előtt is megmondhattad volna, hogy nincs közünk egymáshoz cicám.* Ragaszkodik a megmentő szerepéhez, ha már jobb nincs.*
- Igen, én neheztelek emiatt. Fordított esetben én is megköszöntem volna, sőt még egy italra is meghívtam volna.* Tesz szemrehányást, de elrebegik neki végre a mágikus szavakat, így ez a kártya nincs tovább.*
- A körülmények fényében nem igazán tudom őszítőén azt mondani, hogy szívesen, dee most mégis szerencséd van.* Húzza ki magát a hízelgésre, amit rögtön meg is fűszerez egy kis önfényezéssel is.*
- Hát igen. Képzet zsoldos vagyok, akivel nem jó packázni. Ezt még azok is tudják.* Még jó, hogy nincs felettük mennyezet, mert az most menten rászakadnak a beképzelt fejére. Az ok pedig, hogy miért volt ilyen sietős végre, ha ködösen is, de kiderül.*
- Pamacsom? Valami állat?* Kérdez vissza, mivel számára ebből még nem derül ki semmi egyértelmű, de az égre néző pillantást követi ösztönösen, majd vissza tér tekintette a lány arcára, vagyis annál kicsit lentebb, a keblére.*
~ Ez igen! Van mit aprítania a tejbe. Ezekbe még ma bele kell temetnem az arcomat. ~* Mélázik el egy pillanatra, ami kívülről is biztosan látható.*
- Segítek megkeresni azt az állatott. Legalább meglátod, hogy a lovagiasság még létező fogalom.* Csak ő tesz rá nagy ívben, mert a lovagiasság önmagában még nem bújik be az ágyába.*
8353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-27 11:10:49
Üzenet elküldve: 2022-07-27 11:10:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
*A viszontlátás már örömittas, de ennek ellenére kissé érdekes. Főleg a félszeg ölelést furcsállja a nő. A halovány emlékeiben nem egészen ilyen visszafogott férfi rémlik neki. De az idő sok mindenen és sok mindenkin változtat. Aldo sóhajára csak egy halvány mosolyt ejt meg, majd lassan el is ereszti.*
- Mindenkinek kell valami szórakozás.
*Vonja meg a vállait, mintha az alkoholizálás nem lenne olyan nagy kaland. Igazából nem is az. Neki is volt már rá példa, hogy egyszer-egyszer komolyabban felöntött a garatra. Viszont a következő megjegyzés már jobban meghökkenti.*
- Egyszer csak elfogyott? *Vonja fel érdeklődve az egyik szemöldökét.* Eldőzsölted az örökséged?
*Teszi csípőre a kezeit, mint egy anya, ki a fiát készül megfeddni. De aztán csak mosolyogva ingatja meg a fejét, mert ugyebár neki nem sok köze van a férfi dolgaihoz.
Inkább csak hallgatja tovább, továbbra is mosollyal az arcán, mert annak azért örül, hogy nem csúszott le teljesen. Az átlagos élet nem rossz élet. A neki szegezett kérdésre viszont eltűnődve vakarja meg az állát.*
- Hát, hogy őszinte legyek, egyszerűen csak megint unatkozni kezdtem. Valahogy nem találom meg önmagam, viszont Arthenior eléggé megragadott annak idején.
*Vonja meg egyszerűen a vállait.*
- A fogadó is tetszett, amibe egyszer elvittél. Azt megismételhetnénk, mert éhen döglök. Vagy akár azt a csodás házadat is megmutathatod, ha akarod. Vendégül láthatsz egy régi, kedves barátot.
*Böki finoman oldalba a könyökével, amihez még egy bájos mosolyt is mellé tűz.*
*A viszontlátás már örömittas, de ennek ellenére kissé érdekes. Főleg a félszeg ölelést furcsállja a nő. A halovány emlékeiben nem egészen ilyen visszafogott férfi rémlik neki. De az idő sok mindenen és sok mindenkin változtat. Aldo sóhajára csak egy halvány mosolyt ejt meg, majd lassan el is ereszti.*
- Mindenkinek kell valami szórakozás.
*Vonja meg a vállait, mintha az alkoholizálás nem lenne olyan nagy kaland. Igazából nem is az. Neki is volt már rá példa, hogy egyszer-egyszer komolyabban felöntött a garatra. Viszont a következő megjegyzés már jobban meghökkenti.*
- Egyszer csak elfogyott? *Vonja fel érdeklődve az egyik szemöldökét.* Eldőzsölted az örökséged?
*Teszi csípőre a kezeit, mint egy anya, ki a fiát készül megfeddni. De aztán csak mosolyogva ingatja meg a fejét, mert ugyebár neki nem sok köze van a férfi dolgaihoz.
Inkább csak hallgatja tovább, továbbra is mosollyal az arcán, mert annak azért örül, hogy nem csúszott le teljesen. Az átlagos élet nem rossz élet. A neki szegezett kérdésre viszont eltűnődve vakarja meg az állát.*
- Hát, hogy őszinte legyek, egyszerűen csak megint unatkozni kezdtem. Valahogy nem találom meg önmagam, viszont Arthenior eléggé megragadott annak idején.
*Vonja meg egyszerűen a vállait.*
- A fogadó is tetszett, amibe egyszer elvittél. Azt megismételhetnénk, mert éhen döglök. Vagy akár azt a csodás házadat is megmutathatod, ha akarod. Vendégül láthatsz egy régi, kedves barátot.
*Böki finoman oldalba a könyökével, amihez még egy bájos mosolyt is mellé tűz.*
8352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-24 14:34:57
Üzenet elküldve: 2022-07-24 14:34:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Őgyelgés a piacon //
* Sok legendát hallott már a városról, az évek alatt mégsem változott. Talán néhány újítás történt, de a romokat nehezen tudja kiheverni egy nagyobb terület. Továbbra is markolaton tartott kézzel figyeli a tömeget, a főtéren is csak egy pillanatra terelődik el a figyelme, míg rá mered a főtéri szökőkútra. ~ Erről is sokat hallottam, valaki koszos pocsolyaként emlegeti, de van aki a legüdítőbb vízként gondol csak rá. ~ A történetére Svír dicsérettel és tanáccsal is készült. ~ Tapasztaltnak tűnik a férfi. ~ *
- Állítólag vannak olyan emberek, akik olyan könnyen olvasnak másokban mintha egy könyvben tennék. Hallottam egy harcosról, aki az ellenfél összes mozdulatát megelőzve reagált harcban. Természetesen könnyedén győzedelmeskedett.
* Csak bólint Svír utasítására, a fogadó előtt határozottan nyit be, hogy aztán tekintetét végig vezesse az embereken. ~ Ennyi részeg flótás mellett a legnagyobb veszély az, ha ráborítanak valami pocsék italt. ~ Az ajtót kitárva gyorsan meg is tartja, hogy az ügyfele beléphessen a fogadóba. Amint betért, az egyik asztalhoz kíséri. *
- Oda ül, ahova szeretne, de szerintem ez itt megteszi.
* Lapogatja meg az egyik széket, az ablaktól távoli asztaltól, egyik oldalt a fal van csupán, így kevesebb teret kell megfigyelnie a testőrnek. Természetesen ha máshova akar ülni a férfi, akkor követi őt. *
* Sok legendát hallott már a városról, az évek alatt mégsem változott. Talán néhány újítás történt, de a romokat nehezen tudja kiheverni egy nagyobb terület. Továbbra is markolaton tartott kézzel figyeli a tömeget, a főtéren is csak egy pillanatra terelődik el a figyelme, míg rá mered a főtéri szökőkútra. ~ Erről is sokat hallottam, valaki koszos pocsolyaként emlegeti, de van aki a legüdítőbb vízként gondol csak rá. ~ A történetére Svír dicsérettel és tanáccsal is készült. ~ Tapasztaltnak tűnik a férfi. ~ *
- Állítólag vannak olyan emberek, akik olyan könnyen olvasnak másokban mintha egy könyvben tennék. Hallottam egy harcosról, aki az ellenfél összes mozdulatát megelőzve reagált harcban. Természetesen könnyedén győzedelmeskedett.
* Csak bólint Svír utasítására, a fogadó előtt határozottan nyit be, hogy aztán tekintetét végig vezesse az embereken. ~ Ennyi részeg flótás mellett a legnagyobb veszély az, ha ráborítanak valami pocsék italt. ~ Az ajtót kitárva gyorsan meg is tartja, hogy az ügyfele beléphessen a fogadóba. Amint betért, az egyik asztalhoz kíséri. *
- Oda ül, ahova szeretne, de szerintem ez itt megteszi.
* Lapogatja meg az egyik széket, az ablaktól távoli asztaltól, egyik oldalt a fal van csupán, így kevesebb teret kell megfigyelnie a testőrnek. Természetesen ha máshova akar ülni a férfi, akkor követi őt. *
8351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-24 12:18:09
Üzenet elküldve: 2022-07-24 12:18:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Őgyelgés a piacon//
*Magától lazábbra venné a figurát, de mivel a testőre határozottan testőrként viselkedik, ezért igyekszik kellő komolysággal kezelni a helyzetet. Rég volt már, hogy alá tartozzon valaki, és akkor Kalácsfalván azért más volt a viszonya a falusiakkal. Oldalra néz, hogy lássa, mit csinál a szolidan lemaradó Averil. Szoknia kell, hogy innentől a testőr dolga az éberség, ő menet közben foglalkozhat mással.*
~Máris mennyivel fontosabb embernek tűnök. Persze egy kísérő még semmi ahhoz képest, ami régen a gazdagnegyedi hintókat kísérte. De ott nem tartunk és nem is az a cél.~
*Érdeklődve hallgatja Averil beszámolóját a pályája kezdetéről. Mindenkinek van egy története, amit ő nagyon szeret megismerni. Elhatározza, hogy a továbbiakban alaposan kifaggatja majd a nőt, a rövid összefoglalónál nem állhatnak meg. Közben elhagyják a Piacteret a főtérre vezető úton, így közelebb érnek a Pegazus fogadóhoz.*
– Szóval már fiatalon kitűntél a többiek közül, ez dicséretes. Sokat tanulhat az ember, hogyha ilyen társaságban szolgál néhány évet. *Az emberismeretet méltató megjegyzésre egyetértően hümment egy nagyot.*
– Nem lep meg, sokaknak az a legnehezebb, és sosem lehetsz biztos benne, hogy pontos-e a megállapításod a másikról. De a bizalmatlanság meg kétélű fegyver, azt is elijesztheted, aki jót akar. *Az életvezetési leckét akkor fejezi be, amikor megérkeznek a Pegazus elé.*
– Nézd meg, tiszta-e a levegő odabent, aztán menjünk be, ha szabad az út. *közli a tervet a testőrével.*
*Magától lazábbra venné a figurát, de mivel a testőre határozottan testőrként viselkedik, ezért igyekszik kellő komolysággal kezelni a helyzetet. Rég volt már, hogy alá tartozzon valaki, és akkor Kalácsfalván azért más volt a viszonya a falusiakkal. Oldalra néz, hogy lássa, mit csinál a szolidan lemaradó Averil. Szoknia kell, hogy innentől a testőr dolga az éberség, ő menet közben foglalkozhat mással.*
~Máris mennyivel fontosabb embernek tűnök. Persze egy kísérő még semmi ahhoz képest, ami régen a gazdagnegyedi hintókat kísérte. De ott nem tartunk és nem is az a cél.~
*Érdeklődve hallgatja Averil beszámolóját a pályája kezdetéről. Mindenkinek van egy története, amit ő nagyon szeret megismerni. Elhatározza, hogy a továbbiakban alaposan kifaggatja majd a nőt, a rövid összefoglalónál nem állhatnak meg. Közben elhagyják a Piacteret a főtérre vezető úton, így közelebb érnek a Pegazus fogadóhoz.*
– Szóval már fiatalon kitűntél a többiek közül, ez dicséretes. Sokat tanulhat az ember, hogyha ilyen társaságban szolgál néhány évet. *Az emberismeretet méltató megjegyzésre egyetértően hümment egy nagyot.*
– Nem lep meg, sokaknak az a legnehezebb, és sosem lehetsz biztos benne, hogy pontos-e a megállapításod a másikról. De a bizalmatlanság meg kétélű fegyver, azt is elijesztheted, aki jót akar. *Az életvezetési leckét akkor fejezi be, amikor megérkeznek a Pegazus elé.*
– Nézd meg, tiszta-e a levegő odabent, aztán menjünk be, ha szabad az út. *közli a tervet a testőrével.*
8350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-23 17:06:07
Üzenet elküldve: 2022-07-23 17:06:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Kényelmes magasságban lebeg be Arthenior főterére, de még mielőtt beérne a városba, el kíván rejtőzni a kíváncsiskodó szemek elől. Ezért egy kisebb igét mormol el, amivel tervei szerint a mostani napsütésben sikerül elrejtőznie a szemek elől. Nem célja felhívni magára a figyelmet: alapjában véve érdekesnek tűnhet a látvány, hogy valaki repülve érkezik a városba, önmagában pletykák szállhatnak ettől mindenfelé, ha a forgalmas téren észreveszik, de ennek fejében Eralil még ruházatával is kitűnhet, és bár sok idő telt el azóta, hogy utoljára erre járt, arcról is megismerhetik. Most pedig a háta közepére sem kíváénja a bámészkodókat, pláne nem azt, hogy a jelenlétének híre menjen a városba. El szeretne jutni nyugodtan a Namos házba, és ott körülnézni, hogy milyen állapotok is uralkodnak. Feltételezi, hogy nem lesz szép látványban része, évek óta üresen, takarítás nélkül áll az épület. Nem is kíván vele sokat foglalkozni, de fel kívánja mérni, hogy mégis mi történhetett ott.
Útközben pedig mereng. Arra jut, hogy a legtöbb mágiáját ugyan piszkosul begyakorolta (most sem merül fel igazán, hogy ez a fajta láthatatlanság ne sikerülne), ellenben van néhány olyan, amit értelemszerűen nem tudott egyszer sem elsütni. Ilyen például a mesterkardokkal való foglalatoskodása. Többek között ezt mintha teljesen el is felejtette volna. Bármennyire is gondolkodik, mintha egyszerűen nem emlékezne vissza, hogy mit is kéne csinálnia hozzá. Ezért kívánja tudásának felfrissítését. Megfogadja, hogy a Namos ház felmérése után az útja egyenesen a templomba fog vezetni. Már előre fél, hogy mit fognak hozzá szólni, bizonyára jó páran fel fogják ismerni a régebbi templomszolgák közül, de kénytelen erre vetemedni. Nem bírja ki a tudásszomja. És amúgy is, mi történhet? A legrosszabb, hogy a városban híre megy, hogy él és jelen van. Tulajdonsképpen nincs sok ellensége, akik vannak, azok se biztos, hogy élnek egyáltalán, a közelben vannak, vagy ha mégis, akkor sem feltétlenül jut el hozzájuk a pletyka. aktívan biztos senki nem keresi így évek múltán. És ha mégis, meglepődne, ha egy-két haragosa olyan hzatalommal rendelkezne, amivel őt jelentősen hátráltatni tudná, pláűne nem direktben ártani neki.
Így lebeg keresztül a főtéren, remélhetőleg láthatatlanul, az emberek felett közlekedve kényelmesen. A polgárnegyed felé veszi az irányt. De már most látja, hogy a város jelentős átalakuláson ment át. Főleg így fentebbről többet belát, és egyértelműen más érzése van az épületekről, mint a korábbi tapasztalatai. Azért sem ártana elmenni a templomba, hátha talál valami feljegyzést arról, hogy mi történt az elmúlt években, és fontos információhoz juthat ez alapján.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
Útközben pedig mereng. Arra jut, hogy a legtöbb mágiáját ugyan piszkosul begyakorolta (most sem merül fel igazán, hogy ez a fajta láthatatlanság ne sikerülne), ellenben van néhány olyan, amit értelemszerűen nem tudott egyszer sem elsütni. Ilyen például a mesterkardokkal való foglalatoskodása. Többek között ezt mintha teljesen el is felejtette volna. Bármennyire is gondolkodik, mintha egyszerűen nem emlékezne vissza, hogy mit is kéne csinálnia hozzá. Ezért kívánja tudásának felfrissítését. Megfogadja, hogy a Namos ház felmérése után az útja egyenesen a templomba fog vezetni. Már előre fél, hogy mit fognak hozzá szólni, bizonyára jó páran fel fogják ismerni a régebbi templomszolgák közül, de kénytelen erre vetemedni. Nem bírja ki a tudásszomja. És amúgy is, mi történhet? A legrosszabb, hogy a városban híre megy, hogy él és jelen van. Tulajdonsképpen nincs sok ellensége, akik vannak, azok se biztos, hogy élnek egyáltalán, a közelben vannak, vagy ha mégis, akkor sem feltétlenül jut el hozzájuk a pletyka. aktívan biztos senki nem keresi így évek múltán. És ha mégis, meglepődne, ha egy-két haragosa olyan hzatalommal rendelkezne, amivel őt jelentősen hátráltatni tudná, pláűne nem direktben ártani neki.
Így lebeg keresztül a főtéren, remélhetőleg láthatatlanul, az emberek felett közlekedve kényelmesen. A polgárnegyed felé veszi az irányt. De már most látja, hogy a város jelentős átalakuláson ment át. Főleg így fentebbről többet belát, és egyértelműen más érzése van az épületekről, mint a korábbi tapasztalatai. Azért sem ártana elmenni a templomba, hátha talál valami feljegyzést arról, hogy mi történt az elmúlt években, és fontos információhoz juthat ez alapján.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
8349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-21 13:43:41
Üzenet elküldve: 2022-07-21 13:43:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ilyen melegben tulajdonképp esze ágában se lenne megmozdulni, de korgó hasa szokás szerint az utcára tereli már a kora reggeli órákban. Nem csoda, hisz tegnap este is kimaradt a vacsora… mostanában nem megy valami túl jól az üzlet. Az emberek nem hordanak köpenyt (mint télen), aminek zsebeiből oly észrevétlenül lehet elemelni az ingóságokat. A Feztől kapott pénz nagy részét is rég elverte már, így utolsó ezüstjeivel zsebében indul meg mai napi beszerzőkörútjára.
Első útja egy nem túl messzi almafához vezet, ami egy elhagyatott kis házikó kertjében áll. Tavaly már kisegítette párszor a legnehezebb helyzetekből, így most is valami hasonlót remél tőle. Igaz még biztosan nem érett rajta a gyümölcs, de a semminél így is sokkalta jobb.
Gyakorlott mozdulattal lendül át a kerítés felett, majd a derékmagasságúra nőtt gazon keresztül utat vág magának a zöld almáktól roskadozó fáig. Gyors szemrevételezés után megállapítja magában, hogy még valóban nem jött el a szüret ideje, de kicsit magasabban, ahol a legtöbb fény éri a gyümölcsöket, már akad egy-kettő, aminek megpirult az oldala. Fel is mászik értük, néhányat a batyujába süllyeszt, egybe pedig rögtön beleharap, hisz már a rosszullét kerülgeti az éhségtől.
Ekkor figyel fel rá, hogy nincs egyedül az elvadult kertecskében; első ijedelmében rögtön el is ejti az épp leszedett almát, majd villámgyorsan leugrik a fáról, hogy menekülőre foghassa a dolgot. Azonban mielőtt így tenne, azért újból körbepillant, hogy legalább tudja, mi elől menekül. Ekkor látja meg a tökéletesen fekete, középtermetű és hosszú orrú kutyát, akinek már ott is van a szájában a leejtett gyümölcs.*
- Te kis bandita! Halálra rémisztettél! *Megindul az eb felé, természetesen azzal a szándékkal, hogy visszaszerezze tőle azt a szép, piros oldalú almát, de az rögtön hátrálni kezd. * - A kutyák nem is szeretik az almát! *Fűzi hozzá kicsit értetlenül, miközben továbbra is próbál az állat közelébe kerülni, akinek a jelek szerint ez az ötlet annyira nem nyeri el a tetszését; nekiiramodik az ellenkező irányba, de Isavyre nem rest követni.*
Első útja egy nem túl messzi almafához vezet, ami egy elhagyatott kis házikó kertjében áll. Tavaly már kisegítette párszor a legnehezebb helyzetekből, így most is valami hasonlót remél tőle. Igaz még biztosan nem érett rajta a gyümölcs, de a semminél így is sokkalta jobb.
Gyakorlott mozdulattal lendül át a kerítés felett, majd a derékmagasságúra nőtt gazon keresztül utat vág magának a zöld almáktól roskadozó fáig. Gyors szemrevételezés után megállapítja magában, hogy még valóban nem jött el a szüret ideje, de kicsit magasabban, ahol a legtöbb fény éri a gyümölcsöket, már akad egy-kettő, aminek megpirult az oldala. Fel is mászik értük, néhányat a batyujába süllyeszt, egybe pedig rögtön beleharap, hisz már a rosszullét kerülgeti az éhségtől.
Ekkor figyel fel rá, hogy nincs egyedül az elvadult kertecskében; első ijedelmében rögtön el is ejti az épp leszedett almát, majd villámgyorsan leugrik a fáról, hogy menekülőre foghassa a dolgot. Azonban mielőtt így tenne, azért újból körbepillant, hogy legalább tudja, mi elől menekül. Ekkor látja meg a tökéletesen fekete, középtermetű és hosszú orrú kutyát, akinek már ott is van a szájában a leejtett gyümölcs.*
- Te kis bandita! Halálra rémisztettél! *Megindul az eb felé, természetesen azzal a szándékkal, hogy visszaszerezze tőle azt a szép, piros oldalú almát, de az rögtön hátrálni kezd. * - A kutyák nem is szeretik az almát! *Fűzi hozzá kicsit értetlenül, miközben továbbra is próbál az állat közelébe kerülni, akinek a jelek szerint ez az ötlet annyira nem nyeri el a tetszését; nekiiramodik az ellenkező irányba, de Isavyre nem rest követni.*
8348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-20 11:08:30
Üzenet elküldve: 2022-07-20 11:08:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Bár el kell telnie pár pillanatnak, a bemutatkozás meghozza a várt eredményt, s a lány felismeri a férfit. Haragja úgy tovaszáll, mintha ott sem lett volna, s egy meleg öleléssel köszönti Aldot, aki hirtelen nem iy tud mit kezdeni a helyzettel. Bizonytalanul, kissé talán félszegen érinti meg a nő hátát, hiszen nem szokott hozzá az efféle üdvözléshez. Az utóbbi időben tett arról, hogy a szebbik nem képviselői inkább egy nagy pofonnal köszöntsék, mint sem ilyen édes öleléssel. Ki is szakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj, mintha már hiányzott volna ez az érzés az életéből.*
- Hát igen, mostanában kissé megadtam magam az italnak.
*Vallja be, hiszen annyira még nem józan, hogy úgy hazudjon, mint a vízfolyás.*
-Rég volt, és azóta mindketten változtunk. Már nem vagyok olyan úriember, akiről rögtön le lehet szűrni, hogy a felsőbb osztály tagja. A pénzem egyszer csak elfogyott, azóta kénytelen vagyok egyszerű polgárként éldegélni.
*Vonja meg a vállát, s mivel nagyon belelendült a beszédbe, nem szándékozik abbahagyni, folytatja rövid élettörténetét.*
-De amúgy szeretem. Van egy egész takaros kis házam, talán jobb, mint ami az átlagnak jut, van munkám, és a magam ura vagyok. Mint látod, italra, és jó ruhára is futja.
*Mosolyodik el kissé kesernyésen, hiszen most, hogy a kedves régi ismerőse előtt áll, kicsit bánja, hogy úgy a garatra öntött.*
-És veled mi a helyzet, kedves Jenewyen?
*Bár el kell telnie pár pillanatnak, a bemutatkozás meghozza a várt eredményt, s a lány felismeri a férfit. Haragja úgy tovaszáll, mintha ott sem lett volna, s egy meleg öleléssel köszönti Aldot, aki hirtelen nem iy tud mit kezdeni a helyzettel. Bizonytalanul, kissé talán félszegen érinti meg a nő hátát, hiszen nem szokott hozzá az efféle üdvözléshez. Az utóbbi időben tett arról, hogy a szebbik nem képviselői inkább egy nagy pofonnal köszöntsék, mint sem ilyen édes öleléssel. Ki is szakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj, mintha már hiányzott volna ez az érzés az életéből.*
- Hát igen, mostanában kissé megadtam magam az italnak.
*Vallja be, hiszen annyira még nem józan, hogy úgy hazudjon, mint a vízfolyás.*
-Rég volt, és azóta mindketten változtunk. Már nem vagyok olyan úriember, akiről rögtön le lehet szűrni, hogy a felsőbb osztály tagja. A pénzem egyszer csak elfogyott, azóta kénytelen vagyok egyszerű polgárként éldegélni.
*Vonja meg a vállát, s mivel nagyon belelendült a beszédbe, nem szándékozik abbahagyni, folytatja rövid élettörténetét.*
-De amúgy szeretem. Van egy egész takaros kis házam, talán jobb, mint ami az átlagnak jut, van munkám, és a magam ura vagyok. Mint látod, italra, és jó ruhára is futja.
*Mosolyodik el kissé kesernyésen, hiszen most, hogy a kedves régi ismerőse előtt áll, kicsit bánja, hogy úgy a garatra öntött.*
-És veled mi a helyzet, kedves Jenewyen?
8347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-18 23:58:46
Üzenet elküldve: 2022-07-18 23:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*A válasz hallatán van benne némi kellemetlen érzés, hogy túl sokat kérdezett, de végül nem kap teljes elutasítást. Hogy a téma nehézsége, hossza, vagy a kései óra az oka annak, hogy a férfi ezt most nem szeretné megosztani vele, nem tudja, de nem is firtatja. Egy értő biccentéssel felel és nem is kérdez többet.
A röpke megállónál bevárja mesterét, majd vele együtt folytatja az utat a kaszárnyához. Lopva figyeli őt, mert a pihenő eszébe juttatja, hogy idefelé már egészében bot nélkül gyalogolt a férfi, de nem képes fölfedezni, hogy különösebb fájdalmai vagy nehézségei volnának emiatt. Ennek pedig még mindig őszintén örül. Csak azt reméli, hogy ez holnapra is így marad és nem erőltette túl magát.*
*A válasz hallatán van benne némi kellemetlen érzés, hogy túl sokat kérdezett, de végül nem kap teljes elutasítást. Hogy a téma nehézsége, hossza, vagy a kései óra az oka annak, hogy a férfi ezt most nem szeretné megosztani vele, nem tudja, de nem is firtatja. Egy értő biccentéssel felel és nem is kérdez többet.
A röpke megállónál bevárja mesterét, majd vele együtt folytatja az utat a kaszárnyához. Lopva figyeli őt, mert a pihenő eszébe juttatja, hogy idefelé már egészében bot nélkül gyalogolt a férfi, de nem képes fölfedezni, hogy különösebb fájdalmai vagy nehézségei volnának emiatt. Ennek pedig még mindig őszintén örül. Csak azt reméli, hogy ez holnapra is így marad és nem erőltette túl magát.*
8346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-18 20:10:13
Üzenet elküldve: 2022-07-18 20:10:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Elgondolkozik. Egy személyes kudarcáról kérdezi a másik, még ha nem is tud róla. Nem kevés szégyen kötődik hozzá, és így eddig senkinek sem mondta el a teljes történetet. Csak féligazságokkal csillapította mások kíváncsiságát, és most nem ezt akarja tenni.*
-Most nem.
*Szólal meg végül halkan.*
-Zsoldos voltam, majd katona Pirtianesben. De hogy miért jöttem el... arról most nem fogok beszélni. Talán egyszer, később.
*A főtérre kicsit megáll, körülnéz, mélyet lélegezve. A gyakorlatozás és a kiadós séta után jólesően fáradt, ám probléma nélkül megtette bot nélkül azt az utat, melynek a fele is problémát jelentett volna még két napja sétabottal is. Ki kell még próbálnia a futást, ám ezzel még ráér.
Pár másodpercnyi egy helyben állás után a Kaszárnya felé fordul, és elindul, készen arra, hogy odaérve nekikezdjen az esti tennivalóinak.*
*Elgondolkozik. Egy személyes kudarcáról kérdezi a másik, még ha nem is tud róla. Nem kevés szégyen kötődik hozzá, és így eddig senkinek sem mondta el a teljes történetet. Csak féligazságokkal csillapította mások kíváncsiságát, és most nem ezt akarja tenni.*
-Most nem.
*Szólal meg végül halkan.*
-Zsoldos voltam, majd katona Pirtianesben. De hogy miért jöttem el... arról most nem fogok beszélni. Talán egyszer, később.
*A főtérre kicsit megáll, körülnéz, mélyet lélegezve. A gyakorlatozás és a kiadós séta után jólesően fáradt, ám probléma nélkül megtette bot nélkül azt az utat, melynek a fele is problémát jelentett volna még két napja sétabottal is. Ki kell még próbálnia a futást, ám ezzel még ráér.
Pár másodpercnyi egy helyben állás után a Kaszárnya felé fordul, és elindul, készen arra, hogy odaérve nekikezdjen az esti tennivalóinak.*
8345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-18 16:12:41
Üzenet elküldve: 2022-07-18 16:12:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó gyakorlat//
*Gaerralos válasza fölkelti az érdeklődését, de nem akar tolakodó lenni, meg fáradt is már. Úgyhogy épp csak fölveti a lehetőséget.*
- Mesél arról is? Hogy hová ment az után... és miért jött vissza... - *Kérdi tapogatózva. Nem számít rá, hogy most tudhat meg mindent, de a terepet azért fölméri későbbre, hogy szabad-e ilyesmikről kérdeznie. Ahogy kiérnek a kereskedőútra, már egymás mellett is tudnak haladni, innen pedig már nem mennek olyan sokat, s ismét városon belül vannak. A főtérről aztán vélhetően már a kaszárnyához vezet útjuk, Garsiné legalábbis biztosan. Ott pedig már nem lesz más hátra, mint a testi-lelki felkészülés egy újabb napra.*
*Gaerralos válasza fölkelti az érdeklődését, de nem akar tolakodó lenni, meg fáradt is már. Úgyhogy épp csak fölveti a lehetőséget.*
- Mesél arról is? Hogy hová ment az után... és miért jött vissza... - *Kérdi tapogatózva. Nem számít rá, hogy most tudhat meg mindent, de a terepet azért fölméri későbbre, hogy szabad-e ilyesmikről kérdeznie. Ahogy kiérnek a kereskedőútra, már egymás mellett is tudnak haladni, innen pedig már nem mennek olyan sokat, s ismét városon belül vannak. A főtérről aztán vélhetően már a kaszárnyához vezet útjuk, Garsiné legalábbis biztosan. Ott pedig már nem lesz más hátra, mint a testi-lelki felkészülés egy újabb napra.*
8344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-17 20:57:03
Üzenet elküldve: 2022-07-17 20:57:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
*Nem elég, hogy ilyen nyúzott hangulatában még a város egyik piása is őt zargatja, minek hála most törölgetheti magáról a vizet. Az még felháborítóbb, hogy a kelletlen flörtölésnek ható megszólalásait ezek után sem akarja abbahagyni. Talán hamarabb nyugodnának meg a kedélyei, ha elméje végre kapcsolna, hogy kivel is hozta össze a szerencse. De mentségére szóljon, hogy fáradtságának hála nem igazán jutnak felszínre ezek az emlékek.*
- Igen, ezt már máshol is hallottam.
*Sóhajt hosszan és fáradtan, ahogy szemeit lehunyva masszíroz a homlokára. Azután valami régi emlék olyan élesen hasít bele, akár egy mesterkard a szörnyhúsba. Ha az arc hirtelen nem is vált ismerőssé a név már nem olyan felejthető. Megdermed a mozdulatai közben, ahogy lassan feldolgozza a hallottakat és látottakat. Azok a fekete tincsek, a kék szemek. Nem is érti, hogyan is siklott el ezek felett. Végül keze mögül kipillant a férfira, egy ideig csak csendben vizsgálgatja az arcát, hogy kifürkészhesse vajon a férfi felismerte e.*
- Aldomeus? Aldo?
*Ahogy a tekintetük találkozik, s egyenesen belenézhet a jégszín szemekbe valóban megváltozik a hangulata. A méreg olyan gyorsan tovább áll, mintha fel sem bukkant volna. Arca pedig pillanatok múlva már fel is virul egy széles mosoly kíséretében. Nem is igazán érdekli, hogy a másik felismerte e. Ha nem, akkor majd tesz arról, hogy ez megtörténjen.*
- Te részeg disznó. Alig ismertelek meg. Ezek szerint velem csak egy-két pohár bort ihattál és akkor nem voltál még ennyire magadba zuhanva.
*Engedi le vigyorogva a karját, majd el is löki magát a kúttól, hogy a férfi nyakára karolva ölelgethesse meg egy kicsit. A felismerés öröme nagyobb annál, minthogy jól nevelt lányként akarjon viselkedni. Igaz rég volt és nem is tartott sokáig az ittléte, de Aldo társasága elég szórakoztató volt ahhoz, hogy most ennyire megörüljön neki.*
- Hogy nem ismertelek fel azonnal?
*Nem elég, hogy ilyen nyúzott hangulatában még a város egyik piása is őt zargatja, minek hála most törölgetheti magáról a vizet. Az még felháborítóbb, hogy a kelletlen flörtölésnek ható megszólalásait ezek után sem akarja abbahagyni. Talán hamarabb nyugodnának meg a kedélyei, ha elméje végre kapcsolna, hogy kivel is hozta össze a szerencse. De mentségére szóljon, hogy fáradtságának hála nem igazán jutnak felszínre ezek az emlékek.*
- Igen, ezt már máshol is hallottam.
*Sóhajt hosszan és fáradtan, ahogy szemeit lehunyva masszíroz a homlokára. Azután valami régi emlék olyan élesen hasít bele, akár egy mesterkard a szörnyhúsba. Ha az arc hirtelen nem is vált ismerőssé a név már nem olyan felejthető. Megdermed a mozdulatai közben, ahogy lassan feldolgozza a hallottakat és látottakat. Azok a fekete tincsek, a kék szemek. Nem is érti, hogyan is siklott el ezek felett. Végül keze mögül kipillant a férfira, egy ideig csak csendben vizsgálgatja az arcát, hogy kifürkészhesse vajon a férfi felismerte e.*
- Aldomeus? Aldo?
*Ahogy a tekintetük találkozik, s egyenesen belenézhet a jégszín szemekbe valóban megváltozik a hangulata. A méreg olyan gyorsan tovább áll, mintha fel sem bukkant volna. Arca pedig pillanatok múlva már fel is virul egy széles mosoly kíséretében. Nem is igazán érdekli, hogy a másik felismerte e. Ha nem, akkor majd tesz arról, hogy ez megtörténjen.*
- Te részeg disznó. Alig ismertelek meg. Ezek szerint velem csak egy-két pohár bort ihattál és akkor nem voltál még ennyire magadba zuhanva.
*Engedi le vigyorogva a karját, majd el is löki magát a kúttól, hogy a férfi nyakára karolva ölelgethesse meg egy kicsit. A felismerés öröme nagyobb annál, minthogy jól nevelt lányként akarjon viselkedni. Igaz rég volt és nem is tartott sokáig az ittléte, de Aldo társasága elég szórakoztató volt ahhoz, hogy most ennyire megörüljön neki.*
- Hogy nem ismertelek fel azonnal?
8343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-17 19:52:13
Üzenet elküldve: 2022-07-17 19:52:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Aldomeus igen csak küzd alkoholtól bódult agyával, hogy valahogy sikerüljön összeraknia a képet. Egész jó a memóriája, főleg arcok terén, s még ez a sok bor sem bizonyult elégnek, hogy teljesen elsötétítse tudatát. Az is feltűnik neki, hogy a lány nem emlékszik rá, legalábbis első szavai erre utalnak. Most akár Aldo megpróbálhatná előhozni a feledésbe merült emlékeket, hisz igen csak bántja az egóját, hogy a vörös hajú szépség nem tudja felidézni a férfi arcát. Ez a váratlan találkozás viszont felért egy hosszú, józanító sétával és egy hordó vízzel egyszerre, így Aldo szokásához híven a bonyolultabb és egyben kalandosabb megoldást választja, bár meglehet, jól felsül vele.*
-Igazából nem. Nem véletlenül csak akkor beszélek ilyeneket, ha már jól felöntöttem a garatra. Higgye el, józanul megnyerőbb személy vagyok.
*Az, hogy ezt a mondatot értelmesen és helyesen meg tudja fogalmazni, szintén arra utal, hogy gyorsan összekapta magát, s ha nem is teljesen saját erejéből, de visszazuhant a valóságba.*
- A nevem Aldomeus, szívesen meghívom egy italra megbocsátásáért cserébe, bár nekem már csak vizet kellene innom.
*Kíváncsi arra, hogy vajon a neve hallatán csillan-e a felismerés fénye a nő különleges szemében, így érdeklődve fürkészi az arcát, s reméli, hogy ezt a lány nem veszi tolakodásnak.*
~Hát téged meg mi szél hozott erre? ~
*Aldomeus igen csak küzd alkoholtól bódult agyával, hogy valahogy sikerüljön összeraknia a képet. Egész jó a memóriája, főleg arcok terén, s még ez a sok bor sem bizonyult elégnek, hogy teljesen elsötétítse tudatát. Az is feltűnik neki, hogy a lány nem emlékszik rá, legalábbis első szavai erre utalnak. Most akár Aldo megpróbálhatná előhozni a feledésbe merült emlékeket, hisz igen csak bántja az egóját, hogy a vörös hajú szépség nem tudja felidézni a férfi arcát. Ez a váratlan találkozás viszont felért egy hosszú, józanító sétával és egy hordó vízzel egyszerre, így Aldo szokásához híven a bonyolultabb és egyben kalandosabb megoldást választja, bár meglehet, jól felsül vele.*
-Igazából nem. Nem véletlenül csak akkor beszélek ilyeneket, ha már jól felöntöttem a garatra. Higgye el, józanul megnyerőbb személy vagyok.
*Az, hogy ezt a mondatot értelmesen és helyesen meg tudja fogalmazni, szintén arra utal, hogy gyorsan összekapta magát, s ha nem is teljesen saját erejéből, de visszazuhant a valóságba.*
- A nevem Aldomeus, szívesen meghívom egy italra megbocsátásáért cserébe, bár nekem már csak vizet kellene innom.
*Kíváncsi arra, hogy vajon a neve hallatán csillan-e a felismerés fénye a nő különleges szemében, így érdeklődve fürkészi az arcát, s reméli, hogy ezt a lány nem veszi tolakodásnak.*
~Hát téged meg mi szél hozott erre? ~
8342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-16 12:50:05
Üzenet elküldve: 2022-07-16 12:50:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy fantom a múltból//
//Aldomeus//
*Az emlékei nem csalnak, így hamar meg is pillantja az áhított kutat. Egyelőre a város és a főtér feltérképezése háttérbe szorul. Majd, ha szomját végre csillapította akkor jöhet a többi is szépen sorjában.
Sietősen lépdel a vízhez, batyuját a lába mellé dobja, majd tenyereit a vízbe mártva mer is ki egy adag vizet. Alig pár kortyot sikerül innia belőle, mikor egy apró lökés éri, méghozzá galád mód hátulról. Apró valóban, de ahhoz éppen elég, hogy azt a kevés vizet, ami a tenyerében maradt szépen az arcába és ruhájára fröcskölje. A méreg olyan gyorsan önti el, hogy a férfi szabadkozásának ideje sincs célba érni. Azt az elcsépelt szöveget, amit utána megejt, pedig egyenesen vérlázítónak titulálja. Felemás szemei szikráznak a méregtől, ahogy rákapja tekintetét.*
- Volt valaha is széles e világon, akinek bejött ez a duma?
*Horkan fel haragosan, miközben galád "támadójának" arcára fókuszál. Neki nincs akkora szerencséje az emlékezés művészetében, hogy azonnal ismerős legyen az arc. Főleg, hogy évekkel ezelőtt lehetett hozzá szerencséje.
Vizes tincseit kifésüli az arcából, majd kezeit csípőre vágva húzza ki magát. Annyit hamar leszűr, hogy a fickó sem lehet már szomjas, ami csak még inkább növeli az ellenszenvét. Épp erre volt szüksége. Valami piás, kanos kis pojácára, aki a nyugalmasnak indult estéjébe készül beletiporni.*
- Talán kevesebb bor és akkor nem lennének ilyen koordinációs problémák, hm?
*Húzza össze szemeit, hogy anyai jó tanácsát még inkább nyomatékosítsa.*
//Aldomeus//
*Az emlékei nem csalnak, így hamar meg is pillantja az áhított kutat. Egyelőre a város és a főtér feltérképezése háttérbe szorul. Majd, ha szomját végre csillapította akkor jöhet a többi is szépen sorjában.
Sietősen lépdel a vízhez, batyuját a lába mellé dobja, majd tenyereit a vízbe mártva mer is ki egy adag vizet. Alig pár kortyot sikerül innia belőle, mikor egy apró lökés éri, méghozzá galád mód hátulról. Apró valóban, de ahhoz éppen elég, hogy azt a kevés vizet, ami a tenyerében maradt szépen az arcába és ruhájára fröcskölje. A méreg olyan gyorsan önti el, hogy a férfi szabadkozásának ideje sincs célba érni. Azt az elcsépelt szöveget, amit utána megejt, pedig egyenesen vérlázítónak titulálja. Felemás szemei szikráznak a méregtől, ahogy rákapja tekintetét.*
- Volt valaha is széles e világon, akinek bejött ez a duma?
*Horkan fel haragosan, miközben galád "támadójának" arcára fókuszál. Neki nincs akkora szerencséje az emlékezés művészetében, hogy azonnal ismerős legyen az arc. Főleg, hogy évekkel ezelőtt lehetett hozzá szerencséje.
Vizes tincseit kifésüli az arcából, majd kezeit csípőre vágva húzza ki magát. Annyit hamar leszűr, hogy a fickó sem lehet már szomjas, ami csak még inkább növeli az ellenszenvét. Épp erre volt szüksége. Valami piás, kanos kis pojácára, aki a nyugalmasnak indult estéjébe készül beletiporni.*
- Talán kevesebb bor és akkor nem lennének ilyen koordinációs problémák, hm?
*Húzza össze szemeit, hogy anyai jó tanácsát még inkább nyomatékosítsa.*
8341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2022-07-16 08:29:00
Üzenet elküldve: 2022-07-16 08:29:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
//Jenewyen Hyssaen//
*Nem túl feltűnő jelenség egy bizonytalanul lépegető, részeg teremtés Arthenior főterén ezekben a kései órákban. S bár a férfi nagyom igyekszik összeszedni magát, azért az egyenes járás túl nagy kihívásnak bizonyul. Szerencsére hánynia most nem kell, bár majdnem visszaköszön a sok bor, amikor elhalad egy éppen dolgát végző szerencsétlen mellett, és megcsapja a friss termék oly jól ismert szaga. Fintorog egyet, és gyorsabbra veszi lépteit, ami viszont azt eredményezi, hogy kevésbé tud figyelni a környezetére. Ez persze meg is hozza kellemetlen gyümölcsét, és a következő pillanatban tompán ütközik valamivel, s hamar rájön, hogy az a valami egy emberféleség. Fátyolos tekintettel néz fel, és keresi a másik arcát.*
-El... Elnézést.
*Nyögi ki nagy nehezen a szavakat, majd mikor tudatosul benne, hogy az illető a csodálatos női nem képviselője, arca láthatóan felderül.*
-Nos, kisasszony, úgy tűnik, magába estem.
*Viszont ahogy szép lassan kirajzolódnak előtte a nő arcának vonalai, egyre inkább tágul ki a férfi szeme, s leolvad szájáról a kacér mosoly.*
~Ez ő lenne? Itt, a városban? ~
//Jenewyen Hyssaen//
*Nem túl feltűnő jelenség egy bizonytalanul lépegető, részeg teremtés Arthenior főterén ezekben a kései órákban. S bár a férfi nagyom igyekszik összeszedni magát, azért az egyenes járás túl nagy kihívásnak bizonyul. Szerencsére hánynia most nem kell, bár majdnem visszaköszön a sok bor, amikor elhalad egy éppen dolgát végző szerencsétlen mellett, és megcsapja a friss termék oly jól ismert szaga. Fintorog egyet, és gyorsabbra veszi lépteit, ami viszont azt eredményezi, hogy kevésbé tud figyelni a környezetére. Ez persze meg is hozza kellemetlen gyümölcsét, és a következő pillanatban tompán ütközik valamivel, s hamar rájön, hogy az a valami egy emberféleség. Fátyolos tekintettel néz fel, és keresi a másik arcát.*
-El... Elnézést.
*Nyögi ki nagy nehezen a szavakat, majd mikor tudatosul benne, hogy az illető a csodálatos női nem képviselője, arca láthatóan felderül.*
-Nos, kisasszony, úgy tűnik, magába estem.
*Viszont ahogy szép lassan kirajzolódnak előtte a nő arcának vonalai, egyre inkább tágul ki a férfi szeme, s leolvad szájáról a kacér mosoly.*
~Ez ő lenne? Itt, a városban? ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8637-8656