//Yeronak//
*A temetőbe érkezik meg, ami igazán csendes hely. Nagyon jól látni, egyes sírokat, hogy kiket temettek ide. Harcosok , polgárok, vándorok, nők, férfiak és gyermekek. Mindenkit, aki ebben a városban telepedett le vagy itt érte el a halál. Azon csodálkozik, hogy milyen sokféle névvel találkozik. Nem tudni, hogy milyen fajúak voltak, mert a világ változik. Soha nem lehet tudni, hogy nem e botlik bele a sötételf egy emberi névvel rendelkező orkba, vagy hasonló furcsaságok. Meggyorsítja a lépteit, mert nem szeretné túlságosan felmérgesíteni a túlvilági lények haragját. A saját hite szerint egy temetőbe akkor lehet bemenni, ha egy pap vagy szerzetes is van a közelben. Nos mivel az előbbiek közül egy sincs vele, így igyekszik minél hamarabb maga mögött tudni ezt a csendes helyet. Mikor megpillantja a túloldalon egy másik kaput, akkor mindenképpen megörül a dolognak. Olyannyira, hogy szaladni kezd, aztán mikor kapun túlra kerül, akkor visszanéz a halott helyre. Megfogadja magában, hogy ritkán fog erre jönni, s inkább kerül nagyot. Újfent nekiindul, de most már nyugodt lépésekkel falja a métereket, mikor a szépen kialakított templomkertben köt ki. A temetőhöz képest ez a hely sokkal több élettel van tele. Virágok és különböző fák, padok és bokrok vannak. Kedveli az ehhez hasonló nyugodt helyeket, mert az otthoni kúria kertjére emlékezteti. Itt egy órát eltölt, s leül a földre, hogy a lábait ezáltal pihentesse. A kellemes kikapcsolódás után indul haza. A gazdagnegyedbe érkezés után már ismerős újból a terep. Ez a városnézés nagyon izgalmas volt neki, sok olyan helyszínnel ismerkedett meg, amit későbbiekben többször meglátogat. A kúriában hamar lepihen, s másnap a szobalánya ébreszti fel legjobb álmából. Kikérdezi azt, hogy meséljen a környékről, vagy a környező vidékekről, mert meg szeretné nézni. Egy órás mesélésbe kezd, amit végighallgat, sőt közben kedve támad kalandozni. Eldönti hamar, hogy megnézi magának a holdkaravánpihenő helyet és annak csodálatos vidékét. Elkezdi összeszedni a cuccait és mellé bőséges ételt és italt. Tapasztalatból tudja, hogy biztosan nem egy nap kell hozzá, hogy megérkezzen. Ezek után felmálházva magát indul a nagy útra. Nem kell sok hozzá, hogy a főtéren tudja magát. A tömegben kiszúr egy ismerős alakot, akinek hamar beugrik a neve. Odalépdel hozzá, aztán megszólítja.*
- Szebb napot! *veti oda neki, miközben tekintete elkalandozik a városból kivezető út felé. Elgondolkozik, hogy tényleg belevágjon e a dologba, vagy most forduljon vissza. Végül a hosszú kirándulás mellett dönt.*
- Nem lenne kedve elkísérni engem a hosszú sétámon? *teszi fel a kérdést, miközben a másik előtt toporog, mint egy kisgyerek. Látszik rajta, hogy nagyon menne és felfedezné az északibb világot.*
A hozzászólás írója (Rylissa Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.28 17:35:52