//Kharasshi, Rilkälne//
~Megtisztellek?~ *Mosolyog magában s egyszerre a tilosban járók izgalma fut át rajta. Az illedelmes és egyben fogcsikorgatva kiejtett szavak bizonyossá teszik, hogy Kharasshi nem túl boldog, az pedig sosem jó. De hát továbbra is azzal nyugtatja magát, hogy ő sem volt boldog a víz alá buó ruhái látványától, tehát Kaharasshi most valóban érezze is magát megtisztelve. Persze ennek nagy része csupán önmagának győzködése, de hát majd lesz ami lesz. Megfutamodni most sem fog.*
- Örömömre szolgál, Horr *csiviteli felhőtlenség álarca mögé bújva, miközben bújik bele a nadrágba. Ezt követően pedig ha már lendületben van, oda is testálja a portéka nagyját.
Peckesen kihúzza magát a lovon ülve. Vadonat új lovaglónadrágja bizony elnyerte tetszését, s ezt nem is rejti véka alá, hanem büszke tartásával hirdeti. A Pegazus felé indítja Kacért lassan, hogy Kharasshi is tartani tudja a lépést. Most megint úgy néznek ki, mint akkor, az első bevásárlásuk alkalmával, csak most nem kell rászólni, hogy emelje meg állát, s ne üljön olyan görnyedten félve a lovon, mintha valami százfejű sárkány hátára pottyant volna, s attól félne az állat minderre rá is jöhet. Épp ellenkezőleg. Mintha oda született volna.
Azért az elcsikorgatott megjegyzés, kicsit összeszorítja gyomrát, de ez már így van. Ami történt megtörtént, s amúgy sem szeretné visszacsinálni. Olyan jól szórakozott, és még nem értek oda, szóval...*
- Akkor igyekezz Horr *azzal picit gyorsabb tempót kezd diktálni, ám nem olyan gyorsat, hogy lehagyja Kharasshit. Csak olyat, hogy icipicit megizzassza. Tudja vele tartani a lépést, mert abban a pillanatban visszafogja Kacért, ahogy lassulna a kedves, de nem hagy neki túl sok pihenőt. Szemtelen nőstény pimasz játéka. Látszik ez szeme állásából, ahogy lepillant ál-úrnői mivoltának teljes tudatában. Még kihasználja az utolsó pillanatokat a visszavágásra. Odabent a fogadóban meg lesz a böjtje, ebben szinte biztos. Már ha kibírja a fogadóig a hím, de ezzel nem most szeretne törődni. Az istállónál megállítja Kacért, s éppen ahogy a piacnál követeli ki magának a segítségen, noha ő maga is le tudna szállni.*
- Horr. Segíts le. *Bízik benne, hogy a népes főtérre nyíló istálló ajtóban azért nem úgy kapják le a nyeregből, mint egy rongybabát, s talán akaratuk sem épp itt feszül majd egymásnak.*