*Senki nem számítana ilyen reakcióra, tőle aztán különösen nem. Hiszen ő a kedvesség mintaképe, a legnagyobb testvér, akinek mindig van ideje, türelme és egy-két biztató, jó szava testvéreihez. Aki mindig a legjobbat akarja nekik, aki szeretne maga is példát mutatni, amit aztán követhetne, mércét felállítani, amit túlszárnyalhatnak. Most mégis kifakad, minden keserűségét meggondolatlanul Gilly fejére zúdítva. Próbálta volna szép szóval helyre hozni saját tévedését, de azzal nem ért célt, türelme elfogyott, különösen a kisasszony éles válaszának köszönhetően.
Menni akar, messzire, vissza az erdő magányába, hogy egymaga lehessen, egyedül a gondjaival, félelmeivel, amiket neki kell legyőznie. Távolra, ahol nyugodtan újra és újra végigjátszhatja fejében az álmot, megborzonghat a háromszemű fenevadtól, beleremeghet a kezére alvadó vér érzésébe. Már bármi jobb, mint szembesülni a tudattal, hogy nem képes olyan megértő és támogató lenni imádott testvérével, mint máskor, hogy csak veszekszik vele ahelyett, hogy elnéző mosollyal dorgálná, amit persze egyikük sem venne komolyan. Talán már késő is, hogy anélkül távozzon, hogy túl nagy kárt okozna.
Nincs felkészülve efféle alattomos támadásra. Lábai így is nehezen tartják, térdei reszketnek, így amikor Gilly hátulról rá vetődik, vele együtt terül el a földön, estében ösztönösen fordulva, egyik kezével húga vállait, másikkal a fejét húzva magához, így védve az ütközés erejétől. szerencsére csak az ő feje koppan a kövezeten, de ettől még semmi komolyabb baja nem lesz, jobban lefoglalja a döbbenet. A döbbenet, amit a testvére viselkedésében beállt hirtelen változás vált ki, és aminek következtében hirtelen megszólalni sem tud. Bár lehet, hogy ennek az is az oka, hogy minden levegő kiszorult a tüdejéből.*
-Jaj Gilly...
*Fejét a szőke hajtengerbe temeti, ahogy szorosan öleli magához, engedve, hogy újabb két könnycsepp gördüljön végig az arcán.*
-Ne haragudj, nem kellett volna ennyire keménynek lennem veled, nem volt igazságos.
*Mennyivel könnyebb ilyenkor beismerni, hogy tévedett és sajnálja. Ő személy szerint sokáig el tudna így fetrengeni, de egyre többen állnak meg tisztes távolságban tőlük, hogy a fetrengőket megbámulják, így megkocogtatja kicsit testvérkéje vállát.*
-Szerintem fel kéne állnunk, mielőtt felcsert hívnak. Meg aztán... a vadászatra is fel kell írni magunkat, ha nem akarjuk, hogy nélkülünk menjenek el.