Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:54:21
 ÚJ
>Niori Esirou avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

* Az egyik ló máris ott toporog előtte. Nió mély lélegzetet vesz. S mielőtt még a férfi nagyon belemelegedne abba, hogy őt a lóra pakolja, megpróbál egy másik variációt vázolni.*
- Nem akarok akadékoskodónak tűnni, vagy túlzottan kukacoskodónak, de nem lenne könnyebb mindkettőnknek, ha a helyettem a csomagokat dobnád fel a paripára, engem meg inkább mögéd sorolnánk?* Ha jól sejti súly szempontjából sem lenne nagy különbség.*
- Az hiszem, nagyobb biztonságban érezném magam, és a tempónk sem lassulna annyira, mintha most venném az első lovaglóleckém. Ne érts félre, egy alkalmasabb időben boldogan belevágnék. * Pillant kérlelőn a másikra. S reméli érveivel sikerül meggyőznie. Szereti talpa alatt érezni a talajt, vagy, ha van mibe kapaszkodni, ami lehetőleg nem egy ingatag kantár, különösen ha mozog alatta a hkm... ez esetben a ló.*



759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:41:48
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

* Echnal a kancát vezeti oda a lányhoz, mely a két állat közül a szelídebb. Vele tényleg nem lesz gondja, ha csak le nem ugrik a lóról. Ha Niori engedi, segít neki felszállni a hátasra, majd bevezeti a lovaglás rejtelmeibe.*
- Lábak a kengyelben, kezek a kantáron.
* Ezzel elintézettnek is tekintené az ügyet, hisz aligha kell többet tudni. A kanca jól van okítva, feltehetőleg nem Niori lesz az egyetlen utazó, ki elsőként ül lóra.
Mindenesetre egy ideig nem fognak vágtatni, azért még is csak jobb lenne, ha a lány kissé beletanulna a dologba. Ha nem megy, hát majd Echnal összeköti a lovakat. A pusztaságról is úgy jött haza, a lány súlya pedig tényleg nem mérvadó ilyen erős lovaknál.*
- Ha mindent megfelelőnek találsz, el is indulhatunk.


758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:31:01
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A Sötét Vérvonal - Gyülekező//

*Ahogy Galennek felteszi a kérdést, hirtelen, minden megváltozik. Mintha a berobogó hintó és a város vezetői magukkal rántották volna a napot, melyet lassan sötétszürke lepel takar el. Arca Umonéhoz hasonlóan kámzsába burkolózik, az elhangzottakra valószínűleg ő nem kíváncsi. Umon testén bizsergés és a közeledő kaland előszele suhan át, nem gondolkodik, segítenie kell. Ha a hírek igazak, a Rend veszélybe került, s a természetellenes lények veszélyeztetik városát. Az emelvényen fiatal emberek várják a jelentkezőket, s a felhívás hamarosan meg is érkezik. Umon arca, ha lehet még sötétebbre vált. Nemrég vészelt át egy hasonló, vagy talán kisebb kaliberű kalandot, amiből még nem sikerült magához térnie, de megacélozza lelkét, majd Galenre tekint:
- Muszáj viszonoznom a későbbiekben megtisztelő kedvességed, mellyel ételeden és italodon osztozhattunk. Én kötelességemnek tekintem, hogy harcba szálljak, azonban örülnék neki, ha egy ilyen törp mellett harcolhatnék, még ha kicsit szótlan is. A kérdésemre természetesen a későbbiekben választ várok. *Elmosolyodik, majd az emelvény felé int fejével, s remélve, hogy a törp követi, elindul. A tömeg lassan oszladozik, mindenre kíváncsiak, de ahhoz nem elég bátrak, hogy saját városuk mellett harcba szálljanak, csak hüledeznek és hápognak, egyesek hangosa zúgolódnak. Umon összevont szemöldökkel halad előre, míg egészen az emelvényig ér, közben ha a törp követi egy megjegyzést fűz hozzá:
- Sokszor elgondolkodom rajta, hogy egyáltalán érdemesek-e sokan arra, hogy elinduljunk? Érdemes-e arra az emberiség, hogy a Káosz kaotikus forgatagából egyeseket kirántsunk. Apáim azt tanították, hogy óvjam a gyengét, segítsem a szenvedőket, de itt azt látom, hogy ételosztáskor hosszú, tömött sorokban állnak az emberek, itt pedig lassan lézengenek hazafelé azon morgolódva, hogy nem kaptak ingyen semmit. De vannak jó emberek is! * közben az emelvény felé mutat jobb kezével, mutatóujját kinyújtva.*
- Őket ismerem, az a széles hátú ork, Regneto. Nem épp szószátyár, olykor kissé faragatlan, de jó ork, harcoltam vele, s láttam mire képes. Az íjászt Abel Gastrownak hívják. Egy művész, legyen akár a rajzolásról, vagy az íjhasználatról szó. Előző kalandomban csapattársam volt, egy remek ember, kitűnő csapattárs, sokszor kihúzott bajból, sajnáltam is, hogy ily hamar elváltak útjaink.* Umon szinte elérzékenyül az emlékek hatására, Koehina halála eszébe jut. A hűvös szél felborzolja csuháját, s belekap, szinte mindenhová betalál, össze is borzong. Egy barnás, száraz falevelet sodor a szemébe, mely a halál szagát hordozza. Umon imádja az őszt, szereti nézni, hogy olyanná válik a táj, az erdő, mintha több vödör festéket öntöttek volna rá, vagy egy absztrakt művész ecsetével színezte volna ki. Nem tekintette az elmúlás jelének, körforgás folyamatát látta benne, melyre szükség van a megújuláshoz. Úgy érezte ez a fenyegetés, talán a város megújulását is szolgálja. Rövid ideje volt itt, de azt tapasztalja, hogy ahhoz képest, hogy egy háború romjain épült a város, túlságosan elkényelmesedett itt mindenki, szükség van a megújulásra. Azt viszont sajnálta, hogy mindehhez embereknek kellett/kell meghalnia. Lassan odaér az emelvényhez, ahol a többiek már valami meghívót olvasnak, s az ő kezébe is nyomnak egyet, mely egy vacsorainvitálás. Nyilván a veszélyhez kötődik, így Umon nem tulajdonít neki túlságosan nagy jelentőséget, nem a vacsora itt a lényeg, hanem az ott elhangzottak, közben végre ehet egy kiadósat. Amikor a nevét kérdezik csak azzal is felel, a vezetők nem csak az időjárást, Umon kedvét is elkomorították.*
- Umon. Umon Palasan.* S ezzel a mondattal véget is ér az Umon által oly áhított pihenés gondolata is. Újra harcba száll. Egy olyan városért, melyet nem nevezhet sem szülő, sem saját városának. Még nem.*


757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:25:27
 ÚJ
>Niori Esirou avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

* Bólint. Hiába, a megszokás attól, hogy ő nem lát, őt a többség még látja ne pont ilyenekért illik olykor fésülködni meg hasonlók, őt amúgy igazán nem zavarja egy kis kóc vagy folt. Nem úgy, mint a szoros „testőrség” jobb szereti, ha van körülötte némi tér, vagy ha már valaki ilyen közel van azzal fizikai kontaktusban is lenni. Nem teszi szóvá, hiszen mindez most mellékes.
Kiérnek, s azt ár tudja egy szökőkút irányba haladnak. A víz csobogása s a friss levegő pedig kifejezetten jó hatással van, kitisztítja érzékeit. Míg várakozik néhány nyugtató légző gyakorlatot végez. Majd be is fejezi, mihelyst meghallja a lovak patkójának dobogását. A nagylelkű ajánlat hallatán, pedig először mintha kicsit kétségbeesne, majd ismét megjelenik arcán az a derűs mosoly, amit tartósan képtelen száműzni vonásiról. Kezeit széttárja.*
- Nem is tudom, legyen a szürkébbik.* Vagy rá hibázott vagy nem, de ebből talán egyértelmű az, hogy neki aztán tényleg mindegy… *
- Vagy a szagosabbik.* Fűzi hozzá, hiába, na, nem sok köze volt eddigi élében a patásokhoz, eltekintve néhány tejelő kecskétől.*



756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:09:59
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

- A főtér pont útba esik. Arra vesszük hát az irányt, maradjon szorosan mögöttem.
* Echnal a lány mögé küldi Enddynt, míg a szuka a lány mellett haladva kíséri testőrként. A zsoldos körbe sem néz, habár elég feltűnő jelenség, senkinek nem akar szemet szúrni. Főkként nem kíván összeakaszkodni valakivel, mert hát ez már elég sokszor megesett vele kocsmákban.
Az ajtón kilépve Echnal mély lélegzetet vesz. Az áporodott fogadó után jól esik a tiszta levegő. Nem véletlenül ez a Levegő Városa. A lányt egészen a szökőkútig kiséri, ahol is kutyáit őrködésre uszítja.*
- Máris visszatérek a lovakkal. Aztán elindulunk a karavánpihenő felé.
* Nincs vesztegetnivaló idő, így a zsoldos már indul is az istálló felé, ahol az inasfiú hamarost elővezeti a paripákat.
" Ezek az állatok szebbek, mint emlékeztem"
Echnal nagyon reméli, hogy ezek a hátasok sosem jutnak az északi hadjárat alatt elfogyasztott lovak sorsára. Igazán kár lenne értük.
A férfi egy aranyat dob a fiúnak, majd a kantároknál fogva kivezeti lovait az istállóból.*
- Választhatsz, bár szerintem ilyen könnyű súly alatt, mint a tied, bármelyik ló képes lenne száguldani.


755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:39:20
 ÚJ
>Grauk Dargum avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

* Az elmúlt napokat a város feltérképezésével töltötte de nem kevés időt pazarolt el a könyvtárban is. Mondjuk akkor nem érezte pazarlásnak a dolgot. És még most sem. Amint anno megtudta amit akart tervezni kezdte az utazást. Minden felszerelést megcsináltatott a kovácsnál amire volt pénze. Sajnos még így is hiányosnak érezte azt. A piacon pedig minden egyebet bevásárolt amire szüksége lehet egy kalandban. Mert kalandra készült. Aznap reggel-most már lassan a delelőhöz ért a nap-kilépett a szobájából hamar kézhez kapta azt az üzenetet amit Nió hagyott hátra. Akkor már azt is megtudta, hogy miért nem találkozott a leányzóval. Egy kis kérdezősködés után azt is megtudta, hogy kissé ziláltan hagyta el a fogadót nem egyedül. Egy marcona külsejű fegyveressel ment el. Itt már egy kicsit idegesebb lett de hamar elmagyarázták neki, hogy nem látszott kényszer a leányzón. És csak azért hitte el mert a fogadós mondta. Nem sok jobb megfigyelőt vagy lélekbúvárt ismert mint egy sokat megélt fogadós. Így hát amikor már ott áll a téren magában ismét átnézi mindene rendben van-e. Felszerelése rendben. Új vértje és sisakja óvják a testét. Fegyverei az oldalán pihennek. Az út nem lesz túl rövid de nem vett magának hátast a piacon. Egyrészt mert nem akart. Másrészt mert nem volt pénze. Így hát úgy döntött, hogy gyalogosan fog nekivágni az útnak. Ahogy tette is. Még egyszer utoljára megigazítja a szíjakat a vértjén, a vállán meg egyéb helyeken, mélyet szippant a város főterének illatkavalkádjából majd bólint egy hatalmasat.*
- Ha minden jól meg hamarosan visszatérek.* Búcsút int a városnak és határozott és relatív gyors tempót diktálva kimasíroz a kapun.*


754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:07:07
 ÚJ
>Gael Eldast avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //

*A tömeg már-már fojtó. S az ég is menten leszakadni látszik. Az emberekre hatással vannak az események, eddig Gael csak bolond, babonás népeknek tartotta őket, de most már mintha ő is érezne valami súlyos dolgot. Magán, a levegőben, mindenhol. Felpillant, a magasba. Az ég sötétszürke árnyalatot ölt, ezzel együtt odalent minden a színét veszti. Az éterből moraj visszhangzik.
Ezután hirtelen mindenki egy irányba fordul - közelednek, akiket eddig annyira vártak. A hintók roppant tekintélyparancsolóak, s a belőlük kilépő maszkos alakok még sokkal többek ennél. Megfordul a kérdés a nő fejében, talán most lenne itt az ideje a távozásnak? De figyel tovább. Fejét csóválja a ficsúr próbálkozásain, kissé jogtalannak gondolja az utasítást, hogy pont ők viseltessenek tisztelettel. De gondolatmenetét félbeszakítják, ugyanis közölni látszik ennek a nagy riadalomnak az oka. Jóval karizmatikusabb férfi lép színre.
A hölgy végig nyugodtan hallgatta a beszédet. Nem törték meg sem az eltűnések, sem a halálesetek híre, neki ehhez semmi köze, még csak nem is mondhatja a várost otthonának. De mikor kijelentik, hogy lakat alatt vannak... "Nem!" A nő riadtan lép hátra egyet, érzelmei arcára is kiülnek. Neki mindenképpen ki _kell_ jutnia! Ha bennreked, akkor ki tudja meddig... Mihez kezdene itt pénz nélkül? Semmije sincs. Még csak ékszerei sem, amiket eladhatna. Talán még van esélye, talán mégcsak most kezdhették felállítani az őrséget...
Azon nyomban a legközelebbi kapu felé indul, közben fejében üvöltve ismétlődik a szó, talán, talán, talán... Lélegzetei szaporák, remeg az izgalomtól és szíve majd kigrik a helyéről amikor valaki erősen megragadja a vállát és a kezébe nyom egy darab papírt. Hirtelenjében már azt hitte, egy őr az, ki tisztában léve szándékaival máris lecsapott rá. De az alak, amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan kámforrá is lett. A kapuk felé pillant: zárva, duplázott őrséggel. Elkésett.
Most a tér közepén áll egyedül, elhagyottan. De az állapot csak néhány pillanatig tart, a lady ugyanis egyáltalán nem az a személy, aki - ha már csak leheletnyi remény pislákol előtte - nyomban feladja. Higgadtan kell gondolkodnia. A várost nem övezi mindenhol fal. A Holdudvar? Nem, túl nyilvánvaló, bizonyosan őrzik. A műhely? Szintén. A temető és a folyó... Arra kevesen járnak. A nagy sietségben tán kifelejtették. Egy próbát megér.
Eközben újra eszébe ötlik a még mindig a kezében szorongatott papír. Mi az? Igényes levélnek látszik, le is van pecsételve, de azt a nő nem ismeri fel. Kisimítja az összegyűrt lapot és feltöri a viaszt. Legnagyobb meglepetésként az éri, hogy saját neve áll a megszólításban. "De hát... Senki nem tudja, hogy itt vagyok. Már otthon kéne lennem." De a tényen nem változtat, a neve még mindig ott áll, cikornyás betűk formájában. És nem ez az egyetlen furcsaság. Grombar kastély. Az a romhalmaz a kikötőtől nem messze? Az meg hogy lehet? És honnan tudja ez az ember, hogy a kapuk zárva vannak?
Elszánt tekintettel pillant körbe. Kell itt lennie még hozzá hasonlóaknak, akik ki akarnak jutni. Elindul a lassan oszladozó tömegben. Tétova pillantásokat keres, csuklyák alá les be. Nem igazán tudja, hogy találja meg őket... Eközben a kezében még mindig ott a meghívó. A nő nem sejti, de nincs egyedül az invitálással, így máris nagyobb az esélye, hogy hasonló emberekre talál.*


753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 15:54:32
 ÚJ
>Goroktar Tenneris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Tenneris unottan hallgatja végig a városvezetők monológjait.* ~Úgy tűnik tényleg minden városnak meg van a saját Minótaurusza, akit le kell vadászni. Egy trófea ide, egy maradandó sérülés oda kénytelen vagyok jelentkezni, hiszen nem terveztem, hogy sokáig élvezem e város vendégszeretetét. Meg már úgyis kezdek a helyi őrség idegeire menni, hiszen napok óta ezt a padot tartom 'édes otthonomnak'. Talán jó lenne, ha egy két jó pontot is szereznék, az esténkénti vitáink helyett.~ *Játszik el a gondolattal, miközben figyeli az oszladozó tömegben a toborzók felé közelgő alakokat.
Egy pillanatra, mintha a pánik lenne úrrá a tömegen, de szerencsére a városőrök voltak olyan szemfülesek, hogy több nagyobb egybefüggő csoportot nem hagytak felügyelet nélkül. Így a tömeg csak egy zsibongó embersereggé válik, ami éppen elég, hogy Tenneris ne értse a bátor jelentkezők neveit. Nagy levegőt vesz, felszerelését vállára csapja, majd mikor elindulna egy díszes levélre lesz figyelmes a pad szélén, magához kapja és határozott léptekkel megindul a ficsúrok felé, közben tekintetével jelentkező orkot méregeti. Lelki szemeivel végigpillant magán és reménykedik, hogy senki se fog fegyvert rántani csakis azért, ahogy kinéz.
Testét egy hatalmas köpeny fedi el, olyan, amit a vándorok is előszeretettel használnak, hogy a hosszabb kalandozásaik során elrejtse őket a kéretlen kíváncsiskodók elöl. Sajnos a csukja se takarhat mindent, így olykor-olykor megvillannak sárgás szemei és fénylő fehér agyarai, amik nemigen keltenek egy barátságos látványt.
Amint odaér, hogy leadja jelentkezését a nála egy fejjel kisebb illetőnek. A megmaradt tömeg egy lélegzetre megáll, hiszen fél-orkot errefelé nem igen látni, főleg olyat, aki önmagát veszélyezteti mások jóléte érdekében. Tenneris kényszerűnek érezve, hogy megtörje azt a sok rá szegeződő tekintetet így szólal fel, miközben a levelet átnyújtja. -Elnézést uram, ezt a levelet, valaki a padon felejtette. Talán az egyik díszlegény hagyhatta ott. Remélem nem bánja, ha magára bízom, hogy visszajuttatja neki...- *Kis idő elteltével Tenneris elmosolyodik, várva, hogy váratlan kérése kizökkenti a két piperkőcöt, a néma bámulásból. Kezet nyújt majd reszelős hangján így szól.* -Bundás vagyok és csapjanak engem is a jelentkezők közé.- *És beáll a jelentkezettek közé várva a feladata ráeső részét.*


752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:57:29
 ÚJ
>Salmar Theratris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//

*Míg a padon ülve várakozik, karjai kiterülve a háttámlán, fejét hátrabillenti, mert így kényelmesebb neki, csak arra kell ügyelnie, hogy ne aludjon el, ami nem is olyan könnyű, mert nem sok dolog történik jelenleg a téren, csak az segít benne, hogy kiképzése során felkészítették, hogy ne érje őt soha senki váratlanul, mert lehet az lesz az utolsó meglepetés életében.
Félig alvó állapotban leledzik a padon, amikor is a hintók érkezése kizökkentik nyugalmas állapotából, de csak oldalra pillant, hogy megnézze magának az érkezőket.
Lustán hallgatja a szónoklatokat, a város és lakóinak sorsa csak annyira érinti, hogy ha mindenki meghal, akkor nincs kitől megbízást kapnia és el kellene költöznie, arról nem is beszélve, hogy remél egy kis aranyat a vadászatból, így végül mégiscsak felkel a padról. Nyújtózik egyet, majd elindul a tömegen keresztül a központi emelvényhez.
Nem lökdös senkit útközben, jobban szeret, ha alig veszik észre ahogy megy a tömegben, így inkább a réseket és gyorsaságát használja ki, hogy átsuhanjon az emberek közt. Nem tökéletes, de kevesebb gonddal jár és legalább gyakorolhatja a tömegben való osonást, beolvadást a nép közé.
Nem sokkal később, már ott áll ő is a gyülekező önjelölt hősök és valószínűleg más szerencse és aranyvadász közé.*
- Én is jelentkezem a vadászatra, ha kapok megfelelő ellenszolgáltatást a fáradozásaimért, hisz valamiből élni is kell, ha másból nem, más halálából. *Von vállat.*
- Egyébként Keselyű vagyok. *Több művésznevet is használ, hogy fedezze magát, s ne tudjanak könnyen a nyomára bukkanni azok, akiknek a tyúkszemére lépett azzal, hogy ismerősüket tűzte kard vagy tőrélre.
A levelet átveszi, gyorsan átfutja, majd zsebébe mélyeszti, s várja a választ az illetékestől.*


751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 11:58:17
 ÚJ
>Werisa Asharine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//

- Werisa. *Ráz kezet Abellel. A lány fölkapja a fejét a hintók érkezésének zajára.*
~ Végre történik valami ~
*A színpadra tartó alakokon tartja a szemét. Felkészült a rossz hírre. Megkapta. Az első reakciója a döbbenet, majd az átalakul izgalommá. Abel ellép mellőle, kérdőn néz a lányra, majd megindul az emelvény felé. A fél-elf habozik. Föl van-e már készülve egy ilyen vadászatra? Ilyesfajtán még nem volt. Főleg nem mutánsok ellen.*
~ Ugyan már! Egyszer egy ilyenben is részt kell venni nemde? Minek van nálad íj, ha nem is használod? Ne legyél gyáva! Nyomás! ~ *bíztatja magát.
Újra fölnéz a színpadra. Már ketten jelentkeztek. Egy igen nagytermetű ork, aki valószínűleg igen jártas az ilyesmiben, és Abel. A tömeg már kezd oszladozni, amire végül rászánja magát, hogy jelentkezzen. Azért még így is nehézkesen vergődik át az embereken. Azonban pont mikor már föltette volna a lábát az emelvényre, egy alak hátulról visszarántja. A lány már épp gyomorszájon vágta volna az idegent, amikor az egy lapot nyom a kezébe, majd elsétál. Elolvassa a lapon álló szöveget.*
~ Meghívó? Meghívó egy vacsorára…pont most? ~ *furcsállja.
Föllép a színpadra, odaáll az egyik ficsúrhoz.
- Werisa Asharine * diktálja a nevét.
Hátrébb lép, majd kíváncsian várja, hogy ki fog még jelentkezni. Ő maga teljesen izgatott lett. Közben azon gondolkozik, hogy biztos nem túl sokan fognak jelentkezni. Ennyien pedig kissé nehézkesen fognak elbánni azokkal a szörnyetegekkel. Na de hát ki tudja? Bármi megtörténhet.*


750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:41:46
 ÚJ
>Abel Gastrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88

Játékstílus: Szelíd

// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //

- Egyébként, Abel vagyok. *Mutatkozik be a mellette álló Werisának, és kezét nyújtja felé. Mire megismerkednek, addigra elkomorul az időjárás, szinte pillanatok alatt. Zajosan érkeznek meg a hintók a főtér szélére, kipattannak belőle az alakok, a színpadra vonulnak, a tömeg meg csak áll döbbenten. Abel amint észreveszi az események mozgásba lendülését ellöki magát a faltól, kihúzza magát, tartása megfeszül. Zöld szemei egyre inkább szűkülnek, ahogy a beszéd közeledik a lényeghez, ahogy az eget egyre inkább elöntik a sötét felhők. A vadászat szó hallatára először csak lép egyet előre, a mellette álló fél-elfre pillant, tekintetében ott a kérdés, jön-e? Mindenesetre még a beszéd vége és a tömeg oszlása előtt megindul az emelvény felé, vállal és könyökkel taszigálja arrébb maga elől az embereket. Itt most senki sem néz rá felháborodottan, senki sem kezdi szidni felmenőit a lökdösődésért, mindenki a fura lényekkel van elfoglalva, és nagyon nem érdekli őket az, hogy ez a feketébe öltözött soványnak tűnő férfi fellöki-e őket a tömegben vagy sem. Látja a hatalmas zöld ork hátát maga előtt, valószínűleg ő is jelentkezett vadásznak, és épp akkor érkezik meg, amikor a tulok nevét diktálja, így el is raktározza azt emlékezetében. Ha Regneto észreveszi őt, akkor biccent neki, jelezvén rövid és távoli ismeretségüket, hátha emlékszik rá a zöldbőrű kolosszus. A ficsúrhoz fordul, és már levegőt venne, hogy ő is jelentkezzen, amikor valaki egy darab decensen félbehajtott szép papírt nyom a kezébe. A férfi meglepetten futja át azt, végül csak ingének mellzsebébe rejti, és visszafordul a ficsúrhoz.*
- Abel Gastrow a következő név a listán.
*Mire ezt kimondja, már majdnem ordítania kell, mögötte a tömeg zúgni, háborogni kezd, mint a tenger vihar idején, a város őrei pedig próbálják csitítani, oszlatni a népet, ám ez nehezen megy. Pár lépésre tőlük épp egy zokogó nőt hurcolnak el, aki nem akart távozni, sőt, ütlegelni kezdte a körötte állókat. Abel visszafordul az emelvénynél álló ficsúr és társa felé, várja, hogy hova és mikor kell menniük.*


749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-03 22:45:12
 ÚJ
>Regneto Wariner avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //

* A zöld izomkolosszus hátul hallgatja csendben az információkat, majd lassan feláll, és elindul a tömegen keresztül a színpad felé. Nem törődik a sok lénnyel, akik hallgatják, arrébb löki őket nem durván, csak udvariatlanul. Többek között Galint, és Umont is arréb tolja tétovázás nélkül. Amikor eléri a színpadot, az "előadás"nak is vége, a meghívókat osztogatják az emberek, elsőnek Regneto kapja, nem olvassa el, elteszi a zsebébe, majd odamegy a két ficsúrhoz. Egy darabig nézi őket, majd közelebb hajol hozzájuk.
- Ingyenmunka, különben a városnak annyi mi? A név Regneto Wariner. Száz hősi csata vezére voltam. Százezreket etettem meg a kardommal. Nem fog rajtam ki semmilyen torzszülött. A jussom pedig mindenképp megkapom. Kezdődjék hát a vadászat. Várom a tájékoztatást.

* Az Ork kihúzza magát, kezét a kardjára helyezi, és figyeli a két ficsúrt. *

A hozzászólás írója (Regneto Wariner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 22:45:31


748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-03 21:01:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //

*A tömeg egyre csak nő, és nő, s az emberek is egyre erőszakosabbak és türelmetlenebbek lesznek. Az egyik oldalon már egy verekedés is kitört, amit persze a szemfüles őrök azonnal szétbomlasztottak, s az illetőket láncra verve vezették el. Nem véletlen ez az idegeskedés, hiszen az időjárás hirtelen romlása, s a zaklatott ábrázatú őrök igen rossz óment jelentenek. A napsugarak hamar tűnnek el, s a kellemes őszies időt gomolygó, sötét felhők zavarják meg, melyek szúró hideg széllel érkeznek.
A zúgolódást váratlanul hangos patadobogások zavarják meg, mire a szegénynegyed felől pár hintó meg is érkezik. Ébenfekete oldaluk ezüstösen szegélyezett, s az aranybarna paripák tökéletes engedelmességgel és kecsességgel állnak meg a tömeg szélén. Azonnal ott is terem mellettük temérdek őr, s kinyitják az ajtókat. Szokatlan módon fekete, fehér maszkos figurák szállnak ki a hintókból, kik a városőrök között át is vágnak a tömegen, majd felsétálnak a színpadra, őket pedig az a két alak követi, akiket a tömeg a város vezetőinek hitt. Mily balgák... Csak nem gondolják, hogy a vezetők megmutatják arcukat?*
- Csendet kérnék! *szól fel az egyik* Amint láthatják, a város vezetői megérkeztek, így kérem Önöket, adják már meg a tiszteletet azzal, hogy elhallgatnak!
*Mikor végre az utolsó ember is abbahagyja a beszélést, odalép a ficsúr mellé az egyik vezető, majd kezét ráhelyezi a vállára.*
- Hagyd, innentől a mi feladatunk jön...
*Inti le a férfit, mire az hátrébb lép, s a vezetők pedig előrébb.*
- Kedves Városlakók! Nagyon fontos dolog miatt hívtunk ma össze benneteket! *kezd rá olyan hangosan, hogy még a legtávolabban álló is tökéletesen hallja* Először is szeretném azt leszögezni, hogy bármi is hangzik ma itt el, az nem azért történik, hogy megijesszünk bárkit is. De... Sötét idők köszöntenek kis városkánkra. *hüledezik a tömeg* Számos bejelentés érkezett már tőletek az elmúlt hetekben. Sokak eltűntek, sokakat agyonverve találtak meg, vagy csak egyszerűen házaitok lettek feldúlva. Senki sem tudja, ki, vagy mi okozhatta ezt. Ám azt hiszem, rossz hírt kell közölnünk veletek. Egyúttal, az eltűnt személyeket... Ne várjátok vissza, mert egy szemernyi esélyt sem látunk arra, hogy élve túlélhették a...
*Ekkor kicsit megcsuklik a férfi hangja, amikor meglátja azt a rengeteg síró, könnyes szemet, amik az elveszett szerettekért záporoznak. Ekkor váratlanul elé lép egy másik vezető: hosszú, fekete haja derekát verdesi, s bár arca nem látszik, de az jól kivehető, hogy bal szeme fehér, mert bizony arra vak. Meg sem várva, mit mond társa, mély, zord, s kevésbé sem együtt érző hangon folytatja.*
- Annyi az egésznek a lényege, hogy szokatlan lényeket véltek páran felfedezni a város körül. Alakjuk emberinek tűnhet, hiszen két lábon járnak, s kezeik is vannak, azonban a látszat senkit ne csaljon meg. Arcuk teljesen deformált, s igen agresszív lényekről van szó. *jelenti ki hűvösen* Mostantól a város kapui be lesznek zárva, s innentől senki nem mehet ki, és senki nem jöhet be! Minket nem érdekelnek sem a kereskedők, sem a vándorok, senki! Aki megpróbál kisurranni, azt az őrök azonnal elfogják, s jobb esetben bezárják... Ismétlem, jobb esetben. Ha ide beszabadulnak azok a lények, akkor nektek végetek van. *jelenti ki cseppet sem együtt érzőn, ám szemei mintha mosolyognának, amit persze nagyon nehezen lehet csak észrevenni* A holnapi nap folyamán felderítő csapatokat küldünk az erdőkbe, s a várost övező területekre. Igyekszünk mindet levadászni, de sajnos kevesen vagyunk. Így hát aki érez kellő bátorságot magában, az kérem jelentkezzen majd nálunk, hiszen szükségünk van önkéntes harcosokra.
*Végül pár hűvös pillantás után váratlanul megtántorodik a férfi, s a földre esik. Azonnal ott terem mellette pár őr, akik a hintóhoz segítik őt, mire az pillanatokon belül el is szelel vele.*
- Elnézést, amint látják, nem csak Önöket viselik meg a történtek. *hazudja az egyik vezető* Most pedig kérem, menjenek vissza lakásaikba, legyenek résen, zárják jól be az ajtókat, s ami még fontosabb: ne próbáljanak meg kisurranni, mert nagyon rosszul fognak járni.
*Végül amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűnnek a vezetők. Utánuk még marad pár őr, s az a két ficsúr, akik a színpadon várják azokat a bátor hősöket, akik önkéntesen jelentkeznének a vadászatra.
Ezzel párhuzamosan, szokatlan módon megjelenik pár elegáns öltözetű csuklyás alak, akik személyre szóló meghívókat nyomnak pár személy kezébe. Ez áll a meghívón:

'Tisztelt Hölgyem/Uram!

Megtisztelne becses társaságával, ha megjelenne a holnapi napon, pontosan este nyolc órakor a pompás Grombar kastélyban egy kellemes vacsorára. A kapuk ugyan be vannak zárva, ám kérem, ez ne jelentsen akadályt! Este hét órakor, a temető előtt találkozunk...

Mély Tisztelettel: Lucius Ragborm'*


747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-03 17:21:10
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A Sötét Vérvonal Gyülekező//
//Galinnak//

*Umon engedi, hogy a törp megszemlélhesse a gyűrűt, kezét előrenyújtja, azonban odaadni nem adja, hisz, ha akarná sem tudná levenni, már a húsába nőtt, közben mesélni kezd:*
- Távoli vidékről érkeztem, életem története hosszú, talán egyszer elmesélem. *mosolyog* apámat korán elveszítettem ezért szerzetesek neveltek fel egy kolostorban, őket hívom, apáimnak, hisz többen foglalkoztak egyszerre velem. Apáim hoztak, s a szemem bekötötték, talán, hogy ne tudjak visszamenekülni hozzájuk, talán, azért, hogy így nagyobb hatással legyen rám a város, talán, hogy ne tudjak elbúcsúzni, nem tudom. Életem értelmét, s célom az árvaházban találtam meg, a Természet Rendjének képviselőjének érzem magam. Emiatt, azonban nem is igazán erre a pecsétgyűrűre gondolok, hanem egy ehhez hasonló, új készíttetésére, mely egy margarétát formáz nemesfémből. A Fekete Fát körbevevő kígyót ábrázoló gyűrűm régi emlék, ez az új, egy újabb emlék lenne számomra, hogy ne felejtsek.*
Közben jó nagyot húz a felkínált flaskából, jól esik neki a frissítő víz. Ahogy nézi egyelőre még semmi sem történik a téren, így kérdezni kezd.*
- Megköszönném, ha bemutatnál mester barátodnak, de mielőtt erről is beszélnénk, rólam már nagyon sokat tudsz. Elmeséled nekem életed történetét, vagy, mit abból nekem szánsz?*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 17:22:05


746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-03 12:47:35
 ÚJ
>Darsam Nephilim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Ayen//

*Darsam mondhatná, hogy Ayen szavai szíven szúrták és még egy szenvedő fejet is hozzátoldhatna, csak a miheztartás végett. De mire fel...? Sem a színészkedés sem az úriembereket övező nyílt figyelmesség nem sajátja. Sőt, meglehetősen feszélyezné, ha nem engedelmeskedhetne az ösztöneinek.
Akadnak elegen Lanawinon, akik gyakorolják e nemes "hivatást", ő jobb szereti másra... fordítani az energiáit. Minek táncoljon le köröket, ha a tetszetős végeredmény úgyis "ugyanaz"?
A gondolatra lejjebb ereszkednek a világos pillák, tekintetére mélyebb árnyalatot vonva.*
- Sosem mondtam, hogy ilyen ambícióim lennének... *"nyugtatja" meg szeszélyes és veszélyesen gyönyörű zsákmányát, aki talán jobban is ismeri, mint hinné.
Mindezek ellenére somolyog megátalkodott magától értetődéssel, bár az a lemondó sóhaj... kedvére volt. Csak még egy leheletet... még egy puha lélegzetet érezhessen az ajkán. Ezt követeli a szívében ébredő szakadatlan dübörgés, amit ezeddig sikeresen elnyomott a pimasz vigyorával és olajos szavaival, melyek csak tovább szítják Ayenben a tüzet. Akarja. Perzselje meg. Égesse el...
Mindegy, hogyan. Dühvel vagy vággyal.
A tartása különös, nem megszokott kiképzést kap ezúttal, hiszen akarattal fogja vissza magát attól, hogy ne teperje maga alá a pimasz "asszonykáját". De milyen figyelmes is Ayen, a szavaival igyekszik hatni rá. Addig sem kell a vágya őrjítő unszolására figyelnie. Bár... kezd kényelmetlen lenni. Mind a légvétel... mind a... mozgás.
A gyöngyöző kacaj gerjesztette delejt a halk szavak kergetik tova és ha akarná sem tudná visszafogni azt a horkantást.
"Na persze..."
Az oly közelről bűvölt ragyogást kémleli, miközben egy csalóka délibábot igyekszik eloszlatni halk, kegyetlenül őszinte szavaival.*
- Elhervadnál, ha "normális" életed lenne, édes... Téged is a szenvedély, a veszély... a kihívás táplál...
*Ugyanúgy, ahogyan őt. Ismeri az érzést, a különös késztetést, pont ezért tisztában van azzal is, a "nyugalmas élet" Ayen számára is csupán átmeneti megoldás. Valami, amibe ugyanúgy bele kell kóstolnia, mint a fél-vér ajkaiba tette. Bár azzal meglehetősen jobban járt...
A kérdésére mégis meglepő választ kap. A jogos düh helyett egy szikrázó pillantást, mielőtt elkezdődik az "előadás". Átrohan a testén valami... furcsa izgalom, ami még furcsább borzongást von maga után.
"Igen."
Elnehezülnek a szemhéjai, szinte valószerűtlen a kép, amit a levegővel vesz magához. Azzal a mély emelkedéssel a mellkasában. Fejével lustán követi Ayent, a vállán ért simítás belé mar, mégis... érezni akarja magán.
Ayen körültáncolja, testének hullámzás pedig tovább korbácsolja a rácsok mögé kényszerített vágyait. Talán nem volt jó ötlet ez a tánc... erre gondol, miközben áthatóan mered az előtte lejtő jelenésre... az állában megfeszülnek az izmok, és le kell hunynia a szemeit. Felesleges. Ez a varázslat körbetáncolja a lényét, akkor is látja, amikor nem kéne. Amikor semmi mást sem. Nem bírja sokáig úgy sem, hiszen beleszédül. Újra felviláglik a tekintete, őrjítő, mély tűzzel, konokul követve a mozdulatokat, a test és a lélek táncát. Mert Ayen... úgy táncol, ahogyan senki más. Semmilyen lebujban lejtő szajha, semmilyen utcai társulat karcsú leánya... mert ő... a lelkével táncol. A teste csak... egy báb.
A szája némileg elnyílik, ahogy a víz végigsimítja Ayent. Franc essen belé, hogy nincs ott. De talán jobb is. A levegő forrón perzseli, amit röviden kisóhajt...
S talán Ayen is érzi, hogy ez egy apró, lélegzetnyi segélykérés, hogy a nő visszatérjen hozzá, hogy érezze... nem csak egy csalóka, tűzforró... szemfényvesztő jelenés a csillagos éjszakában.
Engedelmeskedik, a teste, a kezei, a léptei követik Ayen irányítását. Micsoda lenyűgöző érzés... behódolni ennek az akaratnak. Mégis...*
- Nem vágyok semmire... *nyögi elhalóan a nyilvánvaló hazugságot azzal a fapofával, amivel még hihető is lehetne, amit mond.
Kár, hogy minden, amit tesz, hűen tolmácsolja a valódi vágyait. Ayen lehelete a fülét cirógatja, a bőrén pedig vitustáncot lejt a borzongás. Ajkai olyan közel vannak a puha nyakhoz, hogy... képtelen ellenállnia annak, hogy bele ne csókoljon a lány füle mögött, miközben kezeivel lassan barangol a víztől nyirkos, mégis forró alakon egyre lejjebb. Ha Ayen akarna sem menekülhetne, ujjai puhán, de bármikor satuként fogják. Egyre közelebb. Hogy magához vonja hirtelen, s ne eressze, miközben a nyakon felfelé barangol... hogy újra ráleljen az édes ajkakra és rácsókolja mindazt a dallamot... ami ilyen megátalkodottan erőteljes és akaratosan mély ütemre készteti szívét. *


745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 21:28:29
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
//Umonnak//

*A csuhás elég furcsán viselkedik, folyamatosan valamilyen apákról beszél, de ez Galint nem igazán zavarja, sok furcsa lényt látott már útja során. Mikor elmondja hogy hozták, a törp felkapja fejét.*
-Hoztak? Kik és hogyan tudtak elhozni téged?
*Kérdezi kicsit furcsállva a mellette ülő kijelentését. Egyre nagyobb a jövés menés, a zaj is nő, az emberek kurtábbnál kurtább mesékkel állnak elő. Galin épp hallotta mikor két némber épp arról hadováltak össze-vissza, hogy a mai nap Arthenior összes pénzét szét akarják osztani a polgárok között. Ezt a törpünk mosolyogva hallgatja végig. Az ételt elfogyasztva Galin egy kulacsot vesz elő, és meghúzza, majd Umon kezébe nyomja.*
-Igyál, nehogy szomjan halj itt nekem, még szétunnám magam egyedül a várakozásban. Mielőtt megkérdeznéd, víz van benne.
*Egy határozott törp mosollyal nyugtatja meg a rejtélyes alakot. Érdekes kérdést tesz fel a szerzetes, Galin megkéri hogy had szemlélhesse meg a gyűrűt. Ha megengedi megfogja cserzett kezét és megforgatja. Minden oldalról szemügyre veszi a pecsétgyűrűt.*
-Érdekes egy mű bevallom. Szerencséd hogy hozzám fordultál nem sokan vannak ki egy ilyen gyűrűt eltudnának készíteni vagy helyrehozni. Én pont ismerek egy embert ki érti a dolgát. Remek ékszerész. Igaz nehéz megtalálni, csak barátait engedi be földalatti rejtekébe. De tudod jó pénzért vállalja csak el a rendbe rakását. Ha gondolod elvezethetlek és bemutathatlak neki, de persze nem ingyér. De nyugalom ne gondolkodj nagy összegben.


744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 21:23:48
 ÚJ
>Goroktar Tenneris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Amikor a reggeli nap első sugarai már a padokra is felkarcolják a színek árnyalatait, Tennerist egy meleg bizsergés érinti meg. Szokásához híven ezt a kellemes érzést egy erőteljes csámcsogás, majd egy korgó gyomor követi, így a padon fekvő enyhén csapzott alkat kénytelen feleszmélni a kegyetlen igazságra, hogy reggel van, a gyomra üres és a zsebében egyetlen egy darab érme sincs, amit beválthatna a fogadóba néhány falatka kenyérért cserébe.* ~Sebaj. Ez a reggel lehetne sokkal rosszabb is.~ *Mélázik el magában. Majd a gondolatmenetét egy hatalmas csattanás szakítja félbe.
Nem telik bele néhány percbe mire feleszmél, hogy a sajogó ülepe már nem a pad deszkáit támogatja, hanem a reggeli párától nedves földet. Miután csontjainak utolsó darabkáit is a helyére igazítja, egy mély levegőt vesz, hogy a reggel friss illata átjárja lényét, elképedve veszi észre, hogy a saját testszagát érzi, ami már lassan a környéket is beteríti. Így egy erőteljes grimasszal az arcán megindul a közelben lassan már a város gyöngyszemévé vált kút felé, hogy egy jó reggeli fürdőt vehessen.
Mikor az egyik ujjával igyekszik megállapítani a víz hőfokát, hangos nyikorgásra lesz figyelmes a Pegazus fogadó felől. A fogadóból kilépő férfiak meglepődve méregetik a szőrös nagydarab fickót, majd egyikük egy falon lévő plakátra mutat, várva, hogy a melák észre vegye az utalást. Tenneris előtúrja zsebéből a tegnap lecsent felhívást, mosolyogva bólint vissza a férfi felé. Mire a papíros tartalmát sikerül kibogoznia, az eddig majdhogynem kihalt teret emberek és más lények színes kavalkádja tölti meg, így jobbnak találja, hogy visszatérjen kedvenc padjához, és onnan figyelje az eseményeket.*


743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 20:26:41
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
//Galinnak//

*Gyomra hangosat kordul az ajánlatra, nagyon régóta nem evett már, a szokatlan helyszín egyáltalán nem zavarja. Bár minden bizonnyal jobban esne egy erdőszéli patak mellett, a fák alatt, de éhes ember nem válogat, így előbb körbenéz, majd letelepedik Galen mellé. Közben persze figyeli a mellettük tapodó lábakat, nehogy eltiporják őket. A törp és a csuhás alak nem kevés feltűnést kelt a földön, de tisztelettudó kört hagynak mellettük, ebben bőven közre játszhat a törp hatalmas szekercéje is. Umon észreveszi, hogy új ismerőse nem nevezi meg magát, de nem firtatja a dolgot, mindent a maga idejében.*
- Mit jó szívvel ád a Természet, fogadd el, tanították Apáim, s mit a jó Természetű ád, még inkább. * mosolyodik el kámzsája sötétjében, majd köszönettel elfogadja a felé nyújtott elemózsiát.*
- Nemrég érkeztem a városba, igazából azt sem tudom honnan. Hoztak ugyanis. Nem itt nőttem fel, de lassan otthonomnak érzem.* Miközben eszegetnek, egyre nagyobb a csoportosulás, emberek, másféle szerzetek jönnek-mennek, mindenki a legjobb helyet igyekszik elfoglalni. Bármi is következzen ezután, szinte mindenki kíváncsi rá, lassan úgy tűnik a város apraja-nagyja itt tülekszik a főtéren. Umon igazít egyet csuháján, hogy kényelmesebben üljön, kissé zavarban van, ő semmivel nem tudja megkínálni beszélgető partnerét, a Leégett árvaház teljesen kiszipolyozta. Készleteit sem ártana már feltölteni, dobócsillagaiból talán, ha egy maroknyi megmaradt. Még jó, hogy legjobb fegyverét, nem veheti el senki. A kenyér és a szalonna pillanatokon belül eltűnik szájában, egy lassú mozdulattal bal kezével meg is törli azt, a figyelmes szemlélődő esetleg észre is veheti felvillanó pecsétgyűrűjét. Rápillant, majd szomorúan csóválja meg fejét:*
- Törp Uram! Nem tudsz egész véletlenül egy jó ékszerészt, vagy ötvöst a környéken? Legutóbbi fájdalmasan gyönyörű kalandom emlékére esküt tettem magamnak, hogy kovácsoltatok egy pecsétgyűrűt, azonban, csak fegyverkovácsot találtam a városban, aki nem tudta ezt nekem elkészíteni. Úgy olvastam, Apáim is úgy tanították, a törpök híres mesteremberek ezen ágazatban. Esetleg más városban? Ismered a környező településeket?* Umon kezét nyugodtan ölébe ejti, lábait maga alá húzza, érdeklődve várja a törp válaszát. Arra figyel, hogy kámzsája ne mutasson túl sokat arcából, ezt a régi szokást még nem bírta levetkezni.*


742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:41:37
 ÚJ
>Valeria Amana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

*Valer lassan, elgondolkodva baktat az úton: szinte észre sem veszi, hogy egy város tornyosul előtte. Szeme sarkából azonban fürkészőn pásztázza a környéket. Azonnal levonja a következtetéseit: egyszerű városka. Szegény- és gazdagnegyed. Fogadó. Szökőkút. Az övéhez nyúl, és leakasztja róla a kulacsát. Szeme elé emeli, és lebiggyesztett ajakkal meglötyköli. A kulacsban nincs túl sok víz. A vak is látja. Lépteit így a szökőkút felé irányítja. Lassan merít belőle, és közben tovább szemléli a környéket. Már szürkül az ég alja, így elhatározza, hogy megszáll a fogadóban. Betömi a kulacs száját, és visszaakasztja az övére. Aztán a nadrágzsebébe kotor, és megállapítja, hogy van elég arany nála. Alacsony termetéből adódóan rövid lépteit ezért a fogadó felé irányítja. Lenyomja a kilincset és belép.*


741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 18:12:07
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
//Umonnak//

*Hősünk kénytelen megállni a tömeg kellős közepén, előttük egyre több ember kezdett csoportosulni. Még nagyobb termetének ellenére se lát ki az égimeszelők vállai között. Lábujjhegyre emelkedik, kihúzza magát, de még így is csak egy kis részletet lát a színpadból. Végül feladja és újra felveszi megszokott testtartását.*
-Hogy mi? Mit mondtál? Nem hallottam túl nagy a zaj.
*Néz fel a férfira értetlenkedve*
-Ja hogy úgy értem már. Hát igen elég sokan lettünk hirtelen.
*A törp nem tegezi le a szerzetest, ő mindenkivel egyenlően bánik, ha nemes, ha szegény, ha király, ha rabszolga, letegezi. Megragadja Umon kezét és jól megrázza. Nevét szándékosan nem mondja el, a törpöknél szokás hogy csak barátaikkal közlik becses nevüket.*
-Hmm, úgy gondolom még sokáig itt ragadhatunk, ha így haladnak. Tudod mit harapjunk valamit.
*Hirtelenjében lehuppan a macskakövekre, elővesz két karéj kenyeret, és egy nagyobb szalonnát, mit ketté vág bicskájával.*
-Gyere huppanj le mellém, gyorsan bekapjuk és aztán folytathatjuk a várakozást.
*Átnyújtja a nem éppen királyi étket a csuhásnak.*
-Ide valósi vagy U...Umon? Ugye Umon? Nem tudom könnyen megjegyezni a neveket. Bocsásd meg nekem kérlek.
*Kérdezi új ismerősét, szájában a szalonnával.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7394-7413