//Második szál//
*Nem, egyszerűen nem bírja tovább. Látnia kell Noliet!
Ezekkel a gondolatokkal közelíti meg Arthenior városát a késő délutáni órákban. Természetesen a tisztás felől érkezik. Ha a főkapun át próbálna bejönni, az egyenlő lenne az öngyilkossággal, vagy legalábbis olyan lenne, mintha önszántából sétálna üldözői markába.
Ezúttal még annyi esze is volt, hogy a gyilkosság éjszakájáról megmaradt, ismertetőjelként szolgáló lila köpenyét lecserélte egy szénfeketére, amit még szintén a Kárhozottak barlangjában kapott Cliontól.
Mivel a lopakodáshoz nem igazán ért, ezért a lehető legtermészetesebben sétál be az ilyenkor még zsúfolt főtérre. Csak nyugodtan, átlagosan, mint mikor valaki a városban sétál. Életében talán most először hasznára lehet alacsony termete, hisz könnyedén elvegyülhet a tömegben. A biztonság kedvéért persze a már említett fekete köpenybe burkolózva járja az utcákat, sőt, most még egy sálat is kötött az arca elé, így legfeljebb barna szemei látszódhatnak ki alóla.
~Remek. Ügyes vagy Nori!~ Dicséri magát, mikor eléri a főteret. Mindenféle probléma nélkül sikerült besurrannia a városba, azonban a neheze még csak most jön. A mai napon fordul a kocka, s ő az, akinek meg kéne találnia Noliet a hatalmas városban. Csak abban bízik, hogy a szerencse ezúttal is mellettük áll, és ugyanúgy egymásba botlanak előbb-utóbb.
Na jó, talán nem csak a szerencsére hagyatkozik. A tömeg csak az egyik ok, amiért rögtön a főtérre sietett. Nolie valami olyasmit mondott neki, hogy a Szegénynegyedben elszórva találja az italokat. Legalábbis neki így rémlik. Ha téved, a Piactérre menet egyszer akkor is fel kell bukkannia a kis fehér tündérnek, csak napok kérdése.
A terv tehát tökéletes. Itt vár, amíg Nolie fel nem bukkan, aztán ráugrik, vagy valami. Reméli, hogy nem fog napokig tartani, amíg előkerül a lány.*